EH 2009.1967 A bíróság tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása következtében a fellebbezésben a fél alappal hivatkozhat olyan bizonyítékra, amely az első fokú eljárásban már rendelkezésre állt, és amelynek figyelembevétele az eljárás befejezését egyébként nem késlelteti [Pp. 141. §, 235. §, 1993. évi LXXVIII. tv. 43. §].
Pertörténet:
Pesti Központi Kerületi Bíróság G.301856/2006/5., Fővárosi Törvényszék Gf.75218/2007/17., Kúria Pfv.20678/2009/7. (*EH 2009.1967*, BH 2010.5.125)
***********
A felperes a Budapest, VI. kerület A. út 47. szám alatti lakóház, udvar megjelölésű, az ingatlan-nyilvántartásban 29/412. hrsz. alatt felvett ingatlant a 2004. november 24-én kötött adásvételi szerződéssel vásárolta meg a Budapest Főváros Terézváros Önkormányzatától. A felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése 2005. május 5-én történt meg.
Az alperes az 1996. és a 2002. évben határozatlan idejű bérleti szerződést kötött a perbeli ingatlanban található három darab nem lakás céljára szolgáló helyiségre. A tulajdonos személyében bekövetkezett változásról az eladó és a felperes is értesítette az alperest.
A felperes mint az ingatlan tulajdonosa 2005. december 19-én 2007. január 31. napjára felmondta a bérleti szerződést. A felmondását a lakások és a helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 43. § (1) bekezdésére alapította. Az alperes a felmondást nem fogadta el, ezért a felperes keresetében a helyiségek kiürítésre kérte az alperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy ingóságaival együtt 15 napon belül ürítse ki a Budapest, VI. kerület A. út 47. szám alatti ingatlanban lévő 61 m2-es földszinti, 50 m2-es pince és 167 m2-es pince megjelölésű nem lakás céljára szolgáló helyiséget. Ítéletében az alperes védekezése kapcsán arra mutatott rá, hogy az önkormányzat és a felperes közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti per folyamatban léte, az ügyben a Fővárosi Ítélőtábla a keresetnek helytadó ítélete a jelen per mikénti eldöntésére nincs kihatással, ugyanis az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonos változatlanul a felperes.
Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperes kötelezettségének teljesítési határidejét 90 napban határozta meg. Rámutatott arra is, hogy ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvényessége feltétele a szerződési jogcím érvényessége. A szerződés érvénytelenségének megállapítása és a felperes tulajdonjogának törlése iránti per megindítása a bérbeadói jogok gyakorlását nem akadályozta. A bérleti szerződés és a bérbeadó nyilatkozatainak hatálya nem a megállapítási és törlési per kimenetelétől függ, az adásvételi szerződés érvénytelensége és a törlési kereset teljesíthetősége kérdésében hozott jogerős döntéseknek a jelen per elbírálására nincs kihatása. Megállapította, hogy a felmondás közlésekor az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos a felperes volt, aki a szabad felmondás jogát gyakorolta, mely felmondás az alperes helyiségbérleti jogviszonyát megszűntette. A fellebbezésben előadott eltérő tényállással összefüggésben - eszerint a bérleti szerződés 15. pontja értelmében a bérbeadó a szerződést csak cserehelyiség biztosítása illetőleg térítés mellett mondhatja fel az egy éves felmondási idővel - arra mutatott rá, hogy az ebben a kérdésben szükségessé váló további bizonyítás lefolytatására a Pp. 141. § (6) bekezdése és a 235. § (1) bekezdése előírásával szemben nem volt lehetőség. Ezért a fellebbezésben felhozott indok alapján az elsőfokú bíróság által a felmondás jogszerűségére vonatkozó jogi következtetés megváltoztatását eredményező tényállásbeli változást nem lehetett megállapítani.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő a kereset elutasítását tartalmazó új határozat meghozatala érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő érvénytelenségi illetőleg törlési per jogerős befejezéséig a tárgyalás felfüggesztését kérte, ennek hiányában a másodfokú bíróság utasítását az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására vagy az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére.
A jogerős ítélet jogszabálysértését az Ltv. 43. § (1) bekezdésében, a Ptk. 112. § (1) bekezdésében, a Pp. 152. § (2) és 235. § (1) bekezdésében jelölte meg. A másodfokú bíróság ítéletének indokai közt sérelmezte a cserehelyiség felajánlási kötelezettségre tett hivatkozásának elkésettség miatti mellőzését, és előadta, hogy a szerződések az elsőfokú eljárásban a bíróság rendelkezésére álltak, ezért ezen okirati bizonyítékokra alappal hivatkozhatott a fellebbezésében. Előadta, hogy a fenti hivatkozásra a Pp. 235. § (1) bekezdésének második fordulata - mivel az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányult - lehetőséget biztosított. Vitatta a felperes bérbeadói jogosultságát és előadta, hogy a Fővárosi Főügyészség által megindított törlési per kimenetele a jelen per eldöntése szempontjából jelentőséggel bír.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hangsúlyozta, hogy az alperes a bérleti szerződések 15. pontjában foglaltakra az elsőfokú tárgyalás berekesztése előtt bírói figyelmeztetés ellenére nem hivatkozott. Állította, hogy az alperes nem alapíthat jogot olyan érvelésre, amelyet sem az elsőfokú eljárásban, sem a gondos pervitel által megkívánt időben, sem bírói figyelmeztetésre korábban nem adott elő. A bérleti szerződés csatolására való alperesi hivatkozás kapcsán hangsúlyozta, hogy a bíróság a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdése alapján az alperesi ellenkérelemhez kötve volt, ezért az abban foglaltakon nem terjeszkedhetett túl.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálat Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott korlátai között vizsgálva megállapította, hogy az alperes rendkívüli perorvoslati kérelme túlnyomó részében megalapozott.
A bíróságnak az elsőfokú eljárásban a Pp. 141. § (2) bekezdésének megfelelően fel kell hívnia a feleket nyilatkozattételre és bizonyítási indítványaik előterjesztésére, továbbá a Pp. 141. § (6) bekezdésében foglaltak szerint tájékoztatnia kell a késedelem jogkövetkezményeiről is. Az ennek megfelelő eljárást a tárgyalási jegyzőkönyvnek, vagy a per egyéb iratainak tükröznie kell.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jelen esetben nem történt meg jogszabálynak megfelelő felhívás és tájékoztatás, a tárgyalás berekesztésére történő figyelmeztetés ugyanis nem minősül ekként. Ebből következik hogy a megfelelő tájékoztatás és a figyelemfelhívás hiányában az iratokhoz csatolt bérleti szerződés rendelkezéseire mint az első fokú ítélet megalapozatlanságát alátámasztó bizonyítékra, az alperes megalapozottan hivatkozhatott. E bizonyíték mellőzése a Pp. 235. § (1) bekezdésének második fordulatában foglalt eljárási szabály megsértését jelenti. A bíróság előtt elfekvő szerződés kérdéses pontjának feltárása semmiféle bizonyítási eljárást nem igényelt és nem késleltette az eljárás befejezését.
Az Ltv. 43. § (1) bekezdése értelmében a bérbeadó a határozatlan időre kötött bérleti szerződést cserehelyiség biztosítása és az Ltv. 24. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott esetek fennállása nélkül is egy évnél nem rövidebb felmondási határidővel felmondhatja, kivéve ha a felek másként állapodtak meg. A bérleti szerződés 15. pontjában a felek abban állapodtak meg, hogy a bérbeadó a szerződést bérlői mulasztás nélkül cserehelyiség biztosítása mellett is felmondhatja. A cserehelyiség biztosítása helyett pénzbeli térítés is fizethető, ennek mértéke tekintetében a felek külön megállapodást kötnek.
A bérleti szerződések idézett pontjában a felek kizárták az Ltv. 43. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazását, ebből következően téves az a jogi álláspont miszerint a szerződés csupán az egyéves felmondási idővel volt megszüntethető. A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A felperesi legitimációt vitató állásponttal szemben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutat rá. A Ptk. 112. § (1) bekezdése értelmében a tulajdonost megilleti a rendelkezési jog, azaz annak a joga, hogy a dolog birtokát, használatát, vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá hogy tulajdonjogát másra átruházza, vagy azzal felhagyjon. A Ptk. 117. § (3) bekezdése értelmében ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződés sem vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Végül az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 3. § (2) bekezdése értelmében a bejegyzés keletkezteti az átruházáson alapuló tulajdonjogot. Mindezen jogszabályhelyek összevetéséből a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül vetette el a felperes perbeli legitimációját kétségessé tevő álláspontot. A felperes az érvénytelenségi per megindítása, annak befejezése, majd a törlési per megindítása ellenére is az ingatlan ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa, ezért tulajdonjoga valamennyi elemét kitevő jogosultságait gyakorolhatta és ennek keretében a felmondás joga is megillette.