BH 2011.1.19 Az üzletrészét átruházó tagnak a korlátolt felelősségű társaság tartozásáért való korlátlan felelőssége megállapításának feltétele, ha a cég - az átruházást követően - megszüntetési eljárás keretében a cégjegyzékből törlésre került [2006. évi V. tv. 93. § (2) bek.].

Az alperes a 2006. február 28-án kelt üzletrész adásvételi szerződéssel a D. Kft.-ben lévő 83,5%-os üzletrészét átruházta K.Gy-re. Az új tag egyúttal a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjévé is vált.

A D. Kft.-t ezt követően, a 2007. április 14-én kelt vég­zésével - ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárásban - a cégbíróság törölte a cégjegyzékből.

A felperes a 2007. november 13-án benyújtott és utóbb módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: 2006. évi Ctv.) 93. § (1) és (2) bekezdése alapján saját vagyonával korlátlanul helytállni köteles, a D. Kft.-nek a felperessel szemben fennállott 128 663,84 euró tőketartozásáért és annak járulékaiért. Kérte egyúttal az alperes kötelezését e tartozás megfizetésére. Előadta, hogy a cégjegyzékből törölt kft. törzstőkéje az üzletrész átruházás időpontjában 30 000 000 forint volt. Az általa megjelölt tartozás annak 50%-át meghaladta, és az a 2005. október 24-én kelt közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat szerint állt fenn. A kft. az üzletrész átruházásakor nem volt fizetőképes, az alperes az átruházás során nem járt el jóhiszeműen.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a 2006. július 1-jén hatályba lépett 2006. évi Ctv. 93. § (1) és (2) bekezdése, az üzletrész átruházási szerződés megkötésének időpontjára tekintettel, a felek jogvitája során alkalmazható. Hivatkozott arra is, hogy az üzletrész átruházásakor jóhiszeműen járt el. Állította azt is, hogy az érintett korlátolt felelősségű társaság nem volt fizetésképtelen. Tartozásai nem haladták meg a kintlevőségeit, amelyeknek behajtására egyébként volt lehetőség. Előadta azt is, hogy a korlátolt felelősségű társaság gazdasági helyzetéről az új tagot tájékoztatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a marasztalási összeget - 128 663,84 eurót - és annak 2006. március 14-étől járó törvényes mértékű késedelmi kamatait 15 napon belül köteles az alperes megfizetni.

Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a 2006. évi Ctv. hatálybalépéséről szóló 125. § (1) bekezdés értelmében a jogvita eldöntésére a 2006. évi Ctv. szabályait kellett alkalmazni.

A 2006. évi Ctv. 93. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a felperes bizonyította, hogy az üzletrész átruházás időpontjában a D. Kft. nem volt fizetőképes. Az alperes a fizetőképességet okiratokkal, éves beszámolómérleggel, könyvszakértői véleménnyel ugyanis nem tudta bizonyítani. Az általa becsatolt 2005. november 30-ai főkönyvi kivonat mínusz 100 518 127,15 forint saját tőkét tüntetett fel. Az üzletrész alacsony vételára is arra utal, hogy a cég kintlevőségeinek behajtására, fizetőképességének fenntartására nem volt esély.

Az eljárt bíróságok azt is megállapították, hogy az alperes az üzletrészének átruházásakor nem járt el jóhiszeműen. Olyan személynek adta el az üzletrészét, akinek üzleti hírneve, tevékenysége iránt nem tájékozódott. A vevőnek az átruházás időpontjában megjelölt lakcíme rövid ideig állt csak fenn. A cég új székhelyeként feltüntetett cím 2006. február 6-áig a vevő tartózkodási helye, 2007. január 22-étől 2007. február 7-éig a lakcíme volt. A cégbíróság az üzletrész átruházást követően, rövid időn belül, 2006. október 19-én megindította az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. Beadványának tartalma szerint, jogszabálysértésként a 2006. évi Ctv. 93. § (2) bekezdésének, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Vitatta, hogy a jogvita eldöntésére a 2006. évi Ctv. szabályai alkalmazhatók, figyelemmel az üzletrész átruházási szerződés megkötésének időpontjára. Álláspontja az volt, hogy az utóbb hatályba lépett, szigorúbb helytállási kötelezettségről szóló jogszabály visszamenőlegesen, a hatálybalépést megelőző időpontban keletkezett jogviszonyra nem alkalmazható. Nem volt ugyanis módja arra, hogy cselekedeteit az új, szigorúbb szabályok alapján megfontolja. Az eljárt bíróságok a bizonyítékokat nem okszerűen mérlegelték, amikor azt állapították meg, hogy az üzletrészének átruházásakor nem volt jóhiszemű.