32001L0079[1]

A Bizottság 2001/79/EK irányelve (2001. szeptember 17.) a takarmányozásban használt adalékanyagok értékelési iránymutatásának rögzítéséről szóló 87/153/EGK tanácsi irányelv módosításáról

A Bizottság 2001/79/EK irányelve

(2001. szeptember 17.)

a takarmányozásban használt adalékanyagok értékelési iránymutatásának rögzítéséről szóló 87/153/EGK tanácsi irányelv módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 2001/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel [1] módosított, a takarmány-adalékanyagokról szóló, 1970. november 23-i 70/524/EGK tanácsi irányelvre [2] és különösen annak 5. cikkére,

mivel:

(1) A legutóbb a 95/11/EK irányelvvel [3] módosított, a takarmányozásban használt adalékanyagok értékelési iránymutatásának rögzítéséről szóló, 1987. február 16-i 87/153/EGK tanácsi irányelvet [4] a tudományos és műszaki ismeretek fejlődésének megfelelően módosítani kell.

(2) Nyilvánvalóvá vált, hogy az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok növekvő gyakorisága a közegészségügy tekintetében komoly üggyé vált. Az antibiotikumok takarmány-adalékanyagként történő használata következtében kialakult rezisztencia hozzájárul a rezisztencia általános mértékéhez. A mikroorganizmusokon és enzimeken kívüli adalékanyagokra vonatkozó iránymutatásokat ennek megfelelően ki kell egészíteni egy olyan követelménnyel, amely előírja, hogy ezen adalékanyagok biztonságos felhasználása érdekében, a dokumentációnak az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia szelekciójára és/vagy átvitelére, valamint az enteropatogének tartós megmaradására és kibocsátására vonatkozó kockázatfelmérést kell tartalmaznia. Ennek érdekében a kockázatfelméréshez szükséges adatokat és az alkalmazandó módszertant szintén meg kell határozni.

(3) Az említett iránymutatásokat ki kell egészíteni a fogyasztót érintő és az adalékanyag vagy anyagcseretermékeinek maradékanyagait tartalmazó élelmiszer fogyasztásából eredő kockázatfelmérésre vonatkozó kritériumok megállapításával. Adott esetben, a maradékanyag-vizsgálatok alapján meg kell állapítani a maximális maradékanyag-határértékeket (MRL-ek) és az élelmezés-egészségügyi várakozási időt.

(4) A takarmány-adalékanyagok környezeti hatása fontos tényező, mivel az adalékanyagokat rendszerint hosszú időszakon keresztül használják, és a fent említett iránymutatásokat ennek megfelelően ki kell egészíteni azon adalékanyagok kockázatfelmérésére vonatkozó kritériumok megállapításával, amelyek közvetlenül, vagy az abból közvetlenül vagy az állatok által a természetbe jutó kiválasztott termékekből eredő bomlástermékek hatásának eredményeként káros hatást gyakorolnak a környezetre. A hatás meghatározásához egy, két lépcsős vizsgálaton alapuló progresszív eljárást kell alkalmazni.

(5) Az iránymutatásokat további, a dolgozókat és a felhasználókat érintő, az adalékanyaggal szembeni lehetséges expozíciós hatásokra vonatkozó információval kell kiegészíteni. A megfelelő intézkedések meghozatala érdekében, expozíciós felmérését kell végezni.

(6) A dokumentáció megbízhatósága, a minőség és az objektivitás szempontjából javítható, ha azokat egy, az érintett terület szakértőjeként elismert független személy kritikai értékelése egészíti ki. Az iránymutatásokban meg kell határozni azokat a kérdéseket, amelyek az említett szakértői jelentés tárgyát kell, hogy képezzék.

(7) A tapasztalat azt mutatja, hogy az iránymutatásokat a hatékonyság-vizsgálatokra vonatkozó kritériumok pontosabb meghatározásával kell kiegészíteni.

(8) A 70/524/EGK tanácsi irányelv 9b. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az említett irányelv 2. cikkének (aaa) bekezdésében említett adalékanyagot először 10 évre engedélyezik, amely időszak letelte után az engedélyes személy kérheti az engedély további 10 évre szóló meghosszabbítását. Iránymutatásokban kell meghatározni azokat a szükséges adatokat, melyeket az említett meghosszabbítás iránti kérelemben és a kísérő dokumentációban kötelezően fel kell tüntetni.

(9) A 70/524/EGK tanácsi irányelv 9c. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy 10 évvel az anyag első engedélyezése után, az első engedélyezésre benyújtott dokumentációban feltüntetett adatok és információk teljes vagy részleges értékelésének eredményei felhasználhatók azon személyek esetében, akik az adott anyag forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kérelmet nyújtanak be. Ennek következtében iránymutatásokban kell meghatározni azokat a szükséges adatokat, amelyeket a kérelemben és a kísérő dokumentációban mindazonáltal kötelezően fel kell tüntetni.

(10) A tudományos és műszaki ismereteket figyelembe kell venni.

(11) Az áttekinthetőség érdekében helyénvaló megkülönböztetni a mikroorganizmusokon és enzimeken kívüli adalékanyagokra, és a mikroorganizmusokra és enzimekre vonatkozó iránymutatásokat.

(12) Ezek az iránymutatások a takarmányozási tudományos bizottságnak a takarmányozásban használt adalékanyagok értékelési iránymutatásainak felülvizsgálatáról szóló jelentése (elfogadva 1999. október 22-én) alapján készültek.

(13) Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak a Takarmányok Állandó Bizottsága véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 87/153/EGK irányelv melléklete a következőképpen módosul:

A cím után, az ezen irányelv mellékletében meghatározott szöveggel egészül ki.

2. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2002. január 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2001. szeptember 17-én.

a Bizottság részéről

David Byrne

a Bizottság tagja

[1] HL L 234., 2001.9.1., 55. o.

[2] HL L 270., 1970.12.14., 1. o.

[3] HL L 106., 1995.5.11., 23. o.

[4] HL L 64., 1987.3.7., 19. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

I. RÉSZ

A MIKROORGANIZMUSOKON ÉS ENZIMEKEKEN KÍVÜLI ADALÉKANYAGOK

ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK

Ez a dokumentum útmutatásul szolgál az olyan anyagok és készítmények dokumentációjának elkészítéséhez, amelyek takarmány-adalékanyagként vagy egy engedélyezett adalékanyag új felhasználási módjaként engedélykötelesek. Az "adalékanyag" kifejezés, ezen iránymutatások tekintetében, a vegyileg meghatározott hatóanyagokra vagy olyan készítményekre vonatkozik, amelyek a hatóanyagokat abban az állapotukban tartalmazzák, amelyben azokat belekeverik az előkeverékekbe vagy a takarmányokba. A dokumentációnak lehetővé kell tennie, hogy az alapján az adalékanyagok jelenlegi ismereteken alapuló értékelését elvégezzék, és lehetővé kell tenniük annak biztosítását, hogy az adalékanyagok megfeleljenek az engedélyezésükkel kapcsolatban megállapított alapelveknek, amelyekre a 70/524/EGK tanácsi irányelv 3a. cikkének rendelkezései vonatkoznak.

Amennyiben a dokumentáció a 2001/18/EK tanácsi irányelv [1] 2. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmében géntechnológiával módosított szervezetekből álló, vagy azokat tartalmazó adalékanyagra vonatkozik, akkor a dokumentációnak az ezekben az iránymutatásokban előírt adatokon kívül tartalmaznia kell a 70/524/EGK irányelv 7a. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kiegészítő adatokat is.

A dokumentációnak részletes jelentést kell tartalmaznia valamennyi elvégzett vizsgálatról, az ezekben az iránymutatásokban javasolt sorrendiségnek és számozásnak megfelelően. E jelentéseknek tartalmazniuk kell az adalékanyag értékelésére vonatkozó valamennyi tudományos adat publikált példányát és az azokra való hivatkozásokat. A dokumentáció elektronikus változatát is elérhetővé kell tenni. A vizsgálatok az adalékanyag biztonságos felhasználását hivatottak megállapítani a következők tekintetében:

a) a célfajok tekintetében, a takarmányban javasolt koncentráció mellett;

b) olyan személyek tekintetében, akik közvetlenül az adalékanyaggal, illetve az előkeverékbe vagy takarmányba bekevert adalékanyaggal dolgoznak, és ennek során valószínűleg ki vannak téve az adalékanyaggal való légzőszerven, egyéb nyálkahártyán, szemen vagy bőrön keresztüli érintkezésnek;

c) a fogyasztók tekintetében, akik az olyan adalékanyaggal kezelt állatokból származó élelmiszeripari termékeket fogyasztják, amelyek az adalékanyag maradékanyagait vagy annak anyagcseretermékeit tartalmazhatják; a biztonságos felhasználást általánosan a maximális maradékanyag-határértékek (MRL-ek) és a élelmezés-egészségügyi várakozási idő megállapítása biztosítani;

d) állatok és emberek tekintetében, az antimikrobás rezisztenciagének szelekciója és elterjedése szerint;

e) a környezeti kockázatok tekintetében, amelyek közvetlenül az adalékanyagból vagy az adalékanyagból, akár közvetlenül és/vagy állatok által kiválasztott anyagokból származó termékekből erednek.

Általános szabály az, hogy az adalékanyag azonosságát, használatának feltételeit, fiziko-kémiai tulajdonságait, meghatározási módszereit és a hatékonyságát megállapító vizsgálatokat kell elvégezni, valamint meg kell adni metabolikus útját, maradékanyagait és élettani és toxikológiai hatásait a célfajokra. Amennyiben az adalékanyagot egy meghatározott állatfajhoz tartozó állatkategóriának szánják, akkor e célkategóriára vonatkozóan kell a hatékonysági és a maradékanyag-vizsgálatokat elvégezni. Az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt kockázatok értékeléséhez szükséges vizsgálatok alapvetően az adalékanyag jellegétől és a használatának körülményétől függnek. Ebben a vonatkozásban nem kell szigorú szabályokat alkalmazni. Szükség esetén további információkat kell kérni. Az iránymutatásokban előírt adatok bármelyikének a dokumentációból történő kihagyását meg kell indokolni. Különösképpen a mutagenitás-, karcinogenitás- és a reprodukciós toxicitás-vizsgálatoktól csak akkor lehet eltekinteni, ha a kémiai összetétel, a gyakorlati tapasztalatok vagy egyéb körülmények megalapozottan kizárják a káros hatásokat.

A vizsgálatokat a helyes laboratóriumi gyakorlat alapelveinek alkalmazására és annak a vegyi anyagokkal végzett kísérleteknél történő alkalmazásának ellenőrzésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. december 18-i 87/18/EGK tanácsi irányelv [2] értelmében vett megfelelő minőségi előírások szerint [pl. helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP)] kell végrehajtani, és azokról a jelentést elkészíteni.

A minőségre, a hatékonyságra és a biztonságra vonatkozóan szakértői jelentéseket kell bemutatni. A jelentés készítőjének megfelelő képzettséggel kell rendelkeznie és az érintett terület elismert szakértője kell legyen, valamint nem lehet olyan személy, aki személyesen részt vesz a dokumentációban foglalt vizsgálatok végrehajtásában. A jelentésnek a kérelmező által benyújtott dokumentáció kritikai értékelését kell tartalmaznia; a tényszerű összefoglalás nem elegendő.

A fiziko-kémiai, toxikológiai és ökotoxikológiai tulajdonságok meghatározását a legutóbb a 2000/33/EK bizottsági irányelvvel [3] módosított, a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv [4] által megállapított módszerekkel összhangban, vagy a nemzetközi tudományos testületek által elismert korszerű módszerek szerint kell végrehajtani. Más módszerek használatát indokolni kell.

Minden dokumentációnak tartalmaznia kell egy megfelelő összefoglalást, egy melléklet-javaslatot, és tartalmazhat egy monográfiát. Az antibiotikumokra, kokcidiosztatikumokra és egyéb gyógyászati anyagokra, valamint a növekedésserkentőkre vonatkozó dokumentációhoz csatolni kell egy monográfiát, amely megfelel az V. szakaszban megadott mintának, és amely lehetővé teszi az adott adalékanyagnak a 70/524/EGK irányelv 9n. cikkének megfelelő azonosítását és jellemzését. A VI. szakaszban található minta alapján az összes adalékanyag jellemzőiről egy ismertetőt kell készíteni.

A kizárólag a kedvtelésből tartott állatok táplálékába szánt adalékanyagok esetében az adalékanyagokon nem mindig szükséges olyan átfogó, a krónikus toxicitás, mutagenitás, reprodukciós toxicitás és karcinogenitás vizsgálatára vonatkozó programok elvégzése, mint amilyen az emberi fogyasztásra szánt termékek előállítása miatt tartott állatállomány takarmányozására szánt adalékanyagok esetében előírt vizsgálati program. A kedvtelésből tartott állatok esetében a maradékanyag-vizsgálatok elvégzése nem kötelező.

Az élelmiszer-termelés céljából tartott célállatok és a toxicitás-vizsgálatokra használt laboratóriumi állatok esetében el kell végezni az adalékanyag metabolikus útjára vonatkozó vizsgálatot annak érdekében, hogy:

a) elegendő adat álljon rendelkezésre a kiindulási adalékanyag toxicitásáról és a fogyasztó számára kockázatot jelentő, a célfajokban termelődő anyagcseretermékekről. Ezért az adalékanyagok metabolikus útjának a toxicitás-vizsgálatokra használt célállatok és a laboratóriumi állatok esetében történő összehasonlítása fontos szerepet tölt be;

b) a maradékanyag jelző-frakciójára vonatkozó maximális maradékanyag-határérték (MMH) megállapítására és a végtermékre vonatkozó élelmezés-egészségügyi várakozási idő meghatározására használt megfelelő jelző-frakció(k) azonosítható(k) és mennyiségileg meghatározható(k) legyen(ek).

TARTALOM

1. | I. szakasz: A dokumentációban szereplő adatok összefoglalása | 434 |

2. | II. szakasz: Az adalékanyag azonossága, jellemzése és felhasználási körülményei; ellenőrzési módszerek | 434 |

2.1. | Az adalékanyag azonossága | 434 |

2.2. | A hatóanyag(ok) jellemzése | 434 |

2.3. | Az adalékanyag jellemzése: fiziko-kémiai és technológiai tulajdonságok | 434 |

2.4. | Az adalékanyag felhasználási körülményei | 435 |

2.5. | Ellenőrzési módszerek | 435 |

3. | III. szakasz: Az adalékanyag hatékonyságára vonatkozó vizsgálatok | 436 |

3.1. | A takarmányra gyakorolt hatások vizsgálata | 436 |

3.2. | Az állatokra gyakorolt hatások vizsgálata | 436 |

3.3. | Az állati termékek minőségére vonatkozó vizsgálatok | 437 |

3.4. | Az állati hulladékok jellemzőire gyakorolt hatások vizsgálata | 438 |

4. | IV. szakasz: Az adalékanyag biztonságos felhasználására vonatkozó vizsgálatok | 438 |

4.1. | A célfajokon végzett vizsgálatok | 439 |

4.2. | Laboratóriumi állatokon végzett vizsgálatok | 441 |

4.3. | Az emberi fogyasztóra vonatkozó kockázatfelmérés | 443 |

4.4. | Munkabiztonsági felmérés | 445 |

4.5. | Környezeti kockázatfelmérés | 446 |

5. | V. szakasz: A monográfia formája | 449 |

5.1. | Az adalékanyag azonossága | 449 |

5.2. | A hatóanyagra vonatkozó előírások | 449 |

5.3. | Az adalékanyag fiziko-kémiai, technológiai és biológiai tulajdonságai | 450 |

5.4. | Ellenőrzési módszerek | 450 |

5.5. | Az adalékanyag biológiai tulajdonságai | 450 |

5.6. | Az adalékanyag rendeltetésszerű használatát követően az állati termék célszöveteiben esetlegesen talált maradékanyagok mennyiségi és minőségi adatai | 450 |

5.7. | Adott esetben az ADI-t, a megállapított MRL-eket és az élelmezés-egészségügyi várakozási időt meg kell adni | 450 |

5.8. | Az adalékanyag azonosítására szolgáló egyéb jellemzők | 451 |

5.9. | A felhasználási körülmények | 451 |

5.10. | Dátum | 451 |

6. | VI. szakasz: Az azonosító adatlap formája | 451 |

7. | VII. szakasz: Azon adalékanyagok engedélyének megújítása, amelyeknek az engedélyezése egy, a forgalomba hozatalukért felelős személyhez kötött | 452 |

8. | VIII. szakasz: Azon adalékanyag első engedélyezésére alapozó új kérelmező, amely adalékanyag engedélyezése egy, a forgalomba hozataláért felelős személyhez kötődik | 453 |

1. I. szakasz: A dokumentációban szereplő adatok összefoglalása

Az összefoglalónak követnie kell az iránymutatásokban megadott sorrendiséget és a különböző részeket, a dokumentáció megfelelő oldalaira történő hivatkozással kell említenie. Az összefoglalónak tartalmaznia kell a kért engedély összes feltételét magában foglaló javaslatot.

2. II. szakasz: Az adalékanyag azonossága, jellemzése és felhasználási körülményei; ellenőrzési módszerek

2.1. Az adalékanyag azonossága

2.1.1. A javasolt kereskedelmi elnevezés(ek)

2.1.2. Az adalékanyag típusa fő funkciója szerint. Amennyiben lehetséges, a hatásmód(ok)ra vonatkozó adatokat meg kell adni. A hatóanyag bármilyen más felhasználási módját meg kell határozni.

2.1.3. Minőségi és mennyiségi összetétel (hatóanyag, egyéb komponensek, szennyezőanyagok, tételenkénti eltérés). Ha a hatóanyag olyan aktív komponensek keveréke, amelyek mindegyike egyértelműen meghatározható, akkor a fő komponenseket külön-külön fel kell tűntetni, keverékben lévő arányukkal együtt.

2.1.4. Halmazállapot, részecskeméret-eloszlás, részecskék alakja, sűrűség, térfogatsűrűség; folyadékok esetében: viszkozitás, felületi feszültség.

2.1.5. Gyártási folyamat, beleértve minden különleges feldolgozási eljárást.

2.2. A hatóanyag(ok) jellemzése

2.2.1. Generikus elnevezés, az IUPAC-nevezéktan (Elméleti és Alkalmazott Kémia Nemzetközi Uniója) szerinti kémiai elnevezés, egyéb generikus nemzetközi elnevezések és rövidítések. A Chemical Abstracts Service (CAS) szám.

2.2.2. Szerkezeti képlet, összegképlet és molekulatömeg.

A fermentációs terméknek minősülő hatóanyagok esetében: mikrobás eredet (lehetőség szerint az Európai Unión belüli, hivatalos nemzetközi lerakatként elismert tenyészetgyűjtemény neve és helye, ahol a törzset letétbe helyezték, letéti szám és az azonosításhoz szükséges minden vonatkozó morfológiai, fiziológiai, genetikai és molekuláris jellemző). A géntechnológiával módosított törzsek esetében meg kell adni a genetikai módosításra vonatkozó adatokat.

2.2.3. Tisztaság

Az előforduló kémiai és mikrobás szennyező- és toxikus anyagok azonosítása és mennyiségi meghatározása, az előállítás során bekerülő szervezetek hiányának megerősítése.

2.2.4. Vonatkozó tulajdonságok

A kémiailag meghatározott anyagok fizikai tulajdonságai: disszociációs konstans, pKa, elektrosztatikus tulajdonságok, olvadáspont, forráspont, sűrűség, gőznyomás, vízben és szerves oldószerekben való oldódás, Kow és Koc, tömeg és abszorpciós spektrumok, NMR-adatok, lehetséges izomerek és más kapcsolódó fizikai tulajdonság.

2.2.5. Gyártási folyamat, tisztítási eljárások, használt közegek és, fermentációs termékek esetében a tételenkénti eltérés.

2.3. Az adalékanyag jellemzése: fiziko-kémiai és technológiai tulajdonságok

2.3.1. Minden egyes adalékanyag-készítménynek, a különböző környezeti elemekkel, mint például fény, hőmérséklet, pH, nedvesség, oxigén és a csomagolóanyaggal szembeni expozíció esetén tanúsított stabilitása. Az adalékanyag várható eltarthatósági időtartama abban a formában, ahogy az forgalomba kerül.

2.3.2. Minden egyes adalékanyag-készítmény stabilitása az előkeverékek és a takarmányok előállítása és tárolása során, különös tekintettel a várható gyártási/tárolási körülmények (hő, nedvesség, nyomás/igénybevétel, időtartam és csomagolóanyag) közötti stabilitásra. Lehetséges bomlástermékek. Az adalékanyag eltarthatóságának várható időtartama.

2.3.3. Homogén keverékek előkeverékekben és takarmányokban történő kialakításához és fenntartásához kapcsolódó egyéb fiziko-kémiai vagy technológiai tulajdonságok, porlódást gátló és elektrosztatikus tulajdonságok, diszperzitás folyadékokban.

2.3.4. A takarmányok, vivőanyagok, más jóváhagyott adalékanyagok vagy gyógyászati termékek vonatkozásában várható összeférhetetlenségek vagy kölcsönhatások.

2.4. Az adalékanyag felhasználási körülményei

2.4.1. Amennyiben az adalékanyag mind technológiai, mind zootechnikai szempontból jelentős hatással bír, akkor meg kell felelnie mindkét terület vonatkozó követelményeinek. Minden egyes adalékanyag esetében azonosítani és indokolni kell a szándékolt felhasználási területeket.

2.4.2. A takarmány-előállításban, illetve adott esetben az alapanyagokban javasolt technológiai felhasználás.

2.4.3. A takarmányozásban javasolt alkalmazási módszer (pl. állatfajok vagy -kategóriák és az állatok korcsoportja/tenyésztési szakasza, a takarmány típusa és ellenjavallatok).

2.4.4. Az előkeverékekbe, a takarmányokba vagy adott esetben az alapanyagokba történő bekeverés javasolt módja és mértéke, az adalékanyag és a kémiailag meghatározott anyagok tömegarányában kifejezve az előkeverékekre, a takarmányokra vagy adott esetben az alapanyagokra vonatkozóan, a kész takarmány esetében javasolt dózissal, valamint adott esetben a javasolt adagolási és élelmezés-egészségügyi várakozási idővel együtt.

2.4.5. A hatóanyag más ismert felhasználási módjára (pl. takarmányokban, humán- vagy állatgyógyászatban, mezőgazdaságban és az iparban) vonatkozó adatokat meg kell adni.

2.4.6. A 88/379/EGK tanácsi irányelv [5] 10. cikke végrehajtásának megfelelően, a veszélyes készítményekre vonatkozó különös információk rendszerével kapcsolatos részletes rendelkezések meghatározásáról és megállapításáról szóló, 91/155/EGK bizottsági irányelvben [6] meghatározott, javasolt anyagbiztonsági adatlap és adott esetben a foglalkozási kockázatok megelőzésére javasolt intézkedésekre, valamint a gyártás, az anyagkezelés, a felhasználás és az ártalmatlanítás során alkalmazott védőeszközökre vonatkozó javaslatok.

2.5. Ellenőrzési módszerek

2.5.1. A 2.1.3., 2.1.4., 2.2.3., 2.2.4., 2.3.1., 2.3.2., 2.3.3. és 2.3.4. pontban felsorolt kritériumok meghatározására használt módszerek leírása.

