A Debreceni Ítélőtábla Pf.20655/2013/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 4. §, 78. §, 81. §, 163. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 360. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 348. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 62. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. I. 20.655/2013/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Küzmös Imre ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. T. É. jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 6.P.21.911/2012/19. számú ítélete ellen az alperes részéről 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben és akként változtatja meg, hogy az alperes 210 000 (Kétszáztízezer) forint tőke után 2010. augusztus 1. napjától, 2 000 000 (Kétmillió) forint tőke után 2010. július 9. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat fizetésére köteles. Mellőzi az alperes perköltségben marasztalását, és úgy rendelkezik, hogy a peres felek az első- és másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 176 800 (Százhetvenhatezer-nyolcszáz) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes és néhai R. V. 2000. óta élettársak voltak, közös gyermekük nem született.

2010. július 9. napján R. V.t, előzetes telefonos bejelentés alapján, mely szerint ittas állapotban egy vita után valakit megszúrt egy vendéglátó üzletben, a rendőri intézkedésnek való ellenállása miatt kényszerintézkedés alkalmazásával elfogták, majd a "T" Rendőrkapitányságra előállították, ahol 20 óra 55 perckor a földszint 9. számú előállító helyiségben elhelyezték. F. J. rendőr főtörzszászlós ügyeletes tiszt az előállító helyiséget megfigyelő zárt láncú videó rendszer monitorját nem kísérte folyamatosan figyelemmel, és nem gondoskodott rendkívüli őrzés biztosításáról sem. 22 óra 27 perc és 22 óra 45 perc között R. V. a pólóját széttépte, és annak passzrészével az elválasztó rácsra magát felakasztotta. Az öngyilkosságot az alperes munkatársa 22 óra 55 perckor észlelte, azonban a mentőszolgálat haladéktalan értesítése és kiérkezése ellenére a halál bekövetkezését megakadályozni már nem tudták.

A káreseményről készült videofelvételt P. Cs. rendőr százados és Dr. B. B. rendőr alezredes megtekintették, amely alapján a felvételen látható eseményeket a rendőr-főkapitányság vezetőjének írt 2010. július 15. napi jelentésében M. L. rendőrezredes, főkapitány-helyettes részletesen rögzítette, majd ezt követően az alperes részéről a felvételt megsemmisítették.

Néhai R. V.t a felperes temettette el, a temetéssel összefüggésben felmerült koszorú 5 000 Ft költsége, az elhunyt részére öltöny vásárlásának 15 000 Ft költsége, temetési szertartás 17 000 Ft költsége, temetési szolgáltatások 133 000 Ft költsége és virrasztás 40 000 Ft költsége.

Élettársa halálát követően a felperes az egyik gyermekének családjához költözött. A szokásos gyászreakció mellett pszichés megbetegedése nem alakult ki, élettársa elvesztését feldolgozta.

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a 2011. szeptember 29. napján kelt KB.I.80/2010/5. számú ítéletével megállapította F. J. rendőr főtörzszászlós bűnösségét a Btk. 348. §-a (1)-(2) és (4) bekezdésén alapuló szolgálatban gondatlanságból elkövetett kötelességszegés vétségében. Az ítélet indokolása szerint a vádlott az előállító helyiség monitorán az ott elhelyezett személy tevékenységét nem kísérte figyelemmel, nem vezényelt rendkívüli őrt az előállított személy őrzésére és figyelésére, így nem észlelte, hogy R. V. az elválasztó rácsra felakasztotta magát. A haláleset miatt a szolgálatra nézve jelentős hátrány következett be. A vádlott cselekményével megszegte a Rendőrség Szolgálati Szabályzata 51. §-ának (1) bekezdésében és a Rendőrség Fogdaszolgálati Szabályzata 19/A. pontjában írt rendelkezéseket. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2012. október 12. napján kelt 6.Kbf.108/2011/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta az indokolás azon kiegészítésével, hogy az adott ügyben néhány órával korábban ittas állapotban élet elleni bűncselekményt elkövető, majd a hatósági intézkedéssel szembeszegülő személy került elhelyezésre az előállító helyiségben, akinek a figyelemmel kísérése, őrzése fokozott figyelmet kívánt, így már a bekövetkezett eredménytől függetlenül is a vádlott mulasztásából a jelentős hátrány veszélye származott.

A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest R. V. halála miatt vagyoni kártérítés jogcímén 388 000 Ft tőke, nem vagyoni kártérítés jogcímén 20 000 000 Ft tőke, a tőkeösszegek után 2010. július 9. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai és a perköltség megfizetésére. Előadta, hogy a bekövetkezett halálesetért az alperes alkalmazottainak felelőssége megállapítható. Élettársa elvesztése miatt temetési költség, holttest hazaszállítása, virrasztás és halotti tor költségei, temetési szertartás költségei, ruházat vásárlása, koszorú vásárlása alapján vagyoni kára, a hozzátartozó elvesztése következtében nem vagyoni kára keletkezett.

Az alperes a kereset elutasítását, a felperesnek perköltségében marasztalását kérte azzal, hogy nem bizonyított az alperes alkalmazottjának a mulasztása és a halál bekövetkezése közötti okozati összefüggés, a vagyoni és a nem vagyoni kár iránti igény pedig eltúlzott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 210 000 Ft vagyoni és 2 000 000 Ft nem vagyoni kártérítést és 2 210 000 Ft összeg után 2010. július 9. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 254 000 Ft, az Áfa összegét is magában foglaló perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, és úgy rendelkezett, hogy a peres felek maguk viselik az általuk előlegezett szakértői díjat. Megállapította továbbá, hogy a le nem rótt 900 000 Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet indokolása szerint az ügyeletes tiszt a rendőrkapitányságon kiépített zárt láncú videó rendszer monitorát nem követte folyamatosan figyelemmel, ugyanakkor más személyt sem jelölt ki annak figyelésére, valamint nem gondoskodott rendkívüli őr állításáról sem, és felettesei felé sem jelezte, hogy munkaterhe miatt az előállító helyiségben elhelyezett személy folyamatos figyelemmel kísérését biztosítani nem tudja. Sem a büntetőeljárás, sem a peres eljárás során nem állt rendelkezésre a káreseményről készült videofelvétel. Ugyanakkor az előállító helyiségben történtek M. L. rendőrezredes által a felvételt megtekintő P. Cs. és Dr. B. B. rendőrök nyilatkozata alapján készült jelentés szerint megállapíthatóak voltak. Dr. B. B. tanú bizonytalan tartalmú vallomást tett, de az nem áll ellentétben P. Cs. egyértelmű nyilatkozatával és a tanúk meghallgatása előtt időben korábban készült jelentéssel, ezért a tényállást P. Cs. vallomása és M. L. rendőrezredes jelentése alapján állapította meg. Ennek megfelelően 28 perccel azt megelőzően, hogy felfedezték az önakasztást, R. V. széttépte a pólóját, leszakította a nyaki részen található passzrészt, annak egyik végét a nyakára kötötte, a másik végét az elválasztó rácsra rögzítette, majd letérdelt, ezt követően körülbelül 7 percig tudatos mozgás volt megfigyelhető, ami lelassult, majd 8-10 perccel az utolsó tudatosnak tűnő mozgást követően a halál beállta valószínűsíthető, és csak ezután 10-12 perc múlva fedezték fel az önakasztást. A perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint az akasztás és a halál beállta közötti időintervallum pontosan nem határozható meg, az 0,5 - 3 perc közötti időszak lehetett. HHa azonnal észlelik az önakasztást, és azonnal levágják az akasztó eszközről, akkor reális esély lett volna a túlélésre. Mindezekből következően, amennyiben az ügyeletes tiszt a szabályokat betartva jár el és/vagy folyamatosan figyeli az előállító helyiségben történteket, illetve más személyt jelöl ki a folyamatos figyelésre, akkor megfelelő időben észleli az önakasztásra irányuló szándékot, és bizonyos, hogy a halált így megakadályozza. Az okozati összefüggés ezért az alperes alkalmazottjának mulasztása és néhai R. V. halálának bekövetkezése között megállapítható.