BH 2020.10.288 Halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettéért felel az elkövető, ha a veszélyeztető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amelynek eredményeként bekövetkezik a sértett halálát okozó közlekedési baleset. Ezt az okfolyamatot nem szakítja meg az, ha a veszélyhelyzetbe került személy a veszély elhárításának nem a legmegfelelőbb módját választja, és az sem, ha az eredmény bekövetkezésében más személy közlekedési szabályszegése is közrehatott [Btk. 234. §].

[1] A járásbíróság a 2019. február 26. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek., (2) bek. c) pont], segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.], önbíráskodás bűntettének kísérletében [Btk. 368. § (1) bek.], valamint testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.]. Ezért, valamint - a járásbíróság korábbi ítéletében alkalmazott próbára bocsátó rendelkezés hatályon kívül helyezése, és a próbára bocsátás megszüntetése folytán - egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette [Btk. 347. § (1) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül 7 év szabadságvesztésre, 8 év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú közúti járművezetésétől eltiltásra ítélte.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. július 4. napján meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő:

[4] A terheltet csökkent frusztrációtűrés, lobbanékonyság, laza impulzuskontroll jellemzi. Személyisége diszharmonikus, alkalmazkodása átlagos, öntörvényű manőverekkel.

[5] A terhelt 2017. február 11. napján 10.35 óra körüli időben főúton vezette a lánya nevére vásárolt, de kizárólag a terhelt használatában lévő személygépkocsit, amellyel erős forgalomban haladt, borult időben a párától nedves aszfaltburkolaton. Közlekedése során a két település között a terhelt legkevesebb két esetben úgy hajtott végre előzést, hogy ennek feltételei nem álltak fenn, mert az előzéshez igénybe vett forgalmi sávban szemből gépjárművek érkeztek, akiknek fékezve és a padka irányába húzódva kellett a terhelt elől kitérniük. Az előzések befejezésekor a terhelt a megelőzött gépkocsik melletti elhaladást követően nem tért azonnal vissza a menetiránya szerinti jobb oldalra, hanem gépkocsijával részben, vagy teljes terjedelmében a bal oldali sávban maradt azzal a szándékkal, hogy ilyen módon biztosítsa további előzéseit.

[6] A terhelt gépkocsisorban haladt, majd előzni kezdte az S. S. sértett által vezetett Opel típusú személygépkocsit, amely előtt nagyobb (több 10 méter) távolságra a nyomozás során ismeretlenül maradt tehergépkocsi közlekedett. Eközben az előzéshez igénybe vett bal oldali forgalmi sávban szemből érkezett a B. L. sértett által vezetett Suzuki típusú személygépkocsi, amelynek vezetője biztonsági övét nem csatolta be.

[7] Miután a terhelt elhaladt az Opel mellett, nem tért vissza a menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávba, hanem kb. 120-130 km/h sebességgel még a bal oldali sávban hajtott az általa megelőzött Opel gépkocsi előtt 9,3 méterre, amivel a szemből egyre közeledő, Suzukit vezető B. L. sértettet a menetiránya szerinti jobb oldali - részben fűvel borított - padkára kényszerítette. B. L. sértett az útpadkáról az úttestre visszakormányzás közben elvesztette uralmát a gépkocsija irányítása felett, és járműve sodródva áthaladt a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba, ahol éppen akkor ért oda az S. S. sértett által vezetett Opel, és a jobb oldalával frontálisan nekiütközött annak.

[8] Az ütközés eredményeként az Opel a menetiránya szerinti jobb oldalon az árokba csapódva a tetejére borult, míg a Suzuki kocsiszekrénye a "B oszlop" vonalában szétvált, és B. L. sértett teste az úttestre kizuhant. A terheltnek végig a látóterében volt a vele szemből érkező, a terhelt bal oldali sávban maradása miatt a padkára kényszerülő, a terhelt mellett elhaladó, majd a padkáról éppen visszatérő Suzuki. A terheltnek továbbhaladva észlelnie kellett az Opelnek a Suzukival való összeütközését is, ami mögötte 95 méterre történt. Ennek ellenére azonban a terhelt a helyszínről megállás nélkül hajtott tovább - miközben a szemből érkezőket, és a megelőzendő gépkocsik vezetőit is zavarva - az út vonalvezetéséhez eltúlzott sebességgel és az útburkolati jelekkel szabályozott forgalmi rendet figyelmen kívül hagyva előzött. A terhelt az első baleset helyszínétől kb. 6 kilométerre az úttestről a menetiránya szerinti jobb oldalon a fűvel borított padkára hajtott, ahol elvesztette uralmát a gépkocsi irányítása felett, és az árokba csapódott, melynek következtében a fején 8 napon belül gyógyuló horzsolásos sérüléseket szenvedett.

[9] A bekövetkezett balesetben B. L. sértett olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállítása közben életét veszítette.

[10] S. S. sértett a bal mellkasfél és a jobb mell zúzódását, mindkét comb zúzódását, a jobb térd vérbeszűrődését, a gerinc melletti lágyrészek és a bal kézfej lágyrészsérülését szenvedte el. A sérülések összességükben 8 napon túl gyógyultak, belőlük maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás nem származott.

[11] A terhelt a gyorsabb haladásának elősegítése érdekében szándékosan megszegte a KRESZ 34. § (1) bekezdés a) és d) pontjaiban írt rendelkezéseket - amelyek szerint előzni abban az esetben szabad, ha az a szembejövő forgalmat nem zavarja, és közben megfelelő oldaltávolságot lehet tartani - amivel a vétlen gépkocsiban tartózkodó B. L. sértett testi épségét közvetlen veszélybe sodorta. Megszegte továbbá a KRESZ 58. § (1) bekezdésében foglaltakat, ami előírja, hogy a balesettel érintett jármű vezetője köteles azonnal megállni, és a veszélybe került személynek segítséget nyújtani.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, tartalma szerint a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, amelyben elsődlegesen a terhelt közlekedési bűncselekményének a Btk. 234. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti veszélyeztetés bűntetteként való minősítését, valamint büntetésének enyhítését, másodlagosan önmagában a büntetés enyhítését kérte.

[13] Az indítvány indokolása szerint az eljárás során csak az került kétséget kizáróan bizonyításra, hogy a sértett - amennyiben használta volna a biztonsági övét - súlyos testi sértésnek megfelelő sérülést szenvedett volna el a baleset következtében. Az, hogy akár maradandó fogyatékosságot vagy súlyos sérülést szenvedett volna, nem kétséget kizáróan bizonyított. Ezzel szemben legkevesebb három olyan körülmény került megállapításra, amelyek a halálos eredményhez vezettek, azonban ezek egyike sem róható fel - még gondatlanság szintjén sem - a terheltnek.

[14] Az első ilyen körülmény az, hogy a sértett nem használta a biztonsági övét. Köztudott, hogy a biztonsági öv használatának hiányában már akár kisebb sebességgel való ütközés is halálhoz vezethet; ellenben, ha a sértett használta volna az övét, a halálos sérülés nem következett volna be. A biztonsági öv használata jogszabályi kötelezettség is, amit a sértett tudatosan szegett meg.