BH+ 2015.9.366 Az Alkotmánybíróság határozatával elrendelt felülvizsgálat esetében a Kúriának a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor ugyanazt a Btk.-t kell alkalmaznia, mint amelyet a megtámadott határozatban a bíróság alkalmazott, de az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezés figyelmen kívül hagyásával [Be. 423. § (2) bek.].

A kerületi bíróság a 2014. január 22-én kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli rablás bűntettében [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 365. § (2) bekezdés], testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) és (3) bekezdés], valamint 3 rendbeli lopás vétségében, melyek közül egy esetben kísérlet [Btk. 370. § (1) és (2) bekezdés, egy esetben b) pont bb) alpont, egy esetben b) pont bc)alpont, továbbá egy esetben b) pont bb) alpont és b) pont bc) alpont]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 7 évi szabadságvesztésre és 8 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a terhelt abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a kerületi bíróság határozatával kiszabott 1 évi - eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés utólagos végrehajtását is.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2014. június 13-án kihirdetett ítéletével a terhelt szabadságvesztésének tartamát 6 évre, a közügyektől eltiltás mértékét 7 évre enyhítette, valamint mellőzte a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelését. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettsége folytán, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjában írt okból - a terhelt javára - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Indokai szerint az eljárt bíróságok az (elbíráláskor hatályos) Btk. 81. § (4) bekezdésében írt szabály alkalmazásával szabták ki büntetésüket. Ennek eredményeképp a terhelttel szemben két évtől tizenhat évig terjedő szabadságvesztést vettek alapul, a büntetés kiszabása során a Btk. 80. § (2) és (3) bekezdése szerint irányadó középmértéket pedig 9 évben határozták meg.

A büntetés végrehajtása a terhelttel szemben még nem fejeződött be.

Az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB határozata kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napjától hatályos 81. § (4) bekezdését pedig hatálybalépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

A Legfőbb Ügyészség utalt rá, hogy a fenti indokon és a törvényi kötelezettségen alapuló felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata értelmében az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

A jelenleg hatályos Btk. 81. § (3) bekezdése szerint, amennyiben a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a legmagasabb büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. Ez a konkrét esetben azt eredményezi, hogy az irányadó büntetési tételkeret a kettőtől tizenhat évig terjedő szabadságvesztésről két évtől tizenkettő évig terjedő tartamra csökken. Ugyancsak csökken a Btk. 80. § (2) és (3) bekezdése szerinti, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték is, mégpedig 9 évről 7 évre.

A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint azonban mindebből az állapítható meg, hogy a kiszabott büntetés így sem terjeszkedik túl az alkotmányos kereteken, sőt, arányban áll a cselekmények tárgyi súlyával, az alanyi bűnösség fokával és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértékével. Ezért az eltúlzottan súlyosnak a megváltozott büntetési tételkeretek között sem tekinthető.

Ennélfogva a Legfőbb Ügyészség - s miután álláspontja szerint az ügyben a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértések egyike sem valósult meg - azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján annyiban változtassa meg a jogerős ítéletet, miszerint a szabadságvesztés büntetést a terhelttel szemben a Btk. 81. § (2) és (3) bekezdése alapján tekintse kiszabottnak. Egyebekben viszont a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában tartsa fenn.

A felülvizsgálati indítványra a terhelt és védője nem tett észrevételt.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja alapján felülvizsgálati indítványnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg.

Jelen esetben e feltételek maradéktalanul teljesültek. Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatában a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazását kizárta, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napjától hatályos 81. § (4) bekezdését pedig hatálybalépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

A konkrét ügyben a terhelt terhére rótt hat rendbeli bűncselekmény közül három (a 2 rendbeli rablás bűntette és a testi sértés bűntette) a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjának c), illetve k) alpontja szerint a személy elleni erőszakos bűncselekmények körébe esik. Így az eljárt bíróságok - azt ügydöntő határozataik indokolásában külön is megjelölve - a büntetést a Btk. 2. § (2) bekezdésének felhívása mellett, a Btk. akkor hatályos 81. § (4) bekezdés első mondatának alkalmazásával, két évtől tizenhat évig terjedő büntetési tételkeretek között szabták ki, mely büntetését a terhelt jelenleg is tölti.

Ezért a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének megfelelően, indokoltan nyújtott be a terhelt javára felülvizsgálati indítványt, amit a Kúriának a Be. 423. § (2) bekezdés második mondatát alkalmazva kellett elbírálnia.

A Kúria az ennek alapján alkalmazandó jogszabály kérdését illetően maga is arra az álláspontra jutott, miszerint a felülvizsgálati indítvány elbírálása során a most hatályos büntető jogszabályt, azaz a 2012. évi C. törvénynek a jelen határozat meghozatalának napján hatályos szövegét kell alkalmaznia, azonban nem a felülvizsgálati indítványban kifejtett indok alapján.