EH 2011.2326 A II. r. alperes "névleges" ügyvezetőnek tekintette magát és akkor sem látott el ügyvezetői feladatokat, amikor a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került. Ezzel megsértette a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írtakat és előidézte a társasági vagyon csökkenését [2006. évi IV. tv. 30. § (3) bek., 1991. évi XLIX. tv. 33/A. § (1) bek.].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az I. r. alperes 2007. augusztus 2-ig, a II. r. alperes pedig 2007. április 16-ig önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője volt a cégjegyzékbe 2003-ban bejegyzett M. Kft.-nek. A cégjegyzékbe 2005. május 10-én bejegyzett M. 2000 Építőipari és Ingatlanforgalmi Kft.-nek - melynek módosított cégneve B.-P. Kft. - az I. r. alperes alapításától kezdve ügyvezetője, 2006. december 29-től pedig tagja volt. 2006. december 19-én szóbeli kölcsönszerződés alapján az M. Kft. 2007. december 31-i lejárattal 24 500 000 Ft kamatmentes kölcsönt nyújtott a B.-P. Kft.-nek. A kölcsönszerződést 2007 májusában írásban is rögzítették, azt mindkét fél képviseletében az I. r. alperes írta alá, az egyik ügyleti tanú pedig a II. r. alperes volt.
2007. április 21-én benyújtott kérelem alapján a megyei bíróság 2007. május 16-án meghozott elsőfokú végzésével megállapította az M. Kft. fizetésképtelenségét, e cég 2007. augusztus 2. óta felszámolás alatt áll.
A B.-P. Kft.-t a megyei bíróság mint cégbíróság 2007. június 12-én megszűntnek nyilvánította és kényszer végelszámolását rendelte el. Az M. Kft. felszámolója 2007 októberében felmondta a B.-P. Kft.-vel kötött szerződést és a végelszámolási eljárásban hitelezői igényt jelentett be. Miután a B.-P. Kft.-vel szemben 2007. május 9-től kezdődően több felszámolási kérelem előterjesztésére került sor, és a végelszámoló is intézkedett a felszámolás elrendelése érdekében, a megyei bíróság 2007. november 6-án megállapította a B.-P. Kft. fizetésképtelenségét, mely cég 2008. február 8-a óta felszámolás alatt áll. A jóváhagyott közbenső mérleg szerint a hitelezői igények kielégítésére vagyoni fedezet hiányában nem kerülhet sor.
2008. június 9-én a felperes mint az M. Kft. felszámolója a 2006. évi IV. törvény (2006. évi Gt.) 30. § (3) bekezdésére és az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ára alapítottan megállapítási keresetet terjesztett elő az alperesekkel szemben.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Egyebek mellett arra is hivatkoztak, hogy a II. r. alperes - az I. r. alperes fia - csak névlegesen volt az M. Kft. ügyvezetője, a cég tevékenységét ténylegesen az I. r. alperes irányította, a kölcsön nyújtásról a II. r. alperes csak utólag szerzett tudomást.
Az elsőfokú bíróság 26. sorszámú ítéletében megállapította, hogy az alperesek az M. Kft. vezetőiként a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el ügyvezetői feladataikat és ezáltal a társasági vagyon 24 500 000 Ft mértékben csökkent.
Az ítélet szerint miután az M. Kft. alapításkori célját, azaz egy adott projekt megvalósítását teljesítette, gazdasági tevékenységét - jóval a kölcsönszerződés megkötése előtt - befejezte, vagyona pedig "nagyjából" az a pénz volt, amit kölcsönadott a B.-P. Kft.-nek. A kölcsönszerződés megkötésének időpontjában az M. Kft.-nek a hitelezők felé fennálló, jogerős bírósági ítéletekkel, illetve APEH határozatokkal megállapított, részben végrehajtás alá is vont lejárt tartozásai, valamint a 2006. december 19-e előtt keletkezett tartozásai meghaladták a kölcsön összegét. A kölcsönszerződés megkötésekor tehát a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállt, sőt erre irányuló kérelem esetén a felszámolás elrendelésének is helye lett volna. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek azzal, hogy ebben a helyzetben a hitelezői követelések kielégítése helyett egy másik gazdasági társaságnak biztosíték kikötése nélkül kamatmentesen, 24 500 000 Ft kölcsönt egy évre átadtak, nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján jártak el. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperesek helytállási kötelezettségét a 2006. évi Gt. 30. § (3) bekezdése és a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján megállapította.