2.5.2. Az előkeverékekben és takarmányokban lévő hatóanyag rutinellenőrzésére szolgáló minőségi és mennyiségi analitikai módszerek leírása. Ezt a módszert legalább négy laboratórium bevonásával elvégzett körteszt során kell validálni, vagy az analitikai módszerek házon belüli validálására vonatkozó nemzetközi harmonizált iránymutatásokat [7] követve házon belül kell validálni, a következő paraméterek tekintetében: alkalmazhatóság, szelektivitás, kalibráció, pontosság, precizitás, tartomány, kimutatási határ, mennyiségi érzékenységi határ, erőteljesség és gyakorlatiasság. Az említett jellemzők kiértékelését igazoló adatokat rendelkezésre kell bocsátani (2.5.4. pont).

2.5.3. A hatóanyag jelző-frakciójának [8] célszövetekben és állati termékekben történő meghatározására szolgáló minőségi és mennyiségi analitikai módszerek leírása.

2.5.4. A 2.5.2. és 2.5.3. pontban említett módszerekhez csatolni kell az alkalmazott mintavételi módszerre, a visszanyerési százalékarányra, a specifikusságra, a pontosságra, a precizitásra, a kimutatási határokra, a mennyiségi meghatározási határértékekre és a használt validálási módszerre vonatkozó információkat. A hatóanyag és/vagy a jelzőfrakció(k) referenciastandardjait, valamint az e standardok optimális tárolási körülményeire vonatkozó információkat biztosítani kell. A módszerek kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a mennyiségi meghatározási határértékeknek alacsonyabbaknak kell lenniük az MRL-eknél. Továbbá szem előtt kell tartani a rutinszerű elemzésekre való alkalmasságukat.

3. III. szakasz: Az adalékanyag hatékonyságára vonatkozó vizsgálatok

3.1. A takarmányokra gyakorolt hatások vizsgálata

Ezek a vizsgálatok olyan technológiai adalékanyagokra vonatkoznak, mint az antioxidánsok, tartósítószerek, kötőanyagok, emulgeálószerek, gélképző anyagok, pH-beállító anyagok stb., amelyek az előkeverékek és a takarmányok minőségének javítására vagy stabilizálására szolgálnak, de amelyeknek nincs közvetlen biológiai hatása az állattenyésztésre. Minden olyan igényt, amely az adalékanyag aktivitására vagy hatására vonatkozik, tudományos adatokkal kell alátámasztani.

Az elfogadhatónak minősített módszerekben leírt megfelelő kritériumok segítségével, a tervezett felhasználási körülmények között és megfelelő kontrolltakarmányokkal összehasonlítva bizonyítani kell az adalékanyag hatékonyságát. Ezeket a vizsgálatokat úgy kell megtervezni és végrehajtani, hogy az eredmények statisztikailag értékelhetőek legyenek.

A megvizsgált hatóanyagokra, készítményekre, előkeverékekre és takarmányokra vonatkozó minden információt, a tételek hivatkozási számát, valamint a kezelési és vizsgálati körülmények részletes leírását rendelkezésre kell bocsátani. Minden egyes kísérlet esetében leírást kell adni a pozitív és negatív technológiai és biológiai hatásokról.

3.2. Az állatokra gyakorolt hatások vizsgálata

Tenyésztéstechnikai adalékanyagokra vonatkozó vizsgálatokat kell végezni azon célfajokon, illetve állatkategóriákon, amelyeknek az adalékanyagot szánják, úgy, hogy negatív kontrollcsoportokkal (antibiotikumokkal, növekedésserkentőkkel vagy egyéb gyógyászati anyagokkal nem kezelt állatok) és, lehetőleg az EU által jóváhagyott, az ajánlott adagolás szerint használt, ismert hatékonyságú adalékanyagokat tartalmazó takarmányokkal táplált csoportokkal (pozitív kontroll) hasonlítják össze azokat.

Az alkalmazott állatok egészségesek legyenek, és lehetőleg homogén csoportból származzanak.

A vizsgálatok alapján lehetővé kell tenni az adalékanyag hatékonyságának, az EU gazdálkodási gyakorlata szerint történő értékelését. Amennyiben lehetséges, minden kísérletet hasonló eljárás szerint kell végezni, hogy az adatokat a homogenitás szempontjából vizsgálni lehessen, és azokat (ha a vizsgálatok azt szükségessé teszik) statisztikai értékelés alá lehessen vonni.

Az egyedi eljárás alkalmazása nem javasolt, a rugalmasság biztosított, hogy a vizsgálatok tervezése és végrehajtása a tudományos megfontolások figyelembevételével történjen. A használt kísérleti tervet az adalékanyag felhasználására vonatkozó állítás szerint kell megindokolni, és a tervnek tekintettel kell lennie a megfelelő statisztikai elemezhetőségre.

3.2.1. Kokcidiosztatikumok és más gyógyászati anyagok esetében

Elsődleges fontosságot kell tulajdonítani a különleges hatásoknak (pl. fajok szabályozása, életszakasz(ok) befolyásolása), és különösen a profilaktikus tulajdonságoknak (pl. megbetegedési arányszám, mortalitás, petesejtszám és károsodási mérték).

A takarmány hatékonyságára és az élőtömeg-gyarapodásra gyakorolt hatásra vonatkozó információkat meg kell adni.

Az előírt hatékonysági adatok megállapításához a célállatokon egy három szakaszból álló kísérletet kell elvégezni:

a) ellenőrzött tojóketreces kísérletek (izolált és kevert fertőzések);

b) ellenőrzött kifutós kísérletek (szimulált felhasználási körülmények);

c) ellenőrzött üzemi kísérletek (tényleges felhasználási körülmények).

Adott esetben a hatékonysági kísérletek során olyan kiegészítő adatokat is fel kell jegyezni, amelyek lehetővé teszik a növekedéssel és a takarmány-átalakítással (hízó- és tojóbaromfi, valamint nyúl) kapcsolatos zavaró hatások, valamint a tojások termékenységére és keltetésére (tenyészbaromfi) gyakorolt hatások értékelését.

3.2.2. Egyéb tenyésztéstechnikai adalékanyagok esetében

Fel kell tűntetni a takarmányfelvételre, a testtömegre, a takarmányhatékonyságra (lehetőleg a szárazanyag alapján), a termék minőségére és hozamára gyakorolt hatásokra vonatkozó információkat, és minden egyéb olyan adatra vonatkozó információt, amelyek az állatra, a környezetre, a gyártóra vagy a fogyasztóra jótékony hatást gyakorolnak. Adott esetben a vizsgálatok során a dózis/válasz viszonyt is meg kell határozni.

3.2.3. Kísérleti körülmények

A kísérleteket legalább két különböző helyen kell elvégezni. A kísérletekről szóló jelentéseket külön-külön kell elkészíteni úgy, hogy azokban szerepljen a ellenőrzővizsgálatok és az egyes kísérleti kezelések részletes ismertetése. A kísérleti eljárást körültekintően és a következő általános, ismertetendő adatok figyelembevételével kell megtervezni:

3.2.3.1. Állomány: hely és méret; takarmányozási és tartási körülmények, takarmányozási módszer; a vízben élő fajok esetében a gazdaságban található medencék vagy kifutók mérete és száma, illetve a vízminőség.

3.2.3.2. Állatok: faj (az emberi fogyasztásra szánt vízben élő fajok azonosítása a közhasználatú nevükkel történik, utána zárójelben a latin vagy a Linné-féle megnevezés szerepel), fajta, kor, nem, azonosítási eljárás, fiziológiai és általános egészségi állapot.

3.2.3.3. A vizsgálati és kontrollcsoportok száma, az egyes csoportokban lévő állatok száma. A kísérletekbe a statisztikai analízishez elegendő számú állatot kell bevonni. Az alkalmazott statisztikai értékelési módszereket ismertetni kell. Mindegyik célállat-kategóriában legalább három, egymástól független, p < 0,05 megbízhatósági szintű, összehasonlítható kísérletet kell végezni az említett hatás bemutatására. Kérődzők esetében alacsonyabb - p < 0,10 - megbízhatósági szint is elfogadható. A jelentésben szerepelnie kell a kísérletben szereplő valamennyi állatnak vagy kísérleti egységnek. Azokat az eseteket, amelyeket az adatok hiánya vagy elvesztése miatt nem lehet felmérni, valamint ezeknek a vizsgált állatcsoportokon belüli eloszlását, jelenteni kell.

3.2.3.4. Étrend: az étrend(ek) előállításának és mennyiségi összetételének leírása a felhasznált összetevők, a vonatkozó tápanyagok (értékelemzés) és az energia szempontjából. A takarmányfelvételre vonatkozó adatok.

3.2.3.5. Megfelelőnek elfogadott módszer alkalmazásával, egy kontrollvizsgálat segítségével meg kell határozni a takarmány hatóanyag-koncentrációját (és adott esetben az összehasonlítási célra használt anyagok koncentrációját). A tételek hivatkozási száma.

3.2.3.6. A vizsgálat dátuma és pontos időtartama. Az elvégzett vizsgálatok dátuma és jellege.

3.2.3.7. A dózis meghatározására szolgáló vizsgálatok: e vizsgálatok célja az optimális hatékonyságúnak tartott dózis vagy dózistartomány kiválasztásának az indoklása. A dózis meghatározásának egy kontrollcsoporton (antibiotikumtól, növekedésserkentőtől és más gyógyászati anyagoktól mentes) és a célállatokban mért, legalább három nullától eltérő szinten alapul.

3.2.3.8. A kezelés - az egyedekre vagy a csoportokra nézve - nemkívánatos következményeinek idejét és gyakoriságát jelenteni kell (a vizsgálat során alkalmazott megfigyelési program adatait megadva).

3.2.3.9. Az üzemi körülmények között vizsgált valamennyi adalékanyag esetében megalapozott tudományos bizonyítékoknak kell rendelkezésre állniuk a felhasználókra, fogyasztókra, állatokra és környezetre vonatkozó biztonság tekintetében. Amennyiben az adalékanyag nem elégíti ki a fogyasztókra vonatkozó biztonsági követelményeket, akkor az elvégzendő vizsgálatokat úgy kell megtervezni, hogy a vizsgált állatokból származó állati termékek ne juthassanak be az emberi táplálkozási láncba.

3.3. Az állati termékek minőségére vonatkozó vizsgálatok

Az állati termékeket adott esetben érzékszervi, táplálkozási, higiéniai és technológiai minőségi vizsgálatoknak kell alávetni.

3.4. Az állati hulladékok jellemzőire gyakorolt hatások vizsgálata

Ha az adalékanyagot az állati hulladék egyes jellemzőinek (pl. nitrogén, foszfor, szag, mennyiség) módosítására szánják, akkor az ezen tulajdonságokat kimutató vizsgálatok elvégzése szükséges.

4. IV. szakasz: Az adalékanyag biztonságos felhasználására vonatkozó vizsgálatok

Az ebben a szakaszban leírt vizsgálatok a következők értékelésére vonatkoznak:

- az adalékanyag célfajok esetében történő biztonságos felhasználása,

- a kiválasztással és/vagy az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciaátvitellel, valamint az enteropatogének fokozott megmaradásával és azok kibocsátásával kapcsolatos kockázatok,

- az adalékanyag vagy anyagcseretermékeinek maradékát tartalmazó élelmiszer fogyasztásából származó fogyasztót érintő kockázatok,

- az adalékanyaggal eredeti állapotában, illetve előkeverékekbe vagy takarmányokba keverve fizikai kapcsolatba kerülő személyeket érintő, légzőszerven, egyéb nyálkahártyán, szemen vagy bőrön keresztüli érintkezésből származó kockázatok,

- magából az adalékanyagból, vagy az adalékanyagból készített termékekből eredő, közvetlenül és/vagy az állatok általi kiválasztás útján a környezetre gyakorolt káros hatások kockázata.

Figyelmet kell fordítani az adalékanyag és az állatgyógyászati készítmények és/vagy az érintett fajok takarmányának összetevői közötti, ismert összeférhetetlenségekre és/vagy kölcsönhatásokra.

