BH 1997.9.464 I. A helyi önkormányzatokról szóló törvény nem zárja ki a polgármesternek azt a jogosultságát, hogy az önkormányzati intézményvezetők tekintetében meghatározott munkáltatói jogkörök gyakorlását a jegyző hatáskörébe utalja [1990. évi LXV. tv. 35. § (2) bek. a) és e) pont, 1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].

II. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben a fegyelmi eljárás lefolytatására megjelölt határidők az eljárás meggyorsítását célozzák, azok esetleges túllépése azonban önmagában nem vezethet a fegyelmi határozat hatálytalanításához [1992. évi XXIII. tv. 51. § (1), (7), (8) bek., 53. § (1) bek., 54. § (5) bek.].

A felperes a polgármesteri hivatalban ügyintézőként dolgozott, feladata volt a helyiséggazdálkodási ügyek intézése.

Az alperes jogelődje által a felperes ellen hozott elbocsátás fegyelmi büntetést tartalmazó határozatot a munkaügyi bíróság az 1992. augusztus 12-én hozott végzésével az 1992. évi XXIII. tv. 74. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.

Az alperes 1992. szeptember 10-én ismét fegyelmi eljárást rendelt el, és a polgármesteri hivatal fegyelmi tanácsa az 1993. január 19-én hozott határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A felperes a keresetlevelében kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, mert a fegyelmi eljárás során határidőket mulasztottak, a fegyelmi jogkör gyakorlása jogszabálysértő volt, egyebekben nem követett el vétkes kötelezettségszegést.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes elkövette a fegyelmi vétséget, és a magatartása bűncselekményt is megvalósított.

A bíróság ítéletével bűnösnek találta hivatali visszaélés bűntettében, és ezért egyévi próbaidőre felfüggesztett hathavi börtönbüntetésre ítélte. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, a költség megállapítását mellőzte. Megállapította, hogy a felperesnek a Ktv. 51. §-ának (4) bekezdésében, 53. §-ának (1) és 54. §-ának (5) bekezdésében előírt határidők elmulasztása tekintetében előterjesztett, ebből eredően a fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kérelme megalapozatlan. A Ktv. 51. §-ának (4) bekezdése a vizsgálóbiztos eljárására állapít meg egyszer meghosszabbítható 15 napos, az 53. § (1) bekezdése és az 54. § (5) bekezdése pedig a fegyelmi tanács számára 8+8 napos határidőt. Ezek a határidők azonban nem jogvesztők, kizárólag az eljárás gyorsaságát biztosítják. Ezek elmulasztása nem teszi lehetővé a fegyelmi alá vontnak ilyen okból való mentesülését. A határidők be nem tartását egyébként jelentősen befolyásolták a felperes oldalán jelentkező körülmények.

A bíróság nem fogadta el a felperesnek a fegyelmi jogkör átruházásával kapcsolatos kifogásait sem. Megállapította, hogy a fegyelmi eljárást a polgármester indította meg, a fegyelmi tanácsban a jegyző volt az elnök. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 35. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a polgármester átruházhatja egyes hatásköreit, a Ktv. 6. §-ának (1) bekezdése hasonlóan rendelkezik. Ezért jogszerű volt az 1992. november 24-én kelt önkormányzati határozat, amellyel a jegyzőt megbízták a fegyelmi tanácsban az eljárás lefolytatására. Ami a felperes terhére rótt vétkes cselekményeket illeti, a vállalkozók közvetítőjeként gyakran eljáró S.A.-val fenntartott kapcsolata önmagában is összeférhetetlen volt, mert a nevezett a felperes lakásfelújításánál sok szívességet tett. Elfogadta az alperes álláspontját egy meghatározott alapterületű pincehelyiség kiutalásával kapcsolatban is, mert a felperes ebben az ügyben feltűnően törvénysértő intézkedést hozott. Ezt a cselekményt a büntetőbíróság bűncselekményként is értékelte. Ennek az ügynek a hátterében is S. A. állt. A nevezett patronált egy másik ügyet is, amit a felperes önhatalmúlag magához vont, és abban jogszabálysértően intézkedett. Egy további, T. T. nevére kiosztott ügyet a felperes a postabontáskor magához vett, és magára iktattatott, majd intézkedett, az érintett kft. ügyvezetője ugyancsak S. A. volt. Mindezek alapján a bíróság a felperes kötelezettségszegéseit olyan súlyúnak találta, hogy azzal a hivatalvesztés fegyelmi büntetés az arányos.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével helytállóan állapította meg a tényállást, és az arra alapított döntése is helytálló volt. Kifejtette, hogy a felperes által az 1994 júniusáig eljáró tanács elnöke ellen előterjesztett elfogultsági kifogást elutasító végzés jogszerű volt. A felperes által előadott indokok közül egyik sem olyan, amely megalapozná a Pp. 13. §-ában felsorolt elfogultsági kizárási körülményt. Egyébként az ügyét átvizsgálva, más tanács hozott érdemi döntést. Nem fogadta el a felperesnek az 1994. november 24-én tartott tárgyalás jegyzőkönyvével kapcsolatos sérelmeit sem, mert helytállónak találta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint az írásban már kifejtetteknek a tárgyaláson szóban történő megismétlését nem szükségszerű ismételten jegyzőkönyvben rögzíteni.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Lényeges eljárási szabálysértésekre hivatkozott, és ezért kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. A kérelem szerint:

1. Az 1990. december 27-én kelt fegyelmi határozat ellen előterjesztett kérelme folytán a munkaügyi döntőbizottság az ügy elbírálását a büntetőeljárásra tekintettel felfüggesztette, bár erre a 19/1979. (XII. 1.) MüM rendelet nem adott lehetőséget. Ezért kerülhetett sor az 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) alapján a fegyelmi eljárás ismételt folyamatba tételére.