BH 2017.4.108 I. Abból, hogy a törvény egy bűncselekmény alapesetéhez több, eltérő fenyegetettségű minősítő körülményt kapcsol, korántsem következik, hogy az enyhébb, így a törvényben előbb szabályozott minősítő körülmény fennállása - annak külön előírása nélkül, pusztán rendszertani okból - egyúttal a súlyosabb minősítő körülmény megállapíthatóságának a feltétele is lenne. Ezért akadálytalanul megállapítható a költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntette, ha ez az alany működésével kapcsolatban kért előny, de kötelezettségét nem szegte meg. A pénz elfogadása (kérése), valamint a kötelességszegés ugyanis nem feltételezik egymást [1978. évi IV. tv. 252. § (1) bek., (3) bek. b) pont].

II. Rendszeres haszonszerzésre irányul, ezért üzletszerű a vesztegetés, ha az előny kérője az első megállapodás során eleve kiköti a számára - működése ellenértékeként - esetenként átadandó pénzösszeg kiszámításának módját, mértékét, majd azt ügyletenként ismétlődően kéri, elfogadja [1978. évi IV. tv. 137. § 9. pont].

III. A megalapozatlanság nem a mindenkori anyagi jogszabályban (Btk.), hanem a büntetőeljárásról szóló törvényben [Be. 351. § (2) bek. a)-d) pont] szabályozott, kifejezetten az eljárás másodfokú, esetleg harmadfokú szakaszához kötődő eljárásjogi fogalom, így önmagában anyagi jogszabálysértést fogalmilag nem valósíthat meg. A felülvizsgálati eljárásban pedig - mivel a Be. 423. § (1) bekezdése a Be. 351. §-ához képest eltérő rendelkezés - a Be. 385. §-ában és a Be. 419. §-ában foglalt rendelkezések ellenére sem alkalmazható. Ebből következően a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás megalapozottságát nem vizsgálhatja, az esetleges megalapozatlanság mértékét nem állapíthatja meg, s ahhoz jogkövetkezményt sem fűzhet [Be. 351. § (2) bek. a)-d) pont; 385. §; 419. §; 423. § (1) bek.].

[1] A törvényszék a 2014. szeptember 4-én kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 291. § (1) bek., (2) bek. a) pont és b) pont II. fordulata, valamint (3) bek. c) pont], és ezért 4 év börtönbüntetésre, valamint 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a büntetés fele részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. Emellett 15 500 000 forint vagyonelkobzást alkalmazott vele szemben.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2015. november 11-én kelt ítéletével a terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 252. § (1) bek. és (3) bek. b) pont II. fordulat] minősítette, a terhelt szabadságvesztésének tartamát 2 évre enyhítette, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

[4] A terhelt a városi kórház főigazgatója, dr. I. P. a P. K. és E. Sz. Kft. ügyvezetője volt. A kórház a városi önkormányzat üzemeltetésében lévő önálló költségvetési szerv volt, melynek vezetőjeként - a törvényben meghatározott kivételekkel - a gazdasági vezető, vagy az általa kijelölt személy jóváhagyása után a terhelt volt jogosult. A kft. a kórházzal kötött szerződés alapján a központi laboratórium üzemeltetését, az intézeti gyógyszertár működtetését és a kórház gyógyszerellátását végezte.

[5] A kórháznak 2008-ra több száz millió forintos tartozása halmozódott fel a kft.-vel szemben. A kft. korábban a kórházzal szembeni több követelését a CIB Banknál faktoráltatta, de a terhelt - miután az MKB Banktól jobb feltételekkel keresték meg - azt ajánlotta dr. I. P.-nek, hogy a jövőben követeléseiket az MKB Bankra engedményezzék.

[6] A bank a már lejárt, de a kft. és a kórház által kötött megállapodással újra le nem járttá tett követeléseket is hajlandó volt megvásárolni, ezért a terhelt azt mondta dr. I. P.-nek, hogy csak a bruttó számlaérték 2,5%-ának megfelelő összeg számára juttatásáért hajlandó aláírni e megállapodásokat, továbbá azon nyilatkozatokat, amelyekkel a kórház tudomásul vette az engedményezést, igazolta a teljesítést, és kijelentette, hogy a jövőben a banknak fog teljesíteni.

[7] Dr. I. P. ezt elfogadta, és

- a 2008. szeptember 26-i, összesen 300 810 885 forintos megállapodás aláírásáért kért 2,5%-ot, azaz 7 500 000 forintot,

- a 2008. október 14-i, összesen 120 432 520 forintos megállapodás aláírásáért kért 2,5%-ot, azaz 3 000 000 forintot és

- a 2008. november 25-i, összesen 197 893 784 forintos megállapodás aláírásáért kért 2,5%-ot, azaz 5 000 000 forint első felét a szerződésekhez kapcsolódó okiratok terhelt általi aláírást követően, a másik felét az összeg folyósításakor - egy alkalommal a pénz eredetét nem ismerő dr. D. P.-n keresztül - átadta a terheltnek. Ilyen módon dr. I. P.-től, mint a P. Kft. képviselőjétől a terhelt a 2008 szeptemberétől 2008 decemberéig terjedő időszakban hat alkalommal, összesen 15 500 000 forintot vett át.

[8] Ennek fejében a terhelt aláírta a kórház és a kft. között 2008. szeptember 26., 2008. október 14. és 2008. november 25. napján kelt, a kft.-nek a kórház felé kiállított egyes számláinak fizetési határidejét átütemező megállapodásokat, továbbá a 2008. szeptember 29., 2008. október 15. és 2008. november 26. napján kelt engedményezési értesítőket ellátta azon nyilatkozatával, miszerint a kötelezett képviseletében az engedményezést tudomásul veszi, a követelések alapját képező ügyletek szerződésszerű teljesítését igazolja, és kijelenti, hogy a követelésvásárlás tárgyát képező számlák vonatkozásában a kórház nem fog kifogással vagy beszámítással élni, továbbá vállalta, hogy fizetési kötelezettségeit az új határidőre teljesíti. Az okiratokat a kórház részéről ellenjegyző személyek már korábban aláírták.

[9] A megállapodások és nyilatkozatok aláírása után a bank és a kft. faktorálási szerződéseket kötöttek, amely alapján a bank kifizette a kft.-nek a bruttó számlaértéknek megfelelő összeget, majd járulékcsökkentő ajánlatot tett a kórháznak, melynek elfogadásával a kórház a bruttó számlaérték szerinti követelést és a jegybanki alapkamatot fizette meg a banknak. Dr. Sz. Cs., miután értesült a terhelt cselekményéről, személyesen kereste fel a terheltet, aki nem vitatta, hogy pénzt kért a közreműködéséért dr. I. P.-től, csak az általa közölt több tízmillió forintos összeget találta erősen túlzónak; állítása szerint egy tízmillió forintos tétel volt. Ezután felajánlotta dr. Sz. Cs.-nek, hogy a következő faktorálásból a részére is juttat egy nagyobb összeget, ha a polgármester értesítésétől eltekint, azonban dr. Sz. Cs. ezt elhárította, és az ügyet jelezte a város polgármesterének, aki feljelentést tett. Az eljárás megindítását követően dr. I. P. megtagadta a terhelt követeléseinek teljesítését, de az ezt követő szerződések megkötésekor már a terhelt sem kereste őt.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontját megjelölve terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.