BH 2011.4.89 A segítségnyújtásra köteles abban az esetben sem mentesülhet a büntetőjogi felelősségét megalapozó kötelezettsége alól, ha a sérülés súlyossága miatt a sértett halála a sérülés okozása után nyomban bekövetkezik [Btk. 172. §].

Az elsőfokú bíróság a 2009. február hó 5. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 172. § (1) és (3) bek. II. fordulata]. Ezért őt 250 napi tétel, napi tételenként 300 forint, összesen 75 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 1993. február 19. napja óta rendelkezik fegyvertartási engedéllyel. Sportvadász és 1995 óta a K.-i Vadásztársaság tagja, büntetlen.

Az I. r. terheltnek, mint a S. Kft. képviselőjének 2005. április 11. napjával a Sz.-i Erdészeti Rt. engedélyezte, hogy a gazdasági társaság használatában lévő 104 hektár nagyságú bekerített vetésterületen vadkár elhárító vadászatot folytasson.

2005. június 14-én 20 óra körül az I. r. terhelt, a II. r. terhelt és S. F. társaságában az I. r. terhelt tulajdonában lévő gépkocsival a fenti vetésterületre mentek vadászat céljából. A vadászat végeztével az I. község melletti erdőrészt összekötő kavicsos bekötőúton haladtak a járművel. A bekötőutat keresztező nyiladéknál az úton vaddisznókat láttak átfutni. Az észlelést követően az I. r. terhelt a gépjárművel megállt, mert S. F. vaddisznót kívánt elejteni. S. F. a járműből kiszállt és magához vette a golyós vadászfegyverét. A nyiladék szélén megállva fegyverlámpával bevilágított a nyiladékba és - 21 óra 57 perckor - egy lövést adott le az általa vaddisznónak vélt alakra.

A lövés leadását követően S. F. visszaszállt a gépjármű jobb első ülésére és behajtottak a nyiladékba. Mintegy 40 méter megtétele után a terheltek, valamint S. F. (elítélt) kiszálltak a gépjárműből. Akkor és ott az I. r. terhelt észlelte először, hogy a lövés embert talált. S. F. ugyanis a célzott lövésével M. H. sértettet találta el. Az I. r. terhelt ekkor felelősségre vonva közölte S. F.-fel, hogy a lövés embert talált. Addigra már S. F. is meglátta a fekvő sértett lábát, és közölte társaival, hogy "Tegyétek, amit tennetek kell!". Ezután mindhárman visszaültek a gépjárműbe és az I. r. terhelt a nyiladékból kitolatott anélkül, hogy a sértett sérülését megvizsgálták, és őt elsősegélyben részesítették volna.

A nyiladékból kitolatva a kavicsos úton leparkoltak, cigarettára gyújtottak. Orvosi segítséget nem kértek, a rendőrséget nem értesítették, és ezt követően sem győződtek meg arról, hogy a sértettnek milyen sérülései vannak.

A lövés M. H. sértett jobb oldali halántékcsontját találta el, amelynek következtében a helyszínen elhalálozott.

A sértett koponya- és fejsérülései alapján - a laikus számára is - egyértelműen megállapítható volt, hogy életének a megmentésére nincsen reális lehetőség.

Az I. r. terhelt csak 22 óra 29 perckor telefonált a Sz.-i Erdészeti Rt. hivatásos vadászának, Sz. I.-nek, akivel csak annyit közölt, hogy "nagy baj történt". A terheltek a hivatásos vadásszal csak a megérkezésekor, azaz 23 órakor közölték, hogy a S. F. által leadott lövés embert talált. Ezt követően Sz. I. a terhelteket és S. F.-et kikérdezte, majd a sértetthez ment. Észlelte a sérülését, valamint hogy elhalálozott, és ezután értesítette a rendőrséget.

Az I. r. terhelt a cselekményével megszegte a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 74. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. Aszerint személyi sérülés esetén a sérültet azonnal elsősegélyben kell részesíteni, és haladéktalanul gondoskodni kell orvosi ellátásáról. A vadászlőfegyverrel okozott személyi sérülés esetén elsősegélyt kell nyújtani, és a helyszínt biztosítani kell.

Az I. r. terhelt e jogszabály hatálya alatt állt, ezért azzal a magatartásával, hogy a sértett sérüléseiről meg sem győződött, az orvosi ellátásáról mentő hívásával nem gondoskodott, megszegte a jogszabály idézett rendelkezéseit.

A Sz.-i Városi Bíróság, illetve a másodfokon eljáró megyei bíróság a 2007. november 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével S. F. terheltet 1 rb. halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége, és 1 rb. a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett bűntette miatt 2 év 8 hónap börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra és 7 év fegyverviseléssel járó vadászati tevékenységtől eltiltásra ítélte.

A bíróság a bizonyítékok értékelése körében tényként rögzítette, az I. és a II. r. terhelt nem győződött meg arról, hogy M. H. sértettnek milyen sérülése van, hogy egyáltalán él-e még, és ehhez képest mintegy fél órán keresztül semmit sem tettek annak érdekében, hogy részére segítséget nyújtsanak. Ezt követően is csupán a hivatásos vadász értesítésére került sor, akivel a telefonon nem közölték konkrétan, hogy mi történt. Az I. r. terhelt csak a helyszínen mondta el neki, hogy S. F. embert talált el. Ezt követően Sz. I. nézte meg egyedül lámpával a sértettet, és ő tudta ekkor őt azonosítani.

A másodfokon eljár bíróság a 2009. május hó 26. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy a cselekmény a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés I. fordulatának 2. tétele szerint minősül.

A másodfokú bíróság a bűnösséget vitató védelmi érvelésekkel összefüggésben rámutatott arra, hogy a S. F. elítélt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfelsőbb Bíróság által meghozott felülvizsgálati döntés az elsőfokú bíróság jogi álláspontját támasztotta alá. Abból külön kiemelte - egyebek mellett -, hogy a segítségnyújtásra köteles elkövető nem maradhat tétlen abból a megfontolásból, hogy a sértett meg fog halni, így a segítségnyújtás céltalan, szükségtelen.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy az I. r. terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. A védői érvelés lényege szerint a Btk. 172. §-ában meghatározott segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének passzív alanya csak élő természetes személy lehet. Amennyiben a sérülés keletkezésének és a halál bekövetkezésének az időpontja egybeesik, segítségre szoruló személy hiányában a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének a megállapítására nem kerülhet sor.