Ezen vizsgálatok elvégzése rendszerint minden adalékanyag esetében, teljes egészében kötelező, kivéve az irányelvben meghatározott, vonatkozó eltérések vagy módosítások esetén.

Egy olyan faj esetén, amely fiziológiai és metabolikus tulajdonságait tekintve rokonságot mutat egy olyan fajjal, amelynél az adalékanyag alkalmazását már engedélyezték, az engedélyezett felhasználástól való indokolt eltérés tekintetében rendszerint egy kevésbé részletes beadványt is elfogadnak. A csökkentett adatállomány alapján kimutatható legyen, hogy az adalékanyag használata az új fajokra nézve nem ártalmas, valamint, hogy az adalékanyag metabolikus útja és a fogyasztható szövetekben előforduló maradékanyagai tekintetében nincsenek jelentős eltérések. A fajok esetében javasolt MRL-t és élelmezés-egészségügyi várakozási időt indokolni kell.

A fogyasztót érintő kockázatok felmérése, valamint az MRL-ek és az élelmezés-egészségügyi várakozási idő meghatározása érdekében a következő információkat kell rendelkezésre bocsátani:

- a hatóanyag kémiai szerkezete,

- a javasolt célfajok anyagcseréje,

- a maradékanyagok jellege célfajokban,

- a maradékanyagoknak a szövetekből való kiürülésére vonatkozó vizsgálatok,

- a hatóanyag és anyagcseretermékeinek biológiai hatásaira vonatkozó adatok.

Hasznosak lehetnek a maradékanyagok (szabad és kötött állapotukban egyaránt) biológiai hozzáférhetőségére vonatkozó ismeretek, különösen akkor, amikor nagy mennyiségű anyagcseretermék keletkezik, és jelző-frakció nem jelentkezik (lásd a 4.1.3.3. pontot).

Az adalékanyagból származó főbb kiválasztott anyagok összetételének, valamint fiziko-kémiai és biológiai tulajdonságainak ismerete szükséges a környezetre gyakorolt káros hatások vagy a környezetben való tartós megmaradás kockázatának felméréséhez szükséges vizsgálatok kiterjedésének meghatározásához (lásd a 4.5. pontot).

4.1. Célfajokon végzett vizsgálatok

4.1.1. Célfajokon/állatkategóriákon végzett toleranciavizsgálatok

A cél a biztonsági határ (vagyis a takarmányokban alkalmazott legmagasabb javasolt dózis-szint és a nemkívánatos hatásokat eredményező legalacsonyabb szint közötti tűréshatár) megállapítása. A legalább 10-es faktorú biztonsági határ elegendőnek tekinthető a további vizsgálatok elengedéséhez. A célfajokon/állat-kategóriákon végzett toleranciavizsgálatokat lehetőség szerint a teljes előállítási időszak során folytatni kell, bár rendszerint az egyhónapos vizsgálati időszak elfogadható. Ehhez legalább a célállat egészségére gyakorolt hatások megállapításához szükséges klinikai tünetek, illetve egyéb adatok értékelése szükséges. Egy negatív kontrollcsoportot (antibiotikumokkal, növekedésserkentőkkel és egyéb gyógyászati anyagokkal nem kezelt állatok) kell bevonni a vizsgálatba. A toxikológiai eljárástól függően további adatokra is szükség lehet. A hatékonysági vizsgálatok során észlelt bármely káros hatást is jelenteni kell ebben a szakaszban.

Amennyiben a terméket tenyésztésre szánt állatoknál szándékoznak felhasználni, akkor vizsgálatok során azonosítani kell a hím, illetve nőstény állatok általános reprodukciós funkciójának azon lehetséges károsodását, valamint az utódokra gyakorolt azon káros hatásokat, amelyeket a vizsgált adalékanyag alkalmazása eredményez.

4.1.2. Az adalékanyag mikrobiológiai biztonsága.

4.1.2.1. Valamennyi vizsgálatot a legmagasabb javasolt dózisszint mellett kell elvégezni.

4.1.2.2. Amennyiben a hatóanyag a takarmányban lévő adott koncentrációszinten antimikrobás aktivitást mutat, hitelesített eljárások szerint meg kell határozni a megfelelő patogén és nem patogén, endogén és exogén baktériumokban lévő minimális gátlási koncentrációt (MIC).

4.1.2.3. Az adalékanyag következő képességeinek meghatározására szolgáló vizsgálatok:

- az adott antibiotikumokkal szembeni keresztrezisztencia gerjesztése,

- üzemi körülmények között rezisztens baktériumtörzsek kiválasztása a célfajokban és, ha így van, akkor a rezisztenciagének átvitelének géntechnológiai mechanizmusára vonatkozó vizsgálatok.

4.1.2.4. Az adalékanyag következő hatásainak meghatározására vonatkozó vizsgálatok:

- az emésztőrendszerben jelen lévő számos opportunista patogénre (pl. enterobacteriaceae, enterococci és clostridia) gyakorolt hatás,

- az adott zoonózis-mikroorganizmusok, pl. salmonella spp., campylobacter spp., kibocsátására vagy kiválasztására gyakorolt hatás.

4.1.2.5. Azokban az esetekben, amikor a hatóanyag antimikrobás aktivitást mutat, az adalékanyaggal szembeni bakteriális rezisztencia ellenőrzésére szolgáló helyszíni vizsgálatokat kell végezni.

4.1.3. Anyagcsere- és maradékanyag-vizsgálatok

4.1.3.1. A vizsgálatok célja a következő:

- a hatóanyag metabolikus formáinak meghatározása, ami a toxikológiai értékelés alapjául szolgál,

- a maradékanyagok azonosítása és kinetikájuk meghatározása a fogyasztható szövetekben és termékekben (tej, tojás),

- a kiválasztott anyagok azonosítása, amely a környezetre gyakorolt hatásuk felmérésének előfeltétele.

Alkalmanként - pl. a fermentáció útján nyert adalékanyagok esetében - szükséges lehet a vizsgálatok kiterjesztése más, a fermentáció során hozzáadott vagy képződött anyagra. Az adalékanyag aktív alkotóelemeinek mérgező hatásához viszonyítva jelentős mérgező hatás megjelenése példa erre az esetre.

4.1.3.2. Farmakokinetika

A vizsgálatok tervezése és kísérleti kidolgozása során figyelembe kell venni a célpopuláció anatómiai, fiziológiai (kor, típus, nem), tenyésztéstechnikai jellemzőit és környezeti sajátosságait. Adott esetben figyelembe kell venni a bélben vagy a gyomorban lévő mikroflóra, az enterohepatikus körforgás vagy a cökotrófia hatását. A vizsgálatban alkalmazott dózis azonos, indokolt esetben lehetőleg a többszöröse legyen a felhasználásra szánt dózisnak. A hatóanyagot (beleértve a megjelölt anyagot) bele kell keverni a takarmányba, kivéve ha indokolt ennek mellőzése.

Az előírt vizsgálatok a következők:

- metabolikus egyensúly- és kinetikavizsgálat a vérplazmában/vérben, egyszeres dózis beadását követően a felszívódás, az eloszlás és a kiválasztás (vizelet, ürülék, kopoltyú, epe, kilélegzett levegő, tej vagy tojás) ütemének és mértékének felmérése céljából,

- a fő (> 10 %) anyagcseretermékek azonosítása a kiválasztott anyagokban; kivéve ha egy kisebb mennyiségű (< 10 %) anyagcseretermék toxikológiai jelentőséggel bír,

- a jelöletlen adalékanyaggal már stabil egyensúlyi állapotba hozott állatoknak beadott egyszeres dózist követően, a megjelölt anyagnak a szövetekben és termékekben való eloszlásának vizsgálata.

A 4.1.3.1. és 4.1.3.2. pontban említett vizsgálatok izotópos jelölőanyagot alkalmazó módszereket vagy azokkal egyenértékű módszert foglaljanak magukba.

4.1.3.3. A maradékanyagok vizsgálata

- azon maradékanyagok azonosítása (anyavegyület, anyagcseretermék, bomlástermékek, kötött maradékanyagok [9]), amelyek metabolikus egyensúlynál, azaz a megjelölt anyag többszörös dózisban történő beadását követően, az összes maradékanyag 10 %-át meghaladó mértékben vannak jelen (kivéve, ha egy kisebb mennyiségű anyagcseretermék toxikológiai jelentőséggel bír) a fogyasztható szövetekben és termékekben (tej, tojás),

- a szövetekben (adott esetben beleértve a tejet és tojást) lévő maradékanyagok kinetikus vizsgálata a stabil állapot elérését követő kiürülési időszak alatt, és a legmagasabb szintű javasolt anyagcseretermék-szelvényt használva, a célszövet [10] és a maradékanyag jelző-frakciójának azonosításával,

- a maradékanyag jelző-frakciójának a célszövetekből (adott esetben beleértve a tejet és tojást) való kiürülésének vizsgálata, az adalékanyagnak a javasolt felhasználási körülmények mellett történő és a stabil állapot eléréséhez elegendő ismételt adagolását követő megvonása után abból a célból, hogy a rögzített MRL alapján megállapítható legyen a élelmezés-egészségügyi várakozási idő,

az adalékanyag tekintetében megállapított élelmezés-egészségügyi várakozási idő nem lehet rövidebb, mint a célszövetben meghatározott jelző-frakció koncentrációjának az MRL értéke alá történő csökkenéséhez szükséges idő (95 %-os konfidenciaszint). A hatóanyag és anyagcseretermékeinek kiürülési fázisa alapján megfelelően megválasztott mérési időpontok, és időpontonként, a fajtól függően (méret, genetikai variabilitás) legalább négy állat kiválasztása tekintendő minimumkövetelménynek [11].

4.2. Laboratóriumi állatokon végzett vizsgálatok

Ezeket a vizsgálatokat a hatóanyagon, nemzetközileg elismert standard vizsgálati módszereket alkalmazva, az OECD módszertani iránymutatásaiban vagy a 67/548/EGK irányelvben leírt módon és a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) alapelvei szerint kell végrehajtani. A célfajok által termelt különleges anyagcseretermékekre vonatkozóan kiegészítő vizsgálatokra lehet szükség, ha ezek termelődése alapvetően nem jellemző a laboratóriumi vizsgálati fajok között. Amennyiben emberre vonatkozó adatok is rendelkezésre állnak, akkor ezek is figyelembe vehetőek annak eldöntése során, hogy milyen további vizsgálatokat kell végrehajtani.

4.2.1. Akut toxicitás

Akut orális toxicitásvizsgálatokat kell végezni legalább két emlősfajon. Adott esetben az egyik laboratóriumi faj helyettesíthető egy célfajjal. Nem szükséges a pontos LD50-értéket meghatározni; a minimális letális dózis hozzávetőleges meghatározása rendszerint elegendő. A vizsgálatba bevont állatok számának csökkentése és szenvedéseik mérséklése céljából a maximális dózis nem haladhatja meg a 2000 mg/testtömeg kg-ot és helyettesítő módszerek (határérték-vizsgálat, rögzített dózis módszer, akut toxicitási osztály módszer) alkalmazása javasolt.

A dolgozókat érintő kockázatokat fel kell mérni egy, a terméken (hatóanyag és vivőanyag, abban a formában, ahogy a termék kereskedelmi forgalomba kerül) elvégzendő vizsgálatsorozat keretében. Bőrirritációra vonatkozó vizsgálatokat kell végezni, és ha ezek pozitív eredményeket mutatnak, akkor a nyálkahártya-irritációt (pl. szem) fel kell mérni. Az allergizáló és a bőrszenzibilizáló hatásokat is fel kell mérni. Akut inhalációs toxicitás-vizsgálatokat kell végezni, ha a termék valószínűsíthetően belélegezhető port vagy permetet képez.

4.2.2. Géntoxicitás-vizsgálatok, beleértve a mutagenitást

A mutagén és genotoxikus tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagok, adott esetben anyagcseretermékeik és bomlástermékeik azonosítása céljából, egy legalább három, különböző genotoxicitás-vizsgálatból álló sorozatot kell végezni, tetszés szerinti kombinációban. A vizsgálatsorozatnak rendszerint tartalmaznia kell prokarióta és eukarióta rendszerekre vonatkozó vizsgálatokat, köztük emlősök in vitro és in vivo vizsgálati rendszereit. Adott esetben a vizsgálatokat emlősök metabolikus aktiválása mellett és anélkül is el kell végezni.

A vizsgálatok kiválasztását, tekintettel azok megbízhatóságára a gén-, kromoszóma- és genómaszinteken lévő különböző genetikai végpontokra gyakorolt genotoxikus hatások felmérésében, indokolni kell. A vizsgálatok eredményétől függően kiegészítő vizsgálatokra lehet szükség, az anyag teljes toxicitási profiljának és tervezett felhasználásának figyelembevételével. A vizsgálatokat a meghatározott és naprakészen validált eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani. Amennyiben a vizsgálat tárgya a csontvelő, negatív eredmény esetén a sejteknek a vizsgálati anyaggal szembeni expozícióját bizonyítani kell.

4.2.3. Szubkrónikus (90 napos) orális toxicitásvizsgálatok

A vizsgálatok időtartama legalább 90 nap legyen. Élelmiszertermelésre szánt állatfajoknál történő felhasználásra szánt adalékanyagok esetében a vizsgálatokat két állatfajon kell elvégezni, amelyek lehetnek a célfajok, de amelyek közül az egyik nem lehet rágcsáló. A nem emberi fogyasztásra szánt állatoknál történő felhasználásra szánt adalékanyagok esetében elegendőek a célfajokon végzett vizsgálatok: a hatóanyagot szájon át, legalább három szinten egy kontrollcsoportnak is be kell adni a dózisválasz kimutatása érdekében.

A maximális dózis eredményeként rendszerint megjelennek a káros hatások. A legalacsonyabb dózis nem mutathat semmilyen, toxicitásra utaló jelet.

4.2.4. Krónikus orális toxicitásvizsgálatok (beleértve a karcinogenitás-vizsgálatokat)

Krónikus toxicitásvizsgálatot, amely magában foglalhat karcinogenitás-vizsgálatot is, kell végezni legalább egy rágcsálófajon.

Nincs szükség karcinogenitás-vizsgálatokra, ha a hatóanyag és anyagcseretermékei:

- megfelelő genotoxicitás-vizsgálatok során tartósan negatív eredményt mutatnak,

- szerkezetileg nincsenek rokonságban ismert karcinogénekkel, és

- a krónikus toxicitáspróbák során nem mutatnak potenciális (pre)neopláziát jelző hatásokat.

4.2.5. Reprodukciós toxicitásvizsgálatok, beleértve a teratogenitást

4.2.5.1. Kétgenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat

- Reprodukciós funkciókra vonatkozó vizsgálatokat kell végezni, és ezeket kiterjeszteni legalább két utódnemzedékre (F1, F2); ezeket teratogenitás-vizsgálatokkal lehet kombinálni. A vizsgált anyagot a párzás előtt megfelelő idővel kell beadni a hím és nőstény állatoknak. Az adagolást az F2 utódnemzedék elválasztásáig kell folytatni.

- A termékenységet, a vemhességet, az ellést, az anyai viselkedést, a szoptatást, valamint az F1 utódok növekedését és fejlődését a termékenyüléstől az ivarérésig, és az F2 utódok fejlődését az elválasztásig gondosan megfigyelni és dokumentálni kell.

4.2.5.2. Teratogenitás-vizsgálat

A teratogenitás-vizsgálat az embrio-foetotoxicitási vizsgálatot takarja. Ezeket a vizsgálatokat legalább két fajon kell elvégezni.

4.2.6. Anyagcsere- és eloszlásvizsgálatok

Felszívódásra, a testnedvekben és szövetekben történő eloszlásra, a kiválasztási útvonalakra vonatkozó vizsgálatokat kell végezni. A metabolikus egyensúlyt és a vizeletben és ürülékben lévő fő anyagcseretermékek meghatározását magában foglaló anyagcsere-vizsgálatot kell végezni az állatok nő- és hímivarú egyedein egyaránt, amelyek ugyanabba a törzsbe tartoznak, amelybe a toxikológiavizsgálat során alkalmazott állatok. A megjelölt molekula egyszeres dózisát (lásd a 4.1.3. pontot) kell beadni a célállatnál történő felhasználásra javasolt legmagasabb dózissal közel azonos dózisban használt jelöletlen vegyülettel elért egyensúlyi állapotban.

4.2.7. A maradékanyagok biológiai hozzáférhetősége

Az állati termékekben lévő bizonyos maradékanyagok, különösen a kötött maradékanyagok által a fogyasztókat érintő kockázatok felmérése során figyelembe vehető egy további biztonsági tényező, amely a maradékanyagok biológiai hozzáférhetőségének, megfelelő laboratóriumi állatok és jóváhagyott módszerek használatával történő meghatározásán alapszik.

4.2.8. Egyéb különleges toxikológia- és farmakológia-vizsgálatok

Indokolt esetben, a hatóanyag és maradékanyagai biztonságának értékelésében hasznos kiegészítő információkat nyújtó további vizsgálatokat kell végezni.

4.2.9. A még nem észlelhető hatásszint (NOEL) meghatározása

A fent említett összes megállapítást, az összes publikált vonatkozó adattal együtt (beleértve minden megfelelő információt a hatóanyag emberre gyakorolt hatásáról) és adott esetben a közeli rokonságban álló kémiai szerkezetekre vonatkozó információkat figyelembe kell venni a mg/testtömeg-kg/nap egységben kifejezett NOEL meghatározása során. A legalacsonyabb NOEL-t kell kiválasztani.

Az ADI kiszámítására alkalmazandó NOEL-t a toxikológiai vagy adott esetben farmakológiai hatások alapján kell kiválasztani. Egyes adalékanyagok esetében, pl. antibakteriális anyagok, célszerűbb lehet az ADI-t az emberi bélflórára gyakorolt hatás alapján meghatározni. A bélflóra leírására szolgáló, nemzetközileg elfogadott és validált módszerek hiányában, a kiválasztott és érzékeny emberi bélbaktérium-törzsekre gyakorolt hatások bizonyultak megfelelőnek.

4.3. Az emberi fogyasztóra vonatkozó kockázatfelmérés

4.3.1. Az adalékanyag megengedhető napi bevitelére (ADI) vonatkozó javaslat

Adott esetben javaslatot kell tenni az ADI-ra.

Az ADI (adalékanyag vagy mg adalékanyaghoz kapcsolódó anyag mg/személy/nap egységben kifejezve) úgy kapható meg, hogy a mg/testtömeg-kg-ban kifejezett NOEL értékét egy megfelelő biztonsági tényezővel osztjuk, majd megszorozzuk a 60 kg-osnak vett átlagos emberi testtömeggel. Az említett mg/testtömeg-kg/nap egységben kifejezett NOEL-t a toxikológiai vagy farmakológiai eredmények alapján lehet kiválasztani. Bizonyos esetekben megfelelőbb lehet az ADI-t az adalékanyagok mikrobiológiai tulajdonságai alapján kiszámítani. A választás azon tulajdonságra essen, amely a fogyasztót érintő egészségveszélyeztető tényezők szempontjából a leginkább relevánsnak számít.

Egy adott adalékanyag esetében az ADI meghatározására szolgáló biztonsági tényezőt a következők szem előtt tartásával kell kiválasztani:

- a NOEL megállapításához alkalmazott biológiai hatás jellege,

- e hatás humán vonatkozása és a hatás visszafordíthatósága,

- a NOEL megállapítására használt adatok terjedelme és minősége,

- a maradékanyag alkotóelemeinek hatására (hatásaira) vonatkozó ismeretek.

Az ADI kiszámítása során hagyományosan egy legalább 100-as biztonsági tényezővel kell számolni (pl. egy tízes tényező a fajok közötti potenciális szórás figyelembevételére és egy további tízes tényező a különböző emberek reakciói közötti lehetséges különbségek figyelembevételére). Amennyiben az emberek vonatkozásában rendelkezésre állnak adatok a hatóanyagról, akkor egy alacsonyabb biztonsági tényező is elfogadható.

4.3.2. Az adalékanyag maximális maradékanyag-határértékeire (MRL) vonatkozó javaslat

Az MRL kiszámítása során azt feltételezzük, hogy a fogyasztható szövet, tej- és tojástermékek bevitele az egyetlen potenciális emberi expozíciós forrás. Ha ez nem így van, akkor más forrásokat is számba kell venni.

Számos ilyen anyagot használnak fel takarmány-adalékanyagként vagy más alkalmazások során. Ezen esetekben a kiszámított MRL-értékek várhatóan azonosak lesznek. Lehetnek olyan esetek is, amikor szigorúan tudományos szempontok mellett különböző MRL-értékek születnek az egyes felhasználások esetében, amennyiben az útvonal, a mennyiség, az adagolási gyakoriság és az adagolás időtartama kellően különbözik ezeknek a tényezőknek a takarmány-adalékanyagként történő felhasználás esetében megfelelő paramétereitől, mivel bizonyíték van arra, hogy a kinetika és/vagy az anyagcsere eltérő maradékprofilokat eredményezhet. Ilyen körülmények között várható, hogy a legszigorúbb MRL-t alkalmazzák.

Az MRL megállapításához meg kell határozni annak a gyógyászati jellegű anyagnak a kémiai jellegét, amelyet a szövetben lévő maradékanyagok szintjének meghatározására szándékoznak felhasználni. Ezt nevezik a maradékanyag jelző-frakciójának. A maradékanyag ezen összetevője toxikológiai szempontból nem szükségszerűen releváns maradékanyag, de úgy kell kiválasztani, hogy indikátorként alkalmas legyen az összes jelentős maradékanyag-tartalom jelzésére. A jelző-frakció/teljes maradékanyag-tartalom arányát az ADI-val összefüggésben (vagyis a jelző-frakció/teljes radioaktív maradékanyag-tartalom aránya, jelző-frakció/teljes biológiailag aktív maradékanyag-tartalom aránya) a kiürülési vizsgálatok alatti valamennyi időpontban meg kell határozni. Az arány ismerete különösen az MRL-értékek meghatározására szolgáló időpontban fontos. A jelző-frakció analízisére szolgáló megfelelő módszerrel kell biztosítani az MRL-érték betartását.

Az MRL-értékeknek (gramm/jelzőmaradék-kilogramm/nedves ehető szövet- vagy termék-kilogramm egységben kifejezve) az ADI alapján történő meghatározása során a következő napi emberi élelmiszer-fogyasztási értékeket kell alkalmazni:

| Emlősök | Madarak | Halak |

Színhús | 300 g | 300 g | 300 g [12] |

Máj | 100 g | 100 g | |

Vese | 50 g | 10 g | |

Zsír | 50 g [13] | 90 g [14] | |

+ Tej | 1500 g | | |

+ Tojás | | 100 g | |

A különböző szöveteknél megállapított MRL-értékeknél figyelembe kell venni a felhasználásra szánt állatfajok szöveteiben lévő maradékanyagok kiürülési kinetikáját. Ki kell dolgozni egy, az MRL-nél alacsonyabb mennyiségi meghatározási határt alkalmazó analitikai módszert (lásd a 2.5.3. pontot).

Ha egy anyagból maradékanyag keletkezhet a szövetekben és a termékekben, akkor az MRL-értékek megállapításakor javasolni kell, hogy a toxikológiai szempontból (vagy mikrobiológiai) jelentős maradékanyag naponta beadott [15] teljes mennyisége alacsonyabb legyen, mint az ADI (lásd a fenti táblázatot).

Az MRL-értéket csak akkor lehet megállapítani, ha a maradékanyagok komponenseivel szembeni fogyasztói expozíció valamennyi potenciális forrását figyelembe vették és beszámították.

Bizonyos adalékanyagok esetében a maradékanyagok az MRL-érték alatti szinten lehetnek jelen a tejben, tojásban vagy húsban, ugyanakkor károsan befolyásolhatják az élelmiszer minőségét, különösen az olyan élelmiszer-feldolgozási eljárások során, mint pl. a tej felhasználása a sajtgyártásnál. Ezen adalékanyagok esetében ajánlatos az MRL-értékek megállapítása mellett meghatározni "az (élelmiszertermék-)feldolgozással kompatibilis maradékanyagok maximális mértékét" is.

Bizonyos körülmények között nem szükséges az MRL figyelembevétele, ezek a következők:

- a maradékanyagok biológiailag nem hozzáférhetőek, és nincsenek káros hatással az emberi bélrendszerre, beleértve annak mikroflóráját is,

- a célfajokban a tápanyagokra vagy ártalmatlan anyagokra történő teljes lebontás megy végbe,

- az ADI "nem meghatározott" az állatkísérletekben észlelt alacsony toxicitás miatt,

- amennyiben a felhasználás kizárólag a kedvtelésből tartott állatok számára készített takarmányokra vonatkozik,

- amennyiben egy anyag élelmiszer-adalékanyagként is engedéllyel rendelkezik [16], rendszerint nincs szükség MRL-re, ha a maradékanyag jelző-frakciója elsősorban a kiindulási anyagból áll, és ha az csak egy jelentéktelen frakciót képez az élelmiszer-adalékanyag ADI-ben.

4.3.3. Az adalékanyag élelmezés-egészségügyi várakozási idejére vonatkozó javaslat

A élelmezés-egészségügyi várakozási idő az MRL-értékek alapján kerül megállapításra. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő az az időtartam, amely az adalékanyag javasolt összetételben történő adagolásának a megszüntetését követően ahhoz szükséges, hogy a maradékanyagszintek az MRL-értékek alá csökkenjenek (a megbízhatósági határ 95 %-os).

Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő megállapításakor ki lehet választani egy, a többi szövet jellemző mintájaként szolgáló, adott fogyasztható szövetet, amelyet célszövetnek neveznek.

4.4. Munkabiztonsági felmérés

A dolgozókat elsősorban a belégzés útján történő, illetve a topikális expozíció veszélyezteti az adalékanyaggal szemben annak gyártása, kezelése és használata közben, pl. a mezőgazdasági dolgozók potenciális expozíciója az adalékanyaggal szemben, annak kezelése és bekeverése közben. Az anyagok kezelési módjáról kiegészítő információkat kell adni. Mellékelni kell a dolgozókra vonatkozó kockázatfelmérést.

Az előállító üzemben szerzett tapasztalatok gyakran fontos információforrásként szolgálnak a dolgozókat érintő, a levegőben vagy topikális úton történő, az adalékanyaggal szembeni expozíció tekintetében. Különös jelentőséggel bírnak azok az adalékanyagok/adalékanyaggal kezelt takarmányok és/vagy állati kiválasztott anyagok, amelyek száraz por alakúak vagy azokká válhatnak, és azok a takarmány-adalékanyagok, amelyek allergénpotenciállal rendelkezhetnek.

4.4.1. Munkabiztonsági toxikológiai kockázatfelmérés

4.4.1.1. A légutakra gyakorolt hatások

Bizonyítani kell, hogy a levegőben lévő por mennyisége nem jelent veszélyt a dolgozók egészségére. Szükség esetén a vonatkozó adatoknak ki kell terjednie: a laboratóriumi állatokon végrehajtott inhalációs vizsgálatokra, a publikált epidemiológiai adatokra és/vagy a kérelmező üzeméből származó saját adatokra és/vagy az irritációs és légúti szenzitizációs vizsgálatokra.

4.4.1.2. A szemre és bőrre gyakorolt hatások

Amennyiben lehetséges, közvetlen bizonyítékkal kel szolgálni arról, hogy az ismert érintkezési helyzetekben nem lép fel az emberre veszélyes irritáció és/vagy szenzitizációs hatás. Ezt ki kell egészíteni a megfelelő adalékanyag alkalmazásával állatokon végrehajtott, validált bőr- és szemirritációs vizsgálatokból, valamint szenzitizációs potenciálvizsgálatokból nyert adatokkal.

4.4.1.3. Szervezeti toxicitás

A biztonsági előírások betartása érdekében összegyűjtött, toxicitásra vonatkozó adatokat (beleértve az ismételt dózistoxicitás-, mutagenitás-, karcinogenitás- és reprodukciós vizsgálatokat) a munkabiztonság más szempontjainak felmérésére kell felhasználni. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy a bőr szennyeződése és/vagy az adalékanyag belégzése a legvalószínűbb expozíciós út.

4.4.2. Expozíciós felmérés

Információval kell szolgáni arról, hogy az adalékanyag használata milyen módon eredményezhet expozíciós hatást - akár belégzés útján, akár bőrön keresztül vagy táplálékfelvétel útján. Ennek az információnak tartalmaznia kell lehetőség szerint egy mennyiségi felmérést, amely például a levegőben lévő tipikus koncentrációjára, a bőrszennyeződésre vagy a táplálékfelvételre vonatkozik. Amennyiben mennyiségi információk nem állnak rendelkezésre, elegendő információval kell szolgálni egy megfelelő expozíció-felmérés elvégzéséhez.

4.4.3. Az expozíció ellenőrzésére szolgáló intézkedések

Az expozíció ellenőrzésére az adott körülmények között ésszerű intézkedések használata esetén a toxikológiai és expozíciós felmérésekből származó információk felhasználásával következtetést kell levonni a felhasználók egészségét érintő kockázatokra vonatkozóan (szervezeti toxicitás, irritáció vagy szenzitizáció). Magas kockázati szint esetén óvintézkedéseket kell hozni a expozíció ellenőrzésére vagy megszüntetésére. A termék átalakítása vagy az adalékanyag előállítására, felhasználására és/vagy ártalmatlanítására vonatkozó eljárások módosítása az előnyben részesített megoldás. Bármely maradékanyag-kockázattal szembeni védekezés során, a személyi védőfelszerelések alkalmazását csak végső megoldásként célszerű elrendelni, amennyiben a az ellenőrző intézkedések már életbe léptek.

4.5. Környezeti kockázatfelmérés

A takarmány-adalékanyagok környezetre gyakorolt hatásának figyelembevétele fontos, mivel a takarmány-adalékanyagokat rendszerint hosszú ideig (akár teljes élettartamon át) adagolják, állatok sokféle csoportját érintheti, és sok adalékanyag gyengén szívódik fel, és emiatt jelentős mértékben érintetlen állapotban ürül ki. Egyes esetekben a környezeti hatásvizsgálatok elvégzésére csak korlátozott mértékben van szükség. Ezen általános iránymutatásnak nem célja pontos szabályok előírása. A takarmány-adalékanyag környezeti hatásvizsgálatának elkészítésekor a fokozatos megközelítés elvét kell követni (lásd a döntéshozatali folyamatot leíró ábrát), amelynek első szakasza során a további vizsgálatokat nem igénylő adalékanyagok egyértelmű azonosítását kell elvégezni. A többi adalékanyag esetében a vizsgálatok második szakaszának (II.A. szakasz) elvégzésére van szükség, amely során kiegészítő információ nyerhető arra vonatkozóan, hogy milyen további vizsgálatok elvégzésére (II.B. szakasz) lehet szükség. A vizsgálatokat, amennyiben hatálya arra kiterjed, a 67/548/EGK tanácsi irányelv szerint kell végrehajtani.

4.5.1. A kockázatbecslés I. szakasza

A kockázatbecslés I. szakaszának célja annak, nagyrészt a más célból már megállapított adatok alapján történő megállapítása, hogy az adalékanyagnak vagy anyagcseretermékeinek van-e jelentős környezeti hatása.

A kockázatbecslés II. szakaszát nem kell elvégezni a következő két feltétel egyikének teljesülése esetén:

a) Az adalékanyag kémiai jellege és biológiai hatása, valamint felhasználása alapján megállapítható, hogy a hatás mértéke elhanyagolható: azaz amennyiben az adalékanyag és/vagy annak fő (a kiválasztott anyagokban lévő teljes maradékanyag-tartalom több, mint 20 %-át kitevő) anyagcsereterméke(i):

- fiziológiai/természetes anyagok (pl. vitamin vagy ásványi anyag), amelyek nem változtatják meg természetes koncentrációjukat, kivéve ha ennek veszélye bizonyított (pl. réz),

- ha az adalékanyagot kedvtelésből tartott állatoknak szánják (a lovak kivételével).

b) A legrosszabb esetre vonatkozó becsült környezeti koncentráció (PEC) túl alacsony ahhoz, hogy problémát jelentsen.

A talaj tekintetében megállapított legrosszabb esetre vonatkozó PEC valószínűleg a maradékanyag fő alkotóelemeinek (az adalékanyag és/vagy anyagcseretermékei) maximális kiválasztása során keletkező trágyának a mezőgazdasági területre történő kiszórása következtében alakul ki. A PEC-t a trágyában lévő maradékanyag összes fő alkotóeleme és az összes érintett közeg esetében meg kell állapítani. Szárazföldi közeg esetében, ha a PEC a trágyában lévő maradékanyag fő alkotóelemei tekintetében nem haladja meg a 100 μg/kg mennyiséget, vagy ha a trágyában lévő maradékanyag fő alkotóelemei azonnal lebomlanak (lebomlási idő DT 50 < 30 nap) (ezen adatok megléte esetén) természetes alkotóelemekre vagy 100 μg/kg mennyiségnél kisebb koncentrációkra, vagy ha a talajra (5 cm mélység) vonatkozó PEC kisebb a μg/kg-ban mérhető mennyiségnél, akkor további felmérés nem szükséges.

A víz tekintetében megállapított, legrosszabb esetre vonatkozó PEC az adalékanyagot és anyagcseretermékeit tartalmazó kiömlött vagy meghagyott takarmánynak vagy kiválasztott anyagoknak közvetlenül a vízbe történő átkerüléséből, illetve a kiválasztott anyagokban vagy a talajban lévő anyagnak a talajvízbe történő kimosódásából alakulhat ki. Ha a PEC a vizek vagy a talajvíz szennyeződése esetében megbízható felmérés alapján 0,1 μg/liternél alacsonyabbra tehető, akkor az adalékanyag vizes közegre vonatkozó környezeti hatásvizsgálatának II.A. szakaszát nem szükséges elvégezni.

Ha a kérelmező nem tudja bizonyítani, hogy a javasolt adalékanyag teljesíti ezen mentességi feltételek valamelyikét, vagy ha az adalékanyagot közvetlenül kibocsátják a környezetbe (pl. az akvakultúra esetében), akkor a hatásvizsgálat II. szakaszát rendszerint el kell végezni.

A TAKARMÁNY-ADALÉKANYAGOK OKOZTA KÖRNYEZETI KOCKÁZAT

Az I. szakasz döntéshozatali folyamata

+++++ TIFF +++++

4.5.2. A kockázatbecslés II. szakasza

A kockázatbecslés II. szakasza két részből áll: II.A. szakasz és II.B. szakasz.

Fel kell mérni az adalékanyag és/vagy anyagcseretermékeinek bioakkumulációs képességét, és annak befolyását a becsült biztonsági határértékre. A bioakkumulációs képesség nem tekintendő jelentősnek, ha pl. a Kow (elosztási együttható) kisebb háromnál. A megfelelő II.B. vizsgálatok elvégzésére általában akkor van szükség, ha az említett biztonsági határértéket nem lehet megállapítani.

4.5.2.1. II.A. szakasz

A kockázatbecslés II.A. szakaszának célja a környezeti kockázatok azonosítása a következők segítségével:

- a PEC(ek)-re vonatkozó számítások pontosítása,

- az expozíció, az adalékanyag és/vagy a fő anyagcseretermékek szintje és a megfelelő helyettesítő állat- és növényfajokat érintő, rövid távon káros hatások közötti kapcsolat meghatározása az érintett környezeti elemek esetében,

- ezen eredmények alapján a becsült hatásmentes koncentráció(k) (PNEC) értékének (értékeinek) meghatározása.

A kockázat azonosításához a következő, szekvenciális eljárás ajánlott:

a) Ha az I. szakaszban arra nem került sor, akkor egy sokkal pontosabb PEC-értéket kell kiszámítani minden egyes érintett környezeti elem esetében. A PEC ellenőrzésekor a következőkre kell figyelmet fordítani:

- az adalékanyagnak és/vagy fő anyagcseretermékeinek a trágyában lévő koncentrációja, azt követően, hogy az adalékanyagot a javasolt dózisszinten beadják az állatoknak. A számításnál figyelembe kell venni a kiválasztott anyagok mennyiségét és a dózisok nagyságát,

- a adalékanyaghoz köthető kiválasztott anyagnak a trágya rendes felhasználása és tárolása mellett végbemenő potenciális hígulása, a trágyázás előtt,

- az adalékanyag és anyagcseretermékeinek a talajban történő adszorpciója/deszorpciója, a maradékanyagok tartós megmaradása a talajban (DT50 és DT90); akvakultúra esetében az üledékképződés,

- egyéb olyan tényezők, mint például a fotolízis, a hidrolízis, a párolgás, a talaj- vagy vízi üledékrendszerekben történő lebomlás, a szántás során végbemenő hígulás stb.

Az összes érintett környezeti elem esetében elvégzett ilyen számítások során kapott legmagasabb PEC-értékét kell elfogadni és figyelembe venni a kockázatbecslés II.A. szakaszának céljaira.

Ha a talajban, 10 g/talaj-kg mértéket meghaladó koncentrációknál stabil állapotban magas szintű tartós megmaradásra (DT90 > 1 év) lehet számítani, akkor a kockázatbecslés II.B. szakaszának elvégzése szükséges lehet.

b) Ezt követően, az érintett környezeti elemek (talaj, víz) különböző táplálkozási szintjeit érintő, rövid távon súlyos káros hatásokat okozó szinteket kell meghatározni. A vizsgálatok során az OECD [17] iránymutatásait vagy más, azokkal egyenértékűnek elismert iránymutatást kell követni. A szárazföldi környezet tekintetében előírt vizsgálatok a következők: toxicitás földigilisztára (letális koncentráció 50 %, LC50), fitotoxicitás (hatékony koncentráció 50 %, EC50) a szárazföldi növényekben, a talajban lévő mikroorganizmusokra gyakorolt hatások (pl. EC50 a metanogenezisre és a nitrogénkötésre gyakorolt hatások esetében). Vízi környezet esetében: halak: 96 órás LC50-vizsgálat; Daphnia magna: 48 órás EC50-vizsgálat; algák: LC50-vizsgálat, és toxicitásvizsgálat az üledéklakó szervezetek esetében.

c) Minden egyes érintett környezeti elem esetében ki kell számítani a PNEC-értéket. Ez rendszerint úgy számítható ki, hogy a fent említett ökotoxicitás-vizsgálatok során megállapított káros hatásra vonatkozó legalacsonyabb értéket (azaz: a legérzékenyebb fajra gyakorolt hatást), az alkalmazott indikátortól és a vizsgálati fajok számától függően, egy legalább 100-as biztonsági tényezővel kell elosztani.

d) A kiszámított PEC- és PNEC-értékeket össze kell hasonlítani. A PEC-nek a PNEC-értékhez viszonyított elfogadható aránya a PNEC meghatározásánál alkalmazott vizsgálati eredmény jellegétől függ. Rendszerint ez az arány 1 és 0,1 között van. Ha ezeknél lényegesen alacsonyabb arányokat határoznak meg, akkor valószínűleg nincs szükség további ökotoxikológia-vizsgálatokra, kivéve ha bioakkumuláció várható. Ezzel szemben magasabb arány esetén néhány II.B. vizsgálat elvégzése szükséges.

4.5.2.2. II.B. szakasz (részletesebb toxikológiavizsgálatok)

Azon adalékanyagok esetében, amelyeknél a kockázatbecslés II.A. szakaszát követően, azok környezeti hatására vonatkozóan továbbra is kétségek merülnek fel, a biológiai fajokra gyakorolt hatásokra vonatkozó részletesebb vizsgálatok elvégzése szükséges azon környezeti elemek tekintetében, amelyek a II.A. szakaszba tartozó vizsgálatok során érintettnek mutatkoznak. Ebben az esetben további vizsgálatokat kell végezni a megfelelő állat-, növény- és mikrobafajokra gyakorolt krónikus és specifikusabb hatások meghatározására. Lehetséges, hogy a kockázatbecslés II.A. szakasza során a PEC-értéket túlbecsülték. Ennek meghatározására szükség lehet helyi felhasználási körülmények között végzett, a környezeti koncentrációkra, valamint az adalékanyagnak és/vagy annak fő anyagcseretermékeinek tartós megmaradására vonatkozó mérésekre.

Számos kiadványban mutatnak be megfelelő kiegészítő ökotoxicitás-vizsgálatokat, pl. az OECD-iránymutatásokban. A környezetben élő fajok három kategóriájának a figyelembevétele lehet szükséges, az állatoké, a növényeké és mikroorganizmusoké. E vizsgálatok körültekintő kiválasztása szükséges annak biztosításához, hogy azok megfeleljenek azon körülményeknek, amelyben az adalékanyag és/vagy annak anyagcseretermékei kibocsátásra kerülhetnek és szétszóródhatnak a környezetben.

A szárazföldi elemre gyakorolt hatásvizsgálat a következőket tartalmazhatja:

- a földigilisztákra gyakorolt hatás szubletális vizsgálata, további vizsgálatok a talaj-mikroflórára gyakorolt hatásra vonatkozóan, több gazdaságilag fontos növényfajon végrehajtott fitotoxicitás-vizsgálat, a mezei gerincteleneken, beleértve a rovarokat, valamint vadon élő madarakon végrehajtott vizsgálatok,

- NB.:

az emlőstoxicitás külön mérése nem szükséges, mivel az erre vonatkozó adatokat az ADI meghatározása céljából elvégzett emlőstoxicitás-vizsgálatok megadják.

A vízi elemre gyakorolt hatásvizsgálat a következőket tartalmazhatja:

- a II.A. szakaszban azonosított legérzékenyebb vízi szervezetek krónikus toxicitásvizsgálata, pl.: halak korai életszakaszában végzett vizsgálat, a Daphnia szaporodásvizsgálata, 72 órás algavizsgálatok és bioakkumulációs vizsgálat,

- amennyiben a PEC- és PNEC-érték között nem határozható meg megfelelő biztonsági határ, akkor a környezeti hatás csökkentésére alkalmas korlátozó intézkedésekről kell gondoskodni.

5. V. szakasz: A monográfia formája

5.1. Az adalékanyag azonossága

5.1.1. Javasolt kereskedelmi elnevezés(ek)

5.1.2. Az adalékanyag fő funkció szerinti típusa. A hatóanyag bármely más felhasználási módját meg kell határozni.

5.1.3. Minőségi és mennyiségi összetétel (hatóanyag, egyéb összetevők, szennyeződések, tételenkénti eltérés). Ha a hatóanyag olyan aktív összetevők keveréke, amelyek mindegyike egyértelműen meghatározható, akkor a fő összetevőket külön kell leírni, és meg kell adni a keveréken belüli arányukat.

5.1.4. Halmazállapot, részecskeméret-eloszlás, a részecskék alakja, sűrűség, térfogatsűrűség; folyadékok esetében: viszkozitás, felületi feszültség.

5.1.5. Gyártási folyamat, minden különleges feldolgozási eljárással együtt.

5.2. A hatóanyagra vonatkozó előírások

5.2.1. Szokásos elnevezés, az IUPAC nómenklatúra szerinti kémiai elnevezés, egyéb szokásos nemzetközi elnevezések és rövidítések. Chemical Abstracts Service (CAS) szám.

5.2.2. Szerkezeti képlet, molekulaképlet és molekulatömeg. A fő komponensek minőségi és mennyiségi összetétele, mikrobás eredet (a tenyészetgyűjtemény neve és helye, ahol a törzset letétbe helyezték), ha a hatóanyag fermentációs termék.

5.2.3 Tisztaság

A hatóanyagok és az előforduló kísérő szennyezőanyagok és toxikus anyagok minőségi és mennyiségi összetétele, annak igazolása, hogy termelés folyamán keletkező organizmusok nincsenek jelen.

5.2.4. Vonatkozó tulajdonságok

A kémiailag meghatározott anyagok fizikai tulajdonságai: disszociációs állandó, pKa, elektrosztatikus tulajdonságok, olvadáspont, forráspont, sűrűség, gőznyomás, vízben és szerves oldószerekben való oldhatóság, Kow és Koc, tömeg és abszorpciós spektrumok, NMR-adatok, lehetséges izomerek, valamint minden egyéb megfelelő fizikai tulajdonság.

5.3. Az adalékanyag fiziko-kémiai, technológiai és biológiai tulajdonságai

5.3.1. Az adalékanyag stabilitása a környezeti elemekkel szembeni expozíció esetén, mint például fény, hőmérséklet, pH, nedvesség és oxigén. A tárolhatóság javasolt időtartama.

5.3.2. Az előkeverékek és takarmányok előállítása során tanúsított stabilitás, különösen a várható feldolgozási körülmények között tanúsított stabilitás (hő, nedvesség, nyomás/igénybevétel, idő). Lehetséges bomlástermékek.

5.3.3. Stabilitás az előkeverékek és a feldolgozott takarmányok meghatározott körülmények között történő tárolása esetén. A tárolhatóság javasolt időtartama.

5.3.4. Egyéb megfelelő fiziko-kémiai, technológiai vagy biológiai tulajdonság, mint például kedvező feltételek melletti diszperzivitás homogén keverékek nyerése és fenntartása céljából előkeverékekben és takarmányokban, porlódást gátló és antisztatikus tulajdonságok, diszperzivitás folyadékokban.

5.4. Ellenőrzési módszerek

5.4.1. A 2.1.3., 2.1.4., 2.2.3., 2.2.4., 2.3.1., 2.3.2., 2.3.3. és 2.3.4. pontban felsorolt kritériumok meghatározására alkalmazott módszerek leírása.

5.4.2. A célszövetekben és állati termékekben lévő hatóanyag jelzőmaradékanyag-frakciójának meghatározására szolgáló minőségi és mennyiségi analitikai módszerek leírása.

5.4.3. Ha az említett módszereket publikálták, akkor a szakirodalmi hivatkozások elegendők, és csatolni kell a vonatkozó másolatokat.

5.4.4. A referenciaminták optimális tárolási körülményeire vonatkozó információ.

5.5. Az adalékanyag biológiai tulajdonságai

5.5.1. A kokcidiosztatikumok és más gyógyászati anyagok profilaktikus hatásaira vonatkozó adatok (pl. megbetegedés és halálozási arány, oociszta-szám és károsodási mérték).

5.5.2. Az 5.5.1. pontban említettektől eltérő tenyésztéstechnikai adalékanyagok esetében a takarmányfelvételre, testtömegre, takarmányhatékonyságra, termékminőségre és hozamra, illetve minden egyéb az állat javát szolgáló más paraméterre, a környezetre, a termelőre vagy a fogyasztóra gyakorolt hatások.

5.5.3. A technológiai adalékanyagok esetében a vonatkozó technológiai hatások.

5.5.4. Minden káros hatás, ellenjavallat vagy figyelmeztetés (célállat, fogyasztó, környezet), beleértve a biológiai kölcsönhatásokat, és az ezek indoklására vonatkozó adatok. A hatóanyag más felhasználási módja esetében megállapított ADI- vagy MRL-értéket meg kell adni.

