BH 2019.8.224 A szerződésben félként részt nem vevő harmadik személy akkor jogosult hivatkozni a mások között létrejött szerződés semmisségére, ha a szerződés semmissége alapozott igény érvényesítéséhez fűződik valamilyen, a saját jogán érvényesíthető jogi érdek. A fél jogi érdekeltségét minden esetben egyedileg, az ügy összes körülményét figyelembe véve kell vizsgálni [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 234. § (1) bek., 235. § (1)-(2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság P.20769/2017/8., Szolnoki Törvényszék Pf.21060/2017/4., Kúria Pfv.20796/2018/4. (*BH 2019.8.224*), 3480/2022. (XII. 6.) AB végzés

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I-II. rendű alperesek házastársak, a III. rendű alperes a gyermekük, akivel 2011. augusztus 5-én közokiratba foglalt tartási szerződést kötöttek. Eszerint a III. rendű alperes az okirat 3. pontjában részletezett szolgáltatást nyújtja. Ennek ellenében az I-II. rendű alperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az egymás közt egyenlő arányú közös tulajdonukban álló lakóingatlan tulajdonjogát átruházzák a III. rendű alperesre. Az ingatlan értékét 6 000 000 forintban határozták meg, a tartás értékét havi 35 000 forintban. Megállapodtak abban is, hogy a III. rendű alperes az I-II. rendű alperesek lakóhelyén életvitelszerűen tartózkodva nyújtja a szolgáltatásokat.

[2] Az alperesek 2012. november 28-án módosították a tartási szerződést annyiban, hogy a tartási kötelezettséget a III. rendű alperesnek az időközben az I-II. rendű alperesek által megvásárolt másik ingatlanban kell nyújtania. Rögzítették, hogy a tartási szerződésnek a módosítással nem érintett részei változatlanul hatályban maradnak. Az alperesek között létrejött tartási szerződést és annak módosítását 2012. december 21-én közjegyző egységes szerkezetbe foglalta azzal, hogy a III. rendű alperes nem lakik az utóbbi ingatlanban.

[3] Az I-II. rendű alperesek nyugállományú katonák, akik 2009 áprilisában kérelmet terjesztettek elő a felperes rendelkezése alatt álló lakások és helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, valamint a lakhatás támogatásáról szóló 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet (a továbbiakban: R.) feltételei szerint nyújtható lakhatási támogatások, azaz munkáltatói kölcsön és vissza nem térítendő juttatás iránt. Az R. 162. § (1) bekezdése szerint a kérelmek teljesítésének - egyebek mellett - feltétele az is, hogy sem a kérelmezők, sem a velük együtt költöző családtagjuk ne rendelkezzen saját tulajdonú beköltözhető lakással.

[4] A támogatási kérelmet a folyósításról dönteni jogosult szervezet 2012 decemberében elutasította azzal az indokolással, hogy a III. rendű alperes együtt költöző családtagnak számít, és az együtt költöző családtag tulajdona az R. 162. § (1) bekezdése szerint kizárja a munkáltatói kölcsön folyósítását.

[5] Ezt követően az I-II. rendű alperesek kártérítés iránt pert indítottak a jelen per felperesével szemben a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, amely per jelenleg is folyamatban van.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes keresetet terjesztett elő, amelyben a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 207. § (6) bekezdésére alapítottan, a szerződés színlelt voltára hivatkozással. Másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy az alperesek tartási szerződése valójában ajándékozási szerződést leplez.

[7] Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felperes perbeli legitimációval nem rendelkezik.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[9] Az alperesek védekezésére tekintettel elsődlegesen a felperes perbeli legitimációját vizsgálta. Álláspontja az volt, hogy a kereshetőségi jogot jogi érdekeltség vagy a perlési jogosultságot biztosító felhatalmazás alapozhatja meg. Megállapította, hogy a felek egybehangzó nyilatkozata alapján nem volt vitás, hogy a felperesnek nincs perbeli jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazása. Ezt követően vizsgálta, hogy a felperesnek mint a szerződéskötésben részt nem vevő harmadik személynek van-e bármilyen jogi érdekeltsége a perbeli tartási szerződés semmisségének megállapításához.

[10] Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint harmadik személyt a szerződés semmisségének megállapítására irányuló perindítási jogosultság akkor illeti meg, ha az érdeke más, a szerződés érvényességét nem érintő polgári jogi eszközzel nem védhető meg. Rámutatott arra, hogy a felperes jogainak megóvásához nincs szükség az alperesek között létrejött tartási szerződés érvényességének vizsgálatára, mert arra megfelelő eszköz a peres felek között kártérítés iránt a közigazgatási és munkaügyi bíróságon folyamatban lévő per.

[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[12] Idézte a régi Ptk. 234. § (1) bekezdését és a 235. § (2) bekezdését, utalt az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárási kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. pontjára, amely szerint a szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy is indíthat pert a szerződés semmissége iránt abban az esetben, ha a védendő jogi érdekének fennállását bizonyítja.

[13] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a felperes jogainak megóvásához nincs szükség az alperesek között létrejött tartási szerződés érvényességének vizsgálatára, mert arra megfelelő eszköz a peres felek között folyamatban lévő - kártérítés megfizetése iránt indított - per, amelyben a munkaügyi bíróság állást tud foglalni anélkül is, hogy vizsgálná a jelen perben vitássá tett tartási szerződés érvényességét. A fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy az R. 162. §-ában részletezett feltételek szerint a munkáltatói kölcsön adható, ami annyit jelent, hogy hiánytalan feltételek esetén is jogosult a munkáltató a kérelmet elutasítani.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[14] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a régi Ptk. 234. § (1) bekezdésébe és 235. § (1)-(2) bekezdéseibe ütköző módon jogszabálysértő, továbbá sérti a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. pontjában foglaltakat. Érvelése szerint az eljárás során a jogi érdekeltségét kellő módon bizonyította. A felülvizsgálati kérelem indokolásában kiemeltek szerint nincs olyan feltétel, hogy a jogi érdekeltség megléte esetében is csak akkor rendelkezik perbeli legitimációval, ha más módon nem lehetséges jogi érdekeinek megóvása, azaz nem feltétel az, hogy a fennálló jogi érdekét kizárólag az adott eljárásban lehessen érvényesíteni. Utalt arra, hogy a megjelölt jogszabályi rendelkezésekből és a PK véleményből ilyen következtetés nem vezethető le, a jogerős ítélet ezért jogszabályba ütközik.