A Fővárosi Törvényszék P.20124/2021/20. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bek.] Bíró: Bérces Renáta

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék P.20124/2021/20.*, Fővárosi Törvényszék P.22585/2020/31., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20852/2021/9., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20134/2022/5., Kúria Pfv.21109/2022/4., Kúria Pfv.20089/2023/7., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20400/2023/3., 3015/2024. (I. 12.) AB végzés

***********

Fővárosi Törvényszék 2

65.P.20.124/2021/20-I

Fővárosi Törvényszék

65.P.20.124/2021/20.szám

A bíróság:

Fővárosi Törvényszék

A felperes:

felperes (felperes címe.)

A felperes képviselője:

dr. Takács Ügyvédi Iroda, ügyintéző, Dr.Takács Attila ügyvéd (ügyvéd címe.)

Az alperes:

alperes (alperes címe.)

Az alperes képviselője:

Németh és Palatics Ügyvédi Iroda, ügyintéző Dr.Palatics Edit ügyvéd (ügyvéd címe.)

A per tárgya:

személyiségi jog megsértése

ítélet

A bíróság a keresetet elutasítja, s kötelezi a felperest, 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000,- (harmincezer) Forint nettó perköltséget, továbbá a le nem rótt 36.000,- (harminchatezer) Forint eljárási illetéket a Magyar Államnak külön felhívásra.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ezen a bíróságon lehet benyújtani elektronikusan, a Fővárosi Ítélőtáblához címzetten.

A másodfokú eljárásban a jogi képviselet kötelező, ezért a fellebbezést benyújtó félnek jogi képviselőt szükséges meghatalmaznia. Ha a fellebbezést benyújtó fél jogi képviselővel nem rendelkezik, a fellebbezést a bíróság hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja. A fellebbezést benyújtó fél pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása iránti esetleges kérelmét a jogi segítségnyújtó szolgálatnál terjesztheti elő.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésében kell előterjesztenie. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül tárgyalás tartását kérheti.

A felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a 379. és 380. §-ban meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos, vagy a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I n d o k o l á s

[1] 2020.január 20-án jelent meg "írás címe" címmel egy írás az alperes kiadásában megjelenő portál1 internetes lapban, személy1 riportja, amit szakértő1 klinikai szakpszichológus és igazságügyi szakértővel készített. A cikk bevezetőjében közölte, hogy az utóbbi hónapokban egyre nagyobb figyelem irányult a bántalmazott nőkre és arra, hogy a hatóságok, az igazságszolgáltatás gyakran mennyire elfogult az elkövetőkkel szemben, akik simán megúsznak egy-egy brutális bűncselekményt. De a gyerekeket ért szexuális bántalmazások esetében is ritkán születik elmarasztaló ítélet, tette hozzá alperes szerzője, s közölte, hogy rengeteg kiskorú gyerek esik abúzus áldozatává, minden héten érkezik egy új eset az általa írásában megszólaltatott szakértőhöz. Riportalanya már bemutatásakor közölte, hogy klinikai szakpszichológus, de hivatalosan nem szakosodott, mert sajnos nincs ilyen szak, ami - tette hozzá - nagyon nagy baj. Sehol nem tanítják az abuzált, bántalmazott gyerekek kezelését.

[2] A szakértő riporteri kérdésekre beszélt az áldozatokról, milyen korcsoportból kerülnek ki, a traumákról, amiket átélnek s a módszereiről, amik segítségével megtudakolja, felderíti az áldozatokkal megesett történéseket. Arról is beszélt a szakértő, hogy "Magyarországon abszolút nem hisznek ennek a (kisgyerek) korosztálynak. Van egy téveszme, hogy a gyerek az abúzust kitalálta, álmodta, hazudik, konfabulál. Rengeteg szóval ezt leírják, és itt meg is akad a nyomozás, mert nincsenek bizonyítékok, fizikai sérülés nincs, tanú nincs, videofelvétel nincs. Valahogy ezért ezek a nyomozások mind leállnak. Amelyik pedig nagy szerencsével eljut az igazságszolgáltatástól a vádemelésig, ott sokszor ismét a bizonyítékok hiánya miatt olyan ítélet születik, hogy érte a gyereket trauma, de nem bizonyítható, hogy ki által." Fentiek illusztrálására konkrét esetet is említett a szakértő (név nélkül), hozzátéve, hogy e felmentett "apuka pedig bizonyíték hiányában felmentve, él és virul és láthatási jogot akar. Nagyon rosszul állunk Magyarországon ebben, nyugaton ez jobban működik, mert elhiszik azt, hogy a gyerek ilyet nem talál ki, mert nem találhat ki. Ha felmerül egy ilyen gyanú, akkor rögtön őrizetbe veszik az elkövetőt és kihallgatják, itthon erre a legtöbb esetben nem kerül sor, mi csak a sértettet vizsgáljuk. Kihallgatják az anyát többször, keresik az ellentmondásokat, rejtett motivációkat és a gyereknek meg nem hisznek." A hazai helyzet érzékeltetésére azt nyilatkozta a riportalany, hogy elismerik az érintett hatóságok, hogy "létezhet gyermekabúzus, de még nem tartjuk súlyos problémának, nem akarunk programokat kidolgozni". Új kihallgatási módszerként megemlítette a hazánkban is ismert intézményt szakértő1, majd a riport végefelé arról beszélt - riporter kérdésre -,hogy fel lehet-e dolgozni az ilyen traumákat.

[3] A feldolgozás körében a szakértő előadta, hogy "a terápián is azt szoktam mondani a gyereknek, hogy ő erről nem tehet, ő ettől még egy jó gyerek, és azt is elmondom, hogy ez rossz és ezért büntetés jár, aztán persze szegény gyerek megéli azt, hogy az elkövetőt nem büntetik meg." Ismét egy konkrét (néven nem nevezett) esettel világította meg, hogy mi okozhat a feldolgozásban problémát, így elmesélte, hogy "van egy hétéves gyerek, aki már 3 éve jár hozzám és azért nem tud meggyógyulni, mert az apuka minden áron kapcsolattartást akar. Most felügyeletet szavaztak meg neki, de arra se megy be a gyerek, ordít, sikít, napokra kiborul. Nem tud meggyógyulni, alig beszél, súlyos lemaradásai vannak lelkileg." Az előadott konkrét esete apropóján megemlítette a szakértő, hogy "ha nem bizonyítják be, hogy ki az elkövető, akkor nagyon erős jogaik vannak a különélő szülőknek, ez is egy probléma." A riporter erre megkérdezte, hogy "Ezek az szülők tovább harcolnak a gyerekért?" A szakértő erre az alábbiakat adta elő: "Mi az, hogy! Még egy egyesületet is létrehoztak, ahol ezek az szülők tömörülnek, ezek az szülők védik a jogaikat, és támadják a pszichológusokat, szakértőket, konferenciákat szerveznek maguknak. Az egyiken én is ott voltam és oda is jött hozzám egy apuka, hogy: tudja maga, hogy mit írt az én gyerekemről? De nem szabad félni ezektől, mert az megbénítja az embert." Fentiekhez ezután hozzátette szakértő1, hogy létrehozott "egy anyacsoportot olyan anyukáknak, akiknek abuzálták a gyerekét. Az anyukák pedig maguk között megalakították az csoport neve elnevezésű csoportot, ahol nagyon jó volt látni, hogy a csoportnak köszönhetően az anyák megerősödtek, bátrabbak lettek és félretették a paranoid gondolataikat, hogy úgysem fog történni semmi akkor sem, ha kiállnak a gyerekükért".