5.6. Az adalékanyag rendeltetésszerű használatát követően az állati eredetű termékek célszöveteiben esetlegesen talált maradékanyagok mennyiségi és minőségi adatai

5.7. Az ADI-t, a megállapított MRL-értékeket és az élelmezés-egészségügyi várakozási időt adott esetben meg kell adni

5.8. Az adalékanyag azonosítására alkalmas egyéb jellemzők

5.9. A felhasználás feltételei

5.10. Dátum

6. VI. szakasz: Az azonosító adatlap formája

1. Az adalékanyag azonossága

1.1. Az adalékanyag típusa

1.2. Halmazállapot

1.3. Minőségi és mennyiségi összetétel

1.4. Az adalékanyag és a maradékanyagok analitikai módszere

1.5. Közösségi nyilvántartási szám (EK-szám)

1.6. Csomagolás

2. A hatóanyagra vonatkozó előírások

2.1. Szokásos elnevezés, kémiai elnevezés, CAS-szám

- Szokásos elnevezés

- Kémiai elnevezés (IUPAC)

- CAS-szám

2.2. Tapasztalati képlet

3. Az adalékanyag fiziko-kémiai, technológiai és biológiai tulajdonságai

3.1. Az adalékanyag stabilitása

3.2. Az előkeverékek és takarmányok előállítása során tanúsított stabilitás

3.3. Az előkeverékek és takarmányok tárolása során tanúsított stabilitás

3.4. Egyéb tulajdonságok

4. Felhasználási körülmények

4.1. Állatfajok vagy állatkategóriák, maximális kor, ha meg van határozva

4.2. Minimális és maximális mennyiség a takarmányokban

4.3. Ellenjavallatok, kölcsönhatások

4.4. Figyelmeztetések

5. A forgalomba hozatalért felelős személy

5.1. Név

5.2. Cím

5.3. Nyilvántartási szám

6. Gyártó

6.1. Név

6.2. Cím

6.3. A létesítmény vagy a közvetítő részére kiadott engedélyszám vagy nyilvántartási szám

7. Dátum

7. VII. szakasz: Olyan adalékanyagok engedélyének meghosszabbítása, amelyek engedélyezése a forgalomba hozatalukért felelős személyhez kötött

1. Általános feltételek

A legújabb iránymutatásoknak megfelelően készített naprakész dokumentációt és monográfiát, valamint a forgalomba hozatal engedélyezése vagy az engedély legutóbbi megújítása óta az adalékanyag minden típusában bekövetkezett bármely változást tartalmazó listát kell készíteni.

Igazolni kell, hogy a monográfiát és a biztonságra vonatkozó dokumentációt úgy módosították, hogy azokba minden, az adalékanyagra vonatkozó, illetve az említett iránymutatások változásai következtében szükségessé vált új információ bekerült.

Adatokat kell rendelkezésre bocsátani az egész világra kiterjedően az engedélyezés helyzetéről és az eladási mennyiségekről.

2. A hatóanyag és az adalékanyag azonossága

Bizonyítékokkal igazolni kell, hogy az adalékanyag összetétele, tisztasága vagy aktivitása, az engedélyezett adalékanyaghoz képest nem változott vagy módosult. A gyártási folyamatban bekövetkezett minden változásról jelentést kell írni.

3. Hatékonyság

Az engedélyezés meghosszabbítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában bizonyítékokkal igazolni kell, hogy az adalékanyag megőrzi jelzett hatékonyságát az Európai Unióban érvényes állattenyésztési körülmények között. Ezen adatoknak tartalmazniuk kell az adalékanyag felhasználása során szerzett általános tapasztalatok leírását és teljesítményvizsgálatát.

4. Mikrobiológia

Különös figyelmet kell fordítani az antimikrobás anyagokkal szembeni rezisztenciának a gyakorlati körülmények közötti, hosszú távú használat során történő lehetséges kialakulására. A vizsgálatot üzemi körülmények között kell elvégezni egy olyan gazdaságban, ahol az adalékanyagot rendszeresen, a lehető leghosszabb ideig használták. Egy közönséges bélbaktérium-szelekciót kell vizsgálati szervezetként használni, amely szelekció megfelelő endogén és exogén, Gram-pozitív, valamint Gram-negatív szervezeteket is tartalmaz.

Ha a vizsgálatok eredménye a rezisztencia tekintetében az eredeti számokkal összehasonlítva változást mutat, akkor a rezisztens baktériumok esetében az embereknél és állatoknál a fertőző betegségek kezelésére használt megfelelő antibiotikumokkal szembeni keresztrezisztencia-vizsgálatot kell végezni. A legfontosabbak az adalékanyaggal egy csoportba tartozó antibiotikumok, de más csoportokba tartozó antibiotikumokat is be kell vonni a vizsgálat során.

A megfelelő megfigyelési programok eredményéről jelentést kell készíteni.

5. Biztonság

Bizonyítékokkal igazolni kell, hogy az aktuális ismeretek tükrében, az adalékanyag a jóváhagyott feltételek mellett a célállatokra, a fogyasztókra, a kezelőkre és a környezetre nézve biztonságos marad. A forgalomba hozatal engedélyezése vagy az engedély legutóbbi meghosszabbítása óta eltelt időszakra vonatkozóan el kell készíteni a biztonsági dokumentáció frissítését, amely a következő adatokat tartalmazza:

- a célállatokat, a kezelőket és a környezetet érintő káros hatásokról szóló jelentések, beleértve a baleseteket (addig ismeretlen hatásokat, bármilyen típusú súlyos hatásokat, ismert hatások gyakoribb előfordulását). A káros hatásról szóló jelentésben le kell írni a hatás jellegét, az érintett egyedek/szervezetek számát, a következményeket, a felhasználási körülményeket, az okozati összefüggések feltárását,

- a korábban ismeretlen kölcsönhatásokról és keresztszennyezésekről szóló jelentések,

- adott esetben a maradékanyag ellenőrzésére vonatkozó adatok,

- az adalékanyag biztonságára vonatkozó bármely egyéb információ.

Ha ezen tényezők valamelyikéről nem szolgáltatnak további információt, akkor ennek okát világosan meg kell határozni.

8. VIII. szakasz: Olyan adalékanyag első engedélyezése iránti kérelmet benyújtó új kérelmező, amelynek engedélyezése a forgalomba hozataláért felelős személyhez kötődik

Amennyiben az eredeti engedélyezéshez benyújtott adatok értékelése megbízhatónak tekinthető, a 9c. cikk (3) bekezdése szerinti kérelemmel kapcsolatban készített dokumentációnak csak a következő követelményeknek kell megfelelnie.

Ebben a tekintetben egy adalékanyag akkor tekinthető azonosnak, ha a minőségi és mennyiségi összetétele és az aktív és inaktív komponenseinek tisztasága lényegében azonos, a készítmény ugyanaz, és a használati feltételek azonosak.

E termékek esetében rendszerint nem szükséges megismételni a farmakológiai, toxikológiai és hatékonysági vizsgálatokat, és egyszerűsített kérelmet lehet benyújtani. A kérelemnek szakértői jelentéseket kell tartalmaznia.

- A teljes II. szakaszt és egy monográfiát kell benyújtani.

- Adatokat kell rendelkezésre bocsátani arra vonatkozóan, hogy az adalékanyag fizikai és kémiai jellemzőinek specifikáció-tartománya lényegében azonos a bevezetett termékével.

- Igazolni kell, hogy az eredeti adalékanyag forgalomba hozatalának engedélyezése óta az adalékanyagról a szakirodalomban megjelent további tudományos ismeretek nem változtatták meg az eredeti hatékonyságbecslést.

- Különös figyelmet kell fordítani a hatóanyag gyakorlati körülmények közötti hosszú távú használata során az antimikrobás anyagokkal szembeni rezisztencia lehetséges kialakulására. A vizsgálatot üzemi körülmények között kell elvégezni olyan gazdaságban, ahol az adalékanyagot rendszeresen a lehető leghosszabb ideig használták. Egy közönséges bélbaktérium-szelekciót kell vizsgálati szervezetként használni, amely a megfelelő endogén és exogén, Gram-pozitív, valamint Gram-negatív organizmusokat is tartalmazza.

- Ha a vizsgálatok eredménye a rezisztencia tekintetében az eredeti számokkal összehasonlítva változást mutat, akkor a rezisztens baktériumok esetében az embereknél és állatoknál a fertőző betegségek kezelésére használt megfelelő antibiotikumokkal szembeni keresztrezisztencia-vizsgálatot kell végezni. A legfontosabbak az adalékanyaggal egy csoportba tartozó antibiotikumok, de más csoportokba tartozó antibiotikumokat is be kell vonni a vizsgálat során.

- Bizonyítékokkal igazolni kell, hogy a szakirodalomban megtalálható aktuális tudományos ismeretek tükrében, az adalékanyag a jóváhagyott feltételek mellett a célállatokra, a fogyasztókra, a kezelőkre és a környezetre nézve biztonságos marad.

- Biztosítani kell, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idő összhangban legyen az MRL-lel.

II. RÉSZ

MIKROORGANIZMUSOK ÉS ENZIMEK [18]

[1] HL L 106., 2001.4.17., 1. o.

[2] HL L 15., 1987.1.17., 29. o.

[3] HL 136., 2000.6.8., 90. o.

[4] HL L 196., 1967.8.16., 1. o.

[5] HL L 187., 1988.7.16., 14. o.

[6] HL L 76., 1991.3.22., 35. o.

[7] Method Validation - A Laboratory Guide, Eurachem Secretariat, Laboratory of the Government Chemist, Teddington, United Kingdom, 1996.

[8] A jelző-frakció az a maradékanyag-frakció, amelynek koncentrációja ismert kapcsolatban van azzal, hogy a célszövetben lévő teljes maradékanyag koncentrációja milyen ütemben csökken az MRL szintjére.

[9] A kötött maradékanyagok megegyeznek azon szöveti maradékfrakcióval, amely nem vonható ki fizikai-kémiai vagy biológiai eszközökkel. E maradékanyagok a vegyület egy anyagcseretermékének és celluláris makromolekulák kovalens kötéséből származnak.

[10] A célszövet az a fogyasztható szövet, amelyet a célállatban lévő összes maradékanyag ellenőrzésére választottak.

[11] Az élelmezés-egészségügyi idő meghatározásánál, a vágások vagy a megállapított időpontok alkalmával mintavételezett egészséges állatok javasolt legkisebb száma a következő:

- tejhasznú szarvasmarha, nyolc példány, köztük második vagy ezen felüli laktációjú állatok (négy nagy tejhozamú tehén a laktáció korai szakaszában és négy alacsony tejhozamú tehén a laktáció késői szakaszában),

- egyéb nagytestű állatok, mintavételenként négy példány,

- baromfi, mintavételenként hat példány,

- tojómadarak, időpontonként tíz tojás,

- halak, mintavételenként tíz példány.

[12] Színhús és bőr természetes arányokban.

[13] Sertések esetében 50 g zsír és bőr természetes arányokban.

[14] Zsír és bőr természetes arányokban.

[15] Javasolt számítás: (500 g hús (300 g színhús, 100 g máj, 50 g vese, 50 g zsír összetételben) vagy 500 g baromfi (300 g színhús, 100 g máj, 10 g vese, 90 g zsír összetételben) vagy 300 g hal + 1500 g tej + 100 g tojás.

[16] Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben felhasználásra engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/107/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 40., 1989.2.11., 27. o.) megfelelően.

[17] A vegyi anyagok ellenőrzésének OECD-iránymutatásai.

[18] Lásd a 95/11/EK irányelvvel módosított 94/40/EK bizottsági irányelvet (HL L 208., 1994.8.11., 15. o.).

--------------------------------------------------