BH 2016.4.93 A szakszervezet tisztségviselője felmondásához szükséges egyetértő nyilatkozat pótlására a bíróság részéről akkor kerülhet sor, ha annak megtagadása nyomós közérdeket, a munkáltató különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el [2012. I. tv. 7. § (1)-(2) bek., 273. § (6) bek.].

[1] H. R. 2000. január 16-tól állt munkaviszonyban a felperesnél kezdetben betanított gumimunkásként, 2012. január 1-jétől oktató munkakörben. 2008-tól kezdődően szakszervezeti feladatokat látott el, szakszervezeti bizottsági titkárként tevékenykedett. 2012. július 9-én kelt okirattal az alperes munkajogi védelemben részesítendő tisztségviselőnek jelölte meg. A szakszervezeti titkári posztjáról 2013. február 1-jétől lemondott, helyette a szakszervezet A. K. munkavállalót választotta meg szakszervezeti titkárnak.

[2] H. R. tagja az M. Szakszervezetnek mint a szakszervezeti biztosság tisztségviselője. Tagja továbbá az alperes szakszervezeti szövetség, mint az M. Szakszervezet legfelsőbb szerve elnökségének.

[3] 2014. április 1-jétől az alperes döntése alapján A. K. helyett teljes munkaidejében mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól a szakszervezeti tagok után járó munkaidő-kedvezmény terhére.

[4] A felperes 2014. március 12-én kelt okirattal az alperes hozzájárulását kérte H. R. munkavállaló munkaviszonyának létszámleépítéssel történő felmondásához. Indokként arra hivatkozott, hogy az új felvételre kerülő munkavállalók létszámának csökkenése miatt kevesebb az oktatási feladat, ezért az oktató munkakörben foglalkoztatott két fő helyett egy fő is el tudja azt végezni. A szükséges adminisztráció átszervezéssel, egy fővel is ellátható. H. R. 2014. február 17-től átirányítással szerelő munkakörben dolgozik, ennek lejártát követő időszaktól azonban elzárkózott a munkaszerződése módosításától, melyben a jelenlegi munkabérét ajánlották fel a részére munkaköre kiegészítése mellett.

[5] Az alperes 2014. március 18-án kelt okirattal a felperest arról tájékoztatta, hogy H. R. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséhez nem járul hozzá. Indokként előadta, hogy a munkáltató valós célja H. R. munkavállaló eltávolítása, és ezzel a szakszervezet ellehetetlenítése. Több olyan munkaszerződési megoldással is élhetne a munkáltató, amellyel lehetővé válna H. R. továbbfoglalkoztatása, erre irányuló szándéka azonban az alperesnek nincs. A hivatkozott indokok nem valósak, és sértik az egyenlő bánásmódot.

[6] A felperes a keresetében az alperes egyetértő nyilatkozata pótlását kérte H. R. munkavállaló munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetéséhez.

[7] Hivatkozása szerint a munkáltatók létszáma stagnál, ezért egy fő is el tudja látni az oktatói feladatokat. A két fő oktató közül H. R. a kisebb tapasztalattal rendelkező, aki egyébként az elmúlt két évben nem végzett olyan szakszervezeti tevékenységet, amelynek hiánya a szakszervezet munkáját oly mértékben elnehezítené, hogy aránytalanul nagy terhet jelentene, figyelemmel arra is, hogy 2013-ban a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény terhére 19 napot volt távol.

[8] A felperes a per alatt 2014. április 19-én kelt okiratban ismételten kérte az alperes hozzájárulását H. R. munkaviszonya felmondásához, amelyet a munkavállaló magatartásával összefüggő okra, munkaruha megrongálására kívánt alapítani.

[9] Az alperes 2014. április 15-én kelt válaszlevelében megtett nyilatkozata szerint nem járul hozzá ez okból sem H. R. munkaviszonyának megszüntetéséhez, mert álláspontja szerint a felmondás valódi célja a szakszervezeti képviselő eltávolítása, és mindezzel a szakszervezet ellehetetlenítése. A. K. szakszervezeti titkár visszament dolgozni, helyette a szakszervezeti érdek-képviseleti munkát a munkaidő-kedvezmény terhére H. R. látja el, és nincs más tisztségviselő, aki e munkát elvállalná.

[10] Az alperes a perben a munkáltatónak írt levelekben foglaltakon túl hivatkozott arra is, hogy H. R. 2014 tavaszán igen nagy részvétellel tartott üzemitanács-választások eredményeként az üzemi tanács elnöke lett, továbbá ő az érdekvédelmi munka motorja, és A. K. titkári tisztsége idején is ő volt a szakszervezet operatív irányítója.

[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével H. R. szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának felmondással való megszüntetéséhez az alperes hozzájáruló nyilatkozatát pótolta.

[12] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperest terhelte a perben annak bizonyítása, miszerint az egyetértés megtagadásának indoka valós, és rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősül. E körben a megtagadó okiratban írt indokokat kell vizsgálni.

[13] Az alperes nyilatkozatában a felperes által megjelölt okokat nem tartotta valósnak arról, hogy H. R. munkaviszonyának megszüntetése a szakszervezeti tevékenységet elnehezítené. Ezen állítását nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy az M. Szakszervezetnek 430 tagja van, míg a szakszervezeti bizottság 14 főből áll. Ebből arra a következtetésre jutott, miszerint feltételezhető, hogy az alapszervezet rendelkezik H. R.-en kívül is megfelelő szakszervezeti tevékenységet ellátni képes munkavállalóval. Utalt arra is, hogy az alperes megtagadó nyilatkozatában csak azt indokolta, hogy miért lenne indokolatlan H. R. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése. Jelen pernek a tárgyát azonban nem képezhette a tervezett felmondás jogszerűségének a felülvizsgálata.

[14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és H. R. munkavállaló munkaviszonyának létszámleépítéssel történő felmondásához szükséges alperesi egyetértő nyilatkozat pótlására irányuló kereseti kérelmet elutasította. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot az eljárás további folytatására, és új határozat hozatalára utasította.

[15] A törvényszék megállapította, hogy a felperes 2014. március 12-én és 2014. április 9-én kelt okirattal kérte az alperes hozzájárulását H. R. munkaviszonyának megszüntetéséhez első alkalommal létszámleépítés, második alkalommal magatartással összefüggő okból való felmondás érdekében. Az alperes mindkét kérelemre a 2012. évi I. törvény (Mt.) 273. § (6) bekezdésében írt határidőn belül választ adott, és közölte, hogy a tervezett intézkedéssel miért nem ért egyet.

[16] A felperes keresetéből kitűnően a per tárgyát mind a két tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos alperesi egyetértő jognyilatkozat pótlása képezi, ezért a bíróságnak mindkét tervezett munkáltatói intézkedés kapcsán külön-külön kell mérlegelnie, hogy az adott esetben a szakszervezet részéről megtagadott egyetértő jognyilatkozatnak a bíróság ítéletével való pótlása indokolt-e. Ennek során mérlegelési jogkörében eljárva a szakszervezet és a munkáltató tervezett intézkedéssel kapcsolatos jogos méltányos érdekeinek összevetését kell elvégeznie. A szakszervezet oldaláról az vizsgálandó, hogy a tervezett munkáltatói intézkedés végrehajtása jelentősen elnehezítené-e a szakszervezet működését, vagy az a tisztségviselőnek a szakszervezeti érdekvédelemmel kapcsolatos tevékenysége miatti hátrányos megkülönböztetését eredményezné-e. A munkáltató oldaláról pedig az vizsgálandó, hogy a tervezett intézkedés elmaradása rá nézve aránytalan, súlyos hátránnyal járna-e. A szakszervezet egyetértéssel kapcsolatos joga nem korlátlan, irányadó a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye ez esetben is.