62012CJ0239[1]

A Bíróság (nagytanács) 2013. május 28-i ítélete. Abdulbasit Abdulrahim kontra az Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság. Fellebbezés - Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) - Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedések - 881/2002/EK rendelet - Megsemmisítés iránti kereset - Az érdekeltnek az érintett személyek és szervezetek listájáról való levétele - Az eljáráshoz fűződő érdek. C-239/12 P. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2013. május 28. ( *1 )

"Fellebbezés - Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) - Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedések - 881/2002/EK rendelet - Megsemmisítés iránti kereset - Az érdekeltnek az érintett személyek és szervezetek listájáról való levétele - Az eljáráshoz fűződő érdek"

A C-239/12. P. sz. ügyben,

Abdulbasit Abdulrahim (lakóhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: P. Moser QC és E. Grieves barrister, H. Miller solicitor megbízásából,

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2012. május 13-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: E. Finnegan és G. Étienne, meghatalmazotti minőségben),

az Európai Bizottság (képviselik: E. Paasivirta és G. Valero Jordana, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperesek az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, M. Ilešič, L. Bay Larsen, T. von Danwitz, A. Rosas (előadó), G. Arestis, J. Malenovský és E. Jarašiūnas tanácselnökök, Juhász E., A. Borg Barthet, C. Toader, C. G. Fernlund, J. L. da Cruz Vilaça és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. december 11-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2013. január 22-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével A. Abdulrahim az Európai Unió Törvényszéke T-127/09. sz., Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ügyben 2012. február 28-án hozott azon végzésének (a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék többek között megállapította, hogy a 2008. december 22-i 1330/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 345., 60. o.) módosított, az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida]-hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló, 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. május 27-i 881/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 139., 9. o., magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 294. o.), illetve az 1330/2008 rendelet megsemmisítése iránt A. Abdulrahim által benyújtott keresetről már nem szükséges határozni.

Jogi háttér és a jogvita előzményei

2 2008. október 21-én A. Abdulrahim nevét felvették az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az afganisztáni helyzetről szóló, 1999. október 15-i 1267. (1999) számú határozatával létrehozott szankcióbizottság által összeállított listára (a továbbiakban: a szankcióbizottság listája).

3 Következésképpen A. Abdulrahim nevét az 1330/2008 rendelettel felvették azon személyek és szervezetek listájára (a továbbiakban: vitatott lista), akiknek, illetve amelyeknek a pénzeszközeit és egyéb gazdasági erőforrásait a 881/2002 rendelet alapján be kell fagyasztani.

4 Az 1330/2008 rendelet melléklete 1. pontjának értelmében az említett felvétel a következőképpen indokolható:

"[...] Egyéb információk: a) [...]; b) A Libyan Islamic Fighting Group [...] [a továbbiakban: LIFG] képviseletében pénzgyűjtő tevékenységben vesz részt; c) Az LIFG-n belül vezető beosztásokat töltött be az Egyesült Királyságban; d) Kapcsolatban áll a SANABEL Relief Agency következő igazgatóival: Ghuma Abd'rabbah, Taher Nasuf és Abdulbaqi Mohammed Khaled, valamint az LIFG tagjaival az Egyesült Királyságban, ideértve Ismail Kamokát is, aki az LIFG magas beosztású tagja az Egyesült Királyságban, és akit 2007 júniusában a terrorizmus finanszírozásának vádjával az Egyesült Királyságban elítéltek."

5 Keresetlevelével - amelynek aláírt, eredeti példánya 2009. április 15-én érkezett be a Törvényszék Hivatalához - A. Abdulrahim az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság ellen indított keresetet, amelynek tárgyát lényegében egyrészről az 1330/2008 rendelettel módosított 881/2002 rendelet, illetve az 1330/2008 rendelet őt érintő részében történő megsemmisítése iránti kérelem, másrészről pedig az állítólag az említett jogi aktusok által okozott kár megtérítése iránti kérelem képezte. A keresetet T-127/09. szám alatt iktatták.

6 Keresetlevelében A. Abdulrahim arra hivatkozik, hogy sem a Tanács, sem a Bizottság nem magyarázta el a vitatott listára történő felvételének okait. Nem tájékoztatták a terhére rótt tényekről, valamint e tekintetben nem hallgatták meg. Azzal érvelt, hogy a hozzá tartozó pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés sértette a tulajdonhoz és a magánélethez való jogát, valamint aránytalan volt. Végül A. Abdulrahim arra hivatkozott, hogy soha nem állt összeköttetésben Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal vagy a Tálibánnal. A Foreign and Commonwealth Office 2008. november 5-i, az al-Kaidával az LIFG közvetítése útján megvalósuló összeköttetésről szóló levelére utalva arra hivatkozott, hogy ugyan az LIFG afgán csoportjának egy része csatlakozott 2007-ben az al-Kaidához, ez nem történt meg a csoport valamennyi tagja esetében. Mindenesetre A. Abdulrahim 2001-től már nem vett részt az LIFG-ben.

7 2010. december 22-én a szankcióbizottság törölte A. Abdulrahim nevét a listájáról.

8 2011. január 6-án A. Abdulrahim ügyvédei írásban azzal a kérelemmel fordultak a Bizottsághoz, hogy az törölje nevét a vitatott listáról.

9 A 881/2002 tanácsi rendelet 143. alkalommal történő módosításáról szóló, 2011. január 18-i 36/2011/EU bizottsági rendelettel (HL L 14., 11. o.) A. Abdulrahim nevét törölték a vitatott listáról.

10 A Bizottság - a Törvényszék Hivatalához 2011. július 27-én érkezett levelében - eljuttatta a Törvényszéknek a 36/2011 rendelet másolatát.

11 A Törvényszék Hivatalának 2011. november 17-i levelében felkérték a feleket, hogy írásban nyilatkozzanak a 36/2011 rendelet elfogadásából - különösen A. Abdulrahim keresetének tárgya tekintetében - levonandó következtetésekről.

12 A Tanács és a Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2011. december 6-án benyújtott írásbeli észrevételeikben annak megállapítását kérték a Törvényszéktől, hogy a megsemmisítés iránti kérelem okafogyottá vált, valamint hogy e tekintetben már nem szükséges határozni. A kártérítési és a költségekkel kapcsolatos kérelmet illetően az említett intézmények fenntartották korábbi kérelmeiket.

13 A. Abdulrahim a Törvényszék Hivatalához 2011. december 6-án benyújtott írásbeli észrevételeiben ellenezte, hogy a Törvényszék az 1330/2008 rendelet megsemmisítése iránti kérelmek okafogyottságáról döntsön. Érvelését különösen a Törvényszék T-229/02. sz., PKK kontra Tanács ügyben 2008. április 3-án hozott ítéletének 46-51. pontjára alapítva a megtámadott végzés 19. pontjában összefoglalt érvekre hivatkozott, amelyekre a Törvényszék ugyanezen végzésben válaszolt.

A megtámadott végzés

14 A megtámadott végzést a Törvényszék eljárási szabályzatának 113. cikke alapján hozták, amelynek értelmében a Törvényszék hivatalból a felek meghallgatását követően bármikor határozhat arról, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e, illetve megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra.

15 A megtámadott végzés 22. pontjában a Törvényszék emlékeztetett az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a jogvita tárgyának - a felperes eljáráshoz fűződő érdekéhez hasonlóan - a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (lásd a Bíróság C-362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-4333. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-494/08-T-500/08. és T-509/08. sz., Ryanair kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. december 10-én hozott ítéletének [EBHT 2010., II-5723. o.] 42. és 43. pontját).

16 A megtámadott végzés 24. pontjában a Törvényszék arra is emlékeztetett, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a megtámadott aktus alperes intézmény általi visszavonása, illetve - bizonyos körülmények között - hatályon kívül helyezése megalapozza a megsemmisítés iránti kereset tárgyának okafogyottá válását, mivel az a felperes számára a kívánt eredménnyel jár, és számára teljes elégtétellel szolgál (lásd az Elsőfokú Bíróság T-451/04. sz., Mediocurso kontra Bizottság ügyben 2006. március 28-án hozott végzése 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, a T-142/11. sz., SIR kontra Tanács ügyben 2011. július 6-án hozott végzése 18. pontját, valamint a T-160/11. sz., Petroci kontra Tanács ügyben 2011. július 6-án hozott végzése 15. pontját)

17 A Törvényszék a megtámadott végzés 27. pontjában megállapította, hogy a Bizottság a 36/2011 rendelettel törölte A. Abdulrahim nevét a vitatott listáról, nevének megemlítése pedig az 1330/2008 rendeletből eredt. Véleménye szerint egy ilyen törlés az utóbbi rendelet felperest érintő részének hatályon kívül helyezését vonta maga után.

18 A megtámadott végzés 29. és 30. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a megsemmisítés iránti keresettel összefüggésben a felperesnek ugyan továbbra is érdeke fűződhet az eljárás során hatályon kívül helyezett jogi aktus megsemmisítéséhez, ha ezen aktus megsemmisítése önmagában jogi jogkövetkezményeket válthat ki (az Elsőfokú Bíróság T-25/96. sz., Arbeitsgemeinschaft Deutscher Luftfahrt-Unternehmen és Hapag-Lloyd kontra Bizottság ügyben 1997. március 14-én hozott végzésének [EBHT 1997., II-363. o.] 16. pontja, valamint a T-184/01. sz., IMS Health kontra Bizottság ügyben 2005. március 10-én hozott végzésének [EBHT 2005., II-817. o.] 38. pontja). Valamely jogi aktus megsemmisítése esetén ugyanis, az az intézmény, amelynek jogi aktusát a Bíróság megsemmisítette, az EUMSZ 266. cikk értelmében köteles megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ezek az intézkedések nem a jogi aktusnak az uniós jogrendből való kivonására irányulnak, mivel ez már az aktus bíróság általi megsemmisítésével bekövetkezik. Inkább a megsemmisítést kimondó ítéletben megállapított jogellenességek megszüntetésére irányulnak. Ez az érintett intézmény részéről tehát azt jelentheti, hogy a felperes helyzetét megfelelő módon helyreállítja, illetve kerüli azonos jogi aktus elfogadását (lásd a fent hivatkozott Arbeitsgemeinschaft Deutscher Luftfahrt-Unternehmen és Hapag-Lloyd kontra Bizottság ügyben hozott végzés 17. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

19 A Törvényszék a megtámadott végzés 31. pontjában ugyanakkor megállapította, hogy a jelen ügyben sem az iratokból, sem a felperes érveiből nem tűnik ki, hogy a 36/2011 rendelet elfogadását követően a felperesnek oly módon származhatna - az ugyanezen végzés 22. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerinti - előnye a megsemmisítés iránti keresetből, hogy az eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennállna.

20 Különösen - elsősorban - azon körülményt illetően, hogy valamely uniós intézmény jogi aktusának hatályon kívül helyezése nem jelenti jogellenességének elismerését, és ex nunc hatással jár, eltérően a megsemmisítést kimondó ítélettől, amelynek értelmében a megsemmisített jogi aktust visszamenőleg törlik a jogrendből, mintha soha nem létezett volna (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-481/93. és T-484/93. sz., Exporteurs in Levende Varkens és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. december 13-án hozott ítéletének [EBHT 1995., II-2941. o.] 46. pontját), a Törvényszék a megtámadott végzés 32. pontjában rámutatott arra, hogy egy ilyen körülmény nem tudja megalapozni a felperesnek az 1330/2008 rendelet megsemmisítéséhez fűződő érdekét.

21 A megtámadott végzés 33. pontjában a Törvényszék elmagyarázta, hogy egyrészt ugyanis semmilyen tényező nem utal arra, hogy az 1330/2008 rendelet ex tunc hatállyal történő törlése bármiféle előnyt jelentene a felperes számára. Kiváltképpen semmiből nem lehet megállapítani azt, hogy e rendelet megsemmisítését kimondó ítélet esetén a Bizottság - az EUMSZ 266. cikk alapján - elfogadná a megállapított jogellenesség megszüntetésére irányuló intézkedéseket.

22 A Törvényszék a megtámadott végzés 34. pontjában másrészt magának a feltételezett jogellenességnek elismerését illetően úgy ítélte meg, hogy annak elismerése az EUMSZ 268. cikken és az EUMSZ 340. cikken alapuló kártérítési keresettel elérni kívánt kártérítési formák egyikét képezi. Ugyanakkor véleménye szerint nem elegendő az EUMSZ 263. cikkel és az EUMSZ 264. cikkel végrehajtott intézményi jogi aktusok megsemmisítésére irányuló objektív jellegű jogvitában való eljáráshoz fűződő érdek fennállásának megállapításához. Ellenkező esetben a felperesnél mindenkor fennállna az ahhoz fűződő érdek, hogy - a jogi aktus visszavonása vagy hatályon kívül helyezése ellenére - kérje annak megsemmisítését, ami összeegyeztethetetlen lenne a megtámadott végzés 24. és 29. pontjában hivatkozott és a jelen ítélet 16. és 18. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlattal.

