62017TO0494(02)[1]

A Törvényszék végzése (nyolcadik tanács), 2018. november 19. Iccrea Banca SpA Istituto Centrale del Credito Cooperativo kontra Európai Bizottság és Egységes Szanálási Testület. Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset - Gazdasági és monetáris unió - Bankunió - A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) - Egységes Szanálási Alap (ESZA) - A 2016. évi előzetes hozzájárulások meghatározása - Az alperes téves megjelölése - Keresetindítási határidő - Elkésettség - Hipotetikus jogi aktusok - Kártérítési kérelem - A megsemmisítés iránti kérelemmel fennálló szoros kapcsolat - Jogellenességi kifogás - Nyilvánvaló elfogadhatatlanság. T-494/17. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)

2018. november 19. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset - Gazdasági és monetáris unió - Bankunió - A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) - Egységes Szanálási Alap (ESZA) - A 2016. évi előzetes hozzájárulások meghatározása - Az alperes téves megjelölése - Keresetindítási határidő - Elkésettség - Hipotetikus jogi aktusok - Kártérítési kérelem - A megsemmisítés iránti kérelemmel fennálló szoros kapcsolat - Jogellenességi kifogás - Nyilvánvaló elfogadhatatlanság"

A T-494/17. sz. ügyben,

az Iccrea Banca SpA Istituto Centrale del Credito Cooperativo (székhelye: Róma [Olaszország], képviselik: P. Messina, F. Isgrò és A. Dentoni Litta ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: V. Di Bucci, A. Steiblytė és K.-Ph. Wojcik, meghatalmazotti minőségben)

és

az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik: G. Rumi, S. Raes, M. Merola és T. Van Dyck ügyvédek)

alperesek ellen,

elsődlegesen egyrészt az ESZT vezetői ülésének az Egységes Szanálási Alapba történő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló, 2016. április 15-i határozatának (SRB/ES/SRF/2016/06), valamint az ESZT bármely más olyan határozatának a felperest érintő részében történő megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amelyek alapján a Banca d'Italia meghozta a 2015. november 24-i 1249264/15. sz., a 2015. november 26-i 1262091/15. sz., a 2016. december 29-i 1547337/16. sz., a 2017. március 14-i 333162/17. sz. és a 2017. március 14-i 334520/17. sz. nemzeti határozatokat, másrészt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kártérítési kérelme tárgyában, és másodlagosan az EUMSZ 277. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök, R. Barents és J. Passer (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Végzést

A jogvita előzményei

1 Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) vezetői ülésén az Egységes Szanálási Alapba történő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló, 2016. április 15-i határozatával (SRB/ES/SRF/2016/06) (a továbbiakban: 2016. április 15-i határozat) jóváhagyta a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i (EU) 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2014. L 225., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 372., 9. o.) létrehozott Egységes Szanálási Alapba (ESZA) történő 2016. évi előzetes hozzájárulásokat.

2 Az ESZT e határozatát közölte az egyéni hozzájárulásoknak a saját területükön található, érintett bankoktól való beszedéséért felelős nemzeti szanálási hatóságokkal (a továbbiakban: NSZH-k).

3 2016.május 3-i levelével a Banca d'Italia (a továbbiakban: az olasz NSZH) tájékoztatta az Iccrea Banca SpA Istituto Centrale del Credito Cooperativo felperest, hogy az ESZT elfogadta az ESZA-ba történő 2016. évi előzetes hozzájárulását, és közölte vele annak összegét.

Az eljárás és a felek kérelmei

4 2017. július 28-án a Törvényszék Hivatalához benyújtott keresetlevelében a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

5 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

- elsődlegesen, egyrészt az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg az őt érintő részében az ESZT 2016. április 15-i határozatát, valamint bármely más olyan határozatát, amely alapján az olasz NSZH meghozta a 2015. november 24-i 1249264/15. sz., a 2015. november 26-i 1262091/15. sz., a 2016. december 29-i 1547337/16. sz., a 2017. március 14-i 333162/17. sz., és a 2017. március 14-i 334520/17. sz. nemzeti határozatokat, másrészt kötelezze az ESZT-t, hogy az EUMSZ 268. cikk alapján térítse meg azt a kárt, amelyet az ESZT neki okozott 2015-ben és 2016-ban a felperes által fizetendő hozzájárulások megállapításával kapcsolatos feladatainak ellátása során, és amely az általa teljesített jelentősebb befizetésekből áll;

- másodlagosan, az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21-i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 11., 44. o.) 5. cikke (1) bekezdése a) és f) pontjának, vagy adott esetben a rendelet egészének érvénytelenségét;

- az ESZT-t kötelezze a költségek viselésére.

6 A Törvényszék Hivatalához 2017. október 31-én benyújtott külön beadványban, a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján az Európai Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el végzéssel a keresetet mint okafogyottat vagy nyilvánvalóan elfogadhatatlant;

- másodlagosan, utasítsa el a keresetet mint okafogyottat vagy elfogadhatatlant;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére;

7 A Törvényszék Hivatalához 2017. november 8-án benyújtott beadványában az ESZT előterjesztette ellenkérelmét. Az ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

- másodlagosan, a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

8 A Törvényszék Hivatalához 2018. január 11-én benyújtott beadványaiban a felperes előterjesztette a Bizottság elfogadhatatlansági kifogására vonatkozó észrevételeit, valamint a válaszát.

9 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a Bizottság és az ESZT elfogadhatatlansági kifogását;

- adjon helyet a keresetnek a keresetlevélben foglalt kérelmeknek megfelelően.

10 A Törvényszék 2018. február 5-i végzésével bizonyításfelvétel keretében arra kötelezte az ESZT-t, hogy nyújtsa be többek között a 2016. április 15-i határozat és mellékletei eredeti példányáról készült teljes másolatot, bizalmas és nem bizalmas változatban is.

11 2018. február 21-én az ESZT eleget tett a Törvényszék 2018. február 5-i végzésében foglaltaknak.

12 2018. március 12-i levelében a Törvényszék pervezető intézkedések keretében kérdéseket intézett az ESZT-hez.

13 2018. március 27-én az ESZT részben megválaszolta ezeket a kérdéseket, a fennmaradó részt illetően pedig úgy érvelt, hogy a bizalmas elemek megléte miatt bizonyításfelvételt kell elrendelni.

14 2018. május 2-i végzésével a Törvényszék bizonyításfelvételt rendelt el.

15 2018. május 18-i, hiánypótlással 2018. június 8-án és 29-én kiegészített levelében az ESZT eleget tett a Törvényszék 2018. május 2-i végzésének.

16 2018. július 16-i határozatával a Törvényszék eltávolította az iratokból az ESZT által benyújtott dokumentumok bizalmas változatait, az ESZT által 2018. május 18-án benyújtott USB-kulcson tárolt, bizalmas információkat nem tartalmazó, TXT formátumú fájlok kivételével, amelyeket papírformátumban csatoltak az iratanyaghoz.

A jogkérdésről

A Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról

17 A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) és (7) bekezdése szerint az alperes kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában. Mivel a jelen ügyben a Bizottság az említett eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be, a Törvényszék - mivel úgy véli, hogy az iratok alapján megfelelő információkkal rendelkezik - úgy dönt, hogy e kérelem tárgyában az eljárás mellőzésével hoz határozatot.

18 A Bizottság úgy érvel, hogy a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan az őt érintő részében, mivel a 2016. április 15-i határozat az ESZT határozata. A felperes által felhozott jogellenességi kifogás sem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást.

19 Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az EUMSZ 263. cikk szerinti, megsemmisítés iránti kereseteket azon európai uniós intézmény, szerv vagy hivatal ellen kell megindítani, amely a szóban forgó jogi aktust meghozta (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 11-iAusztria kontra Bizotttság ítélet, C-445/00, EU:C:2003:445, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. szeptember 15-iLa Ferla kontra Bizottság és ECHA ítélet, T-392/13, EU:T:2016:478, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20 A jelen ügyben a 2016. április 15-i határozat nem a Bizottság, hanem az ESZT egyik határozata. Hozzá kell tenni, hogy a keresetlevél értelmében ugyanez vonatkozik "[az ESZT] bármely más olyan határozat[ára]", amely alapján az olasz NSZH meghozta a keresetlevélben említett öt nemzeti határozatot.

21 Ezenkívül az EUMSZ 277. cikk értelmében az általános hatályú jogi aktus alkalmazhatatlanságára történő hivatkozás - mint a jelen ügyben - nem minősül önálló kereshetőségi jogalapnak, és csak járulékosan gyakorolható. Ennélfogva a Bizottság által elfogadott 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelettel szembeni jogellenességi kifogásra történő felperesi hivatkozás alapján nem teheti lehetővé a Törvényszék előtti keresetindítást ezzel az intézménnyel szemben. Minden más értelmezés annak megkérdőjelezését jelentené, hogy az EUMSZ 277. cikk értelmében az általános hatályú jogi aktus alkalmazhatatlanságára történő hivatkozás lehetősége nem minősül önálló kereshetőségi jogalapnak (lásd: 2016. szeptember 15-iLa Ferla kontra Bizottság és ECHA ítélet, T-392/13, EU:T:2016:478, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22 A fenti megfontolásokból az következik, hogy a jelen megsemmisítés iránti kereset a Bizottságot érintő részében elfogadhatatlannak minősül.

Az ESZT által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról

23 Az eljárási szabályzat 126. cikke szerint, ha a Törvényszéknek nyilvánvalóan nincs hatásköre a kereset elbírálására, illetve ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék az előadó bíró javaslatára - az eljárás folytatása nélkül - az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben. A jelen ügyben a Törvényszék - mivel úgy véli, hogy az iratok alapján megfelelő információkkal rendelkezik - úgy dönt, hogy az eljárás mellőzésével hoz határozatot.

A kereset határidők miatti elfogadhatatlanságáról a 2016. április 15-i határozat ellen irányuló része tekintetében

24 A felperes azt állítja, hogy határidőn belül nyújtotta be a keresetet. Állítása szerint 2017. május 29. előtt nem szerzett tényleges tudomást a 2016. április 15-i határozatról. Ebből következően a jelen megsemmisítés iránti kérelmet határidőn belül nyújtotta be. Egyébiránt a felperes előadja, hogy az általa a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (laziói tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország) előtt indított kereset is a többi olyan, 2015-re és 2017-re vonatkozó olasz határozatra irányul, amelyre vonatkozóan viszont nem nyújtották be az ESZT megfelelő határozatait.

25 Az ESZT úgy érvel, hogy a kereset nyilvánvalóan elkésett, mivel a felperes annak ellenére, hogy legkésőbb 2016 májusában már tudomása volt a 2016. április 15-i határozat létezéséről, csak egy évvel később nyújtotta be a megsemmisítés iránti keresetét.

26 Az ESZT szerint a felperest egyébként sem érinti közvetlenül és személyében a 2016. április 15-i határozat. A felperes tekintetében csak az olasz NSZH által az ESZT határozata alapján elfogadott aktus vált ki jogi hatást. A felperesnek a nemzeti bírósághoz kell fordulnia, amely előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel fordulhat a Bírósághoz.

27 Először is, a jelen ügyben alkalmazandó szabályozásból, és különösen a 806/2014 rendelet 54. cikk (1) bekezdésének b) pontjából és 70. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy mind az egyéni hozzájárulások kiszámításának konkrét kibocsátója, mind az ezen hozzájárulásokat jóváhagyó 2016. április 15-i határozat kibocsátója az ESZT. Az a körülmény, hogy az ESZT és az NSZH-k között együttműködés áll fenn, nem változtat ezen a megállapításon.

28 Másodszor rá kell mutatni arra, hogy a 806/2014 rendelet egységes alkalmazási feltételeinek meghatározásáról szóló, 2014. december 19-i (EU) 2015/81 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 15., 1. o.) 5. cikkének nyelvi változatai közötti terminológiai eltérésektől függetlenül az NSZH-k, nem pedig a bankok azok a szervek, amelyekhez az előzetes hozzájárulások mértékét rögzítő határozat kibocsátója, az ESZT mint címzettekhez fordul. Ténylegesen és az alkalmazandó szabályozás alapján kizárólagosan az NSZH-k azok a jogalanyok, amelyeknek a szóban forgó határozat kibocsátója köteles megküldeni a határozatot, és ezért végeredményben az NSZH-k e határozat címzettjei az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében.

29 Azt a megállapítást, hogy az NSZH-k az ESZT által hozott határozat címzettjeinek minősülnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, egyébként az a tény is alátámasztja, hogy a 806/2014 rendelettel létrehozott rendszerben és e rendelet 67. cikkének (4) bekezdése alapján az NSZH-k felelnek az egyéni hozzájárulások bankoktól való beszedéséért.

30 Anélkül, hogy vizsgálni kellene az EUMSZ 263. cikk negyedik albekezdésében foglalt elfogadhatósági feltételek tiszteletben tartását, meg kell állapítani, hogy a jelen kereset a következő okok miatt a határidőkre való tekintettel nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

31 Az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerint a megsemmisítés iránti kérelmeket az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.

32 A jelen esetben a 2016. április 15-i határozatot nem hirdették ki, és nem közölték a felperessel, aki nem címzettje a határozatnak.

33 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kihirdetés vagy közlés hiányában a keresetindítási határidő csak akkor kezdődik, amikor az érintett fél pontosan megismerte a szóban forgó jogi aktus tartalmát és indokolását, feltéve hogy észszerű határidőn belül elkérte a jogi aktus teljes szövegét. Ennek figyelembevétele mellett a keresetindítási határidő csak akkor kezdődik, amikor az érintett harmadik fél pontosan megismerte a szóban forgó jogi aktus tartalmát és indokolását (lásd ebben az értelemben: 1993. március 5-iFerriere Acciaierie Sarde kontra Bizottság végzés, C-102/92, EU:C:1993:86, 18. pont; 1998. február 19-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-309/95, EU:C:1998:66, 18. pont; 1998. május 14-iWindpark Groothusen kontra Bizottság ítélet, C-48/96 P, EU:C:1998:223, 25. pont).

34 Így az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt két hónapos határidő, amely a megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktus kihirdetése vagy közlése hiányában azon a napon kezdődik, amikor arról a felperes tudomást szerzett, nem azonos azzal az észszerű határidővel, amellyel a felperes az adott jogi aktus pontos megismerése érdekében a teljes szöveg közlésére irányuló kérelmét illetően rendelkezik (2011. november 10-iAgapiou Joséphidès kontra Bizottság és EACEA végzés, C-626/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:726, 128. pont).

35 A jelen ügyben rá kell mutatni arra, hogy a felperes, csakúgy mint minden, az ESZA-ba történő 2016. évi előzetes hozzájárulás befizetésével érintett intézmény, megkapta az egyéni hozzájárulások ESZT általi kiszámítását lehetővé tévő adatok szolgáltatásához szükséges dokumentumokat és kérdőíveket. Ezek a dokumentumok és kérdőívek tájékoztatták a felperest arról, hogy az ESZA-ba történő hozzájárulást az ESZT számítja ki. A felperes a megválaszolásuk érdekében szükségszerűen tudomást szerzett ezekről a dokumentumokról.

36 A felperes továbbá az olasz NSZH 2016. május 3-án kelt és érkezett leveléből is tudomást szerzett a 2016. április 15-i határozat meglétéről.

37 Ebben a levélben az olasz NSZH tájékoztatta a felperest, hogy az ESZT kiszámolta az ESZA-ba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulását, és közölte vele annak összegét.

38 Mivel a felperesnek tehát tudomása volt a 2016. április 15-i határozat meglétéről, amennyiben a szóban forgó határozat közlésére várva nem terjeszt elő óvatosságból keresetet, a fenti 33-34. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban szereplő észszerű határidőn belül kérnie kellett volna a határozat közlését.

39 A határozat közlésének a határozat meglétéről való tudomásszerzést követő kérésére nyitva álló "észszerű határidő" nem előre megszabott határidő, amely automatikusan levezethető a megsemmisítés iránti kereset határidejének időtartamából, hanem az adott ügy körülményeitől függ (lásd ebben az értelemben: 2013. február 28-iArango Jaramillo és társai kontra EBB ítélet [felülvizsgálat], C-334/12 RX-II, EU:C:2013:134, 32-34. pont).

40 Az észszerű határidő fogalmával kapcsolatban meg kell egyrészt jegyezni, hogy a Bíróság más ügyekben már kimondta, hogy a határozat közlésének kérésére nyitva álló, a határozat meglétéről való tudomásszerzéstől számított két hónapos határidő túllépi az észszerű határidő fogalmát (1993. március 5-iFerriere Acciaierie Sarde kontra Bizottság végzés, C-102/92, EU:C:1993:86, 19. pont; lásd még ebben az értelemben: 2011. november 10-iAgapiou Joséphidès kontra Bizottság és EACEA végzés, C-626/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:726, 131. és 132. pont).

41 Másrészt arra kell rámutatni, hogy a Törvényszék más ügyekben úgy ítélte meg, hogy a határozat teljes szövegének közlése iránt több mint négy hónappal azután benyújtott kérelem, hogy a felperes tudomást szerzett a jogi aktus meglétéről, minden észszerű határidőn túl megfogalmazott kérelemnek minősül (lásd ebben az értelemben: 1998. július 15-iLPN és GEOTA kontra Bizottság végzés, T-155/95, EU:T:1998:167, 44. pont; 2010. május 18-iAbertis Infraestructuras kontra Bizottság végzés, T-200/09, nem tették közzé, EU:T:2010:200, 63. pont).

42 Az adott ügy körülményeire tekintettel nem kell a Bíróság és a Törvényszék által kidolgozott értékeléstől eltérő álláspontra helyezkedni.

43 Márpedig a felperes a megtámadott határozat meglétéről való tudomásszerzést követően nem - még észszerű határidőn belül sem - kérte a határozat közlését.

44 A felperes ugyanis azt állítja, hogy csak az általa egy évvel később, 2017 áprilisában az olasz NSZH ellen nemzeti szinten indított kereset kapcsán, és az olasz NSZH által e keresettel összefüggésben benyújtott válaszok alapján "került abba a helyzetbe, hogy tudomást szerezzen az ESZT határozatának létezéséről", és arról, hogy megsemmisítés iránti keresettel kell fordulnia az uniós bírósághoz.

45 Meg kell azonban állapítani, hogy a fenti 35-37. pontban ismertetett körülményekre tekintettel a felperes 2016. május 3-tól kezdve nem hagyhatta figyelmen kívül a 2016. április 15-i határozat létezését.

46 Ezenfelül a felperes nem igazolta olyan előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállását, illetve azokra nem hivatkozott, amelyek esetében az Európai Unió Bíróság alapokmánya 45. cikkének (2) bekezdése, amely a Törvényszék előtti eljárásra az említett alapokmány 53. cikke értelmében alkalmazandó, lehetővé tenné a szóban forgó határidőtől való eltérést.

47 Ebből az következik, hogy a 2016. április 15-i határozat megsemmisítése iránt 2017. július 28-án benyújtott jelen kereset nyilvánvalóan elkésett, és ezért mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani.

Az ESZT bármely más olyan határozata ellen irányuló kereset elfogadhatatlanságáról, amely alapján az olasz NSZH meghozta a 2015. november 24-i 1249264/15. sz., a 2015. november 26-i 1262091/15. sz., a 2016. december 29-i 1547337/16. sz., a 2017. március 14-i 333162/17. sz., és a 2017. március 14-i 334520/17. sz. nemzeti határozatokat

48 A felperes kéri az ESZT bármely más olyan határozatának megsemmisítését, amely alapján az olasz NSZH meghozta a 2015. november 24-i 1249264/15. sz., a 2015. november 26-i 1262091/15. sz., a 2016. december 29-i 1547337/16. sz., a 2017. március 14-i 333162/17. sz., és a 2017. március 14-i 334520/17. sz. nemzeti határozatokat.

