BH+ 2008.6.246 A csalás kísérletétől önként elálló tettes nem büntethető, azonban ennek ellenére a felbujtó felelősséggel tartozik [Btk. 17. § (3) bek., 21. § (1) bek., 318. §].

A kerületi bíróság a 2006. március 16-án meghozott - és a másodfokú bíróság ítélete folytán 2007. március 7-én jogerőre emelkedett - ítéletével a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli felbujtóként, bűnszövetségben, üzletszerűen, jelentős kárt okozva elkövetett csalás bűntettének kísérletében, 4 rendbeli felbujtóként megvalósított közokirat-hamisítás bűntettében, 12 rendbeli közokirat-hamisítás előkészületének vétségében, valamint - a Sz. Városi Bíróság 2002. november 27-én jogerőre emelkedett 2 végzésével alkalmazott próbára bocsátó rendelkezést hatályon kívül helyezve - 15 rendbeli, ebből négy esetben kísérletként elkövetett csalás bűntettében és 20 rendbeli, három esetben kísérleti szakban maradt csalás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 6 hó börtönbüntetésre, továbbá a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.

Az irányadó tényállás - túl azon, hogy rögzíti a Sz.-i Városi Bíróság végzésében megállapított, a 15 rendbeli csalás bűntette, illetve a 20 rendbeli csalás vétsége alapjául szolgáló tényeket - a következőket tartalmazza:

A IV. r. terhelt társainak, az I., II. és III. r. terheltnek felvetette azt az ötletet, hogy lakásokat béreljenek ki, amely ügyletekhez a pénzt és a hamis iratokat ő fogja szolgáltatni. Megállapodtak abban, hogy az így kibérelt lakásokat értékesítik, a befolyt pénzt pedig egyenlő arányban elosztják egymás között. A IV. r. terhelt az ingatlan- bérlésekhez és- eladásokhoz telefonkártyákat is biztosított társai részére. A IV. r. terhelt kikötése az volt, hogy ő személyesen nem vesz részt az ügyletek megkötésénél, mert különböző csalások miatt már folyik vele szemben büntetőeljárás, s adatai, fényképe, újlenyomata ismert a hatóság előtt. Ezt követően újsághirdetésekből kiadó lakásokat kerestek, majd a társak a IV. r. terhelttől kapott mobilkártyák felhasználásával kapcsolatba léptek a bérbeadókkal és az ugyancsak a IV. r. terhelttől kapott hamis iratokkal bérleti, illetőleg adásvételi szerződéseket kötöttek.

Ennek megfelelően négy cselekmény elkövetésére került sor az alábbiak szerint.

2002. november 23-án az I. r. terhelt - a IV. r. terhelt által átadott meghamisított személyi igazolványt felhasználva - a II. r. terhelt tanúkénti közreműködésével bérbe vett egy 20 000 000 forint értékű lakást. Ezután a IV. r. terhelt a lakást 25 000 000 forintért eladásra hirdette meg. A hirdetésre jelentkező vevőkkel a II. r. terhelt mint tulajdonos, az I. r. terhelt pedig mint közös képviselő tárgyalt. Az I. és a II. r. terhelt azonban - mivel időközben megbeszélték, hogy az eladásba nem mennek bele - a szerződéskötésnél végül nem jelentek meg, ilyen módon a lakás eladására nem került sor.

2002. november 24-én - a IV. r. terhelt megbízása alapján - az álnevet használó II. r. terhelt egy másik lakást vett bérbe, amelyhez a havi bérleti díjat és a kaució összegét a IV. r. terhelt biztosította. A IV. r. terhelt ezt követően megbízta a III. r. terheltet a lakás értékesítésével, amelyhez rendelkezésére bocsátott egy meghamisított személyi igazolványt is.

