EH 2014.01.B1 I. Ha az emberölés bűntettének életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett súlyosabb minősítését öt körülmény is megállapíthatóvá teszi, akkor ez a terhelt szökésének, elrejtőzésének veszélyét oly mértékben alapozza meg, hogy azzal szemben a terhelt kedvező személyi körülményeire hivatkozás súlytalan, s az előzetes letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedés elrendelése szóba sem kerülhet.

II. A bűnismétlés veszélyét - mint további előzetes letartóztatási okot - megalapozza az a tény, hogy a terheltek közel másfél éven át követték el a törvényi egységbe foglalható ölési cselekményeiket, valamint azokat a sorozat-bűncselekmények megállapítására alkalmas további cselekvőségeiket, amelyeknek a bűnüldöző hatóság vetett véget [Be. 129. § (2) bek. b) pont, d) pont; Be. 132. § (2) bek.; 1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. a), c), f), g) és i) pont].

Az ítélőtábla a 2012. október 2. napján tanácsülésen meghozott végzésével az egyaránt 2009. augusztus 21. napjától őrizetben, 2009. augusztus 23. napjától előzetes letartóztatásban lévő I. rendű, II. rendű és III. rendű, valamint IV. rendű vádlott - vádirat benyújtása után egyaránt 2010. szeptember 30. napján fenntartott - előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. § (2) bekezdésére hivatkozással felülvizsgálta, s azt mind a négy vádlott tekintetében a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja, továbbá az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlott tekintetében a d) pontja szerinti ezen túli okból továbbra is fenntartotta.

Jelenleg az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlott ellen - előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a), c), f), g) és i) pont: I. rendű vádlott részben tettes, részben társtettes, részben bűnsegéd; a II. rendű vádlott részben társtettes, részben bűnsegéd; a III. rendű vádlott társtettes],

- társtettesként, fegyveresen, csoportosan elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bek. és (3) bek. a) és c) pont] és

- társtettesként elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont];

- ezen túl az I. rendű vádlott ellen foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette [Btk. 171. § (1) bek. és (3) bek. I. fordulat]

miatt elsőfokú eljárás van folyamatban a törvényszék előtt.

Az ítélőtábla végzésének indokai szerint az előzetes letartóztatás okai mindhárom vádlott tekintetében változatlanok, a terhükre rótt bűncselekmények jellege és vádirati minősítése miatt megalapozottan lehet tartani attól, hogy a büntetőeljárás elől megszöknének, elrejtőznének, valamint az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlottak tekintetében a bűncselekmény sorozatos jellege folytán a bűnismétlés veszélye sem csökkent.

A végzés ellen az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlott, és a II. rendű vádlott védője fellebbezett.

A vádlottak közül egyedül a II. rendű vádlott adott indokolást. Indítványozta a végzés megváltoztatását, az előzetes letartóztatásának a megszüntetését és a szabadlábra helyezését, házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom elrendelését. Meglátása szerint az előzetes letartóztatás nem alapulhat puszta feltételezésen, hanem csakis tényeken (BKv 93.). Ezért a szökés, elrejtőzés veszélye nem állapítható meg. Hivatkozott arra is, hogy vele szemben törvénytelenül megszerzett bizonyítékot használtak fel, így részben törvénytelen a vád is, és jogellenes a fogvatartása. Az ügyét közvetlenül ismerő törvényszék nem, csak az ítélőtábla alkalmazta az előzetes letartóztatás d) pontbeli okát. Sérelmezte, hogy a fellebbviteli főügyészség az előzetes letartóztatás fenntartására irányuló indítványait nem küldi meg a védőjének, így arra nem tud észrevételt tenni.

Fellebbezett továbbá a II. rendű vádlott védője is. Indítványozta a végzés megváltoztatását, a II. rendű vádlott előzetes letartóztatásának megszüntetését és szabadlábra helyezését, másodlagosan vele szemben házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom elrendelését. Kifejtette, hogy az előzetes letartóztatás feltételeinek vizsgálatánál konkrét, az adott ügyre vonatkozó tényeken alapulhat az a következtetés, hogy fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye (BH 2009.7.), a vádiratban szereplő bűncselekmények tárgyi súlya nem biztosít önálló következtetési alapot az előzetes letartóztatás indokoltságára [BH 2007.403.], a 26/1999. (IX. 8.) AB határozat folytán a bíróság a tények alaposabb mérlegelésére és a döntés ellenőrizhetőbb indokolására köteles. Az ítélőtábla döntése azonban nem tartalmaz konkrét adatot sem a szökés, elrejtőzés, sem a bűnismétlés veszélye kapcsán. Az előzetes letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés, az eljáró hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy ez a kényszerintézkedés a lehető legrövidebb ideig tartson. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az elhúzódó fogvatartás csak akkor lehet indokolt, ha a közérdek nagyobb súllyal esik latba, mint az ártatlanság vélelme (például Darvas kontra Magyarország). Hivatkozik rá, hogy a II. rendű vádlottat megnevezett személyek befogadnák, és gondoskodnának róla.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak tartotta, egyetértett a támadott végzés indokaival és álláspontjával, és indítványozta annak helybenhagyását.

A fellebbezések nem alaposak.

Az ítélőtábla törvényesen járt el, amikor felülvizsgálta a vádlottak előzetes letartóztatásának indokoltságát a hivatkozott jogalap szerint.

Az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlottakkal szemben a vád tárgyává tett legsúlyosabb, többszörösen minősített emberölés bűntette tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 166. § (2) bek.].

A felrótt bűncselekmény - büntetési tételében is kifejeződő - tárgyi súlya kiemelkedő, amelynek a vádlottak személyére hatása van, mégpedig a szökés, elrejtőzés veszélyét reálisan megalapozó módon. Ez pedig nem hagyható figyelmen kívül a folyamatban lévő bizonyítási eljárásban szükséges vádlotti jelenléthez fűződő törvényes érdek szempontjából.

A vád nem ítéleti bizonyosság.

Kétségtelen azonban, hogy a vád adatai alapján következtetés vonható a törvényes eljárási érdek veszélyeztetettségére, ami nem a bűnösség kérdésének eldöntése.

Az eljárás adatai pedig valamennyi érintett vádlott tekintetében megalapozottan feltehetővé teszik, hogy szabadlábra kerülésük esetén az eljárási cselekményeknél a jelenlétük másképp nem biztosítható [Be. 129. § (2) bek. b) pont].

Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetettség egyébként már egyszeres minősítettség mellett is fennáll, ám a jelen ügyben mindhárom vádlottnál egyidejűleg öt okból is súlyosabban minősül a vád által felrótt emberölés, s - nem tévesztve szem elől a további bűncselekmények súlyos büntethetőségét sem - emiatt okkal lehet tartani attól, hogy a vádlottak megszöknek, elrejtőznek.

Helyesen és megalapozottan döntött tehát a Fővárosi Ítélőtábla, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádban felrótt bűncselekmények tárgyi súlya az eljárás jelen szakaszában megalapozza az előzetes letartóztatás Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja szerinti okát. Az ilyen mérvű fenyegetettség folytán helytállóan volt következtetés vonható a szökés, elrejtőzés veszélyére. A jelölt veszély mellett pedig akár még kedvező személyi körülmények is közömbösek.

A bűnismétlés veszélye:

A vád szerint a vádlottak 2008. március 7. és 2009. augusztus 21. napjai között sorozatban követtek el büntetendő cselekményeket. Ezen belül a törvényi egységbe foglalt emberölés önmagában is több, különböző időpontban megvalósított részcselekményből áll. Az elkövetés egyértelműen sorozat-jelleget öltött, az elkövetési sornak a bűnüldöző hatóság vetett gátat, s ezáltal különösképpen megalapozott annak a veszélye, hogy esetleges szabadlábra kerülésük esetén a vádlottak szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követnének el [Be. 129. § (2) bek. d) pont].

