BH 2015.11.296 I. Nem állapítható meg a hivatali visszaélés bűncselekménye annak a hivatalos személynek a terhére, aki kötelességszegő magatartását nem a hivatali működése - azaz a közhatalmat gyakorló tevékenysége - során valósítja meg, hanem kizárólag a közszolgálati jogviszonyából származó kötelezettségét sérti [1978. évi IV. tv. 225. §, illetőleg Btk. 305. §.]

II. Személyes szívességtétel okán az információs rendszerbe belépési jogosultság kereteinek túllépésével való belépés vagy bennmaradás - és az ezúton történő adatszerzés - a hivatalos személy részéről hivatali visszaélést valósít meg, ha annak célja jogtalan előnyszerzés vagy hátrányokozás. Ez a bűncselekmény valósul meg akkor is, ha az adat jogosultsági feltételekhez kötötten bárki által megismerhető [Btk. 305. § c) pont].

III. Amennyiben a hivatalos személy személyes adattal visszaélésben megnyilvánuló jogtalan előnyszerzési vagy hátrányokozási célú magatartása egyszersmind jogtalan haszonszerzésre is irányul - a specialitás elve alapján - e magatartásával a személyes adattal visszaélés bűncselekményét valósítja meg [Btk. 219. §, 305. §].

[1] A törvényszék a 2014. június 26. napján kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében (korábbi Btk. 225. §), valamint 5 rendbeli nagyobb vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) bek. a) pont, (2) bek. b) pont bb) alpont, (3) bek. b) pont].

[2] Ezért őt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, s a börtönbüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1000 forintban állapította meg.

[3] Ugyanakkor az I. r. vádlottat az ellene további egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette (korábbi Btk. 225. §) miatt emelt vád alól felmentette.

[4] Az ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére, a folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében a bűnösség megállapítása végett továbbá súlyosításért jelentett be a fellebbviteli főügyészség által utóbb fenntartott fellebbezést.

[5] Az I. r. vádlott és védője az I. r. vádlott terhére megállapított hivatali visszaélés bűntette vonatkozásában felmentésért, egyebekben enyhítésért felleb­bezett.

[6] Az ítélőtábla a 2014. december 4. napján kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és

[7] - az I. r. vádlott tekintetében a felmentő rendelkezés mellőzésével megállapította, hogy a vádlott bűnös további folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont],

[8] - az 1978. évi IV. törvény 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettének jogszabályi helyeként a Btk. 305. § a) pontját jelölte meg,

[9] - az 5 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdés b) pont bb) alpontja és (3) bekezdés b) pontja szerinti költségvetési csalás bűntettét egységesen a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés b) pont II. fordulata szerint minősítette,

[10] - a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 5 évre súlyosította,

[11] - a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 3000 forintra felemelte.

[12] - Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra,

[13] - egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[14] A másodfokú ítélet ellen a védő az I. r. vádlott felmentése érdekében jelentett be fellebbezést.

[15] Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette:

[16] álláspontja szerint a folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntetteként értékelt cselekmény vonatkozásában a megalapozott tényállásból tévesen következtetett a bíróság a vádlott bűnösségére;

[17] a költségvetési csalás bűntette tekintetében a minősítés téves;

[18] a hivatali visszaélés bűntette vonatkozásában pedig a tényállás - iratellenesség és téves ténybeli következtetés okán - megalapozatlan.

[19] Mindezek alapján a védő az írásban is indokolt fellebbezésében

[20] - az I. r. vádlott felmentését a 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntette vonatkozásában,

[21] - a fennmaradó bűncselekmény egy rendbeli költségvetési csalás bűntetteként [Btk. 396. § (1) bek. a) pont és (3) bek. b) pont II. fordulat] való minősítését,

[22] - a folytatólagosság hiányában - másodlagosan - költségvetési csalások minősítésének az okozott kisebb vagyoni hátrányhoz igazodó korrekcióját,

[23] - a többszörös halmazatnak a súlyosító körülmények közül való mellőzését,

[24] - a vagyoni hátrány teljes megtérítésének, az időmúlásnak, a vádlott büntetlen előéletének, a két kiskorú gyermek eltartásának és a költségvetési csalás vonatkozásában tett beismerő vallomásának enyhítő körülményként való értékelését,

[25] - és végül - a Btk. 82. § (1)-(3) bekezdésére való utalással - az I. r. vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabását indítványozta.

[26] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védelmi fellebbezést részben alaposnak tartotta.

[27] Az I. r. vádlott ugyanis nem az általa adóellenőrként elvégzett adóhatósági vizsgálatokkal kapcsolatos valamely kötelezettségének nem tett eleget, hanem a közszolgálati jogviszonyának létesítésével kapcsolatos szabályokat sértette meg. Ezért a bejelentés elmulasztásával a vádlott nem a hivatali kötelezettségét szegte meg, így e magatartása a jogtalan előnyszerzés ellenére sem valósítja meg a hivatali visszaélés bűntettét.

[28] A 3/2011. BJE számú jogegységi határozatra tekintettel a részesi cselekmény rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményhez igazodik, a részesi elkövető felelősségének a tettesi alapcselekmény minősítése szab határt. Ebből következően összefoglalt bűncselekményt kizárólag a tettesként elkövetett részcselekmények alkothatnak. Ezért a járásbíróság jogerős ítélete - ami az I. r. vádlott bűnösségét egy korábban, 2010 májusában, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt állapította meg - nem eredményezhet ítélt dolgot a jelen ügyben elbírált cselekmény vonatkozásában.

[29] A III. tényállási pont tekintetében a Legfőbb Ügyészség helyesnek tartotta az I. r. vádlott bűnösségére vont következtetést. Utalt rá: a vádlott hivatalos személyként célhoz kötötten kérdezhetett le adatokat az adóhatóság nyilvántartásaiból. Jelen esetben azonban magáncélra, a II. r. vádlott kérésére, személyes ismeretségükre tekintettel hajtotta végre az adatkereséseket, amivel így hivatali kötelezettségét szegte meg.

[30] A Kúria a bejelentett másodfellebbezést a Be. 391. § (2) bekezdés II. fordulata alapján nyilvános ülésen bírálta el.

[31] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezések alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak. Ennek a törvényi előfeltétele - a bűnösség kérdésében az első- és másodfokú ítélet közötti eltérés - teljesült.

[32] Az I. r. vádlott tekintetében a folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében való bűnösség megállapítása emiatt az első fokon való felmentése ellenében a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a harmadfokú eljárást megengedhetővé tette.