Az ítélet szerint a helytállási kötelezettséget megalapozó nagyfokú mulasztásnak minősül, hogy a II. r. alperes nem törődött az M. Kft. ügyeivel, semmiféle érdeklődést nem tanúsított annak pénzügyi helyzete iránt. Ha tisztában lett volna a cég vagyoni helyzetével, megkísérelhette volna a kölcsönnyújtás megakadályozását. A II. r. alperes nem mentesülhet a felelősség alól arra hivatkozással, hogy a cég ügyeiben passzív magatartást tanúsított, nem rendelkezett információkkal és az I. r. alperes intézkedéseihez előzetesen hozzájárult, mert ezek neki felróható körülmények.
Az alperesek fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kölcsönnyújtás időpontjában az M. Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, a cég vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a cég nem lesz képes esedékességkor kiegyenlíteni a vele szemben támasztott követeléseket. A 2006. évi Gt. 30. § (3) bekezdésének megfelelő eljárás az lett volna, ha az M. Kft. "befektetés" helyett a cég lejárt tartozásait egyenlíti ki.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. alperes csak akkor mentesülhetett volna felelőssége alól, ha - a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésében írtaknak megfelelően - bizonyította volna, hogy megtette az adott helyzetben elvárható intézkedéseket a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Mivel azonban a II. r. alperes gondatlan, a cég ügyeivel szemben tanúsított passzív magatartása ennek ellenkezőjét bizonyítja, az elsőfokú bíróság döntése vele szemben is megalapozott volt.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül a jogerős ítéletnek a II. r. alperesre vonatkozó rendelkezését és hozzon a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító új határozatot. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Cstv. 33/A. §-ában írtaknak.
A felülvizsgálati kérelem nem vitatta, hogy az M. Kft. 2006 decemberében fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt és azt sem, hogy ebben a helyzetben a II. r. alperes - aki semmilyen ügyvezetői feladatot nem teljesített - nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el ügyvezetési feladatait. Rámutatott azonban arra, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdéséből következően a felelősség megállapításához arra is szükség van, hogy az ügyvezető jogsértő magatartása és a társasági vagyon csökkenése között az ok-okozati összefüggés fennálljon. Álláspontja szerint jelen esetben ez hiányzik, ugyanis kizárólag az I. r. alperes magatartása, tehát a 2006. december 19-i kölcsönszerződés megkötése vezetett a társasági vagyon csökkenéséhez. A II. r. alperes mulasztása és a társasági vagyon csökkenése között semmilyen okozati összefüggés nem áll fenn, ugyanis a II. r. alperes mulasztása miatt a 24 500 000 Ft nem került ki az M. Kft. vagyonából.
A II. r. alperes szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértően nem foglalkoztak az okozati összefüggés hiányával. Téves az a jogi álláspontjuk, hogy az egyik ügyvezető károkozásáért a többi ügyvezetőnek akkor is felelnie kell, ha nem tudtak semmiről és nem volt lehetőségük - például kórházi tartózkodás miatt - a károkozás megakadályozására. Az I. r. alperes a cég önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője volt, magatartását a II. r. alperes nem befolyásolhatta, így nem akadályozhatta meg a szerződéskötést sem.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül és arra a megállapításra jutott, hogy az a felülvizsgálati kérelemben írt okokból nem jogszabálysértő.
A 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal és a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A 2006. évi Gt. 30. § (3) bekezdése szerint a társaságot fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztétől a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni ügyvezetési feladataikat. Ezen utóbbi jogszabályhely második mondatában írt felhatalmazás alapján rendelkezik úgy a Cstv. 2006. július 1-jétől hatályos 33/A. §-ának (1) bekezdése, hogy a hitelező és a felszámoló is kérheti a felszámolási eljárás ideje alatt annak megállapítását a bíróságtól, hogy a gazdálkodó szervezet vezetői a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent. Az ilyen keresetnek helytadó határozat meghozatala annak megállapítását jelenti, hogy a megjelölt tisztségviselőket a megjelölt összeg megfizetéséért - amennyiben az a társaság vagyonából kiegyenlítetlenül marad - a hitelezők irányában közvetlen polgári jogi felelősség terheli.
Tény, hogy a felelősség fennállásának egyik feltétele, az adós vagyonának a vezetői kötelezettségszegés folytán bekövetkezett csökkenése, de azt alaptalanul állítja a felülvizsgálati kérelem, hogy ez a feltétel a II. r. alperes vonatkozásában hiányzott.
Az ügyvezetés az üzletszerű gazdasági tevékenység eredményessége érdekében folytatott folyamatos vezetői tevékenységet jelenti, mely kiterjed a jogszerű működés biztosítására. A Gt. a "névleges" ügyvezető fogalmát nem ismeri, a II. r. alperesnek, mint az M. Kft. egyik önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetőjének ismernie kellett volna az M. Kft. vagyoni, gazdasági, pénzügyi helyzetét. Észlelnie kellett volna, hogy a cég 2006 decemberében fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került és ebben a helyzetben - a Gt. 30. § (3) bekezdésében írtaknak megfelelően - a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján lett volna köteles ellátni ügyvezetési feladatait. A II. r. alperes azonban már a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte előtt névleges ügyvezetőnek tekintette magát, semmilyen ügyvezetői tevékenységet nem végzett, nem érdekelte a cég vagyoni-pénzügyi helyzete. Ezt az eljárást pedig csak úgy lehet értékelni, hogy a II. r. alperes nem az ügyvezetői tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal járt el, felróható módon megszegte ügyvezetői kötelezettségeit.
Ez a magatartás mindaddig, amíg az M. Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe nem került, nem alapozta meg a II. r. alperes Cstv. 33/A. §-a szerinti kártérítési felelősségét. A Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősség akkortól áll, állhat fenn, amikor az érintett gazdasági társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került. A felülvizsgálati kérelem nem támadja a perben eljárt bíróságok azon egyező ténymegállapítását, hogy ez a helyzet 2006 decemberében már a kölcsön nyújtása előtt bekövetkezett. Azzal, hogy a II. r. alperes az ügyvezetői feladatokat ekkortól kezdődően sem látta el (állítása szerint semmilyen vonatkozásban ügyvezetői tevékenységet nem végzett), megsértette a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írtakat, vagyis ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el. Az ügyvezetői tevékenység el nem látása ugyanis nem tekinthető a hitelezői érdekeknek megfelelő magatartásnak. A feltárt tényállás szerint a II. r. alperes részben tevőlegesen, részben mulasztással idézte elő azt, hogy a társaság vagyona az ítéletben meghatározott, a felülvizsgálati kérelemben nem vitatott mértékben csökkent. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésnek megfelelően akkor járt volna el a II. r. alperes, ha már a kölcsönszerződés megkötése előtt intézkedéseket tesz a társaság vagyonának a hitelezői követelések kielégítésére történő fordításáról, megakadályozva ezzel a perbeli kölcsönszerződés létrejöttét. Ilyen tényállás mellett a Cstv. 33/A. § szerinti felelősség megállapítása kapcsán irreleváns, hogy a II. r. alperes tudott-e az I. r. alperes által kötött kölcsönszerződésről. Ha helytállónak tekintjük azon állítását, hogy arról nem tudott, akkor is a terhére értékelendő, hogy nem észlelte, ügyvezetői tevékenység kifejtésének hiányában nem is észlelhette, miszerint a kölcsönnyújtás folytán a társaság vagyona lényegében nullára csökkent. Ügyvezetői tevékenység ellátása hiányában az esetleg lehetséges intézkedéseket nem tette, nem tehette meg. Ilyen lehetett volna pl. a társaság legfőbb szervének összehívása a másik ügyvezető felelősségének megállapítása iránti per kezdeményezése érdekében stb.
A Cstv. 33/A. § (2) bekezdése szerint a II. r. alperes csak akkor mentesülhetett volna a felelősség alól, ha bizonyítani tudta volna, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztetét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkenése érdekében. Ilyen intézkedések megtételét a II. r. alperes nem bizonyította, sőt következetesen arra hivatkozott, hogy semmilyen vonatkozásban nem látott el ügyvezetői feladatokat. A II. r. alperes nem adott elő olyan körülményt sem, amely objektíve akadályozta volna ügyvezetői feladatai ellátásában akár hosszabb, akár rövidebb ideig. A fent kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg a II. r. alperes felelősségét a Cstv. 33/A. §-a alapján.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartotta.