847/B/1997. AB határozat

a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 13. § (1) bekezdése, 14. § (13) és (14) bekezdései, 15. § (1) bekezdés a) pontja, 17. § (1) bekezdés e) pontja, 18. § (7) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, (5) bekezdés i) és k) pontja, (6) bekezdése, (8) és (9) bekezdései, 41. § (3) bekezdése, 51/A. §-a, 59. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, valamint az ugyanezen rendelkezések módosítására vonatkozó javaslatok elbírálását visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság a 143/1995. (XI. 30.) Korm. rend. 6. § és 15. §-ának, valamint az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 59. §-ának értelmezését kérő indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) átfogó alkotmányossági felülvizsgálatát kérte, mivel - álláspontja szerint - a mai korszerűtlen szabályozás tartalmánál fogva, illetőleg hiányosságaira tekintettel nem alkalmas arra, hogy elősegítse a mozgáskorlátozottak helyváltoztatását. Ezáltal - állítja - a mozgássérült állampolgárok alapvető alkotmányos jogainak érvényesítésére kevés lehetőség marad. Úgy véli, hogy a KRESZ ma hatályos - általa kifogásolt - rendelkezései ellentétesek az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, valamint az emberi méltóságot biztosító alkotmányos tételekkel, továbbá sértik a szociális biztonsághoz és a művelődéshez való jogot rögzítő alkotmányi rendelkezéseket is.

Az indítványozó számos javaslatot is tett a KRESZ - általa vitatott - egyes rendelkezéseinek módosítására, illetőleg egyes jogszabályok közötti ütközések megállapítását is kérte az Alkotmánybíróságtól.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta:

A) Az Alkotmányt érintően:

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

(3)

(4) Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével - felfüggeszthető vagy korlátozható."

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.

(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."

"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."

"70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.

(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg."

B) A 143/1995. (XI. 30.) Korm. rendeletet érintően:

"6. § Nem rögzíthető

a) a tűzcsapnál vagy tűzcsapszekrénynél álló jármű;

b) a tűzoltási felvonulási úton álló jármű;

c) a közúti forgalom biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyeztető jármű;

d) a megkülönböztető fény- és hangjelző készülékkel jogszerűen felszerelt jármű;

e) a diplomáciai és konzuli képviseletek, valamint nemzetközi szervezetek és ezek nemzetközi szerződés alapján kiváltságokat és mentességeket élvező tagjai és családtagjai megkülönböztető rendszámmal ellátott járműve;

f) a háziorvosi szolgálat ellátására utaló, jogszabályban meghatározott jelzéssel ellátott jármű;

g) a figyelmeztető jelzést jogszerűen alkalmazó jármű;

h) az érvényes igazolvánnyal ellátott mozgássérült járműve, ha az igazolványt a jármű szélvédője alatt jól látható módon helyezték el."

"15. § (1) Ha a közterületen elhelyezett jármű elszállítására közveszély vagy a közút különleges igénybevétele miatt kerül sor, a járművet a kijelölt tárolóhelyre vagy arra a legközelebbi helyre kell elszállítani, ahol a közlekedést nem akadályozza, és a járművet veszély nem fenyegeti.

(2) A közút különleges igénybevétele esetén a járművet nem kell a kijelölt tárolóhelyre szállítani, ha a jármű az elszállítás előtti helyétől számított ötszáz méteres távolságon belül szabályosan elhelyezhető.

(3) Az elszállításról és az elszállított jármű helyéről az intézkedés befejezését követően az üzemeltetőt haladéktalanul értesíteni kell."

C) A KRESZ-t érintően (mellőzve az ábrákat):

"13. § (1) Az utasítást adó jelzőtáblák:

a) "Kötelező haladási irány" (17-19. ábra); a tábla azt jelzi, hogy az útkereszteződésben a táblán levő nyíl (nyilak) által jelzett irányban (irányok valamelyikében) kell továbbhaladni;

a/1. "Kötelező haladási irány veszélyes anyagot szállító jármű részére" (18/a), 18/b), 18/c) ábra), azt jelenti, hogy az útkereszteződésben a veszélyes anyagot szállító járműnek a táblán megjelölt irányban kell továbbhaladnia;

