898/D/1999. AB végzés
a Legfelsőbb Bíróság Bf. V. 638/1999/4. számú ítélete ellen, a büntetőeljárásról szóló alkotmányjogi panasz tárgyában
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Bf. V. 638/1999/4. számú ítélete ellen, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 235. § (1) bekezdése és 260. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozót a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a KB. II. 237/1999. számú, 1999. június 2-án kihirdetett ítéletében felmentette a 6 rendbeli, részben folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés büntette miatt ellene emelt vád alól. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet megváltoztatta: az indítványozó bűnösségét megállapította 1 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében, és ezért 100 napi tétel - napi tételenként 1000 Ft - pénzbüntetésre ítélte.
Az indítványozó - képviselője útján, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben - alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság Bf. V. 638/1999/4. számú ítélete ellen. Az alkotmányjogi panaszban a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban 1973. évi Be.) 235. § (1) bekezdésének és 260. §-ának rendelkezéseit sérelmezte. Kérte az alkotmányellenesség megállapítását és a szabályok megsemmisítését, valamint alkalmazhatóságuk kizárását a konkrét ügyben az első fokú ítélet kihirdetésének napjára visszamenőleges hatállyal.
2. Az 1973. évi Be. 235. § (1) bekezdése rögzítette, hogy "az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz". A másodfokú bíróság határozatai tekintetében a 260. § úgy rendelkezett, hogy "ha az első fokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, és ítéletét nem kell hatályon kívül helyezni, a másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz".
Az indítványozó szerint alkotmányellenes volt a két rendelkezésből következő azon lehetőség, hogy az első fokon felmentett vádlottat akár ugyanazon, akár módosított vagy kiegészített tényállás alapján másodfokon bűnösnek mondják ki, és a vádlott annak ellenére nem rendelkezett további fellebbezési jogosultsággal, hogy az eljárás során bűnösségét első ízben állapították meg. Álláspontja szerint ez a helyzet ellentétes volt az Alkotmánynak a
jogállamiságot meghatározó 2. § (1) bekezdésével, az alapvető jogok tiszteletben tartására, védelmére és lényeges tartalmuk korlátozhatatlanságára vonatkozó 8. § (1) és (2) bekezdésével, továbbá az 57. §-nak a bírósághoz való jogot garantáló (1) bekezdésével, az ártatlanság vélelmét megfogalmazó (2) bekezdésével, a védelemhez való jogot biztosító (3) bekezdésével, valamint a jogorvoslati jogról rendelkező (5) bekezdésével.
3. Az alkotmányjogi panasz benyújtását követően a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon kívül helyezte. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt - eredeti tartalma szerint - fenntartotta.
Az Országgyűlés által 1998. március 10-én elfogadott Be. a bírósági határozatok ellen kétfokú rendes jogorvoslati lehetőséget biztosított. A kihirdetett, de még hatályba nem lépett törvény jogorvoslati rendszerét a 2002. évi I. törvény egyfokúvá változtatta. A módosítás következtében a 2003. július 1-jén hatályba lépett Be. jogorvoslati rendszere alapjaiban már nem különbözött az 1973. évi Be.-től. A fellebbezési rendszer csak a Be.-nek a 2006. évi LI. törvénnyel történt - 2006. július 1. napjától hatályos -módosításával vált ismét kétfokúvá.
Bár a Be. 346. § (1) bekezdésének első mondata szó szerint megegyezik az 1973. évi Be. 235. § (1) bekezdésének szövegével, a Be. 372. § (1) bekezdése pedig az 1973. évi Be. 260. §-ával, a szabályozás mégis teljesen megváltozott. A Be. 386. § (1) bekezdése ugyanis lehetővé teszi a fellebbezést a másodfokú bíróság ítélete ellen a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette.
II.
Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása - az alábbi okokból - okafogyottá vált.
1. Az Alkotmánybíróság a már hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, ha annak egyedüli eljárási jogi következménye - az alkotmányellenesség megállapítása esetén - a norma hatályvesztésének kimondása lenne. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint azonban a nem hatályos jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és a jogszabály konkrét esetben való alkalmazhatósága meghatározására irányuló alkotmányjogi panasz esetén - az egyéb törvényi feltételek vizsgálata mellett - vizsgáim kell, hogy a nem hatályos jogszabály alkotmányellenessége megállapításának lehet-e az alkotmánysértés kimondásán túlmenő eljárásjogi következménye. [335/D/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.; 3/1998. (II. 11.) AB határozat, ABH 1998, 61, 69.; 64/2002. (XII. 31.) AB határozat, ABH 2002, 348, 350.; 50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, 566, 586.]
2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat, ennek következtében biztosítani kell a jogsérelem orvoslásának lehetőségét.
Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatban (a továbbiakban Abhl.) kifejtette, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslati jellege egyértelműen következik az Abtv. 48. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezésből, amely szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt bárki [Abtv. 21. § (4) bekezdése] alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az Abhl. hangsúlyozta: a jogorvoslati jelleg következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt "panasz"-nak nevezi, másrészt abból, hogy azt az "egyéb jogorvoslati lehetőségek" kimerítése után, vagy "más jogorvoslati lehetőség hiányában", vagyis további, illetőleg végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára.
Az Abhl. megállapította, hogy az indítványozónak alanyi joga van az Alkotmánybíróság eljárására és határozatára. E jogorvoslathoz való alanyi jogosultság ugyanakkor nem minősül általános jogorvoslatnak, mert az csak kivételesen, a jogerő beállta után, továbbá alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. Az alkotmányjogi panasz intézményét ez a jogorvoslati funkció különbözteti meg az utólagos normakontrolltól. Az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása miatti konkrét jogsérelem orvo-solhatóságának a hiányában ugyanis az alkotmányjogi panasz nemcsak funkcióját vesztené el, de azt a sajátosságát is, amely a Abtv. 21. § (2) bekezdése alapján bárki által indítványozható utólagos normakontrollhoz képest a jogintézményben megnyilvánul. Az indítványozó szempontjából is csak akkor van értelme az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatti panasznak, ha az Alkotmánybíróság eljárása folytán jogsérelme orvosolhatóvá válik. (ABH 1991,272,281-282.)
Az Alkotmánybíróság a 23/1998. (VI. 9.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh2.) megállapította: "az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a büntetőeljáráson kívüli eljárásokban nem szabályozta az Alkotmánybíróság által alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazhatósága kizárásának eljárásjogi következményeit." (ABH 1998, 182.)
Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróság ismét kifejtette, hogy az alkotmányjogi panasz az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslatnak minősül, amelynek eredményessége jogkövetkezményekkel jár. E jogkövetkezményeknek ki kell terjedniük a jogerősen lezárt ügy érdemi vizsgálatára is. Az Abtv. 43. §-ának (2) bekezdése főszabályként ugyan akként rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság jogszabályt megsemmisítő határozata nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, továbbá a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket; e főszabály alól azonban a 43. § (3) bekezdése a büntetőeljárások tekintetében kifejezett kivételt állapít meg, a 43. § (4) bekezdése pedig - ugyancsak kivételként - felhatalmazza az Alkotmánybíróságot - egyebek között - arra, hogy az alkotmányellenes jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságát kizárja, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. (ABH 1998, 182, 185-186.)
Az Abh2. hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság jogköre csak az Alkotmányt sértő jogszabály megsemmisítésére, továbbá annak kimondására terjed ki, hogy az alkotmányellenes jogszabály a panaszos konkrét ügyében nem alkalmazható (ABH 1998, 182, 186.) . Ugyanakkor a megfelelő törvényi szabályozás hiánya az ilyen ügyekben nem jelentheti az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásából eredő jogsérelem orvosolhatóságának a hiányát. A törvényhozó szabadságában áll - és egyben felelőssége is - annak meghatározása, hogy milyen módon, milyen eljárási szabályok és garanciák megalkotásával biztosítja a büntetőeljáráson kívüli bírósági eljárásban alkalmazott, majd az Alkotmánybíróság határozatával alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazhatósága kizárását. (ABH 1998, 182, 187.)
3. Az Abh2.-ben megállapított mulasztást a törvényalkotó az alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás megteremtéséről szóló 1999. évi XLV. törvény megalkotásával szüntette meg. A törvény rendelkezései a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló - azóta hatályon kívül helyezett - 1957. évi IV. törvényt egészítették ki.
A büntető ügyek tekintetében az Abh2. nem állapított meg mulasztást, sőt kiemelte, hogy az Abtv. 43. § (3) bekezdésében az alkotmányjogi panasz megalapozottsága esetén a következményeket a törvény rendezte. E szerint az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze alapján jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól, és az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne.
Az 1973. évi Be. 276. § (3) bekezdése szerint perújításnak volt helye a terhelt javára akkor, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (3) bekezdés alapján csak olyan ügyekben, illetve akkor rendelhette el az eljárás felülvizsgálatát, azaz adhatott határozatával okot a perújításra, ha az elítélt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Ennek feltételeit a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény VI fejezetében a mentesítésre vonatkozó szabályok határozzák meg. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1961. évi V. törvény óta változatlan az a rendelkezés, hogy a pénz(fő) büntetés esetén a mente- sítés a törvény erejénél fogva az ítélet jogerőre emelkedésének napján következik be.
A Be. az Alkotmánybíróság határozatának szélesebb körben tulajdonít a jogerőt feloldó jelentőséget. A 416. § (1) bekezdés e) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg. Az Alkotmánybíróság határozatának közlésétől számított hat hónapon belül azonban felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a terhelt már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a büntetés végrehajtása már befejeződött, illetve végrehajthatósága megszűnt, illetőleg a terhelt már nem áll az intézkedés hatálya alatt, azonban a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására olyan büntető jogszabály alapján került sor, amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította [416. § (1) bekezdés f) pont és (2) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság határozatán alapuló felülvizsgálati okokkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság EBH 2005. 1299. szám alatt tette közzé jogértelmező elvi határozatát, amelyet az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB határozatának 4. pontjában meghatározott, az alkotmányellenesnek ítélt és megsemmisített jogszabály alkalmazási tilalmát kimondó rendelkezése (ABH 2005, 202.) alapján indult eljárásban alakított ki. Eszerint: "Az Alkotmánybíróság határozata alapján - egyéb feltételek meglétében - felülvizsgálatnak a büntetőjogi felelősséget vagy a büntetést, illetve az intézkedést érintő büntető anyagi jogszabály alkotmányellenességének a megállapítása esetén van helye."
4. Az Alkotmánybíróság - a fentiekre tekintettel -megállapította, hogy az 1973. évi Be. 235. § (1) bekezdésének és 260. §-ának alkotmányossági vizsgálata az alkotmányjogi panasz alapján okafogyottá vált.
Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása nélkül is megállapítható, hogy az 1973. évi Be. panaszolt rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása, illetve az alkalmazási tilalom kimondása nem lenne hatással a jog- . erősen lezárt konkrét büntető ügyre. Mivel az indítványozó a pénzbüntetést kiszabó másodfokú ítélet meghozatalakor azonnal mentesült a hátrányos következmények alól, az Abtv. 43. § (3) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége a büntetőeljárás felülvizsgálatának elrendelésére, így nincs lehetőség a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontja szerinti - a legfőbb ügyész által egyébként hivatalból benyújtandó - indítványon alapuló felülvizsgálatra. Az alkotmányjogi panasz nem a bűnösség megállapítása alapjául szolgáló büntető anyagi jogszabályt kifogásolta, hanem a további rendes jogorvoslatot biztosító büntetőeljárási szabályok hiányát, így a Legfelsőbb Bíróság - a saját elvi határozatának megfelelően nem fogadná el a Be. 416. § (1) bekezdés f) pontján alapuló felülvizsgálati indítványt sem.
Az alkotmányjogi panasz lényegét tekintve az első fokú bíróság felmentő ítéletét megváltoztató, és a vádlott bűnösségét megállapító másodfokú bírósági ítélet elleni további védelmi jogorvoslat lehetőségét hiányolta, azaz valójában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására is irányult. A Be.-ben a törvényalkotó ezt a jogorvoslati lehetőséget biztosította, így nincs indoka az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásának akár utólagos absztrakt normakontrollként, akár pedig mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességként.
Ezen indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § e) pontja alapján - megszüntette.
Budapest, 2007. január 15.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró helyett
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró