A cselekvőképességet, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/2935. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A cselekvőképességre, gondnokságra, gondnokság alá helyezésre vonatkozó jogi szabályozás több évtizedes. Hiányosságaira, anomáliáira, az újraszabályozás szükségességére az utóbbi években a gondnokoltakkal foglalkozó civil szervezetek, illetve az állampolgári jogok országgyűlési biztosai - több konkrét üggyel összefüggésben - felhívták már a figyelmet.
A törvényjavaslat az érintettek autonómiáját a korábbiaknál jobban figyelembe vevő, differenciált rendszert, jogszabályi kereteket alakít ki, mely csak a legszükségesebb mértékben korlátozza az érintettek személyi szabadságát, döntési autonómiáját, ugyanakkor biztosítja, hogy - amikor ez szükséges - gyors és egyben alapos, megfelelő jogi garanciákat tartalmazó eljárásban történjen döntés a korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen személy gondnokság alá helyezéséről. A törvényjavaslat rendelkezéseinek kialakítása során alapvető jelentőséggel bírt az Európa Tanács R. (99) 4. számú, 1999. február 23-án elfogadott, a cselekvőképtelen nagykorúak védelméről szóló ajánlása.
A törvényjavaslat - a kiskorúakétól különböző - szabályozást alakított ki a bírósági ítélettel megállapított cselekvőképtelenségre, illetve korlátozott cselekvőképességre, valamint azok jogkövetkezményeire.
A törvényjavaslat a hatályos szabályozással lényegében egyezően definiálja a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés feltételeit. A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés meghatározásánál ugyanakkor megjelenik a bírói differenciálás lehetőségét megalapozó azon különbségtétel, melynek értelmében a csökkent belátási képesség megnyilvánulhat úgy is, hogy az csak egyes kérdésekben, területeken jelentkezik.
Annak az elvnek az érvényesülése érdekében, mely szerint a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezett személy csak annyiban legyen korlátozva jogai gyakorlásában, amennyiben ez feltétlenül szükséges, a törvényjavaslat meghatározza azokat az ügycsoportokat, amelyek közül egy vagy több tekintetében a bíróság a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésről rendelkező ítéletben az érintett személy döntési autonómiáját fenntarthatja, amennyiben a bizonyítási eljárás eredményeként úgy ítéli meg, hogy ezekben az ügyekben a gondnokság alá helyezett megfelelően orientált, önállóan, belátási képessége birtokában tud eljárni.
Fontos elv, hogy a gondnokság alá helyezés hatálya csak addig tartson, ameddig az feltétlenül indokolt. A törvényjavaslat ennek megfelelően előírja, hogy a bíróságnak a cselekvőképesség korlátozását kimondó ítéletében rendelkeznie kell a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálatának időpontjáról, mely nem lehet későbbi, mint a jogerős ítélet meghozatalától számított 5 év. A felülvizsgálatra irányuló pert a gyámhatóságnak kell kezdeményeznie.
A törvényjavaslatnak alapvető jelentőségű része az, amely arról rendelkezik, hogy a cselekvőképességet érintő gondnokságnak melyek a jogkövetkezményei. Ezzel összefüggésben a Ptk. módosítása az érintett személyek autonómiáját nagymértékben tiszteletben tartó, differenciált rendszert valósít meg.
Főszabályként a korlátozottan cselekvőképes személy a gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tehet jognyilatkozatot. Megszűnik a gondnok általános jellegű felhatalmazása a gondnokolt helyett történő eljárásra. Erre a jövőben csak akkor kerülhet sor, ha erre a gondnokolt közokiratban ad gondnokának megbízást. Számos kérdésben ugyanakkor a gondnokolt önállóan dönthet.
A cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy jognyilatkozata semmis (kivéve a mindennapi életben tömegesen előforduló kisebb jelentőségű jognyilatkozatokat), helyette változatlanul a gondnoka jár el. Új szabály ugyanakkor, hogy a gondnoknak a véleménynyilvánításra, tehát kívánságának megfogalmazására képes gondnokolt kéréseit, meg kell hallgatnia és - lehetőség szerint - figyelembe kell vennie. Ennek folyamatos elmaradása a gondnok tisztségéből való elmozdítását vonhatja maga után.
Lényegesen módosulnak a gondnok kirendelésére, tevékenységére vonatkozó előírások. Alapvető szempont, hogy a gondnokrendelés során a gondnokolt érdekeit szem előtt tartva kell eljárni. Ez fejeződik ki abban a rendelkezésben, mely szerint a bizalmi kapcsolatra tekintettel elsődlegesen a gondnokság alá helyezett által megnevezett személyt kell gondnokul rendelni, amennyiben ez az érdekeivel nem ellentétes, illetve, hogy nem lehet gondnokul kirendelni azt, akinek személye ellen a gondnokság alá helyezett kifejezetten tiltakozik. A törvényjavaslat lehetőséget biztosít a többes gondnokrendelésre, illetve a helyettes gondnokrendelésre is.
A cselekvőképességet korlátozó, illetve kizáró gondnokság alá helyezésről - mivel ez az érintett személy önrendelkezési jogát, döntési autonómiáját alapvetően befolyásolja - kizárólag a bíróság dönthet, peres eljárás keretében. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor a belátási képességgel nem vagy csak korlátozottan rendelkező személy érdekében azonnali lépés, beavatkozás szükséges.
A törvényjavaslat kimondja, hogy ha a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés indokolt, ugyanakkor az érintett személy érdeke azonnali intézkedést igényel, a jövőben a vagyonára nem csak a bíróság, hanem a gyámhatóság is zárlatot rendelhet. Amennyiben ez nem lehetséges vagy nem elégséges, sor kerülhet az ideiglenes gondnokrendelésre is, megjelölve azokat az ügyeket, amelyekben az ideiglenes gondnok járhat el az érintett személy helyett. A zárlat elrendelésének, illetve az ideiglenes gondnokrendelésnek a szükségességét igen rövid időn belül a bíróság vizsgálja felül. Az intézkedések meghozatalát követő 8 napon belül ugyanis a gondnokság alá helyezés iránti pert meg kell indítani, a bíróságnak pedig a keresetlevél benyújtásától számított 30 napon belül a zárlatot, illetve az ideiglenes gondnokrendelést hivatalból felül kell vizsgálnia, és döntenie kell annak fenntartásáról vagy megszüntetéséről.
A törvényjavaslat az anyagi jogi szabályok módosulására tekintettel újraszabályozza a Pp. gondnokság alá helyezésre vonatkozó fejezetét.
Fontos garanciális szabály, hogy a gondnokság alá helyezési perben az alperes személyes meghallgatása csak kivételesen mellőzhető (pl. ha az alperes ismeretlen helyen tartózkodik). A bíróságnak a személyes észlelés, kontaktus fontos információval szolgálhat az alperes állapotáról, arról, hogy térben és időben mennyire tájékozott.
Jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy az, aki jogi érdekét igazolja vagy valószínűsíti, tudomást szerezhessen arról, hogy pl. leendő üzleti partnere teljesen cselekvőképes-e vagy sem. Az érintettek, illetve a forgalom biztonsága érdekében ezért a gondnokoltak névjegyzékéről országos számítógépes nyilvántartás készül, melyet az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezel.
Biztosítani kell, hogy meghatározott idő után egységes szabályok vonatkozzanak a gondnokoltakra, a gondnokság alá helyezés elrendelésének időpontjától függetlenül. Ezért az új törvényi rendelkezések hatálybalépését követően a korábban elrendelt, cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezéseket felül kell vizsgálni. Az erre irányuló keresetet a gyámhatóságnak kell a bírósághoz előterjesztenie.
A törvényjavaslat elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.), illetve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) megfelelő fejezeteinek újraszabályozására vállalkozott. A Ptk-ba és a Pp-be beépülnek a Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) még alkalmazható rendelkezései. A törvényjavaslat elfogadását követően, annak megfelelően kell majd újraszabályozni a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendeletnek (Gyer.) a gyámságra és gondnokságra, illetve a gyermek és a gondnokság alatt álló személy vagyoni érdekvédelmére vonatkozó részét.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Minden ember jogképes, tehát jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogképességhez képest a cselekvőképesség szűkebb jogi kategória. A törvényjavaslat - hasonlóan a hatályos szabályozáshoz - nem határozza meg a cselekvőképesség fogalmát, hanem abból indul ki, hogy mindenki cselekvőképes, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki, és a továbbiakban a korlátozott cselekvőképesség és a cselekvőképtelenség fogalmát definiálja. A cselekvőképesség érvényes jognyilatkozat-tételi képességet jelent: a cselekvőképes személy saját akaratából és nevében jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat. A cselekvőképességet sem szerződéssel, sem egyoldalú jognyilatkozattal nem lehet korlátozni, az erre irányuló szerződés semmis.
A törvényjavaslat különválasztja az életkor, tehát a kiskorúság miatti cselekvőképtelenségre, illetve korlátozott cselekvőképességre vonatkozó szabályokat a bírói ítélettel gondnokság alá helyezettekre, tehát cselekvőképtelenekre, illetve korlátozottan cselekvőképesekre vonatkozó szabályozástól. Az elkülönült szabályozás, a módosítás alapvető célkitűzése az volt, hogy a gondnokság alá helyezés ne jelentse automatikusan azt, hogy az érintett a cselekvőképtelen vagy a korlátozottan cselekvőképes kiskorúval azonos jogi helyzetbe kerül, hanem a gondnokság alá helyezés esetében legyen lehetőség a jogkövetkezmények rugalmasabb alkalmazására, tekintettel arra, hogy a nagykorú - cselekvőképességében érintett - emberek csoportja sokkal kevésbé homogén, mint a kiskorúaké. Ennek következtében, míg a gondnokság alá helyezés jogkövetkezményeire vonatkozó szabályozást a törvényjavaslat alapvetően megváltoztatja, addig a kiskorúakat érintő szabályozás jobban követi az eddigi jogi megoldást.
A kiskorúság korhatárát a törvényjavaslat változatlanul a betöltött 18. életévhez köti. A 16. életévét betöltött kiskorú azonban a házasságkötéssel nagykorúvá válik (a kiskorú házasságkötésére vonatkozó szabályokat nem a Ptk., hanem a Csjt. tartalmazza), kivéve, ha a bíróság a házasságot érvénytelenné nyilvánítja a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt, vagy amiatt, hogy a kiskorú cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állt, illetve olyan állapotban volt, amelynek következtében az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - általában, vagy a házasságkötési jognyilatkozat vonatkozásában - tartósan, vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg teljesen hiányzott.
A kiskorú 14. életévének betöltésével válik cselekvőképtelenből korlátozottan cselekvőképessé, kivéve, ha a 14. életévét betöltött kiskorút a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte.
A korlátozottan cselekvőképes kiskorú önállóan csak igen szűk körben járhat el, jognyilatkozatai általában a törvényes képviselőjének beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával érvényesek.
Azon jognyilatkozatai, amelyeket önállóan is megtehet, a hatályos szabályozással egyezően négy nagy csoportra oszthatók. Az első csoportba azok a személyes jellegű jognyilatkozatok tartoznak, amelynek megtételére a kiskorút jogszabály jogosítja fel. Így a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a személyéhez fűződő jogok védelmében maga is felléphet [Ptk. 85. § (1) bek.] elláthatja más személy képviseletét [Ptk. 219. § (1) bek.], tehet közvégrendeletet [Ptk. 624. § (2) bek.], valamint olyan nyilatkozatot, amellyel megtiltja halála után testéből szervei, szövetei átültetés céljára történő eltávolítását [egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 211. § (1) bek.], és munkaviszonyt létesíthet (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 72. §). A második, a mindennapi életben a leggyakrabban előforduló jognyilatkozat-csoportra az ún. "zsebpénz-szabály" vonatkozik: a korlátozottan cselekvőképes kiskorú önállóan is megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket, így kisösszegű bevásárlásokat eszközölhet, jegyet válthat a tömegközlekedési eszközökre, stb. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a munkajog szabályai szerint munkát vállalhat, és a munkával szerzett keresményével szabadon rendelkezhet, arra kötelezettséget is vállalhat. A negyedik csoportba azok a jognyilatkozatok tartoznak, amelyek olyan szerződés létrehozására irányulnak, amellyel a kiskorú kizárólag előnyt szerez, azonban az ajándékozási szerződés esetében a törvényes képviselő a kiskorúnak ígért vagy adott ajándékot - tekintettel arra, hogy az ingyenes szerződés is hátrányos lehet a kiskorúra - a gyámhatóság engedélyével visszautasíthatja. Ha a gyámhatóság nem hagyja jóvá a visszautasítást, ez a határozat negligálja a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát.
A legtöbb jognyilatkozatot a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében a törvényes képviselője maga is megteheti. Ez alól csak a kiskorú munkával szerzett keresményével való rendelkezés és azok a jognyilatkozatok képeznek kivételt, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg (pl. közvégrendelet).
Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a 14. életévét még nem töltötte be. Cselekvőképtelen lehet azonban tizennegyedik életévét már betöltött kiskorú is, ha a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezi. Ebben az esetben a gondnokság alá helyezés feltételei ugyanazok, mint a nagykorú személyek esetében (Ptk. 15. §). A kiskorú az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdődően cselekvőképtelen, azonban 18. életéve betöltéséig (nagykorúsága eléréséig) szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll, törvényes képviseletére a szülő vagy a gyám jogosult, és csak a 18. életéve betöltését követően kell a számára gondnokot kirendelni. Ettől kezdődően a gondnok lesz jogosult a törvényes képviselet ellátására.
Változatlan szabály, hogy a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata - ugyanúgy, mint a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyé és a gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen személyé - semmis, nevében a törvényes képviselő jár el. Ugyanakkor a forgalom biztonsága érdekében nem lehet semmisnek tekinteni azokat a csekély jelentőségű szerződéseket (pl. bevásárlásokat), amelyeket a kiskorú megkötött, és amelyeket már teljesítettek is, ha a szerződés a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel. Csak e négy törvényi feltétel együttes megléte esetén minősül a cselekvőképtelen személy önálló jognyilatkozata érvényesnek.
A törvényjavaslat alapvető célkitűzése annak biztosítása volt, hogy a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes kiskorú is - olyan mértékben, amennyire ezt belátási képessége, ítélőképessége lehetővé teszi - részt vehessen a személyét, vagyonát érintő kérdések meghozatalában. Ez összhangban áll a Gyermekek jogairól szóló New York-i egyezmény (kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény) 12. cikkében foglaltakkal, amely szerint a részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek az őt érintő ügyekben szabadon kinyilvánítsa véleményét, és a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. A Ptk. 12/D. §-a ezt az elvet kívánja érvényre juttatni, amikor kimondja, hogy a törvényes képviselőnek a kiskorút érintő jognyilatkozatok megtétele során figyelembe kell vennie a kiskorú véleményét, ha korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen kiskorú esetében is akkor, ha ítélőképessége birtokában van, vagyis képes arra, hogy a jogügylet lényegét, következményeit átlássa, véleményt formáljon és véleményét kifejezésre juttassa.
Akár korlátozottan cselekvőképes, akár cselekvőképtelen kiskorúról van is szó, a törvényjavaslat a gyámhatóság jóváhagyásához köti a nagyobb jelentőségű vagyoni ügyekben a törvényes képviselő jognyilatkozatának érvényességét, függetlenül attól, hogy a törvényes képviselő önálló jognyilatkozatáról van-e szó, vagy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatával kapcsolatos hozzájárulásról vagy jóváhagyásról.
A kiskorú tartásáról a szülők közötti bontóper esetén vagy külön perben általában a bíróság dönt, de nincsen akadálya a peren kívüli megegyezésnek sem. A tartás rendszerint a kiskorú megélhetését szolgálja, ezért amennyiben arról a törvényes képviselő - akár jelentősebb vagyontárgy fejében - le kíván mondani, a gyámhatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy az a gyermek érdekeivel nem ellentétes-e. Változatlan szabály, hogy a kiskorút az örökösödési jogviszony alapján megillető jogokra (pl. a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti perindítás) és kötelezettségekre vonatkozó jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulására van szükség. Ugyanez vonatkozik a Ptk. 674. § (2) bekezdésében meghatározott külön is visszautasítható vagyontárgyak öröklésére is. A Csjt. értelmében a szülőknek a gyermek vagyonának meghatározott részét be kell szolgáltatniuk a gyámhatósághoz. E vagyonrésszel való rendelkezéshez - értelemszerűen - a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
Új elem, hogy a törvényjavaslat az ingatlanvagyonnal való rendelkezéshez - függetlenül annak értékétől - előírja a gyámhatósági jóváhagyást (eddig ezt nem a Ptk., hanem külön jogszabály: a Gyer. mondta ki). Szintén új rendelkezés, hogy a külön jogszabályban meghatározott összeget meghaladó értékű vagyontárgyak mellett a vagyoni értékű jogokra is kiterjed a gyámhatósági hozzájárulás szükségessége.
A felsorolt jognyilatkozatok érvényességéhez ugyanakkor természetesen nincsen szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha azt bírósági vagy közjegyzői határozat már elbírálta.
A törvényjavaslat a korábbi szabályozással egyezően határozza meg azon jognyilatkozatok körét, amelyet a kiskorú még a gyámhatóság hozzájárulásával sem tehet meg érvényesen. Ilyen jognyilatkozat, amellyel a kiskorú ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról megfelelő ellenérték nélkül lemond. Új elem, hogy amíg a korábbi szabályozás szerint a törvényes képviselő a kiskorú nevében a gyámhatóság jóváhagyásával közcélú felajánlást tehetett, addig ezt a törvényjavaslat kiskorúak esetében nem, csak a gondnokság alá helyezettek esetében teszi lehetővé, ott is csak szűk körben. Nincs ugyanis indoka az ajándékozás és a közcélra történő felajánlás között ilyen jellegű különbségtételnek, hiszen mindkét esetben a vagyon csökkenését eredményező, ellenérték nélküli, egyoldalú jognyilatkozatról van szó. A szabályozás alapvető szempontja ugyanis az, hogy a kiskorú vagyona lehetőleg teljeskörűen álljon rendelkezésre a gyerek nagykorúvá válásakor, amikor már teljes cselekvőképességének birtokában dönthet vagyonának sorsáról.
A tiltó szabályok alól kivételt csak a szokásos mértékű ajándékozás és a munkával szerzett keresménnyel való rendelkezés jelent. Az a kiskorú, aki önállóan munkaviszonyt létesíthet, és munkájával keresethez jut, eléggé érettnek tekinthető ahhoz, hogy keresményének felhasználásáról is maga dönthessen.
A törvényjavaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan rendelkezik a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozatainak relatív semmisségéről: a semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek a cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik. Az ellenérdekű fél tehát nem kérheti a szerződés érvénytelenségének megállapítását arra alapítva, hogy a vele szerződő fél korlátozott cselekvőképes vagy cselekvőképtelen volt. Ha a megkötött szerződés megfelel a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen érdekeinek, akkor érvényes és - ebből a jogalapból kifolyólag - senki sem hivatkozhat az érvénytelenségére.
A (2) bekezdés a relatív semmisség mint fő szabály alóli kivételről rendelkezik: az a kiskorú, aki a cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik (természetesen csak abban az esetben, ha vétőképes). A felelősségének megállapítása esetén a bíróság akár kártérítés fizetésére vagy a szerződés teljesítésére is kötelezheti.
A 14. § a korlátozott cselekvőképesség meghatározását, a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés anyagi jogi szabályait tartalmazza, valamint meghatározza a keresetindításra jogosultak körét. A törvényjavaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan határozza meg, hogy a bíróság kit helyez cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá. A definícióban azonban két változás van, az egyik csak technikai jellegű, míg a másik érdemi. A technikai változás, hogy az "elmebeli állapot" kifejezést a "pszichés állapot" kifejezés váltja fel, tekintettel az "elmebeteg", "elmeállapot" kifejezések stigmatizáló, megbélyegző jellegére, és követve a pszichiátriai szakma uralkodó szóhasználatát, amely a pszichiátriai betegség, pszichiátriai beteg, pszichés állapot kifejezéseket részesíti előnyben.
Lényegi változás ugyanakkor az arányosság alkotmányos elvének érvényre juttatása, tehát, hogy a gondnokság alá helyezett személy csak annyiban legyen korlátozva önállóságában, amennyiben az jogainak védelme érdekében feltétlenül szükséges. Ez megfelel az Európa Tanács R. (99) 4. számú ajánlásának, amely kimondja, hogy az érintett személyes vagy gazdasági érdekeinek védelmét szolgáló intézkedéseknek rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy a belátási képesség különböző fokozataira és az eltérő helyzetekre megfelelő választ adhassanak.
Ezért a törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a bíróság a belátási képesség csökkenését ne csak általános jelleggel, hanem egyes ügycsoportok vonatkozásában is megállapíthassa, és ehhez képest rugalmasan, egyénre szabottan határozza meg a gondnokság alá helyezés jogkövetkezményeit. A bíróság tehát meghatározhatja azokat az ügycsoportokat, amelyekben a gondnokolt teljes cselekvőképességgel rendelkezik, és ennek következtében önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot. A törvényjavaslat - a jogalkalmazást segítendő - példálózva felsorolja azokat az ügycsoportokat, ahol tipikusan előfordulhat, hogy a korlátozottan cselekvőképes gondokolt képes lehet az önálló jognyilatkozat-tételre. Nincsen tehát akadálya annak, hogy a bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként a törvényjavaslatban nem említett területen is fenntarthassa a gondnokolt teljes cselekvőképességét vagy a felsorolásban szereplő ügycsoporton belül egy konkrét ügyfajta tekintetében tartsa csak fenn az érintett személy döntési autonómiáját.
Az egyik legfontosabb ügycsoport, amely vonatkozásában a bíróságnak tipikusan mérlegelnie kell a cselekvőképesség fenntartásának lehetőségét, a munkabérrel, illetve a társadalombiztosítási ellátásokkal való rendelkezés kérdése. A korábbi szabályozás jellemző hiányossága volt, hogy miután a törvény erejénél fogva nem csak a korlátozottan cselekvőképes kiskorú, hanem a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett is szabadon rendelkezett munkával szerzett keresményével, így annak az alperesnek az esetében, aki a pénzét nem tudta beosztani, de más jognyilatkozatok vonatkozásában a belátási képessége nem hiányzott, csupán csökkent volt, fizetése, nyugdíja elherdálásának megakadályozása érdekében csak a cselekvőképességet kizáró gondnokság elrendelésére volt lehetőség. A törvényjavaslat a jövőben csak a munkából származó jövedelem 50 %-a tekintetében tartja fenn a gondnokolt számára az önálló rendelkezés jogát, kiegészítve azt a társadalombiztosítási, munkanélküli és szociális ellátásból származó jövedelemmel való részleges rendelkezés jogával [Ptk. 14/B. § (2) bek. c) pont], lehetővé teszi ugyanakkor, hogy ezen túlmenően a bíróság az eset összes körülményét mérlegelve - támaszkodva az orvosszakértői véleményre - eldöntse, hogy a munkával szerzett összes keresménye vonatkozásában tehet-e a gondnokolt önállóan jognyilatkozatot. Valószínűsíthető, hogy a bíróság leggyakrabban ezen ügycsoport vonatkozásában fogja fenntartani a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy teljes döntési autonómiáját. A bíróság a különböző vagyoni jogügyletek mellett egyes személyes jellegű jognyilatkozatok tekintetében is fenntarthatja a gondnokság alá helyezett személy cselekvőképességét: így pl. a családjogi jognyilatkozatok megtétele, a bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok, vagy az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása esetében. Természetesen lehetséges, hogy a gondnokság alá helyezettnek az ügyei önálló viteléhez szükséges belátási képessége minden területen csökkent. Ilyenkor a bírósági ítélet nem tartalmaz rendelkezést a cselekvőképesség fenntartásáról.
A törvényjavaslat meghatározza a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezési per megindítására jogosultak körét, kiegészítve a korábbi, a Ptké-ban szereplő felsorolást (a házastárs, az egyeneságbeli rokon, a gyámhatóság és az ügyész) a testvérrel is. Fontos új rendelkezés, hogy a gyámhatóságnak minden esetben, amikor a gondnokság alá helyezés szükségességét észleli, az érintett személy érdekében az eljárást meg kell indítania, amennyiben ezt a közeli hozzátartozók nem teszik meg. A gondnokság alá helyezés folytán bekövetkező jogkorlátozás, amely ugyanakkor jogi védelmet is jelent, ugyanis jelenleg az arra rászorulóknak csak kisebb hányadát érinti.
Alapvető változás, hogy a gondnokság alá helyezés - a cselekvőképességet korlátozó gondnokság esetében - nem határozatlan időre szól, hanem a bíróságnak meg kell határoznia a kötelező felülvizsgálat időpontját. Ez nem lehet később, mint az ítélet jogerőre emelkedéséről számított öt év, de sor kerülhet rá akár két év után is. A szabályozásnak ezt a módját az indokolja, hogy - különösen a cselekvőképességet korlátozó gondnokság eseteiben - a beteg állapota az idő múlásával jelentősen változhat, és méltánytalan helyzetet teremthet, ha a keresetindításra jogosultak nem indítanak pert a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt és a gondnokolt belátási képességét évtizedekig nem vizsgálja senki.
A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóság indítja meg. A kötelező felülvizsgálat a gondnokság alá helyezés megszüntetésére, a cselekvőképességet korlátozó gondnokság cselekvőképességet kizáró gondnoksággá alá helyezésre történő módosítására, illetve a gondnokolt által önállóan gyakorolt jogkörök módosítására, és a gondnokságnak változatlan feltételekkel hatályában fenntartására is irányulhat. A kötelező felülvizsgálat bevezetése természetesen nem jelenti azt, hogy a gondnokság megszüntetésére irányuló per megindítására jogosult személyek - maga a gondnokolt is - bármikor ne kérhetnék a gondnokság megszüntetését vagy módosítását.
A törvényjavaslat főszabályként rögzíti, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy maga tehet jognyilatkozatot, annak érvényességéhez azonban a gondnok beleegyezése, vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a két jognyilatkozat eltér egymástól, akkor a gyámhatóság dönt a vitás kérdésben. A gondnok beleegyezésének, jóváhagyásának megtörténtéig a Ptk. 215. §-a szerint a jogügylet nem jön létre, a felek azonban a jognyilatkozatukhoz kötve vannak.
A törvényjavaslat a korábbi szabályozáshoz képest sokkal szűkebb körben teszi lehetővé, hogy a törvényes képviselő önállóan tegyen jognyilatkozatot a gondnokolt helyett. A törvényjavaslat szerint a gondnok két esetben tehet jognyilatkozatot önállóan. Az egyik eset, ha a gondnokolt általános jelleggel feljogosítja gondnokát, hogy helyette és nevében eljárjon, jognyilatkozatot tegyen. Ez a nyilatkozat csak közokirati formában érvényes, és nem terjedhet ki azokra a jognyilatkozatokra, amelyeket a korlátozottan cselekvőképes személy gondnoka közreműködése nélkül is megtehet, illetve azokra, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes saját nyilatkozatát kívánja meg. A képviseletre adott felhatalmazást a gondnokolt bármikor visszavonhatja, a visszavonáshoz már csak teljes bizonyító erejű magánokiratra van szükség. A másik esetcsoport, amikor a gondnok - megállapodás hiányában is - önállóan tehet jognyilatkozatot, az azonnali intézkedést igénylő esetek köre, amikor a gondnok a korlátozottan cselekvőképes személyt gyors intézkedésével pl. vagyoni veszteségtől kívánja megvédeni, illetve ha erre külön törvény ad lehetőséget. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény pl. számos esetben a gondnokot jogosítja fel a gyógykezeléssel kapcsolatos döntések meghozatalára, így ezekben az esetekben a gondnok továbbra is hozhat önállóan döntéseket.
A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan - ugyanakkor a korlátozottan cselekvőképes kiskorúakra vonatkozó szabályozástól több ponton eltérve - határozza meg azokat a jognyilatkozatokat, amelyeket a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy a gondnoka közreműködése nélkül is megtehet. Így a felsorolás új eleme azokra az ügycsoportokra történő utalás, amelyek tekintetében a bíróság az érintett személy teljes cselekvőképességét fenntartotta. Változik a munkából származó jövedelemmel való önálló rendelkezés mértéke is, a 14. §-nál kifejtett indokok alapján.
A törvényjavaslat kimondja, hogy az tekintendő cselekvőképtelennek, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. A perindításra jogosultak körét, valamint a gyámhatóság erre vonatkozó kiemelt szerepét a törvényjavaslat a cselekvőképességet korlátozó gondnokság esetén irányadó szabállyal azonos módon rögzíti [Ptk. 14. § (2) - (3) bek.].
A törvényjavaslat a korábbi szabályozással lényegében azonos módon határozza meg, hogy a bíróság kit helyez cselekvőképességet kizáró gondnokság alá. Itt is - hasonlóan a 14. § (3) bekezdéséhez - technikai jellegű változtatás, hogy az "elmebeli állapot" kifejezés helyett a törvényjavaslat a "pszichés állapot" kifejezést használja.
A törvényjavaslat szerint a cselekvőképességet kizáró gondnokság főszabály szerint határozatlan ideig tart, de a bíróságnak - kivételesen indokolt esetben, döntően az igazságügyi orvosszakértő véleményére figyelemmel - lehetősége van arra, hogy határidő tűzésével előírja a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatát.
A törvényjavaslat szerint - a korábbi szabályozáshoz hasonlóan - a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el. A cselekvőképtelen személy egyetlen jognyilatkozatot tehet meg önállóan: megkötheti a mindennapi életben tömegesen előforduló, csekély jelentőségű, különösebb megfontolást nem igénylő szerződéseket.
Új elem a szabályozásban a gondnoknak az a kötelezettsége, hogy a vélemény-nyilvánításra képes gondnokolt kívánságát, kéréseit meg kell hallgatnia, és - lehetőség szerint - figyelembe kell vennie a döntés meghozatala során. A törvényjavaslat ennek elmulasztásához szankciót is fűz: a kötelezettség folyamatos megszegése a gondnok elmozdítását vonhatja maga után. Azt, hogy a gondnok a döntéseit folyamatosan és következetesen a gondnokolt meghallgatása nélkül hozza meg, bárki, így a gondnokság alá helyezett személy, illetve a környezetében élők is jelezhetik a gyámhatóságnak.
A törvényjavaslat a cselekvőképességet korlátozó és a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezettekre vonatkozó közös szabályok körében arról rendelkezik, hogy melyek azok a jognyilatkozatok, amelyeknek az érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges. A korábbi szabályozással megegyezően a tartós jellegű, illetve kiemelt jelentőségű - így a gondnokolt tartására, örökösödési jogviszony alapján megillető jogára vagy kötelezettségére vonatkozó - jognyilatkozatok érvényessége gyámhatósági jóváhagyáshoz kötött. Ugyanakkor új elem, hogy a Ptk-ban, tehát törvényi szinten kerül rögzítésre, hogy értékhatártól függetlenül az ingatlantulajdon átruházására, vagy megterhelésére vonatkozó jognyilatkozatok érvényességéhez is a gyámhatóság hozzájárulása szükséges. Az egyéb vagyontárgyak vonatkozásában a gyámhatóságnak a gondnokot kirendelő határozatban egyéniesítve, az eset összes körülményét mérlegelve kell rendelkeznie arról, hogy milyen összeghatárt meghaladó értékű vagyontárgyra, vagyoni értékű jogra vonatkozó jognyilatkozat megtételéhez kell a gyámhatóság jóváhagyását beszerezni. Az alsó összeghatár 50.000 Ft, de jelentős vagyon esetében lehet akár 500.000 Ft is. A cél ugyanis az érintett személy vagyoni érdekeinek védelme, de a szabályozásnak azt is biztosítania kell, hogy a gondnokolt jogos kívánságai - amelyekre vagyona kellő fedezetet biztosít - minél zökkenőmentesebben, egyszerűbb eljárás keretében nyerhessenek kielégítést.
A gondnokolt autonómiájának tiszteletben tartása fejeződik ki abban az új rendelkezésben, mely szerint a jövőben a gyámhatóság a korlátozottan cselekvőképes személy és gondnoka közös kérelmére kivételesen indokolt esetben hozzájárulhat a gondnokolt által történő - a szokásos mértéket meghaladó - ajándékozásához, közcélra történő felajánlásához is, feltéve, hogy az a gondnokolt megélhetését nem veszélyezteti. Ilyen módon, pl. a gondnokolt, aki sikeres szívműtéten esett át, juttatásban részesíthet szívműtéteket támogató alapítványt.
A törvényjavaslat - a kiskorúakra vonatkozó szabályozással egyezően - kimondja, hogy nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására bírósági, vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat esetén. Ezen túlmenően akkor sem kell a gyámhatóság hozzájárulása, ha örökösödési ügyek, illetve vagyoni jognyilatkozatok tekintetében a bíróság - a Ptk. 16. §-ának (1) bekezdése alapján - a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy teljes cselekvőképességét fenntartotta.
Figyelemmel arra, hogy a ténylegesen cselekvőképtelen állapotú személyeknek csak egy része áll gondnokság hatálya alatt, nagy a jelentősége annak, hogy a törvény milyen jogkövetkezményeket fűz a cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozathoz. A törvényjavaslat a gondokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelenség fogalmát a korábbi szabályozástól részben eltérően szabályozza. Egyrészt kimondja, hogy a belátási képesség teljes hiánya fennállhat tartósan, de a jognyilatkozat megtételekor átmenetileg is. Másrészt a törvényjavaslat lehetővé teszi a jogirodalomból ismert részleges cselekvőképtelenség jogkövetkezményének levonását, kimondva, hogy a cselekvőképtelenség fennállhat általában vagy csak az adott jognyilatkozat vonatkozásában. Ez azt a problémát kívánja orvosolni, amikor a szerződés érvénytelenségének utólagos megállapítására nincsen mód annak ellenére, hogy a szerződő fél (vagy örökhagyó) nyilvánvalóan nem értette meg az adott jogügylet lényegét és nem tudott megfelelő döntést hozni, de a belátási képessége teljes hiányát, minden jogügylet vonatkozásában nem lehetett megállapítani. A javaslat lehetőséget ad arra, hogy csak az adott jogügylet vonatkozásában kelljen vizsgálni a belátási képesség hiányát.
A gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis. Ez alól az az eset jelent kivételt, amikor a jognyilatkozat tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozatot a fél cselekvőképessége esetén is megtette volna. A törvényjavaslat e korábbi szabályozásból átvett rendelkezést azzal a bírói gyakorlat által kialakított szabállyal egészíti ki, hogy a végintézkedés tekintetében nem lehet az említett fikciót alkalmazni. Ennek az az oka, hogy a Ptk. 624. §-a értelmében a cselekvőképtelen személy végrendeletet nem tehet, ezért az érvénytelen végrendelet nem válhat érvényessé abból az okból, hogy a végrendelkezés, illetve annak tartalma indokolt volt.
A cselekvőképességet korlátozó, illetve kizáró gondnokság alá helyezésről - mivel az az érintett személy önrendelkezési jogát, döntési autonómiáját alapvetően befolyásolja - kizárólag a bíróság dönthet, peres eljárás keretében.
Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor a belátási képességgel nem vagy csak korlátozottan rendelkező személy érdekében azonnali lépés, beavatkozás szükséges. A hatályos rendelkezések szerint ezért a gyámhatóság annak számára, akinek a belátási képessége hiányzik, ideiglenes gondnokot rendelhet. Az ideiglenes gondnok jogköre igen széles: eljárhat gondnokoltja személyes ügyeiben és megilleti a vagyonfelügyelet joga is. A gondnokság alá helyezésre vonatkozó bírósági döntésre pedig gyakran csak 1-2 évvel az államigazgatási határozat meghozatala után kerül sor.
A törvényjavaslat ezért kimondja, hogy ha a gondnokság alá helyezendő személy vagyonának védelmében sürgős intézkedés szükséges még a pert megelőzően, a jövőben a vagyonra zárlatot a gyámhatóság is elrendelhet. A gyámhatóság (illetve a bíróság) által alkalmazott zárlat szélesebb körű, mint a bírósági végrehajtás keretében elrendelt zárlat, az ugyanis az ingó és ingatlanvagyon mellett az érintett személy értékpapírjaira, bankszámlájára, munkabérére, nyugdíjára stb. is kiterjedhet. A zárlat foganatosítására, a szükséges intézkedésekre ezért a bírósági végrehajtásról szóló törvénynek a biztosítási intézkedések végrehajtására vonatkozó teljes fejezetét megfelelően alkalmazni kell.
Ha az érintett személy érdekeinek védelmére a zárlat elrendelése nem elégséges, kivételesen, azonnali intézkedést igénylő esetben sor kerülhet az ideiglenes gondnokrendelésre is. Az ideiglenes gondnok jogköre azonban a korábbinál szűkebb körű, a gyámhatóságnak ugyanis meg kell jelölnie, hogy milyen ügyekben járhat el az ideiglenes gondnok a belátási képességgel nem rendelkező személy helyett.
Akár zárlat elrendeléséről, akár ideiglenes gondnok kirendeléséről van is szó, garanciális szabály, hogy az csak a legszükségesebb ideig állhat fenn bírói kontroll nélkül. Ezért a törvényjavaslat kimondja, hogy a zárlat elrendelésére, illetve az ideiglenes gondnok kirendelésére vonatkozó határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, mivel igen rövid időn belül sor kerül a gyámhatósági döntések bírósági felülvizsgálatára. A gyámhatóságnak ugyanis a határozat meghozatalát követő 8 napon belül a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig - a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását követően - a zárlatot, illetve az ideiglenes gondnokrendelést felül kell vizsgálnia, és döntenie kell annak fenntartásáról vagy megszüntetéséről.
A gondnok kirendelésének, tevékenységének szabályait jelenleg a Gyer., tehát kormányrendelet tartalmazza, illetve mivel a Ptké. értelmében a gondnokságra a gyámság szabályait kell megfelelően alkalmazni, ezért a gondnok működésére - áttételesen - a családjogi törvény rendelkezései is irányadók. A törvényjavaslat - tekintettel arra, hogy a gondnok kirendelésének, működésének a gondnokság alá helyezett személy szempontjából alapvető jelentősége van - a legfontosabb, garanciális szabályokat a Ptk-ban helyezi el, a részletszabályokat azonban továbbra is a Gyer. mondja ki.
A bíróság által gondnokság alá helyezett személy részére a gondnokot a gyámhatóság rendeli ki. Ennek során a gondnokolt döntési autonómiája - a bizalmi viszonyra figyelemmel - széleskörűen érvényesül. A törvényjavaslat ugyanis kimondja, hogy elsősorban az általa megnevezett személyt kell gondnokul rendelni, amennyiben alkalmas a feladatra, illetve nem lehet gondnok az, akinek személye ellen a gondnokság alá helyezett kifejezetten tiltakozik.
Amennyiben a gondnokolt nem nyilatkozik, vagy a nyilatkozatát nem lehet figyelembe venni, változatlanul elsősorban a rokonok, hozzátartozók jönnek szóba, amikor a gyámhatóság a gondnok személyéről dönt. Új szabály, hogy a szülők, akik sérült gyermekükről kiskorúsága alatt gondoskodtak és később rendszerint a gondnoki teendőket is ellátják, közokiratban vagy végrendeletben megnevezhetik a gondnok személyét haláluk esetére, ezzel is gondoskodva gyermekük jövőjéről.
A gondnok a gondnokság alá helyezett személy vagyonának kezelője és törvényes képviselője. Számos esetben azonban a gondnokoltnak - életkoránál, állapotánál fogva - személyes gondoskodásra, törődésre is szüksége lehet. Ezért a törvényjavaslat kimondja, hogy a gondnok kirendelésénél számba vehető személyek közül előnyben kell részesíteni azt, aki a személyes gondoskodást is vállalja.
Ha az említett személyi körből nem lehetséges gondnokot rendelni, akkor kerülhet sor a hivatásos gondnokrendelésre. A hivatásos gondnok és gondnokoltja között ritkán jön létre olyan szoros, bizalmi kapcsolat, mintha közeli hozzátartozó, vagy barát látja el a gondnoki teendőket. Jogszabályi eszközökkel is elő kell azonban mozdítani, hogy csak felkészült, megfelelő empátiával rendelkező személy lehessen hivatásos gondnok. Ennek érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a sérült emberekkel foglalkozó civil szervezetek is ajánlhassanak tagjaik közül hivatásos gondnokot. Ezen túlmenően - néhány év múlva - már csak megfelelő képesítéssel rendelkező személy válhat csak hivatásos gondnokká.
Speciális élethelyzeteket is figyelembe vesz a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely szerint indokolt esetben többes gondnokrendelésre is lehetőség lesz, akár közvetlenül a gondnokság alá helyezést követően, akár - szükség szerint - később is, a gondnokság fennállása alatt. A többes gondnokrendelés tipikus esete lehet, amikor mindkét szülő vagy az egyik szülő és a testvér látja el együttesen a gondnoki teendőket, egymást segítve, egyben biztosítva egyikük halála esetén a gondnoki teendők ellátásának folyamatosságát. Többes gondnokrendelésre akkor is sor kerülhet, ha a gondnokolt vagyonának kezelése vagy más, speciális ügyek (pl. a gyógykezelés) intézése külön szakértelmet igényel.
A helyettes gondnokrendelés jogintézménye pedig arra lehet alkalmas, hogy pl. az időszakonként távollévő és ezért akadályozott gondnok helyett a gondnoki teendőket átmenetileg más láthassa el. A gyakorlat fogja kialakítani, hogy mikor indokolt helyettes gondnokot rendelni és mikor célszerűbb a Ptk. 225. §-ában szabályozott eseti gondnokrendelés.
A törvényjavaslat meghatározza, hogy mikor kell a gondnokot tisztségéből felmenteni, illetve mikor kerülhet sor a gondnok elmozdítására. A felmentésre - értelemszerűen - sor kerül a gondnokolt halála esetén (erről a gyámhatóságnak a gondnokoltak névjegyzékét vezető bíróságot érvényesíteni kell), illetve ha a gondnokrendelés a gondnokság alá helyezés megszüntetésére tekintettel okafogyottá válik. A gondnok maga is kérheti a felmentését fontos okból, pl. súlyos betegségére figyelemmel. A gondnok felmentésére sor kerülhet akkor is, ha utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amelyre tekintettel a gondnokul történő kirendelésre sem kerülhetett volna sor, így ha a gondnokot magát is gondnokság alá helyezi a bíróság.
A gondnoknak tevékenységét a gondnokolt érdekeinek figyelembevételével kell ellátnia. Amennyiben e kötelezettségét megszegve a gondnokolt érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti, a gyámhatóság a tisztségéből elmozdítja. Ennek nevesített esetét határozza meg a Ptk. 15/A. §-ának (1) bekezdése. A cselekvőképtelen személy gondnokának elmozdítását vonja ugyanis maga után, ha a véleménynyilvánításra képes gondnokolt kívánságait, kéréseit a gondnok folyamatosan nem hallgatja meg, nem veszi figyelembe.
A gondnok a gondnokság alá helyezett személy vagyonának kezelője és törvényes képviselője, azon ügycsoportok kivételével, melyek tekintetében a bíróság a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy teljes cselekvőképességét fenntartotta. A gondnok vállalása esetén - mely a gondnokrendelés során is jelentőséggel bír - a gondnokolt gondozását is ellátja.
A gondnok tevékenységét a gyámhatóság felügyelete, ellenőrzése mellett végzi. A működéséről évente be kell számolnia, de a gyámhatóság - szükség esetén - soron kívül beszámolóra is kötelezheti. Az éves beszámolás nem csupán a vagyoni elszámolásra korlátozódik, hanem annak a gondnokolt állapotára is ki kell terjednie. Ez ugyanis támpontot jelenthet a gyámhatóságnak a gondnokság alá helyezés megszüntetése, módosítása iránti esetleges perindításhoz.
A gyakorlatban a gondnok alapvető feladatát a vagyonkezelés jelenti. Ennek korlátait a Ptk. 14/B. §-a, valamint a 16. §-a határozzák meg, amikor rögzítik, hogy mely ügyekben járhat el a gondnokolt önállóan, a gondnok közreműködése nélkül, illetve, hogy mikor van szükség a gyámhatóság jóváhagyására a gondnok jognyilatkozatának érvényességéhez. E határok között - különösen a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy vonatkozásában - a gondnok szerepe, jelentősége igen jelentős a vagyoni kérdések intézése során. Egyrészt ugyanis meg kell akadályoznia a gondnokolt vagyonának elherdálását (a folyó kiadásokhoz, a rendes gazdálkodáshoz nem szükséges pénzt, értéktárgyakat a gyámhatóság felhívására be kell szolgáltatnia), másrészt ugyanakkor mindent meg kell tennie a gondnokolt jólétének, jogos kívánságainak kielégítése érdekében.
A gondnok felügyeletének, tevékenysége ellenőrzésének alapvető eszköze, mércéje a gondnok beszámolója, illetve számadása. A gyámhatóság ezen keresztül kaphat objektív képet a gondnok munkájáról, arról, hogy feladatát valóban a gondnokoltja érdekének megfelelően látja-e el.
A törvényjavaslat a gondnok tevékenységének ellenőrzésére a hatályosénál differenciáltabb, a gondnokolt és a gondnok szempontját egyaránt jobban figyelembe vevő rendelkezéseket állapít meg. Főszabályként a gondnoknak a vagyon kezeléséről évente számot kell adnia. (Ezzel összefüggésben nevesített rendelkezések vonatkoznak arra az esetre, amikor a gondnokolt gazdálkodó szervezet tagja vagy részvényese). A rendelkezések ugyanakkor figyelembe veszik, hogy hozzátartozó vagy hivatásos gondnok látja-e el a gondnoki teendőket, illetve, hogy van-e vagyona a gondnokság alatt álló személynek vagy csak kisösszegű munkabérrel, nyugdíjjal rendelkezik.
Erre tekintettel a jövőben a közeli hozzátartozók - amennyiben a gondnokoltnak nincsen jelentős vagyona - a gyámhatóság döntésétől függően csak ún. egyszerű számadásra lesznek kötelesek, tehát nem kell benyújtaniuk a bevételeket és a kiadásokat igazoló iratokat. Esetükben még az egyszerűsített számadás sem lesz kötelező, ha a gondnokoltnak nincsen vagyona és a munkaviszonyból származó jövedelme, illetve nyugdíja is kisösszegű. A hivatásos gondnokra természetesen ezek a kedvezmények nem alkalmazhatók.
Akár hozzátartozó, akár hivatásos gondnok látja is el a gondnoki teendőket, a gyámhatóság indokolt esetben, különösen, ha a gondnokolt vagyonának veszélyeztetésére utaló körülményeket észlel, eseti, tehát rendkívüli számadást is előírhat. Ezt maga a gondnokolt is kezdeményezheti.
A törvényjavaslat a gondnok vagyonkezelésének, felügyeletének csak a legfontosabb, garanciális jellegű szabályait tartalmazza. A részletes rendelkezéseket, így hogy a gondnokolt vagyoni viszonyai mikor tehetik lehetővé az egyszerűsített számadást, illetve milyen jövedelemhatár alatt mellőzhető az éves számadás, a Gyer. fogja meghatározni.
Fontos, garanciális elv, hogy a gondnokság alá helyezés csak addig tartson, ameddig az a gondnokolt érdekében szükséges, tehát a bíróság szüntesse meg a gondnokság alá helyezést, ha az elrendelésének oka már nem áll fenn.
A gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt ugyanazok jogosultak a perindításra, akik a gondnokság alá helyezés iránt, kiegészítve - értelemszerűen - magával a gondnokság alatt álló személlyel, aki a keresetet önállóan, gondnoka közreműködése nélkül terjesztheti elő. Fontos szabály, hogy a perindításra a bíróság ítéletében meghatározott kötelező felülvizsgálat időpontja előtt is sor kerülhet.
A törvényjavaslat nem csak a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti perindításra ad lehetőséget, hanem a gondnokság alá helyezés módosításának kezdeményezésére is. Ennek értelmében a keresetindításra jogosultak cselekvőképességet korlátozó gondnokság esetén kérhetik azon ügycsoportok módosítását, amelyek vonatkozásában a bíróság a gondnokolt teljes cselekvőképességét fenntartotta. Ezen túlmenően kezdeményezhetik a cselekvőképességet korlátozó gondnokság cselekvőképességet kizáró gondnoksággá változtatását, vagy a cselekvőképességet kizáró gondnokság cselekvőképességet korlátozó gondnoksággá történő átalakítását is.
A 2. §-hoz
A Pp. XVIII. fejezete gondnokság alá helyezési perekre vonatkozó rendelkezéseinek átfogó felülvizsgálatára, újrafogalmazására azért került sor, mivel a gondnokságra vonatkozó anyagi jogi szabályok lényegesen módosulnak. Ugyanakkor az újraszabályozást az is indokolja, hogy a hatályos rendelkezések nem kellően áttekinthetőek. Azok ugyanis - néhány sui generis szabály mellett - a házassági perekre vonatkozó XV. fejezetre utalnak vissza és azon keresztül a Pp. általános részének rendelkezéseire is. A házassági perek szabályainak alkalmazása azonban számos jogértelmezési problémát vet fel, mivel a gondnokság alá helyezési eljárás nem mutat sok rokonságot a házassági perrel.
A törvényjavaslat szerint a jövőben a Pp. XVIII. fejezete önálló - ezen perkategóriára vonatkozó - tartalmat kap azokon a területeken, ahol indokolt a Pp. általános részétől való eltérés. A 304. §-ból tehát eltűnik a XV. fejezetre történő visszautalás és a törvényjavaslat kimondja, hogy az I-XIV. fejezet rendelkezéseit a XVIII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A gondnokság alá helyezési perre az általános - a Pp. 29. § szerinti - illetékességi szabályok mellett a törvényjavaslat speciális - vagylagos - illetékességet is meghatároz. Ha az alperes huzamos időn át bentlakásos szociális intézményben vagy fekvőbeteg gyógyintézetben tartózkodik - ami a gondnokság alá helyezési ügyekben gyakori élethelyzet - a tartózkodási hely szerinti bíróság is illetékes az eljárásra. Ez a rendelkezés megoldja azt a gyakorlati problémát, amikor a szociális intézményben tartózkodó alperes személyes meghallgatása a lakóhely szerint illetékes bírósághoz történő utazási nehézség miatt nem volt foganatosítható. Természetesen ezt az illetékességet néhány napos vagy hetes intézményi tartózkodás sem alapozza meg.
Változatlan - kisegítő jellegű - illetékességi szabály, hogy ha a gondnokság alá helyezési pernek sem az általános, sem a különös illetékességi szabályok alapján nem volna illetékes bírósága, a pert a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kell megindítani.
A perbeli személyek jogállására és képviseletére vonatkozó § a XV. fejezetre történő visszautalás helyett kimondja, hogy a gondnokság alá helyezési perben a korlátozottan cselekvőképes felperes (a házastárs, szülő, testvér), valamint a gondnokság alá helyezési per alperese teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik, továbbá, hogy a hozzátartozó részére adott meghatalmazáson az aláírást változatlanul a közjegyző által hitelesíttetni kell. A szigorú formai követelményt a gondnokság alá helyezési per jelentősége, a perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos volta követeli meg.
A hatékony eljárás, az érdemi tárgyalás biztosítása érdekében a törvényjavaslat meghatározza a keresetlevélnek a Pp. 121. §-ában foglaltakat meghaladó kötelező tartalmi elemeit és felsorolja a csatolandó iratokat is. Lényeges követelmény, hogy meg lehessen állapítani a keresetindításra való jogosultságot, valamint az alperes ingatlanára vonatkozó adatokat, tekintettel arra, hogy amennyiben a bíróság a keresetnek helytadó ítéletet hoz, a gondnokság alá helyezés tényét az ingatlan-nyilvántartásba fel kell jegyezni a Pp. 311. §-ának megfelelően.
