398/B/1995. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 1. számú melléklete 5. § (4) bekezdésének, valamint a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény végrehajtásáról szóló 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet 1. számú melléklete 13. § (4) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Két indítványozó nyújtott be az Alkotmánybírósághoz olyan indítványt, amely a társasházi tulajdonostársaknak a közüzemi díjak megfizetése tekintetében fennálló egyetemleges felelősségét sérelmezi. Indítványozók szerint a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Vet.) egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vet-vhr.) 1. számú mellékletének 5. § (4) bekezdése, valamint a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.) végrehajtásáról szóló 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gszt-vhr.) 1. számú melléklete 13. § (4) bekezdése az Alkotmány 35. § (2) bekezdését sértik, mivel ellentétesek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 141. §-ában foglaltakkal. Az egyik indítványozó szerint továbbá a megjelölt bekezdések a társasház-tulajdonosok hátrányos helyzetbe kerülését eredményezik, és így az Alkotmány 9. § (1) bekezdését is sértik.

II.

1. Az Alkotmánynak az Alkotmánybíróság által az eljárás során figyelembe vett szakaszai:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

2. A Vet-vhr. 1. sz. mellékletének az egyik indítvány által érintett rendelkezése: "5. § (4) Egy fogyasztásmérő berendezésen keresztül tulajdonostársakként, haszonélvezőkként, társbérlőkként vagy bérlőtársakként közösen vételező lakossági fogyasztókkal (a továbbiakban együtt: közös fogyasztók) egy szerződést kell kötni. A közös fogyasztókat - a villamosenergia-szolgáltatás és -vételezés tekintetében - egyenlő jogok illetik meg, és a fogyasztás díjának megfizetéséért egyetemlegesen felelősek. Nem vonatkozik az egyetemleges felelősség a társasházban a közös tulajdonban álló épületrészben (helyiségben) történő fogyasztás díjfizetési kötelezettségére."

3. A Gszt-vhr. 1. sz. mellékletének a másik indítvány által támadott rendelkezése a következő:

"13. § (4) Az elfogyasztott gázért a fogyasztó az árszabályozó rendelkezések szerint megállapított díjat köteles fizetni. Ha a gázszolgáltatást egy szerződés alapján többen veszik igénybe (több fogyasztó van), egyetemlegesen felelősek a fogyasztott gáz díjának megfizetéséért. Nem vonatkozik az egyetemleges felelősség a társasházban a közös tulajdonban álló épületrészben (helyiségben) történő fogyasztás díjfizetési kötelezettségére."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

A Ptk. a társasházról a 149. §-ában rendelkezik, e szerint "épületen úgy is lehet közös tulajdont létesíteni, hogy az épület meghatározott részei - elsősorban a lakások - a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak"; a társasházra vonatkozó részletes szabályokat a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény (a továbbiakban: Tv.) tartalmazza. E Tv. szerint társasház jön létre, ha épületingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás célú helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épületberendezés, helyiség és lakás viszont a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül. A társasháztulajdon tehát a közös tulajdon egy speciális alakzata, ennélfogva a közös tulajdon Ptk.-beli szabályaitól némiképpen eltérőek a Tv. rendelkezései. Az egyes lakásokra a lakástulajdonosok külön-külön kötnek közüzemi szerződést a villamosenergia-szolgáltatóval. Rájuk tehát nem vonatkozik a Gszt-vhr. támadott rendelkezése, úgyszintén a lakások egyenként rendelkeznek fogyasztásmérő berendezéssel, így a Vet-vhr. 5. § (4) bekezdése sem alkalmazható az egyes lakások fogyasztási díjával kapcsolatban. A társasháznak vannak azonban saját közüzemi szerződései, illetőleg fogyasztásmérői. Ezekre pedig a Tv. által mindkét sérelmezett bekezdésbe beiktatott "Nem vonatkozik az egyetemleges felelősség a társasházban a közös tulajdonban álló épületrészben (helyiségben) történő fogyasztás díjfizetési kötelezettségére." mondat zárja ki az egyetemleges felelősség alkalmazhatóságát. Ugyanakkor vannak olyan fogyasztásmérő órák, amelyek a társasház összes lakásának fogyasztását mérik, pl. közös kazánja van az egész háznak. Ilyenkor, mivel nem állapítható meg. hogy az egyes lakásokban mennyi volt a fogyasztás, valóban felmerül a Ptk. 334. § (2) bekezdése alkalmazhatóságának kérdése, amely úgy rendelkezik, hogy "ha a szolgáltatás nem osztható, a teljesítés bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelhető (a kötelezettek egyetemlegessége)".

Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a közüzemi díjakért való egyetemleges felelősség kérdésével egyik korábbi döntésében már foglalkozott. A 12/1998. (IV. 17.) AB határozat megállapította, hogy "a Ptk. 334. § (1) és (2) bekezdésének konkrét tényállásra vonatkoztatása és ezzel kapcsolatban az értelmezése nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. A Ptk. e szabályainak mikénti alkalmazása társasház közüzemi szerződéseire, esetleges tartozásaira a rendes bíróságra tartozik. A rendes bíróságra tartozik annak eldöntése is, hogy a tartozások esetén a kötelezettek egyetemlegessége pusztán a Ptk. e szabályai alapján, más jogszabály közbejötte nélkül megállapítható-e." (ABH 1998, 123., 124.)

Az egyik indítványozó szerint a támadott rendelkezések a jogszabályi hierarchiát sértve ellentétesek magasabb rendű jogszabályokkal, pontosabban a Ptk. rendelkezéseivel. A Ptk. azonban a társasházra vonatkozó kérdésekben a 149. § (4) bekezdésével szubszidiáriussá nyilvánítja önmagát, tehát a Tv. eltérő rendelkezésének hiányában kerül csak sor a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására. A Tv. 3. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közösség egészét terhelő kötelezettség teljesítéséért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk - vagy az alapító okiratban, illetőleg a szervezeti-működési szabályzatban ettől eltérően meghatározott mérték - szerint felelnek az egyszerű (sortartásos) kezesség szabályai szerint. Ennek alapján tehát ilyenkor ex lege nem áll fenn egyetemlegesség.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a Vhr.-ek támadott bekezdéseinek második mondata - amely a közös fogyasztók egyetemleges felelősségéről rendelkezik - nem alkalmazható a társasház olyan fogyasztására, amely nem a közös tulajdonban lévő részekre vonatkozik, hanem a külön tulajdonban álló lakásokra. Az egy lakáson belüli fogyasztás tekintetében ez a szabály helytálló, hiszen a lakáson fennálló közös tulajdonra vagy bérleti jogviszonyra vonatkozó szabályok nem tartalmaznak a Ptk. szabályaitól eltérő rendelkezéseket. Másrészt pedig az egyetemleges felelősség esetén megilleti azt a tulajdonostársat a visszkereset joga, aki a tulajdoni hányadához viszonyítva többet fizetett, ugyanígy a bérbeadó a bérleti, albérleti jogviszony alapján tudja visszakövetelni a bérlőtől, albérlőtől a neki járó összeget.

A fentiek értelmében az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy a támadott rendelkezések nem ellentétesek a magasabb rendű jogszabályok (Ptk., Tv.) rendelkezéseivel, így nem sértik az Alkotmány 35. § (2) bekezdését sem, ezért az indítványt elutasította. (Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó tévesen hivatkozik az Alkotmány 33. § (2) bekezdésére.)

2. Egyik indítványozó szerint a társasházak hátrányos helyzetbe kerülését eredményezik a támadott rendelkezések, és ezért az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe ütköznek. A társasházakra vonatkozó speciális szabályok nem hozhatók azonban összefüggésbe a köz- és magántulajdon egyenlő védelmének kérdésével. Az Alkotmánybíróság minderre tekintettel az indítványt ezen részében is elutasította.

Budapest, 1999. október 5.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró