52/1992. (X. 27.) AB határozat

a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitájában hozott bírósági döntés ellen a fellebbezés kizárása alkotmányellenes.

Megállapítja, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt felmondás hatályon kívül helyezése iránt 18. M. 1541/1990. szám alatt folyamatban volt ügyben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 358. § (1) bekezdésének a 14. sorszámú ítélet meghozatalakor hatályban volt rendelkezése nem alkalmazható.

A konkrét ügyben ezért az alkotmányellenes rendelkezés - e határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésétől - a fellebbezési eljárásnak nem akadálya.

A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (Bsz.) 23. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a határozatot a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. Az 1991. május 22-én benyújtott beadványában az indítványozó a Bsz. 23. § (3) bekezdése és a Pp. 358. § (1) bekezdése alkotmányellenességét állította. A szabályozás ugyanis a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitájában a munkaügyi bíróság határozata ellen a fellebbezést - meghatározott esetek kivételével - kizárja. Ez a rendelkezés pedig - minthogy ilyen ügyekben első fokon a többször módosított 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (Mt. V.) 89. §-a értelmében közvetlenül a munkaügyi bíróság jár el - ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdése rendelkezésével, amely szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.

2. 1991. június 25-én benyújtott beadványában előadta, hogy időközben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 18. M. 1541/1990/14. számú ítéletével az indítványozó és magasabb vezető állású dolgozója közötti perben a dolgozó keresetének helyt adott; az indítványozó részvénytársaság (alperes) felmondását hatályon kívül helyezte és az alperest a felperes kieső munkabérének megfizetésére kötelezte. Az ítélet - a Pp. 358. §-ára hivatkozva - kimondta, hogy ellene fellebbezésnek helye nincs.

Az indítványozó az indítványát ezután alkotmányjogi panaszként tartotta fenn, és a kifogásolt jogszabályok alkotmányellenességének kimondása mellett a munkaügyi vitájában való alkalmazhatósága kizárását is kérte.

II.

A Pp. 358. § (1) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályban volt szövege szerint a munkaügyi vitában fellebbezésnek nincs helye, kivéve, ha a fellebbezés

a) a vállalat anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen, vagy

b) a dolgozó anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen irányul, feltéve, hogy a vállalat igénye az ötezer forintot meghaladja.

A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 23. § (3) bekezdése szerint a munkaügyi bíróság érdemi határozata ellen csak az eljárási törvényben meghatározott ügyekben van helye fellebbezésnek.

III.

1. Az 1991. június 23-án kihirdetett és a kihirdetést követő 30. napon hatályba lépett 1991. évi XX. törvény 45. § (2) bekezdése a Pp. 358. § (1) bekezdését kiegészítette a c) ponttal. Eszerint a munkaügyi vitában fellebbezésnek nincs helye, kivéve, ha a fellebbezés c) a 349. § (3)-(4) bekezdése szerinti eljárásban hozott határozat ellen irányul. A Pp. 349. § (3) bekezdése szerint jogszabály által meghatározott esetekben a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitájában a jogosult - a szolgálati felettes mellőzésével - közvetlenül fordulhat keresettel a munkaügyi bírósághoz.

Az Mt. V. 89. §-a szerint a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitáját közvetlenül a munkaügyi bíróság bírálja el.

A Pp. 358. § (1) bekezdésének kiegészítése után e szabályok értelmében a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitájában a munkaügyi bíróság (érdemi) határozata ellen minden esetben volt helye fellebbezésnek.

2. Az 1992. július 1-jén hatályba lépett 1992. évi XXII. törvény (a Munka Törvénykönyve) a 212. § (6) bekezdésében a Pp. 358. §-át új tartalommal alkotta meg. E szerint a fellebbezést a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírálja el. Megszűntek azok a rendelkezések, amelyek a munkaügyi bíróság (első fokú) határozata ellen a fellebbezést egyes esetekben kizárták.

IV.

Megállapítható, hogy azok a rendelkezések, amelyeknek alkotmányellenességét az indítványozó állította, az indítvány benyújtását követően hatályukat vesztették; a helyükbe lépő új szabályok pedig nem tartalmazzák az alkotmányellenesnek állított rendelkezéseket.

A jogszabályok módosulásával kapcsolatos átmeneti szabályok azonban nem teszik lehetővé azt, hogy az indítványozó az ügyében hozott és a jogszabálymódosulást megelőzően első fokon jogerőre emelkedett munkaügyi bírósági ítélet ellen fellebbezést nyújtson be.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. (ABtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. A (3) bekezdés szerint az eljárásra az ABtv. 40-43. §-ban foglaltak az irányadók. Alkotmányjogi panasz esetén - meghatározott feltételek mellett - a konkrét esetben alkalmazott rendelkezés alkotmányellenessége akkor is vizsgálható , ha az már nincs hatályban. Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy az alkotmányos követelményeket kielégítő jogorvoslat a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitája esetében biztosítva volt-e.

V.

Az alkotmányjogi panasz alapos.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.

A kifogásolt rendelkezés alkalmazásakor az ismertetett jogi szabályozás értelmében a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitáját a munkaügyi bíróság közvetlenül bírálta el, az eljárást munkaügyi döntőbizottsági eljárás nem előzte meg. A támadott rendelkezés ezzel a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitája érdemében első ízben hozott határozat vitathatóságát zárta ki.

Az érdemi, ügydöntő határozat tekintetében alkotmányos követelmény, hogy a jogorvoslat biztosítsa a döntést hozó szervtől eltérő más szerv - vagy ugyanazon szervezeten belül magasabb fórum - részéről a felülvizsgálatot [5/1992. (I. 30.) AB határozat].

Az alkotmányos követelményeket kielégítő jogorvoslat hiánya önmagában sérti az indítványozó különösen fontos érdekét, ezért indokolt volt annak kimondása, hogy az alkotmányellenes rendelkezés a konkrét esetben nem alkalmazható [ABtv. 43. § (4) bekezdés].

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

VI.

Az indítványozó a kifogásolt rendelkezéssel összefüggésben támadta a Bsz. 23. § (3) bekezdését is. E bekezdés konkrét tartalmát az eljárási törvény hatályos rendelkezései (Pp. 358. §) határozzák meg. A Pp. 358. §-ának újraalkotása és a jogorvoslattal kapcsolatos alkotmányellenessége kiküszöbölése folytán a Bsz. 23. § (3) bekezdése sem alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság ezért az erre vonatkozó indítványt elutasította.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró