BH 2017.1.4 I. Joghatályos a másodfellebbezés, ha a másodfokon eljáró bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - a vádlottal szemben a közokirat-hamisítás bűntette miatt indult büntetőeljárást elévülés folytán megszüntette [Be. 386. § (1) bek. c) pont. II. fordulat].

II. Az elkövető tettesként megvalósított cselekményeivel a sértett azonossága és a rövid időköz mellett sem vonhatóak a folytatólagosság egységébe azok a cselekményei, amelyeket más tettesnek nyújtott bűnsegédként követett el. Azonban az ugyanannak a sértettnek a sérelmére bűnsegédként elkövetett és ugyanazon tettesi cselekményekhez kapcsolódó cselekmények - amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak - a folytatólagosság egységébe tartoznak; akkor, ha a tettesi cselekmények folytatólagosan elkövetettek, nincs akadálya annak, hogy a részes ehhez kapcsolódó cselekményei is ekként minősüljenek [Btk. 6. § (2) bek., 1978. évi IV. tv. 12. § (2) bek., 3/2011. (X. 14.) BJE határozat].

III. A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett, öt évet meg nem haladó tartamú börtönbüntetés végrehajthatósága a próbaidő lejártát követő öt év elteltével elévül. Az elévülést önmagában az, hogy a próbaidő alatt a terhelt ellen újabb büntetőeljárás indult, nem szakítja félbe, így a végrehajtás elrendelésének az elévülési idő eltelte után akkor sincs helye, ha a terheltet a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt utóbb végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik [Btk. 87. § b) pont, Bv. tv. 28. § (3) bek., 29. § (1) és (4) bek., 1978. évi IV. tv. 67. § (1) bek., 68. § (1) és (4) bek., 91/A. § b) pont].

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék B.672/2013/90., Debreceni Ítélőtábla Bf.307/2015/13., Kúria Bhar.625/2016/8. (*BH 2017.1.4*), Kúria Bfv.110/2017/5.

***********

[1] A törvényszék a 2015. március 18. napján kihirdetett ítéletével a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli adócsalás bűntettében, melyet folytatólagosan követett el [1978. évi IV. tv. 310. § (1), (3) bek.], közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont], 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, melyet folytatólagosan követett el (1978. évi IV. tv. 276. §); ezért halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt egy év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől két év eltiltásra ítélte, elrendelte a D.-i Városi Bíróság ítéletével kiszabott két év börtönbüntetés és az M.-i Városi Bíróság ítéletével kiszabott egy év börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ítélet ellen az ügyész a III. r. vádlott terhére a büntetés súlyosításáért és a tényállás téves megállapítása miatt, a III. r. vádlott és védője elsősorban a vádlott felmentése, másodsorban a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

[3] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2016. február 1. napján kihirdetett ítéletével a III. r. vádlottra vonatkozóan az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy

[4] - a közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] miatt indult eljárást megszüntette,

[5] - megállapította, hogy a vádlott cselekményei további 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. tv. 310. § (1) és (3) bek.] és 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (1978. évi IV. tv. 276. §) is minősülnek,

[6] a különös visszaesői minőséget mellőzte és a büntetést visszaesőként tekintette kiszabottnak.

[7] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben­hagyta.

[8] A másodfokú ítélet ellen a III. r. vádlott és védője részben a vádlott felmentése, részben a büntetés enyhítése végett fellebbezést jelentettek be.

[9] A védő által írásban indokolt fellebbezés szerint sem a vádirat, sem pedig az ügyészi végindítvány nem említette védencét az adócsalás bűntettében mint tettest, csupán arra utalt, hogy a H.-P. Kft. vezető tisztségviselője volt, azonban arról nincs szó és nincs nevesítve a vádiratban, hogy a III. r. vádlott az adócsalást tettesként is elkövette volna.

[10] Ezért álláspontja szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon, amikor az adócsalásban nemcsak bűnsegédként, hanem tettesként is megállapította védence büntetőjogi felelősségét, emellett az eljárás során nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást az, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági események a valóságban nem történtek meg, és nem a vádlott feladata volt, hogy ártatlanságát bizonyítsa.

[11] Az enyhítésre irányuló fellebbezését pedig azzal indokolta, hogy a nagyfokú időmúlásra figyelemmel a kiszabott joghátrány már túlmutat a jogalkotó szándékán, a különös visszaesés mellőzésére és az elévülés címén történő részbeni megszüntetésre figyelemmel a bűnösség köre is szűkült, ezért az enyhítő szakasz alkalmazása mellett a szabadságvesztés helyett enyhébb büntetés vagy büntetések alkalmazását kérte.

[12] A Legfőbb Ügyészség indítványában a másodfellebbezést alaptalannak találta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást megalapozottan állapították meg és a III. r. vádlott bűnösségére okszerűen vontak következtetést, a bűncselekmények minősítése is törvényes.

[13] Emellett a bírói gyakorlatra hivatkozva utalt arra, hogy nem értékelhető a törvényes vád hiányaként az, ha a bíróság a tettazonosság keretei között a vádiratban le nem írt tényt is megállapít és a cselekményt ennek figyelembevételével értékeli, így az eljárt bíróságok ezért törvényesen állapították meg, hogy a III. r. vádlott cselekményeit részben tettesként, részben bűnsegédként valósította meg.

[14] Alaptalannak találta a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést is, mivel a vádlott két, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el az elbírált bűncselekményeket, ennek ellenére a törvényi minimumot alig meghaladó tartamban állapították meg vele szemben a börtönbüntetést.

[15] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét a III. r. vádlott tekintetében hagyja helyben.

[16] A Kúria a másodfellebbezések elbírálása érdekében a Be. 391. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott. A nyilvános ülésen a III. r. vádlott és védője fellebbezésüket fenntartották. A védő az írásban kifejtetteken túl azt hangsúlyozta, miszerint a gazdasági társaság könyvelője az általa könyvelt bizonylatokból nem gyanakodhatott arra, hogy azok mögött nincs valós gazdasági tevékenység.

[17] A Legfőbb Ügyészség képviselője indítványát az írásbelivel egyezően fenntartotta, és azt kiegészítve arra is indítványt tett, hogy a Kúria mellőzze a vádlottal szemben az M.-i Városi Bíróság 2008. március 19. napján jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott és végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett egyévi börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését, mivel annak végrehajthatósága elévült az 1978. évi IV. törvény 67. § (1) bekezdésére és a 68. § (1) bekezdésére figyelemmel.

[18] A III. r. vádlott és védője a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontjának II. fordulatára figyelemmel joghatályos másodfellebbezést terjesztett elő, mivel a másodfokon eljáró ítélőtábla - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - a vádlottal szemben a közokirat-hamisítás bűntette miatt indult eljárást elévülés folytán megszüntette.