32009R1060[1]
Az Európai Parlament és a Tanács 1060/2009/EK rendelete ( 2009. szeptember 16.) a hitelminősítő intézetekről (EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1060/2009/EK rendelete
(2009. szeptember 16.)
a hitelminősítő intézetekről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ),
az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően ( 2 ),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 3 ),
(1)
A hitelminősítő intézetek fontos szerepet játszanak a globális értékpapír- és bankpiacokon, mivel hitelminősítéseiket befektetők, hitelfelvevők, kibocsátók és kormányok használják körültekintő befektetési és finanszírozási döntéseik meghozatala során. A hitelintézetek, befektetési vállalkozások, élet-, nemélet- és viszontbiztosítók, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények ezeket a hitelminősítéseket tőkekövetelményüknek a fizetőképesség biztosítása céljából történő kiszámításához vagy befektetési tevékenységük kockázatainak kiszámításához referenciaként használhatják. Következésképp a hitelminősítések jelentősen befolyásolják a piacok működését, valamint a befektetők és fogyasztók bizalmát. Alapvető fontosságú tehát, hogy a hitelminősítő tevékenységeket az integritás, az átláthatóság, a felelősség és a felelősségteljes irányítás elveivel összhangban végezzék, annak biztosítása érdekében, hogy a Közösségben használt vagy a Közösséget érintő hitelminősítések függetlenek, tárgyilagosak és megfelelő minőségűek legyenek.
(2)
Jelenleg a legtöbb hitelminősítő intézet székhelye a Közösségen kívül található. A tagállamok többsége nem szabályozza a hitelminősítő intézetek tevékenységét vagy a hitelminősítések kiadásának feltételeit. Annak ellenére, hogy a pénzügyi piacok működése szempontjából kiemelkedő fontossággal bírnak, a hitelminősítő intézetekre csak meghatározott területeken vonatkoznak közösségi jogszabályok, nevezetesen a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ). Ezenfelül a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) vonatkozik a hitelminősítő intézetekre. Ezért fontos olyan szabályokat megállapítani, amelyek biztosítják, hogy a Közösségben nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek által kiadott összes hitelminősítés megfelelő minőségű legyen, és hogy olyan hitelminősítő intézetek adják ki azokat, amelyekre szigorú követelmények vonatkoznak. A hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályok konvergenciájának biztosítása érdekében a Bizottság továbbra is együttműködik nemzetközi partnereivel. Lehetőséget kell adni arra, hogy hitelminősítéseket kiadó bizonyos központi bankokat mentesítsenek e rendelet hatálya alól, amennyiben eleget tesznek azon lényeges alkalmazandó feltételeknek, amelyek hitelminősítési tevékenységeik függetlenségét és integritását biztosítják, és amelyek olyan szigorúak, mint az e rendeletben megállapított követelmények.
(3)
E rendelet nem teremthet általános kötelezettséget az e rendelet szerint minősítendő pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek tekintetében. Nem követelheti meg különösen az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelvben ( 7 ) meghatározott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoktól (ÁÉKBV) vagy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 8 ) meghatározott foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményektől azt, hogy kizárólag az e rendelet szerint minősített pénzügyi eszközökbe fektessenek.
(4)
E rendelet nem teremthet általános kötelezettséget arra, hogy a pénzügyi intézmények vagy befektetők csak olyan értékpapírokba fektessenek be, amelyekre vonatkozóan az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló, 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 9 ) és a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a tájékoztatókban foglalt információk formátuma, az információk hivatkozással történő beépítése, a tájékoztatók közzététele és a reklámok terjesztése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. április 29-i 809/2004/EK bizottsági rendelettel ( 10 ) összhangban tájékoztatót tettek közzé, és amelyeket e rendeletnek megfelelően minősítettek. E rendelet továbbá nem kötelezheti a kibocsátókat, ajánlattevőket vagy szabályozott piacra történő bevezetést kérelmező személyeket, hogy hitelminősítést szerezzenek olyan értékpapírokra, amelyekre a 2003/71/EK irányelv és a 809/2004/EK rendelet szerinti tájékoztató közzétételére irányuló kötelezettség vonatkozik.
(5)
A 2003/71/EK irányelv és a 809/2004/EK rendelet értelmében közzétett tájékoztatónak egyértelmű és jól látható információkat kell tartalmaznia arra nézve, hogy a vonatkozó értékpapírok hitelminősítését a Közösségben székhellyel rendelkező és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet adta-e ki vagy nem. Mindazonáltal e rendelet egyetlen rendelkezése sem akadályozhatja meg a 2003/71/EK irányelv és a 809/2004/EK rendelet szerinti tájékoztató közzétételéért felelős személyeket abban, hogy a tájékoztatóba lényeges információkat - köztük a harmadik országokban kiadott hitelminősítéseket és kapcsolódó információkat - foglaljanak.
(6)
A hitelminősítő intézeteknek a hitelminősítések kiadása és hitelminősítési tevékenységek folytatása mellett képesnek kell lenniük szakmai alapon kiegészítő tevékenységek végzésére is. A kiegészítő tevékenységek nem áshatják alá a hitelminősítő intézetek hitelminősítői tevékenységének függetlenségét és integritását.
(7)
Ez a rendelet a Közösségben nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítésekre alkalmazandó. E rendelet fő célja a pénzügyi piacok stabilitásának és a befektetőknek a védelme. A hitelbírálati pontszámok, a pontozásos hitelbírálati rendszerek és a fogyasztói, kereskedelmi vagy ipari kapcsolatokból adódó kötelezettségekhez kapcsolódó hasonló értékelések nem tartozhatnak e rendelet hatálya alá.
(8)
A hitelminősítő intézetek önkéntes alapon alkalmazhatják az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által kiadott, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó magatartási alapkódexet (IOSCO-kódex). 2006-ban a hitelminősítő intézetekről szóló bizottsági közlemény ( 11 ) felkérte a 2009/77/EK bizottsági határozattal ( 12 ) létrehozott európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságát (CESR), hogy kövesse nyomon az IOSCO-kódex betartását, és erről évente tegyen jelentést a Bizottságnak.
(9)
Az Európai Tanács a 2008. március 13-i és 14-i ülésén kidolgozott következtetésekben keresett választ a pénzügyi rendszer feltárt fő gyengeségeire. Az egyik célkitűzés az volt, hogy javuljon a piac működése és javuljanak az ösztönző struktúrák, ideértve a hitelminősítő intézetek szerepét.
(10)
A megítélés szerint a hitelminősítő intézetek hitelminősítései sikertelenek voltak egyrészt abban, hogy nem tükrözték elég korán a piaci feltételek romlását, másrészt a piaci válság elmélyülését követően az intézetek nem tudták időben kiigazítani hitelminősítéseiket. Ezt a mulasztást a legmegfelelőbb módon az összeférhetetlenséggel, a hitelminősítések minőségével, a hitelminősítő intézetek átláthatóságával és belső irányításukkal, valamint a hitelminősítő intézetek tevékenységeinek felügyeletével kapcsolatos intézkedések segítségével lehet korrigálni. A hitelminősítések felhasználóinak nem szabad vakon megbízniuk a hitelminősítésekben, hanem gondot kell fordítaniuk arra, hogy mindig saját elemzéseket és megfelelő átvilágítási eljárást is végezzenek, ha ilyen hitelminősítésekre hagyatkoznak.
(11)
Meg kell állapítani a hitelminősítések minőségének javításával kapcsolatos közös keretszabályokat, különösen azon hitelminősítések vonatkozásában, amelyeket a Közösségben összehangolt szabályokkal szabályozott pénzügyi intézmények és személyek használnak fel. E közös keretszabályok hiányában fennáll annak kockázata, hogy a tagállamok nemzeti szinten eltérő intézkedéseket hoznak, ami közvetlen negatív hatást gyakorol a belső piac megfelelő működésére, illetve akadályozza azt, mivel a Közösség pénzügyi intézményei által felhasználandó hitelminősítéseket kiadó hitelminősítő intézetekre a különböző tagállamokban különböző szabályok vonatkoznának. Emellett, ha a hitelminősítésekre vonatkozó minőségi követelmények eltérőek, akkor a befektetők és fogyasztók védelmének szintje is eltérhet. Ezenkívül a felhasználóknak lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy összehasonlítsák a Közösségben kiadott hitelminősítéseket a nemzetközileg kiadott hitelminősítésekkel.
(12)
Ez a rendelet nem érinti a hitelminősítéseknek az e rendeletben említett személyektől eltérő személyek általi felhasználását.
(13)
Kívánatos rendelkezni a harmadik országokban szabályozási célból kiadott hitelminősítések felhasználásáról, amennyiben e minősítések olyan követelményeknek tesznek eleget, amelyek olyan szigorúak, mint az e rendeletben előírt követelmények. E rendelet egy olyan befogadási rendszert vezet be, amely lehetővé teszi a Közösségben székhellyel rendelkező és rendelkezéseinek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek számára, hogy befogadják a harmadik országokban kiadott hitelminősítéseket. Egy harmadik országban kiadott hitelminősítés befogadásakor a hitelminősítő intézeteknek meg kell határozniuk és folyamatosan nyomon kell követniük, hogy az ilyen hitelminősítések kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységek eleget tesznek-e a hitelminősítések kiadására vonatkozó azon követelményeknek, amelyek olyan szigorúak, mint az e rendeletben előírt követelmények, és ezáltal gyakorlatilag ugyanazokat a célokat és hatásokat érik el.
(14)
Azon aggodalmak eloszlatása érdekében, amelyek arra vonatkoznak, hogy a Közösségben való letelepedés hiánya súlyosan akadályozza a Közösségben lévő pénzügyi piacok érdekeit leginkább szolgáló hatékony felügyeletet, ilyen befogadási rendszert kell bevezetni azon hitelminősítő intézetek tekintetében, amelyek a Közösségben székhellyel rendelkező hitelminősítő intézetek leányvállalatai, vagy szorosan együttműködnek a fenti hitelminősítő intézetekkel. Mindazonáltal bizonyos esetekben szükséges lehet a Közösségben lévő fizikai jelenlétre vonatkozó követelmény kiigazítása, különösen a harmadik országokból származó kisebb hitelminősítő intézetek tekintetében, amelyek nincsenek jelen a Közösségben és nincs leányvállalatuk a Közösségben. Az ő esetükben külön hitelesítési rendszert kell létrehozni, feltéve, hogy egy vagy több tagállam pénzügyi piacának pénzügyi stabilitása vagy integritása tekintetében rendszerkockázati szempontból nem fontosak.
(15)
A hitelesítésre azután nyílhat lehetőség, hogy a Bizottság megállapítja a harmadik ország jogi és felügyeleti kerete és az e rendelet követelményei közötti egyenértékűséget. A tervezett egyenértékűségi mechanizmus nem szabad, hogy automatikus hozzáférést biztosítson a Közösséghez, hanem azt a lehetőséget kell felkínálnia a harmadik országokból származó, hitelesítést kérő hitelminősítő intézetek számára, hogy eseti alapon értékeljék őket, és mentesüljenek a Közösségben tevékenykedő hitelminősítő intézetekre vonatkozó szervezeti követelmények egy része - köztük a Közösségben való fizikai jelenlét követelménye - alól.
(16)
A rendeletnek azt is elő kell írnia, hogy a harmadik országok hitelminősítő intézetei feleljenek meg a hitelminősítői tevékenységük integritására vonatkozó követelményeknek, mint általános feltételeknek annak megakadályozása érdekében, hogy a harmadik ország illetékes hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát, továbbá az összeférhetetlenséggel kapcsolatos megfelelő politika, a hitelminősítő elemzők rotációja, valamint a rendszeres és folyamatos közzététel biztosítása érdekében.
(17)
A befogadási rendszer és az egyenértékűségi rendszer hatékonyságának további fontos előfeltétele, hogy a székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságai és a harmadik országok hitelminősítő intézetei felett illetékes hatóságok között jöjjenek létre hatékony együttműködési megállapodások.
(18)
A harmadik országban kiadott hitelminősítést befogadó hitelminősítő intézetnek teljes mértékben és feltétel nélkül felelősséget kell vállalnia az ilyen befogadott hitelminősítésért és az e rendeletben rögzített irányadó feltételek teljesítéséért.
(19)
E rendeletet nem kell alkalmazni azokra a hitelminősítésekre, amelyeket a hitelminősítő intézet egyéni megrendelés alapján végez és kizárólag az azt megrendelő személy részére készít, és amelyeket nem nyilvános közzététel vagy előfizetés útján történő terjesztés céljára szánnak.
(20)
A pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek értékével vagy árával kapcsolatos befektetési kutatás, befektetési ajánlások és egyéb vélemények nem tekinthetők hitelminősítésnek.
(21)
A nem kezdeményezett hitelminősítést, vagyis az olyan hitelminősítést, amelyet nem a kibocsátó vagy a minősített szervezet felkérésére kezdeményeznek, egyértelműen nem kezdeményezett hitelminősítésekként kell azonosítani, és a megfelelő módon meg kell különböztetni őket a kezdeményezett hitelminősítésektől.
(22)
Az esetleges összeférhetetlenségek elkerülése érdekében a hitelminősítő intézet szakmai tevékenységét a hitelminősítések kiadására összpontosítja. A hitelminősítő intézet számára nem lehet konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatások nyújtását engedélyezni. A hitelminősítő intézet így különösen nem tehet javaslatokat vagy ajánlásokat egy strukturált pénzügyi eszköz konstrukciójára vonatkozóan. Lehetővé kell tenni azonban, hogy a hitelminősítő intézet kiegészítő szolgáltatásokat nyújtson, amennyiben ez nem vezet esetleges összeférhetetlenségekhez a hitelminősítések kiadásában.
(23)
A hitelminősítő intézeteknek szigorú, szisztematikus, folyamatos, valamint többek között a korábbi tapasztalatok és az utótesztelések révén ellenőrizhető minősítési módszereket kell alkalmazniuk. E követelmény ugyanakkor nem szolgáltathat alapot az illetékes hatóságok és a tagállamok által a hitelminősítések tartalmába vagy módszerébe történő beavatkozáshoz. Ugyanígy a hitelminősítéseknek a hitelminősítő intézetek általi, legalább éves gyakoriságú felülvizsgálatára vonatkozó követelmény nem szabad, hogy veszélyeztesse a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék a hitelminősítéseket, és hogy szükség szerint felülvizsgálják azokat. E követelményeket nem szabad oly módon alkalmazni, hogy az megakadályozza az új hitelminősítő intézetek piacra lépését.
(24)
A hitelminősítéseknek megalapozottnak és hitelt érdemlőnek kell lenniük a hitelminősítés torzulásának elkerülése érdekében.
(25)
A hitelminősítő intézeteknek közzé kell tenniük a hitelminősítési tevékenységük során alkalmazott módszerekkel, modellekkel és fő minősítési feltevésekkel kapcsolatos információkat. A modellekre vonatkozóan közzétett információkat olyan mértékben kell részletezni, hogy az megfelelő tájékoztatást nyújtson a hitelminősítések felhasználóinak ahhoz, hogy megfelelően végezhessék el saját átvilágítási eljárásukat annak megítélése során, hogy hagyatkozzanak-e ezekre a hitelminősítésekre. A modellekre vonatkozó információk közzététele nyomán azonban nem kerülhetnek nyilvánosságra üzleti szempontból érzékeny információk, és az nem akadályozhatja súlyosan az innovációt.
(26)
A hitelminősítő intézeteknek megfelelő belső szabályzatokat és eljárásokat kell kialakítaniuk a hitelminősítési folyamatban részt vevő alkalmazottakra és egyéb személyekre vonatkozóan annak érdekében, hogy elkerüljék, feltárják, kiküszöböljék vagy kezeljék és nyilvánosságra hozzák az összeférhetetlenségeket, és hogy minden esetben biztosítsák a hitelminősítési és felülvizsgálati folyamat színvonalát, integritását és alaposságát. Különösen a belső kontrollmechanizmus és a megfelelési funkció kell, hogy e szabályzatok és eljárások részét képezze.
(27)
A hitelminősítő intézetnek kerülnie kell az összeférhetetlenséget előidéző helyzeteket, és elkerülhetetlenségük esetén függetlensége biztosítása érdekében megfelelő módon kell kezelnie azokat. A hitelminősítő intézetnek az összeférhetetlenségeket időben fel kell tárnia. Ugyanakkor nyilvántartást kell vezetnie a hitelminősítő intézet és a hitelminősítési folyamatban érintett alkalmazottak és egyéb személyek függetlenségét fenyegető valamennyi jelentős veszélyről, csakúgy, mint az ilyen veszélyek csökkentése érdekében alkalmazott óvintézkedésekről.
(28)
A hitelminősítő intézeteknek vagy a hitelminősítő intézetek csoportjainak szabályokat kell hozniuk a hatékony vállalatirányítás fenntartása érdekében. A vállalatirányítási szabályok kidolgozása során a hitelminősítő intézetnek vagy a hitelminősítő intézetek csoportjának figyelembe kell vennie, hogy biztosítania kell az általa kiadott hitelminősítések függetlenségét, objektivitását és megfelelő minőségét.
(29)
A hitelminősítési folyamatnak a hitelminősítő intézet mint vállalkozás üzleti érdekétől való függetlenségének biztosítása érdekében a hitelminősítő intézetnek gondoskodnia kell arról, hogy az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság tagjainak legalább egyharmada, de legalább két tagja a jegyzett társaságok nem ügyvezetői igazgatói, illetve felügyelőbizottsági tagjai szerepéről, és az igazgatóság (felügyelőbizottság) által létrehozott bizottságokról szóló, 2005. február 15-i 2005/162/EK bizottsági ajánlás ( 13 ) III. szakaszának 13. pontjában foglaltakkal összeegyeztethető módon független legyen. Emellett szükséges, hogy a felső vezetés tagjainak többsége, ideértve az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság valamennyi független tagját, kellő szakértelemmel rendelkezzen a pénzügyi szolgáltatások megfelelő szakterületein. A megfelelési tisztviselőnek rendszeresen be kell számolnia feladatai elvégzéséről a felső vezetésnek, valamint az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjainak.
(30)
Az összeférhetetlenség elkerülése érdekében az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjainak nyújtott díjazás nem függhet a hitelminősítő intézet üzleti teljesítményétől.
(31)
A hitelminősítő intézetnek elegendő létszámú, megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező alkalmazottat kell kijelölnie hitelminősítő tevékenysége folytatására. A hitelminősítő intézetnek különösen azt kell biztosítania, hogy megfelelő humán erőforrás és pénzügyi forrás álljon rendelkezésre a hitelminősítések kiadására, nyomon követésére és aktualizálására.
(32)
Az ötven főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató hitelminősítő intézetek sajátos körülményeinek figyelembevétele érdekében az illetékes hatóságoknak mentességet kell tudniuk biztosítani az ilyen hitelminősítő intézetek számára az e rendeletben meghatározott, az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság szerepére, a megfelelési funkcióra, valamint a rotációs mechanizmusra vonatkozó egyes kötelezettségek tekintetében, feltéve, hogy a szóban forgó hitelminősítő intézetek igazolni tudják, hogy megfelelnek bizonyos feltételeknek. Az illetékes hatóságoknak különösen azt kell megvizsgálniuk, hogy a hitelminősítő intézet méretét úgy állapították-e meg, hogy a hitelminősítő intézet vagy a hitelminősítő intézetek csoportja elkerülhesse az e rendelet követelményeinek való megfelelést. A tagállamok illetékes hatóságainak úgy kell alkalmazniuk a mentességet, hogy elkerülhető legyen a belső piac felaprózódása, és garantálni lehessen a közösségi jog egységes alkalmazását.
(33)
Az ugyanazokkal a minősített szervezetekkel vagy azokkal kapcsolatban álló harmadik felekkel hosszú ideje fenntartott kapcsolat veszélyeztetheti a hitelminősítő elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek függetlenségét. Ezért a szóban forgó elemzőkre és személyekre vonatkozóan megfelelő rotációs mechanizmust kell bevezetni, amely biztosítja az elemzői csoportokban és a hitelminősítő bizottságokban a fokozatos cserélődést.
(34)
A hitelminősítő intézetnek gondoskodnia kell arról, hogy a hitelminősítések meghatározásához használt módszerek, modellek és fő feltevések, például matematikai vagy korrelációs feltevések megfelelően karban legyenek tartva és naprakészek legyenek, és hogy meghatározott időközönként átfogó felülvizsgálatnak legyenek alávetve, továbbá, hogy a fentiek szöveges értékelésének közzététele olyan módon történjék, amely lehetővé teszi az átfogó felülvizsgálatot. Azokban az esetekben, ahol a megbízható adatok hiánya vagy egy új típusú pénzügyi eszköz, különösen a strukturált pénzügyi eszközök felépítésének összetettsége jelentős kétségeket ébreszt a tekintetben, hogy a hitelminősítő intézet képes-e megbízható hitelminősítést adni, a hitelminősítő intézet nem adhat ki hitelminősítést vagy a meglévő hitelminősítést vissza kell vonnia. Amennyiben egy meglévő hitelminősítés ellenőrzése céljából rendelkezésre álló információk minősége megváltozik, azt a felülvizsgálattal együtt közzé kell tenni, és szükség esetén módosítani kell a hitelminősítést.
(35)
A hitelminősítések minőségének garantálása érdekében a hitelminősítő intézetnek intézkedéseket kell hoznia annak biztosítása érdekében, hogy a hitelminősítés kibocsátásához általa felhasznált információk megbízhatók legyenek. Ebből a célból a hitelminősítő intézet többek között független könyvvizsgáló által auditált pénzügyi kimutatásokra és nyilvános beszámolókra; jó hírű harmadik felek által nyújtott szolgáltatások keretében végzett ellenőrzésekre; a kapott információk véletlenszerű mintavétellel történő vizsgálatára; vagy olyan szerződéses rendelkezésekre való támaszkodást tervezhet, amelyek egyértelműen a minősített szervezetet, illetve az azzal kapcsolatban álló harmadik feleket teszik felelőssé, ha a szerződés értelmében nyújtott információ szándékosan hamis vagy félrevezető, vagy ha a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek nem végzik el az átvilágítási eljárást az információ helytállóságát illetően, ahogy azt a szerződés feltételei meghatározzák.
(36)
E rendelet nem érinti a hitelminősítő intézetek azon feladatát, hogy a személyes adatok feldolgozása során a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 14 ) összhangban védjék a természetes személyeknek a magánélet tiszteletben tartásához való jogát.
(37)
A hitelminősítő intézetnek megfelelő eljárásokat kell kialakítania az általa alkalmazott módszerek, modellek és fő minősítési feltevések rendszeres felülvizsgálatára, hogy megfelelően figyelembe vehesse az alapul szolgáló eszközök piacainak változó feltételeit. Az átláthatóság biztosítása céljából a hitelminősítő intézetek által alkalmazott módszerek, gyakorlatok, eljárások és folyamatok lényeges változtatásait érvényessé válásuk előtt közzé kell tenni, kivéve, ha szélsőséges piaci feltételek a hitelminősítés azonnali megváltoztatását teszik szükségessé.
(38)
A hitelminősítő intézetnek minden megfelelő kockázati figyelmeztetést közölnie kell, ideértve a vonatkozó feltevések érzékenységi elemzését. Az elemzésben ki kell fejteni, hogy a modellbe épített paraméterek változására kiható különböző piaci fejlemények hogyan befolyásolhatják a hitelminősítések változásait (például volatilitás). A hitelminősítő intézetnek biztosítania kell, hogy a minősítési kategóriáján belüli átlagos nemteljesítési arányra vonatkozó információk ellenőrizhetők és számszerűsíthetők legyenek, és kielégítő alapot nyújtsanak az érdekelt feleknek ahhoz, hogy megértsék minden egyes minősítési kategória eddigi teljesítményét, valamint azt, hogy megváltoztak-e, illetve hogyan változtak a minősítési kategóriák. Ha a minősítési kategória jellege vagy más körülmények következtében egy átlagos nemteljesítési arány helytelenné, statisztikailag érvénytelenné vagy egyéb módon valószínűsíthetően a hitelminősítés felhasználói számára félrevezetővé válik, erről a hitelminősítő intézetnek megfelelő felvilágosítást kell adnia. Az ilyen információnak, amennyire lehetséges, összevethetőnek kell lennie a meglévő ágazati sémával, hogy segítse a befektetőket a különböző hitelminősítő intézetek teljesítményének összehasonlításában.
(39)
A hitelminősítések átláthatóságának megerősítése és a befektetők védelméhez való hozzájárulás érdekében a CESR-nek központi adatbázist kell fenntartania, amelyben a hitelminősítő intézetek múltbeli teljesítményére és a múltban kiadott hitelminősítésekre vonatkozó információkat kell tárolni. A hitelminősítő intézeteknek szabványos formában információkat kell nyújtaniuk a fenti adatbázis számára. A CESR-nek a fenti információkat hozzáférhetővé kell tennie a nyilvánosság számára, és évente összefoglaló tájékoztatást kell közzétennie a fontosabb észlelt fejleményekről.
(40)
Bizonyos körülmények között a strukturált pénzügyi eszközök olyan hatásokat válthatnak ki, amelyek különböznek a hagyományos vállalati, hitelviszonyt megtestesítő eszközökétől. A befektetők számára félrevezető lehet, ha mindkét típusú eszköz esetében ugyanazt a minősítési kategóriát alkalmazzák minden további magyarázat nélkül. A hitelminősítő intézeteknek fontos szerepet kell betölteniük abban, hogy felhívják a hitelminősítések felhasználóinak figyelmét a strukturált pénzügyi eszközöknek a hagyományos termékektől eltérő sajátosságaira. A hitelminősítő intézeteknek ezért - egy megfelelő szimbólumnak az adott minősítési kategóriához történő hozzárendelése révén -egyértelmű különbséget kell tenniük egyrészt a strukturált pénzügyi eszközök minősítéséhez használt minősítési kategóriák, másrészt az egyéb pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek minősítéséhez használt minősítési kategóriák között.
(41)
A hitelminősítő intézeteknek intézkedéseket kell bevezetniük az olyan helyzetek elkerülése érdekében, ahol a kibocsátók egy adott strukturált pénzügyi eszköz esetében több hitelminősítő intézettől is előzetes minősítési értékelést kérnek azzal a céllal, hogy a javasolt konstrukció legjobb hitelminősítését adó intézetet válasszák ki. Az ilyen gyakorlatok alkalmazását a kibocsátóknak is kerülniük kell.
(42)
A hitelminősítő intézetnek a változásokat rendszeresen nyomon követve nyilván kell tartania a hitelminősítések meghatározására alkalmazott módszereket, továbbá nyilvántartást kell vezetnie a hitelminősítő elemző és a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek közötti kommunikáció lényeges elemeiről.
(43)
A belső piacba vetett befektetői és fogyasztói bizalom magas szintjének biztosítása érdekében nyilvántartásba kell venni azokat a hitelminősítő intézeteket, amelyek hitelminősítéseket adnak ki a Közösségben. Az említett nyilvántartásba vétel a legfőbb előfeltétele annak, hogy a hitelminősítő intézetek a Közösségen belüli szabályozási célú használatra szánt hitelminősítéseket adhassanak ki. Ezért meg kell állapítani az ilyen nyilvántartásba vétel engedélyezésének, a nyilvántartás felfüggesztésének és az abból való törlésnek harmonizált feltételeit és az azzal kapcsolatos eljárást.
(44)
E rendelet nem léphet a 2006/48/EK irányelv szerinti külső hitelminősítő intézetek (KHMI) elismerésével kapcsolatban kialakított eljárás helyébe. A már elismert közösségi KHMI-knek kérelmezniük kell az e rendelet szerinti nyilvántartásba vételüket.
(45)
Az érintett tagállam illetékes hatósága által nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet számára engedélyezni kell, hogy az egész Közösségben kiadhasson hitelminősítéseket. Ezért egységes eljárást kell kidolgozni a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételére, amely az egész Közösségben hatályos. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által kiadott nyilvántartásba vételről szóló határozatnak a megfelelő nemzeti jogszabályok szerinti hatálybalépésével egyidejűleg a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételének is hatályosulnia kell.
(46)
A nyilvántartásba vétel iránti kérelmek benyújtásához egyetlen belépési pontot kell létrehozni. A CESR-nek fogadnia kell a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket, és érdemben tájékoztatnia kell minden tagállam illetékes hatóságait. A CESR-nek ezenkívül tanácsokat is kell adnia a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának a kérelem hiánytalanságára vonatkozóan. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmek elbírálását ettől függetlenül az érintett illetékes hatóságnak kell nemzeti szinten elvégezni. A hitelminősítő intézetek eredményes kezelése érdekében az illetékes hatóságoknak operatív hálózatokat ("kollégiumok") kell létrehozniuk, amelyeket hatékony informatikai infrastruktúra támogat. A CESR-nek a hitelminősítő intézetek által minősített minden egyes eszközosztály esetében fel kell állítania egy, a hitelminősítésekre szakosodott albizottságot.