49 Az ESZT megjegyzi, hogy az olasz NSZH e határozatai nem az általa hozott határozatokon alapultak. Ezek mind az olasz nemzeti szanálási alapnak fizetendő, az olasz NSZH által kért és kiszámított hozzájárulásokhoz kapcsolódó, az ESZT hatáskörébe nem tartozó döntések. Ezen túlmenően az olasz NSZH egyes határozatai ezek közül még azelőtt születtek, hogy az ESZT hatáskört kapott az ESZA-ba történő előzetes hozzájárulások kiszámítására.

50 A felperes válasza erre az, hogy ezzel arra törekszik, hogy teljes körű bírói jogvédelmet nyerjen "az ESZT esetlegesen nem ismert, olyan határozataival" szemben, amelyek az olasz NSZH fenti 48. pontban említett határozatainak alapjául szolgáltak.

51 Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 76. cikke értelmében minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, és ennek az ismertetésnek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, és a Törvényszék számára pedig azt, hogy adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül is elbírálhassa a keresetet (2014. május 23-iEuropean Dynamics Luxembourg kontra EKB, T-553/11, nem tették közzé, EU:T:2014:275, 53. pont; 2017. október 5-iBen Ali kontra Tanács, T-149/15, nem tették közzé, EU:T:2017:693, 33. pont). Így a felperes, akinek tiszteletben kell tartania a fent említett rendelkezést, nem adhatja át a Törvényszéknek, a Törvényszék pedig nem veheti át tőle a kereset tárgyának meghatározására irányuló feladatot (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1993. március 24-iBenzler kontra Bizottság végzés, T-72/92, EU:T:1993:27, 18. és 19. pont; 2009. november 30-i ítélet, Ridolfi kontra Bizottság ítélet, F-3/09, EU:F:2009:162, 81. pont; 2015. március 5-iGyarmathy kontra FRA ítélet, F-97/13, EU:F:2015:7, 29. pont).

52 A fenti megfontolásokból az következik, hogy a jelen kereset az eljárási szabályzat 76. cikke alapján nyilvánvalóan elfogadhatatlan azon részében, amelyben az ESZT olyan, esetlegesen létező, nem ismert, tehát hipotetikus jellegű határozatainak megsemmisítésére irányul, amelyek a felperes szerint a fenti 48. pontban említett öt olasz határozat alapját képezik. Nem kell helyt adni a felperes arra irányuló kérelmének, hogy a Törvényszék kötelezze az ESZT-t arra, hogy tegye lehetővé a felperes számára a 2015-ös, 2016-os és 2017-es gazdasági év tekintetében a felperesre vonatkozóan hozott határozatok megvizsgálását és lemásolását (lásd ebben az értelemben: 2012. október 19-iEllinika Nafpigeia és Hoern kontra Bizottság végzés, T-466/11, nem tették közzé, EU:T:2012:558, 28. pont).

A kártérítési kérelem elfogadhatatlanságáról

53 A felperes az ESZT arra való kötelezését kéri, hogy az EUMSZ 268. cikk alapján térítse meg azt a kárt, amelyet 2015-ben és 2016-ban a felperes által fizetendő hozzájárulások megállapításával kapcsolatos feladatainak ellátása során neki okozott, és amely kár az általa teljesített jelentősebb befizetésekből áll.

54 Válaszában a felperes azt állítja, hogy a kártérítési kérelem az általa benyújtott, megsemmisítés iránti kérelmekhez képest önálló kérelemnek tekinthető. Úgy érvel, hogy ha a Törvényszék az utóbbi kérelmeknek ad helyt, akkor a felperes a már befizetett összegek visszatérítését, valamint a hozzájárulások későbbi meghatározása érdekében a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) és f) pontja alapján a csoporton belüli kötelezettségeknek a hozzájárulási alapból való kizárását éri el, míg ha a kártérítési kérelemnek ad helyt, akkor a neki eddig és a későbbiekben azzal okozott károk megtérítését éri el, hogy a befizetett összegekkel nem tudott rendelkezni. A felperes szerint amiatt, hogy nem rendelkezett a jogalap nélkül befizetett összegekkel, nem tudott bizonyos befektetéseket eszközölni, és az elmaradt befektetések következtében tanácsadók visszterhes szolgáltatását kellett igénybe vennie.

55 Az ESZT előadja, hogy a kártérítési kérelem nem tekinthető a megsemmisítés iránti kérelmekhez képest önálló kérelemnek, és az utóbbi kérelmek elfogadhatatlanságának a megkerülésére irányul.

56 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint jóllehet valamely fél anélkül nyújthat be felelősség megállapítása iránti keresetet, hogy kérnie kellene a neki kárt okozó jogellenes aktus megsemmisítését, ezen az úton azonban nem kerülheti meg az ugyanezen jogellenesség megállapítása és az ugyanezen anyagi követelések iránti kérelem elfogadhatatlanságát (lásd: 2016. május 12 -i Holistic Innovation Institute kontra Bizottság ítélet, T-468/14, EU:T:2016:296, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57 A kártérítési keresetet ezért elfogadhatatlannak kell minősíteni abban az esetben, ha az valójában egy jogerőre emelkedett egyedi határozat visszavonására irányul, és ha annak helyt adnának, az a határozat joghatásainak megszűnését eredményezné. Így van ez abban az esetben is, ha a felperes kártérítési kérelem benyújtásával ugyanazt az eredményt kívánja elérni, mint amellyel számára a megsemmisítés iránti kereset sikeressége járt volna, amelyet azonban nem terjesztett elő határidőn belül (2016. május 12 -i Holistic Innovation Institute kontra Bizottság ítélet, T-468/14, EU:T:2016:296, 47. pont).

58 Ezenkívül a kártérítési kereset abban az esetben is egy jogerőre emelkedett határozat joghatásainak megszűnését eredményezhetné, ha a felperes nagyobb, de azt is magában foglaló előnyt kíván vele elérni, amelyet a megsemmisítést kimondó ítélettel érhetett volna el. Ilyen esetben azonban a kártérítési kereset elfogadhatatlansága megállapításának feltétele a kártérítési kereset és a megsemmisítés iránti kereset közötti szoros kapcsolat fennállása (2014. január 13-iInvestigación y Desarrollo en Soluciones y Servicios IT kontra Bizottság végzés, T-134/12, nem tették közzé, EU:T:2014:31, 62. pont; 2016. május 12-iHolistic Innovation Institute kontra Bizottság ítélet, T-468/14, EU:T:2016:296, 48. pont).

59 A jelen ügyben elöljáróban a fenti 52. pontban kifejtett megállapításokra kell emlékeztetni, amelyek szerint az eljárási szabályzat 76. cikkére tekintettel elfogadhatatlan a kereset azon része, amely az ESZT olyan, nem ismert esetleges határozatainak megsemmisítésére irányul, amelyek a felperes szerint bizonyos olasz határozatok alapját képezik. E megállapításokra tekintettel a felperes kártérítési kérelme semmi esetre sem tekinthető elfogadhatónak a 2016. április 15-i határozat vonatkozásában.

60 A 2016. április 15-i határozatot illetően meg kell állapítani, hogy a kártérítési kérelem alapvetően két összetevőből áll: egyrészt az arra irányuló kérelemből, hogy az ESZT térítse meg a felperesnek az e határozat alapján teljesített jelentősebb befizetések miatt felmerült kárát; másrészt az arra irányuló kérelemből, hogy az ESZT kártalanítsa a felperest a befizetett összegek elvonásának következményei miatt, vagyis amiatt, hogy a felperes nem tudott bizonyos befektetéseket eszközölni, és külső tanácsadók segítségét kellett igénybe vennie.

61 Először is az arra irányuló kérelemmel kapcsolatban, hogy az ESZT térítse meg a felperesnek a 2016. április 15-i határozat alapján teljesített jelentősebb befizetések miatt felmerült kárát, rá kell mutatni, hogy ez a kérelem az említett határozat végrehajtása során állítólag tévesen kifizetett összegek visszatérítésére irányul. E kérelem tehát a határozat jogerejének megkerülésére irányul. Pénzügyi szempontból tulajdonképpen ugyanazt kívánja elérni, mint a megsemmisítéssel, amely azonban a határidők elmulasztása miatt immár nem lehetséges. E kérelem ezért a nyilvánvalóan elfogadhatatlan megsemmisítés iránti kérelemmel fennálló szoros kapcsolat miatt maga is nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

62 Másodszor, az abból eredő következményekre irányuló kérelem, hogy a felperes nem rendelkezett a 2016. április 15-i határozat végrehajtása során kifizetett összegekkel, amely következmények a felperes szerint abban nyilvánultak meg, hogy a felperes nem tudott bizonyos befektetéseket eszközölni, és külső tanácsadók segítségét kellett igénybe vennie, rá kell mutatni, hogy a felperes ezzel a kérelemmel lényegében azt kívánja elérni, hogy pénzügyi szempontból ugyanabba a helyzetbe kerüljön, mint amelyben akkor lenne, ha nem hozták volna meg az említett határozatot. Ez a kérelem tehát a fenti 58. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében szoros kapcsolatot mutat a határozat megsemmisítése iránti kérelemmel. Az erre irányuló kérelem tehát szintén nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

63 A fenti megfontolásokból következően, mivel a kártérítési kérelem mindkét részében a 2016. április 15-i határozat abból eredő jogerejének megkerülésére irányul, hogy az EUMSZ 263. cikkben előírt határidőn belül nem nyújtottak be megsemmisítés iránti keresetet, e kérelmet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani.

Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) és f) pontjának, illetve a rendelet egészének érvénytelenségére irányuló kérelem elfogadhatatlanságáról

64 A felperes megsemmisítése iránti kérelme mellett másodlagosan azt kéri a Törvényszéktől, hogy ha az elsődlegesen előterjesztett kérelmeinek nem ad helyt, mindazonáltal állapítsa meg a rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) és f) pontjának, vagy adott esetben e rendelet egészének érvénytelenségét.

65 Amint ez már a fenti 21. pontban is szerepel, az EUMSZ 277. cikk értelmében az általános hatályú jogi aktus jogellenességére történő hivatkozás lehetősége nem minősül önálló kereshetőségi jogalapnak, és azt elsődleges kereshetőség hiányában nem lehet gyakorolni (lásd: 2013. június 6-iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, T-279/11, EU:T:2013:299, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66 Ebből következik, hogy a felperes arra irányuló kérelme, hogy a Törvényszék a 2016. április 15-i határozat megsemmisítése hiányában állapítsa meg a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet teljes vagy részleges jogellenességét, általános hatályú jogi aktus jogellenességére történő hivatkozásra irányuló, önálló kereshetőségi jogalap hiányában nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

67 Ezenfelül, és mivel a felperes kérelme a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet teljes vagy részleges jogellenességének megállapíttatására irányul, így hallgatólagosan, ám szükségszerűen a jogellenességnek a 2016. április 15-i határozat megsemmisítése iránti kérelemmel összefüggésben történő megállapíttatását is magában foglalja, meg kell jegyezni, hogy az önálló kereshetőségi jogalap hiánya azt is magában foglalja, hogy az elsődleges kereset elfogadhatatlansága az alátámasztására irányuló jogellenességi kifogás elfogadhatatlanságát is maga után vonja.

68 Márpedig a Törvényszék kimondta, hogy a megsemmisítés iránti kereset a jelen ügyben egyedüli, 2016. április 15-i határozat ellen irányuló részében nyilvánvalóan elfogadhatatlan (lásd a fenti 47. pontot). Ebből következően a felperesnek a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet teljes vagy részleges jogellenességének megállapíttatására irányuló kérelme minden esetben nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Végkövetkeztetés

69 A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy egyes szempontjait és részeit tekintve a jelen keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, amennyiben az eljárási szabályzat 130. cikke alapján a Bizottság ellen irányul, és mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani, amennyiben az eljárási szabályzat 126. cikke alapján az ESZT ellen irányul.

A költségekről

70 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, ezért az ESZT és a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék az Iccrea Banca SpA Istituto Centrale del Credito Cooperativót kötelezi a saját költségein felül az Egységes Szanálási Testület (ESZT) és az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

Luxembourg, 2018. november 19.

E. Coulon

hivatalvezető

A. M. Collins

elnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.