BH 2013.12.344 A magyar bíróságnak nincs joghatósága a jogellenesen Magyarországon tartott gyermek elhelyezése iránti perre, ha a bíróság a gyermeknek másik uniós tagállamba történő visszavitelét, ahol a jogellenes visszatartás időpontjában szokásos tartózkodási helye volt, elrendelte [2201/2003/EK rendelet 8. cikk, 10. cikk, 13. cikk, Pp. 130. § (1) bek. a) pont, 157. § a) pont].

A felperes és az alperes 2009-től kezdődően élettársi kapcsolatban éltek Olaszországban. A felperes magyar, az alperes pedig olasz állampolgár. Az élettársi kapcsolatból 2011. szeptember 15-én Olaszországban született I. utónevű leány gyermekük, aki olasz-magyar állampolgár.

A peres felek a gyermeket 2011. december 17-ig közösen gondozták olaszországi lakásukban. Ekkor az alperes a felperest és a gyermeket gépjárművel Magyarországra hozta a rokonaihoz és visszautazott Olaszországba.

A felperes, aki 2011. december 17-e óta folyamatosan Magyarországon, édesanyja M.-i ingatlanában él a perbeli gyermekkel együtt, 2012. január 6-án keresetlevelet nyújtott be az M.-i Városi Bíróságon a gyermek nála történő elhelyezése és gyermektartásdíj megállapítása iránt. Kérelmére a bíróság ideiglenes intézkedést hozott, melyben a per jogerős befejezéséig a gyermeket ideiglenesen nála helyezte el.

Az alperes 2012. február 21-én nyújtott be keresetlevelet az Olaszországban lévő bíróságon az I. utónevű gyermek nála történő elhelyezése iránt.

Emellett az alperes, mint kérelmező a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz is fordult és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal együttesen kérte annak megállapítását, miszerint az I. utónevű gyermek szokásos tartózkodási helye a 2011. december 17-i Magyarországra hozatalakor Olaszországban volt és erre tekintettel a bíróság kötelezze a kérelmezettet a gyermeknek az olaszországi V.-be történő visszavitelére.

A bíróság jogerős végzésével a kérelmezők kérelmének helytadott, megállapítva, hogy a gyermek 2011. december 17-ét követő Magyarországon történő visszatartása jogellenes, ezért az anya köteles őt visszavinni a szokásos tartózkodási helyére, Olaszországba. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést hatályában fenntartotta.

Jelen, Magyarországon folyó gyermekelhelyezési perben az alperes 2012. június 22-én joghatósági kifogást terjesztett elő az M.-i Városi Bíróság eljárásával szemben, a Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Brüsszel-II. A. Rendelet; a továbbiakban: EK Rendelet) 10. cikke alapján.

A felperes kérelme az alperes joghatósági kifogásának elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság végzésével a joghatóságának hiányát állapította meg és a pert megszüntette.

A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A jogerős végzés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte, arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok a vonatkozó EK Rendelet téves értelmezésével állapították meg a magyar bíróság joghatóságának hiányát.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Elöljáróban kiemelést érdemel, hogy a perbeli kiskorúra vonatkozó jogellenes gyermekelviteli ügyben született jogerős végzés ítélt dolgot jelent atekintetben, hogy I.-t az édesanyja jogellenesen tartotta vissza Magyarországon, hozta ide a szokásos tartózkodási helyét jelentő Olaszországból. Ez a döntés azonban a gyermekelhelyezési perben nem teszi mellőzhetővé a joghatóság vizsgálatát.

1) Az EK Rendelet 8. cikke "Általános joghatóság" címszó alatt rögzíti, hogy egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésekor az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Az EK Rendelet 10. cikke a gyermek jogellenes elvitele esetén irányadó joghatóságot határozza meg, főszabályként rögzítve, hogy a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében azon tagállam bíróságai, amelyben az elvitelt vagy visszatartást közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett (jelen esetben ez a tagállam Olaszország) mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek másik tagállamban szokásos tartózkodási helyet nem szerez.

Az EK Rendelet 10. cikkének a) és b) pontja ugyanakkor - vagylagosan - meghatározza azokat a kivételeket, amikor azon állam bíróságai, ahol a gyermek a jogellenes elvitelt megelőzően tartózkodott, "elvesztik" joghatóságukat és ennek következtében a szülői felelősségre (gyermekelhelyezésre) vonatkozó kereseti kérelmet azon tagállam bíróságai tárgyalhatják, ahová a gyermeket - korábban jogellenesen - elvitték, illetve ott jogellenesen visszatartották.

Ezen feltételeket tételesen vizsgálva az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli esetben az EK Rendelet 10. cikkének egyetlen fordulata sem alkalmazható, amely megalapozhatná a magyar bíróság joghatóságát, tehát az olasz bíróság változatlanul kizárólagos joghatósággal rendelkezik a szülői felelősségre, a gyermekelhelyezésre vonatkozó kereseti kérelem elbírálására. A 10. cikkben rögzített szempontrendszerrel összefüggésben okszerűen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a perbeli gyermek a keresetlevél benyújtásakor még nem tartózkodott egy éve Magyarországon (ez az időtartam akkor még az egy hónapot sem érte el, így az új környezetbe való beilleszkedésről nem lehetett szó), ugyanakkor az alperes a gyermek jogellenes Magyarországra történt hozatalát követő egy éven belül megindította a gyermek visszavitelére vonatkozó eljárást és ezen kérelmét nem vonta vissza.

Az, hogy a perbeli gyermek most már valóban hosszabb ideje Magyarországon tartózkodik, annak a következménye, hogy a felperes a jogellenes gyermekelvitelre vonatkozó jogerős bírósági döntésnek nem tett eleget, nem vitte vissza a gyermeket az előírt határidőn belül Olaszországba. Ezért huzamos magyarországi tartózkodásra, beilleszkedésre alappal nem hivatkozhat.

2) A felperes a felülvizsgálati kérelmében az EK Rendelet 13. cikkét is felhívta, mely arra az esetre állapít meg joghatósági szabályt, amikor a gyermek szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg. Jelen esetben azonban ezen cikk alkalmazhatósága fel sem merülhet, mivel a gyermek - joghatóság szempontjából releváns - tartózkodási helye egyértelműen felderítést nyert.

3) A felperes a felülvizsgálati kérelmében nyomatékosan hivatkozott arra is, hogy az Európai Bíróság gyakorlata értelmében csecsemő esetében a szokásos tartózkodási hely megállapítása során kiemelt szempont, hogy a gyermek mennyi időt töltött az egyik, illetve a másik tagállamban, továbbá fokozott jelentősége van az anyával való kapcsolatnak, együttlétnek.

A felperes által idézett C-497/10.PPU számú Mercredi kontra Chaffe ügyben azt rögzítette az Európai Bíróság, hogy csecsemő esetében a szokásos tartózkodási hely meghatározása során számos körülmény együttes mérlegelésével kell dönteni a gyermek szokásos tartózkodási helyéről, így az anyával való szoros kapcsolaton túlmenően figyelembe kell venni az adott tagállam területén való tartózkodás időtartamát, rendszerességét, az említett államba való költözés körülményeit és indokait stb. (BH 2012/6. szám, 500-504. old.).