(47)
Egyes hitelminősítő intézetek több jogi személyből állnak, amelyek együttesen a hitelminősítő intézetek egy csoportját alkotják. Az ilyen csoport részét képező egyes hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételekor az érintett tagállamok illetékes hatóságainak az ugyanazon csoporthoz tartozó hitelminősítő intézetek által benyújtott kérelmek vizsgálatát, valamint a nyilvántartásba vétel engedélyezését érintő határozathozatalt össze kell hangolniuk. Ugyanakkor lehetővé kell tenni a hitelminősítő intézetek egy csoportján belül egy adott hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételének elutasítását, amennyiben az érintett hitelminősítő intézet nem felel meg a nyilvántartásba vétel követelményeinek, miközben a csoport többi tagja megfelel az e rendelet szerinti nyilvántartásba vétellel kapcsolatos valamennyi követelménynek. Mivel a kollégiumot a jogilag kötelező érvényű határozathozatal jogával nem ruházzák fel, a hitelminősítő intézetek csoportja egyes tagjainak székhelye szerinti tagállamok illetékes hatóságainak kell meghozniuk az egyedi határozatokat az érintett tagállam területén székhellyel rendelkező hitelminősítő intézettel kapcsolatban.
(48)
A kollégiumnak hatékony platformot kell nyújtania az illetékes hatóságok közötti felügyeleti információk cseréjéhez, valamint a hitelminősítő intézetek hatékony felügyeletéhez szükséges tevékenységeik és felügyeleti intézkedéseik összehangolásához. A kollégiumnak különösen elő kell segítenie a harmadik országokban kiadott hitelminősítésekre vonatkozó befogadások, hitelesítés, kiszervezési konstrukciók feltételei teljesülésének, továbbá az e rendeletben említett mentességeknek a nyomon követését. A kollégium tevékenységei hozzá kell, hogy járuljanak az e rendelet szerinti szabályok harmonizált alkalmazásához és a felügyeleti gyakorlatok közelítéséhez.
(49)
A kollégium tevékenységei gyakorlati összehangolásának javítása érdekében a kollégium tagjainak maguk közül egy szervezőt kell választaniuk. A szervezőnek kell vezetnie a kollégium üléseit, írásbeli koordinációs szabályokat kell kialakítania a kollégium számára, és össze kell hangolnia a kollégium tevékenységeit. A szervező a nyilvántartásbavételi folyamat során fel kell, hogy mérje a kérelmek vizsgálatához szükséges időszak meghosszabbítására vonatkozó igényt, össze kell, hogy hangolja ezeket a vizsgálatokat és kapcsolatot kell tartania a CESR-rel.
(50)
2008 novemberében a Bizottság magas szintű csoportot hozott létre a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai felügyeleti rendszer jövőjének feltérképezésére, ideértve a CESR szerepét is.
(51)
A jelenlegi felügyeleti rendszert nem szabad a hitelminősítő intézetek felügyeletére vonatkozó hosszú távú megoldásnak tekinteni. Az illetékes hatóságok kollégiumai, amelyektől azt várják, hogy racionalizálják a felügyeleti együttműködést és konvergenciát ezen a téren a Közösségben, jelentős előrelépésnek tekinthetők, de nem helyettesíthetik a hitelminősítési üzletág szilárdabb felügyeletének összes előnyét. A nemzetközi pénzügyi piacok válsága egyértelműen bebizonyította, hogy helyénvaló a Közösség pénzügyi ágazatának szabályozói és felügyeleti modelljére vonatkozó széles körű reformok szükségességének további vizsgálata. A közösségi felügyeleti konvergencia és együttműködés szükséges szintjének elérése, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítése érdekében rendkívül nagy szükség van a közösségi pénzügyi ágazat szabályozási és felügyeleti modelljének további széles körű reformjaira, és e reformokat az Európai Bizottságnak mihamarabb elő kell terjesztenie a Jacques de Larosière által vezetett szakértői csoport által 2009. február 25-én előterjesztett következtetések kellő figyelembevételével. A Bizottságnak mielőbb - de legkésőbb 2010. július 1-jéig - jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a többi érintett intézménynek a levonható következtetésekről, és szükség esetén jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie a felügyeleti koordináció és együttműködés terén megállapított hiányosságok orvoslására.
(52)
Egyebek mellett a befogadási rendszerben bekövetkező jelentős változásokat, a kiszervezési konstrukciókat, valamint a fióktelepek megnyitását és bezárását a hitelminősítő intézet első nyilvántartásba vételének feltételeiben bekövetkezett lényeges változásnak kell tekinteni.
(53)
A hitelminősítő intézet felügyeletét - a vonatkozó kollégiumon keresztül és a CESR megfelelő bevonása mellett - a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának kell végeznie, a többi érintett tagállam illetékes hatóságaival együttműködésben.
(54)
A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának és a vonatkozó kollégium többi tagjának arra vonatkozó képességét, hogy értékelje és nyomon kövesse az e rendelet értelmében előírt kötelezettségek teljesítését a hitelminősítő intézetek által, nem szabad a hitelminősítő intézet által kötött kiszervezési konstrukciók révén korlátozni. Kiszervezési konstrukciók használata esetén a hitelminősítő intézetnek kell továbbra is felelősnek maradnia e rendelet szerinti kötelezettségeiért.
(55)
A befektetői és fogyasztói bizalom magas szintjének fenntartása és a Közösségben kiadott hitelminősítések folyamatos felügyeletének lehetővé tétele érdekében a Közösségen kívüli székhellyel rendelkező hitelminősítő intézeteknek a Közösségben folytatott tevékenységeik hatékony felügyelete, valamint a befogadási rendszer hatékony alkalmazása érdekében leányvállalatot kell alapítaniuk a Közösségben. Továbbá ösztönözni kell új szereplők megjelenését a hitelminősítő intézetek piacán.
(56)
Az illetékes hatóságok a hitelminősítő intézetek, a hitelminősítési tevékenységekben részt vevő személyek, a minősített szervezetek és kapcsolódó harmadik felek vonatkozásában, valamint olyan harmadik felekkel kapcsolatban, amelyek részére a hitelminősítő intézetek kiszerveztek bizonyos funkciókat vagy tevékenységeket, továbbá a hitelminősítő intézetekkel vagy a hitelminősítési tevékenységekkel más módon összefüggő vagy ezekhez kapcsolódó egyéb személyekkel kapcsolatban gyakorolni kell tudniuk az e rendeletben meghatározott hatásköreiket. E személyek közé kell tartozniuk a hitelminősítő intézetek és a minősített szervezetek részvényeseinek és igazgatótanácsi, illetve felügyelőbizottsági tagjainak.
(57)
E rendeletnek a felügyeleti díjakkal kapcsolatos rendelkezései nem érinthetik a felügyeleti vagy az ahhoz hasonló díjak tekintetében irányadó nemzeti jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit.
(58)
E rendelet hatékony végrehajtása érdekében mechanizmust célszerű kialakítani. A tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezniük kell azokkal a szükséges eszközökkel, amelyekkel biztosítható, hogy a Közösségben kiadott minősítéseket e rendeletnek megfelelően adják ki. E felügyeleti intézkedések alkalmazását a vonatkozó kollégiumon belül mindig össze kell hangolni. Az olyan intézkedéseket, mint a nyilvántartásból való törlést vagy a hitelminősítések szabályozási célú használatának felfüggesztését, akkor kell meghozni, ha úgy ítélik meg, hogy azok az e rendeletből adódó kötelezettségek megszegésének jelentőségével arányosak. Felügyeleti jogkörük gyakorlása során az illetékes hatóságoknak kellő mértékben figyelembe kell venniük a befektetők érdekeit és a piaci stabilitást. Mivel meg kell őrizni a hitelminősítő intézetek függetlenségét a hitelminősítések kiadása terén - a hitelminősítés torzulásának elkerülése érdekében -, sem az illetékes hatóságok, sem a tagállamok nem vizsgálhatják a hitelminősítések tartalmát, és a hitelminősítő intézetek által a hitelminősítés meghatározására alkalmazott módszereket. Nyomásgyakorlás esetén a hitelminősítő intézetnek tájékoztatnia kell a Bizottságot és a CESR-t. A Bizottságnak eseti alapon kell megvizsgálnia, hogy az e rendelet szerint fennálló kötelezettségei teljesítésének elmulasztása vonatkozásában további intézkedéseket kell-e hozni az érintett tagállammal szemben.
(59)
Kívánatos annak biztosítása, hogy az e rendeletben említett határozathozatal a tagállamok illetékes hatóságai közötti szoros együttműködésen alapuljon, és ezért a nyilvántartásba vételről szóló határozatok elfogadásának megállapodás alapján kell történnie. Ez a hatékony nyilvántartásbavételi folyamatnak és a felügyelet gyakorlásának szükséges előfeltétele. A határozathozatalnak hatékonynak, gyorsnak és konszenzuson alapulónak kell lennie.
(60)
A felügyelet hatékonysága és a párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük.
(61)
Fontos továbbá rendelkezni az e rendelet szerinti hitelminősítő intézetek felügyeletéért felelős illetékes hatóságok és az e rendeletben meghatározott pénzügyi intézmények felügyeletét végző illetékes hatóságok, különösen a prudenciális felügyeletért felelős vagy a tagállamokban a pénzügyi stabilitásért felelős illetékes hatóságok közötti információcseréről.
(62)
Azt követően, hogy tájékoztatták a CESR-t és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, valamint konzultáltak a vonatkozó kollégiummal, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól eltérő illetékes tagállami hatóságoknak fel kell tudniuk lépni és megfelelő felügyeleti intézkedéseket kell tudniuk hozni abban az esetben, ha megállapították, hogy a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet, amelynek minősítései a szóban forgó tagállamok területén használatosak, megszegi e rendeletből eredő kötelezettségeit.
(63)
Amennyiben e rendelet nem ír elő külön eljárást a nyilvántartásba vételre, a hitelesítésre vagy az abból való törlésre, a felügyeleti intézkedések elfogadására vagy a felügyeleti hatáskör gyakorlására, az ezekre az eljárásokra irányadó nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni, beleértve a nyelvhasználati szabályokat, a szakmai titoktartást és az ügyvédi titokra vonatkozó mentességeket, és ez nem érintheti a hitelminősítő intézeteknek és az egyéb személyeknek a szóban forgó jogszabályok szerinti jogait.
(64)
Az illetékes hatóságokra ruházott hatásköröket egységesebbé kell tenni, hogy a belső piacon a végrehajtás azonos intenzitással valósuljon meg.
(65)
A CESR-nek gondoskodnia kell a rendelet alkalmazásának egységességéről. Fokoznia és segítenie kell az illetékes hatóságok közötti felügyeleti tevékenységek terén folytatott együttműködést és koordinációt, és adott esetben iránymutatással kell szolgálnia. A CESR-nek ezért egy közvetítői és kölcsönös szakértői felülvizsgálati mechanizmust kell létrehoznia az illetékes hatóságok egységes megközelítésének előmozdítása érdekében.
(66)
A tagállamoknak meg kell állapítaniuk a rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, továbbá mindenképpen ki kell terjedniük a súlyos szakmai kötelességszegés és az átvilágítási eljárás hiányának eseteire. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókról rendelkezzenek. A CESR-nek iránymutatásokat kell kidolgoznia az ilyen szankciókkal kapcsolatos gyakorlatok összehangolására.
(67)
Az illetékes hatóságok, más hatóságok, szervek vagy személyek közötti információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozó szabályoknak, a 95/46/EK irányelvvel összhangban.
(68)
E rendeletben továbbá elő kell írni a harmadik országok illetékes hatóságaival, különösen a befogadási és hitelesítési folyamatban részt vevő hitelminősítő intézetek felügyeletével megbízott hatóságokkal folytatott információcserére vonatkozó szabályokat.
(69)
A közösségi jog alkalmazásának sérelme nélkül, a hitelminősítő intézetekkel szemben e rendelet előírásainak megsértése miatt támasztott követeléseknek összhangban kell lenniük a polgári jogi felelősségre vonatkozó hatályos nemzeti joggal.
(70)
Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásának szabályairól szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 15 ) összhangban kell elfogadni.
(71)
A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a nemzetközi fejlemények figyelembevételével módosítsa a I. és II. mellékletet, amelyek annak értékelésére vonatkozóan állapítanak meg konkrét kritériumokat, hogy a hitelminősítő intézetek eleget tesznek-e a belső szervezeti, működési szabályokkal és az alkalmazottakra, a hitelminősítések formájára és a közzétételre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos feladataiknak, valamint arra, hogy meghatározza vagy módosítsa az annak megállapítására vonatkozó feltételeket, hogy harmadik országok szabályozói és felügyeleti jogi keretrendszere egyenértékű-e e rendelet előírásaival. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(72)
A pénzügyi piacokon bekövetkező további fejlemények figyelembevétele céljából a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, amelyben értékeli e rendelet alkalmazását, különösen a hitelminősítések szabályozási célú felhasználását és a minősített szervezet által a hitelminősítő intézetnek fizetett javadalmazás megfelelőségét. Ezen értékelés fényében a Bizottságnak megfelelő jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie.
(73)
A Bizottságnak továbbá jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, amelyben értékeli a kibocsátóknak minősítéseik egy bizonyos hányadához a Közösségben székhellyel rendelkező hitelminősítő intézetek igénybevétele céljából nyújtott ösztönzőket, a "kibocsátó fizet" modell lehetséges alternatíváit, beleértve egy hivatalos közösségi hitelminősítő intézet létrehozását, és az e rendelet előírásainak megsértéseire vonatkozó nemzeti szabályok közelítését. Ezen értékelés fényében a Bizottságnak megfelelő jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie.
(74)
Ezenkívül a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, amelyben értékeli a harmadik országokban a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályozási és felügyeleti keretrendszerben bekövetkező fejleményeket, valamint az e fejlemények és az e rendeletben említett átmeneti rendelkezések által a Közösségen belüli pénzügyi piacok stabilitására gyakorolt hatást.
(75)
Mivel e rendelet célját - nevezetesen a fogyasztók és befektetők magas fokú védelmének biztosítását egy, a belső piacon kiadandó hitelminősítések színvonalára vonatkozó közös keret megállapításával - a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani - tekintettel a nemzeti jogszabályok jelenlegi hiányosságára e téren és arra a tényre, hogy a meglévő hitelminősítő intézetek többsége a Közösségen kívül rendelkezik székhellyel -, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. CÍM
TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Tárgy
Ez a rendelet közös szabályozási megközelítést vezet be a hitelminősítési tevékenységek integritásának, átláthatóságának, felelősségének, megfelelő irányításának és függetlenségének növelésére, hozzájárulva az Unióban kiadott hitelminősítések minőségéhez és a belső piac zökkenőmentes működéséhez, miközben a fogyasztók és befektetők védelmének magas szintjét is megvalósítja. E rendelet megállapítja a hitelminősítések kiadásának feltételeit, és szabályokat hoz a hitelminősítő intézetek (beleértve részvényeseiket és tagjaikat is) szervezetével és magatartásával kapcsolatban, hogy ösztönözze azok függetlenségét, az összeférhetetlenségek elkerülését, valamint a fogyasztók és befektetők védelmének fokozását.
E rendelet megállapítja továbbá az Unióban bejegyzett kibocsátók, kezdeményezők és szponzorok strukturált pénzügyi eszközökkel kapcsolatos kötelezettségeit.
2. cikk
Hatály
(1) Ez a rendelet azokra a hitelminősítésekre alkalmazandó, amelyeket az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek adnak ki, és amelyeket a nyilvánosság számára hozzáférhető módon közzétesznek, vagy előfizetés útján terjesztenek.
(2) Ez a rendelet nem alkalmazandó az alábbiakra:
a) egyéni megrendelés alapján végzett és kizárólag az azt megrendelő személynek készített, nyilvános közzététel vagy előfizetés útján történő terjesztés céljára nem szánt, személyes célokat szolgáló hitelminősítések;
b) hitelbírálati pontszámok, pontozásos hitelbírálati rendszerek és a fogyasztói, kereskedelmi vagy ipari kapcsolatokból adódó kötelezettségekhez kapcsolódó hasonló értékelések;
c) az exporthitel-hivatalok által a 2006/48/EK irányelv VI. melléklete 1. része 1.3. pontjának megfelelően készített hitelminősítések; vagy
d) a központi bankok által készített hitelminősítések, amelyekre a következők vonatkoznak:
i. a minősített szervezet nem fizetett értük;
ii. a nyilvánosság számára nem teszik közzé őket;
iii. azon elvekkel, előírásokkal és eljárásokkal összhangban kerültek kiadásra, amelyek biztosítják a hitelminősítési tevékenységeknek az e rendeletben előírt megfelelő integritását és függetlenségét; és
iv. nem kapcsolódnak az adott központi bankok tagállamai által kibocsátott pénzügyi eszközökhöz.
(4) A (2) bekezdés d) pontja egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság a tagállam kérésére a 38. cikk (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással és e cikk (2) bekezdése d) pontjában említett feltételekkel összhangban olyan határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja, hogy egy adott központi bank az említett pont hatálya alá tartozik és ezért hitelminősítései mentesülnek e rendelet alkalmazása alól.
A Bizottság honlapján közzéteszi az e cikk (2) bekezdése d) pontjának hatálya alá tartozó központi bankok jegyzékét.
3. cikk
Fogalommeghatározások
(1) E rendelet alkalmazásában:
a) "hitelminősítés": egy szervezet hitelképességéről, adósságról vagy pénzügyi kötelezettségről, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokról, elsőbbségi részvényekről és egyéb pénzügyi eszközökről, vagy az ilyen adósság, pénzügyi kötelezettség, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, elsőbbségi részvény és egyéb pénzügyi eszköz kibocsátójáról kiadott vélemény, amelyet a minősítési kategóriák elfogadott és meghatározott besorolási rendszerének felhasználásával adnak ki;
b) "hitelminősítő intézet": az a jogi személy, amelynek tevékenysége magában foglalja a hitelminősítések szakmai alapon történő kiadását;
c) "székhely szerinti tagállam": az a tagállam, amelyben a hitelminősítő intézet létesítő okirat szerinti székhelye található;
d) "hitelminősítő elemző": az a személy, aki a hitelminősítés kiadásához szükséges elemzői feladatokat ellátja;
e) "vezető hitelminősítő elemző": az a személy, aki elsődlegesen felel a hitelminősítés kidolgozásáért vagy a hitelminősítés, vagy általában a kibocsátó által kibocsátott pénzügyi eszköz hitelminősítése tekintetében a kibocsátóval folytatott kommunikációért, valamint adott esetben az ezekhez kapcsolódóan a hitelminősítő bizottság számára készített ajánlásokért;
f) "minősített szervezet": az a jogi személy, amelynek hitelképességét a hitelminősítés kifejezetten vagy burkoltan minősíti, függetlenül attól, hogy az kezdeményezte-e az adott hitelminősítést vagy sem, és hogy nyújtott-e ahhoz információkat vagy sem;
g) "szabályozási cél": a hitelminősítések felhasználása az uniós jognak, vagy a tagállamok nemzeti jogszabályai által végrehajtott uniós jognak való megfelelés konkrét céljára;
h) "minősítési kategória": minősítési szimbólum, például betű- vagy számszimbólum, amelyhez kiegészítő azonosító karakterek társulhatnak, és amelyet a hitelminősítés során a relatív kockázati érték megadásához használnak azzal a céllal, hogy megkülönböztessék a minősített szervezetek, kibocsátók és pénzügyi eszközök vagy egyéb eszközök típusainak különböző kockázati jellemzőit;
i) "kapcsolatban álló harmadik fél": az a kezdeményező, koordinátor, szponzor, állománykezelő vagy bármilyen más olyan fél, amely a minősített szervezet nevében kapcsolatba lép egy hitelminősítő intézettel, ideértve a minősített szervezethez ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személyeket;
j) "ellenőrzés": az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK tanácsi irányelv ( 16 ) 1. cikkében leírt, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat, vagy egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti szoros kapcsolat;
k) "pénzügyi eszköz": a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 17 ) I. mellékletének C. szakaszában felsorolt eszközök;
l) "strukturált pénzügyi eszköz": a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 36. pontjában említett értékpapírosítási ügyletből vagy rendszerből származó pénzügyi vagy egyéb eszközök;
m) "hitelminősítő intézetek csoportja": az Unióban székhellyel rendelkező olyan vállalkozások csoportja, amelyet a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikke szerinti anyavállalat és annak leányvállalatai alkotnak, valamint a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolódó vállalkozások, és amelyek tevékenysége magában foglalja a hitelminősítések kiadását. A 4. cikk (3) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a hitelminősítő intézetek csoportja magában foglalja a harmadik országokban székhellyel rendelkező hitelminősítő intézeteket is;
n) "felső vezetés": a hitelminősítő intézet üzletmenetét ténylegesen irányító személy vagy személyek, valamint az intézet igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagja vagy tagjai;
o) "hitelminősítési tevékenységek": adat- és információelemzés, hitelminősítések értékelése, jóváhagyása, kiadása és felülvizsgálata;
p) "hatáskörrel rendelkező hatóságok": az egyes tagállamok által a 22. cikkel összhangban kijelölt hatóságok;
pa) "hitelintézet": a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 1. pontja szerinti hitelintézet;
pb) "befektetési vállalkozás": a 2004/39/EK irányelv 4. cikkének 1. pontja szerinti befektetési vállalkozás;
pc) "biztosító": a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 18 ) 13. cikkének 1. pontja szerinti biztosító;
pd) "viszontbiztosító": a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 4. pontja szerinti viszontbiztosító;
pe) "foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény": a 2003/41/EK irányelv 6. cikkének a) pontja szerinti foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény;
pf) "alapkezelő társaság": az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 19 ) 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti alapkezelő társaság;
pg) "befektetési társaság": a 2009/65/EK irányelvnek megfelelően engedélyt szerzett befektetési társaság;
ph) "alternatívbefektetésialap-kezelő": az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 20 ) 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti alternatívbefektetésialap-kezelő;
pi) "központi szerződő fél": a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 21 ) 2. cikkének 1. pontja szerinti központi szerződő fél, amelyet az említett rendelet 14. cikke szerinti engedélyeztek;
pj) "tájékoztató": a 2003/71/EK irányelv és a 809/2004/EK rendelet szerint közzétett tájékoztató;
q) "ágazati jogszabályok": a pa)-pj) pontban említett uniós jogalkotási aktusok;
r) "hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok": a hitelintézetek, a befektetési vállalkozások, biztosítók, viszontbiztosítók, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, alapkezelő társaságok, befektetési társaságok, alternatívbefektetésialap-kezelők, központi szerződő felek és tájékoztatók felügyeletére a vonatkozó ágazati jogszabályok alapján kijelölt, hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok;
s) "kibocsátó": a 2003/71/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott kibocsátó;
t) "értékpapírosítást kezdeményező": a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 41. pontjában meghatározott értékpapírosítást kezdeményező;
u) "szponzor": a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 42. pontjában meghatározott szponzor;
v) "államadósság-minősítés":
i. olyan hitelminősítés, amely esetében a minősített jogalany egy állam, vagy valamely állam regionális vagy helyi hatósága;
ii. olyan hitelminősítés, amely esetében az adósság vagy pénzügyi kötelezettség, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz kibocsátója egy állam vagy valamely állam regionális vagy helyi hatósága, illetve valamely állam, regionális vagy helyi hatóság által létesített különleges célú gazdasági egység;
iii. hitelminősítés, amely esetében a kibocsátó két vagy több állam által létrehozott nemzetközi pénzügyi intézmény, amelynek célja finanszírozási források mobilizálása és pénzügyi segítség nyújtása a nemzetközi pénzügyi intézmény súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy azok kockázatának kitett tagjainak javára;
w) "minősítési kilátás": valamely hitelminősítés rövid-, középtávú, vagy mind rövid-, mind középtávú alakulásának irányáról alkotott vélemény;
x) "nem kezdeményezett hitelminősítés" és "nem kezdeményezett államadósság-minősítés": olyan hitelminősítés, illetve államadósság-minősítés, amelyet a hitelminősítő intézetek nem kérelem alapján végeznek;
y) "hitelbírálati minősítés": kizárólag egy előre meghatározott statisztikai rendszeren vagy modellen alapuló adatok összefoglalásából és kifejezéséből levezetett hitelképességi mutató, amely nem foglal magában semmilyen más, hitelminősítő elemzőtől származó lényeges, a minősítésre jellemző elemzési adatot;
z) "szabályozott piac": a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott, és az Unióban alapított szabályozott piac;
aa) "újra-értékpapírosítás": a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 40a. pontjában meghatározott újra-értékpapírosítás.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az alábbiak nem minősülnek hitelminősítésnek:
a) a 2003/125/EK bizottsági irányelv ( 22 ) 1. cikkének 3. pontja szerinti ajánlások;
b) a 2006/73/EK irányelv ( 23 ) 24. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, befektetéssel kapcsolatos kutatás, valamint a pénzügyi eszközökkel vagy pénzügyi kötelezettségekkel végzett ügyletekhez kapcsolódó általános ajánlások egyéb formái, így például a "vétel", "eladás" vagy "tartás"; vagy
c) a pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség értékével kapcsolatos vélemények.
(3) E rendelet alkalmazásában "részvényesnek" minősülnek a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 24 ) 3. cikkének 6. pontja szerinti tényleges tulajdonosok is;
4. cikk
A hitelminősítések felhasználása
(1) A hitelintézetek, a befektetési vállalkozások, a biztosítók, a viszontbiztosítók, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, az alapkezelő társaságok, a befektetési társaságok, az alternatívbefektetésialap-kezelők, valamint a központi szerződő felek szabályozási célra a hitelminősítéseket csak akkor használhatják, ha azokat az Unióban alapított, és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek adták ki.
Ha a tájékoztató hitelminősítésre vagy hitelminősítésekre vonatkozó hivatkozást tartalmaz, a kibocsátónak, ajánlattevőnek vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérelmező személynek biztosítania kell, hogy a tájékoztató egyértelmű és jól látható információkat tartalmazzon arra vonatkozóan, hogy ezeket a hitelminősítéseket az Unióban székhellyel rendelkező, és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet adta-e ki vagy sem.
(2) Az Unióban székhellyel rendelkező és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet általi hitelminősítést akkor kell kiadottnak tekinteni, amikor a hitelminősítés közzétételre került a hitelminősítő intézet honlapján vagy egyéb más módon, vagy előfizetés útján terjesztésre került, továbbá a 10. cikkben felsorolt kötelezettségeknek megfelelően kiadásra és közzétételre került, egyértelműen feltüntetve, hogy a hitelminősítés e cikk (3) bekezdésével összhangban befogadott.
(3) Az Unióban székhellyel rendelkező és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet kizárólag akkor fogadhatja be a harmadik országban kiadott hitelminősítéseket, amennyiben a hitelminősítés kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységek megfelelnek az alábbi feltételeknek:
a) a befogadandó hitelminősítés kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységeket részben vagy teljes egészében a befogadó hitelminősítő intézet vagy az ugyanazon csoporthoz tartozó hitelminősítő intézetek végzik;
b) a hitelminősítő intézet ellenőrizte, és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 25 ) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (EÉPH) előtt folyamatosan igazolni képes azt, hogy a harmadik országbeli hitelminősítő intézet által végzett, a befogadandó hitelminősítés kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységek olyan követelményeket teljesítenek, amelyek legalább annyira szigorúak, mint a 6-12. cikkben és az I. mellékletben megállapított követelmények, kivéve a 6a., a 6b., a 8a., a 8b., 8c., a 11a. cikket, valamint az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának ba) pontját, továbbá 3a. és 3b. pontját.
c) az EÉPH korlátozás nélkül értékelni tudja és nyomon tudja követni azt, hogy a harmadik országban letelepedett hitelminősítő intézet megfelel-e a b) pontban említett előírásoknak;
d) a hitelminősítő intézet az EÉPH kérésére rendelkezésre bocsátja az ahhoz szükséges valamennyi információt, hogy az EÉPH folyamatosan felügyelhesse az e rendelet előírásainak való megfelelést;
e) objektív oka van annak, hogy a hitelminősítést egy harmadik országban készítsék el;
f) a harmadik országban székhellyel rendelkező hitelminősítő intézet engedéllyel rendelkezik vagy nyilvántartásba vették, és felügyelet alatt áll az adott harmadik országban;
g) a harmadik ország szabályozási rendszere megakadályozza, hogy az adott ország illetékes hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit; és
h) megfelelő együttműködési szabályok léteznek az EÉPH és a harmadik országban letelepedett hitelminősítő intézet megfelelő felügyeleti hatósága között. Az EÉPH biztosítja, hogy ezek az együttműködési szabályok legalább az alábbiakat meghatározzák:
i. az EÉPH és a harmadik országban letelepedett hitelminősítő intézet megfelelő felügyeleti hatósága közötti információcsere mechanizmusa; és
ii. annak érdekében, hogy az EÉPH folyamatosan nyomon követhesse a befogadott hitelminősítés kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységeket, a felügyeleti tevékenységek összehangolására vonatkozó eljárások.
(4) A (3) bekezdéssel összhangban befogadott hitelminősítést az Unióban székhellyel rendelkező és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítésnek kell tekinteni.
Az Unióban székhellyel rendelkező és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet az ilyen befogadást nem használhatja az e rendeletben szereplő követelmények megkerülésének szándékával.
(5) A harmadik országban kiadott hitelminősítést a (3) bekezdésnek megfelelően befogadó hitelminősítő intézetnek továbbra is teljes mértékben felelnie kell e hitelminősítésekért, valamint az említett bekezdésben megállapított feltételek teljesüléséért.
(6) Amennyiben a Bizottság az 5. cikk (6) bekezdése értelmében elismerte, hogy a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű e rendelet követelményeivel, és az 5. cikk (7) bekezdésében említett együttműködési szabályok hatályban vannak, az adott harmadik országban kiadott hitelminősítéseket befogadó hitelminősítő intézetnek már nem kell ellenőriznie és adott esetben igazolnia, hogy az e cikk (3) bekezdésének g) pontjában megállapított feltétel teljesül.
5. cikk
Egyenértékűség és egyenértékűségen alapuló hitelesítés
(1) A harmadik országban székhellyel rendelkező hitelminősítő intézet által kiadott és harmadik országokban székhellyel rendelkező szervezetekre vagy kibocsátott pénzügyi eszközökre vonatkozó hitelminősítések a 4. cikk (3) bekezdése szerinti befogadás nélkül használhatók az Unióban a 4. cikk (1) bekezdése értelmében, amennyiben:
a) a hitelminősítő intézet engedéllyel rendelkezik vagy nyilvántartásba vették, és felügyelet alatt áll az adott harmadik országban;
b) a Bizottság e cikk (6) bekezdésével összhangban egyenértékűségi határozatot fogadott el, amelyben elismeri, hogy a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű e rendelet követelményeivel;
c) hatályban vannak az e cikk (7) bekezdésében említett együttműködési szabályok;
d) a hitelminősítő intézet hitelminősítési tevékenységeinek és az általa kiadott hitelminősítéseknek nincs rendszerszintű jelentőségük egy vagy több tagállam pénzügyi piacainak pénzügyi stabilitása vagy integritása szempontjából; és
e) a hitelminősítő intézetet e cikk (2) bekezdése szerint hitelesítették.
(2) Az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet hitelesítésért folyamodhat. A kérelmet a 15. cikk rendelkezéseivel összhangban az EÉPH-hoz kell benyújtani.
(3) Az EÉPH a 16. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően megvizsgálja a hitelesítési kérelmet és határoz arról. A hitelesítési határozatnak az e cikk (1) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt kritériumokon kell alapulnia.
A hitelesítési határozatról a 18. cikkel összhangban kell értesítést küldeni és annak megfelelően kell közzétenni.
(4) Az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet kérelmet nyújthat be a következők alóli mentesítés iránt:
a) eseti alapon az I. melléklet A. szakaszában és a 7. cikk (4) bekezdésében megállapított egyes követelményeknek vagy valamennyi követelménynek való megfelelés alól, ha a hitelminősítő intézet igazolni tudja, hogy a követelmények a gazdasági tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére való tekintettel aránytalanok;
b) az Unióban való fizikai jelenlét követelménye alól, ha ez a követelmény túlzott terhekkel járna és a gazdasági tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére való tekintettel aránytalan lenne.
Az első albekezdés a) vagy b) pontja szerinti mentesítés iránti kérelmet a hitelminősítő intézetnek a hitelesítési kérelemmel együtt kell benyújtania. A mentesítés iránti kérelem elbírálásakor az EÉPH-nak figyelembe kell vennie az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet méretét, tekintettel gazdasági tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére, továbbá a hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések egy vagy több tagállam pénzügyi piacának pénzügyi stabilitására vagy integritására gyakorolt hatására. E megfontolások alapján az EÉPH mentesítést adhat az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet részére.
(6) A Bizottság a 38. cikk (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással egyenértékűségi határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja, hogy a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, és amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek.
A harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere akkor tekinthető egyenértékűnek e rendelettel, ha a keretrendszer legalább a következő feltételeket teljesíti:
a) a hitelminősítő intézetek a harmadik országban engedélyezési és nyilvántartásbavételi eljárás, és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt működnek;
b) a hitelminősítő intézetekre jogilag kötelező érvényű szabályok vonatkoznak, amelyek egyenértékűek a 6-12. cikkben és az I. mellékletben megállapított szabályokkal, kivéve a 6a., a 6b., a 8a., a 8b., a 8c., a 11a. cikket, valamint az I. melléklet B szakasza 3. pontjának ba) alpontját, 3a. és 3b. pontját; és
c) a szabályozási rendszer megakadályozza, hogy az adott ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit.
A Bizottság a pénzügyi piacokon bekövetkező fejlemények figyelembevétele céljából - a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal - intézkedéseket fogad el az ezen bekezdés második albekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott feltételek további pontosítására vagy módosítására vonatkozóan.
(7) Az EÉPH-nak megállapodásokat kell kidolgoznia az azon harmadik országok megfelelő felügyeleti hatóságaival való együttműködés céljából, amelyek jogi és felügyeleti keretrendszere a (6) bekezdés értelmében e rendelettel egyenértékűnek tekinthető. Ezek a szabályok meghatározzák legalább a következőket:
a) az EÉPH és az érintett harmadik országok megfelelő felügyeleti hatóságai közötti információcsere mechanizmusa; és
b) a felügyeleti tevékenységek összehangolására vonatkozó eljárások.
(8) A 20., 23b. és 24. cikk rendelkezései alkalmazandók az 5. cikk (3) bekezdésének megfelelően hitelesített hitelminősítő intézetekre és az általuk kiadott hitelminősítésekre.
5a. cikk
A pénzügyi intézmények túlzott hagyatkozása a hitelminősítésekre
(1) A 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett szervezetek elvégzik saját hitelkockázat-értékelésüket és valamely szervezet vagy pénzügyi eszköz hitelképességének értékelése során nem támaszkodnak kizárólag vagy automatikusan a hitelminősítésekre.
(2) A 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett szervezetek felügyeletéért felelős, hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok, figyelembe véve a szervezetek tevékenységének jellegét, körét és összetettségét, elvégzik a hitelkockázat-értékelési folyamataik helyénvalóságának monitoringját, valamint értékelik a hitelminősítésekre való szerződéses hivatkozások használatát, és szükség esetén ösztönzik az ilyen hivatkozások hatásának mérséklését azzal a céllal, hogy az egyedi ágazati jogszabályokkal összhangban csökkenjen a hitelminősítésekre való kizárólagos és automatikus hagyatkozás.
5b. cikk
Az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület hagyatkozása a hitelminősítésekre
(1) Az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 26 ) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, EBH), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 27 ) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, EBFH) és az Európai Értékpapír-Felügyeleti Hatóság iránymutatásaiban, ajánlásaiban és technikai standardtervezeteiben nem hivatkozhat hitelminősítésekre, amennyiben e hivatkozások esetében fennáll a veszélye annak, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak, a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságoknak, a 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett szervezeteknek, vagy a pénzügyi piac egyéb szereplőinek a hitelminősítésekre való kizárólagos vagy automatikus hagyatkozását eredményezik. Ennek megfelelően az EBH, az EBFH és az EÉPH 2013. december 31-ig a meglévő iránymutatásokban és ajánlásokban szereplő, hitelminősítésekre történő valamennyi ilyen hivatkozást felülvizsgálja, és adott esetben eltávolítja.
(2) A pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 28 ) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) figyelmeztetéseiben és ajánlásaiban nem hivatkozhat hitelminősítésekre, amennyiben e hivatkozások esetében fennáll a veszélye annak, hogy a hitelminősítésekre való kizárólagos vagy automatikus hagyatkozást eredményeznek.
5c. cikk
Túlzott hagyatkozás hitelminősítésekre az uniós jogszabályokban
A Bizottság kezdeményezési jogának sérelme nélkül folytatja annak felülvizsgálatát, hogy van-e az uniós jognak olyan, hitelminősítésekkel kapcsolatos rendelkezése, amely a hatáskörrel rendelkező hatóságok, a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok, a 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett szervezetek vagy a pénzügyi piac résztvevői részéről kizárólagos vagy automatikus hagyatkozást vált vagy válthat ki, azzal a céllal, hogy 2020. január 1-jéig töröljön minden uniós jogszabályi rendelkezést, amely szabályozási céllal utal a hitelminősítésekre, amennyiben a hitelkockázat-értékelés megfelelő alternatívái azonosításra és végrehajtásra kerülnek.
II. CÍM
A HITELMINŐSÍTÉSEK KIADÁSA
6. cikk
Függetlenség és az összeférhetetlenségek elkerülése
(1) A hitelminősítő intézetnek valamennyi szükséges lépést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a hitelminősítés vagy minősítési kilátás kiadását ne befolyásolja olyan fennálló vagy lehetséges összeférhetetlenség vagy üzleti kapcsolat, amelyben érintett a hitelminősítést vagy minősítési kilátást kiadó hitelminősítő intézet, annak részvényesei, vezetői, hitelminősítő elemzői, alkalmazottai vagy bármely egyéb olyan természetes személy, akinek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére vagy ellenőrzése alatt állnak, vagy a hitelminősítő intézettel ellenőrzés révén közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álló személyek.
(2) Az (1) bekezdésnek való megfelelés biztosítása érdekében a hitelminősítő intézetnek teljesítenie kell az I. melléklet A. és B. szakaszában megállapított követelményeket.
(3) Az EÉPH a hitelminősítő intézet kérésére mentesítheti a hitelminősítő intézetet az I. melléklet A. szakaszának 2., 5. 6. és 9, pontjában, valamint a 7. cikk (4) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés alól, amennyiben a hitelminősítő intézet igazolni tudja, hogy a követelmények a gazdasági tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére való tekintettel aránytalanok, és:
a) a hitelminősítő intézetnek kevesebb, mint 50 alkalmazottja van;
b) a hitelminősítő intézet olyan intézkedéseket és eljárásokat vezetett be - különösen belső ellenőrzési mechanizmust, jelentéstételi szabályokat, valamint a hitelminősítő elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek függetlenségét biztosító intézkedéseket -, amelyek biztosítják az e rendelet céljainak való eredményes megfelelést; és
c) a hitelminősítő intézet méretét nem úgy állapították meg, hogy a hitelminősítő intézet vagy a hitelminősítő intézetek csoportja elkerülhesse e rendelet követelményeinek betartását.
Hitelminősítő intézetek csoportja esetében az EÉPH-nak gondoskodnia kell arról, hogy legalább egy, a csoporthoz tartozó hitelminősítő intézet ne élvezzen mentességet az I. melléklet A. szakaszának 2., 5. és 6. pontjában, valamint a 7. cikk (4) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés alól.
(4) A hitelminősítő intézeteknek a lehetséges összeférhetetlenségek megelőzésére és csökkentésére, valamint a hitelminősítések, a hitelminősítő elemzők és a hitelminősítést végző csapatok részvényesektől, ügyviteli és irányító szervektől, valamint értékesítési és forgalmazási tevékenységektől való függetlenségének biztosítására szolgáló politikákat és eljárásokat szabályozó, hatékony belső ellenőrzési struktúrát kell kialakítaniuk, fenntartaniuk, érvényesíteniük és dokumentálniuk. A hitelminősítő intézetek szabványos működési eljárásokat vezetnek be a vállalatirányítás, a szervezet és az összeférhetetlenség kezelése tekintetében. A hitelminősítő intézetek időről-időre elvégzik a standardizált működési eljárások monitoringját és felülvizsgálatát a hatékonyságuk értékelése, valamint annak eldöntése érdekében, hogy szükséges-e a naprakésszé tételük.
6a. cikk
A hitelminősítő intézetekbe történő befektetésekkel kapcsolatos összeférhetetlenség
(1) A hitelminősítő intézetben vagy valamely, a hitelminősítő intézet feletti ellenőrzés vagy meghatározó befolyás gyakorolására jogosult vállalatban a tőke vagy a szavazati jogok legalább 5 %-át birtokló részvényes vagy tag számára tilos:
a) bármely más hitelminősítő intézet tőkéjéből 5 %-ot vagy annál többet birtokolnia;
b) joggal vagy hatáskörrel rendelkeznie arra vonatkozóan, hogy bármely más hitelminősítő intézetben a szavazati jogok több mint 5 %-át gyakorolja;
c) joggal vagy hatáskörrel rendelkeznie arra vonatkozóan, hogy más hitelminősítő intézet igazgatótanácsába vagy felügyelőbizottságába tagokat nevezzen ki vagy távolítson el onnan;
d) tagnak lenni bármely más hitelminősítő intézet igazgatótanácsában vagy felügyelőbizottságában;
e) ténylegesen ellenőrzést vagy meghatározó befolyást gyakorolni bármely más hitelminősítő intézet felett, illetve nem rendelkezhet az ennek gyakorlására vonatkozó hatáskörrel.
Az első albekezdés a) pontjában említett tilalom nem vonatkozik a diverzifikált kollektív befektetési konstrukciókban való részesedésekre, ideértve a kezelt alapokat, például a nyugdíjalapokat és az életbiztosításokat, feltéve, hogy az ilyen részesedések révén a hitelminősítő intézet részvényese vagy tagja nem kerül olyan helyzetbe, hogy jelentős befolyást gyakorolhasson e konstrukciók üzleti tevékenységére;
(2) Ez a cikk nem vonatkozik a hitelminősítő intézetek ugyanazon csoportjához tartozó más hitelminősítő intézetekbe történő befektetésekre.
6b. cikk
Hitelminősítő intézettel fenntartott szerződéses viszony maximális időtartama
(1) Amennyiben valamely hitelminősítő intézet újra-értékpapírosítások hitelminősítésére köt szerződést, nem adhat ki hitelminősítést négy évnél tovább olyan új újra-értékpapírosításokra, amelyeknek az alapul szolgáló eszközei ugyanattól a kezdeményezőtől származnak.
(2) Amennyiben egy hitelminősítő intézet újra-értékpapírosítások hitelminősítésére köt szerződést, fel kell kérnie a kibocsátót, hogy:
a) határozza meg azon hitelminősítő intézetek számát, amelyek szerződéses viszonyban állnak olyan újra-értékpapírosításokra vonatkozó hitelminősítések kibocsátására, amely újra-értékpapírosítások alapul szolgáló eszközei ugyanattól a kezdeményezőtől származnak;
b) számolja ki az egyes hitelminősítő intézetek által minősített újraértékpapírosítások és a teljes forgalomban lévő minősített újra-értékpapírosítások arányát, amelyeknek az alapul szolgáló eszközei ugyanattól az értékpapírosítást kezdeményezőtől származnak.
Ha legalább négy hitelminősítő intézet egyenként több mint 10-10 %-át minősíti a forgalomban lévő olyan újra-értékpapírosításoknak, amelyeknek az alapul szolgáló eszközei ugyanattól a kezdeményezőtől származnak, akkor az (1) bekezdésben előírt korlátozások nem alkalmazandók.
A második albekezdésben foglalt kivétel legalább addig alkalmazandó, amíg a hitelminősítő intézet új szerződést nem köt olyan újra-értékpapírosításokra vonatkozóan, amelyeknek az alapul szolgáló eszközei ugyanattól a kezdeményezőtől származnak. Amennyiben a második albekezdésben foglalt feltételek az új szerződés megkötésének időpontjában nem teljesülnek, akkor az (1) bekezdésben említett időszakot az új szerződés megkötésének napjától kell számítani.
(3) Az (1) bekezdés szerinti szerződés lejáratát követően a hitelminősítő intézet a lejárt szerződés időtartamának megfelelő ideig, de legfeljebb négy évig nem köthet új szerződést olyan újra-értékpapírosítások hitelminősítésére, amelyeknek az alapul szolgáló eszközei ugyanattól az értékpapírosítást kezdeményezőtől származnak.
Az első albekezdés alkalmazandó a következőkre is:
a) a hitelminősítő intézetek ugyanazon csoportjához tartozó hitelminősítő intézet, amelyhez az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet is tartozik;
b) az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézetben részesedéssel vagy tagsággal rendelkező hitelminősítő intézet;
c) azon hitelminősítő intézet, amelyben az (1) bekezdésben említett hitelminősítő intézet részesedéssel vagy tagsággal rendelkezik.
(4) Az (1) bekezdés ellenére, amennyiben egy újra-értékpapírosítás hitelminősítését a szerződéses viszony (1) bekezdésben említett maximális időtartamának lejárta előtt adták ki, a hitelminősítő intézet kérelemre az újra-értékpapírosítás futamideje alatt a továbbiakban is elvégezheti a monitoringját, és frissítheti a hitelminősítéseket.
(5) Ez a cikk nem alkalmazandó azokra a hitelminősítő intézetekre, amelyeknek csoportszinten 50-nél kevesebb alkalmazottja vesz részt a hitelminősítési tevékenységben, vagy amelyeknek a hitelminősítési tevékenységből származó éves forgalma csoportszinten nem éri el a 10 millió EUR-t.
(6) Amennyiben egy hitelminősítő intézet 2013. június 20. előtt újra-értékpapírosítások hitelminősítésére szerződés köt, úgy az (1) bekezdésben említett időszakot ettől a naptól kell számítani.
7. cikk
Hitelminősítő elemzők, alkalmazottak és a hitelminősítések kiadásában részt vevő egyéb személyek
(1) A hitelminősítő intézetnek gondoskodnia kell arról, hogy a hitelminősítő elemzők, a hitelminősítő intézet alkalmazottai, valamint minden olyan természetes személy, akinek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, és akik közvetlenül részt vesznek a hitelminősítési tevékenységekben, megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkezzenek a kijelölt feladatok elvégzéséhez.
(2) A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett személyek a minősített szervezettel, az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel vagy az ahhoz ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személlyel ne kezdeményezhessenek tárgyalásokat a díjakról vagy térítésekről, illetve ne vehessenek részt azokban.
(3) A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett személyek megfeleljenek az I. melléklet C. szakaszában megállapított követelményeknek.
(4) A hitelminősítő intézetnek az I. melléklet C. szakaszában meghatározott hitelminősítő elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyekre vonatkozóan létrehoz egy megfelelő, fokozatos rotációs mechanizmust. A rotációs mechanizmust szakaszokban, és az egyéneken, nem pedig egy teljes csapaton alapulva kell megvalósítani.
(5) A hitelminősítések vagy minősítési kilátások elkészítésében részt vevő alkalmazottak, valamint a hitelminősítéseket vagy minősítési kilátásokat jóváhagyó személyek díjazása és teljesítményértékelése nem függhet a hitelminősítő intézetnek a minősített szervezetektől vagy az azokkal kapcsolatban álló harmadik felektől származó bevétele összegétől.
8. cikk
Módszerek, modellek és fő minősítési feltevések
(1) A hitelminősítő intézetnek közzé kell tennie az I. melléklet E. szakasza I. részének 5. pontjában meghatározott, a hitelminősítési tevékenységeiben általa alkalmazott módszereket, modelleket és fő minősítési feltevéseket.
(2) A hitelminősítő intézet megfelelő intézkedéseket fogad el, hajt végre és érvényesít annak biztosítására, hogy az általa kiadott hitelminősítések és minősítési kilátások a minősítési módszerei szempontjából lényeges, rendelkezésére álló valamennyi információ mélyreható elemzésén alapuljanak. Minden ahhoz szükséges intézkedést megtesz, hogy az általa egy hitelminősítés vagy minősítési kilátás kiadásához felhasznált információk megfelelő minőségűek legyenek, és megbízható forrásokból származzanak. A hitelminősítő intézet a hitelminősítések és minősítési kilátások kiadásakor kijelenti, hogy a minősítés a hitelminősítő intézet véleménye, és arra csak korlátozott mértékben lehet támaszkodni.
(2a) A hitelminősítésekben bekövetkező változásokat a hitelminősítő intézet által közzétett minősítési módszerek szerint kell kiadni.
(3) A hitelminősítő intézeteknek szigorú, szisztematikus, folyamatos és - az utóteszteléseket is beleértve - a korábbi tapasztalatokra épülő minősítési módszereket kell alkalmazniuk.
(4) Ha a hitelminősítő intézet egy másik hitelminősítő intézet által készített, meglévő hitelminősítést használ fel az alapul szolgáló eszközökre vagy a strukturált pénzügyi eszközökre vonatkozóan, nem utasíthatja vissza egy szervezet vagy pénzügyi eszköz hitelminősítésének kiadását azzal az indokkal, hogy a szervezet vagy a pénzügyi eszköz egy részét egy másik hitelminősítő intézet már korábban minősítette.
A hitelminősítő intézet minden olyan esetet nyilvántart, ahol a hitelminősítési folyamat során egy másik hitelminősítő intézet által az alapul szolgáló eszközökre vagy a strukturált pénzügyi eszközökre vonatkozóan készített meglévő hitelminősítésektől eltér, továbbá indokolja az eltérő értékelést.
(5) A hitelminősítő intézet nyomon követi a hitelminősítéseket és folyamatosan, legalább évente felülvizsgálja hitelminősítéseit és módszereit, különösen abban az esetben, ha olyan lényeges változások történnek, amelyek hatással lehetnek a hitelminősítésre. A hitelminősítő intézet a makrogazdasági vagy a pénzügyi piaci feltételekben bekövetkező változások hitelminősítésekre gyakorolt hatásának nyomon követése céljából belső szabályokat állapít meg.
Az államadósság-minősítéseket legalább hathavonta felül kell vizsgálni.
(5a) Az a hitelminősítő intézet, amely olyan jelentős módosításokat kíván végrehajtani meglévő hitelminősítési módszerein, modelljein vagy fő minősítési feltevésein, illetve ezek helyett újakat kíván bevezetni, amelyek hatást gyakorolhatnak a hitelminősítésre, köteles honlapján közzétenni a bevezetni kívánt jelentős módosításokat vagy a tervezett új minősítési módszereket, az azok alkalmazásának okait és hatásait bemutató részletes magyarázattal együtt, és fel kell kérnie az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket, amire egy hónapos időszakot kell biztosítania.
(6) Amennyiben 14. cikk (3) bekezdésével összhangban módosulnak a hitelminősítési tevékenységek során alkalmazott minősítési módszerek, modellek vagy fő minősítési feltevések, a hitelminősítő intézetnek végre kell hajtania a következőket:
a) az érintett hitelminősítések terjesztésére alkalmazott kommunikációs eszköz használatával haladéktalanul közzéteszi a változás által feltehetően érintett hitelminősítések körét;
aa) haladéktalanul tájékoztatja az EÉPH-t, és honlapján közzéteszi a konzultáció eredményeit és az új minősítési módszereket azok részletes magyarázatával együtt, valamint alkalmazásuk időpontját;
ab) honlapján haladéktalanul közzéteszi az (5a) bekezdésben említett konzultációra adott válaszokat, kivéve azokban az esetekben, ahol a konzultáción válaszadó fél bizalmas kezelést kér;
b) amilyen gyorsan csak lehetséges, de legfeljebb a változás bekövetkeztét követő hat hónapon belül felülvizsgálja az érintett hitelminősítéseket, és ezalatt megfigyelés alá helyezi a szóban forgó minősítéseket; és
c) újraminősíti a kérdéses módszereken, modelleken vagy fő minősítési feltevéseken alapuló hitelminősítéseket, amennyiben a felülvizsgálatot követően a változások átfogó, együttes hatása érinti a szóban forgó hitelminősítéseket.
(7) Amennyiben a hitelminősítő intézet hibát fedez fel minősítési módszereiben vagy azok alkalmazásában, haladéktalanul:
a) tájékoztatja az EÉPH-t és minden érintett minősített szervezetet a hibáknak a minősítéseire gyakorolt hatására vonatkozó magyarázattal együtt, ideértve azt is, hogy szükséges-e a kiadott minősítsek felülvizsgálata;
b) közzéteszi e hibákat a honlapján, amennyiben valamely hiba hatással van a hitelminősítésére;
c) kijavítja e hibákat a minősítési módszerekben; valamint
d) alkalmazza a (6) bekezdés a), b) és c) pontjában említett intézkedéseket.
8a. cikk
Az államadósságok minősítése
(1) Az államadósság-minősítések készítése során gondoskodni kell arról, hogy az adott tagállam egyedi sajátosságai is elemzésre kerüljenek. Tilos bejelenteni az országok egy adott csoportjának felülvizsgálatát, ha a felülvizsgálatot nem kísérik az egyes országjelentések. E jelentéseket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.
(2) Az I. melléklet D. szakasza I. részének 5. pontjában említett hitelminősítéseken és minősítési kilátásokon vagy a kísérő sajtóközleményeken vagy jelentéseken kívüli, az államadósság-minősítések potenciális változásaira vonatkozó nyilvános közlemények nem alapulhatnak a minősített szervezet által elérhető olyan információkon, amelyeket a minősített szervezet beleegyezése nélkül hoztak nyilvánosságra, kivéve, ha az információk általánosan hozzáférhető forrásokból rendelkezésre állnak, vagy ha nincsenek jogszerű indokai annak, hogy a minősített szervezet ne adja beleegyezését az információk nyilvánosságra hozatalához.
(3) Az I. melléklet D. szakasz III. része 3. pontjának megfelelően a hitelminősítő intézet - figyelembe véve a 8. cikk (5) bekezdésének második albekezdését - évente december végén honlapján közzéteszi és megküldi az EÉPH-nak a következő 12 hónapra vonatkozó naptárat, amelyben közli a nem kezdeményezett államadósság-minősítések és kapcsolódó minősítési kilátások közzétételének legfeljebb három időpontját, valamint a felkérésre végzett államadóság-minősítések és kapcsolódó minősítési kilátások közzétételének időpontjait. Ezeknek az időpontoknak péntekre kell esniük.
(4) Az államadósság-minősítések és kapcsolódó minősítési kilátások közzététele csak akkor térhet el a naptártól, ha ez ahhoz szükséges, hogy a hitelminősítő intézet tiszteletben tartsa a 8. cikk (2) bekezdésében, a 10. cikk (1) bekezdésében és a 11. cikk (1) bekezdésében foglalt kötelezettségeit, és a közzétételt a bejelentett naptártól való eltérés indokairól szóló részletes magyarázatnak kell kísérnie.
8b. cikk
Strukturált pénzügyi eszközökről adott információk
(1) A strukturált pénzügyi eszközök Unióban bejegyzett kibocsátói, kezdeményezői és szponzorai a (4) bekezdésnek megfelelően az EÉPH által létrehozott honlapon közösen közzéteszik a strukturált pénzügyi eszköz alapul szolgáló eszközeinek hitelminőségéről és teljesítményéről, az értékpapírosítási tranzakció struktúrájáról, a cash flow-król, valamint az értékpapírosítási kitettséget támogató bármely biztosítékról szóló információt, továbbá minden olyan információt, amely a cash flow-kra és az alapul szolgáló eszközöket támogató biztosítékok értékére vonatkozó, átfogó és megalapozott stresszteszt elvégzéséhez szükséges.
(2) Az információk közzétételére vonatkozó (1) bekezdés szerinti kötelezettség nem terjedhet ki azokra az esetekre, amikor a közzététel az információs források bizalmasságának védelmét vagy a személyes adatok feldolgozását szabályozó nemzeti vagy uniós jogszabályokba ütközne.
(3) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:
a) azok az információk, amelyeket az (1) bekezdésben említett személyeknek közzé kell tenniük az (1) bekezdésből eredő kötelezettségnek való megfelelés érdekében a (2) bekezdésnek megfelelően;
b) az a) pontban említett információk frissítésének gyakorisága;
c) az a) pontban említett információk standardizált közzétételi forma révén történő megjelenítési módja.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2014. június 21-ig benyújtja a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.
(4) Az EÉPH a strukturált pénzügyi eszközökről szóló információk (1) bekezdés szerinti közzétételéhez weboldalt hoz létre.
8c. cikk
A strukturált pénzügyi eszközök kettős hitelminősítése
(1) Amennyiben egy kibocsátó vagy vele kapcsolatban álló harmadik fél valamely strukturált pénzügyi eszközről hitelminősítést kér, legalább két hitelminősítő intézetet kell megbíznia azzal, hogy egymástól függetlenül végezzék el a hitelminősítést.
(2) Az (1) bekezdésben említett kibocsátó vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél biztosítja, hogy a megbízott hitelminősítő intézetek megfeleljenek a következő feltételeknek:
a) nem tartozhatnak ugyanazon hitelminősítő intézetekből álló csoporthoz;
b) nem részvényesei vagy tagjai egyik más hitelminősítő intézetnek sem;
c) nem jogosultak vagy nincs hatáskörük a többi hitelminősítő intézetben szavazati jog gyakorlására;
d) nem jogosultak vagy nincs hatáskörük a többi hitelminősítő intézet igazgatótanácsi vagy felügyelőbizottsági tagjainak kinevezésére vagy elmozdítására;
e) az igazgatótanácsuk vagy felügyelőbizottságuk egyik tagja sem tagja a többi hitelminősítő intézet igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának;
f) nem gyakorol ellenőrzést vagy meghatározó befolyást egyik más hitelminősítő intézet felett sem, illetve nem rendelkezik ezek gyakorlására vonatkozó hatáskörrel.
8d. cikk
Több hitelminősítő intézet alkalmazása
(1) Amennyiben egy kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél legalább két hitelminősítő intézetet kíván megbízni ugyanazon kibocsátás vagy szervezet hitelminősítésével, a kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél megfontolja, hogy legalább az egyik megbízott hitelminősítő intézet olyan legyen, amelynek teljes piaci részesedése legfeljebb 10 %, és amelyet a kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél úgy értékelhet, hogy képes az adott kibocsátás vagy szervezet minősítésére, feltéve, hogy az EÉPH (2) bekezdésben említett listája alapján a szóban forgó kibocsátás vagy szervezet minősítésére rendelkezésre áll hitelminősítő intézet. Írásban rögzíteni kell azt, ha a kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél nem bíz meg legalább egy olyan hitelminősítő intézetet, amelynek teljes piaci részesedése legfeljebb 10 %.
(2) A kibocsátó vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél (1) bekezdés szerinti értékelésének megkönnyítése érdekében az EÉPH honlapján évente közzéteszi a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek jegyzékét, jelezve teljes piaci részesedésüket és a kiadott hitelminősítések típusait, amely jegyzéket a kibocsátó értékelésének kiinduló pontjaként használhat.
(3) E cikk alkalmazásában a teljes piaci részesedést a hitelminősítési tevékenységekből és a kiegészítő szolgáltatásokból csoportszinten generált éves forgalom alapján kell mérni.
9. cikk
Kiszervezés
Fontos működési funkciók kiszervezésére nem kerülhet sor oly módon, hogy az lényegesen csökkentse a hitelminősítő intézet belső ellenőrzésének minőségét, valamint az EÉPH lehetőségét arra, hogy felügyelje, hogy a hitelminősítő intézet eleget tesz-e a rendelet szerinti kötelezettségeknek.
10. cikk
Közzététel és a hitelminősítések formája
(1) A hitelminősítő intézet válogatás nélkül és megfelelő időben közzétesz minden hitelminősítést és minősítési kilátást, valamint a hitelminősítések megszüntetésére vonatkozó minden döntést. A hitelminősítés megszüntetésére vonatkozó döntés esetén a közzétett információnak teljes körűen tartalmaznia kell a döntés indokait.
Az első albekezdést az előfizetés útján terjesztett hitelminősítésekre is alkalmazni kell.
(2) A hitelminősítő intézeteknek gondoskodniuk kell arról, hogy a hitelminősítéseket és a minősítési kilátásokat az I. melléklet D. szakaszában meghatározott követelményeknek megfelelően adják ki és kezeljék, és kizárólag a hitelminősítéssel kapcsolatos tényeket adhatnak ki.
(2a) Amíg nem hozzák nyilvánosságra a hitelminősítést, a minősítési kilátásokat és a velük kapcsolatos információkat a 2003/6/EK irányelv értelmében vett bennfentes információknak kell tekinteni.
Az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó értelemszerűen a hitelminősítő intézményekre titoktartási, valamint azon kötelezettségük tekintetében, hogy listát kell vezetniük a hitelminősítéseikhez, a minősítési kilátásaikhoz vagy a velük kapcsolatos információkhoz a közzétételt megelőzően hozzáférő személyekről.
A hitelminősítésekről, minősítési kilátásokról vagy a velük kapcsolatos információkról a közzététel előtt tájékoztatott személyek jegyzékét azon személyekre kell korlátozni, akiket az egyes minősített szervezetek e célból megneveznek.
(3) A strukturált pénzügyi eszközök hitelminősítéseinek kiadásakor a hitelminősítő intézet biztosítja, hogy a strukturált pénzügyi eszközökhöz rendelt minősítési kategóriák világosan elkülönüljenek egy olyan járulékos szimbólum használatával, amely megkülönbözteti őket az egyéb szervezetek, pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek esetében használatos minősítési kategóriáktól.
(4) A hitelminősítő intézet közzéteszi a nem kezdeményezett hitelminősítésekkel kapcsolatos politikáit és eljárásait.
(5) Amikor a hitelminősítő intézet nem kezdeményezett hitelminősítést ad ki, hitelminősítésében kiemelkedő módon, a minősítési kategóriára vonatkozóan egyértelműen megkülönböztethető, eltérő színkód alkalmazásával közli, hogy a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél részt vett-e a hitelminősítési folyamatban, és hogy a hitelminősítő intézet hozzáfért-e a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél számláihoz, vezetői és más releváns belső dokumentumaihoz.
A nem kezdeményezett hitelminősítéseket ekként kell megjelölni.
(6) A hitelminősítő intézet nem használhatja az EÉPH vagy egyetlen hatáskörrel rendelkező hatóság nevét sem olyan módon, amely arra utalna, vagy arra engedne következtetni, hogy az EÉPH vagy valamely hatáskörrel rendelkező hatóság befogadta vagy jóváhagyta a hitelminősítéseket vagy a hitelminősítő intézet valamely hitelminősítési tevékenységét.
11. cikk
Általános és időszakos közzétételek
(1) A hitelminősítő intézet teljeskörűen és nyilvánosság számára hozzáférhető módon közzéteszi és haladéktalanul aktualizálja az I. melléklet E. szakaszának I. részében meghatározott ügyekkel kapcsolatos információkat.
(2) A nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézetek az EÉPH által létrehozott központi adatbázisban elérhetővé teszik a korábbi teljesítményadatokkal - többek között a minősítések változásának gyakoriságával -, valamint a múltban kiadott hitelminősítésekkel és az azokra vonatkozó változásokkal kapcsolatos információkat. Az ilyen hitelminősítő intézetek az információkat az EÉPH által előírt szabványos formátumban az említett adatbázis rendelkezésére bocsátják. Az EÉPH az említett információt hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára, és évente összefoglaló tájékoztatót tesz közzé a fontosabb fejleményekről.
(3) A hitelminősítő intézet az EÉPH számára minden év március 31-ig rendelkezésre bocsátja az I. melléklet E. szakasza II. részének 2. pontjában meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat.
11a. cikk
Európai hitelminősítő platform
(1) A nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézeteknek hitelminősítés vagy minősítési kilátás kiadásakor információkat kell nyújtaniuk az EÉPH-nak a minősítésre vonatkozóan, többek között a minősített eszköz hitelminősítésére és minősítési kilátásaira, a hitelminősítés és a minősítési tevékenység típusára, valamint a közzététel napjára és időpontjára vonatkozóan.
(2) Az EÉPH-nak egy weboldalon közzé kell tennie a hozzá az (1) bekezdésnek megfelelően benyújtott egyéni hitelminősítéseket ("Európai Hitelminősítő Platform").
A 11. cikk (2) bekezdésében említett központi adatbázist be kell építeni az európai hitelminősítő platformba.
(3) Ez a cikk nem alkalmazandó a befektetők számára kizárólag díj ellenében készített és kizárólag a befektetők számára nyilvánosságra hozott hitelminősítésekre vagy minősítési kilátásokra.
12. cikk
Átláthatósági jelentés
A hitelminősítő intézet évente közzéteszi az átláthatósági jelentést, amely magában foglalja az I. melléklet E. szakaszának III. részében meghatározott kérdésekre vonatkozó információkat. A hitelminősítő intézet az átláthatósági jelentést legkésőbb három hónappal a pénzügyi év végét követően teszi közzé, és biztosítja, hogy az az intézet weboldalán legalább öt évig hozzáférhető maradjon.
13. cikk
A nyilvános közzététel díjai
A hitelminősítő intézet a 8-12. cikknek megfelelően nyújtott információkért díjat nem számíthat fel.
III. CÍM
A HITELMINŐSÍTÉSI TEVÉKENYSÉGEK FELÜGYELETE
I. FEJEZET
Nyilvántartásbavételi eljárás
14. cikk
Nyilvántartásbavételi követelmények
(1) A 2. cikk (1) bekezdése céljából a hitelminősítő intézetnek kérelmeznie kell nyilvántartásba vételét, feltéve, hogy az intézet az Unióban székhellyel rendelkező jogi személy.
(2) A nyilvántartásba vétel azt követően, hogy az EÉPH által elfogadott, a 16. cikk (3) bekezdésében vagy a 17. cikk (3) bekezdésében említett, a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételéről szóló határozat hatályba lépett, az Unió egész területén hatályos.
(3) A nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet mindenkor meg kell, hogy feleljen az első nyilvántartásba vétel feltételeinek.
A hitelminősítő intézeteknek indokolatlan késedelem nélkül értesíteniük kell az EÉPH-t az első nyilvántartásba vétel feltételeiben bekövetkezett minden lényeges változásról, beleértve a fióktelep megnyitását vagy bezárását az Unión belül.
A második albekezdés sérelme nélkül a hitelminősítő intézetnek értesítenie kell az EÉPH-t a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések tervezett jelentős módosításáról vagy a bevezetni kívánt új minősítési módszerekről, modellekről és fő minősítési feltevésekről, amikor a 8. cikk (5a) bekezdésével összhangban közzéteszi honlapján a javasolt módosításokat vagy a bevezetni kívánt új minősítési módszereket. A konzultációs időszak lejárta után a hitelminősítő intézetnek értesítenie kell az EÉPH-t a konzultáció eredményeként végrehajtott változtatásokról.
(4) A 16. és 17. cikk sérelme nélkül az EÉPH nyilvántartásba veszi a hitelminősítő intézetet, amennyiben a kérelem vizsgálatából arra következtet, hogy - a 4. és 6. cikk figyelembevétele mellett - a hitelminősítő intézet teljesíti a hitelminősítések kiadásának e rendeletben meghatározott feltételeit.
(5) Az EÉPH a nyilvántartásba vétel feltételeként az e rendeletben nem szereplő további követelményeket nem írhat elő.
15. cikk
Nyilvántartásba vétel iránti kérelem
(1) A hitelminősítő intézet a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az EÉPH-hoz nyújtja be. A kérelemnek tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat.
(2) Ha a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet hitelminősítő intézetek csoportja nyújtja be, a csoport tagjai megbízzák a csoport egyik tagját, hogy a csoport nevében az EÉPH-hoz az összes kérelmet nyújtsa be. A megbízott hitelminősítő intézet a csoport minden egyes tagjára vonatkozóan rendelkezésre bocsátja a II. mellékletben meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat.
(3) A hitelminősítő intézetek kérelmeiket az uniós intézmények valamely hivatalos nyelvén nyújtják be. Az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. sz. rendelet ( 29 ) rendelkezései az EÉPH és a hitelminősítő intézetek, valamint azok személyzete közötti minden egyéb kapcsolattartásra értelemszerűen alkalmazandók.
(4) A kérelem kézhezvételét követő húsz munkanapon belül az EÉPH ellenőrzi, hogy a kérelem hiánytalan-e. Ha a kérelem hiányos, az EÉPH határidőt szab, amelynek leteltét megelőzően a hitelminősítő intézetnek pótlólagos információkat kell nyújtania.
Az EÉPH azt követően, hogy megállapította a kérelem hiánytalanságát, erről értesíti a hitelminősítő intézetet.
16. cikk
A hitelminősítő intézet nyilvántartásba vétel iránti kérelmének EÉPH általi vizsgálata
(1) Az EÉPH a 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 45 munkanapon belül megvizsgálja a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vétel iránti kérelmét, a hitelminősítő intézet e rendeletben megállapított feltételeknek való megfelelése alapján.
(2) Az EÉPH 15 munkanappal meghosszabbíthatja a vizsgálati időszakot, különösen amennyiben a hitelminősítő intézet:
a) a 4. cikk (3) bekezdésében említett hitelminősítés-befogadást tervez;
b) kiszervezés alkalmazását tervezi; vagy
c) a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban a megfelelés tekintetében mentességet kér.
(3) A 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 45 munkanapon belül, illetve e cikk (2) bekezdésének alkalmazása esetén 60 munkanapon belül, az EÉPH a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról teljes körű indokolással ellátott határozatot hoz.
(4) Az EÉPH által a (3) bekezdés értelmében elfogadott határozat az elfogadását követő ötödik munkanapon lép hatályba.
17. cikk
A hitelminősítő intézetek csoportja által benyújtott nyilvántartásba vétel iránti kérelmek EÉPH általi vizsgálata
(1) Az EÉPH a 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 55 munkanapon belül megvizsgálja a hitelminősítő intézetek csoportjának nyilvántartásba vétel iránti kérelmeit, az érintett hitelminősítő intézetek e rendeletben megállapított feltételeknek való megfelelése alapján.
(2) Az EÉPH 15 munkanappal meghosszabbíthatja a vizsgálati időszakot, különösen amennyiben a hitelminősítő intézetek csoportjának valamelyik tagja:
a) a 4. cikk (3) bekezdésében említett hitelminősítés-befogadást tervez;
b) kiszervezés alkalmazását tervezi; vagy
c) a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban a megfelelés tekintetében mentességet kér.
(3) A 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 55 munkanapon belül, illetve e cikk (2) bekezdésének alkalmazása esetén 70 munkanapon belül, az EÉPH a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról a csoporthoz tartozó minden egyes hitelminősítő intézet vonatkozásában egyedi, teljes körű indokolással ellátott határozatot hoz.
(4) Az EÉPH által a (3) bekezdés értelmében elfogadott határozat az elfogadását követő ötödik munkanapon lép hatályba.
18. cikk
Értesítés a nyilvántartásba vételről, a nyilvántartásba vétel elutasításáról vagy a nyilvántartásból való törlésről szóló határozatról, valamint a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek listájának közzététele
(1) A 16., 17. vagy 20. cikk szerinti határozat elfogadását követő öt munkanapon belül az EÉPH értesíti a határozatáról az érintett hitelminősítő intézetet. Ha az EÉPH elutasítja a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételét vagy törli a hitelminősítő intézetet a nyilvántartásból, a határozatban ezt teljes körűen megindokolja.
(2) Az EÉPH minden, a 16., a 17. vagy a 20. cikk szerinti határozatról tájékoztatja a Bizottságot, az EBH-t, az EBFH-t, a hatáskörrel rendelkező hatóságokat és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságokat.
(3) Az EÉPH a honlapján közzéteszi az e rendelettel összhangban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek listáját. E listát a 16., 17. vagy a 20. cikk szerinti határozat elfogadását követő öt munkanapon belül naprakésszé kell tenni. A Bizottság ezt a naprakésszé tett listát a naprakésszé tételt követő 30 napon belül közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
19. cikk
Nyilvántartásba-vételi és felügyeleti díjak
(1) Az EÉPH e rendelettel és a (2) bekezdésben említett bizottsági rendelettel összhangban díjat számít fel a hitelminősítő intézeteknek. E díj teljes mértékben fedezi az EÉPH-nak a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéhez, hitelesítéséhez és felügyeletéhez, valamint ahhoz kapcsolódó szükséges kiadásait, hogy megtérítse a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál az e rendelet alapján végzett munka kapcsán - különösen a feladatok 30. cikkel összhangban történő átruházása következtében - esetlegesen felmerült költségeket.
(2) A Bizottság díjszabályzatot fogad el. A díjszabályzat meghatározza különösen a díjtípusokat és a díjköteles ügyeket, a díjak összegét és megfizetésük módját, valamint azt, hogy az EÉPH hogyan téríti meg a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál az e rendelet alapján folytatott tevékenység során - különösen a feladatok 30. cikkel összhangban történő átruházása következtében - esetlegesen felmerült költségeket.
A hitelminősítő intézetnek felszámított díj összege teljes mértékben fedezi az adminisztratív költségeket és arányban áll az érintett hitelminősítő intézet forgalmával.
A Bizottság az első albekezdésben említett díjszabályzatot a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal fogadja el.
20. cikk
A nyilvántartásból való törlés
(1) A 24. cikk sérelme nélkül az EÉPH a hitelminősítő intézetet törli a nyilvántartásból, ha a hitelminősítő intézet:
a) kifejezetten lemond a nyilvántartásról vagy az elmúlt hat hónap során nem adott ki hitelminősítést;
b) a nyilvántartásba vételt hamis nyilatkozatok adásával vagy egyéb szabálytalan módon szerezte meg; vagy
c) már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett a nyilvántartásba vételére sor került.
(2) Amennyiben az érintett hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések felhasználása szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága úgy véli, hogy az (1) bekezdésben foglalt feltételek valamelyike teljesült, felkérheti az EÉPH-t, hogy vizsgálja meg, teljesültek-e az érintett hitelminősítő intézetnek a nyilvántartásból való törlésére vonatkozó feltételek. Amennyiben az EÉPH úgy határoz, hogy az érintett hitelminősítő intézetet nem törli a nyilvántartásból, azt teljes körűen meg kell indokolnia.
(3) A nyilvántartásból való törlésről szóló határozat - a hitelminősítések használatára vonatkozóan a 24. cikk (4) bekezdésében megállapított átmeneti időszaktól is függően - az egész Unióban azonnal hatályba lép.
II. FEJEZET
Az EÉPH általi felügyelet
21. cikk
Az EÉPH
(1) A 25a. cikk sérelme nélkül, az EÉPH biztosítja e rendelet alkalmazását.
(2) Az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EÉPH iránymutatást ad ki és tart naprakészen az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok közötti, e rendelet, valamint a vonatkozó ágazati jogszabályok - többek között a feladatok átruházására vonatkozó eljárások és részletes feltétek - alkalmazásában történő együttműködésről.
(3) Az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EÉPH - az EBH-val és az EBFH-val együttműködve - 2011. június 7-ig iránymutatást ad ki és tesz naprakésszé az e rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti befogadási rendszer alkalmazásáról.
(4) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:
a) a hitelminősítő intézet által a nyilvántartásba vétel iránti kérelemben feltüntetendő, a II. mellékletben meghatározott információk;
b) a hitelminősítő intézet által a hitelesítés iránti kérelemhez, valamint a pénzügyi piacok stabilitása vagy integritása szempontjából annak - az 5. cikkben említett - rendszerszintű jelentősége felméréséhez biztosítandó információk;
c) a hitelminősítő intézetek által a 11. cikk (2) bekezdésével és az I. melléklet E. szakasza II. részének 1. pontjával összhangban közzéteendő információk bemutatása, beleértve a felépítést, a formátumot, a módszert és a jelentés tárgyidőszakát is;
d) annak értékelése, hogy a hitelminősítési módszerek milyen mértékben felelnek meg a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;
e) az EÉPH által a folyamatos felügyelet céljából a nyilvántartásba vett és a hitelesített hitelminősítési intézetektől kért, a minősítési adatokra vonatkozó rendszeres jelentés tartalma és formátuma.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2014. június 21-ig benyújtja a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.
(4a) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:
a) a 11a. cikk (1) bekezdésével összhangban a hitelminősítő intézetek által az EÉPH-nak közzéteendő információ tartalma és bemutatásának módja, beleértve a struktúrát, a formátumot, valamint a jelentéstétel módját és időzítését; valamint
b) az EÉPH általi folyamatos felügyelet céljából a hitelminősítő intézetek által beszedett díjakra vonatkozó rendszeres jelentés tartalma és formátuma.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2014. június 21-ig benyújtja a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.
(4b) Az EÉPH jelentést készít a 11a. cikk (1) bekezdésével összhangban benyújtott hitelminősítések egy vagy több besorolásnak való megfeleltetésének a lehetőségéről, és 2015. június 21-ig benyújtja a Bizottsághoz e jelentést. A jelentésben értékelnie kell különösen az alábbiakat:
a) az egy vagy több besorolásnak való megfeleltetés lehetősége, valamint a megfeleltetés költsége és haszna;
b) hogyan lehet a minősítéseket egy vagy több besorolásnak megfeleltetni úgy, hogy közben ne torzuljanak a hitelminősítések, figyelembe véve a különböző minősítési módszereket;
c) a megfeleltetéseknek a 21. cikk (4a) bekezdésének a) és b) pontjával kapcsolatban eddig kidolgozott szabályozástechnikai standardokra gyakorolt esetleges hatásai.
Az EÉPH konzultál az EBH-val és az EBFH-val az első albekezdés a) és b) pontjai tekintetében.
(5) Az EÉPH éves jelentést készít e rendelet alkalmazásáról. E jelentésben értékeli, hogy az e rendelet alapján nyilvántartott hitelminősítő intézetek hogyan hajtják végre az I. melléklet rendelkezéseit, valamint értékeli a 4. cikk (3) bekezdésében említett befogadási mechanizmus alkalmazását is.
(6) Az EÉPH évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak az EÉPH által e rendelet alapján megtett felügyeleti intézkedésekről és kiszabott szankciókról, ideértve, a pénzbírságokat és az időszakos kényszerítő bírságokat.
(7) Az EÉPH feladatai végzése során együttműködik az EBH-val és az EBFH-val, továbbá a (2) és (3) bekezdésben említett iránymutatás kiadása és naprakésszé tétele, valamint a (4) bekezdésben említett szabályozástechnikaistandard-tervezetek előterjesztése előtt konzultációt folytat az EBH-val és az EBFH-val.
22. cikk
Illetékes hatóságok
(1) 2010. június 7-ig minden tagállam kijelöli az e rendelet alkalmazásában illetékes hatóságát.
(2) Az illetékes hatóságok kapacitás és szakértelem tekintetében elegendő alkalmazottal kell, hogy rendelkeznek ahhoz, hogy e rendeletet alkalmazni tudják.
22a. cikk
A módszertani követelményeknek való megfelelés vizsgálata
(1) Az e rendelet szerint nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek feletti folyamatos felügyelet gyakorlása során az EÉPH rendszeresen vizsgálja a 8. cikk (3) bekezdésének való megfelelést.
(2) A 23. cikk sérelme nélkül, az EÉPH az (1) bekezdésben említett vizsgálat keretén belül továbbá
a) ellenőrzi, hogy a hitelminősítő intézetek elvégzik-e az utólagos ellenőrzést;
b) elemzi ezen utólagos ellenőrzés eredményeit; és
c) ellenőrzi, hogy a hitelminősítő intézetek rendelkeznek-e eljárásokkal az utólagos ellenőrzés eredményeinek a minősítési módszereikben történő figyelembevételére.
23. cikk
Be nem avatkozás a minősítések tartalma vagy módszerei tekintetében
Az e rendelet szerinti feladataik teljesítése során az EÉPH, a Bizottság, vagy a tagállamok hatóságai nem befolyásolhatják a hitelminősítések tartalmát vagy módszereit.
23a. cikk
A 23b-23d. cikkben említett hatáskörök gyakorlása
A 23b-23d. cikk által az EÉPH-ra vagy az EÉPH valamely tisztviselőjére vagy az EÉPH által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információ vagy dokumentumok közzétételének igénylésére, amelyekre szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik.
23b. cikk
Tájékoztatáskérés
(1) Az EÉPH egyszerű kérés vagy határozat útján felkérheti a hitelminősítő intézeteket, a hitelminősítési tevékenységekben részt vevő személyeket, a minősített szervezeteket és a kapcsolatban álló harmadik feleket, továbbá azokat a harmadik feleket, amelyekhez a hitelminősítő intézetek operatív funkciókat vagy tevékenységeket szerveztek ki és azokat a személyeket, amelyek más módon, szorosan és nagymértékben kapcsolódnak vagy kötődnek a hitelminősítő intézetekhez vagy a hitelminősítési tevékenységekhez, hogy minden olyan tájékoztatást bocsássanak rendelkezésére, amelyek szükségesek az e rendelet szerinti kötelességei teljesítéséhez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű tájékoztatáskérés megküldésekor az EÉPH:
a) a kérés jogalapjaként ezt a cikket jelöli meg;
b) meghatározza a kérés célját;
c) részletesen meghatározza az igényelt tájékoztatást;
d) meghatározza a tájékoztatásra rendelkezésre álló határidőt;
e) tájékoztatja azt a személyt, akitől a tájékoztatást kéri, hogy nem köteles tájékoztatást adni, de ha válaszol az tájékoztatáskérésre, a válasz nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető;
f) feltünteti a 36a. cikkben a III. melléklet II. szakaszának 7. pontjával összefüggésben arra az esetre előírt pénzbírságot, ha a feltett kérdésekre adott válaszok nem felelnek meg a valóságnak vagy félrevezetők.
(3) Az (1) bekezdés szerinti, határozat útján történő tájékoztatáskérés esetén az EÉPH:
a) a kérés jogalapjaként ezt a cikket jelöli meg;
b) meghatározza a kérés célját;
c) részletesen meghatározza az igényelt tájékoztatást;
d) meghatározza a tájékoztatásra rendelkezésre álló határidőt;
e) feltünteti a 36b. cikkben arra az esetre előírt időszakos kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;
f) feltünteti a 36a. cikkben a III. melléklet II. szakaszának 7. pontjával összefüggésben arra az esetre előírt pénzbírságot, ha a kérdésekre adott válaszok nem felelnek meg a valóságnak vagy félrevezetők; és
g) feltünteti, hogy a határozat ellen a Fellebbviteli Tanácsnál jogorvoslattal lehet élni, valamint hogy az 1095/2010/EU rendelet 60. és 61. cikkével összhangban az Európai Unió Bíróságától a határozat felülvizsgálata kérhető.
(4) A kért tájékoztatást az (1) bekezdésben említett személyek vagy képviselőik, illetve jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében a törvény vagy az alapító okiratuk által képviseletükre felhatalmazott személyek nyújtják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek az ügyfelük nevében jogosultak a tájékoztatás megadására. Az ügyfél teljes felelősséggel tartozik, ha az adott tájékoztatás hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.
(5) Az EÉPH haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, ahol az (1) bekezdésben említett, a tájékoztatáskérés által érintett személyek lakóhellyel rendelkeznek vagy ahol letelepedtek.
23c. cikk
Általános vizsgálatok
(1) Az EÉPH az e rendelet szerinti feladatai ellátása érdekében a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek bármilyen szükséges vizsgálatát elvégezheti. E célból az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által felhatalmazott más személyek jogosultak az alábbiakra:
a) a feladataik végrehajtása szempontjából lényeges nyilvántartások, adatok, eljárások vagy egyéb anyagok megvizsgálása, az adathordozótól függetlenül;
b) az ilyen nyilvántartásokból, adatokból, eljárásokból és egyéb anyagokból hiteles másolatok vagy kivonatok készítése vagy bekérése;
c) a 23b. cikk (1) bekezdésében említett bármely személynek, képviselőjének vagy személyzete tagjainak beidézése, és tőlük szóbeli vagy írásbeli magyarázat kérése az ellenőrzés tárgyával és céljával összefüggő tényekkel vagy dokumentumokkal kapcsolatban, valamint a válaszok rögzítése;
d) bármely egyéb olyan természetes vagy jogi személy meghallgatása, aki hozzájárul ahhoz, hogy a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információgyűjtés céljából meghallgassák;
e) a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérése.
(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok céljából az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által felhatalmazott más személyek hatáskörüket a vizsgálat tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás alapján gyakorolják. A felhatalmazás azt is tartalmazza, hogy a 36b. cikk értelmében időszakos kényszerítő bírsággal jár, ha a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat nem vagy hiányosan nyújtják be, vagy ha a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre nem vagy hiányosan válaszolnak, valamint hogy a 36a. cikk értelmében a III. melléklet II. szakaszának 8. pontjával összefüggésben pénzbírsággal jár, ha a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre a valóságnak nem megfelelően vagy félrevezető módon válaszolnak.
(3) A 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek alávetik magukat az EÉPH határozata alapján indított vizsgálatoknak. A határozatban feltüntetni a vizsgálat tárgyát és célját, a 36b. cikkben előírt időszakos kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket, valamint azon jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálatnak vethető alá.
(4) Az EÉPH a vizsgálat előtt kellő időben tájékoztatja a vizsgálatról és a felhatalmazott személyek személyazonosságáról azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát, ahol a vizsgálatra sor kerül. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői az EÉPH kérésére segítik a felhatalmazott személyeket feladataik elvégzésében. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a vizsgálaton.
(5) Amennyiben az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséhez a nemzeti szabályok szerint igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.
(6) A (5) bekezdésben említett engedély kérelmezése esetén a nemzeti igazságügyi hatóság ellenőrzi, hogy az EÉPH határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a vizsgálat tárgyára figyelemmel nem önkényesek, illetve túlzottak-e. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzésekor a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EÉPH-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataival kapcsolatos információkat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.
23d. cikk
Helyszíni ellenőrzések
(1) Az EÉPH az e rendelet szerinti feladatai ellátása érdekében minden szükséges helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 23b. cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek üzlethelyiségeiben. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő elvégzése és eredményessége ezt megköveteli, az EÉPH előzetes bejelentés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést.
(2) Az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott más személyek az EÉPH vizsgálati határozata alapján beléphetnek a vizsgálat által érintett jogi személyek bármely üzlethelyiségébe és területére, továbbá rendelkeznek a 23c. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelységet, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.
(3) Az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott más személyek hatáskörüket az ellenőrzés tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás felmutatásával gyakorolják, amely a 36b. cikkben arra az esetre előírt időszakos kényszerítő bírságokat is tartalmazza, ha az érintett személyek nem vetik alá magukat az ellenőrzésnek. Az EÉPH a helyszíni ellenőrzés előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, ahol az ellenőrzésre sor kerül.
(4) A 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek alávetik magukat az EÉPH határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek. A határozatban megjelöli az ellenőrzés tárgyát és célját, az ellenőrzés megkezdésének időpontját, valamint feltünteti a 36b. cikkben előírt időszakos kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket és azt a jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálatnak vethető alá. Az EÉPH az ilyen határozatok meghozatala előtt konzultál azon tagállam illetékes hatóságával, ahol az ellenőrzésre sor kerül.
(5) Azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt más személyek, ahol a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az EÉPH kérésére aktívan segítik az EÉPH tisztviselőit és az EÉPH által felhatalmazott más személyeket. E célból rendelkeznek a (2) bekezdésben meghatározott hatáskörökkel. A szóban forgó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen.
(6) Az EÉPH arra is felkérheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat, hogy végezzenek el a nevében ebben a cikkben és a 23c. cikk (1) bekezdésében meghatározott egyes vizsgálati feladatokat és helyszíni ellenőrzéseket. A hatáskörrel rendelkező hatóságok e célból az EÉPH-éval azonos - az e cikkben és a 23c. cikk (1) bekezdésében meghatározott - hatáskörrel rendelkeznek.
(7) Amennyiben az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által felhatalmazott más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk szerint elrendelt vizsgálatot, az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága - szükség esetén a rendőrség vagy azzal egyenértékű bűnüldözési hatóság bevonásával - megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy a helyszíni ellenőrzést elvégezhessék.
(8) Amennyiben az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzéshez vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz a nemzeti szabályok szerint valamely igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.
(9) A (8) bekezdésben említett engedély kérelmezése esetén a nemzeti igazságügyi hatóság ellenőrzi, hogy az EÉPH határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a helyszíni ellenőrzés tárgyára figyelemmel nem önkényesek, illetve túlzottak-e. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzésekor a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EÉPH-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataival kapcsolatos információkat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.
23e. cikk
A felügyeleti intézkedések meghozatalának és a pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai
(1) Amennyiben az EÉPH az e rendelet szerinti feladatainak végzése során arra utaló fontos jeleket talál, hogy valószínűleg fennállnak olyan tények, amelyek megvalósítanak a III. mellékletben felsorolt egy vagy több jogsértést, akkor az EÉPH-n belül egy független vizsgálati tisztviselőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A vizsgálati tisztviselő nem vehet részt, illetve nem vehetett részt az érintett hitelminősítő intézet közvetlen vagy közvetett felügyeletében és nyilvántartási eljárásában, és feladatait az EÉPH felügyelőtanácsától függetlenül látja el.
(2) A vizsgálati tisztviselő a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja az EÉPH felügyelőtanácsának.
A vizsgálati tisztviselő a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 23b. cikkkel összhangban tájékoztatást kérni, valamint a 23c. és a 23d. cikkel összhangban vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezni. A vizsgálati tisztviselő e jogkörének gyakorlása közben teljesíti a 23a. cikkben foglaltakat.
A vizsgálati tisztviselő a feladatainak elvégzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet az EÉPH a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.
(3) A vizsgálati tisztviselő a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot az EÉPH felügyelőtanácsának, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek arra, hogy a vizsgálat tárgyával kapcsolatban meghallgassák őket. A vizsgálati tisztviselő kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban a vizsgálat által érintett személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.
Az érintett személyek védelemhez való jogát az e cikk alapján történő vizsgálatok során teljes mértékben tiszteletben tartják.
(4) Amikor a vizsgálati tisztviselő benyújtja a megállapításait tartalmazó ügyiratot az EÉPH felügyelőtanácsának, erről tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra.
(5) A vizsgálati tisztviselő megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint - amennyiben ezt az érintett személyek kérik - a vizsgálat által érintett személyeknek a 25. és a 36c. cikk szerinti meghallgatását követően az EÉPH felügyelőtanácsa határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövettek-e a III. mellékletben felsorolt egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, a 24. cikkel összhangban felügyeleti intézkedést hoz, valamint a 36a. cikkel összhangban pénzbírságot szab ki.
(6) A vizsgálati tisztviselő nem vesz részt az EÉPH felügyelőtanácsának megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele az EÉPH felügyelőtanácsának döntéshozatalába.
(7) A Bizottság további eljárási szabályokat fogad el a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok kiszabását jelentő jogkör gyakorlására vonatkozóan, beleértve a védelemhez való jogra vonatkozó rendelkezéseket, az átmeneti rendelkezéseket, valamint a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok behajtását, továbbá részletes szabályokat fogad el a szankciók kiszabása és végrehajtása tekintetében az elévülési időre vonatkozóan.
Az első albekezdésben említett szabályokat a Bizottság a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal fogadja el.
(8) Az EÉPH az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak végzése során arra utaló, fontos jeleket talál, hogy valószínűleg fennállnak olyan tények, amelyek bűncselekményt valósítanak meg. Emellett az EÉPH nem szab ki pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen már ítélt dolognak minősülő felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.
24. cikk
Az EÉPH felügyeleti intézkedései
(1) Amennyiben a 23e. cikk (5) bekezdésével összhangban az EÉPH felügyelőtanácsa megállapítja, hogy a hitelminősítő intézet elkövette a III. mellékletben felsorolt valamely jogsértést, az alábbi egy vagy több határozatot hozza:
a) a hitelminősítő intézetet törli a nyilvántartásból;
b) a hitelminősítő intézetet átmeneti időszakra eltiltja hitelminősítések kiadásától az egész Unióra kiterjedő hatálylyal, egészen addig, amíg a jogsértés fennáll;
c) felfüggeszti a hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések szabályozási célú használatát az egész Unióra kiterjedő hatállyal, egészen addig, amíg a jogsértés fennáll;
d) felszólítja a hitelminősítő intézetet a jogsértés megszüntetésére;
e) nyilvános közleményt ad ki.
(2) Az EÉPH felügyelőtanácsa az (1) bekezdésben említett határozatok meghozatalakor figyelembe veszi a jogsértés jellegét és súlyosságát, az alábbi szempontokra tekintettel:
a) a jogsértés időtartama és gyakorisága;
b) a jogsértés súlyos vagy rendszerszintű hiányosságokra utal-e a vállalkozás eljárásaiban, irányítási rendszereiben vagy a belső ellenőrzés területén;
c) a jogsértés megkönnyítette-e pénzügyi bűncselekmény elkövetését, előidézte-e azt, vagy a pénzügyi bűncselekmény más módon a jogsértésnek tulajdonítható-e;
d) a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték-e el.
(3) Az EÉPH felügyelőtanácsa, mielőtt meghozná az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett határozatokat, tájékoztatja arról az EBH-t és az EBFH-t.
(4) A hitelminősítések az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett határozatok elfogadását követően továbbra is használhatók szabályozási céllal, legfeljebb az alábbi időtartamig:
a) attól a naptól számított tíz munkanap, amelyen az EÉPH határozatát az (5) bekezdés alapján közzétették, amenynyiben ugyanezen pénzügyi eszköz vagy szervezet rendelkezik olyan hitelminősítéssel, amelyet az e rendelet szerint nyilvántartásba vett más hitelminősítő intézet adott ki; vagy
b) attól a naptól számított három hónap, amelyen az EÉPH határozatát az (5) bekezdés alapján közzétették, amenynyiben ugyanezen pénzügyi eszköz vagy szervezet nem rendelkezik olyan hitelminősítéssel, amelyet az e rendelet szerint nyilvántartásba vett más hitelminősítő intézet adott ki.
Az EÉPH felügyelőtanácsa - az EBH vagy az EBFH kérésére is - a piaci zavar lehetőségével vagy a pénzügyi instabilitással összefüggő kivételes körülmények között három hónappal meghosszabbíthatja az első albekezdés b) pontjában említett időtartamot.
(5) Az EÉPH felügyelőtanácsa indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az érintett hitelminősítő intézetet az (1) bekezdés értelmében elfogadott határozatról, valamint megküldi azt a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságoknak, a Bizottságnak, az EBH-nak és az EBFH-nak. Az ilyen határozatot annak elfogadásától számított 10 munkanapon belül nyilvánosságra hozza a honlapján.
Az EÉPH felügyelőtanácsa a határozatnak az első albekezdés szerinti nyilvánosságra hozatalakor arról is nyilvános tájékoztatást ad, hogy az érintett hitelminősítő intézet jogosult a határozat ellen jogorvoslattal élni, valamint adott esetben közzéteszi a jogorvoslati kérelem benyújtásának tényét és ezzel egyidejűleg közli, hogy a jogorvoslatnak nincs felfüggesztő hatálya, valamint azt, hogy a fellebbviteli tanács az 1095/2010/EU rendelet 60. cikkének (3) bekezdésével összhangban felfüggesztheti a vitatott határozat alkalmazását.
25. cikk
Az érintett személyek meghallgatása
(1) A 24. cikk (1) bekezdése szerinti bármely határozat meghozatala előtt az EÉPH felügyelőtanácsa lehetőséget ad az eljárás alá vont személyeknek arra, hogy az EÉPH megállapításaival kapcsolatban meghallgassák őket. Az EÉPH felügyelőtanácsa csak olyan megállapításokra alapozhatja határozatait, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.
Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha a pénzügyi rendszer jelentős és várhatóan hamarosan bekövetkező kárának megelőzése érdekében sürgős intézkedésre van szükség. Ilyen esetekben az EÉPH felügyelőtanácsa ideiglenes határozatot fogadhat el, a határozathozatal után pedig a lehető leghamarabb meghallgatási lehetőséget kell biztosítania az érintett személyek számára.
(2) Az eljárás alá vont személyek védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben tartják. Jogukban áll betekinteni az EÉPH ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra.
25a. cikk
"A 4. cikk (1) bekezdésének, valamint az 5a., 8b., 8c. és 8d. cikknek a felügyeletéért és végrehajtásáért felelős, hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok.
A hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok a vonatkozó ágazati jogszabályokkal összhangban felelnek a 4. cikk (1) bekezdésének, valamint az 5a., 8b., 8c. és 8d. cikknek a felügyeletéért és végrehajtásáért.
III. FEJEZET
Az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok közötti együttműködés
26. cikk
Együttműködési kötelezettség
Az EÉPH, az EBH, az EBFH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok az e rendelet, valamint a vonatkozó ágazati jogszabályok céljai érdekében szükséges körben együttműködnek.
27. cikk
Információcsere
(1) Az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok indokolatlan késedelem nélkül átadják egymásnak az e rendeletben és a vonatkozó ágazati jogszabályokban meghatározott feladataik ellátásához szükséges információkat.
(2) Az EÉPH a feladataik ellátásához szükséges bizalmas információkat továbbíthatja a központi bankoknak, a Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Banknak mint monetáris hatóságoknak, az Európai Rendszerkockázati Testületnek és adott esetben más, a fizetési és elszámolási rendszerek felügyeletéért felelős hatóságoknak. Hasonlóképpen az ilyen hatóságok vagy szervek nem akadályozhatók meg abban, hogy az EÉPH-nak az e rendelet szerinti feladatai ellátásához szükséges információkat átadják.
30. cikk
Az EÉPH feladatainak átruházása a hatáskörrel rendelkező hatóságokra
(1) Amennyiben valamely felügyeleti feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges, az EÉPH a 21. cikk (2) bekezdése szerint általa kibocsátott iránymutatásokkal összhangban meghatározott felügyeleti feladatokat egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságára ruházhat át. Az ilyen meghatározott felügyeleti feladatok közé tartozhat különösen a 23b. cikk szerinti tájékoztatáskérések és a 23d. cikk (6) bekezdése szerinti vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések lefolytatásának jogköre.
(2) Az EÉPH a feladat átruházását megelőzően konzultál az érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal. E konzultációk az alábbiakra vonatkoznak:
a) az átruházandó feladat meghatározása;
b) az átruházandó feladat elvégzésének ütemezése; valamint
c) a szükséges információknak az EÉPH által, illetve az EÉPH részére történő átadása.
(3) A 19. cikk (2) bekezdése alapján a Bizottság által elfogadandó díjszabályzattal összhangban az EÉPH megtéríti a hatáskörrel rendelkező hatóságnak az átruházott feladatok elvégzésével összefüggésben felmerült költségeket.
(4) Az EÉPH megfelelő időközönként felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett átruházást. A feladatok átruházása bármikor visszavonható.
A feladatok átruházása nem érinti az EÉPH felelősségét, és nem korlátozza az EÉPH-t az átruházott tevékenység elvégzésében és ellenőrzésében. Az e rendelet szerinti felügyeleti feladatok, beleértve a nyilvántartásba vételről szóló határozatokat, a jogsértésekre vonatkozó végleges értékelést és a betartással kapcsolatos döntéseket, nem ruházhatók át.
31. cikk
A hatáskörrel rendelkező hatóságok általi értesítések és felfüggesztés iránti megkeresések
(1) Amennyiben egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága tudomást szerez arról, hogy területén vagy egy másik tagállam területén e rendelettel ellentétes cselekményeket hajtanak vagy hajtottak végre, erről a lehető legrészletesebb módon értesíti az EÉPH-t. Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság vizsgálati szempontból ezt szükségesnek tartja, a hatáskörrel rendelkező hatóság azt is javasolhatja az EÉPH-nak, hogy mérlegelje a 23b. és a 23c. cikk szerinti hatásköröknek a cselekményekben érintett hitelminősítő intézet vonatkozásában történő alkalmazását.
Az EÉPH megteszi a megfelelő intézkedéseket. Tájékoztatja az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóságot az eredményről, és amennyire lehetséges, bármilyen jelentős közbenső fejleményről.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott értesítési kötelezettség sérelme nélkül, ha valamely tagállam EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatósága úgy ítéli meg, hogy egy nyilvántartásba vett olyan hitelminősítő intézet, amelynek hitelminősítéseit az adott tagállam területén felhasználják, megszegi az e rendeletből származó kötelezettségeket, és e jogsértés kellően súlyos és tartós ahhoz, hogy az adott tagállamban jelentős hatást gyakoroljon a befektetők védelmére vagy a pénzügyi rendszer stabilitására, akkor az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóság felkérheti az EÉPH-t, hogy függessze fel az érintett hitelminősítő intézet hitelminősítéseinek a 4. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi intézmények és más szervezetek általi, szabályozási célú használatát. Az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóság az EÉPH-nak teljes körűen megindokolja a megkeresését.
Amennyiben az EÉPH úgy ítéli meg, hogy a megkeresés indokolatlan, erről írásban, az indokokat kifejtve tájékoztatja az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóságot. Amennyiben az EÉPH úgy ítéli meg, hogy a megkeresés indokolt, megteszi a megfelelő intézkedéseket a probléma megoldására.
32. cikk
Szakmai titoktartás
(1) A szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik az EÉPH-ra, a hatáskörrel rendelkező hatóságokra, valamint minden olyan személyre, aki az EÉPH-nak, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak vagy más olyan személynek lát vagy látott el feladatokat, amelyre vagy akire az EÉPH feladatokat ruházott át, ideértve az EÉPH által megbízott ellenőröket és szakértőket is. A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk nem hozhatók más személyek vagy hatóságok tudomására, kivéve, ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé.
(2) Az e rendelet alapján megszerzett vagy az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok, a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok, valamint a 27. cikk (2) bekezdésében említett más hatóságok és szervek között kicserélt információk bizalmasnak minősülnek, kivéve, ha azok közlésekor az EÉPH vagy az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság vagy más hatóság vagy szerv kijelenti, hogy az információk közölhetők, vagy ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé.
IV. FEJEZET
Együttműködés harmadik országokkal
34. cikk
Megállapodás az információcseréről
Az EÉPH az információk cseréjéről harmadik országok felügyeleti hatóságaival csak abban az esetben köthet együttműködési megállapodást, ha a közölt információk tekintetében olyan szakmai titoktartási garanciák vannak érvényben, amelyek legalább a 32. cikkben meghatározott garanciákkal egyenértékűek.
Az információcsere az EÉPH vagy az említett felügyeleti hatóságok feladatainak elvégzését szolgálja.
A személyes adatok harmadik országok részére történő továbbítása tekintetében az EÉPH a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet ( 30 ) alkalmazza.
35. cikk
A harmadik országokból származó információk közlése
Az EÉPH a harmadik országok felügyeleti hatóságaitól kapott információkat csak abban az esetben közölheti, ha az EÉPH vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság ehhez megszerezte az információkat átadó felügyeleti hatóság kifejezett hozzájárulását, és amennyiben az ilyen információkat adott esetben kizárólag olyan céllal közli, amelyhez a felügyeleti hatóság hozzájárult, vagy ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé.
IIIA. CÍM
A HITELMINŐSÍTŐ INTÉZETEK POLGÁRI JOGI FELELŐSSÉGE
35a. cikk
Polgári jogi felelősség
(1) Amennyiben valamely hitelminősítő intézet szándékosan vagy súlyos gondatlanságból elkövette a III. mellékletben felsorolt jogsértések valamelyikét, hatást gyakorolva ezzel egy hitelminősítésre, a befektető vagy kibocsátó kártérítést követelhet a hitelminősítő intézettől a jogsértés következtében neki okozott kárért.
A befektető kártérítést igényelhet e cikk értelmében, ha megállapítja, hogy ésszerűen, az 5a. cikk (1) bekezdésével összhangban vagy más módon kellő gondossággal eljárva hagyatkozott a hitelminősítésre, amikor a minősített pénzügyi eszközbe való befektetésről, annak tulajdonlásáról vagy eladásáról döntött.
A kibocsátó kártérítést igényelhet e cikk értelmében, ha megállapítja, hogy az adott hitelminősítés rá vagy pénzügyi eszközére vonatkozik, és a jogsértést nem a kibocsátó által a hitelminősítő intézet számára közvetlenül vagy nyilvánosan hozzáférhető információ révén nyújtott félrevezető és pontatlan tájékoztatás okozta.
(2) A befektető vagy a kibocsátó felel azért, hogy pontos és részletes tájékoztatást közöljön arról, hogy a hitelminősítő intézet megsértette ezt a rendeletet, és hogy a jogsértés hatással volt a kiadott hitelminősítésekre.
Az illetékes nemzeti bíróság vizsgálja meg, hogy mi számít pontos és részletes tájékoztatásnak, figyelembe véve, hogy lehetséges, hogy a befektetőnek vagy a kibocsátónak nincs hozzáférése a kizárólag a hitelminősítő intézet által elérhető információhoz.
(3) A hitelminősítő intézetek (1) bekezdésben említett polgári jogi felelőssége előzetesen csak akkor korlátozható, ha e korlátozás:
a) ésszerű és arányos; és
b) a (4) bekezdéssel összhangban az alkalmazandó nemzeti jog által megengedett.
Az első albekezdésben meghatározott feltételeknek nem megfelelő korlátozás és a polgári jogi felelősség kizárása nem bír joghatással.
(4) Az olyan kifejezések, mint a "kár", a "szándékosság", a "súlyos gondatlanság", a "hitelminősítésekre való ésszerű hagyatkozás", a "kellő gondosság", a "hatás", valamint az "ésszerű" és az "arányos", amelyeket e cikk említ, fogalmát ugyanakkor nem határozza meg, a nemzetközi magánjog vonatkozó szabályai által meghatározott, alkalmazandó nemzeti joggal összhangban értelmezendők és alkalmazandók. A hitelminősítő intézet polgári jogi felelősségével összefüggő, e rendelet által nem szabályozott kérdésekre a nemzetközi magánjog vonatkozó szabályai által meghatározott, alkalmazandó nemzeti jog az irányadó. A befektető vagy a kibocsátó polgári jogi felelősség megállapítására irányuló kérelmének elbírálására illetékes bíróság kijelölése a nemzetközi magánjog irányadó szabályai alapján történik.
(5) Ez a cikk nem zárja ki, hogy az érintett a nemzeti joggal összhangban további polgári jogi kártérítési igénnyel lépjen fel.
(6) Az e cikkben meghatározott jogorvoslathoz fűződő jog nem akadályozza az EÉPH-t a 36a. cikkben foglalt hatáskörének teljes körű gyakorlásában.
IV. CÍM
SZANKCIÓK, BIZOTTSÁGI ELJÁRÁS, JELENTÉSTÉTEL, ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
Szankciók, pénzbírságok, időszakos kényszerítő bírságok, bizottsági eljárás, átruházott hatáskörök és jelentéstétel
36. cikk
Szankciók
A tagállamok megállapítják a 4. cikk (1) bekezdésének megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítása érdekében. A megállapított szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóság nyilvánosságra hozzon minden olyan szankciót, amelyet a 4. cikk (1) bekezdésének megsértése miatt szabtak ki, kivéve, ha ez a nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan kárt okozna az érintett feleknek.
A tagállamok az első albekezdésben említett szabályokról 2010. december 7-ig tájékoztatják a Bizottságot. A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal az e szabályokat érintő minden későbbi módosítást is.
36a. cikk
Pénzbírságok
(1) Amennyiben az EÉPH felügyelőtanácsa a 23e. cikk (5) bekezdésével összhangban megállapítja, hogy egy hitelminősítő intézet szándékosan vagy gondatlanságból elkövette a III. mellékletben felsorolt valamely jogsértést, a (2) bekezdésben foglaltakkal összhangban pénzbírság kiszabásáról szóló határozatot fogad el.
A hitelminősítő intézet által elkövetett jogsértés szándékosnak tekintendő, amennyiben az EÉPH olyan objektív tényezőket talál, amelyek bizonyítják, hogy a hitelminősítő intézet vagy felső vezetése szándékosan követte el a jogsértést.
(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírságok alapöszszegét az alábbi értékhatárokon belül állapítják meg:
a) a III. melléklet I. szakaszának 1-5., 11-15., 19., 20., 23., 26a-26d., 28., 30., 32., 33., 35., 41., 43., 50., 51. és 55-62. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 500 000 EUR, de legfeljebb 750 000 EUR;
b) a III. melléklet I. szakaszának 6., 7., 8., 16., 17., 18., 21., 22., 22a., 24., 25., 27., 29., 31., 34., 37-40., 42., 42a., 42b., 45-49a., 52., 53. és 54. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 300 000 EUR, de legfeljebb 450 000 EUR;
c) a III. melléklet I. szakaszának 9., 10., 26., 36., 44. és 53. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 100 000 EUR, de legfeljebb 200 000 EUR;
d) a III. melléklet II. szakaszának 1., 6., 7., 8. és 9. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 50 000 EUR, de legfeljebb 150 000 EUR;
e) a III. melléklet II. szakaszának 2., 3a-5. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 25 000 EUR, de legfeljebb 75 000 EUR;
f) a III. melléklet II. szakaszának 3. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 10 000 EUR, de legfeljebb 50 000 EUR;
g) a III. melléklet III. szakaszának 1-3. és 11. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 150 000 EUR, de legfeljebb 300 000 EUR;
h) a III. melléklet I. szakaszának 20a. pontjában, III. melléklet III. szakaszának 4-4c., 6., 8. és 10. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 90 000 EUR, de legfeljebb 200 000 EUR;
i) a III. melléklet III. szakaszának 5., 7. és 9. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 40 000 EUR, de legfeljebb 100 000 EUR.
Annak eldöntésekor, hogy a pénzbírságok alapösszege az első albekezdésben megállapított értékhatárokon belül alacsonyabb, közepes vagy magasabb legyen-e, az EÉPH az érintett hitelminősítő intézet előző üzleti évből származó éves árbevételét veszi figyelembe. Az alapösszeg az alsó értékhatár közelében lesz azon hitelminősítő intézetek esetében, amelyek éves árbevétele nem éri el a 10 millió EUR-t, a középső értékhatár közelében lesz azon hitelminősítő intézetek esetében, amelyek éves árbevétele 10 és 50 millió EUR közé esik, és a felső értékhatár közelében lesz azon hitelminősítő intézetek esetében, amelyek éves árbevétele meghaladja az 50 millió EUR-t.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott értékhatárokon belül megállapított alapösszegeket szükség esetén, súlyosbító vagy enyhítő körülmények figyelembevételével, a IV. mellékletben meghatározott megfelelő együtthatók szerint kiigazítják.
A megfelelő súlyosbító együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több súlyosbító együttható is alkalmazandó, az alapösszeg és az egyes súlyosbító együtthatók alkalmazása után kapott összeg különbségét hozzáadják az alapösszeghez.
A megfelelő enyhítő együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több enyhítő együttható is alkalmazandó, az alapösszeg és az egyes enyhítő együtthatók alkalmazása után kapott összeg különbségét levonják az alapösszegből.
(4) A (2) és a (3) bekezdés ellenére azonban a pénzbírság nem haladhatja meg az érintett hitelminősítő intézet előző üzleti évből származó éves árbevételének 20 %-át, továbbá ha a hitelminősítő intézet közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén, akkor a pénzbírságnak legalább ezt a pénzügyi előnyt el kell érnie.
Amennyiben a hitelminősítő intézet által elkövetett cselekmény vagy mulasztás a III. mellékletben felsoroltak közül több jogsértést is megvalósít, csak az egyik ilyen jogsértésre vonatkozó, a (2) és a (3) bekezdéssel összhangban kiszámított magasabb pénzbírság alkalmazandó.
36b. cikk
Időszakos kényszerítő bírságok
(1) Az EÉPH felügyelőtanácsa határozatban időszakos kényszerítő bírságot szab ki annak érdekében, hogy kötelezze:
a) a hitelminősítő intézetet a jogsértés megszüntetésére, összhangban a 24. cikk (1) bekezdésének d) pontja alapján hozott határozattal;
b) a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyt a 23b. cikk szerinti határozatban kért tájékoztatás hiánytalan szolgáltatására;
c) a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyt arra, hogy vesse alá magát a vizsgálatnak és különösen, hogy hiánytalanul adja át a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat, illetve pótolja és helyesbítse a 23c. cikk szerinti határozattal elrendelt vizsgálat során közölt egyéb információkat;
d) a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyt arra, hogy vesse alá magát a 23d. cikk szerinti határozattal elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.
(2) Az időszakos kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. Az időszakos kényszerítő bírságot naponként kell kiszabni, addig, amíg az érintett hitelminősítő intézet vagy személy eleget nem tesz az (1) bekezdésben említett vonatkozó határozatnak.
(3) A (2) bekezdés ellenére, az időszakos kényszerítő bírság összege az előző üzleti évre vonatkozó átlagos napi árbevétel 3 %-a, természetes személyek esetében pedig az előző naptári évre vonatkozó átlagos napi jövedelem 2 %-a. Az összeg az időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően számítandó ki.
(4) Az időszakos kényszerítő bírság az EÉPH határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki.
36c. cikk
Az eljárás alá vont személyek meghallgatása
(1) A 36a. cikkben vagy a 36b. cikk (1) bekezdésének a)-d) pontjában előírt pénzbírságot és/vagy időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozat meghozatala előtt az EÉPH felügyelőtanácsa lehetőséget ad az eljárás alá vont személyeknek arra, hogy az EÉPH megállapításaival kapcsolatban meghallgassák őket. Az EÉPH felügyelőtanácsa csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.
(2) Az eljárás alá vont személyek védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben tartják. Jogukban áll betekinteni az EÉPH ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és az EÉPH belső előkészítő dokumentumaira.
36d. cikk
A pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok közzététele, jellege, végrehajtása és elhelyezése
(1) Az EÉPH nyilvánosságra hoz minden, a 36a. és a 36b. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és időszakos kényszerítő bírságot, kivéve ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.
(2) A 36a. és a 36b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek.
(3) A 36a. és a 36b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok végrehajthatók.
A végrehajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén a behajtásra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a hatóság látja el - a határozat hitelességének ellenőrzésén kívül minden más alakiságot mellőzve -, amelyet az egyes tagállamok kormányai erre a célra kijelölnek, és amelyről az EÉPH-t és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják.
Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően, közvetlenül a hatáskörrel rendelkező szervtől kérheti a végrehajtást.
A végrehajtást csak az Európai Unió Bíróságának határozata függesztheti fel. A végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban az adott tagállam igazságügyi szervei rendelkeznek hatáskörrel.
(4) A pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok összegét az Európai Unió általános költségvetésében helyezik el.
36e. cikk
Az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálat
Az Európai Unió Bírósága korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben az EÉPH pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot szabott ki. A Bíróság eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a kiszabott pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot.
37. cikk
A mellékletek módosítása
A Bizottság a pénzügyi piacokon, különösen az új pénzügyi eszközökkel kapcsolatosan bekövetkező - akár nemzetközi - fejlemények figyelembevétele céljából - a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal - intézkedéseket fogadhat el a mellékletek - kivéve a III. mellékletet - módosítására vonatkozóan.
38. cikk
A bizottsági eljárás
(1) A Bizottság munkáját a 2001/528/EK bizottsági határozattal ( 31 ) létrehozott európai értékpapír-bizottság segíti.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított határidő három hónap.
38a. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság 2011. június 1-jétől számítva négyéves időtartamra szóló felhatalmazást kap az 5. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 23e. cikk (7) bekezdésében és a 37. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb hat hónappal a négyéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 38b. cikkel összhangban nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az automatikusan meghosszabbodik a korábbival azonos időtartamokra.
(2) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(3) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit a 38b. és a 38c. cikk határozza meg.
38b. cikk
A felhatalmazás visszavonása
(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 23e. cikk (7) bekezdésében és a 37. cikkben említett felhatalmazást.
(2) A felhatalmazás visszavonásával kapcsolatos döntés meghozatala érdekében belső eljárást indító intézmény a végleges határozat meghozatala előtt ésszerű határidőn belül törekszik tájékoztatni a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve, hogy mely felhatalmazás visszavonásáról kíván határozni.
(3) A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
38c. cikk
Kifogások a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ellen
(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés napját követő három hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam három hónappal meghosszabbodik.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított időpontban hatályba lép.
Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az időtartam letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az az időtartam letelte előtt hatályba léphet.
(3) Ha az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett időtartamon belül kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkével összhangban a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.
39. cikk
Jelentések
(4) A Bizottság az EÉPH szakmai tanácsát követően felülvizsgálja a strukturált pénzügyi eszközök hitelminősítési piacán kialakult helyzetet, különösen az újra-értékpapírosítás hitelminősítési piacát. A vizsgálatot követően a Bizottság 2016. július 1-jéig - szükség esetén jogalkotási javaslat kíséretében - jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli különösen az alábbiakat:
a) elegendő választási lehetőség áll-e rendelkezésre a 6b. és 8c. cikkben rögzített követelményeknek való megfeleléshez;
b) helyénvaló-e lerövidíteni vagy meghosszabbítani a 6b. cikk (1) bekezdésében említett szerződéses viszony időtartamát, illetve azt a minimális időszakot, amelynek elteltével a hitelminősítő intézet ismét szerződést köthet egy kibocsátóval vagy azzal kapcsolatban álló harmadik féllel a 6b. cikk (3) bekezdésében említett újra-értékpapírosításra vonatkozó hitelminősítések kiadására;
c) helyénvaló-e módosítani a 6b. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett mentességet.
(5) A Bizottság az EÉPH szakmai tanácsát követően 2016. január 1-jéig megvizsgálja a hitelminősítési piacon fennálló helyzetet. A vizsgálatot követően a Bizottság - szükség esetén jogalkotási javaslat kíséretében - jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli különösen az alábbiakat:
a) szükséges-e a 8b. cikkben említett kötelezettségek hatályának kiterjesztése más pénzügyi hiteltermékekre;
b) a 6., 6a. és 7. cikkben említett követelmények megfelelően csökkentették-e az összeférhetetlenségeket;
c) ki kell-e bővíteni a 6b. cikkben említett rotációs mechanizmus hatályát más eszközosztályokra, és helyénvaló-e különböző hosszúságú időszakokat alkalmazni a különböző eszközosztályok esetében;
d) megfelelőek-e a létező és alternatív javadalmazási modellek;
e) szükség van-e más intézkedésekre a hitelminősítési piacon fennálló verseny elősegítéséhez;
f) megfelelőek-e a hitelminősítési piacon a versenyt segítő további kezdeményezések az ágazat struktúrájának alakulása szempontjából;
g) szükséges-e javaslatot tenni a hitelminősítésekre való túlzott hagyatkozást kezelő intézkedésekre;
h) a piaci koncentráció szintjét, a magas koncentrációból eredő kockázatokat, valamint a pénzügyi szektor általános stabilitására gyakorolt hatást.";
(6) A Bizottságnak legalább évente tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot a jelentéstételi időszakban elfogadott, az 5. cikk (6) bekezdésében említett új egyenértékűségi határozatokról.
39a. cikk
Az EÉPH személyzete és erőforrásai
Az EÉPH 2014. június 21-ig értékeli az e rendelet értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.
39b. cikk
Jelentéstételi kötelezettségek
(1) A Bizottság 2015. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak:
a) a hitelminősítésre utaló azon rendelkezések törlése érdekében tett lépésekről, amelyek az azokra való kizárólagos vagy automatikus hagyatkozást váltanak vagy válthatnak ki; és
b) az alternatív eszközökről, amelyek lehetővé teszik a befektetők számára, hogy a kibocsátókra és a pénzügyi eszközökre vonatkozóan elvégezzék saját hitelkockázati értékelésüket,
azzal a céllal, hogy 2020. január 1-jéig a hitelminősítések szabályozási célú használatát vagy kiadását előíró valamennyi rendelkezést töröljék, amennyiben a hitelkockázat-értékelés megfelelő alternatívái azonosításra és végrehajtásra kerülnek. Az EÉPH e bekezdés keretében szakmai tanácsot nyújt a Bizottság számára.
(2) A Bizottság, tekintetbe véve a piac helyzetét, 2014. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az államadósságra vonatkozó európai hitelképességi vizsgálat alakulásának megfelelő voltáról.
Az első albekezdésben említett jelentés megállapításait és a piac helyzetét figyelembe véve a Bizottság 2016. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok államadósságának hitelképességét vizsgáló európai hitelminősítő intézet és/vagy az összes többi hitelminősítést vizsgáló európai hitelminősítő alapítvány támogatásának helyénvalóságáról és megvalósíthatóságáról.
(3) A Bizottság 2013. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának a piaci verseny növelését szolgáló megvalósíthatóságáról. A jelentésben értékeli a pénzügyi és nem pénzügyi támogatás biztosításának lehetőségét az ilyen hálózat létrehozásához, figyelembe véve a potenciális összeférhetetlenséget, amely az ilyen közfinanszírozásnál felmerülhet. A fenti jelentés tükrében és az EÉPH szakmai tanácsát követve a Bizottság új értékelést végezhet és javaslatot tehet a 8d. cikk módosítására.
II. FEJEZET
Átmeneti és záró rendelkezések
40. cikk
Átmeneti rendelkezés
A 2010. június 7. előtt a Közösségben működő, e rendelet szerinti nyilvántartásba vételt kérni szándékozó hitelminősítő intézetek ("meglévő hitelminősítő intézetek") meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy e rendelet rendelkezéseinek 2010. szeptember 7-igmegfeleljenek.
A hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vétel iránti kérelmeiket legkorábban 2010. június 7. nyújthatják be. A meglévő hitelminősítő intézeteknek 2010. szeptember 7-ig be kell nyújtaniuk kérelmeiket.
A meglevő hitelminősítő intézetek továbbra is kiadhatnak olyan hitelminősítéseket, amelyeket a 4. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi intézmények és egyéb szervezetek szabályozási célból továbbra is használhatnak, kivéve, ha a nyilvántartásba vételt elutasítják. A nyilvántartásba vétel elutasítása esetén a 24. cikk (4) és (5) bekezdése alkalmazandó.
40a. cikk
Az EÉPH-val kapcsolatos átmeneti intézkedések
(1) 2011. július 1-jén megszűnik a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel kapcsolatos minden olyan hatáskör és feladat, amelyet rendelkező hatóságokra ruháztak, akár a letelepedés helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaként működnek, akár nem, illetve a kollégiumokra, amennyiben ezeket létrehozták.
Azokat a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket azonban, amelyeket a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága vagy a megfelelő kollégium 2010. szeptember 7-ig kézhez vett, nem továbbítják az EÉPH-nak, és a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról szóló határozatot az adott hatóság és a megfelelő kollégium hozza meg.
(2) Az (1) bekezdés második albekezdésének sérelme nélkül, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel - és ezen belül a folyamatban lévő vizsgálatokkal és végrehajtási intézkedésekkel is - kapcsolatos iratokat és munkadokumentumokat vagy azok hitelesített másolatait az EÉPH az (1) bekezdésben említett időponttól átveszi.
(3) Az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok és kollégiumok biztosítják, hogy a meglévő nyilvántartások és munkaanyagok vagy azok hitelesített másolatai minél előbb, de legkésőbb 2011. július 1-jéig átkerüljenek az EÉPH-hoz. Az említett hatáskörrel rendelkező hatóságok és kollégiumok emellett minden szükséges segítséget és tanácsot megadnak az EÉPH-nak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységek hatékony és eredményes átadását és az EÉPH általi megkezdését.
(4) Az EÉPH az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok és kollégiumok jogutódjaként lép fel minden olyan közigazgatási vagy bírósági eljárásban, amely az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos felügyeleti és végrehajtási tevékenységek gyakorlásából ered.
(5) Bármely hitelminősítő intézetnek az e cikk (1) bekezdésében említett hatáskörrel rendelkező hatóság általi, a III. cím I. fejezetével összhangban történő nyilvántartásba vétele érvényben marad a hatáskörök EÉPH-ra való átruházása után is.
(6) Folyamatos felügyelete keretében 2014. július 1-jéig az EÉPH a felügyeleti hatásköre alá tartozó valamennyi hitelminősítő intézetet legalább egyszer ellenőrzi.
41. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni. Ennek ellenére:
- a 4. cikk (1) bekezdése 2010. december 7-től alkalmazandó, és
- a 4. cikk (3) bekezdésének f), g) és h) pontja 2011. június 7-től alkalmazandó.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
I. MELLÉKLET
FÜGGETLENSÉG ÉS AZ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGEK ELKERÜLÉSE
A. szakasz
Szervezeti követelmények
1.
A hitelminősítő intézet igazgatótanáccsal vagy felügyelőbizottsággal rendelkezik. Felső vezetésének biztosítania kell a következőket:
a) a hitelminősítési tevékenységek függetlensége, többek között minden politikai és gazdasági befolyástól vagy kényszertől;
b) az összeférhetetlenségek megfelelő feltárása, kezelése és közzététele;
c) a hitelminősítő intézet megfelelése e rendelet további követelményeinek.
2.
A hitelminősítő intézetet úgy kell megszervezni, hogy biztosítható legyen, hogy üzleti érdeke ne befolyásolja hátrányosan a hitelminősítési tevékenységek függetlenségét és hitelességét.
A hitelminősítő intézet felső vezetésének jó hírnévnek kell örvendenie, kellő szaktudással és tapasztalattal kell rendelkeznie, valamint biztosítania kell a hitelminősítő intézet megfelelő és körültekintő irányítását.
A hitelminősítő intézet igazgatótanácsa vagy felügyelőbizottsága legalább egyharmadának, de legalább két főnek olyan független tagoknak kell lenniük, akik nem vesznek részt a hitelminősítési tevékenységekben.
Az igazgatótanács vagy felügyelőbizottság független tagjainak díjazása nem függhet a hitelminősítő intézet üzleti teljesítményétől, továbbá azt úgy kell kialakítani, hogy véleményeik függetlensége biztosított legyen. Az igazgatótanács vagy felügyelőbizottság független tagjainak megbízatása előre megállapított határozott időre szól, amely nem lehet több öt évnél és nem hosszabbítható meg. Az igazgatótanács vagy felügyelőbizottság független tagjainak elbocsátására csak súlyos hivatali mulasztás vagy nem megfelelő szakmai teljesítmény esetén kerülhet sor.
Az igazgatótanács vagy felügyelőbizottság tagjai többségének, ideértve annak független tagjait, kellő szakértelemmel kell rendelkeznie a pénzügyi szolgáltatások terén. Amennyiben a hitelminősítő intézet strukturált pénzügyi eszközökre is ad ki hitelminősítést, a tanács vagy bizottság legalább egy független tagjának és egy másik tagjának alapos felső vezetői tudással és tapasztalattal kell rendelkeznie a strukturált pénzügyi eszközök terén.
A tanács vagy bizottság általános felelőssége mellett az igazgatótanács vagy felügyelőbizottság független tagjainak külön feladata, hogy figyelemmel kövessék az alábbiakat:
a) a hitelminősítési politika és a hitelminősítő intézet által hitelminősítési tevékenységei során alkalmazott módszerek alakulása;
b) a hitelminősítő intézet által a hitelminősítési tevékenységekre alkalmazott belső minőség-ellenőrzési rendszer hatékonysága;
c) azoknak az intézkedéseknek és eljárásoknak a hatékonysága, amelyeket az összeférhetetlenségek feltárásának, kiküszöbölésének vagy kezelésének és közzétételének biztosítására vezettek be; és
d) a megfelelési és irányítási folyamatok, ideértve az e szakasz 9. pontjában említett felülvizsgálati funkció hatékonyságát.
Az igazgatótanács vagy felügyelőbizottság független tagjai által az a)-d) pontban említett kérdésekre vonatkozóan kiadott véleményeket rendszeresen be kell nyújtani az igazgatótanácsnak vagy a felügyelőbizottságnak, és az EÉPH kérésére azokat mindenkor ez utóbbi rendelkezésére kell bocsátani.
3.
A hitelminősítő intézetnek ki kell alakítania az e rendelet szerinti kötelezettségeinek teljesítését biztosító szabályzatokat és eljárásokat.
4.
A hitelminősítő intézet hatékony és eredményes adminisztratív és számviteli eljárásokkal, belső ellenőrzési mechanizmusokkal, célravezető kockázatelemzési eljárásokkal és az információfeldolgozási rendszerek hatékony ellenőrzési és védelmi szabályozásával kell, hogy rendelkezzen.
A belső ellenőrzési mechanizmusokat úgy kell megtervezni, hogy a hitelminősítő intézet minden szintjén biztosítsa a határozatoknak és eljárásoknak való megfelelést.
A hitelminősítő intézet megvalósítja és fenntartja a határozathozatali eljárásokat és szervezeti felépítést, amely - világosan és dokumentálva - meghatározza az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, valamint kiosztja a funkciókat és a feladatokat.
5.
A hitelminősítő intézetnek állandó, hatékony, függetlenül működő megfelelési funkciót kell kialakítania és fenntartania ("megfelelési funkció"). A megfelelési funkcióban kell nyomon követni és jelentést tenni arról, hogy a hitelminősítő intézet és munkatársai megfelelnek-e az e rendelet alapján fennálló kötelezettségeiknek. A megfelelési funkció feladatkörei a következők:
a) folyamatosan felügyeli és értékeli a 3. pontnak megfelelően bevezetett intézkedések és eljárások kielégítő voltát és hatékonyságát, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek célja a hitelminősítő intézet részéről a saját kötelezettségeinek való megfelelésben észlelt hiányosságok kezelése;
b) a hitelminősítő intézet e rendelet szerinti kötelezettségei teljesítése érdekében tanácsokkal látja el és segíti a vezetőket, hitelminősítő elemzőket, alkalmazottakat, továbbá azon más természetes személyeket, akiknek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, valamint azon személyeket, akik ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódnak a hitelminősítő intézethez, és hitelminősítési tevékenységek végrehajtásáért felelősek.
6.
Annak érdekében, hogy a megfelelési funkció megfelelően és függetlenül láthassa el a feladatait, a hitelminősítő intézet biztosítja az alábbi feltételek teljesülését:
a) a megfelelési funkció rendelkezik a szükséges felhatalmazással, erőforrásokkal és szakértelemmel, továbbá valamennyi lényeges információhoz hozzáfér;
b) a megfelelési funkcióért és a 3. pont szerinti megfeleléssel kapcsolatos jelentésért felelős tisztviselőt jelölnek ki;
c) a vezetők, hitelminősítő elemzők, alkalmazottak és azon más természetes személyek, akiknek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, valamint azon személyek, akik ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódnak a hitelminősítő intézethez, és akik részt vesznek a megfelelési funkció ellátásában, nem vehetnek részt az általuk felügyelt hitelminősítési tevékenységek elvégzésében;
d) a megfelelésért felelős tisztviselő díjazása nem függhet a hitelminősítő intézet üzleti teljesítményétől, továbbá azt úgy kell kialakítani, hogy véleményének függetlensége biztosított legyen.
A megfelelésért felelős tisztviselő biztosítja, hogy a megfelelési funkcióban dolgozó alkalmazottakra vonatkozó esetleges összeférhetetlenségeket azonosítsák és megszüntessék.
A megfelelésért felelős tisztviselőnek rendszeresen beszámol feladatai elvégzéséről a felső vezetésnek, valamint az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjainak.
7.
A hitelminősítő intézet kidolgozza azokat a megfelelő és hatékony szervezeti és adminisztratív szabályokat, amelyek a B. szakasz 1. pontjában említett összeférhetetlenségek megelőzését, feltárását, megszüntetését vagy kezelését, illetve nyilvánosságra hozatalát szolgálják. Az intézet gondoskodik arról, hogy nyilvántartás készüljön a hitelminősítési tevékenységek függetlenségét, többek között a C. szakaszban említett hitelminősítő elemzőkre vonatkozó szabályokat fenyegető valamennyi jelentős veszélyről, valamint az ilyen veszélyek csökkentésére alkalmazott óvintézkedésekről.
8.
A hitelminősítő intézetnek megfelelő rendszereket, erőforrásokat és eljárásokat kell alkalmaznia, amelyek biztosítják a hitelminősítési tevékenységek teljesítésének folyamatosságát és szabályosságát.
9.
A hitelminősítő intézet létrehoz egy felülvizsgálati funkciót, amely felelős módszereinek, a modelleinek és főbb minősítési, úgymint matematikai és korrelációs feltevéseinek időszakos felülvizsgálatáért, továbbá azok jelentős változásaiért és módosításaiért, illetve annak ellenőrzéséért, hogy az említett felhasznált vagy felhasználni javasolt módszerek, modellek és főbb értékelési feltevések megfelelőek-e új pénzügyi eszközök értékelésére.
Ez a felülvizsgálati funkció független a hitelminősítési tevékenységekért felelős szervezeti egységektől, és az e szakasz 2. pontjában említett igazgatótanács vagy felügyelőbizottság tagjainak tartozik elszámolással.
10.
A hitelminősítő intézet ellenőrzi és értékeli az e rendelettel összhangban létrehozott rendszerei, belső ellenőrzési mechanizmusai és szabályozása megfelelőségét és hatékonyságát, és megfelelő intézkedéseket hoz az esetleges hiányosságok kezelésére.
B. szakasz
Működési követelmények
1.
A hitelminősítő intézetnek fel kell tárnia, ki kell küszöbölnie vagy kezelnie kell, továbbá egyértelműen és jól láthatóan fel kell hívnia a figyelmet azokra a tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenségekre, amelyek befolyásolhatják a hitelminősítő elemzők, alkalmazottak és azon más természetes személyek elemzéseit és véleményeit, akiknek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, és akik közvetlenül részt vesznek a hitelminősítési tevékenységekben, valamint a hitelminősítéseket és minősítési kilátásokat jóváhagyó személyek elemzéseit és véleményeit.
2.
A hitelminősítő intézet nyilvánosságra hozza azoknak a minősített szervezeteknek vagy kapcsolatban álló harmadik feleknek a nevét, amelyektől éves bevételének több mint 5 %-a származik.
3.
A hitelminősítő intézet az alábbi esetek egyikében sem ad ki hitelminősítést vagy minősítési kilátást, illetve meglévő hitelminősítés vagy minősítési kilátás esetén haladéktalanul nyilvánosan jelzi, hogy a hitelminősítés vagy minősítési kilátás befolyásolt lehet:
a) a hitelminősítő intézet vagy az 1. pontban említett személyek közvetlenül vagy közvetve birtokolják a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél pénzügyi eszközeit, vagy bármely más, közvetlen vagy közvetett tulajdonosi érdekeltséggel rendelkeznek az adott szervezet vagy fél tekintetében, a diverzifikált kollektív befektetési formákban való részesedések - többek között a kezelt alapok, például a nyugdíjalapok és az életbiztosítás - kivételével;
aa) a valamely hitelminősítő intézetben a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át birtokló, vagy a hitelminősítő intézet üzleti tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni képes részvényes vagy tag a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 10 %-át birtokolja, vagy tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik e minősített szervezetben vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félben - kivéve a diverzifikált kollektív befektetési konstrukciókban és a kezelt alapokban, például a nyugdíjalapokban és az életbiztosításban való részesedéseket, amelyek révén nem kerül olyan helyzetbe, hogy jelentős befolyást gyakorolhasson a befektetési konstrukció üzleti tevékenységére;
b) a hitelminősítést olyan minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik félre vonatkozóan adták ki, amely ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódik a hitelminősítő intézethez;
ba) a hitelminősítés olyan minősített szervezetre vagy azzal kapcsolatban álló harmadik félre vonatkozóan került kiadásra, amely a hitelminősítő intézet tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 10 %-át birtokolja;
c) az 1. pontban említett személy a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának a tagja; vagy
ca) a valamely hitelminősítő intézetben a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át birtokló, vagy a hitelminősítő intézet üzleti tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni képes részvényes vagy tag a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagja;
d) a hitelminősítés meghatározásában részt vevő hitelminősítő elemző vagy a hitelminősítéseket jóváhagyó személy a közelmúltban bármilyen más módon kapcsolatba került a minősített szervezettel vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel, ami összeférhetetlenséget okozhat.
A hitelminősítés során azt is késlekedés nélkül meg kell állapítani, hogy indokolt-e újraminősítést végezni, illetve a hitelminősítést vagy a minősítési kilátást visszavonni.
3a.
A hitelminősítő intézetnek közölnie kell, ha az alábbiak valamelyike esetlegesen befolyásol egy meglévő hitelminősítést vagy minősítési kilátást:
a) a hitelminősítő intézetben a tőke vagy a szavazati jogok legalább 5 %-át birtokló, vagy a hitelminősítő intézet üzleti tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni képes részvényes vagy tag legalább 5 %-ban birtokolja a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél tőkéjét vagy szavazati jogát, vagy bármilyen tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik e minősített szervezetben vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félben. Nem tartoznak ide a diverzifikált kollektív befektetési konstrukciókban és a kezelt alapokban, például a nyugdíjalapokban és az életbiztosításban való részesedések, amelyek révén a részvényes vagy tag nem kerül olyan helyzetbe, hogy jelentős befolyást gyakorolhasson a konstrukció üzleti tevékenységére;
b) a hitelminősítő intézetben a tőke vagy a szavazati jogok legalább 5 %-át birtokló, vagy a hitelminősítő intézet üzleti tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni képes részvényes vagy tag a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagja.
3b.
Feltéve, hogy a hitelminősítő intézet ismeri vagy ismernie kell az információt, a 3. pont aa), ba) és ca) pontjában és a 3a. pontban foglalt kötelezettségek érvényesek az alábbiakra is:
a) a 2004/109/EK irányelv 10. cikkének hatálya alá tartozó közvetett részvényesek; valamint
b) olyan vállalatok, amelyek ellenőrzik a hitelminősítő intézetet vagy közvetve vagy közvetlenül meghatározó befolyást gyakorolnak a hitelminősítő intézetre, és amelyek a 2004/109/EK irányelv 10. cikkének hatálya alá tartoznak.
3c.
A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy a hitelminősítési és kiegészítő szolgáltatások nyújtásáért ügyfeleinek felszámított díjak megkülönböztetéstől mentesek és a tényleges költségeken alapulnak. A hitelminősítési szolgáltatásokért felszámított díjak nem függhetnek a hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítés szintjétől vagy az elvégzett munka bármely más eredményétől.
4.
Sem a hitelminősítő intézet, sem pedig a hitelminősítő intézetben közvetve vagy közvetlenül a tőke vagy a szavazati jogok legalább 5 %-át birtokló, vagy a hitelminősítő intézet üzleti tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni képes személy nem nyújthat konzultációs vagy tanácsadói szolgáltatásokat a minősített szervezetnek vagy azzal kapcsolatban álló harmadik félnek a minősített szervezet vagy a kapcsolatban álló harmadik fél vállalati vagy jogi struktúrájára, eszközeire, kötelezettségeire vagy tevékenységeire vonatkozóan.
A hitelminősítő intézet a hitelminősítések kiadásától eltérő szolgáltatásokat is nyújthat ("kiegészítő szolgáltatások"). A kiegészítő szolgáltatások nem részei a hitelminősítői tevékenységnek; azok piaci előrejelzéseket, gazdasági trendek becsléseit, árképzési elemzéseket és egyéb adatelemzéseket, valamint terjesztési szolgáltatásokat tartalmaznak.
A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy a kiegészítő szolgáltatások nyújtása ne legyen összeférhetetlen hitelminősítési tevékenységével és a végső minősítő jelentésben nyilvánosságra hoz bármely, a minősített szervezetnek vagy azzal kapcsolatban álló harmadik félnek nyújtott kiegészítő szolgáltatást.
5.
A hitelminősítő intézet gondoskodik arról, hogy a hitelminősítő elemzők és a minősítéseket jóváhagyó személyek ne tegyenek, akár hivatalos, akár nem hivatalos javaslatokat vagy ajánlásokat az olyan strukturált pénzügyi eszközök kialakítására vonatkozóan, amelyekről a hitelminősítő intézetnek hitelminősítést kell kiadnia.
6.
A hitelminősítő intézetnek úgy kell megterveznie jelentéstételi és kommunikációs csatornáit, hogy biztosítsa az 1. pontban említett személyeknek a hitelminősítő intézet által üzleti alapon végzett egyéb tevékenységeitől való függetlenségét.
7.
A hitelminősítő intézet gondoskodik hitelminősítő tevékenységeinek megfelelő nyilvántartásáról, és adott esetben az ellenőrzési nyomvonal fenntartásáról. A nyilvántartásnak az alábbiakat kell tartalmaznia:
a) minden hitelminősítési és minősítési kilátásra vonatkozó döntés esetében a hitelminősítés, illetve a minősítési kilátás megállapításában részt vevő hitelminősítő elemző személyazonossága, a hitelminősítést, illetve a minősítési kilátást jóváhagyó személyek személyazonossága, annak részletei, hogy a hitelminősítés kezdeményezett volt-e vagy nem, valamint a hitelminősítési cselekmény dátuma;
b) a minősített szervezettől vagy azzal kapcsolatban álló harmadik féltől, illetve a minősítés bármilyen felhasználójától kapott díjakhoz kötődő számlák;
c) a hitelminősítés vagy ezzel összefüggő szolgáltatások minden előfizetője tekintetében számlanyilvántartás;
d) a hitelminősítő intézet által a hitelminősítések és a minősítési kilátások meghatározására használt eljárások és minősítési módszerek nyilvántartása;
e) a belső nyilvántartás és iratok, beleértve a nem nyilvános információkat és munkadokumentumokat, amelyeket bármely meghozandó hitelminősítési, illetve minősítési kilátásra vonatkozó döntés alapjaként használnak fel;
f) hitelelemzési jelentések, hitelminősítési jelentések és privát hitelminősítési jelentések, valamint belső nyilvántartás, beleértve a nem nyilvános információkat és munkadokumentumokat, amelyeket az ilyen jelentésekben kifejezett vélemények alapjaként használnak fel;
g) a hitelminősítő intézet által az e rendeletnek való megfelelés céljából folytatott eljárások és intézkedések nyilvántartása; és
h) a hitelminősítő intézet és alkalmazottai által kapott és kiküldött külső és belső, hitelminősítésre vonatkozó kommunikáció másolatai - beleértve az elektronikus kommunikációt is.
8.
A 7. pontban említett nyilvántartásokat és ellenőrzési nyomvonalakat a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet telephelyein legalább öt évig meg kell őrizni, és kérésre az EÉPH rendelkezésére kell bocsátani.
Amennyiben a hitelminősítő intézetet törlik a nyilvántartásból, a nyilvántartásokat legalább további három évig meg kell őrizni.
9.
A hitelminősítő intézet és a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek között hitelminősítési szolgáltatások nyújtására létrejött megállapodás szerinti jogokat és kötelezettségeket meghatározó nyilvántartásokat legalább az adott minősített szervezettel vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel fennálló jogviszony időtartamának végéig meg kell őrizni.
C. szakasz
A hitelminősítő elemzőkre és más, a hitelminősítési tevékenységekben közvetlenül részt vevő személyekre vonatkozó szabályok
1.
A hitelminősítő elemzők, a hitelminősítő intézet alkalmazottai, továbbá azon más természetes személyek, akiknek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, és akik közvetlenül részt vesznek a hitelminősítési tevékenységekben, valamint a 2004/72/EK irányelv ( 32 ) 1. cikke (2) bekezdése szerint velük szoros kapcsolatban álló személyek nem vásárolhatnak vagy adhatnak el az adott személyek elsődleges elemzési feladatkörébe tartozó, a minősített szervezet által kibocsátott, garantált vagy más módon támogatott pénzügyi eszközt, továbbá nem vehetnek részt az azokkal végrehajtott ügyletekben, a diverzifikált kollektív befektetési formákban való és a kezelt alapokban - mint például nyugdíjalapokban és életbiztosításban - való részesedések kivételével.
2.
Az 1. pontban említett személy egy adott minősített szervezet hitelminősítésének vagy minősítési kilátásának meghatározásában nem vehet részt és azt egyéb módon nem befolyásolhatja, ha ez a személy:
a) a minősített szervezet valamely pénzügyi eszközének birtokosa, a diverzifikált kollektív befektetési formákban való részesedések kivételével;
b) a minősített szervezettel kapcsolatban álló szervezet valamely pénzügyi eszközének birtokosa, amelynek birtoklása összeférhetetlenséget okozhat vagy általában összeférhetetlenséget okozónak tekinthető, a diverzifikált kollektív befektetési formákban való részesedések kivételével;
c) nemrég a minősített szervezetnél állt alkalmazásban vagy azzal üzleti, vagy bármely egyéb olyan kapcsolatban állt, amely összeférhetetlenséget okozhat vagy általában összeférhetetlenséget okozónak tekinthető.
3.
A hitelminősítő intézetek biztosítják, hogy az 1. pontban említett személyek:
a) valamennyi ésszerű intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy a hitelminősítő intézet tulajdonát és a birtokában lévő nyilvántartásokat megvédjék a csalással, lopással vagy a visszaéléssel szemben, figyelembe véve üzleti tevékenységeik jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, valamint hitelminősítési tevékenységeik jellegét és körét;
b) a minősített szervezeten vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félen kívül ne hozzák mások tudomására a hitelminősítő intézet hitelminősítéseivel, jövőbeli esetleges hitelminősítéseivel vagy minősítési kilátásaival kapcsolatos információkat;
c) a hitelminősítő intézetre bízott bizalmas információkat ne osszák meg a hitelminősítő elemzőkkel és az intézethez ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személy alkalmazottaival, valamint azon más természetes személyekkel, akiknek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, és akik közvetlenül nem vesznek részt a hitelminősítési tevékenységekben; és
d) a bizalmas információkat ne használják fel vagy osszák meg pénzügyi eszközök kereskedelme céljából vagy egyéb, a hitelminősítési tevékenységtől eltérő célból.
4.
Az 1. pontban említett személyek nem kérhetnek vagy nem fogadhatnak el pénzt, ajándékot vagy szívességet olyan személytől, akivel a hitelminősítő intézet üzleti kapcsolatban áll.
5.
Amennyiben egy az 1. pontban említett személy úgy ítéli meg, hogy más ilyen személy oly módon járt el, amely megítélése szerint jogellenes, ezt az információt haladéktalanul jelentenie kell a megfelelési tisztviselőnek, anélkül, hogy ez negatív következményekkel járna a jelentést tevő személyre nézve.
6.
Abban az esetben, ha egy hitelminősítő elemző megszünteti munkaviszonyát és olyan minősített szervezetnél kerül alkalmazásba, amelynek hitelminősítésében részt vett, vagy olyan pénzügyi vállalkozáshoz kerül, amellyel a hitelminősítő intézetnél végzett feladatai részeként kapcsolatban állt, a hitelminősítő intézetnek a kilépést megelőző két évre visszamenőleg meg kell vizsgálnia a hitelminősítő elemző idevágó tevékenységét.
7.
Az 1. pontban említett személyek a hitelminősítés vagy minősítési kilátás kiadását követő hat hónapon belül nem tölthetnek be vezetői kulcspozíciót a minősített szervezetnél vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félnél.
8.
A 7. cikk (4) bekezdése alkalmazásában:
a) a hitelminősítő intézetek biztosítják, hogy a vezető hitelminősítő elemzők ne vegyenek részt négy évet meghaladó időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak;
b) a valamely kibocsátó vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél által megbízottakon kívüli hitelminősítő intézetek, valamint minden, államadósság-minősítést kibocsátó hitelminősítő intézet biztosítja, hogy:
i. a hitelminősítő elemzők ne vegyenek részt öt évet meghaladó időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak;
ii. a hitelminősítést jóváhagyó személyek ne vegyenek részt hét évet meghaladó időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak.
Az első albekezdés a) és b) pontjában említett személyek az említett pontokban meghatározott időtartamok lejártát követő két évig nem vehetnek részt az e pontokban említett minősített szervezetnek vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik feleknek nyújtott hitelminősítési tevékenységekben.
D. szakasz
A hitelminősítések és minősítési kilátások bemutatására vonatkozó szabályok
I. Általános kötelezettségek
1.
A hitelminősítő intézet biztosítja, hogy a hitelminősítés és a minősítési kilátás egyértelműen és jól láthatóan feltüntesse az adott hitelminősítési tevékenység azon vezető hitelminősítő elemzőjének a nevét és beosztását, aki elsődlegesen felelt a hitelminősítés kidolgozásáért, valamint a hitelminősítés, illetve a minősítési kilátás jóváhagyásáért elsődlegesen felelős személy nevét és beosztását.
2.
A hitelminősítő intézet biztosítja legalább azt, hogy:
a) a hitelminősítés vagy minősítési kilátás elkészítéséhez felhasznált minden alapvetően lényeges forrást feltüntessenek, ideértve a minősített szervezetet vagy adott esetben az azzal kapcsolatban álló harmadik felet is, annak megjelölésével együtt, hogy a hitelminősítést vagy minősítési kilátást közölték-e az adott minősített szervezettel vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel, és módosították-e a közlést követően, mielőtt annak kiadására sor került;
b) a minősítés meghatározásához alkalmazott fő módszert vagy módszerváltozatot egyértelműen feltüntessék, utalással annak átfogó leírására; ha a hitelminősítés több módszeren alapul, vagy ha azáltal, hogy a hitelminősítés kizárólag a fő módszert említi, a befektetők figyelmét elkerülhetik a hitelminősítés egyéb fontos szempontjai - ideértve a jelentős kiigazításokat és eltéréseket -, a hitelminősítő intézetnek ezt a tényt a hitelminősítésben meg kell magyaráznia és jeleznie kell, hogy a különböző módszereket vagy az egyéb szempontokat hogyan vették figyelembe a hitelminősítésben;
c) az egyes minősítési kategóriákat, a nemteljesítés vagy a beszedés fogalmát megmagyarázzák, és hogy a megfelelő kockázati figyelmeztetést - ideértve a vonatkozó főbb minősítési, úgymint matematikai és korrelációs feltevések érzékenységi elemzését - a legkedvezőtlenebb esetre és a legkedvezőbb esetre vonatkozó hitelminősítésekkel kiegészítve közöljék;
d) a hitelminősítés terjesztés céljából, első alkalommal történő kiadásának dátumát és utolsó frissítésének dátumát (beleértve az esetleges minősítési kilátásokat is) világosan és jól láthatóan feltüntessék;
e) tájékoztatást nyújt arról, hogy a hitelminősítés újonnan kibocsátott pénzügyi eszközök értékelésére vonatkozik-e, és hogy a hitelminősítő intézet a pénzügyi eszközt első alkalommal értékeli-e; valamint
f) a minősítési kilátások esetében feltüntetésre kerül az az időhorizont, amelyen belül a hitelminősítés változása várható.
A hitelminősítő intézeteknek hitelminősítések vagy minősítési kilátások közzétételekor hivatkozniuk kell az EÉPH által a 11. cikk (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban valamely központi adatbázisban nyilvánosságra hozott korábbi hibaarányokra, egyúttal magyarázatot kell fűzniük az említett hibaarányok jelentésére vonatkozóan.
2a.
A hitelminősítő intézet iránymutatást fűz a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra, ideértve a hitelminősítő intézet által a hitelminősítés megállapítása során végrehajtott stresszhelyzet-szimulációkat, az általa elvégzett vagy alapul vett cash-flow elemzésekre vonatkozó hitelminősítési információkat, és adott esetben a hitelminősítésben várható változásra való utalást. Ennek az iránymutatásnak egyértelműnek és könnyen érthetőnek kell lennie.
3.
A hitelminősítő intézet a hitelminősítés, illetve a minősítési kilátás közzétételét legalább egy teljes munkanappal megelőzően, a minősített szervezetnél rendszeresített munkaidőben tájékoztatja a minősített szervezetet. E tájékoztatásnak ki kell terjednie a hitelminősítés, illetve a minősítési kilátás alapjául szolgáló fő megfontolásokra, lehetőséget biztosítva ezáltal a minősített szervezetnek arra, hogy felhívja a hitelminősítő intézet figyelmét az esetleges ténybeli hibákra.
4.
A hitelminősítő intézetnek a hitelminősítések, illetve minősítési kilátások közzétételekor világosan és jól láthatóan fel kell tüntetnie a hitelminősítés vagy minősítési kilátás jellemzőit vagy korlátait. A hitelminősítő intézetnek a hitelminősítések, illetve minősítési kilátások közzétételekor különösen azt kell jól láthatóan jeleznie, hogy a minősített szervezetről rendelkezésére álló információk minőségét kielégítőnek találja-e, és hogy milyen mértékben ellenőrizte a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél által rendelkezésére bocsátott információkat. Ha a hitelminősítés vagy minősítési kilátás olyan szervezetre vagy pénzügyi eszközre vonatkozik, amelyről korlátozottan állnak rendelkezésre korábbi adatok, a hitelminősítő intézet e korlátokat jól látható helyen egyértelműen jelzi.
Abban az esetben, ha hiányoznak a szükséges adatok, vagy ha egy új típusú pénzügyi eszköz struktúrája túl összetett, vagy ha a rendelkezésre álló információ nem kielégítő vagy komoly kétséget kelt az iránt, hogy a hitelminősítő intézet képes-e megbízható hitelminősítés kiadására, akkor a hitelminősítő intézetnek tartózkodnia kell a hitelminősítés kiadásától vagy vissza kell vonnia a már létező hitelminősítést.
5.
A hitelminősítés vagy minősítési kilátás megjelentetésekor a hitelminősítő intézet sajtóközleményeiben vagy jelentéseiben bemutatja a hitelminősítés alapjául szolgáló fő tényezőket.
Ha az 1., 2. és 4. pontban meghatározott információk aránytalannak bizonyulnának a kiadott jelentés terjedelméhez képest, magában a jelentésben is elegendő egyértelműen és jól láthatóan arra a helyre hivatkozni, ahol ezek az információk közvetlenül és könnyen elérhetők, ideértve a hitelminősítő intézetnek az információkat tartalmazó megfelelő honlapjára irányító közvetlen hivatkozást.
6.
A hitelminősítő intézet minden szervezet vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vonatkozásában folyamatosan közzéteszi a kezdeti vizsgálat vagy előzetes minősítés céljából a részére benyújtott információkat, valamint értesíti ezekről az EÉPH-t. E közzétételt attól függetlenül el kell végezni, hogy a kibocsátó végleges minősítésre szerződött-e a hitelminősítő intézettel.
II. A strukturált pénzügyi eszközök hitelminősítéseivel kapcsolatos további kötelezettségek
1.
A strukturált pénzügyi eszköz minősítésekor a hitelminősítő intézet a hitelminősítésben valamennyi információt rendelkezésre bocsát az általa végzett vagy alapul felhasznált veszteség- és pénzforgalmi elemzésről, valamint a hitelminősítésben bárminemű várható változásról.
2.
A hitelminősítő intézetnek nyilatkoznia kell, hogy milyen mélységben értékelte az alapul szolgáló pénzügyi eszközök vagy az egyéb strukturált pénzügyi eszközök szintjén végzett átvilágítási folyamatokat. A hitelminősítő intézet közli, hogy értékelte-e az átvilágítási folyamatokat vagy harmadik fél értékelésére hagyatkozott, feltüntetve, hogy az értékelés eredménye hogyan befolyásolja a hitelminősítést.
III. Az államadósság-minősítésekkel kapcsolatos további követelmények
1. A hitelminősítő intézet államadósság-minősítés vagy ahhoz kapcsolódó minősítési kilátás kibocsátásakor azzal egyidőben részletes kutatási jelentést bocsát rendelkezésre, amelyben kifejt minden, a minősítés, illetve minősítési kilátás meghatározása során figyelembe vett feltevést, paramétert, korlátot, bizonytalanságot és bármely egyéb információt. Ennek a jelentésnek nyilvánosan elérhetőnek, egyértelműnek és könnyen érthetőnek kell lennie.
2. A korábbi államadósság-minősítéshez vagy kapcsolódó minősítési kilátáshoz képest bekövetkező változást kísérő, nyilvánosan elérhető kutatási jelentésnek a következőket kell tartalmaznia:
a) a mennyiségi feltevésekben bekövetkező, a minősítés változását indokoló változásoknak és azok relatív súlyának részletes értékelése. A részletes értékelés a következők leírását tartalmazza: egy főre jutó jövedelem, GDP növekedési ráta, infláció, költségvetési egyensúly, külső egyenleg, külsőadósság-állomány, egy gazdaságfejlődési mutató, egy nemteljesítési mutató és minden egyéb releváns, figyelembe vett tényező. Mindezt az egyes tényezők relatív súlyával kell kiegészíteni;
b) a minőségi feltevésekben bekövetkező, a minősítés változását indokoló változásoknak és azok relatív súlyának részletes értékelése;
c) a minősítés változásához kapcsolódó kockázatok, korlátok és bizonytalanságok részletes leírása; valamint
d) a minősítés módosításáról határozó hitelminősítő bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvek összefoglalója.
3. Az I. melléklet D. szakasza I. részének 3. pontja sérelme nélkül az államadósság-minősítéseket és kapcsolódó minősítési kilátásokat a hitelminősítő intézet a 8a. cikkben foglaltakkal összhangban, csak a szabályozott piacok zárását követően és nyitásuk előtt legalább egy órával teheti közzé.
4. Az I. melléklet D. szakasza I. része 5. pontjának sérelme nélkül, amelynek megfelelően a hitelminősítő intézetnek a hitelminősítés bejelentésekor sajtóközleményében vagy jelentéseiben magyarázatot kell fűznie azokhoz a kulcstényezőkhöz, amelyek alátámasztják a hitelminősítést, továbbá noha a nemzeti politikák a minősítést megalapozó tényezőként szolgálhatnak, a minősített szervezetek, köztük államok vagy államok regionális vagy helyi hatóságai számára kiadott politikai ajánlások, előírások vagy útmutatók nem képezhetik az államadósság-minősítések vagy minősítési kilátások részét.
E. szakasz
Közzétételek
I. Általános közzétételek
A hitelminősítő intézetnek általános jelleggel az e rendelet szerinti nyilvántartásba vételének tényét és a következő információkat kell közzétennie:
1.
a B. szakasz 1. pontjában említett tényleges vagy potenciális összeférhetetlenségek;
2.
a kiegészítő szolgáltatásainak jegyzéke;
3.
a hitelminősítő intézetnek a hitelminősítések nyilvánosságra hozatalára és az egyéb kapcsolódó közlésekre, ideértve a minősítési kilátásokat is, vonatkozó politikája;
4.
kártérítési szabályozásának általános jellege;
5.
a hitelminősítési tevékenységek során alkalmazott módszerek, modellek és fő - például matematikai vagy korrelációs - minősítési feltevések leírása, valamint azok érdemi változásai;
6.
a rendszereiben, erőforrásaiban és eljárásaiban végrehajtott lényeges változtatások; és
7.
adott esetben magatartási kódexe.
II. Időszakos közzétételek
A hitelminősítő intézet időszakosan közzéteszi az alábbi információkat:
1.
Hathavonta a minősítési kategóriáin belüli átlagos nemteljesítési arányra vonatkozó adatok, megkülönböztetve a kibocsátók fő földrajzi területeit, és hogy e kategóriák nemteljesítési arányai változtak-e az idő folyamán.
2.
Évente a következő információkat:
a) az egyes ügyfeleknek az egyedi hitelminősítési és esetleges kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjak listája;
aa) árképzése, beleértve a különböző eszközosztályok hitelminősítése esetében alkalmazott díjstruktúrát és árazási kritériumokat;
b) hitelminősítő intézet azon ügyfeleinek listája, amelyek hozzájárulása a hitelminősítő intézet bevételeinek növekedési üteméhez az előző pénzügyi évben több mint másfélszeresével meghaladta a hitelminősítő intézet ugyanazon évi összbevételének növekedési ütemét. Az ilyen ügyfeleket csak akkor kell a listán feltüntetni, ha az adott évben a hitelminősítő intézet egész világon befolyó összbevételének több mint 0,25 %-a tőlük származik; és
c) az adott év során készített hitelminősítések listája, megjelölve, hogy ezen belül mekkora volt a nem kezdeményezett hitelminősítések aránya.
E pont alkalmazásában az "ügyfél" az a szervezet, illetve annak leányvállalatai és azon kapcsolt vállalkozásai, amelyben a szervezet több mint 20 %-os részesedéssel rendelkezik, valamint minden olyan egyéb szervezet, amelynek tekintetében egy ügyfél képviseletében kötvénykibocsátás strukturálását kezdeményezték és a hitelminősítő intézet részére közvetlen vagy közvetett módon díjat fizettek az adott kötvénykibocsátás minősítéséért.
III. Átláthatósági jelentés
A hitelminősítő intézet évente rendelkezésre bocsátja a következő információkat:
1.
részletes információk a hitelminősítő intézet jogi felépítéséről és tulajdonosi összetételéről, ideértve a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 33 ) 9. és 10. cikke szerinti állományokra vonatkozó információt;
2.
a hitelminősítési tevékenységeinek minőségét biztosító belső kontrollmechanizmusok leírása;
3.
az új hitelminősítésekhez, a hitelminősítések felülvizsgálatához, a módszerek vagy modellek értékeléséhez rendelt munkatársakra és a felső vezetésre, valamint a különböző eszközosztályokhoz (vállalati - strukturált pénzügyi eszközök - államadósság) kapcsolódó minősítési tevékenységekhez rendelt munkatársakra vonatkozó statisztikák;
4.
nyilvántartási szabályzatának bemutatása;
5.
a független megfelelőségi funkció éves belső felülvizsgálatának eredménye;
6.
vezetőinek és hitelminősítő elemzőinek rotációjára vonatkozó politika bemutatása;
7.
pénzügyi információk a hitelminősítő intézet bevételéről - beleértve a teljes forgalmat is - a hitelminősítési szolgáltatásokból és a kiegészítő szolgáltatásokból származó díjak szerinti bontásban, az egyes tevékenységek átfogó ismertetésével, ideértve a hitelminősítési szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfeleknek nyújtott kiegészítő szolgáltatásokból származó bevételeket, valamint a különböző eszközosztályok hitelminősítéséhez rendelt díjakat. A teljes forgalomra vonatkozó információnak tartalmaznia kell a forgalom Unión belül generált bevétel és világszerte generált bevétel szerinti, földrajzi megosztását is;
8.
a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK tanácsi irányelv ( 34 ) 46a. cikkének (1) bekezdése szerinti vállalatirányítási nyilatkozat. A nyilatkozat alkalmazásában a szóban forgó irányelv 46a. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett információt a hitelminősítő intézetnek attól függetlenül rendelkezésre kell bocsátania, hogy vonatkozik-e rá a nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 35 ).
II. MELLÉKLET
A NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL IRÁNTI KÉRELEMBEN FELTÜNTETENDŐ INFORMÁCIÓK
1.
A hitelminősítő intézet teljes neve, az Unióban található, létesítő okirat szerinti székhelyének címe
2.
A kapcsolattartó személy és a megfelelési tisztviselő neve és elérhetőségi adatai
3.
Jogi forma
4.
Azok a hitelminősítési osztályok, amelyekre vonatkozóan a hitelminősítő intézet a nyilvántartásba vételt kéri
5.
Tulajdonosi struktúra
6.
Szervezeti felépítés és vállalatirányítás
7.
Pénzügyi források a hitelminősítési tevékenységek végrehajtására
8.
A hitelminősítő intézet alkalmazottai és szakmai jártasságuk
9.
A hitelminősítő intézet leányvállalataira vonatkozó információk
10.
A hitelminősítések kiadása és felülvizsgálata során alkalmazott eljárások és módszerek ismertetése
11.
Az összeférhetetlenségek feltárását, kezelését és nyilvánosságra hozatalát szolgáló szabályzatok és eljárások
12.
A hitelminősítő elemzőkre vonatkozó információk
13.
A díjazás és a teljesítményértékelés szabályai
14.
A hitelminősítő intézet által végezni kívánt, a hitelminősítési tevékenységektől eltérő szolgáltatások
15.
Működési program, többek között annak feltüntetésével, hogy a fő üzleti tevékenységeket várhatóan hol folytatják, milyen fióktelepeket hoznak létre, valamint az üzleti tevékenység típusának meghatározásával
16.
A befogadás várható használatához kapcsolódó dokumentumok és részletes információk
17.
A várható kiszervezésekhez kapcsolódó dokumentumok és részletes információk, beleértve a kiszervezési funkciókat ellátó szervezetekre vonatkozó információkat is
III. MELLÉKLET
A 24. cikk (1) bekezdésében és a 36a. cikk (1) bekezdésében említett jogsértések jegyzéke
I. Összeférhetetlenséggel, szervezeti vagy működési követelménnyel kapcsolatos jogsértések
1. A hitelminősítő intézet megsérti a 4. cikk (3) bekezdését azáltal, ha anélkül fogad be egy valamely harmadik országban kiadott hitelminősítést, hogy teljesítené az említett bekezdésben előírt feltételeket, kivéve, ha e jogsértés okáról a hitelminősítő intézetnek nincs tudomása vagy azt nem képes befolyásolni.
2. A hitelminősítő intézet megsérti a 4. cikk (4) bekezdésének második albekezdését azáltal, ha egy valamely harmadik országban kiadott hitelminősítés befogadását az e rendelet előírásai megkerülésének szándékával használja fel.
3. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 1. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem hoz létre igazgatótanácsot vagy felügyelőbizottságot.
4. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának első bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem gondoskodik arról, hogy üzleti érdeke ne befolyásolja hátrányosan a hitelminősítési tevékenységek függetlenségét és hitelességét.
5. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának második bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem olyan felső vezetést nevez ki, amely jó hírnévvel, kellő szaktudással és tapasztalattal rendelkezik, valamint biztosítani tudja a hitelminősítő intézet megfelelő és körültekintő irányítását.
6. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának harmadik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha igazgatótanácsába vagy felügyelőbizottságába nem nevez ki az előírásoknak megfelelő számú független tagot.
7. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának negyedik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának független tagjai számára olyan díjazási rendszert állapít meg, amely a hitelminősítő intézet gazdasági teljesítményéhez kapcsolódik, vagy amelyet nem a véleményeik függetlenségének biztosítását szem előtt tartva alakítottak ki, illetve ha igazgatótanácsa vagy felügyelőbizottsága független tagjainak megbízatását öt évnél hosszabb vagy meghosszabbítható időtartamban állapítja meg; vagy az igazgatótanács vagy felügyelőbizottság valamely független tagját súlyos hivatali mulasztástól vagy nem megfelelő szakmai teljesítménytől eltérő okból bocsátja el.
8. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának ötödik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha olyan tagokat nevez ki az igazgatótanácsába vagy felügyelőbizottságába, akik nem rendelkeznek kellő szakértelemmel a pénzügyi szolgáltatások terén; vagy amennyiben a hitelminősítő intézet strukturált pénzügyi eszközökre úgy ad ki hitelminősítést, hogy a tanácsnak vagy a bizottságnak nincs legalább egy olyan független és egy olyan másik tagja, akik alapos felsővezetői tudással és tapasztalattal rendelkeznek a strukturált pénzügyi eszközök piacainak terén.
9. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának hatodik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjai ellássák az említett pont hatodik bekezdésében említett valamely kérdés figyelemmel kísérésével kapcsolatos feladatokat.
10. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának hetedik bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjai rendszeresen benyújtsák az említett pont hatodik bekezdésében említett kérdésekre vonatkozó véleményeiket, vagy kérésre az EÉPH rendelkezésére bocsássák azokat.
11. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 3. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem állapítja meg az e rendelet szerinti kötelezettségeinek teljesítését biztosító megfelelő vállalati politikákat vagy eljárásokat.
12. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 4. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem rendelkezik hatékony és eredményes adminisztratív vagy számviteli eljárásokkal, belső ellenőrzési mechanizmusokkal, célravezető kockázatelemzési eljárásokkal, vagy az információfeldolgozási rendszerekre vonatkozóan hatékony ellenőrzési vagy védelmi szabályozással, illetve nem valósítja meg vagy nem tartja fenn az említett pontban megkövetelt határozathozatali eljárásokat és szervezeti felépítéseket.
13. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 5. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem állapít meg, illetve nem tart fenn állandó, hatékony, függetlenül működő megfelelési funkciós részleget ("megfelelési funkció").
14. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 6. pontjának első bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy teljesüljenek az említett pont első bekezdésében foglalt azon feltételek, amelyek révén a megfelelési funkció megfelelően vagy függetlenül láthatja el a feladatait.
15. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 7. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem dolgozza ki azokat a megfelelő és hatékony szervezeti vagy adminisztratív szabályokat, amelyek az I. melléklet B. szakasza 1. pontjában említett összeférhetetlenségek megelőzését, feltárását, megszüntetését vagy kezelését, illetve nyilvánosságra hozatalát szolgálják, vagy ha nem gondoskodik arról, hogy nyilvántartás készüljön a hitelminősítési tevékenységek függetlenségét, többek között az I. melléklet C. szakaszában említett hitelminősítő elemzőkre vonatkozó szabályokat fenyegető valamennyi jelentős veszélyről, valamint az ilyen veszélyek csökkentésére alkalmazott óvintézkedésekről.
16. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 8. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem alkalmazza azokat a megfelelő rendszereket, erőforrásokat vagy eljárásokat, amelyek biztosítják a hitelminősítési tevékenységek teljesítésének folyamatosságát és szabályosságát.
17. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakaszának 9. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem hoz létre egy olyan felülvizsgálati funkciót, amely
a) módszereinek, modelljeinek és főbb minősítési feltevéseinek, illetve ezek bármely jelentős megváltoztatásának és módosításának időszakos felülvizsgálatáért, vagy - amennyiben új pénzügyi eszközök értékelésére használják vagy kívánják használni őket - e módszerek, modellek és főbb minősítési feltevések megfelelőségéért felel;
b) független a hitelminősítési tevékenységekért felelős szervezeti egységektől; vagy
c) az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság tagjainak tartozik elszámolással.
18. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet A. szakasza 10. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem ellenőrzi vagy értékeli az e rendelettel összhangban létrehozott rendszerei, belső ellenőrzési mechanizmusai és szabályozása megfelelőségét és hatékonyságát, vagy nem hoz megfelelő intézkedéseket az esetleges hiányosságok kezelésére.
19. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakaszának 1. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem tárja fel, nem küszöböli ki vagy nem kezeli, továbbá nem jelzi egyértelműen és jól láthatóan azokat a tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenségeket, amelyek befolyásolhatják a hitelminősítő elemzők, alkalmazottak és azon más természetes személyek elemzéseit vagy véleményeit, akiknek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, és akik a hitelminősítési tevékenységben közvetlenül részt vesznek, vagy jóváhagyják a hitelminősítéseket és a minősítési kilátásokat.
20. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának első bekezdésével összefüggésben azáltal, ha az említett pont első bekezdésében meghatározott valamely körülmény fennállása esetén hitelminősítést vagy minősítési kilátást ad ki, illetve ha meglévő hitelminősítés vagy minősítési kilátás esetén nem teszi közzé haladéktalanul, hogy az említett körülmények befolyásolhatják a hitelminősítést, illetve minősítési kilátást.
20a. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakaszának 3a. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem teszi közzé, hogy az adott meglévő hitelminősítés vagy minősítési kilátást az említett pont a) és b) alpontjában említett körülmények befolyásolhatják.
21. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának második bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem állapítja meg késlekedés nélkül, hogy indokolt-e ismételt értékelést végrehajtani, illetve a meglévő hitelminősítést vagy minősítési kilátást visszavonni.
22. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 4. pontjának első bekezdésével összefüggésben azáltal, ha olyan szervezet hitelminősítését végzi, amely esetében maga a hitelminősítő intézet, vagy a hitelminősítő intézetben közvetve vagy közvetlenül a tőke vagy a szavazati jogok legalább 5 %-át birtokló, vagy a hitelminősítő intézet üzleti tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni képes személy konzultációs vagy tanácsadói szolgáltatásokat nyújt a minősített szervezetnek, vagy egy azzal kapcsolatban álló harmadik félnek a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik fél vállalati vagy jogi struktúrájára, eszközeire, kötelezettségeire vagy tevékenységeire vonatkozóan.
22a. A hitelminősítő intézet megsérti a 6a. cikk (1) bekezdését, ha a hitelminősítő intézet, vagy az afelett ellenőrzést vagy meghatározó befolyást gyakorló társaság tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 5 %-át birtokló valamely részvényese vagy tagja az említett bekezdés a)-e) pontjaiban szereplő valamely tilalmat megsérti, kivéve az a) pontban szereplő tilalmat diverzifikált kollektív befektetési konstrukciókban való részesedések tekintetében, ideértve a kezelt alapokat, például a nyugdíjalapokat és az életbiztosításokat, feltéve, hogy az ilyen részesedések révén a hitelminősítő intézet részvényese vagy tagja nem kerül olyan helyzetbe, hogy jelentős befolyást gyakorolhasson e konstrukciók üzleti tevékenységére.
23. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 4. pontja harmadik bekezdésének első részével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a kiegészítő szolgáltatások nyújtása ne legyen összeférhetetlen a hitelminősítési tevékenységével.
24. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 5. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem gondoskodik arról, hogy a hitelminősítő elemzők és a minősítéseket jóváhagyó személyek ne tegyenek javaslatokat vagy ajánlásokat az olyan strukturált pénzügyi eszközök kialakítására vonatkozóan, amelyekről a hitelminősítő intézetnek hitelminősítést kell kiadnia.
25. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 6. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem úgy tervezi meg jelentéstételi vagy kommunikációs csatornáit, hogy biztosítsa a B. szakasz 1. pontjában említett személyeknek a hitelminősítő intézet által üzleti alapon végzett egyéb tevékenységeitől való függetlenségét.
26. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 8. pontjának második bekezdésével összefüggésben azáltal, ha a nyilvántartásból történt törlését követően a nyilvántartásokat nem őrzi meg legalább további három évig.
26a. Az a hitelminősítő intézet, amely újra-értékpapírosításra vonatkozó hitelminősítés kiadásáról szerződést kötött, megsérti a 6b. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy négy évet meghaladó időszakon keresztül hitelminősítést ad ki olyan új újra-értékpapírosításokról, amelyeknek az alapul szolgáló eszközei ugyanattól az értékpapírosítást kezdeményezőtől származnak.
26b. Az a hitelminősítő intézet, amely szerződést kötött újra-értékpapírosításokra vonatkozó hitelminősítés kiadásáról, megsérti a 6b. cikk (3) bekezdését azáltal, hogy a 6b. cikk (1) és (2) bekezdésében említett szerződés lejártát követően a lejárt szerződés időtartamának megfelelő időre, de legfeljebb négy évre új szerződést köt olyan újra-értékpapírosításokra vonatkozó hitelminősítés kiadásáról, amelyek alapul szolgáló eszközei ugyanattól az értékpapírosítást kezdeményezőtől származnak.
27. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (1) bekezdését azáltal, ha nem gondoskodik arról, hogy a hitelminősítő elemzők, a hitelminősítő intézet alkalmazottai, illetve az olyan természetes személyek, akiknek a szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése alatt vannak, és akik közvetlenül részt vesznek a hitelminősítési tevékenységekben, megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkezzenek a számukra kijelölt feladatok elvégzéséhez.
28. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (2) bekezdését azáltal, ha nem biztosítja, hogy a 7. cikk (1) bekezdésében említett személyek a minősített szervezettel, az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel vagy az ahhoz ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személlyel ne kezdeményezhessenek tárgyalásokat a díjakról vagy térítésekről, illetve ne vehessenek részt azokban.
29. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 3. pontjának a) alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a C. szakasz 1. pontjában említett személyek minden ésszerű intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy a hitelminősítő intézet tulajdonát vagy a birtokában lévő nyilvántartásokat megvédjék a csalásokkal, lopásokkal vagy visszaélésekkel szemben, figyelembe véve gazdasági tevékenysége jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, valamint hitelminősítési tevékenységei jellegét és körét.
30. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 5. pontjával összefüggésben azáltal, ha negatív következményekkel sújt az említett szakasz 1. pontjában említett valamely személyt amiatt, hogy az adott személy, miután úgy ítélte meg, hogy az említett szakasz 1. pontjában említett valamely más személy jogellenes módon járt el, ezt az információt jelentette a megfelelési tisztviselőnek.
31. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 6. pontjával összefüggésben azáltal, ha - olyan esetben, amikor egy hitelminősítő elemző megszünteti munkaviszonyát, és olyan minősített szervezetnél kerül alkalmazásba, amelynek hitelminősítésében részt vett, vagy olyan pénzügyi vállalkozáshoz kerül, amellyel a hitelminősítő intézetnél végzett feladatai részeként kapcsolatban állt - a kilépést megelőző két évre visszamenőleg nem vizsgálja meg a hitelminősítő elemző idevágó tevékenységét.
32. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 1. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett pontban megjelölt személyek ne vásároljanak, adjanak el az említett pontban meghatározott pénzügyi eszközöket, illetve ne vegyenek részt az azokkal végrehajtott ügyletekben.
33. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakaszának 2. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett szakasz 1. pontjában említett személyek az említett szakasz 2. pontjában meghatározott feltételek esetén ne vehessenek részt egy adott hitelminősítés vagy minősítési kilátás meghatározásában, és azt egyéb módon se befolyásolhassák.
34. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 3. pontjának b), c) és d) alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett szakasz 1. pontjában említett személyek ne hozzák mások tudomására, ne használják fel vagy ne osszák meg az ezekben a pontokban említett információkat.
35. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 4. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a C. szakasz 1. pontjában említett személyek ne kérhessenek és ne fogadhassanak el pénzt, ajándékot vagy szívességet olyan személytől, akivel a hitelminősítő intézet üzleti kapcsolatban áll.
36. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakaszának 7. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a C. szakasz 1. pontjában említett személyek a hitelminősítés vagy minősítési kilátás kiadását követő hat hónapon belül ne tölthessenek be vezetői kulcspozíciót a minősített szervezetnél vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félnél.
37. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 8. pontja első bekezdésének a) alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a vezető hitelminősítő elemző ne vegyen részt négy évet meghaladó időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak.
38. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 8. pontja első bekezdése b) pontjának i. alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy nem kezdeményezett hitelminősítések, illetve államdósság-minősítések készítése esetén a hitelminősítő elemzők ne vegyenek részt öt évet meghaladó időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak.
39. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 8. pontja első bekezdése b) pontjának ii. alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy nem kezdeményezett hitelminősítések, illetve államadósság-minősítések készítése esetén a hitelminősítést jóváhagyó személyek ne vegyenek részt hét évet meghaladó időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak.
40. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasz 8. pontjának második bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett pont első bekezdésének a) és b) alpontjában említett személyek az ezen alpontokban meghatározott időtartamok lejártát követő két évig ne vegyenek részt az e pontokban említett minősített szervezetnek vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik feleknek nyújtott hitelminősítési tevékenységekben.
41. A hitelminősítő intézet megsérti a 7. cikk (5) bekezdését azáltal, ha olyan díjazást és teljesítményértékelést vezet be, amely a hitelminősítő intézetnek a minősített szervezetektől vagy az azokkal kapcsolatban álló harmadik felektől származó bevétele összegétől függ.
42. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (2) bekezdését azáltal, ha nem fogad el, nem hajt végre vagy nem érvényesít megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az általa kiadott hitelminősítések és minősítési kilátások az alkalmazandó minősítési módszerei szempontjából lényeges, rendelkezésére álló valamennyi információ mélyreható elemzésén alapuljanak.
42a. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (2) bekezdésében foglaltakat azáltal, ha a 8. cikk (2) bekezdésének hatályán kívül eső információt használ fel.
42b. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (2a) bekezdésében foglaltakat azáltal, ha a hitelminősítések tekintetében bevezetett módosításai nem felelnek meg a közzétett minősítési módszereinek.
43. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (3) bekezdését azáltal, ha nem alkalmaz szigorú, szisztematikus, folyamatos és - az utóteszteléseket is beleértve - a korábbi tapasztalatokra épülő minősítési módszereket.
44. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (4) bekezdésének első albekezdését azáltal, ha azzal az indokkal tagadja meg egy szervezet vagy pénzügyi eszköz hitelminősítésének kiadását, hogy a szervezet vagy a pénzügyi eszköz egy részét egy másik hitelminősítő intézet már korábban minősítette.
45. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (4) bekezdésének második albekezdését azáltal, ha nem tart nyilván minden olyan esetet, amikor a hitelminősítési folyamat során egy másik hitelminősítő intézet által az alapul szolgáló eszközökre vagy a strukturált pénzügyi eszközökre vonatkozóan készített meglévő hitelminősítésektől eltér, valamint ha nem indokolja az eltérő értékelést.
46. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (5) bekezdése első albekezdésének első mondatát azáltal, ha nem végzi el az államadósság-minősítéstől eltérő hitelminősítéseinek monitoringjá, vagy nem vizsgálja felül folyamatosan vagy legalább évente az államadósság-minősítéstől eltérő hitelminősítéseit és minősítési módszereit.
46a. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (5) bekezdésének második albekezdését a 8. cikk (5) bekezdése első albekezdésének első mondatával összefüggésben azáltal, ha nem végzi el az államadósság-minősítéseinek monitoringját, vagy nem vizsgálja felül folyamatosan vagy legalább hathavonta az államadósság-minősítéseit.
47. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (5) bekezdésének második mondatát azáltal, ha nem állapít meg belső szabályokat a makrogazdasági vagy a pénzügyi piaci feltételekben bekövetkező változások hitelminősítésekre gyakorolt hatásának nyomon követése céljából.
48. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (6) bekezdésének b) pontját, ha a hitelminősítési tevékenységek során alkalmazott módszerek, modellek vagy fő minősítési feltevések megváltozása esetén nem vizsgálja felül az érintett hitelminősítéseket ezzel a ponttal összhangban vagy ezalatt nem helyezi megfigyelés alá a szóban forgó minősítéseket.
49. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (6) bekezdésének c) pontját, ha nem minősíti újra az utóbb megváltozott módszerekre, modellekre vagy fő minősítési feltevésekre alapozott hitelminősítéseket, amennyiben azok változásának átfogó, együttes hatása érinti a szóban forgó hitelminősítéseket.
49a. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (6) bekezdésének c) pontját a 8. cikk (7) bekezdésének c) pontjával összefüggésben azáltal, ha nem értékeli újra a hitelminősítést olyan esetben, amikor a minősítési módszerekben vagy azok alkalmazásában felmerülő hibák hatást gyakorolnak a hitelminősítésre.
50. A hitelminősítési intézet megsérti a 9. cikket azáltal, ha fontos működési funkciókat oly módon szervez ki, hogy az lényegesen csorbítja a hitelminősítő intézet belső ellenőrzésének minőségét, valamint az EFH (EÉPH) lehetőségét arra, hogy felügyelje, hogy a hitelminősítő intézet eleget tesz-e e rendelet szerinti kötelezettségeinek.
51. A hitelminősítési intézet megsérti a 10. cikk (2) bekezdését az I. melléklet D. szakasza I. része 4. pontjának második albekezdésével összefüggésben azáltal, ha hitelminősítést ad ki vagy nem vonja vissza a már létező hitelminősítést abban az esetben, ha a megbízható adatok hiánya vagy egy új típusú pénzügyi eszköz struktúrájának túlzott összetettsége, vagy a rendelkezésre álló információk nem kielégítő minősége komoly kétséget ébreszt azzal kapcsolatban, hogy a hitelminősítő intézet képes-e a megbízható hitelminősítés kiadására.
52. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (6) bekezdését azáltal, ha az EFH (EÉPH) vagy valamely illetékes hatóság nevét olyan módon használja, amely arra utalna vagy arra engedne következtetni, hogy az a hatóság befogadta vagy jóváhagyta a hitelminősítő intézet hitelminősítéseit vagy valamely hitelminősítési tevékenységét.
53. A hitelminősítő intézet megsérti a 13. cikket azáltal, ha a 8-12. cikknek megfelelően nyújtott tájékoztatásért díjat számít fel.
54. A hitelminősítő intézet megsérti a 14. cikk (1) bekezdését azáltal, ha a 2. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából nem kérelmezi nyilvántartásba vételét, amennyiben az intézet az Unióban letelepedett jogi személy.
55. A hitelminősítő intézet megsérti a 8a. cikk (3) bekezdésében foglaltakat azáltal, hogy az I. melléklet D. szakasz III. része 3. pontjában foglaltaktól eltérve évente december végén nem teszi közzé honlapján, vagy nem küldi meg az EÉPH-nak a következő 12 hónapra vonatkozó naptárat, amelyben közli a nem kezdeményezett államadósság-minősítések és kapcsolódó minősítési kilátások közzétételének pénteki napra eső legfeljebb három időpontját, valamint a kezdeményezett államadósság-minősítések és kapcsolódó minősítési kilátások közzétételének pénteki napra eső időpontjait.
56. A hitelminősítő intézet megsérti a 8a. cikk (4) bekezdésében foglaltakat azáltal, hogy eltér a bejelentett naptártól, amikor az eltérés nem szükséges ahhoz, hogy teljesítse a 8. cikk (2) bekezdésében, a 10. cikk (1) bekezdésében vagy a 11. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerinti kötelezettségeit, illetve azáltal, hogy nem ad a bejelentett naptártól való eltérés indokairól szóló részletes magyarázatot.
57. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (2) bekezdését, összefüggésben az I. melléklet D. szakasza III. részének 3. pontjával, azáltal, hogy államadósság-minősítést vagy kapcsolódó minősítési kilátást tesz közzé a szabályozott piacok nyitva tartása idején, vagy kevesebb mint egy órával nyitásuk előtt.
58. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (2) bekezdését, összefüggésben az I. melléklet D. szakasza III. részének 4. pontjával azáltal, hogy a minősített szervezeteknek, köztük államoknak vagy az államok regionális vagy helyi hatóságainak szóló államdósság-minősítéseibe vagy kapcsolódó minősítési kilátásaiba politikai ajánlásokat, előírásokat vagy útmutatásokat foglal bele.
59. A hitelminősítő intézet megsérti a 8a. cikk (2) bekezdésében foglaltakat, ha az I. melléklet D. szakasza I. részének 5. pontjában említett hitelminősítéseken, minősítési kilátásokon vagy kísérő sajtóközleményeken kívüli, az államadósság-minősítések változásaira vonatkozó nyilvános közleményeit a minősített szervezet által elérhető információkra alapozza, amennyiben az információkat a minősített szervezet beleegyezése nélkül közlik, feltéve, hogy az információk nem általánosan hozzáférhető forrásokból állnak rendelkezésre, vagy feltéve, hogy nincsenek jogszerű indokai annak, hogy a minősített szervezet ne adja beleegyezését az információk közléséhez.
60. A hitelminősítő intézet megsérti a 8a. cikk (1) bekezdésében foglaltakat azáltal, hogy egy adott országcsoport felülvizsgálatának bejelentésekor nem ad ki az egyes országokra vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető országjelentéseket.
61. A hitelminősítő intézet megsérti az I. melléklet D. szakasza III. részének 1. pontját azáltal, hogy államadósság-minősítés vagy ahhoz kapcsolódó minősítési kilátás kibocsátásakor ahhoz nem csatol részletes kutatási jelentést, amelyben kifejt minden, az államadósság-minősítés, illetve az államadósság-minősítési kilátás meghatározása során figyelembe vett feltevést, paramétert, korlátot, bizonytalanságot és egyéb információt, vagy nem teszi nyilvánosan hozzáférhetővé, világossá és könnyen érthetővé a jelentést.
62. A hitelminősítő intézet megsérti az I. melléklet D. szakasza III. részének 2. pontját azáltal, hogy a korábbi államadósság-minősítéshez vagy kapcsolódó minősítési kilátáshoz képest bekövetkező változáshoz nem ad ki nyilvánosan elérhető kutatási jelentést, vagy az említett jelentésbe nem foglalja bele legalább az I. melléklet D. szakasza III. része 2. pontjának a)-d) pontjában említett információkat.
II. A felügyeleti tevékenységek akadályozásával kapcsolatos jogsértések
1. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 7. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem gondoskodik az említett rendelkezésekben előírt nyilvántartások vezetéséről vagy az ellenőrzési nyomvonal fenntartásáról.
2. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 8. pontjának első albekezdésével összefüggésben azáltal, ha a B. szakasz 7. pontjában említett nyilvántartásokat vagy az ellenőrzési nyomvonalakat nem őrzi meg legalább öt évig, vagy ha az említett nyilvántartásokat vagy ellenőrzési nyomvonalakat nem bocsátja az EFH (EÉPH) rendelkezésére.
3. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 9. pontjával összefüggésben azáltal, ha a hitelminősítő intézet és a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek között hitelminősítési szolgáltatások nyújtására létrejött megállapodás szerinti jogokat és kötelezettségeket meghatározó nyilvántartásokat nem őrzi meg legalább az adott minősített szervezettel vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik féllel fennálló jogviszony időtartamának végéig.
3a. A hitelminősítő intézet megsérti a 14. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdését azáltal, ha nem értesíti az EÉPH-t a létező minősítési módszerek, modellek vagy fő minősítési feltevések tervezett jelentős módosításairól, valamint a bevezetni kívánt új minősítési módszerekről, modellekről vagy fő minősítési feltevésekről, amikor a 8. cikk (5a) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a minősítési módszereket honlapján közzéteszi.
3b. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (5a) bekezdésének első albekezdését azáltal, ha nem teszi közzé a honlapján azon bevezetni kívánt új minősítési módszereket, vagy a minősítési módszerek bevezetni kívánt jelentős módosításait - a módosítások indokainak és hatásainak magyarázatával együtt -, amelyek befolyásolhatnak egy hitelminősítést.
3c. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (7) bekezdésének a) pontját azáltal, hogy nem értesíti az EÉPH-t a minősítési módszereiben vagy azok alkalmazásában felfedezett hibákról, vagy hogy nem ad magyarázatot azoknak a hitelminősítéseire gyakorolt hatásáról, ideértve azt is, hogy szükséges-e a kiadott hitelminősítések felülvizsgálata.
4. A hitelminősítő intézet megsérti a 11. cikk (2) bekezdését azáltal, ha nem teszi elérhetővé az előírt információkat, vagy ha az információkat nem az előírt formátumban adja át.
4a. A hitelminősítő intézet megsérti a 11a. cikk (1) bekezdését azáltal, ha nem teszi elérhetővé az előírt információkat, vagy ha az információkat nem az előírt formátumban adja át említett bekezdésben foglaltak szerint.
5. A hitelminősítő intézet megsérti a 11. cikk (3) bekezdését az I. melléklet E. szakasza I. része 2. pontjával összefüggésben azáltal, ha kiegészítő szolgáltatásainak jegyzékét nem bocsátja az EFH (EÉPH) rendelkezésére.
6. A hitelminősítő intézet megsérti a 14. cikk (3) bekezdésének második albekezdését, ha nem vagy nem a kellő időben értesíti az EFH-t (EÉPH-t) az első nyilvántartásba vétel feltételeiben bekövetkezett minden lényeges változásról.
7. A hitelminősítő intézet megsérti a 23b. cikk (1) bekezdését azáltal. hogy a 23b. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint tájékoztatást elrendelő határozatra adott válaszában nem nyújt tájékoztatást, vagy egy egyszerű tájékoztatási kérelemre vagy határozatra adott válaszában a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető tájékoztatást nyújt.
8. A hitelminősítő intézet megsérti a 23c. cikk (1) bekezdésének c) pontját azáltal, hogy nem ad magyarázatot, vagy a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető magyarázatot ad az ellenőrzés tárgyával és céljával kapcsolatos tényekről, illetve dokumentumokról.
III. A közzétételi rendelkezésekkel kapcsolatos jogsértések
1. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 2. pontjával összefüggésben azáltal, ha nem hozza nyilvánosságra azoknak a minősített szervezeteknek vagy velük kapcsolatban álló harmadik feleknek a nevét, amelyektől éves bevételének több mint 5 %-a származik.
2. A hitelminősítő intézet megsérti a 6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 4. pontja harmadik albekezdésének második részével összefüggésben azáltal, ha a végső minősítő jelentésben nem tüntet fel valamely, a minősített szervezetnek vagy azzal kapcsolatban álló harmadik félnek nyújtott kiegészítő szolgáltatást.
3. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (1) bekezdését azáltal, ha nem hozza nyilvánosságra az I. melléklet E. szakasza I. része 5. pontjában leírt, a hitelminősítési tevékenységeiben általa alkalmazott módszereket, modelleket és fő minősítési feltevéseket.
4. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (6) bekezdésének a) pontját azáltal, ha a hitelminősítési tevékenységekben alkalmazott módszerek, modellek vagy fő minősítési feltevések megváltozása esetén nem teszi közzé haladéktalanul, vagy az érintett hitelminősítések terjesztésére alkalmazott kommunikációs eszköztől eltérő eszközzel teszi közzé a feltehetően érintett hitelminősítések körét.
4a. Az új módszereket alkalmazni kívánó hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (6) bekezdésének aa) pontját azáltal, hogy amikor új minősítési módszereket kíván bevezetni, nem tájékoztatja az EÉPH-t vagy honlapján nem teszi haladéktalanul közzé a konzultáció eredményeit és az új minősítési módszereket azok részletes magyarázatával és alkalmazásuk időpontjával együtt.
4b. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (7) bekezdésének a) pontját azáltal, hogy nem tájékoztatja az érintett minősített szervezeteket a minősítési módszereiben vagy azok alkalmazásában felfedezett hibákról, vagy nem ad magyarázatot a hibák hitelminősítéseire gyakorolt hatására, ideértve azt is, hogy szükséges-e a kiadott hitelminősítések felülvizsgálata.
4c. A hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (7) bekezdésének b) pontját azáltal, ha nem teszi közzé honlapján a minősítési módszereiben vagy azok alkalmazásában felfedezett hibákat, amennyiben valamely hiba hatással van a hitelminősítő intézet hitelminősítésére.
5. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (1) bekezdését azáltal, ha a hitelminősítés megszüntetésére vonatkozó határozatait - a határozatok teljes körű indokolásával együtt - nem közli.
6. A hitelminősítő intézet megsérti 10. cikk (2) bekezdését, összefüggésben az I. melléklet D. szakasza I. részének 1. vagy 2. pontjával, 4. pontja első bekezdésével vagy 5. vagy 6. pontjával, illetve az I. melléklet D. szakasza II. vagy III. részével azáltal, hogy a hitelminősítések vagy minősítési kilátások kiadásakor nem nyújt tájékoztatást az ezekben a rendelkezésekben előírt módon.
7. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (2) bekezdését, összefüggésben az I. melléklet D. szakasza I. részének 3. pontjával azáltal, hogy nem tájékoztatja a minősített szervezetet a hitelminősítés, illetve a minősítési kilátás közzétételét legalább egy teljes munkanappal megelőzően, a minősített szervezetnél rendszeresített munkaidőben.
8. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (3) bekezdését azáltal, ha nem biztosítja, hogy a strukturált pénzügyi eszközökhöz rendelt minősítési kategóriák világosan elkülönüljenek egy olyan járulékos szimbólum használatának köszönhetően, amely megkülönbözteti őket az egyéb szervezetek, pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek esetében használatos minősítési kategóriáktól.
9. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (4) bekezdését, ha nem közli a nem kezdeményezett hitelminősítésekkel kapcsolatos vállalati politikáit és eljárásait.
10. A hitelminősítő intézet megsérti a 10. cikk (5) bekezdését, ha nem kezdeményezett hitelminősítés kiadásakor nem adja meg az említett cikkben előírt információkat, vagy ha nem jelöli meg, hogy melyek a nem kezdeményezett hitelminősítések.
11. A hitelminősítő intézet megsérti a 11. cikk (1) bekezdését azáltal, ha nem közli maradéktalanul vagy haladéktalanul az I. melléklet E. szakasza I. részében meghatározott ügyekkel kapcsolatos frissített információkat.
IV. MELLÉKLET
A 36a. cikk (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó súlyosbító és enyhítő tényezőkhöz kapcsolódó együtthatók listája
A 36a. cikk (2) bekezdésében említett alapösszegekre az alább felsorolt minden egyes súlyosbító és enyhítő tényező után, kumulatív módon az alábbi együtthatókat kell alkalmazni:
I. Súlyosbító tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók
1. A jogsértés ismétlődő elkövetése esetén minden egyes elkövetés után további 1,1-es együttható alkalmazandó.
2. Ha a jogsértés elkövetésének időtartama meghaladja a 6 hónapot, az alkalmazandó együttható 1,5.
3. Ha a jogsértés rendszerszintű hiányosságot tárt fel a hitelminősítő intézet szervezetében, különösen annak eljárásaiban, irányítási rendszereiben vagy a belső kontrollban, az alkalmazandó együttható 2,2.
4. Ha a jogsértés negatív hatással volt az érintett hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések minőségére, az alkalmazandó együttható 1,5.
5. A jogsértés szándékos elkövetése esetén alkalmazandó együttható 2.
6. Ha a jogsértés ilyenként való azonosítása óta nem tettek semmilyen lépést annak orvoslására, az alkalmazandó együttható 1,7.
7. Ha a hitelminősítő intézet felső vezetése nem működött együtt az EÉPH-val annak vizsgálatai kivitelezésében, az alkalmazandó együttható 1,5.
II. Enyhítő tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók
1. Ha a jogsértés a III. melléklet II. és III. szakaszában felsoroltakhoz kapcsolódik és elkövetésének időtartama nem haladja meg a 10 munkanapot, az alkalmazandó együttható 0,9.
2. Ha a hitelminősítő intézet felső vezetése bizonyítani tudja, hogy minden szükséges intézkedést megtett a jogsértés megakadályozására, az alkalmazandó együttható 0,7.
3. Ha a hitelminősítő intézet gyorsan, hatékonyan és maradéktalanul az EÉPH tudomására hozta a jogsértést, az alkalmazandó együttható 0,4.
4. Ha a hitelminősítő intézet önkéntes intézkedéseket hozott annak biztosítására, hogy a jövőben ne kerülhessen sor hasonló jogsértés elkövetésére, az alkalmazandó együttható 0,6.
( 1 ) 2009. május 13-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
( 2 ) HL C 115., 2009.5.20., 1. o.
( 3 ) Az Európai Parlament 2009. április 23-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. július 27-i határozata.
( 4 ) HL L 96., 2003.4.12., 16. o.
( 5 ) HL L 177., 2006.6.30., 1. o.
( 6 ) HL L 177., 2006.6.30., 201. o.
( 7 ) HL L 375., 1985.12.31., 3. o.2011. július 1-jei hatállyal helyébe lép a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (lásd e Hivatalos Lap 32. oldalát).
( 8 ) HL L 235., 2003.9.23., 10. o.
( 9 ) HL L 345., 2003.12.31., 64. o.
( 10 ) HL L 149., 2004.4.30., 1. o.
( 11 ) HL C 59., 2006.3.11., 2. o.
( 12 ) HL L 25., 2009.1.29., 18. o.
( 13 ) HL L 52., 2005.2.25., 51. o.
( 14 ) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
( 15 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
( 16 ) HL L 193., 1983.7.18., 1. o.
( 17 ) HL L 145., 2004.4.30., 1. o.
( 18 ) HL L 335., 2009.12.17., 1. o.
( 19 ) HL L 302., 2009.11.17., 32. o.
( 20 ) HL L 174., 2011.7.1., 1. o.
( 21 ) HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
( 22 ) HL L 339., 2003.12.24., 73. o.
( 23 ) A Bizottság 2006/73/EK irányelve (2006. augusztus 10.) a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési vállalkozások szervezeti követelményei és működési feltételei, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 241., 2006.9.2., 26. o.).
( 24 ) HL L 309., 2005.11.25., 15. o.
( 25 ) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.
( 26 ) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.
( 27 ) HL L 331., 2010.12.15., 48. o.
( 28 ) HL L 331., 2010.12.15., 1. o.
( 29 ) HL 17., 1958.10.6., 385. o.
( 30 ) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.
( 31 ) HL L 191., 2001.7.13., 45. o.
( 32 ) A Bizottság 2004/72/EK irányelve (2004. április 29.) a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az elfogadott piaci gyakorlatok, az árualapú származtatott ügyletekre vonatkozó bennfentes információ fogalommeghatározása, a bennfentesek jegyzékének összeállítása, a vezető tisztségviselők ügyleteinek bejelentése és a gyanús ügyletek bejelentése tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 162., 2004.4.30., 70. o.).
( 33 ) HL L 390., 2004.12.31., 38. o.
( 34 ) HL L 222., 1978.8.14., 11. o.
( 35 ) HL L 142., 2004.4.30., 12. o.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32009R1060 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32009R1060&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 02009R1060-20150621 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:02009R1060-20150621&locale=hu