BH 2013.1.21 A békéltető testület ajánlása teljes terjedelmében felülvizsgálható a bíróság által. A forgalmazónak kell a jótállás feltételei között meghatároznia a jótállási jegyen, hogy a termék specialitása miatt az üzembe helyezéshez milyen arányos feltételeket ír elő [Ptk. 248. § (2) bek., 151/2003. (IX. 22.) Korm. r. 1. §, 3. §].

A perben nem álló fogyasztó 2009. augusztus 14-én 2 db, a felperes által forgalmazott K. típusú elektromos tűzhelyet vásárolt, összesen 79 980 Ft-ért. A tűzhelyek üzembe helyezését a fogyasztó által felkért egyéni vállalkozó végezte.

2010. január 25-én az egyik tűzhely meghibásodott. A fogyasztó kérte a felperestől a termék kijavítását. A felperes a javítást visszautasította azzal, hogy a terméket nem az általa kijelölt szakszerviz helyezte üzembe, annak ellenére, hogy a vásárlás helyén felállított táblákon, illetve a használati utasításban is felhívták a figyelmet arra, hogy a szakszervizzel való beköttetés a jótállási igény érvényesítésének feltétele.

A fogyasztó békéltető testületi eljárást kezdeményezett a felperessel szemben, melynek lefolytatását követő eljárásban az alperes az alábbi ajánlást tette:

"A vállalkozás az írásba foglalt ajánlás kézhezvételétől számított 15 napon belül javítsa meg, vagy cserélje ki a fogyasztó K. tűzhelyét; amennyiben ezekre nem képes, fizesse vissza annak 39 990 forintos vételárát…".

Az alperes az ajánlás indokolásában kifejtette, a fogyasztó hat hónapos határidőn belül jelentette be a jótállási igényét, minőségi kifogását. Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések korlátozásának minősül, ha kizárólag a felperes által megjelölt szakszerviz helyezheti üzembe a terméket, máskülönben a jótállás érvényét veszti. Az alperes álláspontja szerint a szakértelemmel rendelkező más, szakszervizként nem felsorolt vállalkozás általi üzembe helyezés sem veszélyeztetné a jótállásra kötelezett vállalkozás jogait. A Rendelet 1. § (2) bekezdésére is hivatkozással megállapította, hogy semmis az a megállapodás, amely a Rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára eltér. Mindezekre tekintettel a felperest a Rendelet alapján terhelő jótállási kötelezettséget megállapította, és a Ptk. 305/A. § (2) bekezdésében írt, arra a vélelemre tekintettel, hogy a teljesítés időpontjában a hiba már megvolt, a Ptk. 306. § (1) bekezdése alapján, a hibás teljesítés esetén a jogosultat a törvényben jelölt sorrendben megillető igények valamelyikének - felperes választása szerinti - kielégítésére hívta fel a felperest.

A felperes keresetében kérte az ajánlás hatályon kívül helyezését. Keresetét a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.) 34. § (3) bekezdés a) pontjára alapította. Állította, az ajánlás nem felel meg a jogszabályoknak és az általánosan elfogadott kereskedelmi gyakorlatnak. A szakszervizzel való üzembe helyeztetés megkövetelésének oka az a veszély, amely a termék speciális működésében rejlik. A felperes hivatkozott arra, hogy a Ptk. 248. § (2) bekezdése értelmében a kötelezettet a jótállás a jótállási szerződésben, vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli. Előadta, éppen egy ilyen feltételt alkalmazott, amikor a szakszerviz általi üzembe helyeztetést kikötötte. Vitatta, hogy a fogyasztó hátrányára ezzel eltért a jótállási kötelezettségét előíró Rendeletben foglaltaktól. Az volt a véleménye, hogy a jótállásra kötelezett helyzetét elnehezítené, ha egy nem szakember által végzett üzembe helyezésért is helyt kellene állnia. Az alperesi ajánlást a Ptk. megelőzően említett rendelkezésével ellentétben állónak tartotta.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a keresettel támadott ajánlás meghozatala során az eljárási szabályokat betartotta. Az abban kifejtett jogi álláspontot fenntartotta. A felperes több érvelt azzal is, hogy az ajánlás meghozatalakor az alperes az eljárásra irányadó szabályokat sem tartotta be.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest a perköltség viselésére.

A felperesnek az ajánlás meghozatalával kapcsolatos eljárási kifogását alaptalannak találta. Az ajánlás tartalmát érdemben vizsgálva megállapította, hogy az alperes helyesen értelmezte és alkalmazta a jogvita eldöntése során irányadó jótállásra vonatkozó jogszabályokat. A bíróság rámutatott: a felek nem vitatták, hogy fogyasztói szerződés jött létre közöttük, a perbeli termék a Rendelet hatálya alá eső tartós fogyasztási cikk.

A bíróság álláspontja szerint a felperest az általa értékesített tartós fogyasztási cikk tekintetében jogszabályon alapuló jótállási kötelezettség terhelte. A felperesi vállalkozás nem volt jogosult a fogyasztó hátrányára e kötelezettség terjedelmét egyoldalúan szűkíteni, annak feltételeit nehezíteni. Hangsúlyozta, bármely, a fogyasztó helyzetét érintő, a Rendeletben szabályozottaktól hátrányosan eltérő rendelkezés semmis, a Rendelet 1. § (2) bekezdése értelmében.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kifejtette, az Fgytv. 34. § (4) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az ajánlás tartalma a jogszabá­lyoknak megfelel-e.

Utalva a Ptk. 306. § (1) bekezdésében foglalt, hibás teljesítés esetén a jogosultat megillető, a jótállás során is érvényesíthető szavatossági igényekre, megállapította, hogy az alperesi ajánlás nem jogszabálysértő, ezért hatályon kívül helyezésének nincs helye.

A másodfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, nem tartozik a bíróság hatáskörébe az ajánlás indokai megalapozottságának a vizsgálata. A jelen ügyben ezért nincs annak jelentősége, hogy a perbeli fogyasztási cikk szakszerviz általi üzembe helyeztetésének az elmulasztása miatt a felperest terhelte-e jótállási kötelezettség.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Állította, hogy a támadott másodfokú bírósági határozat a Ptk. 248. §-ában foglaltakat sérti.

Kérelmének indokolásában kifejtette: a Ptk. 248. § (1) bekezdésének, a Rendelet 1. § (3) bekezdésének és 3. § (3) bekezdésének értelmében - jogszabályi felhatalmazás alapján - jogosult volt a jótállási igény érvényesítésének feltételéül a perbeli tartós fogyasztási cikk üzembe helyeztetéséhez szakszerviz igénybevételét előírni. Ennek kikötése nem minősülhet a fogyasztó jótállási joga korlátozásának. A jótállás a szavatosságnál szigorúbb kötelezettségvállalás, ily módon a jogbiztonsággal ellentétes lenne, ha olyan személyek magatartásáért kellene felelősséget vállalnia, akikkel nem áll jogviszonyban, akiket nem is ismer. Állította, a vele jogviszonyban nem álló, a fogyasztási cikk üzembe helyeztetésére igénybe vett harmadik személy helyett nem terhelheti jótállási kötelezettség, az ilyen személy igénybe vétele miatt keletkezett többlet költségek viselésére méltánytalan lenne őt kötelezni.