32011R0513[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 513/2011/EU rendelete ( 2011. május 11. ) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 513/2011/EU RENDELETE

(2011. május 11.)

a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1) A Jacques de Larosière elnökletével működő magas szintű szakértői csoport 2009. február 25-én közzétett, a Bizottság megbízásából készített végleges jelentése megállapította, hogy a jövőbeli pénzügyi válságok kockázatának és súlyosságának csökkentése érdekében meg kell erősíteni a pénzügyi szektor felügyeleti keretét az Európai Unióban. A csoport a felügyeleti struktúra nagyszabású reformját ajánlotta. A szakértői csoport továbbá arra a következtetésre jutott, hogy létre kell hozni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét (PFER), amely három európai felügyeleti hatóságból áll - egy a bankszektor, egy a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-szektor, egy pedig az értékpapír-piaciszektor felügyeletére -, emellett javasolta az Európai Rendszerkockázati Tanács létrehozását is.

(2) A 2009. március 4-i, "Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez" című bizottsági közlemény a PFER-t létrehozó jogszabálytervezet kidolgozására tett javaslatot, a 2009. május 27-i, "Európai pénzügyi felügyelet" című bizottsági közlemény pedig részletesebb információkkal szolgált az új felügyeleti keret lehetséges szerkezetéről, kiemelve a hitelminősítő intézetek felügyeletének sajátos jellegét.

(3) Az Európai Tanács 2009. június 19-i következtetéseiben javasolta a PFER létrehozását, amely a három új európai felügyeleti hatósággal együttműködő nemzeti pénzügyi felügyeletek hálózatából állna. A PFER célja a nemzeti felügyeleti tevékenység minőségének és következetességének javítása, a határokon átnyúló csoportok felügyeleti tevékenységének javítása felügyeleti kollégiumok létrehozása révén, és egy, a belső piac valamennyi pénzügyi piaci szereplőjére alkalmazandó egységes európai szabálykönyv létrehozása. Az Európai Tanács kiemelte, hogy a hitelminősítő intézetek tekintetében felügyeleti hatáskört kell biztosítani az Európai Értékpapírpiaci Hatóság számára. A Bizottságnak ugyanakkor meg kell tartania a Szerződések - és különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) VII. címének a versenyre vonatkozó közös szabályokról szóló 1. fejezete - betartatásával kapcsolatos hatáskörét, az említett közös szabályok végrehajtására vonatkozóan elfogadott rendelkezésekkel összhangban.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (4) létrehozta az európai felügyeleti hatóságot (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) (EÉPH).

(5) Az EÉPH hatáskörét egyértelműen meg kell határozni annak érdekében, hogy a pénzügyi piaci szereplők számára egyértelmű legyen, mely hatóság rendelkezik hatáskörrel a hitelminősítő intézetek tevékenységi területén. Az EÉPH-nak általános hatáskörrel kell rendelkeznie a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vétele és a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek folyamatos felügyelete tekintetében.

(6) Az uniós hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételének és felügyeletének az EÉPH kizárólagos hatáskörébe kell tartoznia. Azokban az esetekben, amikor az EÉPH bizonyos feladatokat a hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz utal, az EÉPH-nak jogilag továbbra is felelősnek kell maradnia. A hatáskörrel rendelkező hatóságok vezetőit és egyéb alkalmazottait az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően az EÉPH szerveinek - például a felügyelőtanácsának vagy belső munkacsoportjainak - a tagjaként be kell vonni az EÉPH-n belüli döntéshozatali folyamatba. Az EÉPH-nak kizárólagos hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy harmadik országok felügyeleti hatóságaival az információk cseréjéről szóló együttműködési megállapodásokat kössön. Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóságok az EÉPH-n belüli döntéshozatali folyamatban vesznek részt vagy az EÉPH nevében hajtanak végre feladatokat, rájuk is az említett együttműködési megállapodásokat kell alkalmazni.

(7) Egy minősített pénzügyi eszköz kibocsátója által a kijelölt hitelminősítő intézet számára nyújtott információ átláthatósága potenciálisan jelentős hozzáadott értéket képviselhet a piac működése és a befektetők védelme szempontjából. Ezért fontolóra kell venni, hogy hogyan lehetne a legjobban kiterjeszteni a valamennyi pénzügyi eszköz értékelése alapjául szolgáló információk átláthatóságát. Elsőként, ezen információknak a többi nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézet számára történő átadása valószínűleg élénkítené a hitelminősítő intézetek közötti versenyt, mivel a nem kezdeményezett minősítések számának növekedéséhez vezethet. A nem kezdeményezett hitelminősítések kibocsátásával ösztönözhető, hogy a pénzügyi eszközök értékeléséhez többféle minősítést használjanak. Ez segíthet az esetleges érdekütközések elkerülésében is, különösen a "kibocsátó fizet" modell esetén, és a minősítések minőségének javításához kell vezetnie. Másodszor, ezen információknak a piac egésze számára történő közzététele növelheti a befektetők képességét arra, hogy saját maguk végezzenek hitelminősítést azáltal, hogy ezen kiegészítő információk alapján kellő gondossággal tudnak eljárni. Ez az információmegosztás azt is eredményezheti, hogy kevésbé hagyatkoznak a hitelminősítő intézetek által végzett minősítésekre. Ezen alapvető célkitűzések elérése érdekében a Bizottságnak alaposabban kell értékelnie e kérdéseket oly módon, hogy - tekintettel a helyi értékpapírosítási piacokra gyakorolt hatásra - további megfontolás tárgyává teszi e közzétételi kötelezettség megfelelő hatókörét, további tárgyalásokat folytat az érdekelt felekkel, figyelemmel kíséri a piacot és a szabályozási fejleményeket, valamint levonja a következtetéseket az egyéb jogrendszerekből szerzett tapasztalatokból. Ezen értékelés fényében a Bizottságnak jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie. A bizottsági értékelés és javaslat lehetővé teszi az új átláthatósági kötelezettségek oly módon történő meghatározását, hogy a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a közérdeknek és összhangban legyen a befektetők védelmével.

(8) Mivel a hitelminősítéseket Unió-szerte használják, a letelepedés helye szerinti hatáskörrel rendelkező hatóság és a többi hatáskörrel rendelkező hatóság közötti hagyományos megkülönböztetés, illetve a felügyeleti kollégiumok általi koordináció nem a legalkalmasabb struktúra a hitelminősítő intézetek felügyeletére. Az EÉPH létrehozását követően már nincs szükség egy ilyen struktúra fenntartására. A nyilvántartásba vételi folyamatot ezért egyszerűsíteni kell, a határidőket pedig ennek megfelelően le kell rövidíteni.

(9) Az EÉPH-nak kell felelnie a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéért és folyamatos felügyeletéért, ugyanakkor a hitelminősítések használóinak felügyeletét nem indokolt a felelősségi körébe helyezni. Így tehát továbbra is a vonatkozó ágazati jogszabályok alapján a hitelintézetek, a befektetési vállalkozások, az élet-, nemélet- és viszontbiztosítók, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV), a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és az alternatív befektetési alapok felügyeletére kijelölt hatáskörrel rendelkező hatóságoknak kell felelősnek lenniük a hitelminősítések ezen pénzügyi intézmények és szervezetek általi felhasználásának felügyeletéért - amely intézményeket és szervezeteket az egyéb pénzügyi szolgáltatási irányelvekkel összefüggésben és azok alkalmazásában nemzeti szinten felügyelik -, továbbá a hitelminősítések tájékoztatókban való felhasználásának felügyeletéért.

(10) Szükség van egy hatékony eszközre annak érdekében, hogy az 1060/2009/EK rendelet napi szintű alkalmazásának elősegítése céljából harmonizált szabályozástechnikai standardokat lehessen létrehozni, és hogy Unió-szerte egyenlő versenyfeltételeket és megfelelő szintű befektető- és fogyasztóvédelmet lehessen biztosítani. Célszerű és hatékony megoldás, hogy a szabályozástechnikai standardok kidolgozásával az EÉPH-t mint rendkívül jelentős szakértelemmel rendelkező szervet bízzák meg.

(11) A hitelminősítő intézetek tekintetében az EÉPH-nak a következőkkel kapcsolatos szabályozástechnikai standardok tervezetét kell benyújtania a Bizottságnak: a hitelminősítő intézet által a nyilvántartásba vétel kérelmezésekor közlendő információk, a hitelminősítő intézet által a hitelesítési kérelemmel együtt, illetve a pénzügyi stabilitás vagy a pénzügyi piacok integritása szempontjából vett rendszerszintű fontosságának értékeléséhez benyújtandó információk, azon információk formája - ideértve a felépítést, a formátumot, a módszert és a jelentéstételi időszakot -, amelyeket a hitelminősítő intézeteknek annak értékelésével kapcsolatban kell közzétenniük, hogy a hitelminősítési módszerek megfelelnek-e az 1060/2009/EK rendeletben foglalt követelményeknek, továbbá az EÉPH által a folyamatos felügyelet keretében a hitelminősítési intézetektől kért, a minősítési adatokra vonatkozó rendszeres jelentés tartalma és formátuma. A szabályozástechnikai standardok tervezetét az 1095/2010/EU rendelettel összhangban a Bizottságnak kell elfogadnia, hogy ezáltal kötelező joghatással ruházza fel azokat. A szabályozástechnikai standardok tervezetének kidolgozásakor az EÉPH-nak figyelembe kell vennie és - amennyiben ez célszerű és szükséges - naprakésszé kell tennie az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága által már kiadott, az 1060/2009/EK rendelet tartalmára vonatkozó iránymutatásokat.

(12) A szabályozástechnikai standardok által nem szabályozott területeken az EÉPH-nak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy nem kötelező erejű iránymutatásokat adjon ki az 1060/2009/EK rendelet alkalmazásával kapcsolatos kérdésekről, illetve hogy naprakésszé tegye ezeket az iránymutatásokat.

(13) Feladatainak eredményes ellátása érdekében az EÉPH számára lehetővé kell tenni, hogy egyszerű kérés formájában vagy határozattal minden szükséges információt megkérjen a hitelminősítő intézetektől, a hitelminősítési tevékenységekben részt vevő személyektől, a minősített szervezetektől és az azokkal kapcsolatban álló harmadik felektől, azon harmadik felektől, amelyekhez a hitelminősítő intézetek működési funkciókat szerveztek ki, továbbá azoktól a személyektől, amelyek más módon szorosan és érdemben kapcsolódnak vagy kötődnek a hitelminősítő intézetekhez vagy a hitelminősítési tevékenységekhez. Ez utóbbi személyek csoportjába tartoznak például a hitelminősítő intézetek személyzetének olyan tagjai, akik közvetlenül nem vesznek részt a hitelminősítési tevékenységekben, de a hitelminősítő intézeten belüli funkcióik miatt fontos információval rendelkezhetnek egy-egy meghatározott esetre vonatkozóan. Ebbe a csoportba tartozhatnak az olyan vállalkozások is, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak a hitelminősítő intézetnek. Nem tartoznak viszont ebbe a csoportba a hitelminősítéseket felhasználó vállalkozások. Ha az EÉPH egyszerű kérés formájában kéri az információt, akkor a címzett nem köteles megadni azt, ha azonban önkéntesen megadja azt, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető. Az ilyen információkat késedelem nélkül kell rendelkezésre bocsátani.

(14) Felügyeleti hatáskörének eredményes gyakorlása érdekében az EÉPH számára lehetővé kell tenni, hogy vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezzen.

(15) A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak az 1060/2009/EK rendeletnek megfelelően kért valamennyi szükséges információt közölniük kell, és együtt kell működniük az EÉPH-val. Az EÉPH-nak és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak szorosan együtt kell működniük továbbá az 1060/2009/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésében említett vállalkozások felügyeletéért felelős hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságokkal is. Az EÉPH számára lehetővé kell tenni, hogy egyedi felügyeleti feladatokat ruházzon át a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaira, például ha a felügyeleti feladat helyi viszonyokkal kapcsolatos ismereteket és tapasztalatokat kíván meg, amelyek tagállami szinten könnyebben rendelkezésre állnak. Az átruházható feladatok közé tartozik az egyedi vizsgálati feladatok és helyszíni ellenőrzések elvégzése. Az EÉPH-nak a feladatok átruházását megelőzően konzultálnia kell a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatósággal a feladatok átruházásának részletes feltételeiről, ideértve az átruházandó feladatok körét, a feladatok elvégzésének határidejét, valamint a szükséges információknak az EÉPH által, illetve az EÉPH részére történő átadását. Az EÉPH a Bizottság által felhatalmazáson alapuló jogi aktussal kiadott díjszabályzatnak megfelelő térítést fizet a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak az átruházott feladatok elvégzéséért. Az EÉPH nem lehet jogosult a nyilvántartásba vételre vonatkozó határozat meghozatalára vonatkozó hatáskör átruházására.

(16) A hatáskörrel rendelkező hatóságok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy felkérjék az EÉPH-t annak megvizsgálására, hogy teljesülnek-e valamely hitelminősítő intézet nyilvántartásból való törlésének feltételei, valamint arra, hogy függessze fel a minősítések használatát, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a hitelminősítő intézet súlyosan és tartósan megszegi az 1060/2009/EK rendeletet. Az EÉPH-nak értékelnie kell a kérést, és meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket.

(17) Az EÉPH számára lehetővé kell tenni, hogy időszakos kényszerítő bírságot szabjon ki, hogy arra kényszerítse a hitelminősítő intézeteket, hogy megszüntessék a jogsértést, hiánytalanul szolgáltassák az EÉPH által kért információkat, illetve vizsgálatnak vagy helyszíni ellenőrzésnek vessék alá magukat.

(18) Az EÉPH számára lehetővé kell tenni azt is, hogy pénzbírságot szabjon ki a hitelminősítő intézetekre, ha megállapítja, hogy azok - szándékosan vagy gondatlanságból - megsértették az 1060/2009/EK rendeletet. A pénzbírságot a jogsértés súlyosságának foka szerint kell kiszabni. A jogsértéseket különböző csoportokba kell rendezni, és az egyes csoportokhoz meghatározott bírságokat kell rendelni. Az egyes konkrét jogsértésekre vonatkozó bírságok kiszámítására az EÉPH-nak kétlépcsős módszert kell alkalmaznia: elsőként az alapösszeget kell meghatároznia, majd szükség esetén bizonyos együtthatók alkalmazásával ezen alapösszeget kiigazítania. Az alapösszeg meghatározásához figyelembe kell venni az érintett hitelminősítő intézet éves árbevételét, a kiigazításokat pedig az alapösszegnek a vonatkozó együtthatók e rendelet szerinti alkalmazásán keresztül történő növelésével vagy csökkentésével kell végrehajtani.

(19) E rendelet meghatározza a súlyosbító és enyhítő körülményekhez kapcsolódó korrekciós együtthatókat annak érdekében, hogy az EÉPH rendelkezésére álljanak az ahhoz szükséges eszközök, hogy a hitelminősítő intézet által elkövetett jogsértés súlyosságával arányos bírságot tudjon kiszabni, figyelembe véve a jogsértés elkövetésének körülményeit.

(20) A pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság kiszabására vonatkozó döntés meghozatala előtt az EÉPH-nak meghallgatási lehetőséget kell biztosítania az eljárás alá vont személyek számára a védelemhez való joguk tiszteletben tartása érdekében.

(21) A tagállamoknak továbbra is hatáskörrel kell rendelkezniük azon szankciók szabályainak megállapítására és alkalmazására, amelyek azon kötelezettség megszegése miatt alkalmazandók, amely szerint a pénzügyi vállalkozások szabályozási célra csak az 1060/2009/EK rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek által kibocsátott hitelminősítéseket használhatják.

(22) Ez a rendelet nem teremthet precedenst arra nézve, hogy az európai felügyeleti hatóságok pénzügyi vagy nem pénzügyi bírságokat szabjanak ki más típusú tevékenységekkel kapcsolatban a pénzügyi piaci szereplőkre vagy más vállalkozásokra.

(23) Az EÉPH-nak tartózkodnia kell a pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság kiszabásától olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

(24) Az EÉPH pénzbírságot és időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozatainak végrehajthatónak kell lenniük, és a végrehajtásra azon államnak a hatályos polgári eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén a végrehajtásra sor kerül. A polgári eljárásjogi szabályok nem foglalhatnak magukban büntető-eljárásjogi szabályokat, de magukban foglalhatnak közigazgatási eljárási szabályokat.

(25) Az EÉPH-t fel kell jogosítani arra, hogy a hitelminősítő intézetek által elkövetett jogsértés esetén különböző felügyeleti intézkedéseket hozzon, többek között - de nem kizárólag - felszólítsa a hitelminősítő intézetet a jogsértés megszüntetésére, felfüggessze a hitelminősítések szabályozási célra való használatát, átmenetileg eltiltsa a hitelminősítő intézetet a minősítések kiadásától, illetve végső megoldásként törölje a hitelminősítő intézetet a nyilvántartásból, ha az továbbra is súlyosan és ismételten megsérti az 1060/2009/EK rendeletet. A felügyeleti intézkedések alkalmazásakor az EÉPH-nak figyelembe kell vennie a jogsértés jellegét és súlyosságát, valamint tiszteletben kell tartania az arányosság elvét. A felügyeleti intézkedésekre vonatkozó határozat meghozatala előtt az EÉPH-nak meghallgatási lehetőséget kell biztosítania az eljárás alá vont személyek számára a védelemhez való joguk tiszteletben tartása érdekében.

(26) Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája és a tagállamok alkotmányos hagyományai által elismert elveket. Ennek megfelelően ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, ideértve a sajtószabadság és a médiában való véleménynyilvánítási szabadság elvét, valamint a tisztességes eljáráshoz való általános jog részeként a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogot az eljárás nyelvét nem beszélő vagy nem értő személyek számára.

(27) A jogbiztonság érdekében célszerű egyértelmű átmeneti szabályokat alkotni az iratoknak és a munkadokumentumoknak a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól az EÉPH-hoz történő továbbítására.

(28) A hitelminősítő intézetek hatáskörrel rendelkező hatóságok által történt nyilvántartásba vétele az egész Unióban érvényes kell hogy maradjon azután is, hogy a felügyeleti hatáskör átkerül a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól az EÉPH-hoz.

(29) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a harmadik országok szabályozási és felügyeleti keretének egyenértékűségére vonatkozó kritériumok módosítása és további pontosítása tekintetében, a pénzügyi piacok fejleményeinek figyelembevétele, egy díjrendelet elfogadása, a pénzbírságokkal és az időszakos kényszerítő bírságokkal kapcsolatos részletes szabályok elfogadása, valamint az 1060/2009/EK rendelet mellékleteinek módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során - többek között szakértői szinten is - megfelelő konzultációkat folytasson.

(30) A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során időben és folyamatosan továbbítania kell a megfelelő dokumentumokra vonatkozó információkat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(31) Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés időpontját követő három hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. A nagy jelentőségű területek tekintetében lehetővé kell tenni ennek az időtartamnak az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal történő meghosszabbítását. Lehetővé kell tenni az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy tájékoztathassa a többi intézményt arról, ha nem szándékozik kifogást emelni. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok fentiek szerinti korai elfogadása különösen helyénvaló olyankor, amikor határidőket kell betartani, például amennyiben az alap-jogiaktus olyan ütemezést tartalmaz, amelyekhez a Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása során tartania kell magát.

(32) A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkéről szóló nyilatkozatban a konferencia tudomásul vette a Bizottság azon szándékát, hogy a kialakult gyakorlatnak megfelelően továbbra is konzultál a tagállamok által kinevezett szakértőkkel a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezetének elkészítése során.

(33) A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (6) kell alkalmazni a személyes adatoknak az 1060/2009/EK rendelet alkalmazásában történő feldolgozására.

(34) Az 1060/2009/EK rendelet alkalmazásában a Bizottság által végrehajtott adatfeldolgozás tekintetében teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7).

(35) Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az Unióban végzett hitelminősítési tevékenységek felügyeletére vonatkozó hatáskör egyetlen felügyeleti hatóságra ruházásával a hitelminősítő intézetek hatékony és eredményes felügyeleti keretének létrehozását, a hitelminősítő intézetek számára az egyablakos ügyintézés biztosítását, valamint a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályok egységes alkalmazásának garantálását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a felügyelendő minősítési tevékenységek összeurópai kiterjedése és hatása miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(36) Ezért az 1060/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Módosítások

Az 1060/2009/EK rendelet az alábbiak szerint módosul:

1. A 3. cikk (1) bekezdése a következő pontokkal egészül ki:

"p) »hatáskörrel rendelkező hatóságok«: az egyes tagállamok által a 22. cikkel összhangban kijelölt hatóságok;

q) »ágazati jogszabályok«: a 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett uniós jogi aktusok;

r) »hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok«: a hitelintézetek, a befektetési vállalkozások, az élet-, nemélet- és viszontbiztosítók, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV), a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, valamint az alternatív befektetési alapok felügyeletére a vonatkozó ágazati jogszabályok alapján kijelölt hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok."

2. A 4. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(1) A 2006/48/EK irányelv szerinti hitelintézetek, a 2004/39/EK irányelv szerinti befektetési vállalkozások, az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelv (8) hatálya alá tartozó biztosítótársaságok, az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) szerinti biztosítóintézetek, a viszontbiztosításról szóló, 2005. november 16-i 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) szerinti viszontbiztosítók, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelv (11) szerinti ÁÉKBV-k, a 2003/41/EK irányelv szerinti, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, valamint az alternatív befektetési alapok szabályozási célra a hitelminősítéseket csak akkor használhatják, ha azokat az Unióban székhellyel rendelkező és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek adták ki.

b) a (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a b), c) és d) pont helyébe a következő szöveg lép:

"b) a hitelminősítő intézet ellenőrizte, és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Felügyeleti Hatóság) (EÉPH) előtt folyamatosan igazolni képes azt, hogy a harmadik országbeli hitelminősítő intézet által végzett, a befogadandó hitelminősítés kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységek olyan követelményeket teljesítenek, amelyek legalább annyira szigorúak, mint a 6-12. cikkben megállapított előírások;

c) az EÉPH korlátozás nélkül értékelni tudja és nyomon tudja követni azt, hogy a harmadik országban letelepedett hitelminősítő intézet megfelel-e a b) pontban említett előírásoknak;

d) a hitelminősítő intézet az EÉPH kérésére rendelkezésre bocsátja az ahhoz szükséges valamennyi információt, hogy az EÉPH folyamatosan felügyelhesse az e rendelet előírásainak való megfelelést;

ii. a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

"h) megfelelő együttműködési szabályok léteznek az EÉPH és a harmadik országban letelepedett hitelminősítő intézet megfelelő felügyeleti hatósága között. Az EÉPH biztosítja, hogy ezek az együttműködési szabályok legalább az alábbiakat meghatározzák:

i. az EÉPH és a harmadik országban letelepedett hitelminősítő intézet megfelelő felügyeleti hatósága közötti információcsere mechanizmusa; és

ii. annak érdekében, hogy az EÉPH folyamatosan nyomon követhesse a befogadott hitelminősítés kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységeket, a felügyeleti tevékenységek összehangolására vonatkozó eljárások."

3. Az 5. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(2) Az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet hitelesítésért folyamodhat. A kérelmet a 15. cikk rendelkezéseivel összhangban az EÉPH-hoz kell benyújtani.";

b) a (3) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(3) Az EÉPH a 16. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően megvizsgálja a hitelesítési kérelmet és határoz arról. A hitelesítési határozatnak az e cikk (1) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt kritériumokon kell alapulnia.";

c) a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: "(4) Az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet kérelmet nyújthat be a következők alóli mentesítés iránt: Az első albekezdés a) vagy b) pontja szerinti mentesítés iránti kérelmet a hitelminősítő intézetnek a hitelesítési kérelemmel együtt kell benyújtania. A mentesítés iránti kérelem elbírálásakor az EÉPH-nak figyelembe kell vennie az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet méretét, tekintettel gazdasági tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére, továbbá a hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések egy vagy több tagállam pénzügyi piacának pénzügyi stabilitására vagy integritására gyakorolt hatására. E megfontolások alapján az EÉPH mentesítést adhat az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet részére.";

a) eseti alapon az I. melléklet A. szakaszában és a 7. cikk (4) bekezdésében megállapított egyes követelményeknek vagy valamennyi követelménynek való megfelelés alól, ha a hitelminősítő intézet igazolni tudja, hogy a követelmények a gazdasági tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére való tekintettel aránytalanok;

b) az Unióban való fizikai jelenlét követelménye alól, ha ez a követelmény túlzott terhekkel járna és a gazdasági tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére való tekintettel aránytalan lenne.

d) az (5) bekezdést el kell hagyni;

e) a (6) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"A Bizottság a pénzügyi piacokon bekövetkező fejlemények figyelembevétele céljából - a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal - intézkedéseket fogad el az ezen bekezdés második albekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott feltételek további pontosítására vagy módosítására vonatkozóan.";

f) a (7) és a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: "(7) Az EÉPH-nak megállapodásokat kell kidolgoznia az azon harmadik országok megfelelő felügyeleti hatóságaival való együttműködés céljából, amelyek jogi és felügyeleti keretrendszere a (6) bekezdés értelmében e rendelettel egyenértékűnek tekinthető. Ezek a szabályok meghatározzák legalább a következőket: (8) A 20. és a 24. cikk értelemszerűen alkalmazandó a hitelesített hitelminősítő intézetekre és az általuk kiadott hitelminősítésekre."

a) az EÉPH és az érintett harmadik országok megfelelő felügyeleti hatóságai közötti információcsere mechanizmusa; és

b) a felügyeleti tevékenységek összehangolására vonatkozó eljárások.

4. A 6. cikk (3) bekezdése a következőképpen módosul:

a) az első albekezdés bevezető részének helyébe a következő szöveg lép:

"(3) Az EÉPH a hitelminősítő intézet kérésére mentesítheti a hitelminősítő intézetet az I. melléklet A. szakaszának 2., 5. és 6. pontjában, valamint a 7. cikk (4) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés alól, amennyiben a hitelminősítő intézet igazolni tudja, hogy a követelmények a gazdasági tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére való tekintettel aránytalanok, és:";

b) a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"Hitelminősítő intézetek csoportja esetében az EÉPH-nak gondoskodnia kell arról, hogy legalább egy, a csoporthoz tartozó hitelminősítő intézet ne élvezzen mentességet az I. melléklet A. szakaszának 2., 5. és 6. pontjában, valamint a 7. cikk (4) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés alól."

5. A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"9. cikk

Kiszervezés

Fontos működési funkciók kiszervezésére nem kerülhet sor oly módon, hogy az lényegesen csökkentse a hitelminősítő intézet belső ellenőrzésének minőségét, valamint az EÉPH lehetőségét arra, hogy felügyelje, hogy a hitelminősítő intézet eleget tesz-e a rendelet szerinti kötelezettségeknek."

6. A 10. cikk (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(6) A hitelminősítő intézet nem használhatja az EÉPH vagy egyetlen hatáskörrel rendelkező hatóság nevét sem olyan módon, amely arra utalna, vagy arra engedne következtetni, hogy az EÉPH vagy valamely hatáskörrel rendelkező hatóság befogadta vagy jóváhagyta a hitelminősítéseket vagy a hitelminősítő intézet valamely hitelminősítési tevékenységét."

7. A 11. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(2) A hitelminősítő intézetek az EÉPH által létrehozott központi adatbázisban elérhetővé teszik a korábbi teljesítményi adataikkal - többek között a minősítési átmenet gyakoriságával -, valamint a múltban kiadott hitelminősítésekkel és az azokra vonatkozó változásokkal kapcsolatos információkat. A hitelminősítő intézetek az információkat az EÉPH által előírt formátumban nyújtják az említett adatbázis számára. Az EÉPH az említett információt hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára, és évente összefoglaló tájékoztatást tesz közzé a fontosabb észlelt fejleményekről.

(3) A hitelminősítő intézet az EÉPH számára minden év március 31-ig rendelkezésre bocsátja az I. melléklet E. szakasza II. részének 2. pontjában meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat."

8. A 14. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(2) A nyilvántartásba vétel azt követően, hogy az EÉPH által elfogadott, a 16. cikk (3) bekezdésében vagy a 17. cikk (3) bekezdésében említett, a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételéről szóló határozat hatályba lépett, az Unió egész területén hatályos.";

b) a (3) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"A hitelminősítő intézeteknek indokolatlan késedelem nélkül értesíteniük kell az EÉPH-t az első nyilvántartásba vétel feltételeiben bekövetkezett minden lényeges változásról, beleértve a fióktelep megnyitását vagy bezárását az Unión belül.";

c) a (4) és az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(4) A 16. és 17. cikk sérelme nélkül az EÉPH nyilvántartásba veszi a hitelminősítő intézetet, amennyiben a kérelem vizsgálatából arra következtet, hogy - a 4. és 6. cikk figyelembevétele mellett - a hitelminősítő intézet teljesíti a hitelminősítések kiadásának e rendeletben meghatározott feltételeit.

(5) Az EÉPH a nyilvántartásba vétel feltételeként az e rendeletben nem szereplő további követelményeket nem írhat elő."

9. A 15-21. cikk helyébe a következő szöveg lép: "15. cikk Nyilvántartásba vétel iránti kérelem (1) A hitelminősítő intézet a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az EÉPH-hoz nyújtja be. A kérelemnek tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat. (2) Ha a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet hitelminősítő intézetek csoportja nyújtja be, a csoport tagjai megbízzák a csoport egyik tagját, hogy a csoport nevében az EÉPH-hoz az összes kérelmet nyújtsa be. A megbízott hitelminősítő intézet a csoport minden egyes tagjára vonatkozóan rendelkezésre bocsátja a II. mellékletben meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat. (3) A hitelminősítő intézetek kérelmeiket az uniós intézmények valamely hivatalos nyelvén nyújtják be. Az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. sz. rendelet (13) rendelkezései az EÉPH és a hitelminősítő intézetek, valamint azok személyzete közötti minden egyéb kapcsolattartásra értelemszerűen alkalmazandók. (4) A kérelem kézhezvételét követő húsz munkanapon belül az EÉPH ellenőrzi, hogy a kérelem hiánytalan-e. Ha a kérelem hiányos, az EÉPH határidőt szab, amelynek leteltét megelőzően a hitelminősítő intézetnek pótlólagos információkat kell nyújtania. Az EÉPH azt követően, hogy megállapította a kérelem hiánytalanságát, erről értesíti a hitelminősítő intézetet. 16. cikk A hitelminősítő intézet nyilvántartásba vétel iránti kérelmének EÉPH általi vizsgálata (1) Az EÉPH a 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 45 munkanapon belül megvizsgálja a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vétel iránti kérelmét, a hitelminősítő intézet e rendeletben megállapított feltételeknek való megfelelése alapján. (2) Az EÉPH 15 munkanappal meghosszabbíthatja a vizsgálati időszakot, különösen amennyiben a hitelminősítő intézet: (3) A 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 45 munkanapon belül, illetve e cikk (2) bekezdésének alkalmazása esetén 60 munkanapon belül, az EÉPH a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról teljes körű indokolással ellátott határozatot hoz. (4) Az EÉPH által a (3) bekezdés értelmében elfogadott határozat az elfogadását követő ötödik munkanapon lép hatályba. 17. cikk A hitelminősítő intézetek csoportja által benyújtott nyilvántartásba vétel iránti kérelmek EÉPH általi vizsgálata (1) Az EÉPH a 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 55 munkanapon belül megvizsgálja a hitelminősítő intézetek csoportjának nyilvántartásba vétel iránti kérelmeit, az érintett hitelminősítő intézetek e rendeletben megállapított feltételeknek való megfelelése alapján. (2) Az EÉPH 15 munkanappal meghosszabbíthatja a vizsgálati időszakot, különösen amennyiben a hitelminősítő intézetek csoportjának valamelyik tagja: (3) A 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 55 munkanapon belül, illetve e cikk (2) bekezdésének alkalmazása esetén 70 munkanapon belül, az EÉPH a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról a csoporthoz tartozó minden egyes hitelminősítő intézet vonatkozásában egyedi, teljes körű indokolással ellátott határozatot hoz. (4) Az EÉPH által a (3) bekezdés értelmében elfogadott határozat az elfogadását követő ötödik munkanapon lép hatályba. 18. cikk Értesítés a nyilvántartásba vételről, a nyilvántartásba vétel elutasításáról vagy a nyilvántartásból való törlésről szóló határozatról, valamint a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek listájának közzététele (1) A 16., 17. vagy 20. cikk szerinti határozat elfogadását követő öt munkanapon belül az EÉPH értesíti a határozatáról az érintett hitelminősítő intézetet. Ha az EÉPH elutasítja a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételét vagy törli a hitelminősítő intézetet a nyilvántartásból, a határozatban ezt teljes körűen megindokolja. (2) Az EÉPH értesíti a Bizottságot, az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Bankhatóságot) (EBH-t), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságot) (EBFH-t), a hatáskörrel rendelkező hatóságokat és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságokat a 16., 17. vagy a 20. cikk szerinti határozatokról. (3) Az EÉPH a honlapján közzéteszi az e rendelettel összhangban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek listáját. E listát a 16., 17. vagy a 20. cikk szerinti határozat elfogadását követő öt munkanapon belül naprakésszé kell tenni. A Bizottság ezt a naprakésszé tett listát a naprakésszé tételt követő 30 napon belül közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában. 19. cikk Nyilvántartásba-vételi és felügyeleti díjak (1) Az EÉPH e rendelettel és a (2) bekezdésben említett díjszabályzattal összhangban díjakat számít fel a hitelminősítő intézeteknek. Ezek a díjak teljes mértékben fedezik az EÉPH-nak a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéhez és felügyeletéhez, valamint ahhoz kapcsolódó szükséges kiadásait, hogy megtérítse a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál az e rendelet alapján folytatott tevékenység során - különösen a feladatok 30. cikkel összhangban történő átruházása következtében - esetlegesen felmerült költségeket. (2) A Bizottság díjszabályzatot fogad el. A díjszabályzat meghatározza különösen a díjtípusokat és a díjköteles ügyeket, a díjak összegét és megfizetésük módját, valamint azt, hogy az EÉPH hogyan téríti meg a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál az e rendelet alapján folytatott tevékenység során - különösen a feladatok 30. cikkel összhangban történő átruházása következtében - esetlegesen felmerült költségeket. A hitelminősítő intézetnek felszámított díj összege teljes mértékben fedezi az adminisztratív költségeket és arányban áll az érintett hitelminősítő intézet forgalmával. A Bizottság az első albekezdésben említett díjszabályzatot a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal fogadja el. 20. cikk A nyilvántartásból való törlés (1) A 24. cikk sérelme nélkül az EÉPH a hitelminősítő intézetet törli a nyilvántartásból, ha a hitelminősítő intézet: (2) Amennyiben az érintett hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések felhasználása szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága úgy véli, hogy az (1) bekezdésben foglalt feltételek valamelyike teljesült, felkérheti az EÉPH-t, hogy vizsgálja meg, teljesültek-e az érintett hitelminősítő intézetnek a nyilvántartásból való törlésére vonatkozó feltételek. Amennyiben az EÉPH úgy határoz, hogy az érintett hitelminősítő intézetet nem törli a nyilvántartásból, azt teljes körűen meg kell indokolnia. (3) A nyilvántartásból való törlésről szóló határozat - a hitelminősítések használatára vonatkozóan a 24. cikk (4) bekezdésében megállapított átmeneti időszaktól is függően - az egész Unióban azonnal hatályba lép. II. FEJEZET AZ EÉPH ÁLTALI FELÜGYELET 21. cikk Az EÉPH (1) A 25a. cikk sérelme nélkül, az EÉPH biztosítja e rendelet alkalmazását. (2) Az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EÉPH iránymutatást ad ki és tart naprakészen az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok közötti, e rendelet, valamint a vonatkozó ágazati jogszabályok - többek között a feladatok átruházására vonatkozó eljárások és részletes feltétek - alkalmazásában történő együttműködésről. (3) Az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EÉPH - az EBH-val és az EBFH-val együttműködve - 2011. június 7-ig iránymutatást ad ki és tesz naprakésszé az e rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti befogadási rendszer alkalmazásáról. (4) Az 1095/2010/EU rendelet 10. cikkével összhangban az EÉPH 2 január 2012-ig a befogadásra vonatkozó szabályozástechnikaistandard-tervezeteket terjeszt a Bizottság elé az alábbiak tekintetében: (5) Az EÉPH évente, első alkalommal 2012. január 1-jéig jelentést tesz közzé e rendelet alkalmazásáról. E jelentés tartalmazza annak értékelését, hogy az e rendelet alapján nyilvántartott hitelminősítő intézetek hogyan hajtják végre az I. melléklet rendelkezéseit. (6) Az EÉPH évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak az EÉPH által e rendelet alapján megtett felügyeleti intézkedésekről és kiszabott szankciókról, ideértve, a pénzbírságokat és az időszakos kényszerítő bírságokat. (7) Az EÉPH feladatai végzése során együttműködik az EBH-val és az EBFH-val, továbbá a (2) és (3) bekezdésben említett iránymutatás kiadása és naprakésszé tétele, valamint a (4) bekezdésben említett szabályozástechnikaistandard-tervezetek előterjesztése előtt konzultációt folytat az EBH-val és az EBFH-val.

a) a 4. cikk (3) bekezdésében említett hitelminősítés-befogadást tervez;

b) kiszervezés alkalmazását tervezi; vagy

c) a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban a megfelelés tekintetében mentességet kér.

a) a 4. cikk (3) bekezdésében említett hitelminősítés-befogadást tervez;

b) kiszervezés alkalmazását tervezi; vagy

c) a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban a megfelelés tekintetében mentességet kér.

a) kifejezetten lemond a nyilvántartásról vagy az elmúlt hat hónap során nem adott ki hitelminősítést;

b) a nyilvántartásba vételt hamis nyilatkozatok adásával vagy egyéb szabálytalan módon szerezte meg; vagy

c) már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett a nyilvántartásba vételére sor került.

a) a hitelminősítő intézet által a nyilvántartásba vétel iránti kérelemben feltüntetendő, a II. mellékletben meghatározott információk;

b) a hitelminősítő intézet által a hitelesítés iránti kérelemhez, valamint a pénzügyi piacok stabilitása vagy integritása szempontjából annak - az 5. cikkben említett - rendszerszintű jelentősége felméréséhez biztosítandó információk;

c) a hitelminősítő intézetek által a 11. cikk (2) bekezdésével és az I. melléklet E. szakasza II. részének 1. pontjával összhangban közzéteendő információk bemutatása, beleértve a felépítést, a formátumot, a módszert és a jelentés tárgyidőszakát is;

d) annak értékelése, hogy a hitelminősítési módszerek milyen mértékben felelnek meg a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

e) az EÉPH által a folyamatos felügyelet céljából a hitelminősítési intézetektől kért, a minősítési adatokra vonatkozó rendszeres jelentés tartalma és formátuma.

10. A szöveg a következő cikkel egészül ki: "22a. cikk Az utólagos ellenőrzésre vonatkozó kötelezettség teljesítésének vizsgálata (1) Az e rendelet szerint nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek feletti folyamatos felügyelet gyakorlása során az EÉPH rendszeresen vizsgálja a 8. cikk (3) bekezdésének való megfelelést. (2) A 23. cikk sérelme nélkül, az EÉPH az (1) bekezdésben említett vizsgálat keretén belül továbbá

a) ellenőrzi, hogy a hitelminősítő intézetek elvégzik-e az utólagos ellenőrzést;

b) elemzi ezen utólagos ellenőrzés eredményeit; és

c) ellenőrzi, hogy a hitelminősítő intézetek rendelkeznek-e eljárásokkal az utólagos ellenőrzés eredményeinek a minősítési módszereikben történő figyelembevételére."

11. A 23-27. cikk helyébe a következő szöveg lép: "23. cikk Be nem avatkozás a minősítések tartalma vagy módszerei tekintetében Az e rendelet szerinti feladataik teljesítése során az EÉPH, a Bizottság, vagy a tagállamok hatóságai nem befolyásolhatják a hitelminősítések tartalmát vagy módszereit. 23a. cikk A 23b-23d. cikkben említett hatáskörök gyakorlása A 23b-23d. cikk által az EÉPH-ra vagy az EÉPH valamely tisztviselőjére vagy az EÉPH által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információ vagy dokumentumok közzétételének igénylésére, amelyekre szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik. 23b. cikk Tájékoztatáskérés (1) Az EÉPH egyszerű kérés vagy határozat útján felkérheti a hitelminősítő intézeteket, a hitelminősítési tevékenységekben részt vevő személyeket, a minősített szervezeteket és a kapcsolatban álló harmadik feleket, továbbá azokat a harmadik feleket, amelyekhez a hitelminősítő intézetek operatív funkciókat vagy tevékenységeket szerveztek ki és azokat a személyeket, amelyek más módon, szorosan és nagymértékben kapcsolódnak vagy kötődnek a hitelminősítő intézetekhez vagy a hitelminősítési tevékenységekhez, hogy minden olyan tájékoztatást bocsássanak rendelkezésére, amelyek szükségesek az e rendelet szerinti kötelességei teljesítéséhez. (2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű tájékoztatáskérés megküldésekor az EÉPH: (3) Az (1) bekezdés szerinti, határozat útján történő tájékoztatáskérés esetén az EÉPH: (4) A kért tájékoztatást az (1) bekezdésben említett személyek vagy képviselőik, illetve jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében a törvény vagy az alapító okiratuk által képviseletükre felhatalmazott személyek nyújtják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek az ügyfelük nevében jogosultak a tájékoztatás megadására. Az ügyfél teljes felelősséggel tartozik, ha az adott tájékoztatás hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető. (5) Az EÉPH haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, ahol az (1) bekezdésben említett, a tájékoztatáskérés által érintett személyek lakóhellyel rendelkeznek vagy ahol letelepedtek. 23c. cikk Általános vizsgálatok (1) Az EÉPH az e rendelet szerinti feladatai ellátása érdekében a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek bármilyen szükséges vizsgálatát elvégezheti. E célból az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által felhatalmazott más személyek jogosultak az alábbiakra: (2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok céljából az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által felhatalmazott más személyek hatáskörüket a vizsgálat tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás alapján gyakorolják. A felhatalmazás azt is tartalmazza, hogy a 36b. cikk értelmében időszakos kényszerítő bírsággal jár, ha a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat nem vagy hiányosan nyújtják be, vagy ha a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre nem vagy hiányosan válaszolnak, valamint hogy a 36a. cikk értelmében a III. melléklet II. szakaszának 8. pontjával összefüggésben pénzbírsággal jár, ha a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre a valóságnak nem megfelelően vagy félrevezető módon válaszolnak. (3) A 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek alávetik magukat az EÉPH határozata alapján indított vizsgálatoknak. A határozatban feltüntetni a vizsgálat tárgyát és célját, a 36b. cikkben előírt időszakos kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket, valamint azon jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálatnak vethető alá. (4) Az EÉPH a vizsgálat előtt kellő időben tájékoztatja a vizsgálatról és a felhatalmazott személyek személyazonosságáról azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát, ahol a vizsgálatra sor kerül. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői az EÉPH kérésére segítik a felhatalmazott személyeket feladataik elvégzésében. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a vizsgálaton. (5) Amennyiben az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséhez a nemzeti szabályok szerint igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető. (6) A (5) bekezdésben említett engedély kérelmezése esetén a nemzeti igazságügyi hatóság ellenőrzi, hogy az EÉPH határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a vizsgálat tárgyára figyelemmel nem önkényesek, illetve túlzottak-e. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzésekor a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EÉPH-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataival kapcsolatos információkat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően. 23d. cikk Helyszíni ellenőrzések (1) Az EÉPH az e rendelet szerinti feladatai ellátása érdekében minden szükséges helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 23b. cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek üzlethelyiségeiben. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő elvégzése és eredményessége ezt megköveteli, az EÉPH előzetes bejelentés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést. (2) Az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott más személyek az EÉPH vizsgálati határozata alapján beléphetnek a vizsgálat által érintett jogi személyek bármely üzlethelyiségébe és területére, továbbá rendelkeznek a 23c. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelységet, üzleti könyvet vagy nyilvántartást. (3) Az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott más személyek hatáskörüket az ellenőrzés tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás felmutatásával gyakorolják, amely a 36b. cikkben arra az esetre előírt időszakos kényszerítő bírságokat is tartalmazza, ha az érintett személyek nem vetik alá magukat az ellenőrzésnek. Az EÉPH a helyszíni ellenőrzés előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, ahol az ellenőrzésre sor kerül. (4) A 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek alávetik magukat az EÉPH határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek. A határozatban megjelöli az ellenőrzés tárgyát és célját, az ellenőrzés megkezdésének időpontját, valamint feltünteti a 36b. cikkben előírt időszakos kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket és azt a jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálatnak vethető alá. Az EÉPH az ilyen határozatok meghozatala előtt konzultál azon tagállam illetékes hatóságával, ahol az ellenőrzésre sor kerül. (5) Azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt más személyek, ahol a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az EÉPH kérésére aktívan segítik az EÉPH tisztviselőit és az EÉPH által felhatalmazott más személyeket. E célból rendelkeznek a (2) bekezdésben meghatározott hatáskörökkel. A szóban forgó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen. (6) Az EÉPH arra is felkérheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat, hogy végezzenek el a nevében ebben a cikkben és a 23c. cikk (1) bekezdésében meghatározott egyes vizsgálati feladatokat és helyszíni ellenőrzéseket. A hatáskörrel rendelkező hatóságok e célból az EÉPH-éval azonos - az e cikkben és a 23c. cikk (1) bekezdésében meghatározott - hatáskörrel rendelkeznek. (7) Amennyiben az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által felhatalmazott más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk szerint elrendelt vizsgálatot, az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága - szükség esetén a rendőrség vagy azzal egyenértékű bűnüldözési hatóság bevonásával - megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy a helyszíni ellenőrzést elvégezhessék. (8) Amennyiben az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzéshez vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz a nemzeti szabályok szerint valamely igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető. (9) A (8) bekezdésben említett engedély kérelmezése esetén a nemzeti igazságügyi hatóság ellenőrzi, hogy az EÉPH határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a helyszíni ellenőrzés tárgyára figyelemmel nem önkényesek, illetve túlzottak-e. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzésekor a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EÉPH-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataival kapcsolatos információkat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően. 23e. cikk A felügyeleti intézkedések meghozatalának és a pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai (1) Amennyiben az EÉPH az e rendelet szerinti feladatainak végzése során arra utaló fontos jeleket talál, hogy valószínűleg fennállnak olyan tények, amelyek megvalósítanak a III. mellékletben felsorolt egy vagy több jogsértést, akkor az EÉPH-n belül egy független vizsgálati tisztviselőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A vizsgálati tisztviselő nem vehet részt, illetve nem vehetett részt az érintett hitelminősítő intézet közvetlen vagy közvetett felügyeletében és nyilvántartási eljárásában, és feladatait az EÉPH felügyelőtanácsától függetlenül látja el. (2) A vizsgálati tisztviselő a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja az EÉPH felügyelőtanácsának. A vizsgálati tisztviselő a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 23b. cikkkel összhangban tájékoztatást kérni, valamint a 23c. és a 23d. cikkel összhangban vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezni. A vizsgálati tisztviselő e jogkörének gyakorlása közben teljesíti a 23a. cikkben foglaltakat. A vizsgálati tisztviselő a feladatainak elvégzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet az EÉPH a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött. (3) A vizsgálati tisztviselő a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot az EÉPH felügyelőtanácsának, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek arra, hogy a vizsgálat tárgyával kapcsolatban meghallgassák őket. A vizsgálati tisztviselő kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban a vizsgálat által érintett személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni. Az érintett személyek védelemhez való jogát az e cikk alapján történő vizsgálatok során teljes mértékben tiszteletben tartják. (4) Amikor a vizsgálati tisztviselő benyújtja a megállapításait tartalmazó ügyiratot az EÉPH felügyelőtanácsának, erről tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra. (5) A vizsgálati tisztviselő megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint - amennyiben ezt az érintett személyek kérik - a vizsgálat által érintett személyeknek a 25. és a 36c. cikk szerinti meghallgatását követően az EÉPH felügyelőtanácsa határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövettek-e a III. mellékletben felsorolt egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, a 24. cikkel összhangban felügyeleti intézkedést hoz, valamint a 36a. cikkel összhangban pénzbírságot szab ki. (6) A vizsgálati tisztviselő nem vesz részt az EÉPH felügyelőtanácsának megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele az EÉPH felügyelőtanácsának döntéshozatalába. (7) A Bizottság további eljárási szabályokat fogad el a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok kiszabását jelentő jogkör gyakorlására vonatkozóan, beleértve a védelemhez való jogra vonatkozó rendelkezéseket, az átmeneti rendelkezéseket, valamint a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok behajtását, továbbá részletes szabályokat fogad el a szankciók kiszabása és végrehajtása tekintetében az elévülési időre vonatkozóan. Az első albekezdésben említett szabályokat a Bizottság a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal fogadja el. (8) Az EÉPH az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak végzése során arra utaló, fontos jeleket talál, hogy valószínűleg fennállnak olyan tények, amelyek bűncselekményt valósítanak meg. Emellett az EÉPH nem szab ki pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen már ítélt dolognak minősülő felmentő vagy elmarasztaló ítélet született. 24. cikk Az EÉPH felügyeleti intézkedései (1) Amennyiben a 23e. cikk (5) bekezdésével összhangban az EÉPH felügyelőtanácsa megállapítja, hogy a hitelminősítő intézet elkövette a III. mellékletben felsorolt valamely jogsértést, az alábbi egy vagy több határozatot hozza: (2) Az EÉPH felügyelőtanácsa az (1) bekezdésben említett határozatok meghozatalakor figyelembe veszi a jogsértés jellegét és súlyosságát, az alábbi szempontokra tekintettel: (3) Az EÉPH felügyelőtanácsa, mielőtt meghozná az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett határozatokat, tájékoztatja arról az EBH-t és az EBFH-t. (4) A hitelminősítések az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett határozatok elfogadását követően továbbra is használhatók szabályozási céllal, legfeljebb az alábbi időtartamig: Az EÉPH felügyelőtanácsa - az EBH vagy az EBFH kérésére is - a piaci zavar lehetőségével vagy a pénzügyi instabilitással összefüggő kivételes körülmények között három hónappal meghosszabbíthatja az első albekezdés b) pontjában említett időtartamot. (5) Az EÉPH felügyelőtanácsa indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az érintett hitelminősítő intézetet az (1) bekezdés értelmében elfogadott határozatról, valamint megküldi azt a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságoknak, a Bizottságnak, az EBH-nak és az EBFH-nak. Az ilyen határozatot annak elfogadásától számított 10 munkanapon belül nyilvánosságra hozza a honlapján. Az EÉPH felügyelőtanácsa a határozatnak az első albekezdés szerinti nyilvánosságra hozatalakor arról is nyilvános tájékoztatást ad, hogy az érintett hitelminősítő intézet jogosult a határozat ellen jogorvoslattal élni, valamint adott esetben közzéteszi a jogorvoslati kérelem benyújtásának tényét és ezzel egyidejűleg közli, hogy a jogorvoslatnak nincs felfüggesztő hatálya, valamint azt, hogy a fellebbviteli tanács az 1095/2010/EU rendelet 60. cikkének (3) bekezdésével összhangban felfüggesztheti a vitatott határozat alkalmazását. 25. cikk Az érintett személyek meghallgatása (1) A 24. cikk (1) bekezdése szerinti bármely határozat meghozatala előtt az EÉPH felügyelőtanácsa lehetőséget ad az eljárás alá vont személyeknek arra, hogy az EÉPH megállapításaival kapcsolatban meghallgassák őket. Az EÉPH felügyelőtanácsa csak olyan megállapításokra alapozhatja határozatait, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni. Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha a pénzügyi rendszer jelentős és várhatóan hamarosan bekövetkező kárának megelőzése érdekében sürgős intézkedésre van szükség. Ilyen esetekben az EÉPH felügyelőtanácsa ideiglenes határozatot fogadhat el, a határozathozatal után pedig a lehető leghamarabb meghallgatási lehetőséget kell biztosítania az érintett személyek számára. (2) Az eljárás alá vont személyek védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben tartják. Jogukban áll betekinteni az EÉPH ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra. 25a. cikk A 4. cikk (1) bekezdésének (a hitelminősítések felhasználása) felügyeletéért és végrehajtásáért felelős hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok A hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok a vonatkozó ágazati jogszabályoknak megfelelően felelnek a 4. cikk (1) bekezdésének felügyeletéért és végrehajtásáért. III. FEJEZET AZ EÉPH, A HATÁSKÖRREL RENDELKEZŐ HATÓSÁGOK ÉS A HATÁSKÖRREL RENDELKEZŐ ÁGAZATI HATÓSÁGOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS 26. cikk Együttműködési kötelezettség Az EÉPH, az EBH, az EBFH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok az e rendelet, valamint a vonatkozó ágazati jogszabályok céljai érdekében szükséges körben együttműködnek. 27. cikk Információcsere (1) Az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok indokolatlan késedelem nélkül átadják egymásnak az e rendeletben és a vonatkozó ágazati jogszabályokban meghatározott feladataik ellátásához szükséges információkat. (2) Az EÉPH a feladataik ellátásához szükséges bizalmas információkat továbbíthatja a központi bankoknak, a Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Banknak mint monetáris hatóságoknak, az Európai Rendszerkockázati Testületnek és adott esetben más, a fizetési és elszámolási rendszerek felügyeletéért felelős hatóságoknak. Hasonlóképpen az ilyen hatóságok vagy szervek nem akadályozhatók meg abban, hogy az EÉPH-nak az e rendelet szerinti feladatai ellátásához szükséges információkat átadják."

a) a kérés jogalapjaként ezt a cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza az igényelt tájékoztatást;

d) meghatározza a tájékoztatásra rendelkezésre álló határidőt;

e) tájékoztatja azt a személyt, akitől a tájékoztatást kéri, hogy nem köteles tájékoztatást adni, de ha válaszol az tájékoztatáskérésre, a válasz nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető;

f) feltünteti a 36a. cikkben a III. melléklet II. szakaszának 7. pontjával összefüggésben arra az esetre előírt pénzbírságot, ha a feltett kérdésekre adott válaszok nem felelnek meg a valóságnak vagy félrevezetők.

a) a kérés jogalapjaként ezt a cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza az igényelt tájékoztatást;

d) meghatározza a tájékoztatásra rendelkezésre álló határidőt;

e) feltünteti a 36b. cikkben arra az esetre előírt időszakos kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;

f) feltünteti a 36a. cikkben a III. melléklet II. szakaszának 7. pontjával összefüggésben arra az esetre előírt pénzbírságot, ha a kérdésekre adott válaszok nem felelnek meg a valóságnak vagy félrevezetők; és

g) feltünteti, hogy a határozat ellen a Fellebbviteli Tanácsnál jogorvoslattal lehet élni, valamint hogy az 1095/2010/EU rendelet 60. és 61. cikkével összhangban az Európai Unió Bíróságától a határozat felülvizsgálata kérhető.

a) a feladataik végrehajtása szempontjából lényeges nyilvántartások, adatok, eljárások vagy egyéb anyagok megvizsgálása, az adathordozótól függetlenül;

b) az ilyen nyilvántartásokból, adatokból, eljárásokból és egyéb anyagokból hiteles másolatok vagy kivonatok készítése vagy bekérése;

c) a 23b. cikk (1) bekezdésében említett bármely személynek, képviselőjének vagy személyzete tagjainak beidézése, és tőlük szóbeli vagy írásbeli magyarázat kérése az ellenőrzés tárgyával és céljával összefüggő tényekkel vagy dokumentumokkal kapcsolatban, valamint a válaszok rögzítése;

d) bármely egyéb olyan természetes vagy jogi személy meghallgatása, aki hozzájárul ahhoz, hogy a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információgyűjtés céljából meghallgassák;

e) a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérése.

a) a hitelminősítő intézetet törli a nyilvántartásból;

b) a hitelminősítő intézetet átmeneti időszakra eltiltja hitelminősítések kiadásától az egész Unióra kiterjedő hatálylyal, egészen addig, amíg a jogsértés fennáll;

c) felfüggeszti a hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések szabályozási célú használatát az egész Unióra kiterjedő hatállyal, egészen addig, amíg a jogsértés fennáll;

d) felszólítja a hitelminősítő intézetet a jogsértés megszüntetésére;

e) nyilvános közleményt ad ki.

a) a jogsértés időtartama és gyakorisága;

b) a jogsértés súlyos vagy rendszerszintű hiányosságokra utal-e a vállalkozás eljárásaiban, irányítási rendszereiben vagy a belső ellenőrzés területén;

c) a jogsértés megkönnyítette-e pénzügyi bűncselekmény elkövetését, előidézte-e azt, vagy a pénzügyi bűncselekmény más módon a jogsértésnek tulajdonítható-e;

d) a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték-e el.

a) attól a naptól számított tíz munkanap, amelyen az EÉPH határozatát az (5) bekezdés alapján közzétették, amenynyiben ugyanezen pénzügyi eszköz vagy szervezet rendelkezik olyan hitelminősítéssel, amelyet az e rendelet szerint nyilvántartásba vett más hitelminősítő intézet adott ki; vagy

b) attól a naptól számított három hónap, amelyen az EÉPH határozatát az (5) bekezdés alapján közzétették, amenynyiben ugyanezen pénzügyi eszköz vagy szervezet nem rendelkezik olyan hitelminősítéssel, amelyet az e rendelet szerint nyilvántartásba vett más hitelminősítő intézet adott ki.

12. A 28. és 29. cikket el kell hagyni.

13. A 30., 31. és 32. cikk helyébe a következő szöveg lép: "30. cikk Az EÉPH feladatainak átruházása a hatáskörrel rendelkező hatóságokra (1) Amennyiben valamely felügyeleti feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges, az EÉPH a 21. cikk (2) bekezdése szerint általa kibocsátott iránymutatásokkal összhangban meghatározott felügyeleti feladatokat egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságára ruházhat át. Az ilyen meghatározott felügyeleti feladatok közé tartozhat különösen a 23b. cikk szerinti tájékoztatáskérések és a 23d. cikk (6) bekezdése szerinti vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések lefolytatásának jogköre. (2) Az EÉPH a feladat átruházását megelőzően konzultál az érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal. E konzultációk az alábbiakra vonatkoznak: (3) A 19. cikk (2) bekezdése alapján a Bizottság által elfogadandó díjszabályzattal összhangban az EÉPH megtéríti a hatáskörrel rendelkező hatóságnak az átruházott feladatok elvégzésével összefüggésben felmerült költségeket. (4) Az EÉPH megfelelő időközönként felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett átruházást. A feladatok átruházása bármikor visszavonható. A feladatok átruházása nem érinti az EÉPH felelősségét, és nem korlátozza az EÉPH-t az átruházott tevékenység elvégzésében és ellenőrzésében. Az e rendelet szerinti felügyeleti feladatok, beleértve a nyilvántartásba vételről szóló határozatokat, a jogsértésekre vonatkozó végleges értékelést és a betartással kapcsolatos döntéseket, nem ruházhatók át. 31. cikk A hatáskörrel rendelkező hatóságok általi értesítések és felfüggesztés iránti megkeresések (1) Amennyiben egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága tudomást szerez arról, hogy területén vagy egy másik tagállam területén e rendelettel ellentétes cselekményeket hajtanak vagy hajtottak végre, erről a lehető legrészletesebb módon értesíti az EÉPH-t. Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság vizsgálati szempontból ezt szükségesnek tartja, a hatáskörrel rendelkező hatóság azt is javasolhatja az EÉPH-nak, hogy mérlegelje a 23b. és a 23c. cikk szerinti hatásköröknek a cselekményekben érintett hitelminősítő intézet vonatkozásában történő alkalmazását. Az EÉPH megteszi a megfelelő intézkedéseket. Tájékoztatja az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóságot az eredményről, és amennyire lehetséges, bármilyen jelentős közbenső fejleményről. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott értesítési kötelezettség sérelme nélkül, ha valamely tagállam EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatósága úgy ítéli meg, hogy egy nyilvántartásba vett olyan hitelminősítő intézet, amelynek hitelminősítéseit az adott tagállam területén felhasználják, megszegi az e rendeletből származó kötelezettségeket, és e jogsértés kellően súlyos és tartós ahhoz, hogy az adott tagállamban jelentős hatást gyakoroljon a befektetők védelmére vagy a pénzügyi rendszer stabilitására, akkor az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóság felkérheti az EÉPH-t, hogy függessze fel az érintett hitelminősítő intézet hitelminősítéseinek a 4. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi intézmények és más szervezetek általi, szabályozási célú használatát. Az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóság az EÉPH-nak teljes körűen megindokolja a megkeresését. Amennyiben az EÉPH úgy ítéli meg, hogy a megkeresés indokolatlan, erről írásban, az indokokat kifejtve tájékoztatja az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóságot. Amennyiben az EÉPH úgy ítéli meg, hogy a megkeresés indokolt, megteszi a megfelelő intézkedéseket a probléma megoldására. 32. cikk Szakmai titoktartás (1) A szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik az EÉPH-ra, a hatáskörrel rendelkező hatóságokra, valamint minden olyan személyre, aki az EÉPH-nak, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak vagy más olyan személynek lát vagy látott el feladatokat, amelyre vagy akire az EÉPH feladatokat ruházott át, ideértve az EÉPH által megbízott ellenőröket és szakértőket is. A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk nem hozhatók más személyek vagy hatóságok tudomására, kivéve, ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé. (2) Az e rendelet alapján megszerzett vagy az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok, a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok, valamint a 27. cikk (2) bekezdésében említett más hatóságok és szervek között kicserélt információk bizalmasnak minősülnek, kivéve, ha azok közlésekor az EÉPH vagy az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság vagy más hatóság vagy szerv kijelenti, hogy az információk közölhetők, vagy ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé."

a) az átruházandó feladat meghatározása;

b) az átruházandó feladat elvégzésének ütemezése; valamint

c) a szükséges információknak az EÉPH által, illetve az EÉPH részére történő átadása.

14. A 33. cikket el kell hagyni.

15. A 34. és a 35. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"34. cikk

Megállapodás az információcseréről

Az EÉPH az információk cseréjéről harmadik országok felügyeleti hatóságaival csak abban az esetben köthet együttműködési megállapodást, ha a közölt információk tekintetében olyan szakmai titoktartási garanciák vannak érvényben, amelyek legalább a 32. cikkben meghatározott garanciákkal egyenértékűek.

Az információcsere az EÉPH vagy az említett felügyeleti hatóságok feladatainak elvégzését szolgálja.

A személyes adatok harmadik országok részére történő továbbítása tekintetében az EÉPH a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (16) alkalmazza.

35. cikk

A harmadik országokból származó információk közlése

Az EÉPH a harmadik országok felügyeleti hatóságaitól kapott információkat csak abban az esetben közölheti, ha az EÉPH vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság ehhez megszerezte az információkat átadó felügyeleti hatóság kifejezett hozzájárulását, és amennyiben az ilyen információkat adott esetben kizárólag olyan céllal közli, amelyhez a felügyeleti hatóság hozzájárult, vagy ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé.

16. A IV. cím I. fejezetének "Szankciók, bizottsági eljárás és jelentéstétel" címe helyébe a "Szankciók, pénzbírságok, időszakos kényszerítő bírságok, bizottsági eljárás, átruházott hatáskörök és jelentéstétel" cím lép.

17. A 36. cikk első és második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"A tagállamok megállapítják a 4. cikk (1) bekezdésének megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítása érdekében. A megállapított szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóság nyilvánosságra hozzon minden olyan szankciót, amelyet a 4. cikk (1) bekezdésének megsértése miatt szabtak ki, kivéve, ha ez a nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan kárt okozna az érintett feleknek."

18. A szöveg kiegészül az alábbi cikkekkel: "36a. cikk Pénzbírságok (1) Amennyiben az EÉPH felügyelőtanácsa a 23e. cikk (5) bekezdésével összhangban megállapítja, hogy egy hitelminősítő intézet szándékosan vagy gondatlanságból elkövette a III. mellékletben felsorolt valamely jogsértést, a (2) bekezdésben foglaltakkal összhangban pénzbírság kiszabásáról szóló határozatot fogad el. A hitelminősítő intézet által elkövetett jogsértés szándékosnak tekintendő, amennyiben az EÉPH olyan objektív tényezőket talál, amelyek bizonyítják, hogy a hitelminősítő intézet vagy felső vezetése szándékosan követte el a jogsértést. (2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírságok alapöszszegét az alábbi értékhatárokon belül állapítják meg: Annak eldöntésekor, hogy a pénzbírságok alapösszege az első albekezdésben megállapított értékhatárokon belül alacsonyabb, közepes vagy magasabb legyen-e, az EÉPH az érintett hitelminősítő intézet előző üzleti évből származó éves árbevételét veszi figyelembe. Az alapösszeg az alsó értékhatár közelében lesz azon hitelminősítő intézetek esetében, amelyek éves árbevétele nem éri el a 10 millió EUR-t, a középső értékhatár közelében lesz azon hitelminősítő intézetek esetében, amelyek éves árbevétele 10 és 50 millió EUR közé esik, és a felső értékhatár közelében lesz azon hitelminősítő intézetek esetében, amelyek éves árbevétele meghaladja az 50 millió EUR-t. (3) A (2) bekezdésben meghatározott értékhatárokon belül megállapított alapösszegeket szükség esetén, súlyosbító vagy enyhítő körülmények figyelembevételével, a IV. mellékletben meghatározott megfelelő együtthatók szerint kiigazítják. A megfelelő súlyosbító együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több súlyosbító együttható is alkalmazandó, az alapösszeg és az egyes súlyosbító együtthatók alkalmazása után kapott összeg különbségét hozzáadják az alapösszeghez. A megfelelő enyhítő együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több enyhítő együttható is alkalmazandó, az alapösszeg és az egyes enyhítő együtthatók alkalmazása után kapott összeg különbségét levonják az alapösszegből. (4) A (2) és a (3) bekezdés ellenére azonban a pénzbírság nem haladhatja meg az érintett hitelminősítő intézet előző üzleti évből származó éves árbevételének 20 %-át, továbbá ha a hitelminősítő intézet közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén, akkor a pénzbírságnak legalább ezt a pénzügyi előnyt el kell érnie. Amennyiben a hitelminősítő intézet által elkövetett cselekmény vagy mulasztás a III. mellékletben felsoroltak közül több jogsértést is megvalósít, csak az egyik ilyen jogsértésre vonatkozó, a (2) és a (3) bekezdéssel összhangban kiszámított magasabb pénzbírság alkalmazandó. 36b. cikk Időszakos kényszerítő bírságok (1) Az EÉPH felügyelőtanácsa határozatban időszakos kényszerítő bírságot szab ki annak érdekében, hogy kötelezze: (2) Az időszakos kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. Az időszakos kényszerítő bírságot naponként kell kiszabni, addig, amíg az érintett hitelminősítő intézet vagy személy eleget nem tesz az (1) bekezdésben említett vonatkozó határozatnak. (3) A (2) bekezdés ellenére, az időszakos kényszerítő bírság összege az előző üzleti évre vonatkozó átlagos napi árbevétel 3 %-a, természetes személyek esetében pedig az előző naptári évre vonatkozó átlagos napi jövedelem 2 %-a. Az összeg az időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően számítandó ki. (4) Az időszakos kényszerítő bírság az EÉPH határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki. 36c. cikk Az eljárás alá vont személyek meghallgatása (1) A 36a. cikkben vagy a 36b. cikk (1) bekezdésének a)-d) pontjában előírt pénzbírságot és/vagy időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozat meghozatala előtt az EÉPH felügyelőtanácsa lehetőséget ad az eljárás alá vont személyeknek arra, hogy az EÉPH megállapításaival kapcsolatban meghallgassák őket. Az EÉPH felügyelőtanácsa csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni. (2) Az eljárás alá vont személyek védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben tartják. Jogukban áll betekinteni az EÉPH ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és az EÉPH belső előkészítő dokumentumaira. 36d. cikk A pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok közzététele, jellege, végrehajtása és elhelyezése (1) Az EÉPH nyilvánosságra hoz minden, a 36a. és a 36b. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és időszakos kényszerítő bírságot, kivéve ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek. (2) A 36a. és a 36b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek. (3) A 36a. és a 36b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok végrehajthatók. A végrehajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén a behajtásra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a hatóság látja el - a határozat hitelességének ellenőrzésén kívül minden más alakiságot mellőzve -, amelyet az egyes tagállamok kormányai erre a célra kijelölnek, és amelyről az EÉPH-t és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják. Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően, közvetlenül a hatáskörrel rendelkező szervtől kérheti a végrehajtást. A végrehajtást csak az Európai Unió Bíróságának határozata függesztheti fel. A végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban az adott tagállam igazságügyi szervei rendelkeznek hatáskörrel. (4) A pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok összegét az Európai Unió általános költségvetésében helyezik el. 36e. cikk Az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálat Az Európai Unió Bírósága korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben az EÉPH pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot szabott ki. A Bíróság eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a kiszabott pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot."

a) a III. melléklet I. szakaszának 1-5., 11-15., 19., 20., 23., 28., 30., 32., 33., 35., 41., 43., 50. és 51. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 500 000 EUR, de legfeljebb 750 000 EUR;

b) a III. melléklet I. szakaszának 6-8., 16-18., 21., 22., 24., 25., 27., 29., 31., 34., 37-40., 42., 45-47., 48., 49., 52. és 54. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 300 000 EUR, de legfeljebb 450 000 EUR;

c) a III. melléklet I. szakaszának 9., 10., 26., 36., 44. és 53. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 100 000 EUR, de legfeljebb 200 000 EUR;

d) a III. melléklet II. szakaszának 1., 6., 7. és 8. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 50 000 EUR, de legfeljebb 150 000 EUR;

e) a III. melléklet II. szakaszának 2., 4. és 5. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 25 000 EUR, de legfeljebb 75 000 EUR;

f) a III. melléklet II. szakaszának 3. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 10 000 EUR, de legfeljebb 50 000 EUR;

g) a III. melléklet III. szakaszának 1-3. és 11. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 150 000 EUR, de legfeljebb 300 000 EUR;

h) a III. melléklet III. szakaszának 4., 6., 8. és 10. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 90 000 EUR, de legfeljebb 200 000 EUR;

i) a III. melléklet III. szakaszának 5., 7. és 9. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 40 000 EUR, de legfeljebb 100 000 EUR.

a) a hitelminősítő intézetet a jogsértés megszüntetésére, összhangban a 24. cikk (1) bekezdésének d) pontja alapján hozott határozattal;

b) a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyt a 23b. cikk szerinti határozatban kért tájékoztatás hiánytalan szolgáltatására;

c) a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyt arra, hogy vesse alá magát a vizsgálatnak és különösen, hogy hiánytalanul adja át a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat, illetve pótolja és helyesbítse a 23c. cikk szerinti határozattal elrendelt vizsgálat során közölt egyéb információkat;

d) a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyt arra, hogy vesse alá magát a 23d. cikk szerinti határozattal elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.

19. A 37. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"37. cikk

A mellékletek módosítása

A Bizottság a pénzügyi piacokon, különösen az új pénzügyi eszközökkel kapcsolatosan bekövetkező - akár nemzetközi - fejlemények figyelembevétele céljából - a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal - intézkedéseket fogadhat el a mellékletek - kivéve a III. mellékletet - módosítására vonatkozóan."

20. A 38. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

21. A szöveg kiegészül az alábbi cikkekkel:

"38a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság 2011. június 1-jétől számítva négyéves időtartamra szóló felhatalmazást kap az 5. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 23e. cikk (7) bekezdésében és a 37. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb hat hónappal a négyéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 38b. cikkel összhangban nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az automatikusan meghosszabbodik a korábbival azonos időtartamokra.

(2) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit a 38b. és a 38c. cikk határozza meg.

38b. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 23e. cikk (7) bekezdésében és a 37. cikkben említett felhatalmazást.

(2) A felhatalmazás visszavonásával kapcsolatos döntés meghozatala érdekében belső eljárást indító intézmény a végleges határozat meghozatala előtt ésszerű határidőn belül törekszik tájékoztatni a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve, hogy mely felhatalmazás visszavonásáról kíván határozni.

(3) A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

38c. cikk

Kifogások a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ellen

(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés napját követő három hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.

Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam három hónappal meghosszabbodik.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított időpontban hatályba lép.

Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az időtartam letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az az időtartam letelte előtt hatályba léphet.

(3) Ha az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett időtartamon belül kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkével összhangban a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja."

22. A 39. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdést el kell hagyni;

b) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(3) 2011. július 1-jéig a Bizottság a harmadik országokban a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályozási és felügyeleti keretrendszerben bekövetkezett fejlemények fényében jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e fejleményeknek és a 40. cikkben említett átmeneti rendelkezésnek az Unión belüli pénzügyi piacok stabilitására gyakorolt hatásáról."

23. A szöveg a következő cikkel egészül ki:

"39a. cikk

Az EÉPH jelentése

Az EÉPH 2011. december 31-ig értékeli az e rendelet értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak."

24. A 40. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"A meglevő hitelminősítő intézetek továbbra is kiadhatnak olyan hitelminősítéseket, amelyeket a 4. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi intézmények és egyéb szervezetek szabályozási célból továbbra is használhatnak, kivéve, ha a nyilvántartásba vételt elutasítják. A nyilvántartásba vétel elutasítása esetén a 24. cikk (4) és (5) bekezdése alkalmazandó."

25. A szöveg a következő cikkel egészül ki:

"40a. cikk

Az EÉPH-val kapcsolatos átmeneti intézkedések

(1) 2011. július 1-jén megszűnik a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel kapcsolatos minden olyan hatáskör és feladat, amelyet rendelkező hatóságokra ruháztak, akár a letelepedés helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaként működnek, akár nem, illetve a kollégiumokra, amennyiben ezeket létrehozták.

Azokat a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket azonban, amelyeket a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága vagy a megfelelő kollégium 2010. szeptember 7-ig kézhez vett, nem továbbítják az EÉPH-nak, és a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról szóló határozatot az adott hatóság és a megfelelő kollégium hozza meg.

(2) Az (1) bekezdés második albekezdésének sérelme nélkül, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel - és ezen belül a folyamatban lévő vizsgálatokkal és végrehajtási intézkedésekkel is - kapcsolatos iratokat és munkadokumentumokat vagy azok hitelesített másolatait az EÉPH az (1) bekezdésben említett időponttól átveszi.

(3) Az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok és kollégiumok biztosítják, hogy a meglévő nyilvántartások és munkaanyagok vagy azok hitelesített másolatai minél előbb, de legkésőbb 2011. július 1-jéig átkerüljenek az EÉPH-hoz. Az említett hatáskörrel rendelkező hatóságok és kollégiumok emellett minden szükséges segítséget és tanácsot megadnak az EÉPH-nak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységek hatékony és eredményes átadását és az EÉPH általi megkezdését.

(4) Az EÉPH az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok és kollégiumok jogutódjaként lép fel minden olyan közigazgatási vagy bírósági eljárásban, amely az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos felügyeleti és végrehajtási tevékenységek gyakorlásából ered.

(5) Bármely hitelminősítő intézetnek az e cikk (1) bekezdésében említett hatáskörrel rendelkező hatóság általi, a III. cím I. fejezetével összhangban történő nyilvántartásba vétele érvényben marad a hatáskörök EÉPH-ra való átruházása után is.

(6) Folyamatos felügyelete keretében 2014. július 1-jéig az EÉPH a felügyeleti hatásköre alá tartozó valamennyi hitelminősítő intézetet legalább egyszer ellenőrzi."

26. Az I. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul.

27. Be kell illeszteni az e rendelet II. mellékletében található mellékleteket.

2. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2011. május 11-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

GYŐRI E.

(1) HL C 337., 2010.12.14., 1. o.

(2) HL C 54., 2011.2.19., 37. o.

(3) Az Európai Parlament 2010. december 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács április 11-i határozata.

(4) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

(5) HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(6) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(7) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

(8) HL L 228., 1973.8.16., 3. o.

(9) HL L 345., 2002.12.19., 1. o.

(10) HL L 323., 2005.12.9., 1. o.

(11) HL L 302., 2009.11.17., 32. o.";

(12) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.";

(13) HL 17., 1958.10.6., 385. o.

(14) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.

(15) HL L 331., 2010.12.15., 48. o."

(16) HL L 8., 2001.1.12., 1. o."

I. MELLÉKLET

Az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete a következőképpen módosul:

1. Az A. szakaszban a 2. pont utolsó bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"Az igazgatótanács vagy felügyelőbizottság független tagjai által az a)-d) pontban említett kérdésekre vonatkozóan kiadott véleményeket rendszeresen be kell nyújtani az igazgatótanácsnak vagy a felügyelőbizottságnak, és az EÉPH kérésére azokat mindenkor ez utóbbi rendelkezésére kell bocsátani."

2. A B. szakaszban a 8. pont első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"8. A 7. pontban említett nyilvántartásokat és ellenőrzési nyomvonalakat a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet telephelyein legalább öt évig meg kell őrizni, és kérésre az EÉPH rendelkezésére kell bocsátani."

3. Az E. szakasz II. részének 2. pontjában az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"2. Évente a következő információkat:

a) hitelminősítő intézet húsz legnagyobb ügyfelének a tőlük származó bevétel szerinti listája;

b) hitelminősítő intézet azon ügyfeleinek listája, amelyek hozzájárulása a hitelminősítő intézet bevételeinek növekedési üteméhez az előző pénzügyi évben több mint másfélszeresével meghaladta a hitelminősítő intézet ugyanazon évi összbevételének növekedési ütemét. Az ilyen ügyfeleket csak akkor kell a listán feltüntetni, ha az adott évben a hitelminősítő intézet egész világon befolyó összbevételének több mint 0,25 %-a tőlük származik; és

c) az adott év során készített hitelminősítések listája, megjelölve, hogy ezen belül mekkora volt a nem kezdeményezett hitelminősítések aránya."

II. MELLÉKLET

Az 1060/2009/EK rendelet a következő mellékletekkel egészül ki:

III. MELLÉKLET

A 24. cikk (1) bekezdésében és a 36a. cikk (1) bekezdésében említett jogsértések jegyzéke

I. Összeférhetetlenséggel, szervezeti vagy működési követelménnyel kapcsolatos jogsértések

1. A hitelminősítő intézet megsérti a 4. cikk (3) bekezdését azáltal, ha anélkül fogad be egy valamely harmadik országban kiadott hitelminősítést, hogy teljesítené az említett bekezdésben előírt feltételeket, kivéve, ha e jogsértés okáról a hitelminősítő intézetnek nincs tudomása vagy azt nem képes befolyásolni.

2. A hitelminősítő intézet megsérti a 4. cikk (4) bekezdésének második albekezdését azáltal, ha egy valamely harmadik országban kiadott hitelminősítés befogadását az e rendelet előírásai megkerülésének szándékával használja fel.

3. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 1. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem hoz létre igazgatótanácsot vagy felügyelőbizottságot.

4. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának első bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem gondoskodik arról, hogy üzleti érdeke ne befolyásolja hátrányosan a hitelminősítési tevékenységek függetlenségét és hitelességét.

5. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának második bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem olyan felső vezetést nevez ki, amely jó hírnévvel, kellő szaktudással és tapasztalattal rendelkezik, valamint biztosítani tudja a hitelminősítő intézet megfelelő és körültekintő irányítását.

6. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának harmadik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha igazgatótanácsába vagy felügyelőbizottságába nem nevez ki az előírásoknak megfelelő számú független tagot.

7. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának negyedik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának független tagjai számára olyan díjazási rendszert állapít meg, amely a hitelminősítő intézet gazdasági teljesítményéhez kapcsolódik, vagy amelyet nem a véleményeik függetlenségének biztosítását szem előtt tartva alakítottak ki, illetve ha igazgatótanácsa vagy felügyelőbizottsága független tagjainak megbízatását öt évnél hosszabb vagy meghosszabbítható időtartamban állapítja meg; vagy az igazgatótanács vagy felügyelőbizottság valamely független tagját súlyos hivatali mulasztástól vagy nem megfelelő szakmai teljesítménytől eltérő okból bocsátja el.

8. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának ötödik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha olyan tagokat nevez ki az igazgatótanácsába vagy felügyelőbizottságába, akik nem rendelkeznek kellő szakértelemmel a pénzügyi szolgáltatások terén; vagy amennyiben a hitelminősítő intézet strukturált pénzügyi eszközökre úgy ad ki hitelminősítést, hogy a tanácsnak vagy a bizottságnak nincs legalább egy olyan független és egy olyan másik tagja, akik alapos felsővezetői tudással és tapasztalattal rendelkeznek a strukturált pénzügyi eszközök piacainak terén.

9. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának hatodik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjai ellássák az említett pont hatodik bekezdésében említett valamely kérdés figyelemmel kísérésével kapcsolatos feladatokat.

10. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának hetedik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjai rendszeresen benyújtsák az említett pont hatodik bekezdésében említett kérdésekre vonatkozó véleményeiket, vagy kérésre az EÉPH rendelkezésére bocsássák azokat.

11. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 3. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem állapítja meg az e rendelet szerinti kötelezettségeinek teljesítését biztosító megfelelő vállalati politikákat vagy eljárásokat.

12. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 4. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem rendelkezik hatékony és eredményes adminisztratív vagy számviteli eljárásokkal, belső ellenőrzési mechanizmusokkal, célravezető kockázatelemzési eljárásokkal, vagy az információfeldolgozási rendszerekre vonatkozóan hatékony ellenőrzési vagy védelmi szabályozással, illetve nem valósítja meg vagy nem tartja fenn az említett pontban megkövetelt határozathozatali eljárásokat és szervezeti felépítéseket.

13. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 5. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem állapít meg, illetve nem tart fenn állandó, hatékony, függetlenül működő megfelelési funkciós részleget (»megfelelési funkció«).

14. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 6. pontjának első bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy teljesüljenek az említett pont első bekezdésében foglalt azon feltételek, amelyek révén a megfelelési funkció megfelelően vagy függetlenül láthatja el a feladatait.

15. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 7. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem dolgozza ki azokat a megfelelő és hatékony szervezeti vagy adminisztratív szabályokat, amelyek az I. melléklet B. szakasza 1. pontjában említett összeférhetetlenségek megelőzését, feltárását, megszüntetését vagy kezelését, illetve nyilvánosságra hozatalát szolgálják, vagy ha nem gondoskodik arról, hogy nyilvántartás készüljön a hitelminősítési tevékenységek függetlenségét, többek között az I. melléklet C. szakaszában említett hitelminősítő elemzőkre vonatkozó szabályokat fenyegető valamennyi jelentős veszélyről, valamint az ilyen veszélyek csökkentésére alkalmazott óvintézkedésekről.

16. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 8. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem alkalmazza azokat a megfelelő rendszereket, erőforrásokat vagy eljárásokat, amelyek biztosítják a hitelminősítési tevékenységek teljesítésének folyamatosságát és szabályosságát.

17. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakaszának 9. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem hoz létre egy olyan felülvizsgálati funkciót, amely

a) módszereinek, modelljeinek és főbb minősítési feltevéseinek, illetve ezek bármely jelentős megváltoztatásának és módosításának időszakos felülvizsgálatáért, vagy - amennyiben új pénzügyi eszközök értékelésére használják vagy kívánják használni őket - e módszerek, modellek és főbb minősítési feltevések megfelelőségéért felel;

b) független a hitelminősítési tevékenységekért felelős szervezeti egységektől; vagy

c) az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság tagjainak tartozik elszámolással.

18. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 10. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem ellenőrzi vagy értékeli az e rendelettel összhangban létrehozott rendszerei, belső ellenőrzési mechanizmusai és szabályozása megfelelőségét és hatékonyságát, vagy nem hoz megfelelő intézkedéseket az esetleges hiányosságok kezelésére.

19. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 1. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem tárja fel, nem küszöböli ki vagy nem kezeli, továbbá nem teszi közzé egyértelműen és jól láthatóan azokat a tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenségeket, amelyek befolyásolhatják a hitelminősítő elemzők, alkalmazottak és azon más természetes személyek elemzéseit vagy véleményeit, akiknek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, és akik közvetlenül részt vesznek a hitelminősítések kiadásában vagy jóváhagyják a hitelminősítéseket.

20. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának első bekezdésével összefüggésben azáltal, ha az említett pont első bekezdésében meghatározott valamely körülmény fennállása esetén hitelminősítést ad ki, illetve ha meglévő hitelminősítés esetén nem teszi haladéktalanul közzé, hogy az említett körülmények befolyásolhatják a hitelminősítést.

21. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának második bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem állapítja meg késlekedés nélkül, hogy indokolt-e ismételt értékelést végrehajtani, illetve a hitelminősítést visszavonni.

22. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 4. pontjának első bekezdésével összefüggésben azáltal, ha konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat nyújt a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél részére a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél vállalati vagy jogi felépítésével, eszközeivel és forrásaival vagy tevékenységeivel kapcsolatban.

23. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 4. pontja harmadik bekezdésének első részével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a kiegészítő szolgáltatások nyújtása ne legyen összeférhetetlen a hitelminősítési tevékenységével.

24. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 5. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem gondoskodik arról, hogy a hitelminősítő elemzők és a minősítéseket jóváhagyó személyek ne tegyenek javaslatokat vagy ajánlásokat az olyan strukturált pénzügyi eszközök kialakítására vonatkozóan, amelyekről a hitelminősítő intézetnek hitelminősítést kell kiadnia.

25. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 6. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem úgy tervezi meg jelentéstételi vagy kommunikációs csatornáit, hogy biztosítsa a B. szakasz 1. pontjában említett személyeknek a hitelminősítő intézet által üzleti alapon végzett egyéb tevékenységeitől való függetlenségét.

26. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 8. pontjának második bekezdésével összefüggésben azáltal, ha a nyilvántartásból történt törlését követően a nyilvántartásokat nem őrzi meg legalább további három évig.

27. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (1) bekezdését azáltal, ha nem gondoskodik arról, hogy a hitelminősítő elemzők, a hitelminősítő intézet alkalmazottai, illetve az olyan természetes személyek, akiknek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, és akik közvetlenül részt vesznek a hitelminősítési tevékenységekben, megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkezzenek a számukra kijelölt feladatok elvégzéséhez.

28. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (2) bekezdését azáltal, ha nem biztosítja, hogy a 7. cikk (1) bekezdésében említett személyek a minősített szervezettel, az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel vagy az ahhoz ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személlyel ne kezdeményezhessenek tárgyalásokat a díjakról vagy térítésekről, illetve ne vehessenek részt azokban.

29. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 3. pontjának a) alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a C. szakasz 1. pontjában említett személyek minden ésszerű intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy a hitelminősítő intézet tulajdonát vagy a birtokában lévő nyilvántartásokat megvédjék a csalásokkal, lopásokkal vagy visszaélésekkel szemben, figyelembe véve gazdasági tevékenysége jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, valamint hitelminősítési tevékenységei jellegét és körét.

30. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 5. pontjával összefüggésben azáltal, ha negatív következményekkel sújt az említett szakasz 1. pontjában említett valamely személyt amiatt, hogy az adott személy, miután úgy ítélte meg, hogy az említett szakasz 1. pontjában említett valamely más személy jogellenes módon járt el, ezt az információt jelentette a megfelelési tisztviselőnek.

31. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 6. pontjával összefüggésben azáltal, ha - olyan esetben, amikor egy hitelminősítő elemző megszünteti munkaviszonyát, és olyan minősített szervezetnél kerül alkalmazásba, amelynek hitelminősítésében részt vett, vagy olyan pénzügyi vállalkozáshoz kerül, amellyel a hitelminősítő intézetnél végzett feladatai részeként kapcsolatban állt - a kilépést megelőző két évre visszamenőleg nem vizsgálja meg a hitelminősítő elemző idevágó tevékenységét.

32. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 1. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett pontban megjelölt személyek ne vásároljanak, adjanak el az említett pontban meghatározott pénzügyi eszközöket, illetve ne vegyenek részt az azokkal végrehajtott ügyletekben.

33. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 2. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett szakasz 1. pontjában említett személyek - az említett szakasz 2. pontjában meghatározott feltételek esetén - ne vehessenek részt egy adott hitelminősítés meghatározásában, és azt egyéb módon se befolyásolhassák.

34. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 3. pontjának b), c) és d) alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett szakasz 1. pontjában említett személyek ne hozzák mások tudomására, ne használják fel vagy ne osszák meg az ezekben a pontokban említett információkat.

35. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 4. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a C. szakasz 1. pontjában említett személyek ne kérhessenek és ne fogadhassanak el pénzt, ajándékot vagy szívességet olyan személytől, akivel a hitelminősítő intézet üzleti kapcsolatban áll.

36. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 7. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a C. szakasz 1. pontjában említett személyek a hitelminősítést követő hat hónapon belül nem tölthetnek be vezetői kulcspozíciót a minősített szervezetnél vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félnél.

37. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 8. pontja első bekezdésének a) alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a vezető hitelminősítő elemző ne vegyen részt négy évet meghaladó időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak.

38. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 8. pontja első bekezdésének b) alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a hitelminősítő elemzők ne vegyenek részt öt évet meghaladó időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak.

39. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 8. pontja első bekezdésének c) alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a hitelminősítést jóváhagyó személyek ne vegyenek részt hét évet meghaladó időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak.

40. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 8. pontjának második bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett pont első bekezdésének a)-c) alpontjában említett személyek az ezen alpontokban meghatározott időtartamok lejártát követő két évig ne vegyenek részt az e pontokban említett minősített szervezetnek vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik feleknek nyújtott hitelminősítési tevékenységekben.

41. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (5) bekezdését azáltal, ha olyan díjazást és teljesítményértékelést vezet be, amely a hitelminősítő intézetnek a minősített szervezetektől vagy az azokkal kapcsolatban álló harmadik felektől származó bevétele összegétől függ.

42. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (2) bekezdését azáltal, ha nem fogad el, hajt végre és érvényesít megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az általa kiadott hitelminősítések a minősítési módszerei szempontjából lényeges, rendelkezésére álló valamennyi információ mélyreható elemzésén alapuljanak.

43. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (3) bekezdését azáltal, ha nem alkalmaz szigorú, szisztematikus, folyamatos és - az utóteszteléseket is beleértve - a korábbi tapasztalatokra épülő minősítési módszereket.

44. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (4) bekezdésének első albekezdését azáltal, ha azzal az indokkal tagadja meg egy szervezet vagy pénzügyi eszköz hitelminősítésének kiadását, hogy a szervezet vagy a pénzügyi eszköz egy részét egy másik hitelminősítő intézet már korábban minősítette.

45. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (4) bekezdésének második albekezdését azáltal, ha nem tart nyilván minden olyan esetet, amikor a hitelminősítési folyamat során egy másik hitelminősítő intézet által az alapul szolgáló eszközökre vagy a strukturált pénzügyi eszközökre vonatkozóan készített meglévő hitelminősítésektől eltér, valamint ha nem indokolja az eltérő értékelést.

46. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (5) bekezdésének első mondatát azáltal, ha nem követi nyomon a hitelminősítéseit vagy nem vizsgálja felül folyamatosan, legalább évente hitelminősítéseit és módszereit.

47. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (5) bekezdésének második mondatát azáltal, ha nem állapít meg belső szabályokat a makrogazdasági vagy a pénzügyi piaci feltételekben bekövetkező változások hitelminősítésekre gyakorolt hatásának nyomon követése céljából.

48. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (6) bekezdésének b) pontját, ha a hitelminősítési tevékenységek során alkalmazott módszerek, modellek vagy fő minősítési feltevések megváltozása esetén nem vizsgálja felül az érintett hitelminősítéseket ezzel a ponttal összhangban vagy ezalatt nem helyezi megfigyelés alá a szóban forgó minősítéseket.

49. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (6) bekezdésének c) pontját, ha nem minősíti újra az utóbb megváltozott módszerekre, modellekre vagy fő minősítési feltevésekre alapozott hitelminősítéseket, amennyiben azok változásának átfogó, együttes hatása érinti a szóban forgó hitelminősítéseket.

50. A hitelminősítési intézet megsérti a 9. cikket azáltal, ha fontos működési funkciókat oly módon szervez ki, hogy az lényegesen csorbítja a hitelminősítő intézet belső ellenőrzésének minőségét, valamint az EFH (EÉPH) lehetőségét arra, hogy felügyelje, hogy a hitelminősítő intézet eleget tesz-e e rendelet szerinti kötelezettségeinek.

51. A hitelminősítési intézet megsérti a 10. cikk (2) bekezdését az I. melléklet D. szakasza I. része 4. pontjának második albekezdésével összefüggésben azáltal, ha hitelminősítést ad ki vagy nem vonja vissza a már létező hitelminősítést abban az esetben, ha a megbízható adatok hiánya vagy egy új típusú pénzügyi eszköz struktúrájának túlzott összetettsége, vagy a rendelkezésre álló információk nem kielégítő minősége komoly kétséget ébreszt azzal kapcsolatban, hogy a hitelminősítő intézet képes-e a megbízható hitelminősítés kiadására.

52. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (6) bekezdését azáltal, ha az EFH (EÉPH) vagy valamely illetékes hatóság nevét olyan módon használja, amely arra utalna vagy arra engedne következtetni, hogy az a hatóság befogadta vagy jóváhagyta a hitelminősítő intézet hitelminősítéseit vagy valamely hitelminősítési tevékenységét.

53. A hitelminősítő intézet megsérti a 13. cikket azáltal, ha a 8-12. cikknek megfelelően nyújtott tájékoztatásért díjat számít fel.

54. A hitelminősítő intézet megsérti a 14. cikk (1) bekezdését azáltal, ha a 2. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából nem kérelmezi nyilvántartásba vételét, amennyiben az intézet az Unióban letelepedett jogi személy.

II. A felügyeleti tevékenységek akadályozásával kapcsolatos jogsértések

1. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 7. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem gondoskodik az említett rendelkezésekben előírt nyilvántartások vezetéséről vagy az ellenőrzési nyomvonal fenntartásáról.

2. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 8. pontjának első albekezdésével összefüggésben azáltal, ha a B. szakasz 7. pontjában említett nyilvántartásokat vagy az ellenőrzési nyomvonalakat nem őrzi meg legalább öt évig, vagy ha az említett nyilvántartásokat vagy ellenőrzési nyomvonalakat nem bocsátja az EFH (EÉPH) rendelkezésére.

3. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 9. pontjával összefüggésben azáltal, ha a hitelminősítő intézet és a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek között hitelminősítési szolgáltatások nyújtására létrejött megállapodás szerinti jogokat és kötelezettségeket meghatározó nyilvántartásokat nem őrzi meg legalább az adott minősített szervezettel vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel fennálló jogviszony időtartamának végéig.

4. A hitelminősítő intézet megsérti a 11. cikk (2) bekezdését azáltal, ha nem teszi elérhetővé az előírt információkat, vagy ha az információkat nem az előírt formátumban adja át.

5. A hitelminősítő intézet megsérti a 11. cikk (3) bekezdését az I. melléklet E. szakasza I. része 2. pontjával összefüggésben azáltal, ha kiegészítő szolgáltatásainak jegyzékét nem bocsátja az EFH (EÉPH) rendelkezésére.

6. A hitelminősítő intézet megsérti a 14. cikk (3) bekezdésének második albekezdését, ha nem vagy nem a kellő időben értesíti az EFH-t (EÉPH-t) az első nyilvántartásba vétel feltételeiben bekövetkezett minden lényeges változásról.

7. A hitelminősítő intézet megsérti a 23b. cikk (1) bekezdését azáltal, ha a 23b. cikk (2) bekezdése szerinti egyszerű információkérésre vagy a 23b. cikk (3) bekezdése alapján információnyújtást előíró határozatra adott válaszában a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető információt nyújt.

8. A hitelminősítő intézet megsérti a 23c. cikk (1) bekezdésének c) pontját azáltal, ha a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető választ ad az azon pont alapján hozzá intézett kérdésekre.

III. A közzétételi rendelkezésekkel kapcsolatos jogsértések

1. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 2. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem hozza nyilvánosságra azoknak a minősített szervezeteknek vagy velük kapcsolatban álló harmadik feleknek a nevét, amelyektől éves bevételének több mint 5 %-a származik.

2. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 4. pontja harmadik albekezdésének második részével összefüggésben azáltal, ha a végső minősítő jelentésben nem tüntet fel valamely, a minősített szervezetnek vagy azzal kapcsolatban álló harmadik félnek nyújtott kiegészítő szolgáltatást.

3. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (1) bekezdését azáltal, ha nem hozza nyilvánosságra az I. melléklet E. szakasza I. része 5. pontjában leírt, a hitelminősítési tevékenységeiben általa alkalmazott módszereket, modelleket és fő minősítési feltevéseket.

4. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (6) bekezdésének a) pontját azáltal, ha a hitelminősítési tevékenységekben alkalmazott módszerek, modellek vagy fő minősítési feltevések megváltozása esetén nem teszi közzé haladéktalanul, vagy az érintett hitelminősítések terjesztésére alkalmazott kommunikációs eszköztől eltérő eszközzel teszi közzé a feltehetően érintett hitelminősítések körét.

5. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (1) bekezdését azáltal, ha a hitelminősítés megszüntetésére vonatkozó határozatait - a határozatok teljes körű indokolásával együtt - nem közli.

6. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (2) bekezdését az I. melléklet D. szakasza I. részének 1. vagy 2. pontjával, 4. pontja első bekezdésével vagy 5. pontjával, vagy az I. melléklet D. szakasza II. részével összefüggésben azáltal, ha a hitelminősítések kiadásakor nem nyújtja az ezekben a rendelkezésekben előírt tájékoztatást.

7. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (2) bekezdését az I. melléklet D. szakasza I. részének 3. pontjával összefüggésben azáltal, ha legalább 12 órával a hitelminősítés közzétételét megelőzően nem tájékoztatja arról a minősített szervezetet.

8. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (3) bekezdését azáltal, ha nem biztosítja, hogy a strukturált pénzügyi eszközökhöz rendelt minősítési kategóriák világosan elkülönüljenek egy olyan járulékos szimbólum használatának köszönhetően, amely megkülönbözteti őket az egyéb szervezetek, pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek esetében használatos minősítési kategóriáktól.

9. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (4) bekezdését, ha nem közli a nem kezdeményezett hitelminősítésekkel kapcsolatos vállalati politikáit és eljárásait.

10. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (5) bekezdését, ha nem kezdeményezett hitelminősítés kiadásakor nem adja meg az említett cikkben előírt információkat, vagy ha nem jelöli meg, hogy melyek a nem kezdeményezett hitelminősítések.

11. A hitelminősítő intézet megsérti a 11. cikk (1) bekezdését azáltal, ha nem közli maradéktalanul vagy haladéktalanul az I. melléklet E. szakasza I. részében meghatározott ügyekkel kapcsolatos frissített információkat.

IV. MELLÉKLET

A 36a. cikk (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó súlyosbító és enyhítő tényezőkhöz kapcsolódó együtthatók listája

A 36a. cikk (2) bekezdésében említett alapösszegekre az alább felsorolt minden egyes súlyosbító és enyhítő tényező után, kumulatív módon az alábbi együtthatókat kell alkalmazni:

I. Súlyosbító tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók

1. A jogsértés ismétlődő elkövetése esetén minden egyes elkövetés után további 1,1-es együttható alkalmazandó.

2. Ha a jogsértés elkövetésének időtartama meghaladja a 6 hónapot, az alkalmazandó együttható 1,5.

3. Ha a jogsértés rendszerszintű hiányosságot tárt fel a hitelminősítő intézet szervezetében, különösen annak eljárásaiban, irányítási rendszereiben vagy a belső kontrollban, az alkalmazandó együttható 2,2.

4. Ha a jogsértés negatív hatással volt az érintett hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések minőségére, az alkalmazandó együttható 1,5.

5. A jogsértés szándékos elkövetése esetén alkalmazandó együttható 2.

6. Ha a jogsértés ilyenként való azonosítása óta nem tettek semmilyen lépést annak orvoslására, az alkalmazandó együttható 1,7.

7. Ha a hitelminősítő intézet felső vezetése nem működött együtt az EÉPH-val annak vizsgálatai kivitelezésében, az alkalmazandó együttható 1,5.

II. Enyhítő tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók

1. Ha a jogsértés a III. melléklet II. és III. szakaszában felsoroltakhoz kapcsolódik és elkövetésének időtartama nem haladja meg a 10 munkanapot, az alkalmazandó együttható 0,9.

2. Ha a hitelminősítő intézet felső vezetése bizonyítani tudja, hogy minden szükséges intézkedést megtett a jogsértés megakadályozására, az alkalmazandó együttható 0,7.

3. Ha a hitelminősítő intézet gyorsan, hatékonyan és maradéktalanul az EÉPH tudomására hozta a jogsértést, az alkalmazandó együttható 0,4.

4. Ha a hitelminősítő intézet önkéntes intézkedéseket hozott annak biztosítására, hogy a jövőben ne kerülhessen sor hasonló jogsértés elkövetésére, az alkalmazandó együttható 0,6.