62013CJ0336[1]

A Bíróság (hetedik tanács) 2015. február 12-i ítélete. Európai Bizottság kontra IPK International - World Tourism Marketing Consultants GmbH. Fellebbezés - A Bizottság pénzügyi támogatás visszatérítését elrendelő határozata - Az Európai Unió Törvényszéke által hozott ítélet végrehajtása- A késedelmi kamatok és a kompenzációs kamatok közötti különbségtétel - A kamatok kiszámítása. C-336/13. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2015. február 12. ( *1 )

"Fellebbezés - A Bizottság pénzügyi támogatás visszatérítését elrendelő határozata - Az Európai Unió Törvényszéke által hozott ítélet végrehajtása - A késedelmi kamatok és a kompenzációs kamatok közötti különbségtétel - A kamatok kiszámítása"

A C-336/13. P. sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviseli: F. Dintilhac, G. Wilms és G. Zavvos, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2013. június 19-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az IPK International - World Tourism Marketing Consultants GmbH (székhelye: München [Németország], képviseli: C. Pitschas Rechtsanwalt)

felperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, A. Arabadjiev és J. L. da Cruz Vilaça (előadó) bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2014. szeptember 4-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke IPK International kontra Bizottság ítéletének (T-671/11, EU:T:2013:163, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék megsemmisítette a 2011. október 14-i bizottsági határozatot [ENTR/R1/HHO/lsa - entre.r.l(2011)1183091, a továbbiakban: vitatott határozat] annyiban, amennyiben az az IPK International - World Tourism Marketing Consultants GmbH-nak (a továbbiakban: IPK) fizetendő kamatok összegét 158618,27 euróra korlátozza.

A jogvita előzményei

2 A jelen jogvita a felek között a Törvényszék, illetve a Bíróság előtt 1994 óta folyamatban lévő ügyek sorába illeszkedik. Ezen ügyek eredete a Bizottság 1992. augusztus 4-i határozata, amellyel pénzügyi támogatást ítélt oda az IPK-nak. Közel tizenhárom évvel e határozat elfogadása után a Bizottság eljárási szabálytalanságokra hivatkozva 2005. május 13-i határozatával visszavonta e pénzügyi támogatás odaítélését. Ezt követően 2006. december 4-én ezen intézmény visszatérítésre vonatkozó határozatot fogadott el, amelynek végrehajtása során az IPK 2007. május 15-én 318000 eurós összeget térített vissza, késedelmi kamatokkal növelve.

3 Az IPK International kontra Bizottság ítéletben (T-297/05, EU:T:2011:185) a Törvényszék megsemmisítette a Bizottság ezen, 2005. május 13-i határozatát. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság kétségkívül helyesen állapította meg a főszabály szerint az említett pénzügyi támogatás megsemmisítését igazoló eljárási szabálytalanságok fennállását. Mindazonáltal az említett határozatot az elévülési határidő be nem tartása miatt meg kellett semmisíteni.

4 Következésképpen 2011. július 27-i levelében az IPK kérte a kifizetett összegek visszatérítését a Bizottságtól. A szóban forgó összeg három részből állt, azaz egy első, 212000 eurót kitevő, az IPK-nak ki nem fizetett, azaz a számára 1992-ben odaítélt pénzügyi támogatás 40%-át kitevő részből, egy második, az IPK által azóta visszatérített 318000 eurót kitevő részből, azaz az említett pénzügyi támogatás 60%-ából, valamint egy harmadik, az IPK által a Bizottságnak a második rész megtérítésével együtt fizetett késedelmi kamatoknak megfelelő, 31961,63 eurót kitevő részből. Az IPK késedelmi kamatok kifizetését is kérte, az első részt illetően 1994. január 1-jétől számítva, a második rész vonatkozásában pedig 2007. május 18-tól, azaz azon időpont utáni naptól számítva, amikor az IPK visszatérítette a számára már kifizetett, késedelmi kamatokkal növelt összegeket.

5 2011. október 14-én a Bizottság elfogadta és közölte az IPK-val a vitatott határozatot, amelyben megjelölte az IPK-nak fizetendő teljes összeget, ebbe beleértve a "kompenzációsnak" minősülő kamatokat. Ezen 158618,27 euró összegű kamatot az Európai Központi Banknak (EKB) és az EKB elődjének, az Európai Monetáris Intézetnek (EMI) az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított kamatlábának megfelelően számolták ki. Ezenkívül a Bizottság pontosította, hogy e kamatokat a 318000 eurós és a 31961,63 eurós összegekre számította ki 2007. május 18-tól, valamint a 212000 eurós összegre 1994. január 1-jétől 2011. október 31-ig.

6 2011. október 17-i levelében az IPK vitatta a megtámadott határozat jogszerűségét, és kérte, hogy közöljék vele többek között e határozat jogalapját, valamint a szóban forgó kamatok "kompenzációs", nem pedig "késedelmi" minősítésének indokolását.

7 2011. október 25-i levelében a Bizottság többek között pontosította, hogy a vitatott határozat az EUMSZ 266. cikken alapult. Úgy érvelt továbbá, hogy nem kellett késedelmi kamatokat fizetnie, azonban az ítélkezési gyakorlatból arra a következtetésre jutott, hogy köteles a megsemmisítést kimondó ítélettel összhangban kompenzációs kamatokat fizetni.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

8 A Törvényszék Hivatalához 2011. december 22-én benyújtott keresetében az IPK a vitatott határozat megsemmisítését kérte, amennyiben a számára megítélt kamatok összege csupán 158618,27 eurót tesz ki. Az IPK az EUMSZ 266. cikk megsértésére alapított egyetlen, a Bizottság kamatok tekintetében végzett számításának vitatására irányuló jogalapra hivatkozott.

9 A megtámadott ítéletben a Törvényszék megalapozottnak ítélte az IPK keresetét.

10 Kitűnik ezen ítélet 27. pontjából, hogy az IPK szerint a vitatott határozatban a Bizottság elismerte azon kötelezettségét, hogy kamatfizetésre köteles e társaság számára, az első rész vonatkozásában 1994. január 1-jétől, a két másik rész vonatkozásában pedig 2007. május 18-tól. Az IPK ekképpen kifejtette, hogy a Bizottság ezen kötelezettsége nem képezi tárgyát a szóban forgó jogvitának, ezért ebben a tekintetben a vitatott határozat véglegessé vált. Ezen ítélet 33. pontjában a Törvényszék megállapítása értelmében a Bizottság a tárgyalás során elismerte azt, hogy kompenzációs kamatok címén 158618,27 eurót kitevő összeggel adós az IPK-nak.

11 A megtámadott ítélet 34. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság azon érvelése, amely szerint egyrészt az IPK rosszhiszemű hitelező, másrészt pedig a Törvényszék az IPK International kontra Bizottság ítéletben (EU:T:2011:185) megállapította e társaság felróható magatartását, nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a főkövetelés fennállását, illetve azt a tényt, hogy a Bizottság kamatok fizetésére köteles.

12 A megtámadott ítélet 36. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a szóban forgó kamatokat elnevezésüktől függetlenül az EKB által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított kamatláb két százalékponttal növelt értéke alapján kell kiszámítani. A Törvényszék kifejtette, hogy ezen átalánynövelés célja a jogalap nélküli gazdagodás megelőzése, majd ebből az említett ítélet 39. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság tévesen mulasztotta el a kompenzációs kamatlábak megemelését.

13 A késedelmi kamatokat illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 41. pontjában emlékeztetett arra, hogy "az állandó ítélkezési gyakorlat[...] elismer[te] a Bizottságnak a késedelmi kamat fizetésére irányuló feltétlen kötelezettségét, különösen az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapítása esetében, az azt megállapító ítélet kihirdetését követően [...], valamint a jogalap nélkül fizetett összegnek a megsemmisítést megállapító ítélet következtében történő visszakövetelése esetében". Ezt követően a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság az eljárás szóbeli szakaszában elismerte, hogy adós volt az IPK International kontra Bizottság ítélet (EU:T:2011:185) kihirdetésétől számítva esedékes késedelmi kamatokkal, majd arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság köteles volt a fizetendő főösszeget késedelmi kamatokkal növelni, amelyet a jelen ügyben, a felek e kérdésre vonatkozó kölcsönös megállapodása alapján 2011. április 15-től kellett számítani, függetlenül attól a ténytől, hogy a vitatott határozat képezte a szóban forgó főkövetelés egyetlen jogalapját.

14 A Törvényszék a megtámadott ítélet 42. pontjában megállapította, hogy "a Bizottságnak szintén a fizetendő főösszeg alapján a korábban felgyülemlett kompenzációs kamatokkal növelve kellett e késedelmi kamatot kiszámítani".

A felek kérelmei a Bíróság előtti eljárásban

15 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- utasítsa el az IPK keresetét, és

- e társaságot kötelezze a két eljárás költségeinek a viselésére.

16 Az IPK a Bizottság fellebbezésének elutasítását és annak a költségek fizetésére való kötelezését kéri.

A fellebbezésről

17 Fellebbezése alátámasztása érdekében a Bizottság hat jogalapra hivatkozik, amelyeket arra alapít, hogy a megtámadott ítélet először is az abból következő téves jogalkalmazáson alapul, hogy figyelmen kívül hagyja a Bíróság kompenzációs kamatokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, másodszor figyelmen kívül hagyja a kompenzációs kamatok és a késedelmi kamatok közötti különbségtételre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, harmadszor téves jogalkalmazáson alapul a kompenzációs kamatok tőkésítésére és a késedelmi kamatok 2011. április 15-től való számítására vonatkozóan, negyedszer tévesen értelmezi a vitatott határozatot és a Törvényszék korábbi ítéletét, valamint elferdíti a tényeket, ötödször indokolása elégtelen és az indokok ellentmondásosak, valamint végül hatodszor téves jogalkalmazáson alapul a jogalap nélküli gazdagodásra irányadó uniós jogi elvek alkalmazásával összefüggésben.

18 Az első, második és negyedik jogalap a szóban forgó követelés jogalapjára vonatkozik, valamint a kompenzációs kamatokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazására. Mivel a fizetendő kamatok kérdése szorosan kötődik a Bizottság fizetési kötelezettségének jogi alapjához, e jogalapokat együtt kell megvizsgálni.

A követelés jogalapjával és a kompenzációs kamatokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazásával kapcsolatos téves jogalkalmazásról

A felek érvei

19 A Bizottság téves jogalkalmazásra hivatkozik, amely abból következik, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a kompenzációs kamatokra vonatkozóan alkalmazandó ítélkezési gyakorlatot. Ekképpen a Törvényszék nem tartotta tiszteletben a Bíróságnak különösen a Mulder és társai kontra Tanács és Bizottság ítéletből (C-104/89 és C-37/90, EU:C:2000:38, 214. pont), valamint az Elsőfokú Bíróságnak különösen az Agraz és társai kontra Bizottság ítéletből (T-285/03, EU:T:2008:526, 50. pont) eredő ítélkezési gyakorlatát, amelynek értelmében a kompenzációs kamatok célja a hitelező székhelye szerinti tagállamban megállapított infláció kiegyenlítése a pénzromlásból eredő veszteségek megtérítése által.

20 A Bizottság ezenkívül azt állítja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a kompenzációs kamatok és a késedelmi kamatok között teendő különbségre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. Ugyanis a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie az e két kamattípus által betöltött különböző szerepeket, oly módon, hogy a késedelmi kamatokra vonatkozóan magasabb kamatlábat határoz meg. Ez utóbbi kamatok célja, hogy az adóst az adósságának mielőbbi rendezésére ösztönözze, míg a kompenzációs kamatok a vagyonban bekövetkezett értékveszteség kiegyenlítésére szolgálnak.

21 Végül a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék ítélete a vitatott határozat és valamely korábbi ítélet tévesen értelmezésén, valamint a tények elferdítésén alapult.

22 A Bizottság elfogadja, hogy a vitatott határozatban, illetve a tárgyalás során elismerte azt, hogy az eredeti - a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság ítélet (EU:T:2011:185) által "feltámasztott" - odaítélő határozatból származó követelést köteles rendezni. Mindazonáltal úgy véli, hogy az őt terhelő fizetési kötelezettség közvetlenül az említett ítélet végrehajtására vonatkozó kötelezettségből következik, és hogy ennélfogva a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a vitatott határozat - amennyiben "tartozáselismerésnek" minősül - az egyetlen jogalapja a főösszeg és a kamatok fizetésére vonatkozó kötelezettségnek. A Törvényszéknek azt kellett volna megállapítania, hogy ez a fizetési kötelezettség az EUMSZ 266. cikken alapul.

23 Az IPK úgy véli, hogy a Bizottság tévesen értelmezi a megtámadott ítéletet, mivel a Törvényszék nem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy a kompenzációs kamatok a pénzromlás mérséklésére irányulnak. Egyébiránt az IPK azt állítja, hogy nem ez utóbbi az egyetlen olyan tényező, amelyet figyelembe kell venni a kompenzációs kamatok kiszámításához. E kamatok célja továbbá az elmaradt haszon kiegyenlítése, illetve a jogalap nélküli gazdagodás megelőzése is.

24 Az IPK továbbá úgy véli, hogy az a tény, hogy a két érintett kamattípusra vonatkozóan a számítás formailag azonos, nem akadálya annak, hogy mindkettő önálló szerepe elismerésre kerüljön. Ezenkívül e két kamattípus kiszámítása között alapvető különbség áll fenn, mivel a kompenzációs kamatokat kizárólag a főkötelezettség alapján számítják ki, míg a késedelmi kamatokat az említett főkötelezettségnek az ítélet kihirdetése napján esedékes kompenzációs kamatokkal növelt összege alapján.

25 Végül az IPK egyetért abban, hogy a Törvényszéknek az EUMSZ 266. cikkre kellett volna hivatkoznia. Úgy véli azonban, hogy ez a téves jogalkalmazás nincs hatással a szóban forgó kamatok kiszámítására.

A Bíróság álláspontja

26 A megtámadott ítélet 34. és 41. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott határozat képezte a szóban forgó főkövetelés egyetlen jogalapját.

27 Azonban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 264. cikk első bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben helyt adnak a megsemmisítés iránti keresetnek, a megtámadott jogi aktust semmisnek nyilvánítják.

28 A jelen esetben a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság ítéletnek (EU:T:2011:185), amellyel a Törvényszék megsemmisítette a Bizottságnak a jelen ítélet 2. pontjában említett, 2005. május 13-i határozatát, az volt a hatása, hogy újjáélesztette a pénzügyi támogatás odaítéléséről szóló, 1992. augusztus 4-i határozatot.

29 Ezenkívül kitűnik az EUMSZ 266. cikk első bekezdéséből, hogy azon intézmény, amelytől a megsemmisített aktus származik, köteles megtenni az ezen aktust semmisnek nyilvánító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ez többek között a fizetendő összegek kifizetéséhez és a jogalap nélkül fizetett összegek visszaköveteléséhez, valamint késedelmi kamatok fizetéséhez vezet.

30 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a késedelmi kamatok fizetése az EUMSZ 266. cikk első bekezdésének értelmében vett, a megsemmisítést kimondó ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló intézkedés, amennyiben annak célja, hogy átalányösszegben kompenzálja a követelés nyújtotta előnyök élvezetétől való megfosztást, illetve hogy az adóst ösztönözze a megsemmisítést kimondó ítéletben foglaltak mielőbbi teljesítésére.

31 A fentiekből következik, hogy a Bizottságnak a kamatokkal növelt főkövetelés fizetésére vonatkozó kötelezettsége nem a vitatott határozatnak, hanem a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság ítéletnek (EU:T:2011:185) az EUMSZ 266. cikk szerinti végrehajtásán alapul.

32 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 34. és 41. pontjában azt állapította meg, hogy a vitatott határozat képezte a szóban forgó követelés egyetlen jogalapját.

33 Mindazonáltal a Törvényszék valamely határozata indokolásának mellékes része ellen irányuló kifogások nem vezethetnek e határozat hatályon kívül helyezéséhez, ezért azok hatástalanok (lásd ebben az értelemben: Franciaország kontra People's Mojahedin Organization of Iran ítélet, C-27/09 P, EU:C:2011:853, 79. pont; Magyarország kontra Bizottság ítélet, C-31/13 P, EU:C:2014:70, 82. pont).

34 Márpedig a jelen esetben a megtámadott ítélet 34. pontjában szereplő indokolás a Bizottság azon jogalapjára jelent választ, amely szerint a hitelező rosszhiszemű. Különösképpen, e pont utolsó mondatát, amelyben a Törvényszék kijelenti, hogy a vitatott határozat képezi a szóban forgó főkövetelés egyetlen jogalapját, a "továbbá" kifejezés vezeti be, és e mondat a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság ítélet (EU:T:2011:185) rövid, annak kimutatására irányuló elemzéséből von le következtetést, hogy a Bizottság álláspontja ezen ítélet téves értelmezéséből származik. Ezen utolsó mondat tehát mellékes jellegűnek mutatkozik.

35 Hasonlóképpen, a Törvényszék a megtámadott ítélet 41. pontjában annak pontosításával fejezi be érvelését a Bizottságnak a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság ítélet (EU:T:2011:185) kihirdetésétől kezdve fennálló késedelmi kamatok fizetésére vonatkozó kötelezettségével kapcsolatban, hogy amint az a megtámadott ítélet 34. pontjában említésre került, ez a megállapítás azon ténytől függetlenül érvényes, hogy a vitatott határozat képezi a szóban forgó főkövetelés egyetlen jogalapját.

36 Tekintettel arra, hogy a lényegében a szóban forgó követelés jogi alapjával kapcsolatos jogalap az indokolás mellékes része ellen irányul, azt mint hatástalant el kell utasítani.

37 Egyébiránt - amint azt a főtanácsnok az indítványának 93. pontjában megjegyezte - a kompenzációs kamatok odaítélése nem az EUMSZ 266. cikk első bekezdésének értelmében vett, a megsemmisítést kimondó ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló intézkedésből ered, hanem ezen EUMSZ 266. cikk második bekezdésének alkalmazásából, amely az EUMSZ 340. cikkre, azaz az Unió szerződésen kívüli felelősségével kapcsolatos peres eljárásokra hivatkozik (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ítélet, C-136/92 P, EU:C:1994:211, 42. pont). Ennek a kamatkategóriának ugyanis az a célja, hogy a kár összegének bíróság által történő értékeléséig bekövetkezett időmúlást kompenzálja, az adósnak felróható bármely késedelemtől függetlenül.

38 Ebből következően a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság "kompenzációsnak" minősülő kamatokkal volt adós, miközben kizárólag a késedelmi kamatokat lehetett megítélni a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság ítéletnek (EU:T:2011:185) az EUMSZ 266. cikk első bekezdése szerinti végrehajtása keretében.

39 Következésképpen a fellebbezésnek lényegében a kompenzációs kamatokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazásával kapcsolatos jogalapjait mint hatástalanokat el kell utasítani.

A kompenzációs kamatok tőkésítésével és a késedelmi kamatoknak 2011. április 15-től való számításával kapcsolatos téves jogalkalmazásról

A felek érvei

40 E harmadik jogalap két részre osztható. Ekképpen a Bizottság e jogalap egyik részében azon rárótt kötelezettséget vitatja, hogy a késedelmi kamatokat 2011. április 15-től fizesse.

41 A fellebbező kiemeli, hogy a késedelmi kamatokat főszabály szerint felszólítás után lehet követelni, amelynek helyébe elmarasztalás esetén a Törvényszék rendelkezése lép. Ezen elmarasztalás hiányában a Törvényszék visszamenőlegesen nem kötelezhet ilyen kamatok fizetésére. A Bizottság ekképpen vitatja azt a tényt, hogy a 2011. április 15-i időpontot határozták meg a késedelmi kamatok fizetésére vonatkozó kötelezettség kiindulópontjaként, amennyiben az ilyen kötelezettségnek nem a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság ítéletből (EU:T:2011:185), hanem kizárólag a vitatott határozatból kellene következnie.

