BH 2005.9.323 A társadalmi szervezet megszűnik, ha a közgyűlés a feloszlatását kimondja - Ezt követően a vagyonával - jogalanyiság hiányában - érvényesen akkor sem rendelkezhet, ha a társadalmi szervezetek nyilvántartásából még nem törölték [1989. évi II. tv. 20. §; Ptk. 63. §, 64. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (a továbbiakban: KISZ) 1989. április 22-én tartott XII. Kongresszusa kimondta a KISZ-nek az eddigi formában való megszűnését és a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség alakuló országos gyűlésévé átalakulva létrehozta a KISZ bázisán, annak jogutódjaként, a létrejött szervezetek összefogásaként a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget (a továbbiakban: DEMISZ). A bíróság a DEMISZ kérelmére a KISZ-t a társadalmi szervezetek nyilvántartásából törölte, egyben jogutódjaként a DEMISZ-t a nyilvántartásba bejegyezte. Az erről szóló végzést a DEMISZ elnöke 1989. június 29-én átvette.

A KISZ volt első titkára a KISZ nevében 1989. június 27-én adásvételi szerződésnek nevezett ajándékozási szerződést kötött az I. r. alperessel. Ebben megállapították, hogy a Budapest, XII. kerületi úttörőtábor tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője a KISZ Központi Bizottsága. A KISZ Központi Bizottsága az ingatlan tulajdonjogát ingyenesen átruházza az I. r. alperes Országos Tanácsára. A szerződést a KISZ KB Gazdasági Osztályának bélyegzőjével látták el.

Ugyanezen a napon egy másik, ugyanilyen tartalmú szerződés is készült, amit viszont nem a KISZ KB, hanem a DEMISZ bélyegzőjével ellátva írtak alá.

A Fővárosi Kerületek Földhivatala az ingatlan-nyilvántartásba az I. r. alperes tulajdonjogát bejegyezte.

Az I. r. alperes a fenti ingatlanra több megállapodást kötött, így az 1999. március 2-án kelt, majd módosított adásvételi szerződés szerint a III. r. alperes megvásárolta az ingatlan 58/10 000 részét. Az 1999. április 27-én kötött kölcsönszerződés alapján a II. r. alperes jogelődjének a K. Bank Rt.-nek az I. r. alperessel szemben 1 387 428 USD követelése állt fenn, ezek biztosítására a fenti ingatlanra jelzálogjogot alapítottak a hitelező II. r. alperes jogelődje javára. A követelést a II. r. alperes a 2001. május 31-én kelt engedményezési szerződéssel szerezte meg. Az 1999. október 29-én kötött megállapodásban az I. r. alperes vételi jogot biztosított a IV. r. alperes részére ugyanezen ingatlanra és a rajta lévő épületekre 50 000 000 Ft + áfa opciós díj ellenében. Az ingatlan-nyilvántartásban a szerződésen alapuló jogok bejegyzésére irányuló kérelmek széljegyzésbe kerültek.

Az I. r. felperes az elsődleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy a KISZ KB és az I. r. alperes által 1989. június 27-én kötött ajándékozási szerződés mint jogszabályba ütköző szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése, valamint a 205. §-ának (1) bekezdése szerint semmis. A KISZ a kongresszus határozata folytán 1989. április 22-én megszűnt, a jogalanyiságát elveszítette, így 1989. június 27-én szerződés alanya nem lehetett. A DEMISZ pedig azért nem köthette meg a szerződést, mert a KISZ-nek nem volt jogutódja. Másodlagos keresetében a szerződés érvénytelenségét jogszabályba ütközés folytán azon okból kérte kimondani, hogy az az 1989. június 30-áig hatályos 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontjába és 2. §-ának (8) bekezdésébe ütközik. Harmadlagos kereseti kérelmében kérte megállapítani, hogy miután a KISZ KB és az I. r. alperes visszaéltek a KISZ KB-nak az 1987. évi I. törvényben (földtörvény) biztosított jogosítványával a szerződés a jóerkölcsbe ütközik és mint ilyen a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. Kérte ezért az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását, az I. r. alperes tulajdonjogának törlését és a II-IV. r. alperesek ennek tűrésére kötelezését, az 1997. évi CXLI. törvény 62. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva.

A II. r. felperes az ingatlan birtokbaadását kérte a saját részére.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a KISZ a bírósági nyilvántartásból való törléssel szűnt meg, az erről szóló végzés 1989. július 8-án emelkedett jogerőre, eddig az időpontig a KISZ a jogképességét nem vesztette el. A szerződés megkötésekor - 1989. június 27-én - jogalanyisággal rendelkezett, így a szerződés érvényes. Állította, hogy a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet rendelkezései nem alkalmazhatóak; hogy az 1990. évi LXXIII. törvény az I. r. alperes kötelezettségévé tette a vagyonával való elszámolást, aminek az I. r. alperes eleget tett. Az 1993. évi IV. törvénnyel az Országgyűlés az I. r. alperes tulajdonjogszerzését érvényesnek fogadta el, így az a továbbiakban bíróság előtt nem tehető vitássá. Végül előadta, hogy a KISZ XII. Kongresszusa és a DEMISZ alakuló kongresszusa egymástól el nem választható módon rendelkezett a KISZ teljes vagyonáról, - így a perbeli ingatlanról is, - ezért az úttörőtábornak az I. r. alperes részére való átadása alappal nem kifogásolható.

A II. és a III. r. alperes osztotta az I. r. alperes védekezését. A IV. r. alperes védekezése szerint az 1989. évi II. törvény rendelkezései a KISZ-re nem vonatkoztak, a KISZ-ről az 1971. évi IV. törvény rendelkezett. A IV. r. alperes az ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásban bízva érvényes szerződést kötött, így az opciós jog, illetőleg ez alapján a tulajdonjog őt illeti meg.

A kerületi Önkormányzat a felperesek pernyertességének előmozdítása érdekében a perbe beavatkozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. felperes elsődleges keresetének helyt adott, és megállapította, hogy a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa által a Budapest XII. kerületi Úttörőtábor megjelölésű ingatlanra 1989. június 27-én kötött ingatlan átruházási szerződés érvénytelen. Elrendelte az ingatlan-nyilvántartásban az I. r. alperes tulajdonjogának törlését és ennek tűrésére kötelezte a II., III. és IV. r. alpereseket. Az I. r. felperes keresetét ezt meghaladóan, a II. r. felperesét pedig teljes egészében elutasította.

A másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezései közül az ingatlanra kötött ajándékozási szerződés érvénytelenségét megállapító rendelkezést helybenhagyta. További rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy a perbe hozott ingatlan átruházási szerződés aláírásakor a KISZ már jogi személyiséggel nem rendelkezett. Az 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 4. §-ának (1) bekezdés szerint csak a társadalmi szervezet létrejötte szempontjából van a bírósági nyilvántartásba vételnek konstitutív hatálya. A megszűnés hatályának beálltát az Etv. 20. §-ának (1) bekezdése nem teszi függővé a törlés tárgyában hozott bírósági határozattól, így a megszűnés joghatásai a közgyűlés határozatával beálltak. A KISZ feloszlását a Kongresszus az 1989. április 22-én hozott határozattal mondta ki, így a KISZ már nem lehetett alanya az 1989. június 27-én aláírt szerződésnek, ezért a perbe hozott ajándékozási szerződés érvénytelen. Indokolásában kitért arra is, hogy mindkét szerződésben a KISZ szerepelt átadóként, ezen nem változtat az sem, hogy az egyik okiraton a DEMISZ bélyegzője szerepel. A DEMISZ nem jogutódja a KISZ-nek, így nem rendelkezhetett az ingatlannal abban az esetben sem, ha maga a szerződő fél.