62011TJ0024[1]

A Törvényszék (negyedik tanács) 2013. szeptember 6-i ítélete. Bank Refah Kargaran kontra az Európai Unió Tanácsa. Közös kül- és biztonságpolitika - Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Indokolási kötelezettség - Védelemhez való jog - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog. T-24/11. sz. ügy

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2013. szeptember 6. ( *1 )

"Közös kül- és biztonságpolitika - Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Indokolási kötelezettség - Védelemhez való jog - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog"

A T-24/11. sz. ügyben,

a Bank Refah Kargaran (székhelye: Teherán [Irán], képviseli: J.-M. Thouvenin ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és R. Liudvinaviciute-Cordeiro, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Erlbacher és M. Konstantinidis, később: A. Bordes és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

egyrészt az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 2010.7.29., 19. o.) felperesre való alkalmazhatatlanságának megállapítása iránt kérelme, másodsorban az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU tanácsi rendeletnek (HL L 281., 1. o.), az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendeletnek (HL L 88., 1. o.), valamint a 267/2012 rendelet módosításáról szóló, 2012. december 21-i 1263/2012/EU tanácsi rendeletnek (HL L 356., 34. o.), továbbá az eljárást befejező ítélet kihirdetéséig minden, e rendeleteket kiegészítő vagy azok helyébe lépő jövőbeli rendeletnek a felperest érintő részében történő megsemmisítése iránti kérelme, harmadsorban a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2010. október 25-i 2010/644/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 281., 81. o.), a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2011. december 1-jei 2011/783/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 319., 71. o.), a 961/2010 rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. december 1-jei 1245/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL L 319., 11. o.) és a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2012. december 21-i 2012/829/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 356., 71. o.), valamint az eljárást befejező ítélet kihirdetéséig minden, e rendeleteket kiegészítő vagy azok helyébe lépő jövőbeli rendeletnek a felperest érintő részében történő megsemmisítése iránti kérelme, negyedsorban pedig a 2010. október 28-i és 2011. december 5-i levélben szereplő határozatok megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), K. Jürimäe és M. van der Woude bírák,

hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. március 12-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A felperes, a Bank Refah Kargaran, egy iráni bank.

2 A jelen ügy azon, az Iránnal szemben nyomásgyakorlás céljából bevezetett korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos, amelyek célja, hogy ez utóbbi megszüntesse az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységét és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését (a továbbiakban: az atomfegyverek elterjedése).

3 2010. július 26-án a felperest felvették az atomfegyverek elterjedésében közreműködő szervezetek listájára, amely lista az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 2010.7.29., 19. o.) II. mellékletében szerepel.

4 Ennek következtében a felperest a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2010. július 26-i 668/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L 195., 25. o.) felvették az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19-i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.) V. melléklete szerinti listára. E felvétel következménye a felperes pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztása volt.

5 A 2010/413 határozatban az Európai Unió Tanácsa a következő indokokra hivatkozott a felperest illetően:

"A [felperes] vette át a Bank Melli folyamatban lévő ügyleteit, miután utóbbira az Európai Unió szankciókat vetett ki."

6 A 668/2010 végrehajtási rendelet a következő indokokra hivatkozott a felperessel szemben:

"A [felperes] vette át a Bank Melli folyamatban lévő ügyleteit, miután utóbbira az Európai Unió szankciókat vetett ki."

7 A Tanács a felperest a 2010/413 határozat II. mellékletének és a 423/2007 rendelet V. mellékletének listájára való felvételéről a 2010. július 27-i levéllel tájékoztatta.

8 2010. szeptember 8-i levelében a felperes kérte a Tanácsot, hogy vizsgálja meg újra nevének a 2010/413 határozat II. mellékletének és a 423/2007 rendelet V. mellékletének listájára való felvételét.

9 A felperesnek a 2010/413 határozat II. mellékletébe való felvételét a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2010. október 25-i 2010/644/KKBP tanácsi határozatban (HL L 281., 81. o.) is fenntartották.

10 Mivel a 423/2007 rendeletet hatályon kívül helyezte az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 281., 1. o.) a Tanács felvette a felperest az utóbbi rendelet VIII. mellékletébe. Következésképpen a felperes pénzeszközeit és gazdasági forrásait az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján befagyasztották.

11 A 961/2010 rendeletben elfogadott indokolás megegyezik a 2010/413 határozatban elfogadott indokolással.

12 2010. október 28-i levelében a Tanács válaszolt a felperes 2010. szeptember 8-i levelére, jelezve, hogy a felülvizsgálatot követően elutasítja a felperes kérelmét, amely arra irányult, hogy nevét töröljék a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében foglalt listáról. E tekintetben kifejtette, hogy amennyiben az akta nem tartalmaz az álláspontjának megváltozását igazoló új bizonyítékot, a felperesek továbbra is az említett jogszabályokban foglalt korlátozó intézkedések hatálya alatt maradnak.

13 A felperes 2011. január 12-i levelében azt kérte a Tanácstól, hogy közölje azokat a bizonyítékokat, amelyekre a vele szembeni korlátozó intézkedések elfogadását alapította.

14 E kérelemre válaszolva a Tanács 2011. február 22-én az egyik tagállam által benyújtott, korlátozó intézkedések elfogadására irányuló javaslat másolatát küldte meg a felperesnek.

15 2011. július 29-én a felperes újabb kérelmet küldött a Tanácsnak, amely arra irányult, hogy nevét töröljék a 2010/413 határozat II. mellékletének és a 961/2010 rendelet VIII. mellékletének listájáról. E tekintetben arra hivatkozott, hogy a 2011. február 22-én közölt bizonyítékok nem voltak kellőképpen részletesek.

16 A felperesnek a 2010/413 határozat II. mellékletébe és a 961/2010 rendelet VIII. mellékletébe való felvételét nem érintette a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2011. december 1-jei 2011/783/KKBP határozat (HL L 319., 71. o.) és a 961/2010 rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. december 1-jei 1245/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 319., 11. o.) hatálybalépése.

17 A Tanács a felperest nevének a 2010/413 határozat II. mellékletének és a 961/2010 rendelet VIII. mellékletének listáján való fenntartásáról a 2011. december 5-i levéllel tájékoztatta. Rámutatott, hogy új bizonyítékok hiányában az említett jogszabályokban kifejtett okok továbbra is indokoltak.

18 2012. január 13-i levelében a felperes ismét benyújtotta észrevételeit, és kérte mindazoknak a bizonyítékoknak a közlését, amelyekre a Tanács a 2011/783 határozat és az 1245/2011 végrehajtási rendelet elfogadását alapította.

19 A Tanács válaszolt a felperes kérelmére a 2012. február 21-i levelében, amelyhez három iratot csatolt.

20 Mivel a 961/2010 rendeletet hatályon kívül helyezte az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 88., 1. o.), a Tanács felvette a felperest ez utóbbi rendelet IX. mellékletébe. Az elfogadott indokolás megegyezik a 2010/413 határozatban elfogadott indokolással. Következésképpen a felperes pénzeszközeit és gazdasági forrásait az említett rendelet 23. cikke (2) bekezdésének értelmében befagyasztották.

21 A felperesnek a 2010/413 határozat II. mellékletébe és a 267/2012 rendelet IX. mellékletébe való felvételét nem érintette a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2012. december 21-i 2012/829/KKBP tanácsi határozat (HL L 356., 71. o.), és a 267/2012 rendelet módosításáról szóló, 2012. december 21-i 1263/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 356., 34. o.) hatálybalépése.

Eljárás és a felek kérelmei

22 A Törvényszék Hivatalához 2011. január 19-én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

23 A Törvényszék Hivatalához 2011. május 3-án benyújtott iratában az Európai Bizottság kérte, hogy a jelen eljárásban a Tanács támogatása végett beavatkozóként részt vehessen. 2011. július 8-i végzésével a Törvényszék negyedik tanácsának elnöke engedélyezte a beavatkozást.

24 A Törvényszék Hivatalához 2012. február 16-án benyújtott iratában a felperes a 2011/783 határozat és az 1245/2011 végrehajtási rendelet elfogadása következtében módosította a kereseti kérelmeit és kiegészítette az érvelését.

25 A Törvényszék Hivatalához 2012. május 31-én benyújtott iratában a felperes a 267/2012 rendelet elfogadása következtében módosította kereseti kérelmeit és kiegészítette az érvelését.

26 A felek meghallgatását követően a Törvényszék negyedik tanácsának elnöke 2013. február 26-án hozott végzésével az eljárási szabályzat 50. cikke szerint a szóbeli szakasz lefolytatása céljából egyesítette a jelen ügyet, valamint a T-4/11. sz. és a T-5/11. sz., Export Development Bank of Iran kontra Tanács ügyet.

27 A felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait a 2013. március 12-én megtartott tárgyaláson meghallgatták.

28 A tárgyaláson a felperes a 2012/829 határozat és az 1263/2012 rendelet elfogadása következtében módosította kereseti kérelmeit, és kiegészítette az érvelését.

29 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- állapítsa meg, hogy a 2010/413 határozat nem alkalmazható rá nézve;

- semmisítse meg a 961/2010 rendeletet, a 267/2012 rendeletet és az 1263/2012 rendeletet, valamint az eljárást befejező ítélet kihirdetéséig minden, e rendeleteket kiegészítő vagy azok helyébe lépő jövőbeli rendeletet az őt érintő részükben;

- semmisítse meg a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját, továbbá (4) bekezdését, amennyiben e rendelkezések érintik őt;

- semmisítse meg a 2010/644 határozatot, a 2011/783 határozatot, az 1245/2011 végrehajtási rendeletet, a 267/2012 rendelet IX. mellékletét, valamint a 2012/829 határozatot, továbbá az eljárást befejező ítélet kihirdetéséig minden, e jogi aktusokat kiegészítő vagy azok helyébe lépő jövőbeli jogi aktust, amennyiben e jogi aktusok érintik őt;

- semmisítse meg a 2010. október 28-i és 2011. december 5-i levélben szereplő határozatokat;

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

30 A Bizottság által támogatott Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

Indokolás

Az elfogadhatóságról

A jövőbeli aktusok megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságáról

31 Ami a felperesnek a tárgyaláson megfogalmazott, minden, a megtámadott aktusokat kiegészítő vagyok azok helyébe lépő jövőbeli aktus megsemmisítésére irányuló kérelmét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszékhez csak valamely létező és sérelmet okozó aktus megsemmisítésére irányuló kérelemmel lehet jogszerűen fordulni. Tehát még ha a felperesnek engedélyezték is a kérelmei oly módon történő módosítását (lásd a lenti 49. pontot), hogy azok olyan aktusok megsemmisítésére vonatkozzanak, amelyek az eljárás során az eredetileg megtámadott aktusok helyébe léptek, e megoldás nem engedheti meg feltételezett, még el nem fogadott jogi aktusok jogszerűségének elméleti felülvizsgálatát (a Törvényszék T-22/96. sz., Langdon kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 18-án hozott végzésének [EBHT 1996., II-1009. o.] 16. pontja és a Törvényszék T-228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d'Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-4665. o.] 32. pontja).

32 Következésképpen mint elfogadhatatlant el kell utasítani minden, a jelen eljárásban megtámadott aktusokat kiegészítő vagyok azok helyébe lépő jövőbeli aktus megsemmisítésére irányuló kérelmet.

A felperes második és harmadik kereseti kérelmének elfogadhatóságról

33 A második és harmadik kereseti kérelmében a felperes azt kéri a Törvényszéktől, hogy egyfelől semmisítse meg a 961/2010 rendeletet, a 267/2012 rendeletet és az 1263/2012 rendeletet, másfelől semmisítse meg a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját, továbbá (4) bekezdését, amennyiben ezen aktusok és rendelkezések érintik őt.

34 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az e rendelkezés első és második bekezdésében említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.

35 Márpedig, ami elsőként a 961/2010 rendeletnek és 267/2012 rendeletnek a felperest érintő részében történő megsemmisítése iránti kérelmet illeti, az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy e rendeletek egyfelől az általános hatályú jogi aktusokhoz hasonlóak, mivel általános jelleggel és absztrakt módon meghatározott címzettek valamely csoportjának megtiltják többek között a pénzeszközök és gazdasági erőforrások azon személyek és szervezetek rendelkezésére bocsátását, akik, illetve amelyek neve szerepel a mellékleteikben szereplő listákon, másfelől az e személyekkel és szervezetekkel szemben hozott egyedi határozatok csoportjához hasonlóak (lásd ebben az értelemben a C-402/05. P. és C-415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-6351. o.] 241-244. pontját). Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy ami a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések alapján elfogadott, a 961/2010 rendelethez és 267/2012 rendelethez hasonló jogi aktusokat illeti, ezen aktusok egyedi jellege nyitja meg az EUMSZ 275. cikk második bekezdésének és az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelően az uniós bírósághoz való fordulás jogát.

36 Ebből következően a felperes, amelynek neve szerepel a 961/2010 rendelet VIII. mellékletben és a 267/2012 rendelet IX. mellékletében, kérheti e két rendeletnek az őt érintő részében történő megsemmisítését.

37 Másodsorban, ami a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának, továbbá (4) bekezdésének a felperest érintő részében történő megsemmisítése iránti kérelmet illeti, legelőször is meg kell állapítani, hogy az nem értelmezhető az e rendelkezésekre vonatkozó jogellenességi kifogásként, tekintettel arra, hogy a felperes nem a jogellenességükre való hivatkozásra szorítkozik, hanem kifejezetten a megsemmisítésüket kéri.

38 Ezt követően, továbbra is ugyanezen kérelmet illetően meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő, a fenti 34. pontban felidézett három eset közül egyik sem valósul meg a jelen ügyben.

39 Először is, a felperes nem címzettje az említett rendelkezéseknek.

40 Másodrészt a felperest kétségkívül közvetlenül és személyében érintik a szóban forgó rendeletek, mivel név szerint megjelölik őt a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek neveit felsoroló mellékleteik. Ez a megfontolás azonban nem igaz azokra a rendelkezésekre, amelyeknek kifejezetten a megsemmisítését kéri, amelyek általános jelleggel és absztrakt módon meghatározott címzettek valamely csoportjára alkalmazandók, nevezetesen vagy a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében és a 267/2012 rendelet 23. cikkének (2) és (4) bekezdésében meghatározott személyek és szervezetek csoportjaira, vagy pedig az összes olyan gazdasági szereplőre, amelyek az említett szervezetekkel vagy Iránnal kereskedelmi kapcsolatokat tarthatnak fenn. Következésképpen az említett rendelkezések általános hatállyal bírnak a felperesre nézve.

41 Harmadrészt, anélkül hogy szükséges lenne meghatározni, hogy az említett rendelkezések az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti rendeleti jellegű aktusoknak minősülnek-e, meg kell állapítani, hogy végrehajtási intézkedéseket tartalmaznak. Ahhoz ugyanis, hogy az ezekben foglalt korlátozó intézkedések meghatározott magánszemélyekre alkalmazhatók legyenek, ez utóbbiakat a fent említett rendeletekben szereplő listákra kell felvenni vagy továbbra is szerepeltetni kell azokon, amint az a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében foglalt korlátozásokat illetően ugyanezen rendelet 36. cikkének (2) bekezdéséből következik, és a 267/2012 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében foglalt korlátozásokat illetően ugyanezen rendelet 46. cikkének (2) bekezdéséből következik. A jelen ügyben a felperessel szemben különböző aktusok formájában fogadtak el ilyen végrehajtási intézkedéseket, amely aktusokkal felvették a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében, illetve a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő listára, vagy felülvizsgálatot követően továbbra is szerepeltették őket e listákon.

42 Következésképpen a felperes nem kérheti a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) és (4) bekezdésének megsemmisítését.

43 E megállapításokat nem kérdőjelezi meg az, hogy a felperes az állítása szerint csak az őt érintő részükben támadta meg a szóban forgó rendelkezéseket. Az a körülmény ugyanis, hogy azokat alkalmazták a felperesre, nem változtatja meg az általános hatályú jogi aktuskénti jogi jellegüket.

44 Harmadsorban, az 1263/2012 rendeletet illetően meg kell jegyezni, hogy az további korlátozó intézkedéseket iktat a 267/2012 rendeletbe Iránnal szemben, ez utóbbi rendelet IX. mellékletének módosítása nélkül, valamint anélkül, hogy a Tanács felülvizsgálta volna e mellékletet. Noha ezek a további intézkedések alkalmasak arra, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek listájára való felvétel révén fokozzák a felperes érintettségét, mindazonáltal általános jelleggel bírnak, csakúgy, mint a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja, továbbá (4) bekezdése. Ezért a felperes nem kérheti az 1263/2012 rendelet megsemmisítését sem.

45 Ebből következően mint elfogadhatatlant el kell utasítani a felperes által előterjesztett harmadik kereseti kérelmet, valamint a második kereseti kérelmet, amennyiben az az 1263/2012 rendeletre vonatkozik.

A felperes kereseti kérelmének módosításáról

46 Amint az a fenti 9., 10. és 20. pontból kitűnik, a keresetlevél benyújtása óta a 2010/413 határozat II. mellékletében található lista helyébe a 2010/644 határozatban megállapított új lista lépett, és a 668/2010 végrehajtási rendelettel módosított 423/2007 rendeletet a 961/2010 rendelet hatályon kívül helyezte és annak helyébe lépett, ez utóbbi 961/2010 rendeletet pedig hatályon kívül helyezte és annak helyébe lépett a 267/2012 rendelet . Ezenkívül a 2011/783 határozat és az 1245/2011 végrehajtási rendelet preambulumbekezdéseiben a Tanács kifejezetten megállapította, hogy teljes körűen felülvizsgálta a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében szereplő listákat, és arra a következtetésre jutott, hogy azoknak a személyeknek, szervezeteknek és szerveknek, amelyeket a listák felsorolnak, így a felperesnek, a korlátozó intézkedések hatálya alatt kell maradniuk. A felperes oly módon módosította eredeti kereseti kérelmeit, hogy megsemmisítés iránti kérelme a 2010/644 határozaton túl a 2011/783 határozatra, az 1245/2011 végrehajtási rendeletre, a 267/2012 rendelet IX. mellékletére és a 2012/829 határozatra is irányul. A Tanács és a Bizottság ezek közül csak az utolsó jogi aktusra vonatkozó módosítással szemben emelt kifogást.

47 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely magánszemélyt közvetlenül és személyében érintő határozat vagy rendelet helyébe az eljárás során azonos tárgyú jogi aktus lép, azt olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását. Ellentétes lenne ugyanis a gondos igazságszolgáltatás és a pergazdaságosság követelményével a felperes új kereset benyújtására való kötelezése. Ezenkívül igazságtalan lenne, ha az érintett intézmény, valamely jogi aktus ellen az uniós bíróság elé terjesztett keresetlevélben található bírálatokkal való szembenézés jegyében a megtámadott jogi aktust megfelelően módosíthatná, vagy helyébe egy másikat léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi aktusra való kiterjesztésének vagy az ezen aktus elleni további kérelmek vagy jogalapok előterjesztésének lehetőségétől (lásd analógia útján a Törvényszék T-256/07. sz., People's Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2008., II-3019. o.] 46. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

48 Ugyanezen következtetést kell alkalmazni az olyan aktusokra is, mint a 2011/783 határozat és az 1245/2011 végrehajtási rendelet, amelyek előírják, hogy valamely határozatnak vagy rendeletnek a továbbiakban is közvetlenül és személyükben kell érintenie bizonyos magánszemélyeket az ugyanezen határozat vagy rendelet által kifejezetten előírt felülvizsgálati eljárást követően.

49 A jelen ügyben tehát meg kell állapítani, hogy a felperes kérheti a 2011/783 határozat és az 1245/2011 végrehajtási rendelet megsemmisítését, amely felvette a pénzeszközök befagyasztására irányuló, a 961/2010 rendelet mellékletében szereplőhöz hasonló intézkedések hatálya alá tartozó személyek listájára, és továbbra is azon szerepeltette, valamint kérheti a 267/2012 rendelet IX. mellékletének megsemmisítését is, amennyiben ezen aktusok érintik őt (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 47. pontban hivatkozott People's Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 47. pontját).

50 A 2012/829 határozat viszont nem egy, a felperest közvetlenül és személyében érintő korábbi jogi aktust vált fel, és nem is a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek listájának teljes felülvizsgálatát követően fogadták el. Ez a határozat ugyanis csak az Unió területén letelepedett pénzintézetekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, valamint a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő listáját egészíti ki. Következésképpen nem érinti sem közvetlenül, sem személyében a felperest, és ez utóbbi - amint a Tanács a tárgyaláson arra hivatkozott - nem módosíthatja kereseti kérelmeit, hogy kérje annak megsemmisítését.

Az ügy érdeméről

51 Negyedik kereseti kérelmével, amennyiben az elfogadható (lásd a fenti 32. pontot), a felperes lényegében azt kéri a Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések hatálya alá tartozó személyek listájára való felvételére és az azon való további szerepeltetésére vonatkozó jogi aktusokat. Ezenkívül a második kereseti kérelmében, amennyiben az elfogadható (lásd a fenti 32. és 44. pontot), a felperes a 961/2010 rendeletnek és a 267/2012 rendeletnek az őt érintő részében való megsemmisítését kéri a Törvényszéktől. Márpedig a fenti 35. pontban kifejtett megfontolásokból következően a felperest pontosan annyiban érintik ezek a jogi aktusok, amennyiben a VIII., illetve IX. mellékletük név szerint megnevezik őt. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a második kereseti kérelem valójában megegyezik a negyedikkel.

52 Végül a felperes ötödik kereseti kérelme a 2010. október 28-i és 2011. december 5-i levélben állítólagosan szereplő határozatok megsemmisítésére irányul. Tekintettel arra, hogy a 2010/644 határozat, illetve a 961/2010 rendelet, valamint a 2011/783 határozat, illetve az 1245/2011 végrehajtási rendelet elfogadását követően ezzel a két levéllel tájékoztatták a felperest a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések hatálya alá tartozó személyek listáján való további szerepeltetéséről, és hogy az említett leveleknek nincsen önálló határozati tartalmuk, meg kell állapítani, hogy az ötödik kereseti kérelem valójában megegyezik a negyedikkel.

53 Ezzel kapcsolatban a felperes öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az EUMSZ 215. cikk megsértésére, a másodikat az indokolási kötelezettség, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére, a harmadikat téves jogalkalmazásra és mérlegelési hibákra, a negyediket az arányosság elve és a tulajdonhoz való jog megsértésére, az ötödiket pedig az egyenlő bánásmód elvének a megsértésére alapítja.

54 A Tanács és a Bizottság vitatja a felperes által előterjesztett jogalapok megalapozottságát. Ezenkívül kijelentik, hogy a felperes, az iráni államhoz tartozó intézményként, nem hivatkozhat az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra.

55 A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy először a második, az indokolási kötelezettség, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapot kell megvizsgálni. Mindazonáltal előzetesen azt meg kell vizsgálni, hogy a felperes hivatkozhat-e az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra.

A felperes azon lehetőségéről, hogy az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra hivatkozzon

56 A Tanács és a Bizottság úgy érvel, hogy az uniós jog alapján azok a jogi személyek, amelyek harmadik államhoz tartozó intézményeknek minősülnek, nem hivatkozhatnak az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra. Mivel szerintük a felperes az iráni államhoz tartozik, ezt a szabályt alkalmazni kell az esetében.

57 Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy sem az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2010. C 83., 389. o.), sem a Szerződések nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek az államokhoz tartozó jogi személyeket kizárják az alapvető jogok védelméből. Épp ellenkezőleg, az említett Chartának a felperes által hivatkozott jogalapok vonatkozásában releváns rendelkezései, és különösen a 17., 41. és 47. cikke "[m]indenki" jogait biztosítja, amely megfogalmazás a jogi személyeket, így a felperest is magában foglalja.

58 A Tanács és a Bizottság mindazonáltal ebben az összefüggésben az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 34. cikkére hivatkozik, amely szerint nem fogadhatók el a kormányzati szervezetek által az Emberi Jogok Európai Bírósága elé terjesztett kérelmek.

59 Márpedig, egyrészt az EJEE 34. cikke olyan eljárásjogi rendelkezés, amely az uniós bíróság előtti eljárásokban nem alkalmazandó. Másrészt az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata szerint e rendelkezés célja annak elkerülése, hogy az EJEE-ben részes állam egyidejűleg felperes és alperes is legyen az említett bíróság előtt (lásd ebben az értelemben az EJEB, 2007. december 13-i, az Iráni Iszlám Köztársaság Hajózási Társasága kontra Törökország ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 2007-V., 81. §). Ez a megfontolás a jelen ügyre nem alkalmazható.

60 A Tanács és a Bizottság arra is hivatkozik, hogy az általuk hivatkozott szabálynak az az indoka, hogy a saját területén az alapvető jogok tiszteletben tartásának az állam a biztosítéka, azonban e jogok nem illetik meg.

61 Mindazonáltal, akár azt is feltételezve, hogy ez az igazolás alkalmazható valamely belföldi tényállás esetében, annak a körülménynek, amely szerint a saját területén az alapvető jogok tiszteletben tartásának az állam a biztosítéka, nincs jelentősége azon jogok terjedelmét illetően, amelyek az ugyanezen államhoz tartozó intézménynek minősülő jogi személyeket a harmadik államok területén megillethetik.

62 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az uniós jog nem tartalmaz olyan szabályt, amely megakadályozná, hogy a harmadik államokhoz tartozó intézménynek minősülő jogi személyek a saját érdekükben az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra hivatkozzanak. Az említett személyek tehát az uniós bíróság előtt hivatkozhatnak ugyanezekre a jogokra, amennyiben ezek a jogok összeegyeztethetők a jogi személyi minőségükkel.

63 Mindenesetre a Tanács és a Bizottság végeredményben nem terjesztett elő annak bizonyítására alkalmas tényeket, hogy a felperes valóban az iráni államhoz tartozó intézmény, azaz a közhatalom gyakorlásában részt vevő vagy hatósági ellenőrzés mellett közszolgáltatást végző szervezet (lásd ebben az értelemben az EJEB fenti 59. pontban hivatkozott Iráni Iszlám Köztársaság Hajózási Társasága kontra Törökország ítéletet, 79. §).

64 A Tanács e tekintetben azt állítja, hogy a felperes ténylegesen az iráni állam vagy kormány tulajdonában áll, vagy az ellenőrzi, mivel a közgyűlése az iráni kormány több tagjából áll. A Tanács szerint ráadásul a felperes közszolgáltatást végez az iráni hatóságok ellenőrzése mellett, mivel célja az iráni külkereskedelem fellendítése a fejlődő országokkal való együttműködés keretében. Ezenkívül a banki szolgáltatások nyújtása alapvető fontosságú a gazdasági tevékenységek, és általában a társaság érdekében.

65 Márpedig sem az, hogy az iráni állam tulajdonában áll a felperes alaptőkéjének nagy része, sem pedig az, hogy az általa nyújtott banki szolgáltatások szükségesek valamely állam gazdaságának működéséhez, nem ruházza fel e tevékenységeket közszolgáltatási jelleggel, és nem jelenti azt, hogy a felperes részt vesz a közhatalom gyakorlásában.

66 A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes a saját érdekében hivatkozhat az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra.

A második, az indokolási kötelezettség, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról

67 A felperes e tekintetben arra hivatkozik elsőként, hogy a 961/2010 rendelet VIII. mellékletébe való felvételét megelőzően nem hallgatták meg, másodsorban arra, hogy az adott indokolás elégtelen, és harmadsorban arra, hogy a korábbi kérelmei ellenére csak a kereset benyújtására nyitva álló határidő lejárta után kapott hozzáférést a Tanács aktájához.

68 Ami konkrétan az indokolást illeti, a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy nincsen olyan helyzetben, hogy megtudja, milyen alapon vették fel a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések hatálya alá tartozó személyek listáira, hogy az indokolás elégtelenségét nem orvosolták a később közölt iratok, és hogy a Tanács által neki küldött 2011. december 5-i levelek sablonosak.

69 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezeket az érveket.

70 Legelőször is az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást kell megvizsgálni.

71 Emlékeztetni kell e tekintetben arra, hogy a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozóan az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében, továbbá a jelen esetben különösen a 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdésében, a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében, a 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) bekezdésében és a 267/2012 rendelet 46. cikkének (3) bekezdésében előírt kötelezettség célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott-e, vagy hogy tartalmaz-e esetleg olyan hibát, amely lehetővé teszi az érvényességének uniós bíróság előtt történő vitatását, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa a jogi aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség az uniós jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást következésképp főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust, a közlés hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-390/08. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2009. október 14-én hozott ítéletének [EBHT 2009., II-3967. o.] 80. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

72 Ebből következően, hacsak bizonyos indokok közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságával vagy a nemzetközi kapcsolataik fenntartásával összefüggő magasabb rendű megfontolásokkal, a Tanács köteles a korlátozó intézkedések által érintett jogalany tudomására hozni azokat a különös és konkrét indokokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a korlátozó intézkedéseket meg kell hozni. Így meg kell említenie azon ténybeli és jogi tényezőket, amelyektől az érintett intézkedések jogi igazolhatósága függ, valamint azon megállapításokat, amelyek azok meghozatalára indították (lásd ebben az értelemben fenti 71. pontban hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 81. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

73 Másfelől az indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel-e követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen, valamely sérelmet okozó aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd a fenti 71. pontban hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 82. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

74 Mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása értékelésének tekintetében a megtámadott aktusokban szereplő indokokon felül figyelembe kell venni a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó, a Tanács által a felperessel közölt javaslatot.

75 Egyrészt ugyanis az említett javaslatból - ahogyan azokat a felperessel közölték - kitűnik, hogy azt a felperest érintő korlátozó intézkedések elfogadásával összefüggésben a tagállamok küldöttségei elé terjesztették, ebből következően az olyan bizonyítéknak minősül, amely megalapozza ezen intézkedéseket.

76 Másfelől igaz, hogy e javaslatot mind a 2010/664 határozat és a 961/2010 rendelet elfogadását követően, mind pedig a kereset benyújtása után közölték a felperessel. Következésképpen e javaslat nem egészítheti ki érvényesen 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet indokolását. E javaslat mindazonáltal figyelembe vehető a későbbi aktusok, nevezetesen a 2011/783 határozat, az 1245/2011 végrehajtási rendelet és a 267/2012 határozat jogszerűségének értékelése keretében.

77 A felperesre vonatkozóan a megtámadott aktusok egyetlen indokolást tartalmaznak, miszerint ő vette át a Bank Melli folyamatban lévő ügyleteit, miután utóbbira az Unió szankciókat vetett ki.

78 A korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó, 2011. február 22-én közölt javaslat megegyezik a megtámadott aktusok indokolásával.

79 Végül a felperesnek küldött 2011. december 5-i levél annak említésére szorítkozik, hogy a felülvizsgálatot követően a Tanács úgy határozott, hogy a felperesnek továbbra is a 2010/413 határozatban és a 961/2010 rendeletben foglalt korlátozó intézkedések hatálya alá kell tartoznia, mivel az akta nem tartalmaz az álláspontjának módosítását igazoló új bizonyítékokat, az e két jogi aktus mellékletébe való felvétel indokai tehát továbbra is érvényesek.

80 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Tanács által hivatkozott egyetlen indok nem elég pontos, mivel nem fejti ki, hogy a banki ügyletekkel kapcsolatban mit kell az "átvételen" érteni, sem azt, hogy a Bank Melli mely ügyleteit vette át a felperes, és azt sem, hogy kik voltak azok a harmadik felek, amelyek számára a szóban forgó ügyleteknek végeredményben előnyösnek kellett lenniük. Ezenkívül a felperesnek küldött 2011. december 5-i levél nem tartalmaz egyetlen kiegészítő bizonyítékot sem a vele szemben elrendelt intézkedések indokolására.

81 A folyamatban lévő banki ügyletek "átvételének" fogalmát illetően a Tanács a tárgyaláson a Törvényszék egyik kérdését követően kifejtette, hogy e fogalom a korlátozó intézkedések folytán megakadályozott ügyleteknek a Bank Mellitől való átvételét jelöli olyan összetett tranzakciók keretében, amelyek valamely bank által az akkreditívhez vagy a finanszírozáshoz hasonló hosszútávú ügyletek keretében nyújtott valamennyi ügyletet érinthetik. Márpedig meg kell állapítani, hogy ez a felvilágosítás ugyanannyira általános jellegű, mint amely az egyedüli indokolásban szerepel, és különösen nem nyújt semmilyen tájékoztatást azon szolgáltatások pontos jellegéről, amelyeket a felperes nyújtott. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az akkreditíveket vagy a finanszírozásokat csak példaképpen említette a Tanács, és hogy nem jelölt meg konkrétan egyetlen olyan ügyletet sem, amelyet a felperes a Bank Mellitől "átvéve" teljesített volna.

82 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Tanács megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében, a 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdésében, a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében, a 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) bekezdésében és a 267/2012 rendelet 46. cikkének (3) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettséget, valamint a felperessel mint érdekelt szervezettel szemben elfogadott, a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedésekkel kapcsolatban rá nézve terhelő bizonyítékok közlésére vonatkozó kötelezettséget.

83 Ebből következően helyt kell adni a második jogalapnak, amennyiben az az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, amely megállapítás önmagában indokolja a megtámadott jogi aktusoknak a felperest érintő részükben való megsemmisítését.

84 A fentiek összességére tekintettel meg kell semmisíteni a felperesnek a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések hatálya alá tartozó személyek listájára való felvételére és az azon való további szerepeltetésére vonatkozó aktusokat, anélkül hogy szükség lenne a felperes által előterjesztett negyedik és ötödik kereseti kérelem alátámasztására felhozott többi érvet és jogalapot megvizsgálni.

85 Tekintettel arra, hogy megsemmisítésre került a felperesnek a megtámadott jogi aktusok mellékletében szereplő listákra való felvétele, a továbbiakban már nem érinti őt a 2010/413 határozat. Következésképpen már nem szükséges a felperes első, a fenti 29. pontban ismertetett kereseti kérelméről határozni, sem pedig a Tanács által ezzel szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogást megvizsgálni.

A megsemmisítés időbeli hatályáról

86 Ami a felperesnek a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések hatálya alá tartozó személyek listájára való felvételére és az azon való további szerepeltetésére vonatkozó aktusok megsemmisítésének időbeli hatályát illeti, először is meg kell jegyezni, hogy a 961/2010 rendelet VIII. melléklete, konkrétan e mellékletnek az 1245/2011 végrehajtási rendeletből eredő változata már nem vált ki joghatásokat ez utóbbi rendeletnek a 267/2012 rendelet által történt hatályon kívül helyezését követően. Következésképpen a felperes 961/2010 rendelet VIII. mellékletébe, konkrétan annak az 1245/2011 végrehajtási rendeletből eredő változatába való felvételének az őt érintő részében való megsemmisítése az említett felvételnek csak a hatálybalépése és a hatályon kívül helyezése között a felperes tekintetében bekövetkező joghatásokat érinti.

87 Ezenkívül a 267/2012 rendelet IX. mellékletét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése értelmében az EUMSZ 280. cikktől eltérve a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak a hivatkozott alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett fellebbezési határidő lejártának napjától vagy - ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be - a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba. A Tanácsnak tehát a jelen ítélet kihirdetésétől számítva a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbított két hónapos határidő áll rendelkezésére ahhoz, hogy orvosolja a megállapított jogsértést, adott esetben újabb korlátozó intézkedéseket hozva a felperessel szemben.

88 Azon kockázat, hogy a 267/2012 rendelet által előírt korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhet, a jelen ügyben nem tűnik elég súlyosnak az említett rendelet hatályának a Bíróság alapokmánya 60. cikkének második bekezdésében meghatározott időtartamon felüli fenntartásához, figyelembe véve az ezen intézkedéseknek a felperesek jogaira és szabadságaira gyakorolt jelentős hatását (lásd analógia útján a Törvényszék T-316/11. sz., Kadio Morokro kontra Tanács ügyben 2011. szeptember 16-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 38. pontját).

89 Végül, ami a felperesnek a 2010/413 határozat 2010/644 határozatból, majd 2011/783 határozatból eredő II. mellékletére való felvétele megsemmisítésének időbeli hatályát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján a Törvényszék, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.

90 A jelen esetben a felperesnek a 267/2012 rendelet IX. mellékletébe való felvételének megsemmisítése és a 2010/413 határozat 2010/644 határozatból, majd 2011/783 határozatból eredő II. mellékletébe való felvételének megsemmisítése hatálybalépésének időpontja közötti különbség fennállása súlyosan sértheti a jogbiztonságot, mivel e két jogi aktus azonos intézkedéseket szab ki a felperessel szemben. A 2010/413 határozat 2010/644 határozatból, majd 2011/783 határozatból eredő II. mellékletének joghatásait tehát a felperes tekintetében a felperesnek a 267/2012 rendelet IX. mellékletébe való felvétele megsemmisítésének hatálybalépéséig fenn kell tartani (lásd analógia útján a fenti 88. pontban hivatkozott Kadio Morokro kontra Tanács ügyben hozott ítélet 39. pontját).

A költségekről

91 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Továbbá az eljárási szabályzat 87. cikkének 6. §-a értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz. A jelen esetben a Tanácsot, mivel lényegében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

92 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-a első bekezdésének értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. Tehát a Bizottság maga viseli a saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a Bank Refah Kargarant érintő részében megsemmisíti:

- a 2010. október 25-i 2010/644/KKBP tanácsi határozattal, majd a 2011. december 1-jei 2011/783/KKBP tanácsi határozattal módosított, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozat II. mellékletét;

- a 2010/644 határozatot;

- a 961/2010 rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. december 1-jei 1245/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelettel módosított, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU tanácsi rendelet VIII. mellékletét;

- a 2011/783 határozatot;

- az 1245/2011 végrehajtási rendeletet;

- az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendelet IX. mellékletét.

2) A Törvényszék a 2010/644 határozattal, majd a 2011/783 határozattal módosított 2010/413 határozat II. mellékletének joghatásait a Bank Refah Kargaran tekintetében a 267/2012 rendelet IX. melléklete megsemmisítésének hatálybalépéséig fenntartja.

3) Már nem szükséges az annak megállapítására irányuló kérelemről határozni, hogy a 2010/413 határozat nem alkalmazható a Bank Refah Kargaranra.

4) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

5) Az Európai Unió Tanácsa a saját költségein kívül viseli a Bank Refah Kargaran részéről felmerült költségeket.

6) Az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeit.

Pelikánová

Jürimäe

Van der Woude

Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. szeptember 6-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Eljárás és a felek kérelmei

Indokolás

Az elfogadhatóságról

A jövőbeli aktusok megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságáról

A felperes második és harmadik kereseti kérelmének elfogadhatóságról

A felperes kereseti kérelmének módosításáról

Az ügy érdeméről

A felperes azon lehetőségéről, hogy az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és biztosítékokra hivatkozzon

A második, az indokolási kötelezettség, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról

A megsemmisítés időbeli hatályáról

A költségekről

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.