23 Azon ítélkezési gyakorlatát illetően, amely szerint a felperesnél továbbra is fennállhat a korlátozó intézkedéseket előíró, hatályon kívül helyezett és más jogi aktussal felváltott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott PKK kontra Tanács ügyben hozott ítélet 46-51. pontján túlmenően az Elsőfokú Bíróság által a T-228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d'Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., II-4665. o.] 35. pontját, a T-327/03. sz., Al-Aqsa kontra Tanács ügyben 2007. július 11-én hozott ítélet 39. pontját, valamint a T-256/07. sz., People's Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23-án hozott ítélet [EBHT 2008., II-3019. o.] 48. pontját), a Törvényszék a megtámadott végzés 35. pontjában megállapította, hogy ezen ítélkezési gyakorlatot sajátos és a jelen ügyétől eltérő kontextusban dolgozták ki. Az 1330/2008 rendelettől eltérően ugyanis az ezekben az ügyekben szóban forgó jogi aktusokat nemcsak hatályon kívül helyezték, hanem azok helyébe új jogi aktusokat léptettek, az érintett szervezetekre vonatkozó korlátozó intézkedéseket pedig fenntartották. A hatályon kívül helyezett jogi aktusoknak az érintett szervezetekkel szembeni kezdeti hatásai tehát - az azok helyébe lépő jogi aktusok révén - továbbra is fennálltak. Márpedig a jelen ügyben a 36/2011 rendelet pusztán a felperes nevének említését törölte a vitatott listáról, ily módon az 1330/2008 rendeletet a felperest érintő részében közvetve helyezte hatályon kívül anélkül, hogy az e rendelet által meghatározott intézkedéseket felváltotta volna. Az általa kiváltott hatások tehát nem állnak fenn. Az említett ítélkezési gyakorlat ráadásul valamely jogi aktus hatályon kívül helyezésének és megsemmisítésének hatásai közötti különbségen alapul, ez a körülmény pedig - amint az a megtámadott végzés 32. pontjából kitűnik - a jelen ügyben nem releváns.

24 Az említett végzés 36. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az említett különbségtételt a Bíróság a C-399/06. P. és C-403/06. P. sz., Hassan és Ayadi kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2009. december 3-án hozott ítélete [EBHT 2009., II-11393. o.] is megerősíti. Egyrészről ugyanis a Bíróság, ahelyett hogy az érintett felperesek ezen ítélet alapjául szolgáló ügyekben való eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását állapította volna meg automatikusan, az ítélet 57. pontjában hivatalból tette fel azt a kérdést, hogy a vitatott rendelet visszavonására és annak egy másik jogi aktussal való visszaható hatályú felváltására tekintettel, szükséges-e még határozatot hozni ezekben az ügyekben. Másrészről a Bíróság - ugyanezen ítélet 59-63. pontjában - az elé terjesztett ügyet illetően számos olyan sajátosságra mutatott rá, amelyek alapján az említett ítélet 64. és 65. pontjában azt a következtetést tudta levonni, hogy "e sajátos körülmények között", valamint a Bíróság C-123/92. sz., Lezzi Pietro kontra Bizottság ügyben 1993. március 8-án hozott végzésében (EBHT 1993., I-809. o.) megállapítottaktól eltérően, valamely új jogi aktus elfogadását, ezzel egyidejűleg pedig az érintett rendelet hatályon kívül helyezését nem lehet úgy tekinteni, mint a vitatott rendelet puszta megsemmisítését. Márpedig ezek a sajátosságok a jelen ügyben nem állnak fel. Még pontosabban: a jelen esetben a 36/2011 rendelet végleges, mivel már nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát. Következésképpen - a fent hivatkozott, Hassan és Ayadi kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 63. pontjában a Bíróság által megállapítottakkal ellentétben - kizárható, hogy az 1330/2008 rendelet a felperest érintő részében ismét hatályba lépjen.

25 Másodsorban azt illetően, hogy valamely felperesnek továbbra is fennállhat az ahhoz fűződő érdeke, hogy annak elkerülése érdekében kérje valamely uniós intézmény jogi aktusának megsemmisítését, hogy a jogi aktushoz állítólagosan fűződő jogellenesség a jövőben megismétlődhessen, a Törvényszék a megtámadott végzés 37. pontjában emlékeztetett arra, hogy ez, az EUMSZ 266. cikk első bekezdéséből eredő, eljáráshoz fűződő érdek csak akkor állhat fenn, ha a feltételezett jogellenesség a kereset alapjául szolgáló ügyben szereplő körülményektől függetlenül a jövőben is megismétlődhet (a fent hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. és 52. pontja). Márpedig a jelen ügyben az iratokban semmi nem utal arra, hogy ez lehetne a helyzet. Éppen ellenkezőleg, mivel a 36/2011 rendeletet a felperes egyedi helyzetére, valamint - nyilvánvalóan - a líbiai helyzet alakulására tekintettel fogadták el, a Törvényszék úgy vélte, hogy nem tűnik valószínűnek, hogy a feltételezett jogellenesség a kereset alapjául szolgáló körülményektől függetlenül a jövőben is megismétlődhet.

26 Harmadsorban az arra alapított érvet illetően, hogy valamely kötelező erejű nemzetközi jogi norma állítólagos megsértésének szankcionálásához nyomós közérdek fűződne, a Törvényszék a megtámadott végzés 38. pontjában - anélkül, hogy e tekintetben a Bizottságot illetően bármiféle büntetlenséget ismert volna el - úgy vélte, hogy ez az érv nem elegendő a felperesnek a kereset fenntartásához fűződő személyes érdekének megállapításához. Még akkor is, ha - amint azt a felperes megjegyzi - a Bizottságnak tiszteletben kell tartania a kötelező erejű nemzetközi jogi normákat, és nem jogosult kínzással megszerzett információkon alapuló határozatot elfogadni, a felperes nem jogosult a törvény vagy az intézmények érdekében eljárni, továbbá kizárólag az őt személyesen érintő érdekre és sérelmekre hivatkozhat (lásd ebben az értelemben a 85/82. sz., Schloh kontra Tanács ügyben 1983. június 30-án hozott ítélet [EBHT 1983., 2105. o.] 14. pontját).

27 Negyedsorban, az adott esetben az 1330/2008 rendelet állítólagos jogellenességéből esetlegesen eredő kedvezőtlen következményeket illetően a Törvényszék a megtámadott végzés 39. pontjában rámutatott arra, hogy az alperes intézmények által megfogalmazott, az okafogyottá válás megállapítására irányuló kérelem kizárólag az e rendelet megsemmisítése iránti kérelmekre vonatkozott. Így tehát A. Abdulrahim - az EUMSZ 268. cikken és az EUMSZ 340. cikk második és harmadik bekezdésén alapuló kártérítési kérelmében - kérheti az általa állítólagosan elszenvedett kár megtérítését.

