62013CJ0031[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2014. február 13. Magyarország kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Oltalom alatt álló földrajzi jelzések - 1234/2007/EK rendelet - A borok eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek elektronikus nyilvántartása - E-Bacchus nyilvántartás - Tokaj. C-31/13. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. február 13. ( *1 )

"Fellebbezés - Oltalom alatt álló földrajzi jelzések - 1234/2007/EK rendelet - A borok eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek elektronikus nyilvántartása - E-Bacchus nyilvántartás - Tokaj"

A C-31/13. P. sz. ügyben,

Magyarország (képviselik: Fehér M. Z. és Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2013. január 22-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: Bottka V., B. Schima és B. Eggers, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Szlovák Köztársaság (képviseli: B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök (előadó), C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh, C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. november 6-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében Magyarország az Európai Unió Törvényszéke T-194/10. sz., Magyarország kontra Bizottság ügyben 2012. november 8-án hozott azon ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elfogadhatatlannak nyilvánította a "Vinohradnícka oblast' Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek a borok eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek elektronikus nyilvántartásába (a továbbiakban: E-Bacchus nyilvántartás) származási országként Szlovákia feltüntetésével történő 2010. február 26-i bejegyzésével (a továbbiakban: vitatott bejegyzés) szemben előterjesztett, megsemmisítés iránti keresetét.

Jogi háttér

Az 1493/1999/EK rendelet

2 A borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1493/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 179., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 25. o.) 54. cikke az alábbiak szerint rendelkezett:

"(1) »Meghatározott termőhelyről származó minőségi borok« (»m. t. minőségi borok«) azok a borok, amelyek megfelelnek e cím rendelkezéseinek, valamint az ezekkel kapcsolatban elfogadott közösségi és nemzeti rendelkezéseknek.

[...]

(4) A tagállamok továbbítják a Bizottságnak az általuk elismert m. t. minőségi borok listáját, amelyen minden m. t. minőségi bor esetében feltüntetik azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek ezeknek az m. t. minőségi boroknak a termelésére és előállítására vonatkoznak.

(5) A Bizottság a listát közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában."

3 Az említett rendeletet hatályon kívül helyezte a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 148., 1. o.).

A 479/2008 és az 1234/2007/EK rendelet

4 A 479/2008 rendelet (5) preambulumbekezdése kimondta, hogy "helyénvaló a borágazatra alkalmazandó közösségi szabályozás alapvető átformálása".

5 Az említett rendelet (36) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"A Közösségben már létező eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket a jogbiztonság érdekében mentesíteni kell az új vizsgálati eljárás követelménye alól. Az érintett tagállamoknak ugyanakkor el kell juttatniuk a Bizottsághoz azokat az alapvető információkat és okmányokat, amelyek alapján nemzeti szinten elismerték azokat; ennek hiányában a termékek elveszítik az eredetmegjelölésre vagy a földrajzi jelzésre vonatkozó oltalmat. A létező eredetmegjelölések és földrajzi jelzések törlésének alkalmazási körét a jogbiztonság érdekében korlátozni kell."

6 A 479/2008 rendelet 51. cikkének (1) bekezdése alapján az 1493/1999 rendelet 51. és 54. cikkével összhangban oltalom alatt álló bornevekre a 479/2008 rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes.

7 A 479/2008 rendeletet a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK rendelet ("az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet") módosításáról szóló, 2009. május 25-i 491/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 154., 1. o.) 2009. augusztus 1-jével hatályon kívül helyezte.

8 A 491/2009 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése úgy rendelkezik, hogy a hatályon kívül helyezett rendeletre, azaz a 479/2008 rendeletre való hivatkozásokat a 2009. november 20-i 1140/2009/EK tanácsi rendelettel (HL L 312., 4. o.) módosított, a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre ("az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet") (HL L 299., 1. o., a továbbiakban: 1234/2007 rendelet) való hivatkozásként kell értelmezni az említett rendelet XXII. mellékletében foglalt, vonatkozó megfelelési táblázat szerint.

9 Az említett megfelelési táblázatokból kitűnik, hogy a 479/2008 rendelet 51. cikke megfelel az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének.

10 Az 1234/2007 rendeletbe tehát a 491/2009 rendelet alkalmazásával és 2009. augusztus 1-jei hatállyal beépült a 479/2008 rendelet.

11 Az 1234/2007 rendelet 118i. cikke a következőket írja elő:

"A Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján [...] dönt az ezen alszakaszban meghatározott feltételeknek és általában véve a közösségi jognak megfelelő eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmának megadásáról, vagy ha e feltételek nem teljesülnek, a kérelem elutasításáról."

12 Az 1234/2007 rendelet 118n. cikke kimondja:

"A Bizottság létrehozza és naprakésszé teszi oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi nevek [helyesen: a borokra vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi nevek] nyilvános hozzáférésű elektronikus nyilvántartását."

13 Az 1234/2007 rendelet "Létező oltalom alatt álló bornevek" című 118s. cikkének szövege a következő: "(1) Az 1493/1999/EK rendelet 51. és 54. cikkével és az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29-i 753/2002/EK bizottsági rendelet [...] 28. cikkével összhangban oltalom alatt álló bornevekre az e rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes. A Bizottság bevezeti ezeket az e rendelet 118n. cikke szerinti nyilvántartásba. (2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló bornevek tekintetében a következőket adják át a Bizottságnak: (3) Azok az (1) bekezdésben említett bornevek, amelyekre vonatkozóan a (2) bekezdésben említett információkat 2011. december 31-ig nem nyújtják be, elveszítik e rendelet szerinti oltalmukat. A Bizottság megteszi a kapcsolódó hivatalos lépéseket e neveknek a 118n. cikkben előírt nyilvántartásból történő eltávolítására. (4) A 118r. cikk nem vonatkozik az (1) bekezdésben említett[,] létező oltalom alatt álló bornevekre. A Bizottság 2014. december 31-ig saját kezdeményezésére [...] dönthet úgy, hogy az (1) bekezdésben említett[,] létező oltalom alatt álló bornevek oltalma törölhető, amennyiben azok nem felelnek meg a 118b. cikkben foglalt feltételeknek".

a) [...] műszaki dokumentáció;

b) a nemzeti jóváhagyásról szóló határozat.

14 2009. augusztus 1-jén az 1234/2007 rendelet 118n. cikkének megfelelően az E-Bacchus nyilvántartás lépett az m. t. minőségi borok jegyzékének az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzététele helyébe. Az említett nyilvántartás az 1234/2007 rendeletnek megfelelően tartalmazza a tagállamok borokra vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelöléseit és földrajzi jelzéseit, valamint a harmadik országból származó borokat jelölő azon eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, amelyek az Európai Unió és az érintett harmadik országok között létrejött kétoldalú megállapodások értelmében oltalom alatt állnak.

15 A 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. július 14-i 607/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 193., 60. o.) 71. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"A Bizottság az adott eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmának a 479/2008/EK rendelet 51. cikke (4) bekezdésével összhangban történő törlésére vonatkozó határozatát az ugyanazon rendelet 51. cikkének (2) bekezdése alapján rendelkezésére álló dokumentumok alapján hozza meg."

16 A 607/2009 rendelet "Átmeneti rendelkezések" címet viselő 73. cikkének (1) és (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) A tagállamok által 2009. augusztus 1-jéig eredetmegjelölésként vagy földrajzi jelzésként elismert azon bornevek esetében, amelyeket a Bizottság nem tett közzé az 1493/1999/EK rendelet 54. cikkének (5) bekezdésében vagy a 753/2002/EK rendelet 28. cikkében foglaltaknak megfelelően, a 479/2008/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint kell eljárni.

(2) A 479/2008/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdése alapján oltalom alatt álló bornevekhez, illetve a 479/2008/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdése alapján oltalomban nem részesülő bornevekhez kapcsolódó termékleírásokat érintő, az érintett tagállamhoz [helyesen: tagállam által] legkésőbb 2009. augusztus 1-jén benyújtott módosítások esetében a 479/2008/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni, feltéve, hogy a tagállam jóváhagyó határozatát és a 479/2008/EK rendelet 35. cikkének (1) bekezdésében előírt termékleírást legkésőbb 2011. december 31-ig eljuttatják a Bizottsághoz."

A jogvita előzményei

17 A Bizottság által az Európai Unió Hivatalos Lapjának2006. február 17-i (HL C 41., 1. o.) és 2007. május 10-i (HL C 106., 1. o.) számában az 1493/1999 rendelet 54. cikke (5) bekezdésének megfelelően közzétett m. t. minőségi borok jegyzékében e borok egyikeként szerepelt a szlovákiai tokaji borvidékről származó borok jelölésére a "Vinohradnícka oblasť Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelölés. Az említett, oltalom alatt álló eredetmegjelölést a Bizottság vette fel a jegyzékbe a szlovák hatóságok által szolgáltatott azon adatok alapján, amelyek szerint ezen, oltalom alatt álló eredetmegjelölés szerepelt a bortermelésről és a borokról szóló, 2005. március 17-i 182/2005. sz. törvény (Zákon o vinohradníctve a vinárstve; a továbbiakban: 182/2005. sz. törvény) 8. és 34. cikkében.

18 Ezzel szemben az m. t. minőségi boroknak a 2009. július 31-én (HL C 187., 1. o.), az E-Bacchus nyilvántartás bevezetése előtt közzétett legutóbbi jegyzéke az előző jegyzékekkel ellentétben a "Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast'" oltalom alatt álló eredetmegjelölést, valamint a szlovák mezőgazdasági minisztériumnak a telepítési jogok részletes szabályairól és a 182/2005. sz. törvény egyes egyéb rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2005. május 13-i 237/2005. sz. rendeletére (Vyhláška Ministerstva pôdohospodárstva Slovenskej republiky, ktorou sa ustanovujú podrobnosti o podmienkach udeľovania výsadbových práv a ktorou sa vykonávajú niektoré ďalšie ustanovenia zákona č. 182/2005 Z. z. o vinohradníctve a vinárstve; a továbbiakban: 237/2005. sz. rendelet) való hivatkozást tüntette fel. E módosításra a szlovák kormány kérelme alapján került sor.

19 2009. augusztus 1-jén a "Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast'" oltalom alatt álló eredetmegjelölést bejegyezték az E-Bacchus nyilvántartásba.

20 2009. november 30-án a szlovák hatóságok levelet intéztek a Bizottsághoz, amelyben azt kérték, hogy a "Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblasť" oltalom alatt álló eredetmegjelölést az említett nyilvántartásban a "Vinohradnícka oblasť Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel, illetve a "Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel váltsák fel. Kérésüket azzal indokolták, hogy a 2009. augusztus 1-jén hatályos nemzeti jogszabályaikban - nevezetesen a 182/2005. sz. törvényben és a 237/2005. sz. rendeletben - ténylegesen ezek a megnevezések szerepelnek.

21 2010. február 18-án a szlovák hatóságokhoz intézett levelében a Bizottság megállapította, hogy az említett rendelkezések szövegében csupán a "Vinohradnícka oblasť Tokaj" kifejezés szerepel. Következésképpen a Bizottság elutasította a szlovák kormány azon kérelmét, hogy jegyezze be a "Tokaj" eredetmegjelölést az említett nyilvántartásba. Álláspontja szerint a nemzeti jogszabályokban a "Tokaj" szó önmagában nem, csupán több szóból álló kifejezések - mint például a "Vinohradnícka oblasť Tokaj", az "Akostné víno pochádzajúce z vinohradníckej oblasti Tokaj" és a "Tokajské víno" - részeként szerepelt.

22 2010. február 26-án azonban a Bizottság - a szlovák hatóságok 2009. november 30-i levelében kifejtett további érveket figyelembe véve - a 2009. augusztus 1-jén hatályos szlovák rendelkezésekre tekintettel úgy módosította az E-Bacchus nyilvántartásban szereplő adatokat, hogy azok megfeleljenek a szóban forgó rendelkezések pontos szövegének, és ily módon elvégezte a vitatott bejegyzést.

23 A magyar hatóságok a Bizottsághoz címzett 2010. március 5-i levelükben vitatták e bejegyzést. Arra hivatkoztak, hogy a helyes eredetmegjelölés nem a "Vinohradnícka oblasť Tokaj", hanem a "Tokajská vinohradnícka oblast'" lett volna. A bortermelésre és a borokra vonatkozó új szlovák jogszabályra, nevezetesen a 2009. június 30-án elfogadott és 2009. szeptember 1-jétől hatályos 313/2009. sz. törvényre (Zákon o vinohradníctve a vinárstve; a továbbiakban: 313/2009. sz. törvény) hivatkoztak, amelyben a "Tokajská vinohradnícka oblast'" kifejezés szerepelt.

24 2010. április 27-én a szlovák parlament új törvényt fogadott el, amely hatályon kívül helyezte a 313/2009. sz. törvényt, és bevezette a "Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelölést. Az említett új törvény 2010. június 1-jén lépett hatályba.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

25 A Törvényszék Hivatalához 2010. április 28-án benyújtott keresetével Magyarország a vitatott bejegyzés törlését kérte.

26 2010. szeptember 13-án hozott végzésével a Törvényszék megengedte a Szlovák Köztársaság beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatására.

27 A Törvényszék előtt megtartott tárgyalás során a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt arra hivatkozva, hogy a vitatott bejegyzés nem minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében vett "megtámadható aktusnak". A Törvényszék T-237/08. sz., Abadía Retuerta kontra OHIM (CUVÉE PALOMAR) ügyben 2010. május 11-én hozott ítéletének (EBHT 2010., II-1583. o.) 101. pontjára támaszkodva azt állította, hogy a "Vinohradnícka oblasť Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelölés forrása a Szlovák Köztársaság nemzeti jogszabályaiban található, és ezért a vitatott bejegyzés nem jár joghatásokkal.

28 A megtámadott ítélettel a Törvényszék elutasította Magyarország keresetét mint elfogadhatatlant azzal az indokkal, hogy a vitatott bejegyzés nem járt joghatásokkal, és ily módon nem volt az EUMSZ 263. cikk értelmében vett "megtámadható aktus". A Törvényszék álláspontját különösen az 1493/1999 rendelet alapján már oltalom alatt álló bornevek oltalmának az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (1) bekezdése által megállapított automatikus jellegére alapította. E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 21. pontjában az alábbiak szerint határozott:

"Az 1493/1999 rendelet alapján már oltalom alatt álló megnevezések oltalmának a [...] 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (1) bekezdése által megállapított automatikus jellegéből az említett borneveket illetően az következik, hogy e megnevezéseknek az E-Bacchus nyilvántartásba való bejegyzése nem szükséges ahhoz, hogy azok uniós szintű oltalmat élvezzenek. Ugyanis a szóban forgó bornevek esetében az [...] 1234/2007 rendelet alapján »automatikusan« érvényes az oltalom, anélkül hogy az oltalom az említett nyilvántartásba való bejegyzéstől függne. E bejegyzés csupán a már fennálló oltalmaknak az egyik szabályozási rendszerből egy másikba történő automatikus átvezetésének következménye, és nem feltétele ezen oltalomnak. Ebből következik, hogy mivel a »Vinohradnícka oblasť Tokaj« oltalom alatt álló eredetmegjelölés részét képezi az 1493/1999 rendelet alapján már oltalom alatt álló borneveknek, ezért annak bejegyzése az E-Bacchus nyilvántartásba nem volt szükséges ahhoz, hogy ezen, oltalom alatt álló eredetmegjelölés uniós szintű oltalmat élvezzen."

29 Közelebbről az 1493/1999 rendelet alapján fennálló oltalmat illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 23. pontjában megállapította, hogy "a bornevek[nek az említett] rendeletben megállapított közösségi oltalma azokon a borneveken alapult, amelyeket a tagállamok jogszabályai állapítottak meg az említett rendelet releváns rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett. Ez az oltalom nem valamely önálló közösségi eljárásból következett, sőt nem is valamely olyan mechanizmusból, amelynek alapján a tagállamok által elismert földrajzi árujelzőket valamely kötelező jellegű közösségi jogi aktusba foglalták volna (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Abadía Retuerta kontra OHIM [CUVÉE PALOMAR] ügyben hozott ítélet 97. pontját)."

30 A Törvényszék tehát kimondta, hogy sem a "Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast'" oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában az m. t. minőségi borok jegyzékében 2009. július 31-én történő téves közzététele, sem a 313/2009. sz. törvény elfogadása nem vonja kétségbe e megállapítást.

31 E tekintetben a Törvényszék egyrészről úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 26. pontjában, hogy a "Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast'" oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában történő téves közzététele tájékoztató jellege folytán "nem kérdőjelezi meg az 1493/1999 rendelet által azon eredetmegjelölések részére biztosított oltalmat, amelyek a szlovák jogszabályok értelmében oltalom alatt álltak, ideértve a »Vinohradnícka oblasť Tokaj« megnevezést is".

32 Másrészről a Törvényszék ítéletének 28. pontjában kimondta, hogy a 313/2009. sz. törvény, amely hatályon kívül helyezte a 182/2005. sz. törvényt és a 237/2005. sz. rendeletet, és úgy rendelkezik, hogy a szlovák borvidéknek része a "Tokajská vinohradnícka oblasť" egység, 2009. szeptember 1-jén lépett hatályba, míg az E-Bacchus nyilvántartásba való bejegyzés szempontjából kizárólag a 2009. augusztus 1-jén hatályos jogszabályok voltak relevánsak.

33 Ezenkívül a megtámadott ítélet 29. és 30. pontjában a Törvényszék elutasította Magyarország azon érvelését, amely szerint a 607/2009 rendelet 73. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni, mivel e rendelkezés alapján egyértelmű, hogy létezik a bornevekre vonatkozó termékleírás. Megállapította, hogy a 313/2009. sz. törvény nem tekinthető úgy, mint a szóban forgó megnevezésekre vonatkozó termékleírást érintő módosítás, mert az E-Bacchus nyilvántartás módosítása idején, vagyis 2010. február 26-ig a Szlovák Köztársaság nem küldött meg a Bizottságnak semmilyen termékleírást a "Vinohradnícka oblasť Tokaj", illetve a "Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast'" megnevezések kapcsán.

34 A Törvényszék a Magyarország által a keresetének elfogadhatósága mellett felhozott további érveket szintén elutasította.

35 Ily módon elsőként azt az érvet illetően, miszerint az E-Bacchus nyilvántartás azon szerepét, hogy az érdekelt harmadik felek számára információforrásul szolgál, úgy kell tekinteni, hogy az ezen utóbbiak számára joghatásokat keletkeztet, a Törvényszék a megtámadott ítélet 33. pontjában megállapította, hogy mivel azon nemzeti intézkedések harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetősége, amelyekkel a Szlovák Köztársaság ezt az oltalmat bevezette, e rendelkezéseknek a Szlovák Köztársaság hivatalos lapjában történő közzétételéből, és nem az említett nyilvántartásba történő bejegyzésből következik, az említett tájékoztató funkció nem módosíthatja jelentősen az említett harmadik felek helyzetét.

36 Másodszor, Magyarország azon érvét illetően, amely szerint az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzés által biztosított oltalom nem automatikus, hiszen a Bizottság köteles megvizsgálni, hogy teljesülnek-e az ezen oltalomban való részesülés feltételei, a Törvényszék a megtámadott ítélet 34. és 35. pontjában kimondta, hogy az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) bekezdése ugyan jogot ad a Bizottság részére arra, hogy 2014. december 31-ig bizonyos feltételek megvalósulása esetén visszavonja az 1493/1999 rendelet alapján oltalom alatt álló megnevezések automatikus oltalmát, e jogkör ténylegesen csak azt követően gyakorolható, hogy bemutatták a termékleírást tartalmazó műszaki dokumentációt. Márpedig a vitatott bejegyzés időpontjában a Szlovák Köztársaság még nem nyújtotta be a Bizottsághoz a termékleírást. Ebben az időpontban tehát a Bizottság nem tudta, és így nem is volt köteles gyakorolni az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) bekezdése szerinti ellenőrzési jogkörét.

37 Amennyiben Magyarország arra is hivatkozott, hogy a megfelelő ügyintézés elve kötelezi a Bizottságot a tagállamok által szolgáltatott adatok pontosságának, naprakészségének, hitelességének és megfelelő jellegének ellenőrzésére, a Törvényszék kimondta, hogy anélkül, hogy arról a kérdésről dönteni kellene, hogy e kötelezettség fennáll-e, az semmi esetre sem módosítaná jelentősen az érintett harmadik személyek jogi helyzetét.

38 A Törvényszék a megtámadott ítélet 36. pontjában Magyarország azon érvét is elvetette, miszerint az E-Bacchus nyilvántartás tartalma határozza meg azon műszaki dokumentációkat, amelyeket az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében legkésőbb 2011. december 31-ig kellett átadni. Kimondta, hogy e dokumentációk tartalma a közösségi szabályozás alkalmazásával a nemzeti rendelkezésektől, és nem az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzéstől függ. Ugyanezen érvelést alkalmazta a megtámadott ítélet 37. pontjában Magyarország azon érvének elutasítása kapcsán, amely szerint az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzés határozza meg a termékek címkézésekor és kiszerelésekor az 1234/2007 rendelet szerint kötelezően feltüntetendő adatokat.

A felek kérelmei

39 Fellebbezésében Magyarország azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 61a. cikke értelmében döntsön érdemben az ügyben, és

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

40 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést;

- másodlagosan utasítsa el a magyar kormány keresetét, és

- Magyarországot kötelezze a költségek viselésére.

41 A Szlovák Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, és

- Magyarországot kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

42 Fellebbezésének alátámasztására Magyarország lényegében három jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot az EUMSZ 263. cikk értelmében vett "megtámadható aktus" fogalmának értelmezése során a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazásra alapítja. Második jogalapjával Magyarország az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik. A harmadik jogalapot a megtámadott ítélet indokolásának hiányára alapítja.

Az első jogalapról

A felek érvei

43 Első jogalapjával Magyarország azt állítja, hogy a Törvényszék, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott bejegyzésnek nincs joghatása, tévesen alkalmazta a jogot. E jogalapjának alátámasztására Magyarország lényegében négy érvet fogalmaz meg.

44 Első érvével, amelyet fellebbezésében és a tárgyaláson is kifejtett, Magyarország azt állítja, hogy a Bizottság a vitatott bejegyzés elvégzésével olyan bornévnek biztosított az 1234/2007 rendelet 118s. cikkén alapuló oltalmat, amely a vonatkozó uniós szabályozás alapján nem tekinthető úgy, mint amely a nemzeti jog alapján 2009. augusztus 1-jéig oltalmat élvezett. Valamely bornévnek az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzése Magyarország szerint azzal a joghatással jár, hogy tanúsítja az említett rendelet által létrehozott új uniós jogi rendszer szerinti oltalom fennállását, amely rendelet uniós szintre emeli az azon bornevekre vonatkozó oltalmat, amely korábban csak nemzeti szinten létezett. Következésképpen a Törvényszék által kimondottaktól eltérően az E-Bacchus nyilvántartásba való bejegyzés nem csupán egyik következménye a bornevek oltalmát biztosító egyik szabályozási rendszerből a másikba történő automatikus átvezetésnek.

45 E feltételek mellett Magyarország megállapítja, hogy az E-Bacchus nyilvántartás nem tekinthető úgy, mint amely az m. t. minőségi boroknak az Európai Unió Hivatalos Lapja C sorozatában közzétett jegyzékében szereplő bornevek puszta digitalizálása, és amely nem jár joghatásokkal. Következésképpen a Törvényszék által a fent hivatkozott Abadía Retuerta kontra OHIM (CUVÉE PALOMAR) ügyben hozott ítéletből levont azon következtetések, amelyek szerint az említett C sorozatban közzétett listák csak tájékoztató jellegűek, semmiképpen nem alkalmazhatók az E-Bacchus nyilvántartásra.

46 Magyarország másodsorban úgy véli, hogy a Bizottságnak az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzés során el kell végeznie az említett nyilvántartásba bejegyzendő bornevek ellenőrzését. Jóllehet az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) bekezdését nem kell alkalmazni, a Bizottság köteles megbizonyosodni arról, hogy e megjelöléseket 2009. augusztus 1-jéig "elismerték-e a tagállamok" oltalom alatt álló eredetmegjelölésekként vagy földrajzi jelzésekként.

47 Harmadszor az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzés joghatásai egyéb következményekkel is járnak, így az E-Bacchus nyilvántartásba bejegyzett megnevezések termékleírásának elkészítésére vonatkozó kötelezettséggel, amely termékleírást a létező eredetmegjelölések esetében legkésőbb a 2011. év végéig be kell nyújtani, aminek híján az érintett megnevezéseket törölni kell az említett nyilvántartásból. Az említett nyilvántartásba való bejegyzésnek a címkézés tekintetében is vannak következményei.

48 Magyarország negyedszer azt állítja, hogy a Bizottságnak azon feladatánál fogva, hogy vezeti az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések elektronikus nyilvántartását, valamint a megfelelő ügyintézés, a lojális együttműködés és a jogbiztonság elvének alkalmazása miatt észlelnie kellett volna a 313/2009. sz. törvénynek a Szlovák Köztársaság általi elfogadását.

49 A Bizottság úgy véli, hogy Magyarország első jogalapja az alkalmazandó jogszabályok téves értelmezésén alapul. Emlékeztet arra, hogy az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (1) bekezdése alapján az 1493/1999 rendelet 51. és 54. cikkével összhangban oltalom alatt álló bornevekre az 1234/2007 rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes, anélkül hogy e tekintetben a Bizottság bármilyen határozata szükséges lenne.

50 E megnevezések oltalma tehát magából a rendeletből, és nem az E-Bacchus nyilvántartásba történő későbbi bejegyzésből ered. Tekintettel pusztán tájékoztató jellegére, amely az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett listákéhoz hasonló, az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzés nem alkalmas arra, hogy módosítsa harmadik felek jogi helyzetét, és a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot azzal, hogy a jelen ügyre a fent hivatkozott Abadía Retuerta kontra OHIM (CUVÉE PALOMAR) ügyben hozott ítéletet alkalmazta. A vitatott bejegyzés joghatásainak hiányát egyébiránt erősíti az a körülmény, hogy az uniós szintű oltalmat ideiglenes jelleggel biztosítják, és az megszűnik, ha a termékleírást nem nyújtják be 2011 vége előtt.

51 Magyarországnak a Bizottság ellenőrzési jogköreivel kapcsolatos érveit ez utóbbi szintén elutasítja, és hangsúlyozza a már létező oltalom alatt álló bornevek bejegyzésének automatikus jellegét, valamint az uniós szintű eljárás hiányát. E tekintetben kiemeli, hogy a 607/2009 rendelet 73. cikkének alkalmazásában a Bizottság köteles bejegyezni az E-Bacchus nyilvántartásba minden olyan eredetmegjelölést és földrajzi jelzést, amely "a tagállamok által" 2009. augusztus 1-jéig "elismert". Egyébiránt, mivel a Szlovák Köztársaság a vitatott bejegyzés időpontjában még nem nyújtotta be a termékleírást a Bizottság részére, az utóbbi egyáltalán nem gyakorolt ellenőrzési jogkört az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) bekezdése alapján, és erre nem is volt köteles.

52 A Bizottság végül arra hivatkozva vitatja Magyarország azon érveit, amelyek az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzésnek a termékleírásra és a címkézésre gyakorolt joghatásaival kapcsolatosak, hogy ezen érveivel Magyarország valójában a Törvényszék előtti elsőfokú eljárásban előterjesztett jogalapjainak a Bíróság általi újbóli vizsgálatát kívánja elérni.

53 A Szlovák Köztársaság a Bizottsághoz hasonlóan úgy véli, hogy az első jogalap megalapozatlan. E tekintetben azt állítja, hogy a létező borneveknek az E-Bacchus nyilvántartásba való bejegyzése nem jár joghatásokkal, és ily módon nem minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében vett "megtámadható aktusnak". E megállapítás alátámasztása érdekében a korábbi szabályozásra hivatkozik, amely álláspontja szerint már létrehozta a bornevek uniós szintű oltalmát.

A Bíróság álláspontja

54 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül az uniós intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul (lásd különösen a C-316/91. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1994. március 2-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-625. o.] 8. pontját, a C-138/03., C-324/03. és C-431/03. sz., Olaszország kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. november 24-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-10043. o.] 32. pontját, valamint a C-463/10. P. és C-475/10. P. sz., Deutsche Post és Németország kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. október 13-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-9639. o.] 36. pontját).

55 Valamely aktus e kötelező joghatásait olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett aktus tartalma (lásd ebben az értelemben különösen a 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pontját és a C-57/95. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1997. március 20-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-1627. o.] 9. pontját), adott esetben figyelembe véve az utóbbi aktus elfogadásának körülményeit (lásd ebben az értelemben különösen a C-50/90. sz., Sunzest kontra Bizottság ügyben 1991. június 13-án hozott végzés [EBHT 1991., I-2917. o.] 13. pontját és a C-362/08. P. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-669. o.] 58. pontját), valamint az elfogadó intézmény hatáskörét (lásd ebben az értelemben különösen a C-301/03. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 2005., I-10217. o.] 28. pontját).

56 Először is a vitatott bejegyzés tartalmát illetően kétségtelen, hogy a Bizottság 2010. február 26-án módosította az E-Bacchus nyilvántartásban szereplő információkat azzal, hogy a "Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast'" oltalom alatt álló eredetmegjelölést a "Vinohradnícka oblast' Tokaj" eredetmegjelöléssel váltotta fel, anélkül hogy megváltoztatta volna a vonatkozó nemzeti jogszabályra, azaz a 237/2005. sz. rendeletre való hivatkozást, továbbá azzal, hogy referencia-időpontként 2009. augusztus 1-jét tartotta fenn. Ahogyan a vitatott bejegyzés tartalmából következik, amely mind a szlovák jogszabályt, mind pedig a referencia-időpontot feltünteti, az eredetmegjelölések oltalmának az 1234/2007 rendelet 118s. cikke által létrehozott átmeneti rendszere a nemzeti jogszabályok által az említett időpontban elismert borneveken alapul.

57 Másodszor azon összefüggést illetően, amelyben a vitatott bejegyzésre sor került, a 479/2008 rendelet (36) preambulumbekezdéséből következik, hogy az átmeneti rendszer célja az Unióban már létező eredetmegjelöléseknek és földrajzi jelzéseknek az új vizsgálati eljárás követelménye alóli mentesítése, valamint azok törlése lehetőségének a jogbiztonság érdekében történő korlátozása.

58 A fentiekből következik, hogy az 1234/2007 rendelet 118s. cikkében szabályozott átmeneti rendszert azért hozták létre, hogy jogbiztonsági okokból fenntartsák a 2009. augusztus 1-je előtt a belső jogban és ily módon az 1493/1999 rendelet alapján uniós szinten már oltalom alatt álló bornevek oltalmát. Az 1234/2007 rendelet 118s. cikke (1) bekezdésének szövege megerősíti e célkitűzést annak kimondásával, hogy e bornevekre "az e rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes". Következésképpen a Törvényszék jogosan állapította meg a megtámadott ítélet 21. pontjában, hogy a létező bornevek oltalma automatikus jellegű.

59 Harmadszor a Bizottság azon jogkörét illetően, amellyel a vitatott bejegyzés során rendelkezik, kétségtelen, hogy ezen intézmény a létező bornevek oltalmának automatikus jellege ellenére 2014. december 31-ig az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének második albekezdése alapján dönthet úgy, hogy az említett cikk (1) bekezdésében említett, létező oltalom alatt álló bornevek automatikus oltalma törölhető.

60 Mindazonáltal a vitatott bejegyzés nem minősül ilyen törlésnek. Mint az a 607/2009 rendelet 71. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, és ahogyan azt Magyarország a fellebbezésében is elismeri, a Bizottság e jogkörét csak azt követően gyakorolhatja, hogy a tagállamok az 1234/2007 rendelet 118s. cikke (2) bekezdésének megfelelően átadták a termékleírást és a nemzeti jóváhagyásról szóló határozatokat tartalmazó műszaki dokumentációt.

61 Márpedig e tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 34. pontjában megállapította, hogy a Szlovák Köztársaság a vitatott bejegyzés időpontjáig nem nyújtott be a Bizottsághoz termékleírást, amit egyébiránt a jelen fellebbezés keretében nem is vitattak. Következésképpen a Törvényszék jogosan állapította meg az említett 34. pontban, hogy e dokumentumoknak a Bizottság részére történő átadását megelőzően az utóbbi nem volt sem köteles, sem pedig jogosult gyakorolni az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) bekezdésében említett, létező oltalom alatt álló bornevek feletti ellenőrzési jogkörét.

62 E következtetést nem vonja kétségbe az a körülmény, miszerint a Bizottság 2010. február 26-án a szlovák kormány kérésére módosította az E-Bacchus nyilvántartásban szereplő bejegyzést oly módon, hogy a "Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast'" oltalom alatt álló eredetmegjelölést a "Vinohradnícka oblast' Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel váltotta fel. E módosítás ugyanis nem a Bizottság ellenőrzésén vagy értékelésén alapult, hanem a 607/2009 rendelet 73. cikkének (1) bekezdésén, amely az 1234/2007 rendelet 118s. cikkében szereplő automatikus oltalmat kiterjeszti a nemzeti jog alapján 2009. augusztus 1-jén ténylegesen oltalom alatt álló, és ily módon az 1493/1999 rendelet alapján oltalom alatt álló azon bornevekre, amelyek nem szerepelnek az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, m. t. minőségi borokra vonatkozó legutóbbi jegyzékben.

63 A fentiek összességéből következik, hogy a tagállamok által 2009. augusztus 1-jéig eredetmegjelölésként vagy földrajzi jelzésként elismert azon bornevek tekintetében a Bizottság által a 607/2009 rendelet 73. cikkének (1) bekezdése alapján az E-Bacchus nyilvántartásba tett bejegyzés, amelyeket a Bizottság nem tett közzé az 1493/1999/EK rendelet 54. cikkének (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, semmilyen hatással nincs az e bornevek által uniós szinten élvezett automatikus oltalomra. A Bizottság ugyanis nem biztosíthat oltalmat, és nem dönthet arról, hogy melyik bornevet kell az említett 73. cikk (1) bekezdése alapján az E-Bacchus nyilvántartásba bejegyezni. Nem kell tehát különbséget tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, m. t. minőségi borokra vonatkozó jegyzékekbe való bejegyzés és az E-Bacchus nyilvántartásba való bejegyzés joghatásai között.

64 Következésképpen a Törvényszék jogosan mondta ki a megtámadott ítélet 21. és 23. pontjában, hogy az E-Bacchus nyilvántartásba való bejegyzés nem szükséges ahhoz, hogy az említett bornevek uniós szintű oltalmat élvezzenek, mivel a szóban forgó bornevek esetében a módosított 1234/2007 rendelet alapján automatikusan érvényes az oltalom, anélkül hogy ezen oltalom az említett nyilvántartásba való bejegyzéstől függne.

65 Tekintettel arra, hogy a vitatott bejegyzés nem teljesíti a jelen ítélet 54. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatban kimondott követelményeket, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot annak megállapításakor, hogy e bejegyzés nem minősül megtámadható aktusnak.

66 E megállapítást egyáltalán nem gyengítik Magyarországnak a jelen ítélet 47. és 48. pontjában említett érvei.

67 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy Magyarország csupán az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzés kötelező joghatásai szükségszerű következményeinek tekinti egyrészről a címkézésre és a műszaki dokumentáció tartalmára gyakorolt hatásokat, másrészről pedig a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az új szlovák törvény elfogadását észlelje. Ezen érvek egyáltalán nem teszik kétségessé a Törvényszék által a megtámadott ítélet 38. pontjában levont azon következtetést, amely szerint a vitatott bejegyzés nem járt joghatásokkal, ezért azok a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően hatástalanok (lásd a C-302/99. P. és C-308/99. P. sz., Bizottság és Franciaország kontra TF1 egyesített ügyekben 2001. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-5603. o.] 26. és 29. pontját, valamint a C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P.-C-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 148. pontját).

68 A fentiek összességéből következik, hogy Magyarország első jogalapját el kell utasítani.

A második jogalapról

A felek érvei

69 Második jogalapjával Magyarország azt állítja, hogy a Törvényszék annak kimondásával, hogy a vitatott bejegyzés nem minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében vett "megtámadható jogi aktusnak", megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mivel valamennyi ilyen jellegű bejegyzést eltérően kezelt az új bejegyzésekhez képest, mely utóbbiakkal szemben Magyarország szerint az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset terjeszthető elő.

70 Magyarország hangsúlyozza, hogy az E-Bacchus nyilvántartás egységes adatbázist alkot. Következésképpen e tagállam tévesnek tartja azt a megállapítást, hogy kizárólag az új eredetmegjelölésekre vonatkozó bejegyzések bírnak joghatással. A bornevek oltalmának odaítélését szabályozó két jogi rendszer közötti eltérések ellenére az érintetteknek képesnek kell lenniük arra, hogy vitathassák az intézmények valamennyi olyan intézkedését, amelyekkel a bornevek nemzeti jog alapján odaítélt oltalmát uniós jog szerinti oltalommá alakítják át.

71 A Bizottság szerint a jelenleg oltalom alatt álló bornevek és az új bornevek eltérő jogi és ténybeli helyzeteket érintenek, ezért nem összehasonlíthatók. A tárgyaláson a Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy az új uniós borpiaci rendszer keretében az ő hatáskörébe tartozik a végső döntés meghozatala valamely bornév oltalmának odaítélése vonatkozásában.

72 A Szlovák Köztársaság úgy véli, hogy az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzés joghatásai tekintetében a létező bornevek és az új bornevek közötti különbségek jogszerűek, és nem valósítják meg az egyenlő bánásmód elvének megsértését. Ezzel szemben az utóbbi eset áll elő abban a feltételezett esetben, ha a létező bornevek és az új bornevek bejegyzését azonos módon kezelik, mivel ebben az esetben nem veszik figyelembe a két helyzet közötti objektív különbségeket.

A Bíróság álláspontja

73 Az egyenlő bánásmód elve, amely az uniós jog általános elvének minősül, megköveteli, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (lásd különösen a C-304/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9-én hozott ítélet 31. pontját [EBHT 2004., I-7655. o.] és a C-283/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet 79. pontját).

