32006L0048[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/48/EK irányelve ( 2006. június 14. ) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (átdolgozott szöveg) (EGT vonatkozású szöveg)

30.6.2006 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 177/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2006/48/EK IRÁNYELVE

(2006. június 14.)

a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (átdolgozott szöveg)

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ) ,[2]

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére ( 2 ) ,[3]

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban ( 3 ) ,[4]

mivel:

(1) A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4) több alkalommal jelentős mértékben módosították. Mivel most az irányelv további módosítása vált szükségessé, annak szövegét az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.[5]

(2) A hitelintézeti tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében elengedhetetlen a tagállamok hitelintézetekre vonatkozó jogszabályai között fennálló, legnagyobb akadályokat képező különbségek felszámolása.

(3) Ez az irányelv nélkülözhetetlen eszközét képezi a belső piac megvalósításának a hitelintézeti tevékenység területén mind a letelepedés, mind a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadsága szempontjából.

(4) A Bizottság "A pénzpiac keretrendszerének megvalósítása: cselekvési terv" című, 1999. május 11-i közleménye felsorol számos olyan célkitűzést, amelyeket a pénzügyi szolgáltatások belső piacának kiteljesítése érdekében meg kell valósítani. Az Európai Tanács 2000. március 23-24-i lisszaboni ülésén a cselekvési terv 2005-ig történő megvalósítását tűzte ki célul. A szavatolótőkére vonatkozó rendelkezések átdolgozása a cselekvési terv lényeges elemét képezik.

(5) A hitelintézeti koordinációt szolgáló intézkedéseknek minden intézményre vonatkozniuk kell, mind a megtakarítások védelme, mind az ilyen intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében. Szükség szerint figyelembe kell azonban venni azokat az objektív különbségeket, amelyek az intézmények alapszabályaiban és a nemzeti jogszabályok által megállapított sajátos céljaiban fennállnak.

(6) Az intézkedések hatályát ezért amennyire csak lehet, ki kell szélesíteni, hogy az kiterjedjen mindazokra az intézményekre, amelyek üzleti tevékenységük keretében betétek formájában vagy egyéb módon, úgymint kötvények és más hasonló értékpapírok folyamatos kibocsátása révén visszafizetendő pénzeszközöket vesznek át a nagy nyilvánossághoz tartozó ügyfelektől, és amelyek saját számlájukra hiteleket nyújtanak. Kivételeket kell biztosítani egyes olyan hitelintézetek esetében, amelyekre ez az irányelv nem alkalmazható. Az irányelv rendelkezései nem sérthetik az olyan különleges kiegészítő engedélyekről rendelkező nemzeti jogszabályok alkalmazását, amelyek alapján a hitelintézetek sajátos tevékenységeket folytathatnak, vagy bizonyos fajta műveleteket végezhetnek.

(7) Helyénvaló az olyan elengedhetetlen mértékű harmonizáció megvalósítása, amely szükséges és elégséges ahhoz, hogy biztosítsa az engedélyek és a prudenciális felügyeleti rendszerek kölcsönös elismerését, lehetővé téve egyetlen, a Közösség egész területén érvényes engedély kiadását, valamint a székhely szerinti tagállam prudenciális felügyelete elvének alkalmazását. Ennél fogva az üzleti terv kötelező elkészítését csupán olyan tényezőnek kell tekinteni, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy objektív kritériumok alkalmazásával, pontosabb ismeretek alapján döntsenek. Bizonyos fokú rugalmasságra mindazonáltal lehetőség van a hitelintézetek jogi formájával szemben támasztott követelményeket vagy a banknevek védelmét illetően.

(8) Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a hitelintézeti tevékenység megkezdésére és folytatására, valamint ezek prudenciális felügyeletére vonatkozó szabályok bevezetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az irányelv terjedelme és hatása miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(9) Azonos jellegű pénzügyi követelményeket kell támasztani a hitelintézetekkel szemben a megtakarítók számára hasonló védelem, a hitelintézetek összehasonlítható csoportjai számára pedig tisztességes versenyfeltételek biztosítása érdekében. A további összehangolásig megfelelő strukturális arányszámokat kell kialakítani, amelyek a nemzeti hatóságok közötti együttműködés keretében lehetővé teszik a hasonló típusú hitelintézetek pozícióinak szokványos módszerekkel történő megfigyelését. Ennek az eljárásnak elő kell segítenie a tagállamok által létrehozott és alkalmazott mutatórendszerek fokozatos közelítését. Mindazonáltal különbséget kell tenni egyfelől az olyan mutatók között, amelyek a hitelintézetek megbízható irányítását hivatottak szolgálni, másfelől azokat, amelyeket gazdaság- és monetáris politikai célokból hoztak létre.

(10) A kölcsönös elismerés és a székhely szerinti tagállam felügyeletének elvei megkövetelik, hogy a tagállamok illetékes hatóságai ne adják ki, illetve vonják vissza az engedélyt, amennyiben bizonyos tényezők, többek között az üzleti terv tartalma, a tevékenységek földrajzi eloszlása vagy a tényleges tevékenységek egyértelműen jelzik, hogy egy hitelintézet azért választotta egy bizonyos tagállam jogrendszerét, hogy megkerülje a szigorúbb előírásokat annak a másik tagállamnak a területén, ahol tevékenységeinek nagyobb hányadát végezni szándékozik vagy végzi. Amennyiben erre nincs egyértelmű utalás, azonban egy bankcsoport vállalatának eszközei többsége egy másik tagállamban található, amelynek illetékes hatóságai látják el az összevont alapú felügyeletet, akkor a 125. és 126. cikkel összefüggésben az összevont alapú felügyelet gyakorlására vonatkozó illetékesség csak az említett illetékes hatóságok jóváhagyásával módosítható. A jogi személyiséggel rendelkező hitelintézet abban a tagállamban kap engedélyt, ahol az alapító okirat szerinti székhelye található. A jogi személyiséggel nem rendelkező hitelintézet abban a tagállamban működteti központi irodáját, ahol engedélyt kapott. Ezen túlmenően a tagállamok előírják, hogy egy hitelintézet központi irodájának mindig a székhely szerinti tagállamban kell lennie, és működését is ténylegesen ott fejti ki.

(11) Az illetékes hatóságok nem adhatnak engedélyt, vagy nem engedélyezhetik tovább egy hitelintézet működését, ha felügyeleti feladataik hatékony gyakorlásában gátolhatják őket az intézmény és más természetes vagy jogi személyek között fennálló szoros kapcsolatok. E tekintetben a már engedélyezett hitelintézetek is megfelelnek az illetékes hatóságok elvárásainak.

(12) A felügyeleti szervek felügyeleti hatásköreinek hatékony gyakorlására történő utalás az összevont alapon történő felügyeleti tevékenységre vonatkozik, amelyet olyan hitelintézet felett kell gyakorolni, amely esetében a közösségi jog rendelkezései így rendelkeznek. Ilyen esetekben az engedély iránti kérelemmel megkeresett hatóságok azonosítani tudják a szóban forgó hitelintézet feletti összevont (konszolidált) alapon történő felügyelet gyakorlására illetékes hatóságokat.

(13) Ez az irányelv lehetővé teszi a tagállamok, illetve az illetékes hatóságok számára, hogy a tőkekövetelményeket egyedi és összevont alapon alkalmazzák, és - ahol indokoltnak látják - eltekintsenek az egyedi alapon történő alkalmazásuktól. Az egyedi, az összevont alapú és a határokon átnyúló összevont alapú felügyelet a hitelintézetek ellenőrzésének hatékony eszközei. Ez az irányelv lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy támogassák a határokon átnyúló hitelintézeteket azáltal, hogy előmozdítja az együttműködést közöttük. Így különösen az illetékes hatóságoknak továbbra is alkalmazniuk kell a 42., a 131., és a 141. cikket tevékenységeik és tájékoztatás iránti kérelmeik összehangolása érdekében.

(14) A székhely szerinti tagállamban engedélyezett hitelintézetek számára lehetséges, hogy fióktelepeket létesítsenek vagy szolgáltatásnyújtás útján a Közösség egész területén az I. mellékletben felsorolt tevékenységek bármelyikét vagy mindegyikét folytassák.

(15) A tagállamok az illetékes hatóságaik által engedélyezett hitelintézeteikre a 9. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésében, valamint a 12., 19-21., 44-52., 75. és 120-122. cikkben előírtaknál szigorúbb szabályokat is megállapíthatnak. A tagállamok ezen túlmenően előírhatják a 123. cikk egyedi vagy egyéb alapon történő alkalmazását, valamint azt, hogy a 73. cikk (2) bekezdésében leírt köztes szinten történő összevonást (szubkonszolidációt) a csoporton belül más szinteken is végrehajtsák.

(16) Indokolt kiterjeszteni a kölcsönös elismerést az I. mellékletben felsorolt tevékenységekre akkor is, ha azokat hitelintézetek leányvállalataként működő pénzügyi szervezetek végzik, feltéve, hogy az ilyen leányvállalatokra kiterjed anyavállalkozásaik összevont (konszolidált) felügyelete, és megfelelnek bizonyos szigorú feltételeknek.

(17) A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlásával összefüggésben a fogadó tagállam megköveteli a székhely szerinti tagállamban nem hitelintézetként engedélyezett intézményektől, hogy megfeleljenek a saját nemzeti törvényei, illetve rendeletei egyedi rendelkezéseinek az I. mellékletben nem szereplő tevékenységek tekintetében, feltéve, hogy egyrészt a szóban forgó rendelkezések összhangban állnak a közösségi joggal és a közjó védelmét hivatottak szolgálni, másrészt, hogy az ilyen intézményekre vagy az ilyen tevékenységekre nem vonatkoznak egyenértékű szabályok a székhely szerinti tagállam törvényei vagy rendeletei szerint.

(18) A tagállamok biztosítják, hogy semmi sem gátolja azt, hogy a kölcsönös elismerésben részesülő tevékenységeket ugyanolyan módon lehessen végezni, mint a székhely szerinti tagállamban, mindaddig, amíg az nem ütközik a közjó védelmét szolgáló törvényi rendelkezésekbe a fogadó tagállamban.

(19) Valamennyi tagállamban azonos tartalmú szabályokat kell alkalmazni az olyan hitelintézetek fiókjaira, amelyek központi irodája a Közösségen kívül van. Fontos azt biztosítani, hogy ezek a rendelkezések ne legyenek kedvezőbbek, mint azok, amelyek a tagállamokból származó intézmények fióktelepeire vonatkoznak. A Közösség képes olyan megállapodást kötni harmadik országokkal, amely az említett fióktelepeknek a Közösség egész területén azonos elbánást biztosító szabályok alkalmazását írja elő. A harmadik országban engedélyezett hitelintézetek fióktelepei nem élnek a Szerződés 49. cikkének második bekezdése alapján a szolgáltatásnyújtás szabadságával, vagy a letelepedés szabadságával, azon a tagállamon kívül, ahol magukat a fióktelepeket létesítették.

(20) Megegyezésre van szükség viszonossági alapon a Közösség és harmadik országok között avégett, hogy az összevont (konszolidált) felügyelet gyakorlati megvalósítása a lehető legtágabb földrajzi területre terjedhessen ki.

(21) A hitelintézetek rendezett pénzügyi helyzetének, különösen fizetőképességüknek felügyeletéért a székhely szerinti tagállam felelős. A fogadó tagállam illetékes hatóságai az üzletágak likviditásának és a pénzügyi politikák felügyeletéért felelősek. A piaci kockázat felügyelete a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságai közötti szoros együttműködés tárgyát képezi.

(22) A belső bankpiac zavartalan működése nemcsak jogi szabályozást tesz szükségessé, hanem szoros és rendszeres együttműködést és a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok jelentősen javított közelítését is a tagállamok illetékes hatóságai között. Különösen, az egyes hitelintézeteket érintő problémák megfontolása és a kölcsönös információcsere a 2004/5/EK bizottsági határozattal (5) felállított Európai Bankfelügyeleti Bizottságban történik. Ez a kölcsönös tájékoztatási eljárás semmi esetre sem pótolja a kétoldalú együttműködést. Saját ellenőrzési jogkörük sérelme nélkül, a fogadó tagállam illetékes hatóságai, szükséghelyzetben saját kezdeményezésükre, vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak kezdeményezését követően folytathatják annak vizsgálatát, hogy a területükön letelepedett hitelintézetek tevékenysége megfelel-e a rájuk vonatkozó jogszabályoknak, a megbízható ügyviteli és számviteli eljárások elveinek és a kielégítő belső ellenőrzés követelményeinek.[6]

(23) Ajánlatos megengedni az információcserét az illetékes hatóságok és az olyan hatóságok vagy szervek között, amelyek rendeltetésüknél fogva elősegítik a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítését. A megküldött tájékoztatás bizalmas jellegének megőrzése érdekében a címzettek körét szűk korlátok között tartják.

(24) Bizonyos viselkedési formák, így a csalás és a bennfentes visszaélések, befolyásolhatják a pénzügyi rendszer stabilitását, beleértve annak integritását, még akkor is, ha azok hitelintézetektől eltérő intézményeket érintenek. Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett az információcsere ilyen esetekben engedélyezett.

(25) Amennyiben ki van kötve, hogy információ csak az illetékes hatóságok kifejezett egyetértésével továbbítható, adott esetben ezek a hatóságok szigorú feltételek betartásától teszik függővé hozzájárulásukat.

(26) Szintén engedélyezni kell az információcserét egyfelől az illetékes hatóságok, másfelől a központi bankok és más, monetáris hatósági minőségben hasonló feladatot ellátó szervek, valamint szükség szerint a fizetési rendszerek felett gyakorolt felügyeletért felelős más hatóságok között.

(27) A hitelintézetek prudenciális felügyeletének és a hitelintézeti ügyfelek védelmének erősítése céljából a könyvvizsgáló kötelessége azonnal jelenteni az illetékes hatóságoknak, ha munkájának ellátása során olyan tények jutnak tudomására, amelyek jelentősen befolyásolhatják a hitelintézet pénzügyi helyzetét, illetve igazgatási és számviteli szervezetét. Ugyanebből a célból a tagállam is előírja, hogy e kötelezettség minden körülmények között fennáll, amikor a könyvvizsgáló munkavégzése során ilyen tényeket tár fel olyan vállalkozásnál, amely szoros kapcsolatban áll egy hitelintézettel. A könyvvizsgálók kötelessége, amelynek értelmében az illetékes hatóságokkal szükség esetén közölniük kell a hitelintézettel kapcsolatos bizonyos tényeket, illetve döntéseket, amelyeket egy nem pénzügyi vállalatnál végzett munkájuk során tárnak fel, önmagában nem változtat a szóban forgó vállalkozásnál elvégzendő feladataik természetén, sem azon, ahogyan e feladatokat annál a vállalkozásnál el kell látniuk.

(28) Az irányelv szerint meg kell határozni a szavatolótőke bizonyos elemeire vonatkozó minősítő kritériumokat, a tagállamok ugyanakkor szigorúbb rendelkezéseket alkalmaznak.

(29) A szavatolótőkét képező tételek jellegének függvényében ezen irányelv különbséget tesz az olyan tételek között, amelyek az eredeti szavatolótőkét képezik és azok között, amelyek a járulékos szavatolótőkét képezik.

(30) Annak kifejezésre juttatása érdekében, hogy a járulékos szavatolótőkét képező tételek nem ugyanolyan természetűek, mint azok, amelyek az eredeti szavatolótőkét alkotják, a szavatolótőkében foglalt járulékos tőkeelemek összege nem haladja meg az eredeti szavatolótőkét. Ezen túlmenően, a járulékos szavatolótőke egyes bennfoglalt tételei összegszerűen nem haladják meg az eredeti szavatolótőke összegének felét.

(31) A verseny torzulásának elkerülése érdekében az állami hitelintézetek nem szerepeltethetik szavatolótőkéjük között a tagállamok vagy a helyi hatóságok által nekik nyújtott garanciákat.

(32) Ha a felügyelet során bármikor meg kell határozni egy hitelintézeti csoport összevont (konszolidált) szavatolótőkéjének összegét, a számítást ezen irányelvnek megfelelően végzik

(33) A szavatolótőke kiszámítására, a hitelintézet kockázati kitettségének való megfelelésre, valamint a kockázatok koncentrációjának felmérésére használandó pontos számviteli módszer figyelembe veszi a bankok és más pénzügyi intézmények éves és összevont (konszolidált) beszámolójáról szóló, 1986. december 8-i 86/635/EGK tanácsi irányelv (6) rendelkezéseit, amely irányelv magában foglalja a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv (7) rendelkezéseinek egyes kiigazításait, vagy a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8), annak függvényében, hogy melyik vonatkozik a nemzeti jogban a hitelintézetek beszámoltatására.[7]

(34) A minimális tőkekövetelmények központi szerepet játszanak a hitelintézetek felügyeletében és a felügyeleti technikák kölcsönös elismerésében. E tekintetben a minimális tőkekövetelményekre vonatkozó rendelkezéseket más, olyan sajátos jogi eszközökkel együtt kell figyelembe venni, amelyek szintén a hitelintézetekre vonatkozó alapvető felügyeleti technikák harmonizációját célozzák.

(35) A versenytorzulás megelőzése érdekében és a belső piac bankrendszerének erősítése végett helyénvaló a közös minimális tőkekövetelmények meghatározása.

(36) A megfelelő szolvencia biztosítása céljából fontos a minimális tőkekövetelmények meghatározása, amelyek a kockázat mértékének megfelelően súlyozzák az eszközöket és a mérlegen kívüli tételeket.

(37) Ezzel kapcsolatban a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2004. június 26-án elfogadta a tőkemérés és a tőkekövetelmények nemzetközi közelítésére vonatkozó keretszabályokat. Ezen irányelvnek a hitelintézetek minimális tőkekövetelményére vonatkozó rendelkezései, valamint a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló 2006. június 14-i 2006/49/EK irányelvnek (9) a minimális tőkekövetelményre vonatkozó rendelkezései egyenértékűek a bázeli keretmegállapodás rendelkezéseivel.[8]

(38) Alapvető fontosságú a Közösség területén működő hitelintézetek sokféleségének figyelembe vétele a különböző kockázati érzékenységi szinteket magában foglaló és különböző komplexitási fokot igénylő hitelkockázatok lefedését szolgáló minimális tőkekövetelmények kiszámítására vonatkozó különböző módszerek biztosításával. A külső minősítések és a hitelintézeteknek az egyedi hitelkockázati paraméterekre vonatkozó saját becsléseinek használata a hitelkockázati szabályok kockázati érzékenységének és prudenciális biztonságának számottevő fokozását jelentik. Szükség van megfelelő ösztönzőkre, hogy a hitelintézetek a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazásának irányába mozduljanak el. Az ezen irányelv hitelkockázati módszereinek alkalmazásához szükséges becslések elvégzésekor a hitelintézeteknek hozzá kell igazítaniuk adatfeldolgozási igényeiket ügyfeleik jogos adatvédelmi érdekeihez, ahogy azt az adatvédelemről szóló, meglévő közösségi jogszabályok előírják, miközben erősíteniük kell a hitelintézetek hitelkockázat-mérési és -kezelési eljárásait, hogy olyan módszereket tegyen lehetővé a hitelintézetek szabályozói szavatolótőkére vonatkozó előírásainak meghatározására, amelyek tükrözik az egyes hitelintézetek folyamatainak kifinomultságát. Az adatfeldolgozásnak összhangban kell lennie a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (10) meghatározott, a személyes adatok átadására és szabad áramlására vonatkozó szabályokkal. E tekintetben az adatok kezelésekor az ügyfelekkel kapcsolatos kockázatnak való kitettségre és a kockázatkezelésre vonatkozóan meg kell fontolni, hogy az tartalmazza a hitelkockázat-mérési és -kezelési rendszerek kifejlesztését és hitelesítését. Mindez nem csak a hitelintézetek jogos érdekeinek érvényesítését szolgálja, de egyben ennek az irányelvnek azokat a céljait is, amelyek a jobb kockázatmérési és -kezelési módszerek használatához és ahhoz fűződnek, hogy azokat a szabályozói szavatolótőke céljaira alkalmazzák.[9]

(39) Tekintettel arra, hogy mind külső minősítés, mind a hitelintézet saját becslése vagy belső minősítése alkalmazható, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy jelenleg csak ez utóbbit készíti egy olyan jogalany - maga a hitelintézet -, melyre közösségi engedélyezési eljárás vonatkozik. Külső minősítések esetén az ún. elismert minősítő intézetek termékeit használják, melyekre a Közösségben jelenleg nem vonatkozik engedélyezési eljárás. Figyelemmel a külső minősítések jelentőségére a tőkekövetelmények ezen irányelv szerinti meghatározásával kapcsolatosan, a minősítő intézetekre vonatkozó megfelelő jövőbeni engedélyezési és felügyeleti eljárásnak továbbra is felülvizsgálat tárgyát kell képeznie.

(40) A minimális tőkekövetelményeknek arányban kell állniuk a kockázatokkal. A követelményeknek különösen a viszonylag kismértékű, de nagyszámú kitettségekből fakadó kockázati szintek csökkentését kell tükrözniük.

(41) Ezen irányelv rendelkezései megfelelnek az arányosság elvének, különös tekintettel a hitelintézetek nagysága, a lebonyolított ügyleteik mértéke és tevékenységi körük közötti különbségekre. Az arányosság elvének betartása azt is jelenti, hogy a lakossági kockázatokkal kapcsolatban lehetőség szerint elismerik a lehető legegyszerűbb hitelminősítési eljárásokat, még a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) alkalmazásakor is.

(42) Ezen irányelv "előremutató jellegének" köszönhetően a hitelintézetek maguk választhatnak három különböző összetettségű módszer közül. Annak érdekében, hogy különösen a kisebb hitelintézetek a kockázatérzékenyebb IRB-módszert választhassák, az illetékes hatóságok végrehajtják a 89. cikk (1) bekezdés a) illetve b) pontjának rendelkezéseit. Az irányelv e rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy a 86. cikk (1) bekezdés a) és b) pontjában említett kockázati osztályok magukban foglaljanak minden kockázatot, amelyek ebben az irányelvben - közvetlen vagy közvetett módon - azokhoz hozzárendelve szerepelnek. Általános szabályként az illetékes hatóságok nem tehetnek különbséget a három módszer között a felülvizsgálati eljárás során, tehát például a sztenderd módszer szerint működő hitelintézetekre nem lehet kizárólag ezen okból szigorúbb ellenőrzést alkalmazni.

(43) Fokozottan el kell ismerni a hitelkockázat-csökkentési technikákat, ugyanakkor a szabályozási keretrendszernek biztosítania kell, hogy a fizetőképességet nem ássa alá a nem helyénvaló elismerés. Ahol csak lehetséges, az adott tagállamokban bevett, szokásos biztosítékokat el kell ismerni a hitelkockázat csökkentésére a sztenderd módszerben, de más módszerekben is.

(44) Annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézetek értékpapírosítási tevékenységeiből és befektetéseiből fakadó kockázatokat és kockázatcsökkentéseket megfelelő mértékben figyelembe vegyék a hitelintézetekre vonatkozó minimális tőkekövetelmények meghatározásánál, szükség van az ilyen tevékenységek és befektetések kockázatérzékenységen és prudenciális biztonságon alapuló kezelésére vonatkozó szabályok beépítésére.

(45) A hitelintézetek jelentős mértékű működési kockázatot viselnek, amelynek fedezéséhez szavatolótőkére van szükség. Alapvető fontosságú a Közösség területén működő hitelintézetek sokféleségének figyelembe vétele a működési kockázatok követelményeinek számításához biztosított - a kockázatérzékenység különböző szintjeit és a komplexitás különböző fokozatait magukban foglaló - többféle módszer által. Szükség van megfelelő ösztönzőkre, hogy a hitelintézetek a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazásának irányába mozduljanak el. Tekintettel arra, hogy a működési kockázat mérését és kezelését szolgáló technikák még kialakulóban vannak, a szabályokat felül kell vizsgálni, és szükség esetén aktualizálni kell. Ez vonatkozik a különböző üzletágak díjaira és a kockázatcsökkentési technikák elismerésére is. Ezzel kapcsolatban a működési kockázat tőkekövetelményének számításához kapcsolódó egyszerű módszerek alkalmazásakor különös figyelmet kell fordítani a biztosításra.

(46) A hitelintézetek csoportjának megfelelő fizetőképessége biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a minimális tőkekövetelményeket a csoport konszolidált pénzügyi helyzete alapján alkalmazzák. Annak érdekében, hogy biztosítsák a szavatolótőkének a csoporton belüli megfelelő elosztását, valamint ahol szükséges, a megtakarítások védelmét célzó rendelkezésre állását, a minimális tőkekövetelmények a csoporton belüli önálló hitelintézetekre vonatkoznak, feltéve hogy ez a cél más módon nem érhető el hatékonyan.

(47) A hitelintézetek nagykockázatainak felügyeleti ellenőrzésére vonatkozó alapvető szabályokat harmonizálni kell. A tagállamok számára ugyanakkor változatlanul lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben megfogalmazottaknál szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhassanak.

(48) A hitelintézetek kockázatvállalásainak nyomon követése és ellenőrzése a felügyelet szerves részét képezik. Emiatt a kockázatvállalások egyetlen ügyfélre vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjára történő túlzott összpontosulása a veszteség kockázatának elfogadhatatlan mértékét eredményezheti. Az ilyen helyzet a hitelintézet fizetőképességére hátrányosnak tekinthető.

(49) Mivel a belső bankpiac hitelintézetei közvetlen versenyben állnak, a megfigyelés követelményeinek a Közösség területén meg kell egyezniük.

(50) Miközben célszerű a nagykockázatvállalások felső határának megállapításához a kockázat fogalmának meghatározását a hitelkockázat minimális tőkekövetelményének meghatározására alapozni, addig elviekben nem célszerű a kockázati súlyozásokra vagy fokokra hivatkozni. Ezek a kockázati súlyozások és fokok azzal a céllal lettek kialakítva, hogy a hitelintézetek által viselt hitelezési kockázatok fedezésére szolgáló általános fizetőképességi követelményt állítsanak fel. Annak érdekében, hogy korlátozva legyen a hitelintézet által egyetlen ügyfél vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportja révén elszenvedhető legnagyobb veszteség, célszerű a nagykockázatok meghatározására olyan szabályokat elfogadni, amelyek figyelembe veszik a kockázatvállalás nominális értékét, a kockázati súlyozások vagy fokozatok alkalmazása nélkül.

(51) Bár kívánatos, hogy a nagykockázatokra vonatkozó rendelkezések változtatásáig a számítási követelmények limitálása érdekében megengedett legyen a hitelkockázat- csökkentés hatásainak a minimális tőkekövetelményekre megengedetthez hasonló elismerése, a hitelkockázat csökkentésére vonatkozó szabályokat a nagyszámú ügyfélnek való kitettségből fakadó, általános diverzifikált hitelkockázatok összefüggésében alakították ki. Ennek megfelelően az egyéni ügyfélnél vagy az ügyfelek csoportjánál esetlegesen felmerülő maximális veszteségek korlátozását célzó nagykockázatok felső határainak megállapításánál az ilyen technikák hatásainak elismerése prudenciális korlátok alá esik.

(52) Amikor egy hitelintézet saját anyavállalatával, vagy az anyavállalatának más leányvállalatával kapcsolatban vállal kockázatot, különösen nagy elővigyázatosságra van szükség. A hitelintézetek által vállalt kockázatok kezelése teljesen önálló módon történik, a megbízható bankirányítás elveivel összhangban, tekintet nélkül az egyéb megfontolásokra. Ha a hitelintézetben közvetlenül vagy közvetve befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek befolyásukat feltehetőleg az intézmény körültekintő és megbízható irányításának rovására gyakorolják, az illetékes hatóságok megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy véget vessenek ennek a helyzetnek. A nagykockázatok vállalásának területén egyedi, szigorúbb korlátozásokat tartalmazó szabályokat kell megállapítani a hitelintézet részéről saját csoportjával kapcsolatban vállalt kockázatok vonatkozásában Ugyanakkor nem szükséges az ilyen sztenderdeket alkalmazni, amennyiben az anyavállalat pénzügyi holdingtársaság, vagy hitelintézet, vagy ha a többi leányvállalat olyan hitel- vagy pénzügyi intézmény illetve vállalkozás, mely kiegészítő szolgáltatásokat nyújt, feltéve, hogy minden ilyen vállalkozásra kiterjed a hitelintézet összevont alapú felügyelete.

(53) A hitelintézetek biztosítják a megfelelő mennyiségű, minőségű és elosztású belső tőkeellátottságot a jelenlegi vagy az esetlegesen felmerülő kockázatok lefedésére. Ennek megfelelően a hitelintézeteknek olyan stratégiákkal és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel értékelhetik belső tőkeellátottságukat, és megfelelő szinten tarthatják azt.

(54) Az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy a hitelintézetek jó szervezeti struktúrával és megfelelő szavatolótőkével rendelkeznek a jelenlegi vagy esetlegesen felmerülő kockázataik lefedésére.

(55) A belső bankpiac hatékony működése érdekében az Európai Bankfelügyeleti Bizottság hozzájárul ezen irányelv következetes alkalmazásához és a felügyeleti gyakorlatok közelítéséhez a Közösség teljes területén, és évente jelentést készít a közösségi intézmények számára az elért fejlődésről.

(56) Ugyanebből az okból és annak biztosítása érdekében, hogy a több tagállamban tevékenykedő közösségi hitelintézetek ne viseljenek az egyes tagállamok illetékes hatóságainak engedélyezési és felügyeleti felelősségéből fakadó, aránytalanul nagy terheket, alapvető jelentőségű, hogy szorosabbá fűzzék az illetékes hatóságok közötti együttműködést. Ebben a vonatkozásban erősíteni kell az összevont alapú felügyelet szerepét. Az Európai Bankfelügyeleti Bizottság támogatja és javítja az ilyen együttműködést.

(57) A hitelintézetek összevont (konszolidált) alapú ellenőrzése legfőképpen arra irányul, hogy védje a szóban forgó hitelintézetek betéteseinek érdekeit és biztosítsa a pénzügyi rendszer stabilitását.

(58) Annak érdekében, hogy az összevont alapú felügyelet hatékony legyen, azt minden bankcsoportra alkalmazzák, beleértve azokat, amelyek anyavállalatai nem hitelintézetek Az illetékes hatóságok rendelkeznek az ilyen felügyelet ellátásához szükséges jogi eszközökkel.

(59) A különböző tevékenységeket folytató olyan csoportok esetében, amelyek anyavállalatai legalább egy hitelintézetnek minősülő leányvállalatot irányítanak, az illetékes hatóságok felmérik az ilyen csoporthoz tartozó hitelintézet pénzügyi helyzetét. Az illetékes hatóságok rendelkeznek legalább azokkal az eszközökkel, amelyek révén az egy csoportba tartozó valamennyi vállalkozás vonatkozásában hozzáférnek a feladatuk ellátásához szükséges információkhoz. Többféle pénzügyi tevékenységet folytató vállalkozások csoportjai esetében meg kell teremteni a különböző pénzügyi ágazatok felügyeletéért felelős hatóságok közötti együttműködést. Későbbi koordinációig a tagállamok az irányelv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében megfelelő konszolidációs módszereket írnak elő.

(60) A tagállamok megtagadhatják vagy visszavonhatják a banki engedélyt egyes csoportstruktúrák esetén, amelyeket nem tartanak alkalmasnak a banki tevékenységek folytatására, legfőképpen azért, mert e struktúrák felügyeleti ellenőrzését nem tudják eredményesen ellátni. E tekintetben az illetékes hatóságok rendelkeznek a szükséges jogkörökkel hogy biztosíthassák a hitelintézetek megbízható és megfelelő működését.

(61) A belső bankpiac hatékonyságának növelése érdekében, valamint, hogy biztosítsák a Közösség polgárai számára a szükséges mértékű átláthatóságot, szükséges, hogy az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák ezen irányelv végrehajtásának módját, lehetővé téve az értékelhető összehasonlítást.

(62) Annak érdekében, hogy erősítsék a piaci fegyelmet, és ösztönözzék a hitelintézeteket piaci stratégiájuk, kockázatellenőrzésük és belső irányítói szervezetük javítására, biztosítani kell, hogy a hitelintézetek megfelelően tájékoztassák a közvéleményt.

(63) Ezen irányelv, valamint a hitelintézetek tevékenységéről szóló többi irányelv által szabályozott területeken felmerülő kérdések vizsgálata szükségessé teszi az illetékes hatóságok és a Bizottság közötti együttműködést különösen, ha az a szorosabb koordináció céljából folyik.

(64) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (11) összhangban kell elfogadni.[10]

(65) A pénzügyi szolgáltatásokról szóló jogszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. február 5-i állásfoglalásában (12) az Európai Parlament kérte, hogy a Parlament és a Tanács egyenlő szerepet játsszon a Bizottság végrehajtói szerepe gyakorlásának felügyeletében, annak érdekében, hogy ez tükrözze a Szerződés 251. cikke értelmében a Parlamentre ruházott jogalkotási jogkört. Ugyanazon a napon a Parlament előtt tett ünnepélyes nyilatkozatában a Bizottság elnöke támogatta ezt a kérést. 2002. december 11-én a Bizottság beterjesztett egy az 1999/468/EK határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot, módosítva a 2004. április 22-i módosított javaslat által. Az Európai Parlament úgy véli, hogy ez a határozat nem őrzi meg jogalkotási előjogait. Az Európai Parlament véleménye szerint lehetőséget kell adni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arra, hogy egy meghatározott időtartamon belül értékelhesse végrehajtási jogköröknek a Bizottságra való átruházását. Ezért helyénvaló azon időtartam korlátozása, amelyen belül a Bizottság végrehajtási intézkedéseket fogadhat el.[11]

(66) Az Európai Parlamentnek a módosítások és végrehajtási intézkedések terveztének első átadásától kezdve három hónapot kell biztosítani azok megvizsgálására és a véleményalkotásra. Sürgős és megfelelően indokolt esetben ugyanakkor lehetővé kell tenni ezen időtartam lerövidítését. Amennyiben ezen időtartam alatt az Európai Parlament állásfoglalást fogad el, a Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia a módosítástervezeteket vagy intézkedéseket.

(67) A piaci zavar elkerülése és a szavatolótőke általános szintjén a folyamatosság biztosítása érdekében helyénvaló különleges átmeneti szabályozásokat hozni.

(68) A minimális tőkekövetelményekre vonatkozó szabályok kockázatérzékenysége tekintetében kívánatos annak folyamatos felülvizsgálata, hogy azok jelentős hatást gyakorolnak-e a gazdasági ciklusra. A Bizottság, figyelembe véve az Európai Központi Bank hozzájárulását, jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezekről az aspektusokról.

(69) A likviditási kockázatok felügyeletéhez szükséges rendelkezéseket a jövőben szintén harmonizálják.

(70) Ez az irányelv összhangban áll az alapvető jogokkal, valamint figyelembe veszi különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket mint a közösségi jog általános elveit.

(71) Ezen irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésére irányuló kötelesség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalmán a korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben változtattak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelesség az eddigi irányelvekből adódik.

(72) Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a XIII. melléklet B. részében megállapított irányelvek nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelességeit.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

TARTALOM

[12]
I. CÍMTÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
II. CÍMA HITELINTÉZETI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉRE ÉS FOLYTATÁSÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK
III. CÍMA LETELEPEDÉS SZABADSÁGÁRA ÉS A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
1. szakaszHitelintézetek
2. szakaszPénzügyi intézmények
3. szakaszA letelepedés jogának gyakorlása
4. szakaszA szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása
5. szakaszA fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatásköre
IV. CÍMHARMADIK ORSZÁGOKKAL VALÓ KAPCSOLATOK
1. szakaszHarmadik országbeli vállalkozásokra vonatkozó bejelentés és a piacrajutás feltételei ezekben az országokban
2. szakaszHarmadik országbeli illetékes hatóságokkal való együttműködés az összevont alapú felügyelet vonatkozásában
V. CÍMA PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET ÉS A KÖZZÉTÉTEL ALAPELVEI ÉS GYAKORLATI ESZKÖZEI
1. FEJEZETA PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET ALAPELVEI
1. szakaszA székhely szerinti és a fogadó tagállam hatásköre
2. szakaszAdatcsere és hivatali titoktartás
3. szakaszAz éves és összevont beszámolók törvényességi ellenőrzéséért felelős személyek kötelezességei
4. szakaszAz illetékes hatóságok szankcionálási jogköre és a bírósághoz fordulás joga
2. FEJEZETA PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET GYAKORLATI ESZKÖZEI
1. szakaszSzavatolótőke
2. szakaszKockázatok elleni védelem
1. alszakaszAlkalmazási fokozatok
2. alszakaszSzámítási és jelentéstételi követelmények
3. alszakaszA szavatolótőke minimális szintje
3. szakaszA hitelkockázatok fedezését célzó minimális szavatolótőkére vonatkozó követelmények
1. alszakaszSztenderd módszer
2. alszakaszBelső minősítésen alapuló módszer
3. alszakaszHitelkockázat csökkentés
4. alszakaszÉrtékpapírosítás
4. szakaszA működési kockázatok fedezését célzó minimális szavatolótőkére vonatkozó követelmények
5. szakaszNagykockázatvállalások
6. szakaszA pénzügyi szektoron kívüli befolyásoló részesedés
7. szakaszÁtruházott hitelkockázattal szembeni kitettségek
3. FEJEZETA HITELINTÉZETEK ÉRTÉKELÉSI ELJÁRÁSA
4. FEJEZETAZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK ÁLTAL LEFOLYTATOTT FELÜGYELET ÉS KÖZZÉTÉTEL
1. szakaszFelügyelet
2. szakaszAz illetékes hatóságok általi közzététel
5. FEJEZETA HITELINTÉZETEK ÁLTALI KÖZZÉTÉTEL
VI. CÍMVÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK
VII. CÍMÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
1. FEJEZETÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
2. FEJEZETZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
I. MELLÉKLETA KÖLCSÖNÖS ELISMERÉS ALÁ TARTOZÓ TEVÉKENYSÉGEK LISTÁJA
II. MELLÉKLETMÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK OSZTÁLYOZÁSA
III. MELLÉKLETSZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEK REPÓÜGYLETEK, ÉRTÉKPAPÍR- ÉS/VAGY ÁRUKÖLCSÖNZÉSI VAGY KÖLCSÖNVÉTELI, HOSSZÚ ELSZÁMOLÁSI IDEJŰ ÜGYLETEK, VALAMINT A LETÉTI HITELEK ÜGYFÉL-HITELKOCKÁZATÁNAK KEZELÉSE
1. részFogalommeghatározások
2. részA módszer megválasztása
3. részA „piaci árazás” („market to market”) módszere
4. részAz „eredeti kockázatvállalás” módszere
5. részSztenderd módszer
6. részBelső modell módszer
7. részSzerződéses nettósítás
IV. MELLÉKLETSZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEK TÍPUSAI
V. MELLÉKLETA KOCKÁZATOK SZERVEZÉSÉNEK ÉS KEZELÉSÉNEK TECHNIKAI KRITÉRIUMAI
VI. MELLÉKLETSZTENDERD MÓDSZER
1. részKockázati súlyok
2. részKülső hitelminősítő intézmények elismerése és hitelminősítéseinek megfeleltetése
3. részA külső hitelminősítő intézmények hitelminősítéseinek használata a kockázati súlyok meghatározására
VII. MELLÉKLETBELSŐ MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ MÓDSZER
1. részKockázattal súlyozott kitettségértékek és várható veszteségek
2. részPD, LGD és lejárat
3. részKitettségérték
4. részA belső minősítésen alapuló módszer minimumkövetelményei
VIII. MELLÉKLETA HITELKOCKÁZAT MÉRSÉKLÉSE
1. részElismerhetőség
2. részMinimumkövetelmények
3. részA hitelkockázat mérséklés hatásainak kiszámítása
4. részLejárati eltérés
5. részHitelkockázat mérséklési technikák kombinációja a sztenderd módszer szerint
6. részKosarat alkalmazó hitelkockázat mérséklési technikák
IX. MELLÉKLETÉRTÉKPAPÍROSÍTÁS
1. részFogalommeghatározások a IX. melléklet alkalmazásában
2. részJelentős mértékű hitelkockázat átruházásának elismerésére vonatkozó minimumkövetelmények, valamint az értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek és várható veszteség értékeinek kiszámítása
3. részKülső hitelminősítés
4. részKiszámítás
X. MELLÉKLETMŰKÖDÉSI KOCKÁZAT
1. részAlapvető mutató módszere
2. részSztenderd módszer
3. részFejlett mérési módszerek
4. részKülönböző módszerek együttes alkalmazása
5. részVeszteség kategóriák
XI. MELLÉKLETAZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK ÁLTALI FELÜLVIZSGÁLAT ÉS ÉRTÉKELÉS TECHNIKAI KRITÉRIUMAI
XII. MELLÉKLETA NYILVÁNOSSÁGRA HOZATAL TECHNIKAI KRITÉRIUMAI
1. részÁltalános kritériumok
2. részÁltalános követelmények
3. részEgyes eszközök vagy módszerek alkalmazásához szükséges minősítési követelmények
XIII. MELLÉKLET A. részHATÁLYUKAT VESZTETT IRÁNYELVEK ÉS AZOK EGYMÁST KÖVETŐ MÓDOSÍTÁSAI (a 158. cikkben említettek szerint
XIII. MELLÉKLET B. részÁTÜLTETÉSI HATÁRIDŐK (a 158. cikkben említettek szerint)
XIV. MELLÉKLETKORRELÁCIÓS TÁBLÁZAT

1. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

(1) Ez az irányelv a hitelintézeti tevékenység megkezdésére és folytatására, valamint annak prudenciális felügyeletére vonatkozik.

(2)[13] A 39. cikk és a 124-143. cikk a pénzügyi holdingtársaságokra vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságokra, illetve azokra a vegyes tevékenységű holdingtársaságokra alkalmazandó, amelyek központi irodája az Unióban van.

(3) A 2. cikk értelmében az irányelv hatálya alól véglegesen kizárt intézmények a 39. cikk és az V. cím 4. fejezete 1. szakaszának alkalmazásában pénzügyi intézménynek minősülnek, kivéve mindazonáltal a tagállamok központi bankjait.

2. cikk

Az irányelv nem alkalmazható a következőkre:

- a tagállamok központi bankjai,

- a postai elszámolóközpontok,

- Belgiumban az "Institut de Réescompte et de Garantie/Herdiscontering- en Waarborginstituut",

- Dániában a "Dansk Eksportfinansieringsfond", a "Danmarks Skibskredit A/S" és a "KommuneKredit",[14]

- Németországban a "Kreditanstalt für Wiederaufbau", a "Wohnungsgemeinnützigkeitsgesetz" alapján az állami lakáspolitika szerveiként elismert vállalkozások, amelyek túlnyomórészt nem banki ügyletekkel foglalkoznak, valamint az említett törvény értelmében non-profit lakásépítési vállalkozásként elismert vállalkozások,

- Görögországban a "Ταμείο Παρακαταθηκών και Δανείων" (Tamio Parakatathikon kai Danion),

- Spanyolországban az "Instituto de Crédito Oficial",

- Franciaországban a "Caisse des dêpots et consignations",

- Horvátországban a "kreditne unije" és a "Hrvatska banka za obnovu i razvitak",[15]

- Írországban a "credit unions" és a "friendly societies",

- Olaszországban a "Cassa depositi e prestiti",

- Lettországban a "krājaizdevu sabiedrības", a "Krājaizdevu sabiedrību" alapján szövetkezeti vállalkozásoknak minősülő vállalkozások, amelyek kizárólag a tagjaik részére nyújtanak pénzügyi szolgáltatásokat,

- Litvániában "Centrine kredito unija"-n kívüli "kredito unijos",

- Magyarországon a "Magyar Fejlesztési Bank Rt." és a "Magyar Export-Import Bank Rt.",

- Hollandiában a "Netherlandse Investeringsbank voor Ontwikkelingslanden NV", az "NV Noordelijke Ontwikkelingsmaatschappij", az "NV Industriebank Limburgs Instituut voor Ontwikkeling en Financiering" és az "Overijsselse Ontwikkelingsmaatschappij NV",

- Ausztriában a közhasznú lakásépítési egyesületként elismert vállalkozások, valamint az "Österreichische Kontrollbank AG",

- Lengyelországban a "Spółdzielcze Kasy Oszczędnościowo - Kredytowe" és a "Bank Gospodarstwa Krajowego",

- Portugáliában az 1986. január 1-jén létező "Caixas Económicas", kivéve azokat, amelyeket részvénytársasági formában alapítottak és a "Caixa Económica Montepio Geral"-t,

- Szlovéniában a "SID-Slovenska izvozna in razvojna banka, d.d. Ljubljana",[16]

- Finnországban a "Teollisen yhteisyön rahasto Oy/Fonden för industrielt samarbete AB" és a "Finnvera Oyj/Finnvera Abp",

- Svédországban a "Svenska Skeppshypotekskassan",

- az Egyesült Királyságban a "National Savings Bank", a "Commonwealth Development Finance Company Ltd", az "Agricultural Mortgage Corporation", a "Scottish Agricultural Securities Corporation Ltd", a "Crown Agents for overseas governments and administrations", a "credit unions" és a "municipal banks".

3. cikk

(1)[17] Egy, vagy több, ugyanazon tagállamban elhelyezkedő hitelintézet, amely az azokat felügyelő és ugyanazon tagállamban letelepedett központi szerv tartósan kapcsolt vállalkozása, mentesülhet a 7. cikknek és a 11. cikk (1) bekezdésének követelményei alól, ha a nemzeti jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy:

a) a központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai egyetemleges kötelezettségeket képeznek, illetve a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásait a központi szerv teljes körűen garantálja,

b) a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény szolvenciáját és likviditását együtt, az összevont (konszolidált) beszámolók alapján ellenőrzik, és

c) a központi szerv vezetősége jogosult utasításokat adni a kapcsolt intézmények vezetőségének.

(2) Az a hitelintézet, amely az (1) bekezdés első albekezdésében meghatározott módon kapcsolódik egy ugyanazon tagállamban található központi szervhez, szintén mentesülhet a 9. és 10. cikkek, valamint a V. cím 2. fejezete 2., 3., 4., 5. és 6. szakaszának, valamint 3. fejezete rendelkezései alól, feltéve, hogy a magára a központi szervre vonatkozó említett rendelkezések alkalmazásának sérelme nélkül a központi szerv és a kapcsolt intézmények által együttesen alkotott egységre azok a rendelkezések összevont alapon vonatkoznak.

Mentesség esetén a 16., 23., 24., 25., 26. cikk (1)-(3) bekezdése, 28. és 28-37. cikk a központi szerv és a kapcsolt intézmények által együttesen alkotott egységre vonatkozik.

4. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.[18] hitelintézet: olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket vesz át, valamint saját számlára hiteleket nyújt;

2. engedély: olyan, a hatóságok által bármilyen formában kibocsátott okirat, amely jogot biztosít hitelintézeti tevékenység folytatására;

3. fióktelep: olyan üzletviteli hely, amely jogilag nem önálló részét képezi egy hitelintézetnek, és amely közvetlenül bonyolítja a hitelintézeti tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét;

4. illetékes hatóságok: a hitelintézetek felügyeletére törvény vagy rendelet által felhatalmazott nemzeti hatóságok;

5.[19] pénzügyi intézmény: a hitelintézettől eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése, vagy az I. melléklet 2-12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egynek vagy többnek a folytatása;

6.[20] az V. cím 2. fejezete 2., 3. és 5. szakaszának alkalmazásában a 2006/49/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott intézmények;

7. székhely szerinti tagállam: az a tagállam, amelyben a hitelintézet működését a 6-9. és 11-14. cikknek megfelelően engedélyezték;

8. fogadó tagállam: az a tagállam, amelyben a hitelintézet fiókteleppel rendelkezik, vagy amelyben szolgáltatásokat nyújt;

9. ellenőrzés: az anyavállalat és leányvállalat közötti olyan kapcsolat, amely a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározottak szerinti, vagy egy ehhez hasonló viszony egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás között;

10. részesedés: az 57. cikk o) és p) pontjának, a 71-73. cikk, valamint az V. cím 4 fejezete alkalmazásában a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló, a bizonyos típusú vállalkozások éves beszámolóiról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv (14) 17. cikkének első mondata szerinti részesedés, illetve egy vállalkozás szavazati jogainak vagy a tőkéjének 20 %-os vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett tulajdonlása;[21]

11. befolyásoló részesedés: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak az irányítása felett;

12. anyavállalat:

a) a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott anyavállalat; vagy

b) a 71-73. cikk, az V. cím 2. fejezetének 5. szakasza és 4. fejezete alkalmazásában a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének megfelelő anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely az illetékes hatóságok megítélése szerint ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy másik vállalkozásra;

13. leányvállalat:

a) a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat; vagy

b) a 71-73. cikk, az V. cím 2. fejezetének 5. szakasza és 4. fejezete alkalmazásábana 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének megfelelő leányvállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amelyre az illetékes hatóságok megítélése szerint ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy anyavállalat.

A leányvállalatok valamennyi leányvállalata azon vállalkozás leányvállalatának is tekintendő, amely az előbbiek eredeti anyavállalata;

14.[22] tagállami hitelintézeti anyavállalat: olyan hitelintézet, amelynek hitelintézet vagy pénzügyi intézmény leányvállalata van, vagy részesedése van egy ilyen intézményben, és önmaga nem leányvállalata más, ugyanabban a tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy ugyanabban a tagállamban létesített pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

15.[23] tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat: olyan pénzügyi holdingtársaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy egy ugyanazon tagállamban létesített pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

15a.[24] tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat: olyan vegyes pénzügyi holdingtársaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy egy ugyanazon tagállamban létesített pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

16.[25] EU-szintű hitelintézeti anyavállalat: tagállami hitelintézeti anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett hitelintézetnek vagy valamely tagállamban létesített pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

17.[26] EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat: olyan tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy valamely tagállamban létesített másik pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

17a.[27] EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat: olyan tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy valamely tagállamban létesített másik pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

18. közszektorbeli intézmény: a központi kormányzatnak, regionális kormányoknak vagy helyi hatóságoknak felelős nem kereskedelmi közigazgatási szervek, vagy az illetékes hatóságok szerint a regionális és helyi hatóságokkal megegyező felelősséget gyakorló hatóságok, vagy nem kereskedelmi jellegű, a központi kormányzat tulajdonában álló vállalkozások, amelyekre külön garanciális szabályok vonatkoznak, és ide tartozhatnak még olyan jogilag szabályozott autonóm testületek, amelyek állami ellenőrzés alatt állnak;

19. Pénzügyi holdingtársaság: olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag, vagy nagy részben hitelintézetek vagy pénzügyi vállalkozások, és a leányvállalatok közül legalább egy hitelintézet, és amely nem minősül a 2002/87/EK irányelv (15) 2. cikkének 15. pontja szerinti vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;[28]

19a[29] vegyes pénzügyi holdingtársaság: a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 15. pontjában meghatározott vegyes pénzügyi holdingtársaság;

20. vegyes tevékenységű holdingtársaság: olyan anyavállalat, amely nem minősül a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 15. pontja szerinti pénzügyi holdingtársaságnak, hitelintézetnek vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy hitelintézet;

21. kiegészítő banki szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás: olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége ingatlan-tulajdonlás vagy -kezelés, adatfeldolgozási szolgáltatások nyújtása vagy más hasonló tevékenység, amely járulékos vagy kiegészítő jellegű egy vagy több hitelintézet fő tevékenysége mellett;

22. működési kockázat: a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból, személyekből és rendszerekből, vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata, amely magában foglalja a jogi kockázatot is;

23. központi bankok: magában foglalja az Európai Központi Bankot is, eltérő rendelkezés hiányában;

24. behajtható összegre vonatkozó kockázat: a követelés összegének az ügyfél részére nyújtott készpénz- vagy nem készpénzhiteleken keresztül történő csökkentéséből adódó kockázat

25. nemteljesítési valószínűség: az ügyfélnek egy éves időszakot meghaladó nemteljesítési valószínűsége;

26. veszteség: az V. cím 2. fejezetének 3. szakasza alkalmazásában, gazdasági veszteség, beleértve a lényeges diszkonthatásokat, valamint a behajtásból származó lényeges közvetlen és közvetett költségeket;

27. nemteljesítéskori veszteségráta: az ügyfél részéről bekövetkező nemteljesítésből eredő veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló követeléshez viszonyított aránya;

28. hitelegyenértékesítési faktor: a jelenleg le nem hívott kötelezettség értékének a nemteljesítéskor lehívásra kerülő és fennálló része a jelenleg le nem hívott kötelezettség értékének arányában kifejezve, a kötelezettség mértékét a meghatározott határérték határozza meg, kivéve, ha a nem meghatározott határérték magasabb;

29. várható veszteség: az V. cím 2. fejezetének 3. szakasza alkalmazásában az ügyfél esetleges nemteljesítéséből eredő várható veszteség nagysága vagy az egy év alatt keletkező behajtható összeg nagysága, a nemteljesítés időpontjában fennálló követelés arányában kifejezve;

30. hitelkockázat mérséklés: hitelintézetek által alkalmazott eljárás a hitelintézet által viselt kitettséggel vagy kitettségekkel összefüggő hitelkockázatok csökkentésére;

31. előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet: olyan hitelkockázat-mérséklési eljárás, amelynél a hitelintézet kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése a hitelintézet azon jogából ered - amely szerint az ügyfél nemteljesítése, vagy az ügyféllel kapcsolatos hitelesemények beálltakor - meghatározott vagyontárgyakat vagy összegeket értékesíthet, előidézheti azok transzferálását vagy rendelkezésre bocsátását, vagy azokat visszatarthatja, vagy csökkentheti a kitettség összegét a kitettség összegének és a hitelintézettel szembeni kitettség közötti különbség szintjére, illetve a kitettséget ezzel a különbözettel helyettesítheti;

32. előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet: olyan hitelkockázat mérséklési eljárás, amelynél a hitelintézet kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése egy harmadik fél kötelezettségvállalásából származik, amely szerint az adós részéről bekövetkező nemteljesítéskor vagy bizonyos más hitelesemények beálltakor bizonyos összeg kifizetésére vállal kötelezettséget;

33. "repóügylet": a 2006/49/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése m) pontjában meghatározott "repómegállapodás" vagy "fordított repómegállapodás" meghatározása alá tartozó bármely ügylet;

34. "értékpapír- és/vagy árukölcsönzés vagy kölcsönvétel": a 2006/49/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének n) pontjában meghatározott "értékpapír- vagy árukölcsönzés" vagy "értékpapír- vagy árukölcsönvétel" meghatározása alá tartozó bármely ügylet;

35. betétjellegű okirat: a kölcsönző hitelintézet által kibocsátott betéti okirat vagy ahhoz hasonló eszköz;

36. értékpapírosítás: az alább felsorolt jellemzőkkel rendelkező ügylet vagy rendszer, amelynél a kitettséggel vagy kitettségekkel kapcsolatos hitelkockázatot több tranche-ba sorolják.

a) az ügylet vagy rendszer keretében eszközölt kifizetések a kitettség vagy kitettségek pooljának teljesítése függvényében alakulnak; és

b) a tranche-oknak történő alárendelés határozza meg a veszteségek elosztását az ügylet vagy rendszer futamideje alatt;

37. hagyományos értékpapírosítás: olyan értékpapírosítás, amelynél az értékpapírosított kitettségeket értékpapírokat kibocsátó különleges értékpapírosítási célú gazdasági egységre ruházzák át. Ez az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézettől az értékpapírosított kitettség tulajdonjogának átruházásával vagy köztes részesedésen keresztül történik. A kibocsátott értékpapírok az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet számára nem jelentenek fizetési kötelezettséget;

38. szintetikus értékpapírosítás: olyan értékpapírosítás, amelynél a tranche-ba sorolás hitelderivatívákkal vagy garanciákkal valósul meg és a kitettségek az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet mérlegében maradnak;

39. tranche: az egy vagy több kitettséghez kapcsolódó hitelkockázat szerződésben meghatározott szegmense, ahol e szegmens egy pozíciójához - figyelmen kívül hagyva az ezen vagy más szegmens pozíciói tulajdonosainak közvetlenül harmadik felektől nyújtott hitelkockázat fedezetét - magasabb vagy alacsonyabb hitelveszteségkockázat kapcsolódik minden más ilyen szegmens azonos szintű kockázatú pozícióihoz képest;

40. értékpapírosított pozíció: értékpapírosítással szembeni kitettség;

40a.[30] "újraértékpapírosítás": olyan értékpapírosítás, ahol az alapul szolgáló kitettségek pooljához kapcsolódó kockázat tranche-ba van foglalva, és legalább az alapul szolgáló kitettségek egyike értékpapírosítási pozíció;

40b.[31] "újraértékpapírosítási pozíció": újraértékpapírosítással szembeni kitettség;

41. értékpapírosítást kezdeményező: az alábbiak valamelyike:

a) olyan vállalkozás, amely vagy önmagán vagy hozzá kapcsolódó vállalkozásokon keresztül közvetlenül, vagy közvetetten részese volt az eredeti megállapodásnak, amelyben meghatározták az adós, vagy a potenciális adós kötelezettségeit vagy potenciális kötelezettségeit, és akik kitettsége az értékpapírosítás tárgyát képezi; vagy

b) olyan vállalkozás, amely megvásárolja egy harmadik fél kitettségeit, amelyeket bevezet a mérlegébe, majd értékpapírosítja;

42. szponzor: az értékpapírosítást kezdeményezőtől különböző, harmadik felek kitettségeit felvásárló olyan hitelintézet, amely eszközfedezet melletti értékpapír kibocsátási programot vagy más értékpapírosítási sémát hoz létre és működtet;

43. hitelminőség javítás: szerződéses megállapodás, amely révén az értékpapírosítási pozíció hitelminősége javul a szerződéses megállapodás nélküli helyzethez képest, beleértve azokat a minőségjavításokat is, amelyeket hátrább sorolt tranche-okon és más fajta hitelkockázati fedezeteken keresztül érnek el;

44. különleges értékpapírosítási célú gazdasági egység: vagyonkezelő vagy hitelintézetektől különböző egyéb vállalkozás, amelyet egy vagy több értékpapírosítás végrehajtására hoztak létre, és amelynek tevékenysége az értékpapírosítás végrehajtásához szükséges mértékre korlátozódik, struktúrájában a kezdeményező hitelintézet kötelezettségeit elválasztják a különleges értékpapírosítási célú gazdasági egység kötelezettségeitől, és atulajdonosi jogok gyakorlói jogaikat korlátlanul elzálogosíthatják vagy értékesíthetik;

45. kapcsolatban álló ügyfelek csoportja:

a) két vagy több természetes vagy jogi személy, akik, vagy amelyek - az ellenkező bizonyításáig - egyetlen kockázati tényezőt képeznek, mivel egyikük közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll a másik vagy a többi; vagy

b)[32] két vagy több természetes vagy jogi személy, akik, vagy amelyek között nincs az a) pontban leírt ellenőrzést jelentő kapcsolat, mégis egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, mivel olyan keresztkapcsolatok állnak fenn közöttük, amelyek alapján ha egyikük pénzügyi - különösen finanszírozási vagy visszafizetési - nehézségbe kerülne, a másiknak vagy a többinek is valószínűleg finanszírozási vagy visszafizetési gondokkal kellene megküzdenie.

46. szoros kapcsolatok: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy összekapcsolódik bármely következő módon:

a) tulajdonosi részesedés formájában, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása;

b) ellenőrzési kapcsolat; vagy

c) az a tény, hogy mindkettő vagy mindegyik ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanahhoz a harmadik személyhez;

47. Elismert tőzsdék: az illetékes hatóságok által elismert tőzsdék, amelyek megfelelnek a következő feltételeknek:

a) rendszeresen működnek;

b) a tőzsde székhely szerinti országának megfelelő hatóságai által kibocsátott vagy jóváhagyott szabályzattal rendelkeznek, amelyben meghatározzák a tőzsde működésének feltételeit, a tőzsdére jutás feltételeit, valamint azokat a feltételeket, amelyeknek az egyes szerződéseknek meg kell felelniük, mielőtt azokkal a tőzsdén ténylegesen kereskedhetnek; és

c) olyan elszámolási mechanizmussal rendelkeznek, amelynek révén a IV. mellékletben felsorolt ügyletekre napi letéti követelmények vonatkoznak, amelyek így az illetékes hatóságok megítélése szerint kellő biztonságot nyújtanak.

48.[33] összevont felügyeletet ellátó hatóság: az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok és az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság-anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság-anyavállalatok által ellenőrzött hitelintézetek összevont alapú felügyeletének gyakorlásáért felelős illetékes hatóság;

49.[34] "nem kötelező nyugdíjjuttatás": a hitelintézet által a munkavállalónak nem kötelező alapon nyújtott, emelt nyugdíjjuttatás a munkavállaló változójavadalmazási csomagjának részeként, amely nem foglalja magában a munkavállalónak a vállalata nyugdíjrendszerének feltételei alapján nyújtott felhalmozott juttatásokat.

5. cikk

A tagállamok megtiltják személyek vagy a hitelintézetnek nem minősülő vállalkozások számára, hogy betétgyűjtésre vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő gyűjtésére irányuló üzletszerű tevékenységet folytassanak.

Az első bekezdés nem vonatkozik a tagállam vagy annak regionális vagy helyi hatóságai, vagy olyan nemzetközi szervezetek által folytatott betétgyűjtésre és egyéb források gyűjtésére, amelyeknek egy vagy több tagállam tagja, valamint olyan esetekre, amelyeket nemzeti vagy közösségi jogszabályok kifejezetten szabályoznak, feltéve, hogy a szóban forgó tevékenységek a betétesek és a befektetők védelmét szolgáló és az említett esetekre alkalmazható rendeletek és szabályozók hatálya alá tartoznak.

II. CÍM

A HITELINTÉZETI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉRE ÉS FOLYTATÁSÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

6. cikk[35]

(1) A tagállamok előírják a hitelintézeteknek, hogy tevékenységük megkezdése előtt engedélyt szerezzenek. A tagállamok a 7-12. cikk sérelme nélkül megállapítják az ilyen engedély követelményeit és azokról tájékoztatják a Bizottságot és az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (35) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Bankhatóság) (a továbbiakban: EBH).[36]

(2) E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgozhat ki:

a) a hitelintézetek engedély iránti kérelméhez csatoltan a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára benyújtandó információkkal kapcsolatosan, a 7. cikkben előírt üzleti tervet is ideértve;

b) pontosítva a 8. cikkben előírt követelmény teljesítésének feltételeit;

d) meghatározva a befolyásoló részesedéseket birtokló részvényesekre és tagokra vonatkozó követelményeket, annak pontosítása érdekében, hogy mely tényezők akadályozhatják meg a hatáskörrel rendelkező hatóságot a 12. cikk szerinti felügyeleti feladatainak hatékony gyakorlásában.

A Bizottságra hatáskört kell ruházni az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett szabályozástechnikai standardtervezetnek az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(3) E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki az információ biztosítása során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

7. cikk

A tagállamok előírják, hogy az engedély iránti kérelemhez üzleti tervet kell csatolni, amely meghatározza, többek között, a folytatni kívánt üzleti tevékenység fajtáit és a hitelintézet szervezeti felépítését.

8. cikk

A tagállamok nem írhatják elő, hogy az engedély iránti kérelem vizsgálata a piac gazdasági szükségleteinek szempontjából történjen.

9. cikk

(1) A nemzeti jogszabályokban megállapított egyéb általános feltételek sérelme nélkül, az illetékes hatóságok nem adják ki az engedélyt, ha a hitelintézet nem rendelkezik elkülönített szavatolótőkével, vagy abban az esetben, ha az indulótőke nem éri el az 5 millió EUR-t.

Az „induló tőke” az 57. cikk a) és b) pontjában meghatározott tőkéből és tartalékokból áll.

A tagállamok határozhatnak úgy is, hogy azok a hitelintézetek, amelyek nem felelnek meg az elkülönített szavatolótőkére vonatkozó feltételeknek, és amelyek 1979. december 15-én már működtek, tovább folytathatják üzleti tevékenységüket. A tagállamok felmentést adhatnak az ilyen hitelintézetek számára a 11. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében foglalt követelmény teljesítése alól.

(2) A tagállamoknak jogukban állhat a következő feltételek mellett engedélyt adni olyan sajátos hitelintézeti kategóriák számára, amelyeknek indulótőkéje nem éri el az (1) bekezdésben meghatározott összeget:

a) indulótőke nem lehet kevesebb, mint 1 millió euro;

b)[37] az érintett tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot és az EBH-t azon indokaikról, amelyek alapján e lehetőséget gyakorolják, és

c) az összes olyan hitelintézet nevét, amely nem rendelkezik az (1) bekezdésben meghatározott minimális tőkével, a 14. cikkben említett felsorolásban ilyen értelmű megjegyzéssel kell ellátni.

10. cikk

(1) A hitelintézet szavatolótőkéje nem csökkenhet a 9. cikkben az engedélyezés időpontjára előírt induló tőke összege alá.

(2) A tagállamok határozhatnak úgy, hogy az 1993. január 1-jén már működő hitelintézetek, amelyek szavatolótőkéje nem éri el az induló tőke 9. cikkben előírt szintjét, tovább folytathatják tevékenységüket. Ebben az esetben a hitelintézetek szavatolótőkéje nem csökkenhet az 1989. december 22-ét követően elért legmagasabb szint alá.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett kategóriába tartozó hitelintézet ellenőrzését átveszi egy, az intézmény felett korábban ellenőrzést gyakorló személytől különböző természetes vagy jogi személy, a hitelintézet szavatolótőkéjének legalább az indulótőke 9. cikkben meghatározott szintjét el kell érnie.

(4) Bizonyos sajátos körülmények között és az illetékes hatóságok egyetértésével, ha a (2) bekezdésben említett kategóriába tartozó két vagy több hitelintézet egyesül, az egyesülés révén létrejövő hitelintézet szavatolótőkéje mindaddig nem csökkenhet az egyesülés előtti hitelintézeteknek az egyesülés időpontjában meglévő szavatolótőkéjének összege alá, amíg a 9. cikkben meghatározott megfelelő szintet el nem érték.

(5) Ha az (1), (2) és (4) bekezdésben említett esetekben a szavatolótőke szintje lecsökkenne, az illetékes hatóságok, amennyiben a körülmények indokolják, határidőt adhatnak a hitelintézet számára, hogy az a biztosított határidőn belül rendezze helyzetét vagy megszüntesse tevékenységét.

11. cikk

(1)[38] Az illetékes hatóságok csak akkor adják meg az engedélyt a hitelintézet számára, ha az intézmény üzleti tevékenységének tényleges irányítását legalább két személy végzi.

Az illetékes hatóságok nem adják meg az engedélyt, ha ezek a személyek nem rendelkeznek megfelelően jó hírnévvel, vagy nincs kellő tapasztalatuk ilyen feladatok ellátásához.

Az európai bankfelügyelők bizottságának biztosítania kell azon személyek alkalmasságának felmérésére vonatkozó iránymutatások fennállását, akik ténylegesen irányítják a hitelintézet üzletmenetét.

(2) A tagállamok megkövetelik, hogy:

a) valamennyi, jogi személyiséggel és a rá vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező hitelintézetnek a központi irodája ugyanabban a tagállamban legyen, mint amelyikben a létesítő okirat szerinti székhelye található; és

b) minden más hitelintézetnek abban a tagállamban kell központi irodáját fenntartani, amely számára az engedélyt kiadta, és ahol üzletszerű tevékenységét ténylegesen folytatja.

12. cikk

(1)[39] Az illetékes hatóságok mindaddig nem adnak engedélyt a hitelintézeti tevékenység megkezdésére, amíg nem kaptak tájékoztatást azoknak a részvényeseknek vagy tagoknak a személyazonosságáról, legyenek akár természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek akár közvetlenül, akár közvetve befolyásoló részesedéssel rendelkeznek, valamint az ilyen részesedések összegéről.

Annak megállapítására, hogy e cikk összefüggésében teljesülnek-e a befolyásoló részesedés feltételei, a 2004/109/EK irányelv (39) 9. és 10. cikkében említett szavazati jogokat, valamint annak az irányelvnek a 12. cikke (4) és (5) bekezdéseiben meghatározott, a szavazati jogok összesítésére vonatkozó feltételeket figyelembe kell venni.[40]

A tagállamoknak nem kell figyelembe venniük azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek a 2004/39/EK irányelv (40) I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglaltak értelmében – a pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalása és/vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történő kihelyezése révén rendelkezhetnek, feltéve, ha az említett jogokat egyrészt nem gyakorolják vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, és másrészt azokat a részesedésszerzéstől számított egy éven belül elidegenítik.[41]

(2) Az illetékes hatóságok nem adnak engedélyt, ha, a hitelintézet megbízható és megfelelő vezetése biztosításának szükségességére tekintettel, nincsenek meggyőződve a részvényesek vagy tagok alkalmasságáról.

(3) Ahol szoros kapcsolatok állnak fenn a hitelintézet és más természetes vagy jogi személyek között, az illetékes hatóságok csak akkor adnak engedélyt, ha ezek a kapcsolatok nem gátolják felügyeleti feladataik hatékony ellátását.

Az illetékes hatóságok akkor sem adnak engedélyt, ha egy harmadik ország törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, amelyek a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló egy vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkoznak, illetve azon törvények, szabályozások és adminisztratív rendelkezések végrehajtási nehézségei akadályozzák felügyeleti feladataik hatékony ellátását.

Az illetékes hatóságok előírják a hitelintézetek számára, hogy bocsássák rendelkezésükre azokat az információkat, amelyek e bekezdésben említett feltételek teljesítésének folyamatos figyelemmel kíséréséhez szükségesek.

13. cikk

Minden olyan esetet, amikor az engedély kiadását elutasító döntés születik, meg kell indokolni, és a kérelmezőt a kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül, vagy, amennyiben a kérelem hiányos, a határozathoz szükséges információk elküldésétől számított hat hónapon belül tájékoztatni kell az indokokról. A határozatot a kérelem kézhezvételétől számított 12 hónapon belül mindenképpen meg kell hozni.

14. cikk[42]

Minden engedély kiadásáról értesíteni kell az EBA-t. Valamennyi hitelintézetet, amely számára kiadták az engedélyt, jegyzékbe veszik, amely jegyzéket az EBA saját honlapján közzéteszi és naprakész állapotban tartja. A 12. cikk (3) bekezdése, a 22. cikk (1) bekezdése és a 73. cikk (3) bekezdése értelmében az összevont (konszolidált) alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóság minden információt megad az érintett illetékes hatóságoknak és az EBA-nak a bankcsoportról, különösen a csoport jogi, valamint irányítási és szervezeti felépítését illetően.

15. cikk

(1) Az illetékes felügyeleti hatóságnak előzetesen ki kell kérnie a többi érintett tagállam illetékes hatóságainak véleményét hitelintézet engedélyezésekor, a következő esetekben:

a) az érintett hitelintézet egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézet leányvállalata;

b) az érintett hitelintézet egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézeti anyavállalatának leányvállalata; vagy

c) az érintett hitelintézet ugyanazoknak a természetes vagy jogi személyek ellenőrzése alatt áll, mint akik, vagy amelyek ellenőrzése alatt egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézet áll.

(2) Az illetékes hatóságnak, mielőtt kiadná a hitelintézetnek a működési engedélyt, konzultációt kell folytatnia az érintett tagállamnak a biztosítóintézetek, illetve a befektetési vállalkozások felügyeletének ellátásáért felelős illetékes hatóságával a következő esetekben:

a) az érintett hitelintézet a Közösségben engedélyezett biztosítóintézet vagy befektetési vállalkozás leányvállalata;

b) az érintett hitelintézet a Közösségben engedélyezett biztosítóintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalatának leányvállalata; vagy

c) az érintett hitelintézet a Közösségben engedélyezett biztosítóintézetet vagy befektetési vállalkozást ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt áll.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett érintett illetékes hatóságok konzultációt folytatnak egymással az ugyanazon csoporthoz tartozó másik vállalkozás részvényeseinek alkalmasságára, valamint a vállalkozás vezetésében részt vevő igazgatóság tagjai jó hírnevének és szakmai felkészültségének értékelésére vonatkozó döntés előtt. Az illetékes hatóságoknak ki kell cserélniük egymással a részvényesek alkalmasságára, valamint az igazgatóság tagjai jó hírnevére és szakmai felkészültségére vonatkozó információkat, amelyek fontosak lehetnek egy engedély kiállításához, továbbá a működési feltételek betartásának folyamatos értékeléséhez.

16. cikk

A fogadó tagállamok nem írhatnak elő engedélyeztetési, illetve dotációs tőkére vonatkozó követelményeket más tagállamban engedélyezett hitelintézetek fióktelepei részére. Az ilyen fióktelepek létesítése és felügyelete a 22., 25., 26. cikk (1)(3) bekezdéseivel, 29-37. és 40. cikkekkel összhangban történik.

17. cikk

(1) Az illetékes hatóságok csak akkor vonhatják vissza a hitelintézetnek kiadott engedélyt, ha a szóban forgó intézmény:

a) 12 hónapon belül nem használja fel az engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy hat hónapnál hosszabb időre felhagyott üzletszerű tevékenységének folytatásával, amennyiben az érintett tagállam nem rendelkezett arról, hogy ezekben az esetekben az engedély érvényét veszti;

b) valótlan nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

c) többé nem felel meg az engedély kiállításának alapját képező feltételeknek;

d) már nem rendelkezik elegendő szavatolótőkével, vagy többé már nem lehet számítani arra, hogy eleget tesz a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségeinek, és különösen akkor, ha már nem képes tovább szavatolni a rábízott eszközök biztonságát; vagy

e) egyéb olyan esetben, amelyre vonatkozóan a nemzeti jogszabályok az engedély visszavonásáról rendelkeznek.

(2)[43] Az engedély visszavonásáról tájékoztatni kell a Bizottságot és az EBH-t, és a visszavonást meg kell indokolni. Az érintett személyeket tájékoztatni kell ezekről az indokokról.

18. cikk

Tevékenységük gyakorlásához a hitelintézetek – az olyan szavak használatát szabályozó fogadó állami rendelkezések ellenére, mint „bank”, „takarékpénztár” vagy egyéb banki elnevezések – a Közösség egész területén ugyanazt a nevet használhatják, mint amelyet abban a tagállamban használnak, amelyben központi irodájuk található. Összetéveszthetőség bármilyen veszélye esetén a fogadó tagállam egyértelműség céljából előírhatja, hogy a nevet egy meghatározott magyarázó résszel kell kiegészíteni.

19. cikk[44]

(1) A tagállamok minden olyan természetes vagy jogi személy, vagy összehangoltan fellépő több ilyen személy (a továbbiakban: a részesedést szerezni kívánó személy) részére, aki döntést hozott befolyásoló részesedésnek egy hitelintézetben való közvetlen vagy közvetett megszerzésére vagy ilyen befolyásoló részesedésnek egy hitelintézetben való közvetlen vagy közvetett további növelésére, aminek eredményeképpen szavazati jogainak vagy birtokolt tőkerészesedésének aránya elérné vagy meghaladná a 20, 30 vagy 50 %-ot vagy a hitelintézet a leányvállalatává válna (a továbbiakban: a szándékolt részesedésszerzés) előírják, hogy először a megszerezni kívánt befolyásoló részesedés nagyságát és a 19a. cikk (4) bekezdésében említett vonatkozó információkat írásban jelentse be annak a hitelintézetnek az illetékes hatósága felé, amelyben befolyásoló részesedés megszerzésére vagy ilyen részesedés növelésére törekszenek. A tagállamoknak nem szükséges a 30 %-os határértéket alkalmazniuk abban az esetben, ha a 2004/109/EK irányelv 9. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően az egyharmados határértéket alkalmazzák.

(2) Az illetékes hatóságok azonnal, és minden esetben a bejelentés átvételét, valamint a (3) bekezdésben említett információk esetleges későbbi átvételét követő két munkanapon belül írásban elismerik az átvételt a részesedést szerezni kívánó felé.

Az illetékes hatóságoknak a bejelentés és a tagállam által a 19a. cikk (4) bekezdésében említett lista alapján előírt, a bejelentéshez csatolandó valamennyi dokumentum írásos átvételi elismervénye napjától számított legfeljebb hatvan munkanap (a továbbiakban: értékelési időszak) áll rendelkezésére a 19a. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés (a továbbiakban: értékelés) elvégzésére.

Az illetékes hatóságok az átvétel elismerésekor tájékoztatják a részesedést szerezni kívánó személyt az értékelési időszak lejártának időpontjáról.

(3) Az illetékes hatóságok az értékelési időszak során - de az értékelési időszak ötvenedik munkanapjánál nem később - szükség esetén bármilyen olyan további információt bekérhetnek, amely szükséges az értékelés befejezéséhez. Ezt a kérelmet írásban, a szükséges pótlólagos információk megnevezésével kell megtenni.

Az illetékes hatóságok általi információkérés napja és a részesedést szerezni kívánó személy arra adott válaszának átvétele közötti időszakban az értékelési időszakot meg kell szakítani. A megszakítás nem tarthat tovább húsz munkanapnál. Az illetékes hatóságok általi bármely - az információk kiegészítését vagy pontosítását szolgáló - további kérésről az illetékes hatóságok szabad mérlegelésük szerint döntenek, azonban ez nem járhat az értékelési időszak megszakításával.

(4) Az illetékes hatóságok a (3) bekezdés második albekezdésében említett megszakítást legfeljebb harminc munkanapra meghosszabbíthatják, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy:

a) székhelye a Közösségen kívül található vagy a Közösségen kívüli szabályozás alá tartozik; vagy

b) olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem tartozik ezen irányelv, vagy a 85/611/EGK (41), a 92/49/EGK (42), a 2002/83/EK (43), a 2004/39/EK, a 2005/68/EK (44) irányelv szerinti felügyelet hatálya alá.[45]

(5) Ha az illetékes hatóságok az értékelés befejezésekor a szándékolt részesedésszerzés ellenzése mellett döntenek, erről két munkanapon belül és az értékelési időszakot nem meghaladva írásban értesítik a részesedést szerezni kívánó személyt, megadva a határozat indokait. A nemzeti jog függvényében, a részesedést szerezni kívánó személy kérésére egy, a döntés indokait megfelelően tartalmazó nyilatkozatot a nyilvánosság számára hozzáférhetővé lehet tenni. Ez nem akadálya annak, hogy a tagállam lehetővé tegye az illetékes hatóság számára, hogy ezt a közzétételt a részesedést szerezni kívánó személy kérése nélkül is megtegye.

(6) Ha az illetékes hatóságok az értékelési időszakon belül nem ellenzik írásban az (1) bekezdésben említett szándékolt részesedésszerzést, akkor a szándékolt részesedésszerzést jóváhagyottnak kell tekinteni.

(7) Az illetékes hatóságok megszabhatják a szándékolt részesedésszerzés végrehajtásának maximális időtartamát, és azt adott esetben meghosszabbíthatják.

(8) A szavazati jogok vagy tőkerészesedés közvetlen vagy közvetett megszerzése tekintetében a tagállamok nem szabhatnak meg az illetékes hatóságoknak történő bejelentésre vagy az azok általi jóváhagyásra vonatkozó, az ebben az irányelvben megállapítottnál szigorúbb követelményeket.

(9)[46] Ezen irányelv következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozási standardtervezetet dolgozhat ki a 19a. cikk (4) bekezdésében említett, a részesedést szerezni kívánók által benyújtandó információk kimerítő jegyzékének megállapítása céljából, az e cikk harmadik bekezdésének sérelme nélkül.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezetnek az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

Ezen irányelv egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki a 19b. cikkben említettek szerint az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti konzultációs folyamat módozataira vonatkozó egységes eljárások, formanyomtatványok és mintadokumentumok kialakítása céljából.

A Bizottság hatáskört ruháznak a harmadik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

19a. cikk[47]

(1) A 19. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentés és a 19. cikk (3) bekezdésében említett információ értékelésekor az illetékes hatóságok - a részesedésszerzés tárgyát képező hitelintézet hatékony, eredményes és prudens irányításának érdekében és a részesedést szerezni kívánó személynek a hitelintézetre gyakorolt valószínűsíthető befolyását figyelembe véve - az alábbi kritériumok alapján értékelik a részesedést szerezni kívánó személy alkalmasságát és a szándékolt részesedésszerzés pénzügyi megbízhatóságát:

a) a részesedést szerezni kívánó személy jó hírneve;

b) a tervezett részesedésszerzés eredményeképpen a hitelintézet üzleti tevékenységét irányító bármely személy jó hírneve és tapasztalata;

c) a részesedést szerezni kívánó személy pénzügyi megbízhatósága, különösen a részesedésszerzés tárgyát képező hitelintézetben folytatott és tervezett üzleti tevékenység típusával kapcsolatban;

d) annak kérdése, hogy a hitelintézet képes lesz-e teljesíteni és folyamatosan teljesíteni az ezen az irányelven és adott esetben egyéb irányelveken - mégpedig a 2000/46/EK, a 2002/87/EK és a 2006/49/EK irányelven - alapuló prudenciális követelményeket és különösen, hogy vajon az a csoport, amelynek részévé válik, olyan szerkezetű-e, amely lehetővé teszi a hatékony felügyelet gyakorlását, az illetékes hatóságok közötti hatékony információcserét és az azok közötti hatáskörmegosztás meghatározását;

e) léteznek-e ésszerű okok annak feltételezésére, hogy a tervezett részesedésszerzéssel kapcsolatban pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg a 2005/60/EK irányelv (45) 1. cikke értelmében, vagy hogy a tervezett részesedésszerzés növelheti annak kockázatát.[48]

(2) Az illetékes hatóságok csak akkor ellenezhetik a szándékolt részesedésszerzést, ha erre az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján ésszerű okuk van, vagy ha a részesedést szerezni kívánó személy által szolgáltatott információ nem teljes.

(3) A tagállamok nem szabhatnak előzetes feltételeket a megszerzendő részesedési arány tekintetében, és nem engedélyezhetik illetékes hatóságaik számára a szándékolt részesedésszerzésnek a piac gazdasági igényei alapján való vizsgálatát.

(4) A tagállamok közzéteszik az (1) bekezdés szerinti értékeléshez szükséges és a 19. cikk (1) bekezdésében említett bejelentés időpontjában az illetékes hatóságok számára nyújtandó információk listáját. A kért információknak arányosnak kell lenniük, és azokat a részesedést szerezni kívánó személy és a szándékolt részesedésszerzés jellegéhez kell igazítani. A tagállamok nem kérhetnek a prudenciális értékelés szempontjából nem a tárgyhoz tartozó információkat.

(5) A 19. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében foglaltak ellenére, amennyiben ugyanazon hitelintézet tekintetében kettő vagy több, befolyásoló részesedés szerzésére vagy növelésére vonatkozó ajánlatról érkezik bejelentés az illetékes hatósághoz, úgy az utóbbinak a részesedést szerezni kívánó személyeket megkülönböztetéstől mentes módon kell kezelnie.

19b. cikk[49]

(1) Az érintett illetékes hatóságoknak az értékeléskor egymás között teljeskörűen konzultálniuk kell, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy az alábbiak egyike:

a) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy a 85/611/EGK irányelv 1a. cikkének 2. pontja szerinti alapkezelő társaság (a továbbiakban: ÁÉKBV alapkezelő társaság);

b) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság anyavállalata; vagy

c) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy.

(2) Az illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül egymás rendelkezésére bocsátanak minden – az értékelés szempontjából alapvető vagy lényeges – információt. E tekintetben az illetékes hatóságok a tárgyhoz tartozó információkat kérésre, az alapvető információkat pedig saját kezdeményezésükre közlik egymással. A szándékolt részesedésszerzésben érintett hitelintézetet engedélyező illetékes hatóság határozata utal a részesedést szerezni kívánó személyért felelős illetékes hatóság részéről kinyilvánított bármely véleményre vagy fenntartásra.

20. cikk[50]

A tagállamok minden természetes vagy jogi személy részére, aki vagy amely döntést hozott egy hitelintézetben fennálló befolyásoló részesedésének közvetlen vagy közvetett elidegenítéséről előírják, hogy ezt a tényt először írásban jelentse be – az elidegeníteni kívánt részesedés nagyságának megjelölésével – az illetékes hatóságok felé. Ennek a személynek hasonlóképpen bejelentést kell tennie az illetékes hatóságoknak akkor is, ha befolyásoló részesedésének oly mértékű csökkentéséről döntött, hogy ezáltal szavazati jogának, vagy az általa birtokolt tőkerészesedésnek az aránya 20, 30 vagy 50 % alá csökkenne, vagy ha a biztosítóintézet megszűnne leányvállalata lenni. A tagállamoknak nem szükséges a 30 %-os határértéket alkalmazniuk abban az esetben, ha a 2004/109/EK irányelv 9. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően az egyharmados határértéket alkalmazzák.

21. cikk

(1) A hitelintézet a tudomására jutott, a tőkéjét érintő minden olyan részesedésszerzésről, illetve -elidegenítésről, amelynek következtében a részesedés a 19. cikk (1) bekezdésében és 20. cikkében említett küszöbértékeket meghaladja vagy azok alá csökken, tájékoztatja az illetékes hatóságokat az olyan részesedésszerzésről, illetve -elidegenítésről.

A hitelintézetek továbbá évente legalább egyszer tájékoztatják az illetékes hatóságokat a befolyásoló részesedéseket birtokló részvényesek, illetve tagok nevéről és az általuk birtokolt részesedések nagyságáról, amint az például a részvényesek, illetve tagok éves közgyűlésein vagy a tőzsdén jegyzett vállalatokkal kapcsolatos rendeletek teljesítése során kapott információkból kitűnik.

(2) A tagállamok megkövetelik, hogy amennyiben a 19. cikk (1) bekezdésében említett személyek által gyakorolt befolyás várhatóan az intézmény megbízható és körültekintő vezetésének rovására érvényesülhet, az illetékes hatóságok meghozzák a szükséges intézkedéseket az ilyen helyzet megszűntetése érdekében. Ezek az intézkedések jelenthetnek ideiglenes intézkedéseket, az igazgatókkal és a vezetőkkel szemben elrendelt szankciókat, vagy az illető részvényesek vagy tagok által birtokolt részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztését.

Hasonló intézkedések alkalmazandók azokra a természetes vagy jogi személyekre, akik vagy amelyek nem teljesítik a 19. cikk (1) bekezdésében megállapított előzetes tájékoztatási kötelezettségüket.

Ha egy tulajdoni részesedést az illetékes hatóságok kifogása ellenére szereznek meg, a tagállamok, tekintet nélkül minden egyéb meghozandó szankcióra, gondoskodnak a megfelelő szavazati jogok felfüggesztéséről, vagy a leadott szavazatok érvénytelenségéről, illetve érvénytelenítésének lehetőségéről.

(3)[51] Annak megállapítására, hogy a 19. és 20. cikk, valamint e cikk összefüggésében teljesülnek-e a befolyásoló részesedés feltételei, a 2004/109/EK irányelv 9. és 10. cikkében említett szavazati jogokat, valamint annak az irányelvnek a 12. cikke (4) és (5) bekezdéseiben meghatározott, a szavazati jogok összesítésére vonatkozó feltételeket figyelembe kell venni.

Annak megállapítására, hogy teljesülnek-e a befolyásoló részesedés e cikkben említett feltételei, a tagállamoknak nem kell figyelembe venniük azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek - a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglaltak értelmében - a pénzügyi eszközöknek jegyzési garanciavállalása és/vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történő kihelyezése révén rendelkezhetnek, feltéve, ha az említett jogokat egyrészt nem gyakorolják vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, és másrészt azokat a részesedésszerzéstől számított egy éven belül elidegenítik.

22. cikk

(1)[52] A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megkövetelik, hogy minden hitelintézet megbízható vállalatirányítási rendszerrel rendelkezzen, amely áttekinthető szervezeti felépítést, egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket, a jelenlegi vagy esetlegesen felmerülő kitettségekhez kapcsolódó kockázatok azonosítására, kezelésére, felügyeletére és jelentésére szolgáló hatékony eljárásokat, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokat - beleértve a megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat -, valamint a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel összhangban álló, annak alkalmazását előmozdító javadalmazási politikákat és gyakorlatokat foglal magában.

(2) Az 1. cikkben említett rendszerek, eljárások és mechanizmusok átfogóak és arányosak a hitelintézet tevékenységeinek természetével, méretével és összetettségével. E tekintetben figyelembe kell venni az V. mellékletben meghatározott technikai kritériumokat.

(3)[53] A székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságai a XII. melléklet 2. részének 15f. pontjában a közzétételre megállapított kritériumoknak megfelelően összegyűjtött információt a javadalmazási trendek és gyakorlatok értékelése céljából használják fel. Az illetékes hatóságok eljuttatják az európai bankfelügyelők bizottságának ezt az információt.

(4)[54] Az európai bankfelügyelők bizottsága biztosítja olyan, a helyes javadalmazási politikákról szóló iránymutatások fennállását, amelyek megfelelnek az V. melléklet 23. és 24. pontjában meghatározott elveknek. Az iránymutatásoknak figyelembe kell venniük a pénzügyi ágazatban alkalmazott javadalmazási politikákról szóló, 2009. április 30-i bizottsági ajánlásban (10) meghatározott, a helyes javadalmazási politikákról szóló elveket.[55]

Az európai bankfelügyelők bizottsága többek között biztosítja a következőkre vonatkozó iránymutatások fennállását:

a) konkrét kritériumok felállítása annak érdekében, hogy az V. melléklet 23. pontja l) pontjának értelmében meghatározzák a teljes javadalmazás állandó és változórésze közötti megfelelő arányokat;

b) azon eszközök meghatározása, amelyek az V. melléklet 23. pontja o) pontjának ii. alpontja értelmében elfogadhatónak minősülhetnek mint olyan eszközök, amelyek az említett melléklet 23. pontjának o) pontja értelmében folyamatosan és megfelelően tükrözik a hitelintézetek hitelminőségét.

Az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága - azon javadalmazási politikák tekintetében, amelyek azokra a munkavállalókra vonatkoznak, akik a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontja értelmében vett befektetési szolgáltatások és tevékenységek végzésében részt vesznek - az európai bankfelügyelők bizottságával szorosan együttműködve gondoskodik az iránymutatások kidolgozásáról.

Az európai bankfelügyelők bizottsága az illetékes hatóságoktól a (3) bekezdésnek megfelelően kapott információt arra használja fel, hogy uniós szinten értékelje a javadalmazási trendeket és gyakorlatokat.

(5)[56] A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai információt gyűjtenek hitelintézetenként azon magánszemélyek számáról, akik a legalább 1 millió EUR vagy a fölötti bérsávban helyezkednek el, beleértve az érintett üzletágat, valamint a fizetés elemeit, a bónuszokat, a hosszú távú juttatásokat, valamint a nyugdíjjárulékokat. Az említett információt továbbítják az európai bankfelügyelők bizottságának, amely közös bejelentési formában, székhely szerinti tagállamonként összesítve közzéteszi azt. Az európai bankfelügyelők bizottsága iránymutatásokat dolgozhat ki e bekezdés végrehajtásának megkönnyítésére és az összegyűjtött információ következetességének biztosítására.

(6)[57] Az e cikkben megállapított követelmények pontos meghatározása és a felügyeleti gyakorlatok közelítésének biztosítása céljából az EBH - a (2) fejezetben említett arányosság és átfogóság elvének tiszteletben tartása mellett - szabályozástechnikai standardtervezetet dolgozhat ki az (1) bekezdésben említett rendszerek, eljárások és mechanizmusok pontos meghatározása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

III. CÍM

A LETELEPEDÉS SZABADSÁGÁRA ÉS A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

1. szakasz

Hitelintézetek

23. cikk

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy területükön az I. mellékletben felsorolt tevékenységeket a 25. cikk, a 26. cikk (1)-(3) bekezdése, a 28. cikk (1) és (2) bekezdése és a 29-37. cikk értelmében fióktelep létesítésével vagy szolgáltatásnyújtás útján, egy másik tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és felügyelt bármely hitelintézet folytathassa, feltéve, hogy ezekre a tevékenységekre az engedély kiterjed.

2. szakasz

Pénzügyi intézmények

24. cikk

(1) A tagállamok továbbá gondoskodnak arról, hogy területükön az I. mellékletben felsorolt tevékenységeket a 25. cikk, a 26. cikk (1)-(3) bekezdése, a 28. cikk (1) és (2) bekezdése és a 29-37. cikk értelmében fióktelep létesítésével vagy szolgáltatásnyújtás útján folytathassa bármely, egy másik tagállamból származó pénzügyi vállalkozás, akár hitelintézet leányvállalata, akár két vagy több hitelintézet közös tulajdonában lévő leányvállalat, amelynek alapító okirata és alapszabálya lehetővé teszi az említett tevékenységek folytatását, és amely megfelel a következő feltételek mindegyikének:

a) az anyavállalatnak vagy anyavállalatoknak hitelintézeti engedéllyel kell rendelkezni abban a tagállamban, amelynek joga a pénzügyi intézményre nézve irányadó;

b) a szóban forgó tevékenységeket ténylegesen ugyanannak a tagállamnak a területén kell folytatni;

c) az anyavállalatnak vagy anyavállalatoknak a pénzügyi intézmény tőkéjében fennálló részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok 90 %-át vagy annál nagyobb hányadát kell birtokolni;

d) az anyavállalatnak vagy anyavállalatoknak biztosítaniuk kell az illetékes hatóságokat a pénzügyi intézmény körültekintő vezetése felől, és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak hozzájárulásával nyilatkozniuk kell arról, hogy egyetemlegesen garantálják a pénzügyi intézmény kötelezettségvállalásait; és

e) az anyavállalat vagy az anyavállalatok mindegyikének összevont felügyeletébe, az V. cím, 4. fejezete, 1 szakaszának megfelelően, különösen a szóban forgó tevékenységekre, és különösen a 75. cikkben előírt minimális szavatolótőke követelmények alkalmazásában, a nagykockázatok ellenőrzésére és a 120-122. cikkben meghatározott részesedésszerzési korlátra vonatkozóan ténylegesen be kell vonni a pénzügyi intézményt.

E feltételek teljesülését a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik, és az megfelelésről szóló igazolást a pénzügyi intézmény rendelkezésére kell bocsátaniuk, amely igazolás kötelező részét képezi a 25. és 28. cikkben említett értesítésnek.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a 10. cikk (1) bekezdésének, a 19-22. cikknek, a 40. cikknek, a 42-52. cikknek és 54. cikknek megfelelően biztosítják a pénzügyi intézmény felügyeletét.

(2) Ha egy az (1) bekezdés első albekezdése szerinti pénzügyi vállalkozás többé nem felel meg az előírt feltételeknek, a székhely szerinti tagállam értesíti a fogadó tagállam illetékes hatóságait, és a szóban forgó pénzügyi intézmény által a fogadó tagállamban folytatott tevékenységek a fogadó tagállam jogszabályainak hatálya alá kerülnek.

(3) Az (1) és (2) bekezdést negfelelően kell alkalmazni az (1) bekezdés első albekezdése szerinti pénzügyi intézmény leányvállalataira.

3. szakasz

A letelepedés jogának gyakorlása

25. cikk

(1) Az a hitelintézet, amely egy másik tagállam területén kíván fióktelepet létesíteni, értesíti a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(2) A tagállamok megkövetelik minden hitelintézettől, amely fióktelepet kíván létesíteni egy másik tagállamban, hogy az (1) bekezdésben említett értesítési kötelezettségének teljesítése során a következő információkat bocsássa rendelkezésre:

a) a tagállam megjelölése, amelynek területén fióktelep létesítését tervezi;

b) üzleti terv, amely megjelöli, többek között, a folytatni kívánt tevékenységfajtákat és a fióktelep szervezeti felépítését;

c) az a cím a fogadó tagállamban, amelyről az iratok beszerezhetők; és

d) a fióktelep vezetéséért felelős személyek neve.

(3) Amennyiben az folytatni kívánt tevékenységeket figyelembe véve a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak nincs okuk kételkedni a hitelintézet igazgatási felépítésének és pénzügyi helyzetének megfelelő voltában, a (2) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított három hónapon belül közlik azokat a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, és ennek megfelelően tájékoztatják a hitelintézetet.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közlik a hitelintézet szavatolótőkéjének és a 75. cikk szerinti tőkekövetelményeknek az összegét.

A második albekezdéstől eltérően, a 24. cikkben megállapított esetben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közlik a pénzügyi vállalkozás szavatolótőkéjének összegét, valamint az anyavállalatának számító hitelintézet konszolidált szavatolótőkéjének és a 75. cikk szerinti konszolidált tőkekövetelményeknek az összegét.

(4) Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megtagadják a (2) bekezdésben említett információk közlését a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, a tájékoztatás megtagadását az összes információ kézhezvételétől számított három hónapon belül megindokolják az érintett hitelintézetnek.

A tájékoztatás megtagadása vagy a válasz elmulasztása esetén a székhely szerinti tagállam bíróságához lehet fordulni.

(5)[58] E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki az e cikk értelmében rendelkezésre bocsátandó információk pontos meghatározása céljából.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az említett értesítés során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EBH az említett technikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezetnek az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

A Bizottság továbbá hatáskört ruháznak a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

26. cikk

(1) Mielőtt a hitelintézet fióktelepe megkezdi tevékenységét, a fogadó tagállam illetékes hatóságai a 25. cikkben említett információk kézhezvételétől számított két hónapon belül, az 5. szakasznak megfelelően előkészítik a hitelintézet felügyeletét, és szükség esetén megnevezik azokat a feltételeket, amelyeket a szóban forgó tevékenységek folytatása során a fogadó tagállamban a közjó érdekében be kell tartani.

(2) A fogadó tagállam illetékes hatóságaitól származó értesítés kézhezvételekor, vagy abban az esetben, ha az (1) bekezdés által biztosított határidő anélkül telik le, hogy ilyen értesítés érkezett volna, a fióktelepet létre lehet hozni, és az megkezdheti tevékenységét.

(3) Abban az esetben, ha a 25. cikk b), c) vagy d) pontja alapján közölt bármelyik adatban változás következik be, a hitelintézet legalább egy hónappal a változás végrehajtását megelőzően írásban értesíti a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságait a szóban forgó változásról, abból a célból, hogy lehetővé tegyék a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai számára, hogy a 25. cikk alapján határozatot hozzon, valamint a fogadó tagállam illetékes hatóságai számára, hogy az ezen cikk (1) bekezdése alapján a változtatásról határozatot hozzon.

(4) Azokat a fióktelepeket, amelyek 1993. január 1-jét megelőzően a fogadó tagállamok hatályos rendelkezéseivel összhangban kezdték meg tevékenységüket, úgy kell tekinteni, mintha a 25. cikkben és az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott eljárást alkalmazták volna rájuk. 1993. január 1-jétől kezdődően ezekre a fióktelepekre e cikk (3) bekezdése, a 23. cikk, a 43. cikk, valamint a 2. és 5. szakasz szabályai alkalmazandók.

(5)[59] E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki az e cikk értelmében rendelkezésre bocsátandó információk pontos meghatározása céljából.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az említett értesítés során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EBH az említett technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

27. cikk

Egyetlen fióktelepnek tekintendő valamennyi üzletviteli hely, amelyet ugyanabban a tagállamban létesített egy olyan hitelintézet, amelynek székhelye egy másik tagállamban van.

4. szakasz

A szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása

28. cikk

(1) Minden olyan hitelintézet, amely első alkalommal kíván a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tevékenységet folytatni egy másik tagállam területén, értesíti székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságait azokról az I. mellékletben felsorolt tevékenységekről, amelyeket folytatni szándékozik.

(2) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az (1) bekezdésben előírt értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül megküldik azt a fogadó tagállam illetékes hatóságainak.

(3) Ez a cikk nem érinti az 1993. január 1-jét megelőzően szolgáltatásokat nyújtó hitelintézetek által szerzett jogokat.

(4)[60] E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki az e cikk értelmében rendelkezésre bocsátandó információk pontos meghatározása céljából.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az említett értesítés során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EBH az említett technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

A Bizottságra továbbá hatáskört ruháznak a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

5. szakasz

A fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatásköre

29. cikk

A fogadó tagállamok statisztikai célokból előírhatják, hogy minden hitelintézet, amely területükön fiókteleppel rendelkezik, az érintett fogadó tagállamok illetékes hatóságainak rendszeresen beszámoljon a fogadó tagállamban folytatott tevékenységeiről.

A 41. cikkben rájuk rótt kötelezettségek teljesítése érdekében a fogadó tagállamok előírhatják, hogy a más tagállamokból származó hitelintézetek fióktelepei bocsássák rendelkezésre ugyanazokat az információkat, mint amelyeket ugyanebből a célból a nemzeti hitelintézetektől igényelnek.

30. cikk

(1) Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai megállapítják, hogy egy hitelintézet, amely a területükön fiókteleppel rendelkezik vagy szolgáltatást nyújt, nem felel meg az ezen irányelvnek a fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatásköréről szóló rendelkezései alapján a tagállamban elfogadott jogszabályoknak, ezek a hatóságok elrendelik, hogy az érintett hitelintézet szüntesse meg a jogellenes állapotot.

(2) Ha az érintett hitelintézet elmulasztja a szükséges intézkedések megtételét, a fogadó tagállam illetékes hatóságai tájékoztatják erről a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a lehető leggyorsabban megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az érintett hitelintézet véget vessen a jogellenes állapotnak. Az intézkedések természetéről tájékoztatni kell a fogadó tagállam illetékes hatóságait.

(3) Ha a székhely szerinti tagállam által tett intézkedések ellenére, vagy mert az ilyen intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek, illetőleg nem állnak a szóban forgó tagállam rendelkezésére, a hitelintézet továbbra is megsérti az (1) bekezdésben említett, a fogadó tagállamban hatályos jogszabályokat, ez utóbbi állam a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatását követően megfelelő intézkedéseket hozhat a további szabálytalanságok elkerülése vagy megbüntetése érdekében, és szükség esetén megakadályozhatja, hogy a hitelintézet további ügyleteket kezdeményezzen a tagállam területén. A tagállamok biztosítják, hogy területükön az intézkedésekhez szükséges jogi iratokat kikézbesítsék a hitelintézeteknek.

31. cikk

A 29. és 30. cikk nem érinti a fogadó tagállamoknak azt a jogkörét, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a területükön elkövetett, a közjó érdekében elfogadott jogszabályokba ütköző szabálytalanságok megakadályozása vagy büntetése érdekében. Ez magában foglalja annak lehetőségét is, hogy a szabálysértő hitelintézeteket megakadályozzák abban, hogy bármilyen további ügyletet kezdeményezzenek a fogadó állam területén.

32. cikk

A 30. cikk (2) és (3) bekezdés, vagy a 31. cikk alapján meghozott, szankcióval kapcsolatos vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozásokat alkalmazó minden intézkedést megfelelően meg kell indokolni, és közölni kell az érintett hitelintézettel. Minden ilyen intézkedéssel szemben élni lehet a bírósághoz fordulás jogával azon tagállam bíróságánál, amelynek hatóságai azt meghozták.

33. cikk[61]

Szükséghelyzet esetén a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai a 30. cikkben előírt eljárás lefolytatását megelőzően, a betétesek, befektetők és a szolgáltatásokban részesülő egyéb személyek érdekeinek védelmében megteszik a szükséges óvintézkedéseket. Az ilyen intézkedésekről a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatni kell a Bizottságot, az EBH-t és a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait.

Az érintett tagállamok illetékes hatóságaival történő konzultációt követően a Bizottság úgy határozhat, hogy a szóban forgó tagállamnak ezeket az intézkedéseket módosítania kell, vagy azokat hatályon kívül kell helyeznie.

34. cikk

A fogadó tagállamok az irányelv által rájuk ruházott hatásköröket a területükön elkövetett szabálytalanságok megakadályozását vagy büntetését célzó megfelelő intézkedések meghozatalával gyakorolhatják. Ez magában foglalja annak a lehetőségét is, hogy megakadályozzák a jogsértő hitelintézeteket abban, hogy területükön további ügyleteket kezdeményezzenek.

35. cikk

Az engedély visszavonása esetén a fogadó tagállam illetékes hatóságait tájékoztatni kell, és azok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy megvédjék a betétesek érdekeit, és megakadályozzák az érintett jogsértő hitelintézetet abban, hogy további ügyleteket kezdeményezzen a területükön.

36. cikk[62]

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és az EBH-t azon esetek számáról és jellegéről, amelyekben a 25. cikk, valamint a 26. cikk (1), (2) (3) bekezdése alapján elutasításra került sor, vagy amelyekben a 30. cikk (3) bekezdésének megfelelően hoztak intézkedéseket.

37. cikk

Ez a szakasz nem gátolja meg azokat a hitelintézeteket, amelyeknek a központi irodája más tagállamban van, hogy szolgáltatásaikat a fogadó tagállamban az összes rendelkezésre álló kommunikációs eszköz segítségével hirdessék, betartva a közjó érdekében elfogadott, az ilyen reklámozás formájára és tartalmára nézve irányadó jogszabályokat.

IV. CÍM

HARMADIK ORSZÁGOKKAL VALÓ KAPCSOLATOK

1. szakasz

Harmadik országbeli vállalkozásokra vonatkozó bejelentés és a piacrajutás feltételei ezekben az országokban

38. cikk

(1) Tevékenységük megkezdésekor vagy folytatásakor a Közösségen kívüli központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeire a tagállamok nem alkalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbb bánásmódot eredményeznek, mint amelyben azoknak a hitelintézeteknek a fióktelepei részesülnek, amelyek központi irodája a Közösségben van.

(2)[63] A hatáskörrel rendelkező hatóságok bejelentenek a Bizottságnak, az EBH-nak és az Európai Bankbizottságnak minden olyan fiókengedélyt, amelyet harmadik országban található központi irodával rendelkező hitelintézetek kaptak.

(3) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, egy vagy több harmadik országgal kötött megállapodásokban a Bizottság hozzájárulhat olyan rendelkezések alkalmazásához, amelyek a Közösségen kívüli központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepei számára, azonos bánásmódot biztosítanak a Közösség egész területén.

2. szakasz

Harmadik országbeli illetékes hatóságokkal való együttműködés az összevont (konszolidált) alapú felügyeletet illetően

39. cikk

(1) Egy tagállam kérésére vagy saját kezdeményezéséből a Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak tárgyalások folytatására egy vagy több harmadik országgal, hogy megállapodás szülessen az összevont (konszolidált) alapú felügyelet gyakorlásának módját illetően az alábbiak vonatkozásában:

a) olyan hitelintézetek felett, amelyek anyavállalatainak központi irodája harmadik országban van; vagy

b)[64] olyan harmadik országbeli hitelintézetek felett, amelyek anyavállalatainak - akár hitelintézetek, akár pénzügyi holdingtársaságok, akár vegyes pénzügyi holdingtársaságok - központi irodája az Unióban van.

(2) Az első bekezdésben említett megállapodások célja különösen, hogy biztosítsák a következőket:

a)[65] hogy a tagállamok illetékes hatóságai hozzáférjenek az olyan hitelintézeteknek, pénzügyi holdingtársaságoknak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak az összevont pénzügyi helyzetük alapján történő felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek az Unió területén helyezkednek el, és amelyek hitelintézeti vagy pénzügyi vállalkozás leányvállalatokkal rendelkeznek harmadik országban, vagy részesedésük van ilyen intézményekben;

b) hogy harmadik országok illetékes hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan anyavállalatok felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek központi irodája területükön található, és amelyek hitelintézeti vagy pénzügyi vállalkozás leányvállalatokkal rendelkeznek egy vagy több tagállam területén, vagy részesedésük van ilyen intézményekben.

c)[66] hogy az EBH képes legyen megszerezni a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaitól a harmadik országok nemzeti hatóságaitól az 1093/2010/EU rendelet 35. cikke értelmében kapott információkat;

(3) A Szerződés 300. cikke (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság - az európai bankbizottság segítségével - megvizsgálja az (1) bekezdésben említett tárgyalások kimenetelét és az ebből fakadó helyzetet.

(4)[67] E cikk alkalmazásában az EBH az 1093/2010/EU rendelet 33. cikkének megfelelően segíti a Bizottságot.

V. CÍM

A PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET ÉS A KÖZZÉTÉTEL ALAPELVEI ÉS GYAKORLATI ESZKÖZEI

1. FEJEZET

A Prudenciális Felügyelet Alapelvei

1. szakasz

A székhely szerinti és a fogadó tagállam hatásköre

40. cikk

(1) A hitelintézet prudenciális felügyelete, beleértve azoknak a tevékenységeknek a felügyeletét, amelyeket a szóban forgó intézmény a 23. és 29. cikknek megfelelően végez, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak felelőssége, az ezen irányelvben foglalt olyan rendelkezések sérelme nélkül, amelyek a fogadó tagállam illetékes hatóságaira ruháznak kötelezettséget.

(2) Az (1) bekezdés nem akadályozza az ezen irányelv alapján végzett összevont (konszolidált) alapú felügyeletet.

(3)[68] Az adott tagállam illetékes hatóságai általános feladataik végrehajtása során - és különösen válsághelyzetekben - a megfelelő időben rendelkezésre álló információk alapján kellően mérlegelik döntéseiknek az összes többi érintett tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt hatását.

41. cikk

További egyeztetésig a fogadó tagállamok kötelezettsége marad, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaival együttműködve felügyeljék a hitelintézeti fiókok likviditását.

Az Európai Monetáris Rendszer megerősítéséhez szükséges intézkedések sérelme nélkül a fogadó tagállamok továbbra is teljes körű felelősséget viselnek azokért az intézkedésekért, amelyek monetáris politikájuk végrehajtásából következnek.

Azon az alapon, hogy a hitelintézetet másik tagállamban engedélyezték, ezek az intézkedések nem rendelkezhetnek diszkriminatív vagy korlátozó jellegű bánásmódról.

42. cikk[69]

Az érintett tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek abból a célból, hogy felügyeljék az olyan hitelintézetek tevékenységeit, amelyek azon a tagállamon kívül, amelyikben központi irodájuk van, más tagállamban vagy tagállamokban is működnek, különösen fióktelepeken keresztül. Az illetékes hatóságok kölcsönösen ellátják egymást az ilyen hitelintézetek irányítására és tulajdoni viszonyaira vonatkozó minden adattal, amely feltehetőleg megkönnyíti felügyeletüket és az engedélyezési feltételek vizsgálatát, továbbá minden olyan adattal, amely feltehetőleg megkönnyíti az intézmények figyelemmel kísérését, különös tekintettel a likviditásra, a szolvenciára, betétgaranciákra, a nagykockázatok vállalásának korlátozására, igazgatási és számviteli eljárásokra és belső ellenőrzési mechanizmusokra.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok bejelenthetik az EBH-nak azon helyzeteket, ha egy együttműködés – különösen információcsere – iránti megkeresését elutasítottak vagy ésszerű időn belül nem teljesítettek. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkének sérelme nélkül, az első mondatban említett helyzetekben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatásköröknek megfelelően járhat el.

E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki az e cikkben szereplő információk pontos meghatározása céljából.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki a hitelintézetek felügyeletét valószínűsíthetően megkönnyítő információk megosztásával kapcsolatos követelményekhez szükséges egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EBH az említett technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a harmadik albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 1014. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

A Bizottság továbbá hatáskört ruháznak a negyedik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

42a. cikk[70]

(1) A fogadó tagállam illetékes hatóságai a 129. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén a konszolidáló felügyeleti hatóságtól, egyébként a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól kérhetik, hogy egy hitelintézet fióktelepét rendszerszinten jelentősnek tekintsék.

A kérésben meg kell indokolni, hogy a fióktelep mi alapján tekinthető rendszerszinten jelentősnek, különös tekintettel a következő szempontokra:

a) a hitelintézet fióktelepének fogadó tagállambeli piaci részesedése a betétállományt tekintve meghaladja-e a 2 %-ot;

b) a hitelintézet tevékenységének felfüggesztése vagy megszüntetése milyen hatást gyakorolna a fogadó tagállam piaci likviditási és fizetési, elszámolási és kiegyenlítési rendszereire; és

c) az ügyfélszámot tekintve mekkora a fióktelep mérete és jelentősége a fogadó tagállam banki vagy pénzügyi rendszerében.

A székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságai, és a 129. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén a konszolidáló felügyeleti hatóság minden tőle telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a fióktelep rendszerszinten jelentőssé minősítésének ügyében együttesen határozzanak.

Ha az első albekezdésben említett kérés kézhezvételétől számított két hónapon belül nem hoznak együttes határozatot, akkor a fogadó tagállam illetékes hatóságai újabb két hónapos határidőn belül egyedül döntenek arról, hogy a fióktelep rendszerszinten jelentősnek minősül-e. A fogadó tagállam illetékes hatóságai határozatukban figyelembe veszik a konszolidáló felügyeleti hatóságnak és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak a véleményét és fenntartásait.

Ha a kezdeti két hónapos időstartam végén bármelyik érintett hatáskörrel rendelkező hatóság bejelentette az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH-nak, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai elhalasztják döntésüket és megvárják az EBH által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot. A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai határozatukat az EBH határozatának megfelelően hozzák meg. A két hónapos időtartam az említett rendelet szerinti "egyeztetési szakasznak" minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A kezdeti két hónapos időtartam vége vagy az együttes határozat meghozatala után az ügy már nem utalható az EBH elé.[71]

A harmadik és a negyedik albekezdésben említett határozatokat egy, a teljes körű indokolással ellátott határozatot tartalmazó dokumentumba kell foglalni, meg kell küldeni az érintett illetékes hatóságoknak, továbbá irányadónak minősülnek, és az érintett tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazandók.

A fióktelep rendszerszinten jelentőssé minősítése nem érinti az illetékes hatóságok ezen irányelv szerinti jogait és kötelességeit.

(2) Egy rendszerszinten jelentős fióktelep letelepedésekor a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága továbbítja a fogadó tagállam illetékes hatóságainak a 132. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett információt, és a fogadó tagállam illetékes hatóságaival együttműködve végrehajtja a 129. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett feladatokat.

Ha egy székhely szerinti tagállam illetékes hatósága egy hitelintézettel kapcsolatban a 130. cikk (1) bekezdésében említett válsághelyzetről szerez tudomást, akkor amint lehetséges, figyelmezteti a 49. cikk negyedik bekezdésében és az 50. cikkben említett hatóságokat.

(3) Amennyiben a 131a. cikk nem alkalmazható, úgy a más tagállamokban rendszerszinten jelentős fióktelepekkel rendelkező hitelintézetet felügyelő illetékes hatóság az e cikk (2) bekezdésében és a 42. cikkben említett együttműködés megkönnyítése céljából felügyeleti kollégiumot hoz létre és betölti annak elnöki posztját. A kollégium a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által, az érintett illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően kidolgozott írásbeli megállapodás alapján jön létre és működik. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága dönt arról, hogy mely illetékes hatóságok vegyenek részt a kollégium adott ülésén vagy adott tevékenységeiben.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a döntésében figyelembe veszi a tervezendő vagy koordinálandó felügyeleti tevékenységnek az említett hatóságok szempontjából való fontosságát, különösen az érintett tagállamok pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt, a 40. cikk (3) bekezdésében említett lehetséges hatásokat, valamint az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeket.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága teljeskörűen, előre tájékoztatja a kollégium valamennyi tagját az ülések megszervezéséről, a legfontosabb megvitatandó kérdésekről és a tárgyalandó tevékenységekről. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága teljeskörűen, megfelelő időben tájékoztatja továbbá a kollégium valamennyi tagját az ülések során tett lépésekről vagy a végrehajtott intézkedésekről.

E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgozhat ki a felügyeleti kollégiumok működésére vonatkozó általános feltételek pontos meghatározása céljából.[72]

A Bizottságra hatáskört ruháznak a negyedik albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 1014. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki a felügyeleti kollégiumok operatív működésének meghatározása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a hatodik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

42b. cikk[73]

(1)[74] Feladataik teljesítése során, az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásakor a hatáskörrel rendelkező hatóságok figyelembe veszik a felügyeleti eszközök és a felügyeleti gyakorlat közelítését. Ennek érdekében a tagállamok biztosítják, hogy:

a) a hatáskörrel rendelkező hatóságok részt vesznek az EBH tevékenységeiben;

b) a hatáskörrel rendelkező hatóságok kövessék az EBH iránymutatásait és ajánlásait, illetve amennyiben nem így tesznek, ezt indokolják meg;

c) a hatáskörrel rendelkező hatóságokra ruházott nemzeti feladatkörök ne akadályozzák az őket ezen irányelv alapján az EBH tagjaként terhelő kötelezettségek ellátásában.

(2)[75]

43. cikk

(1) A fogadó tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben egy másik tagállamban engedélyezett hitelintézet fióktelepen keresztül folytat tevékenységet, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a fogadó tagállam illetékes hatóságainak előzetes tájékoztatását követően maguk elvégezhessék, vagy az általuk erre a célra kijelölt személyek közvetítésével végrehajtathassák a 42. cikkben említett információk helyszíni ellenőrzését.

(2) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a fióktelepek ellenőrzése céljából szintén alkalmazhatják a 141. cikkben megállapított egyéb eljárások egyikét.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés nem befolyásolja a fogadó tagállam illetékes hatóságainak azt a jogát, hogy az irányelv értelmében fennálló kötelezettségeik teljesítése érdekében helyszíni ellenőrzéseket végezzenek a területükön létesített fióktelepeken.

2. szakasz

Adatcsere és hivatalai titoktartás

44. cikk

(1) A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy minden olyan személy, aki az illetékes hatóságoknak dolgozik vagy dolgozott, valamint az illetékes hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálók vagy szakértők hivatali titoktartásra kötelezettek.

Semmilyen bizalmas természetű információt, amely hivatali kötelezettségeik teljesítése során esetleg a tudomásukra jut, nem közölhetnek senkivel vagy semmilyen hatósággal, csak olyan összefoglaló vagy egyesített formában, amelyből az egyes hitelintézeteket nem lehet azonosítani, a büntetőjog hatálya alá tartozó esetek kivételével.

Mindazonáltal, ha egy hitelintézetet fizetésképtelennek nyilvánítottak, vagy kényszerfelszámolására kerül sor, az a bizalmas természetű információ, amely nem érinti a hitelintézet megmentésére irányuló kísérletekben résztvevő harmadik feleket, kiadható a polgári jogi vagy kereskedelmi jogi eljárás során.

(2)[76] Az (1) bekezdés nem akadályozza a különböző tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságait abban, hogy ezen irányelvnek és más, a hitelintézetekre vonatkozó irányelveknek, valamint az 1093/2010/EU rendelet 31. és 35. cikkének megfelelően információkat cseréljenek az EBH vagy információkat továbbítsanak a részére. Az így továbbított információra is az (1) bekezdésben meghatározott hivatali titoktartási feltételek vonatkoznak.

45. cikk

A 44. cikk alapján bizalmas információkhoz jutó illetékes hatóságok ezt az információt kizárólag hivatali kötelességük ellátása során használhatják fel, csak a következő célokra:

a) hogy ellenőrizzék a hitelintézeti tevékenység megkezdésére vonatkozó feltételek betartását és megkönnyítsék az ilyen üzletszerű tevékenység elkülönített vagy összevont (konszolidált) alapú megfigyelését, különös tekintettel a likviditás, a szolvencia, a nagykockázatok vállalásának megfigyelésére, az igazgatási és számviteli eljárásokra, és a belső ellenőrzési mechanizmusokra;

b) szankciók alkalmazása céljából;

c) az illetékes hatóság határozatával szembeni közigazgatási fellebbviteli eljárásban; vagy

d) az 55. cikk értelmében vagy az ezen irányelvben és a hitelintézetek területén elfogadott más irányelvekben meghatározott egyedi rendelkezések értelmében kezdeményezett bírósági eljárásokban.

46. cikk[77]

A tagállamok és az EBH - az 1093/2010/EU rendelet 33. cikkének megfelelően - csak abban az esetben köthetnek információcseréről szóló együttműködési megállapodásokat harmadik országok hatáskörrel rendelkező hatóságaival, vagy az ezen irányelv 47. cikkében és 48. cikkének (1) bekezdésében meghatározott harmadik országbeli hatóságokkal vagy szervekkel, ha a közölt információkra olyan szakmai titoktartási garanciák vonatkoznak, amelyek legalább az ezen irányelv 44. cikke (1) bekezdésében említett garanciákkal egyenértékűek. A szóban forgó információcserének az említett hatóságok vagy szervek felügyeleti feladatainak ellátását kell szolgálnia.

Amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az információt az azt átadó hatóság kifejezett egyetértése nélkül nem lehet közölni, és - adott esetben - kizárólag azokra a célokra használható, amelyekhez az érintett hatóságok jóváhagyásukat adták.

47. cikk

A 44. cikk (1) bekezdése és a 45. cikk nem zárja ki a tagállamon belüli információcsere lehetőségét, ha ugyanabban a tagállamban két vagy több illetékes hatóság van, valamint a tagállamok közötti információcserét az illetékes hatóságok és az alábbiak között:

a) olyan hatóságok, amelyeket más pénzügyi intézmények és biztosítótársaságok állami felügyeletével bíztak meg, továbbá a pénzpiacok felügyeletéért felelős hatóságok;

b) olyan szervek, amelyek a hitelintézetek felszámolási és csődeljárásában, valamint más hasonló eljárásokban vesznek részt; és

c) olyan személyek, akik hitelintézetek és más pénzügyi intézmények törvényben előírt könyvvizsgálatát végzik;

felügyeleti feladataik ellátása során.

A 44. cikk (1) bekezdése és a 45. cikk nem zárják ki az olyan szervek tájékoztatását, amelyek betétbiztosítási rendszereket működtetnek, és a továbbított információkra feladataik ellátásához van szükségük.

Mindkét esetben a kapott információra a 44. cikk (1) bekezdésében meghatározott hivatali titoktartás feltételei vonatkoznak.

48. cikk

(1) A 44.-46. cikkek ellenére a tagállamok engedélyezhetik az információcserét az illetékes hatóságok és a következő hatóságok között:

a) olyan hatóságok, amelyek a hitelintézetek felszámolásában és csődeljárásában, valamint a más hasonló eljárásokban résztvevő szervek ellenőrzéséért felelősek; és

b) olyan hatóságok, amelyek ellenőrzik a biztosítótársaságok, hitelintézetek, befektetési vállalkozások és más pénzügyi vállalkozások törvény által előírt könyvvizsgálatát végző személyeket.

Ilyen esetekben a tagállamok, legalább a következő feltételek teljesülését követelik meg:

a) az információ az első albekezdésben említett felügyeleti feladat ellátását kell, hogy szolgálja;

b) az ezzel összefüggésben kapott információra a 44. cikk (1) bekezdésében megállapított hivatali titoktartási feltételeket kell alkalmazni; és

c) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó tájékoztatást átadó illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból lehet továbbítani ezeket az információkat, amelyekhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak a nevét, amelyek e bekezdés értelmében adatokat kaphatnak.

(2) A 44-46. cikktől függetlenül, a pénzügyi rendszer stabilitásának és integritásának erősítése céljából a tagállamok engedélyezhetik az információcserét az illetékes hatóságok és a jogszabály alapján a társasági jog megsértésének felderítéséért és kivizsgálásáért felelős hatóságok vagy szervek között.

Ilyen esetekben a tagállamok, legalább a következő feltételek teljesülését követelik meg:

a) az információ az első albekezdésben említett feladat ellátását szolgálja;

b) az ezzel összefüggésben kapott információra a 44. cikk (1) bekezdésében meghatározott hivatali titoktartási feltételeket kell alkalmazni; és

c) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó tájékoztatást átadó illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból lehet továbbítani ezeket az információkat, amelyekhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

Amennyiben egy tagállamban az első albekezdésben említett hatóságok vagy szervek felderítési vagy nyomozási feladataikat olyan személyek segítségével végzik, akiket különleges szakértelmükre tekintettel ebből a célból bíztak meg, és nem közszolgálati alkalmazottak, az első albekezdésben biztosított információcsere lehetősége rájuk is vonatkoztatható a második albekezdésben meghatározott feltételek mellett.

A harmadik albekezdés végrehajtása érdekében az első albekezdésben említett hatóságok vagy szervek közlik az információt továbbító illetékes hatóságokkal azoknak a személyeknek a nevét és pontos feladatkörét, akiknek az információt meg kell küldeni.

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak vagy szerveknek a nevét, amelyek e cikk értelmében információt kaphatnak.

A Bizottság jelentést készít az e cikkben szereplő rendelkezések alkalmazásáról.

49. cikk[78]

Ez a szakasz nem akadályozza a hatáskörrel rendelkező hatóságot abban, hogy továbbítsa az alábbiak feladatainak ellátását szolgáló információkat:

a) az Európai Központi Bankok Európai Rendszerében működő központi bankok és más, monetáris hatósági minőségükben hasonló feladatokat ellátó szervek, ha az információk a törvény által előírt feladataik teljesítéséhez szükségesek, beleértve a monetáris politika irányítását és a kapcsolódó likviditási intézkedéseket, a fizetési, klíring és elszámolási rendszerek felügyeletét, és a pénzügyi rendszerek stabilitásának védelmét;

b) szükség szerint más, a fizetési rendszerek ellenőrzéséért felelős hatóságok;

c) az Európai Rendszerkockázati Testület (a továbbiakban: ESRB), amennyiben az információk a(z)a pénzügyi rendszer európai uniós makro-prudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (36) előírt jogszabályi feladatai ellátásához szükségesek.[79]

Ez a szakasz nem akadályozza az első albekezdésben említett hatóságokat vagy szerveket abban, hogy ezeket az információkat közöljék a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal, mivel azokra a 45. cikk alkalmazásában szükségük lehet.

Az így megkapott információkra a 44. cikk (1) bekezdésében meghatározott hivatali titoktartási feltételek vonatkoznak.

A 130. cikk (1) bekezdése szerinti válsághelyzetben a tagállamok engedélyezik, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok haladéktalanul információkat továbbítsanak az Európai Központi Bankok Európai Rendszerében működő központi bankoknak, ha az információk a törvény által előírt feladataik teljesítéséhez szükségesek, beleértve a monetáris politika irányítását és a kapcsolódó likviditási intézkedéseket, a fizetési, elszámolási és értékpapír-elszámolási rendszerek felügyeletét, és a pénzügyi rendszer stabilitásának védelmét, illetve az 1092/2010/EU rendelet értelmében az ERKT-nak, ha az ilyen információk törvény által előírt feladatai teljesítéséhez szükségesek.

50. cikk

A 44. cikk (1) bekezdése és a 45. cikk ellenére, jogszabályban megállapított rendelkezések alapján a tagállamok engedélyezhetik bizonyos adatok továbbítását a központi kormányzat apparátusának más hivatali szervei felé, amelyek a hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások, befektetési szolgáltatások és biztosítóintézetek felügyeletének jogi szabályozásáért felelősek, továbbá az ilyen szervek nevében eljáró felügyelőknek.

Az ilyen információkat azonban csak abban az esetben lehet továbbítani, ha eme prudenciális ellenőrzés miatt erre szükség van.

A 130. cikk (1) bekezdése szerinti válsághelyzetben a tagállamok megengedik, hogy az illetékes hatóságok a számukra lényeges információkat továbbítsák minden érintett tagállam e cikk első bekezdésében említett hivatali szervei felé.[80]

51. cikk

A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy a 44. cikk (2) bekezdése és a 47. cikk alapján kapott információkat, valamint a 43. cikk (1) és (2) bekezdésében említett helyszíni ellenőrzés útján nyert információkat az 50. cikkben említett esetekben nem lehet továbbadni, csak az információt átadó illetékes hatóságok, valamint a helyszíni ellenőrzés helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak kifejezett hozzájárulásával.

52. cikk

E szakasz nem akadályozza a tagállamok illetékes hatóságait abban, hogy a 44-46. cikkben említett információt egy olyan elszámolóházzal vagy a nemzeti jogszabályok által elismert hasonló szervvel közöljék, amely klíring, illetve elszámolási szolgáltatásokat nyújt nemzeti piacaik egyikén, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az információ közlésére szükség van e szervek megfelelő működésének biztosításához a piaci szereplők mulasztásai vagy lehetséges mulasztásai miatt. Az ezzel összefüggésben kapott információra a 44. cikk (1) bekezdésében meghatározott hivatali titoktartási feltételeket kell alkalmazni,

A tagállamok ugyanakkor biztosítják, hogy a 44. cikk (2) bekezdése értelmében kapott információkat az e cikkben meghatározott körülmények között ne lehessen felfedni az adatokat kiszolgáltató illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül.

3. szakasz

Az éves és összevont beszámolók törvényességi ellenőrzéséért felelős személyek kötelessége

53. cikk

(1) A tagállamok legalább azt előírják, hogy a 84/253/EGK irányelv (17) értelmében engedéllyel rendelkező személy, aki a hitelintézetben a 78/660/EGK irányelv 51. cikkében, vagy a 83/349/EGK irányelv 37. cikkében, illetve a 85/611/EGK irányelv (18) 31. cikkében meghatározott feladatot, vagy bármely más törvény által előírt feladatot végez, köteles haladéktalanul jelenteni az illetékes hatóságoknak minden olyan, a hitelintézettel kapcsolatos tényt vagy döntést, amely e feladatok teljesítése során jutott tudomására:[81]

a) azoknak a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek az érdemi megsértését jelentheti, amelyek megszabják az engedélyezésre vonatkozó feltételeket, vagy amelyek kifejezetten a hitelintézeti tevékenység gyakorlását szabályozzák;

b) befolyásolhatja a hitelintézet folyamatos működését; vagy

c) a beszámoló hitelesítésének megtagadásához vagy fenntartások kifejezéséhez vezethet.

A tagállamok legalább biztosítják, hogy ez a személy hasonlóképpen köteles jelenteni minden olyan tényt vagy döntést, amely egy, az első albekezdésben leírt feladat végzése során olyan vállalkozásnál jut tudomására, amely az ellenőrzési viszonyból eredően szoros kapcsolatban van azzal a hitelintézettel, amelyben az illető azt a munkáját végzi.

(2) Az (1) bekezdésben említett tények vagy döntések jóhiszemű közlése az illetékes hatóságokkal a 84/253/EGK irányelv értelmében felhatalmazott személyek részéről nem képezi olyan adattovábbítási és közzétételi korlátozások megszegését, amelyeket szerződés vagy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés ír elő, és nem vonja maga után e személyek semminemű felelősségre vonását.

4. szakasz

Az illetékes hatóságok szankcionálási jogköre és a bírósághoz fordulás joga

54. cikk[82]

Az engedélyek visszavonására irányuló eljárások és a büntetőjogi rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy saját illetékes hatóságaik azokkal a hitelintézetekkel szemben vagy azoknak a hitelintézeteknek a tevékenységét ténylegesen ellenőrző személyekkel szemben, amelyek megszegik a tevékenységük felügyeletére vagy folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, olyan bírságokat szabhatnak ki, vagy olyan intézkedéseket hozhatnak, amelyek kifejezetten a feltárt jogsértések vagy azok okainak megszüntetésére irányulnak.

A tagállamok biztosítják, hogy az első bekezdés alkalmazásában illetékes hatóságaik rendelkezzenek a pénzügyi és nem pénzügyi szankciók vagy egyéb intézkedések kiszabásához szükséges hatáskörrel. Az említett szankcióknak vagy intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

55. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézettel kapcsolatos, az ezen irányelvvel összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján hozott határozatok esetében érvényesüljön a bírósághoz fordulás joga. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, amelyekben az engedélyezési kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül nem született határozat, noha a kérelem a hatályos rendelkezéseknek megfelelően minden szükséges információt tartalmazott.

2. FEJEZET

A prudenciális felügyelet gyakorlati eszközei

1. szakasz

Szavatolótőke

56. cikk

Valahányszor egy tagállam közösségi jogszabályok végrehajtása céljából törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésben egy működő hitelintézet prudenciális felügyeletére vonatkozó rendelkezést hoz, amelyben a szavatolótőke kifejezést használja vagy annak fogalmára utalást tesz, ezt a kifejezést vagy fogalmat összhangba hozza az 57-61. cikkben, valamint a 63-66. cikkben adott meghatározással.

57. cikk

A 66. cikkben megszabott korlátozások fenntartásával, a hitelintézetek nem összevont (nem konszolidált) szavatolótőkéje a következő elemekből áll:

a)[83] a 86/635/EGK irányelv 22. cikke szerinti tőke, amennyiben azt befizették, hozzáadva a kapcsolódó névértéken felüli befizetéseket, ha rendes működés közben képes a veszteségek teljes elvonására, és csőd vagy felszámolás esetén pedig az összes többi követelés után következik a rangsorban.

b) a 86/635/EGK irányelv 23. cikke szerinti tartalékok és a végső eredmény felhasználásának következtében áthozott eredmény;

c) a 86/635/EGK irányelv 38. cikke szerinti általános banki kockázatok fedezetére tartalékolt források;

ca)[84] az a) pontban említettektől eltérő eszközök, amelyek teljesítik a 63. cikk (2) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában, valamint a 63a. cikkben meghatározott követelményeket;

d) a 78/660/EGK irányelv 33. cikke szerinti átértékelési tartalékok;

e) a 85/635/EGK irányelv 37. cikkének (2) bekezdése szerinti értékhelyesbítések;

f) a 63. cikk szerinti egyéb tételek;

g) a szövetkezeti hitelintézetek tagjainak kötelezettségvállalásai és az alapként megszervezett bizonyos intézmények hitelfelvevőinek egyetemleges kötelezettségvállalásai, a 64. cikk (1) bekezdésében említetteknek megfelelően; vagy

h) a rögzített határidős kumulált elsőbbségi részvények és alárendelt kölcsöntőke, a 64. cikk (3) bekezdésében említetteknek megfelelően.

A következő tételeket a 66. cikknek megfelelően le kell vonni:

i) a hitelintézet által birtokolt saját részvények könyv szerinti értéken;

j) a 86/635/EGK irányelv 4. cikk (9) bekezdése ("Eszközök") szerinti immateriális javak;

k) a folyó pénzügyi év tárgyi veszteségei;

l) a tőke 10 %-át meghaladó részesedések más hitelintézetekben és pénzügyi vállalkozásokban;

m) egy hitelintézetnek a 63. cikkben és a 64. cikk (3) bekezdésében említett alárendelt követelései és eszközei olyan hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások vonatkozásában, amelyekben a hitelintézet a tőke 10 %-át meghaladó mértékű egyedi részesedéssel rendelkezik;

n) részesedések más hitelintézetekben és pénzügyi vállalkozásokban tőkéjük 10 %-ának erejéig, a 63. cikkben és a 64. cikk (3) bekezdésében említett alárendelt követelések és eszközök az l) és m) pontban nem említett hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások vonatkozásában, amennyiben az ilyen részesedések, alárendelt követelések és eszközök összege meghaladja az adott hitelintézet ezen albekezdés l)-p) pontjában említett tételek levonása előtti szavatolótőkéjének 10 %-át;

o) A 4. cikk (10) bekezdése szerinti olyan részesedések, amelyekkel a hitelintézet a következő társaságokban rendelkezik:

i. a 73/239/EGK irányelv (19) 6. cikke, a 2002/83/EK irányelv (20) 4. cikke, illetve a 98/78/EK irányelv (21) 1. cikkének b) pontja szerinti biztosítóintézetek,[85]

ii. a 98/78/EK irányelv 1. cikkének c) pontja szerinti viszontbiztosító intézetek, vagy

iii. a 98/78/EK irányelv 1. cikkének i) pontja szerinti viszontbiztosító intézetek;

p) a hitelintézet érdekkörébe tartozó, o) pont szerinti vállalkozások tekintetében a hitelintézet birtokában levő alábbi tételek:

i. a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében említett eszközök, és

ii. a 2002/83/EK irányelv 27. cikkének (3) bekezdésében említett eszközök.

q) Olyan hitelintézeteknél, amelyek a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 3. szakasz 2. alszakasza szerint határozzák meg, a VII. melléklet 1. részének 36. pontja szerinti számításból eredő negatív összegek és a VII. melléklet 1. részének 32. és 33. pontjával összhangban számított várható veszteség összegei; és

r)[86] azon értékpapírosítási pozíciók kitettségi összege, amelyek ezen irányelv szerint 1 250 % kockázati súlyt kapnak és a kereskedési könyvben foglalt azon értékpapírosítási pozíciók kitettségi összege, amelyek 1 250 % kockázati súlyt kapnának, ha ugyanazon hitelintézet nem kereskedési könyvében szerepelnének.

A b) pont alkalmazásában a tagállamok csak akkor engedélyezhetik az évközi vagy év végi nyereség beszámítását a hivatalos döntés meghozatala előtt, ha ezt a nyereséget a kimutatások auditálásáért felelős személyek ellenőrizték, és az illetékes hatóságok számára kielégítően bebizonyosodott, hogy annak összegét a 86/635/EGK irányelvben kifejtett elveknek megfelelően állapították meg, és az mentes minden előrelátható tehertől vagy osztaléktól.[87]

Abban az esetben, amikor a hitelintézet az értékpapírosítás kezdeményezője, az értékpapírosított eszközökből származó jövőbeni jövedelem tőkésítéséből származó és az értékpapírosítás pozícióinak hitelminőségét javító nettó nyereségek nem képezik a b) pontban meghatározott tétel részét.

58. cikk

Ahol egy másik hitelintézetben, pénzügyi vállalkozásban, biztosítóintézetben, illetve viszontbiztosító intézetben vagy biztosítási holdingtársaságban lévő részesedések az érintett vállalkozás szervezeti átalakítását vagy életben tartását szolgáló pénzügyi támogatás céljából ideiglenesen vannak a hitelintézet tulajdonában, az illetékes hatóság eltekinthet az 57. cikk l)p) pontjában a levonásra vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásától.

59. cikk

Az 57. cikk o) és p) pontjában említett tételek levonásának alternatívájaként a tagállamok engedélyezhetik hitelintézeteik részére a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1., 2., illetve 3. módszer megfelelő alkalmazását. Az 1. módszer (Számviteli konszolidáció) csak abban az esetben akkor alkalmazható, ha az illetékes hatóság meggyőződött a konszolidáció hatálya alá vont vállalkozások integrált irányításának és belső ellenőrzésének színvonaláról. A kiválasztott módszert az idők folyamán következetesen kell alkalmazni.

60. cikk

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szavatolótőke önállóan történő számítása során a 4. fejezet, 1. szakaszával összhangban összevont alapú felügyelet, illetve a 2002/87/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet hatálya alá vont hitelintézeteknek nem kell levonniuk az 57 cikk l)-p) pontjában említett, a hitelintézet által összevont, illetve kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó hitelintézetekben, pénzügyi vállalkozásokban, biztosítóintézetekben, illetve viszontbiztosító intézetekben vagy biztosítási holdingtársaságokban birtokolt tételeket.

Ezt a rendelkezést a közösség jogszabályokkal összehangolt valamennyi prudenciális szabályra alkalmazni kell.

61. cikk[88]

A szavatolótőke fogalma, úgy, ahogyan az 57. cikk a)-h) pontjában meghatározásra került, a tőkeelemek és összegek maximumát testesíti meg. Az említett tőkeelemek használatáról, és hogy az 57. cikk i)-r) pontjában felsoroltakon kívül más elemek elhagyását is előírják-e, a tagállamok maguk dönthetnek.

Az 57. cikk a)-e) pontjában felsorolt elemeknek a hitelintézet számára korlátlanul és azonnal hozzáférhetőnek kell lenniük, hogy rendelkezésére álljanak a kockázatok vagy veszteségek fedezéséhez, amint ezek felmerülnek. Az összeg a kiszámítás időpontjában nem tartalmazhat előre látható adókat, vagy pedig megfelelően ki kell azt igazítani, amennyiben a szóban forgó adók csökkentik az összeget, amelynek erejéig ezeket az elemeket a kockázatok vagy veszteségek fedezésére fel lehet használni.

62. cikk

A tagállamok tájékoztathatják a Bizottságot a szavatolótőke közös meghatározása tekintetében elért előrelépéseikről. E jelentések alapján a Bizottság szükség esetén legkésőbb 2009. január 1-jéig javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e szakasz módosítására.

63. cikk

(1) A szavatolótőke valamely tagállam által használt fogalma tartalmazhat egyéb elemeket is, feltéve, hogy azok jogi vagy számviteli megnevezésüktől függetlenül rendelkeznek a következő jellemzőkkel:

a) a hitelintézet számára szabadon rendelkezésére állnak a szokásos banki kockázatok fedezése céljából, amennyiben a bevétel vagy a tőke veszteségeit még nem határozták meg;

b) meglétük kiderül a belső számviteli nyilvántartásokból; és

c) összegüket a hitelintézet vezetősége határozza meg, független könyvvizsgálók hitelesítik, az illetékes hatóságok előtt ismert és felügyeletük alá tartozik.

(2) A határozatlan futamidejű értékpapírokat és más eszközöket, amelyek megfelelnek a következő feltételeknek, szintén el lehet ismerni egyéb tőkeelemként:

a) nem fizethetők vissza a bemutató kezdeményezésére, vagy az illetékes hatóság előzetes egyetértése nélkül;

b) az adósság-megállapodásnak biztosítania kell a hitelintézet számára azt a lehetőséget, hogy elhalaszthassa az adósságra vonatkozó kamat megfizetését;

c) a kölcsönt nyújtó követeléseit a hitelintézettel szemben teljes egészében alá kell rendelni az összes nem alárendelt hitelező követeléseinek;

d) az értékpapírok kibocsátást szabályozó okiratoknak biztosítaniuk kell, hogy az adósság és a kifizetetlen kamat kiegyenlítse a veszteségeket, úgy, hogy közben a hitelintézet folytatni tudja működését; és

e) csak a teljes egészében befizetett összegek vehetők figyelembe.

Az értékpapírokhoz és más eszközökhöz hozzá lehet számítani az olyan kumulált elsőbbségi részvényeket, amelyeket az 57. cikk h) pontja nem említ.

Az 57. cikk ca) pontjában említett eszközök teljesítik az e cikk a), c), d) és e) pontjában meghatározott követelményeket.[89]

(3) A kockázattal súlyozott kitettség értéket a 3. szakasz 2. alszakasza szerint számító hitelintézetekre vonatkozóan a VII. melléklet 1. részének 36. pontja szerinti számításból eredő pozitív összegek, a 2. alszakasz szerint számított kockázattal súlyozott kitettség érték akár 0,6 %-áig elfogadhatók egyéb tételként. E hitelintézetek tekintetében a VII. melléklet 1. részének 36. pontjában említett számítás értékhelyesbítései és rendelkezései, valamint az 57. cikk e) pontjában említett kitettségekkel kapcsolatos értékhelyesbítések és rendelkezések csak e rendelkezéssel összhangban képezik a szavatolótőke részét. E célokból a kockázattal súlyozott kitettség értékek nem tartalmazzák azokat az összegeket, amelyeket értékpapírosítási pozícióknál 1 250 %-os kockázati súllyal határoznak meg.

63a. cikk[90]

(1) Az 57. cikk ca) pontjában említett eszközök teljesítik az e cikk (2)-(5) bekezdésében meghatározott követelményeket.

(2) Az eszközök lejárat nélküliek vagy eredeti futamidejük legalább 30 év. Az eszközök a kibocsátó mérlegelése alapján tartalmazhatnak egy vagy több vételi opciót, ezek azonban a kibocsátás dátuma után öt évig nem válthatók vissza. Ha a lejárat nélküli eszközöket szabályozó rendelkezések az illetékes hatóság által meghatározott módon mérsékelten a visszavásárlásra ösztönzik a hitelintézetet, az ösztönzés nem valósulhat meg a kibocsátás dátumát követő tíz éven belül. A lejárattal rendelkező eszközöket szabályozó rendelkezések kizárólag a lejárati időpontban történő visszavásárlásra ösztönző feltételeket engedhetnek meg.

A lejárattal rendelkező és a lejárat nélküli eszközök csak az illetékes hatóság előzetes hozzájárulásával hívhatók le vagy válthatók vissza. Az illetékes hatóság megadhatja hozzájárulását, ha a kérést a hitelintézet kezdeményezte és az a hitelintézetnek sem pénzügyi helyzetét, sem szolvenciáját indokolatlanul nem befolyásolja. Az illetékes hatóságok előírhatják a hitelintézet számára, hogy az eszközt az 57. cikk a) vagy ca) pontjában említett azonos vagy jobb minőségű tőkeelemekkel pótolja.

Ha a hitelintézet nem teljesíti a 75. cikkben meghatározott tőkekövetelményeket, akkor az illetékes hatóságok elrendelik a lejárattal rendelkező eszközök visszaváltásának felfüggesztését és a hitelintézetek pénzügyi vagy fizetőképességi helyzetétől függően az ilyen felfüggesztést máskor is elrendelhetik.

Az illetékes hatóság bármikor engedélyt adhat a lejárattal rendelkező vagy a lejárat nélküli eszközök lejárat előtti visszaváltására, ha a kibocsátás időpontjában előre nem látott módon megváltozik az ilyen eszközök adóügyi megítélése vagy szabályozói minősítése.

(3) Az eszközt szabályozó rendelkezések lehetővé teszik, hogy a hitelintézet szükség esetén korlátlan ideig, nem-kumulatív alapon felfüggessze a kamat- vagy osztalékfizetést.

Ha azonban a hitelintézet nem teljesíti a 75. cikkben meghatározott tőkekövetelményeket, akkor ezeket a kifizetéseket fel kell függesztenie.

Az illetékes hatóságok a kifizetések felfüggesztését a hitelintézet pénzügyi és fizetőképességi helyzete alapján is előírhatják. A felfüggesztés ellenére a hitelintézetnek joga van arra, hogy a kamat- vagy osztalékfizetést az 57. cikk a) pontjában említett eszköz szolgáltatásával helyettesítse, ha ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a hitelintézet megóvja pénzügyi forrásait. A helyettesítés az illetékes hatóság által meghatározott egyedi feltételek teljesítéséhez köthető.

(4)[91] Az eszközt szabályozó rendelkezések előírják, hogy a tőkének, a kifizetetlen kamatnak vagy osztaléknak képesnek kell lennie a veszteség elvonására, és nem akadályozhatja a hitelintézetnek az EBH által a (6) bekezdés alapján kidolgozott megfelelő mechanizmusok segítségével történő feltőkésítését.

(5) A hitelintézet csődje vagy felszámolása esetén ezek az eszközök a 63. cikk (2) bekezdésében említett elemek után következnek a rangsorban.

(6)[92] A következetes harmonizáció és a felügyeleti gyakorlatok közelítésének biztosítása céljából az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki az e cikk (1) bekezdésében említett eszközökre vonatkozó követelmények pontos meghatározása céljából. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

Az EBH az 57. cikk első bekezdésének a) pontjában említett eszközök tekintetében iránymutatásokat is kibocsát.

Az EBH felügyeli ezen iránymutatások alkalmazását.

64. cikk

(1) Az 57. cikk g) pontjában említett szövetkezeti formában létesített hitelintézetek tagjainak kötelezettségei magukban foglalják a szövetkezetek lehívatlan tőkéjét; továbbá a szóban forgó szövetkezetek tagjainak törvényes kötelezettségét, miszerint pótlólagos vissza nem térítendő befizetéseket kell teljesíteniük, ha a hitelintézetnek vesztesége keletkezik, és lehetővé kell tenni, hogy ebben az esetben e befizetéseket késedelem nélkül követelni lehessen.

Alapként megszervezett hitelintézetek esetében a kölcsönt felvevők egyetemleges kötelezettségvállalásai ugyanúgy kezelendők, mint az előző tételek.

Minden ilyen tétel szerepeltethető a szavatolótőke elemei között, amennyiben azok a nemzeti jogszabályok alapján az ebbe a kategóriába tartozó intézmények szavatolótőkéjébe beszámítanak.

(2) A tagállamok nem szerepeltetik az állami hitelintézetek szavatolótőkéjének elemei között azokat a garanciákat, amelyeket ők maguk, vagy helyi hatóságaik nyújtanak ezeknek az intézményeknek.

(3) A tagállamok vagy az illetékes hatóságok a 57. cikk h) pontjában említett rögzített határidős kumulált elsőbbségi részvényeket és az ugyanott említett alárendelt kölcsöntőkét beszámíthatják a szavatolótőkébe, ha fennálló kötelező erejű megállapodások alapján a hitelintézet csődje vagy felszámolása esetén ezek sorrendben az összes többi hitelező követelése után következnek és nem törleszthetők mindaddig, ameddig az összes egyéb, abban az időpontban fennálló adósságot nem rendezték.

Az alárendelt kölcsöntőkének a következő pótlólagos kritériumoknak meg kell felelnie:

a) kizárólag a teljesen befizetett pénzeszközök vehetők figyelembe;

b) az érintett kölcsönöknek legalább ötéves eredeti futamidejűeknek kell lenniük, amelynek leteltével azok visszafizethetők;

c) legalább a visszafizetés időpontját megelőző utolsó öt évben fokozatosan csökkenteni kell azt a mértéket, amelynek erejéig a szavatolótőkébe beszámíthatók; és

d) a kölcsönmegállapodás nem tartalmazhat semminemű olyan záradékot, amelynek értelmében meghatározott körülmények között - kivéve a hitelintézet felszámolását - az adósság a kikötött törlesztési időpontot megelőzően visszafizetendővé válik.

A második albekezdés b) pontjának alkalmazásában, ha az adósság lejárati ideje nincs rögzítve, az érintett kölcsönöket csak ötéves felmondási idő kikötésével lehet visszafizetni, kivéve, ha a kölcsönöket már nem tekintik a szavatolótőke elemeinek, vagy ha az illetékes hatóságok előzetes hozzájárulása kifejezetten szükséges az idő előtti visszafizetéshez. Az illetékes hatóságok engedélyt adhatnak az ilyen kölcsönök idő előtti visszafizetésére, feltéve, hogy a kérés a kibocsátó kezdeményezésére történik és a szóban forgó hitelintézet szolvenciáját nem veszélyezteti;

(4) A hitelintézeteknek nem kell bevonniuk a szavatolótőkébe sem az amortizált költségen mért pénzügyi eszközökből származó készpénzfedezeti ügyletek nyereségeihez vagy veszteségeihez kapcsolódó valós értékelés miatt tartalékokat, sem pedig azokat a valós értéken mért kötelezettségeikből származó nyereségeket vagy veszteségeket, amelyek a hitelintézet saját hitelképességében beállt változásokra vezethetők vissza.

(5)[93] A szavatoló tőke számításakor a hitelintézetek a 2006/49/EK irányelv VII. mellékletének B. részében szereplő követelményeket minden valós értéken értékelt eszközre alkalmazzák, és az 57. cikk az a)-ca) pontjában mínusz az i)-k) pontjában foglalt tételek teljes összegéből le kell vonni a további értékkiigazításokhoz szükséges összegeket. Az európai bankfelügyelők bizottsága iránymutatásokat határoz meg e rendelkezés alkalmazásának részleteire vonatkozóan.

65. cikk

(1) Amennyiben a számítást összevont (konszolidált) alapon kell elvégezni, az 57. cikkben felsorolt tételekkel kapcsolatos összevont összegeket a 4. fejezet 1. szakaszában megállapított szabályoknak megfelelően kell felhasználni. Ezen túlmenően, a szavatolótőke kiszámítása során a következőket lehet - ha azok követelés ("negatív") tételek - összevont (konszolidált) tartalékoknak tekinteni:

a)[94] a 83/349/EGK irányelv 21. cikkének értelmében vett minden kisebbségi részesedést, amennyiben a teljes összevonás módszerét alkalmazták. Az 57. cikk ca) pontjában említett és kisebbségi részesedést eredményező eszközök teljesítik a 63. cikk (2) bekezdésének a), c), d) és e) pontja és a 63a. cikk és a 66. cikk szerinti követelményeket;

b) a 83/349/EGK irányelv 19., 30. és 31. cikke értelmében vett első összevonási különbözetet;

c) a konszolidált tartalékokban feltüntetett átváltási különbözetet, a 86/635/EGK irányelv 39. cikke (6) bekezdésének megfelelően; és

d) minden olyan különbözetet, amely bizonyos részesedést biztosító érdekeltségeknek a 83/349/EGK irányelv 33. cikkében leírt módszernek megfelelően történő beszámításából ered.

(2) Ha az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban említett tételek adósság ("pozitív") tételek, azok az összevont szavatolótőke kiszámítása során levonásra kerülnek.

66. cikk

(1)[95] Az 57. cikk d)-h) pontjában említett tőkeelemekre a következő határértékek vonatkoznak:

a) az 57. cikk d)-h) pontjában említett elemek összege nem haladhatja meg az említett cikk a)-ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege közötti különbözet 100 %-át; és

b) az 57. cikk g)-h) pontjában említett elemek összege nem haladhatja meg az említett cikk a)-ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege közötti különbözet 50 %-át.

(1a)[96] E cikk (1) bekezdésétől eltérve, az 57. cikk ca) pontjában szereplő tőkeelemek összegére a következő határértékek vonatkoznak:

a) azon eszközök összege, amelyeket válsághelyzetekben át kell, a kibocsátó pénzügyi és fizetőképességi helyzete alapján az illetékes hatóság kezdeményezésére pedig bármikor át lehet konvertálni előre meghatározott sávon belül az 57. cikk a) pontjában említett elemekké, nem haladhatja meg az azon cikk a)-ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege különbségének 50 %-át;

b) az e bekezdés a) pontjában említett határértéken belül az egyéb eszközök nem haladhatják meg az 57. cikk a)-ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege közötti különbözet 35 %-át;

c) az e bekezdés a) és b) pontjában említett határértékeken belül a lejárattal rendelkező eszközök és azok az eszközök, amelyek rendelkezései a visszavásárlásra ösztönzik a hitelintézetet, nem haladhatják meg az 57. cikk a)-ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege közötti különbözet 15 %-át.

d) az a), b) és c) pontban meghatározott határértékeket meghaladó elemek összegére az e cikk (1) bekezdésében meghatározott határértékek vonatkoznak.

(2)[97] Az 57. cikk l)-r) pontjában említett tételek összegének felét le kell vonni az említett cikk a)-ca) pontjában mínusz az i)-k) pontjában foglalt tételek teljes összegéből, és a felét az említett cikk d)-h) pontjában foglalt tételek teljes összegéből, az e cikk (1) bekezdésében meghatározott korlátozások alkalmazása után. Amennyiben az 57. cikk l)-r) pontjában foglalt tételek összegének fele meghaladja a d)-h) pontban foglalt tételek összegét, akkor ezt a többletösszeget le kell vonni az említett cikk a)-ca) pontjában mínusz az i)-k) pontjában foglalt tételek teljes összegéből.

Az 57. cikk r) pontjában foglalt tételeket nem kell levonni, ha ezeket a 75. cikk alkalmazásában bevonták a kockázattal súlyozott kitettségérték számításába az ezen irányelvben meghatározottak szerint, vagy bevonták a tőkekövetelmények számításába a 2006/49/EK irányelv I. vagy V. mellékletében meghatározottak szerint.

(3) Az 5. és 6. szakasz alkalmazásában e szakasz rendelkezéseit az 57. cikk q) és r) pontjában és a 63. cikk (3) bekezdésében említett tételek figyelembe vétele nélkül kell értelmezni.

(4)[98] Az illetékes hatóság válsághelyzetben engedélyezheti a hitelintézeteknek, hogy az (1) és (1a) bekezdésben megállapított határértékeket ideiglenesen túllépjék.

67. cikk

Az ebben a szakaszban megállapított feltételek teljesítését az illetékes hatóságokat kielégítő módon kell bizonyítani.

2. szakasz

Kockázat elleni védelem

1. alszakasz

Alkalmazási fokozatok

68. cikk

(1) A hitelintézeteknek egyéni alapon meg kell felelniük a 22. és 75. cikkben és az 5. szakaszban megállapított kötelezettségeknek.

(2) Minden hitelintézetnek, amely se nem leányvállalat, se nem anyavállalat abban a tagállamban, ahol engedélyezték és felügyelik, és minden hitelintézetnek, amelyet nem vontak be a 73. cikk szerinti konszolidációba, egyéni alapon meg kell felelnie a 120. és 123. cikkben megállapított kötelezettségeknek.

(3) Minden hitelintézetnek, amely se nem leányvállalat, se nem anyavállalat, és minden hitelintézetnek, amelyet nem vontak be a 73. cikk szerinti konszolidációba, egyéni alapon meg kell felelnie az 5. fejezetben megállapított kötelezettségeknek.

69. cikk

(1) A tagállamok választhatják, hogy nem alkalmazzák a 68. cikk (1) bekezdését hitelintézetek leányvállalataira akkor, ha mind a leányvállalatot, mind a hitelintézetet az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és a leányvállalat annak a hitelintézetnek az összevont alapú felügyelete alatt áll, amely az anyavállalat, és a következő feltételek mindegyike teljesül, a szavatolótőkének az anyavállalat és a leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében:

a) a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy a kötelezettségek anyavállalat általi visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható;

b) vagy az anyavállalat kielégíti az illetékes hatóságot a leányvállalat prudenciális kezelése tekintetében és az illetékes hatóság hozzájárulásával nyilatkozatott tett, hogy garantálja a leányvállalat által vállalt kötelezettségeket, vagy a leányvállalat által okozott kockázatok elhanyagolhatók;

c) az anyavállalat kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési folyamatai lefedik a leányvállalatot; és

d) anyavállalat a leányvállalat tőkéjének részvényeihez kapcsolódó szavazati jog több mint 50 %-val rendelkezik, és/vagy joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat 11. cikkben említett irányító testülete tagjainak többségét.

(2)[99] A tagállamok élhetnek az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, ha az anyavállalat ugyanabban a tagállamban létesített pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, mint a hitelintézet, feltéve, hogy a hitelintézetekre vonatkozó ugyanazon felügyelet alá tartozik, különösen a 71. cikk (1) bekezdésében megállapított sztenderdek tekintetében.

(3) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a 68. cikk (1) bekezdését a tagállami hitelintézeti anyavállalatokra akkor, ha a hitelintézetet az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és összevont alapú felügyelet alatt áll, valamint a következő feltételek mindegyike teljesül a szavatolótőkének az anyavállalat és a leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében:

a) a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy a kötelezettségek tagállami hitelintézeti anyavállalat részére történő visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható; és

b) az összevont alapú felügyeletnek megfelelő kockázatértékelési, -mérési és ellenőrzési eljárások kiterjednek a tagállami hitelintézet anyavállalatra is,

Az e bekezdést alkalmazó illetékes hatóság tájékoztatja az összes többi tagállam illetékes hatóságait.

(4) A 144. cikk általános érvényének sérelme nélkül a (3) bekezdésben megállapított lehetőséggel élő tagállamok illetékes hatóságai a 144. cikkben megadott módon közzéteszik a következő információkat:

a) azok a kritériumok, amelyek szerint megállapítják, hogy a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy a kötelezettségek teljesítésének fizikai, gyakorlati vagy jogi akadálya nincs, és várhatóan nem is lesz;

b) a (3) bekezdésben megállapított lehetőségben részesülő hitelintézeti anyavállalatok száma, valamint azoké, amelyeknek van leányvállalata harmadik országban; és

c) minden tagállamban összesítve:

i. a (3) bekezdésben megállapított lehetőségben részesülő tagállami hitelintézeti anyavállalatok összevont alapon számított szavatolótőkéjének teljes összege, amelyet harmadik országokban lévő leányvállalatokban tartanak;

ii. a harmadik országokban lévő leányvállalatoknál lévő szavatolótőke százalékos aránya a (3) bekezdésben megállapított lehetőségben részesülő tagállami hitelintézet anyavállalatok összevont alapon számított összes szavatolótőkéjéhez viszonyítva; és

iii. a harmadik országokban lévő leányvállalatoknál lévő szavatolótőke százalékos aránya a (3) bekezdésben megállapított lehetőségben részesülő tagállami hitelintézet anyavállalatok számára a 75. cikk szerint előírt, összevont alapon számított minimális szavatolótőkéhez viszonyítva.

70. cikk

(1) E cikk (2)- (4) bekezdéséire figyelemmel az illetékes hatóságok egyedi alapon engedélyezhetik hitelintézeti anyavállalatok számára, hogy a 68. cikk (1) bekezdése szerinti számításaikba bevonják leányvállalataikat, amennyiben teljesülnek a 69. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban említett feltételek és a leányvállalatnak a hitelintézeti anyavállalattal szemben jelentős kitettségei és jelentős kötelezettségei állnak fenn.

(2) Az (1) bekezdésben említett elbánás alkalmazása csak abban az esetben engedélyezett, ha a hitelintézeti anyavállalat hiánytalanul bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára azokat a körülményeket és intézkedéseket, a jogi intézkedéseket is beleértve, amelyek értelmében nincsenek és nem várhatók a szavatolótőke azonnali transzferálását vagy esedékessé vált kötelezettségeknek a leányvállalat által az anyavállalat számára történő visszafizetését gátló fizikai, gyakorlati vagy jogi akadályok.

(3) Amennyiben az illetékes hatóság él az (1) bekezdésben megállapított mérlegelési jogkörével, akkor rendszeresen, évente legalább egyszer tájékoztatja a többi tagállam illetékes hatóságát az (1) bekezdés alkalmazásáról, valamint a (2) bekezdés szerinti körülményekről és intézkedésekről. Amennyiben a leányvállalat egy harmadik országban található, akkor az illetékes hatóságok hasonlóképpen tájékoztatják e harmadik ország illetékes hatóságait is.

(4) A 144. cikk általános érvényének sérelme nélkül az (1) bekezdésben megállapított lehetőséggel élő illetékes hatóságok a 144. cikkben megadott módon közzéteszik a következő információkat:

a) azok a kritériumok, amelyek szerint megállapítják, hogy a a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy a kötelezettségek visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható;

b) az (1) bekezdésben megállapított lehetőségben részesülő hitelintézet anyavállalatok száma, valamint azoké, amelyeknek van leányvállalata harmadik országban; és

c) minden tagállamban összesítve:

i. az (1) bekezdésben megállapított lehetőségben részesülő hitelintézet anyavállalatok szavatolótőkéjének teljes összege, amely harmadik országokban lévő leányvállalatoknál van;

ii. a harmadik országokban lévő leányvállalatoknál lévő szavatolótőke százalékos aránya az (1) bekezdésben megállapított lehetőségben részesülő hitelintézet anyavállalat teljes szavatolótőkéjéhez viszonyítva; és

iii. a harmadik országokban lévő leányvállalatokban tartott szavatolótőke százalékos aránya az (1) bekezdésben megállapított lehetőségben részesülő hitelintézet anyavállalatok számára a 75. cikk szerint előírt minimális szavatolótőkéhez viszonyítva.

71. cikk

(1) A 68-70. cikk sérelme nélkül a tagállami hitelintézeti anyavállalatoknak a 133. cikkben előírt módon és mértékig meg kell felelniük a 75., a 120., a 123. cikkben és az 5. szakaszban meghatározott kötelezettségeknek összevont alapú pénzügyi helyzetük tekintetében.

(2)[100] A 68., 69. és 70. cikk sérelme nélkül a tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által irányított hitelintézeteknek a 133. cikkben előírt módon és mértékig meg kell felelniük a 75., a 120. és a 123. cikkben, valamint az 5. szakaszban meghatározott kötelezettségeknek az adott pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság összevont alapú pénzügyi helyzete alapján.

Ha egy tagállamban egynél több hitelintézetet irányít egy pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy egy vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, az első albekezdést csak arra a hitelintézetre kell alkalmazni, amelyre az összevont alapú felügyelet vonatkozik, összhangban a 125. és a 126. cikkel.

72. cikk

(1) Az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatoknak meg kell felelniük az 5. fejezetben meghatározott kötelezettségeknek összevont pénzügyi helyzetük viszonylatában.

Az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok jelentős leányvállalatainak egyéni, vagy szubkonszolidált alapon a XII. melléklet 1. részének 5. pontjában meghatározott információkat nyilvánosságra kell hozniuk.

(2)[101] EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által ellenőrzött hitelintézeteknek meg kell felelniük az 5. fejezetben meghatározott kötelezettségeknek az említett pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság összevont pénzügyi helyzete tekintetében.

Az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok jelentős leányvállalatainak egyéni vagy szubkonszolidált alapon nyilvánosságra kell hozniuk a XII. melléklet 1. részének 5. pontjában meghatározott információkat.

(3) A 125 és 126. cikk szerinti összevont alapú felügyeleti feladatok ellátásáért felelős illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy csak részben, vagy egyáltalán nem alkalmazzák az (1) és (2) bekezdést azokra a hitelintézetekre, amelyek egy harmadik országban székhellyel rendelkező anyavállalat összevont alapú, hasonló információszolgáltatása alá tartoznak

72a. cikk[102]

(1) Amennyiben a vegyes pénzügyi holdingtársaságra - különösen a kockázatalapú felügyelet tekintetében - az ezen irányelvvel vagy a 2002/87/EK irányelvvel egyenértékű szabályozás vonatkozik, az összevont felügyeletet ellátó hatóság - a leányvállalatok felügyeletéért felelős illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően - dönthet úgy, hogy kizárólag a 2002/87/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza az adott vegyes pénzügyi holdingtársaságra.

(2) Amennyiben a vegyes pénzügyi holdingtársaságra - különösen a kockázatalapú felügyelet tekintetében - az ezen irányelvvel vagy a 2009/138/EK irányelvvel egyenértékű szabályozás vonatkozik, az összevont felügyeletet ellátó hatóság a biztosítási ágazatbeli csoportfelügyeleti hatósággal egyetértésben dönthet úgy, hogy az adott vegyes pénzügyi holdingtársaságra az irányelvnek kizárólag a 2002/87/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint legfontosabb pénzügyi ágazatra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza.

(3) Az összevont felügyeletet ellátó hatóság tájékoztatja az EBA-t és az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (35) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság, a továbbiakban: EIOPA) az e cikk (1) és (2) bekezdése szerint hozott döntésekről. Az EBA, az EIOPA és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (36) létrehozott európai felügyeleti hatóság (az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság, a továbbiakban: ESMA) a vegyes bizottságon keresztül a felügyeleti gyakorlatok konvergenciáját célzó közös iránymutatásokat alakít ki, valamint szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket az iránymutatások elfogadásától számított három éven belül benyújt a Bizottságnak.[103]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet, illetve az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

73. cikk

(1) A tagállamok vagy a 125. és 126. cikk értelmében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok a következő alább felsorolt esetekben meghatározhatják, hogy mely hitelintézetet, pénzügyi intézményt vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozást, amely leányvállalat, vagy amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell a konszolidációba bevonni:

a) amennyiben az érintett vállalkozás olyan harmadik országban helyezkedik el, ahol jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának;

b) amennyiben az illetékes hatóságok álláspontja szerint az érintett intézmény a hitelintézetek ellenőrzése szempontjából csak elhanyagolható jelentőséggel bír, és bármely esetben, ha az érintett intézmény mérlegfőösszege alacsonyabb, mint a következő két összeg közül a kisebb:

i. 10 millió EUR; vagy

ii. az anyavállalat, illetve a részesedést birtokló intézmény mérlegfőösszegének 1 %-a.

c) amennyiben az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok álláspontja szerint az érintett intézmény pénzügyi helyzetének konszolidációja a hitelintézetekre vonatkozó felügyelet célkitűzései szempontjából nem lenne helyénvaló, vagy félrevezető lenne.

Ha az első albekezdés b) pontjában említett esetekben több intézet teljesíti az ott felsorolt fenti ismérveket, akkor azokat be kell vonni a konszolidációba, amennyiben azok együttesen nem elhanyagolható jelentőséggel bírnak a meghatározott célkitűzések szempontjából.

(2)[104] Az illetékes hatóságok előírják a leányvállalat hitelintézeteknek az ezen irányelv 75., 120., 123. cikkében és az 5. szakaszában megállapított követelmények szubkonszolidált alapon való alkalmazását, amennyiben ezeknek a hitelintézeteknek, vagy az anyavállalatnak - amennyiben az pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság - egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében megállapított hitelintézet, pénzügyi intézmény vagy vagyonkezelő társaság, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen intézményben.

(3) Az illetékes hatóságok megkövetelik az ezen irányelv hatálya alá tartozó anyavállalatoktól és leányvállalatoktól, hogy összevont vagy szubkonszolidált alapon teljesítsék a 22. cikkben megállapított kötelezettségeket, hogy biztosítsák rendszereik, folyamataik, valamint mechanizmusaik következetességét és megfelelő integráltságát, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk bemutathatóságát.

2. alszakasz

Számítási és jelentéstételi követelmények[105]

74. cikk

(1) Eltérő rendelkezés hiányában, az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését azon számviteli renddel összhangban kell elvégezni, amely az 1606/2002/EK rendelet és a 86/635/EGK irányelv alapján a hitelintézetre vonatkozik.

(2)[106] A 68-72. cikkben megállapított követelmények sérelme nélkül a számításokat évente legalább kétszer elvégzik annak ellenőrzésére, hogy a hitelintézetek megfelelnek-e a 75. cikkben megállapított kötelezettségeknek.

Ezen irányelv egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok 2012. december 31-től egységes jelentési formátumot, gyakoriságot, nyelvet és határidőket alkalmaznak az e számításoknak a hitelintézetek általi közlésére vonatkozóan. Ezen irányelv egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBH 2012. január 1-je előtt végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az egységes (és utasításokkal ellátott) jelentési formátumok, jelentési gyakoriság és határidők Unión belüli bevezetése céljából. A jelentési formátumoknak a hitelintézetek tevékenységeinek természetével, nagyságrendjével és összetettségével arányosaknak kell lenniük.

Ezen irányelv egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki továbbá a szóban forgó jelentésekhez alkalmazandó informatikai megoldások tekintetében is.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a második és harmadik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

A hitelintézetek közlik az illetékes hatóságokkal az eredményeket és bármely szükséges részadatot.

3. alszakasz

A szavatolótőke minimumszintje

75. cikk

A 136. cikk sérelme nélkül a tagállamok megkövetelik a hitelintézetektől, hogy mindenkor akkora összegű szavatolótőkével rendelkezzenek, amely eléri legalább a következő tőkekövetelmények összegét:

a) a hitelkockázat és a behajtható összegre vonatkozó kockázat esetén az összes üzleti tevékenységük tekintetében - kivéve a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységüket és a lekötött eszközeiket, amennyiben azokat a 2006/49/EK irányelv 13. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján levonták a szavatolótőkéből - a kockázattal súlyozott kitettségérték 8 százaléka, ezen irányelv 3. szakaszával összhangban történő számítással;

b)[107] a kereskedési könyv szerinti üzleti tevékenységük tekintetében a pozíciókockázat és a partnerkockázat, és amennyiben engedélyezett, hogy a 111-117. cikkben megállapított határértékeket meghaladják, az ilyen határértékeket meghaladó nagy kitettségek esetén, a 2006/49/EK irányelv 18. cikkével és 28-32. cikkével összhangban meghatározott tőkekövetelmények;

c)[108] valamennyi üzleti tevékenységük tekintetében a devizaárfolyam-kockázat, az elszámolási kockázat és az árukockázat esetén a 2006/49/EK irányelv 18. cikkével összhangban meghatározott tőkekövetelmények;

d) valamennyi üzleti tevékenységük tekintetében a működési kockázat esetén a 4. szakasszal összhangban meghatározott tőkekövetelmények.

3. szakasz

Hitelkockázatra vonatkozó minimum szavatolótőke követelmények

76. cikk

A hitelintézeteknek a 7883. cikkben előírt sztenderd módszert, vagy – ha azt az illetékes hatóságok a 84. cikkel összhangban engedélyezik – a 8489. cikkben előírt belső minősítésen alapuló módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására a 75. cikk a) pontja alkalmazása céljából.

77. cikk

E szakasz alkalmazásában a „kitettség” eszközt vagy mérlegen kívüli tételt jelent.

1. alszakasz

Sztenderd módszer

78. cikk

(1) A (2) bekezdésre is figyelemmel egy eszköztétel kitettség értéke annak mérleg szerinti értékével egyenlő, és egy, a II. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tétel kitettség értéke értékének következő százalékával egyenlő: 100 % ha teljes kockázatú tétel, 50 % ha közepes kockázatú tétel, 20 % ha közepes/alacsony kockázatú tétel, 0 % ha alacsony kockázatú tétel. Az e bekezdés első mondatában említett mérlegen kívüli tételeket hozzá kell rendelni a II. mellékletben feltüntetett kockázati kategóriákhoz. Abban az esetben, ha egy hitelintézet a VIII. melléklet 3. része szerinti pénzügyi biztosítékok összetett módszerét használja, és a kitettség olyan értékpapírok vagy áruk formájában jelentkezik, amelyeket visszavásárlási ügylet, vagy értékpapír- és árukölcsönzési, illetve kölcsönvételi ügylet és letéti hitel keretében értékesítettek, biztosítékként jegyeztek be vagy adtak kölcsön, a kitettség értéket a VIII. melléklet 3. részének 34-59. pontjában előírt az ilyen értékpapíroknak, illetve áruknak megfelelő volatilitási kiigazítással kell növelni.

(2) Egy, a IV. mellékletben felsorolt származékos ügyletek kitettség értékét a III. melléklettel összhangban kell meghatározni, figyelembe véve az adósságmegújítási szerződések és egyéb nettósítási megállapodások hatásait a módszerek alkalmazása céljából, a III. melléklettel összhangban. A visszavásárlási ügylet, vagy értékpapír- és árukölcsönzési, illetve kölcsönvételi ügyletek, a hosszú elszámolási idejű ügyletek és letéti hitelügyletek kitettség értékét a III. melléklettel, illetve a VIII. melléklet 3. részével összhangban lehet megállapítani.

(3) Amennyiben egy kitettség előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet tárgya, úgy az arra a tételre alkalmazandó kitettségi érték a 3. alszakasszal összhangban módosítható.

(4) A (2) bekezdéstől eltérve, a központi szerződő féllel fennálló hitelkockázat kitettség értékét, amint azt az illetékes hatóságok megállapították, a III. melléklet 2. részének 6. pontjával bekezdésével összhangban kell megállapítani, feltéve, ha a központi szerződő fél hitelkockázata az ügylet valamennyi résztvevőjével napi alapon teljes mértékben fedezésre kerül.

79. cikk

(1) Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:

a) központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

b) regionális közigazgatási szervekkel vagy helyi hatóságokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

c) közigazgatási szervekkel és nem üzleti jellegű vállalkozásokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

d) multilaterális fejlesztési bankokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

e) nemzetközi szervezetekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

f) intézményekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

g) vállalatokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

h) lakossági követelések vagy függő lakossági követelések;

i) ingatlannal fedezett követelések vagy függő követelések;

j) késedelmes tételek;

k) felügyelet által kiemelten kockázatosnak minősített kategóriába tartozó tételek;

l) követelések fedezett kötvények formájában;

m) értékpapírosítási pozíciók;

n) intézményekkel és vállalatokkal szemben fennálló rövid lejáratú követelések;

o) követelések kollektív befektetési formában (KBF) való részesedés formájában; vagy

p) egyéb tételek.

(2) Az (1) bekezdés h) pontjában említett lakossági kitettségi osztályba való besoroláshoz a kitettségnek a következő feltételeket kell teljesítenie:

a) a kitettség vagy magánszemélynek, illetve magánszemélyeknek, vagy kis- illetve közepes méretű vállalkozásoknak való kitettség;

b) a kitettségnek jelentős számú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettség egyikének kell lennie, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázatok; és

c) az adós ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a hitelintézettel, valamint az anyavállalatokkal és azok leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, ideértve minden késedelmet szenvedő kitettséget, kivéve azonban a lakóépület- vagy ingatlanfedezettel biztosított követeléseket vagy függő követeléseket, a hitelintézet tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t. A hitelintézetnek ésszerű lépéseket kell tennie, hogy megbizonyosodjon erről.

Az értékpapírok nem sorolhatók a lakossági kitettségi osztályba.

(3) Lakossági lízing minimális díjának jelenértéke a lakossági kitettségi osztályba sorolható.

80. cikk

(1) A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor a kockázati súlyokat a VI. melléklet 1. részének rendelkezéseivel összhangban valamennyi kitettségre alkalmazni kell, ha azokat nem vonták le a szavatolótőkéből. A kockázati súlyok alkalmazásának arra a kitettségi osztályra kell alapulnia, amelyhez a kitettséget hozzárendelték, valamint - a VI. melléklet 1. részében megállapított mértékig - a hitelminőségre. A hitelminőség meghatározható a külső hitelminősítő intézmények (KHMI) hitelminősítéseinek használatával a 81-83. cikk rendelkezéseivel összhangban vagy az exporthitel ügynökségek hitelminősítéseinek használatával, ahogy azt a VI. melléklet 1. része leírja.

(2) A kockázati súly (1) bekezdésben említett alkalmazásának céljából a kitettségi értéket meg kell szorozni az ezen alszakasszal összhangban megjelölt vagy meghatározott kockázati súllyal.

(3) Az intézményekkel szembeni kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettség értékek kiszámításának céljából a tagállamok döntenek arról, hogy az azon állam hitelminőségén alapuló módszert alkalmazzák, amelynek joghatósága alá az intézmény tartozik, vagy a VI. melléklettel összhangban az ügyfél intézmény hitelminőségén alapuló módszert alkalmazzák.

(4) Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben egy kitettség hitelkockázattal szemben fedezett, úgy az arra a tételre alkalmazandó kockázati súly a 3. alszakasszal összhangban módosítható.

(5) Az értékpapírosított kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 4. alszakasszal összhangban kell kiszámítani.

(6) 100 %-os kockázati súlyt kell hozzárendelni azokhoz a kitettségekhez, amelyekre nézve ezen alszakasz nem rendelkezik másképpen a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítását illetően.

(7) Azon kitettségek kivételével, amelyek az 57. cikk a)-h) pontjában említett tételek formájában jelentkező kötelezettségeket eredményeznek, az illetékes hatóságok mentesíthetik e cikk (1) bekezdésének követelményei alól a hitelintézet azon ügyfelével szembeni kitettségét, amely neki anyavállalata, leányvállalata vagy anyavállalatának leányvállalata, illetve olyan vállalat, amely vele a 83/349/EGK irányelv 12. cikke (1) bekezdése szerinti kapcsolatban áll, feltéve hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)[109] az ügyfél intézmény vagy pénzügyi holdingtársaság, vegyes pénzügyi holdingtársaság, pénzügyi intézmény, vagyonkezelő társaság vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak;

b) az ügyfél ugyanazon konszolidációba kerül teljes körű bevonásra, mint a hitelintézet;

c) az ügyfél ugyanazon kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások alanya, mint a hitelintézet;

d) az ügyfél ugyanabban a tagállamban rendelkezik székhellyel, mint a hitelintézet; és

e) a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy a kötelezettségek a hitelintézet részére az ügyfél által történő visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható.

Az ilyen esethez 0 %-os kockázati súlyt kell hozzárendelni.

(8) Azon kockázatok kivételével, amelyek az 57. cikk a)-h) pontjában említett tételek formájában jelentkező kötelezettségeket eredményeznek, az illetékes hatóságok mentesíthetik e cikk (1) bekezdésének követelményei alól a hitelintézet azon ügyfeleivel szembeni kitettségét, amelyek ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagjai, mint a kölcsönt nyújtó hitelintézet, feltéve hogy teljesülnek a következő feltételek:

a) a (7) bekezdés a), d) és e) pontjában meghatározott követelmények;

b) a hitelintézet és az ügyfél között szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony jött létre, amely védi ezeket a hitelintézeteket, és különösen biztosítja azok likviditását és fizetőképességét szükség esetén a csőd elkerülése érdekében (a továbbiakban: intézményvédelmi rendszer);

c) a megállapodások biztosítják, hogy az intézményvédelmi rendszer kötelezettségeinek megfelelően biztosítani tudja a szükséges támogatást az azonnal rendelkezésére álló alapokból;

d) az intézményvédelmi rendszer megfelelő és egységesen megállapított, a kockázatok megfigyelésére és osztályozására szolgáló rendszerekből áll (mely teljes áttekintést biztosít a kockázati helyzet felett valamennyi tag, valamint az intézményvédelmi rendszer egésze számára), melyek egyenlő lehetőségeket biztosítanak a befolyás gyakorlására; az ilyen rendszereknek megfelelően nyomon kell követniük az elmaradt teljesítésből eredő kockázatokat a VII. melléklet 4. része 44. pontjának megfelelően;

e) az intézményvédelmi rendszer saját kockázati áttekintést végez, melyet közöl az egyes tagokkal;

f) az intézményvédelmi rendszer évente legalább egyszer vagy egy olyan jelentést ad ki, amely tartalmazza a pénzügyi mérleget, az eredménykimutatást, valamint a helyzetjelentést és kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan, vagy egy olyan jelentést, mely tartalmazza az összesített pénzügyi mérleget, az összesített eredménykimutatást, valamint a helyzetjelentést és kockázati jelentést intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan;

g) az intézményvédelmi rendszer tagjaira nézve kötelező, hogy legalább 24 hónappal korábban jelezzék, amennyiben fel kívánják mondani a megállapodást;

h) a b) pontban említett intézményvédelmi rendszer tagjai között a szavatolótőke kiszámításához, valamint bármely nem megfelelő szavatolótőke képzésének megállapításához elfogadott elemek többszörös felhasználását ("többszörös kapcsolódás") ki kell küszöbölni;

i) az intézményvédelmi rendszer alapja a túlnyomórészt azonos profillal rendelkező hitelintézetek széles köréből álló tagság; és

j) a rendszerek d) pontban hivatkozott megfelelőségét az érintett illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként jóvá kell hagynia és ellenőriznie kell.

Ilyen esetben 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

81. cikk

(1) Külső hitelminősítés csak akkor használható egy kitettség kockázati súlyának meghatározására a 80. cikkel összhangban, ha az azt nyújtó KHMI-t az illetékes hatóságok e cél tekintetében elismerték (a továbbiakban ezen alszakasz tekintetében: elismert KHMI).

(2)[110] Az illetékes hatóságok a 80. cikk alkalmazásában csak akkor ismerik el a KHMI-t, ha meggyőződnek arról, hogy minősítési módszertana eleget tesz a tárgyilagosság, a függetlenség, a folyamatos felügyelet és átláthatóság követelményeinek, és az eredményül kapott hitelminősítések megfelelnek a hitelesség és átláthatóság követelményeinek. Ennek érdekében az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a VI. melléklet 2. részében ismertetett technikai kritériumokat. Amennyiben egy KHMI-t hitelminősítő intézetként vettek nyilvántartásba a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) összhangban, az illetékes hatóságok megvizsgálják a tárgyilagosság, a függetlenség, a folyamatos felügyelet és átláthatóság követelményét a teljesítendő értékelési módszertan tekintetében.[111]

E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (37) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Értékpapír-piaci Hatóság) (a továbbiakban: EÉPH) konzultálva szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki a hitelminősítésekkel kapcsolatos értékelési módszertan pontos meghatározása céljából. Az EBH az említett technikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.[112]

A Bizottságra hatáskört ruháznak a második albekezdés a) pontjában említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 1014. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(3) Ha egy tagállam illetékes hatóságai elismernek egy KHMI-t, a többi tagállam illetékes hatóságai elismerhetik azt a KHMI-t asaját értékelési eljárásuk lefolytatása nélkül.

(4) Az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák az elismerési folyamat magyarázatát, valamint az elismert KHMI-k jegyzékét.

82. cikk

(1) Az illetékes hatóságoknak meg kell állapítaniuk a VI. melléklet 2. részében ismertetett technikai kritériumok figyelembe vétele mellett, hogy az említett melléklet 1. részében ismertetett melyik hitelminőségi besoroláshoz kell hozzárendelni az elismert KHMI megfelelő hitelminősítéseit. Ezeknek a megállapításoknak tárgyilagosnak és következetesnek kell lenniük.

(2) Amikor egy tagállam illetékes hatóságai az (1) bekezdés alapján megállapítást tettek, a többi tagállam illetékes hatóságai elismerhetik azt a megállapítást anélkül, hogy saját megállapítást tennének.

83. cikk

(1) A hitelintézet kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítása során a KHMI hitelminősítései használatának következetesnek kell lennie és összhangban kell állniaa VI. melléklet 3. részével. A hitelminősítéseket nem szabad szelektív módon használni.

(2) A hitelintézetek megrendelésre készült hitelminősítéseket használnak. A megfelelő illetékes hatóság engedélyével azonban nem megrendelt minősítéseket is használhatnak.

2. alszakasz

Belső minősítésen alapuló módszer

84. cikk[113]

(1) Ezen alszakasszal összhangban az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézeteknek, hogy a belső minősítésen alapuló módszer (IRB módszer) alkalmazásával számítsák ki a kockázattal súlyozott kitettségértéket. Minden egyes hitelintézet esetében külön engedélyre van szükség.

(2)[114] Engedélyezésre csak akkor kerülhet sor, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy a hitelintézetnek a hitelkockázat-kitettség-kezelési és -minősítési rendszerei megbízhatóak, teljes körben alkalmazottak és teljesítik különösképp a következő sztenderdeket a VII. melléklet 4. részével összhangban:

a) a hitelintézet minősítési rendszerei biztosítják az adósok és ügyletek jellegzetességeinek érdemi minősítését, az érdemi kockázatmegkülönböztetést, valamint a pontos és következetes mennyiségi kockázatbecsléseket;

b) a tőkekövetelmények számítása során használt belső minősítések, a nem teljesítésre és a veszteségre tett becslések, valamint a kapcsolódó rendszerek és eljárások alapvető szerepet játszanak a kockázatkezelési és döntéshozatali folyamatban, valamint a hitelintézet hiteljóváhagyásában, belső tőkeallokálásában és vállalatirányítási funkcióiban;

c) a hitelintézet hitelkockázat-ellenőrzési egységgel rendelkezik, amely felelős minősítési rendszereinek megfelelő függetlenségéért és illetéktelen befolyástól való mentességéért;

d) a hitelintézet valamennyi releváns adatot összegyűjti és tárolja, hogy hatékony módon támogassa hitelkockázatmérési és kezelési folyamatát; és

e) a hitelintézet dokumentálja minősítési rendszereit, azok kialakításának okait és érvényesíti minősítési rendszereit.

Amennyiben egy EU-szintű hitelintézeti anyavállalat és leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat és leányvállalatai vagy egy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat és leányvállalatai az IRB-módszert egységesen alkalmazzák, az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a VII. melléklet 4. részének minimumkövetelményeit az anyavállalat és annak leányvállalatai együttesen teljesítsék.[115]

E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozási standardtervezetet dolgozhat ki annak a minősítési módszertannak a pontos meghatározása céljából, amely alapján a hatáskörrel rendelkező hatóságok a hitelintézetek számára engedélyezik az IRB-módszer módszerek alkalmazását.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdés a) pontjában említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 1014. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3) Az IRB módszer alkalmazását kérelmező hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy a szóban forgó IRB kitettségi osztályokra vonatkozóan olyan minősítési rendszereket alkalmazott az IRB módszer használatára való jogosultságot megelőző legalább három éven át, amelyek nagyjából összhangban voltak az a VII. melléklet 4. részében a belső kockázat mérésének és kezelésének céljából ismertetett minimumkövetelményekkel.

(4) Az LGD-k (nemteljesítéskori veszteségráták) és/vagy hitelegyenértékesítési faktorok saját becsléseinek alkalmazását kérelmező hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy az LGD-kre és/vagy a hitelegyenértékesítési faktorokra tett saját becsléseket olyan módon becsülte és alkalmazta az LGD-k és/vagy hitelegyenértékesítési faktorok saját becsléseinek használatára való jogosultságot megelőző legalább három éven át, amely nagyjából összhangban volt a VII. melléklet 4. részében e paraméterek saját becsléseinek használatára vonatkozóan ismertetett minimumkövetelményekkel.

(5) Ha egy hitelintézet már nem teljesíti az ezen alszakaszban ismertetett követelményeket, köteles az illetékes hatóságnak tervet előterjeszteni, amelyből kiderül, hogy a követelményeket hamarosan ismét teljesítik, vagy pedig bizonyítania kell, hogy a nem-teljesítés következménye nem jelentős.

(6)[116] Ha az IRB módszer alkalmazását az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat és annak leányvállalatai vagy az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat és annak leányvállalatai vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat és annak leányvállalatai tervezik, a különböző jogalanyok illetékes hatóságainak szorosan együtt kell működniük a 129-132. cikk rendelkezéseinek megfelelően.

85. cikk

(1) A 89. cikk sérelme nélkül a hitelintézetek, bármely anyavállalat és annak leányvállalatai kötelesek valamennyi kitettségre nézve az IRB módszert végrehajtani.

Az illetékes hatóságok hozzájárulásának függvényében a végrehajtás történhet lépésenként: ugyanazon üzleti egységen belül a 86. cikkben említett különböző kitettségi osztályok között, ugyanazon csoporton belül a különböző üzleti egységek között, vagy az LGD-kre vagy a hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések alkalmazásakor a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására.

A 86. cikkben említett lakossági kitettségi osztály esetén a végrehajtás történhet lépésenként a kitettségi kategóriák között, amelyeknek a VII. melléklet 1. része 10-13. pontjának korrelációi felelnek meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett végrehajtásnak ésszerű, az illetékes hatóságokkal együtt megállapított időszakon belül kell megtörténnie. A végrehajtást az illetékes hatóságok által meghatározott szigorú kikötések mellett kell elvégezni. E kikötéseknek biztosítaniuk kell azt, hogy ne használják szelektív módon az (1) bekezdés szerinti rugalmasságot azon kitettségi osztályokra vagy üzleti egységekre vonatkozó minimum tőkekövetelmények csökkentésének célzatával, amelyeket még be kell vonni az IRB módszerbe vagy az LGD-kre és/vagy a hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések használatába.

(3) A bármely kitettségi osztályra az IRB módszert használó hitelintézetek kötelesek ezzel egyidőben az IRB módszert a részvényjellegű kitettségi osztályra vonatkozóan használni.

(4) E cikk (1)-(3) bekezdésére és a 89. cikkre is figyelemmel azok a hitelintézetek, amelyek a 84. cikk alapján engedélyt kaptak az IRB módszer használatára, nem térhetnek vissza az 1. alszakasz használatára a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása során, kivéve azt az esetet, amikor annak oka megfelelően alátámasztott és azt az illetékes hatóságok jóváhagyták.

(5) E cikk (1)-(2) bekezdésére és a 89. cikkre is figyelemmel azok a hitelintézetek, amelyek a 87. cikk (9) bekezdése alapján engedélyt kaptak az LGD-kre vagy a hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések használatára, nem térhetnek vissza a 87. cikk (8) bekezdésében említett LGD értékek és hitelegyenértékesítési faktorok használatára, kivéve azt az esetet, amikor annak oka megfelelően alátámasztott és azt az illetékes hatóságok jóváhagyták.

86. cikk

(1) Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:

a) központi kormányzatokkal és központi bankokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

b) intézményekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

c) vállalatokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

d) lakossági követelések vagy függő lakossági követelések;

e) részvényjellegű követelések;

f) értékpapírosítási pozíciók; vagy

g) egyéb nem hitel-kötelezettséget megtestesítő eszközök.

(2) A következő kitettségeket mint központi kormányzatoknak és központi bankoknak való kitettséget kell kezelni:

a) regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettséget, amelyet az 1. alszakasz alapján központi kormányzatokkal szembeni kitettségként kezelnek; és

b) olyan multilaterális fejlesztési bankokkal és nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek, amelyek az 1. alszakasz alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak.

(3) A következő kitettségeket mint intézményeknek való kitettséget kell kezelni:

a) regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségek, amelyeket az 1. alszakasz alapján nem központi kormányzatokkal szembeni kitettségként kezelnek;

b) közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyeket az 1. alszakasz alapján intézményekkel szembeni kitettségként kezelnek; és

c) olyan multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek, amelyek az 1. alszakasz alapján nem kapnak 0 %-os kockázati súlyt.

(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett lakossági kitettségi osztályba való besoroláshoz a kitettségeknek a következő kritériumokat kell teljesíteniük:

a) a kitettség vagy magánszeméllyel, illetve magánszemélyekkel, vagy kis- illetve közepes méretű szervezettel szemben, feltéve hogy ez utóbbi esetben az adós ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a hitelintézettel, valamint az anyavállalatokkal és azok leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, beleértve bármilyen, késedelmet szenvedő kitettséget, kivéve azonban a lakóépület- vagy ingatlanfedezettel biztosított követeléseket vagy függő követeléseket, a hitelintézet tudomása szerint - amelynek ezen állapot igazolására megelőzőleg ésszerű lépéseket kellett tennie - nem haladja meg az 1 millió EUR-t;

b) a hitelintézet ezeket kockázatkezelése során hosszabb időszakon keresztül következetesen és hasonló módon kezeli;

c) nem kezelik őket egyedileg a vállalati kitettségi osztályba tartozó kitettségekhez hasonló módon; és

d) mindegyik kitettség jelentős számú hasonlóan kezelt kitettség egyikét jelenti.

Lakossági lízing minimális díjfizetések jelenértéke a lakossági kitettségi osztályba sorolható.

(5) A következő kitettségeket részvényjellegű kitettségként kell besorolni:

a) nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg; és

b) hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.

(6) A vállalati kitettségi osztályon belül a hitelintézetek, mint különleges hitelezési kitettségeket, külön azonosítják a következő jellegzetességekkel bíró kitettségeket:

a) a kitettség olyan szervezettel szemben áll fenn, amelyet kimondottan fizikai eszközök finanszírozására és/vagy működtetésére hoztak létre;

b) a szerződéses megállapodások a hitelezőt az eszközök és az általuk termelt jövedelem feletti jelentős mértékű ellenőrzéssel ruházzák fel; és

c) a kötelezettség visszafizetésének fő forrása a finanszírozott eszközök által termelt jövedelem, nem pedig a tágabb értelemben vett kereskedelmi vállalkozás ettől független teljesítménye.

(7) Minden hitelkötelezettséget, amelyet nem rendeltek hozzá az (1) bekezdés a), b), és d)-f) pontjában említett kitettségi osztályokhoz, az azon bekezdés c) pontjában említett kitettségi osztályhoz kell hozzárendeleni.

(8) Az (1) bekezdés g) pontjában említett kockázati osztályba fel kell venni a lízingbe vett vagyontárgyak maradványértékét, ha nem tartozik a VII. melléklet 3. részének 4. pontjában meghatározott lízingkitettségek közé.

(9) A hitelintézet által a kitettségek különböző kitettségi osztályokba való sorolásához használt módszertannak az idők folyamán megfelelőnek és következetesnek kell lennie.

87. cikk

(1) A hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 86. cikk (1) bekezdésének a)-e) vagy g) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe tartozó kitettségek esetén a VII. melléklet 1. részének 1-27. pontjával összhangban kell kiszámítani, amennyiben azokat nem vonták le a szavatolótőkéből.

(2) A vásárolt követelések behajtható összegének kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettség értékeket a VII. melléklet 1. részének 28. pontja szerint kell kiszámítani. Amennyiben a hitelintézetnek a nemteljesítési kockázatra és a vásárolt követelés behajtható összegének kockázatára vonatkozó vásárolt követeléseket illetően teljes mértékben folyamodhat a vásárolt követelések eladójához, nem kell alkalmazni a 87. és 88. cikkek a vásárolt követelésekre vonatkozó rendelkezéseit. Ezzel szemben a kitettség fedezettel biztosított kitettségként kezelhető.

(3) A hitelkockázattal és a behajtható összegre vonatkozó kockázattal kapcsolatos kockázattal súlyozott kitettségértékek számításának a szóban forgó kitettséggel kapcsolatos vonatkozó paramétereken kell alapulnia. Ezek közé tartozik a nemteljesítés valószínűsége (PD), a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD), a lejárat (M) és a kitettség kitettségi értéke. A PD-t és LGD-t külön és együttesen is figyelembe lehet venni, a VII. melléklet 2. részével összhangban.

(4) A (3) bekezdéstől eltérve a hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettség értékeket a 86. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett kitettség osztályba tartozó összes kitettség esetén a VII. melléklet 1. részének 17-26. pontjával összhangban kell kiszámítani az illetékes hatóságok jóváhagyása mellett. Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezik a hitelintézetnek a VII. melléklet 1. részének 25. és 26. pontjában ismertetett módszer használatát, ha a hitelintézet teljesíti a VII. melléklet 4. része 115-123. pontjának minimum követelményeit.

(5) A (3) bekezdéstől eltérve a különleges ügyletek finanszírozása miatt felmerülő kitettség hitelkockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettség értékek kiszámíthatók a VII. melléklet 1. részének 6. pontjával összhangban. Az illetékes hatóságok útmutatást tesznek közzé arról, hogy a hitelintézeteknek hogyan kell hozzárendelniük a kockázati súlyokat a VII. melléklet 1. részének 6. pontja szerinti különleges ügyletek finanszírozása miatt felmerülő kitettséghez, és jóváhagyják a hitelintézetek hozzárendelési módszertanát.

(6) A 86. cikk (1) bekezdésének a)-d) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó kitettségek esetén a hitelintézetek a PD-kre saját becsléseket tesznek, a 84. cikkel és a VII. melléklet 4. részével összhangban.

(7) A 86. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a hitelintézetek az LGD-kre és a hitelegyenértékesítési faktorokra saját becsléseket tesznek, a 84. cikkel és a VII. melléklet 4. részével összhangban.

(8) A 86. cikk (1) bekezdésének a)-c) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó kitettségekre a hitelintézeteknek a VII. melléklet 2. részének 8. pontjában ismertetett LGD értékeket, valamint a VII. melléklet 3. része 9. pontjának a)-c) pontjában ismertetett hitelegyenértékesítési faktorokat kell alkalmazniuk.

(9) A (8) bekezdéstől eltérve, a 86. cikk (1) bekezdésének a)-c) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó összes kitettség esetén az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézeteknek, hogy az LGD-kre és a hitelegyenértékesítési faktorokra saját becsléseket használjanak a 84. cikkel és a VII. melléklet 4. részével összhangban.

(10) Az értékpapírosított kitettségek és a 86. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 4. alszakasszal összhangban kell kiszámítani.

(11)[117] Amennyiben egy kollektív befektetési formában (KBF) megjelenő kitettségek teljesítik a VI. melléklet 1. részének 77. és78. pontjában ismertetett kritériumokat és a hitelintézet ismeri a KBF alapját képező kitettségek egészét vagy egy részét, a hitelintézet megvizsgálja ezen alap kitettségeket, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteség értékeket az ezen alszakaszban ismertetett módszerekkel összhangban számíthassa ki. A KBF alapját képező kitettségek hitelintézet által nem ismert vagy elvártan általa nem is ismerhető részére a (12) bekezdés alkalmazandó. A (12) bekezdést különösen akkor kell alkalmazni, ha a hitelintézet számára indokolatlan terhet jelentene az alapkitettségek annak érdekében történő vizsgálata, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket az ezen alszakaszban ismertetett módszerekkel összhangban számíthassa ki.

Amennyiben a hitelintézet a KBF alapját képező kitettségek egésze vagy része tekintetében nem teljesíti az ezen alszakaszban ismertetett módszerek használatának feltételeit, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteség értékeket a következő módszerekkel összhangban kell kiszámítani:

a) a 86. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a VII. melléklet 1. részének 19-21. pontjában ismertetett módszer.

b) minden más, valamely kitettség alapját képező kitettség esetén a 78-83. cikkben ismertetett módszer, a következő módosítások mellett:

i. a minősítetlen kitettségekre vonatkozó kockázati súly alá tartozó vagy egy adott kitettségi osztály esetében a legmagasabb kockázati súlyt eredményező hitelminőségi besorolásba tartozó kitettség esetében a kockázati súlyt 2-es szorzóval kell megszorozni, de nem haladhatja meg az 1 250 %-ot;

ii. minden egyéb kitettség esetében a kockázati súlyt 1,1-es szorzóval kell szorozni, és a kockázati súly nem lehet kisebb 5 %-nál.

Ha az a) pont alkalmazásában a hitelintézet nem tud különbséget tenni a nem-tőzsdei, a tőzsdei és egyéb részvényjellegű kitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvényjellegű kitettségeket kezeli. A 154. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, ha ezek a kitettségek a hitelintézet ezen kitettségi osztályba tartozó közvetlen kitettségeivel együtt a 89. cikk (2) bekezdése értelmében nem lényegesek, akkor az illetékes hatóság jóváhagyásával a 89. cikk (1) bekezdése alkalmazható.

(12)[118] Amennyiben egy kollektív befektetési formában megjelenő kitettségek nem teljesítik a VI. melléklet 1. részének 77-78. pontjában ismertetett kritériumokat, és a hitelintézet számára nem ismeretes a KBF alapját képező összes kitettsége, a hitelintézet megvizsgálja az alap kitettségeket, és a kockázattal súlyozott kitettség értékeket, valamint a várható veszteség értékeket a VII. melléklet 1. részének 19-21. pontjában ismertetett módszerrel számítja ki. Ha e célból a hitelintézet nem tud különbséget tenni a nem-tőzsdei, a tőzsdei és egyéb részvényjellegű kitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvényjellegű kitettségeket kezeli. E célból a nem részvényjellegű kitettségeket megtestesítő kitettségeket a VII. melléklet 1. részének 19. pontjában ismertetett osztályok (nem-tőzsdei, tőzsdei vagy egyéb részvényjellegű kitettségek) egyikéhez kell hozzárendelni, az ismeretlen kitettségeket pedig az egyéb részvényjellegű kitettségek osztályba kell sorolni.

Az első albekezdésben leírt módszer alternatívájaként a hitelintézetek harmadik felet is megbízhatnak a kockázattal korrigált átlagos kitettségértékeknek a KBF-k alapját képező kitettségek alapján a (11) bekezdés a) és b) pontjában említett módszerek egyikével összhangban történő kiszámításával és az eredmények jelentésével, vagy a számításokat maguk is elvégezhetik, amennyiben megfelelően biztosított a számítás és a jelentés pontossága.

88. cikk

(1) A 86. cikk (1) bekezdésének a)-e) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe tartozó kitettségek esetén a várható veszteség értékeket a VII. melléklet 1. részének 29-35. pontjában ismertetett módszerekkel összhangban kell kiszámítani.

(2) A várható veszteségértékek VII. melléklet 1. részének 27-33. pontjával összhangban történő kiszámításának ugyanazokra a bemeneti PD-, LGD-számadatokra, valamint valamennyi kockázat esetén a 87. cikkel összhangban a kockázattal súlyozott kitettség értékek kiszámítására használt kitettségértékre kell alapulnia. Olyan behajthatatlan követelések miatti veszteségek esetén, ahol a hitelintézetek saját LDG-becsléseiket veszik alapul, a várható veszteségre (EL-érték) a hitelintézet azon legpontosabb becslésének (ELBE) felel meg, amely a behajthatatlan követelés miatti veszteségre vonatkozik a VII. melléklet 4. részének 80. pontja szerint.

(3) Az értékpapírosított kitettségek esetén a várható veszteségértékeket a 4. alszakasszal összhangban kell kiszámítani.

(4) A 86. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a várható veszteségérték nulla.

(5) A behajtható összegre vonatkozó kockázat várható veszteségértékeit a VII. melléklet 1. részének 35. pontjában ismertetett módszerekkel összhangban kell kiszámítani.

(6) A 87. cikk (11) és (12) bekezdésében említett kitettségek esetén a várható veszteségértékeket a VII. melléklet 1. részének 29-35. pontjában ismertetett módszerekkel összhangban kell kiszámítani.

89. cikk

(1) Az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően azok a hitelintézetek, amelyeknek egy vagy több kitettségi osztályra nézve engedélyezett az IRB módszer használata a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása során, az 1. alszakaszt alkalmazhatják a következőkre:

a) a 86. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben a jelentős ügyfelek száma korlátozott és a hitelintézet számára indokolatlan terhet jelentene minősítési rendszer bevezetése ezen ügyfelekre nézve;

b) a 86. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben a jelentős ügyfelek száma korlátozott és a hitelintézet számára indokolatlan terhet jelentene minősítési rendszer bevezetése ezen ügyfelekre nézve;

c) kitettségek nem jelentős üzleti egységekben, valamint kitettségi osztályok, amelyek a méret és az észlelt kockázati profil tekintetében lényegtelenek;

d) a tagállamok központi kormányzataival, valamint azok regionális kormányzataival, helyi hatóságaival és közigazgatási testületeivel szembeni kitettségek, amennyiben:[119]

i. külön közszabályozás miatt a kitettség tekintetében nincs különbség a központi kormányzattal szembeni kitettségek és az egyéb kitettségek között; és

ii. a központi kormányzattal szembeni kockázatokhoz az 1. alszakasz szerint 0 %-os kockázati súly tartozik;

e)[120] a hitelintézet olyan ügyféllel szembeni kitettségei, amely neki anyavállalata, leányvállalata vagy anyavállalatának leányvállalata, feltéve, hogy az ügyfél intézmény vagy pénzügyi holdingtársaság, vegyes pénzügyi holdingtársaság, pénzügyi intézmény, vagyonkezelő társaság vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak vagy egy olyan vállalkozás, amelynél a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolat áll fenn, valamint olyan, hitelintézetek közötti kitettség, amely megfelel a 80. cikk (8) bekezdésében foglalt követelményeknek;

f) olyan szervezetekkel szembeni részvényjellegű kitettségek, amelyek hitelkötelezettségei az 1. alszakasz szerint 0 % kockázati súlyt kapnak (ideértve azokat a köztámogatásban részesülő szervezeteket, amelyeknél alkalmazható a nulla kockázati súly);

g) a gazdaság meghatározott ágazatainak előmozdítására irányuló jogalkotási programok keretében felmerült olyan részvényjellegű kitettségek, amikor is a hitelintézet jelentős támogatást kap a részesedés megszerzésére, és ami magában foglalja a kormányzati felvigyázás bizonyos formáját és a tőkerészesedés-befektetések megszorításait. Ez a kizárás az eredeti szavatolótőke 10 %-ának és a kiegészítő szavatolótőkének az összegére korlátozódik;

h) a VI. melléklet 1. részének (40) bekezdése szerinti kitettségek, amelyek teljesítik az ott felsorolt feltételeket; vagy

i) állami és állam által viszontbiztosított garanciák a VIII. melléklet 2. rész 19. pontja értelmében.

Ez a bekezdés nem akadályozza meg az egyéb tagállamok illetékes hatóságait abban, hogy engedélyezzék az 1. alszakasz szabályainak alkalmazását olyan részvényjellegű kitettségek esetében, amelyek ilyen módon történő kezelése más tagállamokban engedélyezett.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lényegesnek kell tekinteni a hitelintézet részvényjellegű kitettségi osztályát, ha azok összesített értéke - figyelmen kívül hagyva az (1) bekezdés g) pontjában említett, az állami programok keretében felmerült részvényjellegű kitettségeket - átlagosan az előző évhet viszonyítva meghaladja a hitelintézet szavatolótőkéje 10 %-át. Ez a határérték a hitelintézet szavatolótőkéjének 5 %-a, ha a részvényjellegű kitettségek száma 10 egyedi részesedésnél kevesebb.

3. alszakasz

Hitelkockázat-mérséklés

90. cikk

Ezen alszakasz alkalmazásában a „hitelt nyújtó hitelintézet” azt a hitelintézetet jelenti, amelyik a kérdéses kitettséggel rendelkezik, függetlenül attól, hogy az hitelből ered-e vagy sem.

91. cikk

A 7883. cikk szerinti sztenderd módszert vagy a 8489. cikk szerinti IRB módszert használó, de a 8788. cikk értelmében az LGD-re és a hitelegyenértékesítési faktorokra tett saját becsléseket nem alkalmazó hitelintézetek ezen alszakasszal összhangban hitelkockázat-mérséklést érvényesíthetnek a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítása során a 75. cikk a) pontja alkalmazásának céljából vagy adott esetben a várható veszteségértékek számításakor az 57. cikk q) pontjában és a 63. cikk (3) bekezdésében említett számítás alkalmazásának céljából.

92. cikk

(1) A hitelkockázattal szembeni fedezet biztosítására használt módszernek a hitelt nyújtó hitelintézet által foganatosított intézkedésekkel és lépésekkel, valamint az általa végrehajtott eljárások és szabályzatok által valamennyi érintett tagállamban jogi hatállyal bírónak kell lennie és érvényesíthető hitelkockázat-fedezeti szabályozást kell eredményeznie.

(2) A hitelt nyújtó hitelintézet a hitelkockázat-fedezeti szabályozás hatékonyságának biztosítására és a kapcsolódó kockázatok kezelésére megfelelő lépéseket tesz.

(3) Az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén csak olyan eszközök ismerhetők el biztosítékként, amelyek eléggé likvidek és értékük az idők során eléggé stabil ahhoz, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az engedélyezhető elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosságot biztosítsanak az elért hitelkockázat-fedezetet illetően. Kizárólag a VIII. melléklet 1. részében ismertetett eszközök ismerhetők el.

(4) Az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a hitelt nyújtó hitelintézetnek jogában áll előre meghatározott időközönként likvidálnia vagy megtartania a védelmet biztosító eszközöket az adós, vagy adott esetben a biztosíték kezelőjének nem teljesítése, fizetésképtelensége vagy csődje vagy az ügyleti dokumentációkban ismertetett egyéb hitel-esemény esetén. A biztosítékként használt eszközök értéke és az adós hitelminősítése között nem lehet aránytalanul magas a korreláció foka.

(5) Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén csak akkor ismerhető el a kötelezettségvállalás, ha az azt nyújtó fél eléggé megbízható és a hitelkockázattal szembeni védelmet biztosító megállapodásnak valamennyi érintett tagállamban jogi hatálya van és végrehajtható, így a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az engedélyezhető elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosság biztosított az elért hitelkockázat fedezetet illetően. E célból kizárólag a VIII. melléklet 1. részében ismertetett hitelkockázattal szembeni védelmet nyújtó személyek és hitelkockázattal szembeni védelmet biztosító megállapodás típusok jöhetnek szóba.

(6) A VIII. melléklet 2. részében ismertetett minimumkövetelményeknek meg kell felelni.

93. cikk

(1) Amennyiben a 92. cikk követelményei teljesülnek, a kockázattal súlyozott kitettségértékek és adott esetben a várható veszteség értékek számítása módosítható a VIII. melléklet 3-6. részével összhangban.

(2) Az a kitettség, amelyre nézve hitelkockázat-mérséklés történt, nem eredményezhet a kockázattal súlyozott kitettségérték vagy a várható veszteségérték tekintetében magasabb értéket, mint az egyébként azonos kitettség, amelyre nézve nem történt hitelkockázat-mérséklés.

(3) Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettség érték már figyelembe veszi a hitelkockázattal szembeni fedezetet a 78-83. vagy a 84-89. cikk alapján, úgy a hitelkockázattal szembeni fedezet a továbbiakban nem ismerhető el ezen alszakasz szerint.

4. alszakasz

Értékpapírosítás

94. cikk

Amennyiben a hitelintézet olyan kitettségi osztályra nézve használja az 7883. cikkben ismertetett sztenderd módszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor, amelyhez a 79. cikk szerint az értékpapírosított kitettségeket rendelnék, úgy az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét a IX. melléklet 4. részének 1–36. pontjával összhangban számítja ki.

Minden más esetben a IX. melléklet 4. részének 1–5. és 37–76. pontjával összhangban számítja ki a kockázattal súlyozott kitettség értéket.

95. cikk

(1) Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézettől jelentős, értékpapírosított kitettségekből származó hitelkockázat továbbítására került sor a IX. melléklet 2. részének feltételeivel összhangban, akkor ez a hitelintézet:

a) hagyományos értékpapírosítás esetén kizárhatja a kockázattal súlyozott kitettség értékek és adott esetben a várható veszteség értékek számításából azokat a kitettségeket, amelyeket értékpapírosított; és

b) szintetikus értékpapírosítás esetén az értékpapírosított kitettségek tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és adott esetben a várható veszteségértékeket a IX. melléklet 2. részével összhangban számíthatja.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazandó, az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet a IX. mellékletben az értékpapírosításba bevonható pozíciókra vonatkozóan előírt kockázattal súlyozott kitettségértékeket köteles kiszámítani.

Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetnek nem sikerül jelentős mértékű hitelkockázatot továbbítania az (1) bekezdéssel összhangban, úgy egy olyan pozícióra nézve sem kell kiszámítania a kockázattal súlyozott kitettségértéket, amely szerepelhet az érintett értékpapírosításban.

96. cikk

(1) Az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására a kockázati súlyokat a pozíció kitettségi értékéhez kell rendelni a IX. melléklettel összhangban, a pozíció hitelminőségének alapján, amely megállapítható egy külső hitelminősítő intézmények hitelminősítésének segítségével vagy a IX. mellékletben ismertetett egyéb módon.

(2) Amennyiben az értékpapírosításban különböző tranche-okkal azembeni kitettség áll fenn, minden egyes tranche-sal szembeni kitettséget külön értékpapírosítási pozíciónak kell tekinteni. Az értékpapírosítási pozíciók esetén a hitelkockázat elleni fedezetet nyújtókat úgy kell tekinteni, hogy azok pozíciókkal rendelkeznek az értékpapírosításban. Az értékpapírosítási pozíciókhoz tartoznak az olyan értékpapírosításból fakadó kitettségek, amelyek származtatott kamatláb- vagy devizaügyletből származnak.

(3) Amennyiben az értékpapírosítási pozíció előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet tárgya, az arra a pozícióra alkalmazandó kockázati súlyt módosítani lehet a 90-93. cikkel összhangban, a IX. mellékletet is figyelembe véve.

(4) Az 57. cikk r) pontjára és a 66. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel a kockázattal súlyozott kitettségértéket be kell vonni a hitelintézet kockázattal súlyozott kitettségértékeinek teljes összegébe a 75. cikk a) pontja alkalmazásában.

97. cikk

(1) Külső hitelminősítő intézmények hitelminősítése csak akkor használható egy értékpapírosítási pozíció kockázati súlyának meghatározására a 96. cikkel összhangban, ha a külső hitelminősítő intézményt az illetékes hatóságok e rendeltetés tekintetében elismerték (a továbbiakban: elismert külső hitelminősítő intézmény).

(2)[121] Az illetékes hatóságok az e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában csak akkor ismerik el a KHMI-t, ha a VI. melléklet 2. részében megállapított technikai kritériumait figyelembe véve meggyőződtek arról, hogy az megfelel a 81. cikkben megállapított követelményeknek, és az értékpapírosítás terén bizonyította képességeit, amit az erőteljes piac általi elfogadottság támaszthat alá. Amennyiben egy KHMI-t hitelminősítő intézetként vettek nyilvántartásba a 1060/2009/EK rendelettel összhangban, az illetékes hatóságok megvizsgálják a tárgyilagosság, a függetlenség, a folyamatos felügyelet és átláthatóság követelményeit a teljesítendő értékelési módszertan tekintetében.

E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH az EÉPH-val konzultálva szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki a hitelminősítésekkel kapcsolatos értékelési módszertan pontos meghatározása céljából. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a második albekezdés a) pontjában említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 1014. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(3) Ha egy tagállam illetékes hatóságai elismernek egy külső hitelminősítő intézményt az (1) bekezdés alkalmazásának céljából, a többi tagállam illetékes hatóságai elismerhetik ezt a külső hitelminősítő intézményt saját értékelési eljárásuk lefolytatása nélkül.

(4) Az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák az elismerési eljárás magyarázatát, valamint az elismert külső hitelminősítő intézmények listáját.

(5) Az (1) bekezdés érdekében történő alkalmazáshoz az elismert külső hitelminősítő intézmény hitelminősítésének meg kell felelnie a hitelesség és átláthatóság IX. melléklet 3. részében megnevezett elveinek.

98. cikk

(1) A kockázati súlyok értékpapírosítási pozíciókra való alkalmazásának céljából az illetékes hatóságok meghatározzák, hogy a IX. mellékletben ismertetett melyik hitelminőségi besoroláshoz kell hozzárendelni az elismert külső hitelminősítő intézmény megfelelő hitelminősítéseit. Ezeknek a megállapításoknak tárgyilagosnak és következetesnek kell lenniük.

(2) Amikor egy tagállam illetékes hatóságai az (1) bekezdés alapján megállapítást tettek, a többi tagállam illetékes hatóságai elismerhetik azt a megállapítást anélkül, hogy saját megállapítást tennének.

99. cikk

A hitelintézet kockázattal súlyozott kitettségértékeinek 96. cikk szerinti kiszámítása során a külső hitelminősítő intézmény hitelminősítései használatának következetesnek kell lennie és összhangban kell állnia a IX. melléklet 3. részével. A hitelminősítéseket nem szabad szelektív módon használni.

100. cikk

(1) A lejárat előtti visszaadást lehetővé tevő záradékkal rendelkező rulírozó megállapodásból származó kitettségek értékpapírosítása esetén az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet a IX. melléklettel összhangban kiegészítő, kockázattal súlyozott kitettség értéket köteles kiszámítani a lejárat előtti visszaadás lehetőségét biztosító kikötés alkalmazásának eredményeként emelkedő hitelkockázat kockázata miatt.

(2) Ezen alkalmazásban a rulírozó megállapodásból származó kitettség olyan kitettség, amelynél az ügyfelek kintlévőségének egyenlegei az ügyfelek hitelfelvételi és visszafizetési döntéseinek megfelelően a megállapodott értékhatáron belül ingadozhatnak, a lejárat előtti visszaadást lehetővé tevő rendelkezés pedig olyan záradék a szerződésben, amely meghatározott események bekövetkeztekor előírja a befektető pozícióinak visszafizetését a kibocsátott értékpapírok eredetileg meghatározott lejárata előtt.

101. cikk

(1)[122] A szponzor hitelintézet és az olyan értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet, amely egy értékpapírosítás vonatkozásában a 95. cikk szerint számította ki a kockázattal súlyozott kitettségértékét, vagy kereskedési könyvéből eszközöket adott el egy különleges értékpapírosítási célú gazdasági egység részére, amelynek eredményeként már nem köteles szavatoló tőkével rendelkezni az említett eszközökhöz kapcsolódó kockázatok tekintetében, a befektetők potenciális, illetve tényleges veszteségei csökkentésének érdekében nem nyújthat segítséget az értékpapírosításhoz a szerződéses kötelezettségeit meghaladóan.

(2) Ha az értékpapírosítást kezdeményező vagy az értékpapírosítási programot kezelő hitelintézet az értékpapírosítás tekintetében nem felel meg az (1) bekezdésnek, az illetékes hatóság előírja számára, hogy valamennyi értékpapírosított kitettségre nézve legalább annyi tőkét kell tartalékolnia, mintha azokat nem értékpapírosították volna. A hitelintézet nyilvánosságra hozza, hogy szerződésen kívüli támogatást nyújtott, és ismerteti ennek a szabályozói tőkére gyakorolt hatását.

4. szakasz

A működési kockázat minimum szavatolótőke-követelményei

102. cikk

(1) Az illetékes hatóságok előírják a hitelintézetek számára, hogy szavatolótőkével rendelkezzenek a működési kockázattal szemben a 103., 104. és 105. cikkben ismertetett módszerekkel összhangban.

(2) A (4) bekezdés sérelme nélkül, a 104. cikkben ismertetett módszert használó hitelintézetek nem térhetnek vissza a 103. cikkben ismertetett módszer használatára, kivéve azt az esetet, amikor annak oka megfelelően alátámasztott és azt az illetékes hatóságok jóváhagyták.

(3) A (4) bekezdés sérelme nélkül, a 105. cikkben ismertetett módszert használó hitelintézetek nem térhetnek vissza a 103. vagy 104. cikkben ismertetett módszer használatára, kivéve azt az esetet, amikor annak oka megfelelően alátámasztott és azt az illetékes hatóságok jóváhagyták.

(4) Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézeteknek a módszerek kombinált használatát, a X. melléklet 4. részével összhangban.

103. cikk

Az alapvető mutató módszere szerint a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény a megfelelő mutató egy bizonyos százaléka a X. melléklet 1. részében ismertetett paraméterekkel összhangban.

104. cikk

(1) A sztenderd módszer szerint a hitelintézetek tevékenységeiket üzletágak szerint bontják meg, a X. melléklet 2. részében ismertetett módon.

(2) Mindegyik üzletágra nézve a hitelintézetek a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt a megfelelő mutató egy bizonyos százalékaként számítják ki a X. melléklet 2. részében ismertetett paraméterekkel összhangban.

(3) Bizonyos feltételek mellett egyes üzletágakra nézve az illetékes hatóságok a X. melléklet 2. részének (5)-(11) bekezdése szerint engedélyezhetik a hitelintézetnek egy alternatív irányadó mutató használatát a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény megállapítására.

(4) A sztenderd módszer szerint a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény minden egyes üzletág működési kockázatára vonatkozó tőkekövetelmények összege.

(5) A sztenderd módszerre vonatkozó paramétereket a X. melléklet 2. része határozza meg.

(6) A sztenderd módszert akkor használhatják a hitelintézetek, ha teljesítik a X. melléklet 2. részében ismertetett kritériumokat.

105. cikk

(1)[123] A hitelintézetek a fejlett mérési módszert használhatják a saját, a működési kockázat mérésére szolgáló rendszereik alapján, feltéve, hogy az illetékes hatóság kifejezetten jóváhagyja az érintett modellek használatát a szavatolótőke-követelmény kiszámítására.

E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozási standardtervezetet dolgozhat ki annak a minősítési módszertannak a pontos meghatározása céljából, amely alapján a hatáskörrel rendelkező hatóságok a hitelintézetek számára engedélyezik a fejlett mérési módszerek alkalmazását.

A Bizottságra hatáskört kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezetnek az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(2) A hitelintézeteknek bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságaiknak, hogy teljesítik a X. melléklet 3. részében ismertetett minősítési kritériumokat.

(3)[124] Ha a fejlett mérési módszer alkalmazását az EU-szintű hitelintézet anyavállalat és annak leányvállalatai vagy az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatai vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatai tervezik, a különböző jogalanyok illetékes hatóságainak szorosan együtt kell működniük a 129-132. cikk rendelkezéseinek megfelelően. Az alkalmazásnak magában kell foglalnia a X. melléklet 3. részében felsorolt elemeket.

(4)[125] Amennyiben egy EU-szintű hitelintézeti anyavállalat és annak leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatai vagy egy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatai egységesen fejlett mérési módszert alkalmaznak, az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a X. melléklet 3. részében meghatározott minősítési kritériumokat az anyavállalat és annak leányvállalatai együttesen teljesítsék.

5. szakasz

Nagykockázatok vállalása

106. cikk

(1) A "kitettségek" e szakasz alkalmazásában, a 3. szakasz 1. alszakaszában említett bármely eszköz és mérlegen kívüli tétel az ott előírt kockázati súlyok vagy kockázati fokozatok alkalmazása nélkül értendőek.

A IV. mellékletben említett tételekből származó kockázatokat a III. mellékletben leírt módszerek valamelyike alapján kell kiszámítani. E szakasz céljából a III. melléklet 2. részének 2. pontját is kell alkalmazni.

Az illetékes hatóságok hozzájárulásával a szavatolótőke által teljes mértékben fedezett elemek kizárhatók a kitettségek meghatározásából, feltéve hogy az ilyen tőkeelemek nem szerepelnek a hitelintézet szavatolótőkéjében a 75. cikk alkalmazásának céljából vagy más olyan ellenőrző mutatók kiszámításában, amelyekről ez az irányelv és más közösségi jogszabályok rendelkeznek.

(2)[126] A kitettségek a következők egyikét sem foglalják magukban:

a) devizaügyletek esetében azokat a kitettségeket, amelyek a szokásos elszámolási eljárás során a fizetést követő két munkanapon belül merülnek fel;

b) értékpapírok vásárlását vagy eladását célzó ügyletek esetében azokat a kitettségeket, amelyek a szokásos elszámolás során a fizetést vagy az értékpapírok szállítását követő - a korábbi eseménytől számított - öt munkanapon belül merülnek fel;

c) ügyfelek részére nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások, beleértve a fizetési, értékpapír-elszámolási és kiegyenlítési szolgáltatások végrehajtását bármilyen pénznemben és megfelelő bankműveletben, vagy pénzügyi eszközökkel kapcsolatos elszámolási, kiegyenlítési és letéti szolgáltatások esetében a késedelmes finanszírozási bevételek és az e szolgáltatásokból vagy tevékenységekből származó egyéb kitettségek, amelyek legfeljebb a következő üzleti napig tartanak; vagy

d) pénzforgalmi szolgáltatások esetében, beleértve a fizetési, klíring és értékpapír-elszámolási szolgáltatások végrehajtását bármilyen pénznemben és megfelelő bankműveletben, az e szolgáltatásokat nyújtó intézményekkel szembeni napon belüli kitettségek.

E bekezdés következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozási standardtervezetet dolgoz ki a c) és a d) pontban szereplő mentességek, valamint azon feltételek pontos meghatározása céljából, amelyeket annak megállapítására használnak, hogy létezik-e egymással kapcsolatban álló ügyfelek (3) bekezdés szerinti csoportja. Az EBH az említett technikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a második albekezdés a) pontjában említett szabályozástechnikai standardtervezetnek az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(3)[127] Annak megállapítása érdekében, hogy a 79. cikk (1) bekezdésének m), o) és p) pontjában említett kitettségek tekintetében létezik-e kapcsolatban álló ügyfelek csoportja, a hitelintézet az alapul szolgáló eszközökkel kapcsolatos kitettségek esetében értékeli a rendszert, az annak alapját képező eszközökkel kapcsolatos kitettségeket, vagy mindkettőt. A hitelintézet e célból az ügylet gazdasági tartalmát és az ügylet struktúrájából eredő kockázatokat értékeli.

107. cikk[128]

A kitettségérték e szakasz szerinti számítása céljából "hitelintézet" minden olyan magán- vagy állami vállalkozás, beleértve annak fióktelepeit, amely megfelel a "hitelintézet" meghatározásának, és amelyet egy harmadik országban engedélyeztek.

108. cikk

Egy hitelintézet esetében a kitettség egy ügyfélhez vagy az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjához kapcsolódóan akkor tekinthető nagykockázatvállalásnak, ha értéke eléri vagy meghaladja a szavatolótőke 10 %-át.

109. cikk

Az illetékes hatóságok előírják, hogy minden hitelintézetnek megbízható igazgatási és számviteli eljárásokkal, valamint megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal kell rendelkeznie ezen irányelvvel összhangban az összes nagykockázat vállalásának és azok későbbi változásainak megállapítása és nyilvántartása céljából, valamint a kitettségek figyelemmel kísérése érdekében, az egyes hitelintézetek saját kockázatkezelési stratégiájának fényében.

110. cikk[129]

(1) A hitelintézet az illetékes hatóságoknak minden nagykockázat - köztük a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából kivont nagykockázatok - vonatkozásában bejelenti a következő információkat:

a) a hitelintézet nagykockázat-vállalásában érintett ügyfél neve vagy az érintett, kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának neve;

b) a kitettségérték, a hitelkockázat-mérséklés figyelembevétele nélkül, amennyiben ez alkalmazandó;

c) alkalmazása esetén az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet;

d) a kitettségérték a 111. cikk (1) bekezdésében számított hitelkockázat-mérséklés figyelembevételével.

Amennyiben a hitelintézet a 8489. cikk hatálya alá tartozik, úgy tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot a 20 legnagyobb konszolidált alapú kitettségéről, a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól kivont kitettségeket ide nem számítva.

(2)[130] A tagállamok előírják, hogy a jelentést legalább évente kétszer kell benyújtani. A hatáskörrel rendelkező hatóságok 2012. december 31-étől egységes jelentési formátumokat, gyakoriságokat és határidőket alkalmaznak. Ezen irányelv egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az EBH 2012. január 1-je előtt végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az egységes (és utasításokkal ellátott) jelentési formátumok, jelentési gyakoriság és határidők Unión belüli bevezetése céljából. A jelentési formátumoknak a hitelintézetek tevékenységeinek természetével, nagyságrendjével és összetettségével arányosaknak kell lenniük.

Ezen irányelv egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki továbbá a szóban forgó jelentésekhez alkalmazandó informatikai megoldások tekintetében is.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első és második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(3) A tagállamok előírják a hitelintézetek számára, hogy lehetőség szerint elemezzék a biztosítéknyújtókkal, az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelfedezetet nyújtókkal és a 106. cikk (3) bekezdése szerinti, alapul szolgáló eszközökkel szembeni kockázatot a lehetséges koncentráció tekintetében, és adott esetben tegyenek intézkedéseket, valamint bármilyen jelentős megállapításról tájékoztassák az illetékes hatóságukat.

111. cikk

(1)[131] A hitelintézet - a 112-117. cikkel összhangban a hitelkockázat-mérséklés hatását is figyelembe véve - nem vállalhat olyan kockázatot egy ügyfél vagy kapcsolatban álló ügyfelek csoportja tekintetében, amelynek értéke meghaladja a szavatolótőke 25 %-át.

Amennyiben az ügyfél intézmény, vagy amennyiben a kapcsolatban álló ügyfelek csoportja egy vagy több intézményt is tartalmaz, ez az érték nem haladja meg a hitelintézet szavatolótőkéjének 25 %-át vagy 150 millió EUR-t, a kettő közül a magasabbat alkalmazva, feltéve, hogy a kapcsolatban álló, nem intézményi ügyfelekkel szembeni kitettségértékek összege - a 112-117. cikkel összhangban a hitelkockázat-mérséklés hatását is figyelembe véve - nem haladja meg a hitelintézet szavatolótőkéjének 25 %-át.

Amennyiben a 150 millió EUR-s értékhatár magasabb, mint a hitelintézet szavatolótőkéjének 25 %-a, úgy a kitettségérték - a 112-117. cikkel összhangban a hitelkockázat-mérséklés hatását is figyelembe véve - nem haladhatja meg a hitelintézet szavatolótőkéje tekintetében megállapított ésszerű mértéket. Ezt a mértéket a hitelintézetek az V. melléklet 7. pontjában említett, a koncentrációs kockázat kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó politikákkal és eljárásokkal összhangban állapítják meg, és az nem haladhatja meg a hitelintézet szavatolótőkéjének 100 %-át.

A tagállamok 150 millió EUR-nál alacsonyabb határértéket is megállapíthatnak, és erről tájékoztatják az EBH-t és a Bizottságot.

(2)[132]

(3)[133]

(4)[134] A hitelintézetnek mindenkor be kell tartania az (1) bekezdésben megállapított vonatkozó határértéket. Ha kivételes esetben a kockázatok meghaladják ezt a határértéket, a kitettségértéket haladéktalanul jelenteni kell az illetékes hatóságoknak, amelyek, ha a körülmények lehetővé teszik, korlátozott tartamú időt biztosítanak a hitelintézetnek a határértékek elérésére.

Amennyiben az (1) bekezdésben említett 150 millió EUR-s értékhatár alkalmazható, úgy az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik a hitelintézet szavatolótőkéjének 100 %-ában megállapított mérték túllépését.

112. cikk

(1) A 113-117. cikk alkalmazásában a "garancia" magában foglalja a 90-93. cikk alapján elismert hitelderivatívákat a hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok kivételével.

(2)[135] E cikk (3) bekezdésére is figyelemmel, amennyiben a 113-117. cikk alapján engedélyezhető az előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerése, az elismerhetőséghez teljesíteni kell a 90-93. cikkben meghatározott elismertségi és egyéb minimumkövetelményeket.

(3) Amennyiben egy hitelintézet a 114. cikk (2) bekezdését alkalmazza, a hitelkockázattal szembeni fedezet elismerésére a 84-89. cikk szerinti megfelelő követelmények vonatkoznak.

(4)[136] E szakasz alkalmazásában a hitelintézet nem veheti figyelembe a VIII. melléklet 1. részének 20-22 pontjában említett biztosítékokat, kivéve, ha ezt a 115. cikk megengedi.

113. cikk

(1)[137]

(2)[138]

(3)[139] A következő kitettségek mentesülnek a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól:

a) követeléseket megtestesítő eszköztételek központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szemben, amelyekhez biztosíték hiányában 0 %-os kockázati súlyozást rendelnének a 78-83. cikk alapján;

b) követeléseket megtestesítő eszköztételek nemzetközi szervezetekkel vagy multilaterális fejlesztési bankokkal szemben, amelyekhez biztosíték hiányában 0 %-os kockázati súlyozást rendelnének a 78-83. cikk alapján;

c) olyan követeléseket megtestesítő eszköztételek, amelyeket központi kormányzatok, központi bankok, nemzetközi szervezetek, multilaterális fejlesztési bankok vagy közszektorbeli intézmények kifejezett garanciái biztosítanak, ahol a garanciát nyújtó szervezettel szembeni követelésekhez biztosíték hiányában 0 %-os kockázati súlyozást rendelnének a 78-83. cikk alapján;

d) más olyan kockázatvállalások, amelyek központi kormányzatoknak, központi bankoknak, közszektorbeli intézményeknek, nemzetközi szervezeteknek vagy multilaterális fejlesztési bankoknak tulajdoníthatók, vagy amelyeket ezek az intézmények garantálnak, amelyekhez biztosíték hiányában a 78-83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyozást rendelnének az azon szervezettel szembeni követelések, amely szervezetnek a kitettség tulajdonítható vagy amely szervezet a garanciát nyújtja;

e) olyan eszköztételek, amelyek egy tagállam regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni követeléseket testesítenek meg, amennyiben e követelések a 78-83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának, valamint az ilyen kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szemben felmerülő vagy általuk biztosított egyéb kitettségek, amelyekkel szemben a követelések a 78-83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának;

f) a 80. cikk (7) vagy (8) bekezdésében említett felekkel szembeni kitettségek, amennyiben a 78-83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának; az e kritériumokat nem teljesítő kitettségeket, függetlenül attól, hogy kikerültek-e vagy sem a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából harmadik felekkel szembeni kitettségként kell kezelni;

g) olyan eszköztételek és más kockázatok, amelyeket - az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon - készpénzletétből álló fedezet biztosít, amelyet a hitelt nyújtó hitelintézetnél, vagy annál a hitelintézetnél helyeztek el, amely a hitelt nyújtó intézmény anya- vagy leányvállalata;

h) olyan eszköztételek és más kockázatvállalások, amelyeket - az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon - letéti bizonylat formájú fedezet biztosít, amelyet a hitelt nyújtó hitelintézet, vagy az a hitelintézet bocsátott ki, amely a hitelt nyújtó hitelintézeti anya- vagy leányvállalata, és amelyeket valamelyiküknél helyeztek el;

i) a II. mellékletben alacsony kockázatú mérlegen kívüli tételekként besorolt lehívatlan hitellehetőségekből eredő kitettségek, amennyiben olyan megállapodás született az ügyféllel vagy a kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával, amelynek alapján a hitel csak akkor hívható le, ha biztosítva van, hogy nem vezet a 111. cikk (1) bekezdése szerint alkalmazandó határérték túllépéséhez;

j)[140]

k)[141]

l)[142]

m)[143]

n)[144]

o)[145]

p)[146]

q)[147]

r)[148]

s)[149]

t)[150]

A g) pont alá kell sorolni a hitelintézet által kibocsátott hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírhoz kapcsolódóan kapott készpénzt, az ügyfélnek a hitelintézet által nyújtott kölcsönöket és a hitelintézetnél elhelyezett betéteket, amelyek a 90-93. cikk alapján mérlegen belüli nettósítási megállapodás tárgyát képezik.

(4)[151] A tagállamok teljesen vagy részlegesen mentesíthetik a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól a következő kitettségeket:

a) a VI. melléklet 1. részének 68., 69. és 70. pontjában meghatározott fedezett kötvények;

b) olyan eszköztételek, amelyek egy tagállam regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni követeléseket testesítenek meg, amennyiben e követelések a 7883. cikk alapján 20 %-os kockázati súlyt kapnának, valamint az ilyen kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szemben felmerülő vagy általuk biztosított egyéb kitettségek, amelyekkel szemben a követelések a 7883. cikk alapján 20 %-os kockázati súlyt kapnának;

c) e cikk (3) bekezdésének f) pontjától eltérve, a hitelintézetnek az anyavállalatával, annak leányvállalatával vagy saját leányvállalatával szembeni kitettségei – beleértve a részesedéseket vagy más tulajdonformákat is –, amennyiben ezekre a vállalatokra – ennek az irányelvnek, vagy harmadik országban hatályos egyenértékű normáknak megfelelően – kiterjed a hitelintézetre vonatkozó konszolidált alapú felügyelet; az e kritériumokat nem teljesítő kitettségeket, függetlenül attól, hogy mentesültek-e a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából, vagy sem, harmadik felekkel szembeni kitettségként kell kezelni;

d) olyan regionális vagy központi hitelintézetekkel szembeni kitettséget képviselő vagy azokban részesedést vagy más tulajdonformát megtestesítő eszköztételek, amelyekkel a hitelintézet a jogszabályi és alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll, és amelyek az említett rendelkezések alapján a hálózaton belül a készpénz-elszámolási műveletekért felelősek;

e) olyan hitelintézetek hitelintézetekkel szemben fennálló követeléseket és más kitettségeket képviselő eszköztételei, amelyek a gazdaság meghatározott ágazatainak ösztönzése céljából állami programok vagy alapszabályuk keretében nem versenyfeltételekkel – bizonyos fokú állami felügyelet és a hitelek céljainak korlátozása mellett – nyújtanak hiteleket, feltéve, hogy a vonatkozó kitettségek ilyen hitelekből erednek, amelyeket más hitelintézetek révén juttattak el a kedvezményezettekhez;

f) intézményekkel szemben fennálló követeléseket és más kitettségeket képviselő eszköztételek, feltéve, hogy ezek a kitettségek nem képezik részét a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének, és legfeljebb a következő üzleti napig állnak fenn és nincsenek denominálva egyetlen jelentős kereskedelmi pénznemben sem;

g) központi bankokkal szembeni követelést képviselő eszköztételek, amelyek az említett központi bankoknál kötelező tartalékok formájában állnak fenn, és amelyeket nemzeti valutájukban denomináltak;

h) a központi kormányokkal szembeni követelést képviselő eszköztételek, amelyek kormányzati értékpapírokban tartott, törvényben előírt likviditási követelmények formájában állnak fenn, és amelyeket nemzeti valutájukban denomináltak és finanszíroztak, feltéve, hogy – az illetékes hatóságok mérlegelése alapján – e központi kormányzatoknak egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítése befektetési minősítésű;

i) a II. mellékletben említett közepes/alacsony kockázatú mérlegen kívüli okmányos meghitelezések és közepes/alacsony kockázatú mérlegen kívüli lehívatlan hitellehetőségek 50 %-a, valamint az illetékes hatóságok egyetértésének függvényében az olyan, hitelgaranciáktól eltérő garanciák 80 %-a, amelyek jogi vagy szabályozási alapon nyugszanak, és amelyeket a hitelintézetek jogállásával rendelkező kölcsönös garanciarendszerek nyújtanak tagjaiknak;

j) jogilag megkövetelt garanciák, amelyeket akkor vesznek igénybe, ha a jelzálogkölcsön felvevője számára a jelzálog végleges bejegyzését megelőzően jelzálogkötvények kibocsátásával finanszírozott jelzáloghitelt fizetnek ki, feltéve, hogy a garanciát nem a kockázat csökkentésére használják fel a kockázattal súlyozott eszközállomány kiszámolásánál.

114. cikk

(1)[152] E cikk (3) bekezdésére is figyelemmel, a kitettségek értékének a 111. cikk (1) bekezdésével összhangban történő kiszámítása céljából a hitelintézet alkalmazhatja a 90-93. cikk szerint, a hitelkockázat-mérséklés, a volatilitási kiigazítások és az esetleges lejárati eltérések (E*) figyelembevételével számított "teljesen kiigazított kitettségi értéket".

(2)[153] E cikk (3) bekezdésére is figyelemmel, annak a hitelintézetnek, amelynek a 84-89. cikk szerint engedélyezték egy kitettségi osztály vonatkozásában az LGD-kre és hitel-egyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések alkalmazását, engedélyezni lehet - amennyiben az illetékes hatóságok szerint kielégítő módon képes a pénzügyi biztosíték által a kitettségre gyakorolt hatásoknak az egyéb LGD-vonatkozású szempontoktól elkülönített becslésére - ezen hatások figyelembevételét a kitettségek értékének számítása során, a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából.

Az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük a becslések alkalmasságáról, amelyeket a hitelintézet a 111. cikk rendelkezéseinek való megfelelés céljából a kitettségi érték csökkentésére állít elő.

Amennyiben a hitelintézetnek engedélyezték a pénzügyi biztosíték hatásaira vonatkozó saját becslések használatát, úgy azt a tőkekövetelmények kalkulációjában elfogadottakkal összhangban kell tennie.

Azok a hitelintézetek, amelyek a 84-89. cikk alapján egy adott kitettségi osztály LGD-i és hitel-egyenértékesítési faktorai tekintetében saját becsléseiket használhatják, és amelyek a kitettségértékeket nem az e bekezdés első albekezdésében említett módszer használatával számítják ki, a kitettségértékek kiszámítására a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét vagy a 117. cikk (1) bekezdésének b) pontjában ismertetett módszert használhatják.

(3)[154] Az a hitelintézet, amely a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából a kitettségek értékének számítása során a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazza vagy az e cikk (2) bekezdésében leírt módszert használhatja, hitelkockázat-koncentrációira vonatkozóan rendszeres stressztesztet köteles végezni, amely az esetlegesen igénybe vett biztosíték realizálható értékére is kiterjed.

Ezek a rendszeres stressztesztek felölelik a piaci feltételek esetleges változásaiból eredő kockázatokat, amelyek hátrányosan érinthetik a hitelintézetek szavatolótőke-megfelelését, valamint a biztosítékok válsághelyzet esetén történő értékesítéséből eredő kockázatokat.

A hitelintézet biztosítja a felől az illetékes hatóságokat, hogy az elvégzett megfelelőek és arányosak az ilyen kockázatok értékelésére.

Amennyiben egy stresszteszt arra utal, hogy a biztosíték realizálható értéke alacsonyabb, mint amennyit a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere vagy az e cikk (2) bekezdésében leírt módszer szerint figyelembe lehetne venni, úgy a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából a kitettségek értékének számítása során ennek megfelelően csökkenteni kell a biztosíték elismerhető értékét.

Ezeknek a hitelintézeteknek a következőket kell bevonniuk a koncentrációs kockázat kezelésére irányuló stratégiájukba:

a) a kitettségek és azok esetleges hitelkockázattal szembeni fedezete közötti lejárati eltérésből adódó kockázatok azonosítására szolgáló szabályzatok és eljárások;

b) az alkalmazandó szabályzatok és eljárások arra az esetre, ha a stresszteszt alapján a biztosíték realizálható értéke alacsonyabb, mint a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere vagy a (2) bekezdésben leírt módszer szerinti figyelembe vehető érték; és

c) a hitelkockázat-mérséklő technikák alkalmazásából, és különösen a nagy, közvetett hitelkockázatokból eredő (pl. amiatt, hogy a biztosítékként elfogadott értékpapírok egyetlen kibocsátótól származnak) koncentrációs kockázattal kapcsolatos szabályzatok és eljárások.

(4)[155]

115. cikk[156]

(1) A hitelintézet e szakasz alkalmazásában az érintett lakóingatlan értékének legfeljebb 50 %-ával csökkentheti a kitettségértéket, ha teljesül a következő feltételek egyike:

a) a kitettségre lakóingatlanon bejegyzett jelzálogjog, vagy olyan finn lakásépítő társaságok részvényei nyújtanak fedezetet, amelyek az 1991. évi finn lakásépítő társaságokról szóló törvénynek vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabályoknak megfelelően működnek;

b) a kitettség olyan lízingügylettel kapcsolatos, amelyben a lízingbeadó mindaddig fenntartja a lízingbe adott lakóingatlan tulajdonjogát, amíg a lízingbevevő nem él vételi jogával.

Az ingatlan értékének kiszámítása - az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon - szigorú értékelési normák alapján történik, amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések állapítanak meg. Lakóingatlanok vonatkozásában az értékelést háromévente legalább egyszer el kell végezni.

A VIII. melléklet 2. részének 8. pontjában és a VIII. melléklet 3. részének 62-65. pontjában szereplő követelményeket e bekezdés alkalmazásában is alkalmazni kell.

A "lakóingatlan" a tulajdonos által lakott vagy kiadott lakáscélú ingatlan.

(2) E szakasz alkalmazásában a hitelintézet az érintett kereskedelmi ingatlan értékének legfeljebb 50 %-ával csökkentheti a kitettségértéket, kizárólag abban az esetben, ha annak a tagállamnak az érintett illetékes hatóságai, amelyben a kereskedelmi ingatlan található, engedélyezik, hogy a következő kitettségek a 78-83. cikkel összhangban 50 %-os kockázati súlyt kapjanak:

a) olyan kitettségek, amelyek tekintetében irodákra vagy más kereskedelmi helyiségekre bejegyzett jelzálogjog, vagy olyan finn lakásépítő társaságok részvényei nyújtanak fedezetet, amelyek az 1991. évi finn lakásépítő társaságokról szóló törvénynek vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabályoknak megfelelően működnek, az irodák vagy más kereskedelmi helyiségek vonatkozásában; vagy

b) irodákra vagy más kereskedelmi helyiségekre irányuló ingatlanlízing-ügyletekkel kapcsolatos kitettségek.

Az ingatlan értékének kiszámítása - az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon - szigorú értékelési normák alapján történik, amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések állapítanak meg.

A kereskedelmi ingatlan teljesen felépített, bérbe adott ingatlan, amely megfelelő bérleti jövedelmet generál.

116. cikk[157]

117. cikk

(1)[158] Amennyiben egy ügyféllel szembeni kitettséget harmadik fél garantál, vagy harmadik fél által kibocsátott hitelbiztosíték fedez, a hitelintézet:

a) a kitettség garantált részét úgy kezelheti, mint ami a garantőrrel, és nem az ügyféllel szemben merült fel, ha a 78-83. cikk szerint a garantőrrel szembeni fedezetlen kitettséghez azonos vagy kisebb kockázati súlyt rendelnének, mint az ügyféllel szembeni fedezetlen kitettséghez;

b) a kitettségnek az elismert hitelbiztosíték piaci értékével fedezett részét úgy kezelheti, mint ami a harmadik féllel, és nem az ügyféllel szemben merült fel, ha a kitettséget hitelbiztosíték fedezi, és ha a 78-83. cikk szerint a kitettség hitelbiztosítékkal fedezett részéhez azonos vagy kisebb kockázati súlyt rendelnének, mint az ügyféllel szembeni fedezetlen kitettséghez.

Ha a kitettség lejárata és a védelem lejárata között eltérés van, a hitelintézet nem alkalmazhatja az első albekezdés b) pontjában említett megközelítést.

E szakasz alkalmazásában a hitelintézet a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét és az első albekezdés b) pontjában említett eljárást is csak akkor használhatja, ha a 75. cikk a) pontja céljából a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét és a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét is használhatja.

(2) Amennyiben a hitelintézet az (1) bekezdés a) pontját alkalmazza:[159]

a) ha a garancia nem abban a valutában denominált, mint a kitettség, a garanciával fedezett kitettségi összeget a VIII. melléklet azon rendelkezéseivel összhangban kell kiszámítani, amelyek az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó valutanem-eltérés kezeléséről szólnak;

b) a kitettség lejárati ideje és a fedezet lejárati ideje közötti eltérést a VIII. mellékletnek a lejárati eltérés kezeléséről szóló rendelkezéseivel összhangban kell kezelni; és

c) a részleges fedezés elismerhető a VIII. mellékletben ismertetett bánásmóddal összhangban.

118. cikk

Amennyiben a 69. cikk (1) bekezdése szerint a hitelintézet mentesül az e szakaszban előírt kötelezettségek egyedi vagy szubkonszolidált alapon való teljesítése alól, vagy a 70. cikk rendelkezéseit alkalmazzák tagállami hitelintézeti anyavállalatok esetében, intézkedéseket kell tenni a csoporton belüli megfelelő kockázatmegosztás biztosítása érdekében.

119. cikk[160]

6. szakasz

Befolyásoló részesedés a pénzügyi ágazaton kívül

120. cikk

(1) Egyetlen hitelintézet sem rendelkezhet a szavatolótőkéjének 15 %-át meghaladó összegű befolyásoló részesedéssel olyan vállalkozásban, amely nem hitelintézet, nem pénzügyi intézmény, sem pedig olyan vállalkozás, amely a 86/635/EGK irányelv 43. cikke (2) bekezdése f) pontjának második albekezdésében említett tevékenységet folytat.

(2) A hitelintézet befolyásoló részesedéseinek összege olyan vállalkozásokban, amelyek nem hitelintézetek, pénzügyi intézmények vagy olyan vállalkozások, amelyek a 86/635/EGK irányelv 43. cikke (2) bekezdése f) pontjának második albekezdésében említett tevékenységeket folytatnak, nem haladhatja meg szavatolótőkéjének 60 %-át.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben megállapított határértékek csak kivételes körülmények között léphetők túl. Ezekben az esetekben az illetékes hatóságok azonban előírják, hogy a hitelintézetnek vagy növelnie kell szavatolótőkéjét, vagy azzal egyenértékű intézkedéseket kell tennie.

121. cikk

A pénzügyi újjászervezés vagy megmentési művelet során, illetve jegyzési garanciavállalás rendes folyamatában ideiglenesen birtokolt részvények, vagy amelyeket az intézmény saját neve alatt mások képviseletében birtokol, nem számítanak a befolyásoló részesedéshez a 120. cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított határértékek kiszámítása szempontjából. Azokat a részvényeket, amelyek nem minősülnek a 86/635/EGK irányelv 35. cikkének (2) bekezdése szerinti pénzügyi befektetésnek, nem kell feltüntetni.

122. cikk

(1) A tagállamoknak nem kell alkalmazniuk a 120. cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított korlátokat a 73/239/EGK és a 2002/83/EK irányelv szerinti biztosítóintézetekben, valamint a 98/78/EK irányelv szerinti viszontbiztosító intézetekben birtokolt részesedések tekintetében.

(2) A tagállamok előírhatják, hogy az illetékes hatóságoknak nem kell alkalmazniuk a 120. cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított határértékeket, amennyiben úgy rendelkeznek, hogy azokat az összegeket, amelyekkel a hitelintézet befolyásoló részesedései meghaladják a szóban forgó határértékeket, 100 %-ig fedeznie kell a szavatolótőkének, és hogy ez utóbbit nem lehet figyelembe venni a 75. cikk szerinti kiszámítás során. Ha a 120. cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított mindkét határértéket túllépték, a nagyobb összegű túllépést kell a szavatolótőkének fedeznie.

7. szakasz[161]

Átruházott hitelkockázattal szembeni kitettségek

122a. cikk[162]

(1) Az értékpapírosítást kezdeményezőtől, szponzortól vagy eredeti hitelezőtől eltérő hitelintézet csak akkor vállalhatja a kereskedési könyvében vagy nem kereskedési könyvében nyilvántartott értékpapírosított pozícióval kapcsolatos hitelkockázatot, ha az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező kifejezetten közölte a hitelintézettel, hogy folyamatosan lényeges nettó gazdasági érdekeltséget tart meg, amely semmi esetre sem lehet 5 %-nál kisebb,

E cikk alkalmazásában a "nettó gazdasági érdekeltség" megtartása:

a)[163] a befektetőknek eladott vagy a befektetőkre átruházott minden egyes tranche névértéke legalább 5 %-ának megtartása;

b)[164] rulírozó kitettségek értékpapírosítása esetén az értékpapírosított kitettségek névértékének legalább 5 %-a mértékéig az értékpapírosítást kezdeményező érdekeltségének megtartása;

c)[165] véletlenszerűen kiválasztott - legalább az értékpapírosított kitettségek névértékének 5 %-ával egyenértékű - kitettségek megtartása, amennyiben ezeket az értékpapírosítás során egyébként értékpapírosították volna, feltéve, hogy a lehetséges értékpapírosítható kitettségek száma a kezdeményezéskor legalább 100; vagy

d)[166] az első veszteségviselő kategóriába tartozó tranche és szükség esetén a befektetőkre átruházott vagy a befektetőknek eladott tranche-okkal azonos vagy magasabb kockázati profilú, és a befektetőkre átruházott vagy a befektetőknek eladott tranche-oknál nem korábbi lejáratú tranche-ok megtartása úgy, hogy a megtartott rész összesen legalább az értékpapírosított kitettségek névértékének 5 %-val egyenlő.

A nettó gazdasági érdekeltséget az értékpapírosítás kezdeményezésekor mérik és azt folyamatosan fenn kell tartani. A nettó gazdasági érdekeltségre nem alkalmazható hitelkockázat-mérséklés, rövid pozíció vagy bármilyen egyéb fedezeti ügylet. A nettó gazdasági érdekeltséget a mérlegen kívüli tételek elvi főösszege alapján határozzák meg.

E cikk alkalmazásában a "folyamatosságot" úgy kell értelmezni, hogy a megtartott pozíciókat, érdekeltségeket vagy kitettségeket nem fedezik vagy nem adják el.

A megtartásra vonatkozó követelmények semmilyen adott értékpapírosítás esetében nem alkalmazhatók többszörösen.

(2)[167] Amennyiben az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy annak egyik leányvállalata értékpapírosítást kezdeményezőként vagy szponzorként több olyan, hitelintézettől, befektetési vállalkozástól vagy egyéb pénzügyi intézménytől származó kitettséget értékpapírosít, amelyek az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartoznak, az (1) bekezdésben említett követelmény a kapcsolódó EU-szintű hitelintézeti anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat konszolidált helyzete alapján teljesíthető. Ezt a bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha az értékpapírosított kitettséget létrehozó hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy pénzügyi intézmény kötelezettséget vállal a (6) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésére, és megfelelő időben az értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor, valamint az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat rendelkezésére bocsátja a (7) bekezdésben említett követelmények teljesítéséhez szükséges információkat.

(3) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, amennyiben az értékpapírosított kitettségek a következőkkel szembeni követelések vagy függő követelések, vagy azokat teljes egészében, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul a következők garantálják:

a)[168] központi kormányzatok vagy központi bankok;

b)[169] a tagállamok regionális kormányzatai, helyi hatóságai és közjogi intézményei;

c)[170] olyan intézmények, amelyekre vonatkozóan a 78-83. cikk alapján 50 %-os vagy kisebb kockázati súlyt alkalmaznak; vagy

d)[171] multilaterális fejlesztési bankok.

Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni a következőkre:

a)[172] az egyértelmű, átlátható és hozzáférhető indexen alapuló ügyletek, amennyiben az index alapjául szolgáló referenciaelemek azonosak valamely széles körű kereskedelemben használt indexet alkotó elemekkel, vagy más - értékpapírosított pozíciótól eltérő - forgatható értékpapírok; vagy

b)[173] konzorciális hitelek, vásárolt követelések vagy hitel-nemteljesítési csereügyletek, amennyiben ezeket az eszközöket nem az (1) bekezdés hatálya alá tartozó értékpapírosítás csomagba rendezésére és/vagy fedezésére használják.

(4) A hitelintézeteknek a befektetés előtt, illetve adott esetben azt követően képesnek kell lenniük annak bizonyítására az illetékes hatóságok felé, hogy minden egyedi értékpapírosítási pozíciójuk tekintetében átfogó és mélyre ható ismeretekkel rendelkeznek a következő elemekről, amelyeknek elemzésére és nyilvántartására a kereskedési könyvüknek és nem kereskedési könyvüknek megfelelő, valamint az értékpapírosított pozíciókba való befektetéseik kockázati profiljával arányos, formális szabályzatokat és eljárásokat is kidolgoztak:

a)[174] a kezdeményezők vagy a szponzorok által az (1) bekezdés alapján közölt információk, az általuk az értékpapírosításban folyamatosan fenntartott nettó gazdasági érdekeltség pontosítására vonatkozóan;

b)[175] az egyedi értékpapírosítási pozíciók kockázati jellemzői;

c)[176] az értékpapírosítási pozíció alapját képező kitettségek kockázati jellemzői;

d)[177] a kezdeményezők korábbi értékpapírosítások során szerzett hírneve és elszenvedett veszteségei az értékpapírosítási pozíció alapjának megfelelő kitettségi osztályok tekintetében;

e)[178] a kezdeményező vagy szponzor, vagy annak ügynöke vagy tanácsadója által tett nyilatkozatok és közzétételek az értékpapírosított kitettségekkel kapcsolatos kellő gondosságukról, és adott esetben az értékpapírosított kitettségek hitelbiztosítékainak minőségéről;

f)[179] adott esetben azok a módszertanok és fogalmak, amelyek segítségével az értékpapírosított kitettségek hitelbiztosítékait értékelik, valamint a kezdeményező vagy szponzor által az értékelő függetlenségének biztosítására elfogadott szabályzatok; és

g)[180] az értékpapírosítás azon strukturális jellemzői, amelyek jelentősen befolyásolhatják a hitelintézet értékpapírosítási pozíciójának teljesítményét.

A hitelintézetek rendszeresen végrehajtják az értékpapírosított pozícióiknak megfelelő saját stressztesztjeiket. E célból a hitelintézetek a KHMI által kifejlesztett modellekre hagyatkozhatnak, feltéve, hogy a hitelintézetek kérésre igazolni tudják, hogy a befektetés előtt megfelelő körültekintéssel érvényesítették a vonatkozó feltételezéseket és modellstruktúrákat, és hogy értik azok módszertanát, feltevéseit és az általuk nyújtott eredményeket.

(5) Az - értékpapírosítást kezdeményezőtől, szponzortól vagy eredeti hitelezőtől eltérő - hitelintézetek a kereskedési könyvüknek és nem kereskedési könyvüknek megfelelő, valamint az értékpapírosított pozíciókba való befektetéseik kockázati profiljával arányos, formális eljárásokat dolgoznak ki az értékpapírosított pozícióik alapját képező kitettségek teljesítményére vonatkozó információk folyamatos és időben történő figyelemmel kísérésére. Szükség esetén ezek az információk tartalmazzák a kitettségek típusát, a 30, 60 és 90 napnál régebben lejárt kölcsönök arányát, a nemteljesítési rátákat, az előtörlesztési rátákat, a végrehajtás alatti hiteleket, a hitelbiztosítékok típusait és birtoklását, a hitelbírálati minősítéseknek vagy a hitelképesség más mérőszámainak gyakorisági eloszlását az alapul szolgáló kitettségek között, az ágazati és földrajzi diverzifikációt, és a megfelelő érzékenységi vizsgálatot lehetővé tevő sávszélességű hitelfedezeti ráták gyakorisági eloszlását. Amennyiben az alapul szolgáló kitettségek maguk is értékpapírosított pozíciók, úgy a hitelintézeteknek az ezen albekezdésben meghatározott információkkal nem csak az alapul szolgáló értékpapírosítási tranche-ok tekintetében kell rendelkezniük - mint például a kibocsátó neve és hitelminősége -, hanem az értékpapírosítási tranche-ok alapjául szolgáló poolok jellemzői és teljesítménye tekintetében is.

A hitelintézeteknek mélyreható ismeretekkel kell rendelkezniük az értékpapírosítási ügylet valamennyi olyan strukturális jellemzőjéről, amely lényeges hatással lehet az ügylettel szembeni kitettségeik teljesítményére, így például a szerződéses részvénykibocsátásról és az ahhoz kapcsolódó kiváltó tényezőkről, a hitelminőség-javításról, a likviditásjavításról, a piaci érték ösztönző tényezőiről, valamint a nemteljesítés ügyletspecifikus meghatározásáról.

Ha a (4), (7) és e bekezdés követelményei valamely érdemi szempont tekintetében a hitelintézet gondatlansága vagy mulasztása miatt nem teljesülnek, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok arányos kiegészítő szankciót szabnak ki, amely annak a kockázati súlynak nem kevesebb, mint 250 %-a (melynek felső határa 1 250 %), amely e bekezdés hiányában a IX. melléklet 4. része értelmében az érintett értékpapírosított pozíciókra vonatkozna, és a kellő körültekintésre vonatkozó rendelkezések minden rákövetkező szabálysértésével fokozatosan emelik a kockázati súlyt. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell vennie az egyes értékpapírosításokra vonatkozó, a (3) bekezdésben előírt mentességeket, azon kockázati súly mértékének csökkentésével, amely e cikk értelmében egyébként vonatkozna az olyan értékpapírosításra, amelyre a (3) bekezdés alkalmazandó.

(6) Az értékpapírosítandó kitettségekre a szponzornak és a kezdeményező hitelintézetnek ugyanazokat az V. melléklet 3. pontjában említett megbízható és jól meghatározott kritériumokat kell alkalmaznia, mint a hitelnyújtásra, mivel ezek vonatkoznak a saját könyvükben tartandó kitettségekre is. E célból a kezdeményező és a szponzor hitelintézetek ugyanazokat a folyamatokat használják a hitelek jóváhagyására, és adott esetben módosítására, megújítására és refinanszírozására. A hitelintézetek ugyanazon elemzési normákat alkalmazzák az értékpapírosítási műveletekben harmadik felek útján szerzett részesedésre vagy jegyzésre, függetlenül attól, hogy a kereskedési vagy a nem kereskedési könyvben kívánják tartani ezeket a részesedéseket vagy jegyzéseket.

Amennyiben az e bekezdés első albekezdésének követelményei nem teljesülnek, úgy a kezdeményező hitelintézet nem alkalmazza a 95. cikk (1) bekezdését, és nem zárhatja ki az értékpapírosított kitettségeket az ezen irányelv szerinti tőkekövetelmények számításából.

(7) A szponzor és a kezdeményező hitelintézet közli a befektetőkkel az (1) bekezdés szerint az értékpapírosításban levő nettó gazdasági érdekeltség fenntartására tett kötelezettségvállalás szintjét. A szponzor és a kezdeményező hitelintézet gondoskodik arról, hogy a potenciális befektetők azonnali hozzáférést kapjanak az alapul szolgáló egyedi kitettségek hitelminőségére és teljesítményére, valamint az értékpapírosítási kitettség hitelbiztosítékára és cash flow-jára vonatkozó lényeges adatokhoz, valamint az alapul szolgáló kitettség hitelbiztosítékára és cash flow-jára vonatkozó átfogó és megalapozott stressztesztek elvégzéséhez szükséges információkhoz. E célból az értékpapírosítás időpontjában meg kell határozni a "lényeges adatok" fogalomkörét, és szükség esetén az értékpapírosítás jellege szerint a továbbiakban.

(8) Az (1)-(7) bekezdés a 2011. január 1. után végrehajtott új értékpapírosításokra alkalmazandó. A már létező értékpapírosításokra, ha e dátumot követően új kitettségeket adnak hozzájuk vagy kitettségeket cserélnek ki bennük, az (1)-(7) bekezdést 2014. december 31-jétől kell alkalmazni. Az illetékes hatóságok általános piaci likviditási zavarok esetén határozhatnak úgy, hogy az (1) és a (2) bekezdésben említett követelményeket átmenetileg felfüggesztik.

(9) Az illetékes hatóságok közzéteszik a következő információkat:

a)[181] 2010. december 31-ig az (1)-(7) bekezdésnek való megfelelés vizsgálata céljából elfogadott általános kritériumok és módszerek;

b) az 1. fejezet 2. szakaszában megállapított rendelkezések sérelme nélkül, a felügyeleti vizsgálat eredményének leírása, valamint a 2011. december 31-től kezdődően éves alapon megállapított, az (1)-(6) bekezdésnek való nem megfelelések esetén hozott intézkedések leírása.

Az e bekezdésben foglalt követelmény a 144. cikk második albekezdésének szabályai szerint alkalmazandó.

(10)[182] Az EBH évente jelentést tesz a Bizottságnak a hatáskörrel rendelkező hatóságok e cikknek való megfeleléséről.

E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki a felügyeleti gyakorlat konvergenciája érdekében e cikkre tekintettel, beleértve az átvilágításra és a kockázatkezelésre vonatkozó kötelezettségek megszegése esetén hozandó intézkedéseket is. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

3. FEJEZET

A hitelintézetek értékelési folyamata

123. cikk

A hitelintézeteknek megbízható, hatékony és átfogó stratégiákkal és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel folyamatosan értékelik és fenntartják a belső tőke azon összegét, fajtáját és eloszlását, amelyet megfelelőnek tartanak az olyan jellegű és szintű kockázatok fedezésére, amelyekkel szembesülnek vagy szembesülhetnek.

E stratégiák és eljárások rendszeres belső felülvizsgálat tárgyát képezik annak érdekében, hogy átfogóak és arányosak maradjanak az érintett hitelintézet tevékenységeinek jellegével, mértékével és összetettségével.

4. FEJEZET

Felügyelet és tájékoztatás az illetékes hatóságok részéről

1. szakasz

Felügyelet

124. cikk

(1) A XI. mellékletben ismertetett technikai kritériumok figyelembe vételével az illetékes hatóságok felülvizsgálják azokat a szabályozásokat, stratégiákat, eljárásokat és mechanizmusokat, amelyeket a hitelintézetek ezen irányelv betartására hoztak létre, és értékelik azokat a kockázatokat, amelyekkel a hitelintézetek szembesülnek vagy szembesülhetnek.

(2) Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés alkalmazási köre megegyezik ezen irányelv követelményeinek alkalmazási körével.

(3) Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés alapján az illetékes hatóságok meghatározzák, hogy a hitelintézetek által alkalmazott szabályozások, stratégiák, eljárások és mechanizmusok valamint az általuk tartott szavatolótőke biztosítják-e kockázataik fedezetét és megbízható kezelését.

(4) Az illetékes hatóságok meghatározzák az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés gyakoriságát és intenzitását, figyelembe véve az érintett hitelintézet méretét, tevékenységeinek rendszerszempontú jelentőségét, természetét, mértékét és összetettségét, továbbá ennek keretében az arányosság elvét. A felülvizsgálatot és az értékelést legalább éves gyakorisággal kell frissíteni.

(5) Az illetékes hatóságok által végzett felülvizsgálat és értékelés kiterjed a hitelintézeteknek a nem kereskedési tevékenységből származó kamatlábkockázatának való kitettségére is. Intézkedések válnak szükségessé azon intézmények esetében, amelyek üzleti értéke szavatolótőkéjük több mint 20 %-ával csökken a kamatlábak hirtelen és váratlan változásának eredményeként, amelynek a mértékét az illetékes hatóságok írják elő és amely a hitelintézetekre nézve egységes.

(6)[183] E cikk következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgozhat ki e cikk és egy közös kockázatértékelési eljárás és módszertan pontos meghatározása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

125. cikk

(1) Amennyiben az anyavállalat tagállami hitelintézeti anyavállalat vagy egy EU-szintű hitelintézeti anyavállalat, az összevont alapú felügyeletet azok az illetékes hatóságok gyakorolják felette, amelyek a 6. cikk alapján engedélyezték.

(2)[184] Amennyiben a hitelintézet anyavállalata tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, az összevont alapú felügyeletet azok az illetékes hatóságok gyakorolják felette, amelyek a hitelintézetet a 6. cikk alapján engedélyezték.

126. cikk[185]

(1) Amennyiben két vagy több tagállamban engedélyezett hitelintézetek anyavállalata ugyanaz a tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, ugyanaz a tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, ugyanaz az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy ugyanaz az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, az összevont (konszolidált) alapú felügyeletet annak a hitelintézetnek az illetékes hatóságai gyakorolják, amelyet abban a tagállamban engedélyeztek, ahol a pénzügyi holdingtársaságot vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságot alapították.

Amennyiben két vagy több tagállamban engedélyezett hitelintézetek anyavállalatai között egynél több pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság van, és azok központi irodái különböző tagállamokban vannak és e tagállamok mindegyikében található hitelintézet, az összevont alapú felügyeletet annak a hitelintézetnek az illetékes hatóságai gyakorolják, amelynek a mérlegfőösszege a legnagyobb.

(2) Amennyiben egynél több, az Európai Unióban engedélyezett hitelintézet anyavállalata ugyanaz a pénzügyi holdingtársaság vagy ugyanaz a vegyes pénzügyi holdingtársaság, és e hitelintézetek egyike sem engedélyezett a pénzügyi holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság létesítésének helye szerinti tagállamban, az összevont alapú felügyeletet az az illetékes hatóság gyakorolja, amely a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézetet engedélyezte, amelyet ezen irányelv alkalmazásában az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat ellenőrzése alatt állónak kell tekinteni.

(3) Egyedi esetekben az illetékes hatóságok közös megegyezéssel eltekinthetnek az (1) és (2) bekezdésben említett kritériumok alkalmazásától, ha - figyelembe véve a hitelintézeteket és a különböző országokban folytatott tevékenységeik viszonylagos jelentőségét - azok alkalmazása nem lenne megfelelő, és az összevont alapú felügyelet gyakorlására egy másik illetékes hatóságot jelölhetnek ki. A kritériumok alkalmazásától való eltekintéssel kapcsolatos megegyezés előtt, az illetékes hatóságok határozatuk meghozatala előtt lehetőséget biztosítanak az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatnak, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatnak, az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatnak vagy a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézetnek a határozattal kapcsolatos véleményének kinyilvánítására.

(4) Az illetékes hatóságok értesítik a Bizottságot és az EBA-t a (3) bekezdés hatálya alá tartozó megegyezésről.

127. cikk

(1)[186] A tagállamok, amennyiben szükséges, intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a pénzügyi holdingtársaságokat vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságokat összevont alapú felügyelet alá vonják. A 135. cikk sérelme nélkül a pénzügyi holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság pénzügyi helyzetének konszolidációja semmi esetre sem vonja maga után azt, hogy az illetékes hatóságoknak a pénzügyi holdingtársasággal vagy a vegyes pénzügyi holdingtársasággal kapcsolatban egyedi felügyeletet kell gyakorolniuk.

(2) Amennyiben a tagállam illetékes hatóságai egy hitelintézeti leányvállalatot a 73. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában szabályozott esetek alapján nem vonnak az összevont (konszolidált) alapú felügyelet alá, annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben a hitelintézeti leányvállalat van, kérhetnek olyan információkat az anyavállalattól, amelyek megkönnyíthetik a szóban forgó hitelintézet felügyeletét.

(3)[187] A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy az összevont (konszolidált) alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságaik a 137. cikkben említett információt kérhetik az összevont (konszolidált) alapú felügyeleti hatáskörbe nem tartozó hitelintézet, pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalataitól. Ebben az esetben az információk továbbítására és hitelesítésére az említett cikkben meghatározott eljárásokat kell alkalmazni.

128. cikk

Amennyiben egy tagállamban több illetékes hatóság foglalkozik a hitelintézetek és pénzügyi intézmények prudenciális felügyeletével, a tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket az e hatóságok munkájának összehangolása érdekében.

129. cikk[188]

(1) Az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok és az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok által ellenőrzött hitelintézetek összevont alapú felügyeletének gyakorlásáért felelős illetékes hatóság – az ezen irányelv rendelkezései alapján ráruházott feladatok mellett – a következő feladatokat végzi el:[189]

a) a tárgyra vonatkozó, valamint a lényeges információk gyűjtésének és továbbításának összehangolása normális körülmények között és rendkívüli helyzetek esetén; és

b)[190] a felügyeleti tevékenységek tervezése és összehangolása a rendes működés során - ideértve a 123., a 124. és a 136. cikkben, az V. fejezetben és az V. mellékletben említett tevékenységeket is -, a bevont illetékes hatóságokkal együttműködve;

c)[191] a felügyeleti tevékenységek tervezése és összehangolása a bevont illetékes hatóságokkal és szükség esetén a központi bankokkal együttműködve, a válsághelyzetekre való felkészülés és a válsághelyzetek során, ideértve a hitelintézetekben és a pénzügyi piacokon zajló kedvezőtlen folyamatokat is, amennyiben lehetséges, a válságkezelés elősegítését szolgáló, meghatározott, létező kommunikációs csatornák igénybevételével.

Amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság elmulasztja az első albekezdésben említett feladatok végrehajtását, vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem működnek együtt az összevont felügyeletet ellátó hatósággal az első albekezdésben említett feladatok végrehajtásához szükséges mértékben, az ügyet az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok bármelyike bejelentheti az EBH-nak, amely az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően járhat el.[192]

A felügyeleti tevékenységek c) pontban említett tervezése és összehangolása közé tartoznak a 132. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett rendkívüli intézkedések, a közös értékelések kidolgozása, a vészhelyzeti tervek végrehajtása és a nyilvánosság tájékoztatása.

(2)[193] A 84. cikk (1) bekezdésében, a 87. cikk (9) bekezdésében és a 105. cikkben, valamint a III. melléklet 6. részében említett engedélykérelmek esetén, amelyeket egy EU-szintű hitelintézeti anyavállalat és annak leányvállalatai, vagy együttesen egy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatai vagy egy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatai nyújtottak be, az illetékes hatóságok folyamatos konzultáció keretében együttműködnek annak megállapítására, hogy megadják-e a kért engedélyt, valamint, hogy meghatározzák az ilyen engedélyek esetleges feltételeit.[194]

Az első albekezdésben említett kérelmet csak az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságnak kell benyújtani.

Az illetékes hatóságoknak hatáskörükön belül minden meg kell tenniük azért, hogy a kérelemről hat hónapon belül együttesen döntést hozzanak. Ezt az együttes döntést egy teljes indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, amelyet a kérelmező rendelkezésére kell bocsátania az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságnak.

A harmadik albekezdésben említett időszak azon a napon kezdődik, amikor az (1) bekezdésben említett illetékes hatóság megkapja a teljes kérelmet. Az (1) bekezdésben említett illetékes hatóság haladéktalanul továbbítja a teljes kérelmet a többi illetékes hatóságnak.

Amennyiben az illetékes hatóságok nem hoznak hat hónapon belül együttes határozatot, az (1) bekezdésben említett illetékes hatóság egymaga határoz a kérelemről. A döntést egy teljes indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, figyelembe véve a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat. Az (1) bekezdésben említett illetékes hatóság a kérelmező és a többi illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja a határozatot. Ha a hat hónapos időtartam végét követően valamelyik érintett hatáskörrel rendelkező hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban bejelentheti az EBH-nak, az összevont felügyeletet ellátó hatóság elhalasztja döntését, és megvárja, hogy az EBH) az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen döntést hozzon, és döntését az EBH döntésével összhangban hozza meg. A hat hónapos időtartam az említett rendelet szerinti egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül hozza meg döntését. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes döntés meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.[195]

A harmadik és ötödik albekezdésben említett határozat irányadónak minősül, és azt a vonatkozó tagállamok illetékes hatóságai hajtják végre.

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki az e bekezdésben említett együttes döntéshozatali eljárás egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása céljából, a 84. cikk (1) bekezdésében, a 87. cikk (9) bekezdésében, a 105. cikkben, valamint a III. melléklet 6. részében említett engedélykérelmek tekintetében, az együttes döntéshozatal elősegítésére.[196]

A Bizottságra hatáskört ruháznak az előző két albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(3)[197] Az összevont felügyeletet ellátó hatóság, továbbá az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy együttesen határozzanak a 123. és 124. cikk alkalmazásáról annak meghatározása érdekében, hogy a csoport szavatolótőkéje összevont alapon megfelel-e a pénzügyi helyzetének és kockázati profiljának, és arról, hogy a 136. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában milyen szintű szavatolótőkére van szükség a bankcsoport egyes tagjait tekintve, illetve összevont alapon.

Az együttes határozatot a csoport kockázatelemzését tartalmazó jelentésnek a konszolidáló felügyeleti hatóság által a 123. és a 124. cikkel összhangban a többi érintett illetékes hatóság részére történt benyújtásától számított négy hónapon belül kell meghozni. Az együttes határozatban kellően figyelembe kell venni a megfelelő illetékes hatóságok által a 123. és a 124. cikk alapján végrehajtott, a leányvállalatokra vonatkozó kockázatértékeléseket is.

Az együttes határozatot egy, a teljes körű indokolással ellátott határozatot tartalmazó dokumentumba kell foglalni, és a konszolidáló felügyeleti hatóságnak az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat rendelkezésére kell bocsátania. Egyet nem értés esetén a konszolidáló felügyeleti hatóság az érintett illetékes hatóságok bármelyikének kérésére konzultációt folytat az EBH-val. A konszolidáló felügyeleti hatóság az EBH-val saját kezdeményezésére is konzultálhat.

Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóságok négy hónapon belül nem tudnak együttes határozatot hozni, úgy a 123. és 124. cikke valamint a 136. cikk (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó határozatot összevont alapon az összevont felügyeletet ellátó hatóság hozza meg azt követően, hogy kellően figyelembe vette a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóságok által végrehajtott, a leányvállalatokra vonatkozó kockázatértékelést. Ha a négy hónapos időszak végét követően valamelyik érintett hatáskörrel rendelkező hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalja, az összevont felügyeletet ellátó hatóság elhalasztja döntését, és megvárja, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen döntést hozzon, és döntését az EBH döntésével összhangban hozza meg. A négy hónapos időtartam az említett rendelet szerinti egyeztető szakasznak minősül. Az EBH egy hónapon belül hozza meg döntését. A négy hónapos időtartam vége vagy az együttes határozat meghozatala után az ügy már nem jelenthető be EBH-nak.

A 123. és 124. cikk, valamint a 136. cikk (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó határozatot egyéni vagy szubkonszolidált alapon az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős, megfelelő illetékes hatóságok hozzák meg, az összevont felügyeletet ellátó hatóság által kifejtett álláspontok és fenntartások kellő figyelembevételét követően. Ha a négy hónapos időtartam végét követően valamelyik érintett hatáskörrel rendelkező hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBA elé utalja, a szóban forgó hatáskörrel rendelkező hatóság ellátó hatóság elhalasztja döntését, és megvárja az EBA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban hozott döntést, és döntését az EBA döntésével összhangban hozza meg. A négy hónapos időtartam az említett rendelet szerinti egyeztető szakasznak minősül. Az EBA egy hónapon belül hozza meg döntését. A négy hónapos időszak vége vagy az együttes határozat meghozatala után az ügy már nem utalható az EBA elé.

A határozatokat egy, a teljes körű indokolással ellátott határozatot tartalmazó dokumentumba kell foglalni, figyelembe véve a többi illetékes hatóság által a négy hónap során kifejtett kockázatelemzést, véleményeket és fenntartásokat. A dokumentumot a konszolidáló felügyeleti hatóságnak valamennyi érintett illetékes hatóság és az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat rendelkezésére kell bocsátania.

Ha az EBH konzultációra kérték, valamennyi hatáskörrel rendelkező hatóságnak figyelembe kell vennie a kapott tanácsot, és indokolnia kell az attól való bármely jelentős eltérést.

Az első albekezdésben említett együttes határozat és együttes határozat hiányában a negyedik albekezdéssel összhangban az illetékes hatóságok által hozott egyéb határozatok irányadónak minősülnek, és azok az érintett tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazandók.

Az első albekezdésben említett együttes határozatot, valamint együttes határozat hiányában a negyedik és ötödik albekezdéssel összhangban hozott egyéb határozatokat évente aktualizálni kell, vagy kivételes körülmények esetén akkor, ha az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóság a 136. cikk (2) bekezdésének alkalmazásáról szóló határozat aktualizálására vonatkozó írásbeli, teljes körű indokolással ellátott kérelmet nyújt be az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak. Utóbbi esetben az összevont felügyeletet ellátó hatóság és a kérelmet benyújtó illetékes hatóság egymásnak közvetlenül megküldheti az aktualizálást.

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki az e bekezdésben említett együttes döntéshozatali eljárás egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása céljából, a 123. és a 124. cikk, valamint a 136. cikk (2) bekezdésének alkalmazása tekintetében, az együttes döntéshozatal elősegítésére.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a tizedik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

130. cikk

(1)[198] Amennyiben olyan válsághelyzet következik be, ideértve az 1093/2010/EU rendelet 18. cikkében meghatározott helyzetet, vagy a piacokon zajló kedvezőtlen folyamatokat előidéző helyzet, amely potenciálisan veszélyezteti a piac likviditását és a pénzügyi rendszer stabilitását bármely olyan tagállamban, ahol egy csoport tagjait engedélyezték, vagy ahol a 42a. cikk szerinti jelentős fióktelepek telepedtek le, az összevont felügyeletet ellátó hatóság - az 1. fejezet 2. szakaszára figyelemmel - a lehető legkorábban riasztja az EBH, az ERKT-t és a 49. cikk negyedik albekezdésében említett hatóságokat, és közli velük a feladataik ellátásához szükséges valamennyi információt. Ezek a kötelezettségek a 125. és a 126. cikk szerinti összes hatáskörrel rendelkező hatóságra és a 129. cikk (1) bekezdésében megnevezett hatáskörrel rendelkező hatóságra vonatkoznak.

Ha a 49. cikk negyedik bekezdésében említett hatóság az első albekezdésnek megfelelő helyzetről szerez tudomást, a lehető leghamarabb riasztja a 125. és a 126. cikkben említett hatáskörrel rendelkező hatóságokat és az EBH-t.

Az illetékes hatóságnak és a 49. cikk negyedik bekezdésében említett hatóságnak lehetőség szerint a már meglévő információs csatornákat kell használnia.

(2) Az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságnak, amikor olyan információkra van szüksége, amelyeket egy másik illetékes hatóságnak már rendelkezésre bocsátottak, amikor csak lehet, ehhez a hatósághoz kell fordulnia, hogy elkerülhető legyen a felügyeletben érintett különféle hatóságok duplán történő tájékoztatása.

131. cikk[199]

A hatékony felügyelet kialakítására és megkönnyítésére az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóság és a többi illetékes hatóság írásbeli koordinációs és együttműködési megállapodásokat léptet életbe.

Ezen megállapodások keretében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóság további feladatokkal bízható meg, és meg lehet határozni a határozathozatal és a többi illetékes hatósággal való együttműködés eljárásait.

A hitelintézetnek minősülő anyavállalat leányvállalatának engedélyezéséért felelős hatáskörrel rendelkező hatóságok - kétoldalú megállapodás útján - az 1093/2010/EU rendelet 28. cikkének megfelelően átruházhatják felügyeleti kötelezettségüket azokra a hatáskörrel rendelkező hatóságokra, amelyek az anyavállalatot engedélyezték és felügyelik, oly módon, hogy vállalják a felelősséget a leányvállalat ennek az irányelvnek megfelelő felügyeletéért. Az EBH-t tájékoztatni kell az ilyen megállapodások meglétéről és tartalmáról. Az EBH továbbítja ezeket az információkat a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak és az Európai Bankbizottságnak.

131a. cikk[200]

(1)[201] Az összevont felügyeletet ellátó hatóság felügyeleti kollégiumokat hoz létre a 129. cikkben és a 130. cikk (1) bekezdésében említett feladatok elvégzésének megkönnyítésére - mely feladatokra az e cikk (2) bekezdésében előírt titoktartás és az uniós joggal való összeegyeztethetőség követelménye vonatkozik - és az érintett harmadik országok hatáskörrel rendelkező hatóságaival való megfelelő koordinálás és együttműködés biztosítására.

Az 1093/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EBH hozzájárul az e cikkben említett felügyeleti kollégiumok hatékony, eredményes és következetes működésének előmozdításához és nyomon követéséhez. E célból az EBH - amikor azt szükségesnek ítéli - szerepet vállal, és e cél vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatóságnak tekintendő.

A felügyeleti kollégiumok a konszolidáló felügyeleti hatóság, az EBH és a többi érintett hatáskörrel rendelkező hatóság számára keretet biztosítanak a következő feladatok elvégzésére:

a) információ egymás közötti és az EBH való cseréje az 1093/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban;

b) megállapodás a feladatok önkéntes átadásáról és adott esetben a hatáskörök önkéntes átruházásáról;

c) a csoport kockázatelemzésén alapuló felügyeleti vizsgálati programok kialakítása a 124. cikkel összhangban;

d) a felügyelet hatékonyságának növelése a szükségtelen kettős felügyeleti követelmények eltörlésével, a 130. cikk (2) bekezdésében és a 132. cikk (2) bekezdésében említett információkérésekkel kapcsolatban is;

e) az ezen irányelv szerinti prudenciális követelmények következetes alkalmazása a bankcsoport minden tagja tekintetében, az uniós jogban rendelkezésre álló választási és mérlegelési lehetőségek sérelme nélkül;

f) a 129. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása, a területen esetleg létrehozott más fórumok munkáját is figyelembe véve.

A felügyeleti kollégiumokban részt vevő hatáskörrel rendelkező hatóságok és az EBH szorosan együttműködnek egymással. Az 1. fejezet 2. szakasza szerinti titoktartási kötelezettséget nem sérti, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok bizalmas információkat cserélnek ki a felügyeleti kollégiumokban. A felügyeleti kollégiumok létrehozása és működése nem érinti a hatáskörrel rendelkező hatóságok ezen irányelv szerinti jogait és kötelességeit.

(2)[202] A kollégiumok az érintett illetékes hatóságok konzultációját követően a konszolidáló felügyeleti hatóság által kidolgozott, a 131. cikkben említett írásbeli megállapodás alapján jönnek létre és működnek.

E cikk következetes harmonizációja érdekében EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgozhat ki a felügyeleti kollégiumok működésére vonatkozó általános feltételek pontos meghatározása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

E cikk egységes alkalmazása érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki a felügyeleti kollégiumok operatív működésének meghatározása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a negyedik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

A felügyeleti kollégiumokban részt vehetnek:

a) az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok;

b) azon fogadó tagállamok illetékes hatóságai, ahol a 42a. cikk szerinti jelentős fióktelepek telepedtek le;

c) szükség szerint központi bankok;

d) adott esetben - és akkor, ha a titoktartási követelmények valamennyi illetékes hatóság véleménye szerint azonosak az 44-52. cikk szerinti követelményekkel - harmadik országok illetékes hatóságai is.

A kollégium ülésein a konszolidáló felügyeleti hatóság elnököl és dönt arról, hogy mely illetékes hatóságok vegyenek részt az ülésen vagy a kollégium adott tevékenységében. A konszolidáló felügyeleti hatóság teljeskörűen, előre tájékoztatja a kollégium minden tagját az ilyen ülések szervezéséről, a legfontosabb megvitatandó kérdésekről és a tárgyalandó tevékenységekről. A konszolidáló felügyeleti hatóság teljes körűen, megfelelő időben tájékoztatja továbbá a kollégium valamennyi tagját az ülések során tett lépésekről vagy a végrehajtott intézkedésekről.

A konszolidáló felügyeleti hatóság a határozathozatal során figyelembe veszi az említett hatóságok által tervezendő vagy összehangolandó felügyeleti tevékenység jelentőségét, különösen az érintett tagállamok pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt, a 40. cikk (3) bekezdésében és a 42a. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket.

Az összevont felügyeletet ellátó hatóság - az 1. fejezet 2. szakasza szerinti titoktartási kötelezettségre figyelemmel - tájékoztatja az EBH-t a felügyeleti kollégium tevékenységeiről, ideértve a válsághelyzetekben folytatottakat is, továbbá közli az EBH-val a felügyeleti konvergencia szempontjából különösen fontos valamennyi információt.

132. cikk

(1)[203] Az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek. Egymás rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt, amely lényeges vagy releváns a többi hatóság ezen irányelv szerinti felügyeleti feladatai gyakorlásának szempontjából. E tekintetben az illetékes hatóságok kérésre minden releváns informáciot továbbítanak, saját kezdeményezésükre pedig minden lényeges információt közölnek.

Ezen irányelv alkalmazásában a hatáskörrel rendelkező hatóságok az 1093/2010/EU rendeletnek megfelelően együttműködnek az EBH-val.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok az 1093/2010/EU rendelet 35. cikkének megfelelően átadják az EBH-nak az ezen irányelvből és az említett rendeletből fakadó feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

Az első albekezdésben említett információk akkor tekintendők lényegesnek, ha képesek lényegesen befolyásolni egy másik tagállamban lévő hitelintézet vagy pénzügyi intézmény pénzügyi megbízhatóságának megítélését.

Különösen az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok, valamint az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által ellenőrzött hitelintézetek összevont alapú felügyeletéért felelős hatóságok bocsátják a releváns információkat azon más tagállamokbeli illetékes hatóságok rendelkezésére, amelyek ezen anyavállalatok leányvállalatait felügyelik. A releváns információk terjedelmének megállapításakor figyelembe kell venni az e leányvállalatoknak az adott tagállamok pénzügyi rendszerében betöltött súlyát.

Az első albekezdésben említett lényeges információk magukba foglalják különösen a következőket:

a)[204] a csoport jogi, valamint irányítási és szervezeti felépítésének azonosítása, ideértve a csoporthoz és - a 12. cikk (3) bekezdése, a 22. cikk (1) bekezdése és a 73. cikk (3) bekezdése szerint - az anyavállalatokhoz tartozó valamennyi szabályozott vállalkozást, nem szabályozott leányvállalatot és jelentős bankfiókot, továbbá a csoporthoz tartozó szabályozott vállalkozások illetékes hatóságainak azonosítása;

b) eljárások a csoporton belüli hitelintézetektől származó információk gyűjtésére és ellenőrzésére vonatkozóan;

c) kedvezőtlen fejlemények a hitelintézeteknél vagy a csoport más vállalatainál, amelyek súlyosan érinthetik a hitelintézeteket; és

d) az illetékes hatóságok által ezen irányelvvel összhangban foganatosított jelentősebb szankciók és rendkívüli intézkedések, ideértve a 136. cikk (1) bekezdés szerinti pótlólagos szavatolótőke-teher előírását és a fejlett mérési módszer használata esetleges korlátozásának elrendelését a 105. cikk szerinti szavatolótőke-követelmények számításának vonatkozásában.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok tájékoztathatják az EBH-t a következő helyzetekről:

a) valamelyik hatáskörrel rendelkező hatóság lényeges információt közölt, vagy

b) együttműködés - különösen információcsere - iránti kérést elutasítottak vagy ésszerű időn belül nem teljesítettek.

Az EUMSz. 258. cikkének sérelme nélkül, a hetedik albekezdésben említett esetekben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatásköröknek megfelelően járhat el.

(2) Az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat által ellenőrzött hitelintézetek felügyeletéért felelős illetékes hatóságok minden lehetséges esetben kapcsolatba lépnek a 129. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatósággal, amikor olyan, az ezen irányelvben ismertetett megközelítések és módszerek alkalmazására vonatkozó információra van szükségük, amellyel az említett illetékes hatóság esetleg már rendelkezik.

(3) Az érintett illetékes hatóságok határozathozatalukat megelőzően - amennyiben e határozatok a többi illetékes hatóság felügyeleti feladatainak szempontjából jelentőséggel bírnak - a következők tekintetében konzultálnak egymással:

a) olyan változások egy csoport hitelintézeteinek részvénytulajdonosi, irányítási szerkezetében vagy szervezeti felépítésében, amelyek az illetékes hatóságok jóváhagyását vagy engedélyét követelik meg; és

b)[205] az illetékes hatóságok által foganatosított jelentősebb szankciók és rendkívüli intézkedések, ideértve a 136. cikk (1) bekezdés szerinti pótlólagos szavatolótőke-teher előírását és a fejlett mérési módszer használata esetleges korlátozásának elrendelését a 105. cikk szerinti szavatolótőke-követelmények számításának vonatkozásában.

A b) pont alkalmazásának céljából az összevont alapú felügyeletért felelős illetékes hatósággal mindig konzultálni kell.

Az illetékes hatóság azonban dönthet úgy is, hogy nem folytat konzultációt sürgős esetekben vagy amennyiben a konzultáció veszélyezteti a határozatok hatékonyságát. Az illetékes hatóság ebben az esetben haladéktalanul tájékoztatja a többi illetékes hatóságot.

133. cikk

(1) Az összevont alapú felügyeletért felelős illetékes hatóságoknak, a felügyelet céljainak elérése érdekében, előírják az összes olyan hitelintézet és pénzügyi intézmény teljes körű konszolidációját, amely egy anyavállalat leányvállalata.

Mindazonáltal az illetékes hatóságok csak arányos konszolidációt követelhetnek meg akkor, ha megítélésük szerint a tőkerészesedéssel rendelkező anyavállalat felelőssége erre a részesedésre korlátozódik, tekintettel a többi részvénytulajdonos vagy tag felelősségére, amelyek fizetőképessége megfelelő. A többi részvénytulajdonos és tag felelősségét egyértelműen meg kell állapítani, szükség esetén hivatalosan aláírt kötelezettségvállalások révén.

Amennyiben a vállalkozásokat a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti viszony fűzi egymáshoz, az illetékes hatóságok határozzák meg a konszolidáció módját.

(2) Az összevont (konszolidált) alapú felügyeletért felelős illetékes hatóságoknak előírják a hitelintézetekben és pénzügyi intézményekben fennálló részesedések arányos konszolidációját, ha a részesedések a konszolidációba bevont intézmény és a konszolidációba nem bevont egy vagy több intézmény együttes kezelésében vannak, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben nem említett részesedések vagy tőkekapcsolatok esetében az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy szükséges-e a konszolidáció, és ha igen, milyen formában hajtsák azt végre. Az illetékes hatóságok különösen az equity-módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ugyanakkor ez a módszer nem jelenti az érintett vállalkozások összevont (konszolidált) alapú felügyelet alá vonását.

134. cikk

(1) A 133. cikk sérelme nélkül az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy a következő esetekben az összevonás (konszolidáció) szükséges-e, és ha igen, milyen formában:

a) amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy hitelintézet anélkül gyakorol számottevő befolyást egy vagy több hitelintézet vagy pénzügyi intézmény felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben; és

b) amennyiben két vagy több hitelintézet vagy pénzügyi intézmény egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.

Az illetékes hatóságok különösen a 83/349/EGK irányelv 12. cikkében előírt módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ez a módszer mindazonáltal nem jelenti az érintett vállalkozások bevonását az összevont alapú felügyelet alá.

(2) Ha a 125. és 126. cikk értelmében összevont (konszolidált) alapú felügyeletet kell végezni, az összevonás a kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra és a 2002/87/EK irányelvben meghatározott vagyonkezelő társaságokra az e cikk (1) bekezdésében és a 133. cikkben megállapított esetekben és az ugyanott meghatározott módszereknek megfelelően terjed ki.

135. cikk[206]

A tagállamok előírják, hogy a pénzügyi holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság üzleti tevékenységét ténylegesen irányító személyek jó hírnévvel és kellő szakmai tapasztalattal rendelkezzenek feladataik ellátásához.

136. cikk

(1) Az illetékes hatóságok az ezen irányelv követelményeit nem teljesítő bármely hitelintézetnek előírhatják, hogy idejében megtegyék a szükséges intézkedéseket és lépéseket a helyzet kezelésére.

Ennek alkalmazása céljából az illetékes hatóságok rendelkezésére álló intézkedések magukba foglalják a következőket:

a) kötelezhetik a hitelintézeteket arra, hogy a 75. cikkben meghatározott minimális szintet meghaladó szavatolótőkével rendelkezzenek;

b) megkövetelhetik azon szabályok, eljárások, mechanizmusok és stratégiák megerősítését, amelyeket a 22. és a 123. cikk betartására hajtanak végre;

c) a szavatolótőke-követelmények vonatkozásában a hitelintézetektől különleges tartalékképzési szabályzatot vagy eszközkezelést követelhetnek meg;

d) megszoríthatják vagy korlátozhatják a hitelintézetek üzletvitelét, működését vagy hálózatát; és

e) megkövetelhetik a hitelintézetek tevékenységeivel, termékeivel és rendszereivel kapcsolatos kockázat csökkentését.

f)[207] kötelezhetik a hitelintézeteket arra, hogy a változójavadalmazást a teljes nettó bevétel százalékos arányában korlátozzák, amennyiben a változó javadalmazás nincs összhangban a stabil tőkebázis fenntartásával;

g)[208] kötelezik a hitelintézeteket, hogy nettó profitjukat a tőkebázis megerősítésére fordítsák.

Ezen intézkedések hozatalakor az 1. fejezet 2. szakaszára is figyelemmel kell lenni.

(2) Az illetékes hatóságok legalább azoknak a hitelintézeteknek írnak elő a 75. cikkben megállapított minimális szintet meghaladó külön szavatolótőke-követelményt, amelyek nem felelnek meg a 22., a 109. és a 123. cikkben meghatározott követelményeknek, illetve amelyeknél a 124. cikk (3) bekezdésében leírt kérdésben negatív eredményt állapítottak meg, amennyiben egyéb intézkedések önmagukban valószínűleg nem javítanak elegendő mértékben a szabályokon, eljárásokon, mechanizmusokon és stratégiákon megfelelő időtartamon belül.

A 124. cikkel összhangban végrehajtott felülvizsgálat és értékelés alapján a szavatoló tőke megfelelő szintjének megállapítása céljából az illetékes hatóságok értékelik, hogy szükség van-e a minimális szintet meghaladó egyedi szavatoló tőke-követelmény előírására annak érdekében, hogy a következőket figyelembe véve elkülönítsék azokat a kockázatokat, amelyek a hitelintézetnél felmerülhetnek:[209]

a) a hitelintézetek 123. cikkben említett értékelési folyamatának mennyiségi és minőségi szempontjai;

b) a hitelintézetek 22. cikkben említett rendszerei, eljárásai és mechanizmusai;

c) a 124. cikkel összhangban végrehajtott felülvizsgálat és értékelés eredménye.

137. cikk

(1) A konszolidációs módszerek további összehangolásáig a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy amennyiben egy vagy több hitelintézet anyavállalkozása vegyes tevékenységű holdingtársaság, az ilyen hitelintézetek engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságok - a vegyes tevékenységű holdingtársaságokat és leányvállalataikat közvetlenül elérve, vagy a hitelintézeti leányvállalatokon keresztül - kötelezik azokat minden olyan információ megadására, amely fontos lehet a hitelintézeti leányvállalatok felügyelete szempontjából.

(2) A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy illetékes hatóságaik helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek vagy - külső ellenőr bevonásával - végeztethetnek a vegyes tevékenységű holdingtársaságoktól és leányvállalataiktól kapott információk igazolása céljából. Ha a vegyes tevékenységű holdingtársaság vagy leányvállalatainak egyike biztosítótársaság, a 140. cikk (1) bekezdésében megállapított eljárás szintén alkalmazható. Ha a vegyes tevékenységű holdingtársaság vagy leányvállalatainak egyike nem abban a tagállamban helyezkedik el, mint amelyben a hitelintézeti leányvállalat, az információk helyszíni ellenőrzését a 141. cikkben megállapított eljárás szerint kell végrehajtani.

138. cikk

(1) A 2. fejezet 5. szakaszának sérelme nélkül, a tagállamok előírják, hogy ahol egy vagy több hitelintézet anyavállalata vegyes tevékenységű holdingtársaságnak minősül, az ezeknek a hitelintézeteknek a felügyeletéért felelős illetékes hatóságok látják el a hitelintézet és a vegyes tevékenységű holdingtársaság, illetve leányvállalatai közötti ügyletek általános felügyeletét.

(2) Az illetékes hatóságok előírják a hitelintézeteknek olyan megfelelő kockázatkezelési eljárások és belső ellenőrzési mechanizmusok, beleértve hatékony beszámolási és számviteli eljárások intézményesítését, amelyek alkalmasak a vegyes tevékenységű holdingvállalatként működő anyavállalattal, illetve annak leányvállalataival lebonyolított ügyletek meghatározására, mérésére, nyomon követésére és ellenőrzésére. Az illetékes hatóságok előírják továbbá, hogy a hitelintézetek beszámoljanak az ezekkel a vállalkozásokkal lebonyolított jelentős ügyletekről, a 110. cikkben említett kivételével. Ezeket az eljárásokat és jelentős ügyleteket az illetékes hatóságok felügyelik.

Amennyiben ezek a csoporton belül ügyletek veszélyeztetik a hitelintézet pénzügyi helyzetét, az intézet felügyeletéért felelős illetékes hatóság megteszi a megfelelő intézkedéseket.

139. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy elhárítsák azon - az összevont (konszolidált) alapú felügyelet hatálya alá tartozó intézmények, vegyes tevékenységű holdingtársaságok és leányvállalataik, illetve a 127. cikk (3) bekezdése alá tartozó leányvállalatok közötti - információk cseréjének jogi akadályait, amelyek a 124-138. cikknek és e cikknek megfelelően a felügyelet szempontjából jelentősek.

(2) Amennyiben az anyavállalat és annak bármelyik leányvállalata, amely hitelintézet, különböző tagállamokban található, az egyes tagállamok illetékes hatóságai közlik egymással az összes fontos információt, amely lehetővé teszi vagy segíti az összevont alapú felügyelet gyakorlását.

Amennyiben annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben az anyavállalat található, a 125. és 126. cikk értelmében maguk nem gyakorolnak összevont alapú felügyeletet, a felügyeletért felelős illetékes hatóságok megkereshetik őket, hogy kérjék be az anyavállalattól azokat az információkat, amelyek az összevont alapú felügyelet szempontjából jelentőséggel bírnak, és továbbítsák ezeket a megkereső hatóságokhoz.

(3)[210] A tagállamok engedélyezik illetékes hatóságaik között a (2) bekezdésben említett információk cseréjét, azzal a feltétellel, hogy a pénzügyi holdingtársaságok, vegyes pénzügyi holdingtársaságok, pénzügyi intézmények vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások esetében az információk összegyűjtése vagy birtoklása semmi esetre sem vonja maga után azt, hogy az illetékes hatóságok kötelesek felügyeleti feladatokat ellátni ezekkel az önálló intézményekkel vagy vállalkozásokkal kapcsolatban.

A tagállamok hasonlóképpen engedélyezik illetékes hatóságaiknak a 137. cikkben említett információk cseréjét azzal a feltétellel, hogy az információk összegyűjtése vagy birtoklása semmilyen módon sem vonja maga után azt, hogy az illetékes hatóságoknak felügyeleti feladatokat kell ellátniuk a vegyes tevékenységű holdingtársaságok és olyan leányvállalataik esetében, amelyek nem hitelintézetek, vagy a 127. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozó leányvállalatokkal kapcsolatban.

140. cikk

(1)[211] Amennyiben egy hitelintézet, pénzügyi holdingtársaság, vegyes pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes tevékenységű holdingtársaság egy vagy több olyan leányvállalatot ellenőriz, amely biztosítótársaság vagy egyéb engedélyköteles befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, az illetékes hatóságok és a biztosítási vállalkozások, valamint a befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások felügyeletének közfeladatával megbízott hatóságok szorosan együttműködnek egymással. Saját feladatkörük sérelme nélkül, e hatóságok egymás rendelkezésére bocsátanak minden olyan adatot, amely feltehetőleg egyszerűsíti munkájukat, és lehetővé teszi az általuk felügyelt vállalkozások tevékenységének és átfogó pénzügyi helyzetének felügyeletét.

(2) Az összevont alapú felügyelet, és különösen az illetékes hatóságok közötti, ezen irányelvben szabályozott információcsere keretében kapott információkra az 1. fejezet 2. szakaszában említett hivatali titoktartási kötelezettség vonatkozik.

(3)[212] Az összevont alapú felügyeletért felelős illetékes hatóságok listákat készítenek a 71. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi holdingtársaságokról vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságokról. Ezeket a listákat közlik a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival, az EBA-val és a Bizottsággal.

141. cikk[213]

Ha az irányelv alkalmazása során az egyik tagállam illetékes hatóságai konkrét esetekben ellenőrizni kívánják egy másik tagállamban található hitelintézetre, pénzügyi holdingtársaságra, pénzügyi intézményre, kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásra, vegyes tevékenységű holdingtársaságra, vegyes pénzügyi holdingtársaságra, a 137. cikk hatálya alá tartozó leányvállalatra vagy a 127. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozó leányvállalatra vonatkozó információkat, a hitelesítés elvégzése céljából megkeresik a szóban forgó másik tagállam illetékes hatóságait. A megkeresett hatóságoknak hatáskörük keretei között teljesíteni kell a kérést, oly módon, hogy a hitelesítést maguk végzik el, vagy lehetővé teszik, hogy a megkereső hatóságok végezzék el azt, vagy lehetővé teszik, hogy könyvvizsgáló vagy szakértő végezze azt el. Az ellenőrzést kérő illetékes hatóság, részt vehet az ellenőrzésben, amennyiben nem saját maga végzi az ellenőrzést.

142. cikk[214]

Büntetőjogi rendelkezéseik sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az észlelt jogsértések vagy azok okainak megszüntetését célzó bírságokat vagy intézkedéseket lehessen alkalmazni azokkal a pénzügyi holdingtársaságokkal, vegyes pénzügyi holdingtársaságokkal és vegyes tevékenységű holdingtársaságokkal, illetve tényleges vezetőikkel szemben, amelyek vagy akik megsértik a 124-141. cikk, valamint e cikk átültetése céljából hatályba léptetett törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket. Az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek egymással annak érdekében, hogy ezek a bírságok vagy intézkedések a kívánt eredménnyel járjanak, különösen abban az esetben, ha a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes tevékenységű holdingtársaság központi ügyvezetése vagy fő üzleti szervezete nem a társaság alapító okirat szerinti székhelye szerinti tagállamban van.

143. cikk

(1)[215] Amennyiben egy hitelintézet, amelynek az anyavállalata olyan hitelintézet vagy pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, amelynek központi irodája harmadik országban található, nem tartozik a 125. és 126. cikk szerinti összevont alapú felügyelet hatálya alá, az illetékes hatóságok meggyőződnek arról, hogy a hitelintézetet olyan összevont felügyelet hatálya alá vonta-e egy harmadik országbeli illetékes hatóság, amely egyenértékű az ezen irányelvben megállapított elveknek megfelelő összevont felügyelettel.

Az ellenőrzést az anyavállalat, illetve az Unióban engedélyezett vállalkozás megbízása alapján vagy saját kezdeményezésére azon illetékes hatóság végzi el, amely a (3) bekezdés alkalmazása esetén az összevont felügyelet ellátásáért lenne felelős. Az illetékes hatóság konzultációt folytat az egyéb érintett illetékes hatóságokkal.

(2)[216] A Bizottság felkérheti az Európai Bankbizottságot, hogy általános iránymutatással szolgáljon arról, hogy a harmadik országbeli illetékes hatóságok által gyakorolt összevont alapú felügyelet várhatóan eléri-e az összevont felügyeletre vonatkozóan az e fejezetben meghatározott célkitűzéseket olyan hitelintézetek tekintetében, amelyek anyavállalatának székhelye harmadik országban található. A Bizottság folyamatosan felülvizsgálja az ilyen iránymutatásokat, és figyelembe veszi az illetékes hatóságok által alkalmazott összevont alapú felügyeleti eljárásokban bekövetkező változásokat. Az említett feladatok ellátásában az EBH segíti a Bizottságot és az Európai Bankbizottságot, beleértve annak megítélését is, hogy szükség van-e a szóban forgó iránymutatások naprakésszé tételére.

Az (1) bekezdés első albekezdésében említett ellenőrzést végző hatáskörrel rendelkező hatóság figyelembe veszi az ilyen iránymutatásokat. E célból a hatáskörrel rendelkező hatóság döntéshozatala előtt konzultációt folytat az EBH-val.

(3)[217] Ilyen egyenértékű felügyelet hiányában a tagállamok analógia alapján alkalmazzák a hitelintézetekre az ezen irányelv rendelkezéseit vagy engedélyezhetik illetékes hatóságaik részére olyan egyéb megfelelő felügyeleti eljárások alkalmazását, amelyek alkalmasak a hitelintézetek összevont alapú felügyeletével kapcsolatos célkitűzések megvalósítására.

Ezeket a felügyeleti technikákat egyeztetni kell azzal az illetékes hatósággal, amely az összevont alapú felügyelet ellátásáért lenne felelős.

Az illetékes hatóságok előírhatják többek között az Unión belül központi irodával rendelkező pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság felállítását, és alkalmazhatják az összevont alapú felügyeletre vonatkozó rendelkezéseket az illető pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság konszolidált helyzetének tekintetében is.

A felügyeleti technikákat úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák az e fejezetben az összevont alapú felügyeletre vonatkozóan meghatározott célkitűzések elérését, és azokat közölni kell az egyéb érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokkal, az EBH-val, valamint a Bizottsággal.

2. szakasz

Közzététel az illetékes hatóságok által

144. cikk[218]

Az illetékes hatóságok a következő információkat teszik közzé:

a) a prudenciális szabályozás terén a tagállamukban elfogadott jogszabályok, rendeletek, közigazgatási előírások és általános útmutatások szövegét;

b) a közösségi jogszabályokban biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkör gyakorlásának módját;

c) a 124. cikkben említett felülvizsgálat és értékelés során az általuk alkalmazott általános kritériumokat és módszertanokat; és

d) az 1. fejezet 2. szakaszában megállapított rendelkezések sérelme nélkül összesített statisztikai adatokat a prudenciális keretszabályozás alkalmazásának kulcsfontosságú vetületeiről valamennyi tagállamban.

Az első albekezdésben biztosított közzétételeknek elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a különböző tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazott megközelítéseket értéhelhető módon össze lehessen hasonlítani. A közzétételeket közös formátumban hozzák nyilvánosságra, és rendszeresen frissítik. A közzétételek egy egységes elektronikus elérési helyről kell, hogy hozzáférhetők legyenek.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az e cikk szerinti közzétételek formátumának, szerkezetének, tartalomjegyzékének és éves közzétételi időpontjának meghatározása céljából. Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.[219]

A Bizottságra hatáskört kell ruházni a harmadik bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

5. FEJEZET

Közzététel a hitelintézetek által

145. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásának céljából a hitelintézetek nyilvánosan közzéteszik a XII. melléklet 2. részében megállapított információkat, a 146. cikkben megállapított rendelkezésekre is tekintettel.

(2) A XII. melléklet 3. részében említett eszközöket és módszertanokat az illetékes hatóságok akkor ismerik el a 2. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakasza és a 105. cikk szerint, amennyiben a hitelintézetek nyilvánosan közzéteszik az azokban megállapított információkat.

(3)[220] A hitelintézetek szabályzatot fogadnak el az (1) és (2) bekezdésekben megállapított közzétételi követelményeknek való megfelelésre, valamint szabályzatokkal rendelkeznek közzétételeik helyénvalóságának értékelésére, ideértve azok gyakoriságát és az adatok ellenőrzését. A hitelintézetek elveket határoznak meg annak értékelésére is, hogy közzétételeik átfogóan beszámolnak-e kockázati profiljukról a piaci szereplőknek.

Amennyiben a közzétételek nem számolnak be átfogóan a kockázati profilról a piaci szereplőknek, úgy a hitelintézetek nyilvánosan közzéteszik az (1) bekezdésnek megfelelően előírtakon túlmenően szükséges információt. Csak olyan információt kötelesek azonban közzétenni, amely lényeges, és a XII. melléklet 1. részében meghatározott technikai kritériumoknak megfelelően nem minősül titkosnak vagy bizalmasnak.

(4) A hitelintézeteknek a minősítési döntéseikkel kapcsolatban a KKV-k és más, hitelkérelmet beadó társaságok részére - azok kérésére - írásban tájékoztatást kell adniuk.. Amennyiben az ágazat valamely önkéntes kötelezettségvállalása e tekintetben elégtelennek bizonyulna, úgy nemzeti szintű intézkedésekhez kell folyamodni. A tájékoztatással kapcsolatos adminisztrációs költségeknek megfelelő arányban kell állniuk a hitel nagyságával.

146. cikk

(1) A 145. cikktől eltérve a hitelintézetek eltekinthetnek a XII. melléklet 2. részében felsorolt egy vagy több közzétételtől, ha az e közzétételekben biztosított információk nem tekinthetők lényegesnek a XII. melléklet 1. részének 1. pontjában meghatározott kritériumok fényében.

(2) A 145. cikktől eltérve a hitelintézetek eltekinthetnek XII. melléklet 2. és 3. részében felsorolt közzétételekbe foglalt egy vagy több információ nyilvánosságra hozatalától, ha ezek az információk titkos vagy bizalmas információkat tartalmaznak a XII. melléklet 1. részének 2. és 3. pontjában meghatározott kritériumok fényében.

(3) A (2) bekezdésben említett kivételes esetekben az érintett hitelintézet közzétételeiben kijelenti, hogy meghatározott információk nem kerültek közzétételre, ismerteti a köztételtől való eltekintés okát, és általánosabb információkkal szolgál a közzétételi követelmény tárgyáról, amennyiben ezek a XII. melléklet 1. részének (2) és (3) bekezdése értelmében nem minősülnek titkosnak vagy bizalmasnak.

146a. cikk[221]

A tagállamok megkövetelik a hitelintézetektől, hogy a bankcsoport szintjén évente nyilvánosságra hozzák teljes egészében vagy hivatkozások útján az ezzel egyenértékű információkat, a jogi felépítésük és irányításuk, valamint szervezeti struktúrájuk leírását.

147. cikk

(1) A hitelintézetek legalább éves gyakorisággal nyilvánosságra hozzák a 145. cikkben előírt közzétételeket. A közzétételeket a lehető leghamarabb nyilvánosságra kell hozni.

(2) A hitelintézetek azt is meghatározzák, hogy szükség van-e az (1) bekezdésben megállapítottnál gyakoribb közzétételre a XII. melléklet 1. részének 4. pontjában meghatározott kritériumok fényében.

148. cikk

(1) A hitelintézetek maguk határozhatják meg a 145. cikkben megállapított közzétételi követelményeknek való eredményes megfelelésre a megfelelő kommunikációs eszközt, a helyet, és az ellenőrzéshez szükséges eszközöket. Amennyire csak lehetséges, valamennyi közzétételt egy kommunikációs eszközön keresztül vagy egy helyen kell biztosítani.

(2) A hitelintézetek által a számviteli, tőzsdei jegyzéssel kapcsolatos vagy egyéb követelményeknek megfelelően tett azonos adattartalmú közzétételek esetén a 145. cikk követelményei teljesítettnek tekinthetők. Ha a pénzügyi kimutatások nem tartalmazzák a közzétételeket, a hitelintézetek feltüntetik azok elérési helyét.

149. cikk

A 146148. cikktől eltérve a tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat, hogy azok a hitelintézeteket kötelezzék:

a) a XII. melléklet 2. és 3. részében említett egyes közzétételek közül egy vagy több megtételére;

b) egy vagy több közzététel éves gyakoriságnál sűrűbb nyilvánosságra hozatalára, a nyilvánosságra hozatal határidejének meghatározására;

c) arra, hogy a pénzügyi kimutatásoktól eltérő közzétételekre külön kommunikációs eszközt és helyszínt vegyenek igénybe; és

d) az adatellenőrzés specifikus eszközeinek használatára olyan közzétételek esetén, amelyekre nem terjed ki a kötelező könyvvizsgálat.

VI. CÍM

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK ÉS VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK[222]

150. cikk

(1)[223] A Bizottság által a 62. cikk értelmében előterjesztendő - a szavatoló tőkére vonatkozó - javaslat sérelme nélkül a technikai kiigazításokat a 151a. cikkel összhangban és a 151b. és 151c. cikkben foglalt feltételek mellett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell elfogadni a következő területeken:

a) a meghatározások egyértelműbbé tétele ezen irányelv egységes alkalmazása érdekében;

b) a meghatározások egyértelműbbé tétele annak érdekében, hogy ezen irányelv alkalmazása során a pénzügyi piacokon bekövetkezett változásokat figyelembe vegyék;

c) a terminológia egységesítése és a meghatározások átalakítása a hitelintézetekről és az azzal kapcsolatos kérdésekről szóló későbbi jogszabályoknak megfelelően;

d) a 23. és 24. cikkben említett és az I. mellékletben meghatározott lista tartalmának kibővítése vagy az abban alkalmazott terminológia módosítása, a pénzügyi piacokon bekövetkezett változások figyelembevétele céljából;

e) a 42. cikkben felsorolt területek, amelyeken az illetékes hatóságoknak információkat kell cserélniük;

f) az 56-67. cikk és a 74. cikk technikai kiigazítása az uniós jogszabályokat figyelembe vevő számviteli sztenderdek vagy követelmények, illetve a felügyeleti gyakorlat konvergenciájára vonatkozó változások eredményeként;

g) a 79. és 86. cikk kitettségi osztályai listájának módosítása, a pénzügyi piacokon bekövetkezett változások figyelembevétele céljából;

h) a 79. cikk (2) bekezdésének c) pontjában, a 86. cikk (4) bekezdésének a) pontjában, a VII. melléklet 1. részének (5) pontjában, valamint a VII. melléklet 2. részének (15) pontjában ismertetett összegben az inflációs hatásokat figyelembe véve;

i) a II. és IV. mellékletben szereplő mérlegen kívüli tételek listája és besorolása;

j) a III. és az V-XII. melléklet rendelkezéseinek kiigazítása a pénzügyi piacokon bekövetkezett változások - különös tekintettel az új pénzügyi termékekre - a számviteli sztenderdek és követelmények változásainak fényében, amelyek figyelembe veszik az uniós jogszabályokat, vagy amelyek a felügyeleti eljárások konvergenciájára vonatkoznak.

(1a)[224] A következő intézkedéseket a 151. cikk (2a) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni:

a) a 2. cikkben foglalt felsorolás technikai kiigazítása;

b) a 9. cikkben előírt indulótőke összegének módosítása, a gazdasági és pénzügyi területen bekövetkezett változások figyelembevétele céljából,

(2) A Bizottság a következő intézkedéseket fogadhatja el:[225]

a) a 124. cikk (5) bekezdésében említett kamatlábak hirtelen és váratlan változásai mértékének meghatározása;

b) a szavatolótőke 75. cikkben megállapított minimum szintjének és/vagy az V. cím 2. fejezetének 3. szakaszában megállapított kockázati súlyok ideiglenes csökkentése, sajátos körülmények figyelembe vétele érdekében;

c)[226] a 113. cikkben előírt mentességek egyértelműbbé tétele;

d) azon fő szempontok részletezése, amelyekre nézve összesített statisztikai adatokat kell közzétenni a 144. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint;

e) a 144. cikkben előírt közzétételek formátumának, szerkezetének, tartalomjegyzékének és éves közzétételi időpontjának meghatározása.

f)[227] a 19a. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumok kiigazítása a jövőbeni fejlemények figyelembevétele és ezen irányelv egységes alkalmazása érdekében.

Az első albekezdés a), b), c) és f) pontjában említett intézkedéseket a 151a. cikkel összhangban és a 151b. és 151c. cikkben foglalt feltételek mellett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell elfogadni. Az első albekezdés d) és e) pontjában említett intézkedéseket a 151. cikk (2a) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.[228]

(3)[229] Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki ezen irányelv egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása céljából az alábbi alkalmazási feltételek tekintetében:

a) az V. melléklet 15-17. pontja;

b) az V. melléklet 23 l. pontja a teljes javadalmazás rögzített és változó összetevői közötti megfelelő arányok meghatározása, valamint az V. melléklet 23o. pontja ii. alpontja által előírt feltételeket teljesítő eszközök osztályainak a pontos meghatározását célzó kritériumok tekintetében.

c) a VI. melléklet 2. része, a 12. pontban említett mennyiségi tényezők, a 13. pontban említett minőségi tényezők és a 14. pontban említett benchmark.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(4)[230]

151. cikk

(1) A Bizottságot a 2004/10/EK határozattal (22) létrehozott Európai Bankbizottság segíti (a továbbiakban: bizottság).[231]

(2)[232]

(2a)[233] Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.

(3)[234]

151a. cikk[235]

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság a 2010. december 15-ét követő négyéves időszakra felhatalmazást kap a 150. cikk (1) bekezdésében, valamint a 150. cikk (2) bekezdése második albekezdésének első mondatában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb hat hónappal a négyéves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás azonos tartamú időszakokra automatikusan meghosszabbodik, kivéve, ha az Európai Parlament vagy a Tanács a 151b. cikknek megfelelően azt visszavonja.

(2) Mihelyt felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, a Bizottság arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 151b. és a 151c. cikk határozza meg.

151b. cikk[236]

A felhatalmazás visszavonása

(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 150. cikk (1) bekezdésében, valamint a 150. cikk (2) bekezdése második albekezdésének első mondatában említett felhatalmazást.

(2) Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntésére, hogy visszavonja-e a felhatalmazást, a végső határozat meghozatala előtt, ésszerű időn belül igyekszik tájékoztatni arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve azon átruházott hatásköröket, amelyek a visszavonás tárgyát képezhetik.

(3) A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban meghatározott felhatalmazást. A határozat azonnal vagy az abban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

151c. cikk[237]

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogás

(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés időpontjától számított három hónapos időszakon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az említett időszak három hónappal meghosszabbodik.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett időszak leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és az az abban megjelölt időpontban hatályba lép. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az említett időszak letelte előtt is kihirdethető az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és hatályba is léphet, amennyiben az Európai Parlament és a Tanács egyaránt tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy nem áll szándékában kifogást emelni.

(3) Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben az (1) bekezdésben említett időszakon belül, az nem lép hatályba. Az EUMSz. 296. cikkének megfelelően a kifogást emelő intézmény megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogását.

VII. CÍM

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. FEJEZET

Átmeneti rendelkezések

152. cikk

(1) Azok a hitelintézetek, amelyek a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 84-89. cikkel összhangban számítják, a 2006. december 31-ét követő első, második és harmadik tizenkét hónapos időszakban gondoskodnak arról, hogy a szavatolótőke folyamatosan meghaladja vagy egyenlő legyen a (3), (4) és (5) bekezdésben feltüntetett összegekkel.

(2) Azok a hitelintézetek, amelyek a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeket a 105. cikkben ismertetett módon fejlett mérési módszerekkel számítják, a 2006. december 31-ét követő második és harmadik tizenkét hónapos időszakban gondoskodnak arról, hogy szavatolótőkéjük semmiképpen se legyen alacsonyabb a (4) és (5) bekezdésben említett összegeknél.

(3) Az (1) bekezdésben említett első tizenkét hónapos időszakban a szavatolótőke azon összeg 95 %-ának felel meg, amennyit a hitelintézetnek a 93/6/EGK irányelv 4. cikke szerint ebben az időszakban minimálisan biztosítania kellene, a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv (23) és a 2000/12/EK irányelv 2007. január 1-je előtt hatályban lévő szövege értelmében.[238]

(4) Az (1) bekezdésben említett második tizenkét hónapos időszakban a szavatolótőke azon összeg 90 %-ának felel meg, amennyit a hitelintézetnek a 93/6/EGK irányelv 4. cikke szerint ebben az időszakban minimálisan biztosítania kellene, a 93/6/EGK irányelv és a 2000/12/EK irányelv 2007. január 1-je előtt hatályban lévő szövege értelmében.

(5) Az (1) bekezdésben említett harmadik tizenkét hónapos időszakban a szavatolótőke azon összeg 80 %-ának felel meg, amennyit a hitelintézetnek a 93/6/EGK irányelv 4. cikke szerint ebben az időszakban minimálisan biztosítania kellene, a 93/6/EGK irányelv és a 2000/12/EK irányelv 2007. január 1-je előtt hatályban lévő szövege értelmében.

(5a)[239] Azon hitelintézetek, amelyek a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 84-89. cikknek megfelelően számítják, 2011. december 31-ig olyan szavatoló tőkét biztosítanak, amely mindenkor legalább az (5c) vagy adott esetben az (5d) bekezdésben megjelölt összegű.

(5b)[240] Azon hitelintézetek, amelyek a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámítására a 105. cikkben meghatározott fejlett mérési megközelítéseket alkalmazzák, 2011. december 31-ig olyan szavatoló tőkét biztosítanak, amely mindenkor legalább az (5c) vagy adott esetben az (5d) bekezdésben megjelölt összegű.

(5c)[241] Az (5a) és (5b) bekezdésben említett összeg a szavatoló tőke azon teljes minimumösszegének 80 %-a, amellyel a 93/6/EGK irányelv 4. cikke szerint és a 2000/12/EK irányelvnek a 2007. január 1-je előtti alkalmazása szerint a hitelintézeteknek rendelkezniük kell.

(5d)[242] Az illetékes hatóságok általi jóváhagyástól függően az (5e) bekezdésben említett hitelintézetek tekintetében az (5a) és (5b) bekezdésben említett összeg legfeljebb a szavatoló tőke azon teljes minimumösszegének 80 %-a lehet, amellyel a hitelintézeteknek a 78-83. cikk, a 103. vagy 104. cikk bármelyike szerint vagy a 2006/49/EK irányelvnek a 2011. január 1-je előtti alkalmazása szerint rendelkezniük kell.

(5e)[243] A hitelintézet csak akkor alkalmazhatja az (5d) bekezdést, ha 2010. január 1-jén vagy ezt követően kezdte el használni a belső minősítésen alapuló módszert vagy a fejlett mérési módszereket tőkekövetelményeinek számításához.

(6) Az (1)-(5) bekezdés követelményeinek való megfelelést a teljesen kiigazítottszavatolótőke-összegek alapján kell teljesíteni, a 2007. január 1-je előtt hatályban lévő szövegű 2000/12/EK és a 93/6/EGK irányelv szerinti, illetve az ezen irányelv szerinti szavatolótőke-számítás közötti eltérés figyelembevétele érdekében, amely az ezen irányelv 84-89. cikk értelmében a várható és a nem várható veszteség elkülönített kezeléséből ered.

(7) E cikk (1)-(6) bekezdése alkalmazásának céljából a 68-73. cikket kell alkalmazni.

(8) A hitelintézetek 2008. január 1-jéig az V. cím 2. fejezete 3. szakasza 1. alszakaszának - a sztenderd módszert ismertető - cikkei helyett a 2000/12/EK irányelv 42-46. cikkeit alkalmazhatják, az említett cikkek 2007. január 1-je előtt hatályos szövegének megfelelően.

(9) A (8) bekezdésben említett lehetőség alkalmazása esetében, a 2000/12/EK irányelv rendelkezéseinek vonatkozásában a következőket kell alkalmazni:

a) az említett irányelv 42-46. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni, azok 2007. január 1-je előtt hatályos szövegének megfelelően;

b) az említett irányelv 42. cikkének (1) bekezdésében említett "kockázattal korrigált érték" a "kockázattal súlyozott kitettségértéket" jelenti;

c) az említett irányelv 42. cikkének (2) bekezdésében bemutatott számadatokat kockázattal súlyozott kitettségértékeknek kell tekinteni;

d) a "hitelderivatívákat" fel kell venni az irányelv II. mellékletének "Teljes kockázati kategória" listájába; és

e) az irányelv 43. cikkének (3) bekezdésében ismertetett bánásmódot kell alkalmazni az irányelv IV. mellékletében felsorolt derivatív eszközökre, függetlenül attól, hogy mérlegben feltüntetettek vagy mérlegen kívüliek-e, és a III. melléklet szerint kiszámított számadatokat kockázattal súlyozott kitettség értékeknek kell tekinteni.

(10) Amennyiben élnek a (8) bekezdésben említett mérlegelési jogkörrel, azokkal a kitettségekkel kapcsolatban, amelyekre nézve a sztenderd módszert használják, a következőket kell alkalmazni:

a) nem kell alkalmazni az V. cím 2. fejezete 3. szakaszának 3. alszakaszát, amely a hitelkockázat-mérséklés elismerésére vonatkozik;

b) az illetékes hatóságok eltekinthetnek az V. cím 2. fejezete 3. szakasza 4. alszakaszának alkalmazásától, amely az értékpapírosítás kezelésére vonatkozik.

(11) Amennyiben élnek a (8) bekezdésben említett mérlegelési jogkörrel, a működési kockázatra a 75. cikk d) pontja szerint vonatkozó tőkekövetelményt százalékosan csökkenteni kell, az alkalmazandó százalékos arány megfelel a következő két tényező arányának: a hitelintézet azon kockázatainak értéke, amelyekre nézve a kockázattal súlyozott kitettség értékeket a (8) bekezdésben említett mérlegelési jogkörnek megfelelően számítják ki, illetve a hitelintézet kockázatainak teljes értéke.

(12) Amennyiben a hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettség értéket valamennyi kitettségre nézve a (8) bekezdésben említett mérlegelési jogkörnek megfelelően számítja ki, alkalmazni lehet a 2000/12/EK irányelv nagykockázat-vállalásra vonatkozó 48-50. cikkét, az említett irányelv 2007. január 1-je előtt hatályos szövegnek megfelelően.

(13) Amennyiben élnek a (8) bekezdésben említett mérlegelési jogkörrel, az ezen irányelv 78-83. cikkére tett hivatkozásokat úgy kell tekinteni, mint a 2000/12/EK irányelv 42-46. cikkére tett hivatkozásokat, az említett irányelv 2007. január 1-je előtt hatályos szövegének megfelelően.

(14) Amennyiben élnek a (8) bekezdésben említett mérlegelési jogkörrel, a 123., 124., 145. és 149. cikk nem alkalmazandó az ott megjelölt idő előtt.

153. cikk

Az illetékes hatóságok 2012. december 31-ig engedélyezhetik, hogy a területükön található irodákra vagy más üzlethelyiségekre irányuló, a VI. melléklet 1. részének 54. pontjában megállapított kritériumoknak megfelelő ingatlanlízing-ügyletekkel kapcsolatos követelésekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításakor 50 %-os kockázati súlyozást alkalmazzanak a VI. melléklet 1. része 55-56. pontjának alkalmazása nélkül.

A VI. melléklet alkalmazásának céljából, amikor a késedelmes kölcsön fedezett részét kell meghatározni, az illetékes hatóságok 2010. december 31-ig olyan biztosítékot is elismerhetnek, amely nem szerepel a 9093. cikk szerint elismert biztosítékok között.

2015. december 31-ig a VI. melléklet 1. része 4. pontjának alkalmazásában a kockázattal súlyozott kockázati érték számításakor ugyanazt a kockázati súlyozást kell alkalmazni a tagállamok központi kormányzataival vagy bármely tagállam központi bankjával szembeni, a tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában, mint amilyet a saját fizetőeszközükben denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában alkalmaznának.[244]

154. cikk

(1) 2011. december 31-ig a VI. melléklet 1. része 61. pontjának alkalmazásában minden tagállam, ha azt a helyi körülmények indokolják, a VI. melléklet 1. részének 12-17. és 41-43. pontjában említett kitettségek esetében meghatározhatják a késedelmes napok számát, legfeljebb 180 napig bezárólag. A megadott napok száma termékcsoportonként eltérő lehet

Azok az illetékes hatóságok, amelyek saját területükön nem veszik igénybe ilyen kitettségek vonatkozásában az első albekezdésben említett lehetőséget, meghatározhatnak nagyobb számú napot is olyan más tagállamok területén elhelyezkedő ügyfeleikkel szembeni kitettségek vonatkozásában, amelyeknek illetékes hatóságai éltek ezzel a lehetőséggel. Az előzőekben említett napok számának 90 nap és a másik illetékes hatóságok által ügyfeleikkel szembeni kitettségek vonatkozásában meghatározott számú nap közé kell esnie.

(2) Az IRB módszer használatát 2010 előtt kérelmező, az illetékes hatóság általi engedélyezésre kötelezett hitelintézetek esetében a 84. cikk (3) bekezdésében előírt három éves alkalmazásra vonatkozó követelmény 2009. december 31-ig egy évnél nem rövidebb időszakra csökkenthető.

(3) A saját LGD-becslések, illetve hitelegyenértékesítési faktorok használatát 2010 előtt kérelmező hitelintézetek esetében a 84. cikk (4) bekezdésében előírt három éves alkalmazásra vonatkozó követelmény 2008. december 31-ig két évre csökkenthető.

(4) 2012. december 31-ig minden tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik, hogy a hitelintézetek továbbra is a 2000/12/EK irányelv 38. cikkében megállapított eljárást alkalmazzák az 57. cikk o)20 július 2006 pontjában felsorolt azon részesedésekre, amelyeket ezen irányelv hatályba lépése előtt szereztek, az említett cikk 2007. január 1-je előtt hatályos szövegének megfelelően.

(5)[245] A lakóingatlannal fedezett, központi kormányzatok garanciavállalásában nem részesülő valamennyi lakossági kitettségre vonatkozóan a kitettséggel súlyozott átlagos LGD 2012. december 31-ig nem lehet 10 %-nál kevesebb.

(6) 2017. december 31-ig a tagállamok illetékes hatóságai egyes - 2007. december 31-én fennálló - a hitelintézetek és az adott tagállamban lévő európai uniós hitelintézetek leányvállalatai által viselt részvényjellegű kitettségeket mentesíthetnek az IRB módszer alól.

A mentességben részesített pozíciót az ebben az időpontban birtokolt részesedések számával, valamint az ezen részesedések birtoklásából közvetlenül eredő, pótlólagos részesedések számával kell mérni, feltéve hogy azok nem növelik a portfólióvállalatban való részesedés arányát.

Amennyiben egy részesedésszerzés növeli a tulajdoni részesedés arányát egy adott vállalatban, az eddigi részesedésarányt meghaladó részesedésre nem vonatkozik a mentesség. A mentesség azokra a részesedésekre sem vonatkozik, amelyek eredetileg mentességben részesültek, de eladták, majd visszavásárolták őket.

Az ezen átmeneti rendelkezéssel szabályozott részvényjellegű kitettségek esetén a tőkekövetelményeket az V. cím 2. fejezete 3. szakaszának 1. alszakaszával összhangban kell kiszámítani.

(7) A vállalatokkal szembeni kitettségek esetén 2011. december 31-ig valamennyi tagállam illetékes hatóságai napokban kifejezve meghatározhatják azon időszakot, amelyen túl a hatáskörükbe tartozó összes hitelintézet késedelmesnek köteles tekinti az ilyen - az adott tagállamon belül székhellyel rendelkező - ügyfelekkel szembeni kitettséget a VII. melléklet 4. részének 44. pontjában megfogalmazott nemteljesítési fogalommeghatározás értelmében. Ez a szám 90 és legfeljebb 180 nap közé eshet, ha a helyi körülmények azt indokolttá teszik. Az ilyen, más tagállam területén székhellyel rendelkező ügyfelekkel szembeni kitettségekre nézve az illetékes hatóságok által a késedelem tekintetében meghatározott napok száma nem haladhatja meg az érintett tagállam illetékes hatósága által meghatározott napok számát.

(8)[246] Azok a hitelintézetek, amelyek 2010. december 31-ig nem felelnek meg a 66. cikk (1a) bekezdésében említett értékhatároknak, stratégiákat és eljárásokat dolgoznak ki azokra az intézkedésekre vonatkozóan, amelyek e helyzetnek az e cikk (9) bekezdésében említett határidők előtti megszüntetése érdekében szükségesek.

Ezeket az intézkedéseket a 124. cikkel összhangban felül kell vizsgálni.

(9)[247] Azokat az eszközöket, amelyeket a nemzeti jog szerint 2010. december 31-ig egyenértékűnek tekintettek az 57. cikk a), b) és c) pontjában említett tőkeelemekkel, de nem tartoznak az 57. cikk a) pontja alá vagy nem felelnek meg a 63a. cikkben meghatározott kritériumoknak, 2040. december 31-ig úgy kell tekinteni, hogy az 57. cikk ca) pontja alá tartoznak, a következő korlátozásokkal:

a) a 2010. december 31-ét követő 10 és 20 év között legfeljebb az 57. cikk a)-ca) pontja összege legfeljebb 20 %-ának és az 57. cikk i), j) és k) pontja összegének különbsége;

b) a 2010. december 31-ét követő 20 és 30 év között legfeljebb az 57. cikk a)-ca) pontja összege legfeljebb 10 %-ának és az 57. cikk i), j) és k) pontja összegének különbsége.

Az európai bankfelügyelők bizottsága 2010. december 31-ig figyelemmel kíséri ezen eszközök kibocsátását.

(10)[248] Az 5. szakasz alkalmazásában a hitelintézetekkel szemben fennálló követelések és más kitettségeket képviselő eszköztételek tekintetében, amelyek 2009. december 31. előtt keletkeztek, továbbra is a 115. cikk (2) bekezdése és a 116. cikk szerint kell eljárni, ugyanúgy, mint 2009. december 7-ét megelőzően, azonban legfeljebb csak 2012. december 31-ig.

(11)[249] 2012. december 31-ig a 129. cikk (3) bekezdésében említett időszak hat hónap.

155. cikk

2012. december 31-ig a tagállamok 15 %-os mértéket alkalmazhatnak a kereskedési és értékesítési üzletágra azon hitelintézetek vonatkozásában, amelyeknél a kereskedési és értékesítési üzletágra vonatkozó megfelelő mutató legalább 50 %-a a valamennyi üzletágra vonatkozó – a X. melléklet 2. részének (1)-(4) pontjával összhangban számított – megfelelő mutatók összegének.

2. FEJEZET

Záró rendelkezések

156. cikk[250]

Az EBH-val és a tagállamokkal együttműködve és az Európai Központi Bank észrevételeit is figyelembe véve a Bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri, hogy ez az irányelv a 2006/49/EK irányelvvel együtt számottevő hatást gyakorol-e a gazdasági ciklusra, és ezen felülvizsgálat fényében fontolóra veszi az esetleges helyreigazító intézkedések indokoltságát.

Ezen elemzés alapján, és az Európai Központi Bank hozzájárulását is figyelembe véve, a Bizottság kétévente jelentést készít, és azt benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak bármely megfelelő javaslattal együtt. A hitelfelvevő és hitelező felek hozzájárulásait megfelelően figyelembe kell venni a jelentés elkészítése során.

A Bizottság 2009. december 31-ig teljes egészében áttekinti az irányelvet a makroszintű prudenciális problémák megfelelőbb elemzése és kezelése érdekében, beleértve az alábbiak vizsgálatát:

a) a gazdasági ciklusok fellendüléseit és visszaeséseit enyhítő intézkedések, ideértve annak szükségességét, hogy a hitelintézetek a kedvező időszakokban ciklikusság-kiegyenlítő tartalékokat képezzenek, amelyeket a későbbi visszaesések idején felhasználhatnak;

b) az ezen irányelvben meghatározott tőkekövetelmények számítása alapjául szolgáló logika; és

c) a kockázat alapú hitelintézeti követelményekhez fűzött kiegészítő intézkedések a bankrendszerben történő befolyásszerzés megakadályozására.

2013. április 1-jéig a Bizottság a nemzetközi fejlemények figyelembevételével felülvizsgálja a javadalmazásra vonatkozó rendelkezéseket, az V. és XII. mellékletben szereplő rendelkezéseket is beleértve, valamint jelentést készít azokról, különös tekintettel a rendelkezések hatékonyságára, végrehajtására és érvényesítésére. Az említett felülvizsgálat során azonosítani kell az arányosság elvének az említett rendelkezésekre történő alkalmazásából eredő esetleges hiányosságokat. A Bizottság az említett jelentést megfelelő javaslatok kíséretében megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A következetesség és az egyenlő feltételek biztosítása érdekében a Bizottság felülvizsgálja az 54. cikk végrehajtását, az Unió-szerte kiszabott és alkalmazott szankciók és egyéb intézkedések következetességére való tekintettel, és adott esetben javaslatokat terjeszt elő.

Ezen irányelv alkalmazása tekintetében a Bizottság időszakos felülvizsgálatának biztosítania kell, hogy az alkalmazás módja nem vezet a hitelintézetek között a jogi felépítésük vagy tulajdonosi modelljük alapján történő nyilvánvaló megkülönböztetéshez.

A tőkével szembeni prudenciális megközelítés következetességének biztosítása érdekében a Bizottság felülvizsgálja az V. melléklet 23. pontja o) pontja ii. alpontjában a 66. cikk (1a) bekezdésének a) pontja szerinti eszközökre való hivatkozás relevanciáját, amennyiben kezdeményezi a tőkeeszközök 56-67. cikkben foglalt fogalommeghatározásának felülvizsgálatát.

A Bizottság a fenti kérdésekről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, a megfelelő javaslatokkal együtt.

A Bizottság a lehető leghamarabb, de 2009. december 31-ig mindenképpen jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a felügyeleti rendszer további reformjának szükségességével kapcsolatban, beleértve ezen irányelv vonatkozó cikkeit is, továbbá a jelentést - összhangban a Szerződés szerint alkalmazandó eljárással - adott esetben megfelelő jogalkotási javaslatokkal egészíti ki.

A Bizottság 2011. január 1-ig felülvizsgálja az EBH által a 74. cikk (2) bekezdésében említett egységes formátumok, gyakoriságok és jelentési határidők tekintetében elért eredményeket. A Bizottság a felülvizsgálat fényében jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottság 2011. december 31-ig felülvizsgálja ezen irányelv alkalmazását, és jelentést készít arról - különös figyelmet fordítva a 68-73. cikk, a 80. cikk (7) bekezdés, a 80. cikk (8) bekezdés és az irányelv mikrohitel-finanszírozásra vonatkozó alkalmazásának valamennyi aspektusára -, és ezt a jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megfelelő javaslatokkal együtt.

A Bizottság 2011. december 31-ig felülvizsgálja a 113. cikk (4) bekezdésének alkalmazását, és megvizsgálja, hogy a mentességek nemzeti hatáskörbe tartozzanak-e, és ezekről az esetleges megfelelő javaslatok kíséretében jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A 113. cikk (4) bekezdése c) pontja szerinti nemzeti mérlegelési jogkör lehetséges megszüntetésének és uniós szintű alkalmazásának tekintetében a felülvizsgálat során különösen figyelembe kell venni a csoport kockázatkezelését, amellett, hogy biztosítani kell az összes olyan tagállamban a pénzügyi stabilitáshoz szükséges garanciák meglétét, ahol a csoport vállalatai találhatók.

A Bizottság 2009. december 31-ig felülvizsgálja a tőzsdén kívüli (OTC) piacok átláthatóságának fokozására irányuló intézkedéseket, és jelentést készít ezekről, beleértve a hitel-nemteljesítési csereügyletek piacait is, például annak előírása révén, hogy az elszámolást egy központi partneren keresztül hajtsák végre, és ezt a jelentést esetlegesen a megfelelő javaslatok kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottság 2009. december 31-ig jelentést készít a 122a. cikk várható hatásáról, és azt megfelelő javaslatok kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság jelentését az EBH-val folytatott konzultációt követően készíti el. A jelentés kitér arra, hogy a 122a. cikk (1) bekezdése szerinti minimális névértékre vonatkozó követelmény alkalmas-e a kezdeményezők, a szponzorok és a befektetők érdekeinek jobb összehangolására és a pénzügyi stabilitás fokozására, illetve arra, hogy a nemzetközi fejlesztésekre tekintettel megfelelő-e névérték minimális szintjének emelése.

A piaci fejlemények tükrében a Bizottság 2012. január 1-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e cikk alkalmazásáról és eredményességéről.

156a. cikk[251]

A Bizottság 2011. december 31-ig felülvizsgálja az ezen irányelv IX. mellékletének az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó hitelintézeti tőkekövetelményekkel kapcsolatos nemzetközi megállapodások figyelembevételével történő kiigazításának szükségességét, és jelentést készít erről. A Bizottság benyújtja az említett jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, a megfelelő jogalkotási javaslattal együtt.

157. cikk

(1) 2006. december 31-ig a tagállamok elfogadják és közzéteszik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 4., 22., 57., 61-64., 66., 68-106., 108., 110-115., 117-119., 123-127., 129-132., 133., 136., 144-149. és 152-155. cikknek és a II., III., V-XII. mellékletnek megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul ismertetik a Bizottsággal e rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot.

A (3) bekezdéstől eltérve ezeket a rendelkezéseket a tagállamoknak 2007. január 1-jétől kezdődően alkalmazniuk kell.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben egy olyan nyilatkozatot is fel kell tüntetniük, amely szerint a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásait az ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a nyilatkozat megfogalmazásának módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(3) A tagállamok legkésőbb 2008. január 1-jétől kezdődően alkalmazzák azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek a 87. cikk (9) bekezdésének és a 105. cikknek.

158. cikk

(1) A XIII. melléklet A. részében meghatározott irányelvekkel módosított 2000/12/EK irányelv hatályát veszti, a XIII. melléklet B. részében felsorolt említett irányelvek átültetésére meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

(2) A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a XIV. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

159. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

160. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2006. június 14.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

H. WINKLER

I. MELLÉKLET

A KÖLCSÖNÖS ELISMERÉS ALÁ TARTOZÓ TEVÉKENYSÉGEK LISTÁJA

1. Betétek és más visszafizetendő pénzeszközök elfogadása

2. Hitelezés, beleértve többek között: fogyasztási hitel, jelzáloghitel, faktoring visszkereseti joggal vagy anélkül, kereskedelmi tranzakciók finanszírozása (beleértve a forfetírozást).

3. Pénzügyi lízing

4. Pénzforgalmi szolgáltatások a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (30) 4. cikkének (3) bekezdésének meghatározása szerint[252][253]

5. Egyéb fizetési eszközök (például utazási csekkek és bankváltók) kibocsátása és kezelése, amennyiben ez a tevékenység nem tartozik a 4. pont alá.[254]

6. Garanciák és kötelezettségvállalások

7. Kereskedés saját számlára vagy ügyfélszámlára a következőkkel:

a) pénzpiaci eszközök (csekkek, váltók, letéti jegyek stb.);

b) deviza;

c) tőzsdei határidős pénzügyi ügyletek és opciók;

d) árfolyam- és kamatlábügyletek; vagy

e) átruházható értékpapírok.

8. Részvétel értékpapírok kibocsátásában és az ezzel összefüggő szolgáltatások nyújtásában

9. Tanácsadás vállalkozásoknak a tőkeszerkezetet, ipari stratégiát és az ezekhez kapcsolódó kérdéseket illetően, valamint vállalkozások egyesülésével és felvásárlásával összefüggő tanácsadás és szolgáltatások

10. Ügynöki tevékenység a bankközi piacon

11. Portfóliókezelés és tanácsadás

12. Értékpapírok letéti őrzése és kezelése

13. Hitelinformációs szolgáltatások

14. Letéti szolgáltatások

A pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) I. mellékletének A. és B. szakaszában előírt szolgáltatások és tevékenységek az azon irányelv I. melléklete C. szakaszában előírt pénzügyi eszközökre történő hivatkozás esetén az ezen irányelv szerinti kölcsönös elismerés hatálya alá tartoznak.[255]

15. Elektronikuspénz-kibocsátás[256]

II. MELLÉKLET

MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK OSZTÁLYOZÁSA

Teljes kockázati kategória:

- Hitelhelyettesítő jellegű garanciák,

- Hitelderivatívák,

- Elfogadványok,

- Olyan váltók forgatmányozása, amelyek nem viselik más hitelintézet nevét,

- Ügyletek visszkereseti joggal,

- Hitelhelyettesítő jellegű visszavonhatatlan készenléti hitellevelek,

- Közvetlen határidős vásárlási megállapodások alapján megvásárolt eszközök,

- Összetett határidős betétügylet ("forward forward deposits"),

- Részben kifizetett részvények és értékpapírok kifizetetlen része,

- Penziós megállapodások a 86/635/EGK irányelv 12. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében, és

- Maximális kockázatot hordozó egyéb tételek.

Közepes kockázati kategória:

- Kibocsátott és igazolt okmányos akkreditívek (lásd a közepes/alacsony kockázati kategóriában is),

- Jótállások és kártérítések (beleértve a pályázati, teljesítési, vám- és adóbiztosítékokat), valamint a nem hitelhelyettesítő jellegű garanciavállalások,

- Hitelhelyettesítő karakterrel nem bíró visszavonhatatlan készenléti hitellevelek ("standby letters of credit"),

- Egy évet meghaladó eredeti lejáratú lehívatlan hitellehetőségek (értékpapírok megvásárlására, kölcsönzésére és garancianyújtásra vagy elfogadvány lehetőségére vonatkozó megállapodások),

- "Note issuance facilities" (NIF) és "revolving underwriting facilities" (RUF), és

- Közepes kockázatot hordozó egyéb tételek, amelyekről a Bizottságot értesítették .

Közepes/alacsony kockázati kategória:

- Okmányos akkreditívek, amelyekben az alapul szolgáló szállítmány hitelbiztosítékként szolgál, valamint egyéb rövid lejáratú, likvid ügyletek,

- Egy évet nem meghaladó eredeti lejáratú, vagy olyan lehívatlan hitelkeretek (értékpapírok kölcsönzésére, megvásárlására és garancianyújtásra vagy elfogadványokra vonatkozó megállapodások), amelyek feltétel és külön felmondás nélkül nem mondhatók fel bármikor, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező romlás nem vezet automatikus felmondáshoz, és

- Közepes/alacsony kockázatot hordozó egyéb tételek, amelyekről a Bizottságot értesítették.

Alacsony kockázati kategória:

- Olyan lehívatlan hitelkeretek (értékpapírok kölcsönzésére, megvásárlására és garancianyújtásra vagy elfogadványokra vonatkozó megállapodások), amelyek feltétel és külön felmondás nélkül bármikor felbonthatók, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező romlás automatikus felbontáshoz vezet. A lakossági hitelkereteket feltétel nélkül felmondhatónak lehet tekinteni, ha a feltételek a hitelintézet számára megengedik azok teljes, a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó szabályozás szerint megengedhető mértékben történő felmondását, és

- Alacsony kockázatot hordozó egyéb tételek, amelyekről a Bizottságot értesítették.

III. MELLÉKLET

SZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEK REPÓÜGYLETEK, ÉRTÉKPAPÍR- ÉS/VAGY ÁRUKÖLCSÖNZÉSI VAGY KÖLCSÖNVÉTELI, HOSSZÚ ELSZÁMOLÁSI IDEJŰ ÜGYLETEK, VALAMINT A LETÉTI HITELEK ÜGYFÉL-HITELKOCKÁZATÁNAK KEZELÉSE

1. RÉSZ

Fogalommeghatározások

E melléklet alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások érvényesek:

Általános fogalmak

1. "Ügyfél-hitelkockázat" (CCR): annak a kockázata, hogy az ügyletben résztvevő ügyfél nemteljesítése az ügylet pénzáramlásának végleges teljesítése előtt bekövetkezhet.

2. "Központi szerződő fél": olyan jogalany, amely jogilag helyettesíti az egy vagy több pénzügyi piacon kötött szerződésekben érintett ügyfeleket, amely szerint vevőként lép fel valamennyi eladóval szemben, illetve eladóként valamennyi vevővel szemben.

Ügylettípusok

3. "Hosszú teljesítésű ügyletek": olyan ügyletek, amelyekben a szerződő fél vállalja, hogy értékpapírt, áru, vagy deviza összeget ad át készpénz, egyéb pénzügyi eszközök vagy áruk ellenében, illetve fordítva, a szerződésben rögztett teljesítési vagy szállítási időtartam pedig hosszabb, mint az ilyen jellegű ügyletek esetében szokásos piaci sztenderd, valamint öt munkanappal későbbi, mint ahogy a hitelintézet belép az ügyletbe.

4. "Letéti hitelek": olyan ügyletek, amelyekben egy hitelintézet értékpapírok vásárlásával, eladásával, illetve kereskedelmével kapcsolatban hitelt nyújt. A letéti hitelek nem foglalnak magukba egyéb kölcsönöket, amelyeket adott esetben hitelbiztosítékként felhasznált értékpapírok biztosítanak.

Nettósítási, fedezeti sorozatok és egyéb meghatározások

5. "Nettósítási sorozat": egy ügyféllel létrejött ügyletek csoportja, amelyek jogilag érvényesíthető kétoldalú nettósítási szabályozás tárgyát képezik, és amelyekre a nettósítást ezen melléklet 7. része és a 90-93. cikk tartalmazza. Minden egyes olyan ügyletet, amelyek nem képezik az e melléklet 7. része szerinti jogilag érvényesíthető kétoldalú nettósítási szabályozás tárgyát, úgy kell tekinteni, mint saját nettósítási sorozatát e melléklet alkalmazásának céljából. Az e melléklet 6. részében említett módszer (IMM) alapján az adott ügyféllel létrejött összes nettósítási sorozat egyetlen nettósítási sorozatként kezelhető, ha az egyedi nettósítási sorozatok modellezett negatív piaci értékei a várható kitettség (EE) becslésénél nullának tekintendők.[257]

6. "Kockázati pozíció": olyan kockázati szám, amelyet az 5. részben kifejtett sztenderd módszer szerint egy ügylethez rendelnek egy előre meghatározott algoritmus alapján.

7. "Fedezeti sorozat": a ügyletből származó olyan kockázati pozíciók egy csoportja egyetlen nettósítási sorozaton belül, amely számára kizárólag az egyensúlyuk lényeges az 5. részben kifejtett sztenderd módszer szerinti kockázati érték meghatározásához.

8. "Letéti megállapodás": olyan szerződéses megállapodás vagy egy megállapodás rendelkezései, amely, illetve amelyek szerint egy ügyfél biztosítékot nyújt egy másik ügyfél számára, amikor a második ügyfél első ügyfélhez viszonyított kitettsége átlép egy meghatározott szintet.

9. "Letéti határérték": a kitettség azon legnagyobb értéke, amely mindaddig fennáll, amíg egyik félnek jogában nem áll biztosítékot kérni.

10. "Kockázati periódus letét": olyan időtartam, amelyet a nemteljesítő ügyféllel fennálló ügyletek nettósítási sorozatát fedező biztosítás utolsó cseréjétől számítanak, ameddig az ügyfél kizárásra nem kerül és az eredő piaci kockázatok újra lefedezik.

11. A "belső modell módszer" szerinti "tényleges lejárat" egy évnél hosszabb lejáratú nettósítási sorozatra: a nettósítási sorozatbeli ügyletek futamideje alatti várható kockázat összegének a kockázatmentes hozamhoz tartozó kamattal diszkontált értéke, amelyet elosztanak a nettósítási sorozatbeli ügyletek egy éven túlra vonatkozó várható kockázat összegének a kockázatmentes hozamhoz tartozó kamattal diszkontált értékével. Annak érdekében, hogy egy éven át előre jelezze a horizontokat, ez a tényleges lejárat a várható kitétel tényleges várható kitétellel történő cseréjével kiigazítható az átgördített kockázat jelölésére.

12. "Eltérő termékkategóriánkénti nettósítás": egyazon nettósítási sorozat különféle termékkategóriák ügyleteinek bevonása az e mellékletben meghatározott eltérő termékkategóriánkénti nettósítási szabályokkal összhangban.

13. Az 5. rész alkalmazásában a "Mindenkori piaci érték (CMV)": az ügyféllel a nettósítási sorozatban létrejött ügyletek portfóliójának nettó piaci értéke. Mind a pozitív, mind pedig a negatív piaci értékeket is használják a CMV kiszámításához.

Eloszlások

14. "A piaci értékek eloszlása": egy nettósítási sorozatban lévő ügyletek nettó piaci értéke valószínűségi eloszlásának előrejelzése néhány jövőbeni dátumra (az előrejelzési horizont), tekintve azon ügyletek mostanáig megvalósult piaci értékét.

15. "A kockázatok eloszlása": a piaci értékek valószínűségi eloszlásának előrejelzése, amely a negatív nettó piaci értékek előrejelzési mutatójának nullára állítása által jön létre.

16. "Kockázatsemleges eloszlás": a piaci értékek, illetve kitettségek eloszlása egy jövőbeni időszakban, amikor az eloszlást a piac által vélelmezett értékekkel - mint például a "vélelmezett volatilitással" számítják.

17. "Valódi eloszlás": a piaci értékek, illetve kitettségek eloszlása egy jövőbeni időszakban, amikor az eloszlást történelmi vagy megvalósult értékekkel - mint például a múltbeli ár(folyam), illetve a kamatlábváltozással számított volatilitással - számítják.

Kitettségek értékelése és kiigazítása

18. "Mindenkori kitettség": nulla, vagy amennyiben ennél nagyobb, akkor az ügyféllel kötött ügylet, illetve a nettósítási sorozatba tartozó ügyletek portfoliójának piaci értéke, amely az ügyfél nemteljesítéséből eredően elveszne, feltéve, hogy csőd esetén ezen ügyletek értéke nem térül meg.

19. "Csúcskitettség": a kitettségek eloszlásának felső percentilise egy, a nettósításban lévő leghosszabb futamidejű ügylet lejárati idejét megelőző bármely jövőbeli időpontban.

20. "Várható kitettség" (EE): a kitettségek eloszlásának átlaga egy, a nettósítási sorozatban lévő leghosszabb futamidejű ügylet lejárati idejét megelőző bármely jövőbeli időpontban.

21. "Tényleges várható kitettség (tényleges EE) egy meghatározott napon": a várható legmagasabb kitettség, amely azon a napon, illetve az azt megelőző bármely napon fennáll. Alternatívaként, egy adott napra vonatkozóan meghatározható az adott napon várható kitettség vagy a megelőző napi tényleges kitettség közül a nagyobb értékét véve is.

22. "Várható pozitív kitettség" (EPE): a várható kitettségek időalapon súlyozott átlaga, ahol a súlyok az egyes egyedi várható kitettségek által megtestesített időnek az egész időintervallumhoz viszonyított arányai. A minimális tőkekövetelmények számításakor az első évre vetített átlagot veszik, illetve ha a nettósítási sorozatban szereplő valamennyi szerződés egy éven belül esedékessé válik, a nettósítási sorozatban lévő leghosszabb futamidejű szerződés időtartama alapján számítják az átlagot.

23. "Tényleges várható pozitív kitettség" (tényleges EPE): a tényleges várható kitettségnek az időalapon súlyozott átlaga az első évre, illetve ha a nettósítási sorozatban szereplő valamennyi szerződés egy éven belül esedékessé válik, a nettósítási sorozatban lévő leghosszabb futamidejű szerződés időtartamára vetítve, ahol a súlyok az egyes egyedi várható kitettségek által megtestesített időnek az egész időintervallumhoz viszonyított arányai.

24. "Hitelértékelés kiigazítása": az ügyféllel fennálló ügyletek portfoliójának a piaci közép értékeléshez történő kiigazítása. Ez a kiigazítás tükrözi az ügyféllel fennálló szerződéses megállapodás teljesítésének bármilyen elmaradása miatt felmerülő hitelkockázat piaci értékét. Ez a kiigazítás tükrözheti az ügyfél hitelkockázatának piaci értékét, illetve mind a hitelintézet, mind az ügyfél hitelkockázatának piaci értékét.

25. "Hitelértékelés egyoldalú kiigazítása": olyan hitelértékelési kiigazítás, amely tartalmazza a hitelintézet ügyféllel szembeni hitelkockázatának piaci értékét, azonban nem tartalmazza az ügyfél hitelintézettel szembeni hitelkockázatának piaci értékét.

CCR-hez kapcsolódó kockázatok

26. "Gördülő kockázat": az az összeg, amellyel a várható pozitív kitettséget alulértékelik, amikor egy ügyféllel kötött jövőbeni ügyletek várhatóan folyamatosan zajlanak. Az ezekből a jövőbeni ügyletekből származó járulékos kitettség nem képezi részét a várható pozitív kitettségszámításának.

27. "Általános rossz irányú kockázat" akkor merül fel, amikor az ügyfelek nemteljesítésének valószínűsége pozitív korrelációban áll az általános piaci kockázati tényezőkkel.

28. "Egyedi rossz irányú kockázat" akkor merül fel, ha egy adott ügyféllel szembeni kitettség pozitív korrelációban áll az ügyfél nemteljesítésének valószínűségével, az ügyféllel kötött ügylet természeténél fogva. Akkor tekintik úgy, hogy egy hitelintézet egyedi rossz irányú kockázatnak van kitéve, ha egy adott ügyféllel szembeni jövőbeni kitettség várhatóan nagy, amikor az ügyfél nemteljesítésének valószínűsége szintén magas.

2. RÉSZ

A módszer megválasztása

1. A 2-7. pontra is figyelemmel a hitelintézetek a IV. mellékletben szereplő szerződésekre vonatkozóan a 3-6. részben megállapított módszerek egyikével állapítják meg a kitettségeket. Azon hitelintézetek számára, amelyek nem használhatják a 2006/49/EK irányelv 18. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást, nem engedélyezhető a 4. részben meghatározott módszer használata sem. A IV. melléklet 3. pontjában szereplő szerződésekhez tartozó kitettségérték megállapításához a hitelintézetek számára nem engedélyezett a 4. részben meghatározott módszer használata.

A 3-6. részben kifejtett módszerek együttes használata egy csoporton belül folyamatosan engedélyezhető, azonban egyetlen jogalanyon belül nem. A 3 és az 5. részben meghatározott módszerek egy jogalanyon belül történő együttes használata abban az esetben engedélyezett, ha az 5. rész 19. pontjában meghatározott esetekhez az egyik módszert használják.

2. Az illetékes hatóságok jóváhagyása mellett, a hitelintézetek a következőkre vonatkozóan határozhatják meg a kitettségértéket a 6. részben meghatározott belső modell módszerrel:

i. a IV. mellékletben szereplő szerződések;

ii. repóügyletek;

iii. értékpapír- és árukölcsönzés vagy kölcsönvétel;

iv. letéti hitelügyletek, és

v. hosszú teljesítésű ügyletek.

3. Amennyiben a hitelintézet hitelderivatíva-védelmet vásárol egy nem kereskedési könyvi kitettséghez vagy CCR-kitettséghez, a fedezett eszközök tőkekövetelményét számíthatja a VIII. melléklet 3. részének 83-92. pontja szerint, illetve az illetékes hatóság jóváhagyása mellett a VII. melléklet 1. részének 4. pontja, illetve a VII. melléklet 4. részének 96-104. pontja szerint.[258]

Ezekben az esetekben, és ha nem élnek a 2006/49/EK irányelv II. melléklete 11. pontjának második mondatában szereplő lehetőséggel, a hitelderivatívák miatt felmerülő CCR-hez tartozó kitettségérték nullának tekintendő.

Egy intézmény azonban választhatja azt is, hogy a partner-hitelkockázat tőkekövetelményének számítása céljából következetesen bevonja a kereskedési könyvben nem szereplő, és nem kereskedési könyvi kitettséggel vagy partner-hitelkockázati kitettséggel szembeni fedezetként vásárolt minden hitelderivatívát, ha a hitelkockázati fedezet ezen irányelv szerint elismert.

4. A nem kereskedési könyvbeli, eladott, hitelnemtelejsítésicsereügyletekből származó CCR-hez tartozó kitettségérték nullának tekintendő, amennyiben a csereügyeleteket a hitelintézet által nyújtott hitelvédelmeként kezelik, és ha a hitelkockázat miatt felmerülő tőkekövetelmény a teljes elvi értékükre vonatkozik.

5. A 3-6. részben kifejtett valamennyi módszer szerint egy adott ügyféllel szembeni kitettségérték egyenlő az azon ügyfélhez tartozó valamennyi nettósítási sorozatra számított kitettségértékek összegével.

6. A nullás CCR-hez tartozó kitettségérték rendelhető a központi szerződő féllel kötött származtatott ügyletekhez, a repóügyletekhez, értékpapír- és árukölcsönzéshez vagy kölcsönvételhez, a hosszú teljesítésű ügyletekhez, a letéti hitelügyletekhez, amelyeket a központi szerződő fél nem utasított vissza. Továbbá nullás kitettségérték adható az olyan, központi szerződő féllel szembeni hitelkockázati kitettségekhez, amelyek származtatott ügyletekből, a repóügyletekből, értékpapír- és árukölcsönzésből vagy kölcsönvételből, a hosszú teljesítésű ügyletekből, a letéti hitelügyletekbőlekből vagy az illetékes hatóságok által megállapított egyéb, a hitelintézetnek a központi szerződő féllel szemben fennálló kitettségeiből származnak. A központi szerződő fél a megállapodásainak valamennyi résztvevőjével szmben fennálló CCR-kitettségeit napi alapon teljes mértékben fedezik.

7. A hosszú telejsítésű ügyletekből származó kitettségeket a 3-6. részben megállapított bármely módszer egyikével lehet meghatározni, függetlenül az OTC-derivatívák és repóügyletek, értékpapír- és árukölcsönzés vagy kölcsönvételi ügyletek, valamint a letéti hitelügyletek kezelésére választott módszerektől. A hosszú teljesítésű ügyletek tőkekövetelmények kiszámításakor a 84-89. cikkben meghatározott megközelítést használó hitelintézetek folyamatosan alkalmazhatják a 78-83. cikkben meghatározott kockázati súlyokat, tekintet nélkül az ilyen pozíciók lényegességére.

8. A 3. és 4. részben meghatározott módszer esetében az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a számításba veendő feltételezett összeg megfelelő mércéje legyen a szerződésből eredő kockázatoknak. Ha például a szerződés a pénzáramlás megtöbbszörözéséről rendelkezik, a feltételezett összeget ki kell igazítani, a megtöbbszöröződésnek a szerződés kockázati szerkezetére gyakorolt hatásai figyelembevétele céljából.

3. RÉSZ

A „piaci árazás” („mark to market”) módszere

a) lépés: a mindenkori piaci értékeknek a szerződésekhez történő hozzárendelésével (mark to market) meghatározható az összes pozitív értékekkel rendelkező szerződés mindenkori helyettesítési költsége.

b) lépés: a potenciális jövőbeni hitelkitettséget kifejező szám meghatározásához - kivéve az egyvalutás "lebegő-lebegő" kamatláb-swap ügyleteket, amelyekben csak a mindenkori helyettesítési költséget kell kiszámítani - a feltételezett főösszegeket, vagy az alapul szolgáló értékeket meg kell szorozni az 1. táblázatban szereplő százalékokkal:

1. Táblázat (1) (2)[259]

[260]
Hátralévő futamidő (3)KamatlábszerződésekDevizaárfolyamokra és aranyra vonatkozó szerződésekRészvényekre vonatkozó szerződésNemesfém-szerződések, kivéve aranyÁru-szerződések, kivéve nemesfémek
Egy év, vagy rövidebb0 %1 %6 %7 %10 %
Egy évnél hosszabb, öt évet meg nem haladó0,5 %5 %8 %7 %12 %
Öt éven túli1,5 %7,5 %10 %8 %15 %

A potenciális jövőbeni hitelkitettségneka b) lépés szerinti kiszámításához az illetékes hatóságok megengedhetik a hitelintézeteknek a következő százalékok alkalmazását az 2. táblázatban előírtak helyett, feltéve, hogy az intézmények élnek a 2006/49/EK irányelv IV. melléklete 21. pontjában biztosított lehetőséggel az ezen irányelv IV. mellékletének 3. bekezdése értelmében létrejött, a nyersanyagokkal - kivéve az aranyat - kapcsolatos szerződések esetében.

2. Táblázat

Hátralévő futamidőNemesfém (kivéve arany)Nem nemesfémekMezőgazdasági termékekEgyéb, beleértve energetikai termékeket
Egy év, vagy rövidebb2 %2,5 %3 %4 %
Egy évnél hosszabb, öt évet meg nem haladó5 %4 %5 %6 %
Öt éven túli7,5 %8 %9 %10 %

c) lépés: a mindenkori helyettesítési költség és a potenciális jövőbeni hitelkitettség összege a kitettségi értékkel egyenlő.

4. RÉSZ

Az „eredeti kitettség” módszere

a) lépés: az egyes eszközök feltételezett főösszegét meg kell szorozni a 3. táblázatban megadott százalékokkal:

3. Táblázat

[261]
Eredeti lejárati idő (4)KamatlábszerződésekDevizaárfolyamokra és aranyra vonatkozó szerződések
Egy év, vagy rövidebb0,5 %2 %
Egy évnél hosszabb, két évet meg nem haladó1 %5 %
Kiegészítő kedvezmény, minden egyes többletév után1 %3 %

b) lépés: az így megkapott eredeti kitettség a kitettségi értéknek felel meg.

5. RÉSZ

Sztenderd módszer

1. A sztenderd módszer csak tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyletek és a hosszú teljesítésű ügyletek esetében alkalmazható. A kitettség értéket minden nettósítási halmaz esetében külön kell kiszámítani. A biztosítéktól mentesen, a következők szerint kell meghatározni:

kockázati érték =

ahol:

CMV = a partnerrel kötött, a nettósítási halmazban lévő ügyletek portfóliójának biztosítékkal együtt vett, mindenkori piaci értéke. Azaz, ahol:

ahol:

CMVi = i az ügylet mindenkori piaci értéke;

CMC = a nettósítási halmazhoz rendelt biztosíték mindenkori piaci értéke. Azaz ahol:

ahol CMVl = l a biztosíték mindenkori piaci értéke;

i = az ügyletet jelölő index;

l = a biztosítékot jelölő index;

j = a fedezeti halmaz kategóriáját jelölő index. Ezek a fedezeti halmazok olyan kockázati tényezőknek felelnek meg, amelyek esetében ellenkező előjelű kockázati pozíciók ellensúlyozhatók olyan nettó kockázati pozíciót eredményezve, amelyen azután a kockázati érték alapul;

RPTij = i ügyletből eredő kockázati pozíció j fedezeti halmaz viszonyában;

RPClj = l biztosítékból eredő kockázati pozíció j fedezeti halmaz viszonyában;

CCRMj = az 5. táblázatba foglalt CCR-szorzótényező a j fedezeti halmaz viszonyában;

β= 1,4.

A partnertől kapott biztosíték előjele pozitív; a partner számára adott biztosíták előjele negatív.

Az ennél a módszernél elismert biztosíték az olyan biztosítékokra korlátozódik, amelyek a 2006/49/EK irányelv VIII. melléklete 1. részének 11. pontja és II. melléklete 9. pontjának értelmében elismerhetőek.

2. Amikor egy lineáris kockázati profilú OTC származtatott ügylet pénzügyi eszköz kifizetésre váltását köti ki, a kifizetési rész a kifizetési szakasz. Azok az ügyletek, amelyek kifizetések kifizetésekre való váltását kötik ki, két kifizetési szakaszból állnak. A kifizetési szakaszok a szerződésileg megállapított bruttó kifizetésekből állnak, ezekbe beleértve az ügylet elvi főösszegét. A hitelintézetek a következő számításokhoz figyelmen kívül hagyhatják azon kifizetési szakaszból származó kamatkockázatokat, amelyek lejáratáig kevesebb mint egy év van hátra. A hitelintézetek az ugyanabban a pénznemben denominált két kifizetési szakaszból álló ügyleteket, például a kamatláb-csereügyleteket, egyetlen összesített ügyletként kezelhetik. A kifizetési szakaszok kezelése az összesített ügyletre vonatkozik.

3. A részvényekkel (beleértve a részvényindexeket), arannyal, egyéb nemesfémekkel vagy egyéb árukkal mint alapul szolgáló pénzügyi eszközökkel folyó, lineáris kockázati profilú ügyletekhez az adott részvényben (vagy részvényindex) vagy áruban (beleértve az aranyat és egyéb nemesfémeket) rendelnek hozzá kockázati pozíciót és a kifizetési szakasz esetében kamatláb-kockázati pozíciót. Ha a kifizetési szakasz külföldi pénznemben denominált, akkor ahhoz ezen felül kockázati pozíciót rendelnek az adott valutában.

4. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral mint alapul szolgáló pénzügyi eszközzel folyó, lineáris kockázati profilú ügyletekhez a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírban rendelnek hozzá egy kamatláb-kockázati pozíciót és a kifizetési szakaszban egy másik kamatláb-kockázati pozíciót. A kifizetés kifizetésre váltását kikötő, lineáris kockázati profilú ügyleteknél, beleértve a devizapiaci forward ügyleteket, a kifizetési szakaszok mindegyikéhez egy-egy kamatláb-kockázati pozíciót rendelnek. Ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír külföldi pénznemben denominált, akkor a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz az adott pénznemben kockázati pozíciót rendelnek hozzá. Ha a kifizetési szakasz külföldi pénznemben denominált, akkor ahhoz az adott pénznemben kockázati pozíciót rendelnek hozzá. A devizaalapú csereügylethez rendelt kitettségérték nulla.

5. A lineáris kockázati profilú ügyletből eredő kockázati pozíció nagysága egyenlő az alapul szolgáló pénzügyi eszközök (beleértve az árukat is) - a hitelintézet nemzeti pénznemére váltott - tényleges elvi értékével (a piaci érték és a mennyiség szorzata), kivéve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében.

6. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a kifizetési szakaszok esetében a kockázati pozíció nagysága egyenlő a bruttó követelések (beleértve az elvi főösszeget) - a hitelintézet nemzeti pénznemére váltva - tényleges elvi értéke és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve a kifizetési szakasz módosított hátralévő futamidejének szorzatával.

7. A nemteljesítéskori csereügyletből eredő kockázati pozíció nagysága egyenlő a hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapír elvi értéke és a nemteljesítéskori csereügylet lejáratáig hátralévő futamidő szorzatával.

8. A nem lineáris kockázati profilú, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből (beleértve az opciókat és árfolyamswapokat) eredő kockázati pozíció nagysága egyenlő az alapul szolgáló pénzügyi eszköz tényleges elvi értéke delta ekvivalensével, kivéve ha hitelviszonyt megtestesítő értékpapír szolgál alapul.

9. A nem lineáris kockázati profilú, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből (beleértve az opciókat és árfolyamswapokat) eredő kockázati pozíció nagysága, amely alapjául hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy kifizetési szakasz szolgál, egyenlő az alapul szolgáló pénzügyi eszköz vagy kifizetési szakasz tényleges elvi értéke delta ekvivalense és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve a kifizetési szakasz módosított hátralévő futamidejének szorzatával.

10. A kockázati pozíciók megállapításához a partnertől kapott biztosíték úgy kezelendő, mint egy aznapi esedékességű származtatott szerződéses ügylet szerinti követelés a partnerrel szemben (hosszú pozíció), míg a kiírt biztosíték úgy kezelendő, mint egy aznapi esedékességű, a partner irányában fennálló kötelezettségvállalás (rövid pozíció).

11. A hitelintézetek a következő képleteket használhatják a kockázati pozíció nagyságának és előjelének meghatározására:

a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kivételével minden eszköz esetében:

tényleges elvi főösszeg vagy

ahol:

pref = az alapul szolgáló eszköz ára a bázispénznemben kifejezve;

V = a pénzügyi eszköz értéke (opció esetében: az opció kötési árfolyama; lineáris kockázati profilú ügylet esetében: magának az alapul szolgáló eszköznek az értéke);

pref = az alapul szolgáló eszköz ára ugyanabban a pénznemben kifejezve, mint V;

hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és minden ügylet kifizetési szakaszának esetében:

effektív elvi főösszeg és a módosított hátralévő futamidő szorzata, vagy

elvi főösszegben kifejezett delta ekvivalens és a módosított hátralévő futamidő szorzata

ahol:

V = a pénzügyi eszköz értéke (opció esetében: az opció kötési árfolyama; lineáris kockázati profilú ügylet esetében: magának az alapul szolgáló eszköznek, illetve a kifizetési szakasznak az értéke);

r = kamatlábszint

Ha V a bázispénznemhez képest más pénznemben van denominálva, a származtatott eszközt a megfelelő árfolyammal megszorozva a bázis pénznemre át kell váltani.

12. A kockázati pozíciókat fedezeti halmazokba kell csoportosítani. Minden egyes fedezeti halmaz esetében kiszámolásra kerül a kapott kockázati pozíciók összegének abszolút értéke. Ez az összeg a "nettó kockázati pozíció", amely az 1. bekezdésben megállapított képletekkel kifejezve:

13. A partnertől biztosítékként kapott készpénzletétekből, kifizetési szakaszokból és alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból származó kamatláb kockázati pozícióknál - amelyek esetében a 2006/49/EK irányelv I. mellékletének 1. táblázata értelmében 1,60 % vagy kevesebb a tőkekövetelmény - minden pénznem esetében hat fedezeti halmaz van az alábbi 4. táblázatba foglaltak szerint. A fedezeti halmazokat a "lejárat" és a "bázis súlyozású kamatlábak" kombinációja határozza meg.

4. Táblázat

Kormányzati bázis súlyozású kamatlábakNem kormányzati bázis súlyozású kamatlábak
Lejárat
Lejárat
Lejárat
<--- 1 év
>1 – <--- 5 év
> 5 év
<--- 1 év
>1 – <--- 5 év
> 5 év

14. Az olyan, alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból és kifizetési szakaszokból származó kamatláb-kockázati pozícióknál, amelyek esetében a kamatláb egy általános piaci kamatlábnak megfelelő báziskamatlábhoz van kötve, a hátralévő futamidő a kamatláb következő kiigazításáig fennmaradó időtartam hosszával egyenlő. Minden más esetben a hátralévő futamidő az alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapír futamideje vagy kifizetési szakasz esetében az ügylet lejárati ideje.

15. A nemteljesítéskori csereügylet alapját képező hitelviszonyt megtestesítő bázis értékpapírok kibocsátóinak mindegyikéhez egy fedezeti halmaz tartozik. Az n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügyletek kosarát a következőképpen kell kezelni:[262]

a) egy n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügylet alapját képező kosár hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapírjából származó kockázati pozíció nagysága egyenlő a hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapír tényleges elvi értékének és az n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügyletek - a hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapír hozamkülönbségének figyelembevételével - módosított hátralévő futamidejének szorzatával;

b) az n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügylet alapját képező kosár hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapírjainak mindegyikéhez egy fedezeti halmaz tartozik; különböző n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügyletekből származó kockázati pozíciók nem szerepelhetnek ugyanabban a fedezeti halmazban;

c) az n-edik nemteljesítéskor lehívható derivatíva bázisértékpapírjaihoz rendelt fedezeti halmazoknál alkalmazandó CCR-szorzó 0,3 % azon hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapírok esetében, amelyek elismert külső hitelminősítőtől származó hitelminősítése az 1-3 hitelminőségi besorolással egyenértékű, a többi hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetében pedig 0,6 %.

16. Készpénzletétekből származó kamatláb kockázati pozícióknál, amelyek biztosítékként kerülnek kiírásra egy partnernél, amikor annak a partnernek nincs kis egyedi kockázatú kinnlévő tartozása, valamint alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból származó kamatláb-kockázati pozícióknál - amelyek esetében a 2006/49/EK irányelv I. mellékletének 1. táblázata értelmében a tőkekövetelmény több mint 1,60 % - minden kibocsátóra egy fedezeti halmaz van. Amikor egy kifizetési szakasz követ egy ilyen hitelviszonyt megtestesítő eszközt, minden egyes hitelviszonyt megtestesítő báziseszköz-kibocsátóra is van egy fedezeti halmaz. A hitelintézetek ugyanabba a fedezeti halmazba sorolhatják az egy bizonyos kibocsátó hitelviszonyt megtestesítő eszközeiből, vagy ugyanannak a kibocsátónak a kifizetési szakaszok által követett vagy a nemteljesítési csereügylet alapjául szolgáló hitelviszonyt megtestesítő bázis eszközeiből következő kockázati pozíciókat.

17. A hitelviszonyt megtestesítő eszközökön túl az alapul szolgáló pénzügyi eszközök csak akkor sorolandók azonos, adott fedezeti halmazokba, ha azonos vagy hasonló eszközökről van szó. Minden más esetben különböző fedezeti halmazokba sorolandók. Az eszközök hasonlóságának a megállapítása a következőképpen történik:

- részvények esetében hasonlónak minősülnek az egyazon kibocsátó részvényei. A részvényidex külön kibocsátóként kezelendő;

- nemesfémek esetében az azonos fém tekintendő hasonló eszköznek. A nemesfém-index külön nemesfémként kezelendő;

- villamosáram esetében hasonló eszközök azok a szolgáltatási jogok és kötelezettségek, amelyek egyazon csúcs- és nem csúcsterhelésű időszakra vonatkoznak bármely 24 órás időszakban; és

- áruk esetében az azonos áruk minősülnek hasonló eszköznek. Az áruindex külön áruként kezelendő.

18. A különböző fedezeti halmaz kategóriákra vonatkozó CCRM-eket a 5. táblázat tartalmazza.

5. Táblázat

Fedezeti halmaz kategóriákCCR Multiplikátor (CCRM)
1.Kamatlábak0,2 %
2.Kamatlábak olyan nemteljesítési csereügylet alapjául szolgáló hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapírból származó kockázati pozíciókra, amelyek esetében a 2006/49/EK irányelv I. mellékletének 1. táblázata értelmében 1,60 % vagy kevesebb a tőkekövetelmény.0,3 %
3.Kamatlábak olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból vagy hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapírból származó kockázati pozíciókra, amelyek esetében 2006/49/EK irányelv I. mellékletének 1. táblázata értelmében több mint 1,60 % a tőkekövetelmény.0,6 %
4.Árfolyamok2,5 %
5.Villamos áram4,0 %
6.Arany5,0 %
7.Részvény7,0 %
8.Nemesfémek (arany kivételével)8,5 %
9.Egyéb áruk (nemesfémek és villamosáram kivételével)10,0 %
10.Az egyik fenti kategóriába sem tartozó, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek alapjául szolgáló eszközök.10,0 %

A 5. táblázat 10. pontjában hivatkozott, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek alapjául szolgáló eszközöket minden alapul szolgáló eszközkategória szerint külön fedezeti halmazokba kell sorolni.

19. Olyan nem lineáris kockázati profilú, illetve kifizetési szakaszok és hitelviszonyt megtestesítő értékpapír alapú ügyletek esetében, amelyekre a hitelintézet nem tudja megállapítani a delta-tényezőt, illetve a módosított hátralévő futamidőt az illetékes hatóság által a piaci kockázat kivédését célzó minimális tőkekövetelmény meghatározására jóváhagyott modellel, az illetékes hatóságnak konzervatívan kell meghatároznia a kockázati pozíciók nagyságát és az alkalmazandó CCRMj értékeket. Ennek alternatívájaképpen az illetékes hatóságok megkövetelhetik a 3. részben meghatározott módszer használatát. A nettósítást nem elismerendő: vagyis a kitettségértéket úgy kell meghatározni, mintha létezne egy, csupán az adott ügyletet tartalmazó nettósítási halmaz.

20. A hitelintézménynek belső eljárásokkal kell rendelkeznie annak igazolására, hogy egy ügylet fedezeti halmazba való belefoglalását megelőzően, az ügyletre van érvényes, a 7. részben meghatározott követelményeknek megfelelő, jogilag végrehajtható nettósítási szerződés.

21. Annak a hitelintézetnek, amelyik biztosítékot használ CCR-je csökkentésére, belső eljárásokkal kell rendelkeznie annak igazolására, hogy a biztosítéknak a számításaiban való elismerését megelőzően, a biztosíték megfelel a VIII. mellékletben meghatározott jogbiztonsági előírásoknak.

6. RÉSZ

Belső modell módszer

1. Az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően a hitelintézet alkalmazhatja a belső modell módszert (IMM) a 2. rész 2. bekezdésének i. pontjában foglalt ügyletek vagy a 2. rész 2. pontjának ii., iii. és iv. pontjában foglalt ügylete, illetve a 2. rész 2. pontjának i-iv. pontjában foglalt ügyeletek kockázatiértékének kiszámításához. Ezen esetek mindegyikében a fent említett módszer a 2. rész 2. pontjának v. pontjában szereplő ügyletekre is alkalmazható. A 2. rész 1. pontjának második albekezdésétől eltérve a hitelintézetek dönthetnek úgy, hogy ezt a módszert nem alkalmazzák a méretükben vagy kockázatukban lényegtelen kockázatokra. Az IMM módszer alkalmazásához a hitelintézetnek az ebben a részben meghatározott követelményeknek kell megfelelnie.

2. Az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően az IMM alkalmazása történhet egymást követően különböző típusú ügyletek körében, és ezen időszak alatt a hitelintézet alkalmazhatja a 3. vagy az 5. részben meghatározott módszereket. Ezen rész további rendelkezéseitől eltérve a hitelintézetek nem kell, hogy egy meghatározott típusú modellt alkalmazzanak.

3. Az összes olyan OTC származékos ügylet és nyitvaszállítási ügylet esetén, amely esetében a hitelintézet nem kapott jóváhagyást az IMM alkalmazására, a hitelintézet a 3. vagy az 5. részben meghatározott módszereket használja. Egy csoporton belül e két módszer kombinált alkalmazása tartósan engedélyezett. E két módszer kombinált alkalmazása egy jogi személyen belül csak akkor engedélyezett, ha az egyik módszert az 5. rész 19. pontjában meghatározott esetekben alkalmazzák.

4. Az IMM alkalmazására engedélyt kapott hitelintézetek kizárólag alapos indok igazolása és az illetékes hatóságok jóváhagyása esetén térhetnek vissza a 3. vagy az 5. részben foglalt módszerek alkalmazásához. Ha a hitelintézet már nem teljesíti az e részben foglalt követelményeket, köteles az illetékes hatóságnak tervet előterjeszteni, amelyből kiderül, hogy a követelményeket megfelelő időn belül ismét teljesíti, vagy pedig bizonyítania kell, hogy a nemteljesítés következménye lényegtelen.

Kitettségérték

5. A kitettségértéket a nettósítási csoport szintjén kell mérni. A modellnek meg kell határoznia a nettósítási csoportnak a piaci változók - például a kamatlábak, devizaárfolyamok - változásai eredményeképpen bekövetkező változásainak előrejelző eloszlását. A modellnek ezt követően ki kell számítania a nettósítási csoport kitettségértékét minden egyes jövőbeli időpontra, a piaci változók adott változásai esetére. Biztosítéki megállapodást kötött partnerek esetén a modell a fedezet jövőbeli mozgásait is figyelembe veheti.

6. A hitelintézetek a 2006/49/EK irányelv VIII. mellékletének 1. része 11. pontjában és II. melléklete 9. pontjában meghatározott elismerhető pénzügyi biztosítékot bevonhatják a nettósítási csoportok piaci értékében bekövetkező változásokat előrejelző eloszlásba, amennyiben az IMM kvalitatív, kvantitatív és adatokra vonatkozó követelményei a biztosíték esetében teljesülnek.

7. A kitettségértéket az effektív várható pozitív kockázat (Effective Expected Positive Exposure - effektív EPE) és α szorzatából előállítva kell kiszámítani:

Kitettségérték = α × effektív EPE

ahol:

Alfa (α) 1,4, de az illetékes hatóságok magasabb α értéket is előírhatnak, és az effektív EPE értékét a várható kockázatnak (EEt) a jövőbeli t időpontban fennálló átlagos kockázatként való becslésével kell kiszámítani, ahol az átlagot a vonatkozó piaci kockázati tényezők lehetséges jövőbeli értékeinek átlagaként kell venni. A modell az EE értékét a jövőbeli t1, t2, t3... időpontok sorozata alapján becsli.

8. Az effektív EE értékét rekurzívan kell kiszámítani a következőképpen:

Effektív EEtk = max(effektív EEtk-1; EEtk)

ahol:

az aktuális időpontot t0 jelöli, és az effektív EEt0 az aktuális kockázatnak felel meg.

9. E tekintetben az effektív EPE az átlagos effektív EE a jövőbeli kockázat első évében. Ha a nettósítási sorozatban szereplő valamennyi szerződés egy éven belül esedékessé válik, az EPE a várható kockázat átlaga addig az időpontig, amíg a nettósítási csoportba tartozó összes szerződés le nem jár. Az effektív EPE az effektív EE súlyozott átlagaként számítható ki:

ahol:

a Δtk = tk - tk-1 súlyok figyelembe veszik azt az esetet, amikor a jövőbeli kockázatot nem egyenlő időközönként bekövetkező időpontonként számítják.

10. Az EE vagy a kiemelkedő kockázat mértékét a kockázatok olyan eloszlása alapján kell kiszámítani, amely figyelembe veszi a kockázatok normál eloszlástól eltérő eloszlását.

11. A hitelintézetek a fenti egyenlet szerinti, az α és az effektív EPE szorzatánál konzervatívabb mértéket is alkalmazhatnak minden partnerrel szemben.

12. A 7. ponttól eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik a hitelintézetek számára, hogy saját becsléseik szerinti α értéket alkalmazzanak, 1,2-es alsó határértékkel, ahol α az összes partnert átfogó CCR-kockázat teljes szimulációjából származó belső tőke (számláló) és az EPE-n alapuló belső tőke (nevező) arányával egyenlő. A nevezőben az EPE-t úgy kell használni, mintha fix kinnlevő összeg lenne. A hitelintézeteknek igazolniuk kell, hogy az α értékére vonatkozó belső becsléseik figyelembe veszik a számlálóban az ügyletek vagy az ügyletek portfoliói piaci értékei eloszlásának sztochasztikus függőségét. Az α belső becsléseinek figyelembe kell venniük a portfoliók tagoltságát.

13. A hitelintézet biztosítja, hogy α számlálója és nevezője a modellezési módszerrel, a paraméterekre vonatkozó előírásokkal és a portfolió összetételével konzisztens módon legyen kiszámítva. Az alkalmazott módszernek a hitelintézet belső tőkére vonatkozó módszerén kell alapulnia, jól dokumentáltnak kell lennie, és azt független érvényesítésnek kell alávetni. Továbbá a hitelintézetek legalább negyedévente, valamint amikor a portfolió összetétele időnként változik, ennél gyakrabban felülvizsgálják becsléseiket. A hitelintézetek a modellkockázatot is felmérik.

14. Megfelelő esetben a piaci és a hitelkockázat együttes szimulációjakor alkalmazott piaci kockázati tényezők volatilitásait és korrelációit a hitelkockázati tényezőhöz kell kötni, hogy tükrözzék a volatilitás vagy korreláció esetleges megnövekedését egy kedvezőtlen gazdasági fordulat esetén.

15. Ha a nettósítási csoport biztosítéki megállapodás hatálya alá esik, a hitelintézeteknek az alábbi EPE-mértékeket kell alkalmazniuk:

a) az Effektív EPE, a biztosítéki megállapodás figyelembe vétele nélkül;

b) a biztosítéki megállapodásban foglalt küszöb - amennyiben pozitív - és a kockázatok fedezetlenségének időszaka alatt bekövetkező lehetséges kockázatnövekedést tükröző hozzáadott érték. A hozzáadott értéket a nettósítási csoportok kockázatának az aktuális - nulla - kockázattól kezdődő és a kockázatok fedezetlenségének időszakán át tartó várható növekedéseként számítják ki. A kizárólag repó típusú ügyletekből álló nettósítási csoportokra - napi piaci értékelés és napi letétkiigazítás mellett - öt munkanapos, minden más nettósítási csoport esetén tíz munkanapos alsó határérték vonatkozik az e célra használt kockázatok fedezetlenségének időszakára; vagy

c) ha az EE becslésekor a modell figyelembe veszi a letétkiigazítás hatásait, az illetékes hatóságok jóváhagyása függvényében a modell EE-mértéke közvetlenül felhasználható a (8) pontjában meghatározott egyenletben.

Az EPE-modellekre vonatkozó minimumkövetelmények

16. A hitelintézet EPE-modelljének meg kell felelnie a 17-41. pont szerinti működési követelményeknek.

CCR ellenőrzése

17. A hitelintézet rendelkezik a CCR rendszere kialakításáért és megvalósításáért - beleértve a modell érvényességének kezdeti és folyamatos ellenőrzését is - felelős ellenőrző egységgel. Ez az egység ellenőrzi a bevitt adatok integritását, valamint a hitelintézet kockázatmérési modelljének teljesítményéről szóló jelentéseket hoz létre és elemez, beleértve a kockázati kitettségek és a hitel-, valamint üzletkötési limitek mértéke közötti viszony értékelését. Ez az egység független a kockázatok megnyitásáért, megújításáért vagy kereskedelméért felelős részlegektől, és nem áll illetéktelen befolyás alatt; megfelelő személyzettel rendelkezik; közvetlenül a hitelintézet felső vezetése alá van rendelve. Ezen egység munkáját szorosan integrálni kell a hitelintézet napi hitelkockázat-kezelési eljárásába. Ennek megfelelően a munka eredményének is a hitelintézet hitel- és teljes kockázati profiljának tervezési, monitoring és ellenőrzési folyamatának szerves részét kell képeznie.

18. A hitelintézetnek elméletileg megalapozott, egységesen végrehajtott stratégiákkal, folyamatokkal és rendszerekkel kell rendelkeznie a CCR-kockázatok kezelésére. A megalapozott CCR-kezelési keretrendszer magában foglalja a CCR azonosítását, értékelését, kezelését, jóváhagyását és belső jelentését.

19. A hitelintézet kockázatkezelési stratégiáinak figyelembe kell venniük a CCR-rel összefüggésbe hozható piaci, likviditási, jogi és működési kockázatokat. A hitelintézet nem vállalkozhat üzleti tevékenységre semmilyen partnerrel sem anélkül, hogy felmérné annak hitelképességét, és kellően figyelembe veszi a teljesítési és a teljesítés előtti hitelkockázatot. Ezeket a kockázatokat a lehető legátfogóbban kell kezelni a partner szintjén (a CCR-kockázatok más hitelkockázatokkal való összevonásával) és a teljes cég szintjén.

20. A hitelintézet igazgatósága és felső vezetése aktívan részt vesz a CCR-ellenőrzési folyamatban és azt az üzleti tevékenység lényeges elemének tekinti, amelyre jelentős erőforrásokat szükséges fordítani. A felső vezetésnek tisztában kell lennie az alkalmazott modell korlátaival és feltevéseivel, és ezeknek az eredmény megbízhatóságára gyakorolt hatásával. A felső vezetésnek figyelembe kell vennie a piaci környezet bizonytalanságait és a működési problémákat is, és tisztában kell lenniük azzal, hogyan jelennek meg ezek a modellben.

21. A hitelintézet CCR-kockázatoknak való kitettségéről készített napi jelentést megfelelő rangú és hatáskörű vezetői szinten kell ellenőrizni mind az egyes hitelkezelők vagy kereskedők által elfoglalt pozíciók csökkentése, mind a hitelintézet teljes CCR-kockázatának csökkentése érdekében.

22. A hitelintézet CCR-kezelési rendszerét a belső hitelezési és kereskedési korlátozásokkal együttesen kell alkalmazni. A hitelezési és kereskedési korlátoknak a hitelintézet kockázatmérési modelljéhez kell viszonyulniuk oly módon, hogy az idők folyamán következetesek és a hitelkezelők, a kereskedők és a felső vezetés számára jól érthetők legyenek.

23. A hitelintézet CCR-mérése magában foglalja a hitelkeretek naponkénti és napon belüli felhasználásának mérését. A hitelintézet értékeli az aktuális kockázat bruttó és biztosítéktól mentes nettó értékét. A hitelintézet portfolió- és partnerszinten kiszámítja és nyomon követi a kiemelkedő kockázatot vagy a potenciális jövőbeni kockázatot (PFE) az általa választott konfidenciaintervallumban. A hitelintézet figyelemmel kíséri a nagy vagy koncentrált pozíciókat, például kapcsolt partnerek csoportjai, iparág, piac stb. szerint.

24. A hitelintézet kockázatmérési modellje napi eredményein alapuló CCR-elemzések kiegészítéseként rendszeres és szigorú stressztesztelési programot is fenntart. A felső vezetés rendszeresen áttekinti e stresszteszt eredményeit, és azoknak tükröződniük kell a vezetés és az igazgatóság által felállított CCR-szabályokban és korlátokban. Ahol a stressztesztek különös sebezhetőséget mutatnak ki a körülmények egy csoportjával szemben, a kockázatok megfelelő kezelése érdekében sürgősen lépéseket kell tenni.

25. A hitelintézet a CCR-kezelési rendszer működésére vonatkozó, dokumentált belső szabályoknak, ellenőrzéseknek és eljárásoknak való megfelelés biztosítására szolgáló gyakorlatot tart fenn. A hitelintézet CCR-kezelési rendszerének jól dokumentáltnak kell lennie, és biztosítania kell a CCR mérésére alkalmazott, tapasztalaton alapuló módszerek magyarázatát.

26. A hitelintézet saját belső ellenőrzési eljárásán keresztül rendszeresen végrehajtja a CCR-kezelési rendszer független felülvizsgálatát. Ez a felülvizsgálat mind a (17) pontjában említett üzleti egységek tevékenységeire, mind a független CCR-ellenőrzési egységre kiterjed. A teljes CCR-kezelési rendszer felülvizsgálata rendszeres időközönként történik, és legalább az alábbiakkal külön is foglalkozik:

a) a CCR-kezelési rendszer és eljárás dokumentációjának alkalmassága;

b) a CCR-ellenőrzési egység szervezeti felépítése;

c) a CCR-mérések integrálása a napi kockázatkezelésbe;

d) a főiroda és a back-office személyzete által alkalmazott kockázati árazási modellek és értékelési rendszerek jóváhagyására vonatkozó eljárás;

e) a CCR-mérési eljárásban bekövetkezett bármilyen jelentős változás érvényesítése;

f) a kockázatmérési modell által lefedett CCR-kockázatok köre;

g) a vezetői információs rendszer integritása;

h) a CCR-adatok pontossága és teljessége;

i) a modellek működtetésére felhasznált adatforrások konzisztenciájának, időszerűségének és megbízhatóságának - beleértve ezen adatforrások függetlenségét - értékelésére alkalmazott ellenőrzési eljárás;

j) a volatilitási és korrelációs feltevések pontossága és megfelelősége;

k) az értékelés és a kockázat átalakítására vonatkozó számítások pontossága; és

l) a modell pontosságának ellenőrzése gyakori utólagos teszteléssel.

Használati teszt

27. A kockázatoknak a modell által generált, az effektív EPE kiszámításához használt eloszlását szorosan integrálni kell a hitelintézet napi CCR-kezelési eljárásába. A modelleredménynek ugyanígy elsődleges szerepet kell játszania a hitelintézet hiteljóváhagyásában, belső tőkeallokálásában és vállalatirányítási funkcióiban.

28. A hitelintézet visszakövethető nyilvántartással rendelkezik a kockázatok CCR-re való eloszlását generáló modellek használata terén. Tehát a hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy az illetékes hatóságok általi jóváhagyást megelőző egy évben olyan modellt használt az EPE-számítás alapjául szolgáló kockázatok eloszlásainak számítására, amely nagyjából megfelel az e részben foglalt minimumkövetelményeknek.

29. A kockázatok CCR-re való eloszlásának generálására alkalmazott modellnek a CCR azonosítását, értékelését, kezelését, jóváhagyását és belső jelentését magában foglaló CCR-kezelési keretrendszer részének kell lennie. Ez a keretrendszer tartalmazza a hitelkeretek használatának (a CCR-kockázatok összesítése más hitelkockázatokkal) és a belső tőke allokációjának értékelését. A hitelintézet az EPE mellett az aktuális kockázatokat is értékeli és kezeli. Megfelelő esetben a hitelintézet értékeli az aktuális kockázat bruttó és biztosítéktól mentes nettó értékét. A használati teszt akkor megfelelő, ha a hitelintézet az EPE kiszámítására alkalmazott modellel létrehozott kockázateloszlás alapján más CCR-értékeléseket - például a kiemelkedő kockázatot vagy a potenciális jövőbeni kockázatot (PFE) - is alkalmaz.

30. A hitelintézetnek olyan rendszerekkel kell rendelkeznie, amellyel képes arra, hogy szükség esetén akár naponta megbecsülje az EE értéket, kivéve ha bizonyítja az illetékes hatóságoknak, hogy CCR-kockázatai ritkább számításokat igényelnek. A hitelintézet az EE értékét előrejelzési horizontok olyan időprofilja mentén számítja ki, amely megfelelően tükrözi a jövőbeli pénzáramlások és a szerződések lejártának időbeli szerkezetét, és oly módon, amely összhangban van a kockázatok lényegességével és összetételével.

31. A kockázatokat a nettósítási csoportban található összes szerződés teljes élettartamán keresztül (nem csak az egyéves horizontig) kell értékelni, nyomon követni és ellenőrizni. A hitelintézetnek olyan eljárásokat kell fenntartania, amely lehetővé teszi a partnerkockázatok azonosítását és ellenőrzését azokban az esetekben is, amikor azok túllépnek az egyéves horizonton. A kockázat előre jelzett növekedése a hitelintézet belső tőkemegfelelési modelljének bemenete.

Stresszteszt

32. A hitelintézetnek a CCR-nek való tőkemegfelelés felméréséhez megbízható stressztesztelési eljárásokat kell fenntartania. Ezeket a stresszértékeléseket a hitelintézetnek össze kell hasonlítania az EPE értékelésével, és a 123. cikkben foglalt eljárás részének kell tekintenie. A stressztesztnek ki kell terjednie a gazdasági feltételekben bekövetkező, a hitelintézet hitelkockázatait esetlegesen kedvezőtlenül befolyásoló lehetséges események vagy jövőbeli változások azonosítására, és a hitelintézet e változásokkal szembeni ellenálló képességének felmérésére is.

33. A hitelintézet stressztesztnek veti alá CCR-kockázatait, beleértve a piaci és a hitelkockázati tényezők válsághelyzetben történő együttes vizsgálatát. A CCR stressztesztje figyelembe veszi a koncentrációs kockázatot (egy partner felé vagy partnerek csoportjai felé), a piacok és a hitelkockázat közötti korrelációs kockázatot, valamint azt a kockázatot, hogy a partner pozícióinak likvidációja megmozdíthatja a piacot. A stresszteszt felméri e piaci mozgásoknak a hitelintézet saját pozíciójára gyakorolt hatását is, és ezt a hatást beépíti a CCR értékelésébe.

Rossz irányú kockázat

34. A hitelintézeteknek megfelelő figyelmet kell fordítaniuk az általános, rossz irányú kockázatok jelentős növekedését eredményező kitettségeknek.

35. A hitelintézetnek rendelkezniük kell a speciális rossz irányú kockázatok konkrét eseteinek az adott ügylet kezdetétől az ügylet teljes élettartamán át folytatódó azonosítására, nyomon követésére és ellenőrzésére szolgáló eljárásokkal.

A modellezési folyamat integritása

36. A modellnek időszerűen, teljes mértékben és konzervatív módon kell tükröznie az ügyleti feltételeket és leírást. Ezek a feltételek legalább a szerződések feltételezett összegeit, lejáratát, referenciaösszegeit, a biztosítékkal való ellátásra vonatkozó intézkedéseket és a nettósítási intézkedéseket tartalmazzák. A feltételeket és leírásokat hivatalos és rendszeres időközönként végrehajtott ellenőrzésnek alávetett adatbázisban tárolják. A nettósítási megállapodások elismerésére vonatkozó eljárás a jogász alkalmazottak jóváhagyását igényli a nettósítás jogi végrehajthatóságának ellenőrzése érdekében, és azokat egy független egység viszi be az adatbázisba. Az ügyleti feltételek és leírások adatainak a modellbe történő átvitelét is belső ellenőrzésnek kell alávetni, és a modell, illetve a forrásadatok rendszere között hivatalos egyeztetési eljárásokat kell fenntartani annak folyamatos ellenőrzésére, hogy az ügyleti feltételek és leírások helyesen vagy legalább konzervatívan tükröződjenek az EPE értékében.

37. A modellnek aktuális piaci adatokat kell alkalmaznia az aktuális kockázatok kiszámítására. A volatilitás és a korrelációk becslésekor használt múltbeli adatok alkalmazásakor legalább három évet felölelő múltbeli adatot kell felhasználni, és negyedévente, illetve - amennyiben a piaci feltételek megkívánják - gyakrabban frissíteni Az adatoknak a gazdasági feltételek teljes skáláját, például egy teljes üzleti ciklust fel kell ölelniük. Az üzleti egység által szolgáltatott ár érvényességét az adott üzleti egységtől független egység ellenőrzi. Az adatokat üzletágaktól függetlenül kell beszerezni, a modellbe időszerű és teljes formában betáplálni, és hivatalos és rendszeres időközönként elvégzett ellenőrzésnek alávetett adatbázisban tárolni. A hitelintézetnek az adatok integritását biztosító fejlett eljárással is rendelkeznie kell, amely megtisztítja az adatokat a hibás és/vagy rendellenes adatoktól. Attól függően, hogy a modell milyen mértékben támaszkodik közvetett piaci adatokra - beleértve az olyan új termékeket, amelyek esetén nem áll rendelkezésre három évre visszamenő múltbeli adat -, a belső szabályoknak azonosítaniuk kell a közvetett adatokat, és a hitelintézetnek tapasztalati úton igazolnia kell, hogy a közvetett adat konzervatív módon képviseli a kedvezőtlen körülmények között fennálló kockázatot. Ha a modell tartalmazza a biztosítéknak a nettósítási csoport piaci értékében bekövetkező változásra gyakorolt hatását, a hitelintézetnek megfelelő múltbeli adattal kell rendelkeznie a biztosíték volatilitásának modellezésére.

38. A modellt érvényesítési eljárásnak kell alávetni. A hitelintézet szabályainak és eljárásainak egyértelműen le kell írniuk az eljárást. Az érvényesítési eljárás meghatározza azokat a vizsgálatokat, amelyek biztosítják a modell integritását és azon feltételek azonosítását, amelyek között a feltevések sérülnek, és az EPE alulbecslését eredményezhetik. Az érvényesítési eljárás a modell átfogó jellegének felülvizsgálatát is magában foglalja.

39. A hitelintézet nyomon követi a megfelelő kockázatokat, és olyan eljárásokat alkalmaz, amelyek kiigazítják az EPE becslését, amennyiben ezek a kockázatok jelentőssé válnak. Ez a következőket foglalja magában:

a) a hitelintézet azonosítja és kezeli a rossz irányú kockázati kitettségeit;

b) egy év után növekvő kockázati profilú kitettségek esetén a hitelintézet rendszeresen összeveti az egyéves EPE-becslést a kockázat teljes élettartamára vonatkozó EPE értékkel; és

c) egy évnél rövidebb hátralévő lejáratú kitettségek esetén a hitelintézet rendszeresen összehasonlítja a helyettesítési költséget (aktuális kockázat) a megvalósult kockázati profillal, és/vagy tárolja az ilyen összehasonlítást lehetővé tevő adatokat.

40. A hitelintézet belső eljárásokat tart fenn az ügyletek nettósítási csoportba történő felvétele előtt történő ellenőrzésére, amely megállapítja, hogy az ügyletet fedezi-e jogilag végrehajtható, a 7. részben foglalt követelményeknek megfelelő nettósítási megállapodás.

41. Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek biztosíték alkalmazásával csökkentik a CCR-kockázatot, olyan belső eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel a biztosíték hatásainak számításaikban való elismerése előtt ellenőrzik, hogy a biztosíték megfelel-e a jogbiztonság VIII. mellékletben foglalt normáinak.

Az EPE-modellek érvényesítési követelményei

42. A hitelintézet EPE-modelljének a következő érvényesítési követelményeknek kell megfelelnie:

a) a 2006/49/EK irányelv V. mellékletében foglalt kvalitatív érvényesítési követelmények;

b) a kamatlábakat, devizaárfolyamokat, értékpapírárakat, árukat és más piaci kockázati tényezőket hosszú távú horizonton kell előre jelezni a CCR-kockázat értékeléséhez. A piaci kockázati tényezők előrejelzési modelljének teljesítményét hosszú időhorizonton kell érvényesíteni;

c) a piaci kockázati tényezőkre ható jövőbeli sokkhatás adott forgatókönyve esetén a CCR-kockázat kiszámításához használt árazási modelleket a modellérvényesítési eljárás részeként kell vizsgálni. Az opciók árazási modelljének figyelembe kell vennie, hogy az opciók értéke a piaci kockázati tényezőkhöz viszonyítva nem lineáris;

d) az EPE-modellnek figyelembe kell vennie az ügyletspecifikus információkat a kockázatok nettósítási csoport szintjén történő összesítéséhez. A hitelintézetnek ellenőriznie kell, hogy az ügyletek a modellen belül a megfelelő nettósítási csoporthoz legyenek rendelve;

e) az EPE-modellnek az ügyletekre jellemző adatokat is tartalmaznia kell a biztosítékkal való ellátottság hatásainak figyelembe vételéhez. Mind a biztosíték aktuális összegét, mind a partnerek által a jövőben egymásnak átadott biztosítékokat figyelembe kell vennie. Egy ilyen modellnek figyelembe kell vennie a biztosítéki megállapodások természetét (egyoldalú vagy kétoldalú), a biztosítékok lehívásának gyakoriságát, a kockázatok fedezetlenségének időszakát, a biztosíték nélküli kockázat hitelintézet által elfogadható küszöbértékét és az átruházott összeget. Egy ilyen modellnek vagy a kiírt biztosíték értékében bekövetkezett piaci árazás változását kell modelleznie, vagy a VIII. mellékletben foglalt szabályokat kell alkalmaznia; és

f) a partner reprezentatív portfolióinak állandó, előzményeken alapuló utótesztelésének a modellérvényesítési eljárás részének kell lennie. Rendszeres időközönként a hitelintézet ilyen (tényleges vagy hipotetikus) utótesztelést végez a partnerek reprezentatív portfolióin. E reprezentatív portfoliókat a lényeges kockázati tényezőkre való érzékenységük és a hitelintézet kockázataival való korrelációjuk alapján kell kiválasztani;

ha az utótesztelés azt jelzi, hogy a modell nem kellően pontos, az illetékes hatóságok visszavonják a modell jóváhagyását, és megfelelő intézkedéseket írnak elő a modell azonnali javításának biztosítására. A 136. cikk értelmében előírhatják további szavatolótőke felhalmozását is.

7. RÉSZ

Szerződéses nettósítás (adósságmegújítási és más nettósítási megállapodások)

a) Az illetékes hatóságok részéről elfogadható nettósítási típusok

Ezen rész alkalmazásában a "szerződő másik fél" olyan entitás (beleértve a természetes személyeket is), amely jogosult szerződéses nettósítási megállapodást kötni és a "termékek közötti szerződéses nettósítási megállapodás" olyan, egy hitelintézet és egy másik fél között létrejött írásos kétoldalú megállapodás, amely egyetlen jogi kötelezettséggel lefedi az összes kétoldalú vonatkozó megállapodást és a különböző termékkategóriákhoz tartozó ügyleteket. A termékek közötti szerződéses nettósítási megállapodások kizárólag a kétoldalú alapon végrehajtott nettósításra vonatkoznak.

A termékek közötti nettósítás alkalmazásában az alábbiak minősülnek különböző termékkategóriáknak:

i. repóügyletek, fordított repóügyletek, értékpapír- és/vagy árukölcsönzés vagy kölcsönvétel;

ii. letéti kölcsönügyletek; és

iii. a IV. mellékletben felsorolt szerződések.

Az illetékes hatóságok a következő szerződéses nettósítási típusokat ismerhetik el kockázatcsökkentő jellegűeknek:

i. kétoldalú adósságmegújítási szerződések hitelintézetek és a szerződő másik fél között, amelynek alapján a kölcsönösen fennálló kötelezettségek és követelések egymással szemben automatikusan összeolvadnak, oly módon, hogy az adósságmegújítás egyetlen nettó összegethatároz meg, amely így jogilag kötelező erejű, egyetlen új szerződést képez a korábbi szerződések megszüntetésével;

ii. egyéb kétoldalú megállapodások a hitelintézet és aszerződő másik fél között; és

iii. olyan hitelintézetek termékek közötti szerződéses nettósítási megállapodásai, amelyek jóváhagyást kaptak az illetékes hatóságoktól a 6. részben tárgyalt módszer alkalmazására, az illető módszer hatáskörébe tartozó ügyletek esetében. Valamely csoport tagjai által kezdeményezett ügyletek közötti nettósítás nem vehető figyelembe a tőkekövetelmények kiszámításakor.

b) Az elismerés feltételei

Azilletékes hatóságok a következő feltételekkel ismerhetik el kockázatcsökkentőnek a szerződéses nettósítást:

i. a hitelintézetnek olyan szerződéses nettósítási megállapodásban kell állnia szerződő másik féllel, amely egyetlen jogi kötelezettséget alkot, kiterjed minden benne foglalt ügyletre, oly módon, hogy a szerződő fél nem teljesítése esetén - mulasztás, csőd, felszámolás vagy más hasonló körülmények következtében - a hitelintézet kizárólag azt az összeget követelné, illetve azzal az összeggel tartozna, amely megfelel a beszámított egyedi ügyletek pozitív és negatív piaci értékei nettó összegének;

ii. a hitelintézetnek az illetékes hatóságok rendelkezésére kellett bocsátania írásos és indokolással ellátott jogi véleményét azzal a céllal, hogy jogi kifogás esetén az illetékes bíróságok és közigazgatási hatóságok az i. pontban ismertetett esetekben megállapíthassák, hogy a hitelintézet követeléseinek és tartozásainak egyenlege az i. pontban megjelölt nettó összegre korlátozódik:

- a szerződő másik fél székhelye szerinti állam joga szerint, és ha egy vállalkozás külföldi fióktelepe érintett, annak az államnak a joga szerint is, ahol a fióktelep elhelyezkedik;

- a figyelembe vett egyedi ügyletekre nézve irányadó jog szerint; és

- a szerződéses nettósítás érvénybeléptetéséhez szükséges szerződésre vagy megállapodásra nézve irányadó jog szerint;

iii. a hitelintézetnek kidolgozott eljárással kell rendelkeznie annak biztosítása céljából, hogy a szerződéses nettósítás jogi érvényességét ellenőrzés alatt tartsa a vonatkozó jogszabályok lehetséges változásainak fényében;

iv. a hitelintézet az összes szükséges dokumentumot megőrzi az irattárában;

v. a nettósítás hatásait bele kell számítani a hitelintézet egyes ügyfeleivel kapcsolatban számított összesített hitelkockázati kitettségbe, a hitelintézetnek ennek alapján kell központi szerződésregisztrációs rendszereiket kezelniük; és

vi. a különböző ügyletek során az egyes felek hitelkockázatait egyetlen jogi kockázati kitettségben kell összesíteni. Ezt az összesítést figyelembe kell venni a hitelkorlátok és a belső tőke számításának céljaira.

Az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük arról - szükség esetén más illetékes hatóságokkal való egyeztetés után - hogy a szerződéses nettósítás jogilag érvényes az összes érintett állam joga szerint. Ha az illetékes hatóságok nincsenek meggyőződve erről, a szerződéses nettósítási megállapodást nem fogják elismerni kockázatcsökkentőnek a szerződő felek valamelyikére nézve.

Az illetékes hatóságok a szerződéses nettósítás típusai szerint kidolgozott, indokolt jogi véleményeket fogadhatnak el.

Nem ismerhető el kockázatcsökkentőként olyan szerződés, amely megengedi a nem mulasztó félnek, hogy csak korlátozott fizetéseket teljesítsen, illetve hogy egyáltalán ne fizessen a mulasztó fél fizetésképtelensége esetén, még abban az esetben sem, ha a nem teljesítő nettó hitelező ("walkaway clause").

A fentieken kívül a termékek közötti nettósítási megállapodásokhoz az alábbi követelményeket kell teljesíteni:

a) az ezen rész b) pontjának i. alpontjában említett nettó összes az egyedi sztenderdizált nettósítási megállapodások pozitív és negatív záróárainak, valamint az egyedi ügyletek pozitív és negatív piaci értékének nettó összege (a "termékek közötti nettó összeg");

b) az ezen rész b) pontjának ii. alpontjában foglalt írásos és indokolással ellátott jogi véleményeknek a hatályuk alá tartozó, termékek közötti nettósítási megállapodás egészének érvényességére és végrehajthatóságára, valamint az érintett kétoldalú sztenderd megállapodások dologi rendelkezéseivel kapcsolatos nettósítási megállapodás hatásaira is ki kell terjedniük. A jogi véleményeknek általános elismertséggel kell rendelkezniük annak a tagállamnak a jogi közössége által, ahol a hitelintézet működési engedéllyel rendelkezik, vagy törvényi memorandum által, mely az összes felmerülő kérdést indokolással együtt tárgyalja;

c) az ezen rész b) pontjának iii. alpontja értelmében a hitelintézetnek eljárásokat kell alkalmazniuk annak ellenőrzésére, hogy a nettósításba bevonandó ügyletekről jogi vélemény készül; és

d) a termékek közötti szerződéses nettósítási megállapodás figyelembe vételével a hitelintézetnek továbbra is meg kell felelnie a kétoldalú nettósítás elismerési feltételeinek, valamint a 90-93. cikkben foglalt, a hitelkockázat csökkentésének elismerhetőségi követelményeinek, az egyes kétoldalú sztenderd megállapodásokra és ügyletekre vonatkozóan.

c) Az elismerés hatásai

Az 5. és 6. rész alkalmazásában a nettósítás az ott leírtak szerint értelmezendő.

i. Adósságmegújítási szerződések

Elsősorban az adósságmegújítási szerződések által rögzített nettó egyszeri összegeket, és nem az érintett bruttó összegeket lehet súlyozni. Így, a 3. rész alkalmazásával:

- az a) lépésben a folyó helyettesítési költséget, és

- b) lépésben a feltételezett főösszegeket vagy az alapul szolgáló értékeket

lehet megkapni az adósságmegújítási szerződés számításba vételével. A 4. rész alkalmazásával az a) lépésben a feltételezett főösszeg számítható ki az adósságmegújítási szerződés számításba vételével; a 3. táblázat százalékértékeit alkalmazni kell.

ii. Egyéb nettósítási megállapodások

A 3. rész alkalmazásakor:

- az a) lépésben a nettósítási megállapodásba foglalt szerződések folyó helyettesítési költségét lehet megkapni a megállapodás eredményeként adódó jelenlegi feltételezett nettó helyettesítési költség számításba vételével; abban az esetben, ha a nettósítás nettó kötelezettséghez vezet a nettó helyettesítési költséget számító hitelintézet részéről, a folyó helyettesítési költséget "0" - nak veszik, és

- a b) lépésben a potenciális jövőbeni hitelkockázat mutatója minden olyan szerződésre vonatkozóan, amely szerepel a nettósítási megállapodásban, a következő egyenlet szerint csökkenthető:

PCEcsökk = 0,4 * PCEbruttó + 0,6 * NGR * PCEbruttó

ahol

- PCEcsökk = a potenciális jövőbeni hitelkockázat mutatójának csökkentett értéke egy adott ügyféllel kötött minden olyan szerződés esetében, amelyet bevontak egy jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásba.

- PCEbruttó = a potenciális jövőbeni hitelkockázat mutatóinak összege egy adott ügyféllel kötött minden olyan szerződés esetében, amely jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban szerepel, és amelyeket úgy számítanak ki, hogy a feltételezett főösszegeket megszorozzák az 1. táblázatban szereplő százalékokkal.

- NGR = "nettó/bruttó arány": az illetékes hatóságok választása szerint vagy:

i. külön számítás: a nettó helyettesítési költség - minden szerződésre vonatkozóan, amely jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban szerepel, amelyet egy adott szerződő féllel kötöttek (számláló) és a bruttó helyettesítési költség - minden szerződésre vonatkozóan, amely jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban szerepel, amelyet ugyanazzal a partnerrel kötöttek (nevező) hányadosa; vagy

ii. összesítő számítás: a nettó helyettesítés összegének - amelyet kétoldalú alapon számítottak ki minden szerződéses félre vonatkozóan, számításba véve a jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban érintett szerződéseket (számláló) és a bruttó helyettesítési költséget - minden szerződésre vonatkozóan, amely jogilag érvényes kétoldalú nettósítási megállapodásban szerepel (nevező) hányadosa.

Ha a tagállamok választási lehetőséget biztosítanak a hitelintézeteknek, a választott módszert következetesen kell alkalmazni.

A potenciális jövőbeni hitelkockázat fenti képlet szerinti kiszámítása érdekében a tökéletesen illeszkedő szerződések - amelyek a nettósítási megállapodásban szerepelnek - egyetlen szerződésként vehetők számításba, a nettó bevételeknek megfelelő feltételezett főösszeggel. A tökéletesen illeszkedő szerződések olyan határidős devizakontraktusok vagy hasonló szerződések, amelyekben a feltételezett főösszeg megfelel a pénzáramlásoknak, amennyiben a pénzáramlások ugyanabban az értékelési időpontban, részben vagy egészben ugyanabban a pénznemben válnak esedékessé.

A 4. rész alkalmazásakor az a) lépésben:

- a nettósítási megállapodásban figyelembe vett tökéletesen illeszkedő szerződések egyetlen összeggel vehetők számításba, a nettó bevételeknek megfelelő feltételezett főösszeggel. A feltételezett főösszegeket meg kell szorozni a 3. táblázatban megadott százalékokkal, és

- a nettósítási megállapodásba foglalt minden más szerződés esetében, az alkalmazandó százalékok a 6. táblázatban feltüntetett mértékben csökkenthetők:

6. Táblázat

[263]
Eredeti lejárati idő (5)KamatlábszerződésekDevizaárfolyam-szerződések
Egy év, vagy rövidebb0,35%1,50 %
Egy évnél hosszabb, két évet meg nem haladó0,75 %3,75 %
Kiegészítő kedvezmény, minden egyes többletév után0,75 %2,25 %

IV. MELLÉKLET

SZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEK TÍPUSAI

1. Kamatlábszerződések:

a) egyvalutás kamatláb swapügyletek;

b) bázis swapügyletek;

c) tőzsdén kívüli határidős kamatláb-megállapodások;

d) tőzsdei határidős kamatlábügyletek;

e) vásárolt kamatláb-opciók; és

f) egyéb, hasonló jellegű szerződések.

2. Devizaügyletek és arannyal kapcsolatos szerződések:

a) egyvalutás kamatláb swapügyletek;

b) tőzsdén kívüli határidős devizaszerződések;

c) tőzsdei határidős devizaügyletek;

d) megvásárolt devizaopciók;

e) egyéb, hasonló jellegű szerződések; és

f) az a)-e) alpontban szereplőhöz hasonló jellegű, arannyal kapcsolatos szerződések.

3. Az 1. pont a)-e) alpontjához és a 2. pont a)-d) alpontjához hasonló jellegű, más báziselemeket vagy indexeket tartalmazó szerződések. Ezek minimálisan kiterjednek minden, az 1. és 2. pont hatálya alá egyébként nem tartozó, a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakasza 4-7., 9. és 10. pontjában meghatározott eszközre.

V. MELLÉKLET

A KOCKÁZATOK SZERVEZÉSÉNEK ÉS KEZELÉSÉNEK TECHNIKAI KRITÉRIUMAI

1. IRÁNYÍTÁS

1.A 11. cikkben említett vezető testület határozza meg a szervezeten belüli feladatok elkülönítésével és az összeférhetetlenség megelőzésével kapcsolatos szabályokat.

2. KOCKÁZATOK KEZELÉSE

2.A 11. cikkben említett vezető testület hagyja jóvá és vizsgálja felül rendszeresen azon kockázatok átvállalására, kezelésére, ellenőrzésére és csökkentésére szolgáló stratégiákat és szabályzatokat, amelyeknek a hitelintézet kitett vagy kitetté válhat, beleértve azokat is, amelyek abból a makrogazdasági környezetből fakadnak, amelyben a hitelintézet működik az üzleti ciklus állapotához viszonyítva.

3. HITEL- és PARTNERKOCKÁZAT

3.A hitelnyújtásnak megbízható és jól meghatározott kritériumokon kell alapulnia. A hitelek jóváhagyási, módosítási, megújítási és refinanszírozási eljárását egyértelműen kell megállapítani.
4.A különböző hitelkockázatot hordozó portfoliók és kitettségek folyamatos nyomon követését és ellenőrzését, beleértve a problémás hitelek azonosítását és kezelését, illetve a megfelelő értékelési korrekciók végrehajtását és céltartalékok képzését hatékony rendszerek működtetésével kell végrehajtani.
5.A hitelportfoliók diverzifikációjának a hitelintézet célpiacaihoz és átfogó hitelstratégiájához kell illeszkednie.

4. REZIDUÁLIS KOCKÁZAT

6.Annak kockázatát, hogy a hitelintézet által alkalmazott, elismert hitelkockázat mérséklési technikák a vártnál kevésbé bizonyulnak hatékonynak, írásbeli eljárásrendekkel és szabályzatokkal kell kezelni és szabályozni.

5. KONCENTRÁCIÓS KOCKÁZAT

7.A partnerrel, kapcsolatban álló partnerek csoportjaival és ugyanazon gazdasági ágazatbeli, földrajzi régióbeli vagy ugyanazon tevékenység vagy árucsoportbeli partnerekkel szembeni kitettségekből, a hitelkockázat mérséklés alkalmazási technikákból, beleértve a közvetett nagymértékű kockázatvállalásból (például egyetlen biztosítéknyújtó) származó koncentrációs kockázatot írásbeli eljárásrendekkel és szabályzatokkal kell kezelni és szabályozni.

6. ÉRTÉKPAPÍROSÍTÁSI KOCKÁZATOK

[264]
8.Az értékpapírosítási ügyletekből fakadó kockázatokat, amelyekkel kapcsolatban a hitelintézetek befektetőként, kezdeményezőként vagy szponzorként lépnek fel, beleértve a hírnévkockázatokat (például a bonyolult struktúrákkal vagy termékekkel kapcsolatban felmerülő hírnévkockázatokat) is, megfelelő szabályzatokkal és eljárásrendekkel kell értékelni és kezelni, különösen annak biztosítására, hogy az ügylet gazdasági tartalma teljes mértékben tükröződjön a kockázatértékelési és -kezelési döntésekben.
9.Lejárat előtti visszaadás lehetőségét biztosító kikötéssel rendelkező rulírozó értékpapírosítási ügyletek kezdeményező hitelintézeteinek a terv szerinti és a lejárat előtti visszaadás hatásait megragadó likviditási tervekkel kell rendelkezniük.

7. PIACI KOCKÁZATOK

10.Szabályzatokat és eljárásokat vezetnek be a piaci kockázatok valamennyi lényeges forrásának és hatásának mérésére és kezelésére.

8. NEM KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉGEKBŐL SZÁRMAZÓ KAMATKOCKÁZAT

11.Rendszereket kell bevezetni az esetleges kamatváltozásokból származó kockázatok értékelésére és kezelésére, mivel ezek a hitelintézet nem kereskedelmi tevékenységeit is érintik.

9. MŰKÖDÉSI KOCKÁZAT

12.Szabályzatokat és eljárásokat kell bevezetni a működési kockázat tekintetében a kitettség értékelésére és kezelésére, amelyek tartalmazzák a ritkán előforduló, de súlyos következményekkel járó eseményeket is. A 4. cikk (22) bekezdésében megállapított meghatározás sérelme nélkül a hitelintézeteknek meg kell határozniuk, hogy e szabályzatok és eljárásrendek alkalmazásában mi képez működési kockázatot.
13.Vészhelyzeti és üzletmenet-folytonossági terveket kell készíteni a hitelintézet folyamatos működésének, valamint a súlyos üzletviteli fennakadások esetén bekövetkező veszteségek mérséklésére.

10. LIKVIDITÁSI KOCKÁZAT

[265]
14.A likviditási kockázat megfelelő időtávokon – akár egy napon – belüli azonosítása, értékelése, kezelése és ellenőrzése céljából megbízható stratégiákat, szabályzatokat, eljárásokat és rendszereket kell bevezetni annak érdekében, hogy a hitelintézetek megfelelő likviditási tartalékokat tartsanak fenn. Ezeket a stratégiákat, szabályzatokat, eljárásokat és rendszereket az üzletágakhoz, a pénznemekhez és a szervezetekhez igazítva kell kialakítani, továbbá megfelelő likviditási költség-, nyereség- és kockázatallokációs mechanizmusokat kell tartalmazniuk.
14a.A 14. pontban említett stratégiáknak, szabályzatoknak, eljárásoknak és rendszereknek arányban kell állniuk a társaság összetettségével, kockázati profiljával és tevékenységi körével, továbbá a vezető testület által meghatározott kockázatvállalási határaival, valamint tükrözniük kell a hitelintézet rendszerszintű fontosságát azon tagállamok tekintetében, amelyekben tevékenykedik. A hitelintézetek minden érintett üzletág tekintetében közlik a kockázatvállalási határokat.
[266]
15.A hitelintézetek módszereket dolgoznak ki a finanszírozási pozíciók azonosítására, értékelésére, kezelésére és nyomon követésére. E módszerek közé tartoznak az eszközökből, a forrásokban és a függő kötelezettségeket is tartalmazó mérlegen kívüli tételekben lévő és azokból eredő aktuális és tervezett lényeges cash flow-k, valamint a hírnévkockázat esetleges hatásai.
16.A hitelintézetek különbséget tesznek a zálogjoggal terhelt, illetve a szabadon felhasználható eszközök között, utóbbiak mindenkor rendelkezésre állnak, különösen válsághelyzetekben. Figyelembe veszik továbbá azt a jogalanyt is, amelynél az eszközök találhatók, azt az országot, amelyben az eszközök nyilvántartásban vagy számlán jogszerűen szerepelnek, valamint az eszközök elismerhetőségét, és figyelemmel kísérik, hogy hogyan lehet az eszközöket időben mobilizálni.
17.A hitelintézetek azokat a hatályos jogi, szabályozói vagy tevékenységi korlátokat is figyelembe veszik, amelyek a likviditás és a szabadon felhasználható eszközök szervezetek közötti – EGT-n belüli és kívüli – esetleges átruházására vonatkoznak.
18.A hitelintézetek megfontolják különböző, likviditási kockázatot mérséklő eszközök bevezetését, ilyenek például a korlátozási rendszerek és a különböző nehezebb időszakok átvészelésében segítő likviditási tartalékok, valamint a megfelelően diverzifikált finanszírozási struktúrák és a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés. E lehetőségeket rendszeresen felül kell vizsgálni.
19.A likviditási pozíciók és a kockázatmérséklő eszközök tekintetében alternatív forgatókönyveket kell meghatározni, továbbá rendszeresen felül kell vizsgálni a finanszírozási pozícióval kapcsolatos döntések alapjául szolgáló feltételezéseket. Az alternatív forgatókönyvek e célból különösen a mérlegen kívüli tételekre és más függő kötelezettségekre összpontosítanak, ideértve azon SSPE-két és más különleges célú gazdasági egységekét is, amelyekkel kapcsolatban a hitelintézet szponzorként lép fel vagy amelyeknek lényeges likviditási támogatást nyújt.
20.A hitelintézetek mérlegelik az intézmény-specifikus, a piaci szintű és a kombinált alternatív forgatókönyvek lehetséges hatásait. Ennek során különböző időtávokat és különféle szintű nehézségeket mérlegelnek.
21.A hitelintézetek stratégiáikat, belső szabályzataikat és a vonatkozó határértékeket a likviditási kockázathoz szabják, továbbá a 19. pontban említett alternatív forgatókönyvek kimenetelét figyelembe vevő hatékony vészhelyzeti terveket dolgoznak ki.
22.A likviditási válságok kezelésére a hitelintézetek vészhelyzeti terveket dolgoznak ki, amelyek az esetleges likviditási hiányok megszüntetésére irányuló megfelelő stratégiákat és a célszerű végrehajtási intézkedéseket tartalmazzák. Annak érdekében, hogy megfelelően ki lehessen igazítani a belső szabályzatokat és eljárásokat, ezeket a terveket rendszeresen felülvizsgálják, a 19. pontban említett alternatív forgatókönyvek kimenetele alapján aktualizálják, benyújtják a felső vezetésnek, amely jóváhagyja a terveket.

11. JAVADALMAZÁSI POLITIKÁK[267]

[268]
23.A munkavállalóknak a felső vezetést, a kockázatvállalásért és ellenőrzésért felelős munkavállalókat, valamint a teljes javadalmazásuk mértéke miatt az ezen személyzeti kategóriákba tartozókkal azonos javadalmazási kategóriába tartozó alkalmazottakat magában foglaló azon kategóriáira vonatkozó teljes javadalmazási politikák – beleértve a fizetésekre és a nem kötelező nyugdíjjuttatásokra vonatkozóakat – meghatározásakor és alkalmazásakor, akiknek szakmai tevékenysége lényeges hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára, a hitelintézeteknek méretüknek, belső szervezetüknek és tevékenységük jellegének, körének és összetettségének megfelelő módon és mértékben kell betartaniuk az alábbi elveket:
a)A javadalmazási politika összhangban van a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel és elősegíti annak alkalmazását, és nem ösztönöz a hitelintézet kockázattűrő képességét meghaladó kockázatok vállalására;
b)a javadalmazási politika összhangban van a hitelintézet üzleti stratégiájával, célkitűzéseivel, értékeivel és hosszú távú érdekeivel, és érdekellentét elkerülését célzó intézkedéseket tartalmaz;
c)a hitelintézet irányító testülete felügyeleti feladatai ellátása keretében elfogadja és rendszeres időközönként felülvizsgálja a javadalmazási politika általános elveit és felelős annak végrehajtásáért;
d)a javadalmazási politika végrehajtását legalább évente egyszer központi és független belső felülvizsgálatnak kell alávetni annak ellenőrzése céljából, hogy megfelel-e az irányító testület által felügyeleti feladatai ellátása keretében elfogadott javadalmazási politikáknak és eljárásoknak;
e)az ellenőrzési feladatokat végző alkalmazottak függetlenek az általuk felügyelt szervezeti egységektől, megfelelő jogosultsággal rendelkeznek, és a feladatkörükhöz kapcsolódó célkitűzések elérésével összhangban álló javadalmazást kapnak, amely független az ellenőrzött szervezeti egységek teljesítményétől;
f)a kockázatkezeléssel és megfelelőség-ellenőrzéssel foglalkozó vezető tisztviselők javadalmazását közvetlenül a 24. pontban említett javadalmazási bizottság felügyeli, vagy ha ilyen bizottságot nem hoztak létre, az irányító testület felügyeleti feladatai ellátása keretében;
g)amennyiben a javadalmazást a teljesítményhez kötik, a javadalmazás teljes összege az egyén és az érintett szervezeti egység teljesítményének együttes értékelésén, valamint a hitelintézet általános eredményességén alapul, az egyéni teljesítmény értékelése során pedig pénzügyi és nem pénzügyi kritériumokat is figyelembe vesznek;
h)a teljesítményértékelésre többéves kereten belül kerül sor annak biztosítása érdekében, hogy az értékelési folyamat alapja a hosszú távú teljesítmény legyen, és hogy a javadalmazás teljesítményalapú összetevőinek tényleges kifizetése olyan időszakra legyen elosztva, amelynél figyelembe veszik a hitelintézet megfelelő üzleti ciklusát és üzleti kockázatait;
i)a változó javadalmazás teljes összege nem korlátozza a hitelintézet azon képességét, hogy megerősítse tőkebázisát;
j)a garantált változó javadalmazás kivételes jellegű, és csak új alkalmazottak felvételekor kerül rá sor, és a foglalkoztatás első évére korlátozódik;
k)a rendkívüli kormányzati beavatkozással segített hitelintézetek esetében:
i.a változó javadalmazás szigorúan korlátozott a nettó bevétel százalékában, ha az nincs összhangban a stabil tőkebázis fenntartásával és a kormányzati támogatás időben történő megszüntetésével;
ii.a megfelelő illetékes hatóságok megkövetelik a hitelintézetektől, hogy a hatékony kockázatkezeléssel és a hosszú távú növekedéssel összehangolt módon alakítsák át a javadalmazást, beleértve többek között – adott esetben – a 11. cikk (1) bekezdésének értelmében a hitelintézet tényleges igazgatását végző személyek javadalmazásának korlátozását is;
iii.a 11. cikk (1) bekezdésének értelmében a hitelintézet tényleges igazgatását végző személyeknek nem lehet változójavadalmazást fizetni, kivéve, ha az indokolt;
l)a teljes javadalmazás rögzített és változó összetevői megfelelő egyensúlyban vannak; a rögzített összetevő a teljes javadalmazás kellően nagy hányadát jelenti, hogy a javadalmazás változó összetevőivel kapcsolatban teljes mértékben rugalmas politika érvényesülhessen, beleértve annak lehetőségét is, hogy ne fizessenek változó javadalmazási összetevőt;
A hitelintézetek meghatározzák a teljes javadalmazás rögzített és változó összetevői közötti megfelelő arányokat.
m)a szerződés idő előtti megszűnéséhez kapcsolódó kifizetések az adott időszakban elért teljesítményt tükrözik és kialakításuk olyan, hogy nem jutalmazza a teljesítmény elmaradását;
n)a javadalmazás változó összetevőinek vagy a javadalmazás változó összetevői halmazának kiszámításához használt teljesítménymérés tartalmazza a jelenlegi és jövőbeli kockázatok valamennyi típusának megfelelő kiigazítást, és figyelembe veszi a tőke költségét és a szükséges likviditást;
A változó javadalmazási összetevőknek a hitelintézeten belüli allokációja során figyelembe kell venni a jelenlegi és jövőbeli kockázatok valamennyi típusát is.
o)bármely változó javadalmazás jelentős része – és minden esetben legalább 50 %-a – az alábbiak megfelelő egyensúlyban lévő kombinációja:
i.részvények vagy azokkal egyenértékű tulajdoni részesedések az érintett hitelintézet jogi struktúrájától függően, illetve tőzsdén nem jegyzett hitelintézet esetében részvényhez kötött eszközök vagy azokkal egyenértékű nem készpénz alapú eszközök; és
ii.adott esetben a 66. cikk (1a) bekezdésének a) pontja szerinti más eszközök, amelyek folyamatosan megfelelően tükrözik a hitelintézet hitelminőségét.
Az ebben a pontban említett eszközökre megfelelő visszatartási politika vonatkozik, amelynek célja összhangba hozni az ösztönzőket a hitelintézet hosszú távú érdekeivel. A tagállamok vagy illetékes hatóságaik korlátozásokat alkalmazhatnak az említett eszközök típusaira és kialakítására vonatkozóan, vagy adott esetben betilthatnak bizonyos eszközöket. Ezt a pontot egyaránt alkalmazni kell a javadalmazás változó összetevőjének a p) ponttal összhangban késleltetett részére és a javadalmazás változó összetevőjének nem késleltetett részére.
p)a javadalmazás változó összetevőjének jelentős részét – és minden esetben legalább 40 %-át – halasztva, legalább 3–5 éves, az üzleti tevékenység természetével, kockázataival és az adott alkalmazott tevékenységeivel megfelelően összehangolt időtartamra elosztva kell nyújtani.
A halasztási szabályok szerinti javadalmazás legfeljebb időarányosan jár. Egy különösen magas összegű változó javadalmazási összetevő esetében az összeg legalább 60 %-át késleltetni kell. A halasztási időszak hosszát az üzleti ciklusnak, az üzletmenet természetének, kockázatainak és a szóban forgó alkalmazott tevékenységeinek megfelelően kell megállapítani;
q)a változó javadalmazás a halasztott kifizetésű résszel együtt csak akkor kerül kifizetésre, illetve a rá vonatkozó jogosultság csak akkor illeti meg az alkalmazottat, amennyiben az a hitelintézet egésze pénzügyi helyzetének megfelelően fenntartható, valamint a hitelintézet, az érintett szervezeti egység és az érintett személy teljesítménye alapján indokolt;
A nemzeti kötelmi és munkajog általános elveinek sérelme nélkül, a teljes változó javadalmazást általában jelentősen csökkenteni kell, amennyiben a hitelintézet pénzügyi teljesítménye visszafogottabb vagy negatív, figyelembe véve egyaránt az aktuális javadalmazást és a korábban keresett összegek kifizetésében történt csökkentéseket, többek között malus vagy visszaszerzési megállapodások révén.
r)a nyugdíjpolitika összhangban van a hitelintézet üzleti stratégiájával, célkitűzéseivel, értékeivel és hosszú távú érdekeivel.
Ha az alkalmazott nyugdíj előtt távozik a hitelintézettől, a hitelintézetnek öt évig meg kell tartania a nem kötelező nyugdíjjuttatásokat az o) pontban említett eszközök formájában. Amennyiben egy alkalmazott eléri a nyugdíjazást, a nem kötelező nyugdíjjuttatásokat ki kell fizetni az alkalmazottnak az o) pontban említett eszközök formájában, figyelemmel az ötéves visszatartási időszakra;
s)az alkalmazottaknak vállalniuk kell, hogy a javadalmazásukra vonatkozó megállapodásban foglalt felelősségteljes kockázatvállalás hatásának gyengítésére nem alkalmaznak egyéni fedezeti stratégiákat, illetve a javadalmazásra és a felelősségre vonatkozó biztosítást;
t)a változó javadalmazást nem olyan csatornákon keresztül vagy nem olyan módszerekkel fizetik ki, amelyek megkönnyítik ezen irányelv követelményeinek kikerülését.
Az ebben a pontban meghatározott elveket a hitelintézetek csoport-, anyavállalat- és leányvállalat-szinten alkalmazzák, beleértve az offshore pénzügyi központokban létrehozottakat is.
24.A méretük, belső szervezeti felépítésük, valamint tevékenységeik jellege, köre és összetettsége szempontjából jelentős hitelintézetek javadalmazási bizottságot állítanak fel. A javadalmazási bizottságot úgy kell összeállítani, hogy képes legyen hozzáértő és független módon véleményezni a javadalmazási politikákat és gyakorlatokat, valamint a kockázatok, a tőkeellátottság és a likviditás kezelésére létrehozott ösztönzőket.
A javadalmazási bizottság felel a javadalmazásra vonatkozó – köztük az érintett hitelintézettel kapcsolatos kockázatra és kockázatkezelésre kihatással lévő – döntések előkészítéséért, amelyeket a felügyeleti feladatait ellátó vezető testületnek kell meghoznia. A javadalmazási bizottság elnöke és tagjai az irányító testület olyan tagjai közül kerülnek ki, akik az érintett hitelintézetben nem látnak el vezetői feladatokat. Az ilyen döntések előkészítésekor a javadalmazási bizottság figyelembe veszi a részvényesek, a befektetők és a hitelintézetben érdekelt egyéb felek hosszú távú érdekeit.

VI. MELLÉKLET

SZTENDERD MÓDSZER

1. RÉSZ

Kockázati súlyok

1. KÖZPONTI KORMÁNYZATOKKAL vagy KÖZPONTI BANKOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK

1.1. Kezelés

1. A 2-7. pont sérelme nélkül a központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

2. A 3. pontra is figyelemmel azokat központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségeket, amelyeknél rendelkezésre áll egy kijelölt külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, az 1. táblázat szerinti kockázati súlyokba kell sorolni, összhangban az illetékes hatóságok által, elismert külső hitelminősítő intézmények részéről megállapított hitelminősítés hat fokozatba történő besorolásával.

1. táblázat

Hitelminősítési besorolás123456
Kockázati súly0 %20 %50 %100 %100 %150 %

3. Az Európai Központi Bankkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

1.2. Az ügyfél nemzeti pénznemében denominált kitettségek

4. A tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, a központi kormányzat és a központi bank nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

5. Ha a Közösségben alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni, hazai pénznemben denominált és finanszírozott kitettségekhez az 1-2. pontban jelölt kockázati súlynál kisebbet rendelnek, akkor a tagállamok engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy az ilyen jellegű kitettségekre ugyanilyen módon alkalmazzák a kockázati súlyokat.

1.3. Exporthitel hivatalok általi hitelminősítés alkalmazása

6. Az exporthitel hivatal általi hitelminősítést az illetékes hatóságok akkor ismerik el, ha az alábbi feltételek valamelyikének megfelel:

a) a hitelminősítés a "hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló OECD-megállapodásban" részt vevő exporthitel hivatalok konszenzusos kockázatminősítése; vagy

b) az exporthitel hivatal közzéteszi hitelminősítéseit, és az exporthitel hivatal az OECD által elfogadott módszereket alkalmazza, illetve a hitelminősítéshez a nyolc minimális exportbiztosítási díj (MEBD) egyike társul, amelyet az OECD által elfogadott módszerek határoznak meg.

7. Az olyan kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan - kockázati kategóriába sorolási céllal - egy exporthitel hivatal általi hitelminősítést ismernek el, a 2. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

2. táblázat

MEBD01234567
Kockázati súly0 %0 %20 %50 %100 %100 %100 %150 %

2. REGIONÁLIS KORMÁNYZATOKKAL vagy HELYI HATÓSÁGOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK

8. A 9., 10. és 11. pont sérelme nélkül a regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségek vonatkozásában az intézményi kitettségekkel azonos kockázati súlyt kell alkalmazni, a 11a. pontra is figyelemmel. Az ilyen elbánás független a 80. cikk (3) bekezdése szerinti mérlegelési jogkör gyakorlásától. A rövid lejáratú kitettségek 31., 32. és 37. pontban meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható.[269]

9. A regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kezelik, mint az azonos joghatóság alá tartozó központi kormányzattal szembenikitettségeket, ha nincs kockázati különbség az ilyen kitettségek között, mert a regionális kormányzatok bevételképző hatáskörrel és intézményi háttérrel rendelkeznek, amelyek a nemteljesítés kockázatának csökkentésére szolgálnak.

Az illetékes hatóságok elkészítik és közzéteszik azon regionális kormányzatok és helyi hatóságok jegyzékét, amelyek a központi kormányzatéval megegyező kockázati súlyt kapnak.

10. A közjogi értelemben jogi személyiséggel rendelkező egyházakkal és vallási közösségekkel szembeni kitettségeket, amennyiben azok számára a jogszabályok lehetővé teszik adók beszedését, regionális és helyi hatóságokkal szembeni kitettségként kell kezelni, azzal a kivétellel, hogy a 9. pont nem alkalmazandó. Ebben az esetben a 89. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában az V. cím 2. fejezete 3. szakasza 1. alszakasza alkalmazásának engedélyezése nem zárható ki.

11. Ha - a Közösségben használt felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó - harmadik ország illetékes hatóságai, a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket ugyanúgy kezelik, mint a központi kormányzataikkal szembeni kitettségeket, akkor a tagállamok engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy az ilyen jellegű kitettségekre vonatkozóan ugyanekkora kockázati súlyokat alkalmazzanak.

11a. A 9., 10. és 11. pont sérelme nélkül a tagállamok regionális kormányzataival és helyi hatóságaival szembeni, az adott regionális kormányzat és helyi hatóság pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.[270]

3. KÖZIGAZGATÁSI SZERV és NEM ÜZLETI JELLEGŰ VÁLLALKOZÁSOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK

3.1. Kezelés

12. A 13-17. pont sérelme nélkül a közigazgatási szervekkel és nem üzleti jellegű vállalkozásokkal szembeni kitettségekre 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

3.2. Közszektorbeli intézmények

13. A 14-17. pont sérelme nélkül a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekre 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

14. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségként is kezelhetik. Az illetékes hatóságok e mérlegelési jogkörének gyakorlása független a 80. cikk (3) bekezdésében cikkben meghatározott mérlegelési jogkör gyakorlásától. A rövid lejáratú kitettségek 31., 32. és 37. pontban meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható.

15. Kivételes esetekben a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek ugyanúgy kezelhetők, mint azzal a központi kormányzattal szembeni kitettségek, amelynek joghatósága alá székhelyük tartozik, amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint e kitettségek között nincs különbség, mivel a központi kormányzat megfelelő garanciát nyújtott.

16. Ha egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja annak mérlegelési jogkörét, hogy a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségként, illetve a székhelyük szerint joghatósággal rendelkező központi kormányzattal szembeni kitettségként lehessen kezelni, egy másik tagállam illetékes hatóságai is engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy ugyanakkora kockázati súlyt alkalmazzanak a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekre vonatkozóan.

17. Ha egy, a Közösségben használtakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségként kezelik, a tagállamok engedélyezhetik hitelintézeteiknek, hogy az ilyen közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket ugyanilyen kockázati súllyal vegyék figyelembe.

4. MULTILATERÁLIS FEJLESZTÉSI BANKOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK

4.1. Hatály

18. A 78-83. cikk alkalmazásában az Amerika-közi Befektetési Társaság, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, valamint a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bank multilaterális fejlesztési banknak tekintendő.

4.2. Kezelés

19. A 20. és 21. pont sérelme nélkül a multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségeket a 29-32. pontnak megfelelően ugyanúgy kell kezelni, mint az intézményekkel szembeni kitettségeket. A rövid lejáratú kitettségek 31., 32. és 37. pontban meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható.

20. A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súly társul:[271]

a) Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

b) Nemzetközi Pénzügyi Társaság;

c) Amerika-közi Fejlesztési Bank;

d) Ázsiai Fejlesztési Bank;

e) Afrikai Fejlesztési Bank;

f) az Európa Tanács Fejlesztési Bankja;

g) Északi Beruházási Bank;

h) Karibi Fejlesztési Bank;

i) Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

j) Európai Beruházási Bank;

k) Európai Beruházási Alap;

l) Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség;

m) Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért; valamint

n) Iszlám Fejlesztési Bank.

21. 20 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni az Európai Beruházási Alapnál jegyzett, de be nem fizetett tőkére.

5. NEMZETKÖZI SZERVEZETEKKEL SZEMBENI KITETTSÉGEK

22. A következő nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súly társul:

a) az Európai Közösség;

b) a Nemzetközi Valutaalap;

c) a Nemzetközi Fizetések Bankja.

6. INTÉZMÉNYEKKEL SZEMBENI KITETTSÉGEK

6.1. Kezelés

23. A 26-27. és 29-32. pontban leírt két módszer valamelyike szolgál az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyának meghatározására.

24. A 23.-39. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az intézményekkel szembeni kockázatoknak megfelelően súlyozzák azon pénzügyi intézményekkel szembeni kitettségeket, amelyeket a hitelintézetek engedélyezéséért és felügyeletéért felelős hatóságok engedélyeznek és felügyelnek, és amelyekre a hitelintézetekkel megegyező felügyeleti előírások vonatkoznak.

6.2. A nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek minimális kockázati súlya

25. A nem minősített intézménnyel szembeni kitettségekre vonatkozóan nem lehet a központi kormányzattal szembeni kitettségeknél kisebb kockázati súlyt alkalmazni.

6.3. Központi kormányzati kockázati súlyozáson alapuló módszer

26. Az intézményekkel szembeni kitettségekhez azt hitelminősítési besorolás szerinti kockázati súlyt kell rendelni, ami - a 3. táblázattal összhangban - az intézmény székhelye szerinti központi kormányzathoz tartozik.

3. táblázat

Központi kormányzat hitelminősítési besorolása123456
Kitettség kockázati súlya20 %50 %100 %100 %100 %150 %

27. Azoknál az intézményekkel szembeni kitettségeknél, ahol az intézmény székhelye egy olyan országban található, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly legfeljebb 100 % lehet.

28. Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb tényleges lejáratú, intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

6.4. Hitelminősítésen alapuló módszer

29. Azokhoz a három hónapnál hosszabb hátralévő futamidővel rendelkező, intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, a 4. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a 6 fokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.[272]

4. táblázat

Hitelminősítési besorolás123456
Kockázati súly20 %50 %50 %100 %100 %150 %

30. A nem minősített intézményekkel szembeni kitettségekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

31. Azokhoz a legfeljebb három hónap hátralévő futamidővel rendelkező, intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, az 5. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a 6 fokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.[273]

5. táblázat

Hitelminősítési besorolás123456
Kockázati súly20 %20 %20 %50 %50 %150 %

32. A nem minősített intézményekkel szembeni, három hónap vagy annál rövidebb, eredeti tényleges lejárattal rendelkező kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

6.5. Kapcsolat a rövid lejáratú hitelminősítéssel

33. Ha a 29-32. pontban meghatározott módszert alkalmazzák az intézményekkel szembeni kitettségekre, akkor azok kapcsolata a vonatkozó, rövid távú minősítéssel az alábbiak szerint alakul:

34. Ha a kitettség nem rendelkezik rövid távú minősítéssel, a 31. pontban a rövid lejáratú kitettségekre meghatározott általános, kedvezőbb elbírálást kell alkalmazni az összes, három hónapnál nem hosszabb hátralévő futamidővel rendelkező, intézményekkel szembeni kitettségre.

35. Ha a kitettség rendelkezik rövid távú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid távú kitettségek kezelésére a 31. pontban feltüntetett vagy azzal megegyező kockázati súly alkalmazását határozza meg, a rövid távú minősítést csak az adott kitettségre lehet alkalmazni. Egyéb rövid távú kitettségek esetén a 30. pontban meghatározott rövid távú kitettségekre vonatkozó általános kedvezőbb elbírálást kell alkalmazni.

36. Ha a kitettség rendelkezik rövid távú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid távú kitettségek kezelésére a 31. pontban kedvezőbb vagy azonos kockázati súly alkalmazását írja elő, akkor a rövid távú kitettségek általános, kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható, és az összes nem minősített, rövid távú követeléshez a vonatkozó rövid távú minősítéshez használt kockázati súlyt kell rendelni.

6.6. Az adós nemzeti pénznemében denominált rövid lejáratú kitettségek

37. A három hónapos vagy annál rövidebb hátralévő futamidejű, nemzeti pénznemben denominált és finanszírozott intézményekkel szembeni kitettségekhez az illetékes hatóság mérlegelésének megfelelően - mindkét, a 26-27. és 29-32. pontban leírt módszer alapján - olyan kockázati súlyt lehet rendelni, amely egy kategóriával kedvezőtlenebb, mint a 4-5. pontban leírt, a központi kormányzattal szembeni kockázatokhoz rendelt kedvezőbb kockázati súly.

38. A három hónap vagy annál rövidebb hátralévő futamidejű, az ügyfél nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kockázatokhoz nem lehet 20 %-nál kisebb kockázati súlyt rendelni.

6.7. Befektetések szavatoló tőke-elemként elismert eszközökbe

39. Intézmények által kibocsátott, részvényként vagy szavatoló tőke-elemként elismert eszközökbe történő befektetésekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha azt levonják a szavatoló tőkéből.

6.8. Az EKB követelményei szerint kötelező tartalékok

40. Amennyiben egy intézménnyel szembeni kitettség olyan kötelező tartalékok formájában áll fenn, amelyet a hitelintézetnek az Európai Központi Bank vagy a tagállam központi bankjának követelményei alapján kell fenntartania, akkor a tagállamok engedélyezhetik annak a kockázati súlynak az alkalmazását, amely az érintett tagállam központi bankjával szembeni kockázatokra lenne alkalmazandó, amennyiben

a) a tartalékokat a kötelező tartalékok alkalmazásáról szóló, 2003. szeptember 12-i 1745/2003/EK európai központi banki rendeletnek (1) vagy egy később annak helyébe lépő rendeletnek, illetve az említett rendelettel minden lényeges szempontból egyenértékű nemzeti követelményeknek megfelelően tartják fenn; és[274]

b) a tartalékokat fenntartó intézmény csődje vagy fizetésképtelensége esetén a tartalékokat megfelelő időben és teljes mértékben visszafizetik a hitelintézetnek, és nem bocsátják az intézmény rendelkezésére kötelezettségeinek fedezése céljából.

7. VÁLLALATOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK

7.1. Kezelés

41. Azokhoz a kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, a 6. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a hatfokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.

6. táblázat

Hitelminősítési besorolás123456
Kockázati súly20 %50 %100 %100 %150 %150 %

42. Azok a kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél nem áll rendelkezésre hitelminősítés, 100 %-os kockázati súly, vagy az adott központi kormányzathoz tartozó kockázati súly közül a magasabbat kell alkalmazni.

8. LAKOSSÁGI KITETTSÉGEK

43. Azokhoz a kitettségekhez, amelyek megfelelnek a 79. cikk (2) bekezdésében felsorolt kritériumoknak, 75 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

9. INGATLANNAL FEDEZETT KITETTSÉGEK

44. A 45-60. pont sérelme nélkül az ingatlannal teljes körűen fedezett kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

9.1. Lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek

45. 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni azokhoz a kockázatokhoz vagy bármely kockázatrészhez, amelyekre olyan lakóingatlanra bejegyzett jelzálog nyújt teljes körű és hiánytalan, az illetékes hatóságokat meggyőző fedezetet, amelyben a tulajdonos vagy magánbefektetési társaság esetén a haszonélvező benne lakik vagy lakni fog, illetve amelyet bérbe ad vagy bérbe fog adni.

46. A finnországi lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi hasonló jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel teljes körűen és hiánytalanul, az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlő módon fedezett, olyan lakóingatlanra vonatkozó kitettségekhez, amelyben a tulajdonos lakik, lakni fog vagy bérbe ad, 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

47. A lakóingatlannal kapcsolatos ingatlanlízing-ügyletben -amelyben a hitelintézet a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek lehetősége van az ingatlan megvételére - részt vevő lízingbe vevő kitettségéhez 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben az illetékes hatóságoknak megfelel, hogy a hitelintézet kockázati kitettsége teljesen és egészében biztosítva van azáltal, hogy tulajdonában áll az ingatlan.

48. A 45- 47. pontban meghatározott célokra vonatkozó mérlegelési jogkörük gyakorlása során az illetékes hatóságok az alábbi feltételek teljesüléséről győződnek meg:

a) az ingatlan értéke ténylegesen nem függ az ügyfél hitelminősítésétől. Ez a követelmény nem zárja ki az olyan eseteket, amikor kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják az ingatlan értékét és az ügyfél teljesítőképességét;

b) az adós kockázata ténylegesen nem az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől függ, hanem az adós egyéb forrásokból történő adósságvisszafizetési képességétől. A hitel visszafizetése önmagában ténylegesen nem függ semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;

c) teljesülnek a VIII. melléklet 2. részének 8. pontban meghatározott minimumkövetelmények, valamint a VIII. melléklet 3. részének 62-65. pontban meghatározott értékelési szabályok; és

d) az ingatlan értéke jelentősen meghaladja a kitettségek értékét.

49. Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 48. pont b) alpontjában szereplő feltétel alkalmazásától azon kitettségek esetében, amelyek teljes körűen és hiánytalanul a területükön található lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezettek, ha bizonyítani tudják, hogy fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac működik a területükön olyan alacsony veszteségi arányszámokkal, amelyek indokolttá teszik az ilyen elbírálást.

50. Amennyiben a 49. pontban szereplő mérlegelési jogkört egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja, egy másik tagállam illetékes hatósága engedélyezheti hitelintézetei számára, hogy 35 %-os kockázati súlyt alkalmazzanak az ilyen, teljes körűen és hiánytalanul, lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre vonatkozóan.

9.2. Kereskedelmi ingatlan-jelzáloggal fedezett kitettségek

51. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, azokhoz a kitettségekhez, illetve a kitettség bármely olyan részéhez, amely az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlő módon, az irodára vagy egyéb kereskedelmi helyiségre bejegyzett jelzáloggal teljes körű és hiánytalan fedezettel rendelkeznek, 50 %-os kockázati súly rendelhető, ha az ingatlan az illetékes hatóság illetékességi területén található.

52. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, a teljes körűen és hiánytalanul - az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlő módon - a finn lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi hasonló jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett, irodákhoz és egyéb kereskedelmi helyiségekhez kapcsolódó kitettségekhez 50 %-os kockázati súlyt lehet rendelni.

53. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, az olyan ingatlanlízing-ügyletekkel kapcsolatos kockázatoknál, amelyek joghatósági területükön lévő irodákra és egyéb kereskedelmi helyiségekre vonatkoznak, ahol a hitelintézet a lízingbe adó és a lízingbevevő vételi joggal rendelkezik, 50 %-os kockázati súlyt alkalmazhatnak, amennyiben a hitelintézet kockázatára az ingatlan tulajdonjoga teljes és hiánytalan fedezetet biztosít.

54. A 51-53. pont alkalmazása az alábbi feltételek teljesülésétől függ:

a) az ingatlan értéke ténylegesen nem függhet az ügyfél hitelminősítésétől. Ez a követelmény nem zárja ki az olyan eseteket, amikor kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják az ingatlan értékét és az ügyfél teljesítőképességét;

b) az adós kockázata ténylegesen nem függhet az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől, hanem annak az adós egyéb forrásokból történő adósságvisszafizetési képességétől kell függenie. Magának a hitelnek a visszafizetése ténylegesen nem függhet semmilyen, biztosítékként szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól; és

c) teljesülnek a VIII. melléklet 2. részének 8. pontjában meghatározott minimumkövetelmények, valamint a VIII. melléklet 3. részének 62-65. pontjában meghatározott értékelési szabályok;

55. Az 50 %-os kockázati súly a hitelnek arra a részére vonatkozik, amely nem haladja meg az alábbi feltételek szerint kiszámított határértéket:

a) a szóban forgó ingatlan piaci értékének 50 %-a;

b) Az ingatlan piaci értékének 50 %-a, vagy a hitelbiztosítéki érték 60 %-a közül az alacsonyabb, azokban a tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti rendelkezésekben szigorú kritériumokat állapítottak meg a hitelbiztosítéki érték meghatározására vonatkozóan.

56. Az 55 pontban meghatározott határértékeket meghaladó hitelrészre 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

57. Amennyiben a 51-53. pontban szereplő mérlegelési jogkört egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja, egy másik tagállam illetékes hatósága engedélyezheti hitelintézetei számára, hogy 50 %-os kockázati súlyt alkalmazzanak olyan kitettségek esetén, amelyek teljes körűen és hiánytalanul, kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezettek.

58. Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 54. pont b) pontjában szereplő feltételtől azoknál a kitettségeknél, amelyek teljes körűen és hiánytalanul a területükön található kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezettek, ha bizonyítani tudják, hogy fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmi ingatlanpiac működik a területükön olyan veszteségi arányszámokkal, amelyek a következő határértékeket nem haladhatják meg:

a) kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelezésből származó veszteségek a piaci érték 50 %-áig (vagy ahol indokolt, és ez alacsonyabb, a jelzáloghitelezési érték 60 %-áig), nem haladják meg egy tetszőleges évben a kinnlevő kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek 0,3 %-át; és

b) a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelezésből fakadó összesített veszteség nem haladhatja meg bármely évben a kinnlevő kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek 0,5 %-át;

59. Ha az 58. pontban említett feltételek bármelyike, bármely évben nem teljesül, megszűnik az 58. pont alkalmazására szolgáló jogosultság, és amíg az 58. pont szerinti feltételek a következő évek valamelyikében nem teljesülnek, az 54. pont b) alpontjában található feltételt kell alkalmazni.

60. Amennyiben az 58. pontban szereplő mérlegelési jogkört egy tagállam illetékes hatósága gyakorolja, egy másik tagállam illetékes hatósága engedélyezheti hitelintézetei számára, hogy 50 %-os kockázati súlyt alkalmazzanak az ilyen, teljes körűen és hiánytalanul, kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre vonatkozóan.

10. KÉSEDELMES TÉTELEK

61. A 62-65. pont rendelkezéseinek sérelme nélkül bármely, 90 napon túli késedelembe esett tétel fedezetlen részéhez, amely meghaladja az illetékes hatóságok által meghatározott határértéket, és amely ésszerű kockázati szintet tükröz, az alábbi kockázati súlyt kell rendelni:

a) 150 %, ha az értékelési korrekció kevesebb, mint a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értéke nem biztosított részének 20 %-a; és

b) 100 %, ha az értékelési korrekció legalább a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értéke nem biztosított részének 20 %-a;

62. A késedelmes tétel biztosított részének meghatározása esetében az elismert biztosítékok és garanciák azonosak a hitelkockázat mérséklési célokra elismertekkel.

63. Ezzel együtt ott, ahol a késedelmes tétel a hitelkockázat mérséklési célokra elismert biztosítékoktól eltérő biztosítékokkal teljes körűen biztosított, az illetékes hatóságok szigorú működési kritériumokon alapulva, a biztosíték jó minőségének biztosítása érdekében, mérlegelési jogkörükben eljárva engedélyezhetik 100 %-os kockázati súly alkalmazását, amennyiben az értékelési korrekció eléri a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értékének 15 %-át.

64. A 45-50. pontban említett kitettségekhez 100 % kockázati súlyt kell rendelni az értékelési korrekció levonása után, amennyiben ezek 90 napnál hosszabb ideje késedelmesek. Ha az értékelési korrekciók nem haladják meg a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értékének 20 %-át, a kitettség fennmaradó részére alkalmazandó kockázati súlyt az illetékes hatóságok saját mérlegelési jogkörükben eljárva 50 %-ra csökkenthetik.

65. A 51-60. pontban említett kitettségekhez 100 % kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben ezek 90 napnál hosszabb ideje késedelmesek.

11. KIEMELKEDŐ KOCKÁZATI KATEGÓRIÁBA SOROLANDÓ TÉTELEK

66. Az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörére is figyelemmel, a különösen kiemelkedő kockázati kategóriához, úgymint a kockázati tőketársaságokba való befektetésekhez, illetve a magántőke részvénybefektetésekhez kapcsolódó kitettségekhez, 150 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

67. Az előző szakaszok rendelkezéseinek értelmében az illetékes hatóságok engedélyezhetik 150 %-os kockázati súly alkalmazását a nem késedelmes tételekre is, illetve azokra, amelyekre értékelési korrekciót határoztak meg az alábbi kockázati súly hozzárendelése céljából:

a) 100 %, ha az értékelési korrekció legalább a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értékének 20 %-a; és

b) 50 %, ha az értékelési korrekció legalább a kitettség értékelési korrekció előtti bruttó értékének 50 %-a.

12. FEDEZETT KÖTVÉNY FORMÁJÚ KITETTSÉGEK

68. A "fedezett kötvények" a 85/611/EGK irányelv 22. cikkének 4. bekezdésében meghatározott kötvények, amelyeket az alábbi elismert eszközök valamelyike fedez:

a) az Európai Unióban lévő központi kormányzatokkal, központi bankokkal, közszektorbeli intézményekkel, regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által biztosított kitettségek;

b) a nem európai unióbeli központi kormányzatokkal, nem európai uniós központi bankokkal, multilaterális fejlesztési bankokkal, az e mellékletben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak megfelelő nemzetközi szervezetekkel szembeni vagy ezek által biztosított kitettségek, valamint nem európai uniós közszektorbeli intézményekkel, nem európai uniós regionális kormányzatokkal és nem európai uniós helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által biztosított kitettségek, amelyeket a 8., 9., 14. vagy 15. pont szerint úgy súlyoznak, mint az intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek, és amelyek megfelelnek az e mellékletben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak; és az e pont értelmében vett kitettségek, amelyek megfelelnek az e mellékletben meghatározott 2. hitelminőségi besorolás minimális követelményeinek, feltéve, hogy nem haladják meg a kibocsátó intézmény fennálló fedezett kötvényei nominális értékének 20 %-át;

c) intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek megfelelnek az e mellékletben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak. Az ilyen jellegű kitettségek teljes összege nem haladhatja meg a kibocsátó hitelintézet kinnlevő, fedezett kötvényei névleges összegének 15 %-át. A 15 %-os korlátozás nem vonatkozik azokra a kitettségekre, amelyeket az ingatlannal fedezett kölcsönök felvevői által végrehajtott és kezelt, a fedezett kötvények birtokosaihoz továbbított kifizetések - vagy azok vonatkozásában végzett felszámolási eljárások - eredményeztek. Az európai unióbeli intézményekkel szembeni kitettség száz napnál nem későbbi esedékesség esetén nem tartozik az 1. hitelminőségi besorolás követelményei alá, hanem az e mellékletben meghatározott 2. hitelminőségi besorolás minimális követelményeinek kell megfelelnie;

d) a lakóingatlanokkal vagy a 46. pont szerinti finn lakásépítő társaságok részvényeinek formájában biztosított hitelek a zálogjogok tőkeösszegei közül a kisebb értékéig, amennyiben azok bármilyen elsőbbségi zálogjoggal és a megterhelt ingatlanok értékének 80 %-ával kombináltak; illetve a francia Fonds Communs de Créances vagy azzal egyenértékű, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, lakóingatlanokkal kapcsolatos kockázatok értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott elsőbbségi részjegyekkel biztosított hitelek. Amennyiben fedezetként ilyen elsőbbségi részjegyeket használnak, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyelet biztosítja, hogy a részjegyek alapjául szolgáló eszközök a fedezeti összetevők közé történő belefoglalásuk alatti időszakban legalább 90 %-ban jelzálogokból álljanak, amelyek a részjegyek után járó tőkeösszegek közül a kisebb értékig terjedő elsőbbségi zálogjogokkal, a zálogjogok tőkeösszegével és a megterhelt ingatlanok értékének 80 %-ával vannak kombinálva, a részjegyek megfeleljenek az e mellékletben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásnak, és e részjegyek értéke ne haladja meg a kibocsátott kötvény névértékének 10 %-át.[275][276]

Az elsőhelyi adósok vagy a kezesek jelzáloggal terhelt tulajdonaival fedezett kölcsönök felvevői által végrehajtott és kezelt kifizetések - vagy azok vonatkozásában végzett felszámolási eljárások - nem vehetők figyelembe a 90 %-os határ kiszámításakor;

e) a kereskedelmi ingatlanokkal vagy az 52. pont szerinti finn lakásépítő társaságok részvényeinek formájában biztosított hitelek a zálogjogok tőkeösszegei közül a kisebb értékéig, amennyiben azok bármilyen elsőbbségi zálogjoggal és a megterhelt ingatlanok értékének 60 %-ával kombináltak; illetve a francia Fonds Communs de Créances vagy azzal egyenértékű, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos kockázatok értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott elsőbbségi részjegyekkel biztosított hitelek. Amennyiben fedezetként ilyen elsőbbségi részjegyeket használnak, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyelet biztosítja, hogy a részjegyek alapjául szolgáló eszközök a fedezeti összetevők közé történő belefoglalásuk alatti időszakban legalább 90 %-ban kereskedelmi jelzálogokból álljanak, amelyek a részjegyek után járó tőkeösszegek közül a kisebb értékig terjedő elsőbbségi zálogjogokkal, a zálogjogok tőkeösszegével és a megterhelt ingatlanok értékének 60 %-ával vannak kombinálva, a részjegyek megfeleljenek az e mellékletben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásnak, és e részjegyek értéke ne haladja meg a kibocsátott kötvény névértékének 10 %-át.[277]

Az illetékes hatóságok elismerhetnek olyan kereskedelmi ingatlannal fedezett hiteleket, amelyek a 60 %-os hitelérték arányt meghaladják, de a 70 %-os szintet nem, ha a fedezett kötvényt biztosító óvadékolt összérték legalább 10 %-kal meghaladja a fedezett kötvény névleges összegét, és a kötvénytulajdonos követelése eléri a VIII. mellékletben meghatározott jogbiztonsági előírásokat. A kötvénytulajdonos követelésének elsőbbséget kell élveznie a biztosítékkal szembeni összes többi követeléssel szemben. Az elsőhelyi adósok vagy a kezesek jelzáloggal terhelt tulajdonaival fedezett kölcsönök felvevői által végrehajtott és kezelt kifizetések - vagy azok vonatkozásában végzett felszámolási eljárások - nem vehetők figyelembe a 90 %-os felső határ kiszámításakor;

f) olyan hitelek, amelyek biztosítékát hajók képezik, amennyiben a zálogjog elsőbbségi zálogjogokkal kombinált teljes összege a biztosítékként nyújtott hajó értékének legfeljebb 60 %-át teszi ki.

Ebben az összefüggésben a "biztosítékkal fedezett" kifejezés azokra az esetekre is vonatkozik, amikor az a)-f) alpontban leírt eszközök a jogszabályok szerint kizárólag a kötvény birtokosának a veszteségekkel szembeni védelmére szolgálnak.

2013. december 31-ig nem kell alkalmazni a francia Fonds Communs de Créances vagy azzal egyenértékű értékpapírosító szervezet által a d) és e) pont szerint kibocsátott elsőbbségi részjegyekre vonatkozó 10 %-os felső határt, feltéve, hogy:[278]

i. az értékpapírosított lakó- vagy kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos kitettségek ugyanazon konszolidált csoport tagjaitól erednek, amelynek a fedezett kötvények kibocsátója is tagja, vagy az ugyanazon központi szervhez tartozó egységtől, amelyhez a fedezett kötvények kibocsátója is tartozik (a közös csoportbeli tagságot vagy az ahhoz való tartozást akkor kell meghatározni, amikor az elsőbbségi részjegyeket biztosítékként használják fel a fedezett kötvényekhez; és

ii. ugyanazon konszolidált csoport tagja, amelynek a fedezett kötvények kibocsátója is tagja, vagy az ugyanazon központi szervhez tartozó egység, amelyhez a fedezett kötvények kibocsátója is tartozik, vállalja az elsőbbségi részjegyeket alátámasztó tranche teljes első szintű fedezetét.

Legkésőbb 2012. december 31-ig a Bizottság megvizsgálja a harmadik bekezdésben meghatározott eltérés megfelelőségét, és adott esetben annak megfelelőségét, hogy hasonló elbánást terjeszt ki a fedezett kötvények más formáira. Az említett felülvizsgálat fényében a Bizottság adott esetben felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 151a. cikkel összhangban, és a 151b. és 151c. cikkben foglalt feltételek mellett az eltérés meghosszabbítására, állandóvá tételére vagy a fedezett kötvények más formáira történő kiterjesztésére.

2010. december 31-ig az f) alpontban említett 60 %-os kulcs 70 %-kal helyettesíthető. Az említett határidő lejárta előtt felülvizsgálják ezt az átmeneti szabályozást; e felülvizsgálat eredményei alapján a Bizottság a 151. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban további felülvizsgálati záradékkal vagy ilyen záradék nélkül adott esetben meghosszabbíthatja ezt az időszakot.

69. A hitelintézeteknek a fedezett kötvényeket biztosító ingatlanok esetében teljesíteniük kell a VIII. melléklet 2. részének 8. pontja szerinti minimumkövetelményeket, illetve a VIII. melléklet 3. részének 62-65. pontja szerinti értékelési szabályokat.

70. A 68. és 69. ponttól függetlenül, azok a fedezett kötvények, amelyek megfelelnek a 85/611/EGK irányelv 22. cikkének (4) bekezdésében szereplő meghatározásnak, és azokat 2007. december 31-e előtt bocsátottak ki, lejáratukig ugyancsak jogosultak a kedvezőbb elbírálásra.

71. A fedezett kötvényekhez rendelt kockázati súlyt az azokat kibocsátó hitelintézet fedezetlen, nem alárendelt kitettségei alapján kell meghatározni. Az alábbi, kockázati súlyok közti megfeleltetést kell alkalmazni:

a) ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvények esetében10 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

b) ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 50 %-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvények esetében 20 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

c) ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvények esetében 50 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni; és

d) ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 150 %-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvények esetében 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

13. ÉRTÉKPAPÍROSÍTÁSI POZÍCIÓKAT MEGTESTESÍTŐ TÉTELEK

72. Az értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékét a 94-101. cikk rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni.

14. HITELINTÉZETEKKEL ÉS RÖVID TÁVÚ HITELMINŐSÍTÉSSEL RENDELKEZŐ VÁLLALATOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK[279]

73. A 29-32. pont hatálya alá tartozó hitelintézetekkel szembeni kitettségekhez, vagy olyan vállalatokkal szembeni kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített rövid távú hitelminősítés, a 7. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a 6 fokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.[280]

7. táblázat

Hitelminősítési besorolás123456
Kockázati súly20 %50 %100 %150 %150 %150 %

15. KOLLEKTÍV BEFEKTETÉSI FORMÁBAN FENNÁLLÓ KITETTSÉGEK

74. A 75-81. pont sérelme nélkül a kollektív befektetési formában fennálló kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

75. A kollektív befektetési formában fennálló kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll egy külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítés, a 8. táblázat szerinti kockázati súlyokat kell rendelni, összhangban azzal, ahogy az illetékes hatóságok az elismert külső hitelminősítő intézmények által készített minősítéseket megfeleltetik a 6 fokozatú hitelminősítési besorolás egyes kategóriáinak.

8. táblázat

Hitelminősítési besorolás123456
Kockázati súly20 %50100 %100 %150 %150 %

76. Amennyiben az illetékes hatóságok szerint a kollektív befektetési formában levő pozícióhoz kiemelkedő kockázat társul, a pozícióhoz 150 %-os kockázati súly alkalmazását kell elrendelniük.

77. A hitelintézetek a 79-81. pont szerint is meghatározhatják egy kollektív befektetési formára vonatkozó kockázati súlyt, amennyiben az alábbi elismerhetőségi kritériumok teljesülnek:

a) a kollektív befektetési formát olyan társaság kezeli, amely egy tagállam felügyelete vagy egy hitelintézet illetékes hatóságának engedélyezési jogköre alá tartozik, ha:

i. azt olyan társaság kezeli, amely a közösségi jogban lefektetettel egyenértékűnek minősülő felügyelet hatálya alá tartozik; és

ii. az illetékes hatóságok közti együttműködés megfelelően biztosított;

b) a kollektív befektetési forma kibocsátási tájékoztatója vagy annak megfelelő dokumentuma magában foglalja az alábbiakat:

i. az eszközkategóriák, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektethet; és

ii. ha befektetési korlát alkalmazandó, a relatív korlátok és az ezek kiszámítására szolgáló módszerek; és

c) a kollektív befektetési forma gazdasági tevékenységéről legalább évente egyszer jelentés készül annak érdekében, hogy lehetővé tegye az eszközök és források, valamint a bevétel és a működés értékelését a tárgyidőszakban.

78. Ha egy illetékes hatóság egy harmadik országbeli kollektív befektetési formát a 77. pont a) alpontja szerint elismertként jóváhagy, akkor egy másik tagállam illetékes hatósága saját hatáskörben végzett értékelés nélkül felhasználhatja ezt az elismerést.

79. Amennyiben a hitelintézet ismeri a kollektív befektetési forma portfolióját képező kitettségeket, akkor ezeket a kitettségeket figyelembe veheti a kollektív befektetési forma átlagos kockázati súlyának a 78-83. cikkben meghatározott módszerekkel összhangban történő számításához.

80. Amennyiben a hitelintézet nem ismeri a kollektív befektetési forma portfolióját képező kitettségeket, a kollektív befektetési forma átlagos kockázati súlyát a 78-83. cikkben meghatározott módszerek szerint számíthatja ki, az alábbi szabályokra is figyelemmel: feltételezhető, hogy a kollektív befektetési forma a meghatalmazása által megengedett maximális mértékig először a legmagasabb tőkekövetelményt előíró kitettségi kategóriákba fektet be, majd pedig csökkenő sorrendben végzi a befektetést, amíg el nem éri a teljes befektetésre vonatkozó felső határt.

81. A hitelintézetek harmadik fél közreműködését is igénybe vehetik egy kollektív befektetési forma kockázati súlyának a 79. és 80. pontban meghatározott módszerek szerinti kiszámítására és jelentésére, ha a kiszámítás és jelentéstétel megbízhatósága megfelelően biztosított.

16. EGYÉB TÉTELEK

16.1. Kezelés

82. A 86/635/EGK irányelv 4. cikkének (10) bekezdése értelmében a tárgyi eszközökhöz 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

83. Amennyiben egy intézmény az előtörlesztéshez és aktív időbeli elhatárolásokhoz nem képes a 86/635/EGK irányelv szerint meghatározni a partnert, 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

84. A beszedés alatt levő készpénztételekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni. A készpénz-állományhoz és az azzal egyenértékűnek minősülő tételekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

85. A tagállamok 10 %-os súlyozást alkalmazhatnak a székhely szerinti tagállamaik bankközi és államadósság piacára szakosodott, az illetékes hatóságok szigorú felügyelete mellett tevékenykedő intézményekkel szembeni kitettségekre, amennyiben ezek az eszköztételek a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai számára kielégítő módon teljes körűen és hiánytalanul biztosítottak 0 %-os vagy 20 %-os kockázati súlyozású eszköztételekkel, amit az illetékes hatóságok megfelelő biztosítékként ismernek el

86. A részvénytulajdonnál és egyéb részesedési viszonyoknál 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni, kivéve, ha azokat levonják a szavatoló tőkéből.

87. Saját trezorokban vagy az aranyrúd kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig letétbe helyezett aranyrudak esetében 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

88. Eszközeladási és visszavásárlási megállapodások, valamint fedezetlen határidős vásárlások esetében a szóban forgó eszközökhöz kapcsolódó kockázati súlyokat, nem pedig az ügyletben érintett, ellenoldalú felekhez kapcsolódó súlyozásokat kell használni.

89. Amennyiben egy hitelintézet nyújt hitelkockázat fedezetet bizonyos számú kockázatra vonatkozóan olyan feltétellel, hogy ezeknél a kockázatoknál az n-edik nemteljesítés váltja ki a fizetést, és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, valamint a termék egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített külső hitelminősítéssel rendelkezik, a 94-101. cikkben előírt kockázati súlyokat kell alkalmazni. Ha a terméket nem minősítette egy elismert külső hitelminősítő intézmény, a kockázattal súlyozott kitettség érték megállapításához (n-1) kitettséget kivéve maximum 1250 %-ig összesítik a kosárban szereplő kockázati súlyait, valamint ezt megszorozzák a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével. Az összesítésből kizárandó (n-1) kitettséget azon az alapon határozzák meg, hogy magukba foglalják azokat a kitettségeket, amelyek mindegyike egy alacsonyabb kockázattal súlyozott kitettség értéket képez, mint az összesítésben foglalt bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettség értéke.

90. A lízing kitettségértéke a minimális lízingdíjak diszkontált összege. A minimális lízingdíjak azok a fizetések, amelyek a lízing futamideje során a lízingbe vevőtől megköveteltek vagy megkövetelhetők, és bármiféle engedményes opció (tehát olyan opció, amelynek gyakorlása meglehetősen biztos). A minimális lízingdíjaknak tartalmazniuk kell azt a garantált maradványértéket, amely megfelel a VIII. melléklet 1. része 26., 27. és 28. pontjában a fedezetek nyújtói vonatkozásában előírt feltételeknek, valamint a VIII. melléklet 2. része 14-19. pontjában az egyéb garanciatípusok elismerésével kapcsolatosan előírt minimális követelményeknek. Ezeket a kitettségeket a 79. cikkel összhangban hozzá kell rendelni a megfelelő kitettségi osztályhoz. Ha a kitettség lízingbe vett vagyontárgyak maradványértéke, a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a következő: 1/t × 100 % × kitettségérték, ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 vagy a lízingből hátralevő teljes évekhez legközelebbi szám.[281]

2. RÉSZ

Külső hitelminősítő intézmények elismerése és hitelminősítéseik megfeleltetése

1. MÓDSZEREK

1.1. Tárgyilagosság

1. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a hitelminősítés kategóriákba sorolására alkalmazott módszer szigorú, rendszeres, folyamatos és a múltbeli tapasztalatok alapján érvényesítésre kerül-e.

1.2. Függetlenség

2. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a módszer külső politikai befolyásoktól vagy kényszertől, illetve a hitelminősítést befolyásolható gazdasági nyomásgyakorlástól mentes-e.

3. A külső hitelminősítő intézmények módszereinek függetlenségét az illetékes hatóságoknak az alábbi tényezőknek megfelelően kell ellenőrizniük:

a) a külső hitelminősítő intézmények tulajdonosi és szervezeti struktúrája;

b) a külső hitelminősítő intézmények pénzügyi erőforrásai;

c) a külső hitelminősítő intézmények alkalmazottai és tapasztalatuk; és

d) a külső hitelminősítő intézmények vállalatirányítása.

1.3. Folyamatos felülvizsgálat

4. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a külső hitelminősítő intézmények hitelminősítései folyamatos felülvizsgálatnak vannak-e alávetve, illetve hogy a hitelminősítések a pénzügyi feltételek változásaihoz igazodnak-e. Egy ilyen jellegű felülvizsgálatot minden jelentős esemény után, de legalább évente egyszer el kell végezni.

5. Az elismerés előtt az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy az értékelési módszereket minden piaci szegmensre az alábbi előírásoknak megfelelően határozzák-e meg, úgymint:

a) az utótesztelést legalább egy évre visszamenően el kell végezni;

b) a külső hitelminősítő intézmények által végzett felülvizsgálati folyamat rendszerességét az illetékes hatóságoknak nyomon kell követniük; és

c) a külső hitelminősítő intézményeknek tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat a minősített szervezet ügyvezetéséhez fűződő kapcsolataikról.

6. Az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek révén a külső hitelminősítő intézményektől azonnal tájékoztatást kaphatnak, mihelyt bármely jelentős változás következik be a hitelminősítési kategóriákba sorolásának módszertanában.

1.4. Átláthatóság és nyilvánosságra hozatal

7. Az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük azokat a szükséges intézkedéseket annak biztosítás érdekében, hogy a külső hitelminősítő intézmények által alkalmazott, a hitelminősítések meghatározására szolgáló módszerekben alapelvei nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek az összes lehetséges felhasználó részére annak eldöntése céljából, hogy azokat megfelelő módon vezették-e le.

2. EGYEDI HITELMINŐSÍTÉSEK

2.1. Hitelesség és piaci elfogadás

8. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a hitelminősítések felhasználói a külső hitelminősítő intézmények egyes hitelminősítéseit a piacon hitelesnek és megbízhatónak ismerik-e el.

9. A hitelesség értékelését az illetékes hatóságoknak kell elvégezniük, az alábbi tényezőknek megfelelően:

a) a külső hitelminősítő intézmények piaci részesedése;

b) akülső hitelminősítő intézmények által termelt bevételek, és tágabb értelemben a külső hitelminősító intézmények pénzügyi forrásai;

c) a minősítés árképzés alapjául szolgál-e; és

d) abban az esetben, ha legalább két hitelintézet használja külső hitelminősítő intézmény hitelminősítését kötvénykibocsátáshoz és/vagy hitelkockázatok felméréséhez.

2.2. Átláthatóság és nyilvánosságra hozatal

10. Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy ezek a hitelminősítések egyenértékű feltételekkel állnak-e rendelkezésre legalább az összes olyan hitelintézet számára, amelynek jogos érdeke fűződik azok megismeréséhez.

11. Az illetékes hatóságok különösen azt ellenőrzik, hogy ezek a hitelminősítések a belföldi hitelintézetekkel egyenértékű feltételekkel állnak-e azon külföldi felek rendelkezésére, akiknek jogos érdeke fűződik azok megismeréséhez.

3. MEGFELELTETÉS

12. Az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázatok közötti különbségtétel érdekében az illetékes hatóságoknak mennyiségi tényezőket kell figyelembe venniük, mint például az ugyanazon hitelminősítés alá tartozó elemek hosszú távú nemteljesítésének arányát. A közelmúltban alapított, valamint azon külső hitelminősítő intézmények esetében, amelyek csak kevés nemteljesítési adattal rendelkeznek, az illetékes hatóságoknak fel kell kérniük a külső hitelminősítő intézményt, hogy becsülje meg az ugyanazon hitelminősítés alá tartozó elemekhez kapcsolódó hosszú távú nemteljesítések arányát.

13. Az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázatok közötti különbségtétel érdekében, az illetékes hatóságoknak mennyiségi tényezőket kell figyelembe venniük, úgymint a külső hitelminősítő intézmények által minősített kibocsátók körét, a külső hitelminősítő intézmények által minősített hitelminősítések körét, a hitelminősítés értelmezését és a nemteljesítésnek a külső hitelminősítő intézmények által alkalmazott meghatározását.

14. Az illetékes hatóságoknak össze kell hasonlítaniuk az adott külső hitelminősítő intézmények egyes hitelminősítéseihez tartozó nemteljesítési arányokat, és ezeket egy olyan benchmarkkal kell összehasonlítani, amelynek alapja az a nemteljesítési arány, amelyet más külső hitelminősítő intézmények tapasztalták azon kibocsátókkal kapcsolatban, amelyeket az illetékes hatóságok egyenértékű hitelkockázatot képviselőnek tekintenek.

15. Amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint a nemteljesítések aránya egy bizonyos külső hitelminősítő intézmények által adott hitelminősítés esetében lényegesen és rendszeresen magasabb, mint a benchmark, az illetékes hatóságoknak az adott külső hitelminősítő intézmények hitelminősítéseihez nagyobb kockázati kategóriát kell rendelniük a hitelminősítési kategóriák közül.

16. Amennyiben az illetékes hatóságok növelték egy adott külső hitelminősítő intézmény általi egyedi hitelminősítéshez társuló kockázati súlyt, és a külső hitelminősítő intézmény bizonyítani tudja, hogy a hitelminősítéseknél tapasztalt nemteljesítések aránya már nem lényegesen és rendszeresen magasabb a benchmarknál, az illetékes hatóságok visszaállíthatják a külső hitelminősítő intézmény hitelminősítéseinek eredeti hitelminősítési kategória besorolását.

3. RÉSZ

A külső hitelminősítő intézmények hitelminősítéseinek használata a kockázati súlyok meghatározására

1. KEZELÉS

1.Egy hitelintézet egy vagy több elismert külső hitelminősítő intézményt jelölhet ki az eszközökre és mérlegen kívüli tételekre alkalmazandó kockázati súlyok meghatározására.
2.Amennyiben egy hitelintézet egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítések használata mellett dönt bizonyos kategóriákba tartozó tételek besorolására, a kapott hitelminősítéseket kell használnia az összes, a kategóriába tartozó kitettségre vonatkozóan.
3.Amennyiben egy hitelintézet egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítések alkalmazása mellett dönt, a minősítéseket a későbbiekben is folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia.
4.Egy hitelintézet csak azokat a külső hitelminősítő intézmények által kiadott hitelminősítéseket használhatja, amelyek figyelembe veszik mind a tőkeösszeget, mind pedig az ehhez kapcsolódó kamatköveteléseket.
5.Ha csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézménytől származó, minősített tételre vonatkozó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor azt a hitelminősítést kell alkalmazni a szóban forgó tétel kockázati súlyának meghatározására.
6.Ha két, kijelölt külső hitelminősítő intézménytől származó, minősített tételre vonatkozó hitelminősítés áll rendelkezésre, és ez a kettő különböző kockázati súlyoknak felel meg egy minősített tétellel kapcsolatban, a magasabb kockázati súlyt kell alkalmazni.
7.Ha több mint két, kijelölt külső hitelminősítő intézménytől származó, minősített tételre vonatkozó hitelminősítés áll rendelkezésre, a két legalacsonyabb kockázati súlyt eredményező két minősítésre kell hivatkozni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly különböző, akkor a magasabbat kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly azonos, akkor ugyanazt a kockázati súlyt kell alkalmazni.

2. KIBOCSÁTÓI ÉS KIBOCSÁTÁSI HITELMINŐSÍTÉS

8.Amennyiben egy adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez egy kitettséget alkotó tétel tartozik, létezik hitelminősítés, azt a hitelminősítést kell felhasználni az illető tételre alkalmazandó kockázati súly meghatározására.
9.Amennyiben egy adott tételre nem létezik közvetlenül alkalmazható hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra vagy ügyletre, amelyhez a kitettséget alkotó tétel nem tartozik, vagy létezik egy általános hitelminősítés a kibocsátóra vonatkozóan, akkor a hitelminősítést abban az esetben kell alkalmazni, ha az magasabb kockázati súlyt képez, mint egyébként képezne, vagy alacsonyabb kockázati súlyt képez, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programnál vagy ügyletnél, illetve a kibocsátó nem alárendelt fedezetlen kitettségeinél minden tekintetben azonos vagy magasabb besorolású,
10.A 8. és 9. pont nem akadályozhatja e melléklet 1. része 68-71. pontjának alkalmazását.
11.Egy vállalatcsoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítések nem alkalmazhatók egy ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó másik kibocsátóra vonatkozó hitelminősítésként.

3. HOSSZÚ TÁVÚ és RÖVID TÁVÚ HITELMINŐSÍTÉSEK

12.A rövid távú hitelminősítések csak rövid távú eszközt vagy mérlegen kívüli tételeket megtestesítő, intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségekre alkalmazhatók.
13.Bármely rövid távú hitelminősítés csak arra a tételre alkalmazható, amelyre a rövid távú hitelminősítés vonatkozik, és nem használható bármely más tételre vonatkozó kockázati súlyok meghatározására.
14.A 13. ponttól eltérve, ha egy rövid távú, minősített ügylethez 150 %-os kockázati súlyt rendelnek, akkor az illető ügyfél összes, nem minősített, fedezetlen – rövid vagy hosszú távú – kitettségére vonatkozóan 150 %-os kockázati súly kell alkalmazni.
15.A 13. ponttól eltérve, ha egy rövid távú, minősített ügylethez 50 %-os kockázati súlyt rendelnek, egyetlen nem minősített, rövid távú kitettségre vonatkozóan sem alkalmazható 100 %-nál alacsonyabb kockázati súly.

4. HAZAI PÉNZNEMBELI és DEVIZÁS TÉTELEK

16.Egy ügyfél hazai pénznemben denominált tételére vonatkozó hitelminősítés nem használható fel ugyanezen ügyfél más devizában denominált kitettségéhez tartozó kockázati súly meghatározására.
17.A 13. ponttól eltérve, amennyiben egy kockázat egy hitelintézet által a piacon elsőbbségi hitelezőként elismert multilaterális fejlesztési bank által nyújtott hitelben történő részvételéből ered, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az ügyfél hazai pénznembeli tételére vonatkozó hitelminősítés felhasználását a kockázati súly megállapítása céljából.

VII. MELLÉKLET

BELSŐ MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ MÓDSZER

1. RÉSZ

Kockázattal súlyozott kitettségértékek és várható veszteségek

1. HITELKOCKÁZATRA VONATKOZÓ KOCKÁZATTAL SÚLYOZOTT KITETTSÉGÉRTÉKEK SZÁMÍTÁSA

1. Eltérő rendelkezés hiányában a bemenő paramétereket, a nemteljesítési valószínűséget (PD), a nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) és a lejárati értéket (M) a 2. részben meghatározottak szerint kell meghatározni, a kitettség értéket pedig a 3. részben meghatározottak szerint.

2. A kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit az alábbi képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

1.1. Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékei

3. A 5-9. pontra is figyelemmel a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit az alábbi képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

Kockázati súly (RW) =

Az N(x) jelöli egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvényét (annak valószínűségét, hogy egy sztenderd normál eloszlású, nulla átlagú, egy szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel) G(z) jelöli egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvényét (olyan x érték, ami esetén teljesül, hogy N(x) z).

Ha PD=0, RW összege: 0

Ha PD=1, akkor:

- olyan nem teljesített kitettségek esetén, amelyekre a hitelintézetek a 2. rész 8. pontja szerinti LGD-értékeket alkalmazzák, az RW: 0; és

- olyan nem teljesített kitettségek esetén, amelyekre a hitelintézetek saját LGD-becsléseiket alkalmazzák, az RW: Max{0,12,5*(LGD-ELBE)};

amennyiben ELBE a hitelintézet által maga végzett, lehetőleg pontos becslésnek felel meg, amely a 4. rész 80. pontja szerinti nem teljesített kitettségekből származó várható veszteségre vonatkozik.

Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW * kitettség értéke

4. A VIII. melléklet 1. részének 29. pontjában és a VIII. melléklet 2. részének 22. pontjában megállapított követelményeknek megfelelő, az egyes kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték a következő képlettel igazítható ki:

Kockázat kockázattal súlyozott értéke = RW * kitettségérték * (0,15 + 160*PDpp)]

PDpp = a fedezet nyújtójának PD értéke

Az RW érték számítása a kitettségnek, az ügyfél PD értékén és a hitelkockázati védelem nyújtójával szembeni, öszehasonlítható közvetlen kitettség LGD értékének a 3. pontban megállapított képletbe való helyettesítésével történik. A lejárati tényező (b) számítása a hitelkockázati védelem nyújtójának alsó PD értéke és a kibocsátó PD értéke közül az alacsonyabb használatával történik.

5. Vállalatokkal szembeni kitettségek esetében, ahol az éves összes árbevétel azon konszolidált vállalatcsoport esetében, amelynek a cég tagja, kevesebb, mint 50 millió EUR, a hitelintézetek a következő korrelációs képletet alkalmazhatják a vállalati kitettségek kockázati súlyának kiszámítására: Ebben a képletben az S az éves összes árbevételt jelöli millió euróban, ahol teljesül, hogy 5 millió EUR <= S <= 50 millió EUR. Az 5 millió EUR-nél kisebb árbevételeket az 5 millió EUR árbevétel kategóriának megfelelően kell kezelni. Vásárolt követelések esetén az éves összes árbevétel a poolban szereplő egyes kitettségek súlyozott átlaga.

A hitelintézeteknek a vállalatcsoport konszolidált mérlegfőösszegével kell helyettesíteniük az éves összes árbevételt, ha az éves összes árbevétel nem jellemzi megfelelően a cég méretét, és a mérlegfőösszeg az árbevételnél jellemzőbb mutató.

6. Speciális hitelezési ügyletek finanszírozásával kapcsolatos kitettségeknél, amelyek esetében a hitelintézet nem tudja bizonytani, hogy PD becslései megfelelnek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményeknek, az 1. táblázat szerint kell kijelölni a kitettségekhez tartozó kockázati súlyokat.

1. táblázat

Fennmaradó lejárat1. kategória2. kategória3. kategória4. kategória5. kategória
Kevesebb, mint 2,5 év50 %70 %115 %250 %0 %
2,5-vel egyenlő vagy annál több70 %90 %115 %250 %0 %

Az illetékes hatóságok engedélyezhetik egy hitelintézet számára, hogy az 1. kategóriájú kitettségekhez általában 50 %-os, a 2. kategóriába tartozókhoz pedig 70 %-os kedvezőbb kockázati súlyt rendeljenek, feltéve, hogy a hitelintézet jegyzési és egyéb kockázati jellemzői lényegesen erősebbek a vonatkozó kategória esetében.

Kockázati súlyoknak speciális hitelezési ügyletek finanszírozásához történő társításánál a hitelintézeteknek az alábbi tényezőket kell figyelembe venniük: Pénzügyi erő, politikai és jogi környezet, ügylet és/vagy eszközjellemzők, a szponzor és fejlesztő ereje, beleértve bármely magán- és közszféra közti partnerség bevételeit, fedezettségét.

7. Vásárolt vállalati követelés esetén a hitelintézetnek teljesítenie kell a 4. rész 105-109. pontjában meghatározott minimumkövetelményeket. Azoknál a vásárolt vállalati követeléseknél, amelyek ezen kívül a 14. pontban meghatározott feltételeket is teljesítik, és ahol indokolatlan teher lenne a hitelintézet számára a vállalati kockázatokra a 4. részben meghatározott mennyiségi normák alkalmazása, a 4. részben a lakossági kockázati számításra használt előírást alkalmazhatják.

8. Az IRB értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhetők az olyan vásárolt vállalati követelések, visszafizetendő árengedmények, valamint biztosítékok vagy részleges garanciák, amelyek nemteljesítési veszteségekre, behajtható összegre, vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségi fedezetet biztosítanak.

9. Amennyiben egy hitelintézet bizonyos számú kitettségnél olyan feltétellel nyújt hitelkockázat fedezetet, hogy azoknál az n-edik nemteljesítés váltja ki a fizetést, és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, akkor a 94-101. cikkben előírt kockázati súlyokat alkalmazzák, ha a termék egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített külső hitelminősítéssel rendelkezik. Ha a termék egy elismert külső hitelminősítő intézmény által nem minősített, a kosárban található kitettségek kockázati súlya összeadódik, kivéve az n-1. kitettséget, ahol a várható veszteség megszorozva 12,5-tel, és a kockázattal súlyozott kitettségértéknek az összege nem haladhatja meg a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékének 12,5-szeresét. Az összesítésből kizárandó n-1. kitettségeket azon az alapon határozzák meg, hogy e kitettségek mindegyikének a kockázattal súlyozott kitettségértéke alacsonyabb legyen, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke.

1.2. Kockázattal súlyozott kitettségérték lakossági kitettségeknél

10. A 12. és 13. pontra is figyelemmel a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a lakossági kitettségekre az alábbi képleteknek megfelelően számítják ki:

Kockázati súly (RW):

Az N(x) jelöli egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvényét (annak valószínűségét, hogy egy sztenderd normál eloszlású, nulla átlagú, egy szórású véletlen változó, kisebb vagy egyenlő x-szel). G(z) jelöli egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvényét (olyan x értéke, ami esetén teljesül, hogy N(x)= z).

Ha PD=1 (nem teljesített kitettség), akkor RW: Max {0,12.5*(LGD-ELBE)};

amennyiben ELBE a hitelintézet által maga végzett, lehetőleg pontos becslésnek felel meg, amely a 4. rész 80. pontja szerinti nem teljesített kitettség ből származó várható veszteségre vonatkozik.

Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW * kitettség értéke

11. A VIII. melléklet 1. részének 29. ponjában és a VIII. melléklet 2. részének 22. pontjában megállapított követelményeknek megfelelő, minden egyes kis- és közepes méretű vállakozásnak való kitettségre a kockázattal súlyozott kitettségérték a 4. pontnak megfelelően számítható ki.

12. Az ingatlannal fedezett lakossági kitettségeknél 0,15 értékű korrelációval (R) kell felváltani a 10. pontban meghatározott korrelációs képlettel kiszámított értéket.

13. Az a)-e) alpontok szerinti minősített rulírozó lakossági kitettségeknél 0,04 értékű korrelációval (R) kell felváltani a 10. pontban meghatározott korrelációs képlettel kiszámított értéket.

A kitettségek minőségi rulírozó lakossági kitettségeknek minősülnek abban az esetben, ha eleget tesznek az alábbi feltételeknek:

a) A kitettségek természetes személyekkel szembeniek;

b) A kitettségek rulírozók, fedezetlenek, és amíg igénybe nem vették őket, a hitelintézet feltétel nélkül felmondhatja őket. (Ebben a szövegkörnyezetben a rulírozó kitettségek olyan kitettségek, amelyek esetén az ügyfelek fennálló tartozásainak összege a kölcsönfelvételi és visszafizetési döntések alapján egy adott, a hitelintézet által meghatározott határértékig ingadozhat.) Az igénybe nem vett kötelezettségvállalások feltétel nélkül felmondhatók, ha a feltételek lehetővé teszik a hitelintézet számára azok felmondását a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által lehetővé tett legnagyobb mértékig;

c) Az egy személlyel szembeni maximális kitettség a részportfolióban legfeljebb 100 000 EUR lehet;

d) A hitelintézet bizonyítani tudja, hogy az e bekezdésben szereplő korrelációs képlet használata olyan portfoliókra korlátozódik, amelyek veszteségi rátájának a volatilitása az átlagos veszteségi rátához viszonyítva alacsonyabb, különösen az alacsony PD sávban. Az illetékes hatóságoknak felül kell vizsgálniuk a minőségi rulírozó lakossági portfoliókra, valamint az összesített minőségi rulírozó lakossági portfoliókra vonatkozó veszteségi ráta relatív volatilitását, és meg kell osztaniuk a minőségi rulírozó lakossági veszteségi ráták tipikus jellemzőire vonatkozó információt a különböző joghatósági területek között; és

e) Az illetékes hatóság egyetért azzal, hogy a minőségi rulírozó, lakossági kitettségként történő kezelés összhangban áll a részportfolió alapjául szolgáló kockázati jellemzőkkel.

Olyan biztosítékkal fedezett hitelkeretnél, amely fizetés átutalására nyitott folyószámlához kapcsolódik, az illetékes hatóságok a b) alponttól eltérve eltekinthetnek attól a feltételtől, hogy a hitelt nem kell biztosítékkal fedezni. Ebben az esetben a biztosítékból behajtható összeget nem vehetik figyelembe az LDG-becslésekben.

14. Ahhoz, hogy a vásárolt követeléseket lakossági követelésként lehessen kezelni, azoknak meg kell felelniük a 4. rész 105-109. pntjában meghatározott minimumkövetelményeknek, és az alábbi feltételeknek:

a) A hitelintézet a követeléseket nem kapcsolt, harmadik féltől vásárolta, és az adóssal szembeni kitettség nem ölel fel semmilyen közvetlenül vagy közvetetten a hitelintézettől származó kitettséget;

b) A vásárolt követelések az eladó és ügyfél közti független üzleti kapcsolat révén jönnek létre. Mint ilyenek, nem ismerhetők el vállalatok közti követelések és az olyan a követelések, amelyek kölcsönös vásárlási és eladási viszonyban álló cégek közti ellenszámlák alá tartoznak;

c) A vásárló hitelintézetnek követelése áll fenn a vásárolt követelésből származó bevételre, vagy a bevételek arányos kamataira; és

d) A vásárolt követelések portfoliója kellően diverzifikált.

15. Az IRB értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhetők az olyan vásárolt vállalati követelések, visszafizetendő árengedmények, valamint biztosítékok vagy részleges garanciák, amelyek nemteljesítési veszteségekre, behajtható összegre, vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségi fedezetet biztosítanak.

16. A vásárolt lakossági követelések hibrid pooljai esetében, ahol a vásárló hitelintézetek nem tudják elkülöníteni az ingatlannal biztosított kitettségeket és a minőségi rulírozó lakossági kitettségeket az egyéb lakossági kitettségektől, a vonatkozó kitettségekre legmagasabb tőkekövetelményt eredményező lakossági kockázati súlyt kell alkalmazni.

1.3. Részvényjellegű kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek

17. A hitelintézet eltérő portfoliók esetében eltérő módszereket alkalmazhat, amennyiben belsőleg maga is eltérő módszereket alkalmaz. Amennyiben a hitelintézet eltérő módszereket alkalmaz, a hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóságok számára, hogy választását következetesen hajtja végre, és ezt nem a szabályozási arbitrázs érdekében teszi.

18. A 17. ponttól eltérve, az illetékes hatóságok a kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára engedélyezhetik a kockázattal súlyozott kitettségérték részvényjellegű kitettségekkel kapcsolatban történő alkalmazását a nem hiteljellegű kötelezettséget megtestesítő eszközök kezelési módja szerint.

1.3.1. Egyszerű kockázati súlyozási módszer

19. A kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

Kockázati súly (RW) = 190 % megfelelően diverzifikált portfoliókban található nem-tőzsdei részvénykitettségek esetében.

Kockázati súly (RW) = 290 % tőzsdei részvénykitettségnél

Kockázati súly (RW) = 370 % minden egyéb részvényjellegű kitettségnél.

Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW * kitettség értéke

20. A nem kereskedési könyvben nyilvántartott rövid készpénz pozíciókat és derivatíva eszközöket ugyanazon részvényekben levő hosszú pozíciókkal ellensúlyozhatják, feltéve, hogy ezek az eszközöket kifejezetten az adott részvényjellegű kitettség fedezeteként jelölték ki, és ezek legalább még egy évig fedezetül szolgálnak. Az egyéb rövid pozíciókat hosszú pozícióként kell kezelni úgy, hogy az egyes pozíciók abszolút értékét megszorozzák a vonatkozó kockázati súllyal. Lejárati eltéréssel rendelkező pozíciók esetében a módszer megegyezik a VII. melléklet 2. részének 16. pontjában meghatározott vállalati kitettségeknél alkalmazottal.

21. A hitelintézetek a részvényjellegű kitettség előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetét a 90-93. cikkben meghatározott módszerekkel összhangban ismerhetik el.

1.3.2. PD/LGD módszer

22. A kockázattal súlyozott kitettség értékeket a 3. pontban szereplő képletek szerint kell kiszámítani. Ha a hitelintézetek nem rendelkeznek elégséges információval a nemteljesítés 4. rész 44-48. pontban meghatározott fogalmának használatára, akkor 1,5-ös szorzót kell a kockázati súlyokra vonatkozóan alkalmazni.

23. Az egyedi kitettség várható veszteség értéke 12,5-szeresének és a kockázattal súlyozott kitettség értékének az összege nem haladja meg a kitettség érték 12,5-szeresét.

24. A hitelintézetek a 90-93. cikkben meghatározott módszerek szerint elismerhetik a részvényjellegű kitettségre vonatkozó, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet. Ennek feltétele, hogy a fedezetet nyújtóval szembeni kitettségre vonatkozó 90 %-os LGD érték. 65 %-os LGD alkalmazható a kellően diverzifikált portfoliókban található nem-tőzsdei részvénykitettségekre. E rendelkezés alkalmazásában az M értékének 5 évnek kell lennie.

1.3.3. Belső modellek módszere

25. A kockázattal súlyozott kitettségérték az intézményi részvénykockázatra vonatkozó, a negyedéves bevétel és egy hosszú távú mintaidőszakra számított és 12,5-tel megszorzott kockázatmentes ráta közti különbségre 99 százalékos egyoldali konfidencia intervallumú becslést adó belső kitettségérték modellből levezetett potenciális veszteség összege. A részvényportfólió szintjén a kockázattal súlyozott kitettségérték nem lehet kisebb a PD/LGD módszer által megkövetelt minimális kockázattal súlyozott kitettségértékek és az ennek megfelelő várható veszteség 12,5-tel megszorozott értékeinek teljes összegénél; ezt a 2. rész 24. pontjában említett PD-értékek és az ehhez tartozó, a 2. rész 25. és 26. pontjában említett LGD-értékek alapján számítják ki.[282]

26. A hitelintézetek elismerhetik egy részvénypozíció előre rendelkezésre nem bocsátott hitelkockázati fedezetét.

1.4. Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték

27. A kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő képletnek megfelelően kell kiszámítani:[283]

Kockázattal súlyozott kitettségérték = 100 % × kitettségérték,

kivéve, ha a kitettség lízingbe vett vagyontárgyak maradványértéke, amely esetben kiszámítása a következő:

1/t × 100 % × kitettségérték,

ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 vagy a lízingből hátralevő teljes évekhez legközelebbi szám.

2. A VÁSÁROLT KÖVETELÉSEK BEHAJTHATÓ ÖSSZEGÉNEK KOCKÁZATÁRA VONATKOZÓ KOCKÁZATTAL SÚLYOZOTT KITETTSÉGÉRTÉK KISZÁMÍTÁSA

28. Vásárolt vállalati és lakossági követelések behajtható összegének kockázatára vonatkozó kockázati súlyok:

A kockázati súlyokat a 3. pontban szereplő képlet szerint kell kiszámítani. A PD és LGD bemenő paramétereit a 2. részben, a kitettség értéket pedig a 3. részben meghatározottak szerint kell kiszámítani, és az M értékének 1 évnek kell lennie. Ha a hitelintézetek az illetékes hatóságok számára bizonyítani tudják, hogy a behajtható összegre vonatkozó kockázat jelentéktelen, azokat nem szükséges elismertetni.

3. A VÁRHATÓ VESZTESÉGEK KISZÁMÍTÁSA

29. Eltérő rendelkezés hiányában a PD és LGD bemenő paramétereit a 2. részben, a kitettség értéket pedig a 3. részben meghatározottak szerint kell kiszámítani.

30. A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni és lakossági kitettségeket a következő képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) = PD × LGD

Várható veszteség összege = EL × kitettség értéke

Nem teljesített kitettségeknél (PD=1), amelyekre vonatkozóan a hitelintézetek saját LGD-becsléseiket használják, az EL=ELBE , azaz a hitelintézet által maga végzett, lehetőleg pontos becslésnek felel meg, amely a 4. rész 80. pontja szerinti nem teljesített kitettségbőlszármazó várható veszteségre vonatkozik.

Az 1. rész 4. bekezdésében megállapított kezelés alá eső kockázatok esetében EL értéke 0.

31. Ha a hitelintézetek az 6. pontban meghatározott módszereket alkalmazzák a kockázati súlyok társításához, a speciális hitelezési ügyletek finanszírozási kitettségeihez tartozó EL értékeket a 2. táblázat szerint kell meghatározni.

2. táblázat

Hátralévő futamidő1. kategória2. kategória3. kategória4. kategória5. kategória
Kevesebb, mint 2,5 év0 %0,4 %2,8 %8 %50 %
2,5-vel egyenlő vagy annál több év0,4 %0,8 %2,8 %8 %50 %

Amennyiben az illetékes hatóságok engedélyezték egy hitelintézet számára, hogy az 1. kategóriájú kitettségeknél általában 50 %-os, a 2. kategóriájú kitettség eknél pedig 70 %-os kedvezőbb kockázati súlyokat alkalmazzon, az EL értéke az 1. kategóriájú kitettségeknél 0 %, a 2. kategóriájúaknál 0,4 %.

32. Ha a kockázattal súlyozott kitettség értéket a 19.-21. pontban meghatározott módszerekkel összhangban számítják ki, a részvénykockázatok várható veszteségét a következő képletek szerint kell k iszámítani:

Várható veszteség összege (EL) = EL × kitettségérték

Az EL értékek az alábbiak szerint alakulnak:

Várható veszteség (EL) = 0,8 % megfelelően diverzifikált portfoliókban található nem-tőzsdei részvénykitettségek esetében.

Várható veszteség (EL) = 0,8 % tőzsdei részvénykitettségnél

Várható veszteség (EL) = 2,4 % minden egyéb részvényjellegű kitettségnél

33. Ha a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 22-24. pontban meghatározott módszerek szerint számítják ki, a részvényjellegű kitettségek várható veszteségét a következő képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) = PD × LGD és

Várható veszteség összege = EL × kitettség értéke

34. Ha a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 25-26. pontban meghatározott módszerek szerint számítják ki, a részvényjellegű kitettségek várható vesztesége 0 %.

35. A vásárolt követelés behajtható összegének kockázatára vonatkozó várható veszteséget az alábbi képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) = PD × LGD és

Várható veszteség összege = EL × kitettség értéke

4. A VÁRHATÓ VESZTESÉGEK KEZELÉSE

36. A 30., 31. és 35. ponttal összhangban kiszámított várható veszteséget ki kell vonni az e kitettségekre vonatkozó értékhelyesbítések és céltartalékok összegéből. Nemteljesítettként megvásárolt mérlegtételre kapott kedvezményeket a 3. rész 1. pontja szerinti értékelési korrekciókkal azonos módon kell kezelni. Az értékpapírosítási kitettségek várható veszteségei, illetve az ezekhez a kitettségekhez kapcsolódó értékelési korrekciók és tartalékok nem szerepelhetnek az itt meghatározott számításban.

2. RÉSZ

PD, LGD és lejárat

1. Az 1. részben meghatározott kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteség kiszámításához alkalmazott bemeneti nemteljesítési valószínűség (PD), nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) és lejárati érték (M) paraméterként a hitelintézet által a 4. rész szerint meghatározott becsült értékek alkalmazandók, a következő rendelkezésekre is figyelemmel:

1. VÁLLALATOKKAL, INTÉZMÉNYEKKEL ÉS KÖZPONTI KORMÁNYZATOKKAL, VALAMINT KÖZPONTI BANKOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK

1.1. PD

2. Egy vállalattal vagy intézménnyel szembeni kitettség PD-je legalább 0,03 %.

3. Olyan vásárolt vállalati követelések esetében, amelyeknél a hitelintézet nem tudja bizonyítani, hogy PD becslései megfelelnek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményeknek, a vonatkozó kitettségek PD értékét az alábbi módszerekkel összhangban határozzák meg: a vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó nem alárendelt követelésekhez tartozó PD értékének kiszámításához a hitelintézetek EL becsléseit el kell osztani a szóban forgó követeléseknek az LGD értékével. A vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó alárendelt követelések PD értéke a hitelintézeti becslés EL értéke. Ha egy hitelintézet számára engedélyezik saját LGD becslések alkalmazását a vállalati kitettségekre vonatkozóan, és a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL becsléseit megbízható módon le tudja bontani PD és LGD értékekre, a PD becslés alkalmazható.

4. A nem teljesítő ügyfelekhez tartozó PD érték 100 %.

5. A hitelintézetek a 90-93. cikk rendelkezéseivel összhangban elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a PD-ben. A behajtható összegekre vonatkozó kockázat tekintetében az illetékes hatóságok azonban más előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtókat is figyelembe vehetnek, akik nem szerepelnek a VIII. melléklet 1. részében.

6. A saját LGD becsléseket alkalmazó hitelintézetek, a PD értékek 10. pontra is figyelemmel történő korrigálása révén elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

7. A vásárolt vállalati követelés behajtható összegére vonatkozó kockázat PD értékének meg kell egyeznie a vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó EL becsléssel. Ha egy hitelintézet számára engedélyezik saját LGD becslések alkalmazását a vállalati kitettségre vonatkozóan, és a vásárolt vállalati követelések behajtható összegére vonatkozó EL becsléseit megbízható módon le tudja bontani PD és LGD értékekre, a PD becslés alkalmazható. A hitelintézetek az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezeteket a 90-93. cikk szerint figyelembe vehetik a PD-nél. Az illetékes hatóságok azonban más előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtókat is figyelembe vehetnek, akik nem szerepelnek a VIII. melléklet 1. részében. Azok a hitelintézetek, amelyek a vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó kockázat tekintetében saját LGD-becsléseket használhatnak, a PD-k 10. pont szerinti kiigazításával figyelembe vehetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezeteket.

1.2. LGD

8. A hitelintézeteknek a következő LGD értékeket kell alkalmazniuk:

a) nem alárendelt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 45 %;

b) alárendelt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 75 %;

c) a hitelintézetek a 90-93. cikk rendelkezései szerint elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet az LGD-ben;

d) A VI. melléklet 1. részének 68-70. pontja szerint meghatározott fedezett kötvényekhez 11,25 %-os LGD értéket lehet rendelni;[284]

e) Nem alárendelt, vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha a hitelintézet nem tudja bizonyítani, hogy PD becslései eleget tesznek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményeknek, az érték 45 %;

f) Alárendelt, vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha a hitelintézet nem tudja bizonyítani, hogy PD becslései eleget tesznek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményeknek, az érték 100 %; és

g) A vásárolt vállalati követelések behajtható összegének kockázatához kapcsolódóan: 75 %.

2010. december 31-ig a VI. melléklet 1. részének 68-70. pontja szerint meghatározott fedezett kötvényekhez 11,25 %-os LGD értéket lehet rendelni, amennyiben:

- a VI. melléklet 1. része 68. pontja a)-c) pontja szerint meghatározott, a kötvények biztosítékául szolgáló eszközök mind megfelelnek a VI. mellékletben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásnak;

- ahol a VI. melléklet 1. része 68. pontja d) és e) alpontjában meghatározott eszközöket biztosítékul használják, az ezen pontokban rögzített vonatkozó felső határ a kifizetetlen biztosíték nominális értékének 10 %-a;

- a VI. melléklet 1. része 68. pontja f) alpontjában meghatározott eszközöket nem használják biztosítékul; vagy

- a fedezett kötvények hitelminősítését egy kijelölt KHMI végzi, és a KHMI a fedezett kötvények vonatkozásában az általa adható legkedvezőbb hitelminősítési kategóriába sorolja őket.

2010. december 31-e előtt ezt az eltérést felülvizsgálják, és a felülvizsgálat folyományaként a Bizottság javaslatokat tehet a 151. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint.

9. A 8. ponttól eltérve, a nemteljesítésre és a behajtható összegre vonatkozó kockázatra vonatkozóan, ha a hitelintézetnek engedélyezik saját LGD becslések alkalmazását a vállalati kitettségek esetében, és a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL becsléseit megbízható módon le tudja bontani PD és LGD értékekre, akkor vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó LGD becslés is alkalmazható.

10. A 8. ponttól eltérve, ha egy hitelintézet számára engedélyezik, hogy saját LGD becsléseit alkalmazza a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekr vonatkozóan, a 4. részben meghatározott minimumkövetelményekre is figyelemmel, illetve az illetékes hatóságok jóváhagyásával a PD és/vagy LGD becslések korrekciójával előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet ismerhető el. A hitelintézet nem rendelhet a garantált kitettségekhez korrigált PD vagy LGD értéket úgy, hogy a korrigált kockázati súly alacsonyabb legyen, mint a garanciát vállalóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség vonatkozó kockázati súlya.

11. A 8. és 10. ponttól eltérve, az 1. rész 4. pontjának alkalmazásában a fedezet nyújtójával szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD értéke a kezessel szembeni fedezetlen ügylet vagy az ügyféllel szembeni fedezetlen ügylet LGD értéke lesz, attól függően, hogy a fedezett ügylet lejárati ideje alatt mind a kezes, mind az ügyfél egyidejű nemteljesítése fennáll, a rendelkezésre álló bizonyíték vagy a garancia struktúrája arra utal, hogy a behajtott összeg a kezes, illetve az ügyfél pénzügyi helyzetétől függ-e majd.

1.3. Lejárat

12. A 13. pontra is figyelemmel, a hitelintézetek visszavásárlási ügyletekhez vagy értékpapír- vagy áru-kölcsönadási vagy kölcsönvételi ügyletekhez 0,5 éves lejárati értéket (M) rendelhetnek, míg az összes többi kitettségre vonatkozóan a lejárat értéke 2,5 év. Az illetékes hatóságok az összes, joghatóságuk alá tartozó hitelintézet számára előírhatják a lejárati érték minden kitettségre vonatkozóan történő alkalmazását a 13. pont rendelkezéseinek megfelelően.

13. Azok a hitelintézetek, amelyek számára engedélyezték saját LGD vagy saját hitelegyenértékesítési faktor alkalmazását a vállalatokkal, intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, minden egyes ilyen kitettségre ki kell számítaniuk a lejárat értékét az a)-e) alpont szerint, a 14-16. pontra is figyelemmel. A lejárati érték semmilyen esetben nem lehet 5 évnél hosszabb:

a) Pénzáramlási ütemtervvel rendelkező eszköz esetében a lejárati értéket az alábbi képletek szerint kell kiszámítani:

ahol CFt azt a pénzáramlást jelöli (kölcsöntőke, kamatfizetés és díjak), amelyet az ügyfél szerződéses alapon fizet ki t időszak során;

b) A szabványosított nettósítási megállapodás hatálya alá tartozó derivatíváknál az M súlyozása a kitettség átlagos fennmaradó lejárata alapján történik, ahol az M legalább 1 év. Minden kitettség elvi összegét a lejárat súlyozására kell használni;

c) Szabványosított nettósítási megállapodások hatálya alá tartozó (a IV. mellékletben szereplő) teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett származtatott eszközökkel végzett ügyletekből, és teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett letéti hitelekből származó kitettségek esetében a lejárat értéke azon ügyletek fennmaradó lejáratának súlyozott átlaga, ahol az M legalább 10 nap. Szabványosított nettósítási megállapodások hatálya alá tartozó repoügyletek, értékpapírosítási, áru-kölcsönadási vagy kölcsönvételi ügyletek esetében a lejárat értéke azon ügyletek fennmaradó lejáratának súlyozott átlaga, ahol az M legalább 5 nap. A lejárat súlyozására az egyes ügyletek névértékét kell alkalmazni;[285]

d) Ha a hitelintézet saját PD becsléseit alkalmazhatja a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozóan, a lehívott összegeknél a lejárat egyenlő azon vásárolt követelések kockázattal súlyozott átlagos lejáratával, ahol a lejárat legalább 90 nap. Szerződésben rögzített, vásárlásra rendelkezésre álló keret esetében ugyanezt a lejárat értéket kell alkalmazni a le nem hívott összegnél is, feltéve, hogy az ügylet tényleges kötelezettségvállalást, lejárat előtti visszaadást kiváltó eseményt vagy egyéb jellemzőket tartalmaz, amelyek védelmet nyújtanak a vásárló hitelintézet számára azon jövőbeli követelések jelentős minőségromlása ellen, amelyeket meg kell vásárolnia az ügyleti feltételeknek megfelelően. Hatékony fedezet hiányában a le nem hívott összegre vonatkozó lejáratot úgy kell kiszámítani, mint a vásárlási megállapodás leghosszabb időtartamú, potenciális követelésének és a vásárlási ügylet fennmaradó lejáratának összegét, ahol a lejárat legalább 90 nap;

e) Bármely más, e pontbannem említett eszköz esetén, vagy abban az esetben, ha egy hitelintézet nem képes az a) pontban meghatározottak szerint kiszámítani a lejárat értékét, a lejárat azon fennmaradó maximális időtartam (években), amely az ügyfél számára szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére rendelkezésre áll, ahol a lejárat legalább 1 év;

f) a III. melléklet 6. részében megállapított belső modell módszert alkalmazó hitelintézetek esetében a kitettségértékek kiszámításakor M-et a következő képlet szerint, azokra a kitettségekre kell kiszámolni, amelyekre ezt a módszert alkalmazzák, illetve amelyeknél a nettósítási halmazban lévő leghosszabb szerződés lejárata hosszabb mint egy év:

ahol: dfk = a kockázatmentes diszkontálási faktor tk időtartamra; a többi jel meghatározása a III. melléklet 6. részében található.

A 13. pont f) alpontjának első mondatától eltérve, a hitelértékelés egyoldalú kiigazításának kiszámításához belső modellt használó hitelintézet az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően alkalmazhat olyan modellel becsült tényleges hiteltartamot, mint M.

A 14. pontra is figyelemmel, az a) alpontban megállapított képlet alkalmazandó azokra a nettósítási csoportokra, amelyekben minden szerződés eredeti lejárata rövidebb, mint 1 év; és

g) Az 1. rész 4. pontja alkalmazásában M a hitelfedezet tényleges lejárata, de legalább 1 év.

14. A 13. pont a), b), c), d) és e) alpontjától eltérve, az M értékének legalább 1 napnak kell lennie a következők esetében:[286]

- a IV. mellékletben felsorolt teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett származtatott eszközök;

- teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett letéti hitelek; és

- repóügyletek, értékpapír- és/vagy árukölcsönzés vagy kölcsönvétel,

amennyiben a dokumentáció a fedezet napi megállapítását és napi átértékelést követel meg, és olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nemteljesítés vagy a fedezet újramegállapításának elmulasztása esetén azonnali felszámolást vagy a biztosíték beszámítását teszi lehetővé.

Továbbá, egyéb, az illetékes hatóságok által meghatározott rövid lejáratú kitettségek esetében, amelyek nem képezik részét a hitelintézet részéről az ügyfél folyamatban lévő finanszírozásának, M legalább egy nap. Minden egyes esetben gondosan mérlegelni kell a konkrét körülményeket.

15. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik M-nek a 12. pontban meghatározottak szerinti alkalmazását az olyan közösségbeli vállalatokkal szembeni kitettségeknél, amelyek konszolidált árbevétele és eszközállománya 500 millió EUR-nál kevesebb. Az elsősorban ingatlanbefektetéssel foglalkozó vállalatok esetében az illetékes hatóságok az összes eszköz 500 millió EUR értékét 1 000 millió EUR értékre cserélhetik.

16. A lejárati eltéréseket a 90-93. cikkben meghatározottak szerint kell kezelni.

2. LAKOSSÁGI KITETTSÉGEK

2.1. PD

17. Egy kitettség PD értékének legalább 0,03 %-nak kell lennie.

18. Az ügyfeleknél alkalmazandó, vagy kötelezettségvállalási módszer esetén a nemteljesítéskori kockázati kitettségekre vonatkozó PD érték 100 %.

19. A vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó kockázathoz tartozó PD értéknek meg kell egyezni a behajtható összegre vonatkozó kockázathoz tartozó EL becslésekkel. Ha egy hitelintézet saját EL becsléseket használhat a vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó kockázat megbízható módon PD és LGD értékekre történő bontására, akkor a PD becslést is lehet alkalmazni.

20. Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a PD értékének a 22. pont szerinti korrekciójával ismerhető el. Azon behajtható összegre vonatkozó kockázatok tekintetében, amelyeknél a hitelintézetek nem használnak saját LGD-becsléseket, ez a 90-93. cikk betartása mellett alkalmazandó; az illetékes hatóságok e célból más előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtókat is figyelembe vehetnek, akik nem szerepelnek a VIII. melléklet 1. részében.

2.2. LGD

21. A hitelintézetek a 4. részben meghatározott minimumkövetelményekre figyelemmel, illetve az illetékes hatóságok jóváhagyásával saját LGD becsléseket kell nyújtaniuk. A vásárolt követelések behajtható összegére vonatkozó kockázatra 75 %-os LGD értéket kell alkalmazni. Ha a hitelintézet saját EL becsléseket használhat a vásárolt követelés behajtható összegére vonatkozó kockázat megbízható módon történő PD és LGD értékekre történő bontására, akkor az LGD becslést is lehet alkalmazni.

22. Egyedi kitettségre vagy kitettségek pooljára vonatkozó előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a PD vagy LGD becsléseknek a 4. rész 99-104. pontjában meghatározott minimumkövetelményeknek megfelelő, és az illetékes hatóságok által jóváhagyott korrekciójával ismerhető el. A hitelintézet nem rendelhet a garantált kitettségekhez korrigált PD vagy LGD értéket úgy, hogy a korrigált kockázati súly alacsonyabb legyen, mint a garanciát vállalóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség vonatkozó kockázati súlya.

23. A 22. ponttól eltérve, az 1. rész 11. pontjának alkalmazásáabn a fedezet nyújtójával szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD értéke a kezessel szemebni fedezetlen ügylet vagy az ügyféllel szembeni fedezetlen ügylet LGD értéke lesz, attól függően, hogy a fedezett ügylet lejárati ideje alatt mind a kezes, mind az ügyfél nemteljesítése esetén, a rendelkezésre álló bizonyíték vagy a garancia struktúrája arra utal, hogy a behajtott összeg a kezes, illetve az ügyfél pénzügyi helyzetétől függ-e majd.

3. A PD/LGD MÓDSZER SZERINTI RÉSZVÉNYJELLEGŰ KITETTSÉGEK

3.1. PD

24. A PD értékeket a vállalati kitettségeknél alkalmazott módszerrel összhangban kell meghatározni.

Az alábbi minimum PD értékeket kell alkalmazni:

a) 0,09 % a tőzsdei részvénykitettségekesetében, ha a befektetés egy hosszú távú ügyfélkapcsolat részét képezi;

b) 0,09 % a nem-tőzsdei részvénykitettségeknél, ahol a befektetés megtérülése a nem tőkenyereségből származó rendszeres és időszakos pénzáramláson alapul;

c) 0,40 % a tőzsdei részvénykitettség esetében, beleértve az 1. rész 20. pontjában meghatározott egyéb rövid pozíciókat is; és

d) 1,25 % egyéb részvényjellegű kitettség esetében, beleértve az 1. rész 20. pontjában meghatározott egyéb rövid pozíciókat is.

3.2. LGD

25. A nem kellően diverzifikált portfoliókban levő nem-tőzsdei részvénykitettségekhez 65 %-os LGD értéket lehet rendelni.

26. Minden egyéb kitettséghez 90 %-os LGD értéket kell rendelni.

3.3. Lejárat

27. Az összes kitettségre vonatkozóan 5 éves M értékeket kell rendelni.

3. RÉSZ

Kitettségérték

1. VÁLLALATOKKAL, INTÉZMÉNYEKKEL, KÖZPONTI KORMÁNYZATOKKAL ÉS KÖZPONTI BANKOKKAL SZEMBENI KITETTSÉGEK, VALAMINT LAKOSSÁGI KITETTSÉGEK

1. Eltérő rendelkezés hiányában a mérlegen belüli kitettségek értékét a bruttó értékelési korrekció előtti, bruttó értéken kell kiszámítani. Ez a szabály alkalmazandó azokra az eszközökre is, amelyeket a tartozás összegétől eltérő áron vásároltak. Vásárolt eszközök esetében a tartozás összege és a hitelintézet mérlegében szereplő nettó értéke közti különbséget diszkontként veszik figyelembe, ha a tartozás összege nagyobb, és prémiumként, ha az kisebb.

2. Ha a hitelintézetek szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaznak a repóügyletekre, illetve értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre vonatkozóan, a kitettség értékét a 90-93. cikk szerint kell kiszámítani.

3. Mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönöknél és betéteknél a hitelintézeteknek a 90-93. cikkben meghatározott módszereket kell alkalmazni a kitettség értékének kiszámítására.

4. A lízing kitettség értéke a minimális lízingfizetések diszkontált összege.

A minimális lízingdíjak azok a fizetések, amelyek a lízing futamideje során a lízingbe vevőtől megköveteltek vagy megkövetelhetők, és bármiféle engedményes opció (tehát olyan opció, amelynek gyakorlása meglehetősen biztos). A minimális lízingdíjaknak tartalmazniuk kell azt a garantált maradványértéket, amely megfelel a VIII. melléklet 1. része 26-28. pontjában a fedezetek nyújtói vonatkozásában előírt feltételeknek, valamint a VIII. melléklet 2. része 14-19. pontjában az egyéb garanciatípusok elismerésével kapcsolatosan előírt minimális követelményeknek.

5. A IV. mellékletben felsorolt bármely tétel esetén a kitettségértéket a III. mellékletben meghatározott módszerekkel kell meghatározni.

6. A vásárolt követelések kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához alkalmazott kitettség érték kiszámításához a kinnlevő összegből ki kell vonni a behajtható összegre vonatkozó, a hitelkockázat mérséklése előtti kockázat tőkekövetelményét.

7. Amennyiben egy kitettség repóügylet, vagy értékpapír- vagy árukölcsönzési ügylet, illetve hosszú elszámolási idejű ügylet és letéti hitel keretében eladott, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapír vagy áruk formájában jelenik meg, a kitettség értéke az értékpapírok vagy áruk 74. cikk szerint meghatározott értéke. Amennyiben a VIII. melléklet 3. részében meghatározott pénzügyi biztosítékok összetett módszerét alkalmazzák, a kitettség értéket az ilyen jellegű értékpapíroknak vagy áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni, az ott meghatározottak szerint. A repóügyletek, vagy értékpapír- és árukölcsönzési, illetve kölcsönvételi ügyletek, a hosszú elszámolási idejű ügyletek és letéti hitelek kitettségértékét a III. melléklettel, illetve a VIII. melléklet 3. részének 12-22. pontjával összhangban lehet megállapítani.

8. A 7. ponttól eltérve, a központi szerződő féllel fennálló hitelkockázat kitettségértékét - amint azt az illetékes hatóságok megállapították - a III. melléklet 2. részének 7. pontjával összhangban kell megállapítani, feltéve, ha a központi szerződő fél ügyfél-hitelkockázati kockázata az ügyelet valamennyi résztvevőjével napi alapon teljes mértékben fedezésre kerül.

9. A következő tételek kitettség értékeinek kiszámításához a le nem hívott ígérvény és hitelkeretet meg kell szorozni a hitelegyenértékesítési faktorral.

A hitelintézeteknek a következő hitelegyenértékesítési faktorokat kell alkalmazniuk:

a) azon hitelkeretek esetében, amelyek a hitelintézet által bármikor és feltétel nélkül előzetes felmondás küldése nélkül felmondhatók, vagy a hitelfelvevő hitelképességének romlása miatt automatikusan érvényteleníthetők, 0 %-os hitelegyenértékesítési faktort kell alkalmazni. A 0 %-os hitelegyenértékesítési faktor alkalmazásához a hitelintézeteknek aktívan figyelemmel kell kísérniük az ügyfél pénzügyi helyzetét, valamint a hitelintézetek belső ellenőrző rendszereinek lehetővé kell tenniük az ügyfél hitelminősítésében bekövetkező romlás azonnali megállapítását. A le nem hívott fogyasztási hitelkeretek feltétel nélkül felmondhatók, ha a bennük szereplő feltételek lehetővé teszik a hitelintézet számára, hogy azokat a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által biztosított módon felmondja;

b) áruk mozgásából eredő rövid futamidejű akkreditívek esetében mind a kibocsátó, mind pedig az elfogadó intézményeknek 20 %-os hitelegyenértékesítési faktort kell alkalmazniuk;

c) azon nem lehívott ígérvények esetében, amelyek az intézmény által előzetes értesítés nélkül feltétel nélkül felmondhatók, vagy előzetes felmondás nélkül bármikor érvényteleníthetők, 0 %-os hitelegyenértékesítési faktort kell alkalmazni. A 0 %-os hitelegyenértékesítési faktor alkalmazásához a hitelintézeteknek aktívan figyelemmel kell kísérniük az ügyfél pénzügyi helyzetét, valamint a hitelintézetek belső ellenőrző rendszereinek lehetővé kell tenniük az ügyfél hitelminősítésében bekövetkező romlás azonnali megállapítását;

d) egyéb hitelkeretek, rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére szolgáló rulírozó hitel-megállapodások (NIF) és rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére és a kibocsátásban való közreműködésre szolgáló középtávú rulírozó megállapodások (RUF) esetében 75 %-os hitelegyenértékesítési faktort kell alkalmazni; és

e) azok a hitelintézetek, amelyek eleget tesznek a 4. részben meghatározott, a saját hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó becslések alkalmazására vonatkozó minimumkövetelményeknek, saját hitelegyenértékesítési faktor becsléseiket használhatják különböző, a fenti a), b), c) és d) alpontokban említett terméktípusok esetén, ha azt az illetékes hatóságok jóváhagyják.

10. Amennyiben egy kötelezettségvállalás egy másik kötelezettségvállalás meghosszabbítására vonatkozik, akkor a két egyedi kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó alacsonyabb hitelegyenértékesítési faktor alkalmazandó.

11. Az 1-9. pontban említett összes mérlegen kívüli tételnél a kitettség értéke a következő százalékos arányoknak felel meg a saját értékéhez viszonyítva:

- 100 % a magas kockázatú tételeknél,

- 50 % a közepes kockázatú tételeknél,

- 20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél és

- 0 % a kis kockázatú tételeknél.

E célból a mérlegen kívüli tételeket a II. melléklet szerinti kockázati kategóriákhoz rendelik.

2. RÉSZVÉNYJELLEGŰ KITETTSÉGEK

12. A kitettség értéke a pénzügyi kimutatásokban szereplő érték. Az elfogadható részvényjellegű kitettség mérését segítő értékek az alábbiak:

a) az olyan, valós értéken nyilvántartott befektetések esetében, melyek értékváltozása közvetlenül a bevételben és a szavatoló tőkében jelentkezik, a kitettség értéke a mérlegben kimutatott a valós érték;

b) az olyan, valós értéken nyilvántartott befektetések esetében, melyek értékváltozása nem közvetlenül az eredményben, hanem a szavatoló tőke egy adóval korrigált külön összetevőjében jelentkezik, a kitettség a mérlegben kimutatott valós érték; és

c) eredeti értéken, alsó eredeti beszerzési vagy jelen piaci áron nyilvántartott befektetéseknél a kitettség értéke a mérlegben kimutatott előállítási vagy piaci érték.

3. EGYÉB, NEM HITELKÖTELEZETTSÉGET MEGTESTESÍTŐ ESZKÖZÖK

13. Az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök kitettség értéke a pénzügyi kimutatásokban szereplő érték.

4. RÉSZ

Az IRB módszer minimumkövetelményei

1. MINŐSÍTÉSI RENDSZEREK

1. Egy "minősítési rendszernek" fel kell ölelnie az összes módszert, folyamatot, ellenőrzést, adatgyűjtő és informatikai rendszert, amelyek a hitelkockázat minősítését, a kitettségek minősítési kategóriákba vagy poolokba sorolását, valamint az egyes kitettség típusokhoz tartozó nemteljesítési és veszteségi becslések mennyiségi meghatározását támogatják.

2. Ha egy hitelintézet többféle minősítési rendszert alkalmaz, egy ügyfél vagy ügylet minősítési rendszerbe sorolásának feltételeit dokumentálni kell, és azokat úgy kell alkalmazni, hogy megfelelően tükrözzék a kockázat szintjét.

3. A besorolási kritériumokat és folyamatokat rendszeresen felül kell vizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy megfelelőek-e az aktuális portfolió és a külső feltételek számára.

1.1. A minősítési rendszerek struktúrája

4. Amennyiben egy hitelintézet közvetlen becslést alkalmaz a kockázati paraméterek megállapítására, ezt a minősítési kategória folyamatos minősítési skálán történő ábrázolásának lehet tekinteni.

1.1.1. Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

5. A minősítési rendszernek figyelembe kell vennie az ügyfél és az ügylet kockázati jellemzőit.

6. Egy minősítési rendszernek olyan ügyfélminősítési kategóriákkal kell rendelkeznie, amelyek kizárólag az ügyfél nemteljesítési kockázatának mennyiségi meghatározására szolgálnak. Az ügyfélminősítési kategóriának legalább hét fokozatúnak kell lennie a teljesítő ügyfelek, és egy fokozatúnak a nemteljesítő ügyfelek tekintetében.

7. Egy "ügyfélkategória" olyan kockázati kategóriát jelent egy minősítési rendszer ügyfélminősítési kategóriáin belül, amelybe az ügyfeleket a PD becslések kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják. Egy hitelintézetek az ügyfélkategóriák közti viszonyt az egyes kategóriák által jelölt nemteljesítési kockázatszintek és az adott nemteljesítési kockázatszint megkülönböztetésére alkalmazott kritériumok szerint kell dokumentálnia.

8. Azok a hitelintézetek, amelyek portfoliói egy meghatározott piaci szegmensre és nemteljesítési kockázatkörre koncentrálódnak, elégséges számú ügyfélkategóriával kell rendelkezniük az ügyfélkörön belül ahhoz, hogy elkerüljék az adott kategórián belüli aránytalan ügyfélkoncentrációt. Egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció jogosultságát meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyfélkategória ésszerűen keskeny PD-sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó ügyfél nemteljesítési kockázata az említett sávba esik.

9. Ahhoz, hogy az illetékes hatóságok elismerjék a saját LGD becslések alkalmazását a tőkekövetelmények kiszámításához, a minősítési rendszernek tartalmaznia kell egy külön, kizárólag az ügylet LGD vonatkozású tulajdonságait jellemző ügyletminősítési kategóriarendszert.

10. Az "ügyletkategória" olyan kockázati kategóriát jelent egy minősítési rendszer ügyletminősítési kategóriáin belül, amelybe a kitettségeket az LGD becslések kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják. A kategória meghatározásának magában kell foglalnia mind a kitettségek kategóriákba sorolási módjának leírását, mind az egyes kategóriákhoz tartozó kockázati szint megkülönböztetésére szolgáló kritériumokat.

11. Egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció jogosultságát meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyletkategória ésszerűen keskeny LGD sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó kitettség kockázata az említett sávba esik.

12. Azok a hitelintézetek, amelyek az 1. rész 6. pontjában meghatározott módszereket alkalmazzák kockázati súlyok speciális hitelezési ügyletek finanszírozásának kitettségeihez történő rendelésekor, mentesülnek azon követelmény alkalmazása alól, amely előírja, hogy olyan ügyfélminősítési kategóriákkal rendelkezzenek, amelyek kizárólag az adott kitettségekre vonatkozó nemteljesítési kockázatot tükrözik. A 6. ponttól eltérve, az említett intézményeknek az ilyen kitettségekre vonatkozóan legalább 4 kategóriával kell rendelkezniük a teljesítő ügyfelek esetében, és legalább egy kategóriával a nem teljesítő ügyfelek tekintetében.

1.1.2. Lakossági kitettségek

13. A minősítési rendszereknek mind az ügyfél, mind az ügylet kockázatát tükrözniük kell, és meg kell ragadniuk az összes vonatkozó ügyfél- és ügyletjellemzőt.

14. A kockázatok közötti különbségtételnek biztosítania kell, hogy egy adott kategórián vagy poolon belüli kitettségek száma elégséges legyen az értelmezhető mennyiségi meghatározáshoz, valamint a veszteség jellemzőinek a kategória vagy pool szintjén történő jóváhagyásához. A kitettségek és ügyfélkategóriákon vagy poolokon belül eloszlása nem mutathat túlzott koncentrációt.

15. A hitelintézeteknek bizonyítaniuk kell, hogy a kitettségek kategóriákhoz és poolokhoz rendelési folyamata lehetővé teszi a kockázat értelmezhető megkülönböztetését, megfelelően homogén kitettség-csoportosítást biztosít, valamint lehetővé teszi a veszteség jellemzőinek pontos és következetes becslését a kategória vagy pool szintjén. Vásárolt követelések esetén a csoportosításnak az eladó jegyzési gyakorlatát, valamint az ügyfeleik sokféleségét kell tükröznie.

16. A hitelintézeteknek az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venniük a kitettségek kategóriákba és poolokba sorolásakor:

a) Ügyfélkockázati jellemzők

b) Ügyletkockázati jellemzők, beleértve a termékek vagy biztosíték, illetve mindkettő típusait. A hitelintézeteknek kimondottan azokkal az esetekkel kell foglalkozniuk, haugyanaz a biztosíték több kitettségre nyújt fedezetet; és

c) Késedelem, kivéve, ha a hitelintézet bizonyítani tudja az illetékes hatóság számára, hogy a késedelem nem jelent lényeges kockázatot a kitettségre nézve.

1.2. Minősítési kategóriákba és poolokba sorolás

17. A hitelintézetnek külön meghatározásokkal, folyamatokkal és kritériumokkal kell rendelkeznie a kitettségek minősítési rendszeren belüli kategóriákba vagy poolokba sorolásához.

a) A kategóriák vagy poolok meghatározásait és a besorolási kritériumokat megfelelő részletességgel kell kidolgozni ahhoz, hogy lehetővé tegyék a minősítéssel megbízottak számára, hogy a hasonló kockázatot képviselő ügyfeleket és ügyleteket következetesen ugyanabba a kategóriába vagy poolba sorolják. Ezt a következetességet a különböző üzletágakban, szervezeti egységekben és földrajzi régiókban is fenn kell tartani;

b) A minősítési folyamat dokumentációjának lehetővé kell tennie harmadik fél számára a kitettségek kategóriákba és poolokba rendelésének megértését, a kategóriákba és poolokba rendelés megismétlését, valamint a kategóriába vagy poolba sorolás megfelelőségének értékelését; és

c) A kritériumoknak összhangban kell lenniük a hitelintézet belső kölcsönnyújtási szabályaival, valamint a problémás ügyfelek és ügyletek kezelésére vonatkozó szabályzatokkal.

18. A hitelintézetnek az ügyfelek és ügyletek kategóriákba és poolokba sorolásakor figyelembe kell vennie az összes, vonatkozó információt. Az információknak naprakésznek kell lenniük, valamint lehetővé kell tenniük a hitelintézet számára a kitettség jövőbeli teljesítőképességének előrejelzését. Minél kevesebb információval rendelkezik egy hitelintézet, annál szigorúbb módon kell a kitettségeket ügyfél- és ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz rendelni. Ha a hitelintézet egy belső minősítési besorolás megfeleltetésének elsődleges tényezőjeként külső minősítést alkalmaz, gondoskodnia kell egyéb vonatkozó információk figyelembe vételéről is.

1.3. Kitettségek besorolása

1.3.1 Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

19. Minden ügyfelet a hiteljóváhagyási folyamat szerves részeként ügyfélkategóriába kell sorolni.

20. Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek számára engedélyezték saját LGD és/vagy hitelegyenértékesítési faktor becslések alkalmazását, hiteljóváhagyási folyamatuk részeként minden kitettséghez ügyletkategóriát is kell rendelniük.

21. Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek az 1. rész 6. pontjában meghatározott módszereket alkalmazzák kockázati súlyok speciális hitelezési ügyletek finanszírozási kitettségeihez történő rendelésekor, minden egyes ilyen jellegű kitettséget a 12. ponttal összhangban kell kategóriába sorolniuk.

22. Minden egyes jogi személyt, akivel szemben a hitelintézet kitettséggel rendelkezik, külön kell minősíteni. A hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy elfogadható szabályzatokkal rendelkezik az egyedi ügyfelek és kapcsolódó ügyfélcsoportok kezelésére vonatkozóan.

23. Ugyanazon ügyfél a különálló kitettségeit ugyanabba az ügyfél-kategóriába kell sorolni, függetlenül az adott ügylet természetéből adódó különbségektől. A kivételek, amikor az egyes kitettségek többféle kategóriát eredményezhetnek ugyanannak az ügyfélnek, az alábbiak:

a) országhoz kapcsolódó átutalási kockázat, attól függően, hogy a kitettségek hazai fizetőeszközben vagy devizában denomináltak-e;

b) amennyiben a kitettséghez kapcsolódó garanciák kezelését az ügyfélkategóriába sorolás korrekciója tükrözheti; és

c) ha fogyasztóvédelmi és banki titoktartási jogszabályok vagy egyéb jogszabályok tiltják az ügyféladatok cseréjét.

1.3.2. Lakossági kitettségek

24. A hiteljóváhagyási folyamat részeként minden kitettséget kategóriába vagy poolba kell sorolni.

1.3.3. Felülbírálat

25. Kategóriába vagy poolba soroláshoz a hitelintézeteknek dokumentálniuk kell azokat a helyzeteket, amelyekben felül lehet bírálni a besorolási folyamat bemeneti vagy kimeneti adatokat, valamint meg kell határozniuk azokat a személyeket, akik az ilyen felbírálat jóváhagyásáért felelősek. A hitelintézeteknek dokumentálniuk kell ezeket a felülbírálatokat, valamint az ezekért felelős alkalmazottakat. A hitelintézeteknek elemezniük kell a felülbírált besorolású kitettségek teljesítőképességét. Az elemzésnek tartalmaznia kell azon kitettségek teljesítőképességének értékelését, amelynek a minősítését egy adott, - valamennyi felelős alkalmazottért - felelősséggel tartozó személy változtatta meg.

1.4. A besorolási folyamat integritása

1.4.1. Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

26. A besorolásokat és a besorolások rendszeres felülvizsgálatát olyan független félnek kell végeznie és jóváhagynia, akinek nem származik közvetlen előnye a hitelnyújtásra vonatkozó döntésből.

27. A hitelintézeteknek legalább évente egyszer frissíteniük kell a besorolásokat. A kiemelkedő kockázatú ügyfeleket és a problémás kitettségeket gyakoribb felülvizsgálatnak kell alávetni. A hitelintézeteknek új besorolást kell végezniük, ha az ügyféllel vagy a kitettséggel kapcsolatos lényeges információhoz jutnak.

28. A hitelintézetnek hatékony folyamattal kell rendelkeznie a PD értékeket befolyásoló ügyféljellemzők, valamint az LGD értékeket és hitelegyenértékesítési faktorokat befolyásoló ügyletjellemezők meghatározására és frissítésére.

1.4.2. Lakossági kitettségek

29. A hitelintézetnek legalább évente egyszer frissítenie kell ügyfél- és ügyletbesorolásait vagy felül kell vizsgálnia az egyes azonosított kockázati poolok veszteségi jellemzőit vagy késedelmét, attól függően, melyik alkalmazható. A hitelintézetnek legalább évente egyszer reprezentatív mintavétellel felül kell vizsgálnia az egyes kitettségek poolon belüli helyzetét annak érdekében, hogy a kitettségeket továbbra is a megfelelő poolba sorolják be.

1.5. Modellek alkalmazása

30. Ha egy hitelintézet statisztikai modelleket és egyéb mechanikus módszereket alkalmaz a kitettségek ügyfél- vagy ügyletkategóriákba vagy poolokba sorolásához, az alábbi feltételeknek kell teljesülni:

a) a hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy a modell megfelelő előrejelzési képességgel rendelkezik, és használatával nem torzulnak a tőkekövetelmények. A beviteli változók ésszerű és hatékony alapot képeznek a keletkező előrejelzések számára. A modell nem tartalmazhat lényeges torzítást;

b) a hitelintézetnek megfelelő folyamattal kell rendelkeznie a modellekbe történő adatbevitel szabályozására, ami magában foglalja az adatok pontossági, teljességi és megfelelőségi szempontú értékelését;

c) a hitelintézetnek bizonyítani kell, hogy a modell elkészítésére felhasznált adatok reprezentatívnak tekinthetők a hitelintézet jelenlegi ügyfeleinek vagy kitettségeinek csoportjára vonatkozóan;

d) A hitelintézetnek rendszeres modellérvényesítési ciklussal kell rendelkeznie, ami magában foglalja a modell teljesítményének és stabilitásánakfigyelemmel kísérését, a modellspecifikációk felülvizsgálatát, valamint a modell eredményeinek a tényleges eredményekkel való összevetését; és

e) a hitelintézetnek a modellen alapuló besorolások felülvizsgálatához és a modellek megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a statisztikai modellekbe be kell építeniük emberi értékítélet és tévedés lehetőségét. A felülvizsgálati folyamatnak a modell hiányosságaival kapcsolatos hibák megtalálására és mérséklésére kell irányulnia. Az emberi értékítéletnek figyelembe kell vennie minden, a modell által figyelembe nem vett vonatkozó információt. A hitelintézetnek dokumentálnia az emberi értékítélet és a modell által adott eredmények együttes alkalmazásának módját.

1.6. Minősítési rendszerek dokumentálása

31. A hitelintézeteknek dokumentálniuk kell minősítési rendszereik felépítését és működésük részleteit. A dokumentációnak bizonyítania kell az e részben meghatározott minimumkövetelmények teljesítését, és olyan témakörökkel kell foglalkoznia, mint a portfolió-differenciálás, minősítési kritériumok, az ügyfelek és kitettségek minősítését végző felek felelősségi köre, a besorolási felülvizsgálatok gyakorisága, valamint a minősítési folyamatnak a vezetőség általi felügyelete.

32. A hitelintézetnek dokumentálnia kell, hogy milyen ésszerűségi szempontok és elemzések támasztják alá az általa kiválasztott minősítési kritériumok alkalmazását. A hitelintézetnek a kockázatminősítési folyamatban bekövetkező minden jelentős változást dokumentálnia kell, és az elkészített dokumentációnak elő kell segítenie a kockázatminősítési folyamatban az utolsó illetékes hatósági felülvizsgálatot követően bekövetkező változások azonosítását. A minősítések hozzárendelésének szervezési tényezőit, beleértve a minősítés-besorolási folyamatot és a belső ellenőrzési struktúrát is, dokumentálni kell.

33. A hitelintézeteknek dokumentálniuk kell a nemteljesítés és veszteség belsőleg használt egyedi meghatározásait, és bizonyítaniuk kell, hogy ezek összhangban vannak az irányelvben meghatározott fogalommeghatározásokkal.

34. Ha a hitelintézet statisztikai modelleket alkalmaz a minősítési folyamatban, a hitelintézetnek dokumentálnia kell ezek módszertanát. A dokumentációnak az alábbiakat kell tartalmaznia:

a) a becslések kategóriákba, egyéni ügyfelekhez, kitettségekhez vagy poolokhoz rendelése elméletének, feltételezéseinek és/vagy matematikai és empirikus alapjainak, valamint a modell alapján végzett becsléshez alkalmazott adatforrás(ok) részletes leírása;

b) szigorú statisztikai folyamat meghatározása (beleértve az "out-of-time" és "out-of-sample" teljesítményteszteket is) a modell érvényesítésére; és

c) azon a körülmények feltüntetése, amelyek közepette a modell nem működik hatékonyan.

35. Egy harmadik féltől átvett, az átadó fél által saját technológián alapuló modell alkalmazása nem mentesíti a hitelintézetet a dokumentáció elkészítése vagy bármely más, a minősítési rendszerekre vonatkozó követelmény tejesítése alól. Az illetékes hatóságok előírásainak teljesítése hitelintézet felelősségi körébe tartozik.

1.7. Adatok karbantartása

36. A hitelintézeteknek a belső minősítéseikkel kapcsolatban a 145-149. cikk követelményei szerint kell adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk.

1.7.1. Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

37. A hitelintézeteknek az alábbi információkat kell gyűjteniük és tárolniuk:

a) az ügyfelek és elismert garanciát vállalók teljes minősítéstörténetét;

b) a minősítési kategóriába sorolás dátumait;

c) a minősítés levezetéséhez használt kulcsfontosságú adatokat és módszereket;

d) a minősítési besorolásért felelős személyt;

e) a nemteljesítő ügyfeleket és kitettségeket azonosító adatok;

f) az ilyen jellegű nemteljesítések időpontját és körülményeit; és

g) a minősítési kategóriákhoz és az átminősítéshez kapcsolódó PD értékekkel és a tényleges nemteljesítési arányokkal kapcsolatos adatokat;

azon hitelintézeteknek, amelyek nem alkalmaznak saját LGD becsléseket és/vagy hitelegyenértékesítési faktorokat, adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk a tényleges LGD értékek és a 2. rész 8. pontjában meghatározott értékek, valamint a tényleges hitelegyenértékesítési faktorok és a 3. rész 9. pontjában meghatározott értékek közti összehasonlításokról.

38. Saját LGD becsléseket és hitelegyenértékesítési faktorokat alkalmazó hitelintézeteknek a következő adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:

a) az egyes minősítési kategóriákhoz kapcsolódó ügyletminősítések, LGD és hitelegyenértékesítési faktor becslések teljes múltbeli adatsorait;

b) a besorolások időpontját, valamint azt, hogy a becslések mikor készültek;

c) a minősítés és az LGD valamint hitelegyenértékesítési faktor becslések elkészítéséhez használt kulcsfontosságú adatokat és módszereket;

d) az ügyletminősítési besorolást végző személyt, valamint azt a személyt, aki az LGD és a hitelegyenértékesítési faktor becsléseket biztosította;

e) az egyes nem teljesítő kitettségekhez tartozó becsült valamint tényleges LGD és hitelegyenértékesítési faktor adatokat;

f) a garanciák vagy hitelderivatívák hitelkockázatot mérséklő hatását az LGD értékén keresztül kimutató hitelintézetek esetében a kitettséghez tartozó LGD értékre vonatkozó adatokat egy garancia vagy hitelderivatíva hatásainak értékelése előtt és után; és

g) minden egyes nemteljesítő kitettségre vonatkozóan a veszteség összetevő részeinek adatait.

1.7.2. Lakossági kitettségek

39. A hitelintézeteknek a következő adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:

a) a kitettségeket kategóriákba és poolokba besoroló folyamatban használt adatok;,

b) a kitettségi kategóriákhoz vagy poolokhoz kapcsolódó, becsült PD, LGD értékek és hitelegyenértékesítési faktorok adatai;

c) a nem teljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatai;

d) nem teljesítő kitettségek esetében azon kategória vagy pool adatai, amelybe a kitettséget a nemteljesítés előtti évben sorolták, valamint az LGD és a hitelegyenértékesítési faktor tényleges értéke; és

e) a minőségi, rulírozó lakossági kitettségek veszteségi rátájára vonatkozó adatok.

1.8. A tőkemegfelelés értékelésében alkalmazott stressztesztek

40. A hitelintézetnek rendelkeznie kell a tőkemegfelelés értékelésével kapcsolatos megbízható stressz-tesztelési eljárásokkal. A stressz-tesztelésnek magában kell foglalnia az olyan lehetséges események vagy a gazdasági viszonyok jövőbeli változásainak feltérképezését, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak a hitelintézet hitelkitettségeire vonatkozóan, valamint a hitelintézetnek az ilyen változásokkal szembeni ellenálló képessége értékelését.

41. A hitelintézetnek rendszeresen hitelkockázati stressz-tesztet kell elvégeznie az egyes meghatározott feltételeknek a hitelkockázathoz szükséges teljes tőkekövetelményre gyakorolt hatásának értékelése céljából. Az alkalmazandó tesztet a felügyeleti felülvizsgálat fenntartása mellett a hitelintézet választja meg. Az alkalmazandó tesztnek értelmezhetőnek és ésszerűen szigorúnak kell lennie, figyelembe véve legalább enyhe recessziós forgatókönyvek hatását is. A hitelintézetnek értékelnie kell a stressz teszt forgatókönyvekben foglalt feltételek következtében szükségessé vált átminősítéseket. A stressz teszt keretében megvizsgált portfolióknak tartalmazniuk kell a hitelintézet teljes kitettségeinek meghatározó részét.

42. Azok a hitelintézetek, amelyek az 1. rész 4. pontjában foglalt elbánást használják, stresszteszt-keretük részének tekintik a megfelelési kritériumokon kívül eső fedezetszolgáltatók hitelminőségében bekövetkező minőségi változás hatását.

2. KOCKÁZATSZÁMÍTÁS

43. A kategóriákba vagy poolokba való besorolás kockázati paramétereinek meghatározásakor a hitelintézeteknek az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:

2.1. Nemteljesítés fogalma

44. Egy adott ügyfél "nemteljesítését" akkor kell megtörténtnek tekinteni, ha a következő események közül valamelyik vagy mindkettő bekövetkezik:

a) A hitelintézet úgy véli, hogy az ügyfél valószínűsíthetően nem fogja teljes egészében teljesíteni hitelkötelezettségeit a hitelintézet, annak anyavállalata vagy valamely leányvállalata felé, hacsak hitelintézet nem folyamodik visszkeresethez a biztosíték (ha rendelkezésre áll) lehívása érdekben.

b) Az ügyfélnek a hitelintézettel, anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni lényeges hitelkötelezettsége 90 napon túli késedelembe esik.

Folyószámlahitel esetében a késedelmes napok száma azzal a nappal indul, amikor az ügyfél egy meghatározott határértéket túllép, a jelenleg fennálló tartozásánál kisebb határértéket határoznak meg számára, vagy jóváhagyás nélkül hív le hitelt és az alapul vett összeg jelentős.

A meghatározott határérték egy olyan határérték, amit az ügyfél tudomására hoztak.

A késedelem hitelkártyák esetében a fizetés legkorábbi esedékességi napján kezdődik.

Lakossági kitettségeknél és közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettségeknél a 48. pontban foglaltak szerint az illetékes hatóságok határozhatják meg a késedelmi napok számát.

A vállalatokkal szembeni kitettségeknél a 154. cikk (7) bekezdésben foglaltak szerint az illetékes hatóságok határozzák meg a késedelmi napok számát.

Lakossági kitettségeknél a hitelintézetek ezt a meghatározást ügyleti szinten is alkalmazhatják.

A lejárt kockázatoknak minden esetben az illetékes hatóságok által meghatározott -elfogadható kockázati szintet képviselő -határértéken felül kell maradniuk.

45. A fizetés valószínűtlenségét mutató jelek többek között az alábbiak:

a) a hitelintézet a hitelkötelezettség kamatait függővé teszi;

b) a hitelintézet a kitettség átvétele után bekövetkező jelentős, észlelt hitelminőség-romlás nyomán értékelési korrekciót hajt végre;

c) a hitelintézet a hitelkötelezettséget lényeges, hitelhez kapcsolódó gazdasági veszteséggel adja el;

d) a hitelintézet beleegyezik a hitelkötelezettség pénzügyi nehézségek miatt történő átstrukturálásába, és ez előreláthatóan tőke, kamat vagy (ha alkalmazható) díjak elengedését illetve fizetési halasztással csökkentett pénzügyi kötelezettségvállalást eredményez. Ez a PD/LGD módszerrel értékelt részvényjellegű kitettségek esetében magában foglalja magának a részvénynek pénzügyi nehézségek miatt történő átstrukturálását is;

e) a hitelintézet csődeljárást eljárást indított vagy ehhez hasonló intézkedést tett az ügyfélnek a hitelintézettel, anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettségével kapcsolatban; és

f) az ügyfél csődeljárást kezdeményezett vagy hasonló védelmet igényelt, hogy ezáltal a hitelintézettel, anyavállalatával vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettséget elkerülhesse vagy a visszafizetést elhalaszthassa.

46. Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek olyan külső adatokat alkalmaznak, amelyek nincsenek összhangban a nemteljesítés itt meghatározott fogalmával, az illetékes hatóságok számára bizonyítaniuk kell, hogy megfelelő korrekciókat alkalmaznak annak érdekében, hogy azokat széleskörűen megfeleltetessék a nemteljesítés meghatározásának.

47. Ha a hitelintézet úgy tekinti, hogy egy előzőleg nemteljesítő kitettségre vonatkozóan a nemteljesítést kiváltó esemény nem érvényes többé, akkor a hitelintézetnek az ügyfelet vagy az ügyletet teljesítő kitettségként kell minősítenie. Amennyiben a nemteljesítés meghatározásának megfelelő esemény a későbbiekben újra felmerül, ez újabb nemteljesítésnek tekintendő.

48. A lakossági és a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeknél minden tagállam illetékes hatóságának meg kell határoznia azon késedelmi napok pontos számát, amelyet minden, a joghatósága alá tartozó hitelintézetnek az illető tagállamban székhellyel rendelkező partnerekkel szemben be kell tartania a nemteljesítés 44. pontban meghatározott fogalmának értelmében. A meghatározott napok számának 90 és 180 között kell lennie a termékfajtáktól függően. Másik tagállamban székhellyel rendelkező partnerrel szembeni kitettségek esetében az illetékes hatóságoknak úgy kell meghatározniuk a késedelmi napok számát, hogy az ne legyen magasabb, mint az illető tagállam illetékes hatóságai által meghatározott napok száma.

2.2. Általános becslési követelmények

49. A hitelintézet saját PD, LGD, hitelegyenértékesítési faktor és EL kockázati paraméterekre vonatkozó becsléseinek magukban kell foglalniuk az összes vonatkozó adatot, információt és módszert. A becslések kialakításakor mind a múltbeli tapasztalatot, mind pedig empirikus bizonyítékokat fel kell használni, és azok nem alapulhatnak kizárólag értékítéleten. A becsléseknek valószerűnek és intuitívnek kell lenniük, és a szóban forgó kockázati paraméterek meghatározó tényezőin kell alapulniuk. Minél kevesebb adattal rendelkezik egy hitelintézet, annál szigorúbb becslést kell adnia.

50. A hitelintézetnek képesnek kell lennie az elszenvedett veszteséget a nemteljesítés gyakorisága, az LGD értéke, a hitelegyenértékesítési faktor vagy - amennyiben EL becsléseket alkalmaznak - a veszteség vonatkozásában részletezni azon tényezők szerint, amelyeket a megfelelő kockázati paraméterek alakító tényezőinek tekint. A hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy becslései a hosszú távú tapasztalatot reprezentatív módon tükrözik.

51. Minden, a kölcsönnyújtási gyakorlatban vagy az adósságbehajtás folyamatában a 66., 71., 82., 86., 93. és 95. pontban meghatározott megfigyelési időszak során bekövetkező változást figyelembe kell venni. A hitelintézet becsléseinek tükrözniük kell a technikai fejlődés, valamint a rendelkezésre álló új adatok és információk hatásait. A hitelintézeteknek új információ napvilágra kerülése esetén, de legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk becsléseiket.

52. A becsléshez felhasznált adatok által reprezentált kitettség-populációnak, az adatok kiszámításakor felhasznált kölcsönnyújtási szabályoknak, és a többi reprezentatív jellemzőnek összehasonlíthatónak kell lennie a hitelintézet kitettségeinek és előírásainak vonatkozó jellemzőivel. A hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy az adatok alapjául szolgáló gazdasági és piaci feltételek egyaránt vonatkoznak mind a jelenlegi, mind a várható viszonyokra. A mintában található kitettségek számának és a számításra felhasznált időszaknak elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a hitelintézet megbizonyosodhasson a becslések pontosságáról és robusztus jellegéről.

53. Vásárolt követelések esetén a becsléseknek tükrözniük kell az összes, a vásárló hitelintézet számára rendelkezésre álló lényeges információt az alapul szolgáló követelések minőségére vonatkozóan, beleértve a hasonló poolokra vonatkozó, az eladótól, a vásárló hitelintézettől vagy külső forrásokból származó adatokat is. A vásárló hitelintézetnek értékelnie kell az eladó által rendelkezésre bocsátott adatokat.

54. A hitelintézetnek a becsléseire vonatkozóan a becslési hibák várható tartományához kapcsolódó biztonsági különbözetet kell hozzáadnia. Amennyiben a módszerek és adatok kevéssé kielégítők, és a hibák várható tartománya is nagyobb, a biztonsági különbözetnek is nagyobbnak kell lennie.

55. Ha a hitelintézetek a kockázati súlyok kiszámítására és belső célokra eltérő becsléseket használnak, ezt dokumentálniuk kell, valamint az illetékes hatóságok számára bizonyítaniuk kell a becslések megfelelő voltát.

56. Amennyiben a hitelintézetek bizonyítani tudják az illetékes hatóságok számára, hogy az irányelv végrehajtása előtt gyűjtött adatokat megfelelően korrigálták ahhoz, hogy azokat széles körben megfeleltessék a nemteljesítés vagy veszteség meghatározásával, az illetékes hatóságok bizonyos fokú rugalmasságot engedélyezhetnek a hitelintézetek számára az előírt adatkezelési előírások vonatkozásában.

57. Ha egy hitelintézet több hitelintézet közös adatait használja fel, bizonyítania kell, hogy:

a) A közös adatok alkalmazásában részt vevő más hitelintézetek minősítési rendszerei és kritériumai hasonlóak az általa alkalmazottakkal;

b) A közös adatok állománya reprezentatívan tükrözi azt a portfoliót, amelyre vonatkozóan a közös adatokat használják; és

c) A közös adatokat a hitelintézet hosszabb időn keresztül következetesen alkalmazza állandó becsléseihez.

58. Ha egy hitelintézet több hitelintézet közös adatait használja fel, továbbra is felelős marad saját minősítési rendszereinek integritásáért. A hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóságok számára, hogy házon belül elégséges, a minősítési rendszerekre vonatkozó tudással rendelkezik, beleértve a minősítési folyamat hatékony nyomon követésének és ellenőrzésének képességét is.

2.2.1. A PD becslések sajátos követelményei

59. A hitelintézeteknek az egyes ügyfélkategóriákhoz tartozó PD értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülniük.

60. Vásárolt vállalati követelések esetében a hitelintézetek az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlaga alapján becsülhetik meg az egyes ügyfélkategóriákhoz tartozó EL értékeket.

61. Ha egy hitelintézet vásárolt vállalati követeléseire vonatkozó PD és LGD értékek átlagára vonatkozó hosszú távú becsléseit egy EL becslésből és egy megfelelő PD vagy LGD becslésből vezeti le, a veszteségbecslési folyamatnak teljesítenie kell az e részben meghatározott általános PD és LGD becslési előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie az LGD 73. pont szerinti meghatározásának.

62. A hitelintézetek a PD becslési technikákat csak az ezeket alátámasztó elemzéssel együtt alkalmazhatják. A hitelintézeteknek fel kell ismerniük az emberi értékítéletek fontosságát a különböző technikák együttes használata, valamint a technikák és információk korlátai miatti korrekciókkal kapcsolatos döntések esetén.

63. Amennyiben egy hitelintézet a PD becslésekre vonatkozóan nemteljesítési tapasztalatra vonatkozó belső adatokat alkalmaz, elemzésében bizonyítania kell, hogy a becslések figyelembe veszik a jegyzési feltételeket, valamint az adatokat létrehozó minősítési rendszer és az aktuális minősítési rendszer közötti különbségeket. Amennyiben a kockázatvállalási feltételek vagy minősítési rendszerek megváltoztak, a hitelintézetnek nagyobb biztonsági különbözetet kell hagynia a PD becslésekben.

64. Amennyiben egy hitelintézet belső kategóriáit egy külső hitelminősítő intézmény vagy hasonló szervezet által alkalmazott minősítési kategóriához rendeli vagy megfelelteti azokkal, majd a külső szervezet minősítési kategóriánál megfigyelt nemteljesítési rátát a hitelintézet minősítési kategóriáira vonatkoztatja, a megfeleltetésnek a belső minősítési rendszer kritériumainak a külső szervezetek által használt kritériumokkal történő összehasonlításán, valamint a közös ügyfelek belső és külső minősítésének összehasonlításán kell alapulnia. Kerülni kell a megfeleltetési módszerben vagy az alapul szolgáló adatokban levő torzításokat és ellentmondásokat. A külső szervezetnek a mennyiségi meghatározáshoz hasznát adatai alapjául szolgáló kritériumainak kizárólag a nemteljesítési kockázatra kell irányulniuk, azoknak nem kell az ügylet jellemzőit tükrözniük. A 44.-48. pont követelményeire is figyelemmel, egy hitelintézet elemzésének magában kell foglalnia az alkalmazott nemteljesítés meghatározások összehasonlítását. A hitelintézetnek dokumentálnia kell a megfeleltetés alapját.

65. Amennyiben egy hitelintézet statisztikai modellt használ a nemteljesítés előrejelzésére, lehetőség van arra, hogy a PD értékeket egy adott kategóriába tartozó ügyfelekre vonatkozó becsült nemteljesítési valószínűség egyszerű átlagaként becsüljék. A hitelintézet nemteljesítést előrejelző modelljeinek erre a célra történő alkalmazásának teljesítenie kell a 30. pontban meghatározott szabályokat.

66. Függetlenül attól, hogy egy hitelintézet külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja a PD érték becslésére, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lenni. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározó jellegűek, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Ez a pont a részvényeknél alkalmazott PD/LGD módszerre is vonatkozik. A tagállamok engedélyezhetik az olyan hitelintézetek számára, melyek nem használhatnak saját LGD-becsléseket vagy hitelegyenértékesítési faktor - amennyiben azok az IRB-módszert alkalmazzák - két évet felölelő vonatkozó adat birtoklását. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.

67. A hitelintézeteknek az egyes ügyfélkategóriákhoz tartozó PD értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülniük.

68. A 67. ponttól eltérve, a PD becslések a tényleges veszteségekből és a megfelelő LGD becslésekből is meghatározhatók.

69. A hitelintézetnek a veszteségi jellemzők becslésénél a kitettségek kategóriákba vagy poolokba sorolásához alkalmazott belső adatokat kell elsődleges információforrásnak tekintenie. A hitelintézetek külső adatokat (beleértve a közös adatokat) vagy statisztikai modelleket használhatnak a mennyiségi meghatározáshoz, amennyiben erős kapcsolat mutatható ki az alábbiak között:

a) a hitelintézet minősítési kategóriákba vagy poolokba sorolási folyamata és a külső adatforrás által használt folyamat; és

b) a hitelintézet belső kockázati profilja és a külső adatok összetétele.

Vásárolt lakossági követelések esetén a hitelintézetek külső és belső referencia adatokat használhatnak. A hitelintézeteknek az összes vonatkozó adatforrást fel kell használniuk az összehasonlításhoz.

70. Ha egy hitelintézet lakossági kitettségeihez kapcsolódó PD és LGD értékek átlagára vonatkozó hosszú távú becsléseit a teljes veszteségre vonatkozó becslésből és egy megfelelő PD vagy LGD becslésből vezeti le, az általános veszteségbecslési folyamatnak teljesítenie kell az e részben meghatározott általános PD és LGD becslési előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie az LGD 73. pont szerinti meghatározásának.

71. Függetlenül attól, hogy egy hitelintézet külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja veszteségjellemzési becsléseihez, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. A hitelintézetnek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítani a múltbeli adatoknak, ha bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy a friss adatok a veszteségi ráta jobb előrejelzői. A tagállamok engedélyezhetik a hitelintézetek számára - amennyiben azok az IRB-módszert alkalmazzák - két évet felölelő vonatkozó adat birtoklását. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.

72. A hitelintézeteknek azonosítaniuk és elemezniük kell a kockázati paraméterek várható változását a hitelkitettségek élettartama során (élettartam-hatás).

2.2.2. A saját LGD becslések sajátos követelményei

73. A hitelintézeteknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz tartozó LGD értékeket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz tartozó tényleges LGD értékek átlaga alapján, az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítés használatával (nemteljesítési események súlyozott átlaga) kell becsülniük.

74. A hitelintézeteknek a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő LGD becsléseket kell alkalmazniuk, ha a becslések szigorúbbak a hosszabb távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszertől elvárható, hogy az egyes kategóriákra vagy poolokra vonatkozóan hosszabb távon állandó szinten tényleges LGD becsléseket adjon, akkor a hitelintézeteknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy poolok kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkekövetelményekre gyakorolt hatását.

75. A hitelintézetnek figyelembe kell vennie minden, az ügyfélkockázat illetve a biztosíték vagy biztosítéknyújtó között fennálló függőséget. Szigorúan kell kezelni azokat az eseteket, amikor jelentős mértékű függőség áll fenn.

76. Az alapul szolgáló kötelezettségek és a biztosíték közötti devizanem eltéréseket a hitelintézetnek LGD becsléseiben szigorúan kell kezelnie.

77. Amennyiben az LGD becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, ezek a becslések nem alapulhatnak kizárólag a biztosíték becsült piaci értékén. Az LGD becsléseknek figyelembe kell venniük, hogy a hitelintézetek nem feltétlenül tudják a biztosítékokat gyorsan ellenőrzésük alá tudják vonni, illetve azokat értékesíteni.

78. Amennyiben LGD becslések figyelembe veszik biztosíték meglétét, a hitelintézetek kötelesek a VIII. melléklet 2. részében előírtaknak általánosságban megfelelő formában kidolgozni a biztosíték kezelésével, jogbiztonsággal és kockázatkezeléssel kapcsolatos belső követelményeket.

79. Addig a mértékig, amíg egy hitelintézet elismeri a biztosítékot a partnerkockázati kitettség érték meghatározása céljából a III. melléklet 5. és 6. részének megfelelően, a biztosítékból visszanyerni várt bármely összeg nem vehető figyelembe az LGD becslésekor.

80. A már nem teljesített állapotban lévő kitettségek esetében a hitelintézetnek a várható veszteségnek a gazdasági helyzetet és a kitettség állapotát figyelembe vevő legjobb becslésének és a behajtási időszakban esetleg felmerülő további nem várt veszteségeknek az összegét kell alapul vennie.

81. A hitelintézet eredmény-kimutatásában való tőkésítésük mértékéig a be nem fizetett késedelmi díjakat hozzá kell adni a hitelintézet kitettségéhez és veszteségéhez.

82. Az LGD becsléseknek legalább egy adatforrás esetében legalább öt évet felölelő, a bevezetés után minden évben egy évvel meghosszabbodó, így legalább hét évet elérő időszakból származó történeti adatokon kell alapulniuk. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.

83. A 73. ponttól eltérve, az LGD becslések meghatározhatók a tényleges veszteségekből vagy a megfelelő PD becslésekből is.

84. A 89. ponttól eltérve, a hitelintézetek a jövőbeli igénybevételeket a hitelegyenértékesítési faktorjaikban vagy az LGD becsléseikben mutathatják ki.

85. Vásárolt lakossági követelések esetén a hitelintézetek külső és belső referenciaadatokat használhatnak LGD becsléseikben.

86. Az LGD-becsléseknek legalább ötéves adatokon kell alapulniuk. A 73. ponttól eltérve, a hitelintézetnek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítani a múltbeli adatoknak, ha bizonyítani tudják az illetékes hatóságok számára, hogy a friss adatok a veszteségi ráta jobb előrejelzői. A tagállamok engedélyezhetik a hitelintézetek számára - amennyiben azok az IRB-módszert alkalmazzák - két évet felölelő vonatkozó adat birtoklását. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.

2.2.3. A saját hitelegyenértékesítési faktor becslések sajátos követelményei

87. A hitelintézeteknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz tartozó hitelegyenértékesítési faktorokat az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz tartozó tényleges hitelegyenértékesítési faktorok átlaga alapján, az adatforrásokon belüli összes várható nemteljesítés használatával (nemteljesítési események súlyozott átlaga) kell becsülniük.

88. A hitelintézeteknek gazdasági dekonjunktúrának megfelelő hitelegyenértékesítési faktor becsléseket kell alkalmazniuk, ha a becslések szigorúbbak a hosszú távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszertől elvárható, hogy az egyes kategóriákra vagy poolokra vonatkozóan hosszabb távon állandó hitelegyenértékesítési faktor becsléseket adjon, akkor a hitelintézeteknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy poolok kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkekövetelményekre gyakorolt hatását.

89. A hitelintézetek hitelegyenértékesítési faktor becsléseinek az ügyfél a nemteljesítést kiváltó esemény időpontjáig vagy azt követően végzett esetleges további lehívásainak lehetőségét is tükrözniük kell.

A becsült hitelegyenértékesítési faktornak nagyobb biztonsági különbözetet kell magában foglalnia, ha a nemteljesítés gyakorisága és a hitelegyenértékesítési faktor mértéke között nagy valószínűséggel erősebb pozitív korreláció várható.

90. A hitelegyenértékesítési faktorok becslésénél a hitelintézeteknek figyelembe kell venniük a számlavezetés felügyeletére és a kifizetések feldolgozására elfogadott egyes szabályzatokat és stratégiáikat. A hitelintézeteknek fontolóra kell venniük a további lehívások megakadályozásának a lehetőségét és szándékát a fizetési nemteljesítést még nem kimerítő események esetén, mint például szerződésszegés vagy más technikailag nemteljesítésnek minősülő esemény.

91. A hitelintézeteknek megfelelő rendszerekkel és eljárásokkal kell rendelkezniük az ügyletek összegének, a vissza nem hívható kötelezettségek kapcsán fennálló aktuális kinnlevőségeknek, valamint a fennálló kinnlevőségek változásainak ügyfelenként és kategóriákként történő felügyeletére. A hitelintézetnek képesnek kell lennie a fennálló egyenlegek napi alapú felügyeletére.

92. Ha a hitelintézetek eltérő hitelegyenértékesítési faktor becsléseket használnak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására és belső célokra, akkor ezt dokumentálniuk kell, valamint bizonyítaniuk kell a becslések megfelelő voltát az illetékes hatóságok számára.

93. A hitelegyenértékesítési faktor becsléseknek legalább öt évet felölelő, a bevezetés után minden évben egy évvel meghosszabbodó, így legalább hét évet elérő időszakból származó történeti adatokon kell alapulniuk, legalább egy adatforrás esetében. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározó jellegűek, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.

94. A 89. ponttól eltérve, a hitelintézetek a jövőbeli igénybevételeket a hitelegyenértékesítési faktorjaikban vagy LGD becsléseikben mutathatják ki.

95. A hitelegyenértékesítési faktor becsléseknek legalább öt évet felölelő múltbeli adatokon kell alapulniuk. A 87. ponttól eltérve, a hitelintézetnek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítani a múltbeli adatoknak, ha bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy a friss adatok a veszteségi rátának jobb előrejelzői. A tagállamok engedélyezhetik a hitelintézetek számára - amennyiben azok az IRB-módszert alkalmazzák - két évet felölelő vonatkozó adat birtoklását. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.

2.2.4. A garanciák és hitelderivatívák értékelésének minimumkövetelményei

Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal, és központi bankokkal szembeni olyan kitettségek, ahol saját LGD becsléseket alkalmaznak, és lakossági kitettségek.

96. A 97-104. pontban szereplő követelmények nem alkalmazhatóak az intézmények, központi kormányzatok és központi bankok, valamint a VIII. melléklet első részének 26. g) pontjában meghatározott követelményeknek megfelelő vállalati egységek által nyújtott garanciák esetében, ha a hitelintézet engedélyt kapott arra, hogy a 78-83. cikk szabályait alkalmazza az ilyen intézményekkel szembeni kitettségeknél. Ebben az esetben a 90-93. cikk követelményeit kell alkalmazni.[287]

97. Lakossági garanciák esetében ezeket a követelmények kell alkalmazni a kitettségek kategóriákba és poolokba sorolásánál, valamint a PD érték becslésénél.

98. A hitelintézeteknek világosan meghatározott kritériumokkal kell rendelkezniük a kockázattal súlyozott kitettség értékek kiszámítása során elismert garanciát vállalók típusaira vonatkozólag.

99. Elismert garanciavállalók esetében ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint amelyeket a 17-29. pontban határoztak meg az ügyfelekre vonatkozóan.

100. A garanciát írásba kell foglalni, azt a garanciavállaló nem mondhatja fel, addig kell hatályosnak lennie, amíg a kötelezettségvállalásnak teljes mértékben eleget nem tesznek (az összeg és a garancia futamidejének vonatkozásában), valamint jogilag érvényesíthetőnek kell lennie a garanciavállalóval szemben azon a joghatósági területen, ahol a garanciát vállaló olyan lefoglalható vagyontárgyakkal rendelkezik, amelyekre vonatkozóan az ítélet érvényesíthető. Az illetékes hatóságok jóváhagyása mellett elismerhetőek olyan garanciák, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén a garanciavállalót nem kötelezik teljesítésre (feltételes garanciák). A hitelintézetnek bizonyítania kell, hogy a kategóriába vagy poolba sorolás kritériumai a kockázatcsökkentési hatás lehetséges romlását megfelelő módon kezelik.

101. A hitelintézetnek egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkeznie a kategóriák, poolok vagy LGD becslések módosításához, illetve a lakossági, és az elismert vásárolt követelések esetében a kitettségek kategóriákba vagy poolokba történő besorolási folyamatára vonatkozóan ahhoz, hogy kimutassa a garanciák hatását a kockázattal súlyozott kitettségek értékek kiszámításában. Ezeknek a kritériumoknak meg kell felelniük a 17-29. pontban meghatározott minimumkövetelményeknek.

102. A kritériumoknak valószerűnek és intuitívnak kell lenniük. Ezeknek a kritériumoknak meg kell ragadniuk a garanciát vállaló képességét és szándékát a garancia teljesítésére, a garanciát vállaló általi kifizetések időzítését, a garanciát vállaló garancia szerinti teljesítése és az adós fizetőképessége közti korrelációs szintet, valamint az ügyfél számára fennmaradó reziduális kockázat mértékét.

103. A garanciákra vonatkozó, e részben meghatározott minimumkövetelmények alkalmazandók az egyedi címzettek hitelderivatíváira is. A hitelderivatíva alapul szolgáló kötelezettsége és a szóban forgó ügylet közti eltéréssel, vagy egy hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapításához alkalmazott ügylettel kapcsolatban a VIII. melléklet 2. részének 21. pontjában meghatározott követelményeket kell alkalmazni. A lakossági kitettségek és elismert vásárolt követelések esetében ezt a pontot kell alkalmazni a kitettségek kategóriákba vagy poolokba sorolási folyamatára is.

104. A kritériumoknak ki kell térniük a hitelderivatíva fizetési struktúrájára, és szigorú módon kell értékelniük annak a megtérülések szintjére és időzítésére gyakorolt hatását. A hitelintézetnek fontolóra kell vennie, hogy a reziduális kockázat egyéb formái milyen mértékig maradnak meg.

2.2.5. Vásárolt követelések minimumkövetelményei

105. Az ügylet struktúrájának biztosítania kell, hogy a hitelintézet minden előrelátható körülmény közepette megőrizze a követelésekből származó készpénzbevétel fölötti ellenőrzését és tulajdonjogát. Amennyiben az ügyfél közvetlenül az eladónak vagy az állománykezelőnek teljesít kifizetést, a hitelintézetnek rendszeresen ellenőriznie kell, hogy a kifizetéseket teljes egészében továbbítják, és hogy azok megfelelnek a szerződésben vállalt feltételeknek. Állománykezelő azt az intézményt jelenti, amely a vásárolt követelések egy poolját vagy az alapul szolgáló hitelkitettségeket napi alapon kezeli. A hitelintézeteknek rendelkezniük kell eljárásokkal, amelyek biztosítják a követelések és készpénzbevételek tulajdonjogát olyan csődeljárásokkal és jogi igényekkel szemben, amelyek jelentősen hátráltathatják a hitelnyújtó számára a követelések likviddé tételét vagy transzferálását, illetve a készpénzbevételek fölötti ellenőrzés megőrzését.

106. A hitelintézeteknek mind a vásárolt követelések minőségét, mind az eladó és állománykezelő pénzügyi helyzetét felügyelniük kell. Különösen:

a) a hitelintézetnek értékelnie kell a vásárolt követelések, valamint az eladó, és az állománykezelő pénzügyi helyzete közötti korrelációt, és rendelkeznie kell vészhelyzetek ellen védelmet nyújtó belső szabályzatokkal és eljárásokkal, beleértve az egyes eladók és állománykezelők belső kockázatminősítési besorolására szolgáló eljárásokat;

b) a hitelintézetnek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az eladó és az állománykezelő elismerhetőségének meghatározására. A hitelintézetnek vagy megbízottjának rendszeres, az eladókra és állománykezelőkre vonatkozó felülvizsgálatot kell végeznie annak érdekében, hogy ellenőrizze az eladó vagy állománykezelő jelentéseinek pontosságát, felderítse a csalásokat vagy működési gyengeségeket, és ellenőrizze az eladó hitelezésre vonatkozó szabályzatainak minőségét, illetve az állománykezelő követelés-beszedésre vonatkozó szabályzatait és eljárásait. A felülvizsgálatok eredményeit dokumentálni kell;

c) a hitelintézetnek értékelnie kell a vásárolt követelés-poolok jellemzőit, beleértve az előlegen felüli kifizetéseket, az eladó múltbeli elmaradásaival kapcsolatos információkat, nem teljesítő hiteleket, a nem teljesítő hitelekre elszámolt értékvesztést, fizetési feltételeket és potenciális ellenszámlákat;

d) a hitelintézetnek hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük az egyes ügyfélkoncentrációk vásárolt követelés-poolokon belüli és a poolok közti összegzett alapon történő felügyeletére; és

e) a hitelintézetnek gondoskodnia kell arról, hogy az állománykezelőtől időben és megfelelően részletezve kapja meg a követelések elévüléséről és behajthatóságáról szóló jelentéseket ahhoz, hogy biztosítani tudja a hitelintézet elismerhetőségi kritériumainak és előlegfizetési politikáit vezérlő, vásárolt követeléseknek való megfelelést, valamint ahhoz, hogy hatékony eszközt biztosítson az eladó értékesítési feltételeinek és a behajtható összeg változásainak felügyeletére és jóváhagyására.

107. A hitelintézetnek rendelkeznie kell rendszerekkel és eljárásrendekkel, amelyek alkalmazásával az eladó pénzügyi helyzetében és a vásárolt követelések minőségében bekövetkező romlást már korai fázisban észlelni tudják, és a felmerülő problémákat kezdeményező módon kezelik. A hitelintézeteknek elsősorban egyértelmű és hatékony szabályzatokkal, eljárásokkal és információs rendszerekkel kell rendelkezniük a szerződésszegések felügyeletéhez, és egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük jogi lépések kezdeményezésére, valamint a problémás vásárolt követelések kezelésére.

108. A hitelintézetnek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a vásárolt követelések, hitel és készpénz ellenőrzésére vonatkozóan. Az írásos, belső szabályzatoknak elsősorban a követelésvásárlási program összes lényeges elemét kell meghatározniuk, beleértve az előlegezési arányokat, elismert biztosítékokat, szükséges dokumentációt, koncentrációs határértékeket, valamint a készpénzbevételek kezelésének módját. Ezeknek az elemeknek megfelelő módon kell figyelembe venniük az összes vonatkozó és lényeges tényezőt, beleértve az eladó és állománykezelő pénzügyi helyzetét, a kockázatok koncentrációját és a vásárolt követelések minőségének trendjeit, az eladó ügyfélbázisát, valamint azokat a belső rendszereket, amelyek biztosítják, hogy kifizetés csak pontosan meghatározott biztosítékok és dokumentáció ellenében történjen.

109. A hitelintézetnek hatékony belső folyamattal kell rendelkeznie az összes belső szabályzatnak és eljárásnak való megfelelés értékelésére. Az eljárásnak magában kell foglalnia a hitelintézet követelésvásárlási programja összes kritikus fázisának rendszeres ellenőrzését, a feladatok elkülönítésének vizsgálatát először az eladó és az állománykezelő valamint az ügyfél értékelése között, másodszor az eladó és az állománykezelő értékelése és az eladó és állománykezelő helyi ellenőrzése között, továbbá és a "back office" műveletek értékelésében, különösen összpontosítva a képzettségre, tapasztalatra, a dolgozói létszámára és a támogató automatizálási rendszerekre.

3. BELSŐ BECSLÉSEK JÓVÁHAGYÁSA

110. A hitelintézeteknek megbízható rendszereket kell működtetniük a minősítési rendszerek és eljárások pontosságának és következetességének jóváhagyására, illetve az összes, releváns kockázati paraméter becslésére. A hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy a belső jóváhagyási folyamat lehetővé teszi a belső minősítési és kockázatbecslési rendszerek teljesítményének következetes és hiteles értékelését.

111. A hitelintézeteknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a tényleges nemteljesítési arányt a becsült PD értékekkel minden kategória esetében, és amennyiben a tényleges nemteljesítési arányok az adott kategóriasávon kívül esnek, a hitelintézeteknek különösen az eltérés okait kell elemezniük. A saját LGD becsléseket és hitelegyenértékesítési faktorokat alkalmazó hitelintézeteknek ugyancsak el kell végezniük ezeknek a becsléseknek a hasonló elemzését. Az ilyen jellegű összehasonlításoknak a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználniuk. A hitelintézetnek dokumentálnia kell az ilyen összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer frissíteni kell.

112. A hitelintézeteknek egyéb mennyiségi jóváhagyási eszközöket, valamint a releváns, külső adatforrásokkal szembeni összehasonlításokat is kell alkalmazniuk. Az elemzésnek a portfoliónak megfelelő, rendszeresen frissített és jelentős megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. A hitelintézetek minősítési rendszerek teljesítményére vonatkozó belső értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelnie.

113. A mennyiségi jóváhagyásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben koherensnek kell lenniük. A becslési és jóváhagyási módszerekben és adatokban (mind a felölelt adatforrásokban és időszakokban) bekövetkező változásokat dokumentálni kell.

114. A hitelintézeteknek megbízható belső előírásokat kell alkalmazniuk az olyan helyzetekre, ahol a tényleges PD, LGD, hitelegyenértékesítési faktor és - amennyiben az elvárt EL értéket alkalmazzák - a teljes veszteség értéke és a becslések közti különbségek elég jelentőssé válnak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a becslések érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat és a nemteljesítési értékek hasonló szisztematikus változékonyságait. Amennyiben a tényleges értékek továbbra is magasabbak a várható értékeknél, a hitelintézeteknek ennek megfelelően felfelé kell korrigálniuk a becsléseket, hogy azok a tényleges nemteljesítési és veszteségi értékeket tükrözzék.

4. A KOCKÁZATTAL SÚLYOZOTT KITETTSÉGÉRTÉK RÉSZVÉNYJELLEGŰ KITETTSÉGEKRE TÖRTÉNŐ KISZÁMÍTÁSA BELSŐ MODELL MÓDSZERREL

4.1. A tőkekövetelmény és kockázat mennyiségi meghatározása

115. A hitelintézeteknek az alábbi előírásokat kell teljesíteniük a tőkekövetelmények kiszámításakor:

a) a potenciális veszteség becslésének megbízhatónak kell lennie a hitelintézet adott befektetéseinek hosszú távú kockázati profilját befolyásoló kedvezőtlen piaci fejleményekkel szemben. A bevétel elosztásának megjelenítésére szolgáló adatoknak a leghosszabb olyan mintavételezési időszakot kell tükrözniük, amelyre vonatkozóan olyan adatok állnak rendelkezésre, amelyek alkalmasak a hitelintézet vonatkozó részvényjellegű kitettségei kockázatprofiljának bemutatására. A felhasznált adatoknak elégségeseknek kell lenniük ahhoz, hogy szigorú, statisztikailag megbízható és megbízható veszteségbecslést nyújtsanak, amely nem kizárólag szubjektív vagy értékítéleten alapuló megfontolásokra támaszkodik. A hitelintézeteknek bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok számára, hogy az alkalmazott sokk a potenciális veszteségek szigorú becslését eredményezi egy hosszú távú piaci vagy üzleti ciklusra vonatkozóan. A hitelintézetnek a rendelkezésre álló adatok empirikus elemzését számos tényezőn alapuló korrekciókkal kell kombinálnia ahhoz, hogy a modell alkalmazásával kielégítően valósághű és szigorú eredményeket kapjanak. A negyedéves veszteségek becslésére szolgáló kockáztatott érték (VaR) modellek megalkotásakor a hitelintézetek negyedéves időszak adatait használhatják, illetve rövidebb időtartam alatt gyűjtött adatokat is használhatnak, ha azokat empirikus bizonyítékok és jól kidolgozott dokumentált eljáráson és elemzésen alapuló, analitikailag megfelelő módszerrel a negyedéves adatokkal egyenértékűvé alakítják. Ez a módszer szigorú módon, időben következetesen alkalmazandó. Amennyiben csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre vonatkozó adat, a hitelintézetnek megfelelő biztonsági különbözetet kell hagynia;

b) a használt modelleknek megfelelő módon kell megragadniuk az összes lényeges, a részvényhozamban megtestesülő kockázatot, beleértve mind az általános piaci kockázatot, mind pedig a hitelintézet részvényportfoliójának egyedi kockázati kitettségét. A belső modelleknek megfelelő magyarázatot kell adniuk a múltbeli árváltozásokra, és meg kell ragadniuk mind a lehetséges koncentráció nagyságát, mind az összetételét érintő változásokat, és kedvezőtlen piaci környezettel szemben is megbízhatónak kell lenniük. A becsléshez használt adatok által képviselt kockázati kitettségek körének szorosan megfeleltethetőnek vagy legalább összehasonlíthatónak kell lennie a hitelintézet részvényjellegű kitettségei esetében alkalmazottakkal;

c) a belső modellnek megfelelőnek kell lennie a hitelintézet részvényportfoliója kockázati profiljához és komplexitásához. Amennyiben a hitelintézet jelentős olyan befektetésekkel rendelkezik, amelyek értéke erősen nem lineáris természetű, a belső modelleket úgy kell megtervezni, hogy azok megfelelően ragadják meg az ilyen jellegű eszközökhöz kapcsolódó kockázatokat;

d) az egyes pozíciók közvetett hatásoknak, piaci mutatóknak és kockázati faktoroknak való megfeleltetésének érthetőnek, intuitívnek és koncepcionálisan megbízhatónak kell lennie;

e) a hitelintézeteknek empirikus elemzéssel kell bizonyítaniuk kockázati faktoraik megfelelőségét, ideértve azon képességüket is, hogy fedezzék mind az általános, mind az egyedi kockázatokat is;

f) a részvényjellegű kitettségekből származó eredmény volatilitására vonatkozó becsléseknek magukban kell foglalniuk a releváns és rendelkezésre álló adatokat, információt és módszereket. Függetlenül felülvizsgált belső adatokat vagy külső forrásokból (beleértve a közös adatokat is) származó adatokat kell felhasználni; és

g) egy alapos és átfogó jellegű stressztesztelési programot is létre kell hozni.

4.2. Kockázatkezelési és ellenőrzési folyamat

116. A tőkekövetelmény megállapítása céljára szolgáló belső modellek kidolgozására és használatára vonatkozóan a hitelintézeteknek meg kell határozniuk azokat a szabályzatokat, eljárásokat és ellenőrzési módszereket, amelyek a modell és a modellezési folyamat integritását biztosítják. Ezeknek a szabályzatoknak, eljárások és ellenőrzési módszereknek az alábbiakra kell kitérniük:

a) a belső modell teljes integrációja a hitelintézet általános vezetői információs rendszerébe, valamint a nem kereskedési könyvekben szereplő részvényportfolió kezelésébe. A belső modelleket teljes egészében integrálni kell a hitelintézet kockázatkezelési infrastruktúrájába, ha ezeket különösen az alábbiakban alkalmazzák: a részvényportfolió teljesítményének mérése és értékelése (beleértve a kockázattal korrigált teljesítményt is), a gazdasági tőkének a részvényjellegű kitettségekhez történő allokációja, valamint az általános tőkekövetelmények és a befektetés-kezelési folyamat értékelése;

b) a bevezetett, a belső modellezési eljárás minden elemének rendszeres és független felülvizsgálata, beleértve a modellek módosításának jóváhagyását, az adatok modellekbe táplálását, valamint a modelleredmények felülvizsgálatát, mint a kockázatszámítás közvetlen ellenőrzését biztosító vezetői rendszereket, eljárásokat és ellenőrző funkciókat. Ezeknek a felülvizsgálatoknak értékelniük kell a modell bemeneti adatinak és a kapott eredmények pontosságát, teljességét és megfelelőségét, valamint az ismert gyengeségekkel kapcsolatos potenciális hibák határok közé szorítására, valamint a modell ismeretlen gyengeségeinek azonosítására kell összpontosítaniuk. Az ilyen jellegű felülvizsgálatokat belső, független részlegnek vagy független külső harmadik félnek kell végeznie;

c) a befektetési korlátok és a részvényjellegű kitettségek kockázati kitettségeinek felügyeletére szolgáló megfelelő rendszerek és eljárások;

d) a modell megtervezéséért és alkalmazásáért felelős részlegeknek funkcionálisan függetlennek kell lennie azoktól az részlegektől, amelyek az egyéni befektetések kezeléséért felelősek; és

e) a modellezési folyamat bármely eleméért felelős feleknek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük. A vezetőségnek elégséges szakképzett és kompetens erőforrást kell biztosítania a modellezési funkcióhoz.

4.3. Jóváhagyás és dokumentáció

117. A hitelintézeteknek megbízható rendszerrel kell rendelkezniük belső modelljeik és modellezési folyamataik pontosságának és következetességének jóváhagyására. A belső modellek és modellezési folyamat, valamint a jóváhagyás minden lényeges elemét dokumentálni kell.

118. A hitelintézeteknek a belső jóváhagyási folyamatot a belső modellek és eljárások teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelésére kell használniuk.

119. A mennyiségi jóváhagyásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben következeteseknek kell lenniük. A módszerek és adatok (mind az adatforrások, mind a felölelt időszakok) becslési és jóváhagyási változásait dokumentálni kell.

120. A hitelintézeteknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk az aktuális részvény hozamokat (a realizált és nem realizált nyereség és veszteség alapján) a modellezett becslésekkel. Az ilyen összehasonlításoknak a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználniuk. A hitelintézetnek dokumentálnia kell az összehasonlítások során alkalmazott módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer aktualizálni kell.

121. A hitelintézeteknek egyéb mennyiségi jóváhagyási eszközöket, valamint külső adatforrásokkal való összehasonlítást kell alkalmazniuk. Az elemzésnek a portfoliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a releváns megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. A hitelintézetek által a modelljeik teljesítményének mérésére alkalmazott belső minősítési rendszerek értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelniük.

122. A hitelintézeteknek megbízható belső előírásokkal kell rendelkezniük azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a tényleges részvényhozam összehasonlítása a modellbecslésekkel megkérdőjelezi maguknak a becsléseknek vagy a modelleknek az érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat, illetve a részvényhozammal kapcsolatos hasonló, szisztematikus változékonságokat. Minden, belső modellekkel kapcsolatos, a modellek felülvizsgálata által eredményezett, módosítást dokumentálni kell, és azoknak meg kell felelniük a hitelintézet modellek felülvizsgálatára vonatkozó előírásainak.

123. A belső modellt és modellezési folyamatot, beleértve a modellezésben résztvevő felek felelősségi körét, illetve a modell jóváhagyását és a modellek felülvizsgálatára vonatkozó folyamatot dokumentálni kell.

5. VÁLLALATIRÁNYÍTÁS ÉS -ELLENŐRZÉS

5.1. Vállalatirányítás

124. A minősítési és becslési eljárás minden szempontját a hitelintézet 11. cikkben meghatározott irányító testületének vagy annak egy kijelölt bizottságának, és az ügyvezetésének kell jóváhagynia. E feleknek általánosságban ismerniük kell a hitelintézet minősítési rendszereit, valamint részletesen kell ismerniük a kapcsolódó vezetői jelentéseket.

125. Az ügyvezetésnek értesítenie kell a 11. cikkben meghatározott irányító testületet vagy annak kijelölt bizottságát az összes olyan lényeges változásról vagy a meghatározott szabályzatoktól való eltérésről, amelyek lényegesen befolyásolják a hitelintézet minősítési rendszereinek működését.

126. Az ügyvezetésnek alaposan ismernie kell a minősítési rendszerek felépítését és működését. Az ügyvezetésnek folyamatosan biztosítania kell a minősítési rendszerek megfelelő működését. Az ügyvezetést rendszeresen tájékoztatni kell a hitelintézet kockázatellenőrzési részlegének teljesítményéről, a fejlesztésre szoruló területekről, valamint a korábban meghatározott hiányosságok felszámolására hozott erőfeszítések megvalósulásáról.

127. A hitelintézet hitelkockázat-profilja belső minősítésen alapuló elemzésének az említett felek részére történő vezetői jelentéstétel lényeges részét kell képeznie. A jelentéseknek tartalmazniuk kell legalább az egyes kategóriák kockázatprofilját, a kategóriák közti váltást, a releváns paraméterek kategóriánkénti becslését, valamint a tényleges nemteljesítési ráta, a saját tényleges LGD és tényleges hitelegyenértékesítési faktor becsléseknek a stresszteszt eredményeivel történő összehasonlítását. A jelentéstétel gyakoriságának az információ jelentőségétől és típusától, valamint a címzett beosztásától kell függnie.

5.2. Hitelkockázat ellenőrzése

128. A hitelkockázatot ellenőrző részlegnek függetlennek kell lennie a kitettségek jóváhagyásáért és a meglévők megújításáért felelős személyi és vezetői funkcióktól, és közvetlenül az ügyvezetésnek tartozik beszámolással. Ez a részleg felelős a minősítési rendszerek kialakításáért vagy kiválasztásáért, végrehajtásáért, felvigyázásáért és azok teljesítményéért. A részlegnek rendszeresen kell a minősítési rendszerek eredményeivel kapcsolatos jelentéseket készíteni és elemezni.

129. A hitelkockázatot ellenőrző részleg(ek) felelősségi területeinek az alábbiakat kell magukban foglalniuk:

a) a kategóriák és poolok tesztelése és felügyelete;

b) a hitelintézet minősítési rendszereiről szóló összefoglaló jelentések készítése és elemzése;

c) eljárások végrehajtása annak ellenőrzésére, hogy a kategória- és pool-meghatározásokat következetesen alkalmazzák a különböző szervezeti részlegekben és földrajzi területeken;

d) a minősítési eljárással kapcsolatos módosítások felülvizsgálata és dokumentálása, a változtatás indoklását is beleértve;

e) a minősítési kritériumok felülvizsgálata annak érdekében, hogy felmérjék, azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot. A minősítési rendszerek, kritériumok és az egyes minősítési paraméterek változását dokumentálni és archiválni kell;

f) aktív részvétel a minősítési eljárásban alkalmazott modellek kialakításában vagy kiválasztásában, azok végrehajtásában és jóváhagyásában;

g) a minősítési eljárásban alkalmazott modellek felvigyázása és felügyelete;

h) a minősítési eljárásban alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálata és módosítása.

130. A 129. cikktől eltérve, az 57. és 58. pont szerinti közös adatokat alkalmazó hitelintézetek a következő feladatokat szervezhetik ki:

a) a kategóriák és poolok tesztelésére és felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása;

b) a hitelintézet minősítési rendszereivel kapcsolatos összefoglaló jelentések készítése és elemzése;

c) a minősítési kritériumok felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása annak értékelésére, hogy azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot;

d) a minősítési eljárásban, kritériumokban vagy egyéni minősítési paraméterekben bekövetkező változások dokumentálása;

e) a minősítési eljárásban használt modellek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó információk létrehozása.

Az e pontot alkalmazó hitelintézeteknek biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok minden, a minimumkövetelményeknek való megfelelés vizsgálatához szükséges, a harmadik féltől származó vonatkozó információhoz hozzáférjenek, valamint, hogy az illetékes hatóságok olyan mértékben végezhessenek helyszíni vizsgálatokat, mint ahogy azt a hitelintézeten belül tennék.

5.3. Belső ellenőrzés

131. A belső ellenőrzéseknek vagy más hasonló független ellenőrző egységeknek legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk a hitelintézet minősítési rendszereit és működését, beleértve a hitelezési funkció működését, valamint a PD, LGD, EL értékek, és a hitelegyenértékesítési faktorok becslését is. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie az alkalmazandó minimumkövetelmények teljesítésére is.

VIII. MELLÉKLET

A HITELKOCKÁZAT MÉRSÉKLÉSE

1. RÉSZ

Elismerhetőség

1. Ez a rész a hitelkockázat mérséklés elismerhető formáit határozza meg a 92. cikk alkalmazásában.

2. E melléklet alkalmazásában:

A "fedezett kölcsönügylet" olyan ügylet, ami olyan biztosítékkal fedezett kitettséget eredményez, amely nem tartalmaz a hitelintézetet gyakori pótfizetés-beszedési joggal felruházó rendelkezést.

A "tőkepiac vezérelt ügylet" olyan ügyletet jelent, ami olyan biztosítékkal fedezett kitettséget eredményez, amely a hitelintézetet gyakori pótfizetés-beszedési joggal felruházó rendelkezését tartalmazza.

1. ELŐRE RENDELKEZÉSRE BOCSÁTOTT HITELKOCKÁZATI FEDEZET

1.1. Mérlegen belüli nettósítás

3. Elismerhető a hitelintézet és ügyfelei egymással szemben fennálló követelésánek mérlegen belüli nettósítása.

4. Az 5. pont sérelme nélkül az elismerhetőség a hitelintézet és ügyfelei közötti kölcsönös készpénzegyenlegekre korlátozódik. Mérlegen belüli nettósítási megállapodás eredményeként csak a hitelnyújtó hitelintézet kölcsönei és betétei esetében módosítató a kockázattal súlyozott kitettségérték, illetve adott esetben a várható veszteség érték.

1.2. Repóügyletekre és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások

5. A 3. rész szerinti pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó hitelintézetek elismerhetik a visszavásárlási ügyleteket érintő kétoldalú nettósítási szerződések, az értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, és/vagy a ügyféllel kötött tőkepiac vezérelt ügyletek hatásait. A 2006/49/EK irányelv II. mellékletének sérelme nélkül, annak érdekében, hogy a felhasznált biztosítékot és az ilyen szerződés keretében kölcsönzött értékpapírokat vagy árukat elismerjék, ezeknek meg kell felelniük a 7-11. pontban a biztosítékokra meghatározott elismerhetőségi követelményeknek.

1.3. Biztosíték

6. Amennyiben az alkalmazott hitelkockázat mérséklési módszer a hitelintézetnek az eszközök likvidálására vagy megtartására szóló jogán alapul, az elismerhetőség attól függ, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértéket és, adott esetben, a várható veszteség értékét a 78-83. vagy 84-89. cikknek megfelelően számítják-e ki. Az elismerhetőség attól függ továbbá, hogy a 3. rész alapján a pénzügyi biztosíték egyszerű módszerét vagy a pénzügyi biztosíték összetett módszerét alkalmazzák. Repóügyeletekkel és az értékpapírok kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekkel kapcsolatban az elismerhetőség attól is függ, hogy az ügyletet a nem kereskedési vagy a kereskedési könyvben tartják-e nyílván.

1.3.1. Megközelítésektől és módszerektől független elismerhetőség

7. Bármely megközelítéstől és módszertől függetlenül a következő pénzügyi tételek elismerhető biztosítéknak tekinthetők:

a) a hitelnyújtó hitelintézetnél található készpénzbetét, vagy betétjellegű okirat;

b) központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy, a 78-83. cikk szerinti elismert külső hitelminősítő intézmény vagy exporthitel hivatal által készített olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az illetékes hatóság legalább a 4. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határozott meg a központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint;

c) intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az illetékes hatóság legalább a 3. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határozott meg a hitelintézetekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint;

d) egyéb intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az illetékes hatóság legalább a 3. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint;

e) rlismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkező, rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek hitelminősítését az illetékes hatóság legalább a 3. hitelminősítési besorolásnak megfelelőként határozta meg a rövid távú kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint;

f) részvények vagy átváltoztatható kötvények, amelyek tőzsdei indexben szerepelnek; és

g) arany.

A b) alpont alkalmazásában a "központi kormányok vagy központi bankok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok" az alábbiakat is magukban foglalják:

i. regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 78 - 83. cikk szerint azzal a központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni, amelynek joghatósága alá a kibocsátó tartozik;

ii. közszektorhoz tartozó szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a VI. melléklet 1. részének 15. bekezdése értelmében központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelnek;

iii. multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kivéve azokat, amelyekre vonatkozóan a 78 - 83. cikkek szerint 0 % kockázati súlyt alkalmaznak; és

iv. a 78 - 83. cikkek szerint 0 % kockázati súlyt alkalmazó nemzetközi szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok.

A c) albekezdés alkalmazásában az "intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok" közé az alábbiak tartoznak

i. regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kivéve azokat a kitettségeket, amelyeket a 78-83. cikk szerint azon központi kormányzatokkal kitettségként kezelnek, amelynek joghatósága alá tartoznak;

ii. közszektorbeli intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 78-83. cikk szerint hitelintézetekkel szembeni kitettségekként kezelnek; és

iii. multilaterális bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kivéve azokat, amelyekre vonatkozóan 0 % kockázati súlyt alkalmaznak;

8. Olyan intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek nem rendelkeznek egy elismert külső hitelminősítő intézmény általi hitelminősítéssel, elismert biztosítékként ismerhetők el, ha eleget tesznek az alábbi kritériumoknak:

a) azokat elismert tőzsdén jegyzik;

b) nem alárendelt tartozásnak minősülnek;

c) a kibocsátó intézmény összes többi, megegyező szenioritású, elismert külső hitelminősítő intézmény általi hitelminősítéssel rendelkező kibocsátása olyan minősítéssel rendelkezik, amelyet az illetékes hatóságok legalább a 3. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határoztak meg az intézményekkel szembeni kitettségek vagy a rövid távú kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint;

d) a hitelnyújtó hitelintézet nem rendelkezik olyan információval, amely azt sugallná, hogy a kibocsátás a c) albekezdésben meghatározottnál alacsonyabb hitelminősítést indokolna; és

e) a hitelintézet bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy az eszköz piaci likviditása elégséges e célokra.

9. Kollektív befektetési formák egységei elismerhető biztosítéknak tekinthetőek, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a) azok nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek; és

b) a kollektív befektetési forma a 7. és 8. pont szerint elismerhető eszközökbe történő befektetésekre korlátozódik.

Származtatott eszközök kollektív befektetési formák általi használata (vagy lehetséges használata) a megengedett befektetések fedezetére nem gátolja meg a kollektív befektetési formák egységeinek elismerését.

Ha a kollektív befektetési forma nem korlátozódik a 7. és 8. pont szerint elismerhető eszközökbe történő befektetésekre, az egységek az elismert eszközök értékével biztosítékként elismerhetők annak feltételezésével, hogy a kollektív befektetési forma a meghatalmazása által megengedett maximális mértékig nem elismert eszközökbe fektetett. Azon esetekben, ha a nem elismert eszközök tulajdonlásból eredő kötelezettségek vagy függő kötelezettségek miatt negatív értékkel rendelkezhetnek, a hitelintézet kiszámítja a nem elismert eszközök teljes értékét, és amennyiben ez negatív, úgy az elismert eszközök értékét csökkenti a nem elismert eszközök értékével.[288]

10. A 7. pont b)-e) alpontjának értelmében, amennyiben egy értékpapír kettő, elismert külső hitelminősítő intézmények által készített hitelminősítéssel rendelkezik, a kevésbé kedvező minősítést kell alkalmazni. Abban az esetben, ha egy értékpapír több mint két különböző, elismert külső hitelminősítő intézmények által készített hitelminősítéssel rendelkezik, a két legkedvezőbb hitelminősítést kell alkalmazni. Ha a két legkedvezőbb minősítés eltér egymástól, akkor a kettő közül a kedvezőtlenebbet kell alkalmazni.

1.3.2. További elismerhetőség a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint

11. A 7-10. pontban meghatározott biztosítékokon kívül, amennyiben egy hitelintézet a 3. rész szerinti pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazza, a következő pénzügyi tételek ismerhetők el elismert biztosítékként:

a) részvények vagy átváltoztatható kötvények, amelyek nem szerepelnek főbb tőzsdei indexben, de kereskedésük elismert tőzsdén folyik; és

b) kollektív befektetési formák egységei, ha azok megfelelnek az alábbi feltételeknek:

i. nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek; és

ii. a kollektív befektetési forma a 7. és 8. pont szerint elismerhető eszközökbe, illetve e bekezdés a) pontjában felsorolt tételekbe történő befektetésekre korlátozódik.

Ha a kollektív befektetési forma a megengedett befektetések fedezetére származtatott eszközöket használ (vagy ezek használata lehetséges), ez nem gátolja a kollektív befektetési forma egységeinek elismerhetőségét.

Ha a kollektív befektetési forma nem korlátozódik a 7. és 8. pont szerint elismerhető eszközökbe történő befektetésekre és az e pont a) alpontjában említett tételekre, az egységek az elismert eszközök értékével biztosítékként elismerhetők annak feltételezésével, hogy a kollektív befektetési forma a meghatalmazása által megengedett maximális mértékig nem elismert eszközökbe fektetett. Azon esetekben, ha a nem elismert eszközök tulajdonlásból eredő kötelezettségek vagy függő kötelezettségek miatt negatív értékkel rendelkezhetnek, a hitelintézet kiszámítja a nem elismert eszközök teljes értékét, és amennyiben ez negatív, úgy az elismert eszközök értékét csökkenti a nem elismert eszközök értékével.[289]

1.3.3. További elismerhetőség a 84-89. cikk szerinti számításokhoz

12. Amennyiben egy hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteség értékét a 84-89. cikkben meghatározott módszer szerint számítja ki, a fent említett biztosítékokon kívül a 13-22. pontban meghatározott rendelkezéseket is alkalmazni kell.

a) Ingatlanfedezet

13. Az a lakóingatlan, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, vagy amelyet a tulajdonos kiad vagy ki fog adni, valamint a kereskedelmi célú ingatlanok, úgymint irodák és egyéb kereskedelmi helységek, elismert fedezetnek tekinthetők, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a) az ingatlan értéke nem függ lényegesen az ügyfél hitelminőségétől. Ez a követelmény nem zárja ki az olyan eseteket, amikor kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják az ingatlan értékét és az ügyfél teljesítőképességét; és

b) az ügyfél kockázata nem függ lényegesen az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől, hanem az ügyfél más forrásokból történő adósság-visszafizetési képességétől. Az alapügyletből fakadó kötelezettség visszafizetése önmagában nem függ lényegesen semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól.

14. A hitelintézetek ezen kívül elismert fedezetként kezelhetik a finn lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi hasonló jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett kitettségeket olyan lakóingatlannal kapcsolatban, amelyben a hitelfelvevő lakik, lakni fog vagy bérbe ad vagy bérbe fog adni, feltéve, ha az említett feltételek teljesülnek.

15. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik hitelintézeteik részére, hogy elismert fedezetként kezeljék a finn lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi hasonló jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett kitettségeket olyan kereskedelmi célú ingatlannal kapcsolatban, ahol az említett feltételek teljesülnek.

16. Az illetékes hatóságok mentesíthetik hitelintézeteiket a 13. pont b) alpontjában meghatározott feltételek teljesítése alól az adott tagállam területén található lakóingatlannal fedezett kitettségek esetében, feltéve, hogy az illetékes hatóságok bizonyítékokkal rendelkeznek arra nézve, hogy az érintett piacok fejlettek, hosszú múltra tekintenek vissza, és olyan veszteségi arányszámokkal rendelkeznek, amelyek eléggé alacsonyak ahhoz, hogy indokolttá tegyék az ilyen elbírálást. Ez nem gátolja meg a tagállamok e mentességet nem alkalmazó illetékes hatóságait abban, hogy egy másik tagállamban elismert lakóingatlant fedezetként ismerjenek el e mentesség értelmében. A tagállamoknak nyilvánosságra kell hozniuk e mentesség alkalmazását.

17. Az illetékes hatóságok mentesíthetik hitelintézeteiket a 13. pont b) alpontjában meghatározott feltételek teljesítése alól az adott tagállam területén található kereskedelmi célú ingatlannal fedezett kitettségek esetében, feltéve, hogy az illetékes hatóságok bizonyítékokkal rendelkeznek arra nézve, hogy az érintett piacok fejlettek, hosszú múltra tekintenek vissza, és a kereskedelmi célú ingatlannal fedezett hitelekből származó veszteségi arányszámok teljesítik a következő feltételeket:

a) kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelezésből származó veszteségek a piaci érték 50 %-áig, (vagy ahol indokolt, és ez alacsonyabb, a jelzáloghitelezési érték 60 %-áig) nem haladják meg egy tetszőleges évben a kinnlevő kereskedelmi célú ingatlannal fedezett hitelek 0,3 %-át; és

b) a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelekből fakadó összesített veszteség nem haladja egy tetszőleges évben a kinnlevő kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek 0,5 %-át.

18. Ha az említett feltételek bármelyike nem teljesül egy adott évben, az itt leírt kezelési mód alkalmazását addig kell szüneteltetni, amíg a feltételek egy következő évben nem teljesülnek.

19. A tagállam illetékes hatóságai elismerhetik egy másik tagállamban egy, a 17. pont szerinti mentesség értelmében fedezetként elismert kereskedelmi célú ingatlant.

b) Követelések

20. Az illetékes hatóságok fedezetként ismerhetik el azokat a legfeljebb egy év eredeti lejáratú kereskedelmi ügylethez vagy ügyletekhez kapcsolódó követeléseket. Nem ismerhető el fedezetként az értékpapírosításhoz, nem befolyásoló részesedéshez vagy hitelderivatívákhoz vagy kapcsolt felek által birtokolt összegekhez kapcsolódó követeléseket.

c) Egyéb dologi biztosítékok

21. Az illetékes hatóságok biztosítékként ismerhetnek el a 13-19. pontban említett típusoktól eltérő dologi tételeket, ha megbizonyosodnak az alábbiakról:

a) léteznek likvid piacok a biztosítékok gyors és gazdaságilag hatékony értékesítésére; és

b) a biztosítékok jól megalapozott, nyilvánosan hozzáférhető piaci árakkal rendelkeznek. A hitelintézetnek képesnek kell lennie arra, hogy bizonyítsa, hogy a biztosítékok értékesítésekor kapott nettó ár nem tér el lényegesen az említett piaci áraktól.

d) Lízing

22. A 3. rész 72. pontjára is figyelemmel, amennyiben teljesülnek a 2. rész 11. pontjában foglalt követelmények, az olyan ügyletekből származó kitettségek, ahol egy hitelintézet ad lízingbe ingatlant harmadik félnek, az adott típusú lízingelt ingatlannal fedezett kölcsönnek minősülnek.

1.4. Egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

1.4.1. Készpénzbetét vagy egy harmadik fél intézményénél található betétjellegű okiratok.

23. Harmadik fél intézménynél nem letétkezelői megállapodás révén, a hitelnyújtó intézet zálogjogával terhelten elhelyezett készpénzbetét vagy betétjellegű okiratok elismert hitelkockázati fedezetnek tekinthetőek.

1.4.2. Életbiztosítási kötvények, amelyek kedvezményezettje a hitelnyújtó hitelintézet

24. Az életbiztosítási kötvények elismert hitelkockázati fedezetként tekinthetőek, ha a kedvezményezett a hitelnyújtó bank.

1.4.3. Visszavásárlási garanciával biztosított intézményi értékpapírok

25. Harmadik fél intézmény által kibocsátott olyan értékpapírok, amelyeket kérésre az illető intézmény visszavásárol, hitelkockázati fedezetként ismerhetők el.

2. ELŐRE NEM RENDELKEZÉSRE BOCSÁTOTT HITELKOCKÁZATI FEDEZET

2.1. Fedezetet nyújtók elismerhetősége az összes módszer esetében

26. A következő felek tekinthetőek előre nem rendelkezésre bocsátott, elismert hitelfedezet nyújtójának:

a) központi kormányzatok és központi bankok;

b) regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok;

c) multilaterális fejlesztési bankok;

d) nemzetközi szervezetek, amelyekkel szembeni kitettségekre vonatkozóan a 78-83. cikk szerint 0 %-os kockázati súly alkalmazandó;

e) közszektorbeli intézmények, amelyekkel szembeni követeléseket az illetékes hatóságok intézményi vagy központi kormányzati követelésekként kezelik a 78-83. cikk szerint;

f) intézmények; és

g) egyéb vállalati egységek, beleértve az anyavállalatokat, leányvállalatokat és a hitelintézet kapcsolt vállalati részlegeit, amelyek

i. elismert külső hitelminősítő intézmény által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az illetékes hatóság legalább a 2. hitelminősítési kategóriának megfelelőként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint; és

ii. a kockázattal súlyozott kitettségértéket és várható veszteség értéket a 84-89. cikk szerint kiszámító hitelintézetek esetében, amelyek nem rendelkeznek egy elismert külső hitelminősítő intézmény általi hitelminősítéssel és belső minősítésük szerint olyan nemteljesítési valószínűséggel rendelkeznek, amely a külső hitelminősítő intézmények által kiadott azon hitelminősítéssel egyenértékű, amelyet az illetékes hatóságok a 2. vagy annál magasabb hitelminősítési kategóriának megfelelőként határoztak meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának 78-83. cikkben meghatározott szabályai szerint.

27. Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteség értéket a 84-89. cikk értelmében számítják ki, egy garanciát vállaló akkor ismerhető el, ha azt a VII. melléklet 4. részének rendelkezéseivel összhangban a hitelintézet belső minősítéssel látja el.

28. A 26. pont rendelkezéseitől eltérve, a tagállamok előre rendelkezésre nem bocsátott elismert fedezetnyújtóként tekinthetnek más pénzügyi intézményeket, amelyeket a hitelintézetek engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságok engedélyeznek és felügyelnek, amennyiben rájuk nézve a hitelintézetekre vonatkozó felügyeleti követelményekkel egyenértékű követelmények vonatkoznak.

2.2. A fedezetnyújtók elismerhetősége az IRB-módszeren belül, ami megalapozza a VII. melléklet 1. részének 4. pontjában meghatározott foglalt eljárást.

29. Azok az intézmények, biztosítók és viszontbiztosítók, valamint exporthitel-ügynökségek, amelyek megfelelnek a következő feltételeknek, megfelelő előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnyújtóknak tekinthetők, ami által jogosultak lesznek a VII. melléklet 1. részének 4. pontjában meghatározott eljárásra:

- a fedezetszolgáltató megfelelő szakértelemmel rendelkezik előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet biztosítása terén;

- a fedezetszolgáltató az ezen irányelvben szereplő szabályokhoz hasonló módon van szabályozva, vagy a hitelfedezet biztosításának idején a KHMI által elismert hitelvizsgálaton esett át, amelyről az illetékes hatóságok úgy határoztak, hogy a hitelminőség-vizsgálat 3. vagy afölötti szintjének kell megfeleltetni a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyai kiszámítási szabályainak megfelelően, a 78-83. cikk szerint;

- a fedezetszolgáltató a hitelfedezet biztosítása idején vagy bármely azt követő időszakban olyan, a 78-83. cikk szerinti, a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyai kiszámítási szabályainak megfelelő belső minősítéssel rendelkezett, amelynek PD-megfelelője legfeljebb 2. hitelminősítési kategória PD-értékével egyezik meg; és

- a fedezetszolgáltató olyan, a 78-83. cikk szerinti, a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyai kiszámítási szabályainak megfelelő belső minősítéssel rendelkezik, amelynek PD-megfelelője legfeljebb 2. hitelminősítési kategória PD-értékével egyezik meg.

E pont alkalkalmazásában az exporthitel-ügynökségek által biztosított hitelkockázattal szembeni fedezet nem részesülhet központi kormányzati viszontkezességben.

3. HITELDERIVATÍVÁK TÍPUSAI

30. A következő típusú hitelderivatívák és az ilyen, vagy gazdasági szempontból gyakorlatilag hasonló hitelderivatívákból álló eszközök ismerhetők el:

a) nemteljesítéskori csereügyletek;

b) teljes kamat-csereügyletek; és

c) hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok, készpénzes finanszírozásuk mértékéig.

31. Nem tekinthető elismertnek a hitelkockázati fedezet, amennyiben egy hitelintézet teljes kamat-csereügylet révén vásárol hitelkockázati fedezetet, és a csereügylet során kapott nettó kifizetést nettó bevételként tartja nyilván, de nem tartja nyilván az ezt ellentételező értékromlást a fedezett eszköz értékében (a valós érték csökkentésével vagy az értékelési tartalékok növelésével).

3.1. Belső fedezeti ügyletek

32. Amennyiben egy hitelintézet hitelderivatíva felhasználásával belső fedezeti ügyletet hajt végre - például egy nem-kereskedési könyvi kitettség hitelkockázatát egy kereskedési könyvben nyilvántartott hitelderivatívával fedezi - annak érdekében, hogy a hitelkockázati fedezetet e melléklet alkalmazásában elismerjék, a kereskedési könyvbe áthárított hitelkockázatot harmadik félre vagy felekre kell továbbhárítani. Ilyen körülmények esetén, amennyiben az transzferálás teljesíti a hitelkockázat mérséklés elismerésére e mellékletben meghatározott követelményeket, a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteség értéket a 3. és 6. rész előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó szabályai szerint kell kiszámítani.

2. RÉSZ

Minimumkövetelmények

1. A hitelintézetnek bizonyítania kell az illetékes hatóságok számára, hogy megfelelő kockázatkezelési folyamatokkal rendelkezik azon kockázatok ellenőrzésére, amelyek a hitelintézet tekintetében a hitelkockázat mérséklés alkalmazásának eredményeképpen felmerülhetnek.

2. Függetlenül attól, hogy a hitelkockázat mérséklés meglétét figyelembe vették-e a kockázattal súlyozott kitettségérték és a vonatkozó várható veszteség értékének kiszámítása során, a hitelintézeteknek továbbra is végre kell hajtaniuk az alapul szolgáló kitettségek teljes hitelkockázat minősítését, és bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok számára, hogy e követelménynek eleget tettek. Repóügyletek és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek esetében az alapul szolgáló kitettség - kizárólag e bekezdés alkalmazásában - a kitettség nettó összege.

1. ELŐRE RENDELKEZÉSRE BOCSÁTOTT HITELKOCKÁZATI FEDEZET

1.1. Mérlegen belüli nettósítás (kivéve repóügyletekre és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások)

3. A 90-93. cikk alkalmazásában a nem repóügyletekre és/vagy értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások akkor ismerhetők el, ha teljesülnek a következő feltételek:

a) valamennyi irányadó joghatóság előtt hatályosnak és érvényesíthetőnek kell lenniük, akkor is, ha az ügyfél fizetésképtelenné válik, vagy vele szemben csődeljárást kezdeményeznek;

b) a hitelintézetnek bármikor meg kell tudnia határozni a nettósítás tárgyát képező eszközöket és forrásokat;

c) a hitelintézetnek felügyelnie és ellenőriznie kell azokat a hitelkockázati fedezet felmondásához kapcsolódó kockázatokat; és

d) a hitelintézetnek nettó alapon kell felügyelnie és ellenőriznie a vonatkozó kitettségeket.

1.2. Repóügyletekre és/vagy értékpapírokra vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodások

4. Repóügyletekre és/vagy értékpapírokra vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiac vezérelt ügyletekre kiterjedő szabványosított nettósítási megállapodásoknak a 90-93. cikk alkalmazásában történő elismeréséhez az ügyleteknek:

a) valamennyi irányadó joghatóság előtt hatályosnak és érvényesíthetőnek kell lenniük, akkor is, ha az ügyfél fizetésképtelenné válik, vagy vele szemben csődeljárást kezdeményeznek;

b) biztosítaniuk kell a teljesítő félnek az összes, e megállapodással kapcsolatos ügylet időben történő felmondásának vagy lezárásának jogát nemteljesítés esetén, beleértve az ügyfél fizetésképtelenségét vagy csődeljárás alá vonásának esetét is; és

c) lehetővé kell tenniük a nyereség és veszteség nettósítását a szabványosított megállapodás hatálya alá tartozó ügyletek lezárását követően, hogy ezáltal a felek közti tartozást egyetlen nettó összeg fejezze ki.

5. Ezen kívül teljesülniük kell a pénzügyi biztosítékok összetett módszere szerint a pénzügyi biztosíték elismerésére vonatkozó, a 6. pontban meghatározott minimumkövetelményeknek.

1.3. Pénzügyi biztosítékok

1.3.1. A pénzügyi biztosítékok elismerésének minimumkövetelményei az összes módszer alapján

6. A pénzügyi biztosítékok és arany elismeréséhez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a) Alacsony korreláció

Az ügyfél hitelminősítése és a biztosíték értéke között nem állhat fenn lényeges, pozitív korreláció.

Az ügyfél vagy egy kapcsolt vállalkozás által kibocsátott értékpapírok nem ismerhetők el. Ettől eltérve, az adós által kibocsátott fedezett kötvények, amelyek a VI. melléklet 1. része 68-70. pontjának hatálya alá tartoznak, elismerhetők repóügyletek biztosítékaként, amennyiben teljesítik az első bekezdés rendelkezéseit.

b) Jogbiztonság

A hitelintézeteknek meg kell felelniük az összes szerződésbe foglalt és jogszabályban meghatározott előírásnak, valamint meg kell tenniük minden szükséges lépést annak érdekénben, hogy a biztosítéki megállapodás érvényesíthető legyen az irányadó joghatóság előtt.

A hitelintézeteknek megfelelő jogi felülvizsgálattal kell megbizonyosodniuk a biztosítéki megállapodás érvényesíthetőségéről az irányadó joghatóság előtt. Az érvényesíthetőség folyamatos biztosítása érdekében a hitelintézeteknek szükség szerint ismételten le kell folytatniuk a felülvizsgálatot.

c) Működési követelmények

A biztosítéki megállapodást egyértelmű és megbízható eljárással megfelelő módon kell dokumentálni a biztosítékok időben történő értékesítése érdekében.

A hitelintézeteknek megbízható eljárásokat és folyamatokat kell alkalmazniuk a biztosítékok alkalmazásából származó kockázatok ellenőrzésére - beleértve a meghiúsult vagy alacsonyabb értékű hitelkockázati fedezetet, értékelési kockázatokat, a hitelkockázati fedezet felmondásából származó kockázatokat, valamint a koncentrációs kockázatot, amely a biztosíték alkalmazása és a hitelintézet általános kockázati profilja közti kölcsönhatásából ered.

A hitelintézetnek dokumentált szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az elfogadott biztosítéktípusokkal és -összegekkel kapcsolatban.

A hitelintézeteknek ki kell számítaniuk a biztosíték piaci értékét, és az értékelést meg kell ismételniük legalább hat havonta egyszer, valamint valahányszor, amikor a hitelintézet úgy véli, hogy a biztosíték piaci értéke jelentősen csökkent, rendszeresen újra kell értékelni.

Amennyiben a biztosítékkal egy harmadik fél rendelkezik, a hitelintézeteknek az adott helyzetben elvárható lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a harmadik fél a biztosítékot elkülönítse saját eszközeitől.

1.3.2. Pótlólagos minimumkövetelmények a pénzügyi biztosítékoknak a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere alapján történő elismerésére

7. A 6. pontban meghatározott követelményeket kiegészítve, a pénzügyi biztosítékoknak a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere alapján történő elismeréséhez a hitelkockázati fedezet futamidejének legalább a kitettség hátralevő futamidejével megegyezőnek kell lennie.

1.4. Minimumkövetelmények ingatlanfedezet elismerésére

8. Az ingatlanfedezet elismerésére az alábbi feltételeknek kell eleget tenni:

a) Jogbiztonság

A jelzálognak vagy kézi zálogjognak érvényesíthetőnek kell lennie minden irányadó joghatóság előtt a hitelszerződés megkötésének időpontjában, és a jelzálogot vagy kézi zálogjogot megfelelő módon és időrendben kell nyilvántartani. A megállapodásnak hatályos zálogjogot kell tükröznie (a zálogjog minden tartalmai és formai követelményét teljesítenie kell). A fedezeti megállapodásnak és az ezt alátámasztó jogi folyamatnak lehetővé kell tennie a hitelintézet számára, hogy ésszerű időn belül hozzájuthasson a fedezeti értékhez.

b) Az ingatlan értékének nyomon követése

Az ingatlan értékét gyakori rendszerességgel, de kereskedelmi ingatlanoknál legalább évente egyszer, lakóingatlanoknál pedig minden harmadik évben felül kell vizsgálni. Gyakoribb felülvizsgálatot kell végrehajtani, ha az ingatlanpiacra ható tényezők jelentős változásnak vannak kitéve. Az ingatlanok értékének nyomon követésére, valamint az újraértékelendő ingatlanok meghatározására statisztikai módszereket lehet alkalmazni. Amennyiben információ áll rendelkezésre arról, hogy az ingatlan értéke az átlagos piaci árhoz viszonyítva jelentősen csökkenhetett, az ingatlan értékelését független értékbecslőnek kell felülvizsgálnia. A 3 000 000 EUR-t vagy a hitelintézet szavatolótőkéjének 5 %-át meghaladó értékű kölcsönök esetén az ingatlanértékelést legalább háromévente kell független értékbecslőnek felülvizsgálnia;

A "független értékbecslő" olyan személyt jelent, aki rendelkezik a becslés elvégzéséhez szükséges szakképzettséggel, képességgel és tapasztalattal, és független a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamattól.

c) Dokumentáció

A hitelintézet által elfogadott lakó- és kereskedelmi ingatlan típusokat, valamint a hitelintézet hitelpolitikáját e vonatkozásban világosan dokumentálni kell.

d) Biztosítás

A hitelintézetnek eljárásokkal kell rendelkeznie annak nyomon követésére, hogy a fedezetként felhasznált ingatlan káresemények ellen megfelelően biztosított-e.

1.5. Követelések biztosítékként történő elismerésére vonatkozó minimumkövetelmények

9. A követelések elismeréséhez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a) Jogbiztonság

i. a biztosítéknyújtásra szolgáló jogi mechanizmusnak megbízhatónak és hatékonynak kell lennie, valamint biztosítania kell, hogy a kölcsönt nyújtó egyértelmű jogokkal rendelkezzék a bevétellel kapcsolatban;

ii. a hitelintézeteknek minden szükséges lépést meg kell tenniük a biztosítéki jog érvényesíthetőségére vonatkozó helyi követelmények teljesítése érdekében. Rendelkezésre kell állnia egy keretnek, amely lehetővé teszi a hitelnyújtó számára, hogy elsőbbségi követelése legyen a nemzeti mérlegelési jogkörbe tartozó biztosítékokkal kapcsolatban, annak érdekében, hogy lehetővé váljon e követelések kedvezőbb kielégítási ranghelye a jogszabályok vagy végrehajtási rendelkezések szerint;

iii. a hitelintézeteknek kielégítő jogi felülvizsgálat lefolytatásával kellett megbizonyosodniuk a biztosítékokkal kapcsolatos rendelkezések érvényesíthetőségéről az összes vonatkozó joghatósági területen; és

iv. a biztosítékokkal kapcsolatos rendelkezéseket egyértelmű és megbízható eljárás alkalmazásával kell dokumentálni a biztosíték időben történő beszedése érdekében. A hitelintézetek eljárásainak biztosítaniuk kell, hogy minden, a hitelfelvevő nemteljesítésének megállapításához és a biztosítékok időben történő beszedéséhez szükséges jogi feltétel teljesüljön. Amennyiben az ügyfél pénzügyi nehézségekbe ütközik vagy nemteljesítés következik be, a hitelintézetnek rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy az adós ügyfelek előzetes beleegyezése nélkül eladja vagy másik félre ruházza a követeléseket.

b) Kockázatkezelés

i. a hitelintézetnek megbízható folyamattal kell rendelkeznie a követelésekhez társított hitelkockázat megállapítására. Az említett folyamatnak magában kell foglalnia többek között az ügyfél üzleti és ágazati elemzését, illetve azt, hogy milyen típusú ügyfelek a kölcsönt felvevő üzleti partnerei. Amennyiben a hitelintézet a hitelfelvevő által az ügyfelekre nézve megállapított hitelkockázatra támaszkodik, a hitelintézetnek felül kell vizsgálnia a hitelfelvevő hitelezési gyakorlatát, hogy megállapítsa annak megbízhatóságát és hitelességét;

ii. a kitettség értéke és a követelések értéke közti különbözetnek az összes vonatkozó tényezőt tükröznie kell, beleértve a beszedési költséget, az egyes ügyfelek által hitelezői jogokkal (pl feltételhez kötött engedményezés, zálogjogok) megterhelt követelés-poolokon belüli koncentrációt, valamint a hitelintézet összes olyan kitettségein belüli potenciális koncentrációs kockázatot, amelyeket a hitelintézet általános módszereinek már nem szabályoznak. A hitelintézetnek folyamatos, a követeléseknek megfelelő felügyeleti folyamatot kell fenntartania. Ezen kívül rendszeresen felügyelni kell a hitelszerződések, a környezeti korlátozások és más jogszabályi előírások által támasztott követelmények teljesítését;

iii. az ügyfél által hitelezői jogokkal terhelt követeléseknek diverzifikáltaknak kell lenniük, valamint azok szükségtelenül nem kapcsolódhatnak az ügyfélhez. Amennyiben lényeges pozitív korreláció áll fenn, akkor az ehhez kapcsolódó kockázatokat figyelembe kell venni a teljes biztosíték-poolokhoz tartozó marzs meghatározásánál;

iv. az ügyfélhez kapcsolódóktól származó (beleértve a leányvállalatokat és alkalmazottakat is) követelések nem ismerhetők el kockázatot mérséklő eszközként; és

v. a hitelintézetnek dokumentált követelésbehajtási folyamattal kell rendelkeznie fizetési nehézségek esetére. A beszedéshez szükséges eszközöknek akkor is rendelkezésre kell állniuk, ha általában a kölcsönt felvevő feladata a behajtás.

1.6. Minimumkövetelmények egyéb dologi biztosítékok elismeréséhez

10. Az egyéb dologi biztosítékok elismeréséhez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a) a biztosítéki megállapodásnak valamennyi irányadó joghatóság előtt hatályosnak és érvényesíthetőnek kell lennie, és lehetővé kell tennie, hogy a hitelintézet az ingatlan értékét rövid időn belüli érvényesíthesse;

b) a 9. pont a) ii. alpontjában említett megengedett elsőbbségi követelések kizárólagos kivételével csak a biztosítékkal szembeni első ranghelyű zálogjogok vagy biztosítéki jogok elismerhetőek. Ebből következően a hitelintézetnek elsőbbséget kell élveznie a biztosítékból származó bevételek vonatkozásában az összes kölcsönnyújtóval szemben;

c) z ingatlan értékét rendszeresen, legalább évente egyszer felül kell vizsgálni. Gyakoribb felülvizsgálatot kell végrehajtani ha a piac a feltételek jelentős változásainak van kitéve;

d) a kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell a biztosítékok részletes leírását, valamint az újraértékelés módjának és gyakoriságának részletes meghatározását;

e) a hitelintézet által elfogadott dologi biztosítékok típusait, valamint az egyes biztosítéktípusoknak a kitettség összegéhez viszonyított, megfelelő összegét világosan dokumentálni kell az ellenőrzésre rendelkezése bocsátott belső hitelezési szabályzatokban és eljárásokban;

f) a hitelintézet ügyletstruktúrára vonatkozó hitelezési szabályzatoknak ki kell terjednie a kockázat összegéhez viszonyított megfelelő biztosíték-követelményekre, a biztosítékok könnyű likvidálására, az ár vagy piaci érték meghatározásának objektív módjára, az említett érték könnyű megállapítására (beleértve a szakmai elbírálást vagy értékelést), valamint a biztosíték értékének volatilitására vagy a volatilitás okára vonatkozóan;

g) mind az első értékelésnek és mind az újraértékelésnek teljes mértékben figyelembe kell vennie a biztosítékok értékvesztését vagy avulását. Különös figyelmet kell fordítani az idő múlására a divatra vagy adott időszakra érzékeny biztosítékok értékelése és újraértékelése során;

h) a hitelintézetnek rendelkeznie kell a az ingatlan fizikai ellenőrzésének jogával. A hitelintézetnek szabályzatokkal és eljárásrendekkel kell rendelkeznie a fizikai ellenőrzési jog gyakorlására vonatkozóan; és

i) a hitelintézetnek eljárásokkal kell rendelkeznie annak felügyeletére, hogy a fedezetként felhasznált ingatlan káresemények ellen megfelelően biztosított-e.

1.7. Minimumkövetelmények a lízingkitettségek fedezettként történő kezeléséhez

11. Az alábbi feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy a lízingügyletekből származó kitettségeket a lízingelt ingatlantípussal fedezettként kezeljék:

a) az ingatlan típusának megfelelően a 8. vagy 10. pontban meghatározott feltételeket kell teljesíteni a lízingelt ingatlantípussal történő fedezet elismeréséhez;

b) megbízható kockázatkezelést kell alkalmazni a lízingbe adó részéről a lízingbe adott eszköz felhasználási módjára, korára és tervezett élettartamára vonatkozóan, beleértve a fedezet értékének megfelelő ellenőrzését is;

c) megbízható jogi kereteknek kell biztosítania a lízingbe adó tulajdonjogát és a tulajdonosi jogok időben történő gyakorolását;

d) amenyiben az LGD-érték kiszámításakor még nem állapították meg, a még nem törlesztett összeg értéke és a fedezet piaci értéke közötti különbözet nem lehet olyan nagy, hogy az meghaladja a lízingelt eszközöknek tulajdonított hitelkockázat mérséklési értékét.

1.8. Minimumkövetelmények egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerésére

1.8.1. Készpénzbetét vagy harmadik fél intézményénél letétbe helyezett betétjellegű okiratok

12. A 3. rész 79. pontjában meghatározott kezelési mód elismeréséhez az 1. rész 23. pontj