A Fővárosi Törvényszék Mf.638860/2010/2. számú határozata fegyelmi ügy tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 159. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 19. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 2. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Vrábl Eszter

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

49.Mf .../2010/2.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Papp Antal ügyvéd (....) által képviselt felperes neve(....) felperesnek - a dr. Poprádi Péter ügyvéd (....) által képviselt Budakörnyéki Földhivatal(....) alperes ellen jogellenes fegyelmi elbocsátás jogkövetkezményei ánt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.5715/2009/17. számú ítélete ellen az alperes által 23., a felperes által 25. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezett részében - részben megváltoztatja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek átalány kártérítés címén további 4 havi illetménynek megfelelő 893.200 (Nyolcszázkilencvenháromezer-kettőszáz) Ft-ot, és annak 2005. december 22-től a kifizetés napjáig számított kamatait, melynek mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat.

Az emelt összegű végkielégítésre vonatkozó felperesi keresetet elutasítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül - áfát is tartalmazó - 150.000 (Százötvenezer) Ft másodfokú rész-perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a 2010. május 31-én meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 893.200 Ft végkielégítést és annak 2005. december 22-től járó késedelmi kamatait. Egyebekben a felperes keresetét elutasította. Rendelkezett arról, hogy az eljárás illetékét az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az 1951-ben született felperes 1993. augusztus 16-tól állt az alperes alkalmazásában közszolgálati jogviszony ban. Az alperes 2004. május 26-án kelt fegyelmi határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta felperest. Az intézkedés ellen felperes keresettel fordult a ővárosi Munkaügyi Bírósághoz, mely bíróság 2005. november 4-én meghozott 10.M..../2004/22. sorszámú közbenső ítéletével megállapította a fegyelmi határozat jogellenességét és azt, hogy a felperes közszolgálati jogviszony a a határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg. A közbenső ítélet fellebbezés hiányában 2005. december 22-én emelkedett jogerőre.

Felperes ezt követően a módosított és véglegesített kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy bár korábban a pert a Budakörnyéki Földhivatallal szemben indította, áltatójának nem az a hivatal, hanem a Pest Megyei Földhivatal tekintendő, így a perben nem megfelelő az alperes személye.

Felperes kérte kötelezni a Pest Megyei Földhivatalt a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeire azon túlmenően, amit az alperessel szemben peren kívül megkapott (elmaradt illetmény és 2 havi átalánytérítés került kifizetésre). Felperes az átalány ártérítés címén igényt tartott további 10 havi átlagkeresetnek megfelelő összegre azzal, hogy az alperes 223.300 Ft illetmény alapul vételével számfejtette részére a járandóságokat, de kérte figyelembe venni, hogy 2003. évben is jutalomra lett volna jogosult, továbbá jogot szerzett volna 13. havi illetményre is, mely tételek átlagkereset növelő hatással bírnának. Felperes előterjesztett 2005. évre járó elmaradt jutalom igényt is 223.300 Ft összegben, valamint igényt tartott 3 x 850.000 Ft nem vagyoni ártérítésre és ezen túlmenően havi 18.000 Ft járadékra azzal, hogy alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményeit, intézkedése folytán életkörülményei elnehezültek, megsértette az emberi méltóságát, becsületét és jó hírnevét, és mindez nála egészségromlást is okozott.

Felperes hivatkozott arra, hogy 2008. decemberében vált nyugdíjassá, 2010. december 22-e előtt elérte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, mivel jogviszonya 2005. december 22-én szűnt meg, a nyugdíjkorhatárt megelőző 5 éven belül, így jogosult további 4 havi végkielégítésre, melynek megfizetésére ugyancsak kérte kötelezni az alperest.

Alperes ellenkérelme a keresetek elutasítására irányult azzal, hogy felperessel elszámolt, a részére járó valamennyi járandóságot megfizette. Utalt arra, hogy felperest további átalány kártérítés nem illeti meg, mivel a fegyelmi határozat ályon kívül helyezésére formai hibából került sor, vitatta, hogy jogalapja lenne felperes emelt összegű végkielégítés igényének, illetve utalt arra, hogy a nem vagyoni ártérítési igényének egyrészt nincs jogalapja, másrészt felperes azt nem is bizonyította.

Az elsőfokú bíróság az alperes személyét illető kereseti kérelem tekintetében kifejtette, hogy a peres felek között folyamatban volt más perben aFővárosi Bíróság 49.Mf..../2008/3. számú ítéletében már megállapította, hogy a Budakörnyéki Körzeti Földhivatal, mint jogi személy volt a felperes áltatója, tehát felperes eredetileg is helyesen jelölte meg az alperes személyét, így indokolatlan volt a Budakörnyéki Földhivatal perből való elbocsátása és a Pest Megyei Földhivatal perbe vonása. A felperes ezzel kapcsolatos kérelmét a bíróság elutasította.

Az elsőfokú ítélet az anyagi igények tekintetében arra utalt, hogy az alperes 2003. évre kimunkálta, hogy a felperes részére milyen jutalom került kifizetésre, 2004. évben felperes nem kapott jutalmat, 2005. évben pedig nem volt a áltatónál általános jutalmazás, így felperes nem igazolta a perben azt, hogy a jogviszonya fennmaradás esetén jutalomban részesült volna, tehát a bíróság e címen kártérítés fizetéséről nem rendelkezett. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az elszámolási időben a felperes irányadó átlagkeresete megegyezett az újabb besorolás alapján felperest megillető illetménnyel.

A felperes nem vagyoni kártérítése körében utalt arra, hogy felperes csak az egészségkárosodása tekintetében indítványozott orvosszakértői bizonyítást, aminek az elsőfokú bíróság eleget tett. Utalt az ítélet a szakértői vélemény azon megállapításaira, miszerint: "nem állapítható meg, hogy a felperes 2003. novemberi megbetegedése ok - okozati összefüggésben áll az ellene elrendelt fegyelmi eljárással. Nem befolyásolhatta a felperes 2003. novemberétől fennálló egészségi állapotát az, hogy a főiskolai tanulmányait az adott időszakban fejezte be, a vizsgákkal os stresszhelyzet nem lehetett hatással az egészségügyi állapotára. A felperesnél kialakult cukorbetegség természetes kórokú, több testi hajlamosító tényező által meghatározott, a áltató magatartásával nem áll összefüggésben. Kizárt a felperes által megélt stresszhelyzetek és a nála kialakult cukorbetegség közötti közvetlen ok - okozati összefüggés".