1/2016. (II. 1.) BK vélemény

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.[1]

1. A munkából kiesett időre történő költségtérítés kivételével a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek bíróság előtt tanúként megjelent, hivatásos állományú tagja az általános szabályok szerint jogosult a megjelenésével kapcsolatos költség megtérítésére.

2. Nem jár azonban költségtérítés, ha a hivatásos állomány tagja a tanúzási kötelezettségének szolgálatteljesítési idejében tesz eleget, és a kihallgatás helyére szolgálati járművel érkezik.

1. a) A rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) hatálya alá tartozó rendvédelmi szervek [az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, a terrorizmust elhárító szerv (a továbbiakban együtt: rendőrség), a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, a büntetés-végrehajtási szervezet, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal] hivatásos állományú tagjának tanúkénti megidézésére és kihallgatására sor kerülhet úgy, hogy a bizonyítandó tényről magánemberként szerzett tudomást.

E tanúk esetén azonban a büntető és szabálysértési ügyekben a tanúzási kötelezettség túlnyomórészt abból ered, hogy az állomány tagja a munkakörénél fogva találkozik olyan cselekményekkel, amelyek miatt szükséges a tanúkénti kihallgatása, így a tanúzási kötelezettséget keletkeztető életviszony kialakulása az érintett munkaköri feladatainak ellátására vezethető vissza.

b) Az esetleges korábbi hivatalos intézkedésével szoros összefüggésben álló tanúzási kötelezettségből fakadó megjelenési kötelezettség azonban nem tekinthető a munkaköri leírás szerinti "egyéb szolgálati feladatnak", az erre fordított idő pedig szolgálatteljesítésnek.

Ez nem függ össze sem azzal, hogy őt a Be. és a Szabs. tv. szerint az elöljárója útján kell idézni, sem azzal, hogy a Hszt. 139-140. §-ai alapján az állomány tagja részére túlszolgálat rendelhető el. Az idézésre vonatkozó speciális szabály értelme az, hogy az elöljáró az állomány tagját terhelő tanúzási kötelezettség időpontjának ismeretében állítsa össze a szolgálati időbeosztást; a túlszolgálat elrendelésére pedig szolgálati érdekből vagy rendkívüli eset fennállásakor kerülhet sor. A tanúzási kötelezettség egyik kategóriába sem sorolható be.

Arra, hogy a hivatásos állomány tagja a tanúzási kötelezettségének szolgálatteljesítési időn kívül tesz eleget, nem vonható következtetés abból sem, hogy a tanúként megidézett a tárgyaláson egyenruhában vagy polgári öltözetben jelent meg.

c) A Hszt. 105. § (1) bekezdés f) pontja alapján a hivatásos állomány tagja mentesül a szolgálatteljesítési kötelezettség alól a tanúzási kötelezettség teljesítése esetén a megjelenéshez és a kötelezettség teljesítéséhez szükséges időtartamra. Ilyen esetben a Hszt. 105. § (2) bekezdése alapján a hivatásos állomány tagja a távollét idejére távolléti díjra jogosult.

A Hszt. e rendelkezése a tanúzási kötelezettséget keletkeztető eljárás mibenlététől függetlenül írja elő a szolgálattételi kötelezettség alóli mentesülést. Ez azt jelenti, hogy a Hszt., illetve az elöljáró és a munkáltatói jogkört gyakorló vezető szempontjából mindegy, milyen eljárásban kell a hivatásos állomány tagjának tanúskodnia, mert a szolgálat, különösen a váltásos szolgálati formák megszervezése szempontjából a tanúként idézett személy kiesik.

Ezért téves az a jogértelmezés, amely szerint a tanúzás e személyek számára szolgálati feladat, amelynek teljesítése érdekében akár túlszolgálat is elrendelhető, és ennek költségeit a tanúként kihallgatott rendvédelmi dolgozó munkáltatója köteles - a Hszt. vonatkozó rendelkezései alapján - megtéríteni.

2. a) Ha a tanú a tanúzási kötelezettsége teljesítése időpontjában szolgálatban van, számára útiköltség és egyéb költség nem fizethető, kivéve, ha útiköltség-igényét ténylegesen igazolja (nem szolgálati gépjárművel, hanem saját költségén utazott). Szállásköltség, ellátási költség, és a munkából kiesett időre költségtérítés ilyen esetben sem fizethető.

b) Ha a tanú a tanúzási kötelezettsége teljesítése időpontjában nincs szolgálatban (szabadidejében vagy a szabadsága alatt kerül sor tanúkénti kihallgatására), részére - igénye szerint - a bíróság az általános szabályoknak megfelelően téríti meg a megjelenésével kapcsolatos költségeket [Be. 168. § (3) bekezdés; 14/2008. (VI. 27.) IRM rendelet].

c) Ha azonban a megjelenéssel kapcsolatban ténylegesen a tanú személyét terhelő költség nem merül fel (mert pl. szolgálati gépjárművel utazott), részére útiköltség és a munkából kiesett időre költségtérítés nem fizethető (szállásköltség és ellátási költség azonban ilyen esetben is szóba jöhet). A szolgálati gépjármű igénybevételének jogszerűségét a bíróság azonban nem vizsgálja.

d) Egyértelműen az általános szabályok szerint jár a tanúzással kapcsolatos költségtérítés, ha a tanú szolgálati viszonya időközben megszűnt.

e) A tanút megidéző és kihallgató bíróság általában nincs abban a helyzetben, hogy eldönthesse, miszerint a megidézett szolgálatot teljesít-e tanúkénti megjelenése és kihallgatása időpontjában. Célszerű ezért, ha a tanúnak szóló idézés a következő figyelmeztetést tartalmazza: "A bíróság felhívja a tanú figyelmét, hogy amennyiben szabadsága alatt vagy szabadnapján kerül sor tanúként kihallgatására, és útiköltség igénye merül fel, a bíróság azt csak akkor tudja megtéríteni, ha parancsnoka igazolja a szabadság, illetve szabadnap tényét".