AVI 2011.8.89 Adóperben bizonyos tényeket kizárólag tanúbizonyítással nem lehet igazolni [2000. évi C. tv. 15. §]

Pertörténet:

Szegedi Törvényszék K.20633/2007/13., Kúria Kfv.35038/2008/9. (*AVI 2011.8.89*, BH+ 2009.9.426)

***********

A felperes 2006 márciusában - bizonylatai szerint - a H. Bt.-től (továbbiakban: bt.) 26 440 db pulóvert vásárolt 73 057 000 Ft értékben. A felperes a bt. által kibocsátott számlák általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát, 14 761 000 Ft-ot, mint beszerzést terhelő adót levonásba helyezte. Ebben az időszakban a felperesnek értékesítésből származó belföldi bevétele a bt. részére történő ingatlan, gép és eszköz bérbeadásából származott, az exportértékesítésből keletkező 74 433 000 Ft bevétele pedig a C. LTD részére értékesített pulóverek eladásából keletkezett.

Az adóhatóság revízió alá vonta a felperes 2006. március havi értékesítéseit és beszerzést terhelő adóját. Ennek során azt állapította meg, hogy a beszerzési számlák nem valós gazdasági eseményen alapulnak, mert az értékesítési láncolatban eladóként közreműködő társaságok egyike sem rendelkezett a számlák szerinti termékmennyiséggel. A bt. személyi és tárgyi feltételek hiányában nem is ezeket állíthatta elő, ennél fogva nem is értékesíthette a felperes részére a 26 440 db pulóvert; a C. LTD nem létező, megszűnt cég, így a részére történő értékesítés sem igazolhatja a beszerzési számlák hitelességét.

Az elsőfokú adóhatóság ezért a felperes terhére 14 569 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amit jogosulatlanul visszaigényelt adónak minősített, kiutalását elutasította, kötelezte a felperest 7 284 000 Ft adóbírság megfizetésére. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 44. § (5) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 166. § (2) és (3) bekezdéseiben és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 170. § (1) bekezdésében, 171. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a hiteltelen számlák alapján adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta, javára a kellő körültekintés sem állapítható meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt adókülönbözet hatályon kívül helyezését, az áfa kiutalásának elrendelését, az adóbírság törlését kérte.

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:

Az alperes jogosult volt a felperes gazdasági partnereinek, és az ún. "láncbeszerzések"-nek a vizsgálatára. Az alperes megalapozottan állapította meg, hogy a bt-től befogadott számlák tartalmilag hiteltelenek.

A felperes nem bizonyította a számlák tartalmi hitelességét, illetve azt, hogy a számlák szerinti árualap a valóságban is meglett volna vagy, hogy kellően körültekintő magatartást tanúsított volna. A felperes jogi álláspontjának alátámasztásaként megalapozatlanul hivatkozott az Európai Bíróság C-484/03., C-354/03., C-355/03. számú egyesített ügyben hozott ítéletére (továbbiakban: EB ítélet) is.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes "súlyos alaki jogszabálysértés"-nek kérte értékelni, hogy "az ítélet rendelkező részének nincs alanya", hogy a 2007. szeptember 20-án kihirdetett ítélet csupán 2007. október 29-én került kézbesítésre, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét a megyei bíróság - fellebbezés lehetőségét kizárva - külön végzéssel utasította el, és a tanúbizonyítás mellőzését nem indokolta meg.