BH 2014.3.89 A munkavállaló rendkívüli felmondást tartalmazó jognyilatkozata jogszerű, ha annak indoka a szabadidejére vonatkozó, hozzájárulása nélküli adatgyűjtés és e tény elhallgatása [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban Mt. ) 96. § (1) bek. a) pont].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.5114/2010/17., Fővárosi Törvényszék Mf.639294/2011/4., Kúria Mfv.10077/2013/7. (*BH 2014.3.89*)

***********

A felperes keresetében az általa közölt rendkívüli felmondás jogszerűségének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. január 3-ától állt az alperes alkalmazásában területi képviselő munkakörben az I. S. osztályon. Munkavégzéséhez a munkáltatótól mobiltelefont kapott, melyen az alperes 2005. évben a felperes hozzájárulása nélkül flotta nyomkövető rendszert aktivált. A felperes 2008. január végén találkozott R. G.-vel, aki arról tájékoztatta, hogy az alperes ellen pert indított arra tekintettel, hogy valamennyi gépkocsival rendelkező munkavállalója mobiltelefonján flotta nyomkövetési rendszert ak­tivált.

A felperes 2008. január 30-án 8 óra 17 perckor e-mailt írt felettesének, P. L.-nek az iránt érdeklődve, hogy az ő mobiltelefonján a flotta nyomkövetés szolgáltatás aktiválásra került-e. Ha igen, akkor mikor, és azt mikor deaktiválták. A levélre még aznap 18 óra 46 perckor válaszolt a címzett, mely szerint a szolgáltatás nincs aktiválva a mobiltele­fonon.

2008. január 31-én 8 óra 56 perckor a felperes újabb levelet írt P. L.-nak arról, hogy volt-e valaha aktiválva ilyen szolgáltatás a mobiltelefonján, majd 2008. február 1-jén ismételten kérte, hogy mihamarabb válaszoljon a feltett kérdésre. Tudomást szerezve arról, hogy P. L. február 11-éig házon kívül tartózkodik, kérdését megismételte K. K. osztályvezető és B. Gy. vezérigazgató felé is, majd ezt megismételte február 4-én is, mindhárom személy felé. Február 4-én délután B. Gy.-t is kereste e kérdéssel a felperes, aki ugyanaznap arról tájékoztatta e-mailben, hogy P. L. és K. K. is házon kívül tartózkodik, és ezért türelmét kérte arra utalással, hogy P. L. már válaszolt, miszerint nincs aktiválva a szolgáltatás a telefonon.

A felperes 2008. február 11-én levelet küldött P. L.-nek azzal, hogy január 30-a óta a kérdésére nem válaszoltak, és erre két munkanapon belül szeretne választ kapni. Ugyanezen napon délután a korábbi levelét azzal egészítette ki, hogy amennyiben nem tudnak a kérdésére válaszolni, akkor úgy tekinti, hogy a szolgáltatás korábban a telefonján aktiválásra került.

A felperes 2008. február 13-án a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint az alperes többszöri tudakozódására sem válaszolt, hogy mobiltelefonján sor került-e a flotta nyomkövetési rendszer aktiválására, ha igen, mely időpontban, és mikor deaktiválták. Az alperes hallgatását ezért úgy tekinti, hogy a szolgáltatás aktiválását elismerte.

Kifogásolta azt is, hogy a munkáltató együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét is többszörösen és súlyosan megszegte, amikor számos felhívása ellenére nem válaszolt a kérdéseire. Következtetése szerint a munkáltató e lényeges tényt eltitkolta előle.

P. L. 2008. február 13-án reggel 8 órakor válaszolt a felperes kérdésére, miszerint nincs helymeghatározási szolgáltatás aktiválva a telefonján, korábban, 2005-ben kísérleti jelleggel aktiválva volt, de már nem állapítható meg ennek időpontja.

A munkaügyi bíróság az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 96. § (1) bekezdés, 89. § (2) bekezdés, 96. § (4) bekezdés, valamint az MK 95. állásfoglalás alapján alaptalannak találta a felperes keresetét.

Megállapította, hogy a flotta nyomkövetés szolgáltatás aktiválása - az alperes elismerése folytán - valós oka a rendkívüli felmondásnak. Valósága mellett azonban tényszerűnek és időszerűnek is kell lenni az indoknak, vagyis az oknak a felmondás közlése időpontjában fenn kell állnia, továbbá az Mt. 96. § (4) bekezdés megköveteli a tudomásszerzés tényét is. A felperes azonban a rendkívüli felmondás közlésekor nem volt tudatában annak, hogy aktiválásra került-e a flotta nyomkövetési rendszer a mobiltelefonján. Nem szolgálhat tehát okszerű indokául a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetéséhez. Nem okszerű a rendkívüli felmondás indoka azért sem, mert a felperes a válaszadásra általa biztosított két napot sem várta meg a munkaviszonya megszüntetéséig.

Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségszegés a munkáltató részéről nem volt többszörös és súlyos figyelemmel arra, hogy a felperes tudta, hogy P. L. 2008. február 11-éig szabadságát tölti, és K. K. sem végzett munkát a perbeli időszakban, de ezzel együtt alperes válaszolt a felperesnek.

A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes a 2008. február 13-án kelt rendkívüli felmondással jogszerűen szüntette meg a munkaviszonyát.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállást kiegészítette: R. G. és három alperesi munkavállaló által indított perben jogerősen megállapította a bíróság, hogy az alperes megsértette a felperesek személyhez fűződő jogát azzal, hogy az általuk használt mobiltelefonokon 2005 júliusától kezdődően hozzájárulásuk nélkül flotta helymeghatározást aktivált. Ennek során a felperesek tartózkodási helyét negyedóránként folyamatosan, napi 24 órás időtartamban az alperes rendszerében rögzítette és tárolta. Ezáltal a felperesek személyes adatát jogellenesen kezelte.

A bíróság 2010. január 29-én jogerőre emelkedett részítéletében ugyanezen okból a felperes személyiségi jogának az alperes által történő megsértését is megállapította.

A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállásra tekintettel nem értett egyet az elsőfokú bíróság érdemi döntésével.

Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás első valós indoka jogszerűségét a rendkívüli felmondás tartalma és a felperes nyilatkozatai alapján az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja alapján kell elbírálni.

Ezen, a hozzájárulás nélküli flotta nyomkövetési szolgáltatás aktiválása indok okszerűsége körében nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi érvelésével. A felperes ugyanis a rendkívüli felmondás időpontjában a R. G.-től nyert értesülés szerint tudott a flotta nyomkövetés aktiválásáról, csak teljes bizonyossággal nem rendelkezett az alperes tájékoztatásának hiányában arról, hogy konkrétan az ő telefonján az alperes ezt a szolgáltatást aktiválta-e. Így a perben a felperes bizonyítási kockázatát jelentette, hogy az akkor már valónak minősített jogsértést bizonyítani tudja. Ezért nincs jelentősége annak, hogy az addig is valónak tekintett flotta nyomkövetésről a tényleges adatokat a felperes a perben ismerte meg, illetve, hogy a felperes az általa alperesnek a válaszra biztosított két napon belül élt a rendkívüli felmondás jogával.

Álláspontja szerint a felperes a perben bizonyítási kötelezettségének eleget tett. Az alperes által korlátlan személyes használatra adott mobiltelefont magánéletében is folyamatosan használta, más telefonnal nem rendelkezett. Barátai, rokonai ezen a számon keresték. Ezért a telefonkészüléket folyamatosan magánál tartotta munkaidőn kívül is.