74 Ahogyan a 479/2008 rendelet (5) preambulumbekezdéséből következik, a borágazatra alkalmazandó uniós szabályozást az említett rendelettel alapvetően átformálták a többek között a borok minőségéhez kapcsolódó célkitűzések elérése céljából. E célból az új oltalmi rendszer a bornevek oltalmára vonatkozó valamennyi kérelmet alapos vizsgálatnak veti alá, amelyre két szakaszban, azaz nemzeti, majd pedig uniós szinten kerül sor az 1234/2007 rendelet 118e-118i. cikkének megfelelően, anélkül hogy e tekintetben bármilyen automatizmus elfogadott lenne, tekintettel arra, hogy a Bizottság az 1234/2007 rendelet 118i. cikke alapján valódi döntési hatáskörrel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmának megadását vagy a kérelem elutasítását attól függően, hogy teljesülnek-e az említett rendeletben meghatározott feltételek.

75 Mivel a jogi háttér és a Bizottságot az E-Bacchus nyilvántartásba való bejegyzésekkel kapcsolatban a bornevek uniós jogalkotó által létrehozott két oltalmi rendszere alapján megillető hatáskörök nem összehasonlíthatók, Magyarország arra alapított érve, hogy a Törvényszék megsértette az egyenlőség elvét, nem fogadható el.

76 A második jogalapot mint megalapozatlant tehát el kell utasítani.

A harmadik jogalapról

A felek érvei

77 Harmadik jogalapjával Magyarország úgy véli, hogy a Törvényszék elmulasztotta megfelelően megindokolni ítéletét, mivel nem válaszolt a Magyarország által a keresetében és a tárgyaláson kifejtett érvekre. E jogalap két részre oszlik.

78 A harmadik jogalap első részével Magyarország azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem válaszolt azon érvére, amely szerint a valamely tagállamban az 1234/2007 rendelet 118s. cikke alapján oltalmat élvező megnevezés létezésének bizonyítása céljából a meghatározó időpont a nemzeti szabályozásnak az említett tagállam hivatalos lapjában történő közzétételének napja, nem pedig az említett szabályozás hatálybalépésének időpontja. A megtámadott ítélet 28. pontjában ugyanis a Törvényszék kizárólag arra mutatott rá, hogy azon körülmény, miszerint a 313/2009. sz. törvényt 2009. június 30-án fogadták el, nem releváns, mivel az 2009. augusztus 1-jén még nem lépett hatályba, anélkül hogy megindokolta volna, hogy miért esett a választása az egyik időpontra a másik időpont rovására.

79 Magyarország harmadik jogalapjának második részével arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 30. pontjában nem indokolta meg megfelelően azt a megállapítást, amely szerint a 313/2009. sz. törvény nem értelmezhető úgy, mint a 607/2009 rendelet 73. cikkének (2) bekezdése értelmében vett termékleírást érintő módosítás. A Törvényszék tehát nem adott választ Magyarország azon érvelésére, amely szerint azokban a tagállamokban, ahol a termékleírás elkészítése nem volt kötelező az új uniós szabályozást megelőzően, a termékleírásban feltüntetendő elemekre vonatkozó törvény vagy rendelet módosítása olyan módosításnak minősülhet, mint amely a 607/2009 rendelet fent említett 73. cikkének (2) bekezdésében is szerepel.

80 A Bizottság úgy véli, hogy Magyarország harmadik jogalapja teljes egészében a megtámadott ítéletnek a tárgyhoz szorosan nem tartozó indokolása ellen irányul, és ezért hatástalan.

81 A Szlovák Köztársaság azt állítja, hogy a harmadik jogalap első része elfogadhatatlan annyiban, amennyiben a nemzeti szabályozás közzétételének időpontjára alapított érvre Magyarország a Törvényszék előtt nem hivatkozott, mivel Magyarország kizárólag a nemzeti szabályozás elfogadásának vagy hatálybalépésének időpontjával kapcsolatban fejtett ki érveket. Mindenesetre az említett első rész az említett jogalap második részéhez hasonlóan megalapozatlan, és azok ráadásul nem tartoznak szorosan a tárgyhoz.

A Bíróság álláspontja

82 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék valamely határozatának a tárgyhoz szorosan nem tartozó indokolása ellen irányuló kifogások nem vezethetnek e határozat hatályon kívül helyezéséhez, ezért azok hatástalanok (a fent hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 148. pontja és a C-171/05. P. sz., Piau kontra Bizottság ügyben 2006. február 23-án hozott végzés 86. pontja).

83 Márpedig a jelen ügyben Magyarország maga állapítja meg, hogy a Törvényszék nem volt köteles határozni abban a kérdésben, hogy az E-Bacchus nyilvántartásba való bejegyzéshez megkövetelt nemzeti szabályozást a határnapig közzé kell-e tenni, vagy annak hatályba kell-e lépnie, sem pedig annak kapcsán, hogy a 607/2009 rendelet 73. cikkének (2) bekezdése adott esetben alkalmazható-e, mivel a megtámadott ítélet 19. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy a vitatott bejegyzés "nem jár semmiféle joghatással".

84 Következésképpen, mivel a harmadik jogalap két része a megtámadott ítéletnek a tárgyhoz szorosan nem tartozó indokolása ellen irányul, e jogalapot teljes egészében hatástalannak kell tekinteni.

85 Tekintettel arra, hogy a Magyarország által felhozott egyik jogalap sem fogadható el, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

86 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Magyarországot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

87 Az említett szabályzat 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amelyet az említett 184. cikk (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Szlovák Köztársaság maga viseli a saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság Magyarországot kötelezi a költségek viselésére.

3) A Szlovák Köztársaság maga viseli a saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: magyar.