3375/2012. (XII. 15.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.460/2011/5. számú ítéletének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó panaszában a Kúria Kfv.III.37. 460/2011/5. számú ítélete megsemmisítését, valamint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet, és a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet egyes rendelkezéseinek az adott eljárásban való alkalmazhatósága kizárását kérte.
[2] Az indítványozó mint a Kúria előtt lefolytatott peres eljárás felperese 1994-ben adásvétel útján vásárolta meg a Fony Község területén fekvő, 1490. hrsz.-ú ingatlant. Ezt követően az ingatlanon az indítványozó értesítése és tudta nélkül víztározó medence épült annak egyéb tartozékaival együtt. Az indítványozó, valamint Fony Község Önkormányzata ezután a Fony 1490. hrsz.-ú ingatlan vízgazdálkodás jogcímén történő kisajátítását kezdeményezte. Az Észak-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal 2010. augusztus 23-án kelt határozatával az ingatlant vízgazdálkodás jogcímen Fony Község Önkormányzata javára kisajátította. A határozat felülvizsgálata iránt az indítványozó keresetet nyújtott be, amelyben a kisajátításról szóló határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a kisajátítás jogalapja hiányzott, kérelmében előadta, hogy Fony Község Önkormányzatától árajánlat nem a tulajdonában álló 1490. hrsz.-ú ingatlanra, hanem az 1490/1. és 1490/3. hrsz.-ú ingatlanokra érkezett. Hivatkozott arra is, hogy egy meglévő létesítményre tekintettel kisajátításnak már nem lett volna helye, a kisajátításnak meg kellett volna előznie annak létesítését. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az ítéletben a bíróság kifejtette, hogy a beruházás tényleges megvalósulása - ellentétes előírás hiányában - nem volt akadálya a kisajátításnak, továbbá tényként rögzítette, hogy a kisajátítás egyik feltételeként előírt közérdekű cél fennállt. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ítélet ellen. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítéletével a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.
[3] Az alkotmányjogi panasz hosszasan idézi az Alaptörvény, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.), a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (Ktvr.), a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (Vhr.), a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Ktv.), a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1 957. évi IV. törvény (Áe.) külön -böző rendelkezéseit, továbbá hivatkozik a Római Egyezmény egyes cikkeire is.
[4] Az indítványozó részletesen ismerteti az ügyében lefolytatott hatósági és bírósági eljárásokat, illetve elemzi a 35/2005. (IX. 29.) AB határozatot.
[5] Panaszában az indítványozó előadja, hogy a tényállás sem az alapeljárásban, sem a bírósági eljárásban nem lett feltárva; a kisajátítást kérő Fony Község Önkormányzatának ügyféli pozíciója sem képezte vizsgálat tárgyát; továbbá a kisajátításhoz szükséges közérdekű cél fennálltának megfelelő vizsgálatára sem került sor. Kifogásolja, hogy az eljárásba nem vonták be azt a gazdasági társaságot, amelynek Fony Község Önkormányzata a vízi közmű vagyonát a tulajdonába adta.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint alaptörvény-ellenes helyzetet idéz elő a Kúria ítélete azáltal, hogy döntését a több mint négy éve alkotmányellenessé nyilvánított és emiatt hatályon kívül helyezett, olyan, a törvényi szabályozási szintnél alacsonyabb jogszabályra (a Ktvr.-re) alapozta, amely sem a régi Alkotmány 13. § (2) bekezdésében, sem az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek nem felel meg, azzal ellentétes.
[7] Az indítványozó sérelmezi továbbá, hogy 1994-ben jogalap nélkül és törvénytelen módon került sor a tulajdonában álló ingatlan birtokba vételére és a vízi közművek létesítésére, ami miatt semmilyen kártalanítást nem kapott. Ezzel összefüggésben arról is tájékoztatást ad, hogy a kisajátítási eljárást megelőzően a vízi közmű ingatlanán történt létesítésével összefüggésben birtokháborítási és kártérítési eljárást indított, és a Kúria előtt Pfv.24.857/2000 ügyszámon - 2001. szeptember 6-a óta felfüggesztés hatálya alatt - kártérítési per van folyamatban.
[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 26-27. §-aiban és az Abtv. 29-31. §-aiban foglalt feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e.
[9] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során azt állapította meg, hogy a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában erőírt követelménynek, amelynek értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[10] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, illetve az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata tartozik hatáskörébe. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal már nem támadható bírói döntések által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének.
[11] Az indítvány az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel összefüggésben semmilyen alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem ad elő. Az alkotmányjogi panasz tartalmát tekintve nagyrészt megegyezik a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal. Az indítványozó valódi célja, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által eldöntött kérdéseket mintegy harmadfokú bíróságként vizsgálja felül és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény felhívott rendelkezései közül egyedül a XIII. cikkel összefüggésben állítja, hogy a Kúria ítélete azért alaptörvény-ellenes, mert döntését arra a Ktvr.-re alapozta, amellyel összefüggésben az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg. A Ktv.-t a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet megállapító 35/2005. (IX. 29.) AB határozat következtében alkotta meg az Országgyűlés, és hatályba lépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezte a Ktvr.-t. A Ktv. 41. § (1) bekezdése értelmében rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult kisajátítási eljárásokra kell alkalmazni.
[13] Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességgel összefüggésben a 2/E/2001. AB határozatban általános érvénnyel mondta ki a következőket:
"Amennyiben az Alkotmánybíróság jogalkotói mulasztást állapít meg, akkor - határidő tűzésével - felhívja a jogalkotó szerv figyelmét a feladatának teljesítésére. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításával az Alkotmánybíróság nem végez jogalkotást: jogszabályt nem hoz létre, nem módosít, nem helyez hatályon kívül. Az Alkotmánybíróság felhívása nyomán a jogalkotó szerv végez jogalkotást: a jogalkotó a felhívásnak köteles eleget tenni és jogalkotói feladatát elvégezni. Az Alkotmánybíróság határozata nyomán a jogalkotó dönthet arról, hogy miképpen szünteti meg az alkotmányellenes helyzetet, milyen normát alkot. Mérlegelheti továbbá, hogy a megalkotandó norma hatálybalépését hogyan határozza meg: annak hatályát a folyamatban lévő ügyekre is kiterjeszti-e." (ABH 2003, 1305, 1307.)
[14] Az Alkotmánybíróság a Kúria előtt felfüggesztés hatálya alatt lévő kártérítési perrel összefüggésben megjegyzi, hogy a vízi közműnek a kisajátítási eljárást megelőzően történt létesítésével összefüggésben a polgári jog kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai alapján igényelhető kártérítés. A kisajátítással összefüggő kártalanítás ettől elkülönül.
[15] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-el-lenességet nem vetett fel, ezért azt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2012. december 10.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3015/2012.