1/1998. Polgári jogegységi határozat

a Pp. 259/A. §-ában meghatározott kifogás intézményének alkalmazásáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Polgári Kollégium vezetőjének indítványa folytán meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A Pp. 259/A. §-ában meghatározott kifogás intézményét is csak azokban az ügyekben lehet és kell alkalmazni, amelyekben a keresetlevelet - nemperes eljárásban a kérelmet - a Pp.-t módosító 1996. évi CXXII. törvény hatálybalépése után nyújtották be.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője az 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörében jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat hozatalára tett indítványt, s azt a következőkkel indokolta:

"Az 1996. évi CXXII. törvény (tv.) a Polgári perrendtartás szabályai közé beiktatta a kifogás intézményét. A tv. 4. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni.

A Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok gyakorlatában is eltérő álláspontok alakultak ki abban a kérdésben: a törvénynek a hatálybalépésre vonatkozó - hivatkozott - rendelkezését hogyan kell értelmezni.

1. A Legfelsőbb Bíróság Gpk. VI. 30 771/1997/2. számú végzésével úgy foglalt állást, hogy a kifogás intézményét akkor kell alkalmazni, ha a fellebbezést, illetőleg a felülvizsgálati kérelmet 1997. január 1. napja után nyújtották be a bírósághoz [A) álláspont].

A határozat indokolása egyebek mellett rámutat arra, hogy: "a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a hatálybalépés után indult ügyekben megjelölést nem az első fokú eljárás megindításához, hanem a másodfokú eljárás kezdeményezéséhez, a fellebbezés benyújtásához helyes kötni, abból az indokból, mert a kifogás jogintézménye eleve csak a másodfokú eljárásban, (illetve a felülvizsgálati eljárásban) hozott végzés ellen lehetséges."

2. Más - a civilisztikai szakágak bírái körében többségi - álláspont szerint a kifogás intézményét csak azokban az ügyekben lehet alkalmazni, amelyekben a keresetet (fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, a nemperes eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet) nyújtották be 1997. január 1. napja után [B) álláspont]

Az álláspont indokai szerint a polgári peres (nemperes) ügy, eljárás a kereset benyújtásával indul, és az érdemi határozat jogerőre emelkedésével fejeződik be. Ezért az ügyet, az eljárást - eltérő rendelkezés hiányában - egységesnek kell tekinteni, egységként kell kezelni. Ezen túlmenően a Polgári perrendtartás korábbi módosításainál (1995. évi LX. törvény, 1996. évi CXI. törvény) is a "hatálybalépést követően megindított ügy" megfogalmazás alatt a keresetlevél benyújtását (kérelem előterjesztését) érintette a bírói gyakorlat.

3. Van olyan álláspont, ami szerint a kifogás intézményét akkor lehet alkalmazni, ha a kifogással megtámadott határozat meghozatalára 1997. január 1-jét követő időben került sor [C) álláspont].

Az álláspont indokolása szerint nem az ítélet elleni fellebbezés, illetve felülvizsgálati kérelem minősül "ügynek", hanem a kifogással megtámadható határozat meghozatalával nyílik meg a rendkívüli jogorvoslati lehetőség (kifogás) alkalmazására.

4. Végül olyan álláspontot is képviselnek, hogy a kifogás benyújtásával "indul meg az ügy" [D) álláspont].

Ez az álláspont azzal érvel, hogy az új, rendkívüli jogorvoslatra vonatkozó eljárásjogi szabályokat a törvény hatálybalépése után indult ilyen ügyekben: tehát az 1997. január 1. után benyújtott kifogás esetében kell alkalmazni. Ez az eljárás ugyanis az egységes peres eljárásnak egy újabb szakasza lett, amelyre az eddig ismert rendes és rendkívüli jogorvoslatoktól eltérő eljárási szabályok érvényesülnek.

Az álláspontok ilyen megosztottsága miatt célszerű megelőzni, hogy az indítványban érintett tárgyú ügyekben a Legfelsőbb Bíróság ítélkező tanácsai a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, illetőleg az 1/1994. számú elnöki utasítás (LEBÜSZ) 72. §-ának (3) bekezdésében írtak szerint több ügyben kezdeményezzenek - az eljárások egyidejű felfüggesztésével - jogegységi eljárást. A jogegységi határozat egyben biztosíthatja az alsófokú bírósági jogalkalmazás egységét is."

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén az indítványozó fenntartotta az indítványát.

A legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásában szükségesnek tartotta a jogegységi határozat meghozatalát és az indítvány 2. pontjában a B) álláspontként jelzett jogértelmezést támogatta.

III.

Megállapítható: a bírósági gyakorlatban - az 1996. évi CXXII. törvény 2. §-ával a Pp. 259/A. §-aként beiktatott kifogás intézményével kapcsolatban - ellentétes álláspontok alakultak ki abban a kérdésben, hogyha a Pp.-t módosító törvény szerint rendelkezéseit a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni, mi tekinthető az ügy indulásának?

IV.

Az ellentétes álláspontok feloldása és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi tanács a kérdés vizsgálatát nem szűkíthette le csupán a kifogás jogintézményének az alkalmazhatóságára.

Elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy a Pp. rendszerében mit kell az ügy meghatározásán érteni. Tagolható-e annak függvényében, hogy az eljárás különböző szakaszokra osztható. Nevezetesen első fokú eljárásra, a perorvoslatokra: így a fellebbezésre, a perújításra és a felülvizsgálatra vonatozó eljárásokra.

Azt kell megállapítani, hogy az előző tagolás ellenére a polgári eljárás egységes szabályrendszert jelent, amelyet egyértelműen tükröznek a Pp. 239. §-ban, 269. §-ban és a 275/B. §-ában foglalt utaló rendelkezések.

Ebből következően - hasonlóan az eljáráshoz -, az ügy fogalmát is egységesen kell értelmezni, bármilyen szakaszban is tart az. Az ügy ugyanis a Pp. 1. §-ának értelmében az a perben szereplő jogvita, amelyben a bíróságnak döntenie kell.

A következő kérdés, hogy mit kell érteni az ügy indulásán. A Pp. 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból egyértelmű, hogy az ügy a bíróság előtt akkor indul meg, amikor a keresetlevelet, nemperes eljárásban a kérelmet benyújtják. Ezért nincs jelentősége annak, hogy az ügy a későbbiekben az egységes eljárás milyen szakaszában jut el a jogerős befejezésig.

Ezt támasztják alá a Pp.-t módosító törvényeknek azok a rendelkezései - így például az 1995. évi LX. törvény 30. §-ának (2)-(5) bekezdésében, az 1997. évi LXXII. törvény 34. §-ának (2) bekezdésében és 35. §-ának (2)-(4) bekezdésében -, amelyek lehetővé teszik a folyamatban lévő ügyekben, vagy az egységes eljárás szakaszaihoz viszonyítva a módosító rendelkezések alkalmazhatóságát.

Egyébként a bírósági gyakorlat következetesen és egységesen az előbb kifejtett álláspontot fogadta el és alkalmazta. Ebben az egységes gyakorlatban azonban törés következett be, amikor az 1996. évi CXXII. törvény beiktatta a Pp.-be - az annak addigi rendszeréhez képest idegen és szokatlan - kifogás intézményét. Bár e módosító törvény 4. §-ának (1) bekezdésében kimondta, hogy 1997. január 1-jén lép hatályba, s rendelkezéseit a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni, a bírósági gyakorlat mégis elbizonytalanodott a kifogás alkalmazhatóságát illetően, és az indítványból is kitűnően különböző álláspontok alakultak ki, amelyek eltértek az addigi egységes gyakorlattól.

A jogegységi tanács nem ért egyet a kialakult és helyes bírósági gyakorlattól eltérő álláspontokkal. A Pp. szabályait, így különösen hatálybaléptető rendelkezéseit szigorúan kell értelmezni és alkalmazni. Azonos jogi fogalmakhoz - például az ügy, annak indulása - nem lehet eltérő jogkövetkezményeket fűzni.

Összegezve: nem lehet elfogadni azokat az álláspontokat, amelyek az ügy indulását - bármilyen megfontolásból - az egységes polgári eljárás bizonyos szakaszaihoz, vagy új jogintézmény esetén annak felmerülhetőségéhez kötnék, annak ellenére, hogy a módosító törvény csak a hatálybalépése után indult ügyekben teszi lehetővé azok alkalmazását.

Ez alól kivételeket csak maga a módosító törvény állapíthat meg, s ez a jogalkotó feladata és egyben felelőssége. Ezt a bírósági jogértelmezés nem veheti át, és ezért kivételek "megalkotására" nincs lehetősége.

A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §-ában, 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 1998. január 22.