ÍH 2011.97 MAGÁNINDÍTVÁNY ELŐTERJESZTÉSE

I. A hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett becsületsértés és rágalmazás vonatkozásában - eltérő rendelkezés hiányában - a megsértett hivatalos személy, míg a hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben megvalósított ugyanilyen bűncselekmény miatt a hatóság vezetője jogosult a magánindítvány megtételére [Btk. 31. § (2) bekezdés, Be. 52. § (4) bekezdés].

II. A magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát akkor is be kell szerezni, ha a büntetőügyekben eljáró hatóságnak (nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság) megváltozik az üggyel kapcsolatos jogi álláspontja, és ez utóbbi körülmény szolgál alapul a magánindítvány előterjesztésére szóló felhívásnak [Be. 173. § (2) bekezdés].

III. Alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, melyek a közügyekre, az állami és önkormányzati intézmények működésére vonatkoznak, még akkor is, ha azok túlzó, felfokozott, vagy akár becsületsértő formában kerülnek megfogalmazásra. Ennek megfelelően nem bűncselekmény, ha a vádlott a vele szemben intézkedő rendőröket gyalázkodó jellegű, megvetést és lealacsonyítást kifejező értékítélettel illeti [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, Btk. 180. § (1) bekezdés a) pont, Be. 331. § (1) bekezdés].

IV. A másodfokú bíróságnak eltérő tényállás megállapítása esetén pontosan számot kell adnia arról, hogy az elsőfokú bíróság határozatát mely részében és milyen okból tartja megalapozatlannak [Be. 352. § (1) bekezdés b) pont].

A városi bíróság M. Z. I. r. vádlottat 3 rb. becsületsértés vétsége miatt 400 000 forint pénzbüntetésre ítélte, K. K. II. r. vádlottat pedig rágalmazás vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta.

A megállapított tényállás lényege szerint K. K. II. r. vádlott a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés során a S.-i Rendőrkapitányságot "korruptnak", míg M. Z. I. r. vádlott a helyszínen lévő V. G. törzszászlóst, valamint Cs. G. és B. B. őrmestereket "faszszopóknak" nevezte, annak kijelentése mellett, hogy a "büntetés és behajtás helyett dolgozhatnának is".

A másodfokon eljárt megyei bíróság M. Z. I. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítéletet a Be. 373. § (1) bekezdés I/b) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a vele szemben indult eljárást - a Be. 332. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból, magánindítvány hiánya miatt - megszüntette, míg K. K. II. r. vádlottat a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontjában írt rendelkezés alkalmazásával, eltérő tényállás megállapítása mellett - az ellene emelt vád alól felmentette.

A másodfokú határozat ellen az eljárás megszüntetése, illetve a felmentés miatt az ügyész jelentett be fellebbezést hatályon kívül helyezés és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása végett. A fellebbviteli főügyészség átiratában a vádlottak terhére bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.

A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül, vizsgálva az eljárási szabályok megtartását, valamint a másodfokú ítélet megalapozottságát.

I. Figyelemmel az ügy sajátosságára mindenekelőtt annak vizsgálata szükséges, hogy az ügyben sor került-e joghatályos magánindítvány előterjesztésére vagy sem, így felmerülhet-e a Btk. 22. § h) pontjában megjelölt büntethetőséget kizáró ok.

A büntetőeljárás megindítása, a nyomozás elrendelése a S.-i Rendőrkapitányság megbízott vezetőjének a 2009. április 27-én kelt és ugyanezen a napon iktatott feljegyzése alapján történt meg. A feljegyzésben elsőként a S.-i Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának az alkalmazottai - közelebbről V. G., Cs. G. és B. B. - által 2009. április 4-én foganatosított intézkedés került leírásra, majd az, hogy az érvényes vezetői engedély, környezetvédelmi igazolólap és kötelező felelősségbiztosítási szerződéssel nem rendelkező II. r. vádlott, illetve kevéssel később megjelenő I. r. vádlott a helyszínen milyen magatartást tanúsított.

A feljegyzés szerint a II. r. vádlott a S.-i Rendőrkapitányságot "korruptnak", míg az I. r. vádlott ugyanezen testület dolgozóit "faszszopónak" nevezte, annak hangsúlyozása mellett, hogy "mi lenne, ha egyszer a büntetés behajtása helyett dolgoznának is".

A feljegyzés az intézkedő rendőröknek a szabálysértési ügyben keletkezett feljelentése alapján készült, melyben az intézkedő rendőrök röviden leírták a történéseket.

Az elrendelt nyomozás keretében, 2009. június 17-én V. G.-t, Cs. G.-t és B. B.-t tanúként is kihallgatták, akik mindhárman úgy nyilatkoztak, hogy a sértő kijelentések miatt a vádlottak ellen magánindítványt kívánnak előterjeszteni.

A Be. 52. § (4) bekezdése értelmében a becsületsértés és a rágalmazás bűncselekménye közvádra üldözendő, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el. A "közvádra üldözendő" jelleg természetesen nem változtat azon a tényen, hogy az említett bűncselekmények elkövetői a Btk. 183. § (1) bekezdése alapján magánindítványra büntethetők.

A magánindítvány előterjesztésére a Btk. 31. § (2) bekezdése alapján a sértett jogosult. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ez azt jelenti, hogy a hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett becsületsértés és rágalmazás vonatkozásában - eltérő rendelkezés hiányában - a megsértett hivatalos személy, míg a hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben megvalósított ugyanilyen bűncselekmény miatt a hatóság vezetője jogosult a magánindítvány megtételére.

A szabálysértési feljelentés, a feljegyzés és az intézkedő rendőrök kihallgatásáról készült jegyzőkönyvek összevetéséből, a nyomozás során rendelkezésre álló, összegyűjtött bizonyítékokból az állapítható meg, hogy nem az egyes hivatalos személyek sérelmére elkövetett bűncselekményről, hanem a hatóság, közelebbről a S.-i Rendőrkapitányság sérelmére elkövetett bűncselekményről van szó. Ennek megfelelően, a nyomozás iratainak az ismertetésekor, a megbízott vezető 2009. április 27-én tett feljelentése, miután az a Be. 173. § (3) bekezdésében írt feltételeknek, valamint a fentebb vizsgált rendelkezéseknek mindenben megfelelt, joghatályos magánindítványnak volt tekinthető.

Ehhez képest azonban a városi ügyészség vádirata némileg másként határozta meg a sértettek körét, amikor a vád tárgyává tett cselekmény leírásakor M. Z. I. r. vádlottat érintően azt rögzítette, hogy a "jelenlévő rendőröket nevezte faszszopóknak", velük közölte, hogy "mi lenne, ha egyszer a büntetés behajtása helyett dolgoznának is". Ennek megfelelően az említett személy ellen 3 rb. - V. G., Cs. G. és B. B. sérelmére megvalósított - becsületsértés vétsége miatt került sor a vádemelésre.

Pusztán ennek alapján helyes lehetett volna a másodfokú bíróságnak a magánindítvány elkésettségével kapcsolatosan kifejtett álláspontja. A jelen ügyben azonban, amint arra a nyomozás részleteinek az ismertetésével már utalás történt, lényegesen többről volt szó.