28 Végül pedig, ötödsorban a felperesnél felmerült költségek megtérítése céljából a jelen kereset megalapozottságára vonatkozó határozathozatal állítólagos szükségességére alapított érvet illetően a Törvényszék - a megtámadott végzés 40. pontjában - visszautalt a költségekről szóló határozatára.

29 A Törvényszék a megtámadott végzés 41. pontjában megállapította, hogy az 1330/2008 rendelet megsemmisítése iránti kérelmekre vonatkozóan már nem szükséges határozatot hozni.

30 A kártérítési kérelmet illetően a Törvényszék úgy vélte, hogy - az eljárási iratokra, az ügy irataiban szereplő adatokra, valamint írásbeli beadványaikban a felek által előterjesztett magyarázatokra tekintettel - úgy tűnik, hogy a kérelem nyilvánvalóan nélkülöz minden jogi alapot, sőt nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

31 A Törvényszék - miután a megtámadott végzés 45. pontjában emlékeztetett az Uniónak az intézményei jogellenes magatartásáért fennálló szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges feltételekre - ugyanezen végzés 48. pontjában megállapította, hogy a kárt nem számszerűsítették, és nem is bizonyították.

32 A Törvényszék a megtámadott végzés 52. pontjában azt is kimondta, hogy nem volt bizonyított a jelen ügyben szóban forgó aktusok és az állítólagos kár között okozati összefüggés, mivel az A. Abdulrahim által - pénzeszközei, vagyoni értékei és más gazdasági erőforrásai rendelkezésre állásának hiánya miatt és az őt ezek használatától való megfosztásban rejlő - állítólagosan elszenvedett vagyoni kár közvetlen oka nem ezen aktusok elfogadásában, hanem korábbi határozatoknak, azaz egyrészről A. Abdulrahim nevének a szankcióbizottság listájára való felvételére vonatkozóan e bizottság által hozott 2008. október 21-i határozatnak, másrészről pedig az Egyesült Királyság hatóságainak az érdekelttel szembeni korlátozó intézkedések elfogadására irányuló döntésnek az elfogadásában keresendő.

A fellebbezési kérelmek

33 A. Abdulrahim azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

- állapítsa meg, hogy a megsemmisítés iránti keresete nem volt okafogyott;

- utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé a megsemmisítés iránti keresetről való határozathozatal érdekében; valamint

- kötelezze a Bizottságot a jelen fellebbezés, valamint a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére, beleértve az észrevételeknek a Törvényszék felhívására történő előterjesztésének költségeit is.

34 A Tanács és a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és A. Abdulrahimot kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

35 Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező a hatékony jogorvoslathoz való jogra, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra hivatkozik. A Bíróság ítélkezési gyakorlatán kívül (a C-50/00. P sz., Unión de Pequenos Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6677. o.] 38. és 39. pontja, valamint a C-229/05 P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-439. o.] 76. és 77. pontja), az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkére és 52. cikkének (3) bekezdésére, valamint 7. cikkére hivatkozik, mely utóbbi a Rómában 1950. november 4-én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikkének felel meg, és amely előírja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.

36 Még pontosabban: érvelésének alátámasztása érdekében a fellebbező két jogalapra hivatkozik, amelyből az első három részre tagolódik.

Az első jogalapról

Az első jogalap első részéről, amely a Törvényszéknek a főtanácsnok meghallgatása elmulasztásában rejlő téves jogalkalmazásán alapul

37 A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék a főtanácsnok határozathozatal előtt történő meghallgatásának elmulasztásával megsértette az eljárási szabályzata 114. cikkének 4. §-át, amelyre az eljárási szabályzatnak a megtámadott végzés elfogadásának alapjául szolgáló 113. cikke hivatkozik.

38 Mindazonáltal, ahogy arra a Tanács és a Bizottság helytállóan emlékeztetett, a Törvényszék eljárási szabályzata 2. cikkének 2. §-a, valamint 18. és 19. cikke fényében kell értelmezni a Törvényszék azon kötelezettségét, hogy a határozathozatal előtt meghallgassa a főtanácsnokot, amely cikkekből egyrészről az következik, hogy a Törvényszék valamely bírájának főtanácsnokként történő kijelölése nem kötelező akkor, ha a Törvényszék tanácsban jár el, másrészt pedig az, hogy az említett eljárási szabályzatban a főtanácsnokra való hivatkozások kizárólag abban az esetben alkalmazandók, ha valamely bírát ténylegesen főtanácsnokként jelölték ki (a C-580/08. P. sz., Srinivasan kontra ombudsman ügyben 2009. június 25-én hozott végzés 35. pontja, a C-266/10. P. sz., Seacid kontra Parlament és Tanács ügyben 2010. október 22-én hozott végzés 11. pontja; valamint a C-426/10. P. sz., Bell & Ross kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 22-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-8849. o.] 28. pontja).

39 Mivel az A. Abdulrahim által a Törvényszékhez előterjesztett kereset elbírálására a Törvényszék második tanácsához nem jelöltek ki főtanácsnokot, nem állt fenn az a kötelezettség, hogy főtanácsnokot hallgassanak meg annak megállapítását megelőzően, hogy határozathozatalra már nincs szükség.

40 Következésképpen az első jogalap első része nem megalapozott.

Az első jogalap második részéről, amely a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésén alapul

41 A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot azzal, hogy elmulasztotta felhívni az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása szükségességével kapcsolatos észrevételei előterjesztésére. Hangsúlyozza, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 120. cikkének a fellebbezés benyújtása időpontjában alkalmazandó szövege előírja, hogy a fél az eljárás esetleges szóbeli szakaszának megnyitására vonatkozó határozathozatal előtt észrevételeket terjeszthet elő. Semmi nem igazolna eltérő megközelítést a Törvényszék előtt. A fellebbező szerint a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke a Törvényszék általi értelmezésben nem felel meg a Charta 47. cikkének.

42 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 113. cikkének alkalmazása nem biztosítja szóbeli szakasz megnyitását, mivel eljárási szabályzata 114. cikke 3. §-ának alkalmazásával, amelyre ugyanezen szabályzat 113. cikke hivatkozik, a Törvényszék kizárólag írásbeli szakaszból álló eljárás végén is dönthet (a C-547/03. P. sz., AIT kontra Bizottság ügyben 2006. január 19-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-845. o.] 35. pontja és a C-417/04 P. sz. Regione Siciliana ügyben 2006. május 2-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-3881. o.] 37. pontja).

43 Mindazonáltal a Törvényszék eljárási szabályzatának 113. cikke előírja a felek meghallgatását az arról való döntést megelőzően, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e, vagy annak megállapítását megelőzően, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra. E rendelkezésnek megfelelően a Törvényszék felhívta a fellebbezőt a 36/2011 rendelet elfogadásából, különösen keresetének tárgya tekintetében levonandó következtetésekre vonatkozó álláspontja írásban történő kifejtésére. Ennélfogva a fellebbező számíthatott arra, hogy a Törvényszék - amennyiben megállapítja, hogy a kereset okafogyottá vált - végzéssel dönt, mivel az említett 113. cikkben érintett esetek egyikéről van szó, amelynek fennállása esetén a Törvényszék bármikor határozhat.

44 Ebből az következik, hogy - a fellebbező állításával ellentétben - a Törvényszék nem sértette meg a Charta 47. cikkében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot, amennyiben felkérte, hogy nyilatkozzon a kereset tárgyának fennállásáról, valamint nem hallgatta meg az eljárás szóbeli szakasza megnyitásának lehetőségéről.

45 E körülményekből következően az első jogalap második része nem megalapozott.

Az első jogalap harmadik részéről, amely a Törvényszéknek az eljárás szóbeli szakasza megnyitásának elmulasztásában rejlő téves jogalkalmazásán alapul

46 Az első jogalap harmadik részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy elmulasztotta megnyitni az eljárás szóbeli szakaszát. Úgy véli, hogy a Törvényszék csupán kivételes esetben rendelkezik e szakasz mellőzésének lehetőségével, mely szakasz a felperes érveinek hatékony érvényesítésére rendelkezésre álló jogalapok fontos összetevőjét képezi. A fellebbező szerint az eljárás szóbeli szakaszát csak abban az esetben szabad mellőzni, ha nem merül fel semmilyen kulcsfontosságú jogi és/vagy ténybeli kérdés. Megjegyzi, hogy az eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradásával kapcsolatban általa a Törvényszékhez intézett válasz, valamint a Tanács és a Bizottság rövid észrevételei után a Törvényszék közvetlenül határozott.

47 A fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék érvelése csaknem teljes egészében olyan témákra és ítélkezési gyakorlatra vonatkozik, amelyek nem képezték megvitatás tárgyát, és amelyekre vonatkozóan sem írásban, sem szóban nem hallgatták meg. A Törvényszék az általa hivatkozott ítélkezési gyakorlat elvont alkalmazásával különösen a líbiai helyzetre vonatkozó ténybeli elemeket, és azt vetette fel, hogy nem tűnik valószínűnek, hogy az állítólagos jogellenesség a jövőben is megismétlődjön.

48 Ahogy arra a Bizottság emlékeztet, a Törvényszék eljárási szabályzata 113. cikkének és 114. cikke 3. §-ának megfelelően a Törvényszék az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása nélkül akkor fogadhatta el a megtámadott végzést, ha úgy vélte, hogy elegendő információ állt rendelkezésére, és ha a fellebbező lehetőséget kapott - amelyet egyébként ki is használt - hogy a Törvényszék felhívására előterjessze az alperes intézmények által a kereset okafogyottságának megállapítására irányuló kérelmekre vonatkozó írásbeli észrevételeit, és így hivatkozzon azon érvekre, amelyek alapján e kérelmekkel ellentétes álláspontot képvisel.

49 A megtámadott végzés indokolását és az abban említett ítélkezési gyakorlatot illetően hangsúlyozni kell, hogy a Törvényszék, jóllehet feladata a felek védelemhez való jogának tiszteletben tartása, mégsem kötelezhető arra, hogy álláspontjuk kifejtését kérje azon érvelésről, amelyet az elé terjesztett jogvita eldöntéséhez el kíván fogadni.

50 E körülményekből következően az első jogalap harmadik része sem megalapozott, következésképpen az első jogalapnak nem lehet helyt adni.

A második jogalapról, amely a Törvényszéknek a kereset okafogyottságának megállapításában rejlő téves jogalkalmazásán alapul

A felek érvelése

51 A. Abdulrahim arra hivatkozik, hogy a Törvényszék az eljáráshoz fűződő érdek fogalmának túl korlátozó megközelítését alkalmazta. Véleménye szerint egy keresetet nem lehet okafogyottá nyilvánítani, ha a legkisebb elszenvedett kárt is helyre lehet hozni e kereset vizsgálatának folytatásával, amennyiben ez a felperes számára előnnyel jár. A jelen esetben úgy ítéli meg, hogy a megsemmisítés iránti keresete alkalmas az EJEE 8. cikkében szabályozott magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog folyamatos megsértésének megszüntetésére, jóhírnevének helyreállítására, a foglalkoztatás és az utazás akadályainak, valamint a vitatott listára történő felvétele következményeinek eltörlésére, mivel e lista érinti a családját, és azt korlátozó intézkedések hatálya alá vonja.

52 Úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és a megtámadott végzés 33. pontjában helytelenül alkalmazta a megsemmisítés előnyének szempontját, amikor annak fennálltát a megállapított jogellenesség megszüntetésére irányuló intézkedéseknek a Bizottság és/vagy Tanács általi, az EUMSZ 266. cikk alapján történő elfogadásától tette függővé. Bizonyos esetekben valamely jogi aktus megsemmisítése semmilyen utólagos intézkedés elfogadását nem igényli. Másfelől a semmissé nyilvánítás nem függhet attól, hogy a későbbiekben a jogi aktus kibocsátójának meghatározott módon el kell járnia.

53 A fellebbező szerint a Törvényszék határozata sérti az EJEE 8. cikkéből eredő azon eljárási garanciát, amely szerint lehetőséget kell biztosítani az ellene felhozott vádak vitatására az intézmény által okozott kár megtérítése érdekében. Az eljáráshoz fűződő érdek hiányának elfogadása lehetőséget biztosítana a Bizottságnak, hogy a megtámadott intézkedés hatályon kívül helyezésével megkerülje az uniós bíróságok felülvizsgálatát, ami összeegyeztethetetlen lenne a jogállamiság elvével, és mindenféle felelősség alól mentesítené ezen intézményt.