A IV. r. terhelt a lakást 14 000 000 forintos eladási áron hirdette meg az újságban. A vevőkkel a III. r. terhelt tárgyalt, majd - 10 000 000 forintos vételárban megállapodva - 2002. december 3-án együtt megjelentek az ügyvédi irodában. A III. r. terhelt az ingatlan papírjaival együtt átadta az ügyvédnek a hamis személyi igazolványt is, mely utóbbiról az ügyvéd fénymásolatot készített. Az adásvételi szerződésbe a hamis igazolványban szereplő adatok kerültek. Minthogy azonban az ingatlant haszonélvezeti jog terhelte, szükségessé vált az arról lemondó nyilatkozat elkészíttetése is, amelyre a III. r. terhelt ígéretet tett. A vevők az ügyvéddel együtt azonban ettől függetlenül 2002. december 4-én érdeklődtek a haszonélvezőként feltüntetett szülők után, így kiderült, hogy a szerződést nem az arra jogosult kötötte. Ezért a vevők elálltak a szerződéstől és feljelentést tettek. A III. r. terhelt 2002. december 6-án már nem jelent meg az ügyvédnél, s a hamis személyi igazolványt is visszaadta a IV. r. terheltnek, aki azt elégette.

2002. december 2-án az I. r. terhelt - a IV. r. terhelt által biztosított pénzt, valamint hamis személyi igazolványt felhasználva - 30-40 000 000 forint értékű ingatlant vett bérbe. A bérleti szerződés megkötését követően az I. r. terhelt ezt az igazolványt visszaszolgáltatta a IV. r. terheltnek, de ugyanakkor kapott tőle egy másik, a lakás tulajdonosának adataival hamisított személyi igazolványt, mert a IV. r. terhelt szándéka az volt, hogy a lakás eladása során az I. r. terhelt a tulajdonost személyesítse meg.

A IV. r. terhelt a lakást 20 000 000 forintos vételáron eladásra hirdette meg. 2002. december 4-én az I. r. terhelt beszélt a hirdetésre jelentkező vevővel, s megállapodtak egy következő napi találkozóban. A vevőjelölt azonban időközben felvette a kapcsolatot a közös képviselővel és a lakás tulajdonosával, ekként megtudta, hogy a lakás nem eladó. Az I. r. terhelt - aki a IV. r. terhelt előtt csak színlelte az eladásban való közreműködését, de abban valójában nem akart részt venni - a 2002. december 5-i találkozóra nem ment el. A IV. r. terhelt az I. r. terhelttől visszakérte a lakás tulajdonosának nevére hamisított személyi igazolványt, amelyet az I. r. terhelt egyébként fel sem használt.

2003. január 25-én a II. r. terhelt - ezúttal is a IV. r. terhelttől kapott személyi igazolványt és pénzt felhasználva - egy újabb lakás bérbevételére kötött szerződést, amelynél tanúként jelen volt az I. r. terhelt is. Ezt követően a 10 000 000 forint értékű lakást a IV. r. terhelt 9,5 millió forintért eladásra hirdette meg. A vevővel az I. és II. r. terhelt tárgyalt, amelynek eredményeként 7,5 millió forintos vételárban állapodtak meg. Az adásvételi szerződés megkötésére megbeszélt időpontban azonban végül a terheltek egyike sem jelent meg, szándékuk ugyanis az volt, hogy - a IV. r. terheltet félrevezetve - időt nyerjenek.

A IV. r. terhelt lakásán 2003. június 18-án foganatosított házkutatás során 12 darab - különböző névre kiállított - közokiratot foglaltak le, amelyek a tulajdonosok birtokából ismeretlen elkövető általi jogtalan eltulajdonítással kerültek ki. Ezek a közokiratok abból a célból jutottak a IV. r. terhelt birtokába, hogy azok meghamisítását követően bűncselekmények elkövetéséhez kerüljenek felhasználásra.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a IV. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, felülvizsgálati okként a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontját megjelölve [bár a bíróság határozatának bűncselekmény hiányában történő teljes megváltoztatását, illetve a Be. 4. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással bizonyítottság hiányában való érvénytelenítését is kérte].

Az indítvány kifogásolja, hogy az eljárt bíróságok a terhelt-társak önmagukat mentő nyilatkozataira alapította a tényállást. A társak a bűncselekmények irányítójává kreálták a IV. r. terheltet, annak ellenére, hogy ő volt az egyedüli kárvallottja az eseményeknek. A vád egyik bizonyítékát - a hamis igazolványokat és egyéb bűnjeleket tartalmazó táskát - is tudatosan, provokatív módon hagyták a terhelttársak a IV. r. terhelt lakásán, aki annak tartalmáról semmit sem tudott.