BH 2006.6.189 A munkáltató által nyújtott részvény juttatás olyan természetbeni juttatás, amelyből a százalékosan megállapított gyermektartásdíj levonásának nincs helye - A jutalomként juttatott részvény értéke azonban része a tartásdíj alapjául szolgáló jövedelemnek, így a juttatást a gyermektartásdíj megállapítása (felemelése) során megfelelően figyelembe kell venni [Csjt. 69/C. §; Vht. 28. §, 61. §, 179. §; 4/1987. (VI. 14.) IM r. 10. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. alperes bíróság által jogerősen jóváhagyott egyezségben kötelezettséget vállalt arra, hogy az 1989. november 4. napján született B. és az 1992. augusztus 27. napján született P. utónevű gyermekei tartására 1995. február 1. napjától kezdődő hatállyal megfizeti a felperesnek "a mindenkori jövedelme 20-20%-át, minimális gyermekenkénti 5000 forinttal, melybe beletartozik az érdekeltségi alap terhére kifizetett jövedelem is".

A gyermektartásdíjat - az egyezséget jóváhagyó végzésben foglalt közvetlen bírósági felhívás alapján - az I. r. alperes munkáltatója, a II. r. alperes vonta, illetve vonja le jelenleg is folyamatosan az I. r. alperes illetményéből és utalja át közvetlenül a felperesnek.

A II. r. alperes 2002. november 21. napján a kollektív szerződését akként módosította, hogy a munkavállalóit - éves munkájuk elismeréseként - év végi részvényjuttatásban részesíti, azzal, hogy az a munkavállaló, aki 2002. november 2-án a munkáltatóval munkaviszonyban áll, a november 2-án érvényes személyi alapbére 120%-ának megfelelő részvényjuttatásra jogosult, melyet a munkavállaló részére - választása szerint - teljes egészében vagy részben részvényben, részben készpénzben fizet ki.

A kollektív szerződés módosítására figyelemmel a II. r. alperes 2002. évben karácsonyi jutalmat a munkavállalóinak nem fizetett.

Az I. r. alperes részére - választása alapján - a II. r. alperes 2002. november havi bér kifizetésével egyidejűleg 35 db, egyenként 5610 forint, összesen 196 350 forint értékű részvényt juttatott, a részvények értéke 40%-ának megfelelő 78 540 forintot azonban a felperes részére gyermektartásdíjként nem utalta át.

A felperes leszállított keresetében az I. és II. r. alperesek arra való kötelezését kérte, hogy fizessenek meg neki egyetemlegesen 78 540 forintot.

Az I. és II. r, alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével arra kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül egyetemlegesen 78 540 forintot.

A döntését azzal indokolta, hogy a Csjtr. 10. §-ának (2) bekezdése értelmében a tartásdíj alapja elsősorban a tartásra kötelezett személy részére a) a bérköltség (alapbér, bérpótlék, kiegészítő fizetés, prémium, jutalom, 13. havi és további havi fizetés stb.), illetőleg a rendszeres személyi juttatás (alapilletmény, illetménykiegészítés, illetménypótlék, egyéb kötelező pótlék, 13. havi illetmény stb.) címen juttatott összes járandóság, valamint b) a személyi jellegű egyéb kifizetésként, illetőleg nem rendszeres személyi juttatásként járó egyéb jövedelem (végkielégítés, betegszabadság idejére járó díjazás, túlóra, ügyeleti díj, távolléti díj stb.).

A II. r. alperesi munkáltató által a korábban "karácsonyi jutalomként" fizetett juttatás helyett juttatott részvény - az elsőfokú bíróság megítélése szerint - olyan "nem rendszeres személyi juttatásnak" minősül, amelyből a II. r. alperesnek le kellett volna vonnia a juttatás ellenértéké­nek 20-20%-át, tehát 78 540 forintot, e kötelezettségének azonban nem tett eleget. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság az alpereseket egyetemlegesen marasztalta a fenti összeg megfizetésére, mert a II. r. alperes a Vht. 79. §-ának (1) bekezdése alapján készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelezettsége megszegése esetén le nem vont összeg erejéig.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. és II. r. alperesek fellebbezéssel éltek annak megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása iránt.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

A döntését azzal indokolta, hogy helyesen hívta fel az elsőfokú bíróság a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet (továbbiakban: Csjtr.) 10. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontját is, az arra alapított jogi következtetése azonban téves.

A hivatkozott jogszabályhely által meghatározott jövedelmek forrása nem taxatív, hanem példálózó jellegű, az tehát a jövedelem források jellegét tekintve a tartásdíj alapjaként figyelembe jövő rendszeres bevételek körét nem korlátozza az ott írt jogcímekre.

A II. r. alperes által az I. r. alperesnek jutalomként juttatott 35 db, egyenként 5610 forint értékű részvény a Gt. 179. §-ának (1) bekezdése szerint olyan tagsági jogot megtestesítő értékpapír, amely ténylegesen nem került kifizetésre az I. r. alperes részére, hiszen azt a munkáltató értékpapírszámlán történő jóváírással juttatta. Ebből a dologi juttatásból a 20%-os levonás hátralékként nem lehetséges, az I. r. alperes jövedelmét azonban mindenképpen megnövelő tényező, ezért ezt a juttatást a gyermektartásdíj alapjának kiszámítása körében kell (lehet) jövedelmet növelő tényezőként figyelembe venni akkor, amikor a gyermektartásdíj megállapításra (felemelésre - leszállításra) kerül.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt - annak tartalmát tekintve - a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Csjt. 69/C. §-át, a Csjtr. 10. §-ának (2) bekezdését, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-át, és 4. §-ának (1)-(2) bekezdéseit sérti. Az adójogi szabályok szerint ugyanis az értékpapír egyértelműen jövedelemnek minősül, a jogerős ítéletnek az érvelése pedig téves, hogy a részvény nem került kifizetésre, hanem csak "juttatott dolog", hiszen a "juttatás" kifejezést a Csjtr. 10. §-a is kifejezetten tartalmazza.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének ba) pontja alapján elrendelte, mert az ügyben - a joggyakorlat egysége, illetve továbbfejlesztése céljából egyaránt fontos - elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel annak az elbírálása, hogy a tartás alapjául szolgáló jövedelemnek minősül-e a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett munkavállaló részére a munkáltatója által készpénzjutalom helyett nyújtott részvényjuttatás, a tartásdíj százalékos megállapítása esetén kiterjed-e a kötelezett fizetési kötelezettsége a részvényjuttatásának arányos részére, továbbá, hogy fennáll-e a munkáltató készfizető kezesi felelőssége a részvényjuttatás arányos része gyermektartásdíjként történő levonásának, valamint a jogosult részére történő megküldésének elmulasztása esetén, és az említett jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság a határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon még nem határozott. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem mikénti elbírálása során - ennek ellenére - nem csupán az említett elvi jelentőségű jogkérdés vizsgálatára szorítkozott, hanem a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján azt bírálta el, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e vagy sem, mert a felülvizsgálat elrendelését követően az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatával megállapította, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (2) bekezdés "és" szövegrésze, valamint az ezt követő a), b), ba), és bb) pontjai alkotmányellenesek, ezért e rendelkezéseket megsemmisítette és úgy rendelkezett, hogy a megsemmisítés következtében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (2) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban: