BH 2015.3.65 I. A Ptk. 327. § (1) bekezdésében az elévülés félbeszakadására okot adó cselekmények felsorolása taxatív, ezért - egyéb jogszabályi rendelkezésre való utalás hiányában - a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény elévülésének megítélésére a Btk.-nak a büntethetőség elévülésének megszakadására vonatkozó rendelkezései nem irányadók.

II. A Ptk. 360. § (4) bekezdése a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény érvényesíthetőségét absztrakt módon, az adott bűncselekmény és nem a konkrét elkövető büntethetőségének elévülési idejéhez igazodóan szabályozza [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 327. § (1) bek., 360. § (4) bek.].

[1] A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes az L. Kft.-nek 1995. május 2-án 7 360 000 forint értékben diszkont kincstárjegy tőzsdei jegyzésére adott megbízást. A kincstárjegyek jegyzésére nem került sor, és a futamidő lejáratakor a kft. nem fizette vissza a felperes részére az általa befizetett összeget. A felperes 1998. október 28-án a kft. egyik alkalmazottjával, az I. r. alperessel szemben fizetési meghagyás kibocsátása iránt kérelmet terjesztett elő. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a bíróság az alperesekkel szemben megindult büntetőeljárásra figyelemmel 2010. július 11-én végzésével a per tárgyalását a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A büntető bíróság a felperes és a további magánfelek polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.

[2] A felperes módosított keresetében az I., II., III. és IV. r. alperesek 7 000 000 forint és annak 1995. augusztus 9-től járó törvényes kamata egyetemleges megfizetésére kötelezését kérte, mert álláspontja szerint az alperesek azzal, hogy a megbízást nem teljesítették és a befizetett pénzösszeget nem fizették vissza, kárt okoztak, bűnösségüket pedig jogerős ítélet állapította meg.

[3] Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II., III. és IV. r. alperesek elsődlegesen elévülési kifogást terjesztettek elő, másodlagosan vitatták a kereset összegszerűségét.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7 000 000 forintot és annak 1995. augusztus 9. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, valamint rendelkezett az elsőfokú eljárási költség és illeték viseléséről. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperest azzal, hogy az általa befizetett és a megállapodás szerint visszafizetendő összeget nem kapta meg, a futamidő végén, 1995. augusztus 9-én kár érte. Az I. r. alperessel szemben a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtására 1998. október 28-án a Ptk. 324. § (1) bekezdése szerinti ötéves elévülési időn belül került sor. A perré alakult eljárás felfüggesztése a Ptk. 360. § (4) bekezdése szerint számított elévülést az I. r. alperes vonatkozásában a Ptk. 327. § (2) bekezdése alapján megszakította. A felperes a II., III. és IV. r. alperesekkel szemben a büntetőeljárásban a polgári jogi igényét 2012. február 21-én jelentette be, míg a jelen perben a keresetét a II., III. és IV. r. alperesekre a 2013. február 20-án érkezett beadványában terjesztette ki. A károsodás 1995. augusztus 9-én történt bekövetkezéséhez képest a bűncselekmény büntethetőségének nyolc- éves elévülési idejét figyelembe véve a felperes 2012. február 21-én a polgári jogi igényét már az elévülési időn túl jelentette be, így az elévülés félbeszakadása már nem vizsgálható. A büntetőeljárás folyamatban léte pedig az elévülés nyugvását nem eredményezi (BH 2011.101.). A felperes a megindult büntetőeljárás során nem volt elzárva az igénye érvényesítésétől. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság a II., III. és IV. r. alperesekkel szemben a keresetet elutasította, míg az I. r. alperest a kereset szerint marasztalta.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival teljes egészében egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy a Ptk. 327. § (1) bekezdése az elévülés megszakadásának eseteit taxatíve sorolja fel, amely egyéb törvényre utalást nem tartalmaz. Így a polgári jogi igények elévülésének megszakadására kizárólag a Ptk. vonatkozó rendelkezései alkalmazhatók. Más törvények, mint a Büntető Törvénykönyv, még akkor sem alkalmazhatók, ha bűncselekménnyel okozott kár érvényesítéséről van szó.

[6] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a teljes keresetének való helytadás, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 360. § (4) bekezdését sértve állapította meg a II-IV. r. alperesekkel szemben a követelés elévülését. A bűncselekménnyel okozott kár esetén ugyanis a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 35. § (1) bekezdése szerint pedig az elévülést félbeszakítja a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A perbeli esetben az elévülést félbeszakító utolsó eljárási cselekmény a másodfokú eljárásban a büntetőbíróságnak a 2012. május 23-i nyilvános ülésre szóló idézése volt. Ehhez képest a II-IV. r. alperesekkel szemben 2013. február 20-án az elévülési időn belül terjesztette elő a keresetét.

[7] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét az alábbiak szerint alaptalannak találta.

[8] Jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy a II., III. és IV. r. alperesekkel szemben érvényesített kártérítési igény elévült.

[9] A perben - nem vitásan - a kár a futamidő lejáratának időpontjában, a pénz-visszafizetési kötelezettség elmulasztásával 1995. augusztus 9-én bekövetkezett. Miután a Ptk. 360. § (1) bekezdése alapján a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a felperes ettől az időponttól kezdődően érvényesíthette a kárigényét. Tekintettel arra, hogy a Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján a büntethetőség a büntetési tétel felső határának megfelelő idő elteltével elévül, és a Btk. 318. § (6) bekezdése szerint minősülő csalás bűntette büntetési tételének felső határa nyolc év, a perbeli esetben a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény, a Ptk. 360. § (4) bekezdésének alkalmazásával, 2003. augusztus 9-én évült el. Ehhez képest a felperes a II., III. és IV. r. alperesekkel szemben első alkalommal a kárigényét - a büntetőeljárásban polgári jogi igényként - 2012. február 21-én, az elévülési időn túl terjesztette elő. Miután a felperes számára az elkövetők személye és a kár összegszerűsége mindvégig ismert volt, a felperes nem volt objektíve akadályoztatva abban, hogy követelését az elévülési időn belül érvényesítse, vagy egyéb, az elévülést megszakító jogcselekményt tegyen. A felperesnek azonban az elévülési időn belül a II., III. és IV. r. alperesekkel szemben fennálló követelését érintően nem volt olyan joghatást kiváltó cselekménye, amely a polgári jogi követelést a Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján megszakította volna.