b) "Kikerülési irány" (20-22. ábra); a tábla azt jelzi, hogy a táblát - illetőleg azt az akadályt vagy egyéb tárgyat, amelyen a táblát elhelyezték - a táblán levő nyíl által jelzett irányban kell kikerülni;

c) "Körforgalom" (23. ábra); a tábla olyan utat jelez, amelyen úgy kell haladni, hogy az út által körbezárt terület a vezetőtől balra essék;

d) "Kötelező legkisebb sebesség" (24. ábra); a tábla azt jelzi, hogy az úton legalább a táblán megjelölt sebességgel kell haladni - kivéve, ha ez a sebesség az út, a forgalmi, az időjárási vagy a látási viszonyok miatt a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztetné; a jelzőtábla hatályát csak a "Kötelező legkisebb sebesség vége" tábla (25. ábra) oldja fel;

e) "Kerékpárút" (26. ábra), a tábla azt jelzi, hogy a kétkerekű kerékpárok csak a kerékpárúton közlekedhetnek; a segédmotoros rokkantkocsi, gépi meghajtású kerekes szék, illetőleg a kétkerekű segédmotoros kerékpár lakott területen kívül a kerékpárutat igénybe veheti, ha ezt jelzőtábla nem tiltja. A kétkerekű segédmotoros kerékpár, segédmotoros rokkantkocsi a kerékpárúton legfeljebb 20 km/óra sebességgel közlekedhet. A kerékpárúton más jármű közlekedése tilos;

f) "Kerékpárút vége" (26/a) ábra);

g) "Gyalogút" (26/b) ábra); a tábla olyan önálló utat jelez, amely a gyalogosok közlekedésére szolgál; jármű közlekedése a gyalogúton tilos;

h) "Gyalogút vége" (26/c) ábra)

i) "Gyalog- és kerékpárút" (26/d) és 26/e) ábra)

j) "Gyalog és kerékpárút vége" (26/f) és 26/g) ábra)"

"14. § (13) Az (1) bekezdés n)-p), t) és u) pontjában említett jelzőtáblánál mozgáskorlátozott személy (illetőleg az őt szállító jármű vezetője) a tilalom ellenére behajthat, ha úti célja a jelzőtáblával megjelölt úton van vagy csak ezen az úton közelíthető meg. A járművel ilyen esetben legfeljebb 20 km/óra sebességgel szabad közlekedni.

(14) Ha az (1) bekezdés n) pontjában említett jelzőtábla alatt "Kivéve engedéllyel", "Kivéve taxi", illetőleg "Kivéve ... (tömegközlekedési vállalat)" feliratú kiegészítő tábla van, az útra engedéllyel rendelkező vagy a kiegészítő táblán feltüntetett járművel, továbbá kerékpárral és konflissal szabad behajtani. Az engedélyt az út kezelője adja ki, a korlátozással érintett területen lakó, ott telephellyel rendelkező, vagy oda (onnan) áruszállítást végző természetes és jogi személyek részére. A felsoroltakon kívüli egyedi engedélyek kiadására a megyei, fővárosi közlekedési felügyelet (a továbbiakban: közlekedési hatóság) jogosult."

"15. § (1) A járművek megállását vagy várakozását tiltó jelzőtáblák:

a) "Megállni tilos" (60. ábra); a tábla azt jelzi, hogy - a forgalmi vagy műszaki okból szükséges megállást kivéve - megállni, valamint várakozni tilos;"

"17. § (1) A tájékoztatást adó jelzőtáblák a következők:

e) "Várakozóhely" (110. ábra); a tábla a járművek kijelölt várakozóhelyét jelzi; a tábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla jelezheti a várakozóhelyen kötelező elhelyezkedés módját (pl. a jobb oldali kerekekkel a járdára állva kell várakozni, 111. ábra), illetőleg azt, hogy a várakozóhely kizárólag bizonyos gépjárművek (pl. csak személygépkocsik, 112. ábra) részére van fenntartva; ahol várakozást ellenőrző óra (parkométer) van, kiegészítő tábla (113. ábra) jelezheti azt az időszakot is, amelyben a várakozást ellenőrző óra működtetése kötelező; kiegészítő tábla jelezheti azt is, hogy várakozni csak meghatározott időtartamig és a 41. § (4) bekezdésében foglaltak megtartásával szabad (114. ábra); kiegészítő tábla jelezheti továbbá, hogy a várakozóhely mozgáskorlátozottak gépkocsijai részére van fenntartva (115. ábra).

e/1. "Várakozóhely a közlekedési korlátozás alá eső nehéz tehergépkocsik részére" (112/a), 112/b) ábra); a tábla azt jelzi, hogy a várakozóhely a korlátozás hatálya alá eső nehéz tehergépkocsik részére ki van jelölve;"

"18. § (7) A 17. § (1) bekezdés e) pontjában szereplő kiegészítő tábla ábrája (115. ábra), amely a mozgáskorlátozottak gépjárművei részére fenntartott várakozóhelyet jelöli, útburkolati jelként önállóan is alkalmazható."

"40. § (1) Járművel megállni - ha közúti jelzésből vagy a (2)-(5) bekezdés rendelkezéséből más nem következik - csak az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan, egy sorban szabad. A megállást irányjelzéssel jelezni kell."

"40. § (5) Tilos megállni:

i) Autóbuszöbölben és autóbusz-forgalmi sávban, kivéve a kijelölt megállóhelyen megálló autóbuszt (trolibuszt), továbbá a személytaxit;

k) 1000 kilogrammnál nagyobb tengelyterhelésű járművel járdán;"

"40 § (6) Az (1), (4) és (5) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik a forgalmi okból szükséges megállásra, valamint arra az esetre, ha e rendelkezések a jármű műszaki hibája miatt nem tarthatók meg."

"40. § (8) A járdán - részben vagy teljes terjedelemben - csak akkor szabad megállni, ha

a) azt jelzőtábla vagy útburkolati jel megengedi,

b) a jármű a járda szélességének legfeljebb a felét foglalja el,

c) a járdán a gyalogosok közlekedésére legalább 1,5 méter szabadon marad, és

d) a jármű tengelyterhelése az 1000 kg-ot nem haladja meg.

(9) A járdán a mozgáskorlátozott személy (illetőleg az őt szállító jármű vezetője) járművel a (8) bekezdésben említett egyéb feltételek fennállása esetében akkor is megállhat, ha a megállást jelzőtábla vagy útburkolati jel nem engedi meg."

"41. § (3) Mozgáskorlátozott személy (illetőleg az őt szállító jármű vezetője) a járművével olyan helyen is várakozhat, ahol a várakozást jelzőtábla tiltja. A kijelölt rakodóhelyre vonatkozó rendelkezés [15. § (6) bek.] azonban e járműre is irányadó."

"51/A. § A 14. § (13), a 40. § (9) és a 41. § (3) bekezdésében említett jogosultság azt a mozgáskorlátozott személyt illeti meg, aki a lakóhelye szerint illetékes egészségügyi hatóságtól erre engedélyt kapott és járművén az engedélyre utaló jelzés van."

"59. § (1) A rendőrhatóság - az üzemben tartó értesítése mellett és költségére - elszállítással eltávolíthatja azt a járművet, amely

a) a 15. § (9) bekezdés 63/b) ábra szerinti kiegészítő táblával ellátott megállást vagy várakozást tiltó jelzőtábla hatálya alá eső területen várakozik,

b) a 37. § (4) bekezdésében, továbbá a 40. § (1)-(3) és (5), valamint a (8) bekezdésének b), illetőleg c) pontjában meghatározott megállási tilalom megszegésével, illetőleg a rendelkezésekben meghatározott megállási feltételek figyelmen kívül hagyásával, szabálytalanul várakozik,

c) kijelölt rakodóhelyen szabálytalanul tartózkodik,

d) a mozgáskorlátozottak gépkocsijai részére fenntartott - kiegészítő táblával megjelölt - várakozóhelyen jogosulatlanul várakozik.

A jármű elszállítására - a rendőrhatóság értesítése mellett - a közlekedési hatóság, illetőleg az út kezelője is jogosult."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapítja: jogszabályok közötti vélt vagy valódi ellentmondások feloldására nincs hatásköre. Hangsúlyozza azt is, hogy a jogi szabályozásban a célszerűség hiánya, illetve a rossz (igazságtalan) jogi szabályozás önmagában nem alkotmányossági kérdés, s a rossz jogszabály sem szükségszerűen alkotmánysértő jogszabály. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítvány azon részének érdemi vizsgálatát, amely a hatályos rendelkezések módosításának lehetséges tartalmát és módját rögzíti, visszautasítja. Visszautasítja továbbá - hatáskörének hiányában - a 143/1995. (XI. 30.) Korm. rendelet 6. §-ának és 15. §-ának, valamint az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 59. §-ának értelmezésére irányuló indítványt is.

Az alkotmányossági vizsgálat ezért az indítványozó által meghivatkozott hatályos KRESZ és az Alkotmány indítványozó által meghivatkozott rendelkezései közötti - feltételezett - kapcsolatra korlátozódott.

Az indítványozó az Alkotmánybíróság által részben már vizsgált tárgykörben vár döntést. Indítványa az Alkotmány több, egymással összefüggő rendelkezésének a vizsgálatára irányul. Az 553/B/1994. AB határozat szerint: "A szociális intézkedésekre vonatkozóan Alkotmányban különböző helyeken szereplő szabályok az Alkotmánybíróság értelmezése szerint is szorosan összetartoznak. Így az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 17. §-ában foglalt szociális biztonságra vonatkozó tétel, a diszkrimináció tilalmát kimondó és az esélyegyenlőségre vonatkozó rendelkezésekre [Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdés], valamint a szociális jogok problémájára általában irányadó 70/E. §-ra figyelemmel kapott értelmezést, mindenkor az ún. szerzett jogok védelmére is tekintettel. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hivatkozott alkotmányos rendelkezések az állampolgárok védelmét és a róluk való gondoskodást kötelezővé teszik. Az Alkotmány azonban a védelem és a gondoskodás jogintézményeit és mértékét részletesen nem tartalmazza. Az alkotmányi előírások megvalósítása - számos feltételtől függően - változó és folyamatos törvényhozási, jogalkalmazási, önkormányzati és társadalmi feladat. (1588/B/1991. AB határozat ABH 1997, 511.). Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alkotmányból eredő feladatok és a szociális jogok megvalósításának eszközei és mértéke tekintetében a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez (553/B/1994. AB határozat ABH 1997, 779.). E jogalkotás során pedig alkotmányossági probléma csak abban az esetben keletkezhet, ha az állam beavatkozása vagy az állam mulasztása az Alkotmányban előírt feladat teljesítését vagy valamely védett intézmény, illetőleg jog megvalósulását nyilvánvalóan lehetetlenné teszi, e minimális követelmény felett azonban nincs alkotmányi ismérv az államcélt vagy szociális jogot szolgáló jogszabályok alkotmányosságának minősítésére." [28/1994. (V. 20.) AB határozat ABH 1994, 138. és 140.].

Az állam kötelessége az alapvető jogok "tiszteletben tartására és védelmére" a szubjektív alapjogokkal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételektől. Az emberek természetszerűen egyéni szabadságuk és személyes igényeik szempontjából gyakorolják alapjogaikat. Az államnak viszont arra van szüksége garanciális feladatai ellátásához, hogy az egyes alanyi alapjogok biztosítása mellett az azokkal kapcsolatos értékeket és élethelyzeteket önmagukban is, azaz ne csupán az egyes egyedi igényekhez kapcsolódóan védje, s a többi alapjoggal összefüggésben kezelje. Az állam számára az alapjogok védelme csupán része az egész alkotmányos rend fenntartásának és működtetésének. Ezért az állam úgy alakítja ki az egyes alapjogok megvalósításához szükséges jogszabályi és szervezeti feltételeket, hogy mind a többi alapjoggal kapcsolatos, mind pedig egyéb alkotmányos feladataira is tekintettel legyen; az egyes jogoknak az egész rend szempontjából legkedvezőbb érvényesülését teszi lehetővé, s mindezzel az alapjogok összhangját is előmozdítja. [64/1991. (XII. 17.) AB határozat ABH 1991, 302.] A KRESZ indítványozó által kifogásolt rendelkezései és az Alkotmány 8. §-a között ilyen - alkotmányossági szempontból értékelhető - kapcsolat nincs.

Az indítványozó a KRESZ általa kiemelt rendelkezéseit az Alkotmány 54. §-ára hivatkozással is támadja.

Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazásának tekinti. Ez az általános személyiségi jog "anyajog"-nak minősül, olyan szubszidiárius alapjognak tehát, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind pedig a bíróságok minden olyan esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának a védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. [8/1990. (IV. 23.) AB határozat ABH 1990, 44.] Az indítványozó által meghivatkozott egyes rendelkezések és az Alkotmány 54. §-a között azonban nincs szoros és alkotmányossági szempontból is közvetlenül értékelhető kapcsolat, így alapjogi sérelem sem állapítható meg. Nem állítható ugyanis az, hogy a hatályos KRESZ indítványozó által megjelölt bármelyik rendelkezése is sértené az emberek élethez, illetve az emberi méltósághoz való veleszületett jogát, s különösen nem igaz az, hogy azok e veleszületett jogaiktól az embereket önkényesen megfosztanák. A KRESZ hivatkozott rendelkezései tehát -már csak alapjogi minősítésük hiányára tekintettel is - nem minősíthetők olyan szabályoknak, amelyek tartalma közvetlenül összefüggésbe hozható lenne valamely, Alkotmányban rögzített alapjoggal. Márpedig "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat ABH 1994, 200.]

Ugyanilyen áttételes kapcsolat mutatható ki az Alkotmány 70/B. §-a és a KRESZ kifogásolt rendelkezései között is.

Az Alkotmány 70/B. §-a - egyebek mellett - arról rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. "A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el nem zárva, azt nem választhatja." [21/1994. (IV. 16.) AB határozat ABH 1994, 121.] Nyilvánvaló, hogy az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezések nem vetnek fel ilyen vagy ehhez hasonló alkotmányossági aggályokat.

Az Alkotmánybíróság megállapítja azonban: Az Alkotmány 70/B. §-a - helyes értelme szerint - az általános diszkrimináció tilalmát megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálását jelenti (137/B/1991. AB határozat ABH 1991, 459.). Ennek megfelelően szóba kerülhet a jelenleg hatályos KRESZ egyes rendelkezéseinek az indítványozó javaslatai szerinti esetleges korszerűsítése is; ez azonban alkotmányossági követelményként nem írható elő.

A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. [Alkotmány 70/D. § (1) bekezdés.] Az indítványozó KRESZ módosítását célzó javaslatai ezzel a célkitűzéssel sincsenek összefüggésben.

Az Alkotmány 70/E. §-a szerint a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén jogosultak a megélhetésükhöz szükséges ellátásra.

A KRESZ indítványozó által módosításra megjelölt rendelkezései nem állnak összefüggésben az Alkotmány 70/E. §-ával, ezért az Alkotmánybíróság az itt vélelmezett alkotmányellenességet állító indítványt is elutasította.

Hasonlóképpen nem látott kollíziót az Alkotmánybíróság a KRESZ vitatott rendelkezései és az Alkotmány 70/F. §-a között sem. Az Alkotmány itt is megelégszik azzal, hogy pusztán a garanciális jelentőségű - s egyben alkotmányos értékű - szabályokat állapítja meg, míg a részletes rendelkezések megfogalmazását az egyébként nagy szabályozási önállósággal rendelkező jog(törvény)alkotóra bízza. Ez utóbbi jogi szabályozás tartalmának meghatározásához azonban az Alkotmánybíróság - lévén, hogy erre nincs is hatásköre - közelebbi szempontokat már nem határozhat meg. Mindössze azt állapítja meg, hogy a jogalkotónak jogában áll pozitív diszkriminációt alkalmazni, s ennek mértéke is az ő mérlegelési jogkörébe tartozik. Megállapítja továbbá: az a tény, hogy a mozgáskorlátozott személyek a teljesen mozgásképes ("ép") embertársaikhoz képest a helyváltoztatás szempontjából kedvezőtlenebb helyzetben vannak, nem valamilyen alkotmányellenes megkülönböztetésből, hanem sajnálatos objektív okokból fakad. (553/B/1994. AB határozat ABH 1994, 780.) E hátrányos helyzetből fakadó következmények mérséklésére alkalmas eszköz lehet a jogi szabályozás korszerűsítése; ennek elmaradása, vagy késedelme azonban nem feltétlenül idéz elő alkotmányellenes helyzetet, csupán akkor, ha ezzel a jogalkotó állampolgári alapjogok sérelmét idézi elő.

Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel elutasította az indítványt.

Budapest, 1998. szeptember 22.

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró