BH 2011.7.200 Jóerkölcsbe ütközik a felszámolási eljárás kezdeményezése után létrejött az a szerződésmódosítás, amellyel az adós társaság a tagi kölcsöntartozása kiegyenlítéseként tárgyi eszközeit a hitelező tulajdonába adja [Ptk. 200. §, 1991. évi XLIX. tv. 57. §].

A felperes a 2002. július 2-án kelt társasági szerződéssel jött létre. A cégbíróság 2002. augusztus 27-én rendelte el a cégjegyzékbe történő bejegyzését. Alapítói voltak az ügyvezetői tisztséget is betöltő, többségi befolyást biztosító üzletrésszel rendelkező alperes, annak házastársa és gyermekei.

A felperesnek 2005 júliusában, 60 napon túli lejárt, elismert és ki nem egyenlített tartozásai voltak. Az S. Kft.-vel szemben 3 990 000 Ft összegű, az alperessel szemben 2005 novemberében a könyvelési adatok szerint 22 546 172 Ft tartozása állt fenn.

2005. november 22-én a felperessel szemben felszámolási eljárás elrendelése iránti kérelem benyújtására került sor.

A felperes tagjai a 2005. november 30-án megtartott taggyűlésen határozattal arról döntöttek, hogy a fennálló, alperessel szembeni tartozást a határozatban megjelölt összesen 20 785 000 Ft értékű tárgyi eszköz kiadásával, illetve 4 670 000 Ft készpénz megfizetésével kell kiegyenlíteni. Az alperes a készpénzt és 13 838 401 Ft értékben a felperes tulajdonában álló és ablakgyártási tevékenységhez szükséges eszközök tulajdonjogát megszerezte. Az említett gépek ellenértékét az alperes a felperes pénztartozásának beszámításával egyenlítette ki.

A megyei bíróság a 2006. május 5-én jogerőre emelkedett határozatával elrendelte a felszámolási eljárást a felperessel szemben. A felszámolás kezdő időpontja az említett végzés jogerőre emelkedésének napja. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 28. § (2) bekezdés f) pontjában előírt, a végzés közzétételétől számított 40 napon belül bejelentett, a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint besorolandó 1 200 000 Ft, e) pontja szerint besorolandó 3 764 012 Ft, f) pontja szerint besorolandó 6 158 725 Ft összegű hitelezői igényt vett nyilvántartásba a felszámoló.

A felperes a módosított keresetében kérte kötelezni az alperest 4 600 000 Ft készpénz visszafizetésére, valamint összesen - a könyvszerinti értéken megszerzett - vagyontárgy 7 929 646 Ft ellenértékének megfizetésére. Előadta, hogy a peres felek között 2005. november 30-án létrejött jogügyletek nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköztek, ezért semmisek a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében. A felperes a módosított nyilatkozatában vitatta, hogy az alperes a könyvelési irataiban megjelölt összegű tagi kölcsönt nyújtotta. Hivatkozott arra is, hogy a felperes fizetésképtelen helyzetét ismerve, az ügyvezetői tisztséget betöltő és többségi befolyást biztosító mértékű üzletrésszel rendelkező alperes a társaság termelő eszközeit megszerezte, a tagi kölcsönének beszámításával. A társaság működését ezáltal lehetetlenné tette, a vagyonát csökkentette. A felperes előadta azt is, hogy az alperes által megszerzett tárgyi eszközök továbbértékesítésére sor került. A semmis jogügyletek megkötését megelőző állapot helyreállítására nincs mód.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes könyvelési adatai a valóságnak megfelelően tükrözik az általa nyújtott tagi kölcsönök összegét. Vitatta, hogy a felperes vele szembeni tartozásának kiegyenlítésére kötött megállapodások a társadalmi elvárásokkal ellentétesek lennének, jóerkölcsbe ütköznek. Előadta azt is, hogy a perbeli jogügyletek megkötésének időpontjában a felperes tagjai előtt nem volt ismert a felszámolás elrendelése iránti kérelem benyújtásának ténye.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során hozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül 12 529 646 Ft főkövetelést, valamint 500 000 Ft + áfa összegű ügyvédi munkadíjat a felperesnek, és külön felhívásra 751 780 Ft le nem rótt eljárási illetéket az államnak. A felperest is kötelezte, hogy az államnak külön felhívásra térítsen meg 148 220 Ft le nem rótt eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság a felperesnek a megismételt eljárás során leszállított és módosított keresetét alaposnak tartotta. A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján arra következtetett, hogy a felperes könyvelési bizonylatai és más dokumentumok hiányosságai miatt, kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az alperes milyen feltételek mellett nyújtott tagi kölcsönt a felperesnek. A bíróság rámutatott arra, hogy mint a felperes többségi tulajdonosának és törvényes képviselőjének, az alperesnek tudnia kellett arról, hogy 2005. év végére a felperes gazdasági társaságnál fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet alakult ki. A perbeli jogügyletek megkötésével, a társaság egyik hitelezőjeként a többi hitelezővel szemben előnyben részesült. Követelésének nagyobb hányadát a felperes annak ellenére kiegyenlítette, hogy voltak olyan hitelezői is, akik a Cstv. 57. § (1) bekezdésében írt kielégítési sorrendben az alperesnél előbb álltak.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes által a felperes részére fizetendő marasztalási összeg mértékét 7 929 646 Ft-ra leszállította. A felperes részére fizetendő ügyvédi munkadíj mértékét 400 000 Ft-ban határozta meg. Az alperes által az állam javára fizetendő eljárási illetéket 1 101 180 Ft-ra, a felperes által szintén az állam javára fizetendő illetéket 698 810 Ft-ra emelte fel. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes felszámolója a Cstv. 40. § (1) bekezdésében előírt határidőben a peres felek között létrejött ingó adásvételi szerződést nem támadta meg, ezért nem volt elzárva attól, hogy a Ptk. általános szabályai szerint, a semmisség megállapítása és jogkövetkezményeinek levonása iránt keresetet nyújtson be. A perbeli szerződés megtámadását megalapozó, a Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt feltételek fennállásán túl azonban további, többlettényállási elem bizonyítására is szükség volt. Az ítélőtábla szerint a megismételt eljárás során e kötelezettségének a felperes eleget tett. Kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy az alperes, a családi vállalkozásának minősülő felperes társaság többségi tulajdonosa, illetve ügyvezetője volt. Annak működéséről olyan információkkal rendelkezett, amelyekkel más hitelezők nem. Nem vitatta, hogy tudomása volt arról, hogy 2005 nyarán 60 napon túli, kifizetetlen számlái voltak a felperesnek. Tisztában volt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzettel. Ennek ellenére a dokumentumokkal alá nem támasztott tagi kölcsöneinek visszafizetése fejében, annak beszámításával, a társaság tevékenységének folytatásához szükséges alapvető ingóságokat 7 929 646 Ft-os vételáron megszerezte. Az üzletkötés sajátos körülményeire tekintettel, a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az ingó adás-vételi szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében, mint jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis. A Ptk. 237. §-a alapján azonban az eredeti állapot helyreállítására az ingók továbbértékesítése miatt nem volt mód, így helytállónak tartotta az alperes 7 929 646 Ft vételár megfizetésére kötelezését. E részében az elsőfokú bíróság ítéletét ezért helybenhagyta. A másodfokú bíróságnak a 4 600 000 Ft készpénz visszafizetésével kapcsolatosan az volt az álláspontja, hogy azzal a felperes a kölcsönszerződésben foglalt kötelezettségét teljesítette. E tekintetben olyan szerződés nem jött létre, amelynek semmisségét megállapíthatta volna. Ebben a részében emiatt az elsőfokú bíróság ítéletét megváltozatva, a felperes keresetét elutasította.