42 Végül ezen időpont figyelembevétele ellentmond a Törvényszék által elfogadott álláspontnak, mivel ez utóbbi úgy ítélte meg, hogy a visszatérítési kötelezettség kizárólag a vitatott határozatból következik, amelyet 2011. október 14-én fogadtak el.

43 A fellebbezés e harmadik jogalapjának másik részében a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék nem kötelezhetett a késedelmi kamatok tőkésítésére, amennyiben a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság ítélet (EU:T:2011:185) semmilyen kifejezett marasztalást nem tartalmaz, amely e kamatok tőkésítését írja elő.

44 Az IPK úgy véli, hogy ez utóbbi ítélet egyetlen tárgya a vitatott határozat jogszerűségének vizsgálata volt. Az a tény, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg az ezen ítéletből származó jogkövetkezményeket, nem mentesíti a Bizottságot sem a késedelmi, sem a kompenzációs kamatok fizetésére vonatkozó kötelezettsége alól. Egyébiránt e társaság emlékeztet arra, hogy a Bizottság a Törvényszék előtti eljárás szóbeli szakasza során elismerte, hogy 2011. április 15-től számítva köteles késedelmi kamatokat fizetni.

45 Az IPK hozzáteszi, hogy a késedelmi kamatokat a főkötelezettségnek az említett ítélet kihirdetéséig felgyülemlett kompenzációs kamatokkal növelt összege alapján kell kiszámítani.

A Bíróság álláspontja

46 A késedelmi kamatok 2011. április 15-től való fizetésének kötelezettségével kapcsolatban hivatkozott téves jogalkalmazást illetően hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság a Törvényszék előtti eljárás szóbeli szakaszában elismerte, hogy adós volt a késedelmi kamatokkal, méghozzá ezen időponttól számítva.

47 Márpedig a Bíróság hatásköre a fellebbezés keretében azon jogi megoldás értékelésére korlátozódik, amelyet az első fokon eljárt bíróság előtt megvitatott jogalapokra adtak. A felek tehát főszabály szerint nem hozhatnak fel először a Bíróság előtt egy olyan jogalapot, amelyre a Törvényszék előtt nem hivatkoztak, mivel ez azzal járna, hogy a Bíróság felülvizsgálhatná a Törvényszék által elfogadott megoldás jogszerűségét olyan jogalapok tekintetében, amelyeket ez utóbbi nem vizsgálhatott meg (lásd ebben az értelemben: Németország kontra Bizottság ítélet, C-544/09 P, EU:C:2011:584, 63. pont). Ebből következően valamely jogalapnak olyan részét, amelyet először a fellebbezés kerete között adnak elő, elfogadhatatlannak kell minősíteni (lásd ebben az értelemben: FENIN kontra Bizottság ítélet, C-205/03 P, EU:C:2006:453, 22. pont).

48 Tekintettel arra, hogy a fellebbezés harmadik jogalapjának azon része, amely a késedelmi kamatok 2011. április 15-től való megítélésének kötelezettségével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul, új, azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

49 Ami a kamatok tőkésítésével kapcsolatos téves jogalkalmazást illeti, a jelen ítélet 37. és 38. pontjából következik, hogy a jelen esetben a Bizottság által fizetendő kamatok nem minősíthetők kompenzációs kamatoknak.

50 Amint azt a főtanácsnok az indítványának 117. pontjában megjegyezte, ezek a kamatok nem jelentenek a főköveteléshez kapcsolódó olyan kiegészítő kárt, amelyből magából is kamatok keletkeznek.

51 Ennélfogva, tekintettel arra, hogy a Törvényszék által a kamatoknak a megtámadott ítélet 42. pontjában elrendelt tőkésítése a korábban felgyülemlett kamatok kompenzációs jellegén alapul, az téves jogalkalmazásból származik.

52 Helyt kell tehát adni a Bizottság jogalapjának, amennyiben az a kamatok tőkésítéséhez kapcsolódik.

53 Kétségtelen, hogy amennyiben a Törvényszék ítéletének indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, az ilyen jogsértés nem eredményezheti az ítélet hatályon kívül helyezését, és ekkor az indokolást meg kell változtatni (lásd ebben az értelemben: Comitato "Venezia vuole vivere" és társai kontra Bizottság ítélet, C-71/09 P, C-73/09 P és C-76/09 P, EU:C:2011:368, 118. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54 Mindazonáltal - amint azt a főtanácsnok az indítványának 120. pontjában megjegyezte - a jelen esetben nincsen olyan különleges körülmény, amely igazolja az IPK-nak fizetendő késedelmi kamatok tőkésítését.

55 Ilyen körülmények között a harmadik jogalapot azon részében, amely a kamatok tőkésítésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul megalapozottnak kell nyilvánítani, az ezen felüli részében pedig elfogadhatatlannak.

Az indokolás elégtelen és ellentmondásos jellegéről

A felek érvei

56 Ötödik jogalapjában a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék nem válaszolt a kamatok összegével kapcsolatos érveire, mivel e kérdés kapcsán arra szorítkozott, hogy az ítélkezési gyakorlatra utalt. Egyébiránt a Törvényszék ellentmondott önmagának egyfelől annak megállapításával, hogy a kompenzációs kamatok az inflációból eredő pénzromlás mérséklésére irányulnak, másfelől azzal, hogy a megítélt kompenzációs kamatok összegét átalányjelleggel határozta meg.

57 Ami a késedelmi kamatokat illeti, a Bizottság azt is felrója a Törvényszéknek, hogy ítéletében ellentmondásos indokok szerepelnek, mivel e kamatok fizetése kezdő időpontjának 2011. április 15-öt tekintette, annak megállapítása ellenére, hogy a Bizottság fizetési kötelezettségének egyetlen jogalapját a vitatott határozat képezte.

58 Az IPK úgy véli, hogy a megtámadott ítélet indokolása semmilyen ellentmondásban vagy elégtelenségben nem szenved.

A Bíróság álláspontja

59 Egyfelől, a megtámadott ítéletnek a kompenzációs kamatok kiszámításával kapcsolatos indokolását illetően meg kell jegyezni - amint azt a főtanácsnok az indítványának 98. és 99. pontjában tette -, hogy a Törvényszék pontról pontra válaszolt a Bizottság által előtte felhozott érvekre.

60 Ekképpen azon érvet, hogy a kompenzációs kamatok kiszámítására vonatkozó indokolás elégtelen, mint megalapozatlant el kell utasítani.

61 Ezenkívül a jelen ítélet 37. és 38. pontjából következően a jelen ügyben szóban forgó kamatokat nem lehet kompenzációs kamatoknak minősíteni.

62 Következésképpen az azon alapuló érvet, hogy a megtámadott ítéletben a kompenzációs kamatok kiszámítására vonatkozóan ellentmondásos indokok szerepelnek, mint hatástalant el kell utasítani.

63 Másfelől, ami ezen ítéletben a késedelmi kamatok kiszámítására vonatkozóan szereplő ellentmondásos indokokat illeti, kitűnik a jelen ítélet 31. és 32. pontjából, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a vitatott határozat képezte a szóban forgó főkövetelés egyetlen jogalapját.

64 Mindazonáltal, a Törvényszék téves jogalkalmazása az indokolási kötelezettség tekintetében nem olyan jellegű, amely érvénytelenítené a megtámadott ítéletet, ha annak rendelkező része más jogi indokok alapján meglapozottnak bizonyul (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ítélet, C-367/95 P, EU:C:1998:154, 47. pont; Biret és Cie kontra Tanács ítélet, C-94/02 P, EU:C:2003:518, 63. pont).

65 Márpedig kitűnik a megtámadott ítélet 41. pontjából, hogy maga a Bizottság is elismerte a Törvényszék előtti szóbeli eljárás során, hogy adós volt a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság ítélet (EU:T:2011:185) kihirdetésétől számítva esedékes késedelmi kamatokkal, ezért a Törvényszék azon határozatát, hogy a szóban forgó kamatok e kihirdetés napjától fizetendők, a felek közötti megállapodás fennállására alapította.

66 Következésképpen az arra alapított érvet, hogy a megtámadott ítéletben a késedelmi kamatok kiszámítására vonatkozóan szereplő indokok ellentmondásosak mint hatástalant el kell utasítani.

67 Ennélfogva a fellebbezés ötödik jogalapját el kell utasítani.

A jogalap nélküli gazdagodásra irányadó uniós jogi elvek alkalmazásával kapcsolatos téves jogalkalmazásról

A felek érvei

68 Hatodik jogalapjában a Bizottság vitatja az EKB által megállapított kamatláb két százalékponttal való növelését. A Törvényszék - amennyiben a Bizottság nem gazdagodott - ténybeli hibát, és jogi hibát is vétett, mivel a kompenzációs kamatok fizetésének célja a hitelező vagyoncsökkenésének elkerülése, és nem az adós gazdagodásának megelőzése.

69 A fellebbező hozzáteszi, hogy a két százalékponttal növelt, irányadó refinanszírozási kamatláb átalányjellegű alkalmazása eredményeképpen az Unió vagyona egy rosszhiszemű hitelező javára csökkenne, ami ellentétes a jogalap nélküli gazdagodásra irányadó uniós jogi általános elvekkel.

70 Az IPK szerint a kompenzációs kamatok megítélésének a célja nemcsak a monetáris infláció mérséklése, hanem a jogalap nélküli gazdagodás megelőzése is.

A Bíróság álláspontja

71 Kitűnik a jelen ítélet 29-31. pontjából, hogy a Bizottság azon kötelezettsége, hogy késedelmi kamatokat fizessen, az EUMSZ 266. cikk első bekezdésének alkalmazásából következik. Következésképpen a Bizottság nem tudja célravezetően azt állítani, hogy e kötelezettség teljesítése az IPK jogalap nélküli gazdagodását eredményezi.

72 Következésképpen a fellebbezés hatodik jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

73 A fenti megfontolásokra tekintettel a megtámadott ítéletet csupán annyiban kell hatályon kívül helyezni, amennyiben az a Bizottság által az IPK-nak fizetendő késedelmi kamatok meghatározását a követelés addig felgyülemlett kamatokkal növelt főösszege alapján rendeli el. A Bíróság a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja.

Az ügy visszautalásáról a Törvényszékhez

74 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén a Bíróság az ügyet visszautalhatja határozathozatalra a Törvényszékhez, vagy ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti.

75 A jelen esetben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy rendelkezik minden szükséges elemmel ahhoz, hogy határozzon a kamatok IPK által kért tőkésítéséről.

76 Amint az a jelen ítélet 54. pontjában megjegyzésre került, az IPK részére fizetendő kamatok tőkésítésére irányuló kérelemnek nem lehet helyt adni. A Bizottság által az IPK-nak fizetendő késedelmi kamatokat következésképpen kizárólag a szóban forgó követelés főösszege alapján kell kiszámítani, és azok a 2011. április 15-i IPK International kontra Bizottság (EU:T:2011:185) ítélet maradéktalan végrehajtásáig esedékesek.

A költségekről

77 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely ez utóbbi 184. cikke (1) bekezdésének értelmében a fellebbezési eljárásra alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az említett eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

78 A jelen esetben, tekintettel arra, hogy a felek részlegesen pernyertesek lettek, úgy kell határozni, hogy mindkét fél maga viseli a jelen eljárás során felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének IPK International kontra Bizottság ítéletét (T-671/11, EU:T:2013:163) hatályon kívül helyezi, amennyiben az az Európai Bizottság által az IPK International - World Tourism Marketing Consultants GmbH-nak fizetendő késedelmi kamatok meghatározását a követelés addig felgyülemlett kamatokkal növelt főösszege alapján rendeli el.

2) A Bíróság a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja.

3) Az Európai Bizottság által az IPK International - World Tourism Marketing Consultants GmbH-nak fizetendő késedelmi kamatok összegét kizárólag a követelés főösszege alapján kell kiszámítani.

4) Az Európai Bizottság és az IPK International - World Tourism Marketing Consultants GmbH maguk viselik a jelen eljárás során felmerült saját költségeiket.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.