BH 2011.1.12 A rendőrség kártérítési felelőssége megállapítható, ha előre bejelentett nagyobb tömeget megmozgató rendezvényre biztosítási tervet nem készített, így nem tudott az eseményre felkészülni, emiatt rögtönözve, szakszerűtlen intézkedéseket hozott [Ptk. 84. §, 339. § és 349. §, 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 13. §].

Az I. r. felperes a 15 éves leányával, a II. r. felperessel és a perben nem álló idős édesapjával együtt 2006. október 23-án, Budapesten az Astoriánál 16 órakor kezdődött Fidesz-MPSZ rendezvényen vettek részt. A nagygyűlés befejezését követően a Deák tér irányába indultak, amikor a tömegben haladva észlelték, hogy a rendőrség tömegoszlatást hajt végre. Az Astoria irányába visszafordultak és egy kapualjba húzódtak, amikor az I. r. felperes fejét egy gumilövedék eltalálta, amely mintegy 2 centiméter hosszú, vérző sebet okozott. A sérülése miatt orvosi ellátásra szorult, az események következtében a testi és a lelki egészségében károsodott, a II. r. felperes pedig sokkot, sírógörcsöt kapott és lelki sérülés érte.

Az I. r. felperes a keresetében 500 000 forint, míg a II. r. felperes 250 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján. Arra hivatkoztak, hogy előre bejelentett rendezvényen vettek részt, és a nagygyűlés után békésen, rendezetten vonultak volna haza, de arra a rendőri intézkedés miatt nem kerülhetett sor. Az alperesek eljárása jogellenes volt, mert a nagygyűlés biztosítására terv nem készült, nem volt megfelelő tájékoztatás és idő a békés tömeg elvonulására, és annak az útvonalát sem jelölték ki.

Az alperesek a kártérítés feltételeinek hiányában a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest az I. r. felperes részére 500 000 forint, míg a II. r. felperes részére 250 000 forint nem vagyoni kártérítés és 2006. október 23-ától járó késedelmi kamata megfizetésére, a II. r. alperessel szemben azonban elutasította a keresetet. Indokolásának lényege szerint az I. r. alperes jogellenes magatartása amiatt állapítható meg, hogy a perbeli rendezvényre biztosítási tervet nem készített, elmaradt a rendezőkkel való együttműködés és a megfelelő helyszíni tájékoztatás arról, hogy a gyülekezési jogukat jogszerűen gyakorlók, így a felperesek is miként távozhatnak biztonságosan a rendezvény helyszínéről. A felperesek kára az I. r. alperes jogellenes, felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, ezért a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján a 339. §-ának alkalmazásával a 348. §-ára is figyelemmel kötelezte az I. r. alperest a felpereseknek mérlegeléssel megállapított nem vagyoni kára megtérítésére. A II. r. alperes részéről azonban jogellenes magatartást nem állapított meg, a vele szemben előterjesztett keresetet elutasította, és ez a rendelkezése első fokon jogerőre emelkedett.

Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Indokolásában - egyebek mellett - kifejtette, hogy a felperesek jogszerűen bejelentett és megtartott rendezvényen vettek részt, amelynek befejezését követően 1 percen belül tömegoszlatásra került sor. A rendezvényen résztvevők számából és a lehetséges szabadon használható útvonalakból nyilvánvaló volt, hogy 1 percen belül a helyszínt nem lehetett elhagyni. A perbeli eseményt is vizsgáló bizottság jelentéséből megállapíthatóan az I. r. alperes nem készített külön biztosítási tervet a várhatóan nagyobb tömeget megmozgató nagygyűlésre, ezzel megsértette a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Az I. r. alperes nem jelölt ki elvonulási útvonalat a távozó tömeg számára és nem adott lehetőséget arra, hogy a kényszerítő eszközök alkalmazása előtt a tömeg elvonuljon. E jogellenes magatartása következtében éppen a rendőri intézkedés akadályozta meg a felpereseket a helyszín elhagyásában. Nem mentesíti az I. r. alperest a kártérítési felelősség alól az a körülmény, hogy a rendezvény moderátora a rendezvény végén bemondta, hogy a helyszínt merre kell elhagyni, mert az nem volt hallható, de ettől függetlenül is az I. r. alperes mulasztása miatt a helyzet megfelelő kezeléséhez szükséges biztosítási terv sem állott rendelkezésre. Mindez az I. r. alperes jogszabályi kötelezettségének megszegését támasztotta alá. A felpereseket a személyhez fűződő jogaik sérelme folytán az I. r. alperes jogellenes magatartása következtében kár érte, ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítést követelhettek a 355. § (4) bekezdése szerinti mértékben. A nem vagyoni kártérítés összegét az érvényesített és az elsőfokú bíróság által megítélt összegben helyesnek tartotta. A felperesek terhére olyan jogellenes magatartást nem állapított meg, amely a kármegosztás alkalmazására alapot adna.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperesek keresetének vele szembeni elutasítása iránt az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a bíróság a tényállást részben tévesen állapította meg, mert a 2006. október 21-étől november 4-éig terjedő időszakot felölelő rendezvényekre, közöttük a Fidesz-MPSZ rendezvényére is készült biztosítási terv, igaz, nem külön, hanem egy okiratba foglaltan. A terv azonban nem nyilvános adat, megismerését az I. r. alperes vezetője nem engedélyezte. Félrevezetőnek tartotta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a rendezvény befejezését követően 1 percen belül került sor a tömegoszlatás megkezdésére, mert az a rendezvény befejeződése után percekkel később megkezdődött ugyan, de nem ott, ahol a felperesek tartózkodtak, és az oszlató kötelék csak jóval később ért az Astoriához. Aki biztonságosan el akarta hagyni a helyszínt, annak erre reális lehetősége, megfelelő útvonala és kellő ideje volt. A nagygyűlés moderátora a rendezvény végén több alkalommal felszólította a tömeget, hogy a helyszínt merre hagyják el. Jogellenes magatartást nem tanúsított, a rendőri műveletek, a tömegoszlatás megfelelt a jogszabályoknak, csupán szakmai hiányosságok voltak, azok azonban a kártérítési felelősség alapjául nem szolgálhatnak. Ha pedig a tömegoszlatás, mint rendőri kényszerintézkedés jogszerű volt, akkor a kártérítő felelőssége sem állapítható meg. Az okozati összefüggés körében rámutatott arra, hogy az I. r. felperes fejsérüléséről csak az bizonyított, hogy mikor és hol következett be, de az nem, hogy azt az I. r. alperes okozta volna a tömegoszlatás során. Gumilövedéket kizárólag a II. r. alperes munkatársai használtak, így az azzal okozott kárért a felelősség is e szervet terheli. Az I. r. alperes kizárólag a tömegoszlatás elrendelésére jogosult, ennek megtörténte után az intézkedést a II. r. alperes állományába tartozó műveletirányító parancsnok vezényli le, és ő felel a végrehajtás jogszerűségéért. Álláspontja szerint az I. r. felperes sérülése azért következett be, mert a rendőrségre támadó agresszív, erőszakos, garázda magatartást tanúsító tömeg miatt kényszerítő eszközöket kellett alkalmazni, amelynek során "háborús" állapotok alakultak ki a perbeli helyszínen. A rendezvényt a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 14. §-ának (1) bekezdése alapján fel kellett oszlatnia, amelynek megkezdése előtt, és annak során a jogszabályoknak megfelelően járt el. A rendezvény rendjének biztosítása a szervezők, és nem a rendőrség feladata volt. Álláspontja szerint az I. r. felperes felelős azért, hogy a Deák tér felőli eseményekről való tudomásszerzés ellenére a nyilvánvalóan kárveszélyt magában hordozó helyszín felé indult el az idős édesapjával és a kiskorú gyermekével.