BH 2008.10.267 Átalányár esetén a vállalkozó a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkát külön díjazás nélkül köteles elvégezni [Ptk. 403. §].

A peres felek között közbeszerzési eljárás keretében 1999 októberében jött létre vállalkozási szerződés; ebben az alperes megrendelésére a felperes 40 900 000 forint átalányáras vállalkozói díj ellenében elvállalta az A.-i Általános Iskola bővítési, átalakítási, felújítási munkáinak generálkivitelezését 2001. január 10-ei befejezési határidőre. A szerződés értelmében a műszaki tartalmat a pályázat részletezte, a szerződés mellékletét képezte egy részletes költségvetés is. A felperesnek biztosítania kellett a létesítmény rendeltetésszerű használatát. A felek többek között napi 35 000 forint késedelmi kötbért kötöttek ki. A felperes a munkát elvégezte, az alperes a szerződés szerinti vállalkozói díjat kiegyenlítette.

A felperes azt állítva, hogy a szerződés műszaki tartalmába nem tartozó további munkálatokat kellett elvégeznie ahhoz, hogy az iskola ne legyen életveszélyes és alkalmassá váljék a rendeltetésszerű használatra, ezért felemelt keresetében 6 460 150 forint, és ennek 2001. január 1. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest vállalkozói díjhátralék, pótmunkadíj, megbízás nélküli ügyvitel és jogalap nélküli gazdagodás címén. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Többek között hivatkozott arra, hogy a felperes átalánydíjért vállalta a munka elvégzését, a pályázathoz csatolt műszaki tartalomból a felperes megismerhette, hogy milyen munkákat kell teljesítenie, ezért a többletmunkáért díjazást nem érvényesíthet. Az alperes pótmunkaként elismert a felperesi követelésből összesen bruttó 1 179 378 forintot, de ezen összeg erejéig beszámítási kifogással élt kártérítés, hibás teljesítés, késedelmi kötbér, és az alperesnél felmerült egyéb költségek címén. A felperes a beszámítási kifogásból mindössze 12 500 forint javítási költséget ismert el.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1 664 772 forintot, ennek 2002. szeptember 4. napjától a kifizetés napjáig járó a jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatát, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A peres felek közötti elszámolásnál abból indult ki, hogy a felek átalánydíjas vállalkozási szerződést kötöttek. A felperesnek a közbeszerzési eljárás során módja volt megismerni a tervdokumentációt, a műszaki leírást, és a költségvetés készítéséhez szükséges adatokat. Észlelte azt is, hogy a költségvetési kiírás mennyiségei nem mindenben felelnek meg a tervezettnek, ennek ismeretében kötötte meg 40 900 000 forintra a vállalkozási szerződést. Eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy az ajánlati összegben valamennyi elvégzendő munka nem szerepelt.

Az elsőfokú bíróság igen széleskörű bizonyítás lefolytatását követően állapította meg, hogy az alperes által elismerteken túl a felperes igényt tarthat a födémmel kapcsolatos kiadásaira, a parkettacsiszolás miatt felmerült pótmunkadíjra, vagyis összesen 2 442 070 forintra. Nem tartotta azonban elszámolhatónak a PVC burkolat és szegély elhelyezéséért igényelt 580 917 forint vállalkozói díjat, a többletvakolási díjakat, az épület körüli járdaépítés többletköltségét, valamint 1 306 000 forintot további 20 ablak elhelyezésének anyag- és munkadíjaként. Az alperesi beszámítási kifogásból alaposnak ítélte a felperes temperáló fűtéséhez igénybe vett gáz díját, a megrongált járda helyreállítási költségét, az alperes által biztosított építési anyagok ellenértékét, valamint 5 napra járó 175 000 forint kötbért, vagyis összesen 777 298 forintot. Az ítélet jogi indokolásában többek között hivatkozott a Ptk. 306. § (3) bek., 339. § (1) bek., 403. § (4) bekezdésére, a Legfelsőbb Bíróság XXXII. számú Polgári Elvi Döntésében foglaltakra, és a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (továbbiakban: Kbt.)-re.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az alperesi marasztalás összegét 2 226 366 forintra felemelte, a kamatfizetés kezdő időpontját pedig 2001. november 14. napjára változtatta meg. A fellebbezett tételek közül három tételt elfogadott a felperes javára; úgymint a járdaépítést, a gázdíj különbözetet, valamint mentesítette a felperest a késedelmi kötbér megfizetése alól. Ugyanakkor nem találta alaposnak a fellebbezést a 20 db ablak elhelyezési költsége, valamint a 141,3 m2 PVC burkolat kivitelezési költsége tárgyában. A kialakult bírósági gyakorlat elveire (EBH 2000/2001.) hivatkozással tipikusan többletmunkának minősítette az ablakok beépítését. Rámutatott arra, hogy a terveken a tantermek nyílászárókkal ellátva szerepeltek; így az a körülmény, hogy a költségvetés elkészítésénél 4 db ablak beépítését vették figyelembe, nem alapozza meg a felperes további díjigényét. Mérlegelte azt, hogy a felperes közbeszerzési eljárás keretében pályázatot nyújtott be, ennek során az alperesi ajánlati kiírást kellett költségelnie, de annak mikéntjét maga határozta meg. A helytelen mennyiségben felvett munka elvégzése nem pótmunkának, hanem többletmunkának minősül, amelynek díjára átalányár esetén nem jogosult. A másodfokú bíróság a szakértői véleményre hivatkozással kifejtette, hogy a 4 új tanterem burkolata a becsatolt tervek szerint parketta volt, ehelyett készített a felperes PVC burkolatot; ez a munka tehát pótmunkának nem minősül.

A felperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében tartalmilag további 1 886 917 forinttal kérte felemelni az alperesi marasztalás összegét; két tételt vitatott az elutasított igények közül, a nyílászárókkal kapcsolatos 1 306 000 forintos vállalkozói díjat, valamint a PVC padlóburkolat ellenértékeként előterjesztett 580 917 forintot. Azt hangsúlyozta, hogy a további 20 db ablakra és a PVC-re a felek átalányáras szerződése nem terjedt ki, az alperes az ajánlati dokumentációban lévő árazatlan költségvetésben ezeket nem tüntette fel. Szerinte a másodfokú bíróság tévedett, amikor csak azt értékelte, hogy a felek átalánydíjas szerződést kötöttek, és figyelmen kívül hagyta a közbeszerzési törvény 43. § (1) bekezdésében foglalt kötelező előírást; nevezetesen azt, hogy az ajánlattevő köteles a felhívás szerinti ajánlatot tenni. Állította, hogy a felülvizsgálati kérelemben szereplő tételekre a felek szerződési akarata nem terjedt ki. Szerinte az alperes a közbeszerzési eljárás során megszegte a Kbt. 40. § (1) bekezdését; nem határozta meg ugyanis a részletes és pontos műszaki tartalmat, ez a magatartása pedig felróható, a Ptk. 4. §-ába ütközik. A bíróságok ezt értékelés nélkül hagyták, ezért az ítéletük megalapozatlan.