32014L0059

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve ( 2014. május 15. ) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról EGT-vonatkozású szöveg

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/59/EU IRÁNYELVE

(2014. május 15.)

a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1) A pénzügyi válság rávilágított, hogy hiányoznak a megfelelő uniós szintű eszközök az instabil vagy csődhelyzetbe került hitelintézetek és befektetési vállalkozások (az intézmények) hatékony kezelésére. Ilyen eszközökre különösen a fizetésképtelenség megelőzése vagy - annak bekövetkezése esetén - a negatív következmények minimalizálása érdekében van szükség, ami az érintett intézmény rendszerszintű jelentőségű funkcióinak megőrzésével érhető el. A válság során ezek a kihívások jelentős kényszerítő erővel bírtak abban a döntésben, hogy a tagállamok megmentsék az adófizetők pénzét használó intézményeket. A hiteles helyreállítási és szanálási keretrendszer célkitűzése az, hogy a lehető legnagyobb mértékben szükségtelenné tegye az ilyen fellépéseket.

(2) A pénzügyi válság rendszerszintű méreteket öltött abban az értelemben, hogy érintette az hitelintézetek nagy hányadának finanszírozáshoz való hozzáférését. A teljes gazdaságra nézve következményekkel járó csőd elkerülése érdekében az ilyen válság rendezéséhez az egyébként fizetőképes hitelintézetek egyenlő feltételek melletti finanszírozáshoz jutásának biztosítására irányuló intézkedések szükségesek. Ilyen intézkedés a központi bankok által nyújtott likviditási támogatás, valamint a fizetőképes hitelintézetek által kibocsátott értékpapírokra a tagállamok által nyújtott garancia.

(3) Az uniós pénzügyi piacok jelentős mértékben integrálódtak, és egymással szorosan összefonódtak - számos intézmény jelentős mértékben folytat az országhatárokon átnyúló tevékenységet. Egy határokon átnyúló intézmény csődje valószínűleg mindazon tagállamok pénzügyi piacainak stabilitását érinti, ahol az adott hitelintézet működik. Amennyiben a tagállamok nem tudnak ellenőrzést szerezni egy fizetésképtelen intézmény felett, és nem tudják azt olyan módon szanálni, hogy hatékonyan akadályozzák meg a nagyobb mértékű, rendszerszintű kárt, ez veszélyeztetheti a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat és a belső piac hitelességét a pénzügyi szolgáltatások terén. A pénzügyi piacok stabilitása ezért a belső piac kialakításának és működésének elengedhetetlen feltétele.

(4) Az intézmények szanálására vonatkozó eljárások jelenleg uniós szinten nem harmonizáltak. Néhány tagállam ugyanazokat az eljárásokat alkalmazza az intézményekre, mint a többi fizetésképtelen vállalkozásra - egyes esetekben az intézményekre szabva azokat. Jelentős anyagi jogi és eljárásjogi különbségek vannak a tagállamokban az intézmények fizetésképtelenségére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések között. Ezenkívül a pénzügyi válság nyomán világossá vált, hogy a vállalatokra vonatkozó általános fizetésképtelenségi eljárások nem mindig megfelelőek az intézmények esetében, mert nem mindig teszik lehetővé a gyors beavatkozást, az intézmények kritikus funkciói folytonosságának fenntartását és a pénzügyi stabilitás megőrzését.

(5) Ezért olyan rendszerre van szükség, amely az instabil vagy csődhelyzetben lévő intézmények tekintetében megfelelően korai és gyors beavatkozáshoz szükséges eszközkészlettel látja el a hatóságokat, biztosítandó azt, hogy az intézmény folyamatosan elláthassa kritikus pénzügyi és gazdasági funkcióit, hogy a minimumra csökkenjen az intézmény csődjének a gazdaságra és a pénzügyi rendszerre gyakorolt hatása. A rendszernek továbbá biztosítania kell, hogy először a részvényesek viseljék a veszteségeket, a részvényeseket követően pedig a hitelezők, feltéve, hogy - az ezen irányelvben meghatározott "a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul" elvvel összhangban - a hitelezők egyike sem viselhet nagyobb veszteséget, mint amelyet a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében viselt volna. Az új hatáskörök segítségével a hatóságok többek között fenntarthatják a betétekhez és fizetési műveletekhez való folyamatos hozzáférést, adott esetben értékesíthetik az intézmény életképes részeit, továbbá méltányos és kiszámítható módon oszthatják meg a veszteségeket. Ezek a célkitűzések segítséget nyújtanak a pénzügyi piacok destabilizálásának kivédésében, és csökkentik az adófizetőket érintő költségeket.

(6) A szabályozási keretrendszer folyamatban lévő felülvizsgálatának - különösen a tőke és a likviditási tartalékok megerősítésének és a makroprudenciális politikák eszközei javításának - csökkentenie kellene a jövőbeli válságok bekövetkezésének valószínűségét, és meg kellene erősítenie az intézmények - akár rendszerszintű zavarok, akár a kifejezetten egyes intézményeket érintő események következtében fellépő - stresszel szembeni ellenálló képességét. Nem lehetséges azonban olyan szabályozási és felügyeleti keretrendszert kialakítani, amely megakadályozná, hogy ezen intézmények valaha is nehéz helyzetbe kerüljenek. A tagállamoknak ezért felkészülteknek kell lenniük, és megfelelő helyreállítási és szanálási eszközökkel kell rendelkezniük a rendszerszintű válságok és az egyes intézményeknél bekövetkezett csődök kezelésére. Ezen eszközök közé tartoznak azok, amelyek lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy hatékonyan tudják kezelni a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló intézmények problémáját.

(7) E hatáskörök gyakorlása és az intézkedések meghozatala során figyelembe kell venni a csőd bekövetkezésének körülményeit. Ha a probléma egy adott intézmény tekintetében merül fel, és a pénzügyi rendszer többi részét nem érinti, a hatóságok anélkül gyakorolhatják szanálási jogkörüket, hogy a dominóhatás miatt túlzottan aggódniuk kellene. Sérülékeny környezetben azonban fokozott gondossággal kell eljárni a pénzügyi piacok megingásának elkerülése érdekében.

(8) Működő vállalkozásként fenntartott intézmények szanálása - végső esetben - állami pénzügyi stabilizációs eszközök - ideértve az ideiglenes állami tulajdonba vételt - alkalmazását is szükségessé teheti. Elengedhetetlen ezért a szanálási hatáskörök és a szanálásra vonatkozó finanszírozási rendszerek olyan módon történő kialakítása, hogy a hatóságok által biztonságos állapotba hozott intézmények szerkezetátalakításából származó esetleges nyereség kedvezményezettjei az adófizetők legyenek. A felelősséget és kockázatvállalást jutalmazni kell.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a telepített Jogkódexből!

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére