31997D0747[1]

A Bizottság határozata (1997. október 27.) az egyes állati termékekben lévő egyes anyagok és azok maradványai ellenőrzése céljából a 96/23/EK tanácsi irányelvben előírt mintavétel szintjeinek és gyakoriságának a megállapításáról

A Bizottság határozata

(1997. október 27.)

az egyes állati termékekben lévő egyes anyagok és azok maradványai ellenőrzése céljából a 96/23/EK tanácsi irányelvben előírt mintavétel szintjeinek és gyakoriságának a megállapításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

(97/747/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az egyes élő állatokban és állati termékekben lévő anyagok és azok maradványainak ellenőrzésére szolgáló intézkedésekről, valamint a 85/358/EGK és 86/469/EGK irányelvek, továbbá a 89/187/EGK és 91/664/EGK határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló, 1996. április 29-i 96/23/EK tanácsi irányelvre [1] és különösen annak 6. cikkére,

mivel a 96/23/EK irányelv IV. melléklete rögzíti a II. mellékletben felsorolt élő állatokra és egyes állati termékekre vonatkozó mintavételi szinteket és gyakoriságokat, valamint megbízza a Közösséget azzal a feladattal, hogy ezeket bizonyos egyéb állati termékekre határozza meg;

mivel a legutóbb a 96/43/EK irányelvvel [2] módosított, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 90/675/EGK, valamint a 91/496/EGK irányelvben meghatározott állat-egészségügyi vizsgálatok és ellenőrzések finanszírozásáról szóló, 1985. január 29-i 85/73/EGK tanácsi irányelv [3] a B. mellékletben rögzíti a 96/23/EK irányelvben előírt, az élő állatokra és állati eredetű termékekre vonatkozó ellenőrzések elvégzésének biztosítására szánt díjakat;

mivel a meglévő nemzeti rendelkezések tapasztalatait, illetve a meglévő közösségi szabályozás alapján a Bizottsághoz továbbított információt figyelembe véve a mintavételezési szinteket és gyakoriságokat rögzíteni kell a 96/23/EK irányelv IV. mellékletében még nem szereplő állati termékekre is;

mivel az e határozatban előírt mintavételezési szinteket és gyakoriságokat fel kell venni azokba a szermaradvány-vizsgálati tervekbe legkésőbb azok tervezett 1999-es naprakésszé tételéig, amelyeket a tagállamoknak 1999. március 31-e előtt be kell nyújtaniuk;

mivel az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A tejben, a tojásban, a nyúlhúsban, a vadhúsban, a tenyésztett vadállatok húsában és a mézben található bizonyos anyagoknak és ezek maradék anyagainak ellenőrzésére vonatkozó mintavételezési szinteket és gyakoriságokat e határozatnak a 96/23/EK irányelv IV. mellékletében megadott mintavételezési szinteket és gyakoriságokat kiegészítő melléklete tartalmazza.

2. cikk

Az 1. cikkben említett szinteknek és gyakoriságoknak összhangban kell lenniük azokkal a naprakésszé tett szermaradvány-vizsgálati tervekkel, amelyeket a tagállamok 1999-re nyújtanak be.

3. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1997. október 27-én.

a Bizottság részéről

Franz Fischler

a Bizottság tagja

[1] HL L 125., 1996.5.23., 10. o.

[2] HL L 162., 1996.7.1., 1. o.

[3] HL L 32., 1985.2.5., 14. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

1. FEJEZET

TEJ

1. Szarvasmarhafélék teje

A. Mintavételezési követelmények

- Minden hatósági mintát az illetékes hatóságnak kell vételeznie oly módon, hogy az mindig visszavezethető legyen a tej származási gazdaságáig.

- A mintákat a tagállam választása szerint lehet vételezni:

a) vagy a gyűjtőtartályból a gazdaság szintjén;

b) vagy tejipari szinten a tartály kiürítése előtt.

- A származási gazdaságig való visszavezethetőség fenti elvétől el lehet térni a 96/23/EK tanácsi irányelv I. mellékletének B 3 a), b) és c) csoportjába tartozó anyagok vagy maradék anyagok esetében.

- A mintákat csak nyers tejből lehet vételezni.

A minta mérete az alkalmazott elemzési módszertől függ.

B. Mintavételezési szint és gyakoriság

A mintavételezést az éves tejtermelésből 15000 tonnánként kell elvégezni, és évente legalább 300 mintát kell megvizsgálni.

Az alábbi lebontást kell alkalmazni:

a) A minták 70 %-át az állatgyógyászati készítmények maradék anyagaira vonatkozóan kell megvizsgálni. Ebben az esetben minden mintát az irányelv I. mellékletének A 6, B 1, B 2 a) és B 2 e) csoportja közül legalább három csoport legalább négy különböző vegyületére vonatkozóan kell megvizsgálni.

b) A minták 15 %-át a 96/23/EK irányelv I. mellékletének B 3 csoportjában kijelölt maradék jelenlétére vonatkozóan kell vizsgálni.

c) A fennmaradó minták vizsgálatait (15 %) a tagállam helyzetének megfelelően kell felosztani.

2. Egyéb fajok teje (juh, kecske, ló)

E fajokra vonatkozóan minden tagállam a termelési szint és a megállapított problémák figyelembevételével határozza meg a minták számát. Az e fajoktól nyert tejet mint a szarvasmarhafélék tejét kiegészítő mintát fel kell venni a mintavételezési tervbe.

2. FEJEZET

TOJÁS

1. Tyúktojás

A. Mintavételezési követelmények

- Minden hatósági mintát az illetékes hatóságnak kell vételeznie oly módon, hogy az mindig visszavezethető legyen a tej származási gazdaságáig.

- A mintákat a tagállam választása szerint lehet vételezni:

a) vagy a gazdaság szintjén;

b) vagy a csomagoló központ szintjén.

- A minta mérete legalább 12 vagy ennél több tojás, az alkalmazott elemzési módszertől függően.

B. Mintavételezési szint és gyakoriság

A mintavételezést a fogyasztásra szánt éves tojástermelésből legalább 1000 tonnánként kell elvégezni, és évente legalább 200 mintát kell megvizsgálni. A minták felosztásáról minden tagállam a termelésszerkezetének megfelelően határozhat, különös tekintettel annak integrációs szintjeire.

A minták legalább 30 %-át azokból a csomagoló központokból kell vételezni, amelyek az emberi fogyasztásra szánt tojást legjelentősebb arányban szolgáltatják.

Az alábbi lebontást kell alkalmazni:

- A minták 70 %-át a 96/23/EK irányelv II. mellékletében említett A 6, B 1 és B 2 b) csoport mindegyikéből legalább egy vegyületre vonatkozóan kell megvizsgálni.

- A minták 30 %-át az adott tagállam helyzetének megfelelően kell felosztani, de ezek között szerepelnie kell az I. melléklet B 3 a) csoportjában említett anyagokra vonatkozó elemzéseknek.

2. Más baromfifajoktól származó tojás

E fajokra vonatkozóan minden tagállam a termelési szint és a megállapított problémák figyelembevételével határozza meg a minták számát. Az e fajoktól nyert tejet mint a szarvasmarhafélék tejét kiegészítő mintát fel kell venni a mintavételezési tervbe.

3. FEJEZET

NYÚLHÚS, VADHÚS ÉS TENYÉSZTETT VADÁLLATOK HÚSA

1. Nyúlhús

A. Mintavételezési követelmények

Egy minta ugyanazon előállítótól származó egy vagy több állatból áll, az elemzési módszernek megfelelően.

- Minden hatósági mintát az illetékes hatóságnak kell vételeznie oly módon, hogy az mindig visszavezethető legyen a tej származási gazdaságáig.

- A mintákat az adott tagállam nyúltenyésztési szerkezetének megfelelően vételezni lehet:

a) vagy a gazdaság szintjén;

b) vagy a nyilvántartott vágóhidak szintjén (a 91/495/EGK [1] tanácsi irányelv értelmében).

A 96/23/EK irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül, a tiltott anyagok ellenőrzésére további minták vételezhetők az ivóvízből és a takarmányból a gazdaság szintjén.

B. Mintavételezési szint és gyakoriság

A termelés első 3000 tonnájára vonatkozóan az éves termelés (holtsúly) minden 300 tonnájából 10 mintát, minden további 300 tonnából pedig egy mintát kell vételezni.