54 A fellebbező megállapítása szerint a Törvényszék elfogadja, hogy - még kár hiánya esetén is - a jogellenesség jövőbeli ismétlődésének eshetősége elegendő annak megállapításához, hogy fennáll az eljárás folytatásához fűződő érdek (a fent hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. és 59. pontja). A fellebbező arra hivatkozik, hogy a jelen esetben az EJEE 8. cikkének megsértése kínzással megszerzett információk felhasználásán alapul. Mindazonáltal a Törvényszék nem vette figyelembe a keresete alátámasztása érdekében hivatkozott szabálytalanságok rendszerből adódó jellegét, amelyek megismétlődhetek. A fellebbezőnek tehát nyilvánvaló érdeke, hogy erről a pontról bírósági döntés szülessen, ugyanis az képezi alapját a terrorszervezettel összeköttetésben álló személyként való megjelölésének.

55 Az 1330/2008 rendelet által előírtakhoz hasonló korlátozó intézkedések hátterében fennálló politikai helyzet gyors alakulása tekintetében a fellebbező mindenesetre úgy véli, hogy a Törvényszék megközelítése különösen nyugtalanító. Nevének a vitatott listáról történő levételét ugyanis nem indokolták, a Törvényszék pedig nem következtethet arra, hogy a fellebbezőt nem veszik fel ismét erre a listára. A listára történő felvétele valamennyi, az említett listára történő újrafelvételre irányuló jövőbeli tagállami kérelem alapjaként vagy annak alátámasztása érdekében hivatkozható lesz. Végül a politikai helyzetben történő gyors változások hatása - ahogy azt a Törvényszék a líbiai helyzetre utalva elismerte - nem utasítható el.

56 A Tanács és a Bizottság hangsúlyozza, hogy a fellebbező az őt érintő korlátozó intézkedések megszüntetését kérte, a 36/2011 rendelet elfogadása pedig ilyen hatással járt. E tekintetben emlékeztetnek arra az ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében egy hatályon kívül helyezett jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogkövetkezményekkel járhat.

57 E tekintetben a Tanács és a Bizottság vitatja a fellebbezőnek az eljáráshoz fűződő érdeknek a jóhírnevének helyreállítása és a vitatott listára történő ismételt felvételének megelőzése érdekében történő fennmaradására vonatkozó érveit. A Bizottság emlékeztet arra, hogy egy ítélet nem utalhatott volna a fellebbező vitatott listára történő felvételének időpontja, azaz 2008. december 22. előtti időszakra. Másfelől keresetében a fellebbező a védelemhez való jog, a bírói jogvédelem és a tulajdonhoz való jog megsértésén alapuló jogalapokra hivatkozott, nem hivatkozott azonban mérlegelési hiba fennállására azon kérdést illetően, hogy összeköttetésben állt-e az al-Kaidával, vagy sem. Ilyen feltételek mellett valamely, az 1330/2008 rendeletet eljárási jogalapokra hivatkozva megsemmisítő ítélet nem eredményezhette volna becsületének helyreállítását.

58 A Tanács és a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszéknek az ügy érdeméről döntő ítéletének hiánya nem jelen kockázatot arra, hogy a fellebbezőnek a listára történő felvétele ismét hatályba lépjen. A 881/2002 rendelet módosításáról szóló, 2009. december 22-i 1286/2009/EU tanácsi rendeletbe (HL L 346., 42. o.) ugyanis beillesztettek egy 7a. cikket, amelynek értelmében valamely új felvételről szóló határozat csak akkor hozható meg, ha a Bizottság megszerzi az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának indokolását, amelyet a felvételről szóló határozata elfogadását követően haladéktalanul ismertetnie kell az érintett személlyel annak érdekében, hogy utóbbi a döntés Bizottság általi esetleges felülvizsgálata érdekében szükséges észrevételeket megtehesse. A jelen esetben a fellebbezőnek a szankcióbizottság listájáról történő levételéről szóló biztonsági tanácsi határozat nem hagy kétséget afelől, hogy - a ténybeli körülmények változatlansága esetén - e listára újból nem veszik fel. Ezenkívül a Törvényszék valamely ítélete nem lenne hatással az érintettnek az említett listáról 2010 decemberében történő levételéről szóló biztonsági tanácsi határozatra.

59 A kifogásolt jogellenességek rendszerből adódó jellegét illetően a Tanács és a Bizottság megismétli, hogy a megsemmisítés iránti kereset csak a fellebbezőnek a vitatott listára történő felvételét, a megsemmisítés pedig csak a fellebbezőt érintené. A rendszerből adódó hatás kérdése tehát nem releváns.

60 A Tanács és a Bizottság végül hangsúlyozza a jelen ügy és a fent hivatkozott PKK kontra Tanács ügyben hozott ítélet, valamint a fellebbezésben hivatkozott egyéb ítéletek alapjául szolgáló ügyek közötti különbséget. Ez utóbbi ügyek tekintetében azt emelik ki, hogy a felperesek a megsemmisítés iránti kérelemről szóló bírósági döntés időpontjában még szerepeltek a listákon, míg a jelen ügyben a fellebbező nevét már levették a vitatott listáról. A Bizottság a jelen ügyet a C-27/09. P. sz., Franciaország kontra People's Mojahedin Organization of Iran ügyben 2011. december 21-én hozott ítélet (EBHT 2011., I-13427. o.; 43-50. pont) alapjául szolgáló üggyel is összehasonlítja, amelyben a Francia Köztársaság úgy vélte, hogy a fellebbezésnek mindenkor volt tárgya, mivel e tagállam azt állította, hogy a People's Mojahedin Organization of Irannak a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló, 2001. december 27-i 2001/931/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.) mellékletében szereplő listára történő felvételéről szóló döntést fenn kellett tartani az uniós jogrendben. A jelen esetben a vitatott listáról történő levétele nem képezte a fellebbező és a Bizottság között vita tárgyát.

A Bíróság álláspontja

61 A Törvényszék a megtámadott végzés 22. pontjában emlékeztetett azon állandó ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében a felperes eljáráshoz fűződő érdekének - a kereset tárgyára tekintettel - a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. E jogvita tárgyának - az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan - a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (lásd a fent hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-373/06. P., C-379/06. P. és C-382/06. P. sz., Flaherty és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. április 17-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-2649. o.] 25. pontját).

62 Különböző körülmények fennállása esetén a Bíróság elismerte, hogy valamely felperes eljáráshoz fűződő érdeke nem szűnik meg szükségszerűen attól, hogy az általa megtámadott jogi aktus az eljárás során hatályát veszti.

63 A Bíróság így megállapította különösen azt, hogy a felperes megőrizheti a határozat megsemmisítésének kérelmezéséhez fűződő érdeket helyzetének helyreállítása érdekében (a 92/78. sz., Simmenthal kontra Bizottság ügyben 1979. március 6-án hozott ítélet [EBHT 1979., 777. o.] 32. pontja), vagy azért, hogy a megtámadott jogi aktus kibocsátója a jövőben megfelelő módosításokat tegyen, és ily módon kerülje el a megtámadott jogi aktushoz állítólag kapcsolódó jogellenesség ismétlődésének kockázatát (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Simmenthal kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 32. pontját, az 53/85. sz., AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ügyben 1986. június 24-én hozott ítélet [EBHT 1986., 1965. o.] 21. pontját, valamint a fent hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontját).

64 Egy közbeszerzési eljárás során jogellenesen elutasított vállalkozás és a Bizottság között folyamatban lévő ügyben a Bíróság azt állapította meg, hogy még azokban az esetekben is, amikor a körülményekből adódóan lehetetlennek bizonyul a megsemmisített jogi aktust kibocsátó intézmény számára e megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettség végrehajtása, a megsemmisítés iránti kereset megőrizhet egy esetleges felelősség megállapítása iránti kereset alapjául szolgáló érdeket (a 76/79. sz., Könecke Fleischwarenfabrik kontra Bizottság ügyben 1980. március 5-én hozott ítélet [EBHT 1980., 665. o.] 9. pontja).

65 Ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását in concreto kell értékelni, figyelembe véve különösen a vitatott jogellenesség következményeit, valamint az állítólagosan elszenvedett kár jellegét.

66 A fellebbező - mind a Törvényszék, mind a Bíróság előtt - különböző okokra hivatkozott, amelyek véleménye szerint annak ellenére igazolják az eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását, hogy a 36/2011 rendelet törölte a nevét az 1330/2008 rendelettel módosított 881/2002 rendelet I. mellékletének "Természetes személyek" rovatából. Ugyanakkor pontosítani kell, hogy nem szükséges a fellebbező által hivatkozott valamennyi indokot vizsgálni, ha közülük valamelyik elegendő az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának bizonyításához.

67 A megtámadott végzés 28. és 31. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a 36/2011 rendelet elfogadása, amennyiben törölte A. Abdulrahim nevét a vitatott listáról, az utóbbinak teljes elégtétellel szolgált, ezért megsemmisítés iránti keresete már nem járhatott számára előnnyel, következésképpen az eljáráshoz fűződő érdeke megszűnt.

68 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott végzés 32. pontjában a Törvényszék kétségkívül helytállóan emlékeztetett a valamely uniós intézmény jogi aktusának hatályon kívül helyezése - amely nem jelenti annak jogellenessége elismerését, és ex nunc hatással jár -, valamint a megsemmisítést kimondó ítélet - amelynek értelmében a megsemmisített jogi aktust visszamenőleg törlik a jogrendből, mintha soha nem létezett volna - közötti különbségtételre.

69 Mindazonáltal a Törvényszék tévesen következtetett az említett 32. pont utolsó mondatában arra, hogy e különbség nem igazolhat A. Abdulrahim számára az 1330/2008 rendelet megsemmisítéséhez fűződő érdeket.

70 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a 881/2002 rendelet alapján elfogadott korlátozó intézkedések jelentős hátrányos következményekkel és az érintett személyek jogaira és szabadságaira jelentős hatással járnak (lásd ebben az értelemben a C-402/05. P. és C-415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-6351. o.] 361. és 375. pontját). A pénzeszközök befagyasztásán kívül, amely mint olyan, széles hatálya miatt az érintett személyek mind szakmai, mind családi életét felforgatja (lásd különösen a C-340/08. sz., M és társai ügyben 2010. április 29-én hozott ítéletet [EBHT 2010., I-3913.o.]), valamint számos jogi aktus elfogadását akadályozza (lásd különösen a C-117/06. sz., Möllendorf és Möllendorf-Niehuus ügyben 2007. október 11-én hozott ítéletet [EBHT 2007., I-8361. o.]), figyelembe kell venni az érintett személyek valamely terrorszervezettel összeköttetésben állóként való közmegjelölését kísérő helytelenítő értékítéletet, valamint bizalmatlanságot.

71 Amint azt a főtanácsnok indítványa 61-67. pontjában megállapította, valamely felperes - ahogy A. Abdulrahim - eljáráshoz fűződő érdeke - nevének a vitatott listáról történő törlése ellenére is - azért áll fenn, hogy az uniós bírósággal ismertesse el azt, hogy soha nem kellett volna őt felvenni erre a listára, illetve soha nem kellett volna őt az uniós intézmények által folytatott eljárás szerint arra felvenni.

72 Ugyanis a megtámadott jogi aktus jogellenességének elismerése, noha önmagában nem téríthet meg valamely vagyoni kárt, illetve nem orvosolhatja a magánélet sérelmét, mégis, ahogy arra A. Abdulrahim hivatkozott, alkalmas becsületének helyreállítására, vagy az e jogellenesség miatt elszenvedett nem vagyoni kár megtérítésének formáját képezheti, valamint igazolhatja az eljáráshoz fűződő érdeke fennállását is (lásd ebben az értelemben a 155/78. sz., M. kontra Bizottság ügyben 1980. június 10-én hozott ítélet [EBHT 1980., 1797. o.] 6. pontját, valamint a C-343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-225. o.] 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

73 Ennek megfelelően a Törvényszék a megtámadott végzés 28. és 31. pontjában helytelenül következtetett a fellebbező nevének a vitatott listáról a 36/2011 rendelettel történő törléséből arra, hogy a fellebbező teljes elégtételben részesült, és megsemmisítés iránti keresete ennélfogva már nem alkalmas arra, hogy számára előnnyel járjon.

74 A Tanács és a Bizottság állításával ellentétben kevésbé fontos az, hogy a Bíróság előtt hivatkozott megsemmisítési jogalapok a kérdéses jogi aktus indokolására vagy a fellebbező eljárási jogainak tiszteletben tartására vonatkoznak. A pénzeszközök befagyasztásáról szóló határozat ilyen okokból történő megsemmisítése ugyanis a fellebbezőnek elégtételt nyújtana, amennyiben komoly kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, ahogyan az érintett fórum a hatásköreit vele szemben gyakorolta.

75 Mindazonáltal a fellebbező nemcsak a védelemhez való jog megsértésén alapuló jogalapokra hivatkozott a Törvényszék előtt, hanem azt is vitatta, hogy összeköttetésben állt az al-Kaidával. Amint ugyanis a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél 142-150. pontjából kitűnik, A. Abdulrahim tagadta, hogy terrorista tevékenységekben vett volna részt, vagy hogy összeköttetésben állt volna az al-Kaidával, és azt állította, hogy a vitatott listára történő felvétele azon egyszerű okból történt, mivel tagja volt egy líbiai menekültközösségnek, amelynek néhány tagja - az Egyesült Királyság hatóságai szerint - részt vett terrorista tevékenységekben.

76 Ugyancsak kevéssé lényeges, hogy valamely megsemmisítést kimondó ítélet nem utalhat az 1330/2008 rendelet elfogadását megelőző időszakra. Ugyanis bár A. Abdulrahimot már e rendelet elfogadása előtt felvették a szankcióbizottság listájára, valamint az Egyesült Királyság hatóságai által kiszabott korlátozó intézkedések hatálya alatt állt már - ahogy azt a Törvényszék a megtámadott végzés 52. pontjában megállapította -, ugyanakkor a vitatott listára történő felvétele növelhette a vele szembeni helytelenítő értékítéletet és bizalmatlanságot, következésképpen pedig az általa állítólagosan elszenvedett nem vagyoni kárt.

77 Hozzá kell tenni, hogy a közvetlenül alkalmazandó uniós rendeletek által összeállított listáknak az Unió területén sem a jellegük, sem a jogi hatályuk nem azonos a szankcióbizottság listájáéval.

78 A Törvényszék a megtámadott végzés 34. pontjában megállapította, hogy a hivatkozott jogellenesség elismerése nem elegendő az EUMSZ 263. cikk és az EUMSZ 264. cikk alapján végrehajtott, intézményi jogi aktusok megsemmisítésére irányuló objektív jellegű jogvitában való eljáráshoz fűződő érdek fennállásának megállapításhoz, ugyanis ellenkező esetben a felperesnél mindenkor fennállna az ahhoz fűződő érdek, hogy - a jogi aktus visszavonása vagy hatályon kívül helyezése ellenére - kérje annak megsemmisítését, ami összeegyeztethetetlen lenne a megtámadott végzés 24. és 29. pontjában hivatkozott, valamint a jelen ítélet 16. és 18. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlattal.

79 E következtetés ugyanakkor ellentmond a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, amelyből az következik, hogy a hivatkozott jogellenesség elismerése - amennyiben jellegénél fogva előnnyel jár a fellebbezőre nézve, ahogy a jelen ügyben is - igazolja a megsemmisítés iránti eljáráshoz fűződő érdek fennmaradását még akkor is, ha a megtámadott aktus a kereset előterjesztése után már nem vált ki joghatásokat (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott M. kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 5. és 6. pontját, az AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, valamint a Culin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27-29. pontját).

80 Végül az említett következtetés nem vonható le a Törvényszéknek az általa a megtámadott végzés 29. pontjában említett, és a jelen ítélet 18. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatából sem, ugyanis ez az ítélkezési gyakorlat azon az ugyanezen végzés 30. pontjában kifejtett előfeltételezésen alapul, hogy az eljáráshoz fűződő érdek csak akkor áll fenn, amikor a jogi aktus megsemmisítése szükségessé teszi, hogy a megsemmisített aktust kibocsátó intézmény - az EUMSZ 266. cikknek megfelelően - intézkedéseket fogadjon el. Márpedig - ahogy a jelen esetben is - fennáll a megtámadott jogi aktus megsemmisítése iránti érdek, amennyiben e megsemmisítés jellegénél fogva előnnyel jár a fellebbezőre nézve, függetlenül attól, hogy az alperes intézmény számára szükségtelen vagy anyagilag lehetetlen az EUMSZ 266. cikk alapján a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtási intézkedéseinek elfogadása (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Könecke Fleischwarenfabrik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 9. pontját, az M. kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 6. pontját, az AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 21. pontját, valamint a Culin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontját).

81 E tényezőkből következik, hogy a Törvényszéknek a megtámadott végzés 34. pontjában szereplő következtetése jogi hibát tartalmaz.

82 A Törvényszék ugyancsak jogi hibát követett el a megtámadott végzés 35. és 36. pontjában arra következtetve, hogy - ellentétben a fellebbező által érvének alátámasztására hivatkozott, fent idézett PKK kontra Tanács ügyben hozott ítéletben szereplő helyzettel - A. Abdulrahim eljáráshoz fűződő érdekének hiánya különösen abból származik, hogy az 1330/2008 rendelettel vele szemben elfogadott korlátozó intézkedéseket nem tartották fenn, és hogy ezen intézkedéseknek a 36/2011 rendelettel történő törlése végleges. A fellebbező nevének a vitatott listáról történő törlésével az 1330/2008 rendelet végleges hatályon kívül helyezése nem akadályozza az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradását az e rendeletnek a hatálybalépése és hatályon kívül helyezése időpontja közötti joghatásait tekintve.

83 Mindenesetre a jelen ügy körülményeit, különösen pedig A. Abdulrahim jóhírneve - a vitatott listára történő felvételéből eredő -megsértésének mértékét tekintve fennáll a fellebbező eljáráshoz fűződő érdeke az 1330/2008 rendelet őt érintő részében történő megsemmisítésének kérésére, és - amennyiben a keresetének helyt adnának - becsülete helyreállítására, valamint ekképpen nem vagyoni kára meghatározott formában történő megtérítésére vonatkozóan.

84 E tényezők összességéből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy a fellebbező eljáráshoz fűződő érdeke nem áll fenn, és hogy ennélfogva az 1330/2008 rendelet őt érintő részében történő megsemmisítése iránti keresetről már nem szükséges határozni.

85 Következésképpen a megtámadott végzést meg kell semmisíteni, amennyiben az úgy határoz, hogy már nem szükséges határozni az A. Abdulrahim által a Törvényszékhez előterjesztett megsemmisítés iránti keresetről.

Az ügynek a Törvényszék elé való visszautalásáról

86 Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

87 Mivel a Törvényszék anélkül határozott úgy, hogy a megsemmisítés iránti keresetről már nem szükséges dönteni, hogy megvizsgálta volna az elfogadhatóságot, illetve a jogvita érdemét, a Bíróság úgy határoz, hogy a jogvita érdemben való eldöntését a per állása nem engedi meg, és az ügyet vissza kell utalni a Törvényszékhez, valamint hogy a költségekről jelenleg nem határoz.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke T-127/09. sz., Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ügyben 2012. február 28-án hozott végzését hatályon kívül helyezi, amennyiben az úgy határoz, hogy már nem szükséges határozni az Abdulbasit Abdulrahim által a Törvényszékhez előterjesztett megsemmisítés iránti keresetről.

2) A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé Abdulbasit Abdulrahim megsemmisítés iránti keresetéről történő újbóli határozathozatalra.

3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.