BH 2016.1.7 Az üzletszerűen elkövetett csalás bűntette - és nem sikkasztás - valósul meg, ha a nyílászárók legyártásával és szállításával foglalkozó kft. ügyvezetője közel egy éven át 43 sértettől azért vesz fel megrendelést, hogy a tőlük átvett vállalkozóidíj-előlegeket nem a megállapodásban foglaltak teljesítésére, hanem kizárólag cége adósságának rendezésére fordítja, s ezzel megrendelőit megkárosítja [Btk. 372. § (1) bek., (4) bek. b) pont, 7. §, 373. § (1) bek., (4) bek. b) pont].

[1] A járásbíróság - hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban - a 2013. április 29. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 10 rendbeli sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 317. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) pont, (5) bek. b) pont] és 33 rendbeli sikkasztás bűntettében [korábbi Btk. 317. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) pont, (4) bek. b) pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költségről.

[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2014. április 3. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:

[4] a terhelt terhére rótt bűncselekményeket sikkasztás bűntettének [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 372. § (4) bek. b) pont, (2) bek. bc) pont], 36 rendbeli sikkasztás bűntettének [Btk. 372. § (1) bek., (3) bek. b) pont, (2) bek. bc) pont] és 6 rendbeli sikkasztás vétségének [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) pont] minősítette;

[5] ezért a terheltet - halmazati büntetésül - az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésre ítélte a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó ítéleti rendelkezés érintetlenül hagyása mellett;

[6] megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra;

[7] 22 000 forint pénzösszegre vagyonelkobzást rendelt el;

[8] mérsékelte az illetéket, eltérően rendelkezett a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költségről;

[9] egyebekben az egyik magánfél nevének helyesbítésével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében.

[11] A közös felülvizsgálati indítvány szerint:

[12] - a terhelt bűnösségének megállapítására törvénysértéssel került sor;

[13] - a terhelt által a megrendelőktől átvett, foglalónak vagy előlegnek nevezett pénznek nem volt meghatározott rendeltetése. Az a vállalkozói díj felét kitevő mértékű díjelőleg volt. Az átvételével a kft. tulajdonába került, amely felett az ügyvezető terheltnek rendelkezési joga volt. A könyvszakértő véleménye is alátámasztotta, hogy a kft.-nek a saját eszközei között kellett nyilvántartania a megrendelőktől átvett pénzeszközöket, amelyeket a gazdálkodásával összefüggésben bármire fordíthatott. Miután az ekként átvett pénz a számára idegen dolgot nem képezett, ezért a terhelt sikkasztást nem követhetett el azzal, hogy az átvett pénzt a kft. kiadásaira fordította. Ez nem tekinthető eltulajdonításnak.

[14] - a bűnösség kimondásából folyó egyéb rendelkezések (vagyonelkobzás, polgári jogi igények megítélése, illeték és bűnügyi költség megfizetésére kötelezés) is mellőzendőek.

[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

[16] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a terhelt a sértettek által előlegként átadott összegeket abból a célból vette át, hogy azokat a nyílászárók elkészítésére és leszállítására továbbküldi a H.-H. Kft. részére. Mivel a pénzt meghatározott rendeltetéssel vette át, az nem került sem a terhelt, sem a kft. tulajdonába. Ez jogkérdés, amit a bíróság, és nem a könyvszakértő dönt el. Az átvett pénz nem volt vállalkozóidíj-előleg. Amikor pedig a terhelt a pénzt eltérő célra, a kft. kiadásainak fedezésére fordította, a megrendelők által rábízott idegen dolgot eltulajdonította.

[17] Az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen állapították meg a terhelt bűnösségét valamennyi bűncselekményben és törvényes a vagyonelkobzás elrendelése is. A polgári jogi igényre, az illetékre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések felmentő rendelkezés hiányában nem vizsgálhatóak.

[18] A Legfőbb Ügyészség - miután feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelt - a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.

[19] A terhelt és a védő a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett közös észrevételében tévesnek tekintették, hogy a terhelt "megpántlikázva", abból a célból vette volna át az előleget, hogy azt továbbküldi a gyártónak. A pénzt továbbra is vállalkozóidíj-előlegnek tekintették.

[20] A terhelt és a védő felülvizsgálati indítványát a Kúria az alábbiak szerint nem találta alaposnak.

[21] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja, a tényállás támadására nem biztosít lehetőségét.

[22] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.], tehát a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[23] A Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

[24] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített történeti tényállás lényege szerint a terhelt egy nyílászárók értékesítésével és forgalmazásával foglalkozó kft. ügyvezetőjeként 2004. május 20. és 2005. február 22. napjai között felvette 43 sértett megrendelését. A sértettektől foglalóként vagy előlegként előre elkérte a fizetendő ár felét, 6 esetben ötvenezer forintot meg nem haladó, 36 esetben ötvenezer-egy és ötszázezer forint közötti kisebb és 1 esetben ötszázezer-egy és ötmillió forint közötti nagyobb összeget. Az átvett összeget egyetlen esetben sem továbbította a gyártó cég felé, hanem a kft. adósságainak rendezésére használta fel. A terhelt utóbb egyetlen sértett kárát térítette meg, 42 sértett kára nem térült meg.

[25] A kft. és a sértettek az elkövetéskor hatályos Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződést kötöttek. E szerződés alapján a kft. mint vállalkozó munkával elérhető eredmény létrehozására, míg a sértettek, mint megrendelők a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére voltak kötelesek.

[26] Az irányadó tényállás nem tartalmazza, hogy a szerződő felek e szerződésben megállapodtak volna arról, hogy a kft. az előre fizetett összegeket kizárólagosan a nyílászárók legyártatása érdekében használhatta fel.