Ha a gyámhatóság a felperes, a keresetindítást megelőzően a rá vonatkozó kormányrendelet értelmében környezettanulmányt kell készítenie, illetve be kell szereznie az alperes elmeállapotára vonatkozó szakorvosi véleményt, iratokat. Ezeket a keresetlevélhez mellékelnie kell. Amennyiben pedig ideiglenes gondnokrendelésre, illetve zárlat elrendelésére került sor, a gyámhatóságnak csatolnia kell az erre vonatkozó határozatot is, figyelemmel arra, hogy a gondnokság alá helyezési per első mozzanatát e határozat felülvizsgálata jelenti.
A 307/A § tartalma a hatályos szabályozáshoz képest nem változott. Ennek értelmében jegyzőkönyvbe mondott kereset alapján a felek együttes megjelenése esetén sincs helye a Pp. 127. §-a szerinti azonnali tárgyalásnak.
A gondnokság alá helyezés iránti kereset továbbra sem kapcsolható össze más keresettel, csak ami ugyanazon személy gondnokság alá helyezésére irányul. Erre akkor kerül sor, ha több jogosult indít egymástól függetlenül pert ugyanazon személy gondnokság alá helyezése iránt. Ezen túlmenően a gondnokság alá helyezési per csak a szülői felügyelet megszüntetése iránti perrel kapcsolható össze. A családjogi törvény szerint ugyanis a törvény erejénél fogva csak a szülői felügyelet szünetelése és nem a megszűnése következik be a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezett tekintetében.
A 308. § (1) bekezdése értelmében a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg az alperes részére ügygondnokot kell kirendelni. A hatályos rendelkezések ezt csak mint szükség esetén alkalmazandó lépést szabályozzák. A gyakorlatban azonban - helyesen - szinte minden esetben sor kerül az ügygondnok kirendelésére az alperes érdekében. Az ügygondnok nem az alperes helyett, hanem mellette jár el, tekintettel arra, hogy az alperes a perben teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik.
A 308. § további rendelkezései, valamint a 308/A-308/C. §-ok az új anyagi jogi szabályok eljárásjogi vetületét fogalmazzák meg. Ha a gyámhatóság ideiglenes gondnokrendelésről döntött, vagy zárlatot rendelt el, a Pp. igen rövid, 30 napos, legfeljebb egyszer, ugyancsak 30 nappal meghosszabbítható határidőt ír elő arra, hogy a bíróság a gyámhatóság által hozott határozat fenntartásának szükségességét megvizsgálja, figyelemmel arra, hogy e határozatok ellen államigazgatási jogkörben nincs helye jogorvoslatnak. A Ptk. e jogkorlátozó intézkedések felülvizsgálatára közvetlen és kötelező bírói utat ír elő.
Az ideiglenes gondnokrendelés csak kellően alátámasztott bizonyítás alapján maradhat hatályban. Ezért a törvényjavaslat az alperes elmeállapotának szakértői vizsgálatát előzetes bizonyítás keretében teszi lehetővé. A bizonyítás eredményeként a bíróság az ideiglenes gondnokrendelést (illetve zárlatot) a per jogerős befejezéséig fenntartja, vagy ezt megszünteti.
Zárlatról, valamint ideiglenes gondnokrendelésről nem csak a gyámhatóság dönthet, hanem a perindítást követően a bíróság is, ha arra a gyámhatósági szakban nem került sor és az alperes jogainak védelmében sürgős intézkedés szükséges. Erre tekintettel megszűnik az ideiglenes gondnokság alá helyezés jogintézménye. A bíróság általi ideiglenes gondnokrendelés, valamint zárlat feltételeit a Ptk. 18-18/A. §-ai határozzák meg. Amennyiben a bíróság az ideiglenes gondnokrendelés szükségességéről határoz, az ideiglenes gondnokot természetesen a jogerős végzés alapján a gyámhatóság rendeli ki.
A zárlat, illetve az ideiglenes gondnokrendelés fenntartását, valamint bírósági elrendelését kimondó határozat ellen külön fellebbezésnek van helye, a bíróság azonban a végzését előzetesen végrehajthatónak nyilváníthatja. Az ideiglenes gondnokrendeléssel az alperes a perbeli cselekvőképességét nem veszíti el.
A törvényjavaslat a Pp. XV. fejezetére történő visszautalás helyett a 309. §-ban rendelkezik arról, hogy a per tárgyalásáról a nyilvánosságot a Pp. általános részében meghatározott eseteken túlmenően is ki lehet zárni. Erre tehát nem csak akkor kerülhet sor, ha azt a fél a saját személyiségi jogainak védelmére tartja szükségesnek, hanem a nyilvánosság kizárását ilyen okból az alperes helyett, az ő érdekében a felperes is kezdeményezheti.
Az általános rendelkezésektől eltérően szabályozza a törvényjavaslat a felperes keresettől való elállási jogát. Erre ugyanis az ítélet jogerőre emelkedéséig bármikor, az alperes hozzájárulása nélkül sor kerülhet.
Fontos garanciális szabály, hogy az alperes személyes meghallgatása csak kivételesen mellőzhető, különösen akkor, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik. A bíróságnak ugyanis személyes észlelés alapján is meg kell győződnie az alperes állapotáról, arról, hogy időben és térben mennyire tájékozott. Ezért a bíróság az alperes elővezetését is elrendelheti, ha az előző tárgyaláson a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Egyébként a tárgyalás elmulasztása miatt az alperessel szemben a mulasztás jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni, pl. nincs helye bírósági meghagyás kibocsátásának.
Ha az első tárgyalást a felperes mulasztja el, a pert az alperes kérelmére - az általános szabályoknak megfelelően - meg kell szüntetni. Megszűnik tehát az a korábban hatályos, az ügyész helyzetét privilégizáló rendelkezés, melynek értelmében, ha az ügyész a felperes, hivatalból új határnapot kell kitűzni.
A eljárás szünetelésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperes a megadott címről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre költözött és az alperes hirdetményi idézést nem kér, vagy az ügy tárgyalását nem kívánja, illetve ha hirdetményi idézésnek volna helye és a fél azt nem kéri.
A törvényjavaslat a bizonyítási eljárás menetét, egyes elemeit szabályozza a 310. §-ban.
Változatlan rendelkezés, hogy a bíróság hivatalból is elrendelhet bizonyítást.
A gondnokság alá helyezési per egyik legfontosabb mozzanata az alperes igazságügyi elmeorvos szakértővel történő vizsgálata, ami csak a 309. §-ban meghatározott okokból mellőzhető. A szakértői vélemény mérlegelése alapján lehet következtetni arra - egybevetve azt a személyes meghallgatás tapasztalataival, valamint a tanúvallomásokkal -, hogy cselekvőképességet korlátozó, vagy kizáró gondnokság alá helyezés indokolt-e, illetve hogy cselekvőképességet korlátozó gondnokság esetén milyen ügycsoportok tekintetében lehet fenntartani az alperes teljes cselekvőképességét, valamint, hogy mikor kerüljön sor a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatára.
Miután az orvosszakértői vizsgálatnak - a bizonyító eszközök körében - nagy jelentősége van, ha az alperes a szakértő idézésére nem jelenik meg, vagy ha az alperes állapotának hosszabb megfigyelése szükséges (mivel pl. korábban nem állt ideggondozási kezelés alatt, tehát kórelőzményére vonatkozóan orvosi adatok nem állnak rendelkezésre), a bíróság legfeljebb 30 napra fekvőbeteg gyógyintézetbe utalhatja be. A bíróság ugyanis nem mondhat le arról a kizárólag az orvosszakértőtől megszerezhető bizonyítékról, amely az ítélethozatal szempontjából alapvető jelentőségű. E határozat ellen fellebbezésnek van helye.
Változatlan szabály, hogy a perben az orvos, valamint az alperes hozzátartozója a tanúvallomást nem tagadhatja meg. Az orvos és a hozzátartozók (családtagok) ugyanis fontos információval szolgálhatnak az alperes állapotáról, arról, hogy képes-e az önálló életvitelre, vezet-e háztartást, be tudja-e osztani a jövedelmét stb.
A 310/A. § hiánypótló rendelkezést tartalmaz, amikor azt az esetet szabályozza, amikor az alperes a gondnokság alá helyezési per jogerős befejezése előtt meghal. A törvényjavaslat kimondja, hogy ilyenkor a bíróság a pert megszünteti és a korábban már esetleg meghozott ítéletet hatályon kívül helyezi.
A gondnokság alá helyezés hatálya az ítélet jogerőre emelkedését követő napon kezdődik. Az ítélet - jellegére tekintettel - mindenkivel szemben hatályos.
A törvényjavaslat a 311. §-ban foglalja össze a gondnokság alá helyezést kimondó ítéletet követő teendőket is. A jogerős ítéletet meg kell küldeni a gyámhatóságnak, - akkor is, ha nem ő volt a felperes - a szükséges intézkedések megtétele, így a gondnok kirendelése végett. Ha az alperesnek ingatlan vagyona van, vagy ingatlanon haszonélvezeti joga áll fenn, az első fokú bíróság hivatalból intézkedik a gondnokság alá helyezésnek az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzése iránt, kivéve, ha az ingatlannal való rendelkezés tekintetében a bíróság az alperes teljes cselekvőképességét fenntartotta.
A gondnokság alá helyezés tényét be kell jegyezni a bíróság által a gondnokoltakról vezetett névjegyzékbe, cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén a gondnokság kötelező felülvizsgálatának időpontját is feltüntetve. Amennyiben pedig a bíróság egyes ügycsoportok tekintetében a gondnokolt cselekvőképességét fenntartotta, a névjegyzékbe ezt a tényt is be kell jegyezni.
A törvényjavaslat megszünteti a gondnokság alá helyező ítéletnek a bírósági (polgármesteri) hirdetőtáblára történő kifüggesztésére vonatkozó előírást, az ugyanis gyakorlati jelentőséggel nem bír, ugyanakkor sérti a gondnokolt személyes és különleges adataihoz fűződő jogát.
A forgalom biztonsága, a gondnokolt és az esetleges szerződő partnere érdekének védelme céljáról ugyanakkor a gondnokoltak névjegyzékéről országos számítógépes nyilvántartás készül, melyet az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezel. Aki jogi érdekét igazolja vagy valószínűsíti, költségtérítés ellenében az érintett személy esetleges gondnokságáról felvilágosítást kaphat, függetlenül attól, hogy hol, melyik bíróság rendelte el a gondnokság alá helyezést.
A törvényjavaslat az új anyagi jogi szabályoknak megfelelően a 312. §-ban már nem csak a gondnokság alá helyezés megszüntetésének szabályait tartalmazza, hanem teljes körűen felsorolja a gondnokság alá helyezés módosításának eseteit is, így azt, amikor azon ügycsoportok módosítása iránt indul per, amelyek tekintetében a bíróság az alperes teljes cselekvőképességét fenntartotta.
A gondnokság alá helyezés megszüntetése, illetve módosítása iránti eljárása a Pp. 304-311. §-ai megfelelően irányadók.
A Pp. hatályos rendelkezései szerint a gondnokság alá helyezés iránti per tárgyalására kizárólag az a bíróság az illetékes, amelyik a gondnokság alá helyezést elrendelte. Ezt az illetékességi szabályt a törvényjavaslat nem tartja fenn, figyelemmel arra, hogy a megszüntetés (módosítás) iránti eljárásra gyakran csak évekkel a gondnokság elrendelése után kerül sor. Ha a gondnokolt ez alatt az idő alatt a bíróság székhelyétől távol eső helyre költözik, a tárgyaláson való személyes megjelenése jelentős - esetenként elháríthatatlan - akadályba ütközik.
A 3-4. §-hoz
A törvényjavaslat a cselekvőképességre, gondnokságra vonatkozó szabályozás változására figyelemmel a Ptk. és a Pp. rendelkezéseinek újraszabályozása mellett más jogszabályok megfelelő módosítását is megvalósítja.
Így a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben a városi gyámhivatal feladatai között megjelenik a zárlat elrendelésének lehetősége is. Emellett változik a gyámhatóság illetékességére vonatkozó rendelkezés is. A jövőben a gondnoksággal összefüggő közigazgatási eljárásban nem a gondnok lakóhelye szerinti gyámhatóság lesz illetékes eljárni, hanem a gondnokolt lakóhelye szerinti gyámhatóság, figyelemmel arra is, hogy a bíróság illetékességét is a gondnokság alá helyezendő személy lakóhelye (tartózkodási helye) alapozza meg.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény a Ptk. új szabályainak megfelelően kiegészül azzal a rendelkezéssel, hogy a szociális ellátást igénybevevő korlátozott cselekvőképességű személy a kérelmét önállóan terjesztheti elő, ha etekintetben a bíróság a teljes cselekvőképességét fenntartotta.
Az 5. §-hoz
A törvényjavaslat értelmében a cselekvőképességre, gondnokságra vonatkozó új rendelkezések csak a törvény kihirdetését követő 6. hónap első napján lépnek hatályba, annak érdekében, hogy az érdekeltek megfelelően felkészülhessenek az alkalmazásukra. A gondnokoltak névjegyzékének országos számítógépes rendszere azonban csak 2003-ban lép hatályba, figyelemmel arra, hogy a rendszer kiépítése, illetve az egyes bíróságok adatbázisának hatályosítása hosszabb időt vesz igénybe.
Számos törvény, illetve kormányrendelet fűz jogkövetkezményt a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezéshez. Ezeket külön-külön, a Ptk. új szabályainak megfelelően módosítani nem lehetséges. Ezért a törvényjavaslat generálisan mondja ki, hogy ahol a jogszabály a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés tényéhez jogkövetkezményeket fűz, ezek a jogkövetkezmények nem alkalmazhatók azon ügycsoportok tekintetében, amelyek vonatkozásában a bíróság az érintett személy teljes cselekvőképességét fenntartotta.
A 6. §-hoz
A törvényjavaslat rendelkezéseit a törvény hatálybalépését követően indult eljárások, gondnokság alá helyezések tekintetében - értelemszerűen - alkalmazni kell. Vannak azonban a Ptk. új szabályai között olyan, a gondnokoltakra nézve általában a korábbiaknál kedvezőbb rendelkezések, melyeket indokolt a törvény hatálybalépését megelőzően elrendelt gondnokság alá helyezések esetén is alkalmazni. Ezért a törvényjavaslat kimondja, hogy a Ptk. egyes - nevesített - új rendelkezéseit a korábban elrendelt gondnokság alá helyezések vonatkozásban is megfelelően alkalmazni kell. Így pl. nincsen akadálya a többes gondnokrendelésre vonatkozó lehetőség alkalmazásának.
Vannak olyan rendelkezései is a Ptk-nak, amelyek alkalmazhatóságát a korábban elrendelt gondnokság alá helyezések tekintetében kifejezetten meg kell vizsgálni. A törvényjavaslat kimondja, hogy a gyámhatóságnak a törvény hatálybalépését követően határozatot kell hoznia az egyszerűsített számadás vagy a számadás mellőzésének alkalmazásáról. Ugyanakkor arról is döntenie kell, hogy a jövőben milyen összeghatár felett szükséges a hozzájárulás a gondnokolt vagyonát érintő jognyilatkozat érvényességéhez.
A Pp. új szabályait csak a törvény hatálybalépését követően indított perekben kell alkalmazni, ugyanis pl. az eljárás egész menetére, az alperes személyes meghallgatására, a szakértő kirendelésére, a szakértői vélemény tartalmára kiható változást jelent a kötelező felülvizsgálat elrendelésére vonatkozó új szabály.
Az átmeneti rendelkezés között szerepel az az előírás is, hogy a gondnokoltak névjegyzéke adatainak hatályosítása érdekében a gyámhatóságot tájékoztatnia kell a bíróságot az általa elrendelt gondnokság alá helyezésnek a gondnokolt halála folytán bekövetkezett megszűnésről.
A 7. §-hoz
Biztosítani kell, hogy meghatározott idő után egységes szabályok vonatkozzanak a gondnokoltakra, a gondnokság alá helyezés elrendelésének időpontjától függetlenül. Ezért a korábban elrendelt cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezéseket felül kell vizsgálni. A törvényjavaslat a gyámhatóságok számára a felülvizsgálat kezdeményezését 2002. és 2006. között megfelelő ütemezéssel írja elő.
A 8-9. §-hoz
A gondnokoltak névjegyzéke számítógépen nyilvántartott adatait igénybe veheti az, aki a jogi érdekét igazolja, illetve valószínűsíti. Az eljárás részletes szabályozása, valamint az adatkérés költségtérítésének mértékének meghatározása törvényi szintű szabályozást nem igényel. E rendelkezések megállapítására az igazságügy-miniszter kap felhatalmazást a törvényjavaslat szerint.
A szociális és családügyi miniszter pedig a hivatásos gondnokok képesítési előírásait szabályozhatja rendeletben.
A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül kerülnek a Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet, tehát a Ptké. cselekvőképességre, gondnokságra vonatkozó rendelkezései, illetve a Ptké. még szükséges elemei beépülnek a Ptk.-ba és a Pp-be.