Összegezve: a Kúria - a fentiek szerint - egyetértett az ítélőtábla által az előzetes letartóztatást megalapozónak talált okok megjelölésével, ugyanakkor nem találta elfogadhatónak a vádlottak és a II. rendű vádlott védőjének fellebbezését. Az előzetes letartóztatás a jelen esetben szükségszerű és arányos kényszerintézkedés, az eljárás célja ennél enyhébbel nem biztosítható.

A Kúria megjegyzi a következőket.

Az előzetes letartóztatás tárgyában való határozathozatal nem azonos a büntetőjogi felelősség kérdésében való döntéssel, az előbbi az eljárás lefolytathatóságát biztosító kényszerintézkedés, míg az utóbbi kifejezetten érdemi, egyszersmind az eljárást lezáró döntés. A büntetőeljárási törvény rendszerében a vád részéről felrótt bizonyítékok törvényes vagy törvénytelen voltával kizárólag az érdemi döntés foglalkozhat.

A bíróságok önállóan és függetlenül hozzák meg a döntési jogkörükbe tartozó határozataikat, és ha azoknak nincs kötőereje, döntéseik eltérhetnek egymástól. Ennélfogva eredményesen nem kifogásolható önmagában az, hogy az előzetes letartóztatást megalapozó okok meglétében eltérő a két bíróság álláspontja.

Ekként a Kúria a támadott határozatot - a Be. 383. §-a szerint eljárva - a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 371. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Kúria Bkf. III. 1.517/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2012. év november hó 27. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bel.11.184/2012/2. számú - előzetes letartóztatást továbbra is fenntartó - végzését az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlott tekintetében helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Ítélőtábla a 2012. október 2. napján tanácsülésen meghozott 1.Bel.11.184/2012/2. számú végzésével az egyaránt 2009. augusztus 21. napjától őrizetben, 2009. augusztus 23. napjától előzetes letartóztatásban lévő I. rendű, II. rendű és III. rendű és IV. rendű vádlott - vádirat benyújtása után egyaránt 2010. szeptember 30. napján fenntartott - előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. § (2) bekezdésére hivatkozással felülvizsgálta, s azt mind a négy vádlott tekintetében a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja, továbbá az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlott tekintetében a d) pontja szerinti ezen túli okból továbbra is fenntartotta.

Jelenleg az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlott ellen - előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a), c), f), g) és i) pont: I. rendű vádlott részben tettes, részben társtettes, részben bűnsegéd; a II. rendű vádlott részben társtettes, részben bűnsegéd; a III. rendű vádlott társtettes],

- társtettesként, fegyveresen, csoportosan elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) és c) pont] és

- társtettesként elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pont];

- ezen túl az I. rendű vádlott ellen foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette [Btk. 171. § (1) bekezdés és (3) bekezdés I. fordulat]

miatt elsőfokú eljárás van folyamatban a Budapest Környéki Törvényszék előtt 8.B.101/2010. szám alatt. A kitűzött tárgyalás következő napjai 2012. november 28. és december 11. közöttiek.

A Fővárosi Ítélőtábla végzésének indokai szerint az előzetes letartóztatás okai mindhárom vádlott tekintetében változatlanok, a terhükre rótt bűncselekmények jellege és vádirati minősítése miatt megalapozottan lehet tartani attól, hogy a büntetőeljárás elől megszöknének, elrejtőznének, valamint az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlottak tekintetében a bűncselekmény sorozatos jellege folytán a bűnismétlés veszélye sem csökkent.

A végzés ellen az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű vádlott, és a II. rendű vádlott védője fellebbezett.

Fellebbezett továbbá a II. rendű vádlott védője is. Indítványozta a végzés megváltoztatását, a II. rendű vádlott előzetes letartóztatásának megszüntetését és szabadlábra helyezését, másodlagosan vele szemben házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom elrendelését. Kifejtette, hogy az előzetes letartóztatás feltételeinek vizsgálatánál konkrét, az adott ügyre vonatkozó tényeken alapulhat az a következtetés, hogy fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye [BH 2009.7.], a vádiratban szereplő bűncselekmények tárgyi súlya nem biztosít önálló következtetési alapot az előzetes letartóztatás indokoltságára [BH 2007.403.], a 26/1999. (IX. 8.) AB határozat folytán a bíróság a tények alaposabb mérlegelésére és a döntés ellenőrizhetőbb indokolására köteles. Az ítélőtábla döntése azonban nem tartalmaz konkrét adatot sem a szökés, elrejtőzés, sem a bűnismétlés veszélye kapcsán. Az előzetes letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés, az eljáró hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy ez a kényszerintézkedés a lehető legrövidebb ideig tartson. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az elhúzódó fogvatartás csak akkor lehet indokolt, ha a közérdek nagyobb súllyal esik latba, mint az ártatlanság vélelme (például Darvas kontra Magyarország). Hivatkozik rá, hogy a II. rendű vádlottat megnevezett személyek befogadnák, és gondoskodnának róla.

A Legfőbb Ügyészség a BF.3448/2011/7. számú átiratában a fellebbezést alaptalannak tartotta, egyetértett a támadott végzés indokaival és álláspontjával, és indítványozta annak helybenhagyását.

A fellebbezések nem alaposak.

A Fővárosi Ítélőtábla törvényesen járt el, amikor felülvizsgálta a vádlottak előzetes letartóztatásának indokoltságát a hivatkozott jogalap szerint.

A vád nem ítéleti bizonyosság.

Kétségtelen azonban, hogy a vád adatai alapján következtetés vonható a törvényes eljárási érdek veszélyeztetettségére, ami nem a bűnösség kérdésének eldöntése.

Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetettség egyébként már egyszeres minősítettség mellett fennáll, ám a jelen ügyben mindhárom vádlottnál egyidejűleg öt okból is súlyosabban minősül a vád által felrótt emberölés, s - nem tévesztve szem elől a további bűncselekmények súlyos büntethetőségét sem - emiatt okkal lehet tartani attól, hogy a vádlottak megszöknek, elrejtőznek.

A bűnismétlés veszélye:

Összegezve: a Kúria - a fentiek szerint - egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla által az előzetes letartóztatást megalapozónak talált okok megjelölésével, ugyanakkor nem találta elfogadhatónak a vádlottak és a II. rendű vádlott védőjének fellebbezését. Az előzetes letartóztatás a jelen esetben szükségszerű és arányos kényszerintézkedés, az eljárás célja ennél enyhébbel nem biztosítható.

A Kúria megjegyzi a következőket.

Az ügyész a vádat eleve a bíróság előtt emeli, a vádiratot a bírósághoz kell benyújtania [Be. 2. § (2) bekezdés, Be. 217. § (1) bekezdés], majd ennek a rendnek megfelelően a vádemelést követően az egyéb indítványát, így az előzetes letartóztatás esetén is, a bírósághoz intézi. Az ügyész tehát szükségképpen ahhoz fordul, aki indítványáról a döntést hozza. A vádiratot a bíróság közli a vádlottal és a védővel [Be. 263. § (2) bekezdés], majd a döntését az ügyészi indítvánnyal együtt közli a Be. 262. § (1) bekezdésében meghatározottakkal, köztük - legalábbis általában - a vádlottal és a védővel. Tehát a védelem az ügyészi indítvánnyal szembeni kifogásait a bíróság döntését tartalmazó határozattal szembeni fellebbezésben terjesztheti elő.

Ekként a Kúria a támadott határozatot - a Be. 383. §-a szerint eljárva - a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 371. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

Budapest, 2012. november 27.

Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró

(Kúria Bkf. III. 1.517/2012.)