Az alábbi lebontást kell alkalmazni (hivatkozással a 96/23/EK irányelv I. mellékletére):

- A csoport: az összes minta 30 %-a.

70 %-ot az A 6 csoportba tartozó anyagokra vonatkozóan kell megvizsgálni,

30 %-ot az A csoport egyéb alcsoportjaiba tartozó anyagokra vonatkozóan kell megvizsgálni.

- B csoport: az összes minta 70 %-a.

30 %-ot a B 1 csoport anyagaira kell megvizsgálni,

30 %-ot a B 2 csoport anyagaira kell megvizsgálni,

10 %-ot a B 3 csoport anyagaira kell megvizsgálni.

A fennmaradó minták vizsgálatait a tagállam helyzetének megfelelően kell elosztani.

Ezeket a számokat az e határozat elfogadását követő két éven belül felülvizsgálják.

2. Tenyésztett vadak

A. Mintavételezési követelmények

A minta mérete az alkalmazott elemzési módszertől függ.

A mintákat a feldolgozási egység szintjén kell vételezni. Az állatoknak vagy azok húsának visszavezethetőnek kell lennie a származási gazdaságig.

A 96/23/EK irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül, a tiltott anyagok ellenőrzésére további minták vételezhetők az ivóvízből és a takarmányból a gazdaság szintjén.

B. Mintavételezési szint és gyakoriság

Az évente vételezendő minták száma legalább 100.

Az alábbi lebontást kell alkalmazni:

- A csoport: az összes minta 20 %-a.

A minták többségét az A 5 és A 6 csoportba tartozó vegyületekre vonatkozóan kell elemezni.

- B csoport: az összes minta 70 %-a.

A felosztás a következőképpen történik:

30 %-ot a B 1 csoport anyagaira kell megvizsgálni,

30 %-ot a B 2 a) és b) csoporthoz tartozó anyagokra vonatkozóan kell megvizsgálni,

10 %-ot a B 2 c) és e) csoporthoz tartozó anyagokra vonatkozóan kell megvizsgálni,

30 %-ot a B 3 csoport anyagaira kell megvizsgálni.

A fennmaradó minták vizsgálatait (10 %) a tagállamok tapasztalatai szerint kell felosztani.

Az emberi fogyasztásra szánt tenyésztett vadak húsának belföldi előállítására vonatkozó számadatokat a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják. A fenti számadatokat ezen információ alapján az e határozat elfogadását követő egy éven belül felül kell vizsgálni.

3. Vadhús

A. Mintavételezési követelmények

A minta mérete az alkalmazott elemzési módszertől függ.

A mintákat a feldolgozási egység szintjén vagy a vadászat helyén kell vételezni.

Az állatoknak a vadászati körzetig visszavezethetőnek kell lennie.

B. Mintavételezési szint és gyakoriság

Az évente vételezendő minták száma legalább 100.

E mintavételes vizsgálatok célja kémiai elemek maradék anyagainak elemzése.

Az emberi fogyasztásra szánt vadhús belföldi előállítására vonatkozó számadatokat a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják. A fenti számadatokat ezen információ alapján az e határozat elfogadását követő egy éven belül felül kell vizsgálni.

4. FEJEZET

MÉZ

A. Mintavételezési követelmények

A minta mérete az alkalmazott elemzési módszertől függ.

A minta a termelési lánc bármely pontján vételezhető, amennyiben visszavezethető a méz eredeti termelőjéig.

B. Mintavételezési szint és gyakoriság

A termelés első 3000 tonnájára vonatkozóan az éves termelés minden 300 tonnájából 10 mintát, minden további 300 tonnából pedig egy mintát kell vételezni.

Az alábbi lebontást kell alkalmazni:

- B 1 csoport és B 2 c) csoport: az összes minta 50 %-a,

- B 3 a), b) és c) csoport: az összes minta 40 %-a.

A fennmaradó minták vizsgálatait (10 %) a tagállamok eddigi tapasztalatai szerint kell felosztani. Ajánlott különösen a mikotoxinok vizsgálata.

[1] HL L 268., 1991.9.24., 41. o.

--------------------------------------------------