3101/2023. (III. 1.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.831/2021/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Barta Sándor ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az egyedi ügy I. rendű alperese volt. Az egyedi ügy felperese, valamint az egyedi ügy II. rendű alperese közvetítő révén "üzleti kapcsolatban" álltak, aminek keretében a felperes 2-4 havi időre 1 000 0002 000 000 Ft összeget adott kölcsön a II. rendű alperesnek, amiért utóbbi havi 5% kamatot fizetett. A futamidő végén a felek új szerződést írtak, amibe a tőkén felül realizált kamatot is beforgatták.
[3] 2011 őszén a közvetítő javaslatára a felek abban állapodtak meg, hogy 50 000 000 Ft-tal megterhelik a felperes ingatlanját, a felperes pedig azt jelzálogként ajánlja fel, és ezután havi 5% kamatot kap. Az ügylethez szükséges 50 000 000 Ft-ot az indítványozó biztosította.
[4] 2012. január 27-én a felperes és az I. rendű alperes kölcsönszerződést kötött a perbeli 50 000 000 Ft-ra. A szerződésben rögzítették, hogy a felperes 50 000 000 Ft kölcsönt kapott az indítványozótól 2012. július 27-i visszafizetési határidővel. A felek ugyanezen a napon jelzálogszerződésben kötötték ki, hogy a felperes jelzálogul köti le a tulajdonában álló lakóház, udvar megjelölésű ingatlant. A felperes 2012. február 9-én közjegyző előtt közokiratba foglalt tartozáselismerő és kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett adóskén és zálogkötelezettként.
[5] A II. rendű alperes 2-3 alkalommal küldte a kölcsönösszeg 5%-ának megfelelő összeget a felperes részére, melyet utóbbi egy alkalommal átvett, a továbbiakban pedig azt tovább forgatva újra befektette. Ezt követően azonban a II. rendű alperes nem teljesített, mert büntetőeljárás indult ellene és előzetes letartóztatásba került.
[6] Az indítványozó 2012. augusztus 8-án felszólította a felperest, hogy a kölcsönösszeget annak lejártára tekintettel három napon belül fizesse vissza. A felperes halasztást kért, amit az indítványozó azzal a feltétellel biztosított, hogy opciós szerződést kötnek a felperes ingatlanára. Ilyen szerződés megkötésére végül nem került sor.
[7] A felperes időközben maga is feljelentést tett a II. rendű alperes ellen, egyúttal polgári jogi igényt is előterjesztett a büntetőeljárásban. A Fővárosi Törvényszék ennek folytán egyetemlegesen kötelezte a II. rendű alperest, valamint a közvetítőt - a büntetőügy II. rendű vádlottját -, hogy fizessenek meg 46 300 000 Ft-ot a felperes javára a felperes által a közvetítőtől hozamként átvett összegek elszámolásával.
[8] Az indítványozó végrehajtási eljárást kezdeményezett a közjegyzői okirat alapján a jelzálogból való kielégítés iránt. A felperes a végrehajtási eljárást megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló követelés nem jött létre, mert a szerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 210. § (1), (2) és (4) bekezdései alapján érvénytelen. Majd keresetét kiterjesztve a kölcsönszerződés, a jelzálogszerződés, valamint a közokirat érvénytelenségének több jogcímen való megállapítását kérte.
[9] A felperes keresetét a Székesfehérvári Járásbíróságon nyújtotta be, majd pert a Budapest Környéki Törvényszékre tették át.
[10] Végleges keresetében a felperes kérte a kölcsönszerződés semmisségének megállapítását arra tekintettel, hogy az színlelt és valójában az alperesek között jött létre. Előadta továbbá, hogy a szerződés jogszabályba, valamint nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, és lehetetlen szolgáltatásra irányul. Azt is fenntartotta, hogy a felsorolt indokok alapján semmis a kölcsönszerződés, a jelzálogszerződés és a közjegyző előtt közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat, továbbá azok érvénytelenek megtévesztés és tévedés, illetve feltűnő értékaránytalanság miatt. Elsődlegesen kérte az eredeti állapot helyreállítását, ennek körében az ingatlan-nyilvántartásból a jelzálogjog, a végrehajtási jog és az árveréskitűzés törlését. Másodlagosan az érvénytelenség megállapítását kérte a régi Ptk. 339/A. § (1) bekezdése alapján.
[11] Az első fokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék elutasította a keresetet. A felperes által benyújtott fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, valamint az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a perköltségre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően megváltoztatta.
[13] A felülvizsgálati ítélet rendelkező része értelmében a Kúria megállapította, hogy a kölcsönszerződés, a jelzálogszerződés, valamint a közjegyző által közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelen. Megkeresi a Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatalát, hogy a felperes ingatlanáról az indítványozó javára 50 000 000 Ft kölcsön és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjogot törölje.
[14] A Kúria egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[15] A Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 4. § (1) bekezdésének és 221. §-ának, továbbá a régi Ptk. 201. § (2) bekezdésének, 205. § (3) bekezdésének, 207. § (6) bekezdésének, 200. § (2) bekezdés második fordulatának, valamint 236. § (3) bekezdésének sérelmét találta érdemben vizsgálhatónak.
[16] E körben az első- és másodfokú bírósággal egyetértve megállapította, hogy a kölcsönszerződés színlelt, azonban az előbbiek tévedtek abban, hogy a színlelt kölcsönszerződés egy hárompólusú jogviszonyt leplezett volna, valamint abban is, hogy a szerződés érvényes lenne. Az eljárás során feltárt szerződéses konstrukció ugyanis egy több, egymásra figyelemmel kötött szerződésen alapuló, ám végső soron kétoldalú jogviszonyt hozott létre: az alperesek között szóban létrejött befektetési jellegű szerződéssel és az ennek biztosítására kötött jelzálogszerződéssel létrejövő, valamint a fedezetért a felperest a II. rendű alperes részéről megillető ellenértékről szóló megállapodással kapcsolatos jogviszonyt. Az indítványozó nem jóhiszeműen adott kölcsönt, hanem azzal saját befektetés volt a célja. E befektetés alapján a befektető a szerződés megkötésének időpontjában legális befektetéssel köztudottan el nem érhető, irreálisan magas hozamot ér el. A Legfelsőbb Bíróság BH1996.206. számú eseti döntésében kimondta, hogy a legálisan teljesíthetetlen ígérettel kecsegtető ajánlat alapján létrejött szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik, ennek folytán semmis. A II. rendű alperes már a szerződés megkötésekor tudta, hogy vállalt kötelezettségét nem tudja teljesíteni, illetve az csak mások megkárosítása útján lehetséges. Az indítványozó abból is következtethetett az ügylet illegális voltára, hogy noha a pénzt a II. rendű alperes részére adta át és tőle várta annak visszaadását, illetve a jelentős mértékű hozam kifizetését, nem vele kötött befektetési szerződést, hanem a felperessel kölcsönszerződést. A kölcsönszerződés, valamint ennek következtében a jelzálogszerződés és a tartozáselismerő nyilatkozat a jóerkölcsbe ütközésre tekintettel semmis.
[17] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének, XIII. cikk (1) bekezdésének, XV. cikk (1)-(2) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére történő hivatkozással kérte a Kúria ítéletének megsemmisítését.
[18] Sérelmezte, hogy a Kúria az elsőfokú ítélet megváltoztatásával részrehajlóan és egyoldalúan juttatta a felperest olyan helyzetbe, hogy kockázat nélkül, kizárólag az indítványozó veszteségére gyarapodott. A Kúria eljárása az indítványozó tulajdonának elvonását jelenti. A felperes átadta a II. rendű alperesnek az indítványozó által rendelkezésére bocsátott pénzösszeget, és legalább két alkalommal gyarapodott és belőle a kamatszerzés révén. Továbbá a felperes a közvetítőtől az ingatlana tehermentesítésére kapott összeggel is gyarapodott. A felperes tudatában volt annak, hogy az általa befektetni kívánt összeget az indítványozó kizárólag oly módon tudja szolgáltatni, amennyiben a tulajdonát jelzáloggal biztosíthatja. A büntetőügyben benyújtott polgári jogi igény alapján a Fővárosi Törvényszék kötelezte a II. rendű alperest, illetve a közvetítőt, hogy a felperes javára 46 300 000 Ft-ot fizessenek meg, a jelen ügyben pedig további 46 300 000 Ft igénye is van. Ha a felperes és a II. rendű alperes között nem jött létre érvényesen semmilyen kötelmi jogi viszony, akkor kérdéses, mi alapján ítélte meg a bíróság a felperes javára a polgári jogi igényben megjelölt összeget.
[19] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria nem adott magyarázatot arra, hogy ha több kétoldalú megállapodás jött létre, akkor miért őközötte és a II. rendű alperes között jött létre befektetési szerződés, amikor az indítványozó kizárólag a megfelelő fedezet (a jelzálog) mellett volt hajlandó biztosítani a kikötött összeget.
[20] Megalapozatlan az az állítás, hogy az irreálisan magas hozam legális befektetéssel nem érhető el; a Kúria álláspontjával ellentétben számos magas kockázatú tőzsdei befektetés esetén elérhető az ilyen szintű hozam többszöröse is.
[21] Tévesen állapította meg a Kúria, hogy az indítványozó a szerződés megkötése pillanatában tudatában volt azoknak a körülményeknek, amelyekből felismerhető, hogy az ellentétes a társadalom által általánosan elfogadott normákkal.
[22] A II. rendű alperes által működtetett rendszer lényege - ellentétben a Kúria álláspontjával - nem volt felismerhető sem az indítványozó, sem a felperes számára.
[23] A szerződés megkötésével a vagyoni érdeksérelem az indítványozó tekintetében is bekövetkezett. A felperes saját felróható magatartására hivatkozott előny szerzése végett, ezért a jelzálogszerződés megkötése tekintetében sérült a régi Ptk. 4. § (4) bekezdése.
[24] Ha az érvénytelen szerződést sem érvényessé tenni nem lehet, sem az eredeti állapot nem állítható helyre, akkor a bíróságnak arról kell gondoskodnia, hogy a semmis szerződésből egyik felet se érje alaptalan gazdagodás.
[25] A Kúria teljesen más tényállást állapított meg, mint az első- és a másodfokú bíróság. Mindeközben csak feltételezésként - nem tényként - állapítja meg azt, hogy az indítványozó tudhatott a jóerkölcsbe ütköző motivációról. Ennek azonban ellentmondanak az iratok.
[26] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
[27] Az indítványozó jogi képviselője 2022. április 12-én vette át a Kúria ítéletét, majd június 13-án, a 60 napos határidőn belül, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben küldte meg elektronikusan az elsőfokú bíróság részére a panaszt. A jogi képviselő a 2022. július 6-án átvett főtitkári felszólításra 2022. augusztus 5-én, határidőben adta fel a hiánypótlást.
[28] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A határozott kérelem feltételeit az Abtv. 52. § (1 b) bekezdése - annak a)-f) pontjai - rögzítik. A panasz ezeknek a feltételeknek megfelelt az alábbiak szerint.
[29] A panasz tartalmazza azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza. Tartalmazza az eljárás megindításának indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést. Megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. A panasz az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseinek sérelmét egységesen indokolja. Ennek során kifejtésre kerül, miben látja megvalósultnak az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, illetve a tulajdonhoz való jog sérelmét. Ugyanakkor jóllehet a panasz hivatkozik az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdésére, e rendelkezések sérelme vonatkozásában nem tartalmaz semmilyen indokolást, ezért ebben a részében nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának. Egyebekben a panasz tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megsértett rendelkezéseivel. A panasz kifejezett kérelmet ad elő a bírói döntés megsemmisítésére.
[30] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[31] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján tehát az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett: a támadott bírói döntés az ügy érdemében hozott, vagy eljárást lezáró döntésnek minősül-e, az indítványozó kimerítette-e a jogorvoslati lehetőségeit, az indítványozó érintettnek minősül-e, illetve Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja-e a panaszban.
[32] A Kúria a támadott felülvizsgálati ítéletben érdemben döntött az indítványozó felülvizsgálati kérelme felől.
[33] Az indítványozó a fellebbezéssel kimerítette rendes jogorvoslati lehetőségeit, egyúttal a rendkívüli jogorvoslatok köréből élt a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogával, ezért számára megnyílt az út az alkotmányjogi panasz igénybevételére.
[34] Az indítványozó az egyedi ügy alpereseként érintettnek minősül.
[35] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1)-(2) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, Alaptörvényben biztosított jognak minősülnek.
[36] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése nem Alaptörvényben biztosított jogot rögzít, hanem az úgynevezett alapjogi tesztet tartalmazza és az alapjogok egymáshoz való viszonyára, azok alkotmányossági vizsgálatára vonatkozik, így alkotmányjogi panasz e tekintetben sem terjeszthető elő (pl. 3497/2022. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [11]).
[37] Az Abtv. 31. § (2) bekezdése szerint ha egy ügyben alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanabban az ügyben érintett indítványozó által, azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye. Az indítványozó által támadott felülvizsgálati ítélettel összefüggésben az Alkotmánybíróság nem folytatott le alkotmányossági vizsgálatot, ezért a res iudicata nem áll fenn.
[38] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[39] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]). Az alkotmányjogi panasz "nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna" (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).
[40] A jelen alkotmányjogi panaszban foglalt kifogások kivétel nélkül törvényértelmezési, illetve a tényállás megállapításával kapcsolatos kérdésekre irányultak, amelyek elbírálása kívül esik az Alkotmánybíróság hatáskörén. A rendelkezésre álló iratokból kitűnően az eljáró bíróságoknak - a Kúria ítéletével érintett kérdésben - abban kellett állást foglalnia, hogy régi Ptk. 200. § (2) bekezdésének megfelelően a jóerkölcsbe ütközik-e a perbeli kölcsönszerződés. A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának arra a kérdésre kellett választ adnia, anyagi jogszabálysértést valósított-e meg a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben azzal, hogy a kölcsönszerződést nem találta a jóerkölccsel ellentétesnek.
[41] Az alapper folyamán feltárt tényállás alapján a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy az indítványozónak kellő körültekintés, gondosság mellett tudnia kellett volna a II. rendű alperes törvénybe ütköző szándékáról a szerződések kapcsán. Ezt arra tekintettel látta megalapozottnak, hogy az indítványozó ismerte a szerződéses konstrukció részleteit, és ezen ismeret birtokában adott át pénzösszegeket; továbbá jóllehet a II. rendű alperes részére adta át a pénzt, a felperessel kötött kölcsönszerződést, ami a vállalt és elvárt hozamra semmilyen utalást nem tartalmazott. A Kúria tehát a megállapított tényállás alapján, a felülvizsgálati eljárás keretei között a korábban eljáró bíróságoktól eltérő jogi következtetésre jutott. Következtetésének indokait a felülvizsgálati ítéletben kifejtette, azaz számot adott döntésének legfontosabb indokairól, és ezt a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó mérlegelési szabadság körében tette. Az Alkotmánybíróságnak nem áll hatáskörében a rendes bíróságok helyett állást foglalni annak kérdésében, mely szempontok alapján tekinthető a jóerkölcsbe ütközőnek a szerződés, illetve a bizonyítékok alapján milyen körülményekről tudhatott, illetve kellett volna tudomással rendelkeznie valamely félnek. Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó vitatja a tény- és jogkövetkeztetések helytállóságát, azonban az előadott érveknek nincs alkotmányjogi relevanciája, nem tartalmaznak olyan szempontot ami a panasz érdemi elbírálását tenné szükségessé.
[42] Az indítványozó állította a tulajdonhoz való alapvető jogának sérelmét. Álláspontját azzal indokolta, hogy a tisztességtelen bírósági eljárás eredményeként téves ítélet született, ami az ő vagyonától való megfosztásához vezet. Az Alkotmánybíróság ezzel szemben ismételten hangsúlyozza, hogy a panasz nem tartalmazott az érdemi vizsgálatot megkövetelő, alkotmányjogilag releváns érvelést, ezért a panasz a tulajdonhoz való joggal összefüggésben sem fogadható be.
[43] 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, továbbá nem felelt meg a törvényi feltételeknek, ezért azt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2023. február 14.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1452/2022.