BH 2010.5.125 A bíróság tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása következtében a fellebbezésben a fél alappal hivatkozhat olyan bizonyítékra, amely az elsőfokú eljárásban már rendelkezésre állt, és amelynek figyelembevétele az eljárás befejezését egyébként nem késlelteti [Pp. 141. § (6) bek., 235. § (1) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 43. §].

A felperes a perbeli lakóház, udvar megjelölésű ingatlant a 2004. november 24-én kötött adásvételi szerződéssel vásárolta meg az önkormányzattól. A felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése 2005. május 5-én történt meg.

Az alperes az 1996. és a 2002. évben határozatlan idejű bérleti szerződést kötött a perbeli ingatlanban található három darab nem lakás céljára szolgáló helyiségre. A tulajdonos személyében bekövetkezett változásról az eladó és a felperes is értesítette az alperest.

A felperes mint az ingatlan tulajdonosa 2005. december 19-én 2007. január 31. napjára felmondta a bérleti szerződést. A felmondását a lakások és a helyiségek bérletére valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 43. § (1) bekezdésére alapította. Az alperes a felmondást nem fogadta el, ezért a felperes keresetében a helyiségek kiürítésre kérte az alperest kötelezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy ingóságaival együtt 15 napon belül ürítse ki a perbeli ingatlanban lévő 61 m2-es földszinti, 50 m2-es pince és 167 m2-es pince megjelölésű nem lakás céljára szolgáló helyiséget. Ítéletében az alperes védekezése kapcsán arra mutatott rá, hogy az önkormányzat és a felperes közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti per folyamatban léte, az ügyben az Ítélőtábla keresetnek helyt adó ítélete a jelen per mikénti eldöntésére nincs kihatással, ugyanis az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonos változatlanul a felperes.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperes kötelezettségének teljesítési határidejét 90 napban határozta meg. Rámutatott arra is, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvényességének feltétele a szerződési jogcím érvényessége. A szerződés érvénytelenségének megállapítása és a felperes tulajdonjogának törlése iránti per megindítása a bérbeadói jogok gyakorlását nem akadályozta. A bérleti szerződés és a bérbeadó nyilatkozatainak hatálya nem a megállapítási és törlési per kimenetelétől függ, az adásvételi szerződés érvénytelensége és a törlési kereset teljesíthetősége kérdésében hozott jogerős döntéseknek a jelen per elbírálására nincs kihatása. Megállapította, hogy a felmondás közlésekor az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos a felperes volt, aki a szabad felmondás jogát gyakorolta, mely felmondás az alperes helyiségbérleti jogviszonyát megszüntette.

A fellebbezésben előadott eltérő tényállással összefüggésben - eszerint a bérleti szerződés 15. pontja értelmében a bérbeadó a szerződést csak cserehelyiség biztosítása illetőleg térítés mellett mondhatja fel az egy éves felmondási idővel - arra mutatott rá, hogy az ebben a kérdésben szükségessé váló további bizonyítás lefolytatására a Pp. 141. § (6) bekezdése és a 235. § (1) bekezdése előírásával szemben nem volt lehetőség. Ezért a fellebbezésben felhozott indok alapján az elsőfokú bíróság által a felmondás jogszerűségére vonatkozó jogi következtetés megváltoztatását eredményező tényállásbeli változást nem lehetett megállapítani.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a jogszabályok­nak megfelelő, a kereset elutasítását tartalmazó új határozat meghozatala érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A másik bíróság előtt folyamatban lévő érvénytelenségi illetőleg törlési per jogerős befejezéséig a tárgyalás felfüggesztését kérte, ennek hiányában a másodfokú bíróság utasítását az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására vagy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére.

A jogerős ítélet jogszabálysértését az Ltv. 43. § (1) bekezdésében, a Ptk. 112. § (1) bekezdésében, a Pp. 152. § (2) és 235. § (1) bekezdésében jelölte meg. A másodfokú bíróság ítéletének indokai közt sérelmezte a cserehelyiség felajánlási kötelezettségre tett hivatkozásának elkésettség miatti mellőzését, és előadta, hogy a szerződések az elsőfokú eljárásban a bíróság rendelkezésére álltak, ezért ezen okirati bizonyítékokra alappal hivatkozhatott a fellebbezésében. Előadta, hogy a fenti hivatkozásra a Pp. 235. § (1) bekezdésének második fordulata - mivel az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányult - lehetőséget biztosított. Vitatta a felperes bérbeadói jogosultságát és előadta, hogy az ügyészség által megindított törlési per kimenetele a jelen per eldöntése szempontjából jelentőséggel bír.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hangsúlyozta, hogy az alperes a bérleti szerződések 15. pontjában foglaltakra az elsőfokú tárgyalás berekesztése előtt bírói figyelmeztetés ellenére nem hivatkozott. Állította, hogy az alperes nem alapíthat jogot olyan érvelésre, amelyet sem az elsőfokú eljárásban, sem a gondos pervitel által megkívánt időben, sem bírói figyelmeztetésre korábban nem adott elő. A bérleti szerződés csatolására való alperesi hivatkozás kapcsán hangsúlyozta, hogy a bíróság a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdése alapján az alperesi ellenkérelemhez kötve volt, ezért az abban foglaltakon nem